MOLNÁR JUDIT Miskolci Egyetem, Társadalomföldrajz Tanszék

EGY RURALIS TERSEG ELNÉPTELENEDÉSÉNEK TÖRTENETE A SAJÓ ÉS A HERNÁD ÁLTAL KÖZREZÁRT HATÁRVIDÉK MAGYARORSZÁGI OLDALÁN (NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VÁLTOZÁSOK A XX. SZ. SORÁN) MOLNÁR JUDIT

Miskolci Egyetem, Társadalomföldrajz Tanszék A XX. századot az állandó változások századának is lehetne nevezni, hiszen egymást érték a nagy történelmi, gazdasági, társadalmi események és átalakulások. A tér, amelyben lejátszódtak ezek a folyamatok, szintén állandó változásban, átalakulásban volt. Ennek a térnek egy egyedi részletével foglalkozik e tanulmány, mégpedig a határterülettel, adott példa kapcsán, a szlovák-magyar határvidék magyarországi oldalán, a Sajó és a Hernád által közrefogott határvidék 58 településének demográfiai változásaival (7. ábra). A vizsgálat statisztikai adatokra támaszkodik, de a dolgozatban szereplő 1998-as roma lakosság arányát (21. ábra) bemutató térkép empirikus vizsgálatok eredménvein

1. ábra A vizsgált térség Figure 1. The Research area

Egy térség népességszámát, annak alakulását, több tényező határozza meg, melyek az adott terület gazdasági-társadalmi fejlettségével vannak összefüggésben (G FEKETE É. 1991). A népességszám alakulása, szerkezete így árulkodik az adott helyen élő lakosság körülményeiről. Ha a kedvezőtlen folyamatok elérnek egy bizonyos szintet, amikor a 253

népesség összetétele olyanná válik, hogy már nem képes a reprodukcióra, akkor a térség saját humán erőforrásaiból már nem tud megújulni, és olyan változásnak lehetünk tanúi, amely már visszafordíthatatlan, és kihatással van az egész térség társadalmi és gazdasági életére is. Ezek a változások nem egyik napról a másikra történnek, és már megindulásukkor kitapinthatók. A végeredmény, a kiürülő települések, viszont komoly gondot jelentenek a társadalom számára: egyrészt kihasználatlanul hagynak falusi erőforrásokat, másrészt a városok szempontjából sem mindig kedvezőek (ENYEDI GY. 1983). Ezért a népesség állapotának vizsgálata azon túlmenően, hogy sokat elárul az adott térség helyzetéről, meghatározó jelentőségű valamely terület társadalmi-gazdasági helyzetének elemzésekor. A vizsgált térség népességszám alakulása az 1800-as évek elejétől kezdve nagy változásokat és ingadozásokat mutat (2. ábra). Az 1800-as években a kolerajárványok és a filoxéra pusztítása következtében a népességszám tragikusan visszaesett, az előbbi magas halálozással, az utóbbi intenzív elvándorlással járult hozzá a fogyatkozó népességszámhoz. A XX. században a két világháború okozott veszteségeket, de ez egyik esetben sem jelentkezett tényleges fogyásként, a népességszám növekedésének ütemét csak csökkentette. Ez nem jelenti azt, hogy nem okozott a települések népességszámát tekintve veszteségeket a háború. Ismertek azok a tények, hogy a lakosságszám alakulásában ebben az időben egyrészt nagy szerepet játszott a pozitív egyenlegű vándorlás (az elcsatolt területekről, bár itt lakosságcseréről sehol sem beszélhetünk, a kitelepítések ezt a térséget nem érintették, Kocsis K. 1988), illetve a természetes szaporodási ráta kedvező értékének köszönhető, amelyek országosan is mérsékelték a lakosságszám csökkenését (VALUCH T. 2001). Láthatóan nagyobb veszteségeket okoz a múlt század eleji kivándorlás, ami kisebb népességfogyást okozott a térségben. A XX. Században, ezektől a hullámoktól eltekintve, a népességszám növekedett 1960-ig, a növekedés üteme azonban már 1949-ben lelassult, 1960 óta, tehát 20 évvel korábban, mint országosan, megindult a térség lakosságszámának csökkenése. Majd üteme az 1990 után lelassult, sőt az állandó lakosságszámot figyelembe véve növekedés tapasztalható. Hivatalosan 1994-től kezdődően a korábbi tendenciától eltérően már nem a jelenlévő népességet veszik alapul a statisztikai kimutatások, hanem az állandó lakosságszámot. Ezért a 2. ábrán, a folytonosság és az összehasonlíthatóság kedvéért mindkét érték feltüntetésre került. A népességszám fogyatkozás hátterében a születésszám visszaesése, a halálozási ráta növekedése, valamint a magas elvándorlás áll. Ez utóbbi mérte legerőteljesebb csapásait a térségre, ugyanis a fiatal, termékeny, aktív korosztály köreiből kerültek ki zömében a térséget elhagyók, mely szelektív elvándorlás hosszútávon megpecsételte a falvak sorsát. Ugyanis az elöregedő népesség reprodukciós képességének romlása további kedvezőtlen folyamatokhoz vezetett. Látható, hogy a térségben az országos tendenciától eltérő, kedvezőtlenebb népesedési folyamatok játszódtak le. Mi okozta a térségből történő nagyarányú elvándorlást? Trianon után a vizsgált térség ugyan az anyaországban maradt, de elvesztette történelmi vonzásközpontjait (Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa), térkapcsolatait durván kettévágta a határ. Az új központokkal (Ózd, Kazincbarcika, Miskolc) nem tudta oly szorossá fűzni e láncot, amely pótolhatta volna veszteségeit. Lackó László a következő három jellemzőt nevezi meg, mint okot a települések hátrányos helyzetének kialakulásában: 1. aprófalvak, 2. kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági terület és 3. az ún. elmaradott terület. Véleménye szerint a térségben található települések között megtalálhatjuk a kedvezőtlen feltételek 254

