Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház időszaki tájékoztatója
2011. szeptember – Szent Mihály hava
Hónapsoroló Szeptember: Szent Mihály hava, Őszelő, Földanya hava Szent Mihály plébániatemplom, Herencsény A település a korai Árpádkorban keletkezhetett. 1322-ben családnévben említik. Pálóczy György esztergomi érsek 1423ban tiltakozott az ellen, hogy ”terencheni” jobbágyait a váci püspök és a káptalan megadóztassák. 1484-ben birtokosai voltak a Rhédey, 1580-ban a Tholdy, 1589-ben pedig a Szokolyi családok. Nógrád megyében, az egyházmegye északi határán lévén, a 15. században az esztergomi érsek tartott rá igényt. A török hódoltság idejében a váci nahije községei között szerepel ”Terencsény” néven. A hódoltság alatt állandóan a váci püspök tizedjegyzékében szerepel. Úgy tűnik, átvészelte a török hódoltságot. Igaz, 1674-ben lakói csak 3 forint árendát fizetnek, azonban 1715-ben már 17 családot írnak össze benne. Temploma a 13. században épült. Eredetileg egy rotunda volt, ez ma is megvan, a templom szentélyét alkotja. Valószínűleg ehhez építették a négyzetes hajót, melyet később kibővítettek. A Historia Domus e templomról azt írja, hogy
XIV. évf. 46. szám
Kisboldogasszony vagy Kisasszony ünnepe, szeptember 8. Szűz Mária születésnapja Az Istenszülő Szűz Mária a hagyomány szerint Kr. e. 16– 17. körül született Jeruzsálemben a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joákimtól és a Lévi törzséhez tartozó Matthán pap és felesége, Mária leányától, Annától. Az V. században Jeruzsálemben templomot építettek azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Keleten ekkor kezdték el ünnepelni Szűz Mária születését szeptember 8-án. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna-bazilika szentelési évfordulója volt ez az időpont, de számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét is jelentette ez az ünnepnap. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a VII. század végén. IV. Ince pápa (Kr.u. 1243–54) nyolcadot csatolt hozzá, amely 1955-ig volt érvényben. Magyarországon szeptember 8-án tartják Kisboldogasszony napját, ami már a XI. században jelentős ünnep volt. Az ünneplés kultusza a reformáció és a török hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki nagyobb mértékben, de akkor már ismert és a hívek által kedvelt búcsújáró helyektől is támogatva.
Egyházközségi Híradó a vizigótok (nyugati gótok) építették, azonban a valóság az, hogy temploma Árpád-kori. Címerrel ellátott kapuja 1350ből származik. 1433-ban a pápa búcsút engedélyezett az ”ecclesia parochialis de Herenchen” (a herencsényi plébániatemplom) részére, amelyet Szent Mihály tiszteletére szenteltek. A Pongrácz-féle 1672. évi térképen Herencsény tornyos temploma látható. A 16. században már plébánia, és plébánosa 1 forint hadiadót fizet, de 1673-ban már csak licenciátusa van. 1734-ben a falutól kissé távolabb lévő Szent Mihály templom teteje öregsége folytán - már roskadozott. Három oltára és három harangja volt, a faluban faállványon. Volt viszont orgonája, szószéke és szediliája (szék). Egy kelyhe, egy ciboriuma, egy monstranciája, három kazulája. A háromból kettő jó állapotban lévő színes, egy pedig elhasznált, fekete. Plébánosai nevével 1700-tól találkozunk ismét. 1801-ből fennmaradt az ősi templom alaprajza, eszerint szentélye szabályos kör, melyhez csatlakozik a négyzetes hajó. A templom hajóját 1852-ben megnagyobbították és tornyot építettek hozzá. Szentélye ma is őrzi a 13. századi rotundát (amit a leírások patkóalakúnak mondanak). Ezért joggal műemlék jellegű a mai templom. A község lakossága 1852-ben nagyobbította meg a templomot, melyet 1973-ban renováltak. Forrás: http://sematizmus.vaciegyhazm egye.hu/plebania.php
A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan „asszonyi dolog”, főleg fonástiltó nap volt. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti napok neve: kétasszonynap, az időszak neve a kétasszonyköze. Prohászka püspök így fogalmazott Mária születésnapjáról: ,,A Szent Szűz születése napja örömnap az égben. Isten ismét teremtett egy lelket, melyet a bűn nem homályosít el. Ez a teremtése nem romlik; ez a remeklése érintetlen. A teremtő Isten ismét mondhatja: Tota pulchra, egészen az enyém, s ez a szép lélek ma indul meg az élet útjain. A legnagyobb kegyelem, külön őrangyal, különös gondviselés kíséri. Salve, salve, virgo gloriosa! (Üdvözlégy, üdvözlégy dicsőséges Szűz!)” Valóban, ha valakinek, akkor a Szent Szűznek a születése öröm volt az égnek és a földnek egyaránt. És vajon miért örvend az ég és föld a mai napon a Szent Szűz születésén? Az ég azért, mert megjelent