Élelmiszerlánc-biztonsági stratégia: kihívások és elvárások A stratégia megalapozását szolgáló felmérések legfontosabb tapasztalatai
Food-chain safety strategy: challenges and expectations Experiences of the background studies Kasza Gyula1 – Jóźwiak Ákos2 – Bódi Barbara1 – Zsoldos László1 – Lakner Zoltán1 1
Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Élelmiszeripari Gazdaságtan
Tanszék, H-1118 Budapest, Villányi út 29-43., E-mail:
[email protected] 2
Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Rendszerszervezési és Felügyeleti Igazgatóság,
H-1024 Budapest, Keleti Károly utca 24., E-mail:
[email protected]
Összefoglalás Az élelmiszerlánc biztonsága olyan rendszerben tartható fent, amelynek egyformán részese a vállalkozó, a hatóság, a tudomány és a fogyasztó. A készülő élelmiszerláncbiztonsági stratégia megalapozásához hozzájáruló kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az egyes szereplők hogyan látják saját részvételüket és milyen elvárásokat támasztanak az állammal szemben. A kutatás során nagy elemszámú kérdőíves felméréseket végeztünk a fogyasztók, a vállalkozók, illetve az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság munkatársainak véleményének feltárására. E cikk betekintést nyújt a kutatás hátterébe, ismerteti a felmérések legfontosabb elemeit, illetve javaslatokat fogalmaz meg a stratégia számára.
-1-
Summary Safety of the food chain should be based on a systematic approach that involves all participants of the food chain, including entrepreneurs, authority, organizations of science and consumers. Our study aims to provide input to the food chain safety strategy of Hungary issued expectedly at the end of 2013 by the Hungarian Government. Different quantitative surveys have been made to record the opinions and expectations of consumers, food business operators and food chain safety authority officers. This paper provides an insight into the background of the study, explains the most important results and formulates proposals for the strategy.
Irodalmi áttekintés Literature review Az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás átláthatósága a fogyasztók mellett a tisztességes hazai élelmiszer-vállalkozások és munkavállalóik, valamint az állam érdeke is. Az élelmiszerbiztonság kérdése ma világszerte az érdeklődés középpontjában áll. Az EU élelmiszerbiztonsági politikájával összhangban Magyarországon is egyértelműen megfogalmazódik, hogy az élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatban a fogyasztók egészségének védelmét tekintjük legfontosabb szempontnak, amely sem gazdasági, sem politikai érdekeknek nem rendelhető alá. Mindemellett az élelmiszer-biztonság – az élelmezés-biztonsággal együtt – országunk gazdasági és politikai szuverenitásának záloga is (2,6). Az utóbbi néhány évtizedben élelmiszer-ellátásunk és élelmiszer-fogyasztásunk számos tekintetben többet változott, mint előtte évszázadok alatt. A tudomány és a technológia fejlődése révén bővült az élelmiszer-előállításhoz felhasznált alapanyagok és adalékanyagok köre. Ezek sokszor egyúttal új, vagy csak korábban nem vizsgált szennyeződések hordozói -2-
lehetnek. Folyamatosan fejlődnek az élelmiszer-előállítási módszerek is. Az új technológiák kockázatainak becslése és kezelése ma már önálló szakterületté vált. Ugyancsak növekvő problémát jelent a környezetszennyezésből származó káros anyagok fokozódó jelenléte (10,20,21). Fokozódó mértékben jelentkeznek az élelmiszer-előállítással kapcsolatos etikai aggályok is – akár valós alappal, akár állatjóléti vagy fogyasztóvédelmi köntösbe csomagolt üzleti érdekekből (8,15,24). A népesség élelmiszerrel történő ellátására szolgáló élelmiszerlogisztikai rendszer alapjait egyre inkább a nemzetközi ellátási láncok határozzák meg. Ebben a rendszerben erősödik az intenzív termelési módszerek és a specializáció szerepe, valamint folyamatosan növekednek az ágazatok vezető vállalkozásainak termelési kapacitásai. E vállalatok tevékenységi köre gyakran több kontinenst fed