Egyetem. Vélemény. Kultúra. Miegymás conf

impresszum

TARTALOM Egyetem

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói lapja Fõszerkesztõ Váncsodi József [email protected] Felelõs szerkesztõ Szarka Dániel Olvasó szerkesztõ Petõ Nikolett Riba János

Interjú - Prof. Dr. Illés Tamás Interjú - Prof. Dr. Molnár Dénes Interjú - Prof. Dr. Molnár Péter HuMSIRC oldal Interjú - Holczer Attila Bemutatkozott a MOK Gyógyszerész oldal

Tördelõ szerkesztõ Jakab László Faragó Bence Fotó Piski Zalán Képregény http://feketemacska.freeblog.hu Munkatársaink Alföldi Viktória Bartha Zoltán Levente Benkõ Nóra Borza Erzsébet Domján Beatrix Fekete Lóránd Gáspár Sarolta Györei Eszter Hornyák Árpád Kovács Emese Lénárt Petra Madarassy-Szûcs Anna Mateisz Erzsébet Omar Abo Giyab Sipos Eszter Somogyi László Szántó Viktória Tóth Viktória Zomborszky Márton Wu Yen-Ying Georgios Zarifis

Vélemény Flashback - Egy hónap az idegsebészeten II. Publicisztika - Fizetni mindig szabad Pro & Kontra Szubjektív - Áltatás - Lágy órák - Gondolatébresztõ levél - A Gyermek

Tel.: (72)536-000/1541 fax: (72)536-111 E-mail: [email protected] Webes kiadás

-2-

25. 29. 30. 35. 36. 37. 38.

Kultúra Villámhírek és érdekességek Tíz szentencia Interjú - Az élet dolgai II. Panaszkodás Fülhöz szóló ajánlatok - Peter Green Filmlevél - Lélekharangjáték Mûvi rovat - Brenner József és a pantopon In Memoriam Polcz Alaine Vena Literatura Gastro oldal - A Csodakifli fondorlatai Esti mese - Az ég története II. Világpolgár - A világörökségek nyomában II.

Megjelenés idõpontja: 2007. november Szerkesztõség címe: 7624 Pécs, Szigeti út 12. Diákiroda, Confabula

4. 9. 13. 18. 20. 24. 27.

22. 26. 32. 39. 40. 42. 44. 49. 50. 52. 54.

Miegymás Rejtvény-Fejtény

43.

English Pages

56.

Humor-tumor - Gazemberteszt

59. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

üzenõfal

FÕSZERKESZTÕI LEVÉL Kedves Olvasó!

És hallottam az ismeretlen katona hangját. Ezt mondta: Szívesen halnék meg még egyszer egy háborúban a háború ellen. (Szilágyi Domokos) A kórterem felemás csendjét pontosan egy medikuscsoportnyi nesz törte fel; oktatóstul. Ki kérdez, ki nem: hamar lejátszódó, színpadiasságot, drámát nélkülözõ interakciók. A férfi hetven, a fiú huszonhárom. Az alázatot, tisztelet nem csupán a tenyerekrõl párolgó fertõtlenítõszag –helyszellem– szüli, hanem a korból fakadó megbecsülés, ami a fiúban ébred a férfi iránt. Mondhatnám, hogy az értelem is ezt építi, de az foghíjas; mint ahogyan alább ki is derül; nem szaladok a dolgok elébe! Anamnézis felvétel. Klasszikus kérdéscsokor az adott osztály betegcsoportjához válogatva. A pontból B pontba, életút, történetek, elágazások. Aztán a férfi támadásba lendül: „Maga orvos akar lenni?” A fiú válaszában meglepettség, illendõség: „Igen, az szeretnék.” –ötödév környékén nem sok választása marad a túlélõnek. A férfi viszont felcsattan, és lendületesen belekezd: „Milyen válasz ez? Most akar vagy sem? Hogy lesz magából így orvos? Bezzeg az én idõmben! De ezt maguk amúgy sem bírták volna! Viszont én: a bálból egyenesen mentem kaszálni, nem volt ám alvás, henyélés! A mai fiatalok, különben sem csinálnak semmit! […]” Ez a férfi nem tud valamit. Tulajdonképpen fogalma sincs a világról. Mártír. Kérkedik avval, amit naponta számtalan ember azért tesz meg, mert semmi egyéb választása nincs. Kérkedik, felemlegeti a világháborút, megkülönböztetõ jelzésként viseli abban való részvételét; közben az ágyát körüljáró medikusok nagyszülei szinte kivétel nélkül átélték ugyanezeket a borzalmakat; leszámítva, hogy sokak sosem tértek vissza, temérdek árvát, özvegyet hagyva maguk után. Ennek a férfinak fogalma sincs az alázatról: az élet nem tanította meg rá –vajon szerencsés vagy sem? Ez a férfi egy kórteremben fekszik, ugyanakkor annyi baja van csupán, hogy közben játszi könnyedséggel esik neki az elsõ „alkalmas” személynek. Az élet most is kegyelmet gyakorol: a körülötte állók eltussolva indulatukat mélyen hallgatnak, tükröt nem tartva elé, van, aki kimegy a kórterembõl. Az ostobaságból épített vár falai ellen nem indul ostrom. Kitûzte hát, hadd lobogjon a kérkedés zászlaja. Az ágy körül állók nem követelnek elégtételt, hiszen az élet megtett már: ennek a férfinak egy élet sem volt arra elég, hogy rájöjjön: „Mi végre, mi végre vagyunk a világon?”

Szerelem. Azt kell mondjam: Nem kis feladat és kihívás leírni a leírhatatlant, megfogni a megfoghatatlant. A témát, melyben Pro és Kontra olyannyira egybefolyik a való életben, a mindennapokban – néha egészen, ijesztõen szétválaszthatatlanul. És írni arról, amirõl írtak már rengetegen, és ami, amíg világ a világ –õszintén remélem- sok embert megihlet még és ösztönözkényszerít természetfeletti erõvel arra, hogy tollat ragadjanak. Az érzés, ami az emberiséget, mint alapvetõ jellemzõjét és örökös velejáróját leginkább foglalkoztatja - õsidõk óta. Rendhagyó formában olvashatunk most a szerelemrõl Pro-t és Kontrát is. Gondolatokat két külön szemszögbõl, két fejbõl - mégis néhol mintha egy ember írta volna õket. Madarassy-Szûcs Anna és Váncsodi József írása a 30. oldalon olvasható.

„Futásomat elvégeztem, a harcomat megharcoltam, a hitet megtartottam.” Életének 85. évében, 2007. szeptember 20-a reggelén, a születésnapja elõtt néhány héttel, hosszú betegség után elhunyt Polcz Alaine író, pszichológus, a tanatológia (a halállal és gyásszal foglalkozó tudomány) hazai úttörõje. Alföldi Viktória életrajzi összeállításával, néhány Váncsodi József által lejegyzett- Pécsett, éppen a halálának napján, idézettel és egy érdekes -Váncsodi születésnapjára rendezett könyvbemutatón elhangzott beszélgetéssel emlékezünk Polcz Alainere a 44-48. oldalakon oldalakon. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

-3-

egyetem

INTERJÚ Pr of. Dr amás Prof. Dr.. Illés TTamás A gerincmûtétek során feszült csend uralkodik az Ortopédia Klinika mûtõjében. A mozdulatok precízek: érzõdik, hogy hosszú évek tapasztalata a forrásuk. Prof. Dr. Illés Tamás, a klinika vezetõje, francia földrõl hozta a segítséget a magyar betegeknek. Július elsejével lépett hivatalába, lendületes, egyértelmû célokat tûzve ki szeme elé. A nyári szabadságolások után szeptemberben kezdõdhetett el igazán a tervek megvalósítása. Ennek a folyamatnak a végén egy még betegközpontúbb, korszerûbb, az egészség megõrzésére is figyelmezõ, az Európai Unióban ismert és elismert ortopédiai ellátás állhat, melyben a beteg ember, a klinikai kutató és gyógyító orvos, és az útja elején járó medikus egyaránt megbecsülésben részesül. Ha kiemelne három meghatározó élményt gyermekkorából, melyek volnának azok? Mivel kapcsolatosan? Bármivel. Ami elsõként eszébe jut. Olajfúrótornyok. Fizikaversenyek. És a Családom. Gyermekkora Nagykanizsához köti. Hogyan emlékszik vissza? A gyermekkorom egy nagyon-nagyon jó periódus volt, ami nem Nagykanizsához, hanem Lovászihoz, egy dél-zalai faluhoz kötõdik, amely egy olajmezõn volt, amit 1939-ben a MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság) nyitott meg. Ennek megfelelõen egy, az amerikaiak által épített, teljesen amerikai lakótelepen nõttem fel. Utána Nagykanizsán hasonló körülmények között laktam középiskolásként, ahonnan szintén csak jó élményeim vannak. És szerencsére van egy-két meghatározó tanáregyéniség, akikre mindig örömmel gondolok! Anélkül, hogy bárki mást megbántanék: nagyobb hatást tett rám Fehér Laci bácsi a matematikatanár, Gulyás Mihály fizikatanár és Ördögh Ferenc a magyartanárom.

városi kórház kórbonctanára, és ennek az lett a végeredménye, hogy átnyergelve a fizikáról, orvosi egyetemre jelentkeztem. Mit szólt ehhez a fizikatanár? Tulajdonképpen nem volt beleszólása, mert a döntés az enyém volt. Az orvosin amúgy is lehetõség volt a fizika felvételire, így annyit kellett tennem, hogy a matematika mellett a biológiával kellett egy kicsit többet foglalkoznom.

Pécsett folytatta tanulmányait. Volt ebben tudatosság? Ez a hely volt a legközelebb Zala megyéhez, ezért jöttem A felsorolt nevek mellett humán- és reáltárgyak ide. k e verednek… Ennek tükrében egyér t elmû volt az or vos tudomán y? Az egyetemi évek után kórboncnok. vostudomán tudomány? Ez egy véletlen. Mindig fizikus akartam lenni, elméleti Zalaegerszegen voltam két hónapot kórboncnok, majd fizikával akartam foglalkozni, és ennek megfelelõen fizika- idevezényeltek a pécsi egyetem Kórbonctani Intézetébe. matematika tagozatos középiskolába jártam. Mint Azóta gyakorlatilag Pécsen dolgozom. említettem, egy véletlen hozott az orvosi pályára: a biológia Ez a kkezde ezde the tõ a tanárunk szervezett egy bemutató boncolást a gimnázium ezdett egyér t elmûen visszaveze visszavezethe thetõ biológia szakos tanulóinak, és egy-két embert meghívtak, középiskolai élményanyaghoz? akik nem csupán a fizika, hanem a biológia iránt is Mindenféleképpen! Amikor az egyetemre kerültem, még érdeklõdtek. Én voltam az egyetlen, aki a boncoláson végig Romhányi professzor aktív nyugdíjas volt, akivel bennmaradt. Eztán amikor lehetõség adódott, eljártam a kollégiumban, könyvtárban nagyon gyakran találkoztunk mint

-4-

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

fiatal diákok, és ennek köszönhetõen maradtam egy ideig a nincs! Ezt nagyon kevesen nézik meg, mert nagyon nehéz kórbonctanon. bejutni, ugyanis többszörös mágneskapuk vezetnek oda. A másik, amit mindenkinek ajánlanék az a Musée d’Orsay Az or t opédia merõben más, mint a kórbonct an. impresszionista képtára, de ezt mindenki ismeri. Pár éve nyílt kórbonctan. Mi az oka váltásnak? a Musée du quai Branly, mely Afrika, Amerika, Ázsia és Óceánia Nem is olyan meglepõ váltás ez, ugyanis Zalaegerszegrõl primitív mûvészetének múzeuma, amit nagyon érdemes nyomban az ortopédiára kerültem vissza. Az Ortopédia Klinika megnézni. akkori vezetõje, Barta professzor kikötötte, hogy akkor Egy élvonalbeli intézetbõl, világhírû kerülhetek ide, ha elvállalom, hogy elsõként a kórbonctani szakvizsgát leteszem, majd azt követõen folytatom a szakemberek mellõl milye érzés volt visszatérni kórszövettani tevékenységet is az Ortopéd Klinikán belül. Ez hazánkba? pedig olyan lehetõség volt, aminél nem is nagyon kívánhattam Amikor a feleségemmel és a családommal visszajöttünk, jobbat: egyfelõl folytathattam azt, amit szeretek, másrészrõl tele voltunk optimizmussal, mert akkor zajlott le a pedig része lettem egy sebész közegnek. rendszerváltás, és mint mindenki, mi is optimistán néztünk a világra. Aztán ez a lelkesedés kicsit alábbhagyott, de Mennyire határozza meg gondolkodását az elkezdtem egy olyan tevékenységet -a gerincdeformitás or tben az, hogy melle tt ezik mûtéteket-, amellyel szinte egyedül voltam az országban. ortt opéd sebésze sebészetben mellett ttee rendelk rendelkezik egy kórbonctani szemlélettel is? Eközben kacsingattam visszafele, többször hívtak is, de a kinti Annyiban meghatározó ez, hogy a boncteremben az ember ismerõseim és Dubousset prof. azt mondták: „Jobb, ha itt mindig kételkedik, hogy mi az, ami biztos, mi az, ami lehet, mi vagyok, mert sokkal többet tudok segíteni, mint ott kint.” Ezen az, ami számításba jöhet, és az ami esetleg rejtve marad a szem túl csökkenti a hiányérzetet az, hogy rendszeresen járok ki. elõtt, mint a halált kiváltó ok. Ez a szüntelen kétkedés az, ami A Felesége francia, ugyanakkor Magyarországon mindenkiben jelen van, ami engem elõre visz. Fõleg amiatt, hogy a látható okok mögött mindig lehet egy másik, él és dolgozik. Hogy érzi magát ebben a közegben? betegséget kiváltó tényezõ is. Õ szülész-nõgyógyász, ezen túl pszichoterapeuta, valamint hipnoterapeuta, a legnagyobb francia pszichiátriai intézetben A külföldi tanulmányútjai alapján akár azt is szerzett hipnoterápiából egyetemi diplomát. Éveken mondhatnák Önrõl: egy igazi kozmopolita. keresztül minden hónapban egy hétvégét kint töltött Franciaország, USA, Argentína, stb. Volt-e olyan Párizsban, ennek megfelelõen Õ sokkal inkább maradt a kinti élménye, amely a mai napig meghatározó, vagy közegben. Most pedig két gyermekem és az unokám él többet tudott adni, mint egy „egyszerû” Franciaországban, emiatt elég gyakran megyünk mi is. tanulmányút? Mennyire könnyû a két világot egymással Az életemben a legmeghatározóbb az a másfél-két év volt, amit a párizsi René Descartes Egyetemen dolgoztam, a világ fedésbe hozni? Egyáltalán, milyen nyelven akkori vezetõ gerincsebésze Jean Dubousset professzor kommunikálnak? Magyarul. Mivel a feleségem itt végezte az orvosi mellett. Dubousset professzort a mai napig a mesteremnek tartom, és napi kapcsolatban maradtam vele. Rajta keresztül egyetemet, így nagyon jól beszéli a magyar nyelvet. olyan embereket ismertem meg és jutottam közel olyanokhoz, Természetesen attól is függ a nyelvhasználat, hogy milyen mint a Nobel-díjas fizikus Geoges Charpak; akiktõl olyan társaságban vagyunk: franciák között természetesen ismereteket, élményeket kaptam, amelyek valóban franciául beszélünk, de a mindennapi beszélgetések magyarul meghatározóak életemben. folynak. Ez egy többlaki dolog. Az irodalmi rajongásának köszönhetõen más A mérleg és a skorpió határán van a szemmel nézte Párizst? születésnapja. Talán. Ha van reinkarnáció, akkor biztosan elõzõleg Abszolút skorpió! Párizsban éltem. A skorpióra energikusság, szenvedély, nehezen Ha ajánlhatna valakinek párizsi kiismerhetõség vonatkozik, a mérlegre pedig látványosságokat, akkor melyek volnának azok, társaság-centrikusság, új ismeretek keresése, különös tekintettel a nem populáris szépségekre? mindenben részt vállalás, életvidámság. Október huszonharmadikán kezdõdik a skorpió. Én A Sainte Chapelle, ez a Palais de Justice börtönkápolnája, ami egy XIII. században épült gótikus csoda. Olyan hely, ahova huszonnegyedikén születtem. Nem tudom, de azt hiszem, nem az ember bemegy, megáll, körülnéz és azt mondja, hogy ilyen sok mérleg van bennem. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

-5-

egyetem

Hány gerincmûtétet hajtott eddig végre? Nem tudom. Ezerötszáz és kétezer között. Ez világviszonylatban az elsõ helyek környékén van. Két éve végeztek egy felmérést az Amerikai Gerincsebészeti Társaságon belül, hogy kik azok, akik évente ötvennél több gerincdeformitás mûtétet végeznek: ötvenhatan voltunk a világon, akik ezt elmondhatják magukról. Volt-e olyan pillanat, meghatározó élmény e temérdek mûtét során, amikor valamilyen oknál fogva szemléletváltás következett be Önben, és esetleg másként ment be a következõ mûtétre, mint odáig bármikor? Több is volt ilyen: amikor az ember eljut a gerincvelõi sérülés határáig, a beteg felébred, nem képes mozgatni a lábát, én pedig nem tudom megmagyarázni, hogy miért, hogyan, miképpen… Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, hogy érdemes-e ezt egyáltalán csinálni. Aztán utána mindig visszamegy…

Kettõezer-tíz környékére a hatvanévesek aránya meghaladja majd a húszévesekét Európában. Ez sok problémát vet majd fel: az egészségmegõrzését, a mozgásszer vi be edését. bett egségek számának emelk emelkedését. Menn yire vált ozik az or tk ezõ változik ortt opédia szerepe a köve követk tkezõ Mennyire évtizedekben? Nem kell látnoknak lenni, hogy mindenki belássa, hogy az ortopédia vezetõ diszciplínává válik. Elég csak kitekintenünk az USA-ba, Nyugat-Európába, és láthatjuk, hogy a legmodernebb technológiákat használó rekonstrukciós sebészet mindenütt sokkal nagyobb prioritást élvez, mint hazánkban, s a vezetõ diszciplinák közé tartozik. Magyarországon, sajnos nem ez a helyzet. A fejlett világban az életminõség megõrzése és helyreállítása elsõdleges céllá lépett elõ, ami offenzív orvosi gondolkodást igényel. Magyarországom pedig defenzív orvoslást folytatunk, ugyanis nem csinálunk mást, mint adminisztrálunk azért, hogy nehogy valamilyen hibán tetten érjenek bennünket. Ez elég elkeserítõ; de ez a helyzet. Visszatérve az eredeti kérdésre: a mozgásszervi rekonstrukciós sebészet egyértelmûen hatalmas léptékkel fejlõdik. Az ortopédia fejlõdésének ütemét –különösen az új anyagok használata terén– ûrhajózás és a számítástechnika fejlõdésének ütemével azonosnak tartják. Ennek oka, hogy jelentõsen átalakult a szemlélet, ugyanis nemcsak az az elsõdleges cél, hogy valaki minél tovább éljen, aztán az utolsó húsz-harminc évét tolókocsiban töltse, hanem mindenütt az intenzív károsodástól mentes és aktív élet kerül elõtérbe, melynek egyik legfontosabb feltétele a mozgásszervek épsége. Ezt pedig –tetszik vagy sem–, az ortopédia képes biztosítani. A nanobiotechnológia megjelenésére, az or t opédia mûszereze ttségének ugrásszerû mûszerezettségének javulására –a technikai fejlõdés okán–, fel lehet-e készülni, hogy mindezt egy magy ar or szági or ogadja? magyar aror országi ortt opéd klinik klinikaa bef befogadja? Ez két külön kérdés. A személyi feltételek alapján mindenféleképpen nagyon jó esélyt látok arra, hogy az új technológiák ide is bekerüljenek és meghonosodjanak. Gazdasági szempontból azonban elkeserítõ a helyzet: amikor nem lehet megoldani, hogy a 400 ágyas Klinikán kicseréljünk húsz vagy negyven ablakot, mert rosszak, nem zárnak, beesik az esõ, a hó, akkor hogy várjuk el a protetikában jelentkezõ új vonalak meggyökerezését, ahol egy protézis egymillió Ft-ba kerül. Hogyan képzelhetõ el, hogy ez a jelenlegi gazdasági helyzetben kifizethetõvé váljon. Hinni merem, hogy a biztosítási alapokra helyezett egészségfinanszírozási rendszer más lesz, illetõleg begyûrûzik az a fajta nyitottság, és az új iránti fogékonyság, ami az egyéb, biztosítási rendszerû

-6-

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

országokban tetten érhetõ. Igaz, hogy jóval drágábbak ezek a nem képezheti vita tárgyát, hogy egy fekvõbeteg-ellátó technikák, de a minõséget a világon mindenütt meg kell fizetni. intézetben mi a legfontosabb! A betegellátás magas szintje megköveteli, megléte automatikusan magával vonja azt, Kicsit boncoljuk tovább a témát: jelen hogy a szakmai ismeretekkel kapcsolatban naprakésznek pillanatban a ködbe vész, hogy az kell lenni. A naprakész szakmai ismeretek biztosítják a egészségbiztosítási rendszer miként fog átalakulni, magasszintû oktatás esélyét, s a naprakészség meghozza a errõl sokfélét lehet hallani. Befogadja-e majd az kutatásban való elmélyültséget is mind a problémafelvetés, ízületi rekonstrukció, a protetika költégesebb mind annak megoldása terén. Olyan intézetet szeretnék, formáit? ahová érdemes eljönni tanulni, mert az eszközpark és a Megint csak Franciaországi példákat tudok hozni: ott él technikák sokasága ezt lehetõvé teszi! hatvanhatmillió ember. Erre a populációra van kilenc Az or t opédiaokt atás er aktivitás onkológiai centrum, ami a malignus tumorokat ellátja. opédiaoktatás atástt eddig is az int inter eraktivitás Magyarországon van tízmillió ember, és van negyvenkettõ jellemezte. Kíván valami többletet ehhez hozzáadni? úgynevezett onkológiai centrum, amelyek onkológiai Markáns elképzeléseim vannak: az ortopédiában sok betegellátást végeznek; most lehet, hogy levitték dolgot egzakt módon erõkkel, erõkarokkal, a fizika, a harmincötre, de akkor is nagyságrendekkel több. Úgy vélem, mechanika törvényszerûségeit használva le lehet írni. Ezért a a jövõ útja, a jelentõs anyagi forrásokat igénylõ technikák biomechanikának elsõdleges szerepet szánok az centralizálása lesz. Az is tudvalevõ, hogy hazánkban egy ortopédiaoktatásában. Van is egy jól mûködõ jelentõsen túlméretezett fekvõbeteg-ellátás van: sokkal több mozgásanalítikai laborunk, mely sokat segíthet a betegségek a kórház, mint amennyi kellene. Ez a meglévõ pénz kialakulásának megértésében. Fontosnak tartom a térlátás szétfolyását, szétforgácsolódását jelenti, így nem lehet fejlesztését is, amit pedig a betegségek kialakulását meghatározott fejlesztési irányvonalak mellett a fejlõdés felé bemutató háromdimenziós animációs filmeken keresztül haladni. Ha lenne hatvan-nyolcvan intézmény, és ezek között szeretnék megvalósítani. is öt kiemelt, az elegendõ volna. Hiszen ötnél több, topMindennapjainkat mindenféle indexekkel technológiával mûködõ, hightech-et használó intézménynél nem kellene. Ugyanakkor azt nem kellene elvárni, hogy ezek iniciálják iniciálják.. A pécsi Or Ortt opédia Klinik Klinikaa case-mix az intézmények napi, filléres gazdasági problémákkal indexe 2,43, az országos evvel szemben 1,78, a klinikai átlag pedig 1,92. Ha ezt hallja egy hallgató, mûködjenek. Véleményem szerint, ha a biztosítási reform ilyen irányba mire gondoljon? Ez a klinika tevékenységi körét jellemzi. Olyan fejlett hat, akkor a magyarországi egészségügy csak nyer vele. Nem az emberi tudással van a probléma, hanem a financiális technológiákat alkalmazunk –és olyan betegeken–, amelyeket nehéz ellátni, egyéb helyeken erre nincs is nagyon háttérrel. mód, vagy nem vállalkoznak rá. Négy terület feltétlen ide Július elsejével le tt az Or t opédia Klinik lett Klinikaa tartozik: a gerincsebészet teljes vertikuma, a váll- és vezetõje, néhány hónap már eltelt. Mennyiben felsõvégtagi sebészet, gyermekortopédia, illetve a protetikán változott meg azóta az élet, illetve mennyiben belül a revíziók elvégzése. szeretné, hogy megváltozzon? Van hiányzó, de a jövõben a klinikán szívesen Az elsõ két hónap elmúlt a szabadságolási periódusokkal, így érdemben nem sok dolog tudott változni, ez a folyamat látott technika? Nem hiányzik, csak kicsit háttérbe szorult, de feltétlenül szeptembertõl indult el igazán. A kiszámíthatóságot tenném elsõ helyre, mind a betegek részérõl: ha bejönnek, tudhatják, a fejlesztését tervezem a sportsebészetnek. Az életminõség hogy mit várhatnak tõlünk, kiszámíthatóság az orvosok megõrzéséhez a sportolás nélkülözhetetlen. Ehhez pedig egy részérõl és kiszámíthatóság tulajdonképpen mindenki felé. jól mûködõ sportsebészeti háttér elengedhetetlen. Ezen túl mindenképpen a minõségre helyezem a hangsúlyt! Sokat hallani a traumatológiával való Szeretnék egy olyan ortopédia intézet munkatársa lenni, amelyikrõl, ha Európában kiejtik a nevét, mindenki tudja, egyesítésrõl. Mi az álláspont evvel kapcsolatban Pécsett? hogy hol van, mit csinál és milyen minõségben. Ezzel a dologgal jelen pillanatban nem foglalkozom. Az A klasszikus oktató klinikák három profillal Ortopédia Klinika vezetésére pályáztam, így a célom nem lehet dolgoznak: gyógyítás, oktatás és kutatás. Mi a más, mint egy jól mûködõ ortopédia klinika felépítése, megfelelõ arány, és hogyan alakul ez Pécsett? vezetése. Van véleményem a dologról: mindkét terület két Ez egy kényes kérdés. Úgy gondolom, hogy az elsõdleges önálló szakma, világos indikációkkal, elkülönült mindenféleképpen a legmagasabb szintû betegellátás; az beteganyaggal. A traumatológia is egy rekonstrukciós conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

-7-

egyetem

sebészet, ahol egy jól felépített, normál ízület, gerinc vagy végtag traumás elváltozásait kell helyreállítani. Ezzel szemben az ortopédia rosszul kifejlõdött, degenerált ízületet, deformált végtagot vagy gerincet próbál a normálishoz közeli helyzetbe hozni, rekonstruálni. Ez különbözõ elvi megközelítést, szakmai felkészültséget és technikai hátteret igényel. Mindkét szakmának megvan a saját helye, még akkor is, ha a használt eszközökben olykor átfedés mutatkozik. Talán egy közös gazdasági irányítás elképzelhetõ, nem több. Amikor becsukja a klinika kapuját, mivel foglalkozik? Van-e szabadidejében szabadideje? Mostanában nagyon kevés. A vízi sportokat nagyon szeretem: úszás, vitorlázás jöhet szóba. A fiammal

vízilabdameccsekre járunk. Szeretem az operákat. Télen pedig nagyon sokat olvasok. Létezik az életében a vers, illetve a könyv? A vers: legjobban Verlaine Õszi chanson-ját szeretem. A fordítás sikeressége miatt, mert ismerem franciául is. Szabó Lõrincnek ez zseniálisan sikerült. Könyvben többet is fel tudnék sorolni: Golding: A legyek ura, A kis herceg, a Mein Kampf-ra adott válasza miatt, és talán még A Mester és Margarita Bulgakovtól. Úgy tudom a jó whisky-ket szereti. Igen. Honnan ez a szenvedély? Ez nem szenvedély. Valóban szeretem a jó whisky-ket, különösen az északi skót szigetekrõl származó whisky-ket. Nagyon jó minõségûek, markáns ízviláguk van. Mi az ismér ve, egy jó whisky -nek? whisky-nek? Legyen karakteres, markáns és ne kaparja az ember torkát. De tudom ajánlani a cognacot is, ugyanis az is nagyon finom… Töltõtollal ír, ez nem szokványos dolog. Rajongás az írás iránt? Nem, az autentikusság és a minõség iránt. -Váncsodi Jó[email protected] Fotó:Piksi Zalán

A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól: - Ön most érkezett, vagy már távozni készül? - Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt. - Doktor úr! Meghalt Kovács, a szimuláns! - Most már túlzás, hogy ez miket mûvel!