a világban Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a föld pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. Öröm az égben: A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az angyalok minden pillanatban színről színre láthatják Istent, de a Boldogságos Szűz szíve alatt hordozva. Az angyalok leborulva imádják azt az Istent, akit a Boldogságos Szűz fiának fog szólítani. Az Isten anyjának fogja szólítani azt a kisdedet, aki ma született, az angyalok pedig királynőjüknek ismerik el, és hódolnak előtte. Öröm a földön: de nemcsak az ég, az angyalok számára jelent örömet a Szent Szűz születése, hanem elsősorban a földnek, az embereknek öröme, tehát a mi örömünk az. Hiszen a Szent Szűz elsősorban a mienk, ő is ennek a földnek szülötte. Ádám gyermeke. Hiszen a mai ünnepen először a föld számára született, a mennyország számára Nagyboldogasszony ünnepén, amikor felvitetett a menny angyalai közé, hogy elfoglalja az őt megillető királynői trónust. De addig is itt élt a mi földünkön, vállalta a munkát, a szenvedést, vállalta az isten-anyaságot, de a kereszt alatt elvállalta azt is, hogy édesanyja legyen mindazoknak, akik szent Fia kereszthalálának gyümölcseiben részesülni fognak. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, amely a .
2
2011. szeptember
Egyházközségi Híradó paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, akinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az ő születése bizonyítéka annak, mennyire becsüli az Úristen legszebb keze munkáját, legbecsesebb teremtményét, az embert még bűnös elesettségben is, mert az élet, egy új élet világát fakasztotta a Szűzanya személyében Ádám korhadt törzsén. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, feltűnt a hajnalcsillag, és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, amikor a keleti láthatáron feltűnik, életünk világító, melengető Napja, Krisztus, hogy világítson a sötétben járó, Isten után tapo-
gatódzó embereknek, hogy melengesse a bűnbe beledermedt, jéghideg emberi szíveket. Ezért örül a föld Szűz Mária születésének. Őseink buzgóságával mondjunk köszönetet e szép ünnep titkáért, a Boldogságos Szűz születéséért mennyei Atyánknak. Köszönjük meg Márián keresztül az Úristennek, hogy Őt anyául választotta, és nekünk is anyául rendelte, és kérjük, hogy Ő köszöntsön bennünket halálunkban, amikor megjelenünk Szent Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt. Ámen. István atya
Kisasszonynapi ének, Cantus catholici, Kassa 1674 Szívek édessége, Szűz Mária, Fejér liliom szálnak bimbója, Melyből majd jő föld virágja, Az édes Jézus, Istennek Fia.
Ezerszer, s még ezerszer üdvözlek; Oh, Mária, víg szívvel dicsirlek! Nevelkeggyél bűnösöknek, S minden tebenned bízó híveknek.
Ezerszer az a Nap légyen áldott, Melly szeplőtelen szent Szüzet adott, Kivel Kígyó megrontatik, Asszonyi rend felmagasztaltatik.
Tavaszi virágok, vigaggyatok, És illatozván virágozzatok, Kik Ádámtól hervadtatok; Mert e Szűz által megújúlhattok.
Üdvözlégy, gyenge oltoványocska, Szépen illatozó virágocska, Néked mérges bogaracska Nem árt, nőj kedvesen, szép ágacska.
Minden jóság e szűz virágszálban, Feljebbvaló, mint szerafinokban: Azért ember, te jártodban, Szent Szüzet dicsird minden órában.
2011. szeptember
3
Egyházközségi Híradó
Szentkereszt Az Új Ember szeptember 15-ei számában olvashatjuk: „Szent kereszt felmagasztalása ünnepén két történelmi eseményre is emlékezünk. Egyrészt Krisztus keresztjének megtalálására, másrészt visszaszerzésére. A szent keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A róla szóló legenda szerint a Golgota hegyén talált maradványokat egy beteghez érintették, és amikor Krisztus keresztjének darabját nyújtották neki, meggyógyult. Az ereklyét, melyet később elraboltak a perzsák, Herakleiosz császár 628-ban szerezte vissza, és vitte őrzési helyére mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.” A keresztvetés fontosságát mutatja, hogy Pázmány Péter hittudós a 17. században könyvében külön fejezetet szentelt az aktus
magyarázatának. Többek között ezeket írta: „Azért vetjük pedig jobb kézzel a keresztet, úgy mond Iustinus mártír, mert böcsületesebb a jobb kéz a balnál és méltó, hogy az Isteni szolgálatba azt foglaljuk, ami jobb és böcsületesebb mi bennünk.” Bizony naponta vetünk keresztet, még ha nem is gondolunk arra a régi, Jeruzsálem falain kívül felállítottra! Hiszen a kereszt vetésekor Jézusra, kereszthalálára és magára a kivégző eszközre is emlékezünk. Így tettünk szeptember 14-ének késő délutánján, a szentmisén és utána AszódSzentkereszt egykor volt templomának helyén álló keresztnél is.
k.z.
