EGYÜTTDÖNTÉS ÉS
EGYEZTETÉS
Útmutató a Parlament társjogalkotói tevékenységéhez a rendes jogalkotási eljárás keretében
2014. december
Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Jogalkotási Koordinációs és Egyeztetési Igazgatóság Egyeztetési és Együttdöntési Osztály
HU
ELŐSZÓ Örömteli esemény, hogy megjelent az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály (CODE) által a 8. jogalkotási ciklusra készített, Együttdöntés és Egyeztetés című útmutató. A kiadvány célja, hogy bemutassa a Parlament munkarendjét az együttdöntés során (az egyeztetési szakaszban is), gyakorlati tájékoztatást nyújtva e kulcsfontosságú jogalkotási eljárásról, amelynek alkalmazásával a Parlament és a Tanács közösen és egyenrangú félként fogad el európai jogszabályokat, a Bizottság javaslata alapján és annak közreműködésével. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az együttdöntés új korszaka vette kezdetét. Nem csupán hivatalos nevében lett „rendes jogalkotási eljárás”, hanem az Európai Unió szintjén a jogszabályok elfogadásának általánosan alkalmazandó módjává vált. Ezzel párhuzamosan az utóbbi évek folyamán jelentősen megnőtt a nem hivatalos (informális) háromoldalú egyeztetések száma. A Parlament számára ezért elsődleges fontosságú, hogy képviselői behatóan ismerjék az együttdöntési eljárás és az intézményközi tárgyalások menetét, pontosan tudva, miként kapcsolódhatnak be a leghatékonyabban az uniós jogszabályok elfogadásának folyamatába. Az útmutató rendeltetésének megfelelően gyakorlati tájékoztatással és a szükséges háttéranyag rendelkezésre bocsátásával segíti a képviselők részvételét az együttdöntési eljárás valamennyi szakaszában, ismerteti és világosan elmagyarázza a háromoldalú egyeztetési tárgyalások szerepét a jogalkotási folyamatban mindvégig, valamint bemutatja az eljárás legfőbb intézményi szereplőit. Emellett áttekintést ad a Parlament bevonását igénylő más fontos eljárásokról, és mérvadó statisztikai kimutatásokat is tartalmaz az együttdöntésről. Ajánljuk tehát ezen útmutatót mindazok számára, akik részt vesznek a Parlament társjogalkotói munkájában, illetve figyelemmel kísérik azt.
Antonio TAJANI
Sylvie GUILLAUME
Alexander Graf LAMBSDORFF
Az egyeztetésért felelős alelnökök
TARTALOM 1.
BEVEZETÉS: AZ EGYÜTTDÖNTÉSTŐL A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSIG............1
2.
5.
A JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS ...........................................................................................................3 2.1. Jogalkotási javaslat előterjesztése ................................................................................5 2.2. Első olvasat.............................................................................................................................6 2.3. Második olvasat................................................................................................................. 11 2.4. Egyeztetés és harmadik olvasat .................................................................................. 14 2.5. Intézményközi tárgyalások ...........................................................................................19 2.6. A Parlament tárgyalásokra vonatkozó szabályai.................................................. 24 2.7. Az elfogadott szöveg aláírása és közzététele ........................................................ 24 AZ EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁS FŐ RÉSZTVEVŐI ÉS SZEREPÜK ................................... 26 3.1. A Bizottság...........................................................................................................................26 3.2. A Tanács ...............................................................................................................................27 3.3. A Parlament......................................................................................................................... 29 3.4. Egyéb intézményi szereplők......................................................................................... 31 A PARLAMENT BEVONÁSÁVAL FOLYÓ EGYÉB ELJÁRÁSOK ........................................ 34 4.1. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok..................... 34 4.2. Egyetértési eljárás............................................................................................................. 34 4.3. Konzultációs eljárás ......................................................................................................... 34 AZ EGYÜTTDÖNTÉS A SZÁMOK TÜKRÉBEN...................................................................... 36
6.
HASZNOS DOKUMENTUMOK ÉS WEB-OLDALAK ...........................................................39
7.
MELLÉKLETEK................................................................................................................................41 7.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke ...............................41 7.2. A Lisszaboni Szerződés értelmében rendes jogalkotási eljárást előíró jogalapok .............................................................................................................................43 7.3. Az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló 2007. június 13-i közös nyilatkozat (az EK-Szerződés 251. cikke)...............................48 7.4. Az egyeztetésre vonatkozó 67–72. cikkek ..............................................................55 7.5. Az eljárási szabályzat jogalkotási eljárások során folytatott intézményközi tárgyalásokról szóló 73. és 74. cikke: a tárgyalások megnyitásáról szóló határozat .................................................................................... 58 7.6. A Tanács elnökségének betöltése, időbeli sorrendben..................................... 60
3.
4.
1. BEVEZETÉS: AZ EGYÜTTDÖNTÉSTŐL A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSIG A Lisszaboni Szerződés az együttdöntést hivatalosan a „rendes jogalkotási eljárássá” (az EUMSZ 294. cikke1) és a jogszabályok uniós szintű elfogadásának általános szabályává tette, amelynek hatálya az Unió tevékenységi területeinek nagy részére kiterjed.2 Az együttdöntés alapját az Unió polgárait képviselő, közvetlenül megválasztott Európai Parlament, valamint a tagállamok kormányait képviselő Tanács közötti egyenlőség elve képezi. E két társjogalkotó jogai és kötelezettségei azonosak, és a jogszabályokat a Bizottság javaslata alapján, közösen fogadják el: egyikük sem fogadhat el jogszabályt a másik fél beleegyezése nélkül, és mindkét jogalkotónak egyazon szöveget kell jóváhagynia. Ezen útmutató célja, hogy gyakorlati áttekintést adjon az együttdöntési eljárásról, mint az uniós jogszabályok elfogadására irányuló legfőbb jogalkotási eljárásról.3 Az első részben a folyamat Lisszaboni Szerződés által meghatározott különböző szakaszai – az első olvasat, a második olvasat és a harmadik olvasat (az egyeztetés) – szerepelnek. A szerzők külön részt szenteltek az intézményközi tárgyalásoknak. A harmadik rész az együttdöntési eljárásban részt vevő különböző szereplőkkel foglalkozik. Végezetül az útmutatót azon érdemleges egyéb eljárások rövid áttekintése zárja, amelyek lefolytatásában a Parlament ugyancsak szerepet játszik.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) egységes szerkezetbe foglalt változata.Lásd a 7.1. mellékletet: az EUMSZ 294. cikke. 2 A rendes jogalkotási eljárást előíró 85 jogalap teljes felsorolása a 7.2. mellékletben található. 3 A hivatkozás megkönnyítése érdekében az útmutatóban a továbbiakban mindenütt az „együttdöntés” kifejezés szerepel. 1
1
A legfontosabb állomások az együttdöntés bevezetésétől a rendes jogalkotási eljárásig vezető úton Maastrichti Szerződés, 1993. november: Az együttdöntési eljárás bevezetése, korlátozott számú jogalkotási területre (főleg a belső piacra) kiterjedő hatállyal. Amszterdami Szerződés, 1999. május: Az együttdöntési eljárás egyszerűsítése, lehetővé téve a megállapodások első olvasatban történő megkötését. Az együttdöntési eljárás hatálya szélesedik, több mint 40 jogalapra (többek között a közlekedés, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás és a belügyek, a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén). Nizzai Szerződés, 2003. február: Az együttdöntési eljárás hatályának kiterjesztése további területekre. Lisszaboni Szerződés, 2009. december: Az együttdöntés hivatalosan a „rendes jogalkotási eljárássá” válik, és hatálya immár 85 uniós fellépési területre (többek között a mezőgazdaságra, a halászatra és a közös kereskedelempolitikára is) kiterjed. Közös nyilatkozat, 1999/2007: 1999-ben fogadták el, és az együttdöntési eljárás működtetésére vonatkozó gyakorlati megállapodásokat határozza meg. 2007-ben felülvizsgálták,4 kifejezetten elismerve a „háromoldalú rendszer” jelentőségét az egész együttdöntési eljárás folyamán.
„Az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló, 2007. június 13-i európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat” teljes szövege a 7.3. mellékletben található. 4
2
2. A JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS
A rendes jogalkotási eljárás (az EUMSZ 294. cikke) lépésről lépésre
A Parlament első olvasata: módosítás nélkül elfogadja a javaslatot
A Parlament első olvasata: módosításokat fogad el a javaslathoz
A Tanács első olvasata: módosítás nélkül elfogadja a Parlament álláspontját
A Tanács első olvasata: módosításokat fogad el a Parlament álláspontjához
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
Az EP ELSŐ OLVASATA
A Bizottság javaslata a Parlamentnek és a Tanácsnak
A Tanács első olvasata: elfogadja a Parlament álláspontját
A Tanács ELSŐ OLVASATA
E
lső olvasat
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
M
A Parlament második olvasata: módosításokat fogad el a Tanács álláspontjához
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
A Parlament elutasítja a Tanács álláspontját A jogi aktus elutasítottnak tekintendő
A Tanács MÁSODIK OLVASATA
A Parlament második olvasata: módosítás nélkül elfogadja a Tanács álláspontját
A Tanács második olvasata: elfogadja a Parlament módosításait
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
A Tanács második olvasata: nem fogadja el a Parlament valamennyi módosítását
armadik olvasat A megállapodás érdekében egyeztető bizottságot hívnak össze
Az egyeztető bizottságban sikerül megállapodást elérni Harmadik olvasat: a közös szöveget a Parlament és/vagy a Tanács nem fogadja el
A jogi aktus elutasítottnak tekintendő
Harmadik olvasat: a közös szöveget a Parlament és a Tanács elfogadja
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
3
Az egyeztető bizottságban nem sikerül megállapodást elérni A jogi aktus elutasítottnak tekintendő
Az EP + a Tanács HARMADIK OLVASATA
H
Az EP MÁSODIK OLVASATA
ásodik olvasat
A Parlament és a Tanács legfontosabb szereplői a jogalkotási eljárásban
Előadó (a vélemény előadója)
Árnyékelőadók
A bizottság elnöke Az egyeztetésért felelős alelnök
A munkacsoport elnöke
COREPER I és II
Tanács/ Miniszter
Parlament Az illetékes bizottság jelentéstervezetének szerzője és ügyvezető az eljárás különböző szakaszaiban, többek között az intézményközi tárgyalások során. Az a képviselőcsoport nevezi ki, amelyhez az illetékes bizottság koordinátorainak döntését és annak bizottsági jóváhagyását követően az adott ügyet utalták. Feladatuk az előadó képviselőcsoportjától eltérő képviselőcsoportok nézeteit tükröző módosítások összehangolása. A többi képviselőcsoport mindegyike egy-egy árnyékelőadót jelöl ki. Elnököl az intézményközi tárgyalásokon, valamint az előadóval közösen vezeti azokat. A bizottság választja meg. Az előadóval közösen vezeti az intézményközi tárgyalásokat az egyeztetési szakaszban. A 14 alelnök közül három az egyeztetésért felelős, őket két és fél évre szóló, megújítható megbízással nevezik kiTanács A Tanács elnöksége nevében végigkíséri a javaslatot az eljárás különböző szakaszaiban, az intézményközi tárgyalások folyamán is. A munkacsoportok a tagállamok adott szakterületért felelős képviselőiből állnak, elnökeik általában a Tanács elnökségét betöltő tagállamot képviselő személyek. Megvitatja a javaslat fontos vonatkozásait, és elfogadja az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó megbízást. Elnöke a Tanács elnökségét ellátó tagállam állandó képviselője (vagy annak helyettese), aki a Tanácsot a tárgyalásokon is képviselheti. Az állandó képviselőkből (COREPER II) vagy helyetteseikből (COREPER I) áll, elnöke a Tanács elnökségét ellátó tagállam állandó képviselője (vagy annak helyettese). Kivételes esetekben a folyamatban levő jogalkotási eljárások fontos vonatkozásait vitatja meg. A Tanácsot miniszter képviseli az egyeztetés során, illetve kivételes jelleggel az első vagy második olvasatbeli tárgyalásokon. A Tanács üléseinek összetétele az adott ügy tárgyátől függ. Adott ülésen a tagállamok adott szakterületért felelős miniszterei vesznek részt, és az elnöki tisztséget a Tanács elnökségét betöltő tagállam minisztere tölti be.
4
2.1. Jogalkotási javaslat előterjesztése Az együttdöntési eljárás első lépéseként a Bizottság a biztosok testülete által írásbeli vagy szóbeli eljárás alapján elfogadott, jogalkotási aktusra irányuló javaslatot terjeszt elő. A „kezdeményezési jog” a Bizottságé, azaz uniós szintű jogszabályra egyedül a Bizottság tehet javaslatot (az EUSZ 17. cikke). Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos különleges, a Szerződésekben meghatározott esetekben a rendes jogalkotási eljárás alkalmazásával elfogadandó jogalkotási aktusra irányuló javaslat előterjesztésének alapja lehet a tagállamok egy csoportjának kezdeményezése, az Európai Központi Bank ajánlása vagy az Európai Bíróság kérelme (az EUMSZ 294. cikkének (15) bekezdése).5 Az EUMSZ 225. és 241. cikke alapján, a Szerződések céljainak elérése érdekében a Parlament vagy a Tanács is felkérheti a Bizottságot megfelelő javaslatok előterjesztésére. Az EUMSZ 11. és 24. cikke értelmében pedig ugyanerre polgári kezdeményezéssel is sor kerülhet.6 A Bizottság (rendeletre, irányelvre vagy határozatra irányuló) jogalkotási javaslatát egyidejűleg továbbítják a Parlamentnek és a Tanácsnak, és ha szükséges, megküldik azt a nemzeti parlamenteknek, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is.7 JOGALKOTÁSI AKTUSOK Jogalkotási Elfogadásuk jogalkotási eljárással (együttdöntéssel, egyetértéssel aktusok (az vagy konzultációval) történik (az EUMSZ 289. cikke). EUMSZ 288. cikke) Az „irányelv” olyan jogalkotási aktus, amely az EU valamennyi tagállama által elérendő célt tűz ki. Ugyanakkor azonban az egyes Irányelv tagállamok hatásköre meghatározni, miként ültetik át az irányelvet nemzeti jogrendjükbe. A „rendelet” általános hatályú, teljes egészében kötelező jogalkotási Rendelet aktus. Közvetlenül alkalmazandó az EU valamennyi tagállamában. A „határozat” a címzettjei (azaz egy, több vagy valamennyi tagállam, Határozat vagy egy meghatározott társaság) számára teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó. Például: a tagállamok egynegyede kezdeményezhet jogalkotási eljárást a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén (az EUMSZ 76. cikke); az Európai Központi Bank ajánlása alapján a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya, illetve az ezen alapokmánnyal kapcsolatos kiegészítő jogalkotási intézkedések rendes jogalkotási eljárással módosíthatók (a 4. jegyzőkönyv 40. cikke); az Európai Bíróság kérésére a Törvényszékhez kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékek hozhatók létre rendes jogalkotási eljárással (az EUMSZ 257. cikkének (1) bekezdése).. 6 Polgári kezdeményezés esetében a Bizottság nem köteles jogalkotási javaslatot előterjeszteni. Közleményben kell azonban kifejtenie politikai és jogi következtetéseit és azt, hogy (adott esetben) milyen intézkedéseket szándékozik tenni, valamint az álláspontját meghatározó indokokat. 7 A nemzeti parlamentek, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága szerepének leírását lásd a 3.4. pontban. 5
5
2.2. Első olvasat Első olvasatban a Parlament és a Tanács egymással párhuzamosan megvizsgálja a Bizottság javaslatát. Az első lépést azonban a Parlamentnek kell megtennie, amely a Bizottság javaslatát (például első olvasatbeli megállapodás eredményeként) módosítások nélkül elfogadja, módosítja vagy elutasítja. Miután a Parlament elfogadta álláspontját, a Tanács dönthet úgy, hogy elfogadja (ebben az esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak tekintendő) vagy pedig módosítja azt, közölve a Parlamenttel első olvasatbeli álláspontját (amely második olvasatra a Parlament elé kerül). A Parlament és a Tanács bármely ponton informális megegyezésre juthat. Ennek eredménye lehet első olvasatbeli megállapodás (ha a kompromisszumos szövegről a Parlament első olvasatbeli szavazása előtt születik egyezség) vagy korai második olvasatbeli megállapodás (ha a kompromisszumos szövegről a Tanács első olvasatbeli szavazása előtt születik egyezség).8 Az első olvasat egésze során sem a Parlament, sem a Tanács számára nincs határidő meghatározva az első olvasat lezárására. A Parlament első olvasata Bizottsági szakasz A Parlamentben az elnök az illetékes (másképpen: „felelős” vagy „vezető”) bizottsághoz utalja a javaslatot megfontolásra.9 A Bizottság javaslatának bizottsági szakaszban történő megvizsgálása több bizottság bevonásával történhet, véleményt nyilvánító bizottsági eljárás (a Parlament eljárási szabályzatának 53. cikke), társbizottsági eljárás (az eljárási szabályzat 54. cikke) vagy közös bizottsági ülések és szavazás (az eljárási szabályzat 55. cikke) keretében.
Az első és második olvasatbeli megállapodásokról további részleteket a 2.5. pont tartalmaz. A javaslatokat az egyes bizottságok illetékességi köre alapján utalják ki, ezt pedig az eljárási szabályzat VI. melléklete rögzíti. Más parlamenti bizottságok vitathatják a javaslat illetékes bizottsághoz utalását: ilyen esetben hatásköri ütközés áll fenn, amelyet az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlása alapján határozattal old fel. 8 9
6
Különböző bizottságok részvétele az együttdöntési eljárásban Illetékes (másképpen: „felelős” vagy „vezető”) bizottság
Feladata az ügy plenáris ülésre való előkészítése jogalkotási és saját kezdeményezésű jelentések, állásfoglalások vagy írásbeli kérdések.
Véleményt nyilvánító bizottság (az eljárási szabályzat 53. cikke)
Az illetékes bizottság bármely bizottságot felkérheti vélemény nyilvánítására, illetve bármely bizottság saját kezdeményezésére is véleményt nyilváníthat a hatáskörébe tartozó kérdésekben.