-8-

Egy meglehetõsen pocakos, alacsony férfi várakozik a rendelõben, ahol egy csinos asszisztensnõ veszi fel az új betegek adatait. Amikor a férfi sorra kerül, szemrebbenés nélkül diktálja: - A súlyom 80 kiló és a magasságom 185 centi. A nõvérke felnéz és a fejét ingatja: - Ugyan, kérem! Ez itt nem az Internet!

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

INTERJÚ Pr of. Dr Prof. Dr.. Molnár Dénes „Hogy zsúfoltság van-e? Igen. Olyan mintha egy családnak azt mondanák, hogy még öt állami gondozottat is fel kell nevelnie, de ugyanakkor az ötszobás lakásból egy másfelesbe költöztetik.” - mondta Prof. Dr. Molnár Dénes a Gyermekklinika új vezetõje a minap az egyik kereskedelmi TV-nek adott interjú során. A nekünk adott interjú során elmesélte, hogy a szülõk gyakorta tesznek be- illetve feljelentéseket, de nem haragból, hanem mert segíteni szeretnének. Hátha a média felkapta sajtóhírek a kormányzatig érnek, s tartanak tükröt majd. „Az orvoslás, azért még mindig azon szakmák közé tartozik, amit az emberek nagyon becsülnek.” - szólt biztatólag, így szerinte nekünk, orvostanhallgatóknak még lehet okunk a pozitív jövõképre. Kérdeztem õt új igazgatóként terveirõl, a jelenlegi lehetõségekrõl, reményekrõl; a Klinikai Oktatásfejlesztési Bizottság elnökeként az oktatásunkban bekövetkezõ változásokról. Gyermekgyógyászként a szakma nehézségeirõl, szépségeirõl; oktatónként nekünk orvostanhallgatóknak szóló jó tanácsairól faggattam. Nehéz helyzetben manapság az van egészségügy, egyetemünk. Nehéz helyzetben vannak vezetõink. Hogy-hogy mégis megpályázta a klinika vezetõi állását? Egyrészt hátra nem lehet menni, csak elõre, és aki egy helyben áll, az nagyon jól tudjuk, ha nem is hátra megy, de a többiek, az idõ és a tudomány elhalad mellette, vagyis egyre hátrább kerül. Tehát ez nem is volt kérdés, mikor adódott a pályázás lehetõsége. Másfelõl, ez egy új és izgalmas kihívás, amely egy életcélt ad: mint például megoldani a gyermekgyógyászat egységes ellátását a városban és a régióban.

Mindenkit egy kérdés foglalkoztat a pécsi gyermek egészségügyi intézményeket illetõen: Bezárják vajon a Gyerekkórházat, lesz-e integráció? Az integráció szinte csaknem biztos, amit egyrészt a gazdasági kényszer, másrészt szakmai indokok elodázhatatlanná tettek. Fõleg most, hogy mind a két gyermekintézmény szûkített kapacitással mûködik. Ahhoz, hogy magas színvonalú gyermekellátás legyen Pécsett, egyesíteni kell az erõket, mûszereket, a távlati bõvítési lehetõségeket is szem elõtt tartva mindkét hely megtartásával.

A jelen gazdasági viszonyok nagy terhet rónak egy vezetõre. Hogyan sikerül áttörni az anyagi korlátokat? Milyen újításokkal szeretné gazdaságosabbá tenni a klinika mûködését? Gazdaságilag nem lehet egyelõre tenni semmit, mert több pénzt nem ad a kormányzat. Ebbõl a kevésbõl kell fenntartani a mûködést, mégpedig úgy, hogy azért a betegek ellátása folyamatosan megtörténjen, és ne szenvedjen csorbát. A remény még mindig elõttünk van, hogy esetleg Pécs gyermekgyógyászati ellátását egységesítjük. Ez most már nagyon közelinek látszik, és úgy gondolom, hogy záros határidõn belül meg fog történni. Ugyan már régóta vannak törekvések erre, de az egyetem, a megye és a város csak most kommunikál érdemben elõször.

Ha nem titkos kérdést feszegetek ezzel, szeretném megkérdezni az integráció milyen módját találja a legmegfelelõbbnek? Jelenleg két módozatot látok: Egyrészt a jelenlegi Gyermekklinika helyén, egy telephelyen mûködni. Ehhez természetesen az egyetem segítsége szükséges, mert kell bizonyos beruházás, nem titok, hogy ez 50 millió forintnyi. A másik lehetõség, hogy két telephelyen mûködjünk, ettõl sem zárkózom el természetesen. Így megmaradnának a Gyerekkórház bizonyos részlegei is. Ez némiképp csökkentené a zsúfoltságot, azonnali beruházást nem igényel, de a külön telephely mûködtetése nagyon drága. Azt is tudni kell, hogy a Gyerekklinika a múlt század elején ideiglenesen került ebbe az épületbe, addig egy ipari tanuló kollégium volt. Tehát az-

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

-9-

egyetem

óta átmenetileg tartózkodunk egy eredetileg nem is egészségügyi célra épült létesítményben. Mindennek ellenére nem tudok jobb megoldást, mint, hogy a klinika legyen az integráció központja. A távoli tervek persze egy anya-gyermek egészségügyi központot remélnek a jelenlegi Gyerekkórház és a Szülészeti Klinika épületegyüttesének felhasználásával.

Klinikai Bizottsággal karöltve kidolgozunk egy tervet, és javaslatot teszünk a többi intézet igazgatói felé is. Mindebben próbál a Gyermekklinika az élen járni. A legújabb változások közé tartozik, az új vizsgarend, nem csak félévkor, év végén is lesz vizsga, lesz gyakorlati vizsga is. A gyakorlati oktatást átalakítjuk. Például ennek egy új fejleménye, hogy a háziorvosokat is bevontuk az oktatásba. Ez kifejezetten a hallgatók kívánsága volt, s nagy örömmel fogadják a háziorvos Zsúfoltság van-e a klinikán, illetve a klinika kollégák is. ambulanciáján? Most érkezett az elsõ kredites évfolyam a Hogy zsúfoltság van-e? Emiatt is sürgetõek a reformok, mert igen. Ennek legalább két oka van: egyik az egészségügyi Gyermekklinikára. Változik ezáltal a tematika, az ellátás átszervezése, melynek során a Gyermekkórházban oktatás jellege? megszûntek bizonyos ellátások, melyek teljes volumenükben Emiatt nem igazán kell változtatnunk. Az elõadások a Gyermekklinikára kerültek, miközben a Klinikán is tematikáján amúgy is szükségszerû volt, hiszen az évek során ágyszámcsökkentés és létszámleépítés volt. Nem beszélve a bizonyos betegségek kikopnak, illetve ritkává válnak, környékbeli kiskórházak gyermekosztályainak bezárásáról. jelentõségüket vesztik. Illetve a védõoltások miatt például A második ok, hogy a gyermekbetegek száma nagyrészt csökken az elõfordulásuk. Ilyenek például a csecsemõkori coli szezonalitás-függõ. Egyes évszakokban, amilyen a jelenlegi fertõzések, melyek régen néha koraszülött osztályokat is, a betegek száma akár megháromszorozódhat. irtottak ki, még a pályám kezdetén, míg mára megszelídültek, jelen vannak a csecsemõk bélrendszerében, de nem okoznak Igazgatóként mennyiben változott a munkája? bajt. Míg ugyanakkor az AIDS, SARS és más új kórképek ütik Mennyi ideje marad a klinikai teendõkre? fel fejüket, melyekkel eddig nem találkoztunk. Ezeket az A tervem az volt, hogy egy kicsit ugyan visszafogok a elõadásokba be kellett építenünk. Ugyanakkor az elõadások mindennapos betegellátásból, azt azonban nem gondoltam jellegét is meg akartuk változtatni, hogy ne tankönyv ízû volna, hogy ennyire rákényszerülök. Most a mindennapos legyen az elõadás. Amit a tankönyvben is el tudnak olvasni, teendõk a teljes munkaidõmet elveszik. Osztályos munkát internetrõl is le tudnak tölteni, azt ott nem kell hangsúlyozni. nem végzek ez igaz, de a gondozást változatlanul heti egy-két Hanem, ami a fölött van, szemléletet, betegközpontúságot, alkalommal viszem. Ellenben plusz oktatási munka is jussa azt kell kiemelni. A jövõben pedig esetbemutatásokkal, kvíz egy klinika igazgatójának, több tantermi elõadást kell jellegû esetmegbeszélésekkel, próbáljuk színesíteni az tartanom. Szívesen teszem. órákat, interaktívvá tenni a tanulást. A gyermekgyógyászat szépségeit is meg kell mutatnunk, nehézségeire Nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, a rávilágítanunk. továbbképzésre. Számos rezidens és PhD hallgató dolgozik az Ön kezei alatt. Klinikaigazgatóként is Szép, de nagyon nehéz hivatás a gyermekmarad elég ideje az oktatásra? gyógyászat. Miér t pont ezt választ ott a? Miót választott otta? Miótaa tne gy ermek or vos lenni? Arra kell, hogy maradjon. Úgy gondolom, hogy az szere szeretne gyermek ermekor intézetvezetõ professzor személyének kell meghatározó Sok ember nem azért választja a specialitását, mert arculatot, szemléletet adnia az elõadásoknak. Tekintettel születése óta az akar lenni. Én igazából általános orvos se azonban arra, hogy a gyermekgyógyászat nagyon sok akartam lenni. Elõször vegyészmérnöknek, aztán késõbb szubspecialitásból áll, és magas tudományos kvalifikációval állatorvosnak készültem, csak hát ahhoz ugye Pestre kellett rendelkezõ munkatársak állnak a rendelkezésre, tõlük sem volna menni. Ezt a szüleim nem nagyon szerették volna. lehet elvenni a lehetõséget, hogy megnyilvánuljanak, és a Meggyõztek, hogy késõbb orvosként akár falun is élhetek, medikusokat oktassák. Másrészt, a hallgatók is jobban mint körzeti orvos, így a Nagy Lajos Gimnázium angol járnak, ha egy specialistától hallják elsõ kézbõl az tagozatáról az orvosegyetemre vezetett az út. Ott elõször információkat. Már régóta terveztem azt, hogy kicsit élettanász akartam lenni. Kiderült, hogy a munkacsoport átalakítjuk, fõleg a gyermekgyógyászat oktatását, de ezen vezetõje elköltözik Szegedre, és aztán ennek következtében keresztül a klinikumok oktatását. Erre a hallgatóságnak is munkacsoport is feloszlott. Már az Élettan Intézetben is az nagy igénye van. A Klinikai Oktatásfejlesztési Bizottság endokrinológia érdekelt, így eztán azt gondoltam szülész elnöke vagyok, feladatunk volt, összegyûjteni az leszek, de ott is, akihez mentem volna, a professzor elment információkat a medikusoktól, mi az, amit jónak, mi az, amit közben Pestre. Mivel fontosnak tartottam, hogy olyan rossznak tartanak a klinikai oktatásban, milyen javaslataik intézetet válasszak, ahol a fõnök olyan kolléga, akire lehet vannak, mit szeretnének. Rengeteg okos ötletet kaptunk. A számítani, és sokat lehet tanulni tõle, gyermekgyógyásznak

- 10 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

jelentkeztem. Még Mestyán professzor idejében kezdtem itt a klinikán. A harmadik választásom volt csak a gyerekgyógyászat, amit aztán nem bántam meg. Meséljen az egyetemi éveirõl! Nem szép dolog ilyet bevallani, de sokat hiányoztam az órákról. Demonstrátor voltam, az Élettan Intézetben dolgoztam, kutattam. Ez napi négy-öt órát is jelentett, és sokszor még éjszakákat is, hiszen voltak olyan napi hormonális ritmust figyelõ vizsgálatok, ahol az állatokat hajnalban meg éjfélkor kellett elpusztítani vagy vért venni tõlük, és ilyenkor pedig az egész éjszakát benn töltöttük. Nos utána nem sok kedve volt elõadásra menni az embernek. Mentségemre szolgáljon egyrészt, hogy igazoltan hiányozhattunk, adhatott igazolást a témavezetõ, így én sokszor nem jártam elõadásra és gyakorlatra, másrészt, hogy ez nem látszott meg a tanulmányi eredményemen. Sokat tanultam minden plusz munka mellett. Mindig az volt a taktikám, hogy a tanulás végén leültem, és úgy mentem végig a tételeken, hogy a vizsgáztatónak mi juthat eszébe, mit akarhat megtudni tõlem, és akkor ezekre én megpróbáltam válaszolni. Így készültem fel a vizsgákra, s ez mindig nagyon jól bejött. Ehhez az embernek bele kell élnie magát a vizsgáztató személyiségébe, ami nem mindig könnyû, és akkor még kiszámíthatóbb volt, hogy ki fog vizsgáztatni. Szóval jeles tanuló voltam, de nem stréber. Komolyan sportoltam is az egyetem mellett. Mellesleg ekkor és itt teltek a romantikus udvarlás évei, melynek alkalmával ismertem meg jelenlegi feleségemet. Számos nemze tközi szer agja, jó párnak a nemzetközi szerveze vezett ttagja, veze tõségéhez is ttar ar t ozik oor dinálja a külföldi vezetõségéhez ozik,, kkoor oordinálja veze hallgatók képzését is. Töltött-e külföldön egyetemi évei alatt gy ak orlat ot, vvagy agy késõbb már or vosként gyak akorlat orlatot, dolgozott-e külföldön? Tanulmányi éveim alatt nem volt ilyen lehetõség, nem úgy, mint most. Nem voltak csereprogramok, egy-két KISZ-es vagy TDK-s kapcsolat akadt egyes kelet-német egyetemmel. Ennek keretein belül lehetett kimenni, TDK elõadást tartani. „Nyugatra” nagyon nehéz volt. Az embernek hónapokig kellett kérvényezni, hogy egyáltalán kapjon engedélyt. KeletNémetországig jutottam, illetve voltam nyugaton is, de a sport kapcsán. Amikor dolgozni kezdtem, nagyon hamar sikerült nyugati kongresszusokra kijutnom, és ott kapcsolatokat kezdtem kiépíteni, és aztán így kerültem Angliába egy évre, késõbb még egyszer, és rövidebb idõre vendég konzultánsi minõségben Losanba, Newcastle-ba. Abban az idõben, amikor conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

nem voltak nyugat-európai pályázati lehetõségek, 1989-ben elsõk között az országban sikerült egy Nestlé grantot kapni, amely tulajdonképpen megteremtette az anyagcserekutatás jövõjét itt a klinikán, ami még most is nagy erõkkel zajlik. Számos or vos vostt anhallgató vélek vélekedik úgy,, egyre edik úgy inkább többen, hogy a külföldet választja, a hazai gyógyító munka kínálta lehetõségek helyett. Mit gondol errõl? A véleményem az, hogy menjenek bátran, de jöjjenek vissza pár év után, tapasztalatokkal, tudással, tán anyagiakkal gazdagabban. Végig kell nézni, hogy hol végezték az egyetemet, azok az orvosok, akiket ma is emlegetnek a Pécsi Egyetemen, a „nagyokat”, akik fiatalon lettek professzorok, például Lissák Kálmán, Donhoffer, vagy KerpelFronius Ödön. Elõször is, legalább egy-két évet valamilyen külföldi egyetemen Bécsben, Párizsban, Angliában töltöttek. Ebbõl adódóan, pályájuk kezdetén már legalább két-három nyelvet beszéltek. Másrészt, mint kész orvosok szintén külföldön dolgoztak pár évet. Amit összeszed az ember a külföldi évek alatt, nélkülözhetetlen. Szélesebb szemléletet, más látásmódot ad. A rengeteg teendõ, a számos elfoglaltság an jut ott idõ a hobbir a, a spor tr tt hogy mellett hogyan jutott hobbira, traa is? melle Úgy tûnik, ahogy régen a tanulmányai, ma ugyanúgy a munkája köti le legjobban. Igazából úgy tûnik, mintha nem lett volna szabadidõm, pedig... Az egyetemi évek közepéig aktívan sportoltam, kaptam is „Jó tanuló, jó sportoló” plakettet. Eleinte öttusáztam, aztán az egyetem alatt ebbõl csak a lovaglás maradt meg. Nagyon szeretem a mai napig, sajnos egyre ritkábban nyílik rá alkalmam. Aztán, én rendkívül szeretem a kerti munkát, pücskörészni a természetben. Hosszú évekig

- 11 -

egyetem

volt szõlõm is. A terület még mindig megvan, csak miután egy pusztító jégverés tönkretette, ki kellett irtani az egészet, az újratelepítésre sajnos még nem volt erõm és energiám. De a kertészkedést még most is nagyon szeretem, meg a kirándulást. Úgyhogy a Mecsekben vagy a környéken, külföldön is, ha van lehetõség kisebb túrákra, barangolásokra, mindig kihasználom az alkalmat.

Vannak kedvenc helyei itt a Mecseken? Vannak. Talán a legszebb a Kelet-Mecsek, de oda ritkábban jutok el. A Rotary sétányt egyszer-kétszer körbesétálni, az már az embernek a napi gyaloglás igényét teljesíti. A másik, ami még kiváló hely, a Dömör-kaputól indulva Sikondára elmenni. Ez most annál is jobb, mert megnyitott az élményfürdõ, a túra után a meleg vízben lehet pihenni. A kirándulások a családdal, esetleg az unokával, hogyan zajlanak? Talán furcsán hangzik, de soha nem tudtam ennyi idõt tölteni a családommal, mint most, így nem csoda, ha kirándulni sem megyek szívesen egyedül. Feleségemmel, akivel szerencsémre meg tudom osztani napi gondjaimat, korábban még a gyerekekkel is, és most pedig már a kis fiú unokámmal megyünk a szabadba. Hogy hívják? Zoltán Dénes. A Dénest, azt könnyû kitalálni miért kapta, a Zoltánt pedig az édesapja után. Sokszor nem lehet kivenni a karomból, mert olyannyira ragaszkodik. Csodálatos élmény,

Apróhirdetések: Fiatal, jóképû üzletember vagyok, hat autóm, két mobilom van, és egy nyaralóm a Karib-tengeren. Nem keresek senkit, csak dicsekedni akartam.

- 12 -

aki nagyapa az tudja, hogy egészen más, mint a saját gyermek. Egyrészt több idõ jut rá, legalábbis halkan mondom, szeretném, ha így lenne. Másrészt valahogy sokkal nyugodtabb feladat, mint édesapának lenni, olyan a nagyszülõ a gyermek körül, aki minden mozzanatát, fejlõdését észreveszi. Õ most az új hobbim, a két lányom és a feleségem mellett. Végezetül milyen jó tanácsokkal tudna mostt ani or vos vostt anhallgatóknak anhallgatóknak,, akár a szolgálni, a mos tanulmányokról, akár a TDK-ról, akár az egyetemi évekrõl? Amit tanácsolni tudok, hogy már a praeklinikai években próbáljanak bekapcsolódni az egyetem vérkeringésébe. Valamelyik intézethez csapódjanak, és ott próbáljanak meg tudományos munkát végezni. És ha ez nem elégíti ki õket, akkor a klinikai - harmadév utáni idõszakban a klinikumban is találjanak maguknak lehetõségeket. Mindenképpen azt javaslom, hogy valamennyien az alaptanulmányokon felül végezzenek munkát. Ez a késõbbiekben a rezidensi vagy pedig a szakorvosi évek során rendkívülien kamatozni fog. Aki ezt komolyan veszi, annak általában az elhelyezkedése, elõrehaladása, álláskeresése könnyebb, gyorsabb, sikeresebb. Erre a medikus évek alatt kell készülni. Amikor belekerül valaki a rutin munkába, akkor ilyesmire kevesebb ideje fog jutni. Már pedig akár kórházban dolgozik, akár egyetemi klinikán, mindig szükség van arra, hogy a munkáját szintetizálja, és ezt leírja, összegezze, leközölje, még akkor is, ha nem akar tudományos karrier t befutni. És ez a betegellátást mindig elõreviszi. Tanácsolom még, hogy ne felejtsék el, olyan témavezetõt, fõnököt válasszanak, persze érdeklõdési területükön belül, aki partnernek tekinti a TDK-zó diákot is, lehet tanulni tõle, és segítõkész! Fontosabb ez, mint, hogy milyen címû témát választ ki egy hallgató. Végezetül azt tudom tanácsolni, hogy nem kell elkeseredni. Még most sem, amikor azt látják, hogy nehezebb elhelyezkedni, hogy a rezidensi idõszakukat befejezõk egy része munka nélkül marad, mert változnak ezek az idõk, és néha nehezebb, néha könnyebb. Mindennek ellenére az orvosi pálya szerintem változatlanul szép, és ha úgy is tûnik, hogy a társadalmi elfogadottság és támogatottság csökkent az utóbbi idõben, azért még mindig azon szakmák közé tartozik, amit az emberek nagyon becsülnek. -GyEFotó: Piski Zalán

Világhírû vonósnégyes keres elsõhegedûst, másodhegedûst és csellistát. Cukrászdámba eladót keresek. Feltétel: elõre haladott cukorbetegség. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

INTERJÚ Pr of. Dr er Prof. Dr.. Molnár Pét Péter

a karotinoidkémia egyik nemzetközileg elismert, fontos laboratóriuma volt abban az idõben. A svájci tanulmányutat követõen 1994-ben lettem docens, 1997-ben habilitáltam. Kezdettõl fogva a karotinoid munkacsoportban dolgoztam, nagyon sok új karotinoidot sikerült izolálnunk a mintegy 30-35 év alatt.

Dr. Molnár Péter professzor úrral beszélgetünk, aki 2006Erre mindenképpen rá ak ar t am kér dezni. akar kérdezni. ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia, a kémiai tudomány doktora címet. Emellett pedig a Gyógyszerész szak Ugyanis köztudott, hogy a karotinoidok úgymond „a nagy szerelme”. Miér t választ ott választott ottaa ezt a Farmakognóziai Intézetének frissen kinevezett vezetõje. területet? A volt Orvosi Kémiai Intézetet, ami néhány éve egyesült a Valóban a kinevezésemet most nyertem el szeptember 1jei hatállyal, a Köztársasági Elnök Úrtól vettem át a kinevezési Biokémiai Intézettel, 1923-ban Zechmeister László okmányomat. Ez egy hosszú folyamat eredménye volt. 1971- professzor alapította. Az Õ és Cholnoky László vezetésével ben kezdtem itt a pályámat 23 éves fiatal gyakornokként az indult meg Pécsett a karotinoid-kutatás. Már az 1920-as, akkori Kémiai Intézetben. Végig- jártam minden lépcsõt, amit 1930-as években nemzetközi mércével mérve is kiemelkedõ csak lehetett: 1 évig gyakornok voltam, aztán hosszabb ideig eredményeket értek el e nagy elõdök. Zechmeister professzor tanársegéd. 1976-ban védtem meg az egyetemi doktori egyébként sokat foglalkozott a cisz-transz izomériával, és én értekezésemet, majd 1989-ben kandidáltam, 1990-ben ezt a vonalat vittem tovább. Válaszom kapcsolódik ahhoz, hogy nyertem adjunktusi kinevezést. Volt egy fontos állomás az itt kaptam állást egy „szerencsés véletlen” folytán. Ötödéves életemben, az 1992-93-es tanév, amelyet a Svájci Nemzeti koromban késõbb mentem vissza a második félévre Alapítvány ösztöndíját elnyerve a Berni Egyetem Szerves beiratkozni, mert beteg voltam elõtte pár napig. A többiek Kémiai Intézetében tölthettem. Itt nemcsak tudományos ekkorra már leadták az indexüket a Tanulmányi Osztályon, kutatómunkát, hanem oktatómunkát is végeztem. Ez az intézet úgyhogy egyedül vittem az indexemet, és ott szólt az egyik hölgy, hogy most hozott a postás egy levelet, még ki se tettük a hirdetõtáblára, szíveskedjen elolvasni. Ebben a levélben az állt, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kémiai Intézete pályázatot hirdet végzõs vegyész- és vegyészmérnökhallgatóknak az intézetben állás betöltésére. Tehát ezt a hirdetményt én láttam elõször az évfolyamról. Másnap azonnal eljöttem Pécsre a Kémiai Intézetbe. Szabó professzor úr, az akkori intézetvezetõ fogadott, és azt mondta, hogy én vagyok az elsõ, aki erre az álláshirdetésre reflektált, holott õ az ország összes intézményében meghirdette, ahol vegyész- ill. vegyészmérnök-képzés folyik. Hozzátette: „Ez talán jelenthet valamit”. Azt jelentette, hogy az államvizsgám napján kaptam egy levelet, mely szerint szeptember elsejétõl a professzor úr alkalmaz ebben az intézetben. Így kerültem a nemzetközileg is híres karotinoid munkacsoportba. Én a szerves kémiát nagyon szerettem annak idején az egyetemen, de a sors érdekessége, hogy nem szerves kémiából írtam diplomamunkát, hanem ásványtanból, úrkúti mangánércek analízisébõl. 35 éve tben. évett töltött az Or vosi Kémiai Intéze Intézetben. Hogy sikerült elcsábítani a Rókus utcába a Farmakognóziai Intézetbe? A Farmakognóziai Intézet története nem túl régi, hiszen a gyógyszerész-képzés sem olyan régen alakult. Ez a kis intézet eddig még nem volt önálló, hiszen a Botz tanár úr által vezetett Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár kebelében mûködött Farmakognóziai Tanszékként, melynek vezetõje, elõdöm Szabó László Gyula professzor úr nyugdíjas korú lett conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 13 -

egyetem

ez év tavaszán. Ennek kapcsán merült fel az utódlás kérdése. Sümegi Balázs professzor úr (akkori dékán) megkérdezte, hogy volna-e kedvem ennek az intézetnek a vezetését átvenni. Végül igent mondtam, hiszen ha belegondolunk, van kapcsolópont az eddigi munkám és a farmakognózia között: a karotinoidok, melyek fõként a növényvilágban fordulnak elõ. Hiszen ha õsszel kinézünk az ablakon, látjuk a szép színes leveleket. Ezek a színek elsõsorban a karotinoidoktól származnak, melyek akkor is benne vannak a levélben, mikor a levél zöld, csak a klorofill oly nagy mennyiségben van jelen, hogy ezeket a színeket elfedi. Tehát én Önöknek zöld levelekbõl bármikor piros illetve sárga festéket izolálok. Itt az intézetben pontosan mivel foglalkozik? Továbbra is karotinoidokkal; karotinoidok sztereokémiájával, ezen belül is elsõsorban a karotinoidok poliénláncának cisz-transz izomerizációjával. – Mindeközben professzor úr készségesen megmutatja nekünk a kétkötetes akadémiai doktori értekezését.