fajtáinak mindhárom változatát, egyes településeken ezeket halmozva is (LACKÓ L. 1975). A fejletlen településhálózat, a rossz közlekedési viszonyok szintén szerepet játszanak a periférikus helyzet kialakulásában (TiNER T. 1983). Mindemellett fontos tényező az, hogy az ötvenes és a hatvanas években olyan koncepció létezett, amely szerint több itt található településen „semmilyen fejlesztést nem kívántak engedélyezni, ... mint távlatilag fizikailag is felszámolandó kategóriával számoltak." (HAJDÚ Z. 1992, 30. o.). népességszám alakulása (2001-ben az állandó népesség szerint) népességszám változás (2001-ben a lakónépesség szerint)

2. ábra A népességszám alakulása 1828-200l-ig a vizsgált térségben Figure 2. The population changes of the research area between 1828-2001 A népességszám településenkénti változását 1941 és 2001 között az alábbi ábrán láthatjuk (3. ábra).

255

3. ábra A népességszám változása 1941 és 2001 között a vizsgált térség településein Figure 3. The population changes of the research area between 1941-2001

A települések 12%-ban nőtt, 88%-ban viszont csökkent a lakosságszám 1941 óta. Az összes település 38%-ában a népességfogyás meghaladta az 50%-ot, azaz a falvak lakóik számának több, mint a felét vesztették el azóta. 26%-ukban 25% és 50% közötti volt a fogyás, a fennmaradó 24%-ban a községek népességszám csökkenése nem haladta meg a 25%-ot. Ha e szerint a változás szerint csoportosítjuk a településeket, és megfigyeljük, hogy 1981 és 2001 között hogyan alakultak ezeknek a falvaknak a népmozgalmi mutatóik, akkor a következőket állapíthatjuk meg (4-7. ábra): az alacsonyabb lakosságszámú települések esetében figyelhetők meg jobban a kedvezőtlenebb folyamatok. A természetes fogyás a legerőteljesebb a legjobban fogyó településeken, de természetes fogyásról kell beszélni ott is, ahol a csökkenés mértéke 25% és 50% közötti volt. A növekvő és a gyengén csökkenő lakosságszámú községek esetében természetes szaporodás, illetve stagnálás figyelhető meg, a népességszám kedvezőbb alakulását az elvándorlás kisebb volta, illetve a pozitív vándorlási egyenleg alakítja ki.