SZÍVEK ZARÁNDOKLATA
Sarlós Boldogasszony ünnepén, július 2án mintegy ötvenen kaptuk meg a „menle4
velünket” István atyától a Javítóintézet kápolnájában, bíztató szavak és áldás formájában. A széksorokban az intézet nevelői és neveltjei, aszódi és más városból való, zarándoklelkületű férfiak és nők, idősek és gyerekek vártuk, hogy kezdetét vegye a Szívek Zarándoklata. Szívesen mentünk, s nemcsak azért, mert a javítós fiúk által készített színes kerámiaszíveket viseltük a nyakunkban. Régen is szokás volt búcsúk idején gyalog menni Aszódról Máriabesnyőre, ez most mégis más volt egy kicsit. Más, mert 2011. szeptember
Egyházközségi Híradó mi most Gyuriért, a kollégáért, a barátért, a testvérért, a fiúért, a nevelőért mentünk Máriához, hogy segítő közbenjárását kérjük a bajban. Más, mert javítóintézeti növendékek és nevelőik, családtagok, munkatársak, Krisztusban testvérek együtt zarándokoltak ezért a szándékért majd’ 15 kilométeren át. Más, mert a javítós fiúk négyesével, felváltva vitték a vállukon az egykori intézeti templomból megmaradt, körmeneteken hordozott Jézus Szíve-szobrot, mi pedig a szívünkben a betegágyán fekvő Gyurit – ki tudja, melyik volt nehezebb, a mi szívünk vagy a szobor… Élmény volt az út. Csodáltam a zarándoktársaim, különösen a gyerekek és a 86 éves
Marika néni kitartását a nyakig érő gazban, a tikkasztó emelkedőn, a meredek partoldalban, a zuhogó esőben, a sártól csúszós ösvényen. A legnehezebb szakaszokon a javítós fiúk, mint valóságos grál-lovagok segítettek át bennünket, és egész úton, mint a szabadjára engedett kiscsikók nyargalásztak a menetoszlop mellett, duplán, ha nem triplán (!) megtéve az AszódMáriabesnyő távot. Megható volt figye2011. szeptember
lemmel kísérni, micsoda féltő gonddal ügyeskedték át a Szent Szív-szobrot árkon és bokron. Le a kalappal előttük, nevelőik méltán lehetnek büszkék rájuk. S bár a 18 órás szentmisét lekéstük, így
azonban a mise után különleges, személyre szóló köszöntésben részesített bennünket a besnyői atya. Elfogódottan üdvözölte a fiúkat, amint mondta, felemelő érzés volt őket a templomban látni, tudni mennyi törődés árán vannak itt. Elmesélte nekünk a templom történetét, megmutatta a Mária szobrot és a kegyképet. Sokat kaptam ez út alatt. Nemcsak a járás örömét, de a Szeretet és Jóság mindenekfelett való végső győzelmének reményét is. Hiszem, hogy nem volt hiábavaló a lábak felajánlott fáradalma, és a sok ima. A görög katolikus szertartás szavaival kérem Krisztust, szentjeivel nyugtassa meg az ő szolgájának lelkét, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet! És én szívből remélem, hogy jövőre és attól fogva mindig, amíg Isten jó egészségben megőriz, ott leszek Sarlós Boldogasszonykor a Szívek Zarándoklatán. Vrabély Panni 5
Egyházközségi Híradó
Ökumenikus gyermektábor a Hitéleti Központban A 2011-es esztendő a Család Éve. A Család pedig igen változatos és egyben változó közeg is. Hitünk szerint légkörét nem az anyagi javak határozzák meg, hanem a hit, hogy a Mindenható is szerves
hitoktatóink rendhagyó örömüzenete, a foglalkozásvezetők és felügyelők felkészültsége, türelme, figyelme, megértése megannyi magocska. Volt, aki süteménybe sütötte bele szeretetét, volt, aki unokájának írt meséjét osztotta meg a táborozókkal, volt, aki ablakot pucolt lelkesen… Minden szolgálat egyaránt értékes, melyért köszönet mindannyiunk nevében. A növekedést pedig Istenünkre bízzuk. Kovácsné Blaskó Mariann, az 1. turnus vezetője
