Felhőcske kisasszony

12. oldal

Napsugár

tt veszőrtakaró nem kell, mert ő nem teve, plüs takaró nem kell, mert ő nem plüs stb. stb. Aztán meg biztatta Z u p i t , hogy a limonádé mellett fekvő c i t r o m m a l kenje be a nagy hegyes orrát, mert hogy a citrom m i n d e n t összehúz. Szóval már igen nyűgös volt, nem fért a bőrébe sem P r u t y i sem Z u p i . A vásár utáni 8 ik napra tehát elhagyhatta a ágyat és 9 i k nap már kint voltak az utcán. Ott aztán rögtön folytatták, ahol e l ­ hagyták a . . . golyózást. Nagy ribillióval fogadták a cimboráik. Örültek a viszont­ látásnak, de főleg azért mert P r u t y i és Z u p i igen érdekes, szép golyókat hozott a küzdőtérre. Szép szima, sárga gurigákat, egész skatulyára való gyógyerejü „pirulát," amiket a haszontalan P r u t y i ahelyett, hogy bevegye, a nemes golyósport céljaira rakosgatott félre.

1927.

márc.

15.

Felhőcske kisasszony.

fent a magasban egy Felhőcske. E g y vágya volt a fodrosszoknyájú F e l ­ hőcske kisasszonynak, leszállni a földre, az emberek közé. Játszani a hancúrozó g y e r ­ mekekkel a napsugaras sétatéren és n a ­ gyon szeretett v o l n a ő is szép szines labdákkal dobálózni, mert azt g o n d o l t a , senki sem tudná azokat olyan magasra d o b n i , m i n t ő. E l m o n d t a ezt a kívánságát N3p-apónak, a k i intette őt, hogy ne vágy­ j o n annyira le a földre, mert egyszer úgy is lekerül, de a k k o r nem f o g neki örülni. N a p - a p ó legöregebb lakosa v o l t a nagy Mindenségnek és ő volt a legbölcsebb is a sok bolygó és álló csillag közül. Őtőle kértek tanácsot a kis, fénylő csillagocskák, m i k o r nem tudták, merre vegyék útjukat a Mindenség útvesztőjében és ő bírásko-

A 36 hibás kép a m u l t számban nagy érdeklődést keltett, és a sok pajtika o l y d cséretesen látott neki a hibák felfedézéséhez, h:>gy ismét egy hasonló detektív k é pet h o z u n k : P a l i ebédelni akart. A cica ellopta a pecsenyét. P a l i kergeti a cicát a szobában, feldönt asztalt, széket. A cica kimenekül a kertbe. Pali utána E n n y i az egész. J ö n a detektív, látja a helyzetet és fél perc alatt m i n d e n részletet megjegyez magának. T e h á t : az egyik pajtika vegye kezébe a túloldalon levő kérdéseket és az órát figyelve 1/4—1/2 vagy 1 percig engedje át ezt a rajzot a másik pajtikának. Ez idő alatt, meg kell jegyeznie a képből annyit, hogy a kérdésekre meg t u d j o n felelni. Természetesen a vizsgázónak nem szabad sem a képet, sem a kérdéseket előzőleg m e g m u t a t n i .

Napsugár

1927. márc, 15.

dott a Tejút rakoncátlan csillagjuhocskái fölött, ha valamin összevesztek. É s mert N a p - a p ó olyan bölcs volt, hogy a Jövőt is tisztán látta, Felhőcske kisasszonynak is m e g kellett volna fogadnia a j ó taná­ csot, melyet tőle kapott. Csakhogy Felhőcske kisasszony még nagyon tapasztalatlan egy teremtés volt, szívesen nézegette fodros szoknyácskáját a nagy tengerek é s apró tavak tükrében, melyek fölött eltáncolt s nem jutott eszébe, hogy ő is hasonlóképen járhatna, m i n t a z o k a kis csillagok, melyek nem h a l l ­ gattak a bölcs N a p apóra és kedvük sze­ rint bolyongva a k o m o l y állócsillagok közt, nekiszaladták valamelyik üstökösnek, hogy aztán összetörve, kialvó fénnyel hulljanak le az égről. É s egy gyönyörű nyári n a p o n bekövet­ kezett az, amit Nap-apó, a k i most különös jókedvében volt, megjósolt. Felhőcske kisasszony m e g i n t a földön játszadozó gyermekekben gyönyörködött és azon gondolkozott, miért n e m lehet ő is köztük, midőn egyszer csak azt vette észre, hogy minden oldalról sok felhő­ testvére igyekszik feléje sietve. N e m tudta, mire vélje ezt a ritka látogatást. A felhők már messziről üdvözölték és kérdésére, hogy miért jönnek hozzá, így feleltek : Egyes nézi a

számú képet

detektív

negyed

és a következő

A főidre megyünk és te is velünk jösz! H Í felhőcske kisasszonynak kezei lettek volna, bizonyosan tapsolt volna ö r ö m é b e n , így azonban csak, amilyen gyorsan t u d ó ­ dott, megfordult saját tengelye körül és siettette társait, hogy minél előbb a Földre érhessen. Azok közrefogták Felhőcske kis asszonyt, aki a m i k o r körülnézett, látta, hogy már annyian vannak, hogy a jó öreg N a p apót is eltakarják és lenn a földön a g y e ­ rekek s z a l a d n i k , ahogy a lábuk birja, hazafelé N e m tudta, m i t jelentsen ez? Egyszerre csak úgy érezte, m i n t h a az egész teste, szoknyácskája és minden kezdene szétválni és látta, hogy nagy, sürü cseppek hullnak belöle a földre. Eszébe jutott N a p - a p ó intése és most szíve­ sen megfogadta volna, de már késő v o i Már nem látott semmit, csak azt éreztt, hogy lassankint lehull egészen és lent a földön nem játszhat a gyerekekkel, hanem beleszivárog a földbe, ahol csúnya, sötém i n d e n és ahol nehezen kell az útat törnie, mert nincs merre mennie. Biró B. Kata.

percig

2 3 4 6. 7.

kérdésekre

tud f e l e l n i : 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Megette a cica a p e c s e n y é t ? Miért állt az asztal ferdén ? Hány órakor történt a b a j ? Milyen napon ? M i feküdt a könyves b o l c o n ? H o l volt Pali f e l s ő k a b a t j a ? Befelé vagy kifelé nyilt az a j t ó ? M i v e l kergeti P a l i a c i c á t ? M i m i n d e n feküdt a f ö l d ö n ? M i lógott a f a l o n ?

Kettes számú detektív fél p e r c i g nézi a képet és a következő

kérdésekre

lelni : 1. Hány szék v a n a s z o b á b a n ?

tud fe­

13. oldal

A díványon hány p á r n a ? H o l lóg az ó r a ? Hát az e s e r n y ő ? M e l y i k p o l c o n vannak könnyvek ? M i van az a b l a k b a n ?

Hármas számú detektív egy percig nézi a

képet

és

a

következő

kérdésekre t u d

felelni : 1. M i l y e n bútorok voltak a

szobában?

2. M i l y e n játékok ? 3. H o l van a tányér, a

kalap, a

tinta­

tartó, a virág ? 4 . H o l ejtette el a

cica

a

kacsapecse­

nyét ? 5. N y i t o t t az ablak vagy c s u k o t t ? 6. M i lóg az ablaktól balra és j o b b r a ?

14. oldal

Napsugár

1927. márc. 15.

Furcsa szám a 37.

P á v i á n o k h a r c a . Azt már b i z o ­ nyára tudjátok, hogy a pávián nem v a l a m i rokonszenves m a j o m . És mégis A z alábbi esetből meggyőződhettek, hogy annak a lelkében is helyt talál o l y k o r a nemesebb i n d u l a t . A d o l o g a minapában történt. A l o n d o n i állatkertben k b . 70 pávián van együtt egy jókora ketrecben. N e m aféle vasrácsos kalitka ez, hanem tágas terület, amely be van ugyan kerítve, de meglehe­ tős szabad mozgást biztosít mókás l a k ó i ­ nak. A területet fák árnyékolják be, kis patak csörgedez rajta végig, amely egy helyen tóvá szélesedik Egy i d ő óta azonban felbomlott a jó egyetértés. Két pártra szakadt a p á ­ v i á n törzs és p e d i g egy majomkisasszony miatt, amelyre a két párt egyformán tarto't igényt. Miatta sokszor csúnyán összekapott a két tábor, Az ő r ö k tehetetlenek voltak. Egyszer ugy összezördültek, hogy felriadt az egész állatkert két- és négylábú közön­ sége. Egyetlen g o m o l y a g b a n ott fetrengett az egész pávián csapat. Senki sem tudta, m i lesz mindennek a vége. Vagy két óra hosszat tartott a véres marakodás, a k ü z ­ d ő k éktelen visításától kisérve, a m i n t h i r ­ telenül, mintegy varázsütésre, szétvált a g o m o l y a g és síri csend következett be. M i történt ? A nagy tülekedésben szörnyet halt a páviánkisasszony. Egyszerre lelohadt az ellenségek haragja. Az egész tábor a halott köré c s o p o r t o s u l t ; egyetlen hang sem volt hallható. Aztán kétfelé hátrált a tömeg, m i n d k é t csoportból előlépett egy m a j o m s kezdték gurítgatni a holttestet a majmok sorfala között a közeli tóhoz, amelyben elsülyesztették. Erre m i n d e g y i k m a j o m sarokba húzódott s hozzáfogott se­ beinek ápolásához. Az ő r ö k ki akarták húzni a holttestet, de erre az egész páviántábor dühösen nekiktámadt; a l i g tudtak ép bőrrel m e g m e n e k ü l n i . Csak éjjel, a m i k o r a m a j ­ mok aludtak, sikerült a majomtetem eltá­ volítása. N e m érdekes e z ?

Igen kedves társas játékot lehet vele rendezni. Felkérjük a hallgatóságot, hogy szorozza meg a 37-et a 3 as szám sor valamely tagjával ( 3 , 6, 9, 12, 15, 18, stb.) Az eredményből egyszerre m e g m o n d h a t ­ juk a szorzót. P l . Valaki 18-al szorozza meg a 37 ct. M e g m o n d j a az eredményt 666. Ez három 6-os 3 X 6 = 1 8 . A szorzó 18 volt. Erre az egész társaság nagyot csodálkozik azon, milyen jál száa gyerek. Legyen a szorzó 24 ! Az illető, aki t i t o k b a n elvégezte a szorzást, m e g m e g m o n d j a az eredményt ( 8 8 8 ) A szorzó ( 3 X 8 — ) 24. Elég ha csak egy számot is m o n d , mert az eredmény m i n d i g 333, 444 555, stb N e k ü n k i l y e n k o n csak 3 X szoroznunk kell. (Kérjük a számjegvek számát is, mert 3-mal az eredmény 333, 30-al 3330, itt tehát a szorzó m e g á l l a p i ásánál fon'os az, h o g y hány jegyű a zám.)

Légy igazmondó. (Viplak

V i n c e , III. o. fg, tanuló.)