Társbizottság (az eljárási szabályzat 54. cikke)
Vegyes bizottság (az eljárási szabályzat 55. cikke)
Amennyiben az Elnökök Értekezlete úgy ítéli meg, hogy az ügy közel azonos mértékben két vagy több bizottság hatáskörébe tartozik, illetve hogy az ügy különböző részei két vagy több bizottság hatáskörébe tartoznak, úgy e bizottságok egyedi szabályok szerint „társbizottságokként” együttműködnek egymással. Amennyiben az ügy kiemelkedő fontosságú és közel azonos mértékben két vagy több bizottság hatáskörébe tartozik, úgy az Elnökök Értekezlete határozata alapján két vagy több bizottság vegyes bizottságként végezheti a munkát. Ebben az esetben közös bizottsági üléseket és egyetlen jelentéstervezetre vonatkozó, közös szavazást tartanak.
Az illetékes bizottság „előadót” jelöl ki, aki mindenekelőtt végigkíséri a javaslatot az eljárás különböző szakaszain, és szükség esetén vezeti a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat. Az előadó a bizottsági javaslat általános megközelítése tekintetében tanácsokkal látja el a bizottságot (a vizsgálat bizottsági szakaszában) és az egész Parlamentet (a plenáris szakaszban). Az előadó feladata a bizottság „jelentéstervezetének” elkészítése, ennélfogva ő az első képviselő, aki a bizottsági javaslat módosítására javaslatot tesz. A többi képviselőcsoport egy-egy árnyékelőadót nevez ki a javaslatra vonatkozó álláspontjának képviseletére, módosításokat azonban a Parlament bármely képviselője előterjeszthet. Az előadó és az árnyékelőadók munkáját az adott bizottság titkársága, a képviselőcsoportok személyi állományának tagjai, a képviselők asszisztensei, a Jogi Szolgálat, az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály, az illetékes jogász-nyelvészek és más felelős szolgálatok segíthetik. A bizottsági szakaszban szokásos módon szakértői meghallgatásokat is szerveznek, illetve tanulmányokra vagy hatásvizsgálatokra adnak megbízást. Ezt követően a jelentéstervezetet által előterjesztett módosításokat a bizottságban (egy vagy több ülésen) megvitatják. Igen gyakran előfordul, hogy a bizottsági szavazást megelőzően informális megbeszélésekre kerül sor az előadó és az árnyékelőadók között, megkísérelve a lehető legnagyobb mértékben összeegyeztetni 7
a különböző képviselőcsoportok álláspontjait. E megbeszéléseket gyakran úgynevezett „árnyékülések” formájában tartják. Eredményük lehet az úgynevezett „kompromisszumos módosítások” előterjesztése, amelyeket a későbbiek folyamán szavazásra bocsátanak, és céljuk bizonyos mennyiségű módosítás csomaggá tömörítése vagy alternatíva kínálása az egymással ütköző módosítások tekintetében. Az illetékes bizottság egyszerű többséggel elfogadja jelentését, amely a bizottsági javaslathoz fűzött módosításokban ölt testet. A Bizottság rendszerint jelen van a bizottsági vitákon és felkérhető, hogy a jelentés megvitatásával foglalkozó ülések egyikén vagy a szavazás előtt kifejtse a javasolt módosításokkal kapcsolatos álláspontját. A Tanács szintén jelen van és ugyancsak felkérhető észrevételek megtételére. Ha a társjogalkotók közös szándéka, hogy valamely ügyet első olvasatban lezárjanak, akkor a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott informális tárgyalások már a jelentésről a bizottságban tartott szavazást követően megkezdődhetnek. Ilyen esetekben a leggyakrabban maga a jelentés alkotja a Parlament tárgyalási megbízását, és a társjogalkotók között létrejövő bármely megállapodást a kialakítását követően megfontolás és jóváhagyás céljából a bizottság elé kell terjeszteni.10
Szavazás a bizottságban: kézfelemeléssel (balra) és név szerinti szavazással (jobbra). © Európai Unió 2014 – Európai Parlament
Plenáris szakasz Miután az illetékes bizottság a Bizottság javaslatához fűzött módosítások formájában elfogadta jelentését és a kapcsolódó jogalkotási állásfoglalást (beleértve azokat a módosító javaslatokat is, amelyek adott esetben már tükrözik a Tanáccsal folytatott tárgyalások alapján létrejött első olvasatbeli megállapodásokat), a jelentést plenáris ülésen lefolytatandó szavazásra bocsátják (ez eljárási szabályzat 169. cikke). A fontos jogalkotási ügyekre vonatkozó szavazást a legtöbb esetben ugyancsak plenáris ülésen tartott vita előzi meg. A vita során és a szavazás előtt a Parlament elnöke felkérheti a Bizottságot és a Tanácsot a javasolt módosításokkal kapcsolatos 10
A Parlament tárgyalási megbízásainak elfogadására vonatkozó szabályokat illetően lásd a 2.6. pontot.
8
álláspontjuk ismertetésére.11 A plenáris szakaszban további módosítások is előterjeszthetők, ezt azonban csak az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább 40 egyéni képviselő teheti meg. A Parlament ezután egyszerű többséggel (azaz a szavazásban részt vevő képviselők többségével) jogalkotási állásfoglalás formájában elfogadja első olvasatát a bizottsági javaslatról: a javaslatot egészében elutasíthatja12, módosítások nélkül elfogadhatja, vagy pedig – ez történik a leggyakrabban – módosításokat fogadhat el a javaslathoz. Miután a Parlament lezárta első olvasatát, a Bizottság „módosított javaslatot” tehet, amelybe beépíti a Parlament azon módosításait, amelyek megítélése szerint összhangban állnak a Parlament első olvasatbeli szavazását megelőzően kifejezésre juttatott bizottsági állásponttal. Ha a Parlament első olvasatbeli álláspontja az intézményközi tárgyalások során elért megállapodást tükrözi, akkor az első olvasatbeli álláspontot (és megállapodást) az elfogadásukat követően továbbítják a Tanácsnak, amely módosítás nélkül elfogadja azt, mint saját első olvasatbeli álláspontját. Ez esetben a jogalkotási folyamat ebben a szakaszban lezárul. Többségi szabályok: A Parlamentben Egyszerű többség:
a leadott szavazatok többsége
Abszolút többség:
a Parlament tagjainak abszolút többsége (a plenáris ülésen tartott szavazáson, azaz jelenleg a lehetséges 751 szavazatból legalább 376 szavazat)
A Tanácsban Egyszerű többség: Minősített többség: Egyhangúság:
tizenöt tagállam mellette a tagállamoknak – az EU népességének legalább 65 %-át képviselő – 55 %-a (azaz jelenleg legalább 16 tagállam) mellette13 valamennyi tagállam mellette (a tartózkodás nem akadálya az egyhangúlag történő elfogadásnak)
A módosítások elfogadását követően az illetékes bizottság előadója vagy elnöke kérheti a jogalkotási állásfoglalásra vonatkozó szavazás elhalasztását és azt, hogy az ügyet újólagos megfontolás céljából utalják vissza az illetékes bizottsághoz. 12 A Szerződés nem rögzíti kifejezetten azt a lehetőséget, hogy a Parlament az első olvasatbeli szakaszban elutasíthatja a javaslatot, ezt csupán a második olvasatra vonatkozóan tartalmazza (az EUMSZ 294. cikke (7) bekezdésének b) pontja). A Parlament értelmezése szerint mindazonáltal a Bizottság javaslatának elutasítása első olvasatban is lehetséges. A Parlament ezért már első olvasatban is elutasított javaslatokat (például a bűnözéssel szembeni biztonságra vonatkozó európai statisztikákról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot). A Bizottság javaslatának ilyen korai elutasítása azonban mindeddig csupán kivételes jelleggel fordult elő. 13 E „kettős többségi” szabály 2014. november 1-jétől alkalmazandó. Addig (2013. július 1-jétől) a minősített többség megfelelt 260 „mellette” szavazatnak (a lehetséges 352 szavazatból), amelyet legalább 15 tagállamnak kell képviselnie. 11
9
Plenáris ülés Strasbourgban - © Európai Unió 2014 – Európai Parlament
A Tanács első olvasata A Tanács – a Parlamenthez hasonlóan – a Bizottság javaslatának kézhez vételét követően megkezdi előkészítő munkáját. A javaslatot megvitatás céljából az illetékes munkacsoporthoz utalják.14 A javaslatnak az illetékes munkacsoportban történő megvizsgálásához szükséges időtartam egybeeshet az ugyanezen javaslat Parlamentben történő vizsgálatához szükséges időtartammal. Amikor a viták megfelelően elmélyültek a munkacsoportban, a kezelendő ügy érzékenységétől vagy jelentőségétől függően megkezdődhetnek a tárgyalások a COREPER-ben, illetve ritkább esetekben a Tanács szintjén. A COREPER ugyancsak tárgyalási megbízást fogad el a küszöbön álló intézményközi tárgyalásokra vonatkozóan.15 Ha a Tanács a Parlament valamennyi módosítását minősített többséggel jóváhagyja (például első olvasatbeli megállapodás esetében16), vagy ha a Parlament módosítások nélkül jóváhagyja a javaslatot, akkor a jogalkotási aktust a Tanács az első olvasatban elfogadhatja. Ha a Tanács nem tudja teljes mértékben elfogadni a Parlament első olvasatának eredményét, akkor elfogadja első olvasatbeli álláspontját (ezt a korábbiakban „közös tanácsi álláspontnak” nevezték), és továbbítja azt a Parlamentnek a második olvasatra. A Tanács teljes körűen tájékoztatja a Parlamentet A „munkacsoportra” az angol nyelvben két kifejezést használnak: „working party” vagy „working group”: mindkét kifejezés a Tanács ugyanazon testületét jelöli. 15 Az intézményközi tárgyalásokról részletesebben lásd a 2.5. pontot. 16 Lásd a 2.5. pontot. 14
10
az álláspontja elfogadásához vezető okokról. A Bizottság ugyancsak teljes körűen tájékoztatja a Parlamentet a saját álláspontjáról. A Tanács az első és a második olvasat során elvileg csak egyhangú döntéssel módosíthatja a Bizottság javaslatát. A gyakorlatban azonban a Bizottság annak érdekében, hogy elősegítse a Tanácson belüli minősített többség kialakulását, gyakran közvetlenül a tanácsi álláspont elfogadása előtt módosítja javaslatát.17
Ülés a Tanácsban. © Európai Unió, 2014 - az Európai Tanácsa
2.3. Második olvasat Mihelyt a Parlament kézhez kapja a Tanács első olvasatbeli hivatalos álláspontját, megkezdődik az eljárás második olvasatbeli szakasza. A Parlament a második olvasatban jóváhagyhatja, elutasíthatja vagy módosíthatja a Tanács első olvasatbeli álláspontját, és erre általában a plenáris ülésen történő bejelentéstől számított négy hónap áll rendelkezésére. Ha e határidőn belül a Parlament nem foglal állást, a jogi aktust az első olvasatbeli tanácsi álláspontnak megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni.
Bár a Szerződés erről konkrétan nem rendelkezik, széles körben elfogadott, hogy minősített többséggel történő szavazással a Tanács teljes egészében elutasíthatja a Bizottság javaslatát. A gyakorlatban azonban a Tanács általában hivatalosan nem utasítja el a Bizottság javaslatait. Ehelyett a Parlamenttel ellentétben nem kezdi meg, illetve nem folytatja a munkát a Bizottság szóban forgó javaslataival kapcsolatban, így az ügymenet ténylegesen megakad. Másrészről a Bizottság az első olvasat során bármikor úgy határozhat, hogy visszavonja vagy módosítja javaslatát (az EUMSZ 293. cikkének (2) bekezdése). 17
11
Ha a Parlament az első olvasatbeli álláspontját a Tanáccsal kialakított megegyezés nélkül fogadta el, akkor is van lehetőség arra, hogy még a Parlament második olvasata előtt megállapodás szülessen: ez az úgynevezett „korai második olvasatbeli megállapodás”. Ilyen esetben az intézményközi tárgyalásokra a plenáris ülésen tartott első olvasatbeli szavazást követően kerül sor. A Tanács ezután a tárgyalások eredményét első olvasatbeli álláspontjaként hivatalosan elfogadja, és továbbítja azt a Parlamentnek. A folyamatot végül a Parlament zárja le, amely második olvasatbeli álláspontjaként módosítás nélkül elfogadja a Tanács első olvasatbeli álláspontját. Ezzel a jogalkotási folyamat lezárul. A két társjogalkotót a második olvasatban a Szerződésben rögzített szigorú időhatárok kötik: mindkét társjogalkotó számára három hónapos – egy hónappal meghosszabbítható – határidő áll rendelkezésre. A Parlament második olvasata Bizottsági szakasz Az előadó (általában az első olvasatbeli jelentés szerzője), „ajánlástervezetet” készít az illetékes bizottság számára (amely megegyezik az első olvasat során illetékes bizottsággal). Az ajánlástervezet tartalmazza az előadó által javasolt módosításokat. Az illetékes bizottság bármely teljes jogú tagja vagy póttagja kiegészítő módosításokat terjeszthet elő. A második olvasatban azonban bizonyos megszorítások érvényesek a módosítások elfogadhatósága tekintetében. Az eljárási szabályzat 69. cikke értelmében módosítások kizárólag akkor fogadhatók el, ha céljuk: a Parlament első olvasata során elfogadott álláspont részleges vagy teljes visszaállítása, vagy kompromisszum teremtése a Tanács és a Parlament álláspontja között, vagy olyan rész módosítása az első olvasatbeli tanácsi álláspont szövegében, amely az első olvasatbeli javaslatban még nem szerepelt,illetve amelynek tartalma más volt, vagy az első olvasat óta keletkezett tényezők vagy új jogi helyzet figyelembevétele (ilyen lehet például egy politikai irányváltás az Európai Parlament megválasztását követően). A bizottsági szakaszban az illetékes bizottság elnöke, a plenáris szakaszban pedig a Parlament elnöke dönt a módosítások elfogadhatóságáról, és a döntés végleges (az eljárási szabályzat 69. cikke). Második olvasatban a véleményt nyilvánító bizottságoknak, illetve a társbizottságoknak nincsen szerepük. A közös bizottsági ülésekkel kapcsolatos eljárás azonban továbbra is alkalmazandó. 12
Miként az első olvasat során is, az álláspontok lehető legnagyobb mértékű közelítése érdekében az ajánlástervezet és az előadótól eltérő képviselők által benyújtott módosítások informális megbeszélések tárgyát képezhetik az előadó és az árnyékelőadók között, így később szavazásra bocsátható kompromisszumos módosítások születhetnek. Az illetékes bizottság a képviselők egyszerű többségével (azaz a leadott szavazatok többségével) hozza meg határozatát. Az illetékes bizottságban tartott szavazást követően az ajánlást plenáris ülésen is szavazásra bocsátják (itt a módosítások elutasításához vagy elfogadásához már abszolút többségre van szükség – lásd az alábbiakat). Ha a társjogalkotók közös szándéka, hogy valamely ügyet második olvasatban lezárjanak, akkor a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott informális tárgyalások már az ajánlástervezetre vonatkozó második olvasatbeli bizottsági szavazást követően megkezdődhetnek. A második olvasatbeli határidőkre tekintettel az informális kapcsolatok felvétele általában már a szavazás előtt megtörténik. Plenáris szakasz A bizottságban elfogadott második olvasatbeli ajánlást, illetve második olvasatbeli megállapodás esetében a megállapodás módosítások formájában testet öltő szövegét plenáris ülésen szavazásra bocsátják. A plenáris szakaszban további módosítások is előterjeszthetők, ezt azonban csak az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább 40 egyéni képviselő teheti meg. A plenáris ülésen tartott szavazás előtt a Parlament elnöke felkérheti a Bizottságot álláspontjának kifejtésére, illetve a Tanácsot észrevételek megtételére. A Parlament módosítások nélkül jóváhagyhatja a Tanács első olvasatbeli álláspontját (vagy korai második olvasatbeli megállapodás eredményeként, vagy pedig azért, mert a javasolt módosításokat a plenáris ülés nem fogadta el). Ehhez a képviselők egyszerű többségének támogatása (azaz a leadott szavazatok többsége) szükséges. A Parlament módosításokat is elfogadhat a Tanács első olvasatbeli álláspontjához, ehhez azonban minden esetben a képviselők abszolút többsége szükséges. Végezetül, a Parlament a képviselők abszolút többségével (azaz a lehetséges maximális 751 szavazatból legalább 376 szavazattal) elutasíthatja a Tanács első olvasatbeli álláspontját. Ha a Parlament jóváhagyja vagy elutasítja a Tanács első olvasatbeli álláspontját, akkor a jogalkotási eljárás lezárul. Elutasítás esetén az eljárást csak új bizottsági javaslat indíthatja újra.
13
A Tanács második olvasata Miután a Parlament befejezte második olvasatát és a Tanácshoz utalta álláspontját, a Tanácsnak további három (meghosszabbítás kérelmezése esetén négy) hónap áll rendelkezésére a második olvasat lezárására. A Tanács második olvasatban minősített többséggel jóváhagyhatja a Parlament módosításait (egyhangú szavazat szükséges azonban, ha a Bizottság a Parlament módosításával szemben foglalt állást). Ebben az esetben a jogalkotási eljárás lezárul. Ha a Tanács nem fogadja el a Parlament valamennyi módosítását, akkor a Szerződéssel összhangban összehívják az egyeztetőbizottságot. 2.4. Egyeztetés és harmadik olvasat Az „egyeztetés” abból áll, hogy a Parlament és a Tanács az egyeztetőbizottságban tárgyalásokat folytat, amelyek célja megállapodás létrehozása egy „közös szöveg” formájában. Az egyeztetőbizottság két küldöttségből áll: a Tanács küldöttségében az egyes tagállamokat egy-egy küldött (miniszter vagy megbízottja) képviseli, és a Parlament küldöttségében a tanácsi küldöttség létszámával megegyező
számú európai parlamenti képviselő kap helyet. Jelenleg tehát az egyeztetőbizottság 56 (28+28) tagot számlál. A Bizottság képviseletét az adott ügyben illetékes biztos látja el, aki minden szükséges kezdeményezést megtesz az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. Az egyeztetőbizottságot hat (vagy meghosszabbítás esetén nyolc) héten belül kell összehívni azt követően, hogy a Tanács lezárta második olvasatát, és hivatalosan értesítette a Parlamentet arról, hogy nem tudja elfogadni a Parlament második olvasatban tett valamennyi módosítását. Az egyeztetőbizottságot az egyeztetés szakaszáig eljutó valamennyi jogalkotási javaslat esetén felállítják, és hat (vagy meghosszabbítás esetén nyolc) hét áll a rendelkezésére ahhoz, hogy „közös szöveg” formájában átfogó megállapodást érjen el. Tekintettel e viszonylag szűk időkeretre, a gyakorlatban az informális tárgyalások általában már az egyeztetőbizottság hivatalos felállítása előtt megkezdődnek.18 Ha az egyeztetőbizottság nem jut megállapodásra, illetve ha a harmadik olvasatban a Parlament vagy a Tanács hat (vagy meghosszabbítás esetén nyolc) héten belül nem hagyja jóvá a „közös szöveget”, akkor a jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
18
Az informális tárgyalásokról részletesebben lásd a 2.5. pontot.
