NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK A SZLOVÁK-MAGYAR HATÁRSZAKASZ A SAJÓ ÉS A HERNÁD KÖZÖTTI RÉSZÉN Molnár Judit1 egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem BEVEZETÉS 1998-ban, Debrecenben megtartott doktorandusz konferencia-elõadás folytatása ez a mostani összefoglaló. Akkor a népességszám változásai kerültek a vizsgálódás középpontjában, az alábbi ábrán bemutatott határmenti térség 105 településén (1. ábra). A népességszám változásait nyomon követve következtethetünk a népesedési folyamatok irányaira. Errõl esik szó ebben a tanulmányban.
Kassa
Miskolc
É Ny
K D
vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút a vizsgált határvidék magyarországi területe a vizsgált határvidék szlovákiai területe
1. ábra A vizsgált terület NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK (természetes szaporodás, vándorlás) Az adatok összehasonlítása és az elemzés megkönnyítése érdekében a népesség tényleges szaporodása illetve fogyása kimutatására egy
arányszámot használva (népességszám-változási mutató) kaphatunk képet. Ez megmutatja, hogy az adott településen a vizsgált idõszak elsõ évében (=100) feljegyzett népességszámhoz viszonyítva hogyan változott a népesség száma. 2%-os növekedés illetve fogyás esetén még stagnálónak tekintve a népesség alakulását a következõképpen alakult a népességszám változása a vizsgált térségben 1980 és 1990, illetve a szlovákiai területen 1980 és 1991 között (2. ábra).
Szepsi
Makranc
Tornalja
Csécs
Kenyhec
Hubó
Kány Szalonna Varbóc Tornakápolna Teresztenye Égerszög
Litka Perecse Keresztéte Pamlény
Fáj
Tornabarakony
É Ny
K
népességszám csökkenés nagyobb, vagy = 30% népességszám csökkenés 29-3% közötti stagnálás (-2 - + 2 %-os változás) 3-31%népességszámnövekedés
D
2. ábra Településtípusok a vizsgált térségben a népességszám változása alapján (1980-1990/91, 1980=100) A vizsgált szlovákiai térség egészére nézve a népességszám-változási mutató 102, a magyarországi oldalon 86; azaz odaát, ha nem is jelentõs mértékben, de nõtt a népességszám 1980 és 1991 között, míg a hazai határvidéken 14%-os fogyás jelentkezett 1980 és 1990 között. Az egyes települések népességszám változását figyelve, azonban kitûnik az is, hogy a szlovákiai részen a két város és néhány falu népességszám emelkedése idézi elõ a növekedést, a települések jelentõs részében fogyás tapasztalható.
Magyarországon csak Szalonna tudhat magának növekedést. A népességének legalább 30%-át vagy annál nagyobb veszteséget elszenvedõ településeket erõsen fogyónak számítva, a szlovákiai oldalon csak Hubó esetében tapasztalható ilyen nagyarányú csökkenés, a magyarországi részeken viszont 11 faluban fogyott vészesen a lakosság száma (Égerszög, Fáj, Kány, Keresztéte, Litka, Pamlény, Perecse, Teresztenye, Tornabarakony, Tornakápolna és Varbóc). Sajnálatos módon a legfrissebb pontos statisztikai adatok csak az 1991-es népszámlálásból állnak rendelkezésre a szlovákiai térségbõl. A magyarországi oldalról az 1998-as adatok felhasználásával a következõket lehet még elmondani a legutóbbi népszámlálás óta eltelt idõszakról (3. ábra):
Tornabarakony
Debréte
Perecse Kány
Keresztéte Tornakápolna
Litka Fáj
É Ny
K
népességszám csökkenés nagyobb, vagy = 30% népességszám csökkenés 29-3% közötti stagnálás (-2 - + 2 %-os változás) 3-31%népességszámnövekedés
D
3. ábra Településtípusok a vizsgált térségben a népességszám változása alapján (1990-1998, 1990=100) A demográfiai eróziós folyamat ugyan nem szûnt meg, de mérséklõdött, 14 településen az 58-ból növekedést lehetett tapasztalni. Az elõzõ 10 éves idõszakban csak 3 falu mutatott stagnálást, ezek száma is 10-re emelkedett, a községek többsége azonban még mindig folyamatosan veszít lakosságszámából (32 település). Debrétén, Kányban, Keresztétén,
