Hanyas vagy? szeptember 15., Bálint Ház

Hanyas vagy? 2013. szeptember 15., Bálint Ház

Hanyas vagy? - a Bálint Ház alkotói pályázatára érkezett pályamunkák

Hanyas vagy? félreértjük egymást? Idei programunk a nemzedékek témája köré épül: a Bálint Ház valamennyi generációnak izgalmas programot akar kínálni, egy olyan közösségben gondolkodik, ahol egyik generáció számára sem tabu a másik. Pályázatunk Szilágyi György legendás "huszonynyolcasokról" írt monológjára, a "Hanyas vagy?"-ra épült, ami azóta több alkotót is arra sarkallt, hogy megfogalmazza saját generációjának félszavait. Erre buzdítottunk benneteket. Azt kértük: írjátok, rajzoljátok le, zenéljétek el, hogy mi számotokra a "Hanyas vagy?" Mit mondanátok a ti Három kategóriában vártuk a kategóriában kaptunk pályamunkákat.

Eredményhirdetés: A közönsé -kor hirdeti ki az eredményt a Bálint Ház a Nyitott Ajtók Évadnyitó Utcabálon.

Valamennyi kiállított pá

-ben.

A pályázat támogatói: Írók Boltja | Magyar Narancs | Örökmozgó Filmmúzeum Trafó | Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Oldal: 2 / 172


Kedves pályázók! Köszönjük, hogy megtiszteltetek bennünket szövegeitekkel, képeitekkel Hanyas vagy?gyereket, / és a két gyerek / automatikusan jó haver lesz. / Szeretném összeterelni / papát találomra egy "alkalmas korú" / bácsival / és megnézni, összehaverkodnaklegtöbb közösségben. Oké, de ha és már egyáltalán nem ez a legfontosabb kapocs, ami mentén csatlakozni tudunk rintetek hogy van. Ne de a kategóriában.

A nyertesek: Gonda Júlia, próza Sárközi László, líra

A közönségdíjasok: Mészáros M. Zsuzsa Kassai Tünde Szabados Anita Köszönjük minden pályázónak, aki megtisztelt minket munkájával. A Bálint Ház

Oldal: 3 / 172


Szilágyi György: Hanyas vagy? Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz? Emlékszel? Anyánk vasalt vagy a varrógépet taposta, mi lekuporodtunk a sparherd mellé, és hallgattuk, ahogy énekel.

Dalol a nyomor! Ne sírjatok, budapesti lányok, visszajövünk még hozzátok, valaha, valaha, vagy soha! Emlékszel, mit kiabált a nagypapa álmában? Nagymama meg mindig azt énekelte: Megállj, megállj, te kutya Szerbia! Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: kis antant, azt mondom: nagy antant! Azt mondod: srapnell, azt mondom: maschingewehr! Nekünk a béke tizennyolcadik esztendejében folyton az elvesztett háborúról meséltek! Mi nyolcéves korunkba Ermolli, Pilsudsky, Ludendorff, Cadorna! Különösen ezt a Hötzendorfi Konrádot kedveltük. Jól lehetett ropogtatni: Hötz-endorfi Kon-rád! Aztán megtanultuk a csataterek nevét: Ravaruszka, Doberdo, Verdun, Limanova, Przemy'sl, Gorlice! Nagyon tanulékony gyerekek voltunk. Minden érdekelt bennünket. Milyen pipája van a bácsinak? Fric Watson, fiacskám! Milyen pisztolya van a bácsinak? Smith Wasson, fiacskám! Fric Watson, Smith Wasson! Mi félszavakból megértjük egymást. Emlékszel, nagymama mindig a császárt emlegette! Ferenc Jóska alatt más világ volt, jobb világ volt! loknikban hordta a haját! A kis Ottó, Ottóka. Mennyit húzták a fülünkbe! Meg is tanultuk a nevét. Könnyen tanultunk, hiszen csak nyolcévesek voltunk. Emlékszel, nagypapa mindig a forradalmat emlegette. De Károlyi nevén túl nem merészkedett senki! Oldal: 4 / 172


Vilmos császárét igen, Szamuelyét soha! A magyar huszárokról igen, a Lenin-fiúkról soha!

mert mindenHanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Viribus unitis! Kisezüst, nagyezüst! Signum Laudis, arany vitézségi érem! Hallgatni arany! Ebben az országban mindenki félt. Minket is félelemre neveltek. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Mindig volt szegény, mindig volt gazdag. Imádkozzál és dolgozzál. Ez a világ rendje. Jártál leventére? Én is. Jobbra át, balra át, hátra arc! Díszlépés! Úristen! Bennünket gyerekkorunktól kezdve egzecíroztak! Mi az egész ifjúságunkat végigmeneteltük. . Nekünk a tornaóráink menetgyakorlatok voltak. Mi a negyedik elemiben fegyverforgatást tanultunk. Mi mindennap elmondtuk fennhangon a Hiszekegyet. Mi a németórán németül mondtuk a Hiszekegyet. Emlékszel? És tilos volt nyilvánosházakat látogatni. Mi Bocskai-kabátot hordtunk, és fehér toll volt a sapkánkba szúrva. Minket az új háborúra neveltek. A bolsevizmus elleni harcra neveltek. A vörös veszedelem ellen neveltek. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Somogyi-Bacsó, azt mondom: Sacco Vanzetti. Azt mondod: Matuska, azt mondom: Biatorbágy! Azt mondod: Francia-Kiss, azt mondom: Héjas! Azt mondod: Ostenburg, azt mondom: Prónay! Úristen! Mi mindent tanultunk meg! Mi mindent láttunk! színe elé. Láttuk az A Bruszilov-offenzíva élve maradt halottjait. Oldal: 5 / 172


Hallottuk a gégék helyén csillogó fémcsövek sípolását. Mi lóhúst ettünk és szamárzsírt kentünk a kenyérre. Bennünket felöltöztet Nekünk használt ruhákat adott a háziúr felesége. Mi kezet csókoltunk a háziúr feleségének. t, amely éjszakánként a Schmoll-pasztát hirdette a szárnyain. orvosokat. Hallottuk a rádióban beszélni Hitlert és Mussolinit. Mi tudtuk, mit ebédelt Hitler a bécsi bevonulás után. Azt mondod: Hitler! Azt mondom: Horst Wessel! Azt mondod: Mussolini! Azt mondom: Marcia su Roma! Mi csikket szedtünk, szenet loptunk a vagonokból, és kiszaggattuk a kerítések léceit

Nekünk petróleumlámpa nyomorította szemünket. Mi sohasem voltunk jó tanulók. Minket eltanácsoltak a középiskolából. Mi korán kezdtünk dolgozni és dohányozni. Mi örökké éhesek voltunk, és ahhoz húztunk, aki enni ad. Mi ma is gyorsan eszünk, ma is zabálunk, mintha attól félnénk, hogy valaki elveszi nk. Mi láttunk kilakoltatást, utcára kirakott vaságyakat és szalmazsákokat. Láttuk az áldást osztó Pa kongresszuson. És láttuk a levest osztó Róbert bácsit. Mi kokárdát viseltünk, sastollat viseltünk, sárga csillagot viseltünk. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Luftgefahr! Azt mondom: Fligeralarm! Nekünk légósisakot nyomtak a fejünkre. Azt mondod: Danzig. Azt mondom: Korridor! Azt mondod: Leningrád! Azt mondom: blokád! Mi megtanultuk az iskolában, Oldal: 6 / 172


Mannerheim-vonal, Siegfried-vonal, Maginot-vonal. Nekünk a háború volt az ifjúságunk. Azt mondod: Tobruk. Azt mondom: Bizerta. Azt mondod: Bengazi. Azt mondom: El Alamein. Mi a hétköznapi fasizmus idején voltunk szerelmesek. Mi nyilvánosházakba jártunk, és személyesen ismertük a prostituáltakat. nézünk, és nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Mi megtanultuk a fasiszta indulókat. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Berlin! Azt mondom: Reichstag! Azt mondod: Giovinezza! Azt mondom: Facetta nera! És újra megtanultuk a tábornokok nevét. Azt mondod: Africa corps! Azt mondom: Rommel! Azt mondod: Guderian! Azt mondom: Rundstedt! Mi megnéztük a mozikban a fasiszta filmeket. Lützow-sasok, Stukák, GPU, Jud Süss, Alcazar! Mi láttuk a bevetésre induló Messerschmidteket, Focke Wulfokat és Stukákat! Liberatorokat! Azt mondod: Wildebruck. Azt mondom: Buda. Azt mondod: Brest. Azt mondom: Pearl Harbour. Azt mondod: Cherbourg. Azt mondom: Tagan Rog. Azt mondod: I. G. Farben. Azt mondom: Ciklon B. Mi félszavakból megértjük egymást! Apád mi volt? Kommunista? Apád mi volt? Szocialista? Apád mi Itt a legtöbb családnak volt egy ügyeletes szégyenfoltja, akinek a nevét nem volt szabad kiejteni, akit letagadtak, agyonhallgattak. Ez egy kis ország. Itt valakit mindig el kellett bujtatni. Hogy ne találják meg a fehérek, hogy ne találják meg a vörösök. Baloldali és jobboldali Oldal: 7 / 172


Katolikus és zsidó. Ez egy kis ország. Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. Pro és kontra. Itt egyszer az életben mindenkinek k Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család. Ebben a városban több feljelentés futott be a Gestapóhoz, mint a többi európai nagyvárosban együttvéve! Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Nekünk cigarettát dobáltak az németek a vagonokból. Nekünk cigarettát dobáltak az oroszok a vagonokból. Mi megtanultuk az Erikát. Mi megtanultuk a Katyusát. Mi üzeneteket vittünk és röpcédulákat szórtunk. Mi nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Mi mindig tudtuk, hogy mit csinálunk. akna. Nekünk ellopták az ifjúságunkat! Mi, hölgyeim és uraim, kedves elvtársak, csoda, hogy még az eszünknél vagyunk! Mi még az utcai vizeldék falán is azt olvastuk, hogy: nem-nem-soha! Velünk szállóigéket magoltattak be! Belénk égették, hogy: Justice for Hungary! Turulmadár, Hadak útja, Csaba királyfi, Édes Erdély, Ott, ahol zúg az a négy folyó, Velünk megtanították Rothermere lord nevét, Zadoravetz nevét és Papp-Váry Elemérné nevét. Itt a hentesüzletek kirakatában kolbászból rakták ki Csonka Magyarország térképét, és disznózsírból mintázták meg Horthy Miklós mellszobrát!

Mi leventének, ágyútölteléknek, deportáltnak jók voltunk. Éhen halni, megfagyni jók voltunk. Minket Belénk vágott az aknaszilánk, amikor visszamerészkedtünk a lakásba, hogy lehozzuk Minket öleltek magukhoz a férfi nélkül maradt, kiéhezett hadiözvegyek. k voltak. Pedig csak tizenhat évesek voltunk. Egykorúak, de nem egyakaratúak. Tiszták és mocskosak. Oldal: 8 / 172


Igazak és becstelenek. Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól. Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak. Valamennyien '28-asok. Sokan indultunk, kevesen maradtunk. Az arcunkra volt írva a holnap. A háború nyelvén beszéltünk, de megértettük egymást. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Eisenhower - azt mondom: Zsukov. Azt mondod: Patton - azt mondom: Malinovszkij, Bradley, Timosenko, Vorosilov, Montgomery. Azt mondod: Monte Cassino - azt mondom: Sztálingrád. Azt mondod: Enola Gay - azt mondom: Hirosima. Azt mondod: Coventry - azt mondom: Nagaszaki. Mi félszavakból megértjük egymást. Mi átéltük Budapest ostromát. Nem azt az ostromot, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben. Nem azt a légitámadást, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben. Azzal a telibe talált, Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak! Budapestet 1944 nyarától kezdve, hónapokon Tönkrebombáztak bennünket, ha még nem méltóztattak elfelejteni, ugyanúgy tönkrebombáztak, mint Ludwigshafent, Essent vagy Düsseldorfot! A Városliget fáin úgy lógtak a széttépett emberi testrészek, mint karácsonyfán a szaloncukor! Mi nemcsak azt a maroknyi nyilas pártszolgálatost láttuk, akik lassan már visszaköszönnek nekünk a diszkrét filmhíradó kockáiról. Azt a nyolc-tíz Beszkártkalauzt, kapuján. Bennünket nem hívtak be katonának. Mi akkor még csak tizenhat évesek voltunk. De a mi korosztályunkból kerültek ki a Szent László hadosztály páncélfausztos sihederei, a nyilaskeresztes süvölvények és az SS magyar ajkú alakulatainak véres Mert ez a korosztály, mint a klinikai ló, magán viselte korának minden tünetét. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Mi érkeztünk a fényes szelek hátán! Megforgattuk a világot. És a világ forgott velünk! Oldal: 9 / 172


Éheztünk, fáztunk és új indulókat tanultunk. Hófúvásban utaztunk a vagonok tetején zabálnivalóért. ejünket vágta le a villanyvezeték kifeszített huzalja! A mi kezünk fagyott oda a vastraverzekhez. Mi láttuk és hallottuk beszélni Thorezt, Togliattit, Duclost, Dolores Ibarrurit, Tim Buckot, Harry Pollitot, Kalinyint és Vorosilovot! Mi láttuk és hallottuk Dimitrovot, Titót, Wilhelm Piecket, Károlyi Mihályt és Rajk Lászlót! Mi találkoztunk a Komintern egész gárdájával! Mi láttuk és hallottuk beszélni Csu-Te marsallt, azt a Csu-Te marsallt, aki harminc viratot küldött Franco halálakor a spanyol kormánynak! Azt a Csou Enfasiszta diktatúráját! Mi állami szolgálatba álltunk, külügyi szolgálatba álltunk, belügyi szolgálatba álltunk. Mi úgy ismerjük ezt a várost, mint a tenyerünket. Mi ismerjük egymást. Mi mindenkit ismerünk. Mi tudunk konspirálni, hallgatni, nem fecsegni, Mi vakon hittünk és látva csalódtunk. Összetörtünk és kiegyenesedtünk. A mi korosztályunkból kerültek ki a nagy koponyák és a húgyagyúak. Minket elfogtak és megvertek. És mi elfogtuk azokat, akik elfogtak bennünket. Mi mindennap azzal ébredünk, hogy máma meghalunk. Nekünk negyven és ötven között már fehér a hajunk. Mi bírjuk az italt, vihart, éhséget és fagyot. Ránk lehet számítani. Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani! Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk. Nekünk megölték a legjobb barátainkat. Minket megöltek a legjobb barátaink. Mi voltunk a barikád két oldalán. A baloldalán és jobboldalán. Mi látogattuk a börtönöket. Bennünket látogattak a börtönökben. Mi cinikusak vagyunk. Mi a szívinfarktust szívtrombitának nevezzük. De a szívünk, ahogy Dzserzsinszkij mondta, forró, és az agyunk hideg. Bennünket már nem érhet semmi meglepetés. Ránk sortüzet adtak. Bennünk nem ért véget a háború. Oldal: 10 / 172


Bennünk soha nem ér véget a háború. Mi békében élünk, gyermekeink homlokát simogatjuk, sétálgatunk a vasárnapi c sortüzek dörögnek és harckocsik lánctalpai csikorognak. Mi felkapjuk a fejünket minden fékcsikorgásra. És énekelünk, folyton csak énekelünk: Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Mi ott voltunk minden április 4-én, és láttuk a karhatalmi századok szuronyerdejét! A hajnal óta szoborrá merevedett katonák néma cohorsait! És láttuk Sztálint a mauzóleumban bebalzsamozva. És újra talpra álltunk.

Akik nem bírták tovább cipelni a nehéz csomagot. Ekkora csomaggal nem lehet sehová elutazni. Pedig mi mindenhová kapunk útlevelet. Minket bárhová simán kiengednek. Mi nem tudunk és nem akarunk máshol élni, csak itt! Nekünk itt még feladataink vannak. Temetjük apáinkat. A '88-asokat, '89-eseket, '900-asokat. A vér és szenny szagát. Látogatjuk a '19-eseket, a spanyolosokat, akik sárgára aszalódott testtel hörögnek Fénytelen szemükben lovasrohamok, torkolattüzek villognak. -ben Monte Solarónál, '17-ben Caricinnél, '19-ben a Tisza partján, '36-ban Madrid határán hasaltak a géppuska mellett. A kommün katonáit. Cserni, Szamuely katonáit, egykori Lenin-fiúkat, a Batthyányakik börtönökben rohadtak a bukás után. Akiket kiküldtek, hazaküldtek, visszaküldtek. Akik lebuktak, kiszabadultak és újra lebuktak. Akik megjárták Európa börtöneit, a lágerek poklait. Akiknek nem volt soha egy nyugodt pillanatuk, akiket örökké kerestek, akik egymásban sem bíztak. után kapkodva belénk kapaszkodnak, s miközben görcsösen

magunkat, pedig üvölteni szeretnénk kínunkban. Oldal: 11 / 172


Melléjük ülünk, mosolyogva föléjük hajolunk, és velük együtt énekeljük: Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Nekünk a hallgatásunk is beszédes. Nem mindegy, kivel hallgat az ember. Mi egymás társaságában szeretünk hallgatni. Mi tele vagyunk kitüntetésekkel. Mi ezeket a kitüntetéseket megérdemeltük. Csak az a furcsa, hogy túlságosan fiatalok vagyunk a kitüntetéseinkhez. Hiszen még ötvenévesek sem vagyunk. De mi sohasem leszünk 70 évesek. -külön sok helyet foglalnának. És egyszer egy évben e kifényesítik, és újra visszateszik a dobozba. És a kitüntetések átmennek te. De még élünk. Még élünk. Pedig már leéltük az életünket. Mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve. Sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tudunk. Mégse tudunk semmit. De még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent. Mindenütt. Mi, '28-asok. De már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban vannak. A fiaink. Drága fiaink. szélén, és velünk éneklik, hogy: Velünk énekelik?! ber 3-án.)

Oldal: 12 / 172


IRODALMI PÁLY

abc sorrendben

Bajár Cassino: Hanyas vagy Berczi Dávid: Forduló Bernáth Csaba: Megveretve Bernáth Csaba: Pionírtáborban Bernáth Csaba: Temetés Biró Péter Pál: Halálra Születve Csabi István: Hanyas vagy 2013 Csobanka Zsuzsa: Hanyas vagy Dittrich Panka: Hanyas vagy(ok) Dr. Kutron Katalin: Hanyas vagy Emericzy Enid: Negyvennyolc tíz nulla három Fehér József: Hanyas vagy Fehéri Mari: Hanyas vagy Ferencz Rebeka: Hanyas vagy 93-as Gabrien Lilla: Hanyas vagy 96-os Gelencsér Orsolya: 94-es Gellért Andor Tamás: Második Generáció Gonda Juli: Egy 43:as monológja Gyarmati Szabó Elvira: Business Breakfast Hajdú Tamás: Nyomtáv Hámori András: Hanyas vagy Horváth Gábor: Hanyas vagy Horváth Máté: Nekünk már nem mesélnek Jank István: Hanyas vagy Juhász János: Hanyas vagy Kálomista Bence: Alkotó alkotások Kántor Zsolt: A bor édes szövete Kántor Zsolt: A nyelv a lélek teste Kantor Zsolt: Csak szöveg a gondolkodás Kántor Zsolt: Hanyas vagy Budapest Kántor Zsolt: Magvavaló tudás Kassai Tünde: Mi kilencvennégyesek Király Gábor: Hanyas vagy Kiss Anna Mária: Anna szerint Kovács Szilvia: 9x9 Makkai Flóra Ágnes: Él(H)arcosok Makkai Flóra Ágnes: Nyolcvankilenc Makkai Flóra Ágnes: Színfolt a fekete:fehérben Matuka Zoltán: Hanyas Vagy 74-es: I. rész Matusik Ágnes: Hanyas vagy M Oldal: 13 / 172


Mészáros M. Zsuzsa: Hanyas vagy 56-os Mihalovics Éva: Másodikgeneració Nelhübel Beatrix Nagy Mátyásné: Nekem nyolc Orsolya Fleith: Álomfejtés Paszti Péter: Hanyas vagy Péter Paszti: Hanyas Vagy Somogyi Feri: A Kamikaze generació Szabados Anita: Hanyas vagy Szabó Szilvia: Hanyas vagy 63-as Sárközi László versei Székely Sára: 94es Gyerekek Szemeredy András: Hanyas vagyok Szilágyi Erzsebet: 68 Tamas Anett: 14 évesnek lenni Tompos Krisztina: Én a rendszerváltás gyermeke vagyok Tóth A. Edit: Az enyém Tóth Ágnes: Hanyas vagy én 51-es Tóth Gerda: Kellemetlen látni Tóth Gerda: November Tóth Gerda: Rezdülés Turóczy Zsófia: Hanyas vagy Utasi Hajnalka: Angyalok és széntek Utasi Hajnalka: Jellem ereklyék Utasi Hajnalka: Szárnyak nélkül Vass Szabina: 1992-esek Vass Szabina: Hanyas vagy

KÉPZ M

abc sorrendben

Borbás Adrienn Nagy Katalin: A magyar narancs c. képe Jónás András Magén István Nelhübel Beatrix Nagy Mátyásné: Nekem nyolc c. képe Varjú Krisztián Szabados Anita

Oldal: 14 / 172


IRODALMI

Oldal: 15 / 172


Bajár Cassino: Hányas vagy?

jóindulattal sem lehetne ráfogni, hogy békések voltak. Így hát mi harmincnyolcasok Kicsivel születésem után új eszmék új hadaival telt meg a világ és ezt sokan, nagyon sokan nem élték túl. Nekem szerencsém volt, a pince, ahová leköltöztünk nem kapott találatot. Aztán amikor feljöhettünk, Anyám sírva ölelt át, mert félárva lettem. Így mondták. minden kaput feldíszítettek a t

másik kellett haza szaladnia. De ezt a szüleink nem díjazták. Hanem az igazi az volt, amikor Albert úr beültetett minket oldalkocsis motorjába és elvitt fürdeni. Angyalföldön a melegvíz jót tesz ör Hányas vagy? Harmincnyolcas? Mi még lehettünk farkaskölykök, elégethettük a cserkészavatásra már én sem mehettem el. Helyette kisdobos lettem és Nekem mindig apahiányom volt. Kerestem a példaképet, aki majd megtanít sok fiús játékra, aki majd önbizalmat önt belém és példát mutat, elmondja mi a jó és mi a rossz, mikor mit kel pótapám, de neki rossz tapasztalatai lehettek, mert semmit nem mondott el. minden magyar) szeretett apja, de valamiért nem lopta be magát a szívembe. Talán k. Ez abban az évben volt, amikor maturáltam. Aztán lett megint háború, amit már érett fejjel élhettem meg. És ezt is megint sokan, nagyon sokan nem. Azon az október 23.-i kedden felkelt a nép a kis kopasz és barátai ellen. Másokat akartak helyettük. De eg Hanem a régiek csak nem adták fel egykönnyen, hívták az oroszokat segítségül. forradalom és szabadságharc. Hányas vagy? Harmincnyolcas? Akkor tudod mi lett a vége. Megtorlás, leszámolás, vér és kötél. Oldal: 16 / 172


Mi hiába írtuk az érettségi tablónkra: találkozunk 1957-ben. Volt, akivel már soha nem találkozhattunk, csak a nevét olvashatjuk a háromszázegyesben. És voltak sokan mások, akikkel csak majd húsz év elteltével ölelhettük meg újra egymást. Közben kortársmajd a Holdon. Nekem szerencsém volt, utolsó munkahelyem révén nagy események közepébe kerültem. Feladataim lettek a pápaAzon a bizonyos napon szálláscsinálója - és belföldi fotósokat, tévéseket. És láttam atillás, dolmányos urakat, akik békésen szalonnáztak a kiállítási termekben, fehér ruhás kis baroneszt, aki piros-sávos honvéd egyenruhá nagyapja után szaladgált. Láttam a koporsók özvegyeit egymásközt trécselni, Aztán ez is elmúlt és új cs De legalább már nem ropogtak a fegyverek. Hányas vagy? Harmincnyolcas? Akkor Te is megélted a rendszerváltást, a század és ezredfordulót, amire másoknak legközelebb csak sokalkalmuk. Ha tanúi lehettünk, emlékezz rá és adj hálát az Úrnak érte.

Oldal: 17 / 172


Berczi Dávid: Forduló Anyám mosókonyha volt leánykorában, Apám meg fáskamra. Egymásba nyílt a lelkük, Beleszülettünk mind a nagytakarításba. Beleszülettünk a nem éhezésbe, A nem fázásba, A csak a szükségtelent nélkülözésbe, Egy napsütötte szolgálati lakásba. Anyám tolltartó volt leánykorában, Apám akkor frissen kent tapéta, Egymást nézték a nagyszobában. Mi meg beleszülettünk a szabadság Újrahasznosításába. Ami nem kér, s nem kérdez, Ezért mi magunk lettünk a párbeszéd hiánya. Beleszülettünk az értetlenkedésbe, A szavak mögé nem látásba. Beleszülettünk egy még nem, De már nem világba, S ezzel akkor még nem, S most már nem vagyunk tisztában. Anyám három fiú anyja, Egymásra sem kellett lelnünk. De mégsem eleget. Mi lettünk a csomópont, Meg Buda, maga Pest is. A plenáris ülésen pasziánszozók unalma. A pia, abból is az olcsóbb, Az égetett szeszek és a zene Hogy idegrendszereket határoz meg azóta. Az értelmetlen információhullámban megtört Hajó s hajósa, mert már nem vagyunk analóg, De még nem is lettünk digitalizálva. Hogy anélkül éljük a szüleink álmát, Hogy érdekelne remélik, vagy el is várják. Anyám mosókonyha volt leánykorában, Apám meg fáskamra, Egymásba nyílt a lelkük. S mi egy tátott száj lettünk három darabba vágva. Oldal: 18 / 172


Egy tátott száj, mely nem tudja, Milyen szóval kérdezzen rá Saját szabadságára

Oldal: 19 / 172


Bernáth Csaba: Megveretve számomra mély sebeket feszeget, hanem mert tehetetlen voltam, mint oly sokszor negatív hatás éri testét s lelkét egyaránt. Tehát, ha valaki valami vidám történetet vár se kezdjen olvasásába. kopárabb Ungvár. Ide jártam autós iskolába. A C jogosítvány megszerzésének ingyenességét a honvédség biztosította. Szóval hat -e ennél több, hisz iskola után nem kell komolyan tanulni, és ott van az egész hétvége, azt tervez az ember, lánnyal. Hétvégén találkoztunk volna másodszor a bálban, megígértem neki, hogy ott leszek. Fázós péntek reggel volt, mikor átléptük a nagykaput, mi heten magyarok, akik egy sejt Itttam össze magamon, mert még magammal hoztam az osztály melegét. Heten s más évfolyamról is páran vártuk a 4-es városi buszt, hogy kivigyen a vidéki buszpályaudvarra. Sajnos, mint mindig, most is késett. Utolértek ukrán osztálytársaink és idegen arcok is. Nem hogy kaptam egy hatalmasat az államra. Elsötétült minden az ütésre, bár nem estem el, iszonyúan fájt, aztán én is elkezdtem szaladni legjobb barátom után keresztül a városon csak az osztálytársak, kikkel együtt jártunk már második hónapja, s hozzá a többiek, zabályos hajtóvadászatot éltünk meg mindahányan, mi ketten is csak azért kaptunk viszonylag keveset, mert sikerült a kálvárián át a sírkövek takarásában - elérnem nagynéném házát, s oda húzódtunk be, míg múlik a veszély. Ekkor már fáztam, reszketett minden tagom, de inkább társaimra gondoltam, mi Dagadni kezdett fél arcom, unokatestvérem megkínált vodkával, mely után kicsit magunkat, viszont féltünk, hogy így vettünk egy üveg pálinkát, megfelezve egy húzásra meg is ittuk. Ezek után már újra nem éreztem semmit, holott fél sárgadinnyére duzzadt arcom, s minden kimondott Busszal leutaztunk Csapra, a magyarok több mint fele idevalósi volt, meg akartuk tudni, mi lett velük. Estére értek csak egyesével haza. Látszott rajtuk, hogy nem adták egykönnyen. Tépett kabát, repedt fül, koszos ruházat, szétrúgott táska beszélt helyettük is. Én este hétre kerültem haza, félpiásan, feldagadva, tisztán nem tudtam már ejteni a mássalhangzókat. Oldal: 20 / 172


Reggelre hótakaró borította a tájat, egészen belepte a negyven kilométerre Ungvárt is, próbálta eltakarítani a tegnapi mocskot az utcákról. Lassan haladtunk a beavatkozás. Minden fogam között drótot húztak, két egészséges fogam ki kellett venn ra,

a fiukn a drótokat fogaim közül. Spriccelt a vér szanaszét. De még ez sem fájt úgy, ahogyan lelkem. Azóta i felrezzenek álmomból. Nem jártam többet az iskolába. Érdekes módon megengedték, hogy így is levizsgázhassak másokkal, tehát végül én is megkaptam szolgálatteljesítéskor.) Hetünk közül egy fiú, legjobb barátom, Afganisztánban szolgálta Szovjetuniót, azt az kellett. Afgánokat ölt parancsra tankistaként. Hazatérve idegroncs lett, s ma már azon sem csodálkoznék,