14
Az olvasatok közötti legfőbb különbségek az EP szemszögéből Nincsenek határidők. A felelősséget elsődlegesen a parlamenti illetékes bizottság(ok) viseli(k), társbizottságok és véleményt nyilvánító bizottságok bevonása lehetséges. Első olvasat
A Bizottság javaslatára vonatkozó módosításokat a bizottsági és a plenáris szakaszban lehet előterjeszteni. A módosítások elfogadhatósági kritériumai tágak. A Parlament egyszerű többséggel (azaz a szavazásban ténylegesen részt vevő képviselők többségével) határoz (elfogadja, elutasítja vagy módosítja a Bizottság javaslatát). Határidő: legfeljebb 3+1 hónap a Parlament, és ugyancsak legfeljebb 3+1 hónap a Tanács számára. A felelősséget kizárólag az illetékes bizottság(ok) viseli(k).
Második olvasat
A Tanács álláspontjára vonatkozó módosítások bizottsági és plenáris szakaszban előterjeszthetők. A módosítások elfogadhatósági kritériumai szigorúak. A Parlament egyszerű többséggel hagyhatja jóvá, de abszolút többséggel utasíthatja el vagy módosíthatja a Tanács első olvasatbeli álláspontját. Határidő: legfeljebb 24 (3 x 8) hét, amelyből legfeljebb 8 hetet fordítanak magára az egyeztetésre.
Egyeztetés és harmadik olvasat
Az elsődleges felelősséget az egyeztetőbizottságba delegált parlamenti küldöttség viseli. Harmadik olvasatban módosításokra nincsen mód: a Parlament a „közös szöveget” teljes egészében, egyetlen szavazással, egyszerű többséggel jóváhagyhatja vagy elutasíthatja.
Egyeztetés Az előzetes szakasz Mihelyt egyértelművé válik, hogy a Tanácsnak nem áll módjában elfogadni a Parlament módosításait, erről tájékoztatja a Parlamentet, és sor kerül a három intézmény közötti informális kapcsolatok felvételére. A Parlament egyebek mellett az 15
egyeztetésért is felelős igazgatási szerve, az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály (CODE) titkársága megkezdi az egyeztetőbizottságba delegált parlamenti küldöttség kijelölésével kapcsolatos előkészületi munkálatokat annak érdekében, hogy az egyeztetőbizottságot a lehető legrövidebb időn belül – de a Szerződésben előírt határidőket mindenképpen betartva – fel lehessen állítani. A CODE titkársága segíti az EP küldöttségét az egyeztető eljárás során mindvégig, szoros együttműködésben az illetékes parlamenti bizottság titkárságával, valamint a Parlament jogi szolgálatával, jogász-nyelvészeivel, sajtószolgálatával és a Parlament más érintett szolgálataival. A parlamenti küldöttség összetétele és tagjainak kijelölése Egyeztetőbizottságba delegált minden európai parlamenti küldöttség esetében az elnöki tisztséget a Parlament egyeztetésért felelős három alelnökének egyike látja el: e három alelnök egymás között dönti el, melyik egyeztetési eljárásban melyikük viseli majd a felelősséget. Az illetékes parlamenti bizottság(ok) elnöke és előadója ex officio tagja a küldöttségnek. A küldöttség többi tagját (rendes körülmények között 25 képviselőt)19 az egyes képviselőcsoportok jelölik ki, minden egyeztető eljárás esetében külön eljárással.20 A küldöttek zömmel az illetékes bizottság, illetve a véleményt nyilvánító bizottság(ok) és a társbizottság(ok) tagjai közül kerülnek ki. A képviselőcsoportoknak azonos számú póttagot is ki kell jelölniük, akik a küldöttség és az egyeztetőbizottság valamennyi ülésén jelen lehetnek. Miként a parlamenti bizottságok esetében is, a póttagok részt vehetnek a vitákban, szavazásra azonban csak akkor jogosultak, ha valamely teljes jogú tagot helyettesítenek. A parlamenti küldöttség alakuló ülése Az EP-küldöttség alakuló ülését rendszerint Strasbourgban tartja a plenáris üléshéten. Kivételes esetekben mód van arra, hogy alakuló ülés helyett a küldöttség elnöke levelet intézzen a küldöttség tagjaihoz („megalakulás írásbeli eljárással”). Az EP-küldöttség alakuló ülésének fő célja, hogy megbízást adjon a küldöttség elnöki tisztségét betöltő alelnökből, az illetékes bizottság elnökéből és az előadó(k)ból álló tárgyalócsoport számára a Tanáccsal folytatandó „háromoldalú egyeztetések” megkezdésére. Az alakuló üléseken gyakran a megvitatandó kérdések tartalmáról is sor kerül rövid eszmecserére. A Bizottság a parlamenti küldöttség valamennyi ülésén képviselteti magát, hogy véleményt nyilvánítson a Parlament és a Tanács álláspontjának közelítésével kapcsolatos lehetőségek tekintetében, illetve hogy válaszoljon a részletesebb vagy „technikai” információkat igénylő kérdésekre. A küldöttség „többi tagjának” száma alacsonyabb lehet, például akkor, ha az egyeztetés tárgyát több ügyből álló csomag képezi. 20 A bizottsági előadók kijelöléséhez hasonlóan az egyeztetőbizottság tagjait is a képviselőcsoportok jelölik ki a D'Hondt képlet alapján, miután az Elnökök Értekezlete meghatározta az egyes képviselőcsoportok által az egyeztetőbizottságba delegálható küldöttek pontos számát. 19
16
Tárgyalások az egyeztetési szakaszban Adott egyeztetési ügy kezdetén a Parlament és a Tanács megegyezik egymással a háromoldalú egyeztetések időbeosztásáról. Az ütemezésnek megfelelően az egyeztető eljárás során számos háromoldalú megbeszélésre kerül sor, amelyek célja átfogó megállapodás elérése az egyeztetőbizottságban. Az egyeztető eljárás során tartott háromoldalú egyeztetések a 2.5. pontban ismertetett háromoldalú tárgyalások szokásos rendjét követik. A háromoldalú egyeztetések minden ülését követően mindhárom tárgyalócsoport jelentést tesz saját küldöttségének. A küldöttségi ülések fő célja visszajelzés a tárgyalásokról, a tárgyalócsoport megbízásának frissítése és adott esetben bármely kompromisszumos szöveg megvitatása. A küldöttség utasításokkal látja el a tárgyalócsoportot arra vonatkozóan, hogyan folytassa le a tárgyalásokat. Az eljárás végén a küldöttség hivatalosan jóváhagyja vagy elutasítja az egyeztetés során elért megállapodást. Egy megállapodás jóváhagyásához a küldöttségi tagok abszolút többségének támogatása szükséges (a lehetséges 28-ből legalább 15 „igen” szavazat). Az egyeztetőbizottság Az egyeztetőbizottságot, amely a 28 tagállamot képviselő egy-egy küldöttből és az Európai Parlament 28 képviselőjéből áll, a Parlament elnöke a Tanáccsal közösen hívja össze. A bizottságot gyakran akkor hívják össze, amikor a Parlament és a Tanács álláspontja már elég közel áll egymáshoz, így a még vitás kérdések feltételezhetően rendezhetők. A bizottságot mindenesetre a Tanács második olvasatának lezárása után legkésőbb hat (vagy, ha hosszabbításról született megállapodás, nyolc) héttel össze kell hívni az egyeztető eljárás hivatalos megnyitása céljából. A bizottságnak további hat (illetve, ha hosszabbításról született megállapodás, nyolc) hét áll rendelkezésére, hogy közös szöveg formájában átfogó megállapodásra jusson. Az egyeztetőbizottság üléseit általában Brüsszelben tartják. A Parlament és a Tanács felváltva tölti be a vendéglátó szerepét. Az egyeztetőbizottság ülései általában késő délután vagy kora este kezdődnek, és éjfélig vagy akár tovább is tarthatnak. Az egyeztetőbizottság ülésének elnöki teendőit két társelnök – az EP-küldöttség elnöki tisztjét betöltő parlamenti alelnök és a Tanács soros elnökségét betöltő tagállam minisztere – látja el. A Bizottságot az illetékes biztos képviseli. A fő munkaeszköz a Parlament és a Tanács egyeztető titkárságai által készített közös négyhasábos munkadokumentum. Az egyeztető estek rendes körülmények között az egyeztetőbizottság ülései előtt tartott háromoldalú egyeztetésekből és az egyes küldöttségek üléseiből állnak. Olykor előfordul, hogy magát az egyeztetőbizottság ülését is felfüggesztik háromoldalú egyeztetések miatt, amelyek célja a szóban forgó kérdések állásának tisztázása vagy kompromisszum kialakítása még vitatott kérdésekkel kapcsolatban. A háromoldalú egyeztetések és az egyeztetőbizottság hivatalos ülései között a Parlament és a Tanács küldöttségének külön üléseire is sor kerül. Ilyen ülésekre azért van szükség, hogy 17
minden küldöttség a tárgyalások minden szakaszában tájékoztatást kaphasson az elért eredményekről, és hogy frissíteni lehessen a tárgyalásokra vonatkozó megbízatást. A Bizottság felkérést kaphat, hogy a megállapodás létrejöttének megkönnyítése érdekében kompromisszumos szövegeket javasoljon. A megállapodás eszköztárában olykor egy vagy több intézmény által tett nyilatkozatok, illetve a Bizottság által készítendő jelentések és tanulmányok is szerepelnek. Ha nem valószínű, hogy az első ülésen megállapodás születik, további ülések – közöttük háromoldalú egyeztetések – tarthatók annak érdekében, hogy a Szerződésben megszabott hat (nyolc) hetes határidőn belül megállapodás szülessen. Az egyeztetés adott esetben írásbeli eljárás útján is lezárható. Ha a két intézménynek az egyeztetőbizottságban nem sikerül megállapodásra jutnia, akkor a javaslatot teljes egészében el nem fogadottnak kell tekinteni.21
Egyeztetőbizottsági ülés - © Európai Unió – Európai Parlament
Harmadik olvasat (az egyeztetőbizottsági szakasz után) Az egyeztetőbizottságban elért megállapodást a közös szöveg jóváhagyásától számított hat (vagy meghosszabbítás kérelmezése esetén nyolc) héten belül mind a Parlamentnek, mind a Tanácsnak meg kell erősítenie. A két intézmény külön-külön szavaz a közös szövegről, további módosításokra nincsen lehetőségük.
A Parlament és a Tanács küldöttségeinek azonban 1999-től a mai napig mindössze két alkalommal (a munkaidőről szóló irányelv és az új élelmiszerekről szóló rendelet tárgyában) nem sikerült „közös szöveg” tekintetében megállapodásra jutniuk az egyeztetőbizottságban. 21
18
A közös szövegre vonatkozó, plenáris ülésen tartandó szavazást vita előzi meg. A plenáris ülés a vita után szavaz a közös szövegről. A jóváhagyáshoz a leadott szavazatok egyszerű többsége szükséges: ennek hiányában a közös szöveg elutasítottnak tekintendő. A közös szöveget a Tanácsnak ugyancsak jóvá kell hagynia (minősített többséggel). A Tanács általában a Parlament harmadik olvasatát követően szavaz.22 A közös szövegből jogszabály tehát csak a Parlament és a Tanács külön jóváhagyásával válhat. Ha e két intézmény bármelyike nem hagyja jóvá a közös szöveget, a jogalkotási eljárás lezárul, és csak új bizottsági javaslat indíthatja újra. 2.5.
Intézményközi tárgyalások
Az Amszterdami Szerződés vezette be a lehetőséget a társjogalkotók számára, hogy első olvasatban megállapodást érhessenek el. Azóta az együttdöntési eljárás lezárására bármely olvasati szakaszban mód van.23 Ezt a gyakorlatot foglalta egységes keretbe az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló közös nyilatkozat, amelynek értelmében „az intézményeknek álláspontjaik lehető legnagyobb mértékű közelítése érdekében az eljárás során mindvégig együtt kell működniük egymással, ezáltal adott esetben lehetőséget biztosítva a szóban forgó jogi aktusnak az eljárás korai szakaszában történő elfogadására”. Az álláspontok közelítése a „háromoldalú egyeztetéseknek” nevezett informális intézményközi tárgyalások révén valósul meg.
Háromoldalú ülés - © Európai Unió – Európai Parlament A Tanács még nem utasított el egyeztetéssel elért megállapodást. A Parlament esetében ez nagyon ritkán, de előfordult; például 2001-ben a nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelvre irányuló javaslatra, illetve 2003-ban a kikötői szolgáltatások piacára való bejutást biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó megállapodás esetében. 23 A történeti háttér tekintetében lásd „Az együttdöntési eljárás 20 esztendeje” címmel 2013. november 5-én tartott konferenciáról készült jelentést: http://www.europarl.europa.eu/code/events/20131105/report.pdf. 22
19
A háromoldalú egyeztetésekről – röviden A háromoldalú egyeztetések jogalkotási javaslatokkal foglalkozó informális ülések, amelyeken három fél – a Parlament, a Tanács és a Bizottság – képviselői vesznek részt. E találkozók célja megállapodás elérése a Tanács és a Parlament számára egyaránt elfogadható módosításcsomagról. Ilyen ülések a jogalkotási eljárás bármely szakaszában szervezhetők, és eredményük lehet az úgynevezett „első olvasatbeli”, „korai második olvasatbeli” vagy „második olvasatbeli” megállapodás, illetve egy „közös szöveg” az egyeztető eljárás során. A háromoldalú egyeztetések politikai tárgyalásokból állnak, ezeket azonban megelőzhetnek előkészítő technikai ülések (amelyeken a három intézmény szakértői vesznek részt). Az egyeztetések tárgyát képezhetik tervezési és ütemezési kérdések, de egyes ügyek tartalmi részletei is, gyakran kompromisszumos szövegek alapján. A legfőbb munkaeszköz az úgynevezett „négyhasábos dokumentum”: az első három hasáb a három intézmény külön álláspontját tartalmazza, az utolsó hasábot pedig a kompromisszumos javaslatok számára tartják fenn. A háromoldalú egyeztetések folyamán – amelyeken az elnöki tisztséget az adott ülés házigazdájaként fellépő társjogalkotó (tehát a Parlament vagy a Tanács) tölti be – mindkét intézmény kifejti álláspontját, és vita alakul ki. A Bizottság a társjogalkotók közötti megállapodásra törekvő közvetítőként jár el. A háromoldalú egyeztetések résztvevői a számukra saját intézményük által adott tárgyalási megbízás szerint lépnek fel: e megbízást a Parlament esetében az illetékes bizottság vagy a plenáris ülés, a Tanács esetében rendszerint a COREPER, a Bizottság esetében pedig a biztosok testülete (GRI24) adja. A három küldöttség nem hivatalos módon keresi a kompromisszum lehetőségeit, gondoskodik a visszajelzésekről, illetve az adott intézmény belső szabályaival összhangban rendszeresen frissíti a tárgyalási megbízást, a Parlament esetében a tárgyalócsoport és/vagy az illetékes bizottság, a Tanács esetében pedig a COREPER vagy az illetékes munkacsoport közreműködésével (lásd az alábbi folyamatábrát). A háromoldalú egyeztetések munkájában a Tanács részéről részt vesznek az elnökség képviselői, különösen a COREPER I és II elnökei, de a munkacsoportok elnökei és olykor bizonyos miniszterek is, a Parlament részéről pedig egy tárgyalócsoport, amely az illetékes bizottság elnökéből és előadójából, valamint az árnyékelőadókból áll (az eljárási szabályzat 73. cikkével összhangban25). A Bizottságot általában az illetékes osztályvezető vagy igazgató képviseli, ritkábban az illetékes főigazgató vagy biztos. A Parlament képviseleti szintje a politikai tárgyalások során viszonylag egységes, a Tanácsé és a Bizottságé azonban gyakran az eljárás adott szakaszától és a megbeszélések tárgyát képező ügy jelentőségétől függ. Az egyeztetés során a Parlament tárgyalócsoportja az egyeztető küldöttség elnökéből (az EP egyeztetésért felelős három alelnöke egyikéből), az illetékes parlamenti bizottság elnökéből és előadójából áll, a Tanácsot a COREPER I vagy II elnöke vagy az illetékes miniszter képviseli, a Bizottságot pedig az illetékes főigazgató vagy biztos. A háromoldalú egyeztetéseken elért minden megállapodás informális és „ad referendum”, ezért mindhárom intézményben az alkalmazandó hivatalos eljárások lefolytatásával jóvá kell hagyni. A Parlamentben a megállapodást a tárgyalások eredményét jóváhagyó bizottsági szavazásnak kell megerősítenie (lásd az eljárási szabályzat 73. cikkét). A háromoldalú egyeztetések gyakorisága és száma a szóban forgó ügy természetétől és sajátos politikai körülményektől (például az európai parlamenti választások közeledtétől) függ. A Tanács soros elnökségének betöltésére vonatkozó rotációs rendszerből fakadóan a Tanács részéről általában fennáll az igény, hogy minden elnökség alatt bizonyos számú ügy lezárásra kerüljön. 24 25
Lásd a 3,1. pontot. Lásd a 2.6. pontot és a 7.5. mellékletet.