Pécsre kerülve albérletben laktunk, de a fiam megszületése után az egyetem támogatásával kaptunk lakást. Két gyermekünk született. Fiam 33 éves, õ Budapesten a Nyugati Pályaudvar Állomásfõnökségén üzemmérnökként dolgozik. A Gyõri Fõiskolán végzett, jelenleg munka mellett a Mûegyetemen tanul. Leányom 31 éves; Sopronban, egy kéttannyelvû iskolában német nemzetiségi tanítónõ. Most van folyamatban az õ lakásvásárlása, jelenleg erre gyûjtünk. A ffeleségét eleségét itt az egy egyee t emen ismer t e meg? A feleségemet nem az egyetemen ismertem meg. Máshol. Szabad errõl kérdezni? Lehet; nem titok. Elmentem egyszer egy egyházi jellegû ifjúsági rendezvényre annak idején az evangélikus gyülekezetbe, ott találkoztam egy kislánnyal, akit aznap este hazakísértem. Ez egy keddi alkalom volt 1971 októberében. Ez a kislány aztán… hát a feleségem lett. Mindeközben szorgalmasan lapozgatjuk a doktori ér ezés t. Pr of esszor úr pedig egy külön kis kkur ur zus értt ek ekezés ezést. Prof ofesszor urzus zustt t ar t nekünk a ritk tû kkar ar otinoid ritkaa szer szerkk eze ezetû arotinoid vegyületekbõl. „Tehát amikor itt a gyûrûben is bent ül egy oxigénatom. Tetszenek látni? Furcsa szerkezetû, mert általában ritkán szokott ilyen lenni. És még az is látszik, hogy az oxigénatom a papír síkja fölé tekint. Az ilyen jellegû vegyületeket a nyolcvanas években szintén az elsõk között izoláltuk.” Sok külföldi kutatóval vannak közös munkáik, publikációik? Igen. Itt van például egy dolgozat, egész véletlenül esett rá a tekintetem. Young professzor a Liverpooli Egyetem professzora, Hashimoto professzor pedig az Osakai Egyetem fizika- professzora. Vele is kollaborációs munkáink vannak. Õ például a karotinoidokra elektronpálya-energiákat, számol, amihez már én nem is nagyon értek. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy egy ausztráliai szimpóziumon nézegette a poszteremet, és rákérdezett egy ritka szerkezetû karotinoid-izomerre: „Neked ebbõl a vegyületbõl tiszta, kristályos anyagod van?” Mondtam, van; mennyi kellene? Akkor õ is odahívott az õ poszteréhez, mely tele volt rajzolva mindenféle hármas négyes integrál- meg differenciálegyenletekkel, matematikai formulákkal, eredményekkel. Mondtam ne haragudj, én ezekhez nem értek. Erre õ: „Nem baj, küldd az anyagokat, mi mérünk és számolunk; így lesz majd együttmûködés!”

Térjünk át egy kicsit a magánéletre! Meséljen nekünk a gyermekkoráról, családról! 1948-ban születtem, gyermekkoromat Barcson töltöttem. Családunk szerény körülmények között élt, nem dúskáltunk az anyagi javakban. Nem tudom, szabad-e ma ilyet mondani, de én mosdókagylót 9 éves korom elõtt nem is láttam. A nehézségek ellenére gyermekkorom szép volt. Édesapám Barcson volt evangélikus lelkész, Édesanyám sokáig „háztartásbeli” volt. Mikor a nálam 3 évvel idõsebb nõvéremmel nagyobbak lettünk, majd elkezdtünk egyetemre járni, akkor édesanyám is dolgozni kezdett. Elõször a Pécsi Kesztyûgyár barcsi kirendeltségén bedolgozó kesztyûvarrónõ volt, késõbb a Kaposvári Most folyik ilyen nemzetközi együttmûködés? Ruhagyár barcsi telepén varrónõként helyezkedett el. Édesapám sajnos korán meghalt; alighogy én elvégeztem Természetesen. Az akadémiai doktori értekezés benyújtása az egyetemet, rá másfél évre. Ugyanebben az évben, 1973 óta sincs megállás. Mostanában zárult le egy equadori nyarán nõsültem meg. Feleségem 35 éven át a POTE, ma professzorral, továbbá folyamatban van egy amerikai és egy már PTE óvodájának az óvónõje volt, onnan ment nyugdíjba német professzorral. tavaly.

- 14 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

Ez hogyan kivitelezhetõ? Ön utazik? Õk jönnek? Equadorba nem szoktam menni – mosolyogva. Általában velük a nemzetközi szimpóziumokon szoktam találkozni. Említettem a japán professzort; jövõ év júniusában Japánban lesz a soron következõ Nemzetközi Karotinoid Szimpózium. Hashimoto professzor meghívott, hogy tartsak egy elõadást a karotinoidok cisz-transz izomériájáról. Írtam neki, hogy elõtte két nappal töltöm majd be a hatvanadik születésnapomat, s ha élek és egészségem engedi, akkor elmegyek. Van esetleg olyan kutatási téma, amit a jövõben osan ki ak ar dolgozni? Mily en tter er vei vvannak annak biztosan akar Milyen ervei még bizt az intézettel kapcsolatban? Mindenképpen tervezem a nemzetközi együttmûködések folytatását, mert mind a japán, mind az amerikai professzornál több értékes mintánk van. Ezekbõl születnek még dolgozatok és elõadások. Emellett itt az Intézetben három kolléganõm van, akikkel más munkák mellett különbözõ gyógynövények virágzatainak és terméseinek karotinoid-analízisét végezzük. Ezek a munkák a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben folynak, mivel itt még nincs jól felszerelve a laboratóriumunk; hiányoznak eszközök, mûszerek. Sok mindent tervezek az Intézettel kapcsolatban. Szeretném, ha a késõbbiekben egy-két mûszeres mérést itt is el tudnánk végezni, de addig is a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetbe járunk át karotin-munkát végezni, mert ezek az anyagok, -ahogy a képletekre rá tetszenek nézni- láthatják, hogy nagyon érzékenyek. Ezeknek majdhogynem „lelkük” van. Nem lehet csak úgy otthagyni õket a laborasztalon és hazamenni. Tehát speciális kísérleti körülményeket igényelnek. Deli professzor úr, aki jelenleg a karotinoid munkacsoport vezetõje, felajánlotta, hogy bármikor mehetünk hozzájuk dolgozni. Ezt a segítséget neki ezen a helyen is köszönöm.

A rengeteg munka és publikáció mellett mennyi ideje marad másra? Van valami hobbija? Sok idõ nem marad, mert az ember az Intézetbõl általában 6 óra elõtt nem nagyon megy haza. Volt egy nehéz idõszak: a nagydoktori elkészítése, megvédése, pályázatok, kutatási beszámolók megírása. Az új intézet kialakítására pedig ráment a tavalyi nyári szabadságom. Ezt az erõltetett tempót jelezte a szervezetem is; sajnos a tél végén volt egy súlyos tüdõgyulladásom, amit szinte lábon hordtam ki. Hiszen a kötelezõ elõadások mellett vannak kreditpontos kurzusaim, továbbá a német hallgatóknak is tartok orvosi kémia elõadásokat. Az órákat pedig nem lehetett elhagyni. Azt akartam mondani ezzel, hogy kicsit összejöttek az elmúlt 3-4 évben a dolgok, jött ez a betegség; a végén orvoshoz kellett fordulnom. A háziorvosom elküldött a Radiológiára, ahol egy kedves volt tanítványom a vezetõ. Megröntgenezett, aztán azt mondta, hogy most pedig hazamész, és egy hétig ágyban maradsz, akárhány órád is van. Nagyon sok tanítványom van ezen az egyetemen, akik már professzorok, docensek. Tetszenek ismerni az Anatómián Horváth Judit tanárnõt; õ az elsõ csoportomban volt. Wéber professzor úr a Sebészeti Klinikán, Gáti tanár úr a Neurológiai Klinikán, Battyáni tanár úr a Radiológiai Klinika vezetõje… lehetne sorolni a kedves tanítványokat.

Mikor döntötte el, hogy a kémia területén fog Gyermekkorában? Vagy késõbbi dolgozni? tanulmányai során? Alapvetõen reál beállítottságú vagyok. A barcsi gimnáziumban tanultam. Szigorú és jó iskola volt. Annak ellenére, hogy kicsi és akkoriban még neve sem volt, megadott minden alapot. Az akkori osztályomból 8-9-en érettségiztünk kitûnõre, jelesre. Utána mindannyian egyetemre vagy fõiskolára kerültünk, ahol jól megálltuk a helyünket. A matematikát, fizikát, kémiát mindig is nagyon szerettem, elsõ hallásra meg is jegyeztem nagyrészt még az iskolában. A kémia már a középiskolában a kedvenc tárgyaim közé tartozott. Valójában én biológia-kémia tanár-szakra készültem, de a nõvérem -aki Szegeden a JATE TTK vegyész szakán végzett- mondhatni, egy kicsit „rábeszélt”, hogy csak az egyik szakot válasszam. Így szegõdtem el végül én is Sajnos nem jut sok idõ másra a tanulmányok mellett. vegyésznek. Régebben volt egy kis hétvégi házunk, telkünk Vasason, oda conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 15 -

egyetem

jártam kertészkedni, de azt már két éve eladtuk. Az igazi hobbim, ami talán nem olyan szokványos, az a vasúti közlekedés. Barcson nõttem fel; a házunkból a vasúti pályára lehetett rálátni, így nem csoda, hogy kívülrõl tudom például a Corvinus IC menetrendjét. Nagyon sokat vonatoztunk a gyermekeimmel is, míg kicsik voltak. Ma is bármikor, ha vonatra szállok és kinézek az ablakon, tudom merre járunk, akár este, sötétben is, már a kerekek kattogásából, a pálya állapotából. Nagyon jól ismerem a Pécs-Szombathely vonalat. Számomra akkor nyílt ki a világ, mikor kisgyermekkoromban felszálltunk a szombathelyi gyorsra reggel. Aki azon a vonalon jár, talán nem is tudja, de én tudom, hogy például van olyan szakasz, ahol körülbelül három méterre van a vasúti töltéstõl a határ, ami most már nincs kijelölve. Önök azt az idõszakot nem ismerték, mikor fegyveres katonák jöttek már Szigetváron a vonaton, és igazoltatták az utasokat. Ez ma már szinte elképzelhetetlen. Tényleg nem mindennapi hobbi az Öné. Nos igen, azon ritka emberek közé tartozom, akiknek nincs autójuk, így jól megismerkedtem a vasúttal – a fiam is ott dolgozik. Ketten voltunk testvérek; nõvéremmel együtt diákéveink alatt Szeged és Barcs között ingáztunk tanulmányaink miatt, mely nem kevés anyagi megterhelést jelentett szüleinknek. Odahaza állatokat tartottunk, földet mûveltünk, ezeknek a csínját-bínját is jól ismerem; a kukoricatöréstõl kezdve a disznóetetésig; ezekben mind járatos vagyok. Összességében azt mondhatom, hogy a késõbbiekben feleségemmel együtt is nehéz idõszakokat éltünk át. Kitartással és kemény munkával felneveltük két gyermekünket, és segítjük õket azóta is mindenben. Szülõi segítség nélkül azt hiszem a mai diákok is nagyon nehezen boldogulnának. Térjünk át most egy kicsit az Ön hallgatói éveire! Nos, vannak szép és tanulságos történeteim. Hogy egy vizsgaélményemet említsem: egyszer szervetlen kémiából fordult elõ, hogy a vizsgámon kettest kaptam – pedig jó tanuló voltam mindig. Elsõ év végén Csányi László professzor úrnál a szegedi egyetemen történt. A vizsgán három tételt kellett húzni és a harmadik tétel vége felé több csoporttársam elõtt is megdicsért a professzor úr, hogy eddig ilyen szép feleletet még aznap nem hallott. Majd ráterelõdött a szó a nátriumtioszulfát elektronszerkezeti képletére. A következõ dolog történt: Ez az anyagrész az utolsó órán hangzott el, nekem meg történetesen éppen akkor betelt a füzetem. Kértem egy lapot az egyik csoporttársamtól, amire tudtam jegyzetelni, és azt hiszem ezek után tudják a folytatást. A papír elveszett, én pedig megtanultam mindent a nátrium-tioszulfátról, ami a könyvben benne volt, de a professzor csak azt kérdezte, amit õ maga az elõadáson leadott. Ezek után teljesen leblokkoltam; eszembe jutott a papír, ami elveszett, ahelyett, hogy elõvettem volna a józan eszemet és elkezdtem volna

- 16 -

gondolkodni. Több mint egy óra felelés és dicséret után hirtelen megnémultam, a professzor elkomorodott, az eredményhirdetéskor pedig elégségest kaptam, majd hozzáfûzte, hogy bár megdicsérte a feleletemet, úgy tûnik nem tudtam megemészteni a tananyagot. Késõbb már, mikor Ön is vizsgáztatott, elõfordult esetleg hasonló eset, hogy egy jól induló felelet után megnémult a hallgató ijedtében? Igen, ekkor bizony egykori magamat láttam viszont mindig egy pillanatra, ilyenkor igyekeztem mindig segíteni a hallgatónak kérdésekkel, hogy újra „elkapja a fonalat”. P.Z.: Nekem is volt alkalmam Molnár Péter professzor úrnál vizsgázni és tanúsíthatom, valóban az egyik legjobb vizsgaélményeim közé tartozik. Sajnos a kémia sosem volt az erõsségem. A sikeres fizika felvételim után kicsit rettegtem is, mi lesz majd így velem, de végül leküzdöttem. M.P .: Valóban szigorú vagyok, de szoktam segíteni is M.P.: sokszor. P.Z.: Igen, ennyi segítséget azóta sem kaptam egyik vizsgám alkalmával sem, így utólag is köszönöm! A másik ilyen élményem, ami az elõzõnek pont az ellentéte. A felvételi vizsgám az egyetemen, amikor a matematika-, fizika-, kémiatudásomról kellett szóban és írásban is számot adni. Minden rendben ment, az írásbeliken túljutottam, majd következett a matematika szóbeli. A matematikai analízis professzora felvételiztette a leendõ vegyészhallgatókat. A kérdése az volt, mit gondolok, hogyan jöhettek rá annak idején arra, hogy a kör területe r2 pí? Hirtelen megálltam itt egy pillanatra, hiszen mégsem egy hagyományos sinus- vagy cosinus- tételt kérdezett, amelyek bármely tankönyvben világosan szerepelnek, és amelyeket meg is tanultam. A kérdésre mégsem válaszolhattam úgy, hogy már az általános iskola harmadik osztályban a tanítónõ megmondta ezt, és mi készségesen elhittük neki. Ez nem lett volna megfelelõ, így elkezdtem gondolkodni. Ekkor helyén volt az eszem, nem úgy, mint a nátrium-tioszulfátnál. Végül rájöttem a megoldásra. Ezzel a „bravúrral” tehát bizonyítottam; nem is intézett több kérdést hozzám. Érdekes történet egyébként a Huhn Péter professzor úrnál történt matematika vizsga is. Akkoriban nyilvános volt a vizsga, az egyik nagy elõadóban zajlott, bárki bejöhetett, akár az egész évfolyam is meghallgathatta egy-egy hallgató feleletét. „Péter bácsi” ilyenkor hol kiabált, hol toporzékolt vizsga közben a diákok nagy rémületére, de végül színpadias alakítását megkoronázva elõfordult hogy a jelest is megadta a hallgatónak, mindenki nagy meglepetésére. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

egyetem

Hallgatói évei lassan vége végett ér t ek ek.. Mi tör tént azután? A diplomaosztón belebotlottunk Csányi Professzor úrba is, aki édesapámnak a következõket mondta: „Ugye, minden rossz hír ellenére is azért csak megszületett az a diploma.” Egyébként a nátrium-tioszulfátos eset után Csányi professzor úrral szervetlen és analitikai kémia szigorlaton is találkoztam. Az elõbbin közepes, utóbbin pedig jó minõsítést kaptam. Azér t a vihar os kkezde ezde viharos ezdett ek után úgy tûnik mégis rendezõdött valamelyest a viszony Ön és a Professzor Úr között. Igen, az október 18-19-ei hétvégén lesz éppen a Gyógynövény Konferencia Szegeden, ahol plenáris elõadó leszek. Ha lesz egy kis idõm, meglátogatom Csányi professzort! Most a 60-adik évemet taposom, de mintha csak tegnap lett volna, mikor 23 évesen idejöttem az egyetemre tanítani. Majd késõbb eszükbe fognak jutni szavaim, milyen gyorsan pereg le egy élet. -Sakura, HeidyFotó: Piski Zalán

Kis kkarácson arácson ogás arácsonyy, nagy összef összefogás Karácsony: a szeretet ünnepe, a családok összegyûlnek, egymást megajándékozzák, de vannak akiknek nem minden ilyen felhõtlen. Nekik nem a csillogás és az ünneplés, hanem a megválaszolatlan kérdések napja. Ilyenkor magukba roskadva ülnek és azon gondolkoznak: Nekik miért nem lehet családjuk és miért nem lehet karácsonyfájuk? Éppen ezért a MEEX a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3. és 17. között melynek során összegyûjtjük a diákok adományait. És eljuttatjuk Böjte Csaba atyának, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdélyben. Hadd legyen mindenkinek szép karácsonya! A gyûjtõhely a PTE-ÁOK központi épületének 2 emeletén lesz felállítva. A következõ adományokra lenne leginkább szükség: - mindenekelõtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblítõ), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alap gyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetõk, kötszer stb.) - gyermek alsónemû (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni és gyorsan kopnak - gyerek cipõk - esetleg magyar nyelvû mesekönyvek, gyerekkönyvek, üres füzetek, írószer, kifestõ - de szívesen látunk bármi mást is

A PTE ÁOK HÖK és a MEEX csapata nevében elõre is köszönjük mindenki segítségét! conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 17 -

közérdekû

HuMSIRC OLDAL Hírek - Tisztújítás Mint minden évben, idén is változott, megújult Egyesületünk, új tisztségviselõink viszik tovább az egyesületi munkát. Íme a teljes kontaktlisa: Elnök Ignácz Ferenc [email protected] Alelnök Czabajszki Máté [email protected] Gazdasági elnökhelyettes Simon Mihály [email protected]

Drogprevenciós koordinátor Merész Márton [email protected] Rákprevenciós koordinátor Novák Zsófia [email protected] Vöröskereszt Takács András [email protected] Teddy Maci Kórház koordinátor Schmieder Melinda [email protected] AIDS helyettes Párniczky Andrea [email protected]

Tudományos elnökhelyettes Bárdosi Réka [email protected]

Kardos Mónika [email protected]

Beut azásér elelõs külügyi elnökhely es Beutazásér azásértt ffelelõs elnökhelyee tt ttes Dani Timea [email protected]

Mentálhigiénés koordinátor Tóth Vanda Edit [email protected]

Kiut azásér elelõs külügyi elnökhely es Kiutazásér azásértt ffelelõs elnökhelyee tt ttes Molnár Virág [email protected]

Orosz Olga [email protected]

Közegészségügyi koordinátor Bodnár Vera [email protected] Titkár Pálinkás Dániel [email protected] Informatikus Rátkai Márton [email protected] Reprodukciós egészségügyi koordinátor Pankaczi Zsófia [email protected] CP koordinátor Szalóki Zsanett [email protected]

- 18 -

És íme egy kis ízelítõ, hogy mivel is foglalkozunk: Kreditkurzusok Minden évben indítunk kurzusokat a következõ témakörökben: AIDS és más nemi úton terjedõ betegségek; Szív-, érrendszeri megbetegedések; Drog és szenvedélybetegségek; Rákprevenció. K or tár atás társs okt oktatás Az elõbb említett kurzusok elvégzését követõen órákat tarthattok általános és középiskolásoknak. Akár az általunk szervezett egészségnapok keretein belül, akár egyéni egyeztetés alapján. Mindig van igény a prevenciós órákra, Ti magatok is megbeszélhetitek az egyes iskolákkal, hogy mikor értek rá… conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

közérdekû

Teddy Maci Kórház Ha szívesen foglalkozol (vagy foglalkoznál) gyerekekkel, itt a remek alkalom! A TMK nem más, mint egészségnevelés játékos formában (ebben a programban általában óvodás, kisiskolás gyerekek vesznek részt). Mentálhigiénés csopor t A Klinikai Önkéntesek egy tanfolyam elvégzését követõen beteg gyermekeket és felnõtteket látogatnak a kórházakban, hogy a játékkal ill. a beszélgetéssel kicsit megkönnyítsék a bent töltött idõt. „CP-zés” A ’Contact Person’ az a személy, aki a nyári cseregyakorlatra érkezõ külföldi diákokat segíti ittlétük idején: programokat szervez, elkíséri õket ezekre, illetve segít eligazodni nekik a helyi körülmények közt. Nagyon jó buli, remek alkalom az idegen nyelvek gyakorlására, és rengeteg barátot szerezhettek így! Utazás Az elõbb említett programokon való részvételért cserébe pontokat kaptok, melyeket külföldi cseregyakorlatra válthattok. Értelemszerûen: minél több pontja van valakinek, annál nagyobb az esélye, hogy abba az országba mehet, ahová a legjobban szeretne. A MOE segítségével eljuthattok Mexikóba, Svédországba, Angliába, Ghánába… összesen 40 (!) országba. (Természetesen lehet utazni közelebb is – Ausztria, Lengyelország, Olaszország… stb., ha valakinek kevesebb útiköltségre futja.)