256

természetes szaporodás •vándorlási különbözet

10000

4. ábra Népmozgalmi mutatók a növekvő népességű területeken (népességszám növekedés tapasztalható 1941 és 2001 között) Figure 4. Factors of population dynamics of the villages with increasing populations between 1941 and 2001. természetes szaporodás j • vándorlási különbözet

5. ábra Népmozgalmi mutatók a gyengébben csökkenő népességű területeken (0 és 25% közötti a népességfogyás 1941 és 2001 között) Figure 5. Factors of population dynamics of the villages with less decreasing populations (0-25% decrease) between 1941 and 2001. 257

természetes szaporodás • vándorlási különbözet

6. ábra Népmozgalmi mutatók az erősebben csökkenő népességű területeken (25 és 50% közötti a népességfogyás 1941 és 2001 között) Figure 6. Factors ofpopulation dynamics of the villages with strongly decreasing population) (25-50%) between 1941 and 2001.

7. ábra Népmozgalmi mutatók a nagyon erősen csökkenő népességű területeken (50% feletti a népességfogyás 1941 és 2001 között) Figure 7. Factors of population dynamics of the villages with very strongly decreasing population) (over 50% decrease) between 1941 and 2001. 258

Amennyiben az 1941-től 2001-ig tartó időszakot felbontjuk körülbelül 20-20 éves periódusokra, és úgy vizsgáljuk meg a népességszám változását a vizsgált térség településein, akkor látható, hogy már 1941 és 1960 között a falvak 41%-nál fogyás tapasztalható, de a népességszám csökkenésének mértéke csak 4 község esetében érte el a 25%-ot, és egyetlen egy falu esetében sem haladta meg az 50%-ot (8. ábra).

8. ábra A népességszám változása 1941 és 1960 között a vizsgált térség településein Figure 8. The population changes of the studied villages between 1941 and 1960 A legerőteljesebb a népesség eróziója 1960 és 1981 között, amikor 5 település kivételével mindenütt csökkent a lakosságszám, és a veszteség mértéke is nagy volt (9. ábra). 1981 és 2001 között a falvak 16%-ánál népességnövekedést tapasztalhatunk, ez a növekedés legtöbb esetben a roma lakosság jelenlétével van összefüggésben (10-11. ábra). Alsószuhán a 2001 népszámlálás szerint a cigány lakosság aránya 14%, tehát nagyobb, mint azt az 1998-as adatok mutatják. Aggteleken nem élnek romák, itt a kedvezőbb vándorlási mérleg és a fiatalosabb korösszetételből adódóan a természetes szaporodás jelenti a települések pozitív népmozgalmi mutatóit.

259

9. ábra A népességszám változása 1960 és 1981 között a vizsgált térség településein Figure 9. The population changes of the studied villages between 1960 and 1981

10. ábra A népességszám változása 1981 és 2001 között a vizsgált térség településein Figure 10. The population changes of the studied villages between 1981 and 2000

260

11. ábra 1981 és 2001 között pozitív népességszám-változást mutató települések 1998-as adatok szerinti roma népességének aránya Figure 11. The proportions of gypsy population of the villages having positive population change between 1981 and 2001 (Based on the 1998 data)

A szelektív vándorlásból adódóan a települések korszerkezete kedvezőtlenül alakult. 1941-ben a falvakban a száz 14 évesre, illetve az annál fiatalabbakra jutó 60 éves vagy idősebb népesség aránya, azaz az elöregedési index, mindenhol 100 alatt maradt, sőt a községek 90%-nál a mutató értéke 50 alatt volt, azaz a fiatal korosztály aránya jóval nagyobb, mint az időseké (12. ábra).

261

/2. óira Elöregedési index a vizsgált térség településein 194l-ben Figure 12. The aging index in the studied villages in 1941.

1990-ben már csak Tornanádaskán, 2001-ben Tornanádaskán és Fájón volt a 60 évesek és idősebbeknél fele annyi vagy több 15 éven aluli gyermek. A városok környékén található fiatalabb korszerkezetü népesség, illetve a kedvezőbb korösszetétel legtöbbször összefüggésbe hozható a romák által lakott településekkel (13-15. ábra).

262

13. ábra Elöregedési index a vizsgált térség településein 1990-ben Figure 13. The aging index in the villages of the studied area in 1990.