20
Az együttdöntési eljárás csupán három lehetséges olvasatból áll, a háromoldalú egyeztetéseknek köszönhetően azonban mégis négy szakasz áll a társjogalkotók rendelkezésére a jogalkotási eljárás kielégítő lezárásához (lásd az alábbi folyamatábrát): 1. Első olvasatbeli megállapodás A társjogalkotók a Parlament első olvasatbeli szavazását megelőzően megegyeznek egy kompromisszumos szöveg tekintetében. Az elért megállapodást elfogadja a plenáris ülés (a Parlament első olvasatbeli álláspontjaként), majd a Tanács (a Tanács első olvasatbeli álláspontjaként). 2. Korai második olvasatbeli megállapodás A társjogalkotók a Parlament első olvasatbeli álláspontját követően, de a Tanács első olvasatbeli álláspontja előtt megegyeznek egy kompromisszumos szöveg tekintetében. Az elért megállapodást elfogadja a Tanács (a Tanács első olvasatbeli álláspontjaként), majd a plenáris ülés (a Parlament második olvasatbeli álláspontjaként). 3. Második olvasatbeli megállapodás A társjogalkotók a Parlament második olvasatbeli szavazását megelőzően megegyeznek egy kompromisszumos szöveg tekintetében. Az elért megállapodást elfogadja a plenáris ülés (a Parlament második olvasatbeli álláspontjaként), majd a Tanács (a Tanács második olvasatbeli álláspontjaként). 4. Egyeztetés Ha a Tanács nem fogadja el maradéktalanul a Parlament második olvasatbeli módosításait, akkor a társjogalkotók az egyeztetőbizottságban megegyezhetnek egy „közös szöveg” tekintetében. A közös szöveget harmadik olvasatban mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak jóvá kell hagynia.
21
Lehetséges intézményközi tárgyalások az együttdöntés során
E
lső olvasat A Bizottság javaslata a Parlamentnek és a Tanácsnak Háromoldalú egyeztetések A Parlament első olvasatbeli álláspontja
Háromoldalú egyeztetések
A Tanács első olvasata: elfogadja a Parlament álláspontját
Első olvasatbeli megállapodás
A Parlament második olvasata: elfogadja a Tanács álláspontját
Korai második olvasatbeli megállapodás
A Tanács második olvasata: elfogadja a Parlament álláspontját
Második olvasatbeli megállapodás
A Tanács első olvasatbeli álláspontja
M
ásodik olvasat
Háromoldalú egyeztetések
A Parlament második olvasatbeli álláspontja
A Tanács második olvasatbeli álláspontja
H
armadik olvasat A megállapodás érdekében egyeztető bizottságot hívnak össze Háromoldalú egyeztetések Az egyeztető bizottságban sikerül megállapodást elérni
A Parlament harmadik olvasata: A közös szöveg elfogadottnak tekintendő A Tanács harmadik olvasata: A közös szöveg elfogadottnak tekintendő
Harmadik olvasatbeli megállapodás
22
Tárgyalási folyamat az együttdöntési eljárás keretében
A bizottság tárgyalási megbízása
A COREPER megbízása Első háromoldalú egyeztetés
Tárgyalócsoport / tárgyaló bizottság
Visszajelzés és (esetleg) a megbízás frissítése
COREPER/munkacsoport
Második háromoldalú egyeztetés Visszajelzés és (esetleg) a megbízás frissítése
Tárgyalócsoport / tárgyaló bizottság
COREPER/munkacsoport
Harmadik háromoldalú egyeztetés
Ideiglenes megállapodás
Bizottság
COREPER
A Parlament megerősíti a megállapodást
A Tanács megerősíti a megállapodást
A jogi aktus elfogadottnak tekintendő
23
2.6. A Parlament tárgyalásokra vonatkozó szabályai A Parlament belső munkamódszereinek összehangolása és a jogalkotási folyamat átláthatóságának fokozása érdekében módosította az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó meglévő eljárási szabályait, egységes keretbe foglalva a bizottságokban a gyakorlatban már alkalmazott számos eljárást. Informális tárgyalások megnyitásához 2012. december 10-e óta hivatalos bizottsági határozat szükséges. Létezik egy rendes eljárás (73. cikk), amely szerint a tárgyalások a bizottságban elfogadott jelentés alapján azonnal megkezdődhetnek, valamint egy rendkívüli eljárás (73. és 74. cikk), amely azokra a tárgyalásokra alkalmazandó, amelyek a bizottsági jelentés elfogadása előtt megkezdődnek és a plenáris ülés bevonásával járnak. Mindkét eljárás – amely a tárgyalásokra kerülő valamennyi jogalkotási eljárásra alkalmazandó – fontos elemeket foglal magába:
a tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozat meghozatalához a bizottsági tagok abszolút többsége szükséges, továbbá e határozatban rögzíteni kell a tárgyalócsoport megbízatását és összetételét;
az érintett intézmények vonatkozó álláspontjait és a lehetséges kompromisszumos megoldásokat (négyhasábos dokumentum formájában) tartalmazó dokumentációt a tárgyalócsoport részére előzetesen rendelkezésre kell bocsátani; a tárgyalócsoport valamennyi háromoldalú egyeztetést követően köteles a bizottságnak jelentést tenni; a bizottságot tájékoztatni kell a végleges megegyezésről, az elfogadott szövegről a bizottságnak hivatalosan szavaznia kell, továbbá a szöveget a bizottságban történő elfogadása esetén a plenáris ülés elé kell terjeszteni. A felülvizsgált szabályok hozzájárultak a jogalkotási ügyekre vonatkozó belső munkamódszerek egységesebb alkalmazásához a bizottságokban, és növelték a tárgyalási megbízás láthatóságát, valamint a bizottsági eljárások és a háromoldalú egyeztetések átláthatóságát. E szabályok hatálybalépése óta az együttdöntési dossziékkal kapcsolatos tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatok túlnyomó többségét a rendes eljárás (az eljárási szabályzat 73. cikke) szerint fogadták el. 2.7. Az elfogadott szöveg aláírása és közzététele Miután az együttdöntési eljárás során (első, második vagy harmadik olvasatbeli) megállapodás született és azt jogász-nyelvészek ellenőrizték, a Parlament és a Tanács elnöke aláírja a jóváhagyott közös szöveget, amelynek közismert neve „LEX”. A LEX-szövegeket a Parlament elnöke és a Tanács soros elnöksége egyidejűleg, általában a strasbourgi plenáris ülések alkalmával írja alá.
24
Fénykép: Vytautas Leškevičius, európai ügyekért felelős litván miniszterhelyettes és Martin Schulz, a Parlament elnöke új jogszabályt ír alá
A LEX-szövegeket aláírásukat követően, minden közösen jóváhagyott nyilatkozattal együtt közzéteszik a Hivatalos Lapban.
25
3.
AZ EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁS FŐ RÉSZTVEVŐI ÉS SZEREPÜK
3.1. A Bizottság A Bizottság egész Európa általános (tehát nem tagállamok vagy polgárok egyedi) érdekeit képviseli. Feladata többek között, hogy jogszabályokra tegyen javaslatot, határozatokat hajtson végre, figyelemmel kísérje az uniós jogszabályok alkalmazását és biztosítsa az Unió Szerződéseinek tiszteletben tartását. A Bizottságot a biztosok testülete alkotja, amely egy elnökből és 27 biztosból áll (minden tagállam egy-egy biztost állít).26 A testületi felelősség elve, amely szerint a Bizottság valamennyi tagja közös felelősséget visel a meghozott döntésekért és a foganatosított intézkedésekért, a Bizottságon belüli valamennyi döntéshozatali eljárás alapjául szolgáló vezérelv, akár jogalkotási javaslatok előkészítéséről (például szolgálatközi konzultációkról vagy a biztosi kabinetek üléseiről), akár intézményközi tárgyalásokról (például az intézményközi kapcsolatokért felelős csoport (GRI) üléseiről) van szó. A Bizottság döntéshozatali eljárásaira vonatkozó keretet és elveket a Bizottság eljárási szabályzata rögzíti.27 A Szerződés rendelkezései szerint a Bizottság a jogalkotási kezdeményezés tekintetében csaknem monopolhelyzetben van (az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése).28 A Bizottság feladata ezért szinte minden – kiváltképpen az együttdöntési eljárás alá eső – leendő jogszabály jogalkotási javaslat formájában történő előkészítése. Ennek keretében a Bizottság kiterjedt konzultációt folytat az érintett szereplőkkel és a nyilvánossággal, szakértők által készített jelentéseket vesz figyelembe, „zöld” és „fehér könyveket” fogad el. Ezen kívül, minden jogalkotási javaslat (és bizonyos nem jogalkotási javaslatok) esetében hatásértékelést is végez, elemezve a javasolt intézkedés közvetlen és közvetett következményeit. A Bizottság javaslatát a biztosi testület fogadja el írásbeli eljárás keretében (a biztosok közötti vita nélkül) vagy szóbeli eljárás keretében (a dokumentumot megvitatja a biztosi testület), majd azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a „C” sorozatban) közzéteszik. A javaslatot egyidejűleg megküldik a Parlamentnek és a Tanácsnak, és ezzel megkezdődik az együttdöntési eljárás. A Bizottság a Tanács határozata (azaz első A Szerződések szerint 2014. november 1-jétől a Bizottságnak a tagállamok számának 2/3-ával megegyező számú tagból kellene állnia, kivéve, ha az Európai Tanács egyhangú döntéssel úgy határoz, hogy megváltoztatja ezt a számot (az EUSZ 17. cikkének (5) bekezdése). 2013. májusában az Európai Tanács úgy határozott, hogy a Bizottság tagjai számának továbbra is a tagállamok számával kell megegyeznie. Az Európai Tanács ezt a határozatát felül fogja vizsgálni, éspedig vagy a harmincadik tagállam csatlakozását követően felálló első Bizottság kijelölése előtt, vagy pedig a hivatalát 2014. november 1-jén megkezdő Bizottságot követő új Bizottság kijelölése előtt – e két időpont közül azt kell majd alkalmazni, amelyik korábban következik be. 27 A Bizottság 2010. február 24-i, a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló határozata, 2010/138/EU, Euratom, HL L 55., 2010.3.5., 60–67.o.). 28 Az EUMSZ 225., illetve 241. cikke alapján a Parlament, illetve a Tanács a Szerződések végrehajtásának céljából felkérheti a Bizottságot megfelelő javaslatok előterjesztésére. 26
26
olvasatbeli álláspontjának elfogadása) előtt bármikor megváltoztathatja vagy visszavonhatja javaslatát.29 A Bizottság a jogalkotási eljárás során technikai magyarázatok rendelkezésre bocsátásával, javaslatának módosításával és az intézményközi tárgyalásokon betöltött, az álláspontok közelítésének megkönnyítésére irányuló szerepével segíti a társjogalkotók munkáját. A Bizottság jogalkotási javaslatának védelmében vagy tárgyalásakor „tisztességes közvetítőként” lép fel a jogalkotási folyamat valamennyi szakaszában, kezdeményezési jogával élve és összhangban a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni azonos magatartás elvével.30 A Bizottságnak az intézményközi tárgyalásokon képviselendő álláspontját a jogalkotási eljárás valamennyi szakaszában testületileg – az intézményközi kapcsolatokért felelős csoport (GRI) közreműködésével – jóvá kell hagyni.31 A GRI csaknem heti rendszerességgel ül össze, és többek között minden tárgyalandó ügy esetében külön megvitatja és jóváhagyja azt az irányvonalat, amelyet a Bizottságnak elkövetkező háromoldalú egyeztetéseken követnie kell. A fentiekből következően a Bizottság háromoldalú egyeztetéseken részt vevő küldöttei elvileg csupán „ad referendum” hagyhatják jóvá a Bizottság jogalkotási javaslataira vonatkozó, a társjogalkotók megegyezésének tárgyát képező lényegi változtatásokat, hacsak és amíg a biztosok testülete jóvá nem hagyja a Bizottság felülvizsgált álláspontját. Az első és második olvasatbeli háromoldalú egyeztetések során a Bizottságot az illetékes főigazgatóság rendszerint osztályvezető vagy igazgató személyében képviseli, illetve a politikailag fontos ügyekben az illetékes főigazgató vagy biztos, akiknek munkáját a Bizottság főtitkársága – és ritkábban jogi szolgálata – segíti. 3.2. A Tanács Az EU Tanácsa a tagállamok kormányait képviseli. Felállása aszerint változó, hogy az Unió tagállamainak az adott ügy tárgyától függően illetékes minisztereit tömöríti azzal a céllal, hogy jogszabályokat fogadjanak el és összehangolják szakpolitikáikat. A Tanács jogalkotási jogköreit a Parlamenttel közösen gyakorolja (az EUSZ 16. cikkének (1) bekezdése). Tevékenysége három, egymással kölcsönösen összekapcsolódó szinten folyik: a munkacsoportok készítik elő az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) munkáját, ez pedig a különböző felállásban ülésező Tanácsét. Az ülések
A Bizottság a Lisszaboni Szerződés 2. jegyzőkönyvében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a jogalkotási aktus tervezetét a társjogalkotóknak történő megküldésével egyidejűleg köteles megküldeni a nemzeti parlamenteknek is. A nemzeti parlamentek jogában áll, hogy nyolc hetes határidőn belül indokolással alátámasztott véleményt adjanak ki arról, hogy a jogalkotási aktus tervezete megfelel-e a szubszidiaritás elvének. Erről további információk olvashatók a 3.4. pontban. 30 Lásd a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodást, amelynek értelmében a Bizottság „kellően figyelembe veszi a Szerződések által a Parlamentre és a Tanácsra ruházott szerepeket, különösen az egyenlő bánásmód alapelvére vonatkozóan”. 31 A GRI az egyes biztosi kabinetek intézményközi kapcsolatokért felelős tisztviselőit tömöríti. Elnökét a Bizottság elnöki kabinetje adja, munkáját a Bizottság főtitkársága és jogi szolgálata segíti. 29
27
elnökeit mindhárom szinten az a tagállam adja, amely a rotációs rendszer szerint éppen betölti a Tanács hat hónapos időszakra szóló elnökségét.32 A Tanács üléseinek napirendjei tükrözik a COREPER, valamint az illetékes munkacsoportok és bizottságok keretében elért előrehaladást. Vannak „A” napirendi pontok, amelyeket a COREPER-ben kialakított megállapodást követően vita nélkül kell elfogadni, és „B” napirendi pontok, amelyeket vitára bocsátanak. A COREPER két szerkezeti rendszerben végzi munkáját: az állandó képviselők helyetteseiből álló COREPER I jobbára technikai természetű ügyekkel foglalkozik, az állandó képviselőkből álló COREPER II pedig politikai, kereskedelmi, gazdasági vagy intézményi kérdésekkel.33 Mindkét COREPER munkáját számos munkacsoport és bizottság segíti, amelyeket „a Tanács előkészítő testületeinek” is neveznek. Ezek szerepe a parlamenti bizottságokéhoz hasonló: rendszeres üléseiken jogalkotási javaslatokat vizsgálnak meg, valamint a Tanács határozatait megalapozó egyéb előkészítő munkákat végeznek. A munkacsoportok és bizottságok zömét a COREPER állítja fel az adott szakterületnek megfelelően az egyes tagállamok szakértőiből, azon tanácsi felállás tárgykörétől függően, amelynek munkáját segítik.34 Jóllehet nem létezik hivatalos rendelkezés arra vonatkozóan, milyen szinten (a munkacsoport, a COREPER vagy a Tanács szintjén) kell a tárgyalási megbízásokat megadni, ezeket általában a COREPER fogadja el (elvileg minősített többséggel, a gyakorlatban azonban nem szoktak szavazást tartani), legalább a kezdeti megbízás tekintetében. Végezetül, a Tanácsot az intézményközi tárgyalásokon az Elnökség képviseli. Az Elnökség dönt arról, miként kezeljék a megbízások felülvizsgálatát (szükség esetén erre munkacsoportban is sor kerülhet) és a háromoldalú egyeztetéseket (amelyek mindig szóban folynak). A Tanács elnökségét az EU tagállamai rotációs rendszerben, minden hat hónapban egymást követve töltik be. E hat hónapos időszakban (amely január 1-jétől június 30-áig, illetve július 1-től december 30-ig tart) mindig más-más tagállam tölti be a Tanács soros elnökségét, és ebből fakadóan a Tanács üléseinek elnökségét és a Tanács előkészítő testületeinek elnökségét is, és képviseli a Tanácsot a többi uniós intézményekkel fenntartott kapcsolatok során. A „rotációs” elnökség sorrendjét a Tanács állapítja meg, és rendszeresen frissíti: a legfrissebb, 2007. január 1-én hozott tanácsi határozat (HL L 1., 2007.1.4., 11.o.), a Tanács soros elnökségeinek sorrendjét 2020 első feléig határozza meg (lásd a 2.6. mellékletet). 33 A COREPER II készíti elő a következő ügyekkel foglalkozó tanácsi formációk munkáját: gazdasági és pénzügyek, külügyek, általános ügyek, bel- és igazságügy. A COREPER I készíti elő a következő ügyekkel foglalkozó tanácsi formációk munkáját: versenyképesség, oktatás, ifjúság, kulturális és sportügyek, foglalkoztatás, szociálpolitika, egészségügy és fogyasztóvédelem, környezetvédelem, közlekedés, távközlés és energiaügyek, valamint mezőgazdaság és halászat (kizárólag állat-egészségügyi, növényvédelmi vagy az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályokat érintő pénzügyi kérdések vagy technikai intézkedések). 34 Egyes bizottságok, például a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, a Kereskedelempolitikai Bizottság, valamint a Politikai és Biztonsági Bizottság felállítása közvetlenül a Szerződések, kormányközi határozatok vagy tanácsi határozatok alapján történik. Ezek a legtöbb esetben állandó bizottságok, és gyakran kijelölt vagy választott elnökük van. Ezen kívül eseti („ad hoc”) bizottságok is felállíthatók, ezek rendeltetése egyedi, és feladatuk teljesítését követően feloszlanak. 32
28
A jogalkotási ügyek tárgyalási szakasza folyamán a társjogalkotók általában kapcsolatban állnak egymással. A háromoldalú egyeztetések során a Tanácsot az adott ügytől függően szokásosan a COREPER II elnök-nagykövete vagy a COREPER II helyettes elnök-nagykövete képviseli, kivételes esetekben – politikailag jelentős ügyekben – pedig az illetékes miniszter. Tekintettel azonban a háromoldalú egyeztetések magas számára, valamint az adott ügy természetétől és a Tanács soros elnökségét az adott időpontban betöltő tagállamtól függően, a háromoldalú egyeztetéseket gyakran a munkacsoportok illetékes elnökei vezetik. A Parlament számára a tárgyalási szakaszban hasznos kapcsolatot jelentenek az egyes elnökségek Mertens- és Antici-csoportjai.35 Az egyeztetés során a Tanács küldöttsége az adott ügy tárgyától függően a tagállamok képviselőiből, azaz az állandó képviselőkből (COREPER II) vagy helyetteseikből (COREPER I) áll. Az egyeztetőbizottság ülésein egy miniszter képviseli a soros elnökséget betöltő tagállamot. A bizottság egyik társelnöke ez a miniszter, a másik pedig a Parlament azon alelnöke, aki az adott ügyben betölti a parlamenti küldöttség elnöki tisztségét. A Tanács hétköznapi munkáját a Tanács eljárási szabályzata szabályozza.36 A Parlament titkárságához hasonlóképpen a Tanács főtitkársága biztosítja a Tanács döntéshozatali eljárásainak összehangolását. A főtitkárság ugyancsak fontos szerepet tölt be mint jogi tanácsadó (jogi szolgálata közreműködésével), logisztikai szolgáltató, dokumentumok megőrzője (intézményi tudásállomány-kezelő) és közvetítő. Kulcsfontosságú szerepe az elnökségek munkájának támogatása, különösen újonnan csatlakozott, így az elnökségi szerep tekintetében tapasztalatokkal nem rendelkező tagállamok esetében.