le. Az élelmiszerlánc egyetlen szereplőjének hibája tehát fogyasztók tömegeinek egészségét érintheti világszerte (8). Az elmúlt évek számos eseménye bizonyította, hogy ezek a rendszerek önmagukban is újszerű, globális kockázatokat teremtettek meg (5,12,13,14,25,26), amelyekre ma még nem tudunk globális válaszokat adni (3). A nemzeti élelmiszerlánc-felügyeleti rendszerek megbízhatósága a világ minden országában kulcskérdés. E rendszereknek ma már nem csak a nemzetgazdaság részét képező vállalkozások felügyeletét kell ellátniuk, hanem fel kell készülniük a globális problémák és az újszerű kockázatok kezelésére is. A kihívások szükségessé teszik a folyamatos fejlesztést és megkövetelik a hatékony együttműködést a nemzetközi felügyeleti szervezetekkel, a hazai élelmiszerlánc-szereplőkkel, a vállalkozásokkal, a szakmai és tudományos szervezetekkel, társhatóságokkal, de mindenekelőtt a fogyasztókkal. E céloknak megfelelően a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendeletnek megfelelően élelmiszerlánc-biztonsági stratégia készítése vált szükségessé, amely meghatározza:
-3-
- az élelmiszerlánc-felügyeleti szervezet és -módszerek fejlesztésének irányait; - a magyar fogyasztók egészségének és a tisztességes vállalkozások érdekeinek magasabb szintű védelmét szolgáló feladatokat; - a magyar élelmiszerek jó hírnevének megőrzését szolgáló eszközöket. E stratégia előkészítését a magyar állatorvos- és élelmiszer-tudomány szereplői valójában több mint egy évtizede megkezdték (1,11,16,18). Ezzel párhuzamosan a hatósági felügyeleti rendszerben is lezajlott egy jelentős fordulat. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény létrehozása és az egységes élelmiszerlánc-felügyelet 2007-es kiépítése (17) nyomán elmondható, hogy a hazai rendszer ma már valóban a szántóföldtől az asztalig tart (9). Az egységes felügyelet kialakulása óta 6 év telt el. A tapasztalatok között megemlíthető, hogy az új rendszerben könnyebb a több szakterületet is érintő ügyek kivizsgálása, illetve átadása-átvétele, hiszen egy szervezeten belül történik mindez. A különböző végzettségű munkatársak egymástól eltérő szemlélete elősegíti a módszertani fejlesztéseket is. Ezek lehetőséget teremtettek egy újabb, nagy horderejű változás előkészítéséhez, vagyis a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal egyesüléséhez, amely révén 2012-ben létrejött a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Ez a szervezet képessé vált arra, hogy a felügyeleti tevékenységet tudományos kockázatbecslésre, hazai és nemzetközi hatósági tapasztalatokra építve lássa el, illetve gyorsan reagáljon akár a több szakterületet, akár a több megyét érintő, vagy országos élelmiszerlánc-események kapcsán. Kiemelendő, hogy az elmúlt 6 év változásai nyomán a korábbiaknál hatékonyabb eszközök állnak a hatóság rendelkezésére, amelyek révén az egyes jogsértések a valós súlyuknak megfelelően szankcionálhatók. Ugyanakkor a bírságok összege már nem érinti a szervezet költségvetését, így nem érheti a hatóságot az elfogulatlanság vádja. 2005-től kezdődően folyamatosan nőtt az -4-
aktív kommunikáció jelentősége a felügyeleti rendszerben. Eleinte sok bírálatot kapott az új szemlélet, amely nem csak a már bekövetkezett esetek kommentálására, illetve a közvetlen kármentésre (kríziskommunikáció) szorítkozott, hanem részesévé kívánta tenni az országos főállatorvosi hivatalt, a szakminisztériumot, majd később az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságot is egy olyan társadalmi párbeszédnek, amely fejleszti a fogyasztói és vállalkozói tudatosságot. Különösen szokatlan volt akkoriban, hogy az országos főállatorvos nyíltan beszélt a kockázatokról is, ill. bevallottan a fogyasztót helyezte az intézkedések középpontjába. Ez a szemlélet ma már általánossá vált a felügyelet munkájában. A kármentés helyett a megelőzést célzó, kifejezetten fogyasztóknak szóló, aktív kommunikációs tevékenység ma már nem csak a felnőtteket, hanem a jövő fogyasztóit, vagyis a gyerekeket is megszólítja.