14. ábra Elöregedési index a vizsgált térség településein 2001-ben Figure 14. The aging index in the villages of the studied area in 2001. 263

Az ábrákról leolvasható, hogy ahol pedig a legmagasabb az elöregedési index, azokban a falvakban a népesség megújuló képességét elveszítette, a lakosság száma ott csökken a legdrasztikusabban. 1990-ben egy (Tornakápolna), 2001-ben már négy település (Tornakápolna, Teresztenye, Tornabarakony, Debréte) vonatkozásában az indexet nem lehetett értelmezni, mivel ezekben a falvakban egyáltalán nem volt 14 éven aluli lakos.

15. ábra Elöregedési index a 25% feletti cigány népesség által lakott településeken 2001-ben Figure 15. The aging index in the villages with 25% or higher Gypsy population in 2001 Az eddigiekből látható, hogy az etnikai szerkezetnek nagy szerepe van a népességszám alakulásában is. A térségben a cigány népességen kívül nem él más kisebbség. Ennek az etnikai csoportnak a termékenységi szokásai messzemenően eltérnek a magyar népesség termékenységi szokásaitól. Magas születésszám és nagyobb halálozási arány jellemzi őket. A romák által lakott települések korösszetétele fiatalos, míg a magyar lakta falvak többségére az elöregedés nyomja rá a bélyegét. Ezt a különbséget tükrözi két település: Szögliget és Tornanádaska 2001-es korfája (16-17. ábra).

264

16. ábra Tornanádaska korfája, 2001 17. ábra Szögliget korfája, 2001 Figure 16. The age tree of Tornanádaska, 2001 Figure 17. The age tree of Szögliget, 2001 A vizsgált térségben a cigány népesség aránya a hivatalos népszámlálás szerint 1941-ben 1,7%, 1990-ben 10,75%, 2001-ben pedig 14,66%. Sajnos az adatok nagyon megbízhatatlanok, jó példa erre Fáj (3,1% 2001-ben) vagy Martonyi (1,5% 2001-ben), ahol a roma népesség nagy része nem vallotta magát annak a népszámláláskor, személyes megkeresésem kapcsán viszont büszkén vállalták cigányságukat. Martonyiban valójában a lakosság fele, Fájón több mint 90% a roma népesség aránya. Azért, hogy mégis meg lehessen becsülni számukat, kérdőíves módszerrel a helybeli polgármesterek adtak becsült adatot arról, hogy településeiken mennyi a romák aránya (22,14%). A vizsgálat 1998-ban folyt és a legjobb megközelítést adja a térség etnikai összetételéről. Az alábbi térképen látható, hogy 1941-ben 4 településen volt 10 és 25% közötti a cigány lakosok aránya, és az összes település 14%-a esetében van jelen a cigányság 10% alatti értékkel (18. ábra).

265

18. ábra A roma népesség aránya a vizsgált térségben 1941-ben Figure 18. The proportion of the Gypsy population in 1941 1990-ben a falvak 71%-ban megtalálhatjuk a romákat, 16% esetében arányuk 25 és 50% között van a hivatalos statisztika szerint is (19. ábra).

19. ábra A roma népesség aránya a vizsgált térségben 1990-ben Figure 19. The proportion of the Gypsy population in 1990 266

A 200l-es népszámlálás alapján három településen 50%-nál is nagyobb az arányuk (Tomanádaska 63,3%, Hemádpetri 54,9%, Rakaca 59,6%), és a települések 71%-án élnek romák (20. ábra). Saját adatgyűjtés alapján, 1998-ban, 7 településen is meghaladta arányuk az 50%-ot, és a községek 76%-ban vannak jelen (21. ábra).

20. ábra A roma népesség aránya a vizsgált térségben 2001-ben Figure 20. The proportion of the Gypsy population in 2001

267

50

0

50

100km

21. ábra A roma népesség aránya a vizsgált térségben 1998-ban a települések polgármestereinek adatközlése alapján Figure 21. The proportion of the Gypsy population in 1998 based on a questionnaire survey carried out among the village mayors.