3.3. A Parlament A Parlamentben a jogalkotási munkát az illetékes (másképpen: „felelős” vagy „vezető”) parlamenti bizottság(ok) végzi(k).37 A valamely bizottság elő kerülő minden jogalkotási javaslatot egy képviselőcsoporthoz utalnak (rendszerint a bizottsági koordinátorok határozatát követően), amely „előadót” jelöl ki azzal a megbízással, hogy készítsen jelentést a bizottság nevében. A többi képviselőcsoport az üggyel kapcsolatos álláspontjuk képviseletére egy-egy „árnyékelőadót” nevez ki. Az elnök elnököl a bizottsági üléseken és a koordinátorok ülésein. Az elnök irányítja a szavazásokat és dönt a módosítások elfogadhatóságáról. Az elnök tölti be továbbá a parlamenti küldöttség elnöki tisztjét az intézményközi tárgyalásokon, és képviseli a bizottságot a Parlamenten belüli és kívüli kapcsolatok során. A Mertens-csoport a COREPER I, az Antici-csoport pedig a COREPER II munkáját készíti elő. A Tanács módosított határozata (2009. december 1.) a Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról (HL L 325., 2009.12.11., 35. o.). 37 Az Európai Parlament eljárási szabályzatának VI. melléklete tartalmazza a Parlament állandó bizottságainak hatáskörét és felelősségét (a nyolcadik ciklus elején 20 állandó bizottság működik). 35 36
29
A jogalkotási ciklus elején valamennyi képviselőcsoport kijelöl egy-egy képviselőt, aki koordinátorként dolgozik az adott bizottság mellett. A koordinátorok a bizottsági ülésekhez kapcsolódóan zárt üléseket tartanak. A bizottság felruházhatja a koordinátorokat azzal a hatáskörrel, hogy dönthessenek a jelentések és vélemények képviselőcsoportok közötti kiosztása, a bizottsági meghallgatások, a tanulmányokra vonatkozó megrendelések, a bizottsági küldöttségek és a bizottság munkájával kapcsolatos más tartalmi vagy szervezeti kérdések tekintetében. Az első és második olvasat során az intézményközi tárgyalásokon a Parlamentet egy tárgyalócsoport képviseli, amelyet az adott ügyért felelős előadó vezet, elnöke gyakran az illetékes bizottság elnöke (vagy az általa kijelölt alelnök), és amelynek tagjai az összes képviselőcsoportból küldött egy-egy árnyékelőadó (lásd az eljárási szabályzat 73. cikkét).38 A parlamenti bizottságok és tagjaik jogalkotási munkáját segítik a bizottsági titkárságok (megszervezik a bizottsági üléseket, elkészítik az időbeosztást, támogatást nyújtanak és tanácsot adnak bizottsági ügyekben, valamint jelentések és vélemények összeállításában), a képviselőcsoportok tanácsadói (támogatást nyújtanak és tanácsot adnak képviselőcsoportjuk koordinátora és egyénileg a tagjai számára), a képviselők asszisztensei, valamint egyéb parlamenti szolgálatok, közöttük az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály, a Jogi Szolgálat, a Jogalkotási Igazgatóság, a Fordítási Főigazgatóság, a Tolmácsolási Főigazgatóság és a Sajtóosztály. A harmadik olvasat során mindvégig – az egyeztetési eljárás alatt is – az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály titkársága segíti az EP küldöttségének munkáját. A Parlament hétköznapi munkáját, ideértve a belső szervezést és a döntéshozatali eljárásokat is, az EP részletes eljárási szabályzata szabályozza.39 A Parlament politikai testületei Az Elnökök Értekezlete a Parlament elnökéből és a képviselőcsoportok elnökeiből áll. Feladata a Parlament általános politikai irányítása és a parlamenti tevékenységek politikai vonatkozásainak kezelése, ideértve a Parlament munkájának megszervezését, az Európai Unió többi intézményével és testületeivel való kapcsolattartást és a nem uniós országokkal való kapcsolattartást is. Az Elnökség a Parlament elnökéből, 14 alelnökéből (közülük három az egyeztetésért felelős) és a tanácsadói minőséggel felruházott 5 quaestorból áll. Feladata az intézmény működésével kapcsolatos igazgatási és pénzügyi kérdések ügyvitele. A Bizottsági Elnökök Értekezlete az összes állandó bizottság és különbizottság elnökeiből áll. Feladata a bizottságokban folyó munka felügyelete, valamint a bizottságok közötti együttműködés és összhang biztosítása. Ezen kívül ajánlásokat terjeszt az Elnökök Értekezlete elé, többek között a soron következő plenáris ülések napirendtervezetét illetően.
38 39
Az együttdöntési eljárás részletes leírása a 2.1. és 2.2. pontban található. http://www.europarl.europa.eu/sides/getLastRules.do?language=EN&reference=TOC.
30
3.4. Egyéb intézményi szereplők Nemzeti parlamentek A Lisszaboni Szerződés az Unió Szerződései között elsőként foglalkozik külön cikkben a nemzeti parlamentekkel, amelyek „tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó működéséhez” (az EUMSZ 12. cikke). Számos rendelkezést tartalmaz a nemzeti parlamentekkel kapcsolatban, és kiegészítő jogokat is biztosít számukra (többek között kifogással élhetnek azokkal a jogalkotási tervezetekkel szemben, amelyek véleményük szerint nem felelnek meg a szubszidiaritás elvének). A nemzeti parlamentek szerepét a Lisszaboni Szerződés 1. és 2. melléklete tovább részletezi. A nemzeti parlamentek szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvéről szóló 2. jegyzőkönyv értelmében az egyes nemzeti parlamentek nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt adhatnak ki, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet40 nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Minden nemzeti parlament két szavazattal rendelkezik. Kétkamarás parlamentáris rendszerek esetében a két háznak egy-egy szavazata van. Amennyiben a nemzeti parlamentek legalább egyharmada úgy véli, hogy a tervezet nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a tervezetet a Bizottságnak (illetve bármely más intézménynek, amelytől a javaslat származik) felül kell vizsgálnia („sárga lap”). Ez a küszöb ¼-re csökken az EUMSZ 76. cikke alapján benyújtott (a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködést érintő) jogalkotási javaslattervezetek esetében. A felülvizsgálatot követően az engedélyező intézmény dönthet arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja-e a javaslatot. Ezen kívül, amennyiben a nemzeti parlamentek egyszerű többsége úgy véli, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében előterjesztett jogalkotási javaslattervezet nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével, a tervezetet a Bizottságnak felül kell vizsgálnia („narancssárga lap”). A felülvizsgálatot követően a Bizottság dönthet arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja-e a javaslatot. Amennyiben a Bizottság a javaslat fenntartása mellett dönt, mindkét jogalkotónak az első olvasat lezárása előtt meg kell vizsgálnia, hogy a javaslat összeegyeztethető-e a szubszidiaritás elvével. Ha a Parlament (képviselőinek egyszerű többségével) és a Tanács (tagjainak 55%-os többségével) úgy határoz, hogy a javaslat nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével, a javaslatot nem bocsátják további mérlegelésre. Európai Tanács Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza általános politikai irányait és prioritásait. Az Európai Tanács az EUSZ 15. cikkének megfelelően jogalkotási szerepkört nem gyakorol. A
A 2. jegyzőkönyv 3. cikke szerint egy jogalkotási aktus tervezete „a Bizottság azon javaslata, a tagállamok egy csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely jogalkotási aktus elfogadására irányul”. 40
31
valamely szakterületen az Európai Tanács által kiadott következtetések azonban meghatározzák az adott területen érvényes általános politikai prioritásokat. Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Az Európai Tanács rendes körülmények között hathavonta ülésezik, de ha a helyzet azt kívánja, rendkívüli ülésre is összehívható. Az Európai Központi Bank (EKB, székhelye Frankfurt, Németország) az EU közös valutája, az euró gondnoka és az árstabilitás megőrzője az EU-ban. Az EKB feladata továbbá az EU monetáris és gazdaságpolitikájának kialakítása és végrehajtása. A Szerződés által megjelölt különleges esetekben az EKB jogalkotási aktusra irányuló javaslatot tehet a rendes jogalkotási eljárás keretében (az EUMSZ 294. cikkének (15) bekezdése). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Unió tanácsadó testülete, amely a munkavállalók és a munkaadók szervezeteinek, valamint a civil társadalom egyéb (többek között társadalmi-gazdasági, polgárjogi, szakmai és kulturális területeken működő) képviseleti szerveinek küldötteiből áll (az EUMSZ 300. és 301–304. cikkei). A Régiók Bizottsága az Unió tanácsadó testülete, amely a regionális és helyi szintű szereplők képviselőiből áll (az EUMSZ 300. és 305–307. cikkei). A Bizottság, a Parlament és a Tanács köteles konzultációt folytatni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával azokban az esetekben, amelyekben a Szerződés ezt előírja (általában az illetékességi körükbe tartozó szakpolitikai területeken), vagy amelyekben e három intézmény valamelyike úgy ítéli meg, hogy erre – például aktuális politikai kérdésekben – szükség van. Amennyiben a két tanácsadó bizottsággal folytatandó konzultáció a rendes jogalkotási eljárás keretében kötelező, úgy a Parlament e bizottságok véleményének kézhez vétele előtt nem fogadhatja el első olvasatbeli álláspontját. A Parlament, a Tanács vagy a Bizottság gyakran határidőt szab meg a tanácsadó bizottság számára véleményének benyújtására (az EUMSZ 304. és 307. cikke). A határidő lejártát követően a vélemény hiánya már nem képezi akadályát a további eljárásnak. Ezen kívül, mindkét bizottság saját kezdeményezésére is fogadhat el véleményt. Az Európai Bíróság (székhelye Luxembourg) az uniós jogszabályokat értelmezi annak biztosítása érdekében, hogy azok alkalmazása valamennyi uniós országban egységes módon történjék. A Bíróság gondoskodik az uniós jognak a Szerződések értelmezése és alkalmazása szerinti betartásáról. Ennek során rendezi az uniós tagállamok kormányai és az uniós intézmények közötti jogvitákat. Magánszemélyek, társaságok vagy szervezetek is keresetet nyújthatnak be a bírósághoz abban az esetben, ha jogaikat valamely uniós intézmény megsértette. A Parlament részt vesz a Bíróság előtt folyó eljárásokban, hogy megvédje az intézmény érdekeit, jogait és előjogait, különösen olyan esetekben, amelyekben a kereset tárgyát a Parlament által önállóan vagy a Tanáccsal közösen elfogadott jogi aktus érvényessége képezi. 32
A Szerződés által megjelölt különleges esetekben a Bíróság jogalkotási aktusra irányuló javaslatot tehet a rendes jogalkotási eljárás keretében (az EUMSZ 294. cikkének (15) bekezdése).
33
4.
A PARLAMENT BEVONÁSÁVAL FOLYÓ EGYÉB ELJÁRÁSOK
4.1. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok A legtöbb – főleg az együttdöntési eljárással elfogadott – uniós jogszabály olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek a Bizottságot felruházzák felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusok elfogadására. Jóllehet az ezen eljárások keretében hozott határozatok gyakran részletező és technikai jellegűek, azonban politikai jelentőségük is lehet, és komoly hatásokkal járhatnak. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a Lisszaboni Szerződés vezette be (az EUMSZ 290. cikke). Általános hatályú aktusokról van szó, amelyek az alap-jogiaktus nem lényegi rendelkezéseit módosítják vagy kiegészítik. Ezzel a Parlament előjogai megerősödtek: vétójogának korlátozása megszűnt, hiszen bármikor visszavonhatja a Bizottságnak adott felhatalmazást, amelynek alapján adott alap-jogiaktus rendelkezései szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el. A végrehajtási aktusok tekintetében (az EUMSZ 291. cikke) viszont a Parlament hatásköre korlátozott, és vétóra nincsen lehetősége. Ha a jogalkotó fel kívánja ruházni a Bizottságot felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusok elfogadásának hatáskörével, akkor ezt (és a két lehetőség közötti választását) az együttdöntési eljárás során az alapjogi-aktusban rögzítenie kell.
4.2. Egyetértési eljárás Az egyetértési eljárás kötelezővé teszi a Tanács számára, hogy valamely jogszabálytervezethez megszerezze a Parlament egyetértését. A Parlament a tervezetet jóváhagyhatja vagy elutasíthatja, de nem módosíthatja. Az eljárás az alábbiak szerint alkalmazandó: a) különleges jogalkotási eljárásként, például az Európai Ügyészség felállításához (az EUMSZ 86. cikkének (1) bekezdése), a saját források rendszere és a többéves pénzügyi keret elfogadásához (az EUMSZ 311. és 312. cikke) vagy a „szubszidiaritás” jogalapján elfogadandó jogszabályok esetében (az EUMSZ 352. cikke), illetve b) nem jogalkotási eljárásként rendkívül különleges esetekben, például az alapvető értékek súlyos megsértésének megállapításához (az EUSZ 7. cikke) vagy társulási megállapodások és nemzetközi szerződések megerősítéséhez azokon a területeken, amelyeken az együttdöntési eljárás alkalmazandó (az EUMSZ 218. cikke (6) bekezdésének a)–v) pontjai).
4.3. Konzultációs eljárás A konzultációs eljárás lehetővé teszi a Parlament számára, hogy a Bizottság által javasolt jogalkotási aktusról véleményt nyilvánítson. A Tanács jogilag nem köteles helyt adni a Parlament véleményének, de a Bíróság joggyakorlatának megfelelően, amennyiben a Szerződés a Parlamenttel folytatandó konzultációt kötelezővé teszi, 34
úgy annak hiányában a Tanács nem hozhat határozatot. A konzultáció különleges jogalkotási eljárásként alkalmazandó bizonyos intézkedések meghozatalához korlátozott számú szakpolitikai területeken (például a versenyjog, a monetáris politika, a foglalkoztatási és a szociális politika, valamint bizonyos fiskális természetű intézkedések a környezetvédelem és az energiaügy terén). A Parlamenttel folytatandó konzultáció nem jogalkotási eljárásként is kötelező, amikor a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretein belül nemzetközi megállapodások kerülnek elfogadásra.41
A konzultációs eljárás jogalapjának áttekintése tekintetében lásd az Egyeztetési és Együttdöntési Osztály honlapját. 41
35
5.
AZ EGYÜTTDÖNTÉS A SZÁMOK TÜKRÉBEN
Az együttdöntési eljárás konzultációs eljáráshoz viszonyított jelentősége 1994 (a Maastrichti Szerződésben történt bevezetése) óta minden jogalkotási ciklus alatt nőtt. Ez nagyrészt az új „rendes jogalkotási eljárás” alkalmazásának hosszú évek során lezajlott, egyre erőteljesebb kiterjesztését tükrözi: az Amszterdami Szerződés és később a Nizzai Szerződés hatálybalépése egy-egy lépés volt ezen az úton, a 2009 decemberében hatályba lépő Lisszaboni Szerződés azonban az uniós jogalkotási keretet érdemben változtatta meg, és ezzel új korszak vette kezdetét. A 7. jogalkotási ciklus alatt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Bizottság által elfogadott jogalkotási javaslatok csaknem 90%-a a rendes jogalkotási eljárás tárgyát képezte. Amint azt az 1. ábra szemlélteti, ez jelentős növekedés volt a 4. (21%), 5. (42%) és 6. (49%) jogalkotási ciklushoz képest. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a 7. parlamenti ciklus során jelentős mértékű csökkenés következett be a Bizottság által elfogadott jogalkotási javaslatok számában: a három korábbi jogalkotási ciklussal összehasonlítva mintegy 40%-os volt a csökkenés (658 avaslat).
1. ábra: Az együttműködési, konzultációs és együttdöntési eljárás szerinti jogalkotási javaslatok megoszlása jogalkotási ciklusonként42
A megelőző jogalkotási ciklusok során is már megfigyelhető tendencia folytatódásaként az eljárás korai szakaszában elért megállapodások (az ún. A statisztikák a jogalkotási javaslatok Bizottság általi elfogadásának dátumán alapulnak. Lásd: http://eurlex.europa.eu/. Az ábrák az alábbi jogalkotási ciklusokra vonatkoznak: 1994. május 1.−1999. április 30., 1999. május 1.−2004. április 30., 2004. május 1.−2009. július 13. és 2009. július 14.−2014. június 30. 42
36
„korai megállapodások”, azaz első olvasatbeli vagy korai második olvasatbeli megállapodások) száma és aránya 2009 és 2014 között tovább nőtt, miközben az egyeztetéssel kialakított megállapodások (általában csupán a legnehezebb ügyekben) rendkívül kivételessé váltak (lásd a 2. ábrát). A 7. jogalkotási ciklusban az elfogadott együttdöntési dossziék 93%-a „korai megállapodás” volt. A korábbi időszakokkal összehasonlítva, arányuk az 5. jogalkotási ciklusban 54%, a 6. jogalkotási ciklusban pedig 82% volt. Ennek megfelelően a harmadik olvasatban elfogadott dossziék száma jelentősen csökkent: már az 5. jogalkotási ciklusról a 6. jogalkotási ciklusra 88-ról 23-ra csökkent, a 7. jogalkotási ciklus során pedig mindössze 9 dosszié került egyeztetésre, és ezek közül 8-at a harmadik olvasatban el is fogadtak.