Oldal: 21 / 172


Bernáth Csaba: Pionírtáborban 1980táborozásom emlékét. Hiába a távoli múlt, a mély benyomásokat, a lélek kizsigerelését, méltóságába való gázolást nem lehet egykönnyen elfelejteni, kivált ha azt hiszem. Többször voltam már pionírtábor elismerése gyanánt. Akkoriban csak a jó tanulóknak adatott meg, hogy igénybe vehessék a nyaralás e formáját. Mivel én színötös diák voltam mindig, minden lességnek, mint igazgatók persze kivételezhettek is némi baksisért a helyek, táborok elosztásánál Eljött a moszkvai olimpia éve, s én és hat nem magyar kárpátaljai társam helyet augusztusban. Gondoltam, ez maga a Mennyország, Fekete-tengeri Paradicsom, mégis a tenger! öleget a helyi kolhoz égisze alatt, mint aki érzi, hogy nagy szükség lesz hamarosan a pénzre. Bár sokat nem fizettek az átvett almás ládákért, mégis sikerült közel 40 rubelre szert tennem, mi akkoriban belt vittem magammal a táborba. Elérkezett a várva várt nap, ám csak a vonat indulásánál derült ki, hogy egyetlen megmagyarázhatatlan félsz, igaz, tizenhárom évesen nem kell magyarázkodnom, szüleim, testvérem. úszkálhatunk majd, ám nagyot tévedtem. Másnap rögtön rajokba osztottak, de tizeneg hogy ne unatkozzunk, s készüljünk a záró fellépésre, ahol majd osztályozzák rajunkat. Tulajdonképpen ezért vagyunk itt, felkészülni lélekben, testben, hogy méltó állampolgárai legyünk majd hazánknak, a nagy Szovjetuniónak. A tenger pedig harmadik napon levittek minket szigorú sorrendben két

három órára. S nem kénytelen voltam,

takarítója is. Bizony, nekünk kellett felmosni is. Ez idáig nem tudtam, mi fán terem is a szappanos-vizes körkefével való felmosás. Hétszer voltam büntetve, mert Oldal: 22 / 172


Na és a koszt. Már második naptól szabályosan éheztünk barátommal egyetemben. Takarodó után kiszöktünk többször a konyhára, vállalva a lebukás veszélyét, s ha még találtunk ott valakit, kenyeret kértünk, azt rágcsáltuk a paplan alatt éjszaka. Isteni eledel volt a barna, száraz kenyérhéj. Akkor volt tele a hasunk, ha a konyhán teljesítettünk szolgálatot, mert akkor kérhettünk és kaphattunk is repetát. A hónap alatt ötször volt szerencsénk mosogatni, felszolgálni s közben jóllakni. Akkor nem, ha nézni, rögtön megszálltuk tiltás ellenére is a büféket élelemszerzés céljából. Milyen finom is volt limonádéval a keksz, vagy tejjel a kifli, és/vagy a csoki, fagylalt s minden, ami kapható volt élelmiszer szatyornyi mennyiségben. Nem az volt a baj ugyanis, hogy ehetetlen a napi háromszori étel, hanem az, hogy irtóan kevés. Én legalább még k fárasztóak voltak a napok az állandóan estig tartó programokkal, melyet nem tudott -már kérgessé tette nyakam, de lehessek, ami csak egy ifjú Lenin portrés jelvény viselésével járt.) Az utolsó héten már minden bajom volt, írtam haza, hogy jöjjenek értem. Éhes voltam, fáradt az ideológiától, elfogyott a pénzem, úgy lehet, ha lett volna elég a

majdnem mindenki vörös csillagos oklevelet kapott, s külön mindenki lelkére fogadtam meg, hogy soha többé pionírtáborba bíz én nem megyek. Kipróbáltam

rtam képzeletemben, én voltam Kis János Móricz Tragédiájából, nem akartam semmi mást csak egyszer

Oldal: 23 / 172


Bernáth Csaba: Temetés Soha nem szerettem temetésre járni, gondolom más se nagyon. Ha csak tehetem, kihúzom magam alóla. Ám katonaságnál nem lehet parancsot szegni. Egy ilyen történetet szeretnék elmesélni, mi velem esett meg a kétévi szolgálat alatt. legnagyobb megterhelést, s ha a kapca alatt nem hordtam volna zoknit, úgy lehet, hogy nekem is rohadt volna a lábam, mint oly sokaknak. Az is igaz, hogy a zoknit naponta többször is tisztára cseréltem, mostam. Szóval kutyamelegben, a reggeli eligazításnál tudtam meg, hogy aznap nem kell a nem sejtettem, hogy mire vállalkoztam. Parancsba kaptam tehát, válasszak ki magam mellé öt katonát a célra. Rögtön átérezve az ügy fontosságát, négy fiatalt és egy magamkorút jelöltem ki, mert ha munka lesz, legyen kire támaszkodni. tem mindezt, s a kapitányom is szeretett mint irányítót. vételeztünk, tártáska és bajonett nélkül. Hamar a megadott címre értünk, hisz közel voltak a kaszárnyához a tiszti lakások. Egy alezredest kellett katonai végtisztességben részesíteni. Egy magas rangú katonatisztet, aki a negyedik emeleten lakott. Mikor megérkeztünk, többen is katonaruhában voltak, s mindahányan elkezdtek parancsolgatni. Nem tehettem egyebet, végigcsináltatt szen állt egy szerintem kimondottan erre a Ural húzott. Körberaktuk koszorúkkal, s indulhatott a menetoszlop. Gyászolók a fél városon az elhunyt kitüntetéseivel egy vörös párnán a kezemben, géppisztollyal a hátamon. A koporsó szélén szintúgy követtek bajtársaim. Amerre mentünk, mindenütt feltartottuk a forgalmat, ám érdekes módon senki se dudált, úgy látszik, hozzá voltak szokva az

esett az a majdnem egy óra, amíg a görögkeleti pap és kántora énekelt a még tetem szaga járta át orromat. Hányni lett volna kedvem, csak nem volt mit, nem mentem reggelizni megszokásból sem. Kisvártatva végre egyikünk kezébe nyomták Sokkal hangosabban szól a vaktöltény, mint a rendes golyó, majd belesüketültem a háromszor hat lövésbe. Mintha akna és/vagy gránát robbant volna szoros közelségben. Kijózanodásra kezünkbe nyomták a lapátokat, s fedhettük be az általunk a sírgödörbe leengedett díszes koporsót. Keményen megmarkoltuk, nem akartuk beejteni, mint tették annak idején Brezsnyevvel. (A kitüntetéseket elvették ették el a halottal.) Serényen lapátoltak a fiúk, látszott rajtuk, hogy szeretnének már túl lenni az egészen, száraz ajkukat harapdosták kínjukban, mire Oldal: 24 / 172


végeztek a hantolással. Koszorúkkal körberakni a sírt ezek után már felüdülésnek S ennyi. Még azt se mondták nekünk, hogy köszönöm. Se a tisztek, se a civil Vagy legalább megkínáltak volna limonádéval, keksszel. Szomjasan, éhesen, dühösen, fáradtan, elcsigázottan indultunk nem díszlépésben vissza a kaszárnyába. Ömlött rólunk a poros veríték, fekete térdcsizmánk agyaggal szennyezett volt. Még Visszaérve jelentettem, hogy teljesítettük a parancsot további megjegyzések nélkül. Mire leadtuk a fegyvert megtis mindig tisztán kell leadni használat után), és átöltöztünk hideg vízben megmosakodva, lekéstük az ebédet. Habár máskor is történt már így, most különösképpen fájt, úgy éreztük, ma kimondottan megdolgoztunk érte. S pénzünk sem volt, hogy a kantinban költekezhettünk volna. Legalább a civileknek lett volna eszük megkínálni a mindig éhes katonát. A kétévnyi szolgálat alatt még kétszer kellett részt vennem szinte ugyanilyen szertartásban, temetésben, ugyanilyen fizetséggel, de egyáltalán nem vagyok büszke rá.

Oldal: 25 / 172


Biro Peter Pal: Halálra születve

ükségleteken kívül bolygó. A belátható vég elleni menekülés utolsó reménysugarán civakodik a gyarló hatalmasságok utolsó generációja. Nyomorba taszítják egymást és minket. Hogy mi momentuma a halál elfogadása, a felkészülés, a belenyugvás. Ez pont olyan számítógépet, mobiltelefont, mindent, ami szórakoztat bennünket, vagy megkönnyíti a munkánkat, és itt a lényeg, nem az életünket, csak a munkánkat. könyebbé, gyorsabbá, tisztábbá, hosszabbá és értelmesebbé tehetné a alkotásra, tanulásra, gondolkodásra és ezek természetes szintlépéseire. Ehelyett lassú, nehéz, gyötrelmes és túl rövid életünkbe kell belezsúfolnunk a ás a megélhetésért, büszkén, hogy nem munkanélküliként fagyok halálra egy zsúfolt nagyváros egyik zuhannia. Fintorogva tekintünk le nagyzolva a hajléktalanokra, ahelyett, hogy ellen. Az empátia nem létezik, nem szabad, hogy hasson ránk. Ez a XXI. század halált, tegyük hasznossá, áldozzuk magunkat a célért, ami tíz év múlva olyan jelentéktelen lesz, mint én magam, vagy az álmom, hogy ez véget ér egyszer. A nép lelkesen választ a csomagolások közül, ami mind ugyanazt takarja el. Félelmetes a marketing hatalma. Mint tényt tálalja elénk, és falatja fel velünk ez esti hírek félórás megalázni, élete végéig tömni belé a hazugságot, és lebutítani. Irigykedve bámuljuk a valaminek újjá kell épülnie, ilyen az ember felfogása: épít, fejleszt, rombol. Aztán általában a már bevált sémában, esetleg apró eltéréssel az eredeti mását építi fel. Pont itt van a legnagyobb gond. Többnyire nincs tudomásunk az alternatíváról, vagy korlátoznak minket a választásban, így gátolva meg azt, hog útjára, amit már nem félelem, nélkülözés és agresszió között kell valahogy túlélnünk. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a jelenlegi életkörülmények inkább egy gép, Oldal: 26 / 172


semmint egy ember szükségleteire irányulnak. Mi, mint Istenek, nem hagyhatjuk, hogy az általunk épített, és fenntartott világ rabszolgái maradjunk.

Oldal: 27 / 172


Csábi István: Hanyas vagy? 2013. Hanyas vagy? Még mindig huszonnyolcas? -Még mindig.Még mindig félszavakból? -Még mindig.Akkor kezdjük! -Nem baj, hogy már meghaltam?Csak magadnak kispajtás. Nem nekünk , ötvennyolcasoknak. Nem vagy Te egy Veled , neked.Csakhogy Te már úgy váltasz rendszert, mint más -Van benne valami.De mindig el is rontasz valamit. Most az apád szaros gatyáját akarod megint felhúzni. -Nem mondod!-Hagyaték lónak ne nézd a fogát!Hát mit nézzek, a seggét? -Csak ez a ló volt kéznél.Anyám, én nem ilyen lovat akartam! -Csak rosszul ülsz rajta, azért hiszed, hogy hátrafele megy!Mi van ha ez tényleg hátrafele megy? -Lükvercbe tettük volna? Na fene!Egyáltalán, jól áll ezen a nyereg?-Mindent nekem kell tudnom? Lovas nemzet vagyunk. Fehér lovas.Igen? Hogy fog az a szerencsétlen gyerek hátrafele nyilazni, ha nem tudja merre megy a tengerész lova? -Ugyan már!Nekem a tenger a Balaton. -Nekem három tenger is mosta egykor.Neked jól megy. Pedig mit nekünk a Kárpátok fenyvesekkel Trianon óta? -Nesze neked ott az unió. Már tíz éve.-Nem kellett volna fölfalni negyvenötben azt a sok lovat .Helyette puhíthattátok volna nyereg alatt a húst. -Hagyjuk már ezeket a lovakat!Ez az! A Károlyi szoborból is legalább a lovat hagyni kellett volna! -Mostmár elég! A kommunizmust mégsem hagytam rátok, mint Károlyi. Mégis csak Ti szereztétek be megint. -Nem a gólya hozta, hanem az oroszok.Nem vádollak, kommunizmus az már nincs, de deficitem az van. -Szerintem is van deficited!-Hehe! Hát neked semmi sem jó? Nincsenek is rabszolgák!Ennyi?Félmegoldások. Mint a bombával. Csak ráírtátok, hogy ne piszkáld! Micsoda népség! Oldal: 28 / 172


-Legalább megtanult a gyerek olvasni . Még a végén alád pörkölt volna.Ennyi volt? -Ennyi. Ne is várj, nem jövök.Pedig jöhetnél. Te már tudod, amit én még nem. -Hehe!-

Oldal: 29 / 172


A várakozás éveiben születtünk. Egy bukott rezsim halálos ágya mellett, minimalista járókákban kezdtük a pályafutásunkat. Kiégett, a kommunizmusban és a szexuális minket. A nyolcvanas évekre nem maradt semmi, amiben hinni érdemes volna, hát arra treníroztak minket, hogy ne higgyünk semmiben. A politikai találgatások demilitarizált övezeteinek gyermekei vagyunk. -esekkel a alaptanterv új prototípusait. Mi már nem beszélünk oroszul, még nem beszélünk angolul. Akkor jelentkeztünk az informatika szakra, amikor a tanárok se tudták még, bölcsészetre, tanultunk asztalosnak, és végül gyártósorok betanított munkásai lettünk. A szélesre tárt kapukon áthaladva eltévedtünk a demokrácia csodabirodalmában. Lecsúsztunk a gulyáskommunizmusról, végigtársasoztuk a rendszerváltást, és bedarált minket a szárnyait bontogató új gazdasági rend. gyermekei vagyunk. Csak néztük, ahogy az itt felejtett szamovárok megteltek whiskynélküli generáció, aki a szabadság mámorában letérdepelt Amerika engedték többé felkelni onnét. Most a porba rajzolt sávos lobogókat lehajtott fejjel nézve félünk. Mi még végighallgattuk a háborús történeteket, hogy levágott fejek a Duna vizén, meg szekéren menekülés két idegen hadsereg között. Mi nem tudjuk elhinni, hogy béke van, mert tudjuk, hogy nincs. Naponta megnézzük az Indexen Kim Dzsong Unt, a NATOkortársainktól is, akik éppen úgy nem találják a kitaposott ösvényeket, mint mi. Mindent kipróbáltunk, mert bárhol utánunk hajigálták a narkót. Az összes lázadásunkat megfojtották az engedékenységgel. Jártunk a Szigetre, amikor még volt értelme a Szigetre járni. Hallgattuk Lovasit, amikor már jó volt, hallgattuk Lukács Lacit, amikor még jó volt. Magunkkal hoztuk a hetvenes-nyolcvanas évek nagy ultunk gondolkodni, aztán ezt megbántuk egy kicsit, ezért elsajátítottunk néhány jóga ászanát, és a nyugati világra alkalmazott Zen Buddhizmus minden önbecsapását, azzal az élen, hogy bármikor újra kezdhetjük. Mi el sem kezdtük igazán. Nyitott határokon belül üldögélve távolról figyeljük a világot, mert a bankszámlánk keményebb hálót feszít körénk, mint a vasfüggöny. Szabad változtatási jogunk teljes családi ebédeket. Majd, ha eljön az ideje. Aztán egy reggel arra ébredünk, hogy talán híján azzal, aki mellett éppen felriadtunk. De lesz legalább egy gyerek, akit már a

és nem értünk oda a nagy csodákhoz. Mi a várakozás gyermekei vagyunk. Oldal: 30 / 172


Oldal: 31 / 172


Csobánka Zsuzsa: Majdnem harminc Tiszta lesz a szívem, mint a patyolat, mint szerelemben, hullik le a vakolat. álmodtam, hogy van egy hazám, s közösek a vétkeink. legyen már elegem, ide süss, szeretem a kalácsot is hidegen.

süket lettem szavára, az ám, hazám. szívemet az Ágnes asszony mossa föl. Nem patyolat, sáros lett a sorfalban, uszulnak, mint beteg sejt a vérbajban. Van egy hazám, arra int, hogy el innen, otthonom fallal szemben, csak filmeken. Van egy nyelvem, máson én csak dadogok, de kibillen a szív azon az ablakon. Nagykarácsony, hol az ígért levonó? Ragasztható szívem hurkás Kohinoor. Elvetetném most mindegyik magzatom, száraz méhem átnyújtom a sorfalon. Inkább rágják szét a vétkes remények, mint gerinctelen keljek fel és reméljek. Gyere, Isten, ugorj át az ablakon, hazudtak már annyit, s én hittem vakon. Tiszta leszek, s hólyagos, mint patyolat, nemszerelem, dunnába bútt, átkozott egy parola.

Oldal: 32 / 172


Dittrich Panka: Hanyas vagy(ok) Hanyas kezében a bélás! Hogy én csöveztem-e? A nadrágom biztosan. Anno. Nem divatból! Fiatalon, amolyan Ugyanaz! Kinek hogy. Volt popper frizura meg vele az ugi-bugi dizsi-bugyi! Ám, nem nekem! Ki kérem magamnak! csajszival! A gyümölcs

volt hátra harc! Csak számháború. Ezzel is az A mókust! Nem, én nem voltam közveszélyes. Mindig megtalált a munka! Akkor! Abban az forró kását és a császármorzsát is. Szerettünk-e énekelni? Koncert! Nem feszkó! Este tízig. Tovább nem. Hova tovább? Ki mit tud. Tévében csak analóg. Lógtam-e? Persze. A suliból. Hogy máshol? Dizsi, csak az ifiházban. Zenélni? Én nem, csak a SOKOL rádióm. Ha recsegett arrább raktam és megint nyomta a rizsát! Nem kínai! Rock zene. (ceruzával) aztat szerettem. Volt egy nagy piros nyelv a akadt. sosem nyaltam hátra a hajamat. Igaz enyém láng vörös. Így születtem. Komolyan, és nem tehettem róla! (meg másról sem) Kaptam is ezért mindig a fejemre! De nem csak én, a kopaszok is. Hajaj! Hiába a dauer! Szkinhed? Kizárt dolog. Ültem-e? Álltam sokat. Meccs? Akkor még volt foci. Hej, édes élet! Hajrá magyarok! Almabor konyakos kávéval! Telt BÜFÉ mindenhol. A fagyi fillérekért. Pöfékelni? Bárhol bármikor. Ha csak a ruszki laktanya kerítésénél egy katona el nem kérte az utolsó szál bagót. Nem mondtam, Fotók? Vannak. Az Oldal: 33 / 172


is Smenával. Nem, ez nem nicknév. Márka volt, mint az étterem. Képek? Fekete lett színes is. Nem, nem csak az volt színes ami tetszett. Hogy loptam-e? Nem tagadom. Na, de kérem! Textiles vagyok. Szövet helyett az álmaimat is lopva szövöm. De nincs fonal. Nincs? Gép sincs. Csak rajzolok magamnak, önarcot, in(formálom) magam. Nem nekem, más-oknak. Este sincs kötés, horkolók. Ígéret? Fiókban. Jól vagy? A padláson megtudod. A kerítést ne nézd! Nálad? Virsli még maradt. Május elsején lejárt szavatoltsággal. Veszed az adást? Rendszertelen. Szer az még volna, csak rend nincs. Küldözgetnek ide- oda, aztán haza! Én maradok. Hanyas vagyok? Leírtam. Leírtak? Nem, nem írtak le, felírtak egy xanax-ot. Fiatal vagyok még. Élnem kell. Hatvanhatos.

Oldal: 34 / 172


Dr. Kutron Katalin: Hanyas vagy? Hanyas vagy? 64-es? Akkor még voltál kisdobo -tag. Tartottak neked -, rajhonvédelem napján. Nyaranta Zánkán, Tatán, Csillebércen táboroztál, túráztál vándortáborban. Sorakoztál a reggeli zászlófelvonásokon, ül tábori Ki Mit Tud?-on és szidtad a szakácsot a rettenetes kajáért. Hanyas vagy? 64-es? Akkor kisiskolásként elvittek évente többször az Arany János G még nem csak musicaleket játszottak. Versenyezhettél a Tudományos és Technikai - és uszodabérleted. Jártál filmvetítésre a Szovjet Tud koncertre, hétvégén várt a görög és délszláv táncház. Hanyas vagy? 64-es? Akkor írtál fogalmazást és rajzoltál képet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére. Köszöntöttél veteránokat, ünnepelted az Auróra -én ról. Hanyas vagy? 64-es? Akkor volt zsebrádiód, MK 27kivágott posztereket ragasztottad a szobád falára. Hallgattad Cseh Tamás balladáit és a ben Déri Jánossal a Tízen Túliak Társaságát és szombatonként az Egymillió fontos részét. Hanyas vagy? 64-es? Akkor már nem kellett párttagnak lenned, de tanúja lehettél a felfordult világnak, a nagy helyezkedéseknek, megtagadásoknak. Az utolsó bástya temetésének. Hanyas vagy? 64-es? Akkor mára már, bármit is csinálsz, reméljük megtaláltad az utadat és bölcsen szemléled a világot. Hanyas vagy? 64szépek. Hanyas vagy? 64múltad, mert az is a tiéd!

feledd a

Oldal: 35 / 172


Emericzy Enid: Negyvennyolc, tíz, nullahárom Negyvennyolcban születtem. Nem 1848. Száz év. Magány. És októberben. Nem abban, egy másikban. És harmadikán. Mi három? A magyar igazság. Na, csak semmi komolytalankodás. Két dalra emlékszem ovis koromból. Farsang, én hóvirág dalt még ma is tudom, végig: -e-nin, bölcs útmutató s jó apánk, Ha élne, lágy mosolyá-á-val így szólna ma is hozzánk: Nos, hogy vagytok, aprósá-á-gok, hát hogy vagytok, gyermekeim? Mi szólnánk: boldogan é-éMindig éhesek voltunk az oviban. Chips meg ilyenek a Holdban. A repeta mindig kevés. Anyám neve Bánffy Terézia. Azt mondta, amikor iskolás lettem, hogy egy F és I, most így kell. Bélistán volt, a húga férjének földje miatt. Ami nagyon kevés volt, de ehhez elég. Apám így aztán önként belépett a Pártba, mosni a szégyenfoltot. Meg hogy legyen mit ennünk. -os lévén, a halált éppen csak megúszta, az életfogytiglanból Hruscsov 1963-as bécsi útja révén szabadult. Aztán élete végéig pucolhatta az olajos rongyokat, ezt a melót is csak a felesége nevén végezhette. Mint ügyvéd. A két testvér mindenesetre nem szólt egymáshoz Az iskolában nagy volt a fegyelem, ez volt a legnagyobb, meg a koedukálatlanság, amit foggal-körömmel védett mindenki, aki oktatott bennünket. Szigorú szabályok tású, tanárokat megverni akkoriban még nem volt szokás, a tanár által lezavart fülesek meg mindig indokoltak voltak. A boltokban nem mindig lehetett kapni mindent. Egy-egy szállítmány banán vagy Néhány ár a fejemben maradt: lecsókolbász 2 forint tíz deka, a téliszalámi a maga 7 forintjával igen drágának számított. Három forint a kannás, három hatvan a a többi már süteményszámba megy. kifordítani az elhasználódott ruhát, harisnyát meg zoknit stoppolni, örülni a vajnak, Múltba veszett, mégis eleven emlékek. gye pazarlunk. Az orosz nyelvet úgy tanuljuk a suliban, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Különórán lehet németet tanulni, angolt eszébe se jut senkinek, az az imperialisták nyelve. Napközis szinte mindenki, aki hazamegy tanítás után, annak valakije otthon van délután, az kiváltságos és irigyeljük, még a ruhái is szebbek, mint a többieknek. Oldal: 36 / 172


Egyetlen gyerek van az egész suliban, akinek elváltak a szülei, nem is igen értjük, hogy mi az. nem veszélytelen dolog, szünetben nem szabad az osztályban lenni, pláne nem az ablakban. -dolgok egyre bonyolultabbak lesznek. A szerelem a könyvekben van meg a filmekben. Az életben meg olyasmit hallani, kurvának számít bár ezt a szót akkor még nem használták. A fiú, akivel jártam és egyszer megcsalt, azt mondta, hogy nem számít, mert csak a mellét érintette meg annak a lánynak és csak egyszer és csak kombinén keresztül. Egyáltalán nem úzát. Hát, ez se ma történt. télen is csak indokolt esetben hordhatnak. A hajviseletnek mindig rendezettnek kell lennie. Jugóból. KISZ tag persze mindenki, ha nem, megnézheti magát, hogyan tanul tovább. A tanárokat még mindig nem verjük. Tánczenei koktél. Az igazi zenék a Luxembourgon meg Cseke László tinédzserpartijában a Szabad Európán. Valahol messze Janis Joplin, Jim Morrison, Bob Marley ek köszönheti vajon az életét a Bee Geesnek?? Trabant, Zsiguli, Wartburg az utcákon, 3 év alatt hozzá is lehet jutni, lehet menni a telekre, az összetákolt bodegákba. Vagy autóstoppal a Balatonra - ha elengednek hazulról. A dolgok úgy általában lazulnak de valakivel lefeküdni még mindig nem számít akinek már van vagy volt valami komoly dolga a másik nemmel, az mindenesetre Dübörög az Illés, a Metró Hosszú és nem is legális folyamatok után helyére kerül az a bizonyos október. Meg Nagy Imre és a többiek. Az MDF, a Fidesz és az SZDSZ még inkább együtt vannak, mint egymás ellen. Még közös ügyeik is adódnak. Más pártok még nincsenek. és még nagyon sok minden. Hogy a kínai fokhagymáról és társairól ne is beszéljünk. És mindennek külföldi neve van. érfias lenni, a meg ingatlanirodák. mintha összebeszéltek volna, jóval kevesebb kultúrát közvetítenek, mint amennyi Oldal: 37 / 172


Néha úgy érzem magamat, mintha eltévedtem volna egy idegen országban. Abban a bizonyos 48-ban az idegen elnyomás ellen folyt valami harcféle, ha jól agyok. Egyetlen igazi érdememnek csak azt nevezhetem, hogy van öt gyermekem, akiket megadni magukat. Bár, ha jobban belegondolok, én is csak lassan értettem meg és még mindig tanulom, hogy mit is jelent a valódi szabadság. Az, amit mindenki önmagában hord.

Oldal: 38 / 172


Fehér József: Hanyas vagy? Mondom, 48-ban kezdtünk, ami az utolsó közös emlékünkre rímel

másra nem.