Kutatási célkitűzések Research objectives A stratégia tervezésének első szakaszában összefoglaltuk az eddigi tapasztalatokat a szakirodalom
és
a
hatósági
megkérdezések
alapján.
Ezt
követően
párbeszédet
kezdeményeztünk a tudományos és szakmai szervezetekkel, valamint az élelmiszervállalkozókkal és a fogyasztókkal, hogy meghatározhatók legyenek azok az irányok, amelyek mentén a felügyeleti tevékenység továbbfejlesztése a legnagyobb társadalmi hasznot, elsődlegesen az élelmiszer-fogyasztók egészségének és a tisztességes vállalkozások érdekeinek védelmét eredményezheti. E tanulmány keretein belül számot adunk a társadalmi egyeztetés első tapasztalatairól, vagyis az élelmiszer-vállalkozók, a fogyasztók és az élelmiszerlánc-felügyeleti
hatóság
(Nemzeti
Élelmiszerlánc-biztonsági
továbbiakban NÉBIH) munkatársainak véleményéről. -5-
hivatal,
a
Anyag és módszer Material and method Első lépésként kérdőíves felmérésekkel igyekeztünk képet kapni az élelmiszerlánc egyes szereplőinek elvárásairól. Ezt követte a stratégia alapvetéseinek megvitatása a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Környezettudományi Elnöki Bizottságának Élelmiszerbiztonsági Albizottsága, az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az MTA Élelmiszertudományi Bizottsága ülésein, ill. más tudományos intézmények, egyetemek munkatársaival történő konzultációk alkalmával. A tervezetet megvitattuk egy élelmiszer-vállalkozói fórumon is. A kialakult koncepció ennek lezárása után került a jogszabályban előírt közigazgatási és társadalmi egyeztetésre. E tanulmányban az előzetes felmérésekről adunk számot. A kutatás módszertana kérdőívre épülő, nagy elemszámú felmérés volt. A vállalkozói és a hatósági kör véleményét online felületen mértük fel. A vállalkozói minta felvételéhez egy általunk kialakított kérdőíves rendszert alkalmaztuk, a hatósági munkatársakat pedig szervezeten belüli csatornán kérdeztük meg. A konzultációra a sajtó, ill. a Vidékfejlesztési Minisztérium Közkapcsolati Osztályának segítségével hívtuk fel a vállalkozások figyelmét. A fogyasztói minta felvételét döntően személyes interjúkra alapoztuk, amelyben a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszékén dolgozó munkatársak vettek részt. A fogyasztói megkérdezéseket az ország különböző pontjain, területi reprezentativitásra törekedve végeztük el. A személyes és az online fogyasztói felmérések eredményeit tanulmányunkban összevontan kezeljük. Ezt azért tehetjük meg, mert a két részminta között mindössze két helyen találtunk statisztikailag szignifikáns, bár így is csak kis mértékű különbözőségeket: a vásárlási szokásoknál (az internetes minta tagjai kevésbé kedvelik a termelői piacokat) és a tájékozódási csatornáknál (az internetes -6-
minta tagjai némileg nagyobb mértékben tájékozódnak online médiumokból és a hatósági honlapokat is többször keresik fel). Minta Fogyasztói minta elemszáma:
1447 fő (1014 személyes és 433 online)
Vállalkozói minta elemszáma:
126 vállalkozás
Közigazgatási minta elemszáma:
430 fő
A fogyasztói minta összetételét az 1. ábrán mutatjuk be. A minta nem tekinthető reprezentatívnak iskolai végzettség és életkor tekintetében. Ennek oka az volt, hogy a fiatalabb és iskolázottabb válaszadók nagyobb érdeklődést és válaszadási hajlandóságot mutattak. Ugyanakkor minden demográfiai metszet elegendő elemet tartalmaz ahhoz, hogy statisztikai módszerek alkalmazásával kimerítően leírhassuk őket.