2. ábra: Az első, korai második, második és harmadik olvasatban elfogadott együttdöntési dossziék aránya jogalkotási ciklusonként, az 1999−2004-es időszaktól kezdve
Az alábbi 3. ábra az egyes jogalkotási évek során elfogadott dossziék számát mutatja, ciklikus tendenciára irányítva a figyelmet: a számok a jogalkotási ciklus első három évében csaknem egyenletes ütemben nőnek, az utolsóban azonban mindig kiugró növekedés figyelhető meg.
37
3. ábra: Az 1999 és 2014 közötti időszakban jogalkotási évenként elfogadott együttdöntési dossziék száma43
Az együttdöntési eljárás átlagos hosszának változása (lásd az 1. táblázatot) természetesen összefügg az első olvasatban elért megállapodások felé való eltolódással. Az 1999 és 2004 közötti 5. parlamenti ciklusban az összes együttdöntési dosszié elfogadásához szükséges átlagos időtartam még 22 hónap volt, azóta fokozatosan csökkent. E dossziék lezárásához 2004 és 2009 között átlagosan 21 hónapra, a 7. jogalkotási ciklusban pedig már csak 19 hónapra volt szükség. Az összesített átlagos időtartam-csökkenést az magyarázza, hogy jóval kevesebb dosszié jut el a második és a harmadik olvasatig. Ugyanakkor azonban az 1999–2004-es és a 2009–2014-es jogalkotási ciklus között hat hónappal nőtt az első, illetve nyolccal a második olvasatbeli megállapodások átlagos időtartama. Első olvasat Második olvasat Harmadik olvasat Összesített átlagos időtartam 1. táblázat: Az első, második és tárgyalásának átlagos időtartama, átlagos időtartama
1999-2004 11 hónap
2004-2009 16 hónap
2009-2014 17 hónap
24 hónap
29 hónap
32 hónap
31 hónap
43 hónap
29 hónap
22 hónap
21 hónap
19 hónap
harmadik olvasatban elfogadott együttdöntési dossziék valamint az összes együttdöntési dosszié tárgyalásának
Az 1999 és 2009 közötti időszakot illetően: az első év május 1-je és a második év április 30-a között elfogadott dossziék; a 2009 és 2014 közötti időszakot illetően: az első év július 14-e és a második év július 13-a között elfogadott dossziék, a 2013 és 2014 közötti időszakot kivéve, amely csak 2014. június 30-ig tartott. 43
38
6.
HASZNOS DOKUMENTUMOK ÉS WEB-OLDALAK
Az együttdöntési eljárásra vonatkozó legfontosabb dokumentumok Az EUMSZ 293. és 294 cikke ismerteti a rendes jogalkotási eljárást. A Lisszaboni Szerződés Az 1. és 2. jegyzőkönyv rögzíti a nemzeti parlamentek szerepét a szubszidiaritás elvének ellenőrzése tekintetében. Az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló 2007. június 13-i közös nyilatkozat (az EKSzerződés 251. cikke)
Világosan meghatározza a munkamódszereket és a három intézmény közötti gyakorlati megállapodásokat az együttdöntési eljárás során, többek között a háromoldalú egyeztetések és a korai megállapodások tekintetében is.
A Parlament eljárási szabályzatának cikkei (nem kimerítő jellegű felsorolás)
Az 57.–78. cikkek belső szabályokat tartalmaznak a rendes jogalkotási eljárás, többek között az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó megbízások elfogadása tekintetében. A 49., 55. és 56. cikkek a bizottsági szinten folyó munkával foglalkoznak. Az 54. és 55. cikk a társbizottságok és a vegyes bizottságok bevonását taglalja. A 168.–184. cikkek a szavazási eljárásra vonatkozó szabályokat állapítják meg. A VI. melléklet az egyes állandó bizottságok hatásköreit és felelősségeit rögzítik. XIX. melléklet: Az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló, 2007. június 13-i európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat XX. melléklet: A rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalások magatartási kódexe
Parlament (www.europarl.europa.eu) Eljárási szabályzat:
http://www.europarl.europa.eu/sides/getLastRules.do?language=EN&reference=TOC
Jogalkotási figyelő (az intézményközi döntéshozatal adatbázisa): http://www.europarl.europa.eu/oeil/home/home.do
Egyeztetés és Együttdöntés (statisztikák is):
http://www.europarl.europa.eu/code/default_en.htm
Tanács (www.consilium.europa.eu) Eljárási szabályzat: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2009.315.01.0051.01.ENG 39
A Tanács nyilvános dokumentum-nyilvántartása: http://www.consilium.europa.eu/documents/access-to-council-documents-public-register?lang=en
Útmutató a rendes jogalkotási eljáráshoz:
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/QC3212175ENrevGPO2012.pdf
Bizottság (www.ec.europa.eu) Eljárási szabályzat:
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2010.055.01.0060.01.ENG
PreLex:
http://ec.europa.eu/prelex/apcnet.cfm?CL=en
Nyilvános bizottsági konzultációk („Az Ön hangja Európában”): http://ec.europa.eu/yourvoice/consultations/index_en.htm
A tervezett jogalkotási javaslatok hatásértékelései és ütemtervei: http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/index_en.htm
Szerződések: Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) egységes szerkezetbe foglalt változata: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2012:326:FULL:EN:PDF
Hozzáférés a dokumentumokhoz Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX:32001R1049
Egyéb keresőeszközök EUR-Lex:
http://eur-lex.europa.eu/homepage.html
40
7.
MELLÉKLETEK
7.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke 1. Ha A Szerződések valamely jogi aktus elfogadásával kapcsolatban rendes jogalkotási eljárásra hivatkoznak, a következő eljárást kell alkalmazni. 2. A Bizottság javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. Első olvasat 3. Az Európai Parlament első olvasatban elfogadja álláspontját és azt továbbítja a Tanácsnak. 4. Ha a Tanács az Európai Parlament álláspontjával egyetért, a javasolt aktust az Európai Parlament álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni. 5. Ha a Tanács nem ért egyet az Európai Parlament álláspontjával, a Tanács első olvasatban elfogadja saját álláspontját, és azt közli az Európai Parlamenttel. 6. A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az első olvasatban elfogadott álláspont elfogadásához vezető okokról. A Bizottság teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet a saját álláspontjáról. Második olvasat 7. Ha az e közléstől számított három hónapon belül az Európai Parlament: a) egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával vagy nem foglal állást, a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni; b) tagjainak többségével elutasítja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni; c) tagjainak többségével módosításokat javasol a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjához, az így módosított szöveget továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekről a módosításokról. 8. Ha az Európai Parlament módosításainak kézhezvételétől számított három hónapon belül a Tanács minősített többséggel: a) valamennyi módosítással egyetért, a javasolt jogi aktust elfogadottnak kell tekinteni; b) nem fogadja el valamennyi módosítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben hat héten belül összehívja az egyeztetőbizottságot. 9. A Tanács egyhangúlag dönt azokról a módosításokról, amelyekről a Bizottság elutasító véleményt adott. 41
Egyeztetés 10.A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács második olvasatban elfogadott álláspontjai alapján az összehívásától számított hat héten belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről. 11.A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. 12.Ha az egyeztetőbizottság az összehívásától számított hat héten belül nem hagy jóvá közös szövegtervezetet, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni. Harmadik olvasat 13. Ha e határidőn belül az egyeztetőbizottság jóváhagy egy közös szövegtervezetet,
e jóváhagyástól számítva hat hét áll rendelkezésre, hogy az Európai Parlament a leadott szavazatok többségével, a Tanács pedig minősített többséggel e tervezetnek megfelelően elfogadja a szóban forgó jogi aktust. Ha ez nem teljesül, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni. 14.Az e cikkben említett három hónapos, illetve hathetes határidő az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére legfeljebb egy hónappal, illetve két héttel meghosszabbodik. Különleges rendelkezések 15.Ha a Szerződésekben meghatározott esetekben valamely jogalkotási aktust a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlása alapján, illetve a Bíróság kérelme alapján kell a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadni, a (2) bekezdés, a (6) bekezdés második mondata és a (9) bekezdés nem alkalmazható. Ebben az esetben az Európai Parlament és a Tanács a javasolt jogi aktust az első és második olvasatban elfogadott álláspontjaikkal együtt továbbítják a Bizottságnak. Az eljárás folyamán az Európai Parlament és a Tanács kikérhetik a Bizottság véleményét, amely véleményt a Bizottság saját kezdeményezésére is kiadhat. A Bizottság, amennyiben szükségesnek ítéli, a (11) bekezdésnek megfelelően részt vesz az egyeztetőbizottságban is.
42
7.2. A Lisszaboni Szerződés értelmében rendes jogalkotási eljárást előíró jogalapok44 E melléklet azokat a jogalapokat sorolja fel, amelyek vonatkozásában a Lisszaboni Szerződésben létrehozott rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó. Az aláhúzással jelölt területek esetében vagy teljesen új a jogalap a Lisszaboni Szerződést követően, vagy változott az eljárás, így az adott intézkedések az együttdöntési/rendes jogalkotási eljárás alá kerültek. Az EUSZ és EUMSZ cikkszámok az egységes szerkezetbe foglalt Szerződésben szereplő számokat jelentik (a Lisszaboni Szerződéshez csatolt táblázatnak megfelelően). Dőlt betűvel jelöltük a korábbi szerződés megfelelő cikkeit és – amennyiben a Lisszaboni Szerződés módosította az eljárást – a korábban alkalmazott eljárás is jelölve van. 1. Általános gazdasági érdekű szolgáltatások (EUMSZ 14. cikk) (EKSZ 16. cikk) 2. A dokumentumokhoz való hozzáférés joga (EUMSZ 15. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 255. cikk (2) bekezdés) 3. Adatvédelem (EUMSZ 16. cikk (2) bekezdés (EKSZ 286. cikk (2) bekezdés) 4. Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedések (EUMSZ 18. cikk) (EKSZ 12. cikk) 5. A megkülönbözetésmentességet ösztönző intézkedések alapelvei (EUMSZ 19. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 13.2. cikk) 6. A tagállamok területén a polgárok szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó jogok gyakorlását könnyítő intézkedések (EUMSZ 21. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 18. cikk (2) bekezdés) 7. Állampolgári kezdeményezés (EUMSZ 24. cikk) 8. Vámügyi együttműködés (EUMSZ 33. cikk) (EKSZ 135. cikk) 9. A versenyszabályok alkalmazása a közös agrárpolitikában (EUMSZ 42. cikke, amely a 43. cikk (2) bekezdésére utal) (EKSZ 36. cikk: minősített többség a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 10. Jogalkotás a közös agrárpolitika területén (EUMSZ 43. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 37. cikk (2) bekezdés: minősített többség a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 11. A munkavállalók szabad mozgása (EUMSZ 46. cikk) (EKSZ 40. cikk) 12. Belső piac – a közösségi migráns munkavállalók szociális biztonságára vonatkozó intézkedések45 (EUMSZ 48. cikk) (EKSZ 42. cikk: együttdöntés – egyhangúság a Tanácsban A Lisszaboni Szerződésről szóló A6-0013/2008 jelentésből, 2007/2286(INI). Ezt az eljárást egy „vészfékmechanizmus” kíséri: amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy a fenti intézkedések a szociális biztonsági rendszerének fontos vonatkozásait érintenék – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy befolyásolnák e rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti, hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé (így automatikusan felfüggesztve a jogalkotási eljárást). Az Európai Tanácsnak ezután 4 44 45
43
13. A letelepedéshez való jog (EUMSZ 50. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 44. cikk) 14. Egyes tevékenységeknek a letelepedéshez való jogra vonatkozó intézkedések hatálya alóli kivonása egy tagállamban (EUMSZ 51. cikk második bekezdés) (EKSZ 45. cikk második bekezdés: minősített többség a Tanácsban a Parlament bevonása nélkül) 15. Más tagállamok állampolgáraira vonatkozóan a letelepedés jogának gyakorlása tekintetében különleges elbánást előíró külön törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések összehangolása (EUMSZ 52. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 46. cikk (2) bekezdés) 16. A tagállamok önálló vállalkozói tevékenység gyakorlására és az oklevelek kölcsönös elismerésére vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása (EUMSZ 53. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 47. cikk: együttdöntés – egyhangúság a Tanácsban, ha ez a tagállamok jogi rendelkezéseinek módosítását vonja maga után) 17. A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezések kiterjesztése harmadik országoknak az Unió területén letelepedett állampolgáraira A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezések kiterjesztése harmadik országoknak a Közösség területén letelepedett állampolgáraira (EUMSZ 56. cikk második bekezdés) (EKSZ 49. cikk második bekezdés: minősített többség a Tanácsban a Parlament bevonása nélkül) 18. Egyes meghatározott területeken nyújtott szolgáltatások liberalizációja (EUMSZ 59. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 52. cikk (1) bekezdés: minősített többség a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 19. Szolgáltatások (EUMSZ 62. cikk) (EKSZ 55. cikk) 20. Harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgásokra vonatkozó egyéb intézkedések elfogadása (EUMSZ 64. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 57. cikk (2) bekezdés, első mondat: minősített többség a Tanácsban a Parlament bevonása nélkül) 21. A tőkemozgásokra vonatkozó igazgatási intézkedések a bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem és megelőzés területén (EUMSZ 75. cikk) (EKSZ 60. cikk) 22. Vízumok, a külső határok ellenőrzése, a harmadik országok állampolgárainak szabad mozgására vonatkozó feltételek, a külső határok kezelése, a belső határokon való ellenőrzés hiánya (EUMSZ 77. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 62. cikk: az EKSZ 67. cikkében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel, a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács határozhat úgy egyhangúlag, hogy az együttdöntési eljárásra tér át) 23. Menekültügy, a harmadik országok állampolgárainak ideiglenes vagy kiegészítő védelme (EUMSZ 78. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 63. cikk (1) és (2) bekezdés, 64. cikk (2) bekezdés: az EKSZ 67. cikkében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel, a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács határozhat úgy egyhangúlag, hogy az együttdöntési eljárásra tér át) hónapon belül vagy vissza kell utalnia a kérdést a Tanácshoz, ezáltal lehetővé téve az eljárás folytatását, vagy fel kell kérnie a Bizottságot, hogy nyújtson be új javaslatot.