Mintha lennénk valakik? Mind? Aki elment, és aki maradt? Aki beállt, és aki kiállt, , míg a másik csak úgy. Mind? Aki alku, s aki merev, aki tapsolt, s aki szótlan, aki felemeli, míg a másik lehorgasztja, aki bántott, és akit ezt mi tettük? Együtt és külön, e mi, akik semmilyen szavakból már nem értjük meg egymást, hisz minden közös jelünket odahagytuk e rengeteg úton. Nem, a nyelvünk sem közös, e varázsos ajándékragacsunk, melyet ostorként is használtunk, ráhúzva vele a Másra, jegyet -ezés. Kenyérjegy, téglajegy, származási jegy, érdemjegy, jegyben jár, jegyüzér, zárjegy, kárpótlási jegy, bankjegy-automata bármilyen szavunkkal e, tán a nyelv kínált volna egységet, ám még azt is a gondolattalanoknak engedtük át. Be kellett volna jelentkeznünk a történelembe? Ugyan: mikor és minek? Egyáltalán, hogyan jelentkeztünk volna? Rá kellett bíznunk a kiválasztott akarnokokra: ha a fordulat éve volt, és a kedves Rajk Laci születésünk belügyminisztere, esete mindenki megtanított a változáshoz való alkalmazkodásra. Aztán, ha meg is tudtuk örténelmi lábjegyzetekig. zorító súgják, vigyázz, azt többé ne! Ki addig élt, s borzadva hunyt szemet, kaput nyitott a friss légnek. S mert remélt, hát világra szültek minket, mint az Új Bizalmat, hisz élni az el nem suttogott fohász

tei,

magát ennyi, nesze neked láthatár. Aztán elengedtük üres marokkal szüleink kezét, Szóval a fordulat éve? És azóta minden kimaradt? Apuskám - hát 56? 68, 89, aztán 10 azok talán nem? De, persze a tangó újból divat? A fordulat évének nagy nemzedéke lassan minden évben fordult egyet. Ment a riszáljunk így is, úgy is! Az 56 egy délután volt az ablakból zavartak, 68-ban semmi ifjúsági szolidaritás, nem ám tüntetéssel kevert szabadszerelem, hanem katonaság, internacionalizmus, 89-ben közelebb léptünk, óvatosan, gyanakodva hogyan is lenne az lehetséges, na mi is ez, de mire -asok, majd a 68-asok, és pár éve már a 78-asok is. Csak azt lehet tudni, hogy -e egyáltalán, vagy Oldal: 39 / 172


ült megvernünk önmagunkat? Érdem lenne küzdelem, cél nélkül, és minden szétporlás ellenére átlökdösni ivadékainkat a talánra? Láttuk nemzedékem haszontalanságában hangos elméit felkapaszkodni az ítélkezés szószékére, miközben sebesen hányták le magukról a megbízhatóság lárva álarcát. S mindig, és mindig a rádöbbenés, a jaj, hogy Ezek sem tudnak mást! Egy rács mögött jártunk körbe- és körbe, de éltünk s ennyi elég magába -masinája. A mindig n éltünk, a napi sikerekké díszített magtalan hazugságokat vettük magunkhoz. Majd tudomásul vettük: támadt új raj, fiaink, más szájjal, de ugyanúgy, Népem nagy tudása: ne kérdezz, hogy ne kérdezzenek! A miért? ezen hallgatással bevetett vidéken átkot von fejedre. Dadogó árnyak vagyunk barátom, kis történetek profi fordult legyintés közt kígyózó leheletnyi ösvényen haladtunk - valamerre? rólunk a rendszer betonkockáit? Ám aki álmodik, beéri ennyivel. Vajon hány hiábavaló rendszer terhét tudtuk leálmodni magunkról? Nem állt mögöttünk angyal, kinek jelet kellett volna írni ránk, s ha volt, becsukta a nekünk kinyitott kaput, s intett, menjetek békével! Nem voltunk vendége sem egy rendkívüli Úrnak, sem a sem varázslat nem idézi fel, mire is születtünk. És mégis: végig megáldott bennünket a béke ajándéka, napi kenyerünk a megúszás volt, s lassan résnyire nyíltak számunkra a világ ajtói, betódultak felénk üzeneteik, városok, zsendült a kulturális vetés, foszlottak a valós és lelki határok, s máig velünk egy morzsányi teljességi ígéret. Átszínezték létünket a kacagásfoszlányok, a biztos bizonytalan martalócok, a kiszikkadó paraziták. S ha kérdezné valaki, átvittük-e a lángot a túlsó partra, mondanám, közülünk sokan igen. Talán értük, Te, aki most hallgatod mormolásunk, hisz még köztünk jársz, reményeink nyugvóhelyén, emeld kérlek kezed, s tégy egy méla kavicsot a 48-

Oldal: 40 / 172


Fehér Mari: Hányas vagy? Harmincas? Mert én is. Mi nem igen nosztalgiázunk A 30-asok ma már csak félnek.

És mindig félnek. ?)

-kórtól, mindegy, hogy minek hí

miket képzelgek!) Félnek a szomszédoktól (Ez alig köszön, mert zsidó vagyok Félnek a postás (Miért ide hozatod?) Félnek a holnaptól (Mi jöhet megint? ) Félnek

elgondolom, hogy l olcsóbban vehettem volna)

És más téma : - Képzeld, már a -

Oldal: 41 / 172


Azt tudj - Na., mutasd,

-

de úgysem látom.

Valami néha az asztalra kerül, ha együtt vagyunk. - Az a sok hülye diéta! Ne higgyetek el semmit. Volt egy öregember, aki soha nem És ha ezzel végeztünk: - Megjött a Claims pénzed? - Hallottad, hogy még kapunk, mert olyan kevesen vagyunk. - Más már nem lesz! Igaz, hogy Naneee! Hát Amerikában! Naneee ! A bankba? Én oda nem viszem. Mi közük hozzá, hogy mire kell. Nem is kérdik. De tudják. Ha akarod kiírom ide a mellemre. Zsidó vayok. Akinek nem tetszik, nyalja ki: Nanee! :: -Eta már kapott olyat is, ami a gettóban végzett önkéntes munkára van - Az nem az, - nem érted, hogy éppen a fizetett munkáért. ! - Az nem az. Az a német államtól nyugdíjpótlék. - És az özvegyit is kapod? - Micsoda kérdés! Én nem is vagyok még özvegy! - Ja, bocsánat. (De még lehetsz)

.

Politika: Nézted Ne nézd! Én nem nézem . Nem érdekel. Nézzetek filmet. Nincs egy jó film. A szinkronizált filmekben hadarnak. Szót sem értek A feliratot nem tudom olvasni. Azt mondják holnap már az a miniszter is repül, Oldal: 42 / 172


De hát nem jól mondom. Állandó téma: Ahol bujkáltál, ahol a gettóban voltál, ahogy túlélted a koncentrációs tábort., ahol én kiléptem a sorból, ahogy anyám meglépett, ahogy apám nem lépett meg. Amikor vissza akartunk költözni, .. Amikor nem volt még bab Amikor Juli néni megjött a táborból... Hát ez a helyzet, ami a nosztalgiázást illeti. Mert mi légyen az? Az ifjúságunk? Na, arról jobb nem is beszélni. Mármint, hogy kinek, mit vágott félbe és mikor és hogyan, az , ami volt 44-ben. Mit 44-ben! Már 40-ben nem vettek fel az állami középiskolába. És a sportklubba Már 38-ban kirúgták az apámat.

3O-as vagy? Igen , Már nem voltál egészen gyerek. Igaz? Igaz. Hordtam a sárga csillagot. És a kisöcsémnek is felvarrtuk. Azt kérdezte, amikor kiindultunk. Mit fognak hozzánk szólni az utcán? - De azért nem nagyon értetted, mi jöhet még. Igyekeztek nem megmondani a - Ez is igaz. -Na, itt a nosztalgia. - Nekem a gettóban volt egy szerelmem, akivel együtt hordoztuk a marharépás lábost délben. De jó dolgotok volt! Nekünk semmink sem volt. - Igen, mert ez afféle gettó kórház volt. Minden délben volt meleg marharépa leves. Biztos ez? -.Annyi biztos, valamilyen lábost ketten vittünk. Istenem! Nagy szerelem volt. Szerelem és meleg kaja! - Istenem.!. lehet, hogy nem volt meleg, de répa volt. - .30-as vagy? Én is. Akkor már nem tudunk egymásnak újat mondani. Találjunk ki valamit! ? Például: Egy 30-as, aki 5 éve még 80 alatt volt. tett? Feladott egy hirdetést. Társat keres, de olyant akart, akinek van más témája, mint a 44-es bajok, a kárpótlás, a politika és így tovább,..de ne legyen túl fiatal sem. Oldal: 43 / 172


Feladta . Várt egy olyan hölgyet , nem kérdezi a kárpótláspénzt, nem fél a gárdistáktól, egészséges keze lába , gyomra. Nem meséli a gettót, egyáltalán semmit, amit már nagyon un a harmincasoktól. De azért zsidó legyen. Na! És talált is. Minden rendben volt . Aztán keresett, aki ezt És elgondolkodva megkérdezte: Tulajdonképpen Te hol voltál 44-ben.?

Oldal: 44 / 172


Ferencz Rebeka: Hanyas vagy? 93-as? Villanykörtével fejünk fölött jöttünk napvilágra, egy olyan helyre melyet általában észre sem veszünk. Rohanunk közönyösen. Alig éltünk mégis mindannyiunktól elvettek egy-két álmot. Mi egy olyan Magyarországba születtünk ,ahol azt traktálták zded mert beléd nevelték. Épp úgy ,mint a többit. Galamb József, Bíró László, Szentgyörgyi és Semmelweis mind-mind annak a nemzeti öntudatnak a része ,ami téged már teljesen hidegen hagy. 93? Jó év volt azt mondják. A mi anyáink még dohányoztak terhesség alatt minket még nem raktak akkora fóliasátorba ,mint az mi az ,hogy magyar zene, nekünk nem e Moszkva? Óránál. Igazán ,mikor arany pénteken 150 volt a korsó sör és 1050cigit nem a tea után szívtad el a mínusz tizenötben hanem betakarva egy puha fotelben. Külföld! áhíta otthonunk a mi Tiszánk, már nem tör át annyi gátat ,mint valaha. Mi már nem vagyunk büszkék a mivoltunkra. Maci!Shrek!Akác!Blaha!Mekinél!Mekiben! Mi már künk már elég ha azt mondják,hogy húsból van, mi már mindent elhiszünk. Üres ígéretek vesznek minket körül. Fejünk felett eldöntenek meg vagy? Hol dolgozol? Sehol? Megértem én meg. Mert más alapján nem lehet. Mert belül mindenki elveszett. 93-as vagy? Te is Te is végig nézted anyádék válását? Te is gyakran sírsz,ha nem látják? Mi már csak buborékok vagyunk, egymás mellett lebegünk, távol minde em árulhat cigarettát, néha a lábam lejárom egy csomag dohányért, mert most már csak úgy éri meg. 93-as vagy? Néha te is beleszeretsz Budapestbe, mikor sétálsz pirkadatkor a Bem rakparton? Néha te is azt kívánod, hogy bárcsak örökre itt élhetnél? Hogy körül öleljen a város rusztikus zsibongása? Hogy ezt a történelem szagú hely az otthonodnak mondd?Vagy hogy bármikor lásd a kilenclyukú hidat , a sosem leszel képes itt boldogulni. Mi már nem hiszünk a tündérmesékben,mi csak reménykedünk a boldogságban. Oldal: 45 / 172


Garbien Lilla : Hányas vagy? 96-os? Hányas vagy? 96-os? Akkor mi már csak egymás suttogását halljuk meg. Épphogy . Látsz engem? Mert én téged nem látlak. Hova lettél, és mivé leszel? Mondd, figyelsz te még rám? Nem hiszem. itt már magunkra maradtunk. Kiskorunkban a dédi ölében ülve hallgattuk, s próbáltuk átérezni történetei súlyát. Öreg szemei körül a ránc felszaladt, kiszáradt ajkai mosolyra húzódtak, tekintete elhomályosodott. Dédi, most min - válaszolta. Az életen? De hát mi olyan érdekes manapság? már idegenek vagyunk egymásnak. Régen persze nem ez volt. Kiskorunkban egy Kerékpárunkkal szeltük az utakat, és csak akkor mentünk be, mikor édesanyánk Idegenek vagyunk. Magunkra maradtunk. Nagyszüleink oly nagyok, oly elérhetetlenek számunkra. 200 Forintért bármit megkaptunk. Nagy pénz volt az mesélték. No, igen. A pénz. Mindent megvehetünk. Csupán egymás szeretetét nem. Hogy mondod? Nem adsz nekem igazat? Ugyan. Nagyszüleinknek, dédszüleinknek házukban elt nem tartják a mai ifjak fontosnak a hazájuk védelmét. Magukat sem ismerve hajtják a divatot. Anno, kisiskolásként még semmire sem gondoltunk. Gizi néni a táblánál csúnyán nézett azokra a gyerekekre, akik rosszalkodtak. Nekünk ennyi elég is volt ahhoz, hogy tovább figyeljünk és megtanulhassuk, kik voltak a királyaink. Most bemegyek a termünkbe. Mi fogad? Hierarchia, rendbontás mindenütt. Hányas vagy? 96-os? Figyelj, én mondom neked, Magyarország, te mondod nekem, vég. Nem értünk mi már egyet sok mindenben. Inkább hallgassunk rádiót. Hogy mit? Ez már nem divat! Kiabáljátok. Mi a divat akkor manapság? Televízió, Internet, Szörfölés, egymás profilját megnézni. Szüleink már nem értenek minket. Saját kommunikációs nyelvet alakítottunk ki. Ilyen téren megértjük egymást félszavakból. De ez nem közvetlen. Nagyszüleink legyintenek, és egymást. Igazuk van. Körülnézünk, és mit látunk? Mindenki politizál, mindenki veszekszik. Üres az utca. Mi lesz velünk? Mi már nem leszünk katonák, kik az országot védik, mi már nem félünk egy96-os? Ez egy új, különös generációja a Világnak. Nem értesz engem.

Oldal: 46 / 172


Gelencsér Orsolya: 94-es? Hányas? 94-es? Tudhattam volna! Mi hamar felismerjük egymást az utcán. Hát persze! Kiskorunkban úgy hasonlítottunk egymásra, mint két tojás. Mi jó eséllyel értük meg az ezredfordulót. Édesapánk már a maszeknál gürcölt, hogy ott érjen minket a világvége. Anyánkat is keveset láttuk, mert óvodába jártunk. A papa nótáját nem tanultuk meg, mert nem az szólt a rádióból. Danubius az én rádióm, Kossuth Rádió, ahol híreket mondunk. Igazi rosszcsontok voltunk. Folyton verekedtünk, De a javítóintézetet komoly fenyegetésnek vettük. Minket még felpofoztak a szüleink. Anya, hippi voltál? Hát persze! Apa, külföldre akartál menni? Hát persze! Mi már legalább három adást fogtunk a tv-vel. De mindegyikben felbukkant az a kedves arcú Horn Gyula bácsi, És a vadászó Vlagyimir Putyin no meg Bill Clinton szaxofonnal. Teletabi, Mézga család, Pokemon. Nekünk jó az arcmemóriánk. Ma is megismernénk a Big Brother nyerteseit. A Való Világ elkísér. Nálunk tisztességes politikusok vannak. Azt mondod rosszabbul élünk, mint négy éve? Nem kell mindent elhinni. Drága nagymama szerint minden olcsóbb volt régen, Kádár megfizette a nyugdíjat is. Minket ez nem érdekel, mert hátráltatja a karrierünket. Nem igaz? Mi nagyon vártuk a napfogyatkozást, az ezredfordulót és a világvégét Beköszöntött az atomkorszak. Ki nem ver bottal? Mi nyolcadikban egy jópofa sört ittunk meg iskola után. Részegen ki visz majd haza? Mi tudjuk mi az a 911, Cathrina, Arab tavasz. Azt mondod Párizs? Azt mondom Dakar. Azt mondod Ferrari? Azt mondom Schumacher. A játszótéren sokat hintáztunk. 94-es 90 éves! Nem lehetetlen. Már mindenre van gyógyszer. Kataflán, antidepresszáns, amfetamin. Mi nem is tudjuk, milyen szerencsések vagyunk! Minket nem akna tép szét, csak autóbalesetet szenvedünk. Ha jön a vörös veszedelem, az iszap formájában tör ránk. Az értelmiségnek két útja volt régen. Oldal: 47 / 172


És most is. Fel is út le is út. Sokat rövidítünk, hogy facebookon is értsük egymást: VBK, LSD , MDMA, IHB-party. Mi szörfözünk az interneten és hasítjuk a rádióhullámokat. Néha a házunkban csónakázunk, ha árad a Duna. Sosem lehet tudni, csak azt, hogy globalizálódunk. A felmelegedés globális. A terrorizmus globális. Influenzás? Háegyenegy almát! 94-es? A mi autónk 95-össel megy. Mi kiléphetünk punkként, gótként, rockerként, Szakmunkásként, diplomásként, Rászorulóként, milliárdosként. Azt csinálunk, amit akarunk, Ezért már azt sem tudjuk, hol jár az agyunk. sünk segíthet rendbe rakni, Akinek a fizetését néhány gyógyszerügynök egészíti ki. 94-es? - akkor már elmúlt 18. Hát persze! Vehetünk cigarettát és alkoholt. Mi láttuk a legújabb Tarantino-filmet. Talán sosem leszünk bölcsek. De lesz gyerekünk 30 évesen, És lesz unokánk 70 évesen. Akkor már mindegy lesz, hogy hol élünk, mert elfogyunk. Ebben az országban 81 óta fogy a népesség. Mi még csak el akarunk menni. A mi akaratunkat nem korlátozza senki. az utcán, nyilvánosan. Mi már szavazhatunk a választásokon. Mert nem láttunk még eleget. Mit nézel? ATV-t? Mit nézel? Hír tv-t? Mit nézel? Echo tv-t? Mi el fogunk menni innét! Mi visszatérünk, miután sokat láttunk. Fogjuk a családot és jövünk anyánkhoz. Mi hamar fel fogjuk ismerni egymást az utcán. És eleget fogunk látni ahhoz, hogy mondhassuk: Itt élnünk, halnunk kell.

Oldal: 48 / 172


Gellért Andor Tamás: Második Generáció Holokauszt áldozataim a családban: Grósz Simon(apai nagyapám):a Mauthasen felé Grósz Anna és Grósz Klára(apai nagyapám testvérei), valamint szüleim nagyszülei? Máig ismeretlen körülmények között veszítették életüket. Édesanyám Schwartz Hedvig(1924-, Szalagmásodik stációja: Svájci Követség Idegen Érdekek Képviselete csoportos(collectiv) útlevelével. 1944.X.31.: Menekülés harmadik stációja: A XIII. kerületi Elöljáróság Légó Szakszolgálat romeltakarítási munkaszolgálatában. 1944.XI.20.: Menekülés negyedik stációja: A Genfi Nemzetközi Vöröskereszt igazolásával. Édesapám Grósz Andor(1922harmadik állomása: Balf. 1945.IV.8.: Deportálás negyedik állomása: Mauthausen. 1945.IV.16.: Deportálás ötödik állomása: St. Florence. 1945.IV.18.: Deportálás hatodik állomása: Wells. 1945.VIII.6.: Hazaérkezés Budapestre. -ausztriai Wellsben létesített koncentrációs táborba került. Zömmel szabad ég alatt és több ezren összezsúfolva, olykor rovarok inváziója járványos megbetegedés veszélye. A deportáltakkal az egészségi állapotuktól függetlenül nehéz fizikai munkát végeztettek a lágerben. Az élelmezést tekintve biztosították számukra a munkaszolgálat idején. A deportálásra kiválasztott személyek közül nem k keresztény hitfelekezeti tagságot írták használt naplójából kiderül, hogy a család er házba kellett költözniük. A wellsi-mauhauseni-gunskircheni koncentrációs tábort az amerikai hadsereg szabadította fel, ezt a tényt az amerikai JOINT és a Nemzetközi Vöröskereszt igazolta. A hazaérkezés után a Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága(DEGOB) adott részére egy garnitúra alkalmi egyike, aki az utat Mauthausenig nem csak oda, de visszafelé is megtette. Az a Magyar Imre professzor úrnak, aki a Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelte. nem valósulhatott meg(a munkaszolgála Oldal: 49 / 172


közül egy, s csak tudtam meg, mit jelent számomra. Nem csupán múltat és jelent. S hogy évek múlnak, ma már tudom, valahol figyel a fellegek közül, s tán nevet is rajtam, most a Példák az emberi jogaim lábbal tiprására minden tárgyból jelesre levizsgáztam, ennek ellenére indokolás nélkül nem engedték megvédeni a kisdoktori disszertációmat felkiáltás mellett az önkormányzattól pecsétes engedély érkezik a postára édesapám Holocaust ennek ellenére minden indokolás nélkül megakadályozták mindke könyvkiadóm megtagadja a nyomdából megérkezett könyveim elszállítását, plusz pénzt követel, ezért a további jogviták és atrocitások elkerülése érdekében inkább fizetek te is újlipótvárosi zsidó vagy? a bíróság épületében nem tudtam, hogy EZ IS ZSIDÓ mondja egy könyvtáros fiatalember rám nézve az kész csoda, hogy ez a pasi még szabadlábon van mondja az egyik cukrászdai kiszolgáló hölgy a hajlott derekamat észlelvén tessék szíves istápolni ezt a fiút mondja édesapám annak idején egy középiskolai tanáromnak telefonon, mivel a zsidó származására és betegségére tekintettel nem et méretét boldog új évet KANBIKA származásomra célozva ezt a pasit nem engedjük be többé

a mondja az étkezde tulajdonosa, miután

kikaparom a szemét, ha ide még egyszer mer jönni miután egy általam behozott szponzor cég lógóját eltolták Miután minden jogalap nélkül kitiltottak és rabosítottak a BGF könyvtárából, a magyar sgálta az Ön ügyét, és a rendelkezésre álló adatok, tények alapján megalapozott döntést Rektor) nyvári Intézet)

Oldal: 50 / 172


Jogok Országg

(Oktatási Jogok Biztosa) ataival kapcsolatban jogsérelem érte volna, vagy annak közvetlen veszélye állna fenn, jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs arra módom, hogy ügyét árhasználótól elvárható a zavartalanságot szolgáló viselkedési szabályok betartása, kérem a további könyvtárak használata során erre Ön is legyen TPVT, A nemzetközi jog az alábbiak szerint rendelkezik: (Emberi Jogok Európai Egyezménye) zteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is g minden szükséges intézkedést megtesz aziránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi, vagy vallási vélemény-nyilvánítást , a sajtót és közzétételt, a vallásgyakorlást, , a politikai vélemény-

Oldal: 51 / 172


Gonda Juli: Egy 43-as monológja

A ZSÜRI ÁLTAL DÍJAZOTT ALKOTÓ

Háborúban születtünk. Háború utáni békeharcban izmosodtunk. és a fémet ezzel is a békét védtük. Csak számháborúztunk a nyári És hegyek között, völgyek között zakatoltunk, mint a mókus fenn a fán, vidámak voltunk!(?) Tudtuk, hogy a koreai katonák a mi békénkért is harcolnak..., hogy ha kell életemmel is... Minden fogalmazás alá odaírtuk, hogy éljen Rákosi pajtás, a gyerekek barátja. vigyázzba állva. Hogyne sírtam volna, mikor úgy tudtam, neki köszönhetem az életem.Tulajdonképpen igen..., amennyiben a Vörös Hadsereg szabadította fel a Hogy? Mi?... kikkel? Hát pillangókkal

mondta zavartan

hallottam. Engem, személy szerint nem zavartak. A nyelvük se. '56-ban örültem, hogy visszakapjuk tán a nagyapa építtette családi házunkat, de aztán jöttek fenyegetések is, és egyszer iskolába menet tank vonult csendben mellettem az ) Anyám hazaküldték a klinikáról, félgyógyultan, neki ujságoltam örömmel, visszakaphatjuk a házunkat nem érdekelte már az egész.. pedig az fölöttébb fura volt, mikor egyszer iskolából jövet, kiderült, hogy a házunk, még a csillárja se a miénk ezentúl (épp azt vették leltárba, újra volt az már elkobzott zsidó vagyon is), és a házunk nagyobb felébe a párt alapszervezete költözött, (mint ahogy a '65-ben lebontott nagyapa alapitottat), és anyám hiába mosta fel nekik a falaink szétverése után lett nagytermüket, nem vették fel soraikba, mert osztályidegen...de azért járt a szemináriumaikra, a gimnáziumi érettségijével, hogy amikor egyszer épp ott volt, kopogtatott nem adhattuk ki a szobát, az is a párté lett...), de nem engedhettem be (senkit, idegent!) pedig milyen szépen hegyezte ki a színes ceruzáimat, és fogta a kezem tosnak kell lenni. És különben is: ne szólj szád, nem fáj fejed, és ne legyen olyan nagy a szád, a falnak is füle van mondogatta mindig anyám. De aztán jártunk az MNDSZ-be, oda felvették. Mert demokrata volt! És jó ügyért akart harcolni, ahol hagyták, és kiválóan adminisztrált, és leltározott, éjjel-nappal dolgozott, a vállalatnál, meg egy csomó társadalmi az életem. Pedig csak az egyetemi felvételi... És a kollégiumban 18-an laktunk egy szobában, emeletes ágyakon. Volt, aki albérletbe menekült, s csak a közös zuhanyozóba járt vissza, vagy ötöd évben kiment dolgozni, s csak a menzára jött be néha, és volt, aki öngyilkosságba szökve végleg lelépett. Vagy belépett a pártba, s úgy boldogult. Vagy nem... Aztán, nem is tudom, hogy, eltelt egy élet. Államositottak, privatizáltak, kárpótoltak (lehet? 30000Ft egy apáért?!) Végig dolgoztunk, rendszerváltással, korai nyugdijazás után is, tovább, megszoktuk.(Nálunk még a munka becsü Ne nézzetek át rajtunk! Bár a történelem nem kivülünk van... mi is irtuk - de minket is irt. Oldal: 52 / 172


Gyarmati Szabó Elvira: Business Breakfast mindenkin amúgy csínján bánok a like-

-oltam, pedig

Aláírom a jelenlétit a recepción, a tartóba dobom a névjegyem; modern billog az akol lakóinak. A pult mögül nagy szemekkel néz rám és mértéktartóan köszön a ksütemény; közönyös arcok, élére vasalt testtartás. Priviben multikatonáknak hívom magunk; anno többre tartottam magam ennél az egyetem alatt, csak bedaráltak a realitások. Korombeliek ülnek itt, a visszanéznek ide tíz év múlva, a légkondi és a neonfény villan be? Pár éve azt hittem, így hagyom majd a lábnyomomat a porban. Aztán csak az irodai folyosó képe égett belém. ut névjegyét; egy egyetemi haver ügyféllé vedlett át. Melléülök. Krákogok, hátha rám néz és megismer, és v figyelj te is nézted nézd

nem tudom, hogy jön ez ide, vagy miért

ágyba bújtam, pedig akkorra a tévé már jó ideje csak búgott. Köv heveny megfázást kaptam, és a doktor megjegyezte a vizsgálat végén, úgy érzi,

egyébként nagy megrökönyödés volt. Átjött nagyanyám, buzgón hadarta az imát a lelki üdvéért, Jézus Krisztus meg mindenféle szent fel lett kérve, hogy emeljen szót érte, én meg csak ültem és bámultam a tévét, anyámék meg a vállukat vonogatták, ve. Ha megírnám az

Tsa Ügyvédi Iroda mai business breakfastjén, ahol a legfrissebb adójogi

Oldal: 53 / 172


Hajdu Tamás: Nyomtáv

vágányokat fektettek? Ezzel az volt a céljuk, hogy egy akkoriban nagyon teherforgalmat bonyolítani. A Sárréten gyakoriak az ilyen különös nyomtávú vágányok. Úgy volt, hogy a mi városunk, Dévaványa is bekerül a 'Váradi vonalba, de a sajátos nyomtávunk miatt elkerült minket az építés. Ványáról jöttünk, az egész társaság. Messze van ide, vagy fél nap vonattal, nem hiszem, hogy valaha jártál arra, de biztosan hallottál már róla. ezted, - Hogyan különbözhetsz ennyire a barátaidtól? -es vagyok, a legfiatalabb. járok.. Ezt így summázva teljesen jogos a kérdésed, hiszen egy baráti társaságnak a hiányzik. Beszélni sem ugyan úgy beszélünk, (legalábbis veled nem, mert Veled én nagyon szépen szeretnék,de most nem megy, de majd fogok.) Még azt se Na de akkor mi köt össze? jelentenek semmit. De ha egyszer megérted, átérzed, megismered, akkor vagy megéltünk mindet beleépítettük a beszédünkbe, és ez összetart elméletben egymástól teljesen idegen embereket. Amikor egyetemre kerültem próbáltam megmaradni olyannak, mint amilyen addig voltam, otthon. Hirtelen értelmiségi ambíciókkal bíró fiatalok közé kerültem. Én is és a többit. A

?!. a legjobb barátaim. Nem azért mert kedvemre valóan beszéltek, hanem azért mert úgy éreztem magam, mintha az otthoniakkal lennék, miközben minden új és érdekes. kor az egyetemen megismert barátom meglátogatott, otthon, Dévaványán. Életében nem járt még itt, mégis ugyanazokat a vicces, idétlen szófordulatokat Kielégített a válasz? Én tökéletesen megértettem a különbségek és analógiák

Oldal: 54 / 172


Hámori András : HANYAS VAGY ? /in memoriam Szilágyi György/ -Hanyas vagy? Negyvenhatos? Akkor mi félszavakból is értjük egymást! Mert mi voltunk azok is, akikkel otthon a biztonság kedvéért azért felmondatták a Tízparancsolatot is! egyes-Mert mi együtt zakatoltunk! Nekünk egy volt a jelszónk, egy volt a pártunk, egy volt az apánk! Vietnam, már harsogtam is, hogy veled vagyok! Meg azt, hogy AMI GO HOME! Mert mi mindketten vágtuk az angolt! -Mi az Életnek tanultunk! Mi tudtuk a leckét! Nekünk a fejünkbe verték, hogy az élet nem fáklyásmenet, a jó dolgok csakis a pult alól kerülnek ki, az igazságot a sorközök a legtöbb hazugság pedig az önéletrajzunkban olvasható. -Hanyas vagy? Negyvenhatos? Akkor Te is az anyatejjel együtt szívtad magadba, cs lakásosztályán, de csalhatatlan orral szagoltad ki azt is, hogy a Merkurnál kinek a zsebébe kell csúsztatni a borítékot, ha nem akarsz még további másfél évet várni a -Hanyas vagy? Csak nem negyvenhat mondtad, hogy NDK turmixgép, én gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy a pedig a Tavasz. -Te határsávot emlegettél, én vasfüggönyt. A fél életünk ráment, mire megkaptuk a világútlevelet. Azon nyomban vittük még a nagyit is Bécsbe, a Mariahilfer-re, a -t haza, a Kökörcsin utca 2/b-be. udod! Ha azt mondod, hogy rendszerváltás, én rávágom, hogy gengszterváltás. Mi hamar kitanultuk az új módit! Már rutinunk volt benne! Egy perc alatt jöttünk rá, hogy ami egykoron kötelesség volt, azt ma úgy híjják, hogy emberi jog. Az átkosban köteles voltál dolgozni, ma pedig jogod van éhen halni. Anno befogták a szádat, mint a nyomtató lónak, bezzeg ma akkora baromságot üvölthetsz bele a nagy magyar éjszakába, amilyet csak akarsz! -Annak idején fát vágtak a hátadon. Persze ma is ugyanúgy vágják, csak a fejsze /Ha kételkednétek benne, kérdezzétek meg orvosotokat vagy gyógyszerészeteket!/

Oldal: 55 / 172


Horváth Gábor - Hanyas vagy? Hanyas vagy? 63zámból megértünk mindent. Legalábbis azt hisszük.