része, tagja. Hozzá való hűségünk megerősíti, áldottá teszi szeretetkapcsolatainkat is. Ezt az élettapasztalatot kívántuk átadni, s ennek jegyében lett a hatodik Ökumenikus Nyári Napközi Tábor (2011.07.04-08. és 11.- 15.) központi mottója: „Sámuel pedig növekedett!”. A jelentkezők számához igazítva két turnusban 52 illetve 53 alsó tagozatos táborozó vett részt a Napköziben. A szervezés és megvalósítás idén is katolikus, evangélikus, református és baptista önkéntes felnőttek és tizenéves diákok összefogásával valósult meg. A Katolikus Hitéleti Központ, a gyönyörű árnyas templomkert, a segítőkész Adámi család és a türelmes István Atya otthonos és szeretetteljes környezetet biztosítottak. A liturgikus keretek közül kilépve ismét átélhettük, hogy a szolgálat e speciális formája iránt milyen nagy a nyitottság és készség gyülekezeteinkben. Lelkészeink és 6
Hatodik nyár az idei, hogy a Jóisten megáldja együttlétünket, és olyan bőségesen, hogy ez már a második év, hogy a korábban jól összeszokott önkéntes-csapat
kénytelen kettéválni, két turnusra, hogy két héten át is közvetíteni tudja Mestere, Jézus Krisztus örömhírét. Egyik szemünk sír, mert egymás társasága, hite sokat ad mindnyájunknak. De a másik nevet: hiszen ezt a hitet, a sok csodát nem azért kaptuk, hogy megtartsuk magunknak, hogy zárt 2011. szeptember
Egyházközségi Híradó közösségben örvendezzünk rajta. Ez az a fajta kincs, ami úgy szaporodik, ha megosztják másokkal. És csak csodálkozunk, hogy a szétosztás milyen sokszoros örömet terem. Táborunk fő szervezője tehát a gondviselő Jóisten, elsődleges célja pedig üzenetének közvetítése a felnövekvő nemzedék számára. Ezen a héten Sámuel próféta történetén keresztül ismerkedtünk azzal, hogyan is működik Isten egy ember életében. A Biblia tükör, melyben minden ember szembenézhet saját magával. A történetek, ha nem is a Biblia által elénk állított keretekben, de mindannyiunkkal megtörténhetnek, örök érvényű tanulságokkal szolgálnak. De nemcsak a szellemi fejlődésünknek adtunk teret, hiszen azt is tudjuk, hogy az ember test és lélek egysége, egyik sem fejlődhet a másik rovására. Énekeltünk, sportoltunk, kézműveskedtünk: nemezeltünk, festettünk bögrét, hímeztünk, gyöngyöt fűztünk, csutkababát és sógyurmát készítettünk, vágtattunk saját készítésű falovakon. Örök
igazságokkal ismerkedtünk a bábszínházban feldolgozott két mesén: Andersen Vadhattyúk és Marie D’Alnoy: Kék madár c. meséjén keresztül is. És bár az egész táborozás egy nagy utazás – befelé, önmagunk megismerése felé, gyereknek, szülőnek, önkéntesnek egyaránt, azért egy külső utazás is tartozik 2011. szeptember
mindig a programba. Az idén nyáron a Fóti Somlyó tanösvényén túráztunk, és gyö-
nyörködtünk a teremtett világ gazdagságában, majd meglátogattuk a veresegyházi medvefarmot. Elsősorban azonban belső utazás ez. Szembesülünk saját magunkkal, szeretetre és szolgálatra, valamint együttműködésre, a közösség érdekeihez alkalmazkodásra való készségünkkel. Tudjuk-e úgy szeretni társainkat, ahogyan a Jóisten szeret minket? Tudjuk-e egymás vétkeit az Ő szemével nézni? Mindannyiunkban rejlik még fejlődési lehetőség, de mindannyian növekedünk is e tekintetben minden táborozásnál. Nekünk, önkénteseknek külön kihívás, hogy eltérő vallási hátterünk ellenére tudjuk-e egységben közvetíteni annak a Jézus Krisztusnak a tanítását, akiben mindannyian hiszünk. Ha mindezek a törekvéseink valamenynyire sikerrel jártak, netán gyümölcsöt hoztak: azért egyedül Istent illeti a dicsőség ezért adtunk hálát a táborzáró istentiszteleteken.