Néhány gyakorlati tudnivaló… Ki lehet HuMSIRC-es? Egyesületünknek bármely orvostanhallgató a tagja lehet. Az éves tagdíj: 500 HUF az elsõsöknek, felsõbb éveseknek 1000 HUF, melyet kiadványokra, a külföldi hallgatók ellátására fordítunk. Hol van a HuMSIRC-iroda? Az Elméleti Tömb IV. emeletén a Confabula-iroda mellett. Mit csinálunk a HuMSIRCirodában? Ki a koordinátor? Koordinátori tisztségre bárki pályázhat (évente lehet). Mindegyik témakörnek (Teddy Maci Kórház, Rák-, Drogprevenció… stb.) saját koordinátora van, feladata a felkészítõ kurzus megszervezése, illetve kapcsolattartás az iskolákkal, szabadtéri rendezvények, egészségnapok koordinálása. További info… Személyesen: Irodánkban szeretettel várunk titeket, programjainkkal kapcsolatos kérdéseitekre szívesen válaszolunk! (Mi is órákra járunk, de általában mindig van valaki az irodában…) E-mail: értelemszerûen a fenti kontaktlistán… Honlap: www.aok.pte.hu/humsirc (frissülõben...) Telefon: 72/ 536-113 Egyetemi belsõ vonal: 5099 -Hor váth-Sarródi Andrea-

Segítsetek, fontos!!!

fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlõségtõl számított elsõ holdtölte után született - vörös harántcsíkos Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi kiscica fényképét elküldi Fatimának, hozzájárulva ezzel, hogy 14 éves tõsgyökeres stockholmi kislány többszörös áttételes a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyüjtõversenyt. anorákban szenved. Apukája, Bjorn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha - Figyelj rám, barátom! Ha a vendégek megérkeznek, Jeannak valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem foglak szólítani. kinyomtatja és zöld szövegkiemelõ filccel megjelöli a - Értem, és én hogyan szólíthatom a gróf urat? szövegben szereplõ összes olyan határozatlan névelõt, amely - Marha! jambikus pentameterben íródott és fõnévi igenév elött áll, s - Igenis, uram. ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett minden harmadik nagyáruház akciós zsömléi közül hármat vásárol, - Jean, elég a pénzünk hó végéig? akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra - Csak ha meggyújtom, uram. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 19 -

házunk tája

INTERJÚ Új lendületben a B-kollégium Amikor felkértem az interjúra Holczer Attilát, a Balassa Kollégium Kollégiumi Bizottságának elnökét, szíves örömest igent mondott. De megjegyezte, ez lesz élete elsõ interjúja. Lámpalázzal, kezét tördelve ült le velem szemben, a lehetõ legtávolabb a diktafontól. De a kezdeti nehézségeket gyorsan áthidaltuk, és íme a beszélgetésünk részleteiben: Mióta laksz itt, a Balassa Kollégiumban? Amióta felvettek, elsõs korom óta. Most negyedéves vagyok. Hogyan kezdted a pályafutásod a Kollégiumi Bizottságban? Raffai Imi volt elõttem az elnök, de õ tavaly végzett. Én rendszergazdaként kezdtem két éve, de akkor még nem voltam hivatalosan a Bizottság tagja. 2006-ban viszont egy nagyon jó társaság verõdött össze, akik idén megválasztottak egy helyiség a fiúk részére, és egy pedig a lányoknak. A felújítás elnökjelöltnek. Mivel nem volt vetélytársam, meg is kaptam folytatódik majd, erre a pénzt a HÖK és az Egyetem biztosítja. Így remélhetõleg sor kerül majd ablakcserére is a negyediktõl a pozíciót. a nyolcadik emeletig. Újra felfutattuk a B-bulit. Nemsokára Mesélnél egy kicsit a Bizottság mûködésérõl? felveszi a versenyt az A-bulival. Régen nem volt ilyen jó, de Öten vagyunk, egy lány és négyen fiúk. Hetente most már érdemes eljönni. összedugjuk a fejünket. Mindenki úgy vállal feladatokat, Miben változott a régiekhez képest? ahogy az ideje engedi. Megbeszéljük az aktuális teendõket, Dj. Melon zenél retró mûfajban. A buli védjegye az Ufótól kéthetente a plakátolás, szórólapozás intézése a feladatunk. A kollégium ebben az évben új gondnokot kapott, egy nagyon a Szerelem doktor. Egy este akár ötször is lemegy. A nyitó bulin lendületes hölgyet, akinek sok mindent köszönhetünk. kellemesen csalódtunk. Nem számítottunk a teltházra, be is Igazából megnehezíti a dolgunkat a hallgatók kellett emiatt zárni a fõbejáratot. Átlagosan 200-250-en érdektelensége, és lényegesen több diák igényeit kell vagyunk, és egyre több külföldi hallgató is ellátogat ide. Van figyelembe vennünk, mint a Szent Mór Kollégiumnak. De egy igazán jó büfénk, az üzemeltetõje is többféle italakcióval lassan újra felfigyelnek ránk, hogy létezik egy kollégiumi rukkol elõ, most például egy koktélbárral várja a vendégeket. bizottság, hiszen mi értük dolgozunk. Próbáljuk „felrázni” a És ha igény lesz rá, akkor fenntartjuk továbbra is. A belépõkbõl befolyt összeget is arra fordítanánk, hogy még kellemesebbé kollégiumot. tegyük a kollégisták életét. A kollégiumban jelenleg csak az Biztosítotok programokat az elsõsök számára, Or vos tudomán yi Egy vostudomán tudományi Egyee t em hallgatói laknak? Nem. Összesen 384 diák lakik itt. Ebbõl száz fõ ETK-s, és megkönnyítve ezzel a beilleszkedésüket? Szerencsére az idei elsõsök igazán jó fejek. Évente vannak a kollégium szállást biztosít még körülbelül ötven TTK-s és BTK-s hallgatónak, akiket a Boszorkány úti kollégium szintvetélkedõk az EFEN keretein belül, és persze egyénileg megszervezett szintbulik, illetve emeletenként rendeztek az felújítása miatt helyeztek el nálunk. év elején ismerkedõ esteket. Az elnökség gondolom az or vosi egy tt orvosi egyee t em melle mellett Milyen szolgáltatásokat nyújt a kollégium a néha túlságosan is megerõltetõvé válik… Igen, rengeteg a munka. Idén kezdõdött a zuhanyzók lakóinak? „Büszkélkedhetünk” egy konditeremmel, aminek a felújítása. Elvileg holnap adják át (október 18.) az elsõ három szinten az új fürdõket, ahol a lányok nagy örömére külön lesz felszereltségét folyamatosan javítjuk, a könyvtár sajnos meg

- 20 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

házunk tája

fog szûnni, nincs ki vezesse. Tanuló lesz belõle. Van egy meghalnak vagy továbbélnek. Az igényeknek megfelelõen. fotólaborunk is, de ez sem mûködik, mert nem vállalta el senki Talán sikerül koncerteket is szervezni, ugyanis van egy kis sem az irányítását, felügyeletét. stúdió a kollégiumban, a volt kolirádió mûködött ott. Egy hangszigetelt szoba. A felszerelés nem az igazi, de járnak oda A szavaidból ítélve eddig nem igazán mûködött próbálni amatõr zenekarok, amik kollégistákból és a Kollégiumi Bizottság. külsõsökbõl tevõdnek össze. És nekik szeretnénk lehetõséget Volt egy mélyrepülés, igen. biztosítani. Szeretnénk, ha sikerülne a célkitûzésünk, azaz minél több kikapcsolódási lehetõséget nyújtani a lakóknak, Ez minek az eredménye? Hiányoztak a lelkes hogy ne a négy fal közé szorítva tanuljanak(?) egész nap. És személyek a Bizottságból? szívesen térjenek vissza ide vasárnaponként. Németh Gergõ idején, õ három évig volt elnök, akkor állt -zsikile a B-buli is, és a kulturális programok is szüneteltek. De mi Fotó: Piski Zalán hamarosan szeretnénk egy fotókiállítást szervezni. Szerdánként pókeresteket rendezünk, ahová szívesen várjuk az érdeklõdõket. Mindig vannak kezdeményezések, amik vagy Egy férfi közlekedési balaesetet okoz. Ezután ügyvédhez fordul segítségért. - Ha jól értem - mondja az ügyvéd -, azt kéne bebizonyítanunk, hogy a kerékpáros, akit elgázolt, 130 km/h-s sebességgel száguldott át a keresztezõdésen, és a macska, ami ekkor szaladt át az úton, akkora volt, hogy akadályozta a látást? - Jean! Valami baj van a teaszûrõvel! - Majd elviszem szûrõvizsgálatra, uram!

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

Egy férfi felkeresi a házassági tanácsadót, és kiönti a lelkét: - Tíz éve, amikor megnõsültem, minden nap örömmel rohantam haza a munkából, a feleségem az ajtóban a lábam elé rakta a papucsomat, és a kutyám odabent farkcsóválva ugatott. Most bezzeg, ha hazamegyek, a kutyám hozza elém a papucsomat, és a feleségem odabent folyamatosan ugat. Erre a tanácsadó megjegyzi: - Nem értem, mi a problémája, most is ugyanazt a szolgáltatást kapja.

- 21 -

tudomány

VILLÁMHÍREK ÉS ÉRDEKESSÉGEK Fájdalommentes fogtömés Amerikai feltalálók egy csoportja most szabadalmaztatja új eljárását, amellyel teljesen fájdalommentesen lehet betömni a szuvas fogakat. A hõt nem alkalmazó plazmakefe alacsony hõmérsékleten végbemenõ kémiai reakcióval fertõtleníti az üreget, és készíti elõ a tömésre. A szuvas fog kezelésénél elõször kifúrják az érintett területet, ami gyakran okoz fájdalmat, majd töméssel állítják helyre a fog eredeti alakját. A fájdalmon kívül a rázkódás és a hanghatás is igen kellemetlen sok beteg számára. A plazmakefe helyettesítheti a jelenleg alkalmazott fúrást – mondja Hao Li professzor, a Missouri-Columbia egyetem gépész-ûrkutató mérnöke. A kefe hõ- és rázkódásmentesen mûködik, és hangtalan. – A plazmakezelés fájdalommentes, nem romboló és szövetkímélõ módszer a szuvas fog kezelésére, mert a mechanikai hatás helyett kémiai reakciókon alapul – állítja a

társkutató. – A fog és a tömés között sokkal erõsebb lesz a kötés, mint ami manapság elérhetõ.

találtak a CFS-betegek izomzatában bizonyítékot a krónikus fertõzésre, és egy 165 beteg és 34 kontrollszemély bevonásával végzett vizsgálat során most elõször mutatták ki a gyomor szöveteiben is. 2006-ban volt a legalacsonyabb a gyermekhalandóság a világon Minden idõk legalacsonyabb kisgyermek-halandósági rátáját mérték 2006-ban, ami az Unicef szerint a védõoltásoknak, a malária elleni intézkedéseknek és a szoptatás elterjedésének volt köszönhetõ. Az ENSZ gyermekjóléti szervezete adatai szerint 2006-ban 9,7 millió 5 év alatti gyermek halt meg, míg 1990-ben az a szám közel 13 millió volt. A számok több mint 50 ország kormányzati felméréseibõl származnak. A szakemberek azonban kijelentették, hogy még így is sok kisgyerek hal meg olyan okok miatt, amelyek megelõzhetõk lennének, és bõven van még tennivaló a számok további visszaszorítása érdekében. A legnagyobb fejlõdés Marokkóban, Vietnamban és a Dominikai Köztársaságban volt tapasztalható, ezekben az országokban egyharmadával csökkent a gyermekhalálok száma. 2006ban a legtöbb kisgyermek a Szahara alatti Afrikában (4,8 millió) és Dél-Ázsiában (3,1 millió) halt meg. Injekció helyett fájdalommentes tapasz Az új eljárás a HP által szabadalmazott módszerrel, apró tûkkel mûködik, amelyek nem hatolnak olyan mélyen a bõrbe, hogy elérjék a fájdalomérzõ idegvégzõdéseket. Az újfajta tapasszal a kutatók azt remélik, hogy sok olyan gyógyszer, például inzulin lesz adagolható, amelyet ma napi injekció vagy tabletta formájában alkalmaznak. Jelenleg csak olyan hatóanyagok adagolhatók tapasz formájában, amelyek közvetlenül a bõrbõl szívódnak fel, például a nikotin. A legtöbb gyógyszer nagyobb molekulákból áll, így erre nem alkalmas. A bõr legfelsõ rétege, a felhám védi a szervezetet a fertõzésektõl. Vastagsága a milliméter törtrésze csupán, de a hagyományos tûk ezen áthatolva a dermiszhez jutnak, ahol már idegvégzõdések is találhatók. A mikrotûk ebbe a mélységbe nem hatolnak le. Tapaszonként 150 mikrotût használnak, és mikrochip segítségével adagolják a hatóanyagot, sõt, a kibocsátás idejét is meg lehet így határozni. Három évnél hamarabb azonban nem várható az új tapasz forgalomba hozatala, mert a gyártóknak be kell bizonyítaniuk, hogy a sok apró tûszúrás helyén nem juthatnak a szervezetbe fertõzést okozó baktériumok vagy vírusok.

Vírus okozza a krónikus fáradtság szindrómát? A betegség fõ tünetei a súlyos, és pihenés után sem enyhülõ, legalább fél éven át tartó fáradtság. További tünetek még az izom- és ízületi fájdalom, memóriazavarok és az összpontosítás nehézségei, depresszió, alvászavar, fej- és torokfájás, duzzadt nyirokcsomók és/vagy az emésztõrendszer zavarai. Mivel a betegségnek nincs diagnosztikai tesztje, sokan csak képzelt betegségnek tartották, de a szakemberek szerint bebizonyosodott, hogy valós és meglehetõsen gyakori betegségrõl van szó. Egy közelmúltban végzett vizsgálat szerint egy légúti és bélfertõzéseket okozó víruscsoport lehet a kiváltó oka a krónikus fáradtság-szindrómának (CFS – chronic fatigue syndrome). Ezek az ún. enterovírusok gyakoriak az embernél, a legtöbb fertõzöttnél azonban semmilyen tünet nem Kíméletes mandulamûtét jelentkezik. A széles körû kutatás ellenére sem találtak azonban közvetlen oksági összefüggést, a krónikus fáradtságEgy amerikai orvos újfajta mandulamûtéteket végez már szindrómának ugyanis számtalan oka lehet. Korábban már ötödik éve. A beavatkozás kevesebb fájdalommal és vérzéssel

- 22 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

tudomány

jár, ám néhány esetben az eltávolított mandula visszanõ. A wilmingtoni kórházban, ahol dr. Richard Schmidt dolgozik, a madulamûtétek 80-90 százalékát az új, intracapsularis tonsillectomiának nevezett eljárással végzik. Ennek lényege, hogy nem az egész mandulát távolítják el, hanem csupán a 90-95 százalékát. A mandula külsõ tokjának vékony rétege a helyén marad, ezért a mûtét utáni fájdalom és a vérzés foka sokkal kisebb, mint a hagyományos eljárásnál, de éppen a bent maradó szövetek okozhatják azt is, hogy a mandula újra kinõ, és második mûtétre lesz szükség. Az orvosok elemzése szerint a hagyományosan végzett mûtéteknél háromszor annyi gyereknél tapasztaltak vérzést, és négyszer annyinál volt szükség további beavatkozásra a vérzés elállításának érdekében, mint az új eljárásnál. Nem mindenki osztja azonban dr. Schmidt lelkesedését, a szakértõk szerint a mandula visszanövésének esélye miatt az új eljárás elõnyei nem haladják meg a kockázatokat, és azt javasolják, hogy a szülõk csak kellõ információk birtokában döntsenek felelõsen gyermekük mûtétjét illetõen.

statisztikailag szignifikáns mértékben, 36 százalékkal csökkent. Jelentõs volt a korai vagy az elõrehaladott AMD szempontjából a D-vitaminbevitel akár hal, akár tej formájában is. Azoknál, akik nem fogyasztottak naponta tejet, a D-vitamin kiegészítõként való szedése illetve nem szedése között 33 százalékos volt a különbség a kockázatban. Amikor a korai AMD kockázatát vizsgálták a serum 25-hydroxyvitamin Sik er t elen a HIV -oltás Siker HIV-oltás szintje szerint, a növekvõ szinttel együtt igen szignifikáns volt Gyártója, a Merck felhagy a valaha ígéretesnek mutatkozó a trend, 40 százalékos kockázatcsökkentést ért el a >78 HIV-vakcinával folytatott kísérletekkel, mert az oltóanyag nmol/l-es szintnél, ez egyébként az optimális egészséghez hatástalannak bizonyult. A klinikai kísérletek során nagy ajánlatos ám nem hivatalos minimum. kockázatú önkéntesek kapták az oltóanyagot, többek között Új gyógyszer a melanoma kezelésére meleg férfiak és prostituáltak. A STEP nevû, több országra kiterjedõen végzett vizsgálat 2004-ben kezdõdött 3 ezer 18Ígéretesnek tûnik a melanoma új kezelési módja, mely a 45 éves HIV-negatív önkéntes bevonásával. A gyártó szerint sejtek önpusztítását használja ki.A normális sejteket egy a 741 beoltott közül 24-én kapták meg az AIDS-t okozó vírust, bizonyos szinten túl nem lehet oxigéntartalmú vegyületekkel míg a kontrollcsoport 762 tagja közül 21-en, így a kudarc terhelni, a ráksejtek azonban képtelenek egyensúlyban miatt egy független szekértõi testület a kísérletek tartani a bennük levõ szabad gyököket. Az STA-4783 nevû új beszüntetését javasolta. A kutatók azt remélték, hogy a három gyógyszer segítségével addig lehet oxigént jutatni a sejtekbe, HIV-gént tartalmazó vírussal végzett védõoltás immunválaszt amíg azok már nem bírják tovább, és egyszerûen elhalnak, vált ki a kísérleti alanyok szervezetébõl, de ez nem történt állítják az amerikai kutatók, akik a barcelonai rákmeg. A szakemberek mindenkinek, de különösen a magas kongresszuson számoltak be eredményeikrõl. – A ráksejtek kockázati csoportba tartozóknak a biztonságos szexet sebezhetõségét használjuk ki – mondta dr. Anthony Williams ajánlják. A D-vitamin és a sárgafolt-elfajulás (macula degeneratio) kockázata A macula degeneratio meglehetõsen gyakori az idõskorúaknál, és nagyon nagy hatással van az életminõségre, mivel a sárgafolt-elfajulás következtében kialakult látásromlástól a beteg általában nehezen olvas, és a betegség elõrehaladtával vezetnie is veszélyes. Parekh et al nemrégiben vizsgálta az idõskori sárgafolt-elfajulás (AMD – age related macular degeneration) és a D-vitaminstatus kapcsolatát, adatait a NHANES II-bõl, az Egyesült Államok kormányzati adatbázisából vette. A vizsgálatban több mint 11 ezer, 40 éves vagy annál idõsebb egyén vett részt. A Dvitaminstatust a 25-hydroxyvitamin D serumszintjével állapították meg. A legmagasabb és a legalacsonyabb serum D-vitaminstatus szembeállításakor a korai AMD kockázata conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 23 -

közérdekû

klinikai kutató Lexingtonból. Az eljárást más rákfajtáknál, például hasnyálmirigy- vagy petefészekrák esetében is lehet alkalmazni, mert ezek nagy mennyiségben tartalmaznak oxigént, és így könnyen túlterhelhetõk. A kutatók szerint azért összpontosítottak a melanomára, mert ez a betegség különösen veszélyes. A vizsgálat során 81, súlyos bõrrákban szenvedõ beteget követtek, 28 beteg standard kemoterápiás kezelést kapott, és átlagosan 1,8 hónap múlva vált súlyossá az állapota. Az 53 beteg, aki mellette még az új gyógyszert is kapta, átlagosan 3,7 hónapot élt, és állapota nem rosszabbodott. Mivel az STA-4783 csak a ráksejteket célozza

meg, lényegében nincsenek mellékhatásai, a betegek nem egészen 5 százalékánál fordult csak elõ ilyen panasz, de az is a kemoterápiára volt jellemzõ. Bár ezt a vizsgálatot a már súlyos betegek körében végezték, a kutatók szerint, mivel a gyógyszertõl elhalnak a ráksejtek, a betegség gyógyítására is alkalmas lehet az új hatóanyag. Más kutatók az immunrendszer stimulálásával kezelték a bõrrákot, így elképzelhetõ, hogy a két eljárás együttes alkalmazása eredményes lesz. -latyaklzbar [email protected]

Bemutatkozott a MOK Dr tván, elnök ar Dr.. Éger Is István, elnök,, a Magy Magyar vosi KKamaráról amaráról Or Orvosi Elsõsorban felsõbbéveseknek, végzõsöknek szólt az az elõadás, melyet a Kamara elnöke tartott október 16-án, 16 órakor a dékáni tanácsteremben, a PTE-ÁOK HÖK szervezésében. Éger István Takács Péter, MOK titkár kíséretében érkezett Pécsre. Az elõadás több szempontból is érintette a kamara jogállásával és mûködésével kapcsolatos kérdéseket, rövid bevezetõ után így a hallgatóság többek között a testület aktuális problémáiról, az orvosi hivatás és a Kamara viszonyáról hallhatott friss információkat. Mi több, az elõadóval lehetõség volt néhány kérdést négyszemközt is megbeszélni. A legfontosabb változás a közelmúltban történt: megszûnt a kötelezõ kamarai tagság. Ennek ellenére az orvosok több mint 80%-a (mintegy 35 000 fõ) továbbra is tag maradt. A kamarával, mint köztestülettel kapcsolatban elhangzott, hogy korábban a legfontosabb feladatai közé tartozott az orvosok nyilvántartása és az etikai ítélkezés. A közelmúltban viszont egyre inkább a „szolgáltató kamara” szerepét kellett átvennie, a tagsággal kapcsolatos változások hatására. A nyilvántartás megszûnt, a már említett 2006. évi XCVII. törvény megszületése óta pedig használható etikai döntés nem született (sem Kamarán belül, sem azon kívül), holott elmondható, hogy az etikai ítélkezés –melybe nemcsak az orvos elmarasztalása, hanem védelme is beletartozik– volt a Kamara legfontosabb társadalmi „szolgáltatása”. Ennek oka az, hogy az etikai kódex már nem hatályos, felváltotta az összes eü. dolgozóra érvényes orvosi rendtartás. Az elsõfokú etikai ítélkezés –kamarai tagok esetében– továbbra is a

- 24 -

testület feladata. Ezzel párhuzamosan viszont a testület több jogot kapott az egyetemen kívüli továbbképzések szervezésére és akkreditálására. Ennek része az elektronikus és távtovábbképzõ rendszer is. Szándékosan maradt utolsónak a kollektív érdekvédelem, mely feladatát a kamarának az utóbbi pár évben –a romló körülmények miatt– egyre gyakrabban, érzékelhetõ média-visszhanggal kellett ellátnia. Ide nemcsak az orvosi fizetéssel, hanem a munkakörülményekkel kapcsolatos jelenlegi és majdani változások/változtatások tartoznak. Konkrétan a rezidensi képzés fizetõssé tétele elleni demonstráció hatásáról, annak (átmeneti?) sikerérõl, az ügyeleti idõvel kapcsolatos Legfelsõbb Bírósági döntésrõl számolt be az elnök, azt viszont hangsúlyozta, hogy az érdekképviselet a szakszervezetek joga és feladata, és ebben a civil összefogásnak is nagy szerep jut. Megkerülhetetlen aktualitásként a Kamara álláspontját (mely részben hallgatói kérésre hangzott el) tolmácsolni a minisztérium által frissen benyújtott törvénytervezettel kapcsolatban. A Kamarának ugyanis az egészségügyet érintõ valamennyi jogszabállyal kapcsolatban véleményezési joga van, ellenben Magyarországon jellemzõen (– hangsúlyosan nemcsak az utóbbi években) a döntések legnagyobb részét nem a szakma szempontjai szerint hozzák meg. A törvény – elfogadása esetén– Éger István szerint potenciálisan rossz, gyökeres, az egész társadalmat érintõ változásokat idéz majd elõ. További információ, MOK-kiadványok (pl. Orvosok Lapja): http://www.mok.hu/, e-mail: [email protected]. -hoarpi-

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

vélemény

FLASHBACK „Óvakodj az orvosi könyvektõl, belehalhatsz egy nyomdahibába.” „Idõnként elmegyek orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltatom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok.” (Mark Twain)

Egy hónap az idegsebészetenfolytatás Az órákig tartó, fegyelmezett koncentráció végén mûtétek után- végül bekerültek az utolsó varratok. Az orvosok elnehezült végtagokkal kimosakodtak, a mûtõsök rendet raktak, az aneszteziológusok, pedig rutinosan ébresztgették a beteget. Az operáció befejezõdött, az elszigetelt, árnyas, zöld szoba ajtaja kitárult, és izgatott, kezüket tördelõ rokonok kíváncsiskodtak félve a bejáratnál. A bizonytalanságtól meggörnyedve tipegtek, elakadt szavakat nyeltek vissza, és óvatos apró fel-felnézésekkel kerestek beszélõ tekinteteket. És óriásinak tûnt akkor mindenki, aki többet tud, aki onnan a félhomályba omló, idegen területrõl jött… Ezek a dolgok természetesek voltak nekünk, de emlékezetbe ivódó a várakozóknak. Minden szó ünnepélyesen emlegetett lesz a családokban, amely hasonló helyzetekben elhangzik a beavatottak szájából. Eleinte nem nagyon érdekelt, mi vár a lábadozóra a mûtét után, csak a következõ beteg anamnézise, de egy idõ után mégis bemerészkedtem az intenzív osztályra, és hamarosan ott is ragadtam. Gyógyszerillat terjengett a levegõben baljós bágyadtsággal, mely belefonódott a csendes suttogásba. A néma morajlást megtörte idõnként a sok gépi hang, amik tiszteletet parancsoló komorsággal õrködtek a betegek felett, de amit az orvosok már réges-rég megszoktak, és csak a vészjelzésekkor hallottak. Az idegen szemek gyakran pásztázták e mûszereket, és olykor sokszor átgondolt kérdésekkel jöttek hozzánk, melyekbe gyakran belegabalyodtak a rémülettõl. Különös volt a méltóságteljes rend, amelybe belezuhantak az élre vasalt rideg ágynemûk, a precíz orvosságos conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

szekrények, a súlyos térelválasztó függönyök és az egyformaságba omló mesterséges fény. Minden arra törekedett, hogy a természetes környezetbõl kiszakadjon a beteg, de mégis mindene meglegyen mesterséges hasonmásként: a hálószobája, a bútorai, a falak és a napfény… Minden beteg különbözõ élettörténettel, és anamnézissel érkezett, és bár voltak hasonló esetek, az arcokon mélyülõ vonások egyedivé tettek minden beteget. A rengeteg adminisztráció során pedig mélyen az emlékezetembe vésõdött minden apró adat azokról, akiket ez az egyetlen hónap alatt ápolgathattam. Folyton izgatott lett az osztály új beteg érkezésekor, és mohón bújtuk a kórrajzokat. Néha gyûlöltem az életet, és nem értettem, hogy miért olyan kegyetlen az ott fekvõkkel. A fejem tele volt „Miértekkel”. Sokszor felháborított az a fajta tehetetlenség, amikor az orvos már csak várhat, mert a tudomány befejezõdött. Pedig ezen az osztályon mintha ebbõl lenne több. Sajnos gyakran érkeztek olyan fiatalok, akik járásképtelenné váltak, hol felelõtlenségbõl, hol balszerencsébõl, és ilyenkor elnehezült mindenem õket látva. Az egyik legnehezebb lépésem életemben a hozzájuk való út megtétele volt, hiszen a tudatuk teljesen ép volt, és egyetlen pillanat alatt változott az életük elviselhetetlenül mozdulatlanná. Eleinte féltem bármit is tenni körülöttük, és dühös voltam a kutatókra. Csak lopva mosolyogtam az ágyaik felé, hátha ettõl egy kicsit jobb lehet. Aztán segítenem „kellett” egyszer, és megtaláltam a szépséget is a kétségbeesésben, mert megtapasztaltam az õszinte hálát a tekintetekben.

- 25 -

vélemény

Volt egy fiatal lány, akit a párja vert félholtra féltékenységbõl, és túl késõn érkezett a mûtéthez. Gyönyörû volt, és fiatal, csak nem volt ébren. De beszéltünk hozzá, és látogatta sok, a történtek felfogásával küszködõ rokon. Megérintettem néha a kezét abban a pár napban amíg velünk volt, és bár nem volt hideg, de viaszszerûen dermedt volt, és tónustalan. Egyszerûen nem hittem el, hogy nem fog már felkelni. Csak vártam és vártam… és egy reggel, a kórházhoz közeledve tudtam, hogy üres lesz már az ágya. Volt egy fiú is, aki az érettségi elõtti utolsó buliba ment a barátaival, de karamboloztak, és a kórház lett a végsõ otthona. Hónapokig ápolta az édesanyja, szinte ott élt vele. A kis lesoványodott beteg pedig küzdött a szövõdmények rengetegével, és bár nyitva volt a szeme, kómában feküdt: csak a gyógytornászok mozgatták. Nála is az volt az érzésem, hogy mindennek ellenére tudja, hogy hol van, és nemsokára felébred a rémálomból, de nem így lett. És úgy mentünk haza egyik nap, hogy behívták a hozzátartozóit, hogy búcsúzzanak el. És másnap -ma sem értem miféle rendíthetetlen erõvel, de- bejött a gyászoló család megköszönni az orvosoknak, és az ápolóknak, hogy vigyáztak rá annyi idõn át.