1. ábra. A fogyasztók demográfiai összetétele Figure 1. Consumer demographics
Az élelmiszer-vállalkozások esetében egyaránt rögzítettük a kitöltő személy és a képviselt vállalkozás egyes adatait, amelyeket a 2. ábrán szemléltetünk. A kitöltők ágazati besorolását a 3. ábra mutatja.
2. ábra. A vállalkozói minta összetétele Figure 2. Data of the food businesses operator sample
-7-
3. ábra. Válaszadó vállalatok ágazati megoszlása Figure 3. Sectorial segmentation of the food business operator sample
Az élelmiszerlánc-felügyelet munkatársaira kiterjedő felmérés során rögzített minta legfontosabb adatait a 4. ábra mutatja.
4. ábra. Az élelmiszerlánc-felügyeletben dolgozó válaszadók demográfiai összetétele Figure 4. Demographics of the food chain control employees
Kutatási eredmények Research results A felmérések során kérdőívenként 69-től 132-ig terjedő kérdésszámmal (változóval) dolgoztunk. A tapasztalatokból e tanulmányban kizárólag azokat emeljük ki, amelyek a stratégia megalapozásának szempontjából kiemelt jelentőségűek. Korábbi felméréseink alátámasztották, hogy a magyar lakosság az élelmiszerek biztonságát fontos kérdésnek tartja. A válaszok alapján az a következtetés, hogy a magyar lakosság szerint az élelmiszerlánc minden szereplőjének feladatot kell vállalnia az élelmiszerek biztonságának megteremtésében (5. ábra). (5-erős szerep – 1-gyenge szerep)
-8-
5. ábra. Az élelmiszerlánc-szereplők felelősségének fogyasztói értékelése Figure 5. Consumers’ evaluation of food-chain organizations in regard of food safety
A megkérdezett fogyasztók mindössze 9,6%-a érzi úgy, hogy neki nincs felelőssége az élelmiszerlánc-biztonság területén. A többség azonban tisztában van a saját szerepével, sőt több mint 40% úgy véli, hogy együtt kell működnie a vállalkozásokkal és a hatósággal a kockázatok további csökkentésének érdekében.
6. ábra. A fogyasztók véleménye az élelmiszerlánc-szereplők felelősségéről Figure 6. Consumers’ opinion on the responsibility of food-chain actors
A fogyasztók, a vállalkozók és a hatóság élelmiszerlánc-biztonság fenntartásában betöltött szerepének megítélését a 7. ábra mutatja. Megállapítható, hogy a fogyasztók az államnak, vagyis a hatóságnak tulajdonítanak elsődleges szerepet, saját felelősségüket azonban a vállalkozókéval azonos szinten határozzák meg. A vállalkozók és a közigazgatás ugyanakkor a vállalkozások szerepét tekintik legjelentősebbnek, ezt követi a hatóság, míg a fogyasztók szerepét ítélik legkevésbé kritikusnak. Ugyanakkor az összképet tekintve elmondható, hogy mindhárom válaszadói csoport felismeri a szereplők egymásra utaltságát az élelmiszerlánc biztonságának fenntartását illetően (5-erős szerep – 1-gyenge szerep).
7. ábra. A fogyasztók, a vállalkozások és a közigazgatásban dolgozók véleménye az élelmiszerlánc szereplőinek felelősségéről
-9-
Figure 7. The evaluation of consumers, businesses and food chain control employees of the responsibility of participants in food-chain safety
A felügyeleti intézményi hátteret illetően a fogyasztók egyértelműen az egységes rendszert preferálják, amelyben egyetlen hatóság látja el az összes élelmiszerlánc-felügyelettel összefüggő feladatot. Hangsúlyt fektettünk a lehetséges állami beavatkozási területek értékelésének vizsgálatára is. A három vizsgált csoport véleménye között statisztikailag szignifikáns eltéréseket találtunk. A fogyasztók a termékellenőrzésre, míg a hatóság a vállalkozások felügyeletére helyezné a hangsúlyt. A vállalkozók ugyanakkor a magyar gazdasági szervezetek segítését jelölték meg legfontosabb feladatnak, ettől azonban csak kis mértékben maradt le az állam információközvetítési szerepének megítélése.