Lorencz Klára, a 2. turnus vezetője 7
Egyházközségi Híradó
Barátom, a pápa A Focus internetes magazin 32. száma interjút közöl XVI. Benedek pápa szeptember 22-én esedékes németországi látogatása alkalmából a pápa legjobb barátjával: a 85 éves Rupert Berger traunsteini plébánossal. Együtt szentelték pappá őket, együtt ünnepelték 60 évvel ezelőtt első miséjüket Traunsteinben, s a barátságot ma is tartják, rendszeresen találkoznak, mind a Vatikánban, mind Németországban. A pápa ma is előfizetője és rendszeres olvasója a „Traunsteiner Tagblattnak“. Arra a kérdésre, hogy gyakran beszélgetnek-e az egyház válságáról, Rupert Berger ezt válaszolta: „A pápa ezt a válságot mély istenhittel éli meg. Azt gondolja, hogy az egyház mindig hullámverésben fejlődött, és pontosan látja, hogy most éppen hullámvölgyben van. De szilárd meggyőződése, hogy ki fog kerülni a hullámvölgyből. Néha kissé aggódom miatta, és imádkozom érte, mert nagy terhek nehezednek rá. Mit tehetne a pápa, hogy az egyház elinduljon kifelé a hullámvölgyből? Az a kérdés, a pápán múlik-e a válság, vagy inkább a hatalmas római apparátuson. Sokszor én magam is nagyobb nyitottságot igényelnék Rómától, hogy sokkal inkább közeledjen az emberekhez. Legtöbbször sajnos nem érzékelik, mi az, ami mozgatja az embereket. Mikor nem érzékelik? Például a cölibátus témájában. Én helyesnek tartom a cölibátust. De jó lenne mégis, ha egyes esetekben házasembereket is pappá szentelnének. És talán lehetne néhány évtizeden belül nőket is diakónusnak, vagy később akár pappá is szentelni.“ A magam részéről ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha ezt a pápa barátja tudja, akkor maga a pápa is tudja. Kedves Testvérek, amikor papi hivatásokért imádkoztok, ne felejtsétek el a családos férfiakat és a nőket imáitokba foglalni. Hitem szerint ők fogják megoldani az egyház súlyos paphiányát, amint így volt ez a protestáns egyházak lelkészhiánya esetében is. Ma ők nem szenvednek szükséget hivatásokban. Lorencz Klára
„Esdekelve várom áldó szavadat…” (Egy elfogult nevelő feljegyzései) Akik hívőként hétről-hétre részt vesznek az aszódi Javítóintézet kápolnájában a szombat esti szentmisén, tudják, hogy változó létszámban, de mindig ott vannak az intézet növendékei is. A kapcsolat, ami létrejöhet ebben a szakrális térben Isten és kintről jövő, 8
valamint bentlakó között, különböző mélységű lehet. Egy biztos: egymás őszinte megismerésének a vágya indítja el a „feleket” egymás felé. Tíz éve, hogy egyszerre aszódi hívő keresztényként és a nevelőintézet dolgozójaként kísérhetem figyelemmel mi 2011. szeptember
Egyházközségi Híradó történik ott velünk; hitünk szerint „felebarátokkal” – Jézus intő és áldó keze alatt?... Az aszódi hívek jó ismerőseim, többen barátaim, pontosabban Krisztusban szeretett testvéreim. A fiúk többsége a növendékem. Gondolatok, vélemények, rokonszenvek, barátkozások, időnként apró ajándékok, figyelmességek közvetítője, „postása” vagyok. A fiúk, akik ott vannak a szentmisén, mindig önként jönnek, nem elvárás vagy megfelelés miatt. Igaz, sokszor elsőre nem a mély hit, hanem a kíváncsiság, a kiszakadás a mindennapok bezártságából hozza őket ide. Rossznyelvek régebben – bizonyos, ritkán előforduló jelenségek, események miatt – azt tartották, hogy a fiúkat csak a csinos lányok látványa, a civil ruhában való parádézás és a szökés lehetősége motiválja elsősorban. Sok év tapasztalat mondatja velem: ha van is ilyen, az hamar kiderül – és sajnos csinos, fiatal lányok igencsak ritkán fordulnak elő a szentmisén, és ez nemcsak a fiúk problémája! De mindig vannak olyan növendékek, akik lehet, hogy először puszta kíváncsiságból jönnek ide, de itt ragadnak, megszeretik a szertartásokat, és elkezdenek ragaszkodni az ide-járó emberekhez is. Ezek a fiúk „dicsértessékkel” köszönnek, tisztelettudóan viselkednek, az atya mosollyal, kézfogással köszönti őket. A hívek és a növendékek között szeretetteljes, szinte baráti beszélgetések alakulnak ki. Évek óta a legnagyobb öröm, ha egy-egy növendék ministrálhat, és a szentségekhez járulhat. Érdemes megfigyelni ezeknek a fiúknak az arcát, milyen komolyak és meghatottak. 2011. szeptember