Fidel Castro túlélt minden mérgezett szivaros merényletet. Még mindig él. Emlékszel rá? Akkor voltunk gyerekek és fiatalok. Micsoda nyarak voltak a Balatonnál! Északi part, déli part, mindegy. Közben az oroszoknál Brezsnyev kitúrta a hatalomból Hruscsovot. Kádárnak nem volt, de ehhez képest jól elvezette a legvidámabb barakkot. szebbre közülünk. Mi még nem vagyunk semmilyen halottak, még élünk. Éppen félúton 100 felé. d, a dalban, csak Csillebércen, az atomreaktor közepén. Ha nem vagy gazdag, vagy roma, akkor a balatoni nyaralás álom marad. Templomba titokban jártunk. Zsinagógába nem, mert nem találtuk nyitva. Csak a Nagyink világnézeti hovatartozástól függetlenül Tibi vagy Boci csokit adott érte. l. Te érted ezt? Mert én nem! síremléket sem láttam soha. Te már láttál? Ha látsz, szóljál, kérlek. Ma az egyiket vizezik, a másik pedig méregdrága lett. 63-ban nem is volt disznó. Csak néha nagyanyám mondta ezt nagyapámnak, mikor hazajött a búcsúból. émet. Felvehetett volna minket az ENSZ a kéksisakosai közé, simán. Azt mondod: Illés! Azt mondom: Omega! Azt mondom: Koncz Zsuzsa! Földes László! k más színben. Ezen nem veszünk össze. Titokban Jancsó-filmeket néztünk, meg Emmanuellé-filmeket. Kell a széles látókör. Ma meg arról, hogy D. Balázs összetörte méregdrága luxusautóját. Meg otthagyta Z. Linda. Téged ez érdekel? Engem az, hogy 86-ban voltunk utoljára világbajnokságon! Látod? Mi félszavakból megértjük egymást! Apád mi volt? Kommunista reformer? Apád mi volt? Kiugrott pap? Oldal: 56 / 172


Apád mi volt? Álmodozó 56-os? Még szerencse, hogy édesanyám csak simán az anyukám volt. Így,

Mi már nem a PepsiM Pár 63-as fiúnak azért jó. Orbán, Deutsch, Kövér, Szájer, Áder. Nekünk még minimum 15 évet kell gürcölnünk a nyugdíjig. Ha lesz egyáltalán. ép, új világ fémes nyirkosságát. Már a nyomunkban vannak, figyel minket a Nagy Testvér. Elüt minket a BUX-index, mint egy expresszvonat. Pedig mi, 63Egyszer nekem nagyapám azt mondta, nem az számít, hogy hány éves vagy, hanem az, hogy mit teszel az éveiddel. Mit csinálsz velük. -ben született, akkor még élt Lenin. A te nagyapád mit mondott neked? Kíváncsi lennék rá, de nagyon.

Oldal: 57 / 172


Horváth Máté: Nekünk már nem mesélnek Hanyas vagy? Talán 95-ös? Mi már ha szólunk egymáshoz akkor sem értjük megy egymást. -húszfillér volt az egy kiló kenyér. lehet, ami a korral jár. Hanyas vagy? Talán 95-ös? Mi már ha szólunk egymáshoz, akkor sem értjük megy egymást. ibátlanul -ben. Hanyas vagy? Talán 95-ös? Mi már ha szólunk egymáshoz akkor sem értjük megy egymást. Mindig voltak szegények, és mindig voltak gazdagok. Emlékszem nagymamámra, hogy hogyan nyújtotta felém gyönge, megfáradt, Pedig jobb helyre is mehetett volna az a pénz. Emlékszek a születésnapjaimra, amiket nem tartottunk meg, mert a hónap végén születtem. Emlékszem a születésnapjaimra amiket nem pótoltunk be, mert a sárga-csekkek és a tartozások fontosabbak voltak. hogy kenyér legyen az asztalon. Hanyas vagy? Talán 95-ös? Mi már ha szólunk egymáshoz, akkor sem értjük megy egymást. Apád mi volt? Nekem? Nekem nincs apukám! Letagadott mert anyukám roma. És egy cigány lánytól nem kell senkinek sem -mondja egy másik 95-ös.

95, és nyaralni megy. Mi ilyenek vagyunk mi 95-ösök. Szinte alig hasonlítunk valamiben! Nem abba a korba születtünk, amikor össze lehetne fogni egy közös, nagy ügy érdekében. Abba a korba születtünk, amikor már nem hívnak be katonának, amikor minden azon múlik, hogy mennyi a pénzed, mennyi az egód és hogy hová tartozol. ismeretlen is egyben, és az ismeretlen dolgoktól félnek az emberek legyen szó Pró és kontra. Oldal: 58 / 172


Ember, ember ellen. Adynak igaza volt! Nekünk mohács kell! Talán akkor rádöbbennénk, hogy mégis van bennünk valami közös: emberek vagyunk mindannyian! Meglenne az összefogás, az emberek közötti béke és vagy éppen milyen nyelvet beszél. hogy ez megtörténjen? Én tudok! Akárki is vagy és akárhová is tartozol, egyet soha ne felejts el: (Gárdonyi Géza)

Oldal: 59 / 172


Jank Istvan: Hanyas vagy? Sáska-hadak gyászdalt hegedültek, minket e gyászdal évében szültek, rendszerváltás, Y-generáció, 89-es akkreditáció. Emlékszel? Emlékszel milyen volt? Hogyan éltük mi a gyerekkort? Milyen furcsa. Azóta huszonnégy év telt el: huszonnégy évet dacoltunk már az élettel. Hová tüntetek ti utcabéli fiúk, lányok? Az ec pec kimehetsz-t még csak tudjátok?! Hallom, még ma is sokan azt játszátok itthon is játszhatnánk, ha nem kint járnátok. Kelj fel Jancsi! ¨C Mondjátok, hány órára? Maradok az ágyban, rágyújtva egy nótára: lelkemb l szól ez dal, bár örökre nem maradtam veletek, rég láttuk azokat a közeli helyeket, dombokat, hegyeket. Emlékszel, kedves nyolcvankilences, micsoda helyek voltak azok? Fából tákolt játszótér, telefonfülkés utcasarok, göröngyös focipálya, a kisbolt felé menet az úton számoltuk a tíz-húsz filléreket. Még manapság is találok bel lük néhány kopott darabot, akárcsak fakó gazdálkodj okosan szerencsekártyalapot: hogy továbbléphess helyezkedj jól vagy dobjál hatot! Nem dobtam hatot. A szerencse máshol kószálhatott talán Dallas felé indult útnak, beállt hórihorgas olajkútnak, itthon aztán kurtán köszönt egyet kerék formájában öltött testet. A szerencsekerék még ma is pörög-forog, Persze, új köntösben, nem régi, ütött-kopott, bár magánhangzót már nem vásárolhatok. Berreg cs d. Nincs rá pénzem. Gondolhatod! Hova tüntetek ti iskolás kispajtások? A focis kártyákat ti is meghagytátok? Szóljatok majd ide, Turbo rágót, ha láttok! ¨C az iskolával bezárt a büfé, azóta sem találok, akárcsak magnó- vagy videokazettát, a videotéka is sötétített trafikba ment át, kértem ott dianás cukorkát, sajnos nem kapok, a telefonboltban kinevettek, mert westeles vagyok, és már a három másodperc sincs ingyen, Oldal: 60 / 172


tetrisz, tamagocsi már jó pár éve itt sincsen, már jó pár éve megváltozott minden, hisz tudjátok, ti is elmentetek innen, pedig mennyi zöld Trabantot láttunk, kár, hogy szerencsét nem találtunk. Hová tüntetek ti környékbéli csajok, srácok? Nektek is bezárt az iskolátok? Százszorszépet mostanság merre találok? Szeretném tudni, szeretnek-e a lányok, mert ha nem, hát én is odébbállok egy más világban, másképpen látok.

Oldal: 61 / 172


Juhász János: Hanyas vagy? Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. rád fér volt a diáksapka és az iskolaköpeny. A strandon még bambit ittunk, ha volt rá pénzünk, és a táskarádiót hallgattuk. Mi még vágytuk a nyolc óra pihenést, a nyolc óra szórakozást és a munkát is kellett. Minket még tanítottak az igazmondásra, hogy a krumpli leves legyen krumpli leves. Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Minekünk még a Trabantra is volt türelmünk hat éves várni, hogy azzal hozhassuk a

Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. érte. Mi még a rádióban hallgattuk az aranycsapat meccseit és így is szép volt. Mi még mezítláb kergettek a cserebogarat a szántóföldön, és sokszor így jutottunk el az iskolába, ahol térdig olajosak voltunk a felkent padlótól. Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Minket még azzal ijeszthettek az iskolába, hogy nem tanulhatunk tovább, ha hittanórára járunk, a templomról nem is beszélve. Nekünk Nekünk még megmagyarázták, hogy a mi világunk a jó és itt a Kánaán és hogy milyen jó a gulyásleves. Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Minket még agitáltak, hogy lépjünk be. Még jó, hogy elhitték, hogy nem vagyunk elég érett rá. Hanyas vagy? 46-os, akkor mi félszavakból is megértjük egymást.

Oldal: 62 / 172


Kalomista Bence: Alkotó alkotások Érzed az óceáni érzést, a végtelenséget. Úgy érzékeled a külvilágot, mint napfényt a fényérzékenyek. Nem mondod ki, de tudod, hogy más vagy. Szégyelled. Titkolod, megválogatod, hogy kinek ragyogsz. A tudatalattid ki fogja hányni azt, amit titkolsz magad elöl Minden tetteddel magadra hívod az olyanok figyelmét, akik raknak egy téglát a kastélyod falába. Önmagunk lelki édesapja voltunk, magunkat neveltük. Nem tanította meg senki, hogy hogyan viselkedik egy beilleszkedett ember. Mi szerettük volna aztán alázattal tettünk érte. Akkor is önmagunk voltunk, mikor nevettek a fájdalmainkon. Büszkék voltunk minden egyes kifakadt érzelmünkre. Trendi az agyadra hallgatni? Igen. Ezért van annyi megtört ember. Hibás régen csodáltunk most a barátaink és terelik a sorsunkat a teljesség felé. Óceánt Szeretettel, tisztasággal. Napfénnyel az árnyékban. Sokféleképpen becéznek minket: elvontak, elmebetegek, kívülállók, lelki vérzékenyek, személyiségzavarosak, meg akiket nem lehet megérteni. Azok, akik kútjának mélyébe látunk. Megérzik. Elfutnak, el akarnak minket nyomni, félnek lni szemrebbenés nélkül. Mindegy, hogy miképp, de helyet foglalunk el életekben. A gondolatban meglapulunk és alkotunk csendben. Nem vagyunk pótolhatatlanok, de más lenne nélkülünk a világod. Tudod, hogy nem vagy egyedül. Tudod, hogy ugyanaz az alapunk, csak a körítés más. is egy hétig tartott. Szeretjük ünnepelni a születést, de a gyászolásban sem vagyunk utolsók. Elvesztünk és megtaláltuk önmagunkat vagy örökké keressük. Tiszta szenvedély a lámpásunk fénye ebben a sötét, férgekkel teli barlangban. Tudjuk, hogy a kor születtünk, abból, hogy végignéztünk egy hanyatlást. Attól leszünk mi régimódiak, hogy magunknak nem szokásunk hazudni?

Oldal: 63 / 172


Kántor Zsolt: A bor édes szövete Szentkuthy Miklós emlékére a Hányas vagy? - pályázatra Egy poszméh fészkeli be magát a tavirózsa bibéi közé. A pók épp most hálózza be a zöld nyálkás, életteli száj, és kiengedi fotocellái közül az éjszakát. Rázúdítja a sötétet az lankákat, rátapad a fekete celofán a sétányra, a háttámla nélküli, piros padokra.

gyakorol, bár keze felemelve van. Majd rácsukja a pasztell csillagkupola fedelét a pergamentekercs. Méz, gyanta és mohás kérgek szaga kíséri a rítust .Megfürdik a dióhéjban egy szentjánosbogár, világít a háta, akár egy pici zseblámpa a vonakodás dzsungelében. A kisfiú is megjelenik, parittyával. Oda céloz a toronyból. Arra a csattognak a kormoránok. Fekete rigók hangja veri fel a néma csipkebokrokat, s mintha lángolna és zizegnefolyik egy talpas pohárba a part menti házban. Belátni az ablakon. Egy házaspár fölmerészkednek az iszaplakók, az árvaszúnyogok, suttogó lárvák. Repedezni kezd a sötét. A kisfiú megfeszíti a csúzli gumiját, csíkos kavics csobban a vízben, a bogár fogságából. Hangyák vonszolnak a hídon egy elalélt kiflivéget. S a Balaton vizére rácsukódik a laptop.

Oldal: 64 / 172


Kántor Zsolt: A nyelv a lélek teste Heller Ágnesnek a Hányas vagy?- pályázat kapcsán Az elvarratlan szálak világa. Egy-egy szabad vegyérték olykor megkaparint, a markába kap. Isten a tenyerén hordoz idea csak? Kiköt az individuum egy-egy szigeten, a szótár a kéz, a Biblia a szem. Nem én vagyok az egyetlen, akinek nincs Egyetlenem. Az ész csele, íme, nem hagy hidegen. Ez a bélyeg nemzedékemen.

Oldal: 65 / 172


Kántor Zsolt: Csak szöveg a gondolkodás A gondolkodás, mint szöveg. Bár mindig újra lehetne írni. Amit elsietünk, rontunk és egyéb állatságok. A történelem, mint textus. A teleírt megilla. Hagyjuk inkább. Degenerálódott az egész. A nemzedékek fajzása, ellése nem volt áldott mindig. Ugyanakkor a figyelmen kívül hagyás mint az úgynevezett megoldások. A hallgatás egy üvegkocka. Néma tekintet. . Majd megfagyna Majd jön a rendszergazda hajnalban. Éjszakásként csirkézik. Az összes hírt belepréseli az asztallapba. Furnérlemez. Könnyen bele lehet vésni az összetéveszthetetlen tipográfiát. Odakeni, belenyúl a szóközökbe, széthajtogatja az erodált hamvakat. A szamárfüleket simogatni. Bálám szamara. Az Univerzum egy öszvéren keresztül beszélt, megszólaltatta a csacsit. Akkor hogyne tudna megihletni egy embert a nyelv. A hagyomány csak iromány. Okmány. Guanó és gumi. Ezeket látom, amikor dolgozni indulok. Nem beszélek tárgyakkal. Csak kérdeztem: Hányas vagy? A nemzedékek között ez egy ablak.

Oldal: 66 / 172


Kántor Zsolt: Hányas vagy, Budapest? Úgy helyezkedik el Buda és a Duna. Majd a lábjegyzetek: Pest. A többi duma. (az Úr jobb keze). Ez a Magyar Jeruzsálem bája. Így aposztrofálta a várost nagyapám. A debreceni piac zöldségese. Ez nekem a Hányas vagy- rege! Onnan folyik az áldás, fiam, az olaj a vidékiekre. Monda az öreg és kortyolt a burgundiból. A mezúzáról a kapupántra. ábszárakra. Folyik az olaj, mint a lét leve, ereje. Azután ráfolyik az olaj a hidakra, a hegyekre. Bárhol lapozod fel, titkot tapintasz. Meglepetést, váratlan csodát. Nincs csak! Az összes embertípus az Úrért kiált. Csak olykor villan ki a hiúság térde a tarka szoknya alól. Vidéken nyers a felfuvalkodottság, itt tarol. Pesten nem izgatja magát senki, igazából munkanélküliség sincs, csak laza pezsgés, ha akarom lustaság, ha úgy nézzük, elegáns semmittevés. Nagyapám mindig boldogan érkezett haza, ha Pesten töltött egy éjszakát. Valami életteli örvendezés járta át. Már akkor tudtam, Pestnél is többet ér a nagyapám, akiben különleges szív van s szellem. Hányas vagy, Budapest? Hányas vagy nagypapa?

Oldal: 67 / 172


Kántor Zsolt: Magvaváló tudás A Hányas vagy? - paradigma üledékek ahogy a reggel feljön a gyomorban és beköszönt a Lélek Sava szia haza hányas vagy? Adél? Luca? hát a hatvanas években voltunk fiatalok most ez a feltámadás nektek skacok hát jól van mint akik a végtelen szigetén raboskodtak a sosem volt ég beleszakad hogy emlékeik elhordozza da az égen ott az Eszkatológia az apokalipszis-borotva cím-cum ezt egy angyal mondja össze a prizma

Oldal: 68 / 172


Kassai Tünde: Mi, kilencvennégyesek

KÖZÖNSÉG-DÍJAS ALKOTÓ

Mi vagyunk azok, akiket e Kicsit para lenne elmesélni neki, pontosan hány ezret fizettünk ezért a farmerért, ezért inkább csak mosolygunk és bólogatunk nem gáz. Ha sokat beszélgetnénk kifejezés nem egy sporteseményben való részvételre buzdító felhívás, hogy a alapismereteink kapcsán folytatunk élénk eszmecserét a kortársainkkal, és hogy a Mi, kilencvennégyesek. Csodalények. szeretünk vasalni Számunkra az túlontúl romantikus, és szívesen elfogyasztaná a vérünket. való szereplésekor marha jó a ruhája meg véres. Mi nem ismerünk sok családi anekdotát, de teljesen jól értesültek vagyunk róla, hogy Mi a nagyvárosokban nem nagyon követjük nyomon a szomszédaink életét, de vadidegen fiatalokét, akiket bezárnak egy luxuslakásba, annál inkább. Mi azokat a helyeket kedveljük, ahol van légkondi meg wifi. Sokszor már nem tudjuk eldönteni, hogy valóban olyan különlegesek vagyunk-e, vagy csak egy a sok közül. Úgy érezzük, hogy rengetegen sokkal tehetségesebbek nálunk, és ez kicsit tré, mert bezzeg, amikor kicsik voltunk, és nem volt tévé meg számítógép, akkor annyival könnyebb volt elhinni anyának, hogy mi kincsecskék vagyunk és igazán-nagyon-különleges emberek. megszoktuk a kisiskolás létet, éppen jobban összeállt. Unió, mondták, néztük a csillagokat, meg a kicsi zászlót, amit a kezünkbe nyomtak, hát jó. Megtanultuk a helyén kezelni a világ nagy híreit, amivel ráül a gyomrunkra meg a szívünkre. Talán egy kicsit már ahhoz a gondolathoz is hozzászoktunk, hogy a Föld haldoklik, és már rutinosan hunyunk szemet, ha valami nagy borzalom híre sodródik el hozzánk, már nem tudunk, már nem lehetün súlyba. De azért reménykedünk, és építünk. Mert mi történne a világgal, ha senki sem akarná szépítgetni? És mi tudunk lépni valamit, valamit, ami majd találkozik a sok ezer másik aprócska lépéssel. És akkor megszülethet valami hatalmas.

Oldal: 69 / 172


Király Gábor: Hányas vagy?..

kezdjem?. . a szikrázó napsütést, Árnyékukban klottgatyás férfiak ülnek. Az egyik az apám. De nincs arca. Ennnivalót hagy egy keveset, amit kikanalazok. Ké a háborúban. Egyetlen fénykép nem marad róla. Anyám olykor mesélt róla, s ilyenkor valami furcsa fény villant szemében. 1944oroszok foglalták el parányi konyhánkat. Nekem katonák voltak, s aszerint emlékszem Hogy mindkét náció hajkurászta a nagynénéimet és anyámat, csak a múló hézagosan, mert csukott khlebát, kenyeret. Az Ez, évtizedek számtalan történet a kifosztottak, a megalázott

megitélésükben, mint a sorsáról.

Ám tudni kell, hogy a kisfiút, aki a határban arató apjának vitte az ételt, hatodmagával, érte a háború vége. .Én,1945-ben felszabadultam, vagy megszabadultam attól az amit a nyomor jelentett a magamfajta számára egy eladdig létezett világban. A változás következménye, akkor még felmérhetetlen volt, hiszen látszólag minden maradt a régiben. Továbbra is abból a földhöz lapuló kis házból mentem iskolába, és este ugyanúgy egy petróleum lámpa világa mellett olvastam. De Ágasvári Lajos, a p.-i iskola tanul, akármi leh orvos.. Oly elszántsággal, hogy az már, már természetellenes volt. Az iskola a csodák színtere lett. Tele könyvvel, melyeket úgy fogyasztottam mint a kenyeret. Többségünkben napszámos, zsellérek ivadékai voltunk. De akadt köztünk a háború A tanterem falai között egyedüli mérce a tudás volt. Az egyetem egy új világot jelentett számomra. Debrecen olyan volt nekem, mint Aliznek Csodaország. Pedig állandó bizonyítási kényszer súlya nyomott, hiszen a kispolgári, szociokulturális háttérrel felvértezettek holdbéliként néztek rám, a falusira. Sokat köszönhettem nekik. Meg akartam mutatni, hogy könyvtárszoba, rádio és villany nélkül is eleget szedtem fel 18 éves koromig, ahhoz, hogy orvos legyek. Köztünk, született egyetértés. Álmom, 1961-, mert -évesen 11 kis falu népének egészségéért kellett a nap minden órájában készenlétben állnom. Szemvillanásokból értettük egymást, hiszen közülük való voltam. Szokás mondani, Oldal: 70 / 172


állt.. Kerekes Elza nélkül senki se lettem volna. Fájdalmamra, nem elégszer és nem voltam neki hálás ezért. Most pótolom, miután 52 évi Pályámra visszatekintve, soha nem bántam meg, hogy orvos lettem. Ha újrakezdhetném, megint csak az lennék.

Oldal: 71 / 172


Kiss Anna Mária: Anna szerint A Világ S a boldogság Szemüveges Egymást Anna szerint a Föld Katedrál üveg Ösztönösen szép Így hordoz üzenetet Az ablakot Nyugatra Nyitja, tárogatja Szereti a meleg szelet Combjai közt S a naplementét Szeme alatt Csak a fény miatt Látja a kampót a Falon Horogkereszt Nem is zsidó Mégis árnyéka Önmagának Kerít ebédet S úgy tesz Mintha Gázkamra Sem történhetne meg

Oldal: 72 / 172


yas vagy Végeztem. Az utolsó doboz is leragasztva. A bútorok a bejáratnál sorakoznak. Várják érzés fogott el. Amikor kilépek innen, 28 évre csukom rá az ajtót. Dunyhabunkerekre, éjszakába nyúló Nintendo párbajokra és titkos bagózásokra Dani Londonból elhozta az aranyat 200 méter mellen, de az teljesen más helyzet voltam. Most nem vagyok boldog. Pontosabban nem vállalathoz. Onnan nem lehet minden második hétvégén hazaugrani. Nem lehet az utcában lakó srácokkal beülni egy korsó sörre, vagy megnézni apuval a hétvégi futamot, amin mindig elalszik. Anyám lépett a szobába. Szemei körül enyhe pír jelezte, megint sírt. Az utóbbi napokban nem is csinál mást, csak sírd mosollyal nyugtázta, hogy mindent összepakoltam. Mondani szeretett volna valamit, de inkább csak megint elpityeredett és kisétált az ajtón. Az ablakon át hallottam, . Kacatok. Az én kacatjaim. Kartondobozokba zárt gazdagság. A 90-es évek lakóparki valutái. Turbó rágós lapokba rendezve és katalogizálva. Ezek voltak a mi kincseink. A Baywatch-os poszterek kifejezetten sokat értek akkoriban, pláne, ha Pamela Anderson domborított rajtuk. A Dallas vagy a Szomszédok senkit sem érdekelt, csak a Baywatch, a Knight Rider, meg az X-akták, de azt nem nézhettük. Persze ezeket a kacatokat nem viszem magammal külföldre. Ahogy azokat a VHS és audió kazettákat sem, amelyek egy másik dobozban sorakoztak egymáson. Videó tékából kikölcsönzött filmek, amiket pofátlanul megtartottam, válogatáskazetták, amiket legtöbbször lányoknak csináltam, aztán vagy odaadtam G.I. Joe bábuk és néhány elhalálozott Tamagochi. Több évfolyamnyi Bravo és Popcorn magazin. Jurassic Park és Mátrix mozijegy. Néhány Power Rangers figura elhas bontatlan film. Ma már okostelefont használok zenehallgatásra, telefonálásra, internetezésre, videó nézésre és fényképezésre is. Régebben ez nem így volt. kevertes üveg, amit ma már szinte sehol sem lehet kapni. A kis könyv alakú személyigazolványom, a sorozásra behívó levél, mind az utolsó dobozba dobálva, rendezett káoszban várják az utat a pincébe. Egy hete voltam az új lakásban, amikor összefutottam egy magyar sráccal, Péterrel. kosárpálya, ahol hétvégenként játszani szoktak a barátaival. Meghívott engem is. számozású Chicago Bulls mez van. -Úgy látom mi félszavakból is megértjük majd egymást - mondta Péter, majd elindultunk a pálya felé. Oldal: 73 / 172


Oldal: 74 / 172


Kovács Szilvia: 9x9 Történelmünk változatos, történetünk izgalmakban gazdag. Olykor jó dolgok történnek, olykor pedig visz magával minket az ár. A mi korunkat a színek jellemzik, a nyári színek, de néha mégis lehull ránk egy elveszetni, egy apát vagy csak beképzelem? A rák, hányak sorsát keseríti meg! Hányan gondolják még ugyanezt, ki tudja? Emlékeim viszont szépek, örökké velem vannak. Kitörölhetetlen. Ezután jött a rendszerváltás, amelyet, ugye mindenki üdvözölt, majd bekövetkezett a taxisblokád, és hamar rá kellett ébrednünk, hogy az élet nem fenékig tejfel a kapitalista világban sem. Így van ez ma is, most is. Amíg az ember potom pénzért gürcöl, a magukat teljhatalmúnak kikiáltó politikusok elhatározzák, hogy önkényuralmat gyakorolnak, és nyomorog a világ. A szegény asszonyon alig van ruha, feketébe öltözik a táj. Az ember küzd a tisztességes életért, s míg az elején minden szép és jó, családok esnek szét a pénztelenségben, de mégsem lehet egy szavam sem. Én élek, nem éhezem, s nem hordok rongyos ruhát, szakadt életet a vállamon nem cipelek. De lehetett volna úgy is! Mindenki belekerülhetett volna a mókuskerékbe, és aki most arra büszke, hogy nem egy régi Volkswagenben ül a férje mellett, annak üzenem, nekem betett Csernobil. csatlakoztunk a NATO hoz. Szomorú valóság, hogy csatlakozni kell. Miért kell? Miért nem élhetünk nyugodtan, miért volt harc Koszovóban, miért harcoltak Afganisztánban, Irakban, és még sok más helyen? Miért nem mentek haza és ölelték meg a szeretteiket a katonák? Sokan nem tehetik már, nem úgy, mint mi, akik csak nyugalomban szeretnénk élni. A világ izeg mozog, rezeg, súrlódik, konfrontálódunk egymással nap, mint nap. Nálunk legalább béke van. Elmehetünk nyugodtan munkába, s hogyha kevésért is dolgozunk, megvan rá a gyermekeinkkel, és békében öleljük egymást. Nem utolsó sorban beléptünk az Unióba, amely kötelezettségekkel jár, de mi tisztességgel bevállaljuk, mert Miért nem maradtunk fiatalok, igaz? Amikor még csak a péntek és a szombat este foglalkoztatott minket, amikor anyuci szoknyája alá bújva éltünk, jó zenéket hallgattunk. Amikor szerettük egymást nem volt bennünk az elidegenedés érzése, Most sem rosszabb, csak másabb egy picit. Különcebb mivoltunkat a kis családunknak szenteljük, ki gondolta volna régen, hogy ez így lesz? Úgy hiszem, ez jó így és ez így természetes, mert a körforgás állandó, mi viszont folyamatosan változunk. Nem biztos, hogy

Kozma Gy. Uri / Kozmosz Giuro: 54-es vagyok

Oldal: 75 / 172


Nem szoktuk egybelátni a történelemben a zsidók és a nem-zsidók eseményeit. Ezért szokatlan ez a lista. Ez csak egy kép. Nemzedéki történelmünk képe. aki ar nagyapám, Kecskeméti György volt, a rabbi fia, aki tudta a hetiszakaszokat. Tudták,hogy a napfoltokat a krízisek kirobbantójának tartják. Azt is tudták, hogy a dallamok éneklése csökkenti az agresszió-hormonokat. A vallásos énekek /nemcsak a zsidóké/ fékezik a konliktusok eszkalálódását. Végignézték a napfoltdátumokat a Biblia-szakasszal együtt. /45 évenként, napfolt-csúcsok szerint 1484, 1529, 1574, 1619 stb. 1889 és 1934 volt az utolsó dátumuk, de nagyapám testvére -et. A napfolt ciklusok négy szakaszban jönnek és a kabbalista hagyomány szerint családtagoknak /és testrészeknek is/ megfelelnek,de most ezt nem részletezzük. Fivér év: /Felépülés,Megoldás/: 1979 27. aug Lord Mountbatten felrobbantása - ex-Alkirály Indiában, erek: J.Heller. Hetiszakasz:: Tazria Melódia: Gersajim. G-A-B-A-G 1952 Az Atya Éve /cél-

-Hódolóorvosok ellen. Prága:Slansky

Mohamed-leszármazott. Nasszer puccsa ellene. Meghal Chaim Weizmann /izraeli elnök, Herzl-utód és munkatárs/ 1961 Anya-év /Értelem/ : C.G. Jung , Hemingway meghal. Obama születése. Új elnök: Kennedy. Patrice Lumumba ellen merénylet: Febr.9 : koncert.. Kennedy és Hruschov találkoznak. /Kuba, berlin a téma./ Apr. 11 dec. 15: Eichmann Pere. Aug 13: . Berlin Fal kezdete Nov. 20: Catch 22 /A 22-es csapdája/ J.Heller1972 / Nixon Kinában Febr 21-28. Brezsnyevvel tárgyal: May 26. Watergate betörés aznap. Szalagok a CIA involválásról Szept. 6.Müncheni olimpia terror-támadás. Apollo 16: holdjáró. Ezra Pound, Truman halála. -

ámadva olvassák a hetiszakaszt: 2069-ben: Oldal: 76 / 172


Ilyenkor el kell hagyni a Táboort. Fejbefedés nélkül. huszas években nem publikálta ezt az alternatív gyernek.történelemkönyv-tervet a napfolt-agresszió-hormon-hatású bibliai dallamokkal. Abban -Hódolókat a pszicho-história -

szívek. s

is beleesnek s és híveiket.