1. táblázat. Az állam feladatai a fogyasztók, a vállalkozók és a közigazgatásban dolgozók szerint Table 1. Responsibilities of the state according to the answers of consumers, food businesses organizations and food-chain control employees
Az élelmiszerlánc-szereplők válaszai szerint az elmúlt 5 év során összességében javult a magyar élelmiszerlánc-biztonság. A fogyasztók körében általános vélemény, hogy nem történt lényeges változás ez alatt az időszak alatt, a változást észlelő fogyasztók döntő hányada pedig pozitív elmozdulást tapasztalt.
- 10 -
2. táblázat. Az élelmiszerlánc-biztonság változása a fogyasztók, a vállalkozók és a közigazgatásban dolgozók véleménye alapján Table 2. Evaluation of changes in the food safety level according to the answers of consumers, businesses organizations and food-chain control employees
Élelmiszer-biztonsági események kapcsán a fogyasztók az országos tisztifőorvost tartják leghitelesebbnek, őt szorosan követi a NÉBIH elnöke, majd az élelmiszer-tudományi egyetem tanára és az országos főállatorvos. A válaszadók számára a politikával összefüggésbe hozható tisztségek iránti bizalom kisebb. Ezt igazolja az is, hogy jelentős különbséget találhatunk az országos főállatorvos és az élelmiszerlánc-felügyeleti államtitkár megítélése között, holott e két funkciót egyazon személy tölti be. Ez mindenképpen az országos főállatorvosi funkció előtérbe helyezését indokolja a nyilvánosságot célzó szakmai kommunikációs tevékenység során. Ki kell emelnünk, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság második helyre kerülése komoly eredménynek számít az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve. Korábbi, 2012 tavaszán lefolytatott vizsgálatunkban a NÉBIH vezetője még csak a lista 4. helyén állt. Feltételezhető, hogy az aktívabb tájékoztatási tevékenység révén az ismertség és a hitelesség növekedése egyaránt elősegítette a fejlődést (5-hiteles személy – 1-nincs bizalom).
9. ábra. Fogyasztói bizalom Figure 9. Consumer confidence
A fogyasztók 21%-a úgy ítéli meg, hogy kevés az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos ismerete, és mindössze 12,5% számolt be magabiztos tudásról e területen. Az élelmiszerlánc-
- 11 -
felügyeleti hatóságot csak a válaszadók 9,2%-a volt képes helyesen beazonosítani a betűszavak alapján. A listát az ÁNTSZ vezeti csaknem 28%-kal. A 22 éve nem létező Közegészségügyi Járványügyi Állomás (Köjál) is közel 16%-os eredményt ért el. A NÉBIH eredményét ugyanakkor annak a fényében kell értékelnünk, hogy ezzel a betűszóval a fogyasztó legelőször 2012. március 19-én találkozhatott először, és máris kétszer annyi említést kapott, mint a 2007 és 2012 között, vagyis 5 éven keresztül fennálló Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) korábban bármikor. Az adatokat érdemes összevetni a kommunikáció hitelességet tükröző, a 9. ábrán látható eredmények értékelésével. Mindez azt mutatja, hogy a hitelesség érdekében fontos feladat az ismertség megteremtése, amellyel a kockázatkommunikáció, s ezzel együtt a megelőzési tevékenység hatékonysága javítható.
10. ábra. Az élelmiszer-biztonság felügyeletért felelős szervezetek a fogyasztók szerint (%) Figure 10. Identification of the food-chain control authority by consumers (%)
Bár a fogyasztók döntő többsége nincs tisztában a felügyelettel összefüggő kérdésekkel, a legtöbben ennek ellenére is erőteljesen támogatnák, hogy több eszközt kapjon a hatóság az élelmiszerlánc biztonságának fenntartásához. A rendszer nem ismerete a válaszadóknak mindössze 17%-át korlátozta a véleménynyilvánításban.