Én, a nevelőjük azt is látom (tudom elfogult vagyok!), hogy ilyenkor a legjobbak és a legszebbek! Lelki sebeik begyógyulnak, elfelejtik fájdalmaikat, megsebzettségüket, megalázottságukat. Tudják, megérzik: Istentől azt kapják, amit mindannyian megérdemelnek ők is – a feltétel nélküli szeretetet, a megbocsájtást, amire gyötrődve vágynak. És hogy miért pont most vetettem papírra ezeket a sorokat? A szeptember tizedikei szentmise a megbocsájtásról szólt. Növendékeim közül, a szertartás után ketten gyónási lehetőséget kértek. Attila, a ministráns fiú csillagos ötöst kapott az aznapi szolgálatára az atyától. Négyből három növendékemre voltam/lehettem nagyon büszke. Nekem ezek nevelőmunkám legszebb pillanatai, ezért érdemes itt dolgozni. Nem véletlen, hogy a Javítóintézet régi templomát Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelték fel. Hiszen ő csak a szíveket nézi! Milyen áldottak vagyunk mi, akik a Javítóintézet kápolnájában, hétről-hétre ebben a végtelen szeretetben együtt lehetünk Vele! Aszód, 2011. szeptember 12-én, Szűz Mária szent nevének ünnepén. Lakos Mária Lujza
9
Egyházközségi Híradó Czigány György: Verba maris Szorongatják hű, holt kezek makacsul derűs szívemet. Harangszóra nyílt meg szemünk. Mi napfénybe temetkezünk. Sirály röptén gyúlt dombokat vél tengerének itt a vak. Távoli felhő hiteget: valahol mégis van sziget. Végtelenben végünk a lét: benne sejtjük Isten hevét.
Meghallgatni, megérteni és válaszolni egy szekularizált és sokszínű világban Ezzel a címmel került megrendezésre 2011. augusztus 24-28. között a spanyolországi Salamancában az ESWTR (a teológiai kutatásban érdekelt nők európai társasága) 14. nemzetközi konferenciája. A délelőtti előadások három téma köré csoportosultak: MEGHALLGATNI: MEGÉRTENI: VÁLASZOLNI:
A feminista teológia az igazságtalansággal szemben A feminista teológia egy hitétvesztett kontinensen A feminista teológia és az új nyelvek
Délután kiscsoportokban beszéltük meg az elhangzottakat, vagy rövid referátumokat hallottunk a témákban. Engem leginkább az új nyelvek témaköre ragadott meg: a tánc és a képzőművészet istentisztelet-voltát mutatták be az előadók, melyhez egy képzőművészeti kiállítás is társult, a tagok műveiből. Az alkotók mind a nemzetközi társaság tagjai. Emberi és ezen belül 10
női mivoltuk fejlődését mutatták be műveikben. Jó volt látni ezeket az igaz, istenfélő és felszabadult nőket, az igaz és istenfélő nagy egyháztanító: Avilai Szent Teréz kései utódait, a nagy előd szülőföldjén és védőszárnyai alatt. A kiállítás egyik képe az én tapasztalataimat is jól kifejezi: három generáció ül egy pezsgőfürdőben. A felszínen, 2011. szeptember
Egyházközségi Híradó szemmel láthatóan párbeszédet folytatnak, de valójában sokkal többről van szó, a felszín alatt mindez úgy bugyog, zajlik, mint a pezsgőfürdő. A résztvevők életkora kb. 30 évtől 85 éves korig terjedt, és mindannyiuknak fontos szerepe volt. Az idősek élő tanúi a korábbi koroknak, amikor a nőknek még sokkal nehezebb volt jogaik érvényesítése. És jó látni a fiatalokat felszabadultnak, öntudatosnak, olyanynyira, hogy az egyik fiatal teológusnő előadását vastapssal köszönte meg a hallgatóság. Hozzászólásában egy nyugdíjas korú résztvevő köszönte a bátorságát, és irigy-
ségét fejezte ki, hogy mindez a tapasztalat annakidején az ő korosztályának nem adatott meg. „Ius sequitur vitam – A jog az életet követi” – tudták már a rómaiak is. Vagy ahogy Jézus tanította: „A törvény van az emberért és nem az ember a törvényért.” (Mk 2,27) Ebbéli meggyőződésünknek adunk hangot munkálkodásunkkal és konferenciáinkkal. Lorencz Klára mint a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének alelnöke
Hiánypótlás Kedves Olvasók, az Egyházközségi Híradó legutóbbi számában a kézimunkakiállításról szóló tudósítás végéről lemaradtak a helyezettek. Ezt most az érintettektől elnézést kérve, utólag pótoljuk: 1. helyezett: Hegedűsné Anna, Kartal 2. helyezett: Mayer Pálné, Iklad 1. helyezett: Sőreginé Sápi Andrea, Kartal Gratulálunk az elért helyezéshez!