Légy egyenes, i g a z m o n d ó , Ne görbe úton járkáló, Mert l a b i r i n t a görbe út, Eltéved az, ki arra j u t . H i d d el nekem nem jó szokás, Szégyenletes a hazudás. K ö n n y e n el lehet kerülni, Csak kell tőle ó v a k o d n i . D e k i nem t ö r ő d i k vele, O l y gyenge lesz a jelleme, H o g y akkor is hazudni f o g , A m i k o r nincs rá semmi ok. H a kérdeznek, m o n d j igazat, Ne valótlant, ne hamisat, M e r t ez nem j ó tulajdonság, Szégyenletes a hazugság.

1927. márc. 15.

Napsugár

Több kis türelmetlen pajtinak: Sokan ostro­ molják a szerkesztő bácsit azzal a szemrehányás­ sal, hogy nincs bent a nevük a Napsugárban, pedig beküldték a megfejtéseket. Hogy lehet ez? H i t megsúgom kis pajtikák! Ugy Iehet, hogy va­ lamelyik megfejtéstek rossz volt. Elég azok nevét kiírni, akik helyesen oldották meg a rejtvényeket. Hiszen ha a többiét is kiírnánk, akkor csupa névvel volna tele a Napsugár. A k i jó megfejtést küld be és nem késik le, annak a neve bent lesz és az részt vesz a sorsoláson. — Mráz Joli és Laci: Hosszú és kedves leveletek nagy örömmel töltött el. Legyetek továbbra is ilyen kedvesek és szorgalmasak. Rejtvényetek roppant könnyű. — E—y Z—n: Iparkodj csak Zoli, javítsd ki a hár­ masokat is. A k i ilyen csinos levelet tud írni, az jó tanuló lehet. — Tóth Lajos: Rejtvényeid ötle­ tesek. Stein Mina: Örülök hogy már rendben va­ gyunk. Pá. — Somogyi Katinka: Szeretnélek meg­ cirógatni az aranyos jó szivedért. Maradj mindig ilyen. — Schwartz Esztike: Ügyes kislány vagy Esztike; szép levelet írtál a Napsugárnak, csak aztán tedd is meg, amit igérsz. — Takács József Ottó: Rendes pajtika vagy, tisztán, finoman írsz. — Resatkó Endre: Bandikám, abban a szép nagy városban terjeszd a Napsugarat. Ott kevesen is­ merik. Mutasd meg, hogy nemcsak a rejtvény meg­ fejtésben vagy ügyes. — Inczédy Lajos; Szeresd továbbra ís é kis újságodat. — Szaga Oszkár: Rejtvényeid igen könnyűek. — Kovács Eszti és 11 na : Leveletek oly rendes és tiszta, hogy sze­ retném minden p a j t i k á r a k megmutatni, hogy így ke?l írni. írjatok máskor is, hadd gyönyörködjem bennetek. — Mészáros Zsolt: Örülök, hogy te is beálltál a Napsugár gárdájába. Remélem, hűséges és szorgalmas pajtika lész. Szervusz! — Adamkó József: Csak gyakorold a linoleummetszést, de élesebb késsei. Verses rejtvényed j ó , csak a verse gyönge. — ífeimler László: Igen döcögős kis ver­ set írtál, de lesz még jobb is. — Taub Ernö: Derék kis pajtika v a . y . Csak olvasd a Napsuga­ rat és buzgón terjes/d. — Góra Gyula: Olvasd csak figyelemmel az üzeneteinket. Mindent meg­ találsz itt. A versikéd vége igen ügyes. De verset nem szabad ám órák alatt írni. Szervusz! — Kovács László: Rejtvényeidet még nem használ­ hatjuk. Verseid is még gyengécskék írj csak szor­ galmasan. — Czéher József: Eleven verseket tudsz irni, de még igen meglátszik, hogy nem tanultál verstant. Annyit Iátok, hogy nagy huncut vagy. — Germán Jankó: Miért nem írsz? Üdvözöllek — Csölte Cilinek és Mancinak sok puszit küld Matykó és Fickó. — Németh Ernő: Rejtvényeid jók, de nem valók nekünk. — Matula Mihály: Egyet felhasználunk. Örülök, hogy szereted a Napsu­

15. oldal

garat. — Kraxner Edit: Légy csak türelemmel Ditke, majd csak rád mosolyog a szerencse. — Gerencsért Sándor: Sanvikám, képrejtvényt most még nem közlünk. Talányaid ügyesek. Szervusz. A címet kijavítjuk. — Poppor László Ne haragudj Lackó pajti, de a verseid még gyöngéknek talál­ tuk. M a j d idővel. — Dalán József: Szorgalmas és ügyes pajtika vagy. Kár, hogy a verses rejt­ vényed nem eredeti. A többi rejtvényed pedig vagy igen könnyű, vagy pedig képrejtvény. Versed ügyes, nehezen hiszem, hogy valaki n e ' segít-tt volna. Írd meg. — Sfern Arnold: Hogy sikerült a színielőadás? írd meg. — Both Tibor: Rejtvé­ nyed borzasztóan egyszerű. ~ Gemer Margit: Ha magad írtad azt a verset, a^kor igen ügyes kislány vagy. írd meg. A leveled igen bájos írj máskor is és csak szerezz új pajtikákat. — Suchovszky Emil: Inkább magad ta alj ki mesét kis pajtika, ne lapozgasd gondolatokért a régi lapokat.

z

m

n r v r i r t 1. L a c s n y József.

///

Itt v a n három vonal, búzzunk e z e k h e z még hármat úgy, hogy tíz legyen

3. K r a x n e r Edith. 2. Horváth Annus. Balaton oz

A mult számban közölt egyik k é p ü n k ö n meg kellett találnotok a 36 hibát, Kíváncsiak voltunk, milyen jó szemetek és m Íven éles megfigyelőképességetek v a n . Amint látjuk, igen nagy érdeklő­ déssel nyomoztátok a hibákat és igen sok pajtika fülön is csípte őket. Tótkárolyi V ola 42 hibát talált, de sok jóra is ráfogta, hogy rossz. — Messinger Magda 36 hib ája k ö z ü l nem mind hiba. — Kovács László: Szinten ráfogta a jóra is, hogy hiba. — Rajos László: A z sem mind rossz, amit te annak mondasz. — Szaga Oszkár is hibáztat j 6 dolgokat. — Inczédy Lajos: T e sem találtad e l . — Papp Magdus: Éles szemed v a n , Magdi, de nem min­ denben v a n igazad. — Resatkó Endre: Bandi, ne­ k e d is minden gyanús. — Bá*k\ Gyu zi: Ügyes fiú vagy G y u s z i , majdnem eltaláltad. — ^ ahy-i pajtikák: S o k a t észrevettetek ti is, de nem min-

Napsugár

16. oldal

dent. — Takács József Ottó: Nem minden hibád hiba. — Greiner Ernö: Jól van Ernö, majdnem detektív lettél. — Blau Mancika: Szorgalmas vol­ tál, de sok hibád jó. — Horváth Annus: Te is majdnem eltaláltad mindet. — Bernjeid Miksa: Jószemü pajti vagy. — Rottcr Sándor: Ügyes vagy Sanyi. De . . . — Sebclla József: Majdnem. So­ mogyi Katinka: Nem mind rossz, amire ráfogtad. — Bődi Jolánka: Éles szemed van Jolika. — Kellner Margit: Nem egészen jól láttad meg. — Mráz Joti és Laci: Jól van pajtikák 2 hibát nem vette­ tek é s z r e / — Stein Mina: Te is gyanakodtál a jóra is. — Mészáros Zsolt: Ügyes pajtika vagy 40 hi­ bát találtál, csak az a baj, hogy nem mind hiba. — Keszegfalvci pajtikák: Ti igen sok hibát elsza­ lasztottatok. — Czinege Lörinc: Ügyes pajtika vagy. Majdnem eltaláltad — Barna János: Sokat elnéz­ tél, Jancsika. — Rapos Irma: Te is. — Kerekes Piroska Jól van, alig két észrevételed nem jó. — Hájas László: Ügyes pajti vagy, csak sok hibát elnéztél. Sokat bíbelődtél az óra számaival. — Rabek Szilárd: Sok hibád van, ami nem mind hiba. — Adamkó József Majdnem detektív lettél. — Bocz Atilla: Sok jóra ráfogtad, hogy rossz. — Scbll tfKisz Rezső: Bravó. 52 hibát találtál, de ab­ ból 8 csak ráfogás. — Vyberal Ottó: Még minőd kell, hogy jó detektív légy. — Godavszky Jancsi: Nem mindent vettél észre — Taub Ernö: J ó sze­ med van. Majdnem győztél. — Klein Imre: . . S o k hibát r c m csíptél meg. — Bőhm Lajos: Ügyes pajti vagy Alig tettél 3 hibát. — Schwartz Eszter-. Nagyszerű kislány vagy. Jo szemed van. — Ko­ vács Eszti ts Ilona: Majdnem. A könyvjutalmat Schultheisz 52 hibát talált a képen A

Rezső kapta,

1927. márc. 15.

Roedl-íéle tinták

elismerten legjobbak! Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. S z i c e s tinták. I s k o l a i gombfestékek. Kiválóan finom folyékony kihúzó tusok (fekete és 26 mas színben). „P L A S T E L L A " mintázó anyag.

F.

ROEDI

tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek g y á r a VIL,

Sternberkova 15.

Alapíttatott 1861.

—

T e l e f o n 21783.

V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf,

Levice.

aki

mult számban közölt rejtvények helyes meg­

fejtése e z ; 1. Hattyú a tó szinén. 2. Vilma, V a r n a Volga, Várta, Varga szerecsen. 5

3. Borostyán. 4.

i

Szerencsés

A z ü betű. A z üres skatulyába csak

egy diót lehet beledobni, mert ha ez az egy benne van,

akkor már nem üres. E

rejtvényeket

helyesen

fejtették

Joli és Laci, Kovács László

Bőhm

Ferenc, T a r István, A felsőszeli feld Imre,

Spielmann Nádasdy

Rapos

Lovas

Irma,

Margit,

Erzsike,

Mina, Suchovszky Ernő, mann Endre, Rotter

Somogyi

Sándor,

Blau

Mráz

Lajos,

Klein

pajtikák,

testvérek,

Bocz Atilla,

meg:

Reich-

Vyberál Dudás

Tóth

Kellner

Ottó

Erzsike j

Lajos,

Stein

Margit,

Gross-

Katinka, Sebella

József

Mancika,

István

Szabó

Schwartz Esztike, Greiner Ernö, Méssáros

Zsolt

Ballá A r a n k a , Takács József Ottó, Resatkó Endre Inccdy Lajos, Godavszky Wodinszky

Károly.

Viola, Adamko

Rajos

József,

Margit. A jutalmat

Jancsi,

Szaga

László,

Tóthkárolyi

K o v á c s László,

Resatkó

Endre

Oszkár

kapta.

Gemer

Megjelenik havonként

kétszer.

Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r tar á r , Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők :

H a r m o s K á r o l y festőművész, K o m á r n o . Dr. B o r k a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser J e n ő , Komárno. Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 K c , negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda,

Komárno.