11. ábra. Fogyasztói vélemények a hatóság eszközeiről Figure 11. Consumer evaluation of the authority’s regulatory assets
- 12 -
A felügyeleti tevékenység fejlesztésének szempontjából fontos a hatóságnál dolgozók véleményének ismerete is. Az eredmények azt támasztják alá, hogy a legtöbben a kockázatalapú ellenőrzések fejlesztését tartják legfontosabbnak. Jóval kevesebben gondolják úgy, hogy az ellenőrzésszám emelésével kellene a hatékonyságot fokozni. Ezt erősíti az is, hogy még a vállalkozói önellenőrzési adatokat is becsatolná a kockázatbecslési folyamatba a munkatársak 27%-a. Érdekes eredmény, hogy a válaszadók több mint negyede támogatna valamilyen hatósági tanúsító védjegyet, miközben ez nyilvánvalóan jelentős plusz terhet róna a NÉBIH személyi állományára. Elmondhatjuk, hogy a szakmai és gazdasági szervezetek hatósági felügyeleti jogkörrel való felruházását a munkatársak jelentős többsége kedvezőtlen fejleményként élné meg.
12. ábra. Közigazgatásban adott válaszok az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban Figure 12. Opinion of food chain control employees about the opportunities of regulatory development
Fontos volt számunkra az a kérdés, amely az élelmiszerlánc-felügyeletben dolgozók gyakorlati tapasztalataira építve értékelte a legjelentősebb problémákat. A kitöltés módja révén teljes anonimitást tudtunk biztosítani a munkatársaknak, így joggal feltételezhetjük, hogy a mindennapi munkájuk során megtapasztalt valóságról adtak számot. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a hatóság szemlélete meglehetősen vállalkozásbarát. A vállalkozói felelősség a problémák között ugyanis csak a sokadik elem, amelyet jelentős arányban megelőz például a rossz gazdasági környezet, amelyben a vállalkozásoknak helyt kell állnia. Ki kell emelni a feketegazdasággal és a tisztességtelen vállalkozói magatartással kapcsolatos kockázatok vezető helyét a problémák között. Ez az eredmény azt indokolja, hogy a tervezett - 13 -
stratégiában is kiemelten, lehetőség szerint különálló célterületként kell kezelnünk ezt a kérdést. A második helyen a fogyasztók árközpontú döntéshozatala áll, amely sokszor háttérbe szorítja a minőség és biztonságosság szempontjait. Ez az eredmény is alátámasztja, hogy a fogyasztókkal való kapcsolattartásra, az információellátásra és a fogyasztói tudatosság javítására ugyancsak külön figyelmet kell szentelnünk.
13. ábra. Az élelmiszerlánc-biztonság jelenlegi és jövőbeni problémái a hatósági munkatársak véleménye alapján Figure 13. Problems of food-chain safety based on the evaluation of food-chain control employees
Az utolsó, bemutatott kérdésben az élelmiszerlánc-felügyeleti munkatársak saját szakmai felkészültségüket értékelték. Az önértékelést nem ellenőriztük „tudáspróba” jellegű kérdésekkel, így a kapott válaszokat részben úgy is értelmezhetjük, mint a szakmai fejlődés iránti igény kifejezését. A kérdés értelmezésétől függetlenül is megállapítható ugyanakkor, hogy szükséges kialakítani egy, a NÉBIH munkatársainak szakmai továbbképzését szolgáló rendszert, amely nem csak a jogszabályi változásokat követné, hanem az új tudományos és módszertani eredményeket, ill. esettanulmány szerűen feldolgozná az aktuális hazai és külföldi élelmiszerlánc-események tapasztalatait is.
14. ábra. A közigazgatásban dolgozók szakmai tudásának önértékelése Figure 14. Self evaluation of professional knowledge by food chain control employees
- 14 -
Következtetések Conclusions Egyre több tapasztalat mutat rá, hogy az élelmiszerlánc biztonságát kizárólag olyan rendszerben tartható fent, amelynek egyformán részese a vállalkozó, a hatóság, a tudomány és a
fogyasztó.