Hihetetlen érzés várni a halálra: a düh, a tehetetlenség, a kétségbeesés, a szomorúság és végül a tisztelet keverednek a betegágy körül állókban. Nem lehet megszokni soha. Az idõsebb betegek nem törtek annyira össze, mert õk már látták az élet különbözõ mozzanatait, de valamennyi agytumoros, agyvérzéses, aneurizmás és balesetes beteg sokat tanított nekem az életrõl, és félve reméltem a gyógyulásukat. És jó volt útjukra bocsátani az új születésnappal rendelkezõket. Gyakran elnézegettem a magatehetetlen betegeket, és elgondolkoztam hová tûnt az emberi méltóság a kiszolgáltatott testek láttán… de megmaradt végig: a párnák hajtásaiban, a friss vasalásban, a makulátlan tisztaságban, az éber csendben, a felelõsségteljes gondoskodásban és a fárasztó ügyelet után is mosolygó orvosokban. Hazafelé sosem voltam képes rögtön visszarázódni a hétköznapok monotonitásába, cipeltem magammal a képeket az osztályról, az aznap tanultakról, és elszédített a sok szélsõséges érzelem. Mert rengeteg csodát láttam. És megleshettem a változást -Isten játékát. -alphy-

TÍZ SZENTECIA Woody Allan idézetek 1. „Amikor születtem az orvos kijött a váróterembe, és így 7. A barátnõm azt mondta a múlt éjszaka az ágyban: „te szólt apámhoz: Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis perverz vagy”. Azt válaszoltam: „Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól”. kinyomta magát.” 2. „A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a 8. „Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.” fasírtnak világítania kellene a sötétben.” 3. „Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap 9. „Új megoldást talált a szájszagának elleplezésére. Felemeli a karjait.” vízvezetékszerelõt találni!” 4. „Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt 10. „A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam a fürdõszobába, és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.” mindenkivel.” +1 „Vajon miért mondja minden nõ, hogy csapnivaló szeretõ 5. „Tegnap megmentettem egy lányt a nemi erõszaktól. vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?” Uralkodtam magamon.” -Heidy-

6. „Érdekes arca van. Érdekes, hogy ez egy arc.”

- 26 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

misce fiat

GYÓGYSZERÉSZ OLDAL Mi a cseregyakorlat?

Ki vehet részt a SEP-ben?

A gyógyszerészeti oktatásban a mobilitás egy fontos faktor a gyógyszerészhallgatók felkészítésében, hogy a késõbbiekben kompetens szakemberként dolgozhassanak a dinamikusan fejlõdõ egészségügyben. A Student Exchange Programme-on (SEP) keresztül az IPSF a gyógyszerészeti oktatás fejlesztését többek között azáltal kívánja elérni, hogy a diákok számára lehetõvé teszi, hogy nemzetközi szakmai t apaszt alat ok at szerezzen közforglamú gyógyszertárban, apasztalat alatok okat kórházban, egyetemen, vagy estleg ipari területeken.

1. Gyógyszerészhallgatók az IPSF tagszervezetei által (a HUPSA tagszervezet) másodévtõl 2. IPSF Független Tagok abban az esteben, ha nincs meg rá lehetõségük, hogy csatlakozzanak valamely tagszervezethez

Az IPSF cseregyakorlati programja 1958 óta mûködik. Jelenleg közel 50 szervezet és évente több, mint 500 hallgató vesz részt ebben a cseregyakorlati programban. A SEP célja a gyógyszerészhallgatók közötti megértés, és kooperáció létrejötte. A program a szakmai tapasztalatokon túl egyedülálló oktatási és kultúrális élményt nyújt, illetve elõsegíti, hogy a diákok megértsék a különbözõ országok gyógyszerészeti és szociális feltételeit. A csereprogram egész évben zajlik, de a legtöbb csere május és szeptember között bonyolódik le. A hallgatók egytõl három hónapig terjedõ idõintervallumban jelentkezhetnek a programra. A diákok kiválaszthatják, hogy milyen gyakorlaton kívánnak részt venni: - közforgalmú gyógyszertári - kórházi - egytemi - gyári területen. A szállást és az ellátást általában a fogadó ország állja, de ez országonként változik. Bizonyos országok még egy jelképes fizetést is biztosítanak. Az utazási költségeket, illetve a biztosítást a hallgató állja.

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

Ha egy MGYE tag részt szeretne venni a cseregyakorlati programban, a cseregyakorlati felelõssel kell kapcsolatba lépnie. A nyári cseregyakorlatokra minden magyar nyelvû képzésben részt vevõ, beiratkozott gyógyszerészhallgató jelentkezhet, aki tagja az MGYEnek. Idén 65 jelentkezési lapunk van, ezért egy pontrendszer alapján választjuk ki, hogy kik azok, akik ebben részt vesznek. A jelentkezési díj 20000 Forint (figyelem! Lecsökkentettük!) A jelenktezési díj felét visszakapja az a hallgató akit önhibáján kívül nem helyeznek el. Azon gyógyszerészhallgatók, akik korlátozott anyagi háttérrel rendelkeznek, pályázhatnak a Student Exchange Grant-re, mely anyagi hozzájárulás lehetõvé teszi SEP-ben való részvételüket. Ez elsõsorban az utazási költségek fedezésére szolgál, illetve mentesíti õket a jelentkezési díj fizetése alól. Minden hallgató aki részt vesz a SEP-ben pályázhat erre az ösztöndíjra. További részletek:

[email protected] és a levelezõlistra küldött információk www.hupsa.org

- 27 -

misce fiat

Élmények a cseregyakorlatról:

Nagyszerû élmény volt eltölteni 1 hónapot a napfényes Spanyolországban. Épp akkor, amikor az ottani hõmérséklet megegyezett az itthonival. J Vendéglátónk szerint ez még enyhe nyár volt. Valóban, a reggeli 29 fokban elõfordult, hogy fáztam. A spanyolok nagyon érdekes emberek, ahogy akcentussal beszélik az angolt, amilyen sok cukrot tesznek az ételeikbe (édes élet), amilyen figyelmesek a gyalogosokkal, és amilyen nagyszerû sangriát kevernek, röviditalból egy kör a kocsmában 40 kupica (chupitos). Persze a mikrobiológia intézeti gyakorlatról sem szabad megfeledkezni, amely semmivel sem volt nehezebb mint a KIO tornyokat megtámasztani (lásd képen), de annál érdekesebb!” -Szitter István(Alcalá de Henares, Madrid, Spanyolország)

Feledhetetlen élményekkel gazdagodtam e gyönyörû hanza városban. Egy modern, korszerû berendezésekkel felszerelet belvárosi közforgalmú patikában töltöttem az egy hónapos gyakorlatot. A patikában szinte mindenki tudott angolul, így a kommunikáció egyszerû volt, bár sikerült néhány lengyel szót is elsajátítanom. A munka mellett rengeteg idõ volt kiránulásra,városnézésre és lengyel specialitások megkóstolására. Mindekinek ajánlom,ha teheti ne szelassza el a cseregyakorlati lehetõséget!” -Sáfrány Enikõ(Gdansk, Lengyelország)

Egyéb tevékenységek: Mobility Day szervezése, az egyesület tagjai megismerkedhetnek a külföldi szakmai ösztöndíjak és egyéb tanulmányi utak lehetõségeivel, pl.: Erasmus, Ceepus, Leonardo. Egészségügyi kampányok szervezése a dohányzás és az AIDS terjedése ellen. Szakmai találkozók teadélutánok keretén belül a gyógyszerészet és társszakmák jeles képviselõivel, ahol elsõ kézbõl szerezhetsz információt a pályát illetõen.

Ha a macska elszökik a háztól, a nõ azt gondolja, hogy kevés - Tudod, mi az 50-50-90-es szabály? - Hogyha 50-50 % az esély arra, hogy sikerül-e valami, vagy szeretetet kapott. Ha a kutya elszökik a háztól, a nõ azt gondolja, hogy kevés nem, akkor 90%, hogy a rossz megoldást választod. szeretetett kapott. Ha a férfi elszökik a háztól, a nõ azt gondolja, hogy minden - Mi a véleménycsere? - Amikor bemész a saját véleményeddel a fõnöködhöz, és az férfi szemétláda. övével jössz ki...

- 28 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

hajszál a borban

PUBLICISZTIKA

Nem. Valóban nem sok. Nagyon kevés. Nekünk medikusoknak gyanúsan kevés, mert nagyobb összegekhez szoktunk az oktatás terén. Még akkor is, ha a mesterképzésben a FER több. Olyannyira kevés, kedves hallgatótársam, hogy miért is kell akkor fizetni? Ja, hogy az érzés? Valóban. Fizetni jó érzés, akinek van mibõl. A kérdés Szóval majd fizetünk. Hogy mit, és hogy milyen célra, az csupán az, ha az összeg minden karon kezdetben nagyjából még az évek hosszú során változhat. Maga a tény, hogy ugyanannyi, miért nem igazodik hozzánk az ÁJK valamit oda kell adnunk az átlag diák csöppet sem magas tanrendje is? Így aztán a tanévek alatti munka jövedelmébõl –valamit, amit elõttünk senki sem adott– nem is jöhetne számításba, de legalább már korántsem nyerõ helyzet számunkra. Önmagában nemcsak nálunk. Na, ez így már „fer”. ezért –természetesen– nem is ragadnék tollat, illetõleg Szándékosan nem említettem olyan klaviatúrát. Manapság annyira „természetes”, hogy évrõl csekélységeket, mint a diákhitel. Ugye évre nõnek a költségeink, elég, ha a kollégium díját vagy mindannyian tudjátok, hogy az valóban egy az utazási költséget említem. Mindegyik megérne egy hitel, amelynek törlesztõrészleteit misét. Tegyük fel, ezzel már megbékéltünk. A akkor is fizetnetek kell majd, ha minap azonban egyetemi lapunkban láttam éppen (átmenetileg) nem meg az elsõ olyan cikket, mely burkoltan lesz munkátok? Akinek ugyan, de a FER mellett szólt. Ennél többet is eddig hitel volt a fedezete, elárulok, hátha páran átérzik a helyzetet a gyorsan felejtse is el, mint maga abszurditásában: egy hallgatótársunk lehetõséget, ha ugyan írta. Ez már azért joggal kelt némi aggodalmat valóban azért vette föl, mert bennünk, „hús-vér” hallgatókban. szüksége volt rá. Több, mint Úgy érzem, bõven elég csak vázolnom a harmada menne el ugyanis a tandíj mellett szóló érveket – kevés tandíjra. Az ösztöndíjat is kommentárral ízesítve, hátha valaki talál nyugodtan kihúzhatjuk, magának megfelelõt, esetleg olyat, ami még hiszen a nevében is benne van, nem jutott eszébe, vagy talán így fogyaszthatóbbá válik számára aggodalmam: Elõször is lusták vagyunk, mert az egyetemi évek alatt mi hogy „díj” – mármint jutalom, mely tanulásra ösztönöz. Elég sem egyszerûbb, mint munkát találni, és reggeltõl estig nevetséges lenne ugyanazt ugyanoda visszautalni, ahonnan dolgozni. Aki eddig nem tette, az majd eztán, mert így még kaptuk. Pedig nagyon leegyszerûsítve ez történne. És oka is van rá. Tisztelet az orvosisoknak, akik legrosszabb bizonyára mindenki érzi, hogy a tankönyveknek (így, minden esetben a fent említett idõintervallumban kurzusokon támogatás hiányában is) ára van. Ja, tisztelet az orvosisoknak, vannak. Ennyi jár tehát nekünk. Tisztelet. Itt az érvek akikkel ugye nem szolidarítunk, mert már amúgy is rossz a hírük. Nekik mindez drágább. kimerültek. Vagyis akkor honnan is a pénz? Nem is fárasztom tovább pécsi diáktársaimat, hiszen tény, A következõ lenne az érvek (nem túl hosszú) sorában a már rég megszokott módszer, de erre a méregre már hogy mindössze 300 fõt sarkallt demonstrációra eme csekély rezisztensnek bizonyultunk: nem is olyan sok ez a FER, meg összeg. És láthatóan egyesekbõl az empátia minden formája aztán a krumplit sem vesszük ingyen a piacon. Ugyan már! A kihalt (a valóban hallgató hallgatókból), nem úgy, mint a „dicsõ leggyengébb idegzetû társaink is kiválóan tudnak összeadni. múltban”, amikor szinte egy emberként tudtuk elérni, hogy A piacon persze többnyire tudjuk, hogy mit veszünk. Konkrét ne legyen még napirenden sem az, ami miatt most sokaknak esetben viszont (az aktuális szükségletek szerint) mindez fájhat a feje. Jól látom, hogy ezzel nekem sem kéne törõdnöm? változni fog -és ami fontosabb-, most éppen senki sem említi Legyen hát azoknak a gondja, akik idén felvételiztek. Hát nincs a végösszeget. Kíváncsi lennék, ugyan ki kapott garanciát arra igazam? (és ha kapott, mi alapján hisz benne), hogy az összeg nem fog -hoarpiemelkedni?

Fizetni mindig szabad

“Te inkább hiszel saját magadnak, mint nekem?!” (Woody Allen) conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 29 -

nézet-párbaj

ProTúlmutató:

SZEREL EM

Talán rég nem hiszed, talán csak elsétáltál mellette vagy gyávakmerõn hátat fordítottál neki…Volt egy naplemente. Minden elõzetes nélkül, csak úgy pimaszul-hivatlanul eljött. Érted jött, ha bátor voltál megállni csodálni, Rád, ha tétova voltál visszabiccenteni, pedig felismerted Isten kacsintó szemét, az elõ-elõbukkanó napsugár-nyalábokban. A dallamot vibráló fények roppant légiessége maga volt a felnõttekhez írt gyermekvers. Könnyed és mégis fullasztóan súlyos. Azt hihetted, hogy a csattanó az utoljára még mindent beborító alkotó arany volt, aztán értetlenkedve, kábán tovább mentél. Kár, mert ezután következett a katarzis, ugyanakkor igazságos… Csak az telhetett be ezzel a szépséggel igazán, akinek szívébe elég mély árkot hasított a bánat, hogy befogadhassa, hogy láthassa: mint buggyan ki felhõk felkarmolt sebeibõl vöröslõn az alkony… aztán lassan ránk alvadt az éjszaka. Ilyen a szerelem. Üdvözölni és búcsút inteni hív. Maga a gyönyörteli elmúlás, mely minden korábbit tökéletesen múlttá olvaszt sugaraival, s egyben vérzõ kezdete egy olyan mélységnek, mely bár sokkal sötétebb, sokkal láthatóbbá teszi a csillagokat. Az a feketeség, ami mindenkit más, saját félelmekkel, saját csendekkel, saját mosolyokkal tapogat ki. Amikor a verõfénybõl szürkületbe fordul a világ, akkor törnek elõ a leglelkesebb lilák, a legpogányabb bíborok és végül… azok a végzetes narancssárgák. Így ér utol a szerelem. Hirtelen észrevesszük a színeket világos- sötét- világos életünk monotonitásában, a fehér és fekete közé beékeli magát az a sokat ámde hasztalanul hibáztatott bolondos rózsaszín. Ezekben a hullámhosszokban bárki megfürödhet és joggal továbbállhat az utolsó fénytünemény után, azt gondolva, hogy ennél végzetesebb megrészegülést nem hozhat semmi. Így volt ez akkor, A napnyugtakor is. A fény-árnyék játékot robbanásszerû ragyogás hasította ketté. Beteljesült. Elárasztotta minden részed. Körbevett, megvakított. Az õszi falevelek milliárdnyi kis tükörszilánkként égették retinádba a riasztó mámort: mennyországot loptál. Hitetlenné lettél. Hamarosan megnyúlnak a sóhajok s az árnyak. Te már nem fogod látni, ahogy a gesztenyefa Tiffany-üvegként borul egy „oszloposan elmélázó” lámpára, és csodát tesz annak sárgaságával, mert azt hitted csak ennyi. Azt hitted, csak addig tart a „pro”, ameddig ellobban ez a végsõ természetes láng, aztán már aktuális is a „kontra.” Pedig az a teljesség, amire vágyunk, csak akkor válik érthetõvé, ha a ragyogás után, csendben figyelünk tovább. Akkor tanuljuk ki igazán a lemenõ Nap fényeit, amikor az éjben is látjuk õket a csillagprizmákról szétszóródni.

Ha belegondolsz, a beálló sötétség is ismerõs már valahonnan, hiszen az imént, mikor pár percre elvakított egünk fényessége, ugyanilyen látó vakságban szenvedtél. Nincs ebben semmi félelmetes. Csupa természetesség, ami mellett üresen mentünk el egészen ma estig. És a könnyeid… újabb fénytörõ közegek, melyeken át gyémánttá magasztosul a sár, és melynek sodra kimossa a gyûlöletet emlékeid talajából. A szemedre telepedõ talányok közt kifinomulnak érzékeid. Persze ehhez elõbb fel kell hagynod a görcsös pislogással és a rád támadó pánikfélelmet is le kell küzdened. Ha sikerül, a jóvátétel intenzívebb élmény lesz bármi másnál. Az ízek és illatok kavalkádja fogad kárörvendõn: mintha elõször jutnának el tudatodig, mindent új, különleges tartalommal ruház fel… az ébredés. Fájdalmas, mert így döbbensz rá, hogy amit eddig életnek véltél, az csak várakozás volt, és gyönyörû, mert e perctõl fogva átéled az árnyalatok közötti különbséget. Világra jöttél a letûnõ Nap mézszínû méhébõl, és a hallgatag éj fog formálni azzá, amivé engeded, hogy formáljon. Életed elsõ perceiben Rád zúdul a testet adó magány. Ne félj! Ez a szerelem. Alakot öltesz, eszméletedhez térsz, amiért képes voltál elájulni, idomulni. Az alkonyért éjszakával fizetsz, hogy pirkadatkor ismét megtaláld azt a pár percnyi emberfelettit, amivel odafentrõl üdvözlik létezésed. Isten hozott! [email protected] Fotó: Piski Z. & Latyak

- 30 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

nézet-párbaj

Kontra Mottó „Merõleges az életre, párhuzamos a halállal. Mindig egyetlen, mindig igazi, tétova szándék, veszélyes és tilos, és örök. Ahogy Te meg én nem lehetünk csak egyetlen pillanatra: Most vagy soha.” (Kovács Ákos, A hét parancsszó) Századmásodpercnyi hezitálás csupán, a mozdulat íve alig törik meg, éppen, hogy csak elmélázik a szándék, és a lift hívógombja kivillan: elveszett a lehetõség. Így folyik ki ujjaid közül a szerelem. Mert amikor készen van a szíved, egy századmásodpercnyi idõre megállást parancsol az agyad. Ebben a lélektelen mozdulatlanságban folyik ki életedbõl a fény; éppen úgy, ahogy a liftajtóban lassan lekúszik a vékonyka fénycsík. Itt élünk a Föld nevû bolygón. Elérhetetlen távolságokban ragyogó naprendszerek, melyekben szinte kizárt, hogy nincsen valamiféle élet. Az ember, mégis itt bíbelõdik Holdra szállással, Mars expedícióval, és a lehetõ legnagyobb valószínûséggel sosem lesz képes még arra sem, hogy a saját korlátait áthágja. Egyedül maradtunk. Míg végül könyörtelenül fel nem faljuk egymást. És Te, most is csak hezitálsz: látom, nem volt elég a mocsok, a vér, hogy kockáztatni merj. Hogy belevesd magad a lángba, még akkor is, ha esetleg a megperzselõdés helyett most elevenné hevülnél, remegve, megismételhetetlenül. Az ember társas lény; nem közhely: tény. Kell valaki, akibe kapaszkodhat, akit felmagasztalhat, akit porig alázhat, akiben bordát repeszthet, conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

elégtételt véve az isteni bordarezekcióért. A csend kevés, mindegy mi az ára, társért kiált a mindennapok ziháló lélegzete. Kézenfekvõ a lehetõség: a találkozást tele kell aggatni a véletlennek tulajdonított díszekkel, így az sem meglepõ, ha az alkony elomló fényében, vérarannyá festõdõ világban összekulcsolódik a kéz, könny szökik a szembe, ahogy a tükrözõdés megismételhetetlenné avanzsálja a pillanatot. Giccs. Minden pillanat megismételhetetlen. De vajon mennyi a valódi, a temérdek, örvénylõ, szerelemnek hívott (v)iszony közül? Hol kezdõdik az, amit egyetlennek, megismételhetetlennek hívunk, és mikor csap át a történet a pótszer édes hazugságába. Kiábrándultsága, szájhúzogatása teljesen jogos az Olvasónak, hiszen száz százalékhoz közel gravitál annak a valószínûsége, hogy Õ maga is belesétált egy kelepcébe, melyben ilyen-olyan kiegészítõ csomagokkal dédelgeti a kis lelkét (ilyen szervizcsomagokkal dolgozik a Windows is), holott érzi, jobb volna menni, az ismeretlenbe, érdemes volna belehalni mindabba, amibõl gyávasága eddig kivétel nélkül visszarángatta. Mi végre gyûjtünk parazsat a fejünkre, a szerelmet keresve? Hiszen a koronáriaszûkületeknek szívet markoló légtelenség, az artistáknak a mélybe rántó tenyérizzadás, a gyomorbetegeknek szövetlyukasztó fekély, Metilnek carditis purulenta, az ellenszegülõ családoknak gyermeket veszejtõ perpatvar, a szerelmesnek lázálom ölelte, szüntelen, emésztõ vágyódás. Mennyivel logikusabb kimért életet élni. Nem meghalni naponként, hanem egyértelmû érvek mentén karriert, házat, világot építeni! Felkelni egy másik ember mellett, kávét töltei csészéjébe, a munkahelyen dísztelenül, pontosan robotolni, alig-alig érezni lelkiismeret-furdalást a testünkre felfutó elvágyódások okán, hazamenni, nyírni füvet, egy napocskát a kimért élet-szalagból, és hinni, csak hinni, hitetlenül is. Nincs rizikó, kevés a féltés. Az örökség egyértelmû: a gyermekek felnõnek, és az sem baj, ha olykor egy-egy élet kisiklik: megkívánja a statisztika. Élünk: szenvedélymentesen. Lehetnénk akár halak is, egy szatyorban, tóban, akváriumban: a lényeg, hogy szívünk verne, csak verne a halál feloldó pillanatáig. Ne akarjon hát szerelmet senki, ki fél attól, hogy vajon mit érez, ha térde megremeg, tudván: a sarkon túl Õt várja a játszótér mozduló hintája, ki nem hiszi, hogy a hatmilliárdnyi ember nyüzsgésében megtalálhatja jobbik felét, kiben nincs elég éleslátás, hogy olvasson a világ egyértelmû jeleibõl, kiben több a lecke, mint az este, ki csupán élni akar, s nem naponként (bele)halni. Csak az, ki halni mer, s tisztaszívû, együgyû bolond: bolondul azért a másikért, mert hiszi, hogy van, csak ez az egy, mert megismételhetetlen és végtelenül örök. –vj– [email protected]

- 31 -

csend, élet

INTERJÚ

másrészt a másik személyhez való viszonya. A panaszkodó elárulja, hogy nincs békében önmagával – vagy látszólag a világgal, de ez ugyanazt jelenti. A panaszkodó néha együttérzést vár, sokszor azt sem, csak egyetértést a másik részérõl. A másikat olyan tárgynak használja –legalábbis a panaszkodás aktusában– akinek passzív vagy aktív közremûködésével csökkentheti azokat a feszültségeit, melyek panaszai mögött rejtõznek. A panaszkodás minõsíti a két személy viszonyát is – vannak olyan kapcsolatok, melyeknek összekötõ eleme a kölcsönös „neked jól Sorozatunk elõzõ részében, melyben Dr. Varga József tanár kipanaszkodhatom magam” szükséglete. Szomszédok között, úrral beszélgettem, bemutattuk az Egészségpszichológiai játszótéren, kisboltban és másutt láthatjuk ezeket a Konzultációs Szolgálatot, és érintettük a hallgatók néhány szituációkat. gyakori problémáját. Ezúttal a panaszkodás lélektanáról Megfigyeltem, hogy a panaszkodás beszélgetünk. többféleképpen szokott „testet ölteni”, aszerint, odik annak Panaszkodás, sopánkodás, kesergés – nagyon hogy ki mire és miér t panaszk panaszkodik odik.. VVannak annak,, akik a gyakori elemei egy-egy társalgásnak. Buszon, világra panaszkodnak rendszeresen. Õk az „örökös üzletben, sorban álláskor vagy az utcán mások elégedetlenek”: szinte mindenben, ami körülöttük telefonbeszélgetéseinek hallatán szoktam zajlik, csak a negatívumot látják. Áremelések, elgondolk odni, honnan jön és ho vá ttar ar t ez a szélsõséges idõjárás, bûnözés - mintha minden a hová elgondolkodni, világ végét jelezné. panaszáradat. A panaszok valódi oka természetesen nem a világban A panaszkodás az emberek közötti kommunikáció egyik tipikus, valóban meglehetõsen elterjedt sablonja. Mint rejtõzik. Sok rosszat el lehet mondani a világról, sok nehéz minden kommunikációs aktusban, a panaszkodásban is sorsú emberrel lehet találkozni, de kiindulópontként a rajtunk markánsan kifejezõdik egyrészt a panaszkodó személyisége, kívül esõ világot olyannak kell elfogadni, amilyen. Az egyén cselekvési lehetõségeit, mozgásterét az határozza meg, hogy helyesen méri-e fel a környezetét, a külsõ valóságot, mert ezen múlik, hogy mennyire sikeresen talál megoldási lehetõségeket a saját nehézségeire. Aki tud alakítani a világon, tegye meg. Meg is kell tennie abban a szûkebb vagy tágabb körben, melyet a társadalomban elfoglalt szerepei jelölnek ki számára. Õ ezzel járulhat hozzá a világ jobbításához. Arra várni azonban, hogy valaki majd rendbe teszi a dolgokat, és optimális körülményeket teremt, hiú ábránd. Az érett egyén autonómiája cselekvõképességét is jelenti; a panaszkodó dependenciája gyermekkorunkat idézi, amikor még szüleink gondoskodtak szükségleteink kielégítésérõl. Azt mondhatjuk tehát, bár bõven lehet okunk panaszra a világ mindenkori állapota miatt, a panaszkodásban mégis az egyén belsõ feszültségei, tehetetlensége, vagy hasonló érzelmi okok fejezõdnek ki. E feszültségeket a világra vetíti ki, bajai okát kívülrõl eredõnek éli meg. Érdemesebb a panaszkodás okait az egyén felõl vizsgálni. A háttérben hasonló problémák bújnak meg, mint amelyeket korábban is tárgyaltunk: az egyén önképének bizonytalanságai, szorongásai, tehetetlenségérzése. Az egyén elárulja önmagáról, hogy kiszolgáltatottnak, eszköztelennek véli magát a körülményekkel szemben. Valószínûleg alulértékeli belsõ erõforrásait, képességeit, hogy megbirkózzon a gondjaival. Lehetséges, hogy nem tanult meg önállóan tervezni, cselekedni. Önállótlan, dependens, mástól vár megoldásokat. A helyzet látszólagos paradoxonja,