44
24. Bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem (EUMSZ 79. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 63. cikk (3) és (4) bekezdés: az EKSZ 67. cikkében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel, a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács határozhat úgy egyhangúlag, hogy az együttdöntési eljárásra tér át) 25. Harmadik országból származó állampolgárok beilleszkedését segítő ösztönző intézkedések (EUMSZ 79. cikk (4) bekezdés) 26. Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben (kivéve családjog)46 ((EUMSZ 81. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 65. cikk: az EKSZ 67. cikkében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel, a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács határozhat úgy egyhangúlag, hogy az együttdöntési eljárásra tér át) 27. Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben – eljárások, együttműködés, képzés, joghatósági összeütközések, az ítéletek elismerésére vonatkozó minimumszabályok (EUMSZ 82. cikk (1) és (2) bekezdés) (EUSZ 31. cikk: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 28. Minimumszabályok a határokon átnyúló súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos jogsértések és szankciók meghatározására vonatkozóan (EUMSZ 83. cikk (1) és esetleg (2) bekezdés) (EUSZ 31. cikk: az EUSZ 34. cikke (2) bekezdésében és 39. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 29. A bűnmegelőzést támogató intézkedések (EUMSZ 84.cikk) 30. Eurojust (EUMSZ 85. cikk (1) bekezdés második albekezdés) (EUSZ 31. cikk: az EUSZ 34. cikke (2) bekezdésében és 39. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 31. Az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az Eurojust értékelésében való közreműködése módozatai (EUMSZ 85. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés) 32. Rendőrségi együttműködés (egyes területei) (EUMSZ 87. cikk (2) bekezdés) (EUSZ 30. cikk: az EUSZ 34. cikke (2) bekezdésében és 39. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 33. Europol (EUMSZ 88. cikk (2) bekezdés első albekezdés) (EUSZ 30. cikk: az EUSZ 34. cikke (2) bekezdésében és 39. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárás: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 34. Az Europol Európai Parlament és nemzeti parlamentek általi ellenőrzésének módozatai (EUMSZ 88. cikk (2) bekezdés második albekezdés) 35. A közös közlekedéspolitika végrehajtása (EUMSZ 91. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 71. cikk)
A (2) bekezdés e), g) és h) pontjai új jogalapokat tartalmaznak; a többi pontról már az EKSZ 65. cikke rendelkezett. Az EUMSZ ugyanezen 81. cikkének (3) bekezdése megadja a lehetőséget arra, hogy a Tanács határozatot fogadjon el a több tagállamra kiterjedő vonatkozásokkal bíró családjogi kérdések azon területein, amelyek esetében a rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogi aktusok alkalmazandók. 46
45
36. Tengeri és légi közlekedés (EUMSZ 100. cikk (2) bekezdés) (EKSZ 80. cikk (2) bekezdés) 37. A 26. cikkben megfogalmazott célkitűzések megvalósítása céljából a tagállamoknak a belső piac létrehozására és működésére vonatkozó rendelkezései közelítésére irányuló intézkedések (EUMSZ 114. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 95. cikk (1) bekezdés) 38. A belső piac torzulásainak kiküszöbölésére irányuló intézkedések (EUMSZ 116. cikk) (EKSZ 96. cikk: minősített többség a Tanácsban a Parlament bevonása nélkül) 39. Szellemi tulajdonjogok, kivéve az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati szabályokat (EUMSZ 118. cikk első bekezdés)47 40. Többoldalú felügyelet (EUMSZ 121. cikk (6) bekezdés) (EKSZ 99. cikk (5) bekezdés: együttműködési eljárás) 41. A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosítása (EUMSZ 129. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 107. cikk (5) bekezdés: az Európai Parlament hozzájárulását követően az adott eset függvényében egyhangúság vagy minősített többség a Tanácsban) 42. Az euró közös pénzként való alkalmazásához szükséges intézkedések (EUMSZ 133. cikk) (EKSZ 123. cikk (4) bekezdés) 43. A foglalkoztatást ösztönző intézkedések (EUMSZ 149. cikk) (EKSZ 129. cikk) 44. Szociálpolitika (EUMSZ 153. cikk (1) bekezdés, kivéve a c), d), f) és g) pontok, valamint (2) bekezdés első, második és utolsó albekezdés)48, (EKSZ 137. cikk (1) és (2) bekezdés) 45. Szociálpolitika (esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód és egyenlő díjazás) (EUMSZ 157. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 141. cikk (3) bekezdés) 46. Európai Szociális Alap (EUMSZ 164. cikk) (EKSZ 148. cikk) 47. Oktatás (kivéve az ajánlásokat) (EUMSZ 165. cikk (4) bekezdés a) pont) (EKSZ 149. cikk (4) bekezdés) 48. Sport (EUMSZ 165. cikk (2) bekezdés g) pont és (4) bekezdés) 49. Szakképzés (EUMSZ 166. cikk (4) bekezdés) (EKSZ 150. cikk (4) bekezdés) 50. Kultúra (kivéve az ajánlásokat) (EUMSZ 167. cikk (5) bekezdés első francia bekezdés) (EKSZ 151. cikk: együttdöntés – egyhangúság a Tanácsban) 51. Népegészségügy – a közös biztonsági kockázatok kezelését szolgáló intézkedések az egészségügy terén 49 (EUMSZ 168. cikk (4) bekezdés) (EKSZ 152. cikk (4) bekezdés) 52. Népegészségügy – az emberi egészség védelmére vonatkozó ösztönző intézkedések, különösen a határokon át széles körben terjedő betegségek,
Külön jogalap hiányában az Unió eddig az EKSZ 308. cikke (jelenleg az EUMSZ 352. cikke) alapján cselekedett a területre vonatkozó kérdésekben: egyhangúság a Tanácsban és a Parlament véleménye. 48 Az e pontok által szabályozott területekre vonatkozó jogszabályokat a Tanács egyhangúlag fogadja el a Parlamenttel való konzultációt követően. Ugyanakkor a (2) bekezdés második albekezdése tartalmaz egy áthidaló záradékot, amelynek értelmében a Tanács határozhat úgy egyhangúlag, hogy az (1) bekezdés d), f) és g) pontjai esetén a rendes jogalkotási eljárást alkalmazzák. 49 Az ezen cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott intézkedésekről már az EKSZ 152. cikke is rendelkezett. és d) pont alatt szereplő intézkedések újak. 47
46
valamint a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem tekintetében (EUMSZ 168. cikk (5) bekezdés50) 53. Fogyasztóvédelem (EUMSZ 169. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 153. cikk (4) bekezdés) 54. Transzeurópai hálózatok (EUMSZ 172. cikk) (EKSZ 156. cikk) 55. Ipar (EUMSZ 173. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 157. cikk (3) bekezdés) 56. Intézkedések a gazdasági és szociális kohézió területén (EUMSZ 175. cikk harmadik bekezdés) (EKSZ 159. cikk) 57. Strukturális alapok (EUMSZ 177. cikk első bekezdés) (EKSZ 161. cikk: egyhangúság a Tanácsban és a Parlament hozzájárulása) 58. Kohéziós alap (EUMSZ 177. cikk második bekezdés) (EKSZ 161. cikk: egyhangúság a Tanácsban és a Parlament hozzájárulása) 59. Európai Regionális Fejlesztési Alap (EUMSZ 178. cikk) (EKSZ 162. cikk) 60. Kutatási keretprogram (EUMSZ 182. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 166. cikk (1) bekezdés) 61. Az európai kutatási térség létrehozása (EUMSZ 182. cikk (5) bekezdés) 62. A kutatási keretprogram végrehajtása: a vállalkozások részvételére és a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok (EUMSZ 183. cikk és 188. cikk második bekezdés) (EKSZ 167. cikk) 63. Kiegészítő kutatási programok egyes tagállamok számára (EUMSZ 184. és 188. cikk második bekezdés) (EKSZ 168. cikk) 64. Egyes tagállamok részvétele kiegészítő kutatási programokban (EUMSZ 185. cikk és 188. cikk második bekezdés) (EKSZ 169. cikk) 65. Űrpolitika (EUMSZ 189. cikk) 66. Környezetvédelem (a területre vonatkozó célkitűzések végrehajtására irányuló közösségi intézkedések, kivéve az adózási természetű intézkedéseket) (EUMSZ 192. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 175. cikk (1) bekezdés) 67. Környezetvédelmi cselekvési program (EUMSZ 192. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 175. cikk (3) bekezdés) 68. Energia, kivéve az adózási természetű intézkedéseket (EUMSZ 194. cikk második bekezdés)51 69. Idegenforgalom – a tagállamok által az idegenforgalmi ágazatban folytatott tevékenységek kiegészítésére vonatkozó intézkedések (EUMSZ 195. cikk második bekezdés) 70. A természeti vagy ember okozta katasztrófák elleni polgári védelem52 (EUMSZ 196. cikk második bekezdés) 71. Igazgatási együttműködés az uniós jog tagállamok általi végrehajtása során (EUMSZ 197. cikk (2) bekezdés) 72. Kereskedelempolitika – végrehajtási intézkedések (EUMSZ 207. cikk második bekezdés) (EKSZ 133. cikk: minősített többség a Tanácsban a Parlamenttel való konzultáció nélkül) A bekezdésben szereplő valamennyi jogalap új, kivéve az emberi egészség védelmére irányuló ösztönző intézkedéseket, amelyek már az EKSZ 152. cikkében is szerepeltek. 51 Külön jogalap hiányában az Unió eddig az EKSZ 308. cikke (jelenleg az EUMSZ 352. cikke) alapján cselekedett a területre vonatkozó kérdésekben: egyhangúság a Tanácsban és a Parlament véleménye. 52 Lásd a 53. lábjegyzetet. 50
47
73. Fejlesztési együttműködés (EUMSZ 209. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 179. cikk) 74. Gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködés harmadik országokkal (EUMSZ 212. cikk második bekezdés) (EKSZ 181a. cikk: minősített többség a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 75. A humanitárius segítségnyújtási intézkedések általános kerete (EUMSZ 214. cikk (3) bekezdés) 76. Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtest (EUMSZ 214. cikk (5) bekezdés) 77. Az európai szintű politikai pártokra és finanszírozásukra vonatkozó szabályok (EUMSZ 224. cikk) (EKSZ 191. cikk) 78. Különös hatáskörű törvényszékek létrehozása (EUMSZ 257. cikk) (EKSZ 225a. cikk: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 79. Az Európai Bíróság alapokmányának módosítása, kivéve I. cím és 64. cikk (EUMSZ 281. cikk) (EKSZ 245. cikk: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 80. A végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó ellenőrzési eljárások (EUMSZ 291. cikk (3) bekezdés) (EKSZ 202. cikk: egyhangúság a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 81. Európai igazgatás (EUMSZ 298. cikk második bekezdés) 82. Pénzügyi szabályok elfogadása (EUMSZ 322. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 279. cikk (1) bekezdés: minősített többség a Tanácsban) 83. Az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás elleni küzdelem (EUMSZ 325. cikk (4) bekezdés) (EKSZ 280. cikk (4) bekezdés) 84. Az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (EUMSZ 336. cikk) (EKSZ 283. cikk: minősített többség a Tanácsban és egyszerű konzultáció a Parlamenttel) 85. Statisztikák (EUMSZ 338. cikk (1) bekezdés) (EKSZ 285. cikk (1) bekezdés) 7.3. Az együttdöntési eljárás gyakorlati vonatkozásairól szóló 2007. június 13-i közös nyilatkozat (az EK-Szerződés 251. cikke) ÁLTALÁNOS ALAPELVEK 1. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: az „intézmények”) megállapítják, hogy a Tanács elnöksége, a Bizottság, az Európai Parlament érintett bizottságainak elnökei és/vagy előadói, valamint az egyeztetőbizottság társelnökei közötti megbeszélések jelenlegi gyakorlata megfelelőnek bizonyult. 2. Az intézmények megerősítik, hogy ezt az együttdöntési eljárás különböző szintjein kialakult gyakorlatot továbbra is ösztönözni kell. Az intézmények vállalják, hogy megvizsgálják munkamódszereiket az EK-Szerződésben megállapított együttdöntési eljárás egészének eredményesebb alkalmazása érdekében. 48
3. A jelen együttes nyilatkozat tisztázza ezeket a munkamódszereket és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati intézkedéseket. Az együttes nyilatkozat kiegészíti a jogalkotás javításáról szóló intézményközi megállapodást53 és különösen annak az együttdöntési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. Az intézmények vállalják, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az eredményesség elveivel összhangban teljes mértékben betartják az ilyen kötelezettségvállalásokat. E vonatkozásban az intézményeknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a közösségi vívmányok tiszteletben tartása mellett előrehaladást érjenek el az egyszerűsítést célzó javaslatok terén. 4. Az intézményeknek álláspontjaik lehető legnagyobb mértékű összehangolása érdekében az eljárás során jóhiszeműen együtt kell működniük, ezáltal adott esetben lehetőséget biztosítva a jogi aktus elfogadására az eljárás korai szakaszában. 5. E célt szem előtt tartva az intézményeknek megfelelő intézményközi kapcsolatokon keresztül az együttdöntési eljárás összes szakaszában együtt kell működniük a munkafolyamat ellenőrzésében és a konvergencia mértékének elemzésében. 6. Belső eljárási szabályzataikkal összhangban az intézmények vállalják a rendszeres információcserét az együttdöntési ügyek előrehaladásáról. Biztosítaniuk kell, hogy munkaterveik megfelelő részeit az eljárások koherenciája érdekében a lehető legnagyobb mértékben összehangolják. Az intézmények ezért a különböző jogalkotási javaslatok végső elfogadásához vezető munkaszakaszok tájékoztató jellegű ütemtervének elkészítésére törekednek, a döntéshozatali folyamat politikai természetének teljes tiszteletben tartásával. 7. Az intézmények közötti együttműködés az együttdöntési eljárás során gyakran háromoldalú egyeztetések formájában valósul meg. Ez a háromoldalú egyeztetési rendszer már bebizonyította életképességét és rugalmasságát a megállapodás lehetőségeinek növelésében az első vagy második olvasat során, valamint hozzájárult az egyeztetőbizottság munkájának előkészítéséhez is. 8. Ezek a háromoldalú egyeztetések általában informális keretek között zajlanak. Ezekre az eljárás során bármikor, a képviselet minden szintjén sor kerülhet, a várható megbeszélés természetétől függően. Az egyes ülések résztvevőit mindegyik intézmény saját eljárási szabályzata alapján jelöli ki, határozza meg a tárgyalási megbízást, és időben értesíti a többi intézményt az ülésekkel kapcsolatos intézkedésekről. 9. A lehetőségekhez mérten a következő ülésen benyújtandó kompromisszumos szöveg-tervezeteket előzetesen minden résztvevőhöz el kell juttatni. Az átláthatóság fokozása érdekében az Európai Parlamentben vagy a Tanácsnál sorra kerülő háromoldalú egyeztetéseket lehetőség szerint be kell jelenteni. 53
HL C 321., 31.12.03, 1. o.
49
10. A Tanács Elnöksége törekszik arra, hogy részt vegyen a parlamenti bizottságok ülésein. Az Elnökség gondosan mérlegeli a Tanács álláspontjával kapcsolatos információk kiadására vonatkozó kéréseket. Első olvasat 11. Az intézmények jóhiszeműen, a lehető legnagyobb mértékben együttműködnek álláspontjaik összeegyeztetésében annak érdekében, hogy a jogi aktust lehetőleg az első olvasat során el lehessen fogadni. Megállapodás az Európai Parlament első olvasata során 12. Megfelelő kapcsolatokat kell kialakítani a jogalkotási eljárás első olvasat során történő lezárása érdekében. 13. A Bizottság elősegíti az ilyen kapcsolatok kialakítását, kezdeményezési jogával pedig konstruktív módon él az Európai Parlament és a Tanács álláspontjainak összeegyeztetése érdekében, az intézmények közötti egyensúly és a Szerződés által a Bizottságra ruházott feladatok megfelelő figyelembe vételével. 14. Ha a háromoldalú egyeztetéssel zajló informális tárgyalásokon megállapodást érnek el, a Coreper elnöke az illetékes parlamenti bizottság elnökének címzett levélben, a Bizottság javaslatához fűzött módosítások formájában továbbítja a megállapodás lényegi részleteit. A levél tartalmazza, hogy a Tanács kész az említett eredmény elfogadására – amely jogász-nyelvészi ellenőrzés tárgyát képezi – ha azt a plenáris ülésen szavazással megerősítik. A levél másolatát elküldik a Bizottságnak. 15. Ebben az összefüggésben – ha az eljárás lezárása első olvasatban várható – a lezárásra vonatkozó szándékot a lehető legkorábban közölni kell. Megállapodás a tanácsi közös álláspont szakaszában 16. Ha az Európai Parlament első olvasata során nem születik megállapodás, a kapcsolatokat továbbra is fenn lehet tartani annak érdekében, hogy a közös álláspont szakaszában megállapodás születhessen. 17. A Bizottság elősegíti az ilyen kapcsolatok kialakítását, kezdeményezési jogával pedig konstruktív módon él az Európai Parlament és a Tanács álláspontjainak összeegyeztetése érdekében, az intézmények közötti egyensúly és a Szerződés által a Bizottságra ruházott feladatok megfelelő figyelembe vételével. 18. Ha megállapodás születik ebben a szakaszban, az illetékes parlamenti bizottság elnöke levélben tájékoztatja a Coreper elnökét arról, hogy a plenáris ülésen javasolni fogja a tanácsi közös álláspont módosítás nélkül történő elfogadását, amely Tanács 50
általi megerősítés és jogász-nyelvészi ellenőrzés tárgyát képezi. A levél másolatát elküldik a Bizottságnak. Második olvasat 19. Indokolásában a Tanács a lehető legegyértelműbben megmagyarázza az okokat, amelyek a közös álláspont elfogadását indokolták. Az Európai Parlament a második olvasat során a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi ezeket az okokat és a Bizottság álláspontját. 20. A közös álláspontok továbbítása előtt a Tanács arra törekszik, hogy az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal együtt megvizsgálja a továbbítás időpontját a jogalkotási eljárás maximális hatékonyságának biztosítása érdekében a második olvasat során. Megállapodás az Európai Parlament második olvasata során 21. A megfelelő kapcsolatok a tanácsi közös álláspont Európai Parlamentnek való továbbításával tovább működnek. Ennek során a cél az egyes álláspontok jobb megértése, és ezáltal a jogalkotási eljárás minél gyorsabb lezárása. 22. A Bizottság elősegíti az ilyen kapcsolatok kialakítását és véleményt nyilvánít az Európai Parlament és a Tanács álláspontjainak összeegyeztetése érdekében. Ennek során megfelelően figyelembe veszi az intézmények közötti egyensúlyt és a Szerződésben rá ruházott feladatokat. 23. Ha a háromoldalú egyeztetéssel zajló informális tárgyalásokon megállapodást érnek el, a Coreper elnöke az illetékes parlamenti bizottság elnökének címzett levélben, a tanácsi közös állásponthoz fűzött módosítások formájában továbbítja a megállapodás lényegi részleteit. A levél tartalmazza, hogy a Tanács kész az említett eredmény elfogadására – amely jogász-nyelvészi ellenőrzés tárgyát képezi – ha azt a plenáris ülésen szavazással megerősítik. A levél másolatát elküldik a Bizottságnak. EGYEZTETÉS 24. Az első háromoldalú egyeztetést akkor szervezik meg, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a Tanács nem tudja elfogadni az Európai Parlament valamennyi, a második olvasatban tett módosítását, és amikor a Tanács készen áll álláspontja ismertetésére. Az egyes ülések résztvevőit mindegyik intézmény saját eljárási szabályzata alapján jelöli ki, és határozza meg tárgyalási megbízásukat. A Bizottság a lehető legkorábbi szakaszban mindkét küldöttséget tájékoztatja a szándékairól az Európai Parlament második olvasata során elfogadott módosításokról szóló véleményével kapcsolatban.