A tanulmánynak nem célja az etnikai kérdéssel mélyebben foglalkozni, csakis a demográfiai oldaláról kívánja megközelíteni a témát. De természetesen meg kell említeni itt is, hogy nem csak a népesedési adottságokban jelentkezik eltérés a két népcsoport között, hanem sajnos komoly társadalmi feszültség érezhető. A romák helyenként nagyon szegény körülmények között élnek, nem tudnak beilleszkedni, illetve amennyiben számuk meghalad egy bizonyos értéket a falvakban, nagymértékű elvándorlást gerjeszthetnek a magyarság körében. Úgy tűnik, mintha olyan népcsoportról lenne szó esetükben, akik úgy élnek letelepedett életformában, hogy azt nem tudták elsajátítani. Látható, hogy a térséget a népességszám csökkenése jellemzi a XX. század második felétől. Ennek okairól már a tanulmány elején szó esett (történelmi, természeti, településszerkezeti, politikai, gazdasági, közlekedés-földrajzi okok). Egy 1998-ban készített vonzásközpont vizsgálat eredményeképpen elmondható, hogy „a magyarországi határmenti térség feltűnően városhiányos övezet, és közép-, illetve alsófokú központokban sem bővelkedik. Az itt élők szolgáltatásokkal való ellátottsága tehát nagyon alacsony szintű, s ez mindenképpen csökkenti a térség népességmegtartó képességét" (MOLNÁR J. 2000. p. 157.). A kedvezőtlen közlekedés-földrajzi helyzetben lévő települések népességfogyását jól mutatja a zsákutcás falvak népességszám változása. 1941 és 2001 között a 17 ilyen falu közül 14-ben a lakosságszám kevesebb, mint a felére csökkent (a legtöbb településen a 268

népességszám veszteség 70-90% közötti - 11 faluban), de van olyan település is, amelyik elvesztette népességének több mint 92%-át (Tornakápolna) (22. ábra). Amennyiben ezt a 60 éves időszakot három közel 20 éves periódusra felosztjuk, akkor az alábbiak figyelhetők meg: A lakosságszám csökkenés a legkisebb az 1941 és 1960 közötti periódusban volt. Ekkor hat településen növekedést regisztráltak. A csökkenés mértéke sehol sem érte el a 30%-ot, Szögligeten pedig közel 23%-os növekedés volt (23. ábra). Legsúlyosabb elvándorlási időszaka a térségnek 1960 és 1981 között volt. 11 településen volt nagyobb a lakosságszám csökkenés, mint 50%), Tornakápolnán, Litkán, Perecsén és Debrétén meghaladta a 60%-ot is (24. ábra). 1981 és 2001 között lecsökkent a nagyon erőteljesen fogyó népességű falvak száma nyolcra, de a mértéke növekedett néhány községben és a 70%-ot is megközelítette, illetve túlhaladta (Tornakápolna: 74,47%, Tomabarakony: 70, 83%, Perecse: 68,48%) (25. ábra).

22. ábra Népességszám-változás a vizsgált térség zsákutcás településein 1941-2001 között Figure 22. The population changes of the dead-end-road-villages of the study area between 1941 and 2001

269

23. ábra Népességszám-változás a vizsgált térség zsákutcás településein 1941-1960 között Figure 23. The population changes of the dead-end-road-villages of the study area between 1941 and 1960

24. ábra Népességszám-változás a vizsgált térség zsákutcás településein 1960-1981 között Figure 24. The population changes of the dead-end-road-villages of the study area between 1960 and 1981 270

25. ábra Népességszám-változás a vizsgált térség zsákutcás településein 1981-2001 között Figure 25. The population changes of the dead-end-road-villages of the study area between 1981 and 2001

Összegzés A vizsgált térségben a XX. század második felétől a népesedési folyamatok az országostól is kedvezőtlenebbül alakultak. A népességszám drasztikusan lecsökkent, a falvak többsége elveszítette népességmegtartó erejét, a fiatalok elvándorlásából adódóan lecsökkent a születések száma, elöregedett lakosság jellemzi a községek zömét, számos elnéptelenedő településre roma lakosság költözött, akiknek jelenléte komoly társadalmi gondokat okoz. A népességfogyás okai a következőkben találhatók: • kedvezőtlen természeti adottságok, a mezőgazdasági hasznosíthatóság alacsony mértéke; • a történelmi események, a határváltozás, amelyek nyomán szorosan együttműködő települések választódtak el egymástól, a térség térkapcsolat-rendszere teljesen felborult; • politikai tényezők, amikor az 50-es években számos faluban semmilyen fejlesztést nem engedélyeztek, az apró falvakat gyakorlatilag halálra ítélték; • városhiányos, rurális térség, kedvezőtlen településhálózattal; • elmaradott gazdasági szerkezet;