Az élet dolgai 2. rész Panaszkodás

- 32 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

csend, élet

hogy egy vérbeli panaszkodó a legkevésbé sem tart igényt mások segítségére, tanácsaira – szemben a valóban segítséget kérõvel. Érzelmi egyensúlyának biztosításához elegendõ, ha rossz közérzetének, kedvezõtlen helyzetének okait elhárítja magától. Sokszor a kesergés magára a panaszkodóra irányul. Mi lehet a célja ezzel, és mi a jelentõsége ennek, mint közlési módnak? A panaszkodásnak fontos szabályozó szerepe van az interperszonális (személyek közötti) kapcsolatokban. Éppúgy üzeneteket közvetít, a másik iránti attitûdöket fejez ki, mint a kommunikáció más elemei. Az alaphelyzetre visszatérve: az egymást kölcsönösen panaszkodásra használó egyének még egy lényeges üzenetet is eljuttatnak a másikhoz, körülbelül ezt: „nincs semmi mondanivalóm a számodra”, „nem vagy fontos nekem”, „nem érdekel ki vagy, csak állj rendelkezésemre, hogy meghallgasd szerencsétlen sorsomat”. Esetleg még annyi: „sajnálom magam, sajnálj te is egy kicsit”. A panaszkodó felek között ki nem mondott egyetértés van a rejtett tartalomban. Árnyaltabb és gyakoribb, amikor a panaszkodás rejtett célja érzelmi támogatás begyûjtése a másiktól. A panaszkodó együttérzést, megértést, érzelmi melléállást, vigasztalást vár, de még ebben az esetben sem biztos, hogy valódi segítséget is igényelne. Hatékonyabban lehet azonban használni a másikat, ha a panaszkodás rejtett célja valamilyen konkrét segítség megszerzése. Hangsúlyozom, most nem a tudatos, manipulatív célzatú kommunikációs aktusokról beszélek, hanem a spontán, tudattalanul is megszerezhetõ elõnyökrõl. Pl.: „olyan nehezen értem ezt az anyagot, nem is tudtam megcsinálni a házi feladatot. Tudnál segíteni gyorsan, mindjárt becsöngetnek”. A rejtett üzenet: „add ide a füzetedet, hadd írjam le rólad a házi feladatot, nincs kedvem veszõdni vele”. Vagy: „Jaj, annyit kell tanulnom, semmire sem marad idõm. Koszos a lakás, mosni is kellene, de most nincs idõm rá”. A rejtett üzenet: „Csináld meg helyettem is a teendõket”. A panaszkodás tudatos, manipulatív felhasználása sem ritka: sok szélhámos pl. az emberi jóérzésre, segítõkészségre játszik rá, amikor szerencsétlen helyzetére hivatkozva próbál pénzt vagy más elõnyt szerezni. A figyelemfelkeltésre, érzelmi támogatás megszerzésére irányuló panaszkodás tipikus példái láthatók sok orvosi rendelõ várószobájában. A többnyire idõs betegek egymást túllicitálva ecsetelik betegségeik súlyosságát, szövõdményeit. Ennek hátterében az a betegséghez társuló képzet áll, mely szerint a betegség súlyos teher –ami általában igaz is–, így a betegségeknek való alávetettség arról tanúskodik, hogy milyen „erõs” az egyén, mennyi szenvedést „bír ki”. Az egyén annál csodálatra méltóbb, minél súlyosabb betegségtõl szenved. Énereje grandiózusan felnagyul, a panaszkodás –itt is– nárcisztikus szükségleteket elégít ki. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

A panaszkodás önigazoló, önfelmentõ funkcióját bizonyos (elfogadott) határok között adaptív módon használjuk a mindennapi életben, egyrészt önértékünk megõrzésére, másrészt potenciális konfliktusok elsimítására. Ha egy fontos találkozóról elkésem, mondhatom azt, hogy „borzasztó ez a forgalom, megint bedugult a fõutca, teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor ér ide az ember”. Az ilyen típusú panaszok mögött egyrészt az állhat, hogy „képtelen voltam felmérni a várható forgalmat, és idõben elindulni” – vagyis önértékelésünk kaphat egy fekete pontot. Másrészt számíthatok arra, hogy a partner számon kéri rajtam a késést, netán indulattal vagy haraggal reagál, vagy más hátrány ér. Ha a kifogás kölcsönösen elfogadható, ki nem mondva is elsimul a konfliktus. A panasz itt hárításként szolgál: „nem én vagyok a hibás”.

Elutasításunkat, nemetmondásunkat is csomagolhatjuk panaszba: ha nem akarunk megbántani valakit azzal, hogy elutasítjuk a meghívását, bátran hivatkozzunk súlyos tanulnivalóinkra, mint rajtunk kívül álló, elfogadható és panaszra okot adó kötelezettségre. Az elismerés, pozitív visszajelzések ismételt megszerzésén keresztül a panaszkodás az önbizonytalan személy megerõsítését is szolgálhatja: „boldog vagyok, hogy megcsináltam ezt a feladatot, de annyi gondom volt vele, és sok mindent biztosan másképp kellett volna csinálni, szóval azt hiszem, hogy lehetne sokkal jobb is”. „Dehogy, hidd el, nagyon szép munkát végeztél.” A panaszkodó leértékeli önmaga teljesítményét, a pozitív megerõsítéseket ismételten elvárja a másiktól.

- 33 -

csend, élet

Nem ritka a panaszkodásba burkolt dicsekvés sem. „Jaj, holnap reggel el kell utaznom Néme szágba, aztán el kkell ell mennem a kkocsimér ocsimér t Némett or országba, a szer vízbe, mer omlott a klímája, aztán ffel el kkell ell mertt elr elromlott hívnom a takarítónõmet, hogy pénteken jöjjön, mer t szombatr am vendégségbe a szombatraa meghívt meghívtam vezérigazgató barátomat.” A „panaszkodásba rejtett dicsekvés” tartalma összetett. Olyan torz értékrendet tükröz, ahol a siker, a kiemelkedés nem vállalható maradéktalanul, mert az egyén elutasítottá válhat, irigységet és gyûlöletet kaphat a többiektõl. Valóban lehet indirekt dicsekvés a háttérben, de talán jellemzõbb az az üzenet, hogy „lehet, hogy jobban megy nekem, de én sem különbözök tõletek, ugyanannyi gondom van, mint nektek”. „Igaz, hogy szép nagy házat építettünk, de ha tudnád, hogy micsoda munka ezt végigtakarítani, a fûtés meg egy vagyonba kerül...”. Simulás a nyájba, egyformának látszani, a közös nyelv a panaszos bégetés.

nyugtalansága elmúlik, beszûkültsége megszûnik. A végére már máshogy látja az egész szituációt, mint az elején. A jelenséget mindannyian ismerjük, ventillációnak vagy „kibeszélésnek” hívják. Fontos alapeszköze a pszichológiai segítségnyújtásnak is. Célja, hogy oldja a beszûkülést, csökkentse az indulatokat és szorongást. A megnyugvással együtt helyreállnak a valós arányok, kitágul a perspektíva, átértékelhetõ a helyzet egésze, és alternatív megoldások kereshetõk a stressz okozta szituációban. A ventilláció nem öncélú: mindig konstruktív problémamegoldásnak kell követnie, melyet az egyén önmaga dolgoz ki, vagy segítséget vesz igénybe hozzá. A lényeg, hogy a sérelmek kimondását követõen valóban a megoldáskeresés legyen a célja. A segítõ szituációkban egyébként nincs helye az öncélú panaszkodásnak. Egyszer valaki pszichológiai segítséget kérve ezt mondta: „de jó, hogy eljöhetek ide, legalább hetente egyszer jól kipanaszkodhatom magam”. Azt válaszoltam, hogy ehhez nem kell idejönnie, panaszkodásra megteszi a szomszédasszony is. Nem az a feladatom, hogy a panaszait hetente végighallgassam, hanem az, hogy segítsek megoldást találnia a mögöttük álló problémákra, amennyiben ezt igényli. A mindennapi életben is így van ez: magunk dönthetünk arról, hogy panaszfalként használhatnak-e mások, vagy valódi segítséget ajánlunk helyette. Ám a segítséget egyáltalán nem könnyû elfogadni...

Azt mondják, a magyarok különösen hajlamosak a panaszkodásra. Lehet ez a magyarság sajátja, és ha igen, miér t? miért? Honi mentális kultúránk és nyelvünk erõsen kedvez a pesszimista, hosztilis attitûdöknek, negatív gondolatoknak. Ahol a tagadás és a tagadó formák használata ennyire meghatározó a kultúrában, ott nagyon keservesen lehet csak valóban szembe nézni a nehézségekkel, konszenzusra jutni, konstruktívan együttmûködni és cselekedni, optimistán, bizakodva tekinteni a jövõ felé. A panaszkodás elterjedtsége a társadalomban pontosan tükrözi a társadalom mentális állapotát, érettségét is. Ahol a norma a fanyalgás, az „itt csak rosszul érezheti magát az ember” attitûdje, ott szinte deviánsnak számít az, aki a „hogy vagy?” kérdésre „jól vagyok, jól érzem magam” módon válaszol. Kijelentését gyanakvó pillantás fogadja (ironikusan: -norberr y „mi bajod, hogy jól érzed magad?”), mert a panaszkodás mögött nem nehéz felfedezni a pesszimista beállítódást, gyanakvást, szenzitív reakciómódot, bizalmatlanságot, paranoiditást sem. Nem áll messze tõle a hosztilitás (ellenségesség) sem. A panaszkodás ebben a kontextusban felfogható a másikkal szembeni agresszióként is. Vannak kultúrák Európában, ahol a panaszkodás szinte tiltott eleme a személyközi kapcsolatnak. Bajainkat a másikra önteni Semmi nem elég érdekes. Semmi nem elég vonzó. Az durva behatolást jelent a személyes szférájába, indokolatlanul unatkozót semmi nem köti le. Különös, távoli a környezet. terheljük meg vele a másikat. Figyelmét nem keltik fel a külvilág máskor talán örömteli dolgai, eseményei, cselekvési lehetõségei. Érdeklõdése Minden panaszkodás, ami annak látszik? önmaga iránt is megszûnt. Belsõ világa, képzetei, fantáziái, Hogyan lehet megkülönböztetni a panaszkodót a gondolatai, melyekben elmerülhetne, most fakó foszlányok. valóban segítséget kérõtõl? Szinte eltûnnek a tér és idõ dimenziói. Indíttatásai, Fontos megemlíteni egy, a panaszkodáshoz formájában késztetései, melyekkel külsõ vagy belsõ világához hasonló, de dinamikailag lényegesen különbözõ jelenséget. kötõdhetne, Ego-jába zártan vergõdnek. Csak önmaga van, a Ha valakit komoly stressz ér, és módja van ezt elmondani, központ, és nincs körülötte semmi. Sajátos üres szenvedés: megosztani valakivel, azt tapasztalja, hogy feszültsége és az unalom. Az unalom a nárcizmus legmarkánsabb jele.

Egyperces az unalomról

- 34 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

lélekkéreg

SZUBJEKTÍV Áltatás Mikor annak idején jelentkezési lapom tetején a POTE felirat bûvös betûi díszelegtek, sokan kérdezték, miért szeretnék orvos lenni. De talán nem is kérdezték annyiszor, mint ahányszor én magam feltettem a kérdést: „Miért szeretnék orvos lenni?” Ez a bûvös kérdés, ami bizonyára végigkísér tanulmányaim alatt, legyek akármelyik évfolyamban, akármilyen emberek, társak között. Annak idején és természetesen jelenleg is gyakran hallom válaszként mások szájából: „Mert szeretnék segíteni az embereken!”. Ez szép, sõt jó! Az embereken való segítség azon ritka tevékenységek közé tartozik, amiért nem kerülünk pokolra, nem ítélnek el minket stb. Tehát elsõ hallásra nem tûnik rossz ötletnek, hogy ennek szenteljük életünket. Számomra minden tiszta volt, csak egy egészen apró részlet nem: nem tudtam elképzelni, hogy az orvos KONKRÉTAN hogyan segít az embereken! Mert az, hogy megvizsgálja õket, aztán diagnózis, végül recept, számomra nem volt kielégítõ. Tisztában voltam vele, hogy a beteg embernek ez rövid vagy hosszú távon az esetek többségében jót tesz, egyszóval – meggyógyul. És mint tudjuk, az egészség a legfontosabb, nem lehet pénzért vásárolni stb. Ezek után az ember fenntartások nélkül várná, hogy biztos legyek a dolgomban: „Igen, orvos akarok lenni, mert akkor segítek az embereknek!”. És punktum. De én tovább kételkedtem. Valami hiányzott.

hiszen pihenni kell a számára jócskán megerõltetõ akciót követõen. Ez így ment vagy fél óráig, rendesen megizzadtam a folyamatos emelgetésben, de végül társam türelmének is köszönhetõen – kiürült a pohár. Józsi bácsi pedig csak feküdt, tekintete kifejezéstelen volt. Igy hát megkérdeztük: „Na jól esett, Józsi bácsi?”. És ekkor történt meg az, ami máig is tökéletesen él emlékezetemben. A beteg ember – beszélni * nem tudván – lassan elmosolyodott és ép kezét kissé Még a nap is álomittas, harmatszûrte szikrákat szórt, felemelve két ujját kinyújtotta – a gyõzelem jelképét mutatva ahogy álltam a buszmegállóban az egyik legelsõ járatra várva. felénk… Az osztályátadásra értem be, minden olyan volt, mint az azt * megelõzõ napok mindegyike. Kórtermek, bennük betegek, körülöttük ápolónõk. Az elsõ nyári gyakorlat. Azóta a bizonyos élmény óta, biztosan tudom, hogy orvos Aztán történt valami. Délután volt, már néztük az órát, nemsokára mehetünk! szeretnék lenni. Akarok lenni. Most sem tudnám máshogy Ekkor jött a kérés, a hatosban van egy komolyabb eset, ott fogalmazni, azért mert „embereken szeretnék segíteni”. kéne segíteni. A komolyabb esetet Józsi bácsinak hívták, és a Ugyanúgy mondom, de máshogy gondolom. Most már tudom, fél oldala le volt bénulva, valamint agyvérzés miatt nem tudott hogy MIRE gondolok, ezeddig csak sejtettem. Szóval a lényeg: nem tudhatjuk sohasem pontosan, mit beszélni. De értett minket, látszott a szemén. Megkaptuk a feladatot: itassuk meg! Ez elsõre igencsak komolytalan szeretnénk, ha nem rendelkezünk valamilyen élménnyel, kérésnek tûnt, aztán ráeszméltünk, mekkorát tévedtünk. tapasztalattal ezzel kapcsolatban, ami biztos döntésre vezet Akkor jelentéktelen apróság volt csupán, utólag -fõleg minket. E nélkül az élmény, megerõsítés nélkül az egész csak számomra- mérhetetlen jelentõséggel bírt. Az itatás lassú és pusztán – áltatás… nehézkes procedúrája nem volt bonyolult. Én segítettem Józsi bácsinak felülni egy kicsit, társam pedig szájához emelte a -latyakpoharat, és egy kortyot engedett a jócskán kiszáradt, [email protected] repedezett szájba. Aztán vissza az ágyba, minden korty után, conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 35 -

lélekkéreg

Lágy órák „lakatlan kõ, hever a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában. Hideg szél fújdogál.” Pilinszky János: Hideg szél Szétváltunk, az emlékezetem meg én. Nincs már hatalmam fölötte, s olykor egészen messzire kóborol tõlem; most kinn áll, három utcányira tõlem, és vádlón mered rám fáradt kék szemeimmel. Megborzongok tõle; õ nem borzong meg tõlem. Szelíd diadal érzete sugárzik belõle, visszafogott mámor, hogy elhagyott engem, hogy el tudott hagyni engem. Nem zavarja az esõ, nem reszket és nem didereg, nyugodtan fürdik könnyeimben. Talán még finoman mosolyog is, nem látom tisztán a közöttünk lévõ vastag betonfalaktól. Kihalttá váltak felé s felém az utcák, magányosan görnyednek köztünk a házak, mintha az esõcseppek is megálltak volna a levegõben, csönd lett, és valami megfoghatatlan és alig észlelhetõ suhant el mellettem (Vagy talán keresztül rajtam? Nem tudom.), de aztán autók jönnek ismét, és a tétova cseppek mind a földbe csapódnak. Nincsenek sehol sem emberek. Hová tûnt a remény? Nem látom az életem eddigi homályosan, remegve, mégis határozottan kivehetõ ívét a jövendõ felé törni, mint egykoron. Talán a galád emlékezet rabolta el tõlem, és most csillagok helyett a sötét ûrbe török kíméletlenül, a valami helyett a semmibe tartok reménytelenül részegen. Ellopta tõlem (vagy én löktem el õt?), és most ott játsszák félig létezõ játékaikat méternyi vastag beton és kõfalak takarásában ezer utcányira belõlem szemérmetlenül, csupasz részeimként az autók és házak között, a vas, a kövek és a beton között, a sötét ég alatt, a kiégett föld fölött. Nem látom õket és nem hallom, és nem érzem õket, csak sejtem kettejüket valahol a kinti homályban, valahonnan a belsõ homályból. Sehol sincsenek emberek.

- 36 -

Az emlékezetem játszik velem, bújócskázik a lakásban. Túl gyors, az én lomha elmém képtelen elkapni. Miért ûz gúnyt belõlem? Nagyon haragszom most rá. Nem voltam elég jó hozzá? A hajamban bujkál, de így sem érem el, tehetetlen dühömben vadul veszekedni kezdek a tükörképemmel, s õ hirtelen felindultságában a földhöz csap minket. Meggyengült szerkezetem szilánkokra hasad a márványpadlón, az emlékezetem ijedtében elfutott, talán örökre elhagyott engem. Szemeim két kék szilánkként ragyognak a kövön. A világ roskadozni kezdett szemeim körül és kifakult, magába zuhant minden. Mégis, talán semmi sem fakult ki és össze sem esett semmi, pusztán egy illúzió ért utol, az erõszakos vég. Emberek pedig sehol sincsenek. Halványan még kirajzolódnak bennem az emlékezetem tétova nyomai; szelíd, mélyen integráns részem volt õ egykor, szálak összefüggõ, hatalmas tömkelege fûzött össze minket eggyé. Már nem tudom, mikor hagyott el engem (vagy hagytam el én õt?), nem tudom, miért hagyott el engem, nem tudom, visszatére még. Talán azóta is ott áll pár utcányira belõlem kiszakadt, szelíd kis emlékezetem, lehet, hogy azóta is nézi magam zavarba ejtõ fáradt kék szemeimmel a padlóról, és én igazán nem tudom, nem értem, mennyire hiányzik belõlem. Nem tudom, hiányzik-e belõlem. Elmosódó, szelíd, drága emlékezetem. Talán soha nem is voltak emberek. -odoakerconf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

gondolatébresztõ

Kedves! Levelem oka nem más, mint a szelíd elmondani vágyás, hogy megértsd, a titkot, a tizenhét szótagnyit. Remélem, nem veszed tolakodásnak! Elmesélem a reggelem. Képzeld el, hogy le sem hunytad a szemed, egész éjjel feszített a vágy, gyötört a nátha, ûzött a bánat, vagy izgatott szíved füledbe dobbanása ébrentartó ritmust vert éjedben! Eztán kilépsz az ajtón és különlegesek a fények körülötted, õsz pírja játszik a téren, esõcseppek porlasztják a kelni vágyó nap fényét. Minden olyan közeli, megfogható. Meghittség a koszos buszon, a mogorva tekintetek mögött álmos gondolatok. Apró mozzanat, amíg a srác beleolvas az üzenetbe, amit épp szerkesztesz, én pedagógiai célzattal tûzöm arcába tekintetem lándzsáját. Szúrós bátorsággal tekint vissza. Buszok jönnek-mennek, terelõ utakon félrejárnak, mi a sikító nedves kavicsokon szaladunk utánuk. Egy ilyen reggelen költõ lesz a legegyszerûbb lélekbõl is. Belõled is. Ne tagadd! Fogékonyságod a szépre nem gyengeség, sõt bátorság: felvállalni, ami megérint, ki merni mondani. Beszélgethettünk már errõl, nem értettél. Ha Te lettél volna velem ezen a hajnalon, most tudnád, igazam van. Nézz csak körül, biztosan találsz valami szépségeset. Kedvesed kis kócos fejét, ahogy Rád pislog a párna mögül. Egy az õsz által véreresre festett juharfalevelet. Gyertyalángot. Jó kocsit, az úton száguldva. Marcipánburonyát majszoló párt. Pirosra csípett arcú, tovaszaladó kacajú gyerekeket. Kedvenc parfümöd üvegét. Ha megtaláltad, vedd a bátorságot szavakba önteni, mit látsz! Ugye milyen nehéz? Azért csak próbáld meg! Vagy gondolj a lelkedben fészket rakó érzésekre! A legszomorúbbra, legmámorítóbbra vagy csak egy hétköznapira. Ha ki akarnád mondani, bár képes vagy rá, nem könnyû feladat, hogy úgy hangozzék a hallgatód számára is, ahogy érzed magad. Igaz? Fõleg ha adott a forma, és nem használhatsz végtelen sok szót. Hát ezért csoda egy kicsiny vers, mindössze három soros „Fordulj a fenyõhöz, ha többet akarsz tudni a fenyõrõl, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. Eközben el kell hagynod önzõ magadba feledkezésedet, különben csak ráerõszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tõle. A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést. Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelybõl fakad, nem természetes - vagyis te és a tárgy különállóak vagytok - akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat. Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt amit õk is kutattak!” (Macuo Basó - a haiku nagymestere)

gondolat, öt-hét-öt szótagban. Haiku. Benne az érzés, míves a forma. Látod, mit a költõ lát, tudod gondolatát, s érzed, továbbérzed. A gyémántcsiszoláshoz hasonlítanám egy-egy születését. Felsejlik a gondolat. Lélek, elme mélyén kristályosodik, mint a Föld méhében, forrón, nyomás alatt formálódó elemi szén. Világra jön. Keresgélés a megfelelõ szavak után, mint a bánya mélyben ragyogó köveket kutató tekintet. Formára csiszolja az alkotó. Fejben számolás egy-

kettõ-három-négy... nem elég, még egy szótag, hová kellene tenni, precíz munka, aprólékos rakosgatás. Ahogy briliánssá alakul hozzáértõ kezek közt a ködfényû kõszén, úgy lesz néhány kósza gondolatból haiku, íves-míves. Mint a drágakõ, önmagában is gyönyörû, de értõ kezek közt mûremek, menyasszony ujján az örökre való ígéret, édesanyád medálja foglalatában talizmánod. Így jelent többet egy kicsi háromsoros, ha nyitott lélekkel, értõ figyelemmel olvasod, s tárja fel írója titkait, s saját lelked szûrõjén át magadról is mesél Neked. Csak ennyit szerettem volna. Köszönöm, hogy meghallgattál! -GyE„A haiku kettõt tesz költõvé, amint a szerelem kettõt, szeretõvé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedõ, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi mûfaj, eleven mentalitás; idõt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.” (Fodor Ákos)

http://www.terebess.hu/haiku/magykezdo.html az összes http://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku a netes lexikon leírása. magyar haiku költõ és számos tanulmány, illetve kipróbálható http://www.sulinet.hu/irod/matine/haiku.htm Benits Péter értekezése a haikukról. Bencze Balázs haiku generátora conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 37 -

új élet-köszöntõ

A Gyermek

Tudjátok, lehet írni arról, hogy milyen gyermeket szülni, de ha nem tapasztalja az ember, akkor mindhiába olvas róla… Itt okafogyottá is válhatna a cikk megírása. De mégis érdemes leírni, hogy legalább tudja mindenki: ki kell próbálni ahhoz, hogy érezd milyen, ha a saját gyermekedet tartod a kezedben. Az egész terhesség alatt türelmesen, vagy türelmetlenül vártam egy ismeretlen érzést, lényt. Ott rugdosott belülrõl, láttam 3D képet róla, láttam, hogy fejlõdik… Mégis, amikor megszületett, ahogy ott volt velem minden megváltozott. Ki sem nyitotta a szemét még, csak szaglászott meg szuszogott, mégis úgy megszerettem. Nem is tudom pontosan mi miatt. Aranyos kis baba, kicsi kezecskéje, orrocskája, vagy hogy teljesen rám van utalva...csak én segíthetek neki…vagyis aztán az apja is. Az is olyan csodálatos, hogy a férfiak is így tudnak gyönyörködni a gyermekükben. Az ember folyton meghatódik, és csak nézi-nézi az apukát, a nagyszülõket. Amikor hazajöttünk, meglátogatott az összes rokon. És mindenkit csak elvarázsolt. Az a békés boldogság, az õsbizalom, amit áraszt magából megnyugtató, megmutatja, hogy az ember boldognak születik, és csak aztán lesz minden egyre bonyolultabb.

Vacsesz megkért, hogy írjak a gyermek születésérõl, az áldott állapotról, a kezdetektõl a mai napokig. A kezdetet, már biztos ismeritek, a fogantatás módját, úgyhogy az elsõ néhány héttel kezdem… Már terveztük, hogy valamiféle kis élet lesz általunk létrehozva, de még nem tudtuk mikor. Minden bizonytalan volt… Aztán egyszercsak megfogant, és még nem ismertük Õt, de minden komollyá vált, hiszen a terv elkezdett valósággá formálódni. Az elsõ hetekben persze csak a mi titkunk volt, aztán persze nem bírtam sokáig magamban tartani. Édesanyám majd kiugrott a bõrébõl, mikor meghallotta. Nagyon boldog volt, hogy nagymama lehet. Rögtön vett is néhány babaruhát, fiút is, lányt is, bízva a problémamentes terhességben. Én nem tudtam mi lesz, ha kibújik. Elképzelhetetlennek tûnt, milyen lesz az életünk. Nem szeretnék ennél többet írni. Minden nehézség, amit Csak vártam, egy m i n d e n k é p p a terhesség és a szülés során átél az ember nagyon rövid ideig b e k ö v e t k e z õ tart egy új ember életéhez képest. eseményre, ami Remélem Bercinek hosszú, boldog élete lesz. Én igyekezni elrendeltetett, és fogok. -Böbemajd biztos lesz valahogy.