Oldal: 77 / 172


Makkai Flóra Ágnes: Ál(H)Arcosok Januárban, egy újságban láttam, hogy lányokat keresnek. A selyemköpenyes óriás, A málladozó bérházban folyosóvégi vécé, a kockaszobában mosdótál, hideg. Józsika, a gyermek, hatkor ébred, nyelvével leffent, néha meg apró örömrikkantó hangokat ad ki. Már megismer. Csak megint meg ne fázzon, olyan drága a citrom. Kiflit tejbe aprítok, bebújok az ágyba, és kanállal adogatom neki az aprócsuprosk. De csak kicsit. Kinézek a repedések mentén leukoplaszttal végigragasztott ablakon. Fagy. k, és a Málika szomszédasszony meg a részeg Jani bá hajnali párbeszéde, fortissimóban. A csikket messzire hajítom, el a város felé. szerelt, barna konvektort. Pattog, meg zúg, néha elhallgat. A tizenharmadik kerületben, az emeleti, tágas lakásban, este odaállok Giorgio elé, a estére, szépen odaadja neki. Sminkelek. Ráfestem a szépséget, a kacajt magamra. , álarcok mögött, csiricsáré ruhákban érkeznek. Hogy azt hitte ez a jelmezem, de ez nem is jelmez. Röhög. Micky egér közeledik felém. Józsika szeme. Ha hazaérek, puszit adok neki. Meg teát. Szereti. Hét vendég után, futok, úgy, feszes lakkban. A taxis bámul, izzadt vagyok és kócos, otthon lennék, papucsban. Lehunyom a szemem, egyvégtében alszom holnap délig. És veszek mandarint, egy kis perkáltakarót, talán még új farmerre is telik. Ma éjjel meleg lesz. Az ablakban egy darab sonka. Nem olyan pesties, hártyavékony, ízetlen, hanem igazi falusi, jól füstölt. Ami betölti az egész gyomrodat. Van egy söröm is. Mindjárt hazaérek. A bontásra váró ház a sarkon áll. Vár engem. húzva bukdácsol, megáll az úttest közepén, körülnéz, kerek lapótya-arca, mint egy elfuserált, szétfolyó maszk, világít. Kiugrom a kocsiból, a lakk ruha mintha rám fagyna, olyan lesz, mint a bádog, szorít, fojt, fulladozom, rohanni akarok, de megcsúszom egy darab jégen és arccal az aszfaltra zuhanok. Sikoltanék. Nincs hangom. Talán , talán mégis álmodom. Jegelt, farsangi álmot.

Oldal: 78 / 172


Makkai Flóra Ágnes: Nyolcvankilenc A város, amely a Felekmegbolydult. l, eddig kushadva, zúzottan lapult a katlanban, ahova a természet helyezte. Ebben a városban most polgárháború dúl. szobafoglalások, menüttem. Feledtem a szokatlan kérdéseket, idegen ízeket, szagokat, és egy csapásra minden, a közönyös, hisztis Az iroda tévéje lehetetlen képeket mutatott. Egy erkélyen emberek kiabáltak, kilyukasztott trikolort lengettek és románul beszéltek a magyar tévében. Valaki fordította, de én az eredeti, románul kiabált szavakat értettem csak. Azt mondták, ez a tévé épülete. A bukaresti tévé épülete. nyomtak belénk. en december harmincadikán, a Román Népköztársaság kikiáltásának nagy napján. A Oly fájás fog el akkor, hogy majd megszakadok, és ott van az eszeveszett görcsgubac is. Ostromállapot van, és bár a zsarnok és felesége menekül, de az ostrom szótól nagymama megrémül, akármit csinálhat, sikítozni kezd, esetleg kifut az utcára olyasmi, amit nagymama, ez az edzett asszony lehet, hogy nem bír ki. Az orosz -mentemben vadul majd újra sorba teszem számlaszám szerint, aztán beszállítók szerint, de csak nem sikeredik valami fényesen ez a munkafolyamat, mert szétzuhan az összes. Félelmünket, félelmeikért. Csöndes, aggódó, mégis fényes arcok. Szemerkél. Felnézek az égre, sötéten, zárkózottan, csendben trónol felettem ez a mindenség, érzem, hogy vagyok, létezem, részese vagyok a világnak, egy eleven, oroszlánokhoz, és mégis, mégis Kolozsvárt idézi. Talán azt mondhatnám, élek, fellángolásban, a tehetetlenség szárnyat növeszt nekem, de tépett szárnyat, mert nem, nincs hova repülnöm. Már megérkeztem.

Oldal: 79 / 172


Makkai Flóra Ágnes: Színfolt a fekete-fehérben felénk. Köröttem mozgolódás. Mobilcsörgés. Vigyázás, rebbenés a gyomromban, mint amikor valaki diszkréten belerúg. És a hullámzó, és gyanakvó áradat nyomul, rohannak felénk, mintha csípi a füst, fulladozom. Egy fiatal férfi, kisgyerekkel a nyakában. A kölyök értetlen, papa miért futunk, ez nagyon nagy ünnep, maradjunk még. Apró, kicsi, nemzeti dörgöli. egy sötétkék, csillogó, mindenre elszánt bogárcsapat. Egyesek féltérdre ereszkedve avagy csizmában egymásba kapaszkodva ordít, egy külföldi a földön fekve filmez, oh, my god!, annak a fiúnak, ott, eltört az orra, ömlik a vére. Egyenruhások a Madách tér sarkánál rugdosnak egy öreget. Körbeállják és ütemesen rugdossák. Odamegyek, kiabálni kezdek, hé, maguk, mit csinálnak? Ütést kapok, hátulról. Megszédülök. Elesem. Lassan és kecsesen állok fel, a hajamat rendezem. Egy férfi áll mellettem. Mosolytalan arcú, hollófekete öltönyben, mezítláb. Megfogja a karomat és kikormányoz. Visszanézek. A sarkon ott fekszik egy lány, véres kis folt a halántékán, ott hever, az orvosok még próbálkoznak vele. Könnyen megveszekedett, rémült emberáradaton. Felemelem a kezem, kérem, várjon. Én...fekete-fehérben látok. A mellettem álló bólint. Megyünk, mi ketten. Meglátom a férfit a kisfiúval, szalad a Wesselényi utca felé. A gyerek ordít, kacag, papa, papa ez aztán a ünnepség, micsoda ricsaj, jöjjünk máskor is. A sarki, neki az apának, ütik a fejét, az apa koponyáját. A vér színe ebben a képben, fekete. A gyerek leül egy mocskos kapualjban, nekitapad hátával annak, két ujját a szájába veszi. Papa, ezek kik és mit csinálnak veled, papa, ez most tényleg igazi ünnep? A zászlója az út porában. Ezt színesben látom. Távol vagyok, nagyon távol, de visszanézek. Igen, ott van. Bátor, ünnepi kislobogó.

Oldal: 80 / 172


-es? 1. rész -es? Mi félszavakból megértjük egymást. Szánkban ropogott a perec, ropi, roppant a virsli, és szállt a színes lufi. Roppantul zengett a vurstli. Pergett a kisdob, fülünkben élt, és remélt a 6 pont, pont a legfontosabbat: Büszkén kihúztuk magunkat, én igen, te is igen. t, tanárokat, embereket, még a zöld fát is meglehet. Tiszteltük a Túró Rudit, iskola tejet, cukros bácsit, zsemlét, kiflit. Tanult A példaképért nem mentünk messze, megtaláltuk környezetünkben, a kérdés, -e. Éreztük, hogy egyszer belépünk egy nagyobb világba, ahol már 12 pont szerint kell teljesítenünk, amiben már bonyolultabb igények is támasztatnak: Ezek már komolyabb igények, de sebaj, utunkat egyengeti a hovatartozás. Egyik órán megtanultuk, hogy a Föld gömb. és Nyugatra osztható. És vannak osztályok és osztályzatok. Harc folyik az osztályok között, és az osztályzatokért. Osztályharc és beosztályozás. Nem csak magunkkal versenyzünk, hanem egymással szemben küzdünk. Azt mondom sportszellem? Azt mondod sors szellem. -es? Mi félszavakból megértjük egymást. Szaladgálva az iskola folyosóján fel-alá, be-be villan egy-egy kép. Szakállas fehér mellszobor az asztalon. Szakállas fekete-fehér fotó a falon. Egymás mellett megfér. Lenin, vagy nem Lenin, ez itt a kérdés. Feszültünk a zászló behozatalra, kuncogtunk a himnusz közben. Sej! Oldal: 81 / 172


A KISZ nem a csók volt, de egy NDK tábor, ahol csók volt. Sokunknak külön óra, tanfolyam, kurzus, de legtöbben mégis mondják: Lányoknak rövid, fiúknak hosszú haj még olykor megjegyzés tárgya. Kigombolt kék köpeny alatt már látszik a tengerentúl álma. Kedves példaképeink szürke ködbe odalógtak, az új színes totem oszlopok alatt. -viccet már étteremben is mesélni lehetett. Nem értettük még mit jelent, Hofival sem nevettük a jelent, de Nagy Bandó, Galla már pallérozta jellemem. Nem csak tiszteltünk, de még tisztelegtünk. t férfi is Már Reform Magazin is piroslott itt-ott.

tudjuk hol, átlapozott.

A reklámok már kiabáltak, de nem volt még a hozzá való kínálat. Hanyas vagy? 74-es? Azt mondod társ a dalom? Azt mondom társadalom.

Oldal: 82 / 172


Matusik Agnes: Hanyas vagy? Hanyas vagy? Hetvenhetes? Akkor mi fél szavakból is megértjük egymást. iskolaszünet volt november hetedik Te is magadtól tanultad meg azokat a dolgokat, hogy becsület, tisztelet, fegyelem. Igen, lázadoztál Te is feszegetted kiskamaszként a határaidat, de eszedbe nem jutott pontokat, de nem jutott eszünkbe minden hidat felégetni magunk mögött. Észrevétlenül tanultuk meg a társas együttélés szabályait, tanultunk meg viselkedni. Gondolom, Téged is leültettek a szüleid a TV elé a Nagy Imre újratemetésekor. Sok dolgot nem értettél, nyiladozó értelmeddel kezdted felfedezni a világot. Egyre több bizonytalanok és csak a sötétben tapogatóznak. Együtt tanultuk a demokráciát. Bizonytalanok voltak. Egyre többször hallottuk ugyanis azt a szót, hogy szabadság, de sajnos a vágyva vágyott idill helyett az számunkra áremelkedést, munkanélküliséget hozott, és a mindaddig sziklaszilárdnak hitt biztonság e, a származása. Aztán egyik napról -ben, undorító falfirkák, eges rituálé lett volna, Te most olyan világot élünk, hogy nem tudnak segíteni. Amikor az MTK me könnyes szemét soka nem fogod elfelejteni. Mindezek ellenére számtalan új élménnyel gazdagodtál. Emlékszel, hogy a Somér táborban milyen büszkén énekeltük a Hatikvát és viseltük a dávid-csillagos sapkát nem adtak át nekünk. De amikor péntek esténként találkoztunk, tudtuk, hogy valami Hanyas vagy? Hetvenhetes? Akkor mi fél szavakból is megértjük egymást. Gondolom, Te

Oldal: 83 / 172


- sci-fi szatíra változat Hanyas vagy? 2013-as? Üdvözlünk a világban, mely mostantól közös otthonunk. Bár a jókívánságok mellett elfelejtették közölni, hogy az ismert közhely, miszerint az élet ajándék, nem teljesen felel meg a valóságnak. Mert az élet inkább hamis címkével ellátott árucikk, mint ajándék. Jobban teszed, ha átböngészed

Hanyas vagy? 2023-as? Szerencsés évjárat. Leszámítva a táguló ózonlyukat, az születtél, akkor digi babakocsid kanyarodási szándékát, és robotjátékaidat robot-nörszök fogják kezedbe adni. És ha kitartóan nézed 200 csatornás telekommunikációs vételi forrásaidat, r, mint szobatiszta. Hanyas vagy? 2033játékprogramokat. A meghekkelt daktiloszauruszok és a koloni naprendszer orángl szemben, így Hanyas vagy? 2043-as? Ez valódi dömping évfolyam. Soha nem született még egy év alatt. Soha nem kampányolt még ennyi politikus az ég alatt. Soha nem dicsérték még ennyire önmagukat, és soha nem szapultak még ennyire másokat, és emberiségnek. A legkisebb közös többszörös a soha. Mert ekkor jöhetünk rá, hogy Hanyas vagy? 2053-ös? Akkor már szavak nélkül is megértjük egymást. A te szervered beszél az én szerveremmel, a mi szerverünk beszélget a ti szerveretekkel. Még meg -tizenöt évnyi hanyas vagy? Hanyas vagy? 2093-as? Volt egy kis ugrás a történelemben. Úgy is mondhatnánk, szaharai jég, fagy az antarktiszi homoksivatag, és ittnyarakon. És ha elég kitartóan keresed, talán újból lesz, aki megérti félszavaid.

Oldal: 84 / 172


Hanyas vagy? Százezer éves? Akkor már egyéni artikulációinkról ismerhettük egymást. Mikor lemásztam a fáról, és intettem a többieknek, hogy kövessenek, megdobáltak kövekkel. Így magányosan kóboroltam, amíg fel nem falt egy kardfogú tigris. Hanyas vagy? Harmincezer éves? Akkor mi már szavakkal is értettük egymás. Két fadarabbal tüzet csiholta amivel társaim próbaképpen agyon is vertek, majd elcsörtettek, hogy lemészárolják a szomszédokat. Hanyas vagy? Hétezer éves? Akkor mi már papiruszra rótt jelekkel kommunikáltunk. Írtam hát a fáraónak, hogy az emberek szenvednek, és a Nap sem Akkor már bölcs szavakkal köszöntöttük egymást. Ká volt a háborúskodásra szántnak. Mikor felhívtam erre a figyelmet, arra ítéltek, hogy hajtsak föl egy méreggel teli korsót. De a féktelen dorbézolás úgy aláásta az erkölcsöket, hogy kénytelen voltam figyelmeztetni az igaz isten tiszteletére. Hát nem vadállatok elé vetettek? magasra lelkünket. Ám a szép szavak mellett szép bevételt hozó háborúkban öldökölték le a másként imádkozókat. Mikor tiltakoztam, megkínoztak, majd elevenen máglyára vetettek. trónusa körül forog a Föld. Kérdeznem sem kell, hanyas vagy, hiszen együtt kerestük a természet titkait. Engem ugyan megkínoztak, börtönbe dugtak, majd ismét máglyára vetettek. És te, hanyas vagy? A tizennyolcadik század a hazád? testvéries emberiséget. De tébolyba váltott a forradalom, és megértés helyett Hanyas is vagy? Már óra ketyegett a zsebünkben, és együtt csodáltuk a technika együtt borzadtunk a nyomor burjánzásán is. Könyveket írtam, sem értett meg. A huszadik század szülötte vagy? Akkor együtt bízhattunk volna - a társadalmi igazságosság e összevertek, majd egy táborban dolgoztattak napi 16 órát. Mikor összeestem, egy polgártársak, honfitársak, kartársak és elvtársak voltunk. De most? Ocsmány szavakat és utcaköveket zúdítunk egymásra. Lehet, hogy sem morgásból, sem értjük egymást?

Oldal: 85 / 172


Mészáros M. Zsuzsa:

-os?

KÖZÖNSÉG-DÍJAS ALKOTÓ

-os? Mi félszavakból is megértjük egymást. Ugyanazt a nótát fújtuk. Nem igaz? Emlékszel? Persze, nem emlékszel. Még 3 hónapos se voltál. Szoktad a közösséget. Ha nem volt szerencséd, és a család nem tartott valahol eldugva egy nyugdíjas nagymamát. Hajnalban keltél, rohantak veled a bölcsibe. Ott tanultál fontos dolgokat. Megtanultad, hogy bármit kapsz enni, azt nem köpöd ki. Akkor éhes maradsz. Vagy megetetnek valami maszlaggal. De sokszor megetted! Vagy pépet, vagy a maszlagot. -os? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Otthon nem sok dologról beszéltek. Inkább csak a dologról. Szó v Beszéltek a családról, de nem a szomszédról. Emlegették a kollégát, de nem a barátot. Meg otthon. Varrta az új ruhánkat a régi sajátjából. Lett új takarónk a régi lódenból.

Ezt énekelte, amikor már nehezen bírta a faszenes vasalót. Vagy egy kicsit másképp szólt a szöveg? Azt énekelte anyánk: Ott, túl a rácson. Bár ezt sokkal halkabban. Mi a béke tizenkettedik évében már adót fizettünk. Nem, ne túlozz! Anyáink fizettek helyettünk. Gyerektelen adót. Mi a béke tizenkettedik évében kezdtük a harcot. Azt mondod: gyerekkor. Én azt mondom: tömeg. Azt mondod: hús. Én azt mondom: sorbaállás. Hajnaltól, kemény télen, térdig hóban, minden pénteken. Elfogyott minden. Oldal: 86 / 172


Azt mondod: egy forint. Azt mondom: csoki. Azt mondod: 3,60. Azt mondom: kenyér. Azt mondod: csomag. Azt mondom: börtön. Mindenkinek volt ott valakije. Valamiért. Miért? Miért is? Harcoltunk a magunk spenótjáért, És hallgattuk a békeharcot. Béke. Harc. A másikat nem szerettük. Akkor meg kellett védeni azt, ami amúgy már a miénk. Emlékszel? Kilométereket gyalogoltunk az iskolába. Buszok helyett barátaink voltak. Sok kis kék köpeny járta az utakat. Ez volt a divat. Kényszer. Kényszerdivat. Demokratikus öltözködés! Pedig csak azt kellett eltakarni, hogy nincs semmink. Vagy inkább azoknak kellett eltakarni, akiknek volt foltozatlan ruhája. Mi nagyon tanulékony gyerekek voltunk. Megtanultunk olvasni. A sorok között is. Megtanultunk írni tollszárral. És szóvirágokkal. Megtanultunk számolni. Fejben. Emlékszel? Volt számológépünk. Piros és sárga fagolyókat tologattunk. Az igazság mindig a túloldalon van. A folyó túloldalán. Azt mondod: folyó. Azt mondom: part. Azt mondod: vízállás. Azt mondom: kód. Mi már rejtvényeket fejtettünk akkor is. Dekódoltuk azt, amit a rádióban hallottunk. Délkeleten meg mindig nagyon meleg volt. Északon meg áradt. És viharos szél fújt. A katonáink mentek megállítani. Oldal: 87 / 172


Azt mondod: Grísa. Azt mondom: Tizedes. Azt mondod: Páger. Azt mondom: Latyi. Azt mondod: kabaré. Azt mondom: Hofi. Mi végigmoziztuk az életünket. Szent ég! Mi végigkódoltuk az életünket! Surda, Forró szél, Meg a kutya. A kiöregedett vadászkutya. -os? Mi félszavakból is megértjük egymást. Hát persze, hogy voltál! Mindenki volt. Osztálykirándultunk minden éveben. Sorra került az ország minden csücske. Sorra került az ország minden étkezdéje. Mókus a 7-esen, Cápa Velencén Paksi Halászcsárda Dunaföldváron a 6z oson Csóri Csuka a 8-ason. Hol volt a kakashere pörköltes, Bábolna? 4-esen is voltak jó helyek ott a birkapörkölt ment vagy mint Szegeden a halászlé Végigettük az országot. Most legszívesebben elindulnék. Lelkesen vonultunk május 1-én. Tisztelettel koszorúztunk március 15-én. Jelentkeztünk a seregszemlére. Mondtunk Jeszenyint a szavalóversenyeken. Ott voltunk minden Ki mit tud-on.

De kezdett kimenni a divatból a címke Néha összekevertük a számokat és a városokat. Azt mondod: 17. Azt mondom: Szentpétervár. Azt mondod: 68. Azt mondom: Prága. Azt mondod: 80. Azt mondom: Varsó. Azt mondod: 56. Apád ki volt? Oldal: 88 / 172


Antifasiszta? Partizán? Testvér vagy elvtárs? Forradalmár? Ellenforradalmár? Szabadságharcos? Mi végig szabadságharcoltuk az életünket. Felszabultunk, mert felszabadítottak. Aztán mások jöttek, s újra felszabadítottak. Mi megtanultuk a történelmet. Azt, hogy a történelem tény. Igaz. Mi még megtanultuk az évszámokat. Megtanultunk számolni. Kiszámoltunk, megszámoltunk. Ha tévedtünk, bevallottuk, hogy elszámoltunk. Mások meg elszámoltattak. És felszámoltak. Sokakkal ezzel mindjárt leszámoltak. -os? Azt mondom: NATO. Azt mondod: KGST. Azt mondom: EU. Azt mondod: tankok. Azt mondom: bankok. Mindig minden változott. Mire megtanultuk, hogy mit kell mondani, addigra már mást kellett. Nem csak mondani. Mi voltunk a változás generációja. Jóllakhattunk gulyáskommunizmussal. legyen húsleves, a krumplileves legyen Mi még tudtuk, hogy ezt nem Hofi mondta. Mi még tudtuk, hogy ezt Hofi mondta. Nekünk mindig kiutaltak. Kiutalták a lakást a szerencsésebbeknek. Kiutalták a Trabantot a türelmesebbeknek. Kiutalták még a beutalót is a SZOTMi mindig váltottunk. Váltottunk valutát, amikor éppen szabad volt. Váltottunk iskolát, ha éppen úgy hozta a sors. Váltottunk ruhát, amikor a régi már nagyon kopott volt. Váltottunk rendszert, amikor már éppen megengedték. És váltottunk színt, ahogy éppen hasznosabbnak látszott. Na, nem egészen. Sokan inkább nyugodtan aludtak. Oldal: 89 / 172


Az is nyugodtan aludt, aki váltott. Állítólag a vedlés nem fájdalmas dolog. De lehet, hogy a biológiát is leváltjuk.

Egri csillagok. Várkonyi. Meg a Sárközi. Ja, az cigány? Nem, már roma! Ötödik pecsét. Nem a hivatalos iratokon! Bessenyei. Egy magyar nábob. Nem mai bankár. Boka. Vörös ingesek. Nem választási kampány! A Meseautó nem Audi. Azt mondod: Demjén Rózsi. Azt mondom: Koncz Zsuzsa. Azt mondod: Darvas Iván. Azt mondom: Házy Erzsébet. Azt mondod: Szörényi. Azt mondom: Zorán. Azt mondod: Simándi. Azt mondom: Hazám, hazám. miközben itthon vagyok. Jó, hogy még nem keveredtünk össze önmagunkkal. Hogy mennyi minden voltunk! Kisdobosként a negyvennyolcasok utódai. Aztán lehettem pajtás. És lehetett nekem is egy Pajtásom. Más színben már rövidebben, csak polgár. Már nem voltam, csak jogilag állampolgár. Itthon másodosztályú állampolgár. én hordtam a vászonruhát. Adakoztam kórháznak, óvodának. Támogattam a beteg gyerekek gyógyulását. Támogattam az orvoshoz a félholt anyámat. Támogattam civil szervezeteket. Vitaminokkal támogattam a saját szervezetemet. -os? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Anyáink, nagyanyáink három színt utáltak. Ha csak lehetett, kerülték a pirosat, a feketét és a zöldet. Megy egy kicsit a barnát is. Ingben mindenképpen. Apáink, nagyapáink ragaszkodók voltak. Oldal: 90 / 172


Apáink, nagyapáink.

y. -os? Mi félszavakból is megértjük egymást. A munkahely nem volt azonos a munkával. A munka nem volt azonos a megélhetéssel. A megélhetéshez fusiztunk, kiA munkahelyen éltük a brigádmozgalmunkat. Mozgalom volt a színház, a könyvtár, a társas összejövetel. Így építettünk boltot, uszodát, takarítottunk kórházat, kultúrházat. Építettük a szocializmust. Bár a munka nemesít, az a rendszer meg éppen nem viselte el a nemeseket. Neme rendszert váltunk. Megengedték, amiért addig harcoltunk. És nem tudtunk mit kezdeni vele. A szabadok közt szabad hozzájutott. Neki szabad volt.

Számháború! Meg kellet látni, le kellett olvasni az ellenfél számait. Pontosan, nem csak úgy saccolva. Mára ez is megváltozott. A rendszerrel együtt. Ma saccolják, és a parlamentben játsszák. A mellékneve: költségvetés. Nézd meg: melegedhessen. Azt mondod: hideg. Azt mondom: meleg. Azt mondod: étel. Azt mondom: ital. Azt mondod: víz.

zkos alakok ülik körül az utcai tüzet, hogy a kezük

Lassan már lövésünk sincs, merre is tartunk. Arról, se, honnan indultunk. Egyáltalán haladunk? Vagy csak lépkedünk. Visz a gépezet valamerre? Csak jövünk és megyünk. Jöttmentek lettünk. Oldal: 91 / 172


Azok gondolkodnak helyettünk. Meg a színek. A piros, a narancs és a fekete. A többi valahol elmaradt. -os? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Idejében megértjük egymást? Megértjük egymást?