éh *

.'ti

/

7;

K É P E S G Y E R M E K L | A P . M E G J E L E N I K M I N D E N HO 1-ÉN ÉS 15-ÉN. FŐSZERKESZTŐ: SEIDL SÁNDOR. _ L. ÉVF. 8. SZÁM. 1927. ÁPR. 15. 43

H

il

\

Szervusztok pijtikák ! Tyű, mit hoztam nektek! Hímes t o j á s t . piros tojást Kaptok, ha jók lesztek!

Üzenet v a n rajta A k i s pajtikák­ nak: Hosszúfülű k i s nyuszikák Minden jót kívánnak!

V

4

I, á

B4

Pajtikák ! Ezeknek a húsvéti tojásoknak csak az egyik oldala v a n megfestve. zetek v a l a m i hozzáillő rajzot a tojások másik felére is é s küldjétek

Tervez­

he a szerkesztő

bácsinak. Kíváncsi vagyok, k i lesz a legügyesebb pajtika ?

Zsuzsi néni művészete. Az őszt édes gyümölcsök nélkül, a k a ­ rácsonyt é g ő g y e r t y á s fácska nélkül, a húsvétot t u l i p i r o s tojás nélkül el sem képzelhetjük. Miután a nagy héten fehérre meszelték a falusi házat, tisztára súrolták a padlót és a faedényt, kiporolták a b ú ­ tort,, ágyneműt, sort keritenek a piros tojásnak is. Ez a rendje a d o l o g n a k m a ­ gyar vidéken, de egyebütt is. A h o g y m e g tisztálkodik a lélek böjttel, imádsággal m a g á b a - s z á l l á s s a l , úgy kell megtisztulnia m i n d e n h o l m i n a k is. A teteje az egészek m i n d i g a tojáspingálás. Értenek hozzá m i n d e n családban, de igazi n ű v é s z e csak ritkán akad. G y e r e k k o r o m b a n a Zsuzsi néni volt a p i r o s tojás szaktekintélye. O l y a n tojást, m i n t ő, m á s nem tudott festeni. Ilyenkor k i s kunyhójához osontunk é s lestük a történendőket. — Ezt főbíróéknak föstöm, magyaráz­ gatta a számadójuhász javakorbeli felesége. 100 darabot rendőtek meg nálam. E x t r a ­ f i n o m lesz v a l a m e n n y i . B á m u l ó szemmel néztük a munkáját. „Föbíróeknak . . . ? E már v a l a m i " — gondoltuk A takaréktűzhelyen forrott a festék. Sze­ der- é s szilvagyökér, aztán különféle f a kéreg é s forgács ázott a fazekakban. Zsuzsi néni m é g egy késhegynyi timsót is tett m i n d e g y i k h e z . T u d t a ö miért. A legszebb festék száraz hagymahéjból a d ó ­ dott. Folyékony színarany. A z illata sem volt a m o l y a n . Zsuzsi néni kezében ott táncolt a r a j ­ zoló szerszám. N e m volt v a l a m i csoda-

szerkezet. Férjének régi nadrágszíjának csatjából szedte k i . Üres pléhvesszöcske ez ; abba vékony pálcát d u g o t t nyélnek. Aztán megolvadt viaszba mártotta s azt langyos vízből előkerített fehér tojásra csöppintette. A tojáson m á r ott volt a rajz s annak vagy az alapját vagy a kör­ vonalait viaszkozta be Zsuzsi néni. A viasz rászáradt a tojásra úgy, ahogy ezt a művésznője kívánta. Közben leemelte a festékfazekakat s tartalmukat hűlni e n ­ gedte. A kihűlt festékbe k é s ő b b betette a beviaszkozott tojásokat azzal, hogy 3 6 órán át ázni engedje benne. A m i k o r har­ m a d n a p újból ott ólálkodtunk Zsuzsi néni háza körül, már tisztogatta kész müvét. Nedves ronggyal törülgette a tojásokat. A viasz i g y lement s helyéből kiviláglott a vakitó fehérség. A beviaszkozott helyen nem fogott a festék. — H o l n a p karcolgatni fogok Ha e l jösztök, m e g is tanulhatjátok szólt Zsuzsi néni, a m i k o r aznap elbúcsúztunk tőle. H o g y n e mentünk volna el Zsuzsi néni úgy bűvészkedett, m i n t h a s z i n p a d o n lett volna Előszedett egy p i r o s tojást, szüztisztát a legkisebb folt nélkül s kezdte azt k i k a r c o l g a t n i . Egyszerü tűvel müvészkedett Néhány perc múlva kész volt a legcsinosabb csigarajz. — Megpróbálhatnám-e én is Zsuzsi néni ? — könyörögtem egy a l k a l o m m a l . — Sose bántsd ! N e m értesz te hozzá. D e m o n d o k mást. H o z z különféle leve­ leket — füről, fáról. H o z t a m . Zsuzsi néni vékony cérnával

1927

ápr.

Napsugár

15.

fehér tojásra kötötte s betette a festékbe. Tiz percig főtt a tojás, azután kiemelte. Levette a levelet, olyan pontosan ott volt a rajza, hogy művész sem pingálhatta volna szebben E g é s z délután csak ilyen fajta tojásfestést próbálgattam. De a karcolgatás csak egyre fúrta az oldalamat. Estefelé megint ott voltam a juhászoknál. — Zsuzsi n é n i ! Kitől tanultál ilyen szép mintákat karcolgatni ? — kérdeztem. — Ezt a nagymamám már az ő n a g y ­ mamájától leste el. amaz pedig további ősétől. Ezeket — n i ! — már ők is csi­ nálták D e amazok — és egészen isme­ retlen mintájú r a j t o k r a mutatott, az én találmányom. — H o g y a n csinálod ? — türelmetlen­ kedtem. — Látod, fiam, a t o j á s rajzának o l y a n ­ nak kell lennie, hogy m i n d e n oldalról szabályos képet m u t a s s o n . Ezért a tojást először három nagy körvonallal 8 mezőre osztom. A h o l a 4 mező találkozik, abból a pontból k i i n d u l v a 4 felé ugyanazt a m u r á t k a r c o l o m , vagy r a j z o l o m . Vagy pedig úgy teszek, hogy a tojás hossz­ tengelye köré sávot, fülért, koszorút fes tek. A tojás szélesebb végének közepéből kiinduló indák is jól hatnak. Halat, ma­ darat, bárányt vagy zászlót m i n d i g a tojás hosszában kell r a j z o l n i , különben nem jól láthatók, ha a tojás az asztalon fekszik. Álló vagy ülő állatok, emberek a kö­ zépre kerüljenek, ahol legszélesebb a tojás. Különben — tette hozzá Zsuzsi néni tréfás mosollyal — o l y a n o k lennének, minrka a tojás hegyiről le akarnának csúszkálni. Zsuzsi néni magyarázatát megjegyeztem magamnak és innen van az, hogy ma is értek v a l a m i t a „piros t o j á s " müvészetékez. De azért amíg élt Zsuzsi néni, m i n ­ d i g szállított nekem néhány tucatot — minden fajtából egyet egyet. N i c s is szebb gyűjteményem annál. D e hogy Zsuzsi néni meghalt, nincs a k i gyarapi sa. Zsuzsi néni művészetének még sem akadt párja. (s.

s)

3. oldal

A török esküje. Szulejman szultán, akit a törökök Nagy melléknévvel tiszteltek meg, 1541-ben se­ reget küldött Majláth István ellen, a k i a Zápolya családdal tartott (Zápolya János magyar király v o l t ) Majláth István erdélyi vajda, a török sereg elöl Fogaras várába v o n u l t A c h m e d pasa török vezér kemé­ nyen szorongatta a várat, Majláth azon­ ban vitézül védekezett. Végre elunta a tőrök a dolgot é s cselhez f o r d u l t . Be­ üzent Majláthnak a várba, hogy kész vele m e g a l k u d n i ; jöjjön k i hozzá a tá b o r b a . Majláth azt üzente neki, hogy le­ megy tüstént, ha megesküszik a pasa, hogy n e m lesz bántódása. A c h m e d igy esküdött:

— Esküszüm az

A l l a h r a (a törökök istene), hogyha Majláth lejön, nem f o g meggörbülni egyetlen hajaszála, valamíg N a p van az égen (szokásos esküforma volt ez a k k o r ) . A vajda kellő pompával kijött a várból, a pasa fényesen megvendégelte, de mire beesteledett, megfogatta, bilincsekbe verte. — Hát megfeledkeztél az esküdről pasa?, kiáltott a megrémült vajda. — N e m én, felelte a pasa, de te f e l e d ­ keztél m e g szavaimról N e m azt m o n d t a m , hogy nem lesz bántódásod, valamíg N a p v a n az é g e n ? Hát ez — ime — lealkony odott. Majláth Istvánt vasba verve vitték Konstantinápolyba. A z ú. n . Héttoronyban halt m e g .

A lelkiismeret. P a l i madárfészek után mászkálva elsza­ kította a nadrágját. D r u k k o l v a tért haza. Szerencséjére csak az édes anyja volt o t t ­ h o n . D e tőle is félt s ezért zavartan v i ­ selkedett, tenyerét p e d i g egyre csak a nagy „ l é k " felett tartotta — N a , m i az Pali ? — kérdi az anyja. Miért vagy o l y a n z a v a r t ? Talán rossz a lelkiismereted! P a l i egy ideig tépelődik, de aztán kér­ déssel válaszol. — É d e s a n y a ? Mióta nevezik a nadrá­ got „lelkiismeretnek."

4.

Napsugár

oldal

Az

)

Anni testvérek Gabi ) Pityu ) Jancsi barátai, Fickó ) Mártika \ barátnői, Marcsa, szobalány, n

n

ápr.

15

aranykrumpli.

Személyek:

A

1927.

i

I. J E L E N E T : Marcsa: (Rendezgeti az asztalt, terít.) Anni: Siessen Mari, mert a vendégek nemsokára itt lesznek. Marcsa: Sietek, drága kisasszonykám, majdnem meggyullad a munka a kezem­ ben 1 Egyet-kettőt még igazítok a teritéken, mert nem akarom, hogy a fiatalúr zsúrján szégyent vallják. Úgy kell itt mindennek ragyogni, mint a pinty! Igy ni, már ké­ szen is vsgyok. Anni: Ezt a virágot tegyük középre. Marcsa: Jobb lenne az ifiúr elé tenni, hiszen máma őt ünnepeljük. Anni: Igaza van, Mari. (Csengetés hal­ latszik.) Engedje be Mari, biztosan a Jancsi jött meg a kereszt papától. Marcsa: Akkor kapott is valami szép névnapi ajándékot. Kíváncsi vagyok. (El.)