Kedves Böbe! Nem tudom, emlékszel-e pontosan, a Confabula 2004/ 2005-ös, II. félév 3. számába írott könyvajánlódra. Nos, amikor megtudtam, hogy megszületett a babád, azonnal eszembe ötlött a cikk és elõkerestem. Lázár Ervin meséirõl írtál, különösképpen és elsõsorban a Bab Bercirõl. Vicces, hogy annak ellenére azonnal ez ugrott be, hogy akkor még nem tudtam, mire keresztelted kisfiad. „Varázslat van benne. Csodák!”-írtad. És hogy az írások elszakadhatnak az íróiktól, és az olvasókhoz tartoznak. Soraidat késõbb a következõképp zártad, valahogy így: „Az én könyvem. Az én mesém. Az én Bab Bercim.” És kicsit több mint két évre rá megszületett saját apró piciny pöttöm Bercid...azért jött, hogy az Édesanyja legyél, hogy felneveld, és hogy míg világ a világ, feltétel nélkül szeresd. Varázslat és csodák… Ha majd nagyobb lesz, biztosan sokat fogsz mesélni Neki! A hétfejû tündérrõl, a négyszögletû kerekerdõrõl, Berzsiánról és Didekirõl… no meg persze Bab Bercirõl. Biztos vagyok benne, hogy sokat fog tõled és tõlük tanulni.

- 38 -

Tiszta szívembõl és nagy-nagy szeretettel kívánok magam és megannyi Confabulás szerkesztõtársam nevében sok-sok boldogságot, erõt és rengeteg felhõtlen örömöt életed talán legnagyobb és legszebb küldetéséhez. És ha marad mellette idõd s kedved: írj nekünk még az újságba… Végezetül: Ha már Lázár Ervinnél tartottunk, engedd meg, hogy az én kedvencembõl idézzek egy mondatot. (Sokat olvastam a mesekönyvet és rongyosra hallgattam a „Szegény Dzsoni és Árnika” bakelit meselemezemet kisebb -és bevallom hõsiesen, nem szégyenkezve õszintén- nagyobb koromban is.) A mese végén, amikor a Százarcú boszorka százegyedik arcát is megismerjük, és már nem is gonosz, mert elszállt a varázsereje és megjavult, így szólt Szegény Dzsoniék kisgyermekéhez: ,,Tudod, kis Dzsoni, seprûnyélen lovagolni is jó volt, denevérként röpködni is jó volt, viharként száguldani se volt kutya, de hogy te ilyen bizalommal meg szeretettel mosolyogsz rám, azt semmiért nem adnám!’’ -Viktóriaconf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

korcsma-muzsika

FÜLHÖZ SZÓLÓ AJÁNLATOK Peter Green “He has the sweetest tone I ever heard; he was the only one who gave me the cold sweats.” (BB King) Mostani ajánlómban egyik kedvenc blues-zenészemet szeretném bemutatni Nektek, aki, ha nem fordul tragikusra sorsa, mára a széles közvéleményben is legalább annyira ismert lehetne, mint a hírnevét szintén a ’60-as évekbeli Angliában megalapozó Eric Clapton. Hõsünk Peter Allen Greenbaum néven 1946. október 29én született a londoni East End-en, ami köztudomásúlag eléggé a város csóró fele. Tíz éves kora körül nõtt meg érdeklõdése a gitár és a blues iránt, olyan klasszikusokon felcseperedve, mint BB King vagy Muddy Waters. A hatvanas években különféle klubokban játszogatott elõször basszus-, majd szólógitáron. Közben megjelent John Mayall Bluesbreakers with Eric Clapton címû lemeze, ami Peterre is elég nagy hatással volt, így amikor Clapton el-elbóklászott Mayall mellõl, addig könyörgött a Mesternek, amíg bevették kisegítõnek Clapton távozása idejére három koncert erejéig. A közönség akkoriban eléggé Clapton fixált volt (lásd a „Clapton is God” graffitiket), Peter barátunk azonban annyira jó volt, hogy mindenki dobott egy hátast, és Clapton távozása után hivatalosan is a Bluesbreakers gitárosa lett. Így került felvételre az 1967-es A Hard Road címû album, amit minden blues-szeretõ embernek azonnali beszerzésre ajánlok. A Mayall által elindított brit blues-mozgalom egyik igazi gyöngyszeme, olyan klasszikusokkal rajta, mint a You Don’t Love Me, a Same Way vagy az instrumentális The Supernatural. Persze két dudás egy csárdában sohasem bírja sokáig, így aztán Mayall mester újra gitáros nélkül maradt, mert Peter megalapította a Fleetwood Mac-et. Ha valakinek ismerõs a név, az elõfordulhat, de most nem a hetvenesnyolcvanas évekbeli pop-rock Fleetwood Mac-re kell gondolni a szõke énekesnõvel, hanem az ezt megelõzõ blues korszakukra. Több albumot is kiadtak, mint a Peter Green’s Fleetwood Mac, a Mr Wonderful és a Then Play On, továbbá a Boston Tea Party koncertlemezt, azonban jónéhány ismétlõdés elõfordul a korongok anyagában, így jobban járunk, ha egy teljességre törekvõ best of-ot szerzünk ebbõl a korszakból, amibõl van elég, az egyik legjobb az English Rose címet viseli. Mielõtt valaki letenné az újságot a sok zavaró név láttán, nézzük csak meg, miért is jó ez a zene! Elõször is, hamisítatlan brit blues. Blues-standardeket és saját számokat hallhatunk Mr. Green feldolgozásában, remek ritmusszekcióval, itt-ott conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

szájharmonika és szaxofon is felbukkan. Igazi pub-hangulat, merengésre való lassú számok, és rock’n’rollosabb pörgõs számok éppúgy találhatók a repertoárban, mint progresszívebb megmozdulások. Ha ez nem elég étvágycsinálónak, gondoljunk bele, hogy a sokak által feldolgozott Oh Well és Santana barátunk Black Magic Woman-je eredetileg bizony Peter Green! Olyan gyönygszemek, mint az Albatross, a Stop Messin’ Round, a Need Your Love So Bad, vagy az I Loved another Woman talán nem annyira ismertek, de éppúgy zseniálisak. Green gitározása pedig egyszerûségében is zseniális, érzelemdús, egyedi és utánozhatatlan.

Visszatérve a dolog történeti részéhez, a siker is megjött, Peter barátunk azonban nem érezte magát túl boldognak a hírnévtõl és a sok pénztõl, elég sokat adakozott jótékonysági célra, és bizony nekiállt narkózni is, olyannyira, hogy egyik LSDs trippje után nem is tért vissza régi önmaga. Szomorú vége egy tehetségnek, de ez még mindig nem a vége, ugyanis – valamilyen szinten az LSD miatt is– elhatalmasodott rajta a schizofrenia, így 1970-ben teljesen visszavonult a zenéléstõl, jellegzetes hangú Gibson Les Paul gitárját eladta az akkoriban még taknyos kölyök Gary Moore-nek, aki mára szintúgy a legnagyobb blues-gitárosok közé tartozik, és 1995-ben egy egész emléklemezzel és turnéval hálálta meg Green törõdését. Sajnos Mr. Green további élete zenei szempontból annyira nem érdekes, és nem is túl vidám. Többször volt pszichiátrián, nagyjából rendbe is jött, és késõbb próbálkozott a visszatéréssel is, de már nem volt a régi önmaga, zeneileg sem. Szomorú, hogy egy ilyen tehetség ilyen rövid idõ alatt tönkretegye magát, amit alkotott azonban, az vitathatatlanul zseniális, úgyhogy hallgassátok, ha tehetitek, nem bánjátok meg! -Metil-

- 39 -

kultúra

FILMLEVÉL Lélekharangjáték Mottó: „Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is, Ha rossz voltam. Nem nézhetünk egymás szemébe Majd egykor holtan. Fölpattant, nagy, halott szemeink Kérdve világítják az éjünk: Miért nem voltunk jók egymáshoz, Amikor éltünk?” (Ady Endre) Az ember kétféleképpen szokott viszonyulni az ismeretlenhez. Vagy retteg tõle, vagy a valósággal köszönõviszonyban sem lévõ ábrándokat gyárt vele kapcsolatban. Így van ez a halállal is, de azt, hogy van-e értelme félni, vagy hogy melyik elképzelés nyer igazolást a halál után, senki nem tudja megmondani. A mottóból kiderül, hogy egy halállal kapcsolatos filmrõl lesz szó, de mivel még élünk, nem a halál utáni életrõl szeretnék elmélkedni (amit mellesleg még én sem éltem át). Or vostanhallgatóként arról is sokat –bár szerintem korántsem elegethallunk/ hallottunk, hogyan viszonyuljunk más ember halálához, így most ebbe sem bonyolódnék bele. Meggyõzõdésem, hogy csak az az ember tudja valaki másnak a halálát feldolgozni, aki tisztában van önmagával, jelenlegi életével, és sok mindent helyre tudott tenni magában. Nem elsõsorban arra célzok, hogy sikeresen kialakított egy stabil, megrendíthetetlen képet arról, hogy mi fog történni a testekkel, lelkekkel a halál után, hanem arra, hogy milyen a kapcsolata az élõ emberekkel. Francois Ozon Utolsó napjaim c. filmjét sokan félresiklott alkotásként tartják számon. Nem elég kifinomult, ezen felül átgondolatlan - állítják. Én inkább távolságtartónak és ûrt maga után hagyónak nevezném, de épp ez teszi elgondolkodtatóvá. A 30-as évei elején járó sikeres

- 40 -

divatfotós, Romain egy napon megtudja, hogy halálos betegségben szenved. AIDS-re gyanakszik, de orvosa tudatja vele, hogy a rák egy fajtája támadta meg szervezetét, és már csak hetei vannak hátra. A kezelés nem sokat segítene, legfeljebb pár hetet nyerhetne. Sokat nem mérlegel, úgy dönt, hogy orvosi segítség nélkül, egyedül éli át utolsó napjait. Szüleit, testvérét magára haragítja, szeretõjét indokolatlanul lapátra teszi, munkahelyén pedig szabadságot vesz ki. Egyetlen embert enged közel magához: nagymamáját, mégpedig azért, mert szerinte õ az egyetlen, akinek kora miatt lehet véleménye a halálról. Említettem, hogy olyan ez a film, mintha fúrna bennünk egy nagy lyukat, amit aztán nem töltene be. A cím is és a rövid elõzetes is azt sugallja, hogy arról fog szólni, hogy hogyan változik meg a fõszereplõ viszonya önmagához és az õt körülvevõ emberekhez annak tudatában, hogy mennyi idõt tölthet még közöttük. Mivel a kezelést Romain elutasítja, arra számítanánk, hogy valamit azért mégis tesz annak érdekében, hogy konfliktusait rendezze, és méltósággal haljon meg. Ez csak várakozás marad, egészen a befejezésig, a fõszereplõ ugyanis semmit nem csinál, vagyis nem úgy, ahogy várnánk. Testvérével rövid telefonbeszélgetésben békül ki, de a megbeszélt találkozójuk sosem következik be; szeretõje is feltûnik újra a színen, és bár nem haraggal válnak el, mégsem mondja el neki, miért akarja, hogy hagyja õt el örökre. Várnánk, hogy legalább nagymamájához visszatérjen, de ez sem következik be. Szóval Romain az önzésben és szerettei eltaszításában találja meg adekvát válaszát a közeledõ halálra. Francois Ozon (író és rendezõ) azért mégis megadja neki a lehetõséget, hogy transzcendálja önmagát, bár kissé bizarr módon. Egy fiatal, kedves pincérnõ ismeretlenül megszólítja és megkéri, hogy mivel férje biológiailag alkalmatlan utódnemzésre, hidalja át ezt a problémát. Eleinte ódzkodik, de természetesen igent mond. E jelenetekben érezhetjük, hogy az ûr egy kicsit kezd feltöltõdni, de ez az érzés (sajnos) nem tart sokáig. Hiányérzetünk azonban nem egyszerû hiányérzet. Valami súlyossá teszi, mégpedig Romain elmúlás miatti fájdalma. Egyértelmûen nincs megfogalmazva, de szerintem nagyon jól tetten érhetõ. Akárhova megy, mindenhol gyermekkori emlékei villannak fel, idõnként keservesen sír, és ha szórakozni megy, akkor is csak az „idõ elõtt” véget érõ, számára már át nem élhetõ pillanatok miatt érzett keserûség keríti hatalmába, amit a kokain sem képes ellensúlyozni. Léptennyomon fotózik, mintha lassítani próbálná az idõt. A halál azonban nem vár… Ami a film végén egy kicsit enyhíti diszkomfort érzetünket az az, hogy a csonttá és bõrré soványodott fiatalember nem az életéért könyörögve, hanem emlékeit, mint ünnepi ruháját magára öltve csendben hal meg - egyedül. Így nem kell átélnünk vele a szívszaggató búcsút szeretteitõl és be nem következett jövõjétõl. Látszólag elfogadja sorsát, de ez inkább csak dacos beletörõdést takar. Ettõl a filmtõl a nézõ nem katarzist kap, hanem egy ûrt, amit magának kell betöltenie. Vannak olyan pillanatok conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

kultúra

életünkben, melyeket szinte sosem keresünk, melyekrõl nagyvonalúan vagy könnyelmûen lemondunk, mondván, erre még úgyis van idõ vagy erre egyáltalán nem is kell idõ. Aki valamilyen határhelyzetbe kerül, könnyebben felismeri ezeket, de a film épp azért érdekes, mert határhelyzet nélkül képzeletbeli lehetõséget ad arra, hogy a fõszereplõ hiányosságain keresztül önvizsgálatot tartsunk. Aktív gondolkodásra készteti a nézõt, nem 90 perces mélabús pityergést kínál. Vajon mi mit tennénk halálunk elõtt? Mik lennének azok a szavak, amiket most nem mondunk ki, de akkor kimondanánk? Sok ilyen létezik… igaz? A határhelyzetbe jutott ember sokkal könnyebben képes a megbocsátásra és helytelen, átgondolatlan cselekedeteinek

megbánására. Valljuk be, nem könnyû belátni, hogy tévedtünk vagy megbántottunk valakit, jóvátenni mindezt pedig még nagyobb kihívást jelent. A megbocsátás és a megbánás csak a kezdet. Könnyen képmutatássá válhatnak. Hogy azok-e, szavaink és cselekedeteink úgyis elárulják. Hiába minden megbocsátás és megbánás, ha a környezetbe ebbõl semmit nem tudunk átültetni. A ki nem mondott szavakat és a véghez nem vitt cselekedeteket senki nem fogja helyettünk kimondani, sem megtenni. Nem elegendõ pusztán önmagunkkal jóban lenni, idõnként felül kell vizsgálni az emberekkel, különösen a számunkra fontos emberekkel való viszonyunkat, és ahol van javítanivaló, ott javítani kell. Nem majd valamikor. Minél hamarabb. Nem azért, hogy minden tettünkkel a halálra készüljünk, hanem azért, mert emberi mivoltunk ezt megkívánja. A filmbõl annyira hiányolt- katarzis ilyenkor már egyik fél számára sem marad el. Nemcsak egy film, mûalkotás képes az embert kimozdítani a köznapok világából és magasabb, megtisztult lelki állapotba emelni, hanem saját maga is. A lélekharang általában a templomok legkisebb harangja, melyet egy lélek e világból való távozásának hírüladására használtak. Hogy az életben maradók lelkünk távozásakor ezt szép harangjátéknak vagy üres kongásnak hallják, nem rajtuk múlik. Hanem rajtunk. -norberr [email protected]

Álomutazás New Yorkba. A felhõkarcolók érintésével betekintés a Pentagonba. Ön csak az odaúttal törõdjön. Bin Laden Travel

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 41 -

kultúra

MÛVI ROVAT Brenner József és a pantopon, avagy a nõk, a drog, a zene Csáth Géza, szül. „Brenner József regõci községi körorvos pisztolylövéssel megölte feleségét, megmérgezte magát, és felvágta ereit. Õt sikerült megmenteni, a kórház elmeosztályáról azonban elszökött, és kifutott a vakvilágba. Egy gyorsan ölõ mérget vett be, és meghalt.”- Ennyi a rendõri hír. Sok minden akart õ lenni, és sokan sokféleképpen képzelték el õt, halálával mégis inkább egy író elvesztésérõl beszélünk, pedig ami e mögött van, ami írásaiban is kiütközik, megjelenik, az az, hogy õ egyben orvos is volt. 1888-as születésû, és mindössze 31 évet élt. Szabadkai értelmiségi család fia, Kosztolányi Dezsõ unokafivére és jó barátja volt, akiben már nagyon korán feléledt az alkotásvágy. Tehetséges rajzoló, a festészet iránt el is kötelezte magát 18 évesen, ám apja inkább zenészként szerette volna látni fiát. Õ pedig ebben is remekelt: több hangszeren is játszott már gyerekkorában, 14 évesen már érdekes cikket írt a Bácskai Hírlapba, mint zenekritikus. Az írással komolyan foglalkozni Bródy Sándor hatására kezdett, neki küldte el egy novelláját, A kályhát, és mûve elismerést váltott ki. Érettségi után mégis -mindenki elképedésére- a pesti SOTÉ-ra jelentkezett, szorgalmával pedig azonnal kitûnt társai közül. Még egyetemista korában elbûvölte az irodalom, de az anatómia és az élettan lekötötte figyelmét és szorgalmát. Aztán egyszer kopogtatott a Budapesti Naplónál, ahol szinte azonnal rovatot

rendkívüli megnyilvánulások belsõ rugóit, de úgy, hogy az ábrázolt tudat érzelemgazdagsága finom, árnyalt és nagyon hangulatos líraként válik olvasmányélménnyé.” Idegorvosi munkásságának kiemelkedõ alkotása az Egy elmebeteg nõ naplója, ebbõl a mûbõl készített filmet Szász János rendezõ, Ópium - Egy elmebeteg nõ naplója címmel 2007-ben, mely négy díjat is nyert a 2007-es 38. Magyar Filmszemlén. Ezt a könyvet többször is elolvastam, sokszor nehezen haladtam vele, olyan hangulatvilágot közöl, ahol nagyon közelinek tûnik az Pantopon: sósavas sók alakjában az ópium összes alkaloidáit (kb. elmebetegség, miközben egyre eluralkodik „Pantopon: 5% morftat) tartalmazó gyógyszerkészítmény. Vizes oldata magán az írón is, csakúgy, mint a drogfüggõsége. Valahogy az embert elfogja ez a varázslat, még sterilizálható. Belsõleg és bõr alá fecskendezésre használatos.” ha össze is rázkódik közben a borzalomtól. Doktorálása után az idegklinikán kezdett el kapott. Orvostanhallgatóként elsõsorban az ideggyógyászat dolgozni, itt találkozott elõször a morfinnal… amivel elõbb érdekelte, 1909-es doktorálására pedig már alapos tudatosan fecskendezte be magát és késõbb szokott rá, mert jártasságot szerzett az akkor legmodernebb, nagy vitákat érdekelte tudatmódosító hatása. Ez erõsen érzõdik mûvein kiváltó freudizmusban. Több oktatója szerint útja meg sem áll is. Ennek a fajta gyönyörnek nem tudott ellenállni, kezdetben a professzorságig. Még ez elõtt, 1908-ban jelent meg elsõ azonban próbált mértékletes maradni, hisz orvosként tudta, novelláskötete (A varázsló kertje), amit mind a Nyugat, mind hogy pusztítja magát. Azzal érvelt, hogy talál majd gyönyört az írói kör nagy lelkesedéssel fogadott. Novellájában egész másban is, gyönyört az alkotásban, a sikerekben, a sajátos egységben ábrázolja az emberi lélek milyenségét az szerelemben, még meg is nõsült. És tényleg úgy tûnik: élete orvosi diagnózis pontosságával, és így a felfogott világ maga a siker és a boldogság. De nem akart õ már tudós vagy meseszerûvé válik. Elsõsorban lélekábrázoló, és ez is maradt tanár lenni: kényelmes állást választott, fürdõorvos lett. Ilyen mindvégig: „egy nagy képzettségû ideggyógyász kutatja a körülmények között maradt ideje írni is, és mûvei egyre jobban

- 42 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

kultúra

sikerültek, egyre többet mutatott meg az emberi szellem ijesztõ mélységeibõl, de narkomániáján nem tudott változtatni. Az a bizonyos cérnaszál, ami a zuhanástól választotta el, az a pont, ahonnan elindult a lejtõn az volt, mikor a háborúban katonaorvosnak hívták be. Nincs más menedék, mint a morfin, és ez elhatalmasodik benne. Nincs megállás, teljesen kikészül, elmeállapota megbomlik. Alkalmatlannak nyilvánítják orvosnak, már nincs alkotás, és megszûnt a szerelem is: feleségében, aki megpróbálja megmenteni õt, az ellenséget látja. Nincs már más, csak a morfin, a gyilkos kábulat. A valós világ eseményei alig jutnak már el tudatáig, míg bekövetkezik a tragikus utolsó nap, és a rendõri hír. Ami mögötte van, egy író, egy orvos tragédiája és morfinizmusa, akirõl nem tudjuk, mivé nõhetett volna, de életmûve így sem torzó.

Olvasnivaló:

A varázsló halála. Elbeszélések Napló 1912–1913 Ópium. Válogatott novellák A muzsika mesekertje. Összegyûjtött írások a zenérõl Egy elmebeteg nõ naplója. Összegyûjtött elmeorvosi tanulmányok Emlékirataim a nagy évrõl. Háborús visszaemlékezések és levelek Válogatott novellák További info: www.csathgeza.lap.hu

REJTVÉNY-FEJTVÉNY

-tori-

Méz fajta

Szervezetben való állandó részvétel

Öregúr

Sír

Olasz nagydíj Becézett Az egyik fele! színhelye saláta

Negativ különbözet

Overseas News Agency

Lásd

Megfejtés második része

Megtisztulás

Rövidhullám Aqua.... Kékeszöld topáz

Zsiráfféleség

Z

Ásványviz fajta

Kutya név

Rugalmas rágnivaló

Női név

Tetőkészítő

North

Lajcsi

Nano

Stimmel

Liba mondja

Dzsungel könyvének farkasa

Gyújtós

Horvát város

Társaság

Pihentetett szántóföld

Egyik-...

Hazugság Sok angolul

Becézett Anikó

Emelet rövidítése

Papírra vet

Öröklődés egysége

Duplán: gyerekjáték

Finom, mazsolás süti

Erzsi vége!

Em! Elötag: mezögazdaság

Világítótest

?

Italy

Triglicerid

Kérdőszócska

Megélez

Pascal

Arculat

Public relations

T/1

?

Duplán: bojt

Délutáni kisétkezés

Ejtsd

Numero

Lapos

A lelkes rejtvényfejtõk ismét hódolhatnak szenvedélyüknek, hiszen Beának köszönhetõen újabb fejtörõ kerülhetett a Confabula hasábjaira, ráadásul ismét nem tét nélkül sercenhet a toll, mert a helyes megfejtõk között 3 darab, egy hónapra szóló karatebérletet sorsolunk ki, így eztán a nyertes mimózák is bátran lófrálhatnak majd egy-egy szenvedélyes A- vagy B-buli vember 30-ig várjuk a Diákirodán, lezárt borítékban. után Pécs kihalt utcáin… Sok sikert a fejtöréshez! A megfejtéseket no november váth Év a, Mammel Barbar a, Néme th Bence, Néme th Ágnes és Puskás László Elõzõ számunk nyertesei: Hor Horváth Éva, Barbara, Németh Németh László. Gratulálunk! Nyereményüket az OC-ban vehetik át, Varga Sándornál. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 43 -

emlékezzünk!

IN MEMORIAM Polcz Alaine magyar pszichológus, írónõ 1922. október 7. — 2007. szeptember 20..

Pályája kezdetén felnõtt elmebetegekkel folytatott mûvészetterápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa volt. Alapozó fontosságú mûveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fûzõdik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megõrzését célul kitûzõ Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindítása, õ volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke. A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükrözõdõ, mély humánumtól vezérelt segítõ tevékenységéért 2001ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Írói tevékenységéért is több elismerésben részesült: Asszony a fronton címû dokumentumregényét 1991-ben az Év könyve jutalommal díjazták. Irodalmi munkásságáért 1992-ben a Déry Tibor-díjat is megkapta.

„Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.” Az élet nem a halállal végzõdik - vallotta a pszichológusnõ, „Régóta készült a halálra - mondta Baranyai László - úgy, aki több mint ötven évig foglalkozott haldokló gyerekekkel mint ahogy mi készülnénk arra, hogy egy barátunkkal és felnõttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta lemegyünk, és megiszunk egy kávét.” könnyebbé tenni. Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 19 évesen, a háború alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újraéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyûségeibõl szabadulva pszichológia szakra iratkozott. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerzett pszichológusdiplomát 1949ben.Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval, akivel harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk, egymást építõ együttlétezésük legendás volt.

Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek tanújának is nevezték. Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minõségû és formájú életbe, egy materiális, fizikai létbõl egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minõségét. - nyilatkozta. Polcz Alaine egy zsoltáridézettel kívánt elbúcsúzni a világtól: „Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uram!” -Alphy-

„Ha valaki meghal, valaki, akit ismertél, akit szerettél, akivel együtt éltél, aki része volt életednek, akkor valami benned is meghal. Persze, az illetõ hiányozni fog; ûrt érzel utána, ez természetes…” (Polcz Alaine) - 44 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

emlékezzünk!