Karitász önkéntesek kiképzési tábora Domaszéken A nyolcvan éves Katolikus Karitász idén húsz éve alakult újjá. A domaszéki orszá-gos táborban négyen vettek részt a továbbképzésen a váci egyházmegyéből. Köztük volt Klamár Klára karitász csoportvezető Aszódról. 2011. Július 31. vasárnap kezdődtek a programok és augusztus 6. szombaton volt a táborzárás. A résztvevők előadásokat hallgattak és kiscsoportos foglalkozásokon vettek részt. Az előadások témáit – A karitász 80 éves; 2011. szeptember
11
Egyházközségi Híradó Az önkéntesség szerepe az egyházban; A szociális ellátórendszer felépítése Magyarországon; Szenvedélybetegség a családban; Segítő a családban; – csoportfoglalkozásokon dolgozták fel. A
résztvevők szituációs játékok mutatták be az élethelyzeteket és többféle kézműves foglalkozáson vettek részt. k.z.
De Colores! Cursillos testvérek egyházmegyei találkozója Aszódon De colores, színes, pompás a sok kicsi madár, ha nyár hív és kék ég! Verőfényes nyárutó köszöntötte az Aszódra érkező cursillista testvéreket, színesnek és pompásnak mutatta magát a világ szeptember harmadikán, szombaton!
Mintha a spanyol népdal sorai elevenedtek volna meg! A lombok zöld sátra alatt gyülekeztek az érkezők. Habár a találkozó tizenegy órakor kezdődött, már jóval előbb megtelt a templom kertje az egyházmegye különböző pontjairól érkezett vendégekkel. Isten magas ege alatt köszöntötték egymást az ismerős és ismeretlen testvérek! De colores, színes, pompás a fény és az öröm, mert nem tűr meg árnyat! Ünnepi szentmisével kezdődött a találkozó. Öröm volt látni, hogy milyen sokan sereglettek össze Krisztus követői. Meghitt és bensőséges, jó hangulatú szentmisén vehettünk részt és 12
mindannyian magunkon érezhettük az Úr kiáradó szeretetét! Jézus szerény munkatársaiként állhattunk Isten hajlékában. A liturgia zárásaként pedig együtt énekeltük azt a dalt, amit ki-ki az általa végzett tanfolyamon tanult meg Tihanyban, Kőszegen, Győrben és Budatétényben. Hittel telve, reményt erősítve zengett a dal! De colores, színes, pompás a Krisztus, ki megholt s a sírból feltámadt! Mivel nemcsak igével él az ember, ezért szerény agapé elfogyasztása után kis csoportokba szerveződve elkezdődtek az egyéni tanúságtételek. Ki-ki elmondhatta hogyan hatottak életére a cursillon hallottak és tapasztaltak. Meghallgattuk egymást, tanultunk egymás példáiból. Erősítettük egymásban a hitet, de szelíden és megértőn tettük mindezt. Nem licitáltunk rá a beszámoló vallomásokra. Krisztustól tanult szerénységgel figyeltünk
2011. szeptember
Egyházközségi Híradó a mások mondandójára. Arról beszéltünk, hogy mit adott nekünk a cursillo élménye! De colores, színes, pompás az emberi világ, ha Krisztusnak él! Gyorsan eltelt a néhány együtt töltött óra és ez így van rendjén. Megtapasztalhattuk újra, hogy igazán akkor repül a szárnyas idő, ha Istennek tetsző, hasznos dologgal töltjük! Egy rövid ideig, a búcsúzás perceiben újra hangos, elven tömeggé
változott a hívek sokasága a késő barokk Szentháromság templom kertjében, hogy kisvártatva elcsendesedjen minden. De a csend csak ideiglenes, hiszen a harangok hívó szavára napi rendszerességgel jönnek a hívek és a cursillisták az Urat dicsérni! De colores! Klamár Zoltán