II. J E L E N E T : Jancsi: (Bejön igen büszkén. A kalap­ ját le sem teszi. Mellét kifeszíti és muto­ gatja új aranyláncát) Anni: Jónapot Jancsi, talán köszönnél szépen, mikor bejössz 1 Jancsi: Mi az, hogy köszönnél?! És mi az, hogy J a n c s i ? ! Talán János bá­ tyám, és nem köszönnél, hanem köszönne, vagy még inkább: köszönni tetszenél És különben is nem köszönhetek én, a férfiú, a teremtés dísze. Én csak elfogadom a többiek k ö s z ö n é s é t . . . ha akarom Marcsa leányzó, ön pedig mit ácsorog itt céltala­ n u l ? ! Miért nem szalad ide lesegíteni a kabátomat és átvenni, illetőleg elkérni a kalapomat ? Mi ? Talán mozogna, ha egy úriember szólítja! Anni: Mi van veled Jancsi? Marcsa: Mi ütött az ifiúrba? Az ajtó­ nál félrelökött, most meg hogy kiabál velem ! Jancsi: Hah, lusta cseléd ! Még ki me­ red nyitni a szádat jelenlétemben és engedelmem nélkül? Anni: De Jancsi, az Istenért, mi bajod lett neked? Nem ismerek rád Te vagy az a szerény jó fiúcska, aki maga volt a megtestesült jóság?

Napsugár

1927. ápr. 15.

Jancsi: S e m m i közöm ahhoz, a m i v o l ­ tam. F ö az, h o g y m i v a g y o k és m i leszek! ügy á m ! Marcsa: A fiatalúr úgy henceg, m i n t két k r u m p l i egy z s á k b a n ! Jancsi: Elég ! E g y szót se t ö b b e t ! N y e l ­ ves k o n y h a l á n y ! Anni: M i c s o d a hang ez J a n c s i ?

Marcsa:

(Sir)

Ezt

érdemlem én m e g

ennél a h á z n á l ! Jaj, m i lett a m i kedves ifiurunkból! M i l y e n g o r o m b a és hencegő, g ő g ö s alak. Anni: N e sírjon M a r i . N e m t u d o m , m i változtatta meg ennyire Jancsit. Jancsi: H o g y m i ! Hát íme m e g m o n d o m . (Feláll a székre, kiveszi az óráját.) I d e ­ süssön m i n d e n k i ! E n , K o r o m p a y J á n o s , harmadikos gimnáziumi tanuló úr, m o n d ­ hatnám: nagyságos úr, a m a i naptól fogva nem v a g y o k k ö z ö n s é g e s halandó, hanem egy aranyórának és egy aranyláncnak a b o l d o g és úri tulajdonosa. Anni: Á, hát ezért vagy ilyen b ü s z k e ? Martsa: Hát ezért h o r d j a o l y a n m a g a ­ san az orrát I Jancsi: Egy ilyen óra birtokosa joggal nézhet le m i n d e n t és m i n d e n k i t . M e g k ö ­ vetelem, hogy ezentúl a kellő tisztelettel bánjatok velem. Tiszteljétek bennem a v a ­ gyonos osztályt. M o s t pedig aló mars, tovább d o l g o z n i . ( K i m e g y . ) 3. J E L E N E T .

Marcsa:

Ilyen v á l t o z á s ! A m i a t t az óra miatt ilyen elbizakodott lett az ifiúr! ( R e n ­ dezget az asztalon). Anni: N o , m a j d csak megjön az esze! Jó gyerek a Jancsi, csak most a fejébe szállt a d i c s ő s é g ! 4. J E L E N E T .

Jancsi:

Ilyen gyönyörű ó r a ! H o g y r a ­ g y o g ! É s ez a l á n c ! Hát hányan is lesz­ nek máma nálunk ? Anni: Öten j ö n n e k . G a b i , P i t y u és a F i c k ó , m e g aztán a L i l i és Mártika. Jancsi: N e m bánom, ha itt lesznek, legalább nekik is m e g m u t a t h a t o m az a r a n y ­ órámat. Hahaha, h o g y fognak b á m u l n i ! ! M i n t a b i r k á k ! Leesik az á l l u k ! M e g fogja őket p u k k a s z t a n i az i r i g y s é g ! Ezt

5. oldal

f t g o m ám élvezni! Egyébként elég u n a l ­ mas lesz! M i t fogok én csinálni a n n y i k ö z t ! N e m nekem való t á r s a s á g ! Anni: M i c s o d a ? Hisz a legjobb p a j ­ tásaid ! Jancsi: U g y a n kérlek! M i t nekem az ilyen kis fittyfirittyek ! ! Hisz nincs arany­ ó r á j u k ! — Jaj de álmos v a g y o k ! Leülök a d d i g ide a hintaszékre; egyet szunyó­ k á l o k ! Keresztpapánál ittam egy pohár sört és u g y elálmositott, hogy alig b i r o m a szempilláimat! (Leül, elalszik, álmában b e s z é l : , . . m i t ! . . . igen . . . arany . . .)

Marcsa:

N o az ifiúr talán még álmában is arról az aranykrumpliról beszél. Anni: Hahaha, a r a n y k r u m p l i ? N a g y szerü, jött egy ötletem! J ó hogy m o n d t a M a r i , hogy k r u m p l i . H o z z o n be hamar egy k r u m p l i t ! Siessen. Marcsa: K r u m p l i t ? M i n e k ! Anni: M a j d meglátja, csak siessen! Marcsa: ( K i s z a l a d , behoz egy k r u m p l i t ) . Tessék. Anni: Csak fel ne ébredjen ! (Odamegy, kiveszi Jancsi óráját, leakasztja a láncról é s ráköti a k r u m p l i t és visszateszi a zse­ b é b e ) I g y n i , most h e n c e g j ! ! Mari: J é , de ügyes a k i s a s s z o n y ! De j ó vicc lesz e z ! Anni: P s z t ! Csöndesen. Föl ne ébred­ jen az a r a n y k r u m p l i . (Csöngetnek k i n t ) . M e n j e n k i M a r i , jönnek a fiúk. 5. JELENET. Anni: (Odaáll az ajtóhoz). Szervusztok. P á L i l i , Isten hozott Márta; szervusztok f i ú k ! (Kezet f o g ) . T e s s é k , — gyertek. Gabi: Á, m i l y e n dús asztal. Ez jól megvigasztal! Pityu: M i lesz itt énvelelem, ha ezt mind lenyelem! Fickó : Torták, fánkok, c u k r o k ! Bőrömből kiugrok!

Lili: D e h o l az üunepelt! Mártika: H a d d köszöntsük fel őt. Nézd ezt a szép csokrot! Lili: É n is hoztam ! Gabi: A d j a n a k kérem egy-egy szálat nekünk is, hogy díszesebbek legyünk. (Folyt, köv.)

Napsugár

t). o l d a '

A

pénznek. A

pénz

hogy az életünket tegyük,

és

teremtménye.

A zsugori ember rabja,

eszköz

szebbé,

a

ahhoz,

kellemesebbé

de a zsugori az istenévé teszi a

pénzt. Életét elrontja ezzel

a

15.

v o l t : inkább éhesen

koldult,

koldult

a

haláláig, csakhogy újabb és és újabb k o ­

rabszolgája

csak

ápr.

z s u g o r i .

A zsugori ember a föld legcsúfabb legszerencsétlenebb

WJ7.

csúf

rab­

szolgasággal.

ronákat

dughasson

a

szalmazsákjába!

V o l t ennek esze ? N e m v o l t ! Kell

takarékoskodnunk ! N e m

szabad

esztelenségekre, káros szórakozásokra, f ö ­ lösleges

cifrálkodásokra

kidobnunk

a

p é n z t ! G o n d o l n u n k kell öreg k o r u n k r a is.

A zsugori ember nem örül

az

egész­

De zsugorinak nem szabad lennünk !

ségnek, a természetnek,

a

müvészetnek.

A pénz szolgánk

Az ő boldogsága az, ha

növekedik l á d á ­

u r u n k és istenünk !

jában a pénzrakás. Nélkülöz, éhezik, r o n ­

legyen,

nem

pedig

A zsugori ember örökös rettegésben él.

g y o k b a n jár, csak a ládafiók t e l j é k ! A r c a

Retteg, az összekuporgatott pénze

miatt.

sárga lesz a piszkos vágyódástól, s z e m é ­

Hátha

érte !

ben utálatos láng lobog, egész

Hátha k i g y u l l a d a h á z ! Hátha

belesová­

n y o d i k a lázas kuporgatásba. Alamizsnát nem a d , rokonait gíti, Istent nem s z e r e t i :

lesz és elsülyed nem

szivét-lekét

kol­

gyötörten.

szalmazsákjában

meg­

több m i n t félmillió koronát találtak. A z o n

sejt.

d e n h o n n a n láthatatlan

árviz

Min­

szörnyetegeket

lát

Szegény, szegény, sajnálatra méltó z s u ­

hette volna

szerencsétlenebb

doggá tehette volna az életét. D e z s u g o r i

felriad . . .

előbújni, amelyek az ö pénzét akarják ! g o r i , te vagy a föld

bol­

Álmából

m e g v a n mérgezve az egész élete.

a pénzen úri módnn élhetett volna, s e g í t ­ szegényeket, széppé,

Hátha

pal rémeket l á t ! M i n d e n k i b e n és m i n d e n ­

éhségtől

a

ládája!

földrengés

el­

d u s , r o n g y o s a n , betegen, piszkos

a

betörnek

e l r a g a d j a ! Hátha . . . hátha . . . É j j e l - n a p ­ ben ellenséget

N e m rég halt m e g Prágában egy

Hátha

se­

adta a p é n z n e k !

És

ellopják!

legcsúfabb

teremtése!

és

leg­

Napsugár

1927. á p r . 1.5.

FELÉ Az áprilisi szél tréfája. Jutkáéknál j a j , de nagy a Galiba Kalapjáért fut versenyt a Palika Huncut szellők becsapták a Gyereket. Jutka pedig (éppen ruhát Tereget) Sikolt egyet . . . Oh mi szörnyű Leverő, Ruháival van teli a Levegő! Szárnyat kaptak, ott repülnek Körötte . . . Istenem, ha tudta volna ! Istenem, hogy jobban meg nem Kötötte! Sejtitek-e, ez a sok baj Hogy esett ? Szél úrfi ma berúgott egy Keveset: H i p p - h o p p , itt van . . . S a kalapot ízibe Minden fejről kérés nélkül Viszi le ! Igy tesz bizony . . . Oh mi szörnyű Galiba Hiába fut Jutka. Jankó Palika : D ö r ö g az ég, a zápor is Megered, Alaposan megmossa a Sok visító ugrifüles Gyereket. Csak egy pár perc . . . és szél úrfi Messze jár Immár másutt forog vele A határ Ott nyargalász már valahol Nyugaton . . . . . . Jutkáéknál újra csönd lett S nyugalom Ruha. kalap a pázsiton Kiterül . . . Áprilisi tréfa volt csak Semmi kár Nagyot kacag Jutka, Palkó S velük mosolyg az égen a Napsugár. Varga László fg. IV. oszt. tan

7.