A
készülő
élelmiszerlánc-biztonsági
stratégia
előkészítését
szolgáló
kutatásunkban megállapítottuk, hogy ezt ma már az élelmiszerlánc szereplőinek többsége is így látja. Különösen fontos fejlemény, hogy a fogyasztók is felismerik saját felelősségüket ezen a területen. A szereplők közötti együttműködés ugyancsak kritikus pontja az élelmiszerlánc-biztonságnak. A felmérésben részt vevők mindegyike felismerte ennek fontosságát, sőt a társadalom oldaláról határozott elvárás fogalmazódik meg a hatóság irányában a magyar vállalkozásoknak nyújtott szakmai segítséggel kapcsolatban. Fontos eredményként értékelhető, hogy a hatóság vállalkozásokkal kapcsolatos véleménye, s a felügyeleti tapasztalatok alapján az élelmiszer-biztonsági problémák legfontosabb okai között nem jelenik meg a hazai vállalkozások felkészületlensége, hozzáállása. Ugyanakkor a feketegazdaság és a piaci erőfölénnyel való visszaélés következtében jelentkező piaci visszásságok a hatósági munkatársak véleménye alapján meghatározó jelentőségűek. Ezzel összefüggésbe hozható, hogy a felügyelet munkatársai az ellenőrzési tevékenység javítását nem elsősorban a vizsgálatok számának növelésében látják; a megoldásra sokkal inkább a kockázatelemzés fejlesztését és kiterjesztését tartják alkalmasnak, amely révén a vizsgálatok célozhatósága javul. Ugyancsak kiemelkedik a kockázatok között a felügyeleti tapasztalatok alapján a lakosság élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudatossága. Ezt a feltevést több ponton is visszaigazolta a fogyasztói minta elemzése. Maguk a fogyasztók is alacsony szintűnek tartják élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos ismereteiket, a felügyeleti rendszerrel kapcsolatban pedig tényszerűen meglehetősen hiányos tudásról számoltak be, bár kétségtelen,
- 15 -
hogy a NÉBIH fél év alatt kétszer akkora ismertségi mutatóra tett szert, mint az MgSzH a fennállásának 5 éve alatt. A fogyasztók egyértelműen úgy gondolják, hogy az élelmiszerlánc-felügyeletet továbbra is állami kézben kell tartani és a felügyeleti eszközök megerősítését is indokoltnak tartanák. Az egységes élelmiszerlánc-felügyeleti modellt a társadalom túlnyomó többsége támogatja, a magyarországi élelmiszer-biztonsági helyzettel kapcsolatban pedig általában stabilitást, illetve fejlődést észlelt a válaszadók jelentős többsége az élelmiszerlánc-szereplők minden vizsgált csoportjában. Az országos főállatorvos intézményét a legtöbben nem tudják elhelyezni az élelmiszerláncfelügyeleti rendszerben. Ezt a tisztséget a NÉBIH szerepéhez hasonlóan szintén meg kell ismertetni a fogyasztókkal annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a felügyeleti rendszer kockázatmegelőzési és vészhelyzeti kommunikációs tevékenysége.
Köszönetnyilvánítás Acknowledgements Szeretnénk megköszönni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeletért és Agrárigazgatásért Felelős Államtitkárságának szakmai támogatását a kutatás elkészítésében. Szeretnénk megköszönni továbbá a MÁVSTART Zrt. és a MÁV Zrt. által nyújtott segítséget a kutatás technikai lebonyolításában.
- 16 -
IRODALOM 1.
BÁNÁTI, D. – LAKNER, Z.: The food safety issue and the consumer behavior in a transition economy: A case study of Hungary. Acta Alimentaria, 2002. 1. 21-36.
2.
CSÁKI, Cs. (szerk.): Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi Stratégiai Programok. “Élelmezésbiztonság – A magyar élelmiszer-gazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszerbiztonság stratégiai alapjai”. MTA, Budapest, 2010.
3.
ERCSEY-RAVASZ, M. – TOROCZKAI, Z. – LAKNER, Z. – BARANYI, J.: Complexity of the International Agro-Food Trade Network and Its Impact on Food Safety. PLoS ONE 7(5): e37810. doi:10.1371/journal.pone.0037810, 2012
4.
FARKAS, J. – SZEITZNÉ SZABÓ, M. – BÁNÁTI, D.: A nemzeti élelmiszer-biztonsági politika és program alapvonalai. Magyar tudomány, 2011. 172. 1. 54-63.