. Több az öreg közöttük, mint közöttünk. -es? Valamikor talán megírod, ahogy én. -as volt. Én 56-os. És te? 89-es? Mi megértjük még egymást? Nem félszavakból, de egész mondatokból. Vannak még egész mondatok? Vannak még félszavak? Vagy már csak fél szavak? Mi ugyanazt a nótát fújjuk. Csak más lett kissé. Pattogósabb. Tényleg, hanyas vagy? -es? Gyerek vagy. Engem meg öregnek tartasz. Kiöregedett vadászkutyának. Kinek van igaza? Kinek lehet igaza? Döntsük el? Döntsük el. Én, az 56-os, meg te, a 89-es. Te is sokat játszottál. Néha kvízeket is. Mi lenne, ha most együtt játszanánk? Mondok val Ki mit tud? Seregszemle Vincseszter Én azt mondom: mozi. Te azt mondod: Hard, soft , ne értsd, nyomd. Egyetem Én azt mondom: kevesek. Te azt mondod: diploma. És a számok? Azokkal mi van? 100 forint Én azt mondom: 50 a fele. Te azt mondod: bevásárlókocsiba jó lesz. 70 Én azt mondom: ifjúság. Te azt mondod: sebességkorlát 89 Oldal: 92 / 172


Én azt mondom: eufória. Te azt mondod: megszülettem, de minek? Látod, már itt sem értjük egymást. Én vak érzelmet mondtam, te már mást. Pedig olyan szépnek látszott! Olyannak, mint ahogy azt el lehet képzelni. Aztán felébredtünk, elmúlt az eufória. Lett helyette munkanélküliség. Meg segély. Segély Én azt mondom: éhség. Te azt mondod: feketén. Kenyér Én azt mondom: megélhetés. Te azt mondod: Norbifitt. Ital Én azt mondom: tej. Te azt mondod: koktél. Fedél Malom Én azt mondom: játék. Te azt mondod: lapát Ha már játék, akkor legyen: játék Társaság Én azt mondom: csapat. Te azt mondod: haverok Hanyas is vagy? Én 56-os. Nem, nem forradalmár, azok sokan vannak. Legalább annyian, mint a partizánok voltak. Emlékszel? Nem, te nem emlékszel, te tanultál róla. -ról? Én azt mondom: félelem. Te azt mondod: megtorlás Gorbacsov Én azt mondom: rendszerváltás. Te azt mondod: renccer. Válts már! Témát. Öreg Azt hiszem, nem is olyan jó ez a játék. Valahogy nem értjük egymást. Pedig egy nótát fújunk, te, meg én. Csak én a régit. -as fújta. Az enyém lágyabb volt. Talán túlságosan is lágy. A tied? Nekem túl gyors, túl pattogó. Az már más nóta. Az már csak track. És nincs benne a dallam, csak a rit-mus, rit-mus, rit-mus. Én a szív dobogását szeretem.Te az óra ketyegését. Vagy inkább a gépek kattogását? Nem ket, nem kat, csak tuc-tuc. Dizájnos cuccot, jól szabott ruhát. Nekem elég az élet. Nem baj, ha nem formatervezett. Spontán, szabálytalanul, kicsit kanyargósan. Oldal: 93 / 172


Fel a hegyre. Azt hiszem, ebben az egyben tényleg megértjük egymást: fel a hegyre. Én már látom: nem is olyan alacsony a Mátra. Te indulsz, mert a Mátránál magasabb a Tátra. Mit ad? Nekem az egyik, neked a másik mit jelent? Nekem a tisztaság, a tér, a madárcsicsergés, a szél zúgása. -os. Már éltem, gazdagodtam, pedig szegény vagyok, mint a templom egere. -es? -es! Egy elcseszett generáció tagja. Mi tudjuk, hogy nem éltünk még, és látjuk: nem is fogunk. Így nem is akarunk. Mi vágyunk, de csak titokban. És dühöngünk hangosan. Nem az fáj, ami van. -ben. Álmok voltunk, most céltáblák lettünk. Mutogatnak ránk és megvetnek. Mert gyengék vagyunk, ostobák és semmirevalók. De ez nem igaz kiáltanám, de csak suttogni tudok. Már bizonyítani sem akarunk. Nincs kinek. És nincs miért. Mindenkinek van száma. Csak a miénk már nem a mi számunk. Csak kódszámunk. Egy PIN-kód. 1989. -ben nem mi számítottunk. Pedig értünk lett volna érdemes. Gyerekek, ez így fáj! Velük mi lesz? Te hanyas vagy? Mai? Tegnapi? Tényleg ez van? Tényleg ez van. Mi választottuk, hogy ti így válaszoljatok? Vagy nem ezt választottuk, csak átvertek? Mások vertek át minket, vagy mi magunk? Ez csak arról vélemény, amiért éppen ilyen válaszokat kapok. Amiket nagyon nehéz a helyükre beírni. Ez már nem dolgozat, ez már tesztlap. Ahol a válaszok, a fehér és a fekete teljesen összemosódnak, mégsem szürke. Ez így nagyon fáj, mégis egy kicsit szép. Az én életem volt szép. És a Tiéd? Oldal: 94 / 172


Egyáltalán: megélnek majd valamit? Vagy csak élnek? Hanyas vagy? 2010-es?

Oldal: 95 / 172


Mihalovics Éva: Másodikgeneráció Cipelem súlyos sorsodat, mi eltávolíthatatlanul rám ragadt. A halál nekem más, ül a lelkemen, vágyom rá, itt lebeg. Nincs nincs nagybátyám, se dédapám, ki másnak kijárt. Egymagam lépdelek, s viszem a súlyos terhedet. Nem hibáztatlak, enyhíteném fájdalmadat, lelkiismeret-furdalás kínoz, vacogok, mert te szenvedtél, s én élek, itt vagyok szabadon.

Oldal: 96 / 172


Nekem nyolc! és vállat vont nyegléden, Miközben rágóját az útfélre köpte. - Almás, hogy mi a magyarok története. Neked talán igen, de nekem nem! Hisz meghatározta az egész életem. nézek a fehérmócsing után csendesen, A szüleimnél, nagyszüleimnél talán? -

tt. De neki mindegy volt, hogy öcsi boldog-e. Csak legyen, aki majd az üzletet vigye. Németajkú polgárként éltek, A nagy Magyarország dús, lankás földjein, Most osztozhattak a kis ország kenyerin. Azért volt Andrássy úti ház is, Vizesnyolcasokat írogató inas, De jött a nagy gazdasági válság, Mindenki csak a maga hasznát kereste, Ezért éledt fel a fasizmus ereje. Szorult a hurok az emberek nyakán, Féltették a vagyont, a polgári létet, A túlélés mindennél fontosabb tét lett. Hogy elvegyen egy magyar cselédleányt, A testvéreknek teljesen nyolc volt, Hogy ez csak érdekházasság, s nincs szerelem, Csak a vagyon megmaradhasson egészben. Csak polgári volt, az is szomorú, Oldal: 97 / 172


Aztán jött egy gyermek, és Isten a tanú Majd haláltáborok tornyosultak, Gettókba vittek cigányt, zsidót és szentet, Éjszaka apám barátai remegtek. De neki nem volt mindegy, nem volt nyolc, Hogy segítséget nyújtson a nagy bajban, S vagyonából lecsípve kész volt egy program. Házat vett az Isten háta mögött,

Pedig csak a felesége tudott róla, És egy este eljött érte egy katona. Megkínozták, lehúzták nyolc körmét, De neki nem volt nyolc a mások élete, Majd feléledt apámban az ösztön, Szerelmes feleségre vágyott, s gyerekre. - A vagyon? - Nem tette boldoggá sohase. Az üzletét államosították, Úgy dolgozhatott ott, mint egy alkalmazott, Csak a remény maradt, hogy lát még jobb napot. Amikor eladó lett boltjában egy lány, Ki pénzzel segített beteg édesanyján. Kész volt tenni azért, hogy könnyítse terhét Aztán mégis csak egymásra leltek, Összebújtak mint a sorsverte madarak, Kik a szívükben szeretetre találtak. Voltak, akik mosolyogtak rajtuk, S volt kiknek nyolc volt ez a furcsa kapcsolat, Pár év múlt el, hatvannyolcat írtak, Oldal: 98 / 172


Sorban megszülettek a vágyott gyermekek, Utolsóként hoztak világra engemet. Egyetlen tavaszt tölthettünk együtt, És apámat elvitte a Mindenható, De megjelent a nagynéni nálunk, És a táskában egy ügyvédi végzést hozott. Mondta, hogy viszi a gyerekeket, Német tanár és tanult dada kell nekik, Ha nem adják át a kicsinyeket, Írja alá anyám azonnal a lapot, Hogy az öröklési jogukról lemondott. Mivel szerette a három kicsi lányát, Nem bírta elviselni azok hiányát. De dolgozott, tanult, nevelt, taníttatott, Külön órákra járatott minket, Új házat építetett, hogy legyen fedelünk, Éjt nappallá tett, hogy meglegyen mindenünk. Lassan felcseperedtünk mindhárman, Új családokra leltünk az oltár mellett, Unokák kicsiny lábnyomai követtek. A sokat harcolt, szenvedett asszony Csendesen elment a mindenek Urával, Hogy fent örvendezzen élete párjával. De itt hagyta nekünk azt a tudást, Hogy soha nem mindegy, mi mással történik, Ne nézzünk le közönyösen soha, senkit. Hisz boldog csak az lehet e Földön, Ki más boldogságát igazán kereste, S annak örömében fürdött meg a lelke. Oldal: 99 / 172


Orsolya Fleith: Álomfejtés Minden könnyen jön, könnyen megy. A szív vas mint amikor a virtuális hétköznapok után, szombat reggel ránk köszön a régi osztálytárs; úgy érezzük minden könnyen megy. Majd elmúlik. Ha más De a szív vaskorában, a magánérdek, és a félelem új falakat építenek. A világháló nagyfala, ahol elmondhatjuk bánatunkat, ünnepelhetjük örömünket, firkálhatunk rá, odafesthetjük szerelmünket, de többé nem rombolhatjuk le, ha békében, bizalommal, együtt építenénk, a valódi szabadság fala lehetne. A világháló nagyfala, ahová a poszt keleti és nyugati blokk, muzulmán, keresztény és izraelita, kínai kommunista és buddhista egyaránt oda állhatna. Mégsincs világbéke. Sosem volt bronzkor. Nem is lesz. Mit ér az elavult közös érdek? Mióta világ a világ, békére vágyunk és háborúzunk. Háborúzunk a békéért. Ölünk az életért. év emléke. túloldal valósága elborzasztott. Nem vett Nem, nem vettük észre. Sokan vagyunk 87-esek, akik még mindig nem vettük észre, hogy a szív vaskorában mi írjuk a történelmet. Írni és élni helyesen pedig nyitott szívvel lehet. A szívek mégse nyílnak, inkább megrepednek. Sosem volt ennyi szívroham annak gondolkodni; az elesettet felsegíteni; politikától mentesen, érdek nélkül szeretni. Akkor még nem volt ennyi magányos karrier-álom. Az önmegvalósítás oltára azóta megtelt. Könyvekkel, könnyekkel, évekkel fizetünk, sokunknak még se jut kenyér a szív vaskorában.

rezzük, az elmúlt huszonhat év nem múlt el hiába. Mi, 87-esek a jég hátán is megélünk, ha az Északisarkon lelünk rá ásva. gyetemre vándorolva; útmentén stoppolva; tévéshow-ban a valóságot árulva; orvosként külföldre diplomázva; betegként társadalombiztosítás nélkül; gödörben, hátha nem mélyül. Mi 87mu Oldal: 100 / 172


megfejti. g,

Oldal: 101 / 172


Paszti Peter: Hanyas vagy? Hogy hanyas vagyok? Mikor, hanyas? Sokan azt mondják, hogy nullás, de már odadöfték, hogy minuszos vagyok. De milyen lenne az emberi agy, ha szex jutna sokaknak eszébe arról, hogy hanyas vagyok! Igen, 69-es! Az még nem -os vagyok-e vagy a 9-es. Én maradjak csak 69-es! És azt hiszed, hogy fél szavakból is megértjük egymást? Egy frászt! Ha csak a 69-et beugrik a politika! Pedig eszem ágában sem volt ezen a szálon végigfutni. Mint 69-es a 70-

-

Texas számológép jutott, de már a mögöttem rohanóknál Spectrum és Commodore volt a csúcs! Szerencsés vagyok, hisz nekem ugyanolyan élmény volt nem maradtam ki. Ahogy nem maradtam ki Istvánból, aki király lett egy dombon, de akkor még nem mindenki képzelte magát királynak. Való igaz viszont, hogy a szintén vörös. Nem, mintha a bikának nem volna mindegy, hogy mily nekiugrik, hisz színvak szegény! A 90-es években színeket lehetett választani, mint Mehemed: Volt ott vörös, kék, zöld és narancs, és mindenféle tarkák. Úgy véltük kinyitjuk a kapitalisták markát. Hogy jelenleg hanyas vagyok? A kocsmában feles, az illemhelyen dupla nullás, a közértben több ezres, választásoknál 2/3-os, a konfekcióméretem ¾-es, fórumokon nem százas. Ha nem számok formátumában nézzük, akkor a politikusoknak nulla, a bankoknak hiteles, a médiáknak hiteltelen, a keresztényeknek hitetlen. Sokszor fél szavakból is megértjük egymást? Nem. Nemhogy a félszavakból nem nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem amit tesznek. Hiába, a szó elszáll és az írás sem ér már semmit. Ha azt mondom, mondjál egy színt, azt mondják narancs. Ha azt mondom, valljál egy színt, azt mondják vörös. Kedvenc gyümölcsöd? Vérnarancs! Ha azt mondom Bródy. Más azt mondja: Szörényi. Pedig azt kéne mondanunk Illés. Ha azt mondom MTK. Azt mondod Videoton. Pedig azt kéne mondanunk: Hajrá magyarok! Ha azt mondom ATV. Azt mondod HÍR TV. Pedig azt kéne mondanunk: Hiteles tájékoztatás. Ha azt mondom nyugat. Te azt mondod kelet. Pedig azt kéne mondanunk: Nyitott gazdaság. Oldal: 102 / 172


Ha azt mondom: az egyik. Te azt mondod a másik: Pedig azt kellene mondanunk: mindenki. Ha valaki azt mondja: segély. A másik azt mondja: közmunka. Pedig azt kellene mondani: munkahelyteremtés. Mondja valaki azt, hogy költség. A másik azt mondja: vetés. Pedig a megoldás egy normális költségvetés. Ha azt mondom kék és zöld. Te azt mondod: vörös és narancs. Pedig azt kell mondanunk: színes a világ! Na, de komolyan. Hogy hanyas vagyok? Nem is ez a kérdés most, hanem hogy meddig élek? 69-es létemre elérem a 69-et? Vagy csak nekem is egy 56 jut. Igazából jó lenne megérni hosszabb kort is, mondjuk úgy 89-et.

Oldal: 103 / 172


Somogyi Feri: A Kamikaze - generáció Hanyas vagy? 66-os? Nem, te rosszul tudod. Akkor nem születtek emberek. Azt mondod, te tényleg? 66-os? Akkor mi nem értjük egymást. Nekem te nem is létezel. Azt mondod 66? Azt mondom, hagyd abba. Te nem vitted semmire. -esek, és a 68-asok. már három évig otthon voltak Gyes-en, Az oviban is kisebbségben voltál. Nem volt más? Azóta is hajnalban kelsz, és úgy érzed, sosem volt esélyed? De hiszen 66-os vagy. Akkor voltál fiatal, amikor elolvadt a Kádár-korszak. Észre sem vetted? Légzsák nélküli, öreg autóban hoztad be a fagyasztót az osztrákoktól. Rád ismerek. Ott ültél a szomszéd autóban. Te mindig úton voltál. Eljutottál az NDK-ba is. Meg a Bolgár tengerpartra. Jó neked. Más a Balatonig sem. Igen? Te voltál minden évben? Ügyes vagy. Hogy nem te? A szüleid? Micsoda? Te tényleg nagyon régi vagy. Volt testvéred? Jó neked. Nem kellett folyton tévét nézned? Laptopot? Telefont? Internetet? Milyen jó volt neked. -csapatot? Nagyon régen lehetett. Lehet, igaz se volt. Azt mondod lehetett az úton biciklizni? És focizott az is, aki nem akart labdarúgó lenni. A pénz sem érdekelt? Ja, hogy senkinek sem volt. Mikor is születtél? Oldal: 104 / 172


66-ban? Akkor te panelgyerek voltál. Csellengtél egész nyáron kulccsal a nyakadban. És voltak barátaid. Ma már nincsenek. Nem is keres senki. Hiába nézed a mobilod. Sosincs üzenet. Egyedül vagy. 66-os. Kezedben sörösüveg, szád sarkában cigi. Te 66-os vagy. És nem váltál el. 66-os vagy? Ugye, még ma is egyedül érzed magad, Az Igazit keresve egy életen át. Te tényleg 66-os vagy. Neked nincsen önérzeted. Átgázoltak rajtad a 90-es évek, és ma is annyid van, mint akkor. És te mindig a másikra szavaztál. Amit anyád mond, azt csinálod ma is. Bevásárolsz neki, és már hó közepén nincs egy vasad sem. De szere 66-os vagy. Az is maradsz. Örökös lúzer. Ezerszer nekiindulsz, aztán maradsz. Végül abba az autóba szállsz, amely sose ér célba. 66-os vagy? Az. A te utad végül mindig a pokolba vezet. Na, mikor születtél? Ugye, hogy nem 66-ban. A hetvenes években. Nyugodtan mondhatod. Hiszen te nem öregszel. Egy saját gondolatod. Vegetáltál egész életedben. Nem láttál semmit. Te tényleg 66-os vagy? Akkor te már nem is élsz. Vagy nem tudsz róla. Senki sem emlékszik rád. Már én sem. Pedig 66-ban születtem. Vagy mégsem? Oldal: 105 / 172


Szabados Anita : Hanyas vagy? Huszonhét igazgyöngy a mosolyában, múltjának homályában. Emlékei bakelitlemezei közt kutatva csak ezt dúdolgatja. Kádár János szelleme még ott kering a a sóhajokban és Nagy Imre neve a történelem könyv soraiban. Volt, ami ittragadt, ha tudtad nagyapád része volt a titoknak. Anyáink ahogy aggódva válogatták az import salátát A Jácint tévé fadobozából sugárzott hírekben figyelve a csernobili katasztrófát. Moncsicsi és Vuk dala visszhangzott a szoba falain, s mégis a videotékából az Én Pici Pónim akartam. mikor felcseperedve a görkoris találkák fontosabbak voltak mintsem ügyetlenül forgatni a joystick-ot és a Commodore-ral játszani a bolondot. Emlékszel kortárs a sok elejtett szóra? Emlékkönyved üres lapjaira rót sorra? Mi szünetben matricát cseréltünk nem pedig testnedvet. Jobb volt ugrókötelezni Álmaink és vágyaink temérdekek voltak, szégyeltük ha tanáraink megrótak, hisz mobiltelefon híján leveleztünk a pad alatt. Iskolabüfé helyett volt kakaó-kifli, Szomszéd Pisti Aki szendén figyelte apjának minden rezdülését. -gondolta. S milyen igaza lett mikor a Behívólevelet megkapta. A piros Zsiguli ablakából figyeltem, ahogy elhaladt mellettem, Hetvenyolcas. Eljön majd az évszám is mikor sok mindent megbánunk, de vajon önmagunk helyett inkább majd a rendszert hibáztatjuk? Akkor is és addig is Nyolcvanhatos maradok, A Harley-üstökös árnyékában, Oldal: 106 / 172


a Hungaroring szonszédságában született gyermek, s ha én nem lennék ezen sorok sem lesznek.

Oldal: 107 / 172


Szabó Szilvia: Hanyas vagy? 63-as? Hanyas vagy? 63-as? n hülye vagy, mint régen. Igaz, a tinédzserek csókolomot köszönnek, és ez rosszul esik. Mi több, a nem kell nagyon tartani. Hanyas vagy? 63-as? Akkor talán te sem voltál ovis, mert a nagyi vigyázott rád. Csarnokba meg közértbe jártatok, és nem plázába. A Rákóczi útról át lehetett menni az Erzsébet hídon villamossal a Tabánba, és alig volt forgalom. Te még tudod, milyen volt a Moszkvics meg a Volga. Akkor te még voltál a Ligetben, a Kis Vidámparkban, ahol kevés pénzért sok jegyet lehetett kapni. Akkor te még vonultál gyerekként a Ligetben május elsején, és kiabáltad a tömeggel, hogy: Éljen Kádár! Éljen a párt! Jól nézett ki a színes forgó, amit a papád gyárának gyerekei kaptak, hogy azzal integessenek a tribün felé. Akkor te még segítettél megírni a brigádnaplót és beleragasztani a színházjegyeket. vettünk. November 7-én elénekeltük mindkét himnuszt tudod, a szovjet volt a másik és beültünk a moziba háborús filmet nézni. Az oroszok mindig megnyerték a háborút. Mi meg jól elvesztettük. Emlékszel? Mi még tudtuk mi az a Krasznaja Ploscsagy, a molovec cselovek és minden oroszórán jelentettünk, hogy nyikto nye atszusztvujet. Már ha éppen senki. Hanyas vagy? 63-as? Akkor emlékszel, mikor a fekete-fehér tévében még csak egy csatorna volt, és ország, meg a Kimittudot. Hacki Tamás fütyült az egészre, Harangozó Teri szerette lett tévémaci, aki fogat mosott és bemászott a takaró alá. Akkor még csináltak magyar mesefilmeket, Böbe babát például, meg Mazsolát. Szünetekben a Pajtás újságot lapozgattuk, Dargay Attila képregényeivel. Hanyas vagy? 63-as? Akkor te még voltál nyaralni volt. Balatonbogláron megnéztük a gömbkilátót, és az utcán 2 forintért nyalhattunk egy adag fagyit. A kétforintost adagolós perselybe kellett dobni, és már tekerte is a néni a csoki-vaníliát. Aztán már kétszer két forintot, majd háromszor két forintot, Hanyas vagy? 63-as? Akkor te még magadtól olvastad a Tüskevárat, láttad az Ezüst tó kincsét Lex Barkerral, és megnézted Gojko Miticet is az Osceolában. Lehet, hogy az NDK-ban is jártál, igaz, csak Berlin felét tudtad megnézni. Talán Moszkvába is eljutottál, mármint vittél rágógumit és Trapper farmert? Hanyas vagy? 63-as? Oldal: 108 / 172


Akkor te még voltál KISZAkkor te még elmentél GYESAkkor veled félszavakból is megértjük egymást, nem?

Oldal: 109 / 172


Sárközi László: A Mester és a Tanítvány

A ZSÜRI ÁLTAL DÍJAZOTT ALKOTÓ

Újévi szonett Faludy Györgynek Gondolataim szanaszét szaladtak; és megértem mért fázom legbelül, bár a zord fogak odakint harapnak. Ablakodhoz mentem s néztem a Dunát, mely házad lábánál imádkozik nap mint nap és szinte kínálkozik, hogy hátán vigyen az ó év után. Nem hajózhatsz el! biztosan élveznéd aggodalmadat és ahogy nézlek; Kharon ladikját tán meg is lékelnéd: rlek, mint barátot; maradj velem soká. Budapest, Szent István Krt. 2 1998. december 31. 1999. január 1. Sárközi László: hogy mesterem... ...hogy mesterem házából kirúgott, vakon botorkáltam sötétedésig: fények, parlament valami húzott oda; a parton Attilát fürkészik: szimpatikus ifjú pár oroszok, megálltam, de mégsem vették zokon, nem zavarok tán: az alkotást nézik

kérd? oroszt s angolt sem tudok: this is a very big Hungarian poetry, makogom. A lány leül, fogain mosoly s keze simít egy másodpercig Budapest, 2002. május 23-25. Oldal: 110 / 172


Sárközi László: Egy disztichon Faludy Györgynek alkony a múltba merül életed árnyai közt. Nem búcsúzom Sárközi László: Mesteremnek, Faludy Györgynek ...megtanítottál, hogy megalkossam önmagam, hogy sose rivalizáljak, és mint búza, az ocsúból

kiváljak. mindent!

Betegeskedtél kellett a támasz, házasságod mégis, mint a pofon ért s összevesztem veled Eric Johnsonért... Bárcsak befogtam volna a számat. zegen hasztalan bántam; Végül nagy sokára, hogy új könyved eléd térdeltem s kezet fogtunk újra. Tudtad: így segítesz a legtöbbet. Nekem illenék leginkább téged szép szavakkal búcsúztatni és útra bocsátani, de nem vagyok képes... Budapest, 2006. szeptember 5.

Oldal: 111 / 172


Sárközi László: Töredék ...s még mindig itt áll az asztalomon, számítógépem mellett s várja, hogy Rád emlékezve meggyújtsam végre amint azt illik, ám halogatom: réges-rég elmúlott Mindenszentek megálló a Fiumei úti sírkert, hol nyugszol s nem tudom mégsem kivinni a mécsest... Budapest 2006. November 10 Sárközi László: Az éj Az álmok zöld és néma völgyét járom és nem tudom még, hogy merre térek holnap; várva az estet; megnyugvásra vágyom. Hámló seb az alkony, mögötte éjnek kútja, a hold benne vértje csillan; lázad, hogy haljon újra. Végtelen utakon új utak futnak s mi végre vándorlok, nem mondja semmi se. Hideg villanás: egy sárga lámpa rám néz, s tízezer magánnyal ölel át az éj hol fekete holdtól barna minden árnyék.

Oldal: 112 / 172


Sárközi László: Jajszó (vers a versben) Diósi Ágnesnek És kitalálom új, saját kis világom; szíven mart a szégyen. Most hát ki kiáltom!: Fekete szemem könny, mint sötét hold ragyog mert cigány vagyok, mert magyar vagyok mert két kardot hordok és emberléptemet végzetem vezérli, míg porrá hamvadok. Bárhol e világon a MÁS: baja tenger; sértik méltóságát s döfik villa-szemmel! tartanak meg, a pengék húsba vájnak; hazám idegen, nyesné vézna szárnyam: szabad akarat s vágy; élni mint sirályok. Sárközi László: Damoklész kardja alatt ...a padok körül eltört üvegek s a lámpafényben gyémántként csillogó enyhítik e vigasztalan képet. A padok ölében fingó, horkoló feledni vágyukat s tán a véget, amely fejük fölött lengeti az egyre élesebb kardot, míg a fonál elfárad mindig vékonyabb: már korán Bolyongtak s mint kit az ördög sarkallt úgy tértek ide; kiürült a pohár s vörös szemmel eszmélik a hajnalt...

Oldal: 113 / 172


Sárközi László: Damoklész kardja alatt ...a padok körül eltört üvegek s a lámpafényben gyémántként csillogó enyhítik e vigasztalan képet. A padok ölében fingó, horkoló feledni vágyukat s tán a véget, amely fejük fölött lengeti az egyre élesebb kardot, míg a fonál elfárad mindig vékonyabb: már korán Bolyongtak s mint kit az ördög sarkallt úgy tértek ide; kiürült a pohár s vörös szemmel eszmélik a hajnalt... Sárközi László: Életérzés Szegény vagyok: kilógott lábujjam ajd egy barátom megszánt és adott olcsón egy gyári újat, melyet kínaiak árultak; elvált a talpa: selejtes, mint az ország, hol olcsó a vér s munkástól herdált vagyonukkal pöffeszkednek ocsmány, létem; ha van egy kis pénzem, kocsmák pultjainál éhezem, a szabadság tébolyító mérgeit s mámorát nyelem: gyomrom epe és kusza vadság. nap mint nap bennem is és nézem kábán ahogy vágóhídra sodor, száján s szemén Elég! nincsen értelme a sok marhát mind, mint én s nem értem az Ég irgalmát! Sárközi László: Leghidegebb éj Oldal: 114 / 172


...kilométerekre váltott napok, éjjelek: szétpereg rég körülöttem s bennem, testem fáj: érzem még vagyok. S hagyok: igényeim osztottam öttel: Kalapom kong, akár csontozatom, a bor s a por a széllel, mit fölkavart. Felemelem arcom s tartom markom, vagy fordítva? fázón húzom harcom mindig ugyanúgy és mindig ugyanazt; cseng csepp élet s félek; jóakaróm több ma nem lesz, kész! Egy barátom maradt: a hold fehér fénye a takaróm... Sárközi László: Spleen Ó csóró hazám fináncok Mekkája, ó ci ó hatalmasok arroganciája: Ó hápogó kakasok s pénzt lopók; ó kezek! szentként maguk felé hajlók! ó gyarló kórházban mocskos klotyók! Ó orsó alakú kemény combok s! ó hosszú hajak és jaj, rideg fejek; ó álszemérmek: penészes csontok! Ó versem: józan jókedvem sérti, ó vérig! s ó sós-csókos bor; sorsom ó e mindenség?! Ó a mindenségit!

Oldal: 115 / 172


Sárközi László: egymás mellett... ...egymás mellett elsuhanó sorsok: olcsó bérrabszolgák és bolondok! nem divat a szívvel gondolkodni; reális aggyal kell okoskodni, az elviselhetetlent is bármiképp mind csak egy nyomor! A másik lelki; ínség rúg sanyarú sorsot s fekszik kit talált: korhadt fa mit szél kitép. Mind elmúlunk! de bennünk s közöttünk kihajtott dudva mérgez s Diogenész feltartott lámpással jár mögöttünk... Sárközi László: Quo vadis? Giorgio Pressburgernek . ellopni azt ami ingyen s csak ott lenni, ahol nincs senki, eldobni utolsó ingem, aprómat mind mögém vetni ha nincsen is más és nevetni, hogy kapkodják földi kincsem! Egy fordítás épphogy ennyi, nem lényeges s változás sincsen: tört foggal mard, ki szeret mindet, a kör végét megkeresni, fokróls tudni mindig: minden semmi s tudni azt, hogy az élet minden...

Oldal: 116 / 172


Sárközi László: Varjú szonett magánya enyém; lustán repül célja Szállnék én is

akár kettétört tégla

olcsó máz alatt éled a szín: cékla. Mivel fejemet nem a földbe dugom, megértem azt, mit nem tudtam rögtön; a tégla célja: rendszer; fal s börtön, bár lelkem gyarló nem ilyennek tudom. Mindig fázom s a fagyoktól félek, varjúmód mégis a hidegben körzök míg szárnyam szegi múlás, vagy élet... Sárközi László: hétkor keltenek,... ...hétkor keltenek, nyolckor kirúgnak az éjjeli menedékhely ajtaján, reggeli nincs, kint szemembe szúrnak a szétrúgott szeméthalmok a csalán vagy némelyiküké csoszogó halál. szebb a bizonytalan: dédelgessek

S bár napról-napra fáradtabb vagyok, nem támad kedvem, hogy itt megpihenjek, de rögként kopog rám minden napom...