Nyári Hittantábor Bükkszentkereszten 2011. augusztus 7-13. A hagyományokat követve és a gyerekek kérésének eleget téve ezen a nyáron is megszerveztük a hittantábort. Az idén a Család évéhez kapcsolódva szerveztük meg a programunkat. Vasárnap délután érkeztünk meg a szállásra, de előtte még Lillafüreden megnéztük a vízesést is. A táborba érve rögtön egy felhőszakadás fogadott bennünket. Mivel az előző két évben bőven volt égi áldás a tábor ideje alatt, eléggé ijesztő volt, később azonban semmilyen programmódosítást nem kellett tenni az időjárás miatt. A hét folyamán többször túráztunk. Megismerkedhettünk a falu nevezetességeivel játékos formában. Sokat kézműveskedtünk, és még többet MÉTÁZTUNK. Kipróbálhatták magukat a gyerekek egyes házimunkában, mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt lehetőség ügyességi és gyorsasági versenyekben is megmérkőzni. Esténként vidám műsorokkal próbáltuk emelni a hangulatot. 2011. szeptember
Kedden István atya is meglátogatott minket. Ekkor a falu templomában a helyi hívekkel együtt szentmisén vehettünk részt. Az utolsó (színes) esten nagyon vidám és tartalmas előadásokat láthattunk. Ezúttal is szeretném megköszönni a segítők: Adámi Zoltán; Dvorszki Gyöngyi; Gergelyné Szőke Emese; Karácsonyné Zsuzsi; Konczné Marika; Korpás Veronika; Lázár Eszter; Mándó Dávid; Mersváné - Eszti; Nagy Zsolt; Nádas Mátyás és Pongó Csilla munkáját. Valamint az anyagi támogatásokat (Egyházmegye, Karitász, Aszód Városért Al., Aszód Ifjúságért Al., Egyházközségünk, Dr. Kovácsik Erzsébet). A fiatalokkal már keressük, hogy hová megyünk jövőre, azt hiszem ez sok mindent elárul. Egy biztos olyan terület kell, ahol lehet MÉTÁZNI. Adáminé Mihályi Erzsébet 13
Egyházközségi Híradó
Képek a hittantáborról és a zarándoklatról 14
2011. szeptember
Egyházközségi Híradó
A Hitéleti Központ hírei Családnap Pünkösdhétfőn újra megszervezésre került a családnap. A korábbi alkalmakon résztvevőkön kívül új családok is bekapcsolódtak ebbe a programba. Ezen a napon lehetőség nyílt arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Kötetlen formában elbeszélgettünk egymással, miközben a bográcsokban főtt az ebéd. A gyerekek pedig moldvai tánclépéseket tanulhattak, illetve gyakorolhattak. Később pedig közös játékba kezdhettek. Volt számukra ugráló vár is, de talán a legnagyobb sikert a fűnyírótraktor vezetése szerezte meg. A következő alkalomról a lapzárta miatt nem tudunk beszámolni, ugyanis szeptember 17-én újból lesz családnap. Június 25-én a Hitéleti Központban női imanapot szerveztet. Ennek keretében dr. Pécsi Rita tartott előadást, a gyereknevelésről. Július 4- 8-ig illetve július 11-15-ig újból a Hitéleti Központ adott helyet az évről-évre népszerűbb Ökumenikus Napközis Tábornak. Szeptember 3-án a templom kertben az Egyházmegye Cursillosai tartottak találkozót. Október 2. vasárnap 15 órai kezdettel – Öregek napja lesz a HÉK-ben.
2011. szeptember
15
Egyházközségi Híradó
Hitoktatás Szeptember folyamán szinte minden intézményben újra indult a hitoktatás. A hitoktatók személye és csoportok közötti elosztása az elmúlt tanévhez képest valamelyest változott: Adáminé Mihályi Erzsébet (EGA 5-6; 9.-11 osztály; Csengey Á. I. 3. a-z) Pongó Csilla (EGA 7-8. oszt., Csengey Á. I. 1-2., 4. a-z, 1-4. b; Óvodák) Utschalott János (EGA 9-12. oszt.; Csengey Á. I. felső tagozat) Oláh Dezső (Javító; Iklad, Domony) Összesen 67 hittancsoportban 747 diák részesül hitoktatásban. A diákok nagy része nem helyi lakos, de az Evangélikus Gimnáziumban nekünk kell gondoskodni a hitoktatásukról.
MISEREND Megnevezés Templomban: Hétfő, kedd, csütörtök és péntek Szerda Vasárnap Javító Intézet Szombat Domonyban Vasárnap
Okt. 1 – Ápr. 30.
Máj. 1. – Szept. 30.
17.30 7.00 8.00 11.00*
18.00 7.00 8.00 11.00
17.30
17.30
9.30
9.30
*: Azokon az ünnepnapokon (karácsony, húsvét, újév), amikor a Javító Intézetben is szokott szentmise lenni délelőtt 11 órakor, akkor a templomban csak 8 órai szentmise lesz továbbra is. TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
16
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
2011. szeptember