K

O

oldal

K

Cikázó staféta. A játszókat pártokra osztjuk, egy-egy p á r t o n ne legyen kevesebb 10, és ne l e ­ gyen t ö b b 20 párttagnál. A talajra húzunk párhuzamosan két i n d í t ó vonalat, amelyek 1 5 - 2 0 lépés távolságra esnek egymástól, A megalakult pártokat megfelezzük, egyik felét a felső, másik felét az alsó indító vonal m ö g ö t t egymással szemközt állitjuk f e l . A z elhelyezkedésnél arra is kell ü g y e l n i , hogy a j á t s z i k között legalább egy lépés távolság legyen és hogy p o n t o ­ san szemközt álljanak a pártok tagjai E p ezért célszerű azt m o n d a n i , hogy a felső indító vonal mögött csupa egyes, az alsó m ö g ö t t pedig csupa kettes számú játszó á l l . Az egyesek helyezkedjenek szemközt a kettesekkel. M i n d e g y i k párton az egyes számnak első j o b b szárnyán levő tagja kezdi a j á ­ tékot. A m i k o r a játékvezető jeladása el hangzott, átfut az egyes az i n d i t ó v o n a ­ lon várakozó ketteshez, aki átveszi a staféta botot és most ez fut át a követ­ kező egyeshez, az egyes pedig vissza fut, hogy következő kettesnek adja át a tafétabotot. A futások az egyesek és kettősök között f o l y t o n ebben a sorrendben t ö r t é n ­ nek és m i n d i g c i k - c a k v o n a l b a n . A m i k o r az utosló kettős számú játszó kezébe k e ­ r ü l a staféta-bot, e l k i á l t j a : „ k é s z ! " Az a párt győzött, a m e l y i k a leírt m ó d o n előbb tudta a staféta-botot rendeltetési helyére juttatni.

4

Rossz vessző-elhelyezés. János bácsi belépett a fején, s z a l m a ­ kalap a lábán, széles g u m m i t a l p ú c i p ő k a szemén, fekete keretű pápaszem a szája k ö r ü l , keserű m o s o l l y a l az ujjain, r u b i n ­ tos pecsétgyűrűvel szétnézett a szobában. Helyezzétek el a vesszőket jó helyre.

B4

8-ik közlemény.

Kár, n a g y o n kár. O l y szépnek képzelte P r u t y i és Z u p i a húsvétot, a sok piros tojást, az ajándékot, szünetet stb. és lám ismét elrontanak minden tervet ezek a sze­ rencsétlen intő és rovó cédulák. Vége te­ hát ennek a szép á l o m n a k is. M o s t is próbálkoztak ugyan különféle mentegetődzésekkel, szépitgetéssel, hogy az intő nem jelent rosszat, csak azt, hogy el ne bizza magát az i l l e t ő ; figyelmeztetés, hogy

és kicsavarták az ügy egész komolyságát, de semmi sem használt. Csattogtak a dricsek és a húsvéti szép ünnepek fénye m i n d i n k á b b fátyolos lett szemük előtt. Kétség sem fér hozzá, hogy ily viszonyok között a nyuszika is hátat fordit nekik és nem lesz piros tojás. Ezt a szégyent p e ­ d i g nem bírnák k i , elő tehát avval a tekervényes koponyával a csavaros ésszel, hadd lássuk, hogy lehetne mégis ünnepet teremteni. Két tojást már elszedtek reggel a t y ú k a l ó l . De az kevés. A nagy sárga tojóban biztak még. Kisérték lépésről-lépésre az u d v a r o n , m a j d belenyomták a fészkébe és szép szóval biztatták, hogy no még 1 — 2 tcjást szegény Prutyinak és Z u p i n a k . De miután ez még könyörgés dacára sem v o l t hajlandó több tojást termelni, P r u t y i hóna alá vette az öreg tyúkot és kezdte n y o m k o d n i , m i n t egy dudát. Z u p i m e g kalapjával fogta fel, fogta f e l , — oh a teremburáját, — mindent csak nem tojást. Belső sérülésekkel, ficamodottan és n y o ­ m o r é k k á gyúrva kocogott el a szegény öreg, érdemekben gazdag sárga t y ú k . Ez a operáció természetesen nem csekély lár­ mával történt és m i k o r a szakácsnő a zajra kijött a k o n y h á b ó l , a f i ú k n a k hirtelen új ötletük támadt. Mert tojás kell akármilyen áron.

m a r a d j o n továbbra is j ó . S z á m t a m b ó l e l ­ írta magát a tanár űr, a m u l t héten u g y a n i s nagytakarítás volt náluk és o l y a n ­ — „ M a r i néni akarja-e, hogy a jövőjét kor n a g y o n ideges. A földrajz rovó ? ! Azt megjósuljuk? Hát akkor gyerünk be a nem lehet k o m o l y a n v e n n i , hiszen t z konyhába és tegye a mit m o n d o k . " P r u t y i iskolaszolga, a k i a tanári értekezleten, a oly meggyőzően szavalt, hogy milyen b ü kulcslyuknál jelen volt, tisztán hallotta j vös erőknek jutott a nyomára egy régi a m i k o r az igazgató űr azt m o n d t a : „ f ö l d ­ könyvben búvárkodva, hogy M a r i néni rajzból elég szépen i p a r k o d i k , " csak azt í vakon hitt és mindenben szót fogadott, n e m hallotta, hogy kire m o n d t a . Aztán a csakhogy a jövőbe lásson. — Ide üljön l a t i n , — no azért nem érdemes b ú s u l n i , le M a r i néni, tegyen maga elé egy sajtár hiszen az holt nyelv. Csak nem Z u p i r a vizet, bele egy kanál sót, én a d d i g ke­ v á r n a k , hogy felébressze. nyérbélkői g y ú r o k egy kis csészeformát, Hebegtek, makogtak, izegtek, mozogtak bele pár csepp olajat, lezárom és egy vas-

1927. ápr. 15.

Napsugár

födő alatt a vizbe sülyesztem. I g y n i . Halántékából tépjen k i egy hajszálat azt fogja meg a végeken két kezével. E l ne eressze! M i beköljük a szemét, fülét, mert a jövő szellemei nem jelennek meg, ha nézik őket. É s m o n d j a halkan szépen lassan egymás után 100-szor — f i t y f i r i t y , f i t y f i r i t y , — de vigyázzon, az Istenért M a r i néni ne többet se kevesebbet. H a 100-szor e l m o n d t a , bontsa le szeméről a kötést és a viz tükrén világosan fogja látni a jövőjét. Bízzon bennünk M a r i néni, higyjen nekünk. T e g n a p a Sanyinak is megjósoltuk a jövőjét, — m i n d e n bevált ! M a r i néni izgatottan feszengett, reme­ gett ilyen túlvilági erők titokzatosságától, borsózott a háta és ült össze-vissza b o g o ­ zott kendővel a szemén a sajtár előtt. M i ­ kor pedig nagy sóhajok közepette, á h í ­ tattal elkezdte m o r m o l n i a fityfirityeket, P r u t y i és Z u p i lábujhegyen beosontak a nyitott éléskamrába, ott összeszedték a m i r e szükségük volt és alaposan felcso­ magolva újra lábújhegyen, szép hangtala­ n u l k i az udvarra, k i az utcára é s m i n ­ d i g gyorsabb tempóban k i — k i a ligetbe. A megbabonázott M a r i néni p e d i g g y a ­ nútlanul fityfirityezett a sajtár előtt h a j ­ szálat szorongatva. K i n t a ligetben aztán kicsomagolt a két önkéntes n y u s z i Egy gyorsforraló, hozzá spiritusz, 5 tojás, amit Z u p i hirtelen édes atyja sárcipőjébe csomagolt e l ; füstölt szalonna piros fejkendőbe göngyölve, egy fazék, skatulya g y u f a stb. Kiteregették a zsákmányt egy b o k o r aljában és m e g b e s z é l ­ ek a tervet. T o j á s o k a t meg kell főzni. M i n ­ den hozzávaló megvan. Vizet hoztak és hamarosan ott táncoltak a tojások a forró vizben. N a g y o n - n a g y o n tetszett nekik ez a vadregényes húsvéti készülődés, de egyszerre e l k o m o l y o d t a k m i n d k e t t e n . F e s t é ­ ket nem hoztak, m i v e l fogják befesteni a t o j á s o k a t ? D e a mentőgondolat amely o l y ritkán hagyja cserbe ezt a két pernahajdert nem késett most sem sokáig. Rajztanárjuk emiitette egyszer, hogy a dohány, ha vizbe áztatjuk szép sárga szint a d . Rendben van ! Öt pert múlva már ott is volt a festék anyaga, a járdák mentén, útszélen összeszedett cigaretta és szivarvégek nagy

9. old al

tömege. N e m volt nagyon kellemes m u n k a ezeket a csutkákat ujjaik közt m o r z s o l ­ g a t n i , de a végcél érdekében túltették m a g u k a t ezen is. Spiritusz festékről is h a l l o t t a k valamikor, tehát spirituszba áz­ tatták a dohányt és pedig, mert a fazék a tcjásfőzésnél volt elfoglalva, — más m e g nem volt, — egyszerűen a kalocs n i b a n kavarták a spirituszos bagólét és u j j o n g v a figyelték, milyen szép aranysárga festéket kapnak.

A tojások megfőtek, kettő el is repedt. T e h á t szabad lett a fazék, benne forró v i z . Gyönyörü a l k a l o m , h o g y a p i r o s f e j kendöböl, melyben a Szalonnát hozták a p i r o s szint kifőzzék, hogy ne csak sárga, de piros tojásuk is legyen. Az olcsó kis fejkendő persze szívesen adta a piros fes­ téket és a két jómadár l e g u g g o l t a bokor aljába, hogy véglegesen becsapják a húsvéti nyuszikát. Festették a tojásokat bagólével és piros szennyvízzel közbe nagyokat hahotáztak ha M a r i nénire g o n d o l t a k , a k i bizonyára már végig fityfirityezte a 100-at. (Folyt. köv.)

Adoma. J a n c s i : M a m a kérem, m i ez a nagy épület ? M a m a : Magtár. J a n c s i : É s m i van b e n n e ? M a m a : Mindenféle gabona, zab, széna, buza, rozs stb. J a n c s i : H i s z ' akkor ez nem magtár, hanem lóspájz. Beküldte

Inczédy

Lajos.

10.

Napsugár

oldal

1927.

ápr.

15

Madáretetés. Hajba kaptak e g y s z e r A három, m e q az öt, H o g y a v e n hat után, Melyikük is a több? — A z é n n e v e m hosszabb - Kiáltoz a három. Hát az elsőseget Magamnak kívánom 1

— N e m a hosszad számít, H a n e m az értéked — Felel vissza az öt. Érni kell m é g n é k e d . 1

U. Szabó

Azóta a h á r o m Lesüti a tejét, A z öt fölemeli, Zászlót lenget feléd. J.

A kis kakas. A p i t v a r u n k elejébe, a kerítés tetejére felrepült e g y tarajas, k e n d e r m a g o s kis kakas. Illegette ott magát, nyújtogatta a nyakát, a s z e m é v e l hunyorított é s e g y n a g y o t kukorított. Sipista. x

Ái xrx"xz"x m

J.

A szarka.