Litkán, Perecsén, Tornabarakonyban és Tornakápolnán a veszteség továbbra is meghaladta a népességszám 30%-át. Fáj esetét azonban ki kell emelni. Amíg a megelõzõ 10 éves ciklusra kiszámítva a népességszámváltozási mutató alapján erõteljes fogyás jellemezte a települést, a következõ periódusban már népességnövekedés regisztrálható. Ennek hátterében az etnikai összetétel megváltozása állhat, amikor is egy másik népcsoport, más termékenységi szokásokkal, ilyen rövid idõ alatt megváltoztatta a korábbi folyamatot. (Cigány lakosság magas aránya a faluban, lásd a 3.6. alfejezetben.) Ugyanekkor az egész magyarországi térségre nézve a fogyás mértéke 9%-osra mérséklõdött. A térség népességének fogyását tehát két tényezõ váltja ki: a halálozások rendkívül magas száma, (ez utal az elöregedett népességre is), valamint a vándorlási különbözetbõl adódó, megyei átlagot meghaladó nagy veszteség. Az élveszületések számának viszonylagosan magas értékû, de a halálozások kiemelkedõen nagy aránya miatt, természetes szaporodás nem jelentkezik, hanem természetes fogyásról beszélhetünk. Ehhez társulva a vándorlási különbözet komoly népességszám veszteséget eredményez a vizsgált területen (1. táblázat). 1. táblázat A népmozgalom egyes adatai a magyarországi határtérségben
élveszületés
1991. évi országos adatok 1998. évi országos adatok 1991. évi B.A.Z. megyei adatok 1998. évi B.A.Z. megyei adatok A vizsgált térség magyarországi településeinek 1990-1998 közötti átlaga
12,3
1000 lakosra jutó halálozás Természetes Vándorlási szaporodás, különbözet ill. fogyás 14 -1,7 -
9,6
13,9
-4,3
-
14,1
13,9
0,1
-5,3
11,4
13,8
-2,4
-3,8
13
20
-7,0
-6,7
Nyolc olyan falu van, ahol az ezer lakosra jutó élveszületések száma a 9 év átlagában, (1990-1998) meghaladja a 20 fõt is: Bódvalenke, Fáj, Fulókércs, Martonyi, Pusztaradvány, Rakaca, Szin, és Tornanádaska. 14 településen 8 alatt marad, ezek között van olyan is, ahol évek óta nincs születés: Tornakápolna. Magas halálozási arányszámmal bír 37 település az 58-ból, ebbõl 26 faluban az ezer lakosra jutó halálozási mutató 1990-1998 évek átlagában 15 és 25 közötti értékû, 11 községben pedig 25 feletti: Debréte, Égerszög, Keresztéte, Litka, Pamlény, Perecse, Szõlõsardó, Teresztenye, Tornabarakony, Tornakápolna, Varbóc. A születések és a halálozási értékekbõl adódik a természetes szaporodás mutatója. A térség nagyobb részén természetes fogyás figyelhetõ meg, 18 faluban természetes szaporodás jelentkezett, egy település lakossága stagnálást mutat a lakosság természetes szaporodását illetõen (Szemere). A migráció terén is nagyon nagy veszteséget tudhat magáénak a térség, a fogyás megyei átlagot is meghaladó értékû. Egyes helyeken a 9 év átlagában 5-10% a vándorlási veszteség évenként (Viszló, Tornakápolna). A térségi átlagot meghaladó mértékû az elvándorlás további 20 településen, a térségi átlag és a megyei átlag körüli a vándorlási különbözet 5 községben, attól kisebb a vándorlási veszteség három településen. Az 58 falu közül 30-ban tehát negatív értékû a vándorlási különbözet. Öt községben 1990 és 1998 között a vándorlásból adódóan sem veszteség sem nyereség nem jelentkezett, 23 településen viszont vándorlási nyereség lépett fel. A KORSTRUKTÚRA ALAKULÁSA A népesség korszerkezetének alakulását az elöregedési indexek két idõpontban történõ bemutatásával követhetjük nyomon. A száz 14 éves, illetve fiatalabb gyermekre esõ 60 éves, vagy idõsebbek száma a vizsgált területen az 1941-es és az 1990/91-es népszámlálási adatok alapján nagy eltérést mutat (4-5. ábra). 1941-ben még egyetlen egy településen sem érte el ez a mutató a 100-at, sõt a települések 88%-ánál 50 alatt volt az értéke. 50 évvel késõbb már csak Tornán, Szepsiben és Tornanádaskán volt a 60 évesek és idõsebbeknél fele annyi vagy több 15 éven aluli gyermek. Ekkor a városok környezetében található fiatalabb korszerkezetû népesség, a magyarországi térségben a kedvezõbb korösszetétel legtöbbször összefüggésbe hozható a romák által lakott