Oldal: 117 / 172


Sárközi László: Fuit* Az ismeretlennek ...sajnos megint parádét rendeznek: mind fiatal, életunt és nyegle. a fák s bokrok közt: vizelnek hosszan

Kedvenc helyemen; éppen itt a sírnál is van egy: iszik a hantra állva: bök, állat! s száját elhagyja egy kis nyál... Fiam! gyarló talpad alatt e holt látom, nem marad még annyi se: volt... * A városligetben van egy sír, amelyben egy magát megnevezni nem kívánó, réges-régen élt ügyvéd nyugszik. Az ügyvéd a végrendeletében hagyományt juttatott el a városnak, és cserébe csak annyit kért, hogy a város-ligetben temessék el névtelenül, és a sírkövére csak annyit véssenek latinul: FUIT VOLT. Nagy hatással volt rám ez a felírat. A XIX. századi Magyarországon egy ügyvéd nem lehetett akárki. Sokat gondolok erre a nevét halála után eldobó emberre, és arra,

Sárközi László: Vigília ...s a kora reggel kocsmában leli aztán kommersz pálinka követi, a menü

kannásbor, zúg a zenegép.

de hasztalan, tántorog, nem táncol lábuk, mit régen kikezdett a fekély. Arcuk viaszában szemük résnyire cuccolnak, majd kint egy bokor mögött kinyúlnak. A sort haverjuk végzi be,

guggol s nyögve fekteti a kábelt... Oldal: 118 / 172


Sárközi László: Az E-hangok nelkül I. Tucatnyian szorongnak a pultnál, napról-napra. Nincs dolguk. Hazugnál

A visszajárót szótlan számolják. Ó-divat a ruha rajtuk, lábuktól

hazugabb szavakkal traktálják maguk s talán hiszik is, amit habognak korsóikra rágörcsölt marokkal,

bothossznyi a földig a távolság,

karjában kopott, kockás kabátka,

***

Asztalán kisfröccs ráköszönti olykor a csaposra, sok boros barátra. Csupán árnyéka válaszol rá tósztot.

a tudás, méltóság a kor, még hatnak

*** Zajokba zárt magányban szuszog a park, szarka araszol, varjú vacakol a barna talajban s kopottra kapart lábas sápad a kongó flakonoktól távol. Halmokba hordott kacaton ragacsos pornóújság cafatok sárgulnak s kormos a parázs nyomoktól a bokor alja. Húgyszagú matracon fakó folt, rojtos rajta a tarka takaró, szunnyad a szakadt sapka alatta, forog s rúg a láb. Zaklatott hangú habzó ajak torz szavak után kap. Apró motyó szorong a barna karban, arcra szórt hamu a napsugár. *** Hajlott pár, kar a karban, a céklából válogat, mérik, aztán a néhányból gyorsan visszaraknak pár darabot. Az alma nyolc napja még zamatos volt, most olcsóbb, a banán friss és káros a kopott bukszának, a hús: két-három farhát; kutyával közös falatok.

tárcáik csak dús múltjuk tárolják. Karba kart fonva csoszognak útjukon, ukon.

a bölcs írások s Buddha lábnyomán oly sok Buddha halad. Most itt ül. Ruhát árul, magnót, lábast bármit s áruját gálánsan s olcsón adja. Bárhová is sodorja sorsa talpon marad s kultúráját adja új hazájának. Nyugalma izzik, fagy pillantásában a bársony; itthon van, ám hontalan: nincs nálunk sárkány s oroszlánok tánca hol kosztümök kavalkádja alatt *** s a konyhaudvaron locsogva mozdul a sárban a sor. Vad pofa tör-zúz, végül valaki vaskosan rámordul. A falak bibliából citálnak s aki sóvár, hogy is vacillálhat? mohó pillantása tányérba csordul, két marka kinyitva, pont, ahogy koldul s Igét idéz. Más lassabb: céljába komótosan halad csak fél lába van, az útról most a kapura fordul s rossz mankója tocsog már a csúszós talajon. Hangja hamis bortól torzul:

Oldal: 119 / 172


Sárközi László: Az E-hangok nelkül II. Iskolatáskák szaladnak a járdán visongva, nyomaikat puha kátrány

ránéz a lányokra és a fiúkra is, suhan s kijárathoz sodródva Gazdája mintha kutatna kiútra:

szurokszín haja takarja vágyait a bagdadi éj bársonyos álmait hosszú, mélysötét pillái mögött...

támolyogva, magasba tartott ujjal hadonászik az arrajárókra ***

csak imbolyog, csontos arcán fátyolos mosoly, a suli kapunál ácsorog. Kimért bajának maradék jussa öntudatlan szorongatja a zacskót s szívja a szúrós szagú, híg ragasztót.

a placcon: nyújtózhatnak a vonaton, van, ki a sakkozóknál ragadva a táblára kandikálva andalog s tart, hogy nyugtából valakit kihoz a szuszt is visszafojtja: bármikor

*** szétszórattak s homokba hulltak holtan, a törvény a hazájuk s otthonuk,

Távol ül a lány, tartása laza, tarka cédulát rak a lapok közé s óvott kincsként hull a kopott könyv fölé

családjuk a vallás és a kultúra. Csak bolti táblákon hírlik nyomuk s kirakataikban: szálló poruk sincs nincs sötét kaftán, kalap s hosszúra

iszákjában hárfahúrként sorban a kották. Óvatosan háta mögé araszolok Lin Yutang-ot olvas.

szakáll. Az Úr házát rácsok zárják, vizslatják azt is, ki padon kosztol, az utast fémkutató kapuk várják

*** is a piaci kofák, ásítva árulja magát a szomszédban, olcsón

s az árkád árnyéka olvad olykor, és a környék kocsmáiban. Szobákra járva futószalagon szállítja kuncsaftjait, majd tompán taszítja *** A srác haja rikít, görkorcsolyája ragyog nadrágján, halvány mosoly szája. Visszhangzik magnója az aluljáró firkált falán, ugrik s nincs akadály: csillan az övön a szög, a nyakán

Óráit utcán vagy ivókban tölti a duhajkodókkal ropva táncát, tapogatva övtáskát és tárcát s a pénzt alkalmi barátokkal költi, máskor odaadja

Oldal: 120 / 172


Sárközi László: Az E-hangok nelkül III. szárnyas hangyák munkálnak, a falon grafiti ordít. Tolókocsis bénát óv a lomb: ölén homályló flakon, pálinkától párolgó arca árkolt, s habzik a hányás rajta. Csomagok kandikálnak a szék kosarából: pékárú, zöldség, szalámi, szalonna, dohány, kávé, kannás bor, tészta, vodka. Olykor horkant s vacogó ajkáról nyál csurran folttal nagyolt nadrágjára, lyukas árnyék rohangál arcáról *** A lány a srác hátsóját simogatva sétál, néha szorosan rámarkol, piros ajka csókot csattant s kacagva harapdál a rakoncátlan fürtökön. A banda szótlanul áll a sarkon, pillantásuk szúr, árnyékuk karcol, konok vállakon borostás üstökök. A lány azonnal a fiúhoz lapul s átbotlanak a túlsó oldalra, lazán, akár a palló. Népdalra fakad a magnó, formaruházatuk hátán a pajzs rajz Árpád-sávot majmol s darutollat és várnak hallgatva. *** a nap, rubinvörös, hosszú uszállyal. Kamaszok görkorcsolyáznak boldog Oldal: 121 / 172


tal, dobbantanak. Lágy hajuk lobogó gyanánt csillámlik szilaj táncolással. A lány blokkja kövér kavicsot sodor lábamnak aztán félfordulattal, korának hamvas bájával rám villan a mosoly s látszik gyöngy foga. Csábos a szája. Tollam s papírom fürkészi. Arcomon *** A kocsi hörög, hangosan harákol, majd sóhajtva sorol forgalomba, gyorsultában is lomha és magányos, gomolygó, vaskos füstjét dohogja. A harmonikás most rágyújt, hallgatag pipájára árnyékol a nagy kalap, tábori székén ül nyugalomban, kockás rongydarabbal homlokot töröl és már játszik. A család kínai, várnak s fogékonyságuk lírai: küldik a kislányt célja a kis vödör, a harmonika hullámzik, zokog, apró lábai trappolnak a kövön, kicsiny markában papírpénz ropog. *** -fokra nyúlva, fújva cammog és fásultabbá válva útra hullik a falaktól rúgva, csúszva gurul az aluljáróba s rásózza hulláját a csontos vállra: árva barátja némán guggol, várja, hátha valóra válik az óra Oldal: 122 / 172


s szóra méltatják. Ruhája alapos, haragos vonal szorítja száját, hátát fal nyomja, borotválásán márkás kölni illat, ingjén szalagos, lapos nyakravaló. Kis fény kanyarog s kavarog, majd széttöri álcáját: tábláján sikoly *** Haldokló szamurájt alakít a nap, a színfalakról utcákra kúszik halovány sóhaja, majd kútig szalad s a víztükrön galambtollra csúszik. Takarók padokon, boltok zugában: fantom motoz, szuszog s nyugszik ruhában, párna a ci bokáig. Mély hang torkot köszörül

A srác áll a kútnál, borzolt hajában rózsa bíbora félájul

Oldal: 123 / 172


Sárközi László: Az E-hangok nelkül IV. császár s a vén halál trónra ül újra Karthágó és Babilon romjain. Sárga fény tolódik vörösön túlra, harangok hívnak hálás fohászra ulnak zarándokútra. Padom magányán bronzszobrot alkotok s a bodros, pávakék baldachinon halkan harcosok kúsznak a finom tógájába szúr a lándzsadöfés s míg langyos bíbora arcomra csorog, halkan hátamhoz simul a sötét. *** (Bagdadi éj van, az Iszlám kardja ragyog s a Korán szúrák virradatig várnak városokban, sivatagban...) Kápráztató fénykavalkád úszik utakon s konkurál zárt boltok hamis aranyával. Túlórás koldus alig botorkál lassacskán padra csúszik, szakállán simítva méláz, hosszan, majd koszos szatyrait rakva párnának, kicsit; fapad roppan s fémláb koppan. Vibráló fény száguld az utcákra. munkáltak köztünk Próféták

hárman.)

*** Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok.

bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, Oldal: 124 / 172


karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, bizalmat nyújtasz a találkozásban

*** A holdfény visszapattan a város villogó aurájáról s a holdgyöngy tovább gurul sápadtan a sáros égbolton. A talponállónál bort költ a csap, friss pogácsa ropogása harsog s szomszédom káromkodása,

ujja a csukából, csontos háta roskatag rongy, párás pillantása tán a galaxisokon túlra cikáz,

*** a lágyan hajlongó bokrok alján sündisznó robog és morogva dohog s utamat állja szúrósan, nyalkán: pici pocakján bársonyos a bunda, markomban topog parányi talpán, ám csak pár pillanatig mulatok: s villám gyorsan a sövény közé rohan. alig kutatom: miért nyomja vállam a holnap gondja? Valahová imbolyog utamon Oldal: 125 / 172


Sárközi László: Curriculum vitae

lopott, hogy enyhíthessen nyomorán és vegetálni tudjon, mert ha kivár, is, ki nem lelt már békét, sem hazát, nemigen kapott munkát. A családom apám okolta és kizavarták oda, hol az agyagot kaparják a téglákhoz s ahol szikkad a vályog. S már hivatalnokok sürögtek körben, vitték anyám, épphogy megszülettem: kevésen múlott, hogy nem a börtönben. mély medrében bár pusztulnék inkább: az állam nevelt, mint kommunistát, akivé váltam, vagyok és maradok. mondták és elhittem, hogy a cigány mind tolvaj és koszos, hogy nem érzi, ha folytja a mocsok, munkát kerül s nem tudja, mi az illem. hogy bizonyítsak, de hogy mit s kinek? megadtam módját minden centinek, ahogy mentem s kevés volt az eléghez. Magamba fordultam, mint egy aszkéta: választ kerestem, de nem találtam, idegen lettem, igaz barátnak ott maradt a könyv, a szó ajándéka. És a szerelem alig érintett meg: észre sem vett, vagy dagadó mellel mentem el mellette, emelt fejjel, Oldal: 126 / 172


a lét, ha csak panaszosan pislákol eloltani való s aki bátor: megteszi; mert aki nem él sose volt. Hogyan kell, beteljesítsem sorsom? Kardot kell-e ragadjak, vagy coltot? Sárközi László: Kizárólag sötet mély magánhangzókkal IV. POKOLKAPU Halhattam volna. Hogyan maradtam? balfogásból vágták át sorsfonalam a párkák s újracsomózták halkan. Távolok s múltak hosszú sorában talán, számunkra most szokatlan alak hasonló sorokra jutva valaha, alkotott valahogy a homályban: hány kozmosz hullt már forrón sohába s a gomolygó porból újra hány sarjad? tudott valóságom pont a vonalban, tudatlan sorjáz mások nyomába. Kozmosz vagy anyag? hol húzok határt? saját magamon túl hogy haladhassak, ha anyag vagyok s tudom a halált? *** Olyan vagyok, akár a halálos találattól fuldokló csatahajó, bordámon nyomás, húz a talányos homály. Hol vagyok? Alávaló, nyomorult fajzata a balsorsnak, hogy találtál rám? Klotyóba dobtad múltam, a mámat. Valaha szárnyaló albatroszom szárnya csonkán lóg. Bárcsak máshol akadt volna aznap dolgom! Csapdába zuhantak fontos gondok, Oldal: 127 / 172


sóhajtva hullnak ágyamhoz az árnyak, agyamban kong-bong sok gondjuk-bajuk. Jajszót sugallnak számomra a tárgyak. Lyukas markomból aláhull a lyuk. *** Koszorúba fontad a kozmosz dalát. Szokásból maradt szokatlan számodra a harmadnapra látott, árva kanál. Tudtad, láttad, hogy a korod mohó, sokszor boldogan hajol túlzásokra, akár kamasz a csúfolódásokra, hogy parány, halandó, dacból bohó. Utolsó rovás a számadásban. Vásott fogaddal magadba haraptál, majd száraz gally mód darabra hasadtál a tolatómozdony kattogásban. Utódok gyatra balzsama borúdra, hogy tábládat a falakra rakják, aztán rád aggatják a koszorúkat. *** Az alkotás most már álom marad, valóságom rám szállt, csúfosan károgó átok. Járhatom a múzsák táncát, ha alacsony származásom, hármas zárt kaput találok, csontot rágok arany tálcán. Uram-bátyám fajta-fattya csak magukban parolázók, mást undorral hahotázók, hogy a kasztja akasztja, arcuk mosoly, foguk ugat. Tucat tollú bársony bárók mutatnak sablonos utat. Oldal: 128 / 172


*** Saját rozoga nyakamba szakadtam, ha a gond voltam, most a baj vagyok, nyomoromban nyomorultan maradtam, balga voltam, csak magam marhatom. Azt gondoltam, hogy nagyot alkothatok, tapasztalásom polcra halmozhatom s mocsoktalan nyomot hagyva halhatok. Most, akár raktáron porló, hajdan olvasott, manapság száradó sorok, maradok súlyosan súlytalan, korom számára mulandó - hulljak halkan. Hazám kultúrkazán, bár rozsda rágja, a robbanásra sansztalan, hajlam van sok-sok másra, ám az olvasásra... Sárközi László: Kizárólag sötet mély magánhangzókkal V. ...túlfokozott az osztályon a hajtás, hangyaboly: halkan, pontosan munkál. - Vajon rajtam maradt a munkás nadrág? Vagyok. Gunyoros, mardosó nyugvás nyomja tudatom, hogy a túlsó parton, ahogyan nálunk, csak ugyanott tartok, haszontalannak látják a munkám: basszus! farba rúgott a Parnasszus! Gyalázat száll valahány tanáromra, rászolgálhattam volna halálomra jócskán, kár, hogy csonka volt a passzus. Alkotásomban voltam s vagyok alany, magam után undort hagyok. Hagyjuk, Nagy László, Omar Khayyam, Basho, Arany... *** Ugyan hol vagy most Gyurka*, barátom s oktatóm? Új párod átgyúrta sorsod. Oldal: 129 / 172


Alkotsz? Rágódsz? Nyomodra bot páhol

a házasságod óta. Hogy vagy? Gyomrod válogatós. Aggságod panaszát soha, csak tudásod szóltad, talán ahogy Johnson** óvott, hordozta gondod. Csakhogy a formás, csábos tyúk puhára pácolt: Johnsont raktad a lapátra s pofátlan aktot pózolt plakátra asszonyod, a pajzánok gusztusára. Ágyamból látom szobám ajtaját... Ma már csak a nagyravágyó butára pazarlod Kronosz jóakaratát. *Barátom és Mesterem - Faludy György **Eric Johnson - Faludy György szere Sárközi László: Rúbáíját Hogy e partra léptél, nem volt semmi kincsed, tüskés ösvényeden is hajtott a nincsed, ma kehes kályhádnál ülsz s téli éjjelen parázsfény aranyozza gyér, hószín tincsed. * Úgy hiszem, hogy hétköznapok tora minden pohár bor s az utak pora melyet öblítek; egy emlék, mit nem * Úgy élni mint mások nem az én utam. Utamon virágok nem az én utam. Tettem, mit tettem s lettem ami lettem; föl, Hozzád sem vágynom nem az én utam! * E világon még mindig soká merengek: Oldal: 130 / 172


sorsom uraként sorsom ural s egyremegy vezetkopog kopasz koponyámon és nevetek. * E világon még mindig soká merengek: sorsom uraként sorsom ural s egyremegy vezetkopog kopasz koponyámon és nevetek. Sárközi László: Válasz Rúbái Szerdahelyi István 1985-ben írt Rúbáí versére Bunkó, vereség bölc múló nyereség s parttalan * kicsinyke odúmban, ahol ágyat bérlek. Talán nincs is veszíteni valóm, mégis megvallom, hogy a haláltól félve-félek. Sárközi László: Új haiku Új kenyér! Sóba mártom; Kidduson lennék? á! csak ennyim van... Rossz kor, rossz ország, rosszpénz, tartós rosszkedvünk; menny dörgés

költés.

Láttam a semmit: kukákban színes szemét, üveg? Az nem volt. ...nyitott ablak, langymeleg , harsogó alfelek... ...s húsz vécépapírt cipel. Nagycsalád? jólét? optimizmus? Mind? Sebtében írt üzenet: apró katakanák a friss havon. Mentemben visszanéztem; Oldal: 131 / 172


nyomomra zörrent egy sárga levél.

Sárközi László: Cím nélkül ...egy s mástól, jó hagyományt követve, undorral hányunk egymástól hazámban, hol a cigány tán csak megkövezve

a hajléktalant - Marx-ot idézzük és megvetünk minden prostituáltat használat közben is. Bár kinézzük a szegényt, irigyeljük a gazdagot, nagyszüleinkkel nyeletünk maszlagot: vállát verve nyugdíját filézzük... A sors elfeledtetni ügyetlen e konok komédiát, hogy e nagyok között kellett embernek születnem. *** A rossz mondást most helyesen idézem: csak a bölcs tanulhat saját kárán! Lehetünk szépek, okosak, vitézek. Lusta, lapos lelkünk láz, ha igézet égeti, szégyen a széppé válás. Mosolyog, ki csak elhúzza száját, - kinézet. Ahol az érzékiségben végtelen, mindig divatos egyéniségek kimagasló, aki jelentéktelen, ott értelmetlenné lett az értelem. Posztmodern pöcegödör az élet: minden lehetséges. Minden képtelen. Oldal: 132 / 172


Sárközi László: T Ü K Ö R S Z O N E T T Dömötör László - Sárközi Lászlóhoz: Legföljebb néhány kérdést tenni föl merek. Néha. Magamnak. Lábujjhegyen. Habzó szájjal osztani ítéletet, Önhitt bírák közt elvész a törvény,

Tetejébe, bosszúd múzsák csontjait törik. A líra ezt nem érdemli meg! zseniál kocsmák pultján! Vagy tollad dobd szemétbe, ha hegyén csupán cigány-átok fogan.

Olykor az író tollán átok fogan ha muszáj, nyakig mászik a szemétbe igazáért, emleget szart, pisát: hagyd Az utókor sehogy sem érdemli meg, hogy átkos föld takarja majd csontjait, de megátkoz, ha nem lesz boldogabb, Hazám hazugoké, ígérnek és mást Hitem akár a viharba kitenne: fejemre vonok bármi ítéletet, Oldal: 133 / 172


mintsem szolgamód, sunyin, lábujjhegyen éljek s kérdést, embert nem tenni föl...

Sárközi László: Grafiti és történelem Falak, kapuk: megértem, mint a könyv tiltott rovás virul vasbeton testeken;

beszéltek;

s a szenteket citálják mind a falra hányva. Talán ez a jobbik, mert akad szemtelen meg esztelen és bölcs, ám sehogysem lelek valós, kemény szatírát: gúnyt az érvbe szántva. De felfedeztem itt-ott, néhány majomarcnak kezük sötét nyomát: mint a késdöfések, hogy ne rajzolódj ki többé, itt nincs helye harcnak! Nekünk a rög - országút. Kik nyakába rakta a földesúr, igáját, hogy feledje rég el a szabadsága ízét, segge mocskát nyalva? Sárközi László: Renegát tollnok Hangja búg s bereng a rég nem ír, de csattog -bokája. Budapest, 2003 Sárközi László: Egy felfuttatott cigány színész-énekesre ocsmány, hogy rekordokat dönt az ízléstelen, hogy igaz szót nem hallok, csak kocsmák ködében s a mesterkélt már végtelen. A kor ideált maga állított magáról magának s nem számított a bölcs intelem. Szégyenünk végzetes: Oldal: 134 / 172


arcod, mi több neved adtad, hogy népem szabadon gúnyolják és gyalázzák, vakon hiszed, hogy tetted vagányság s mit érdekel az, hogy fortyog a vérem, hogy évek harcát dobod klotyóba? Mert mi vagy: nagyon is pontosan érzed te tuskó sötét, pöfeteg hólyag... Sárközi László: Barátaimnak Keveset eszem és alig mozgok, omladozik elefántcsont tornyom, aszt, bokornyi gondjaim toldom-foldom. bár az ember csak keveset talál, régen nem álmodom olyan hazát, ahol nem csak értenek - elfogadnak s nem televízió, könyv a tanár. Lehetnék bár sz -vidám, de szájon lakatot, lelken igát látok, mert homlokomra írják hibám: Magyarországon sose leszek több, csak okok nélkül szaporodó cigány. Arctalan ajkak, démoni szavak, értelmetlen bármiféle harag, árnyék harcolnom nem lenne szabad, vesztek, ha megteszem, akkor is, ha nem, küzdjek velük? Vagy tagadjam magam? A depresszióm látja a valót: kikötve ring s csöndben merül hajóm, hídján rég a kormányon lóg zakóm, fárasztó tudat, mit kívánna az út, feszes vitorlákkal legyek kalóz. Bezárkózom, hogy senki ne bántson, hogy a sebem valahogy se látsszon, a semmit is úgy teszem - ne ártson, ülök és játszom. Bizony, csak játszom... Oldal: 135 / 172


Oldal: 136 / 172


-es gyerekek Bill Clinton elnök úr egy barátnál volt vendégségben De ne siessünk annyira nagy léptékk

Az évek teltek s a világ nagyon nagyot változott, Valamiben javulást másban talán romlást hozott. Zenészek, színészek, tudósok élték a fénykoruk,

Szívemnek kedves dallamot Bródy János akkor írt Mit tehetnék érted?- lett a sokatmondó slágercím, Koncz Zsuz És az Omega hét év után újra életre kelt . A filmipar egén újabb csillag fénye ragyogott Walt Disney Oroszlánkirálya nagy sikert aratott. Születtek filmek, melyeket mindenki látott,s ismer Junior, A Maszk, Bunyó karácsonyig, Dumb és Dumber -ben indult útjára, Így egy állati nyomozó szabadult a világra. Az örök kedvenc számomra mégis Forrest Gump marad. Nagy tudósok, kik már ekkor nem éltek a hazánkban Kaptak NobelOláh György a kémiában nagy tudást felmutatott Még ma is rátalálhatsz, ha szorgalmasan kutatod. Harsányi János mint közgazdász kapott elismerést, Bár egy élet munkájáért egy Nobel-díj is kevés, Ez id -es szezon, A világ egyik szeme ezen, másik az USA-n volt, Ahol a nagy brazil csapat a foci vb-n tarolt. Oldal: 137 / 172


Michael Jackson és a neje reklámfilmet forgatott, Mindeközben országunkba ment a Táncdalfesztivál, Ebben az évben újra indult a híres Pester Lloyd, -régen kispadon volt.

Születtek még sokan mások és haltak is emberek. Sok ember volt már a Földön 5,6 milliárt, Ayrton Senna több millió embernek volt példakép, sztette el az életét. Születtek emberek, kiket a világ sztárnak nevez, Például Justin Bieber amerikai énekes. Mely generáció nem tudja milyen sokat vesztett. Akkor még nagy érték volt az Isten adta tehetség, Ne Még érték volt a szorgalom, tisztelet és becsület, Bármi történt azóta s akkor, csak egyet mondhatok, -

Oldal: 138 / 172


Szemeredy Andras: Hanyas vagyok? Otvennegyes vagyok. Mondjak, az illat sok emleket felidez, de illatra nem lehet emlekezni csak tapasztalat alapjan, mikor tenylegesen ujra erzed. Meglepve tapasztalatam otven eves korom fele, hogy rengeteg gyerekkori emlekem jott elo akkor, mikor mostanaban ehes vagyok, nagyon ehes. Peldak: Uttoro sorakozo. Uzsonna a budai kis iskolaban, kejmamornak is beillo orgonaillatok kozott setalva az udvaron, majusban, ingujjban, kalbaszt majszolva. Ehesen ulni a padban, es gondolkodni, miert van ez igy. Nem az ehseg, az nem tunt fel annyira hanem az, hogy otthon var a May Karoly kotet, a Fekete Istvan regeny, es nekem ott kellett rostokokni, ulve, hallgatni, ahogy a Leventai Agi vagy Gyura Geza fustolodnek matek oran, felelet kozben. Az iskolat szerettem, csak tul sok volt a vontatott, unalmas resz. Kenyelmetlen ruhak Minden tul rovid volt, kibujt onnan ahova betomkodte az ember. A zoknik siralmasan alagyurolodtek az ember talpa ala. Papucsnak a regi kinott, levagott sarku cipok voltak, kinszenvedes volt vegigmenni a lakason, mert a levagott sarok ele pont a sarokcsont begye ala taposodott. Szerettem szeretni is, azaz szerettem volna szeretni. Ujfent az orgonaillat emel az emberiseg geniusz szarnya fele kejesen edes kivansagmamor bodito hangulataban. Ezt igy kellett akkoriban kifelyezni. A lanyoknak labuk volt, a fiuknak dobogos leptuk, es ez igy ment vegig. Lapos hasak, veknya termetek, alacsonyan maradt emberkek, foleg en. Budos ruhak, mert a mosopor draga, villamoson zsufolodni mint heringek, es neha az ember szerencsejere pont egy gyonyoru no konyoke ekeledott be a homlokaba bizonyos villamosturakon hajnalban a belvarosi iskolaba. Ennyit a foldon inneni szerelemrol. A rohej orszaga. Mosolyklubb. Isteni nevetesek, az ember tenylegesen gurult, nemcsak szolas volt. Elkekulten, lelegzetvetelre keptelenul gorcsosen gornyedtunk elore, kezunk a hasunkon, es mint mennyei (kereszteny ertelemben veve, nem meteorologice) csudat, ugy elveztuk. Nagyobb kej nem ert soha, mint egy olyan jo, megallas nelkuli, oras-masfel-oras vagy egesz hetet betolto rohogogorcs. Zsidosag? Korul sem meteltek. Hitler szelleme nem tavozott el oly messze meg akkor. Tudtak a rizikot, ismertek az eljarast, se en, se batyam nem lettunk a sakter ele vezetve mint vagohidra a birkak. Semmi imat nem ismerek. A soma o jiszroelt negyven eves koromban tanultam meg. Tizenharom eves koromig nem is volt bizonyos szamomra, hogy zsido vagyok. Barmicvo nem volt, csak szegeny aranyos es imadott anyam halt meg akkor. Fiatal volt, hatvanhetben, mindenki elso gondolata Auschwitz utohatasa volt. Pedig nem. Gyerekkoraban szegeny atesett egy reumatikus lazon, amirol akkor, a huszas evekben, nem volt diagnosztikai leiras. Noha akkor felepult, megis ez vitte el negyven evvel kesobb. Oldal: 139 / 172


Kod: ehseg, illat. Kulcs: Budapesti Tavasz, agit prop titkarsag, orsvezeto helyettes pajtas, orsi naplo, orsgyulesek, kek kesobb piros rongy az ember nyaka kore tekerve, feher ing unnepekkor, es minden unnep unnep volt, amiket epp a felnottek utaltak es a gyerekek imadtak. A legnagyobb elvezet a politikai nyugalom volt. A szabadsag hianya ellenere is boldogan tisztaban volt vele mindenki, hogy a haboru elmult, nem lesz tobbe, az ellenseg az Amerika, de hal' istennek jo messze volt, az urkutatast a ket nagyhatalom uzte, es a dal szallt a tolgyek arnyekaban, kuszva mint az osveny, vedve a tolgyek es a part altal, es a fohasznak beillo jelszavak a menny fele tortek, szellemunk es vezereink szellemet vallukon hordva repulve fol, egyre csak fol.