U. Szabó

i

Nincs e g y falai A z ég alatt, Mindent h ó takar... Itt e morzsák, Nekünk szórták, Szedjük föl h a m a r . Jertek, jertek Bús v e r e b e k , Éhes begyüek... Akik adt ák E lakomát: Isten áldja m e g !

Rájuk m o r d u l a hat: - Kotródjatok o d á b b S a h á r o m n a k balról, A z Ötnek m e g jobbról Meghúzta a haját.

i

Csirip, csirip . . . Mi is v a n itt Éhes verebek? Nini, morzsák, Ide szórták A jó g y e r e k e k .

ijn..r.iccat

Csergö-pergö tarka szarka illeg-billeg h o s s z ú farka. A

Sipista.

p u l y k a .

N a g y borzasán berzenkedve, m i m akinek nincsen kedve, p u l y k a kakas büszkén lépdes, majd szélpukkad o l y a n mérges. Csak ú g y zöldül, csak ú g y kékül, talán soha meg n e m békül. S Í D ! S ! 3 .

Napsugár

1927. ápr. i5

Kitüntetések: K r a x n e r Edit 1 új előfizetőt szerzett. Nagy László 1 új előfizetőt szerzetí. Szabó István 1 új előfizetőt szerzett. Ezeket

kinevezzük a Napsugár csillagos pajtikáinak !

egy­

S i m o n Ákos 4 e l ő f i z e t ő t s z e r z e t t Eddig ő vezet!

Rosszcsont Misi húsvétja. Rosszcsont Misi a húsvétot Igen-igen várta: Remélte, hogy szert tesz néhány Szép pirostojásra E l is jött a Nyuszik napja De tojást nem hoztak! Jóknak jár csak pirostojás, a rossznak!

A mult számban volt egy kép : a postás bácsi meghozta a Napsugár friss számát. A gyerekek körülve­ s z i k . De nem mindenki kapott! Akik megkapták, azok boldogan nézege­ tik. De sok gyerek szomorúan áll ott, mert nem jött meg a cimükre a Napsugár. Miért nem jött m e g ? Mert nem küldték be az előfizetést. Ezt a dolgot egy pajtika sem vette észre, pedig sokan küldtek be a kép­ hez magyarázatot. Egyedül T ó t h k á r o l y i V i o l a vette észre, hogy ott kétfajta gyerek áll,

Készül a pirostojas. Ügyes kezű kis nyuszikák Vígan serénykednek : Festik, festik a sok tojást Húsvéthétfő ünnepére A jó gyermekeknek ! Egyik piros, másik hímes, A harmadik t a r k a : A szörnyű nagy sietségben Egyik-másik nyuszikának Festékes a farka !

12. oldal

Napsugár

1927.

ápr.

15.

Pityi Palkó Nyúlországban. P i t y i Palkó a legjobb gyerek az egész világon. Csak az kár, hogy ezt senki sem tudja ! Az anyuskája m i n d i g csak szidja, a tanitóbácsi nincs megelégedve vele és senki sem akarja néki e l h i n n i , hogy a futballozás sokkal fontosabb, m i n t a t a n u ­ lás. A tavaszi napsütés kicsalogatta az utcára a könyvek mellől, de a h a n c u r o zásnak szomorú vége l e t t : anyuska egy­ szerre azt m o n d t a , hogy ha nem lesz nagyon j ó a P a l k ó húsvéti értesítője, nem szabad öntözni mennie, nem kap p i r o s tojást. Dacosan hallgatta P a l k ó ez anyuska beszédét: ha nem k a p o k , nem k a p o k ! B á n o m is é n ! Elmegyek a nagyvilágba inkább B i z o n y elmegyek. Még este az ágyban is azt hajtogatta P a l k ó . B i z o n y elmegyek. Valahová meszszire. A h o l egész n a p a mezőn lehet h a n ­ cúrozni. A h o l aranyszabadságuk v a n a gyerekeknek. A h o l p i r o s tojást lehet k a p n i . Mesevilágba. Nyűlországba. E l is ment a P i t y i P a l k ó Egy öreg kerítés fala mellett ment és a m i n t hasadékokon bepislantott, e g y m á s ­ után m e g p i l l a n t o t t a a hires kacsalábon forgó várat, aztán Hófehérkét a hét tör­ pével, Piroskát a farkassal é s sok m á s csodadolgot. D e n e m m a r a d t ám ott, szaladt tovább, a m i g egy nagy kapuhoz nem ért, ahol igen nagy volt a s ü r g é s forgás. Egy nagy táblára ez volt irva : „Nyúlország." P i t y i Palkó r a g y o t u g ­ rott örömében, hogy ilyen hamar idetalált. D e n a g y o n megijedt a m i k o r két mezei nyúl szürke rendőri ruhában odalépett eléje és rárivalt. H o l a passzus? Idegenek­ nek tilos itt a bemenet. — Már sírásnak i n d u l t a Palkó, a m i k o r egyik jószivű nyúlrendőr megkönyörült rajta és beeresz­ tette ezen s z a v a k k a l : no kis emberi gyerek, hogy lássál te is v a l a m i szépet életedben. S u h a n j be, de ne nagyon lá­ b a t l a n k o d j mert most n a g y o n sok a m u n k a és nehogy v a l a m i rosszban törd a fejedet, mert a k k o r megjárod ! E g y kis tapsifüles nyuszit melléje a d ­

tak, hogy m i n d e n t megmagyarázzon é s az rögtön az állomásra vezette. A s z o m ­ szédos Tyúkországból ezer meg ezer w a g g o n tojás jött, azokat rakták taligákra és vitték az o r s z á g belsejébe. P a l i cso­ dálkozott a sok tojáson, de a vezetője szomorúan m o n d t a , hogy hány szegény gyerek v a n , akinek nem j u t belőle. Erre még kicsi P a l k ó nem is g o n d o l t . E g y kis ügyetlen nyuszi nem nézett az útra a m i k o r a taligát t o l t a : zsupsz, elesett, eltört a sok tojás Ott termett ám rögtön egy öreg nyúl és jól meghúzta a nyuszi egyik fü ét, úgy hogy az még hosszabb lett mint a másik. Palkó nagyot navetett, de a kísérője intette, h o g y csak vigyáz­ zon, hogy ővele meg ne történjen, mert m i t szólnak m a j d a pajtáskái, ha olyan h o í s z u füle lesz, m i n t egy n y u s z i n a k ! Közben elértek arra a helyre, ahol a tojásokat festették. N a g y üstökben kavar­ ták a legfiatalabb nyuszik a festéket, az ügyesebbek pedig n8gy ecsettel fefegyverkezve nekiláttak a festésnek. Volt ott m i n ­ denféle szinü tojás, a legtöbb persze p i ­ ros, ezeket aztán nagy kemencében m e g ­ szárították. Egy szép füves trónon ült Löfflöff k i ­ rály őfelsége, előtte felsorakozott a p i r o s szemű, fehér bundájú nyuszik serege. Kaptak f g y szalagot a nyakukba és k i ­ iettek nevezve húsvéti n y u l a k n a k . A nagy zürzavarban Palkó elosont a vezetőjétől, hirtelenül eszébe jutott, hogy v a l a m i emléket akarna hazavinni és, se szó se beszéd zsebredugott egy szép piros tojást. D e észrevette ezt egy k i s méhecske, Löfflöff király fülébe zümmögte és az rögtön maga elé hívatta a szégyenkező Palkót és így bíráskodott fölötte. Szégyeld magad P a l k ó ! H a megérdemled, m a j d annak idején úgyis m e g k a p o d a p i r o s tojást. D e most büntetésül, hogy loptál, gyere ide h a d d húzzam meg jól a füledet. É s Löfflöff király húzta, húzta, húzta a fület. P a l k ó m e g k i a b á l t : jaj a f ü l e m ! — É s felébredt. Fr. M.

M*£>*t * l Í t í ^ t . Í , # |'t *****

1927! ápr

i.i-l >

15

Napsugár

Az igazi műveltség. Az igazi műveltség nem a tudás, hanem a lelki finomság kérdése Vann:k okos emberek, akiknek lelkük örökké durva marad. De vannak egyszerű, csekély tu­ dományú emberek is, akik nemes gon­ dolkodásúak, együttérző szívűek, ez a belső igazi műveltség. Angliáról talán már hallottatok egyet mást. Kissé zord éghajlatú szigetország, igen fejlett iparral. Angliában vannak vi­ dékek, ahol százával sorakoznak a hatal­ mas gyárak. A lakosság túlnyomóan gyári munkás. S egy ilyen vidéken egyszer nagy esemény következett be. Egy enyhe tavasznapon megszólalt ott — a fülemile. Ez a nálunk megszokott madár csak rit­ kán vetődik Anglia északibb vidékeire, már pedig a kérdésds ipartelep az ország északi részén fekszik (Washington) Ahogy meghallotta hangját egy-két em­ ber, másnap már az egész lakosság tudott a nagy eseményről Lázas izgatottság ra­ gadta meg a lelkeket s ezrével vándorol­ tak a rajongó népek az erdő azon helyére, ahol a csodamadár nótázott. Később kü­ lön vonatokat indíttatott a vasút, hogy elszálitsa a sok embert a fülemile-hangversenyre. Ott üldögélt minden este a megbabonásott munkásnép s áhítattal hallgatta a csalogány dalát. A rendőrség önként vál­ lalkozott a rend fentartására. Ahogy kiért a tömeg, egy bizonyos vonalon túl, ritka volt a hangos beszéd. Különös volt a kép, amelyet az erdei hangverseny különkép nyújtott. Egymás mellett ült ott a sok ember, vagy heve­ részett s amikor a madár megszólalt, halotti csend uralkodott a több ezer főnyi tömegben. Ahogy elhalt az éneke, sok­ szor csak reggel felé, ismét széjjeloszlott a közönség. Volt olyan éjszaka, amelyen a

13. oldal

tollas művész valami okból nem koncer­ tezett. Ilyenkor a közönség csendben, tü­ relmesen otthagyta a helyét és hazafelé indult. Lássátok, ilyen megaviselet lelki mű­ veltséget árul -e! Amely nép ez egyszerű természeti jelenséget, egy madárdalt anynyira meg tud becsülni, hogy több órai utat tesz meg miatta, egész éjszakát tölt hallgatásában, megérdemli a müveit nép megnevezését. — s—

Felhőkarcoló. Hát ez mi? Olyan óriási épület, amely szédítő magasba nyúlik: szinte karcolja a felhőket. A legújabb felhőkarcoló 63 emeletes, s közel 300 méter magas. Ilyen óriási házat nem építenek kedvtelésből, hanem szükségből. A felhőkarcolók ha­ zája Amerika, annak legnagyobb városa New-York. (olv. Nyújork.) A hétmilliós város középpontja egy sziget. A forgalom ott a legnagyobb, a háztelek hihetetlenül drága. Uj háztelek nem akad, mert a sziget nem nagyobbod­ hat. Ha az emberek az épületeket kibő­ víteni akarják, felfelé kell terjeszkedniök. A levegő nem kerül pénzbe, viszont a szomszéd háza megfizethetetlen. De hogy is épül egy ilyen házóriás? A felhőkarcoló váza vasból való. Hogy el ne dűljön, közel akkora súlyúnak kell lennie a föld alatt, mind a föld felett. Az épület négy sarkán tehát óriási vaskoc­ kákat sülyesztenek a talajba, sokszor 2 0 — 3 0 méter mélységig. A vastömböket a helyszínen öntik. A vastömbökbe for­ rasztják a sarokgerendákat. Ha az első emelet kész, arra ráerősítik a sarokgeren­ dák folytatását s megcsinálják a második emeletet. S igy haladnak a 40, 50 sőt ujabban már a 63 emeletig. Az ilyen ház emeleteire persze lehetet­ len egyre gyalog feljárogatni. Emelőgép (lift) viszi fel az embereket, a postát, a csomagokat stb.-it rendeltetési helyükre. Sőt a legfelső emeleteken nem is kelle­ metlen a tartózkodás, a levegő jobb mint alant. Lakás kevés van a felhőkarcolókban, inkább üzlet, műhely és hivatal.