271

•

kedvezőtlen közlekedés-földrajzi térség, sok zsákutcás faluval, amelyek nehezen megközelíthetők, rossz úthálózati viszonyok; • etnikai feszültségek, melyekre a magyar lakosság elvándorlással felel. A terület erőforrásai azonban ismertek: a festői táj; a nagy értékű természeti környezet; a mészkőben képződött barlangrendszer, amely a világörökség része; eredeti struktúrában és több, mint 100 éves házakkal megmaradt falvak; a hagyományos mesterségeket művelők; és a határ közelsége, amely az Európai Unió bővülése után várhatóan kedvező folyamatokat indít el a térségben. Láthattuk, hogy a népességfogyás üteme drasztikusan lecsökkent, számos község összefogott és település-szövetségeik feltérképezik lehetőségeiket, hogy megpróbálják megfékezni a kedvezőtlen folyamatokat. Azok az elnéptelenedő falvak, amelyekben nincs vagy csak nagyon kicsi arányban roma népesség, a városi emberek megvásárolták a megüresedett házakat, üdülőfalvakká alakultak át. Van tehát lehetőség a revitalizációra, bár a feladat nem kevés, hogy az megvalósítható legyen. Az egyik ilyen a romakérdés megoldása, amely nem csak ebben a térségben égető, hanem országosan is komoly társadalmi problémák forrása. Summary In the second half of the 20lh century the population dynamics of the villages within the study area showed a very bad picture of demographic processes. The population has decreased dramatically; the majority of the villages have lost their capability of maintaining the population size; the birth rate has decreased due to the emigration of the younger age-group; the proportion of aged people has become high, and the abandoned villages and houses have been occupied by gypsies, which has generated severe social problems in the area. The main reasons for the population decline are the followings: • Unfavorable natural conditions, limited agricultural potential; • The historical events, namely the border changes, that restructured the spatial linkage system, and separated the previously synergistic villages from each other; • Political factors, the "death penalty" for the small, rural villages, meaning no any developmental action taken place from the 1950s; • Lack of towns and cities, rural characteristics and unfavorable settlement structure; • Undeveloped economic structure; • Unfavorable traffic system, many dead-end-road settlements with bad road quality and difficult access; • Ethnical problems, causing emigration of the Hungarian families. However, the resources of the region are well known and identified: picturesque landscape, high value of the natural environment; a cave system being part of UNESCO World Heritage; traditional village structure and more than 100 years old houses; traditional handcrafts; the closeness of the border, which may have a positive effect on regional development after the accession to the EU. The loss of population has slowed down or even stopped. The villages have formed associations to examine and explore the potentials and stop the negative trends. Those villages with no Gypsy population taking over the abandoned houses are transforming into holiday villages, and peoples from the surrounding bigger cities buy up the houses. There is a potential to revitalize these villages, but there are still important problems to solve. One of these is the Gypsy problem, which is a quite difficult situation not only locally, but country wise as well. Irodalom

272

ENYEDI GY. 1983: Földrajz és társadalom - Magvető, Budapest, 493 o. G. FEKETE É. 1991: Dinamikus, depressziós és stagnáló területek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1869-1987 között - Földrajzi Értesítő XL. évf. 3-4. füzet, 317-332. o. HAJDÚ Z. 1992: Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus időszakában. - Földrajzi Közlemények XL. kötet, 1-2. szám, 29-37. o. Kocsis K. 1988: A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. - Földrajzi Értesítő XXXVII. évf. 1-4. füzet, 137-158. o. LACKÓ L. 1975: Magyarország elmaradott területei (Egy kutatás eredményei és tapasztalatai) Földrajzi Értesítő XXIV. évf. 3. füzet, 243-269. o. MOLNÁR J. 2000: Társadalomföldrajzi vizsgálatok Magyarország és Szlovákia Sajó és Hernád közötti határtérségében. - Ph.D. disszertáció, Pécs, kézirat, 188 o. TINER T. 1983: Borsod - Abaúj - Zemplén megye falvainak személyközlekedési helyzete és fejlesztésének lehetőségei. Földrajzi Értesítő XXXII. évf. 2. füzet, 217-239. o. VALUCH T. 2001: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. - Osiris Kiadó, Budapest, 384 o.

273