51
25. Az egyeztető eljárás során mindvégig háromoldalú egyeztetésekre kerül sor a fennmaradó kérdések megoldása és az egyeztetőbizottságban elérendő megállapodás előkészítése érdekében. A háromoldalú egyeztetések eredményeit az érintett intézmények ülésein megvitatják és lehetőség szerint elfogadják. 26. Az egyeztetőbizottságot a Tanács elnöke hívja össze az Európai Parlament elnökével egyetértésben, a Szerződés rendelkezéseinek figyelembe vételével. 27. A Bizottság részt vesz az egyeztető eljárásban, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében. Ilyen kezdeményezések lehetnek az Európai Parlament és a Tanács álláspontját figyelembe vevő kompromisszumos szövegtervezetek, a Szerződés által a Bizottságra ruházott szerep figyelembe vételével. 28. Az egyeztetőbizottság elnöki tisztjét az Európai Parlament elnöke és a Tanács elnöke közösen látják el. Az egyeztetőbizottság ülésein az elnöki tisztséget a társelnökök felváltva látják el. 29. Az egyeztetőbizottság üléseinek időpontját és napirendjét a társelnökök együttesen határozzák meg annak érdekében, hogy az egyeztetőbizottság az egyeztető eljárás egésze során hatékonyan működjön. Az előre meghatározott időpontokban konzultálnak a Bizottsággal. Az Európai Parlament és a Tanács útmutatási céllal megfelelő időpontokat rögzít az egyeztető eljárások számára és azokról tájékoztatja a Bizottságot. 30. Az egyeztetőbizottság ülésein a társelnökök több ügyet is napirendre vehetnek. A fő témán (B. pont) kívül – amely esetében még nem született megállapodás –, egyéb témákkal kapcsolatos egyeztető eljárást is meg lehet nyitni és/vagy le lehet zárni, e napirendi pontok (A. pont) megvitatása nélkül. 31. A Szerződés határidőkkel kapcsolatos rendelkezéseinek tiszteletben tartásával az Európai Parlament és a Tanács a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi az ütemezési követelményeket, különösen amelyek az intézmények tevékenysége szüneteléséből, illetve az európai parlamenti választásokból erednek. A tevékenységben bekövetkező szünetnek minden esetben a lehető legrövidebbnek kell lennie. 32. Az egyeztetőbizottság felváltva az Európai Parlament és a Tanács épületeiben ül össze annak érdekében, hogy a két intézmény egyenlő részt vállaljon az infrastruktúra biztosításából, a tolmácsolást is beleértve. 33. Az egyeztetőbizottság rendelkezésére kell állnia a Bizottság javaslatának, a Tanács közös álláspontjának és a Bizottság azzal kapcsolatos véleményének, az Európai Parlament által javasolt módosításoknak és a Bizottság azokkal kapcsolatos 52
véleményének, valamint az Európai Parlament és a Tanács küldöttségei által készített közös munkadokumentumnak. A munkadokumentumnak lehetővé kell tennie a felhasználói számára, hogy könnyen azonosíthassák a napirenden lévő kérdéseket és eredményesen hivatkozhassanak rájuk. Általános szabályként a Bizottság az Európai Parlament szavazási eredményének hivatalos kézhez vétele után három héten belül, de legkésőbb az egyeztető eljárás megkezdésekor nyújtja be véleményét. 34. A társelnökök egyeztetőbizottságban.
szövegeket
terjeszthetnek
elő
jóváhagyásra
az
35. A közös szöveggel kapcsolatos megállapodást az egyeztetőbizottság ülésén, vagy azt követően a társelnökök közötti levélváltás alkalmával lehet megállapítani. Az ilyen levelek másolatát elküldik a Bizottságnak. 36. Ha az egyeztetőbizottság megállapodásra jut a közös szöveggel kapcsolatban, a szöveget jogász-nyelvészi véglegesítés után hivatalos elfogadásra kell benyújtani a társelnökökhöz. Kivételes esetben, a határidők betartása érdekében azonban a közös szöveg tervezetét is be lehet nyújtani jóváhagyásra a társelnököknek. 37. A társelnökök a jóváhagyott közös szöveget közösen aláírt levél formájában továbbítják az Európai Parlament és a Tanács elnökének. Ha az egyeztetőbizottság nem tud megegyezni a közös szöveggel kapcsolatban, a társelnökök közösen aláírt levélben értesítik erről az Európai Parlament és a Tanács elnökét. Ezek a levelek hivatalos okmánynak számítanak. Az ilyen levelek másolatát tájékoztatási célból elküldik a Bizottságnak. Az egyeztető eljárás során használt munkadokumentumok az eljárás lezárása után az egyes intézmények dokumentum-nyilvántartásában tekinthetők meg. 38. Az egyeztetőbizottság titkárságának szerepét a Tanács Főtitkársága és az Európai Parlament Titkársága közösen látják el, a Bizottság Főtitkárságával együttműködve. Általános rendelkezések 39. Ha az Európai Parlament vagy a Tanács a Szerződés 251. cikkében említett határidők meghosszabbítását látja szükségesnek, erről értesíti a másik intézmény és a Bizottság elnökét. 40. Ha az első vagy második olvasat, illetve az egyeztetés során megállapodást érnek el, a szöveget az Európai Parlament és a Tanács jogász-nyelvészi szolgálatai véglegesítik szoros együttműködésben és közös megállapodás alapján. 41. Az elfogadott szövegekben változtatni kizárólag az Európai Parlament és a Tanács megfelelő szintű, kifejezett megállapodása alapján lehet. 53
42. A véglegesítést az Európai Parlament és a Tanács különböző eljárásainak figyelembe vételével kell elvégezni, különös tekintettel a belső eljárások lezárására vonatkozó határidők betartására. Az intézmények vállalják, hogy a jogász-nyelvészi véglegesítésre meghatározott időt nem használják a lényegi kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások újrakezdésére. 43. Az Európai Parlament és a Tanács megállapodnak a két intézmény által közösen készített szövegek közös formátumáról. 44. Az intézmények a lehető legnagyobb mértékben közösen elfogadható szabványos mondatokat használnak az együttdöntési eljárással elfogadott jogi aktusokba beillesztendő szövegekben, különösen a végrehajtási jogkörök gyakorlásával (a komitológiai határozattal összhangban54), a hatálybalépéssel, a nemzeti jogrendekbe való átültetéssel, a jogi aktusok végrehajtásával és a Bizottság kezdeményezési jogának tiszteletben tartását érintő rendelkezésekkel kapcsolatban. 45. Az intézmények lehetőség szerint közös sajtótájékoztatón jelentik be a jogalkotási eljárás sikeres lezárását az első vagy második olvasat, illetve az egyeztetés során. Az intézmények lehetőség szerint közös sajtóközleményeket bocsátanak ki. 46. A jogalkotási aktusnak az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásával történő elfogadása után a szöveget aláírásra benyújtják az Európai Parlament és a Tanács elnökének, és ezen intézmények főtitkárának. 47. Az Európai Parlament és a Tanács elnöke az aláírandó szöveget saját anyanyelvén kapja meg, és azt lehetőség szerint havonta megrendezett közös protokolláris rendezvény keretében együtt írja alá. A protokolláris rendezvény célja, hogy e fontos jogi aktusok aláírására a sajtó jelenlétében kerüljön sor. 48. A közösen aláírt szöveget kihirdetés céljából továbbítják az Európai Unió Hivatalos Lapjának. A jogszabályokat általában legkésőbb két hónappal az Európai Parlament és a Tanács általi elfogadásuk után hirdetik ki. 49. Ha valamelyik intézmény elírást vagy nyilvánvaló hibát fedez fel a szövegben (vagy annak valamelyik nyelvi változatában), erről azonnal értesíti a többi intézményt. Ha a hiba olyan jogi aktussal kapcsolatos, amelyet még sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem fogadott el, az Európai Parlament és a Tanács jogász-nyelvészi szolgálatai szoros együttműködésben készítik el a szükséges helyesbítést. Ha a hiba valamelyik vagy mindkét intézmény által elfogadott, kihirdetett vagy még ki nem hirdetett jogi aktust érinti, az Európai Parlament és a Tanács közös megállapodással saját vonatkozó eljárásaik alapján elkészített helyesbítést fogadnak el. A Tanács 1999/468/EGK határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.). A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.27., 11. o.) módosított határozat. 54
54
7.4. Az egyeztetésre vonatkozó 67–72. cikkek Plenáris szakasz 67. cikk: A második olvasat lezárása 1. A Tanács álláspontját és – ha rendelkezésre áll – az illetékes bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlását automatikusan azon ülés napirendtervezetére tűzik, amelynek szerdai napja a három hónapos, vagy – ha a 65. cikknek megfelelően meghosszabbították – a négy hónapos határidő lejártának napja előtt ahhoz a legközelebb esik, kivéve, ha az ügyet már egy korábbi ülésen tárgyalták. A parlamenti bizottságok által benyújtott második olvasatra vonatkozó ajánlások a bizottságnak a Tanács álláspontjával kapcsolatos álláspontja indokolásával egyenértékűek. E szövegekről nem szavaznak. 2. A második olvasat akkor zárul le, amikor a Parlament jóváhagyja, elutasítja vagy módosítja a Tanács álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkében megállapított határidőkön belül és az abban foglalt feltételekkel összhangban. 68. cikk: A Tanács álláspontjának elutasítása 1. Az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő az elnök által kitűzött határidő lejárta előtt írásban a Tanács álláspontjának elutasítására irányuló javaslatot terjeszthet elő. A javaslat elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges. A Tanács álláspontjának elutasítására irányuló javaslatról a módosításokról történő szavazást megelőzően szavaznak. 2. Tekintet nélkül arra, hogy a Parlament a Tanács álláspontjának elutasítására irányuló eredeti javaslat ellen szavazott, a Parlament az előadó ajánlására – a módosításokról történő szavazást és a 69. cikk (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság által tett nyilatkozat meghallgatását követően – további, elutasításra irányuló javaslatot vehet fontolóra. 3. Ha a Tanács álláspontját elutasították, az elnök a Parlamentben bejelenti, hogy a jogalkotási eljárás lezárult. 69. cikk: Módosítások a Tanács álláspontjához 1. Az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő a Tanács álláspontjához módosításokat terjeszthet a Parlament elé megfontolásra. 2. A Tanács álláspontjára vonatkozó módosítás csak abban az esetben fogadható el, ha összhangban van a 169. és a 170. cikkel, és ha az alábbiakra irányul: a) a Parlament első olvasata során elfogadott álláspont részleges vagy teljes visszaállítása; vagy 55
b) a Tanács és a Parlament közötti megegyezés elérése; vagy c) a tanácsi álláspont szövege egy olyan részének módosítása, amelyet az első olvasatkor benyújtott javaslat nem tartalmazott, vagy amely tartalmában attól eltér, és amely a 63. cikk értelmében nem jelent lényeges változtatást; vagy d) az első olvasat óta felmerült új ténybeli vagy jogi helyzet figyelembevétele. Az elnök módosítást elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak nyilvánító határozata nem vitatható. 3. Ha az első olvasat óta új választásokat tartottak, a 63. cikk alkalmazására azonban nem került sor, az elnök az elfogadhatóság (2) bekezdésben megállapított korlátozásainak feloldásáról határozhat. 4. Módosítás elfogadásához a parlamenti képviselők többségének szavazata szükséges. 5. A módosításokról történő szavazást megelőzően az elnök felkérheti a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ki álláspontját, a Tanácsot pedig felkérheti, hogy tegye meg észrevételeit. Egyeztetés 70. cikk: Az egyeztetőbizottság összehívása Ha a Tanács arról tájékoztatja a Parlamentet, hogy nem tudja a Parlamentnek a tanácsi álláspontra vonatkozó valamennyi módosítását jóváhagyni, az elnök megállapodik a Tanáccsal az egyeztetőbizottság első ülésének helyszínében és időpontjában. Az Európai Unió működéséről szólószerződés 294. cikkének (10) bekezdése által megállapított hathetes vagy – meghosszabbítás esetén – nyolchetes határidőt az egyeztetőbizottság első ülésének napjától számítják. 71. cikk: A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége 1. A Parlament egyeztetőbizottságba delegált küldöttsége a Tanács küldöttségének létszámával megegyező számú képviselőből áll. 2. A küldöttség politikai összetétele megfelel a Parlament képviselőcsoportok szerinti összetételének. Az egyes képviselőcsoportokból választott képviselők pontos számát az Elnökök Értekezlete határozza meg. 3. A képviselőcsoportok a küldöttség tagjait az egyes egyeztetésekre esetenként jelölik ki, lehetőleg az érintett bizottság tagjai közül, három tag kivételével, akiket az egymást követő küldöttségekbe tizenkét hónapos időtartamra állandó tagnak neveznek ki. A három állandó tagot a képviselőcsoportok az alelnökök közül, és legalább két különböző képviselőcsoportból nevezik ki. Az illetékes bizottság elnöke és az előadója minden esetben tagja a küldöttségnek. 4. A küldöttségben részt vevő képviselőcsoportok póttagokat jelölnek ki. 56
5. A küldöttségben nem képviselt képviselőcsoportok és független képviselők a küldöttség belső előkészítő üléseire egy-egy képviselőt küldhetnek. 6. A küldöttséget az elnök vagy a három állandó tag egyike vezeti. 7. A küldöttség tagjai többségének szavazatával határoz; tanácskozásai nem nyilvánosak. Az Elnökök Értekezlete az egyeztetőbizottságba delegált küldöttség munkájára vonatkozóan további eljárási iránymutatásokat állapít meg. 8. A küldöttség az egyeztetés eredményéről jelentést tesz a Parlamentnek. Plenáris szakasz 72. cikk: Közös szövegtervezet 1. Ha az egyeztetőbizottságban közös szövegtervezetről születik megállapodás, a Parlament az ügyet a közös szövegtervezetnek az egyeztetőbizottság általi jóváhagyását követő hat – meghosszabbítás esetén nyolc – héten belül tartandó ülésének napirendjére tűzi. 2. Az egyeztetőbizottságba delegált parlamenti küldöttség elnöke vagy más kijelölt tagja a közös szövegtervezetről nyilatkozatot tesz, amelyhez jelentést mellékelnek. 3. A közös szövegtervezethez módosítást nem lehet előterjeszteni. 4. A közös szövegtervezet egésze egyetlen szavazás tárgya. szövegtervezetet a leadott szavazatok többsége alapján hagyják jóvá.
A
közös
5. Ha az egyeztetőbizottságban a közös szövegtervezetre vonatkozóan nem jön létre megegyezés, az egyeztetőbizottság parlamenti küldöttségének elnöke vagy más kijelölt tagja nyilatkozatot tesz. A nyilatkozatot vita követi.
57
7.5. Az eljárási szabályzat jogalkotási eljárások során folytatott intézményközi tárgyalásokról szóló 73. és 74. cikke: a tárgyalások megnyitásáról szóló határozat 73. cikk: Intézményközi tárgyalások a jogalkotási eljárások során 1. A más intézményekkel a jogalkotási eljárás során megállapodás elérése céljából folytatott tárgyalásokat az Elnökök Értekezlete által elfogadott magatartási kódex figyelembevételével kell lefolytatni551. 2. Ilyen tárgyalások nem kezdhetők meg azt megelőzően, hogy az illetékes bizottság – tagjai többségének szavazatával – határozatot fogad el a tárgyalások megnyitásáról minden egyes érintett jogalkotási eljárás vonatkozásában. E határozat meghatározza a tárgyalócsoport megbízatását és összetételét. Az ilyen határozatokról értesítik az elnököt, aki rendszeresen tájékoztatja az Elnökök Értekezletét. A megbízatást egy bizottságban elfogadott, és későbbi megfontolás céljából a Parlament elé terjesztett jelentés képezi. Kivételes jelleggel – amennyiben az illetékes bizottság kellően indokoltnak tartja, hogy a jelentés bizottság általi elfogadása előtt megkezdődjenek a tárgyalások – a megbízatás módosításokból, egyértelműen meghatározott célkitűzésekből, prioritásokból vagy iránymutatásokból is állhat. 3. A tárgyalócsoportot az előadó vezeti, elnökségét pedig az illetékes bizottság elnöke vagy valamely, az elnök által kijelölt alelnöke látja el. A csoport magában foglalja legalább az egyes képviselőcsoportok árnyékelőadóit. 4. Valamennyi, a Tanáccsal és a Bizottsággal tartott találkozón (a továbbiakban: háromoldalú egyeztetés) megvitatandó dokumentum megjelöli az érintett intézmények vonatkozó álláspontjait és a lehetséges kompromisszumos megoldásokat, és azokat legalább 48 órával (sürgős esetekben legalább 24 órával) a szóban forgó háromoldalú egyeztetés előtt a tárgyalócsoport rendelkezésére kell bocsátani. A tárgyalócsoport valamennyi háromoldalú egyeztetést követően jelentést tesz az illetékes bizottságnak a soron következő bizottsági ülésen. A legutóbbi háromoldalú egyeztetés eredményeit tartalmazó dokumentumot a bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
55
Lásd az eljárási szabályzat XX. mellékletét.
58
Amennyiben nem lehetséges a bizottsági ülés kellő időben történő összehívása, a tárgyalócsoport az adott esetnek megfelelően a bizottság elnökének, árnyékelőadóinak vagy koordinátorainak tesz jelentést. Az illetékes bizottság a tárgyalások fejleményeire tekintettel módosíthatja a megbízatást. 5. Ha a tárgyalások megegyezéshez vezetnek, az illetékes bizottságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell. Az elfogadott szöveget a z illetékes bizottsághoz utalják megfontolásra. Amennyiben a bizottság megszavazza, az elfogadott szöveget a megfelelő formában – a megegyezésre irányuló módosításokat is ideértve – megfontolás céljából a Parlament elé kell terjeszteni. Az elfogadott szöveg egységes szerkezetbe foglalt szövegként is előterjeszthető, feltéve hogy egyértelműen feltünteti a vizsgált jogalkotási aktusra irányuló javaslatra vonatkozó módosításokat. 6. Amennyiben az eljárás társbizottságo(ka)t vagy közös bizottsági üléseket foglal magában, az 54. és az 55. cikk alkalmazandó a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatra és az ilyen tárgyalások lefolytatására. Az érintett bizottságok közötti nézetkülönbség esetén a tárgyalások megnyitásának és lefolytatásának szabályait a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke az említett cikkekben meghatározott elvekkel összhangban állapítja meg.
74. cikk: Az intézményközi tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadását megelőzően történő megnyitásáról szóló határozat elfogadása 1. A tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadása előtt történő megnyitásáról szóló határozatot az összes hivatalos nyelvre le kell fordítani, ki kell osztani a Parlament képviselőinek és be kell nyújtani az Elnökök Értekezletének. Az Elnökök Értekezlete bármely képviselőcsoport kérésére határozhat úgy, hogy az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszi a kiosztást követő ülés napirendtervezetébe, amely esetben az elnök meghatározza a módosítások előterjesztésének határidejét. Amennyiben az Elnökök Értekezlete nem hoz határozatot az ügynek az adott ülés napirendtervezetébe való felvételéről, az Elnök az adott ülés megnyitásakor bejelenti a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatot. 2. Az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszik a bejelentést követő ülés napirendtervezetébe, és az elnök határidőt állapít meg a módosítások előterjesztésére, amennyiben egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő ezt a bejelentéstől számított 48 órán belül kéri. Ezektől eltérő esetben a tárgyalások megnyitásáról szóló határozat elfogadottnak tekintendő. 59
7.6. A Tanács elnökségének betöltése, időbeli sorrendben56
56
Németország
2012. január – június
2007
Portugália
2012. július – december
2007
Szlovénia
2012. január – június
2008
Franciaország
2012. július – december
2008
Cseh Köztársaság
2012. január – június
2009
Svédország
2012. július – december
2009
Spanyolország
2012. január – június
2010
Belgium
2012. július – december
2010
Magyarország
2012. január – június
2011
Lengyelország
2012. július – december
2011
Dánia
2012. január – június
2012
Ciprus
2012. július – december
2012
Írország
2012. január – június
2013
Litvánia
2012. július – december
2013
Görögország
2012. január – június
2014
Olaszország
2012. július – december
2014
Lettország
2012. január – június
2015
Luxemburg
2012. július – december
2015
Hollandia
2012. január – június
2016
Szlovákia
2012. július – december
2016
Málta
2012. január – június
2017
Egyesült Királyság
2012. július – december
2017
Észtország
2012. január – június
2018
Bulgária
2012. július – december
2018
Ausztria
2012. január – június
2019
Románia
2012. július – december
2019
Finnország
2012. január – június
2020
HL L 1., 04.01.07, 11. o.
60