Nap sugár

A linómetszés. Folytatás.

A lemezen fordítva álló rajzot most már k i iehet metszeni. A metszéshez többféle véső szükséges. A véső n a g y o n élesre legyen kiköszörülve, mert csak éles vésővel lehet jól d o l g o z n i . A köszörülés­ nél pedig fontos, hogy az éle m i n d i g egyenes m a r a d j o n , mert elköszörült éllel nem lehet vésni. A vésőt m i n d e n szerszámüzletben és vaskereskedésben m e g ehet k a p n i , szobrász véső név alatt. A metszést a keskeny vésővel kezdjük gy, hogy a kép körvonalai mellett a l i nóldumut kimetsszük. A rajz felületét sér­ tetlenül h a g y j u k , mert a linómetszet m a gasnyomásu eljárás, a lenyomandó rajzolat az alapból kiáll, s m i n d e n t k i kell vésni a m i a nyomáson késöbb fehér terület marad. N e m szükséges erős nyomás, inkább kétszer menjünk át egy helyen, ha az első vésés nem elég mély. Egy k i s g y a ­ korlat után már megy a m u n k a . A kész dúcon a rajz vonala és foltja magasabban áll és a közök, m e g az alap mélyebben fekszenek. A nyomásra m i n den papir alkalmas, a vékonyabb pa­ píron azonban biztosabb az eredmény, a vastagabb vagy érdesebb papiroshoz e r ő s e b b n y o m á s és több festék kell. A papirost célszerű megnedvesíteni és pedig úgy hogy nedves itatós- vagy u j s á g p a piros közé tesszük és néhány percig bentnagyjuk, azáltal puhább lesz, j o b b a n s i ­ m u l a rajzhoz é s k ö n n y e b b e n veszi f e l a festéket. N y o m n i lehet v i z - , v a g y temperafes­ tékkel, úgyszintén o l a j - , vagy n y o m d a ­ festékkel. Folyt. köv.

1927.

(Ebben a rovatban közölni fogjuk a híreket, amelyeket a kis pajtikák nek be hozzánk. Rajta kis pajtikák, meg, ha valami érdemes d o l o g nálatok vagy az i s k o l á b a n ! )

ápr

15.

azokat külde­ írjátok történt

Sikerült áprilisi tréfa. Ádler M a r g i t k a í r j a C s ú z r ó l : Ked­ ves Szerkesztő B á c s i ! Megírom, ha nem haragszik, h o g y m i l y e n jól telt el nálunk az április elseje. Már régen törtem a fe­ jemet, hogy m i l y e n viccet f o g o k kieszelni április elsején. Végre ezt sütöttem k i Van egy kis húgom és én ö s z e b e s z é l t e m a szakácsnéval, hogy tréfáljuk m e g őt. E l ­ küldtük őt, h o g y vigye el a kenyeret * pékhez. Ö b o l d o g a n sietett a pékhez, hóna alatt a letakart kosárral. A pék kibontja a kosarat, hát nagyot nevet á m ! „Mit hoztál ide n e k e m ? Ezt süssem meg?" A húgom is nézi és látja, hogy a kosár­ ban s z é n - és fadarabokat h o z o t t ! Igy a pék bácH is m e g volt tréfálva, m e g a húgom is. Igen sokat nevettünk. A k i s húgom is sokat nevetett é s elhatározta, hogy a jövőre ő f o g velem áprilist j á r a t n i ! D e én is ott leszek ám ! L a l á k K á r o l y szépen köszöni S o m o g y i Katinkának az ajándékot. (Ez a két p a j ­ tika ugyanis egyforma szép verset küldött be a cicákról. A pajtikák azonban Somog y i Katinka versére szavaztak és ő lett a nyertes. De olyan j ó szive volt Katinká­ nak, hogy vigaszképen egy szép a j á n d é ­ kot küldött Lalák Károlynak.) Egy asszony 13 nagy és 13 kis almát vesz és egy formán akarja elosztani 7 gyermeke közt. H o g y lehetséges ez ? Felelet : Almakását főz belőlük é s úgy osztja szét. (Beküldték W e i s z I l o n k a és Editke.)

l927. ápr.

Na p s u g á r

15

2. H a s i k V i l m o s

1. R a j o s L á s z l ó :

CS

CS

CS

V 3.

E, E , E , E , g, g, g, s, s, z, z, l,t Rakjuk

össze

ezeket a betűket úgy, hogy egy közmondás jöjjön ki. 4,

M

valódi gyöngysor

A mult szám rejtvényeinek megfejt se ez: 1. Vízpára, 2. Feketekávé. 3. Világosság, sötétség;. 4.

Helyes megfejtéseiét

küldtek be: Benkő

Laci,

Incédy Lajos Kőrös Kálmán, Eggenhofer Gyula, Hantos Ádám. Bernfeld Ernő, Reichfeld Imre, Hasak Vilmos, Lengyel Feri, Szabo István, Szvetkó Juliska, Kiss Ferenc, Dudás Erzsike, Tóth L a ­ jos és L a c i , Weisz Ilonka és Editke, Tothárolyi Viola. Rajos Lászlo.

A jutalom

Szabó Istvánnak

jutott.

„Kicsi a csónak" megfejtése. Először áiment Pöncike és Tóbika, Tóbíka ott marad, Döncike visszajön. Másodszor átmegy a papa a holmival, visszajön Tóbika. Harmadszor átkel Döncike és Tóbika. Döncike ott marad, Tóbika visszajön. Negyedszer átmegy a mama, a csanakban visszajön Döncike. Végül ötödször átkel Döncike és Tóbika. (Beküldte: Tóthkárolyi Viola)

15. oldal

Kraxr.er Edit: látod, most gyorsabban járt a posta, mert jAkor megkaptam a megfejtéseket Jól esett, hogy annyira szereted a Napsugárt. Ader Merőit és Lilike: köszönöm kedves levél­ kéteket Huncut kis pajtikák lehettek. Legyetek mindig jókedvűek! Pá. Kuster Rózsi és Gyuszi: szép, rendes levelet irtatok. El is tettem ám magamnak! .Miért nem írtok többet ? Fischer Ernő: nehezebb rejtvényeket csinálj, mert ezeket ezeket első pillantásra megfejti a legapróbb p a j ­ tika is. Hasak Vilmos: ügyes pajtika vagy V i l i ; küldj máskor i s ! Lengyel Feri: légy türelemmé , rákerül a sor a rejtvényeidre. Sokat nevettem azon a mondásodon, hogy azt hitted, hogy á p r i ­ list járat veled a Napsugár A klisé szó azt a nvomdai eszközt jelenti, a m e l y e t a képeket nyom­ tatják a lapba Rajos László: rejtvényeid jók. Lalák Károly: a mostani versed még gyenge ahhoz, hogy megjelenjenek. Rejtvényeid könnyűek Weisz Ilonka és Editke. kedves leveletekért me­ legen üdvözöllek benneteket. Szép, rendes levelet tudtok í r n i ! Mindenben ilyen csinosak vagytok? Rejtvényeitek elég jók. Mayer Géza: igen ravasz rejtvényeket küldtél be: nehezek lennének a paj­ tikáknak. Szvetkó Juliska és Mancika: most már küldhettek be képrejtvényeket is. Versikéd kedves. Eggenhofer Gyula, kedves kis pajtika vagy. K ö ­ szönöm, hogy az én nevemből csináltál rejtvényt, de ezt igazán nem közölhetjük. Szervusz! Banai Ilonka: Drága kis csöppség vagy lluci, de verset nem így kell ám í r n i ! Majd ha nősz még egy kicsit, akkor rájössz magadtól is. Légy csak szor­ galmas olvasója a Napsugárnak! Pá ! Inczédy Lajos: versikéd még nincs olyan j ó , hogy k i ­ nyomtathassuk. Tréfádon sokat nevettem Viplak Vince: j ó l van V i n c e ; versed sok komolyságról és ügyességről tesz tanúságot! 1

Halíó ! Ki az a tardoskeddi pajtika, aki 5-én beküldte a 9 Kc előfizetési dijat és a nevét e l ­ felejtette o d a í r n i ? írja meg sürgősen a nevét! Sahy-i pajtikák! A mult számunk könyvjutal­ mát t i nyertétek. írjátok meg, hogy a könyvet kinek a címére küldjük el.

Napsugár

16. oldal

Roedl-féle

Halló Pajtikák! Az első negyedév lejárt! setek megújítani második

az

elismerten legjobbak! Sies-

Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. Szíaes tinták* Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony kihúzó tusok (fekete és 26 más színben)* „P L A S T E L i. A " mintázó anyag.

előfizetést a

negyedre, mert

aki

mulasztja, annak a címére a küldését

el­ lap

beszüntetjük.

4

előnye van a „ V i r r a d a t " könyvkereskedés rajztömbjeinek

4

1. legfinomabb rajzpapirosból készül, 2. nem görbül, 3. nem esnek szét a lapjai, 4. és mégis a l e g o l c s ó b b .

1

1927. ápr. 15

Senki se vegyen hát másutt r a j z tömböt, c s a k i s a „ V i r r a d a t * - b a n .

F.

F?O

i : i> i ,

tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek gyára P R A H A VII., Sternberkova 15.

Alapíttatott 1861. — T e l e f o n 21783. V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf, L e v i c e .

f •

Polgáristák! A l k a l m i v é t e l ! Míg a csekély készlet tart, 20 lapos finom rajzpapírból készült I V . számú r a j z t ö m b ö k 7 ó k - é r t kapha­ tók a V i r r a d a t könyvesboltban.

Á

NAPSUCAR Megjelenik havonként

kétszer.

I. osztályú gimnazisták!

Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r tarár,. Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4.

Szürke papírból készült 20 lapos gimnáziumi r a j z t ö m b ö k darabonkint 4 k o r o n á é r t kap­ hatók a „Virradat" könyvkeres­ kedésben, K o m á r o m , Jókai-u. 5.

Szerkesztők :

H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, D r . B o r k a G é z a tanár, Komárno. K i a d ó h i v a t a l : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser J e n ő , Komárno.