5.
HORVÁTH, A.: Az élelmiszerellátási lánc kritikus infrastruktúrái, terrorfenyegetettségének jellemzői. Hadmérnök. 2009. 4. 2. 437-449
6.
JÁSZAY, B. – FODOR, P. – LAKNER, Z.: Comparative analysis of socio-economic situation of different states from national security's point of view. Economics and Management 2009. 1. 36-46.
7.
KASZA, GY.: Kockázatkommunikáció az élelmiszerbiztonságban. Szent-Iványi – Binder Napok Tudományos Konferencia. Magyar Zoonózis Társaság. Szeged, 2004. május 1214.
8.
KASZA, GY. – GÉHER, D. – ÓZSVÁRI, L. – SÜTH, M. – LAKNER, Z.: A libatömés és társadalmi megítélése. Magyar Állatorvosok Lapja, 2011. 133. 1. 38-47.
9.
KOCSNER, T.: Átalakul az ellenőrzés rendszere - Új élelmiszerlánc-törvény szeptember 1től. Őstermelő: gazdálkodók lapja, 2008. 12. 4. 83-84.
- 17 -
10. LACZAY, P.: Élelmiszer-higiénia, élelmiszerláncbiztonság. Mezőgazda, Budapest, 2008 11. LACZAY, P.: Élelmiszer-higiénia, élelmiszerlánc-biztonság: feladatok és kihívások az egyetemi oktatásban. Magyar állatorvosok lapja, 2009. 131. 2. 67-72. 12. LACZAY, P.: Élelmiszer-higiénia, élelmiszer-biztonság. Magyar Tudomány 2012. 173. 1. 4-10. 13. LACZAY, P.: Élelmiszer-bioterrorizmus : Irodalmi áttekintés. Magyar Állatorvosok Lapja, 2012. 134. 5. 280-288. 14. LAKNER, Z. – KASZA, GY. – ÓZSVÁRI, L.: A bioterrorizmus története és jelentősége. Magyar állatorvosok lapja, 2012. 134. 7. 433-441. 15. ÓZSVÁRI, L.: Állatjóléti helyzet feltüntetése az áruk címkéjén, valamint az állatok védelmével és az állatjóléttel foglalkozó referenciaközpontok európai hálózatának létrehozása. Magyar Állatorvosok Lapja, 2010. 132. 11. 691-692. 16. SÜTH, M.: Köszöntő. Magyar Állatorvosok Lapja, 2008. 130. 1. 3-7. 17. SÜTH, M.: Köszöntő. Magyar Állatorvosok Lapja, 2010. 132. 1. 3-6. 18. SZEITZNÉ SZABÓ, M. – FARKAS, J.: Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Program és a hozzá vezető út. Élelmezési ipar, 1998. 52. 11. 330-332. 19. SZEITZNÉ SZABÓ, M. (szerk.): Élelmiszerbiztonság: tények, tendenciák, teendők: a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal tanulmánya az Új nemzeti élelmiszerbiztonsági program megvalósításához, Agroinform, Budapest, 2011. 20. SZEITZNÉ SZABÓ, M. (szerk.): Élelmiszer-biztonsági helyzetelemzés és kockázatértékelés. Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, 2008
- 18 -
21. SZEITZNÉ SZABÓ, M.: Élelmiszerbiztonsági helyzetelemzés és kockázatértékelés, Agroinform. Budapest, 2008. 22. SZEITZNÉ SZABÓ, M. – FARKAS, J. (szerk.): Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzete az ezredfordulón. Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület, Budapest, 2000 23. SZEITZNÉ SZABÓ M. (szerk.): Magyarország Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programja, Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület, Budapest, 2004 24. VETTER, SZ. – ÓZSVÁRI, L. – VISNYEI, L.: Az állatkínzás tényállása és az állatvédelmi büntetőrendszer a megelőzés tükrében. Magyar Állatorvosok Lapja, 2010. 132. 8. 489496. 25. WHO: European Action Plan for Food and Nutrition Policy 2007-2012. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen, 2008. 26. WHO: Global Strategy for Food Safety: Safer Food for Better Health. World Health Organization, 2002.
- 19 -