Oldal: 140 / 172


Szilágyi Erzsébet: Bédnaja Líza jellemrajzával nem volt elégedett, pedig akár én is lehettem volna. hosszú a nyár, valamit dolgozni kell. angol nyelvi táborba pofátlan jelentkezem. nem is tudok angolul, tán néhány szót, -téren; kezet csókol, szeme több mint hálásan csillog. országjárás, expressz-táborok. Zoli, alkalmi tolmács, egy évvel fiatalabb; Moszkvában tanul, kajla, mafla, szerelmes szavait összeizzadt papírfecnire rótta. írásban feleltem: kopjon le rólam. - írja egy képeslapra. b fotókat küld. megköszönöm, válaszol, levelezünk, "szakítólevél" egy kockás papíron: menyasszonya megtudta, vége. nos, van jó is az életben.) csapataink bevonulnak Prágába. magyar fiúk verik az oroszokat a földvári táborban. Jurij megsérül, orvost keresünk; Surik barna, széparcú srác, szótlan, búcsúest valami Matrózban. hazafelé megfogja a kezem; forró az enyém is, most bármi lehetne. "Az ész bajjal jár", nem történik semmi. koleszszobában egyetlen könyvét, valami német regényt búcsúajándékként nekem adja. beleír oroszul, hogy örökké... vagyis soha. - hát ez történt hatvannyolcban.

Oldal: 141 / 172


Negyvenhetes? Akkor te vagy a baby boom. Nem vagy Ratkó gyerek, Még nem. De a feleséged már az. És nem vagy háborús gyerek. De a férjed még az. Nekünk lmük. A mi szüleink azok, akik túlélték. Visszajöttek. Anyánk vagy apánk karján még ott volt a kék-lila szám. És apánk hadifogoly volt, mert a szovjetek nem ismerték a finom különbséget üldözött volt kihez. Az ám. Nekünk nincsenek rokonaink.. Mi nem tudjuk, milyen az, ha valakinek sok testvére megismerte egymást, összeházasodtak, mi megszülettünk, - és saját szüleink akár a nagyszüleink is lehetnének. A mi szüleink és köztünk nem egy nemzedék van. Egy nemzedék kimaradt. Megölt és soha nem látott féltestvérünk fényképét albumban kisfiú. Pöttyös labdát szorít magához. Örökre. Mi gyerekként éltük meg Rákosi pajtást. És mi is voltunk kopaszok. Nem önként. Most sokan közülünk megint azok lettek. Nekünk szép emlékeink vannak gyerekkorunkból: ak, és anyánkkal együtt örültünk, mikor megtalálta az elveszettnek hitt kenyérjegyet. Igaz, nem értettük, miért nem látjuk többé a szomszéd bácsit, de irigyeltük, mert igazi Pobjedába ültették, és az ajtót is edába ülni, de anyánk azt mondta, inkább ne. mit az imperialisták szekértolóját, mert nem jegyzett elég békekölcsönt. Óvodások voltunk, mikor Sztálin meghalt és nagyon sírtunk, mert mindenki sírt. Nem tudtuk, hogy muszáj. Aztán, mikor megtudtuk, már nem sírtunk annyira. A mi szüleink elmentek Amerikába, de visszajöttek. Vagy nem. De küldtek IKKA csomagot. Ez jó volt, mert volt benne csokoládé. Igazi. De mégse volt jó, mert anyánk eladta a Felvettek a KISZ-be, és vittük a zászlót május elsején. Mi naponta hallgattuk Cseke Lászlót a Szabad Európán, a 19, 25, 39 , 41 és 49 méteres rövidhullámon, közben hírek voltak, olyankor anyánk ránk üvöltött, hogy halkítsuk le, mert baj lesz. Azt hittük, semmi sem változik.. Örültünk, hogy minden megváltozott, de állás nélkül maradtunk. Aztán lett állásunk és belebetegedtünk. Most nyugdíjasok vagyunk. kérdeznek meg, hány évesek vagyunk.

Oldal: 142 / 172


Tamás Anett: 14 évesnek lenni Mikor betöltöd a kort, megváltozik a sors. Eddig játszhattál gondtalan, most kötelezettségek vannak. Nem vágysz csak nyugalomra, de valamiért mindig nyaggatnak. Nézheted a 14 karikást, de takaríthatod a szobád. Menni bulizni, szórakozni Facebookon chatezni, Lájkolni és kommentezni. Barátokkal sétálgatni, tanulni, mert itt a felvételi. Középiskola, egy más világ s alkalmazkodás vár rád. Új utakra tévedsz, Szárnyaid bontogatod végre. Egy új élet, más világ kapuján állsz. Innen rohanni, mindig csak menni, lelki drámákat elkerülni. Depis zenéket hallgatni, Koncertekre járni, fesztiválozni. Ismerkedni a másik nemmel, Szerelmünkkel találkozni. Nagy testvérrel jóba lenni. Élni, inni s mindig csak mulatni Ilyen ma 14 évesnek lenni.

Oldal: 143 / 172


fordulata volt, a húszas éveim elejére azonban arra lettem figyelmes, hogy ez a pökhendi válasz több mint üres társalgási közhely, igazságtartalma kicsit sem elhanyagolható. Valóban, én 1990-ben, a rendszerváltás után születtem, ami sok újnak a kezdetét miatt részben a emlékei, színei, érzései. Ennek egyik oka, hogy a mi gyerekkorunkba még angulatát idézi. Erre példa a jó öreg papírjaguár, a Trabant, ami még sokunkat elvitt az iskolába, gyakran indult el, mégis megvolt a maga varázsa. Igaz, amint lehetett, a legtöbb család Ezek az átlopot -akaratlanul, de átörökítették ránk a saját múltjuk darabjait. Mennyi történetet hallottunk apáktól, nagymamáktól az édes foglalni: tényleg ennyire rossz volt akkor minden? diktatúra volt, elnyomás? Akkor hogy lehet, hogy annyira élvezték a gyerek- és ifjúkort, miért volt felejthetetlenül jó tartozni, ahova a születési dátuma alapján tartoznia kéne, rá kell jönnie, hogy ez sak most minket is. A történelemkönyvben azt olvassuk, hogy elnyomás volt, szenvedés és fiatal eszünkkel ezt maradéktalanul el is hisszük tanárainknak. Csak hogy ezután beszélgetünk a szüleinkkel és muszáj lesz gondolkodni, kérdéseket feltenni, elbizonytalanodni. Most kinek higgyünk, van egyáltalán helyes válasz? Pár év múlva jön valaki, aki másképp gondolja és megváltoztatja a történelemleckét, a mi gyerekeink már egy sokadik változatot fognak megismerni és újból lesz min vitatkozni. De minek?

Oldal: 144 / 172


Tóth A. Edit: Az enyém Drága generációm, Édes. Kóstoló az én 94Szinte még érezlek a nyelvemen Fémes, véres Ugyanaz az évjárat. Pirosló ajkakon, Egy floppy maszatos mennyország kapuiban. 07734! A kód, megannyi kezdet: Helló, helló!

A 94-esek sármja. Figyuzod a bicepszet? Totál bolygó kapitánya. Mit szólsz édes? Csak egy éjszaka, Kedves, bájos nemzedékem, Minden félreértett értetlenségeddel észbontó vagy, az én kis különcöm. Meg még millióké... Egy ribanc vagy, drága Lábaid széttárva Ahogy térdelsz, Miközben

Oldal: 145 / 172


Tóth Ágnes: Hanyas vagy? Én 51-es.

száma, az életben adódó stressz hatása volt. Az 1956-os eseményeket 5,5 éves korunkban éltük át. Mentünk le a pincébe. Emlékszem olyanokra a faluban, akik rögtön találtak nyilas karszalagot és egy rozoga ágyút. Utána letagadták. . Ez nem okozott gondot senkinek: a gyerekek egymással játszottak, verekedtek, versengtek. iskolába. désük van, csak azt érzékeltük, hogy bennünket szeretnének okos, értékes emberré nevelni. Színházba, koncertekre vittek bennünket, jó szakköröket tartottak. valamelyik munkahelyen. A kapott bért ki-ki arra költötte, amire akarta, én tanszerekre. tagozaton. Mindig tanultam valami újat, munkámat nem kötelezettségként, hanem hivatásként éltem meg. A brigáddal egy szociális otthonban takarítottunk, színházba, moziba, koncertekre és kirándulni is jártunk, jók voltak a közös programok. Állandóan buliztunk volna, ha lehet. Párválasztásunkban sokszor a pillanatnyi hangulatok befolyásoltak. Lakáshoz jutni igen nehéz volt a pontrendszer miatt, mert az egyedülállóknak semmi esélye nem maradt, de a családosoknak már szociálpolitikai támogatás is Mi vagyunk azok, akik elítélték a vietnami háborút, ezért megnéztük vagy tízszer a Hair c. musicalt. Lelkesedtünk Che-ért, irigyeltük és utáltuk a kapitalistákat. utaztunk a szocialista országokba, és volt olcsó külföldi csereüdülés is a szakszervezetnél. 1983rockoperát. A rendszerváltás komoly változásokat hozott az életünkben. A hirtelen jött magas fokú stressz tönkretett embereket, családokat, közösségeket. A köpönyegforgatás Oldal: 146 / 172


mindennapos lett. miért nem azok a kisemberek kaptak kárpótlást, akik azt itthon gürizték végig. Ma már a 60sokszor kapunk hideget meleget, mert a ránk költött milliók állítólag más helyre kellenének. Sokszor érezzük rosszul tervezhettünk a jövedelmünk terhére gyermeknevelést, szórak

Befejezésül: szerencsésnek mondhatom magam. Olyan családtagokkal, barátokkal és pedagógusokkal áldott meg az Isten, akik megtanítottak keményen dolgozni, nem feladni (pedig sokszor nagyon közel álltam hozzá), nem félni. Örülni tudok minden met, családomat, barátaimat. Sajnálom azokat, akiknek nem jutott ennyi jó ember a környezetébe.

Oldal: 147 / 172


Tóth Gerda: Kellemetlen látni Minden, ami gondolat legyen rejtve, Minden érzés legyen jó mélyen temetve, Nehogy olyat lásson, nehogy kiderüljön, Nehogy véletlenül belülre kerüljön. Mikor jóllakott száját szádra tapasztja, Mikor meleg testtét a tiédre hajtja. Tested fénye egyre halványabban játszik, Nem me És reméled, hogy nem is látszik.

Oldal: 148 / 172


Tóth Gerda: November Hogy tapasztod jeges szádat számra, Hogy hagyod kezem megállni mozdultában, Megdermeszteni az anyagot folyásában, Bezárni ajtókat nyílásában Messzire hajítva a kulcsot, Oly messzire dobva, hogy már koppanást se hallani. Hogy magamra húzzam vánkosom,

Oldal: 149 / 172


Tóth Gerda: Rezdülés Elcsöndesedett minden, már tán. Jégvirágot rajzol lassan ablakomra a tél, de bennem minden finom és meleg. Hallgatom rezdülésemet. Megállok pillanatokra megnézni a napot, megnézni, hogyan fut végig egy vízcsepp nyakamtól lábujjam hegyéig, megállok megnézni az Elindulunk és megérkezünk talán, milyen utat járunk, különbség bennünk csupán bátban, mennyire költözni, az agyunkba, a lélegzetünkbe, a sóhajunkba. Mennyire hagyjuk, hogy ez összeszorítsa szívünket, majd forrósággal töltse csordultig, s ismét hideggel. Mennyit bír egy szív, hány fokot? Meddig nem reped meg? Mi az ellenfél? Mint ismeretlen, mint küzdelem magunkkal és egymással. Hisz a szerzés egy küzdelem, szépségbe, gyönyörbe, vágyba csomagolt folytonos gyötrelem, mely megnyugodni teljesen mindig képtelen. Az ember már csak ilyen. És persze, mily üres az élet az örök játék nélkül, mily sóvár. S néhányan megtanulnak játszani... Komolyan, vagy komolytalanul, a választás csak rajtunk áll.

Oldal: 150 / 172


Turoczy Zsofia: Hányas vagy?... Hanyas vagy? '84-es? Mi félszavakból megértjük egymást. Anyáink velünk vajúdták a demokráciát. Mi még láttuk a vörös csillagot minden épület tetején, Nekünk csak egy karácsonyfadísz volt, ami egész évben tündökölt. Aztán az iskolában megtanultuk, hogy még a karácsonyfa tetejét sem díszítheti többé vöröscsillag. Mi ateisták voltunk öt éves korunkig, azután kereszténnyé lettünk. Az esti filmben a németek ellen kellett szurkolni, mégsem volt szabad kedvelni a zsidókat. mi már hiába is daloltuk volna:

hogy utána mások azt mondhassanak a múltról, amit akarnak. De minket nem nyom össze a múlt. Mi a múlt tömegvonzása nélkül lebegünk a jelenben. Rendszerváltás. Ez az a szó, amit talán a legtöbbször hallottunk, mégsém értjük máig sem igazán. Minket rabok oktattak szabadságra. keleti akcentusa volt, és nyájn-ként hangzott a nein. Azt mondod: Buger King! Mi már eldobhatjuk az útlevelünket. Azt mondod: Brüsszel! Azt mondom: Schengen! Azt mondod: maradok! Én azt mondom: megyek! -es? Mi mégsem értjük egymást. Világok választanak el minket. Az Európai Unió a gazdasági paradicsomat jelentette, nekünk mégis csak a gazdasági világválság jutott. Döntéseinket mindig újragondoljuk, hogy aztán újból másképp döntsünk, és abban se legyünk biztosak. Mi Kertész Imrét és a Bibliát kaptuk ballagásra. De már nem hiszünk a nyomtatott szó erejében, a mi valóságunk virtuális. Mi már nem a világháborúk nemzedéke vagyunk, mi már magunk mögött hagytuk a XX. századot. Oldal: 151 / 172


Beatricét is inkább csak nosztalgiából hallgatunk. A partidrogokban vagyunk otth Mi a Facebook-ról szerzünk barátokat. Mi tényleg nem ismerjük a holnapot. A tegnapot pedig magasabb körökben törölték. Ránk nem lehet számítani. Velünk akkor sem kell számolni, ha számolnak velünk. Mi sem számolunk magunkkal. Mi vagyunk a modern népvánorlók, az elveszett nemzedék. Mi hadilábon állunk a hazával. Közülünk minden másodiknak nincs hazája. Közülünk minden második esküszik a hazára. Mindenki szidja a másikat. Mindenki szidja a cigányokat és a zsidókat. Legalább ebben egyetértünk. Hanyas vagy? '84-es? Mi félszitkokból is megértjük egymást. Én azt mondom szadesz, te azt mondod komcsi. Kék, zöld, narancs, piros, itt a szín élet és halál kérdése lehet. Hitler, Horthy, Mi többet vagyunk a kocsmában mind az iskolában. Nekünk úgyse lesz pénzünk lakásra, hitelt pedig csak a hülye vesz föl. Akkor inkább elisszuk a fizetésünket és az ösztöndíjunkat. Nekünk nem lesznek fiaink, kik eltemessenek. És mi nem állunk ellent.

Oldal: 152 / 172


Utasi Hajnalka: Angyalok és szentek k benned történelem. Engedd, hogy porból a korba írjam történetem. Kedves Hazám ! Butul Földünkön a gondolat, a hit, s a tisztelet. Így történt: hirtelen egy semmitmondó, tucat-reggelen, elengedte drága kezed minden angyal és kedves szent. Rendet teremt a kelletlen, A lezser semmilyen. Beskatulyázzák, piacra dobják a trendet. Elnyújtva gyilkolják holnap homlokodra szám helyett rád bélyegzik: jel(lem)telen. Tett nélkül az elv Szentjános bogár. Világít még, de fényét Elnyomja a neon reklám. Haldoklunk EMBEREK ! Az erkölcs agonizál ! Ébredj kérlek ! Láss, hallj, lépj tovább ! Érezz ! Létezz ! Rázd le magadról a Én még álmodom, Sokszor. Jókairól és Márairól. Oldal: 153 / 172


Könyveikben magamra zárom az ajtót. Minden közös perc tanít: hitet, tartást, szellemet. Mondd barátom: Álmodsz még ? Vagy riaszt a képzelet ? Tett nélkül az elv Szentjános bogár. Világít még, de fényét Elnyomja a neon reklám. Haldoklunk EMBEREK ! Az erkölcs agonizál ! Ébredj kérlek ! Láss, hallj, lépj tovább ! Érezz ! Létezz ! Rázd le magadról a Törj utat magadnak sovány eszmélet ! adj igazságot ! Hozz vissza minden angyalt és szentet, hogy vezessék, ne hagyják a porban oszlani

Oldal: 154 / 172


Utasi Hajnalka: Jellem ereklyék Hová lettek a családi ereklyék ?

halvány magánnyal szárnyal tú visel, ne robogjon céltalan az esti gyorssal el. Hová lettek a családi ereklyék? Apáról fiúra, anyáról lányra örökli minden nemzedék. Létünk alfája és omegája a évszázadok illatát ontó emlék. Mit ad ? Tartást, múltat, szellemet. Tálcán kínálja a jellemet. Lehunyom szemem rám néz egy régi vágású úr, ki csókjával leheli neje csipkébe bújtatott kezét. Ükapa rendelte meg a családi varázst, a Mester festményét. Idill. E lélek és kép összhangjában életre kel a hátrahagyott, Oldal: 155 / 172


gondosan címzett hagyaték.

Oldal: 156 / 172


Utasi Hajnalka: Szárnyak nélkül

rátaláltam Szindbáddal együtt indulunk haza

ráncolt homlokkal iszik a reggel hozzánk bújik a nap ki vagy ? ki vagyok ? Ki teremtettél húsból, hit fáj az üresség, a hiány ! minden angyal Hozzád kiált ! várj ! az emberi árulást !

szóltál: adjak és segítsek megyek adok, nem kérek nem panaszlom, ha belém tépnek Édesanyám szíve lámpás nem enged át kísértésnek bennem szent a jóság testem földi szellemem égi vízben mosdatod bár tudom, szárnyak nélkül itt lenn elbukom

Oldal: 157 / 172


Vass Szabina: 1992-esek Mi, az 1992történetében nem egyedi eset, nem a szüleink vagy nagyszüleink országába állampolgá ismételten az etnikai kisebbség szerepét töltjük be. Neveltetésünk az új országban is elválaszthatatlannak bizonyult a szovjet elynek mi már nem voltunk részesei, s különös tekintettel lelkünkbe égették a számukra olyannyira fájó eseményeket, melyek családjaink életére rányomták bélyegüket. Azon generáció tagjai vagyunk, akik még a szemtanuktól értesültek a kuláktalanítás szenvedé ejezés. Egy olyan korszakban születtünk, amikor ezen negatív élményeket még nem igyekeztek tapasztalataikat tovább adni számunkra, megpróbáltatásaik emlékét tovább éltetni általunk. közül, melyeket sokhelyütt ma már néphagyományként tartanak számon. Gyerekként megtanítottak a vidékünkön elterjedt népdalokra, részesei lehettünk a kihagyhatatlan élményt nyújtó szüreti mulatságoknak, s május éjszaka alig vártuk, hogy másnap megnézhessük a májusfát, mellyel a fiúk kedveskedtek választottjuknak. mindennapjaink részei, ezáltal egy kicsit mi is részesei lehettünk az akkorra már korlátozva voltunk. Nem születtünk bele a telefon, a számítógép világába, csupán belecseppentünk az emberi találmányok eme végtelenjébe, s elsajátítottuk ennek rejtelmeit. Mára pedig életünk már szinte elképzelhetetlen lenne nélkülük. Szükségünk van rájuk, hogy lépést tartsunk körülöttünk fol zi, a mi vágyainkat váltja majd valóra. záloga, hogy minden, amit értünk tett környezetünk, minden lemondás, áldozat és nevelés nem volt hiábavaló, olyan életet teremtett, melyre vezessen életutunk bármerre büszkék lehetünk mind mi, mind azok, akik olyanná formáltak, amilyenek vagyunk.

Oldal: 158 / 172


Vass Szabina: Hányas vagy? Hányas vagy? Kérdezik mindenhol, ha hivatalos ügyben járunk el, vagy ha társadalom beazonosít minket, egy képlet, mely alapján kategóriákba sorolják az szükségesnek. Egy évszám, mely meghatározza lényünket. Azt az ént, aki vagyok, a viselkedésemet, magatartásomat, stílusomat, s azt, hogy miként illeszkedem az Egy dátum, mely szinte mindent elárul rólam. Bármifajta személyes ismeretség nélkül betekintést enged az általam átélt események sorozatába, megmutatja a korszellemet, mely meghatározta neveltetésemet, s ezáltal, minden kétséget kizáróan, valamely hatást gyakorolt arra a személyiségre, akivé a mai napra váltam. meghatottságtól, vag bennem nem az általa keresett személyre talált rá. Sejtetni engedi kimondott szavak magam sem fogalmaztam meg tisztán. Rávilágít az életútra, melyet eddig módomban állt bejárni, generációmnak csak rá mára ez lényem részévé vált. Az, hogy hányas is vagyok, talán a legtöbb információt mondja el rólam, s általában s mely területeken Korunk nagy hatással van a társadalomba való beilleszkedésünkre is. Befolyásolja azt, ahogyan megértjük, vagy éppenséggel nem értjük meg más korosztály

különbség függvényének tudható be. Hiszen minden nemzedék más és más. Csak riségünk palettáját. És világnak azt a csodáját, hogy bár létezik egy csoport, melybe tökéletesen beleillünk, mégsincs közöttük egy ember sem, kinek egyénisége a mienkkel ös lenne.

Oldal: 159 / 172


Huszonhatodikán leszek huszonhat. Kínában ez szerencsés szám lenne, itt csak szopacs. Ott zombinak hívják a huszonhat éves szingliket, itt azt írja rólam a HVG, hogy kényszerszingli vagyok, mert sokat válogattam. Elnézést kérek, hogy még nem zsidókaz együttérzést, én nem szívatom magamat idiótákkal. Nem tudom, hogy várjak-e még a napra, amikor kapok egy olyan állást Budapesten, mecénásomra. Író szegény csaj, nem emelek neki bérleti díjat, szerintem ezt gondolja. Én meg, hogy ez már annyira para, hogy a) visszamegyek az ELTE-re esztétikát tanulni György Péterhez, b) mégis jó lesz az a Karsai Dorottya-féle londoni Starbucks-es Böszörményi-Nagy Gergely, mikor még a rendszer nem tetszett, és nem terelte el nemzeti bagóboltokkal a figyelmünket a Lázár. aki ezen poénkodik, hogy jaj, te is az a generáció vagy. Csakhogy én leszarom, hogy mi volt kilencvenháromban a kacsamesékkel, mert nekem az sokkal fontosabb volt, hogy antennával fogtuk be a lakótelepi lakás tizedik emeletén az ertéelcvájt, ahol mindennap ment a Sailor Moon meg a focis és a kézis anime amit akkor még Most ko kaptam Happy Mealt meg sütibabát. A gimiben angolt tanultam meg franciát, és kiröhögtük a németeseket. A barátaim nagyrésze polis, lauderes vagy Fillér utcai diák volt linkinparkos pulóverbe modemmel. Abbahagytuk a chat.hu-zást, nagy nehezen lett iWiW-meghívónk, jött az MSN-korszak, mostanában meg minden új haveromról kiderül a Facebookja alapján, hogy még negyven barátomat kedveli. Tanultam pár éve azt a szót az különösen öreges, és amúgy is az én korosztályom régen a Kispált szerette, most meg a Quimby nélkül nem adják magukat. Én is átmentem egy hormonváltozáson belátom, kicsit kilógok a sorból. ert lassan már annyira szeretnék szerezni egy pasit, mint a tinédzser, akinek tudása Mancsköltenem. Köszpusz!

Oldal: 160 / 172


KÉPZ M VÉSZETI

Oldal: 161 / 172


Borbás Adrienn

A ZSÜRI ÁLTAL DÍJAZOTT ALKOTÓ Oldal: 162 / 172


Szalmaszál blogja Névtelen bejegyzés

2013.08.24. 14:04

Szomorú, hogy az emberek hiába néznek, de nem látnak, ugye? De valójában nem is akarunk. Egy másik világban élünk. Mindenki. És ebben a világban, mely burokként zár el minket mindentől, nagyon magányosak vagyunk. Odakintről behallatszik, ahogy zúg, morog a város: végelláthatatlan, magas épületek közül daruk ágaskodnak, mintha egészen az égig akarnák építeni ezt az elégedetlenül zakatoló valamit. A jellegtelen, szürke épületek összemosódnak, hullámot vetnek, mint egy végtelen, szennyezett óceán. Az ablakszemek idegenül csillognak a messzi habokban. Mögöttük gépiesen végzik dolgukat az emberek. Mások aluljárókban hevernek érdektelenül, kiégetten. És ha mindebből már nagyon elegük van, akkor lenyelnek valamit és mindent elfelejtenek. És csak annyit tudsz, hogy te nem akarsz úgy élni. Egy csomót gürcölsz azért, hogy még annál is többet gürcölhess, és ha úgy érzed, nem bírod tovább, akkor is folytatnod kell: ékes szavak, fényreklámok vezérelnek, és gondolkodás nélkül mész utánuk, mint mennydörgés a villám után. A szüleid idegesek, isznak, veszekednek, káromkodnak, verekednek és elválnak. Te pedig ott maradsz, ott lógsz valahol a levegőben, de már nem tartozol igazán senkihez. Idővel rájössz, hogy a barátaid hazudnak neked, megjátsszák magukat, és valami érthetetlen oknál fogva tudod; neked is így kell tenned. És csinálod, csinálod és csinálod. Eleinte szét akarsz robbanni, de végül már nem érzel semmit. Rájössz, hogy többé nem érdekel, hogy pénzben és kinézetben mérik az értékedet, hogy nem tudod ki vagy, és azt sem, hogy ki leszel, vagy ki voltál. Aztán rájössz, hogy Neked sincs értelmed. Hogy tök mindegy, hogy vagy-e, vagy sem. Ha nem te, akkor majd helyetted más fogja leélni az életed. Itt mindenki pótolható. Idővel arra is ráeszmélsz, hogy meg fogsz öregedni és meg fogsz halni. És rohadtul nem akarod egyiket sem. Úgyhogy ezt is félresöpröd, és csak úgy élsz bele a világba, fellobbanó majd elalvó reményeid barlangjában. § Elmegyek a szürke házak között és fölszállok a buszra. Kósza fények villognak körülöttem a kirakatokban. Élőlények milliárdja örvénylik a térben. Leszállok a buszról. Nekem jön egy öregasszony. Közhelyesen szidja a felmenőimet, majd eltűnik a forgatagban. Ki ő? Senki. A Tömeg. § Lemegyek a metróba. A sötét alagútból őrült tempóban zakatol elő a fémkukac. A belsejében sápadt fényű villanykörték pislákolnak az arctalan tömegben. Érzem, hogy elgyötörtek és izzadtak. Odabent pállott a levegő. Aztán elrobog velünk a fémkukac a szürke épületek, fuldokolva morgó járművek, zümmögve villogó fények alatt. El, de nem elég messzire. És soha sem oda, ahová valójában vágyunk. Fölöttünk esztelenül vonaglik a tömeg dübörgő ritmusokra, őrülten üvöltenek és hörögnek az énekesek, kihűlnek a részegek az út szélén, motorosok robognak a halálba, emberek ugranak a hidakról. § Feljövök a föld alól. Sötét van és hideg. De fölöttünk csillagok ragyognak a felhők között és vörösen izzó láva örvénylik a lábunk alatt. Valami tüzel, lángolva ég itt bennünk: arra lázít, hogy váltsuk meg az egész világot. Ez 1 embernek tetszik.

Tetszik

Bejegyezte: szalmaszál 2 megjegyzés: lenny

hú de sokat írtál… am holnap megyünk inni, jössz?

szalmaszál

aha, persze…

Csonka Szilvia Oldal: 163 / 172


Oldal: 164 / 172


Oldal: 165 / 172


Jónás András Oldal: 166 / 172


Oldal: 167 / 172


Magén István Oldal: 168 / 172


Nagy Katalin: A magyar narancs c. képe Oldal: 169 / 172


Nelhübel Beatrix Nagy Mátyásné: Nekem nyolc c. képe Oldal: 170 / 172


Szabados Anita

KÖZÖNSÉG-DÍJAS ALKOTÓ Oldal: 171 / 172


Varjú Krisztián Oldal: 172 / 172

Hanyas vagy? szeptember 15., Bálint Ház

Recommend Documents