C s a k míg a csekély készíet tart!

Előfizetési á r a :

egész évre 36 Ke, félévre 18 K c , negyedévre 9 Ké,

Nyomja a Virradat-könyvnyomda,

Komárno.

K É P E S G Y E R M E K L A P . M E G J E L E N I K M I N D E N HO 1-ÉN ÉS 15-EN. FŐSZERKESZTŐ: SEIOL SÁNDOR. _ I. ÉVF. 9. SZÁM. 1927. M á J . 1. IÜIÜ.

tó

A boldog édesanya A n n á l az a n y á n á l b o l d o g a b b l é n y nincsen, Kinek jó g y e r m e k e t adott a jó Isten! A jólelkű g y e r m e k ö r ö m e a háznak, a jó g y e r m e k mellett angyalok tanyáznak A boldog anyának ö r v e n d is a lelke, m i k o r jó g y e r m e k é t s z é p e n fölnevelte! Büszke b o l d o g s á g g a l tekint mindig rája s kéri az Istent, h o g y gyermekét megáldja!

a-

-a.

Napsugár

2. oldal

1927.

máj. 1.

Mi lenne, ha a tanító bácsinak m i n d i g igaza lenne?

J a j ne is k é r d e z z é t e k ! Borzalmas lenne ! A z iskola-padokban e g é s z állatsereglet ülne. Ott ülne a „Te ö k ö r ! " , a „Te s z a m á r " , a „Te víziló", a „Te szemtelen fráter", a „Te rinocerosz", a „Te majomkirály", a „Te b i r k a " stb., stb. Én bizony nem szeretném, ha m i n d i g igazzá válna, amit a tanitóbácsi mond, mikor a rossz nebulók úgy kihozzák a s o d r á b ó l !

Puci életiskolája. kis egérmama valahonnan k ó . o t szerzett é s azt b e v o n szolta lakása ba Kamasz fiai nagy örömmel fogadták a kellemes ujitást s k é j e ­ sen elnyújtózkodtak a p o m p á s derékaljon. Csak most győződtek meg arról, h o g y a szúk egérlyuk is lehet fejedelmi lakás, ha kevés kényelemmel é s elegendő m e g e l é ­ gedettséggel van b e b ú t o r o z v a S ahogy ott hasaltak, hánykolódtak, nyújtózkodtak

s csintalanul Fici. Lici és

elhancuroztak a Pici, Cici, a Paci, az okos egérmama

felhasználta a kedvező alkalmat, hogy egy

kis tanitóleckével szolgáljon serdülő csemctéinek Ezentúl már egymagatokban is k i járogathattok eleségért. D e lelketekre kö töm az óvatosságot. Fületeket jól hegyez zétek, orrotokat egyre fintorgassátok s szemeteket szüntelenül járassátok magatol köré. Sosem lehet t u d n i , honnan érhet az egeiét v a l a m i szörnyű veszedelem M i n d e n e k előtt az embertől óvakodjatok, mert . . . — T ő l ü k n e m félek, — vágott szavába a m i n d i g kotnyeles Paci, valamennyi küzü) a legbátrabb, miközben megpödörte hetyke egérbajuszát. — N e m f o g o d be mindjárt a s z á d a t ? ripakodott rá az anyja, egy szeretetteljes

1927. máj. 1.

Napsugár

barackot nyomván a feje búbjára. — M a j d megtanulod a félést, te nyálas, de m a j d akkor, ha már késő lesz. — É n a félést ? Nahát abból nem esz­ t e k ! Elbújok a szekrény alá, bemászok a tulipántos ládába, vagy hazaszaladok. Úgy f u t n i , m i n t én, nem t u d a hórihorgas e m ­ ber. Ügyetlen ő n a g y o n ; nekem hiába mesélgettek mást. — így nyelveskedett egyetlen szuszra a P u c i , testvérei pedig jóízűen megkacagták hencegő szájaskodását. — Veled nem megyek semmire, ezt már látom, — sóhajtozott az egérmama. — Pedig a k i fitymálja a bajt, az a l e g ­ hamarább járja meg. A z ember legvesze­ delmesebb ellenségünk; ezt senki sem tagadhatja. Ö szórja el a mérget, amitől régi „szomszédunk egész családja pusztult el. Ö állítja fel az egérfogót, három test­ vértek fiatal, élete benne nyert szomorú befejezést. Ő uszítja ránk a komisz macskát; apátok vére is az ő gonosz lelkén szárad. — G y a l á z a t ! Vigye el az ö r d ö g ! V a ­ k u l j o n meg ! Törjön k i a dereka ! G ö r b ü l ­ jön m e g a l á b a ! Száradjon el a f a r k a ! I g y kiabáltak össze-vissza az egérfiókák, de a Puci most is csak foghegyről beszélt. — A macskától se félek, ha nagyobb, erősebb is nálam. A z én erőm a k i c s i n y ­ ségemben v a n . Amíg ő egyet f o r d u l , a d d i g árkon-bokron túl vagyok. J ö j j ö n ide, a nyavalyás, ha t u d ! Olyat k o p i n t o k az o r ­ rára, hogy spanyolnáthát kap n y o m b a n . S hogy megmutassa, m i l y e n fürge legény, farka után k a p k o d v a úgy perdült maga köré, akár az orsó. Testvérei ezt is vígan megkacagták. — N e hallgassatok erre a b o l o n d r a , — folytatta az aggódó mama, maga is m o ­ solyogva legkisebb fia pajkosságán. — M i n d i g jobb félni, m i n t megijedni. Azzal nem kerüljük el a bajt, ha fitymáljuk. Okos állat m i n d i g óvatos, mindentől fél, semmit é s senkit le nem kicsinyel, mert csak így őrzi m e g bőre épségét. — M i n d igaz, de azért gyertek velem gyerekek ! — P u c i vakmerő elhatározással ugrott talpra és kifelé tartolt. — Menjünk egy kis e l e m ó z s i á é r t ! Már tegnap b i r i z ­ gálta orromat egy frissen füstölt kolbász f i n o m illata. A m a m a olyan, mint a többi

3. oldal

s z ü l e ; egyre csak aggódik. Ez a mamák mestersége. Én nem félek. — Még néhány cigánykereket hányt a kis szájhős s máris künn volt a l y u k o n . A Cic és a Fici k ö ­ vették, még mielőtt az öreg egér vissza­ tarthatta volna őket. N e m telt bele néhány rövid perc, két fia rémült loholással ismét a l y u k b a n ter­ mett. A l i g tudtak szólni ijedtükben. Úgy fujtattak, m i n t egy rozoga gőzgép. A Puci azonban nem mutatkozott. S z ó nélkül is tudta a megriadt egérmama, hogy m i tör­ tént. Egy pillanatra kidugta fejét a l y u k o n s — uram bocsá — ott látta vergődni féltett csemetéjét a kegyetlen cica k a r m a i között. A kis P u c i könnyelmű vigyázatlanságá­ nak lett az áldozata. A l i g ért k i a lyukból, máris lefülelte a leselkedő fenevad. Hiába jajgatott, sírt, visított a szegény pára, a macskakarmok jól foglak. Minél j o b b a n evickélt, annál nagyobb kéjjel markolász­ ták. A m i k o r már félhalott volt, csak akkor eresztették el egy pillanatra. Erre P u c i erejének utolsó megfeszítésével f u t n i p r ó ­ bált. A z t hitte a jámbor, h o g y olcsón k e ­ reket oldhat. A macska egyetlen ugrással utólérte s újból testébe vágta éles k a r m a i t . Vége is lett volna hamarosan, ha váratlan f o r d u l a t vissza nem fordítja a kis egér sorsmutatóját. Tiszta szerencse, hogy a macska jól volt lakva. Csak játékszernek szánta Pucit tejesfiai számára és nem falatnak. S a m i ­ kor közben egyet vakkantott v a l a m e l y i k gyereke, egy pillanatra felfigyelt. Ezt f e l ­ használta a meggyötört egérke és ügyesen a közeli szekrény alá bújt.

4.

Napsugár

oldal

Az

aranykrumpli.

Folytatás.

P i t y u : Igen, kérek szépen egyet én is ; én magától kérek L i l i k e ! Lili: Tessék, szívesen. Márti: Itt van G a b i , válasszon egy szálat. Fickó: És én k i m a r a d o k a l é g h a j ó b ó l ? Anni: V á r j o n , Fickó, maagának én adok innét az asztalról. — I g y n i . — Fickó: K ö s z ö n ö m A n i k ó . Anni: Az ünnepelt p e d i g ott alszik n i Á l l j u k k ö r ü l és ébresszük fel őt egy d a l l a l . ( K ö r ü l á l l j á k Jancsit, énekelnek.) Éljen ő, éljen ő, é j e n ö ! S o k á i g , b o l d o g a n éljen ő !

Jancsi: (fölébred) M i a z ? Ja, csak ti v a g y t o k ? ! Szervusztok, j ó napot, f o g l a l ­ jatok helyet. Lili: E n g e d d meg Jancsi, hogy n e v e d napján ezzel a kis virággal fejezzem k i jókívánságaidat. Jancsi: (büszkén) K ö s z ö n ö m , ne f á r a d j , (elveszi a virágot és a hintaszékbe d o b j a ) . Lili: Ejha, de udvarias v a l a k i !

Mártika:

1927. május 1.

É n is . . .

Jancsi: N e fáradj ( k i k a p j a a kezéből a virágot és azt is a hintaszékbe d o b j a ) . Mártika: M i ez ? H o l tanultad te ezt ?

DÍ'"'

i (egyszerre) M i c s o d a

Fickó: S

e z ?

E z

n e m

e l

i

á r á s

illetlenség 1

Jancsi: (gőgösen m o s o l y o g ) Hehe, szé­ pen f o g o k én u d v a r i a s k o d n i itt veletek. Üljetek le és egyetek.

Lili: (egyszerre) H a l l a t l a n ! M i van Márta: veled? M i ó t a vagy te ilyen G .bi: Pityu : kedves ? Fickó: Anni: Hagyjátok őt g y e r e k e k ! Jancsi­ nak m á m a felsütött a h o l d j a ! Nem lehet vele beszélni i Parancsoljatok helyet f o g ­ l a l n i , s lássatok az évéihez. Gabi: A z t már n e m . Ilyen g o r o m b a fráterrel nem ü l ő k le egy asztalhoz. Pityu: Követelem, hogy kérjen bocsána­ tot a l e á n y o k t ó l . Fickó: Igenis, kérjen b o c s á n a t o t ! Jancsi: É n , bocsánatot? Már m i n t é n ? H a h a h a ! N a g y o n j ó ! É n kérjek bocsána­ tot? Tőletek? Lili: I g e n , ezt el is v á r j u k ! fincsi: K t ü n ö ! Elvárjátok?! Nevetnem k e l l ! H i t u l n á * szegénykék, hogy mit beszélnek. M a j d m i d j á r t t i f o g t o k bocsá­ natot k é r n i t ő l e m , hogy ilyen tiszteletlenül