településekkel. Ahol pedig a legmagasabb az elöregedési index, azokban a falvakban a népesség megújuló képességét elveszítette, a lakosság száma itt csökken a legdrasztikusabban. Egy település vonatkozásában (Tornakápolna) az indexet nem lehetett értelmezni, mivel a faluban már egyáltalán nem volt 14 éven aluli lakos. É Szádelõ
Becskeháza
Pelsõcardó
Ny
K D
Hubó
Bódvarákó Égerszög
Perkupa
Zádorfalva Méhi Kövecses
Gömörszõlõs
Sajórecske
Elöregedési index: 400.1 - 1050 200.1 - 400 100.1 - 200 100 50.1 - 99.9 17.1 - 50
4. ábra Elöregedési index a vizsgált térségben (1941)
É Bódvavendégi
Ny
Hubó
K D
Tornakápolna Teresztenye Gömörszõlõs
Keresztéte Debréte Tornabarakony
Elöregedési index: nincs 14 éven aluli gyermek 400.1 - 1050 200.1 - 400 100.1 - 200 100 50.1 - 99.9 17.1 - 50
5. ábra Elöregedési index a vizsgált térségben (1990/91)
1941-ben 34,9, míg 1990/91-ben 76,7 volt az elöregedési index a vizsgált térségben. A legutolsó népszámláláskor a szlovákiai területen ez a mutató 65, a magyarországi részen pedig 103,2 volt. Míg 1941-ben a mai szlovákiai és magyarországi települések viszonylatában nem mutatkozott különösebb eltérés, sõt valamivel fiatalabb korszerkezetû volt a mai magyarországi terület. (A mai szlovákiai településeken az elöregedési index átlag 35,4 volt, a mai magyarországi falvakban 34,3 volt 1941-ben.) ÖSSZEFOGLALÁS Egy térség népességszámát, annak alakulását, több tényezõ határozza meg, melyek az adott terület gazdasági-társadalmi fejlettségével vannak összefüggésben [1]. A népességszám alakulása, szerkezete így árulkodik az adott helyen élõ lakosság körülményeirõl. Ha a kedvezõtlen folyamatok elérnek egy bizonyos szintet, amikor a népesség összetétele olyanná válik, hogy már nem képes a reprodukcióra, akkor a térség saját humán erõforrásaiból már nem tud megújulni, és olyan változásnak lehetünk tanúi, amely már visszafordíthatatlan, és kihatással van az egész térség társadalmi és gazdasági életére is. Ezek a változások nem egyik napról a másikra történnek, és már megindulásuk kezdetekor kitapinthatók. A végeredmény, a kiürülõ települések, viszont komoly gondot jelentenek a társadalom számára: egyrészt kihasználatlanul hagynak falusi erõforrásokat, másrészt a városok szempontjából sem mindig kedvezõek [2]. Ezért a népesség állapotának vizsgálata azon túlmenõen, hogy sokat elárul az adott térség helyzetérõl, meghatározó jelentõségû valamely terület társadalmi-gazdasági helyzetének elemzésekor. Összefoglalóan a népesedési folyamatokról a térségben az mondható el, hogy a magyarországi területrészen bár viszonylag magas az élveszületés aránya, de a halálozások magas száma és a vándorlásból adódó veszteségek miatt még mindig fogyás tapasztalható, ha nem is olyan mértékben, mint a megelõzõ évtizedben. A Szlovákiában lévõ települések lakosságszáma összességében ugyan növekedést mutat még az 1980-1991-es idõszakban is, ám ezt a gyarapodást a két város és néhány község népességszám emelkedése idézi elõ, a falvak többségében ott is csökken a népesség száma. A népesség kormegoszlása eltérõ a két oldal vonatkozásában is, de változó az adott országrészen belül is. A magyarországi területeken a
népességszám változása mérséklõdõ fogyást mutat a kilencvenes évektõl, amit elõre jelezhetett az a változás is, hogy a legfiatalabb korosztály aránya nem indult vészes fogyásnak. Mindkét térségben, de különösen a magyarországi falvak között, vannak erõteljes népesség-csökkenésnek indult települések, ahol már gyakorlatilag remény sincs a népesség megújulására ( Ilyen pl. Kány, Keresztéte, Litka, Perecse, Tornabarakony, Tornakápolna és Varbóc). IRODALOM [1] G. FEKETE É: Dinamikus, depressziós és stagnáló területek Borsod-AbaújZemplén megyében 1869-1987 között – Földrajzi Értesítõ 1991. XL. évf. 3-4. füzet, pp. 317-332. [2] ENYEDI GY: Földrajz és társadalom – Magvetõ, 1983. Budapest, 493 p.