Polcz Alaine – Az elmúlás mûvészete Szeptember huszadika volt. Csengett a telefonom, és a „másik oldalon” Schäffer Erzsi hangja csendült fel. Ezt mondta: – Meghalt Polcz Alaine.[nehéz, hosszan hallgató csend] Éppen a mai napon, amikor a születésnapjára készült könyvet mutatjuk be Pécsett. Éppen a vonaton ülök, és annyit akarok csak kérdezni, hogy el tudsz-e jönni a könyvbemutatóra? – szerencsére nem volt akadálya! Még gyorsan elküldtem néhány sms-t azoknak, akiket megérinthet a tragédia híre, összeszedtem az elõadóból azt az embert, akirõl tudtam, ott akar lenni, és hagytuk a mozgástant másra; nem azért mert nem fontos, hanem mert a tiszteletadás fontosabb volt. Szerencsére a zenelejátszóm diktafonként is funkcionál, így a beszélgetés sem veszett el. Meggyõzõdésem lett, hogy tovább kell adnom, mert üzenet van benne: Polcz Alaine-rõl, Mészöly Miklósról, életrõl, halálról. Az alábbi szöveg szinte pontos lenyomata az ott elhangzottaknak, csak nagyon kevés, „felesleges” dolgot vettem el belõle. Így megeshet, hogy ittott botlást vél felfedezni az Olvasó, éppen annyit, mint amennyi elõfordulhat egy olyan beszélgetésben, ahol egy mélyen szeretett Emberrõl a hozzá közel állók emlékeznek, éppen a halála napján… Köszönöm Alföldi Viktóriának, hogy egy tömör kronológiában közelebb hozta Polcz Alaine, író-pszihológust az Olvasókhoz, segítve evvel a beszélgetésben fellelhetõ árnyaltabb gondolatok megértését… [A beszélgetés elhangzott a Libri könyvesbolt új, pécsi üzletében, 2007. 09. 20-án, Polcz Alaine-re emlékezõ könyv megjelenésének és az üzlet megnyitásának alkalmából. A kötet a nyolcvanötödik születésnapját hamarosan ünneplõ írónõt volt hivatott köszönteni, aki ezen a napon hunyt el, hosszú, türelemmel viselt betegség után.]

gondoltam, ezt fogom mondani: Mosolyogjunk bátran! Mert ez is az Övé… Minden helyzetben olyan derût és nyugalmat tudott sugározni, ugyanakkor karizmatikus is. De közben jó szervezõ is. Például egyszer ott voltunk Kisorosziban, és egy koncertre igyekeztünk, és megkérdezte Alaine: –Nem mehetnénk mi is el veletek? És akkor beültek Miklóssal, és jöttek velünk. Vagy elmondta, hogy váratlanul érkezett vendég esetén mit szokott gyorsan készíteni; én azóta készítem a sült paprikát gyors fokhagymával és hirtelen tejföllel, amitõl a vendégek állandóan el vannak varázsolva. Miközben Õt mentem kérdezni magáról, akkor is mindig tudott valami olyat mondani, amibõl építkezhettem. A legutóbbira emlékszem: megírtam a Nõk Lapjában, hogy az Édesanyám beteg lett, és az Alaine gyakorlati tanácsokat tudott adni: –Ne mondd azt, hogy ne! Vagy én elmondtam, hogy az Apukámra folyton panaszkodik, akit viszont nagyon szeretek, erre Õ: –Hadd mondja el! Hosszan fogja mondani… Valahogy mindig magasröptû beszélgetéseket folytattunk. Különös ember volt, a macskáival, ahogy jól tudott mesélni, a szép hangjával… jó volt hallgatni. Nem igazán tudom a titkot, és közben… Fölírtam pár dolgot: egyszer azt mondja: –Na gyere, tudod milyen pálinkám van, tudod milyen? És kérdeztem: –Akkor most koccintani fogunk? Erre Õ: –Most az egyszer nem fogunk, mert már bevettem a fájdalomcsillapítóm. Ugyanakkor semmi sajnálkozás nem volt benne, és nem kellett rosszul éreznem magam, amiért vagy háromszor meghúztam a pálinkát. Ott volt a dió, mindig az alma, és ez már a nehéz idõkben volt… Ugyanakkor mindig képes volt a gondoskodásra, és nagyon tudott meghallgatni. Ez milyen érdekes… egyfolytában Õt akartam hallgatni, ugyanakkor azt éreztem, hogy bármit elmondhatok, mert meghallgatja. Ez mind Megjelent a Jelenkor Kiadó Kft. olyan különös gondozásában képesség.

Baranyai László: Idefele azon gondolkodtam, hogy régóta ismerem a Mészöly-Polcz házaspárt, és tanúja voltam az életüknek és tulajdonképpen a munkásságuknak. Érzem, hogy az Alaine a múlt századnak egy olyan figurája –a közéletben, az irodalomban, a történetben–, ami kiemeli Õt, valami egészen különleges helyzetbe hozza, valami leg-et kellene mondanom rá, csak nem találom azt a szót; gondolkodtam: karizmatikus, emblematikus (ez egy ilyen sablonos szó) vagy hiteles, nagyon hiteles. Kétség kívül, ha kellene mondanunk egy Nõ-figurát a múlt század Tüskés Tibor: Hamvas Bélának ez egyik kifejezése: irodalmában, költészetében, akkor nyilvánvalóan van nála ismertebb, jobb, de figurában olyan, mint az Alaine, olyan sugárzásos ember. Nekem talán ez a fogalom társul Polcz Alaine személyiségéhez. Az élet legkülönbözõbb nincsen! Azt kérdezem Tõled, hogy mi volt az Alaine titka? megnyilvánulásaiban, mint feleség, mint gyermekekkel Schäffer Erzsébet: Titok természetesen marad. De foglalkozó pszichológus, aki bábjátékot rendez beteg, mielõtt válaszolnék, hadd mondjak valamit: mikor jöttem, arra haldokló gyerekeknek, mint szépíró, mint emlékezõ… valami conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 45 -

emlékezzünk!

olyan varázslata volt, amit úgy gondolom, hogy ez a kötet is vissza tud adni, át tud éreztetni. Azt is említsük meg, hogy Baranyai László nem csak szerkesztõje e könyvnek, hanem szerzõtársunk is, és éppen annak az egyik legismertebb Polcz Alaine mûnek a sajátos elemzését végzi el, amit talán a legtöbben ismernek ez, az Egy asszony a fronton. Az az élmény, amit ebben megír, kivételessé teszi ezt a könyvet, a magyar szellemi, irodalmi, mûvészeti életben. Arra a gondolatra rezonálva, hogy milyen csodálatos rendezõje is Polcz Alaine ennek a mai napnak… Ezzel kapcsolatban megosztanám Önökkel egy élményemet: havonta egyszer a Dunántúli Napló kérésére tárcát írok, és két héttel ezelõtt kaptam kézhez ezt az emlékkönyvet, és ezen tûnõdve, de ki nem ejtve Alaine nevét, még az élõ, de már súlyos beteg Polcz Alaine-re gondolva, írtam meg azt a tárcát, amely tudomásom szerint holnap fog megjelenni. Ezt most önökkel hadd osszam meg! Ennek a címe: Porrá leszünk. Talán ismerik a katolikus liturgiából azt a szokást, amit hamvazó szerdán végez az egyház: hamuval meghintve a hívõ homlokát, a következõ gondolattal: „Emlékezzél ember, aki porból lettél és porrá leszel!” ez egy második személynek szóló üzenet, mely érzésem szerint kicsit fenyegetõ. Ezért, mindnyájunkra gondolva írtam az írásom fölé, hogy „Porrá leszünk.” [Az író felolvasta írását, melyet az érdeklõdõ Olvasó megtalálhat a Dunántúli Napló honlapján. A szerk.]

Balról: Baranyai László, Schäffer Erzsébet, Tüskés Tibor

meghalnak. Elvitt egy családhoz, akinek meghalt a gyermeke. Azért ment el, hogy a gyászba borult szülõknek megmagyarázza, hogy itt nincs megállás! Másik gyermeknek kell születni, mert akkor tudnak túllépni rajta, ha másik élet születik… Engem is behívott természetesen, és ahogy ott ültem, engem terápiázott; rájöttem utólag, nem azért vitt el, mert nem volt más lehetõség, hanem, hogy lássam az életet, hogy, hogyan kell csinálni, miként kell élni. Nagyon nagy lecke volt, és hálás vagyok érte! Visszakanyarodok Hozzátok. A kérdésem álkérdés lesz, mert a válasz adott rá, csak a mikéntjére lennék kíváncsi: Te is sokat voltál kinn náluk, Tüskés Tibor pedig hõsi szerepet vállalt a Mészöly életmû rendezésében… Elképzelhetõ a mészölyi életmû a Polcz Alaine nélkül, és fordítva? Tüskés Tibor: Nem! Baranyai László: De mi a titkuk? Schäffer Erzsébet: Én szerelmes voltam –sokan voltunk így – a Mészöly Miklósba. Azt mondták, hogy Battsányi óta a legszebb magyar író. Baranyai László: Hadd vágjak bele! Nyilván ritkán vetítik Az oldás és kötés címû filmet. Abban van egy jelenet: A presszóban ülnek, a mûvészek hülyeségeket beszélnek, és bemegy néhány fiatalember, aztán megjelenik egy herceg: az a Mészöly. Schäffer Erzsébet: Remegve mentem a dedikálásra, és alig vártam hogy valahogy közel kerüljünk, és ezt sok év után elmondtam az Alaine-nek. Õ csak ennyit mondott: –Nem te voltál az egyetlen… [az elsõ önfeledt nevetés a szívszorító feszültségben] Az elsõ ember volt, aki a beteg gyermekek látogatását próbálta normalizálni, hogy a szülõk ott maradhassanak, és ezt a Miklós otthonról nagyon támogatta. A gyermekek elõször festettek a „szent falakra”, amelyekhez addig nem lehetett hozzányúlni! Az Alaine próbálta engedélyeztetni a gondnokkal, a kapussal, igazgatással, és ehhez az otthonülõ író férfiak úgy szurkoltak –a Nádas Péter mesélte–, mintha szoros közük lett volna hozzá. Azt hiszem, volt is. A Pontos történetek útközben könyv elolvasása után azt kérdeztem, hogy mi történt a Mészöllyel? Mi van itt? Mi ez? Kérdeztem az Alaine-tõl: –Nincs benne a kezed? Késõbb derült ki végül, és nem is mondott errõl sokat, hogy együtt utaztak Erdélybe, és Alaine szinte mondta tollba…

Baranyai László: Felolvastam Neki a húsz szerzõ nevét. Erre Õ ezt mondta: –Ennyien szerettek? Látszólag álszerénység, de Alainetõl ez nagyon távol ál! Röviden hadd mondjam el egy élményemet: Fiatal ember voltam. Egyszer azt mondta nekem: –Laci, vidékre kellene mennem, elvinne-e? –mert Õ nem vezetett. Természetesen Tüskés Tibor: Alaine adta Miklósnak. A könyv belsõ elvállaltam. Egy családot látogattunk, ahol a kisgyermek leukémiás volt. Ez legalább huszonöt éve volt, és akkor még borítóján olvasható is: A-nak. Magát a regényt is egy nõalak nagyon magas volt a gyermekhalandóság e betegségben. Ma, nézõpontjából meséli el, ami ennek az erdélyi utazásnak a hála Istennek, történt elõrelépés! Akiket megmutatott, története. akikrõl filmet készítettünk, lehetett tudni, hogy hamarosan

- 46 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

emlékezzünk!

Schäffer Erzsébet: Szerintem lehetetlen elképzelni, már csak azért sem, mert együtt éltek. Csak egy pici férfi-nõi jelenet, amit most már elszabad mondani: Kisoroszi. Sokadik találkozásunk. Azzal a céllal mentem akkor oda, hogy az Alaine-nel készítek interjút, volt valami aparopója… nem emlékszem pontosan. Ültünk hárman, hirtelen sült paprika, szekszárdi bor, macskák, tele a mosogató. Készültek elmenni, és mondtam az Alaine-nek –a Miklós akkor már erõsen nagyot hallott–, hogy én érzek valamit… A Miklós olyan távolságtartó volt: tudta, hogy nem hozzá érkezetem. Erre azt válaszolta: Én is. Csináld meg vele az interjút. Így történt meg, hogy akkor a Miklóssal ültünk le beszélgetni; nagyon jól sikerült, igazán. Rá pár héttel Alaine-nel, és a Nõk Lapjában is ilyen sorrendben jelent meg, néhány hét elmúltával. A sok mosatlan ott volt, Alaine-nek el kellett menni, odaállt Miklós elé, és ezt mondta neki: Miklós, mosogass el! Õ ezt válaszolta: Jó, édes uram! –sokszor használta ezt a fordulatot. És akkor az Alaine kiment valamit intézni, akkor a Miklós odajött és azt mondta: –Mosogatni fogok. [Schäffer Erzsi eljátssza, egészen érzékletesen; a második önfeledt nevetés a még mindig szívszorító feszültségben] Ez nagyjából tizenegy éve volt, és itt van ez a fiatal Nõ, aki elõtt én, a gyönyörû férfi mosogatni fogok… Sok játék volt ebben a délutánban, és nagyon jó volt, hogy utána leültünk. Most ezt tudom. Tüskés TTibor ibor ibor:: Arra gondolok, hogy szerencsém volt, mert ismertem több XX. századi írófeleséget. Azt a közös tanúságot merném levonni, hogy jelentõs író feleségének lenni nagyon nehéz dolog, vagy még inkább sorscsapás, ha úgy vesszük. Ha Németh László feleségére gondolok, vagy Illyés Gyula melletti Kozmucza Flórára, vagy Weörös Sándor melletti Károly Amyra… Amennyi felületes információnk lehet ezekrõl a kapcsolatokról, szerelmi viszonyokról, személyiségekrõl, azt hiszem, ez elmondható. Általánosságban kiterjeszthetõ Polcz Alaine és Mészöly Miklós kapcsolatára is. De azt hiszem igazán az fontos, amit egymásnak köszönhettek! A hatvanas évek elején találkoztam velük, együtt, itt, Pécsett, és akkor Õket a bábozás hozta ide. Akkor nem sikeres Kossuth-díjas, idegen nyelvekre fordított szerzõ volt Mészöly Miklós, hanem a szekszárdi barátja támogatásával –aki akkor a Budapesti Bábszínház vezetõje volt– bábjátékokat írhatott, és azért jöttek Pécsre, hogy a nemzetközi bábfesztiválon részt vehessenek. Alainet, mint pszichológust érdekelte a bábjátszás, Miklós pedig mint szerzõ foglalkozott a témával, írt báb darabokat, meséket. Hogyan épülhetett be az Õ életükbe? Mint az egyik legcsodálatosabb mûvészi kifejezési forma. Az egyetlen, ami minden mûvészi instrumentum nélkül esztétikai élmény keltésére alkalmas: egyetlen ember, két színész szerepét tudja eljátszani, mert ráhúz a kezére két figurát, mondjuk egy Jancsit és egy Juliskát, és Õ, egy maga, a gyermek számára tökéletesen és hitelesen megszólaltatja az egyiket és a másikat is, egy maga, két különbözõ hangon. Ezt conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

a csodálatos képességét a bábjátszásnak tudta beépíteni a maga gyógyító praxisába, a beteg gyermekek és a külvilág kapcsolatának kiépítésére Alaine. Ebben is társak tudtak lenni, ebben a félreszorított, és nagyon a szellemi élet perifériájára szorított állapotukban is. Egészen addig, hogy sok közös erdélyi utat tehettek, és az erdélyi élmény adhatta –Alaine Kolozsvárott született–, közvetíthette azt, amirõl a Pontos történet útközben szól, amit a mészöly kritika nem helyez túlzottan elõtérbe, ugyanis egy meglehetõsen realista szabású mû ez, de nagyon hiteles, és aki az erdélyi élményben tágítani akarja a világát, és nem csak történelmi írásokat olvas, az egy szépirodalmi mûvön keresztül megtapasztalhatja azt, amit Erdély lelkének, vagy amit Erdély XX. századi sorsának lehet nevezni. Hogy azt a bizonyos augusztusi kiugrását, hogy organizálta meg Bukarestben a német tisztek leitatásával… Ezt a históriát egy csillag alatti megjegyzéssel Alaine is úgy kommentál, hogy „úgy hallottam én is”. Ez hozzá tartozik a magyar-román történelmi kontaktushoz, mint ahogy az is amit Trianonnal kapcsolatban Kodolányi Jánostól hallottam, hogy azt is jó derék keleti szomszédaink hogyan organizálták meg, hogyan hangolták egy vagonnyi szép leánnyal a trianoni küldöttség kedvét arra, hogy megkössék azt a bizonyos diktátumot. Ez is hozzá tartozott a történelemhez. Baranyai László: Megint kezdenék egy témát, aztán csatlakozzatok hozzá! Alaine szelleme itt lebeg fölöttünk, de egyelõre nem szent még: Ember volt. Voltak olyan tulajdonságai, amelyek nem mindenkiben keltettek osztatlan elismerést illetve kritikát. Az abszolút igazság keresése szélsõ határok között mozgatta, az abszolút tökéletességre való törekvése Õt kommunistából szélsõséges vallásossá tette, az egyik vallásból a másikba tette, a végén pedig ateistából hívõvé tette. Mindig kereste a tökéletességet. Azokkal, akik vele rosszat csináltak, megpróbált valamiféle közösséget vállalni, mert úgy vélte, hogy annyira rossz emberek mégsem lehetnek; bonyolult történet, de így van. Még egy dolog, ami Alaine-re roppant jellemzõ volt, és a mûveiben is megjelent: a tökéletes koncentrálás

- 47 -

emlékezzünk!

egyvalamire. Ezt úgy tudom megfogalmazni, hogy a tágra nyitott, és nem pislogó szem. Így nézett a Miklósra. Ott állt, nézett a Miklósra, és ki süti le elõbb a szemét. A Miklós. Tõle csak a tökéleteset várta el. Tágra nyitott szemmel, Neki nem volt semmi elég jó; még jobb kellett. Megmondom õszintén, ezt a Miklós nehezen viselte; mindenki nehezen viselné, én is és Önök is. Azt, hogy mindig, minden másodpercben a legtökéletesebbet várják el. Ettõl is lett a Miklós tökéletes, mert valóban, az Õ életmûve olyan, mint egy simára csiszolt szikla egy folyamban, amit a folyam kikerült, mert egyszerûen nem lehet átlépni rajta, és a mészölyi mûvek tökéletessé válásában Alaine-nek roppant nagy szerepe volt. Visszafelé nem volt ennyire erõs szerep, inkább az jelent meg, hogy a Miklósnak hihetetlen precíz nyelvtani fogalmazási igénye addig csiszolgatta, amíg végül Alaine sírt már. Mert azt mondta neki: –Egy magyar író felesége hogy írhat így, hogy lehet ez ilyen trehány? –úgyhogy hatottak egymásra. Úgy gondolom, hogy ma a Mészöly a Polcz Alaine nélkül, nem volna a Mészöly, nem csak a Pontos történetek miatt, hanem általában a rettenetes késztetés miatt. De látom, mondd Te, mert tiltakozni akarsz!

mindig a Miklós hozza föl a lapot –bocsánat, amiért a Nõk Lapjával példálózom! –, és Õ olvassa fel elõször. De édes Erzsi! Egyszer vigyél el engem egy szerkesztõségi ülésre, hadd mondjam el, hogy ilyen ruhákat a magyar Nõk nem tudnak megfizetni! Miért nem arról beszéltek, hogy…?! És állandóan ötlete volt. Gondoltam, hogy van ennek az asszonynak más gondja is, ezer más, és egyszer valóban el akartam vinni, föl is ajánlottam egyszer a lapnál, hogy hallgassuk meg… Zseniálisan földhözragadt ötletei voltak, mindenre, akár az irodalom rovatra, az egészség rovatra is. Ez olyan megható volt nekem… Az egyik legutolsó interjúban, azt mondja: –Te, a fiatalok miért esnek ennyire egymásnak azonnal és rögtön, miért? És akkor elmondta, hogy most olvasta, A csók karizmája címû könyvet, és micsoda árnyalatai vannak, hányféle zege-zuga, formája, pillanata, színe… Micsoda dolog! Nem lehet ezt! Nem a húsról van szó, hanem a lelket muszáj belevinni! De olyan jó volt, külön kis tanulmányt lehetett volna írni arról, hogy Õ, nyolcvannégy évesen a csókról –nem is tudtam most jól interpretálni– hogyan és milyen jól beszél: ízesen, tudva a lényegét a dolgoknak. És hogy miért fontos a gyermekkori babát megõrizni? Egy kis tanulmányt tudott errõl, ott rögtönözni… Vagy, hogy mennyire figyelt minden pici dologra: a pici dolog nagy dolog lett az Õ elmondásában... Amikor az egyik kis betegérõl beszélt –nekem ez felejthetetlen történet–; nem is a történet, a figyelme: kisfiú, akirõl tudták, hogy meg fog halni, akkor a túlélési arány borzalmasan alacsony volt, nagyjából tizenöt százalék. Mondja az Alaine, hogy: –Milyen közel vannak a gyermekek az Istenhez –tõle hallottam elõször ezt a megfogalmazást–, mennyire intelligensen tudják a dolgok lényegét és hátterét, és mi nem tudunk hozzájuk felnõni. Ez a kisfiú tizenhárom vagy tizennégy éves volt, és nagyon szegény, szerény családból érkezett, és már régóta ott volt a kórházban. Amikor meghalt az éjjeliszekrényében megtaláltak egy kis összeget, és az volt a kis papíron odaírva, hogy: „Temetésemre.” Azt mondja: –Ez a gyermek készült, tudta, soha nem sírt, soha nem panaszkodott, ugyanakkor sosem mondta, hogy készül arra, és azt sem, hogy félretesz a szüleinek segítség gyanánt. Ott volt a fiókjában, csöndben berakva… Ezeket az apróságokat az Alaine úgy tudta elmondani, ahogy kell: a lényeget tudta elmondani ezekkel a kicsi dolgokkal, amelyek a legnagyobb dolgok, s ezt megint csak tudta. Így lehetett belõle építkezni.

Tüskés Tibor: Nem, nem! Inkább választ találni arra a problémára, amit mondtál, hogy milyen tág érdeklõdés és elkötelezettség tartozik az Alaine-nek az életéhez, akár a Miklóséhoz. Mert a Miklósnak a buddhizmussal való kapcsolatáról a Tomka Beáta könyvében olvastam elõször. Ilyenrõl a Miklós nem beszélt soha. Viszont az Alaine az effajta mondatok megfogalmazásában vagy közlésében azt hiszem, sokkal nyíltabb, sokkal közvetlenebb volt. Na, most az, hogy Õ honnan és hová jutott el, az számomra a legcsodálatosabb emberi ideált és életprogramot fogalmazza meg: a keresõ Embert. Akivel szemben a fanatikus, a buta ember van, aki valami egybe belerögzõdik, és akit nem lehet kimozdítani. Ez a legveszedelmesebb, a diktatúráknak ezek az emberek adják meg az alapját, és aki tagadja ezt a programot, ezt a világszemléletet, az a keresõ Ember. Akibe beletartozik a kételkedés, a kíváncsiság, aki nem hisz, és nem csak az elõtte felmondott leckéket képes újra megfogalmazni, hanem problémát lát a világban és a valóságban. Ezt a keresõ Ember típusát érzékelem én a Polcz Alaine személyiségében és az egyéniségében is. Ez teheti szerintem érdekeltté –a rekoncepciók ellenére– az olvasókat a mûveiben is. Mert nem hiszem, hogy mindenki egyetért azzal az életfelfogással, hogy a halálra készülni kell. Evvel egy Polcz Alaine könyv elolvasása során szembesül az olvasó, és kell, hogy önmagában is Baranyai László: Megköszönöm a figyelmüket, és azt valamiféle választ megfogalmazzon. Mert valóban az élet megadja neki, hogy egy rokona mellé kelljen állnia, vagy nem kérem Önöktõl, hogy maradjunk kapcsolatban a Polcz és tud a rokona mellé állni. Mészöly mûveken keresztül! Köszönöm az ittlétüket, a figyelmüket! Schäffer Erzsébet: Az életbõl, a való életbõl építkezett –vj– az Alaine mindig, és szerintem ez nagyon jellemzõ volt rá, egyszerû dolgot mondok: mindig elmesélte, hogy: – Tudod, [email protected]

- 48 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

kortárs irodalom

Vena Literatura A rózsák illata

Egy beteg vallomás

A rózsák illata Szerelmes párok mámora. Ha egyszer megérzed, Nem kell többet nézned. Emléke megmarad évekig, S elérhet egészen a szenvedélyekig. Ha ketten érzik egyszerre Együtt ébrednek a szerelemre. De ha valaki egyedül szagolja, Az a szívét megmarja. Ellene nem tehet semmit, A méreg eléri a szívét. S utoljára látja kedvesét. De ha a rózsa párja elérhetõ, Vele minden szenvedés kitörölhetõ. Ez az éjjel álma, S ez szerelmünk csodája. A rózsák illata, Magányosok kárhozata, Reménykedõk vigasztalása. Lelkieknek méze, Szerelmesek szerelme. A rózsák illata megmarad örökre, S szívem mindig kész lesz szívedre.

Ketrecbe vagyok zárva, Mint egy kisded árva. Egyedül a hûvös idõben. Bõrigázva az esõben. Mellettem nem fekszik semmi. Hiába suttog bármi. Azt mondják más, vagyok, Mert összekötnek a világok. Itt nem lehetsz õszinte, Mert a többi ember nem ismerte. Hiába mondom mit hallok, Ha hülyének tartanak a doktorok. Mellettem, ha egy angyal áll, Minden gondolatom elszáll. Adhatnak nekem bármit, Ha nem szerethetek akárkit. Kényes álmosság gyötör, Mely minden hitet megöl. Hiába vagyok e házban, Ha egyedül hagynak egy szobában. Tõlem senki sem kérdez, És így lesz szép ez. Veled vagyok Uram, Te vagy most minden utam. E sárga háznak nincsen kiútja, Csak a Mennynek dicsõ kútja.

-Enyedi Gergely-

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 49 -

asztalravaló

GASTRO OLDAL A Csodakifli fondorlatai és a bûvös nyolcas rejtélye – egy újabb boszorkánykonyhai titok Ha szabad idéznem Váncsa István szavait újfent: „... a gasztronómia olyan mûvészet, amelyben a mû élvezete, tehát a befogadás legalább annyira meghatározó jelentõségû, mint a mû létrehozása, sõt néha fontosabb annál, néha meg azonos vele.” Bár lassan könyvajánlóvá formálgatom a gasztro rovatot kitartó munkámmal, az idézésre méltó gondolatoknak nem tudok ellenállni, úgy ahogy az elkészítésre érdemes, ínycsiklandozó recepteknek sem. A fent említett író, médiaalak Ezeregy recept címû munkája pedig telis-tele van ilyenekkel. Ajánlom meleg szívvel olvasásra, szép kötése végett konyhai dísznek, ötletgyûjtésre, konyhaszellemtanulásra, fõzõcskézéshez. Ajánlom, ahogy a most következõ receptet is, mindenkinek. Kezdõknek, haladóknak, konyhába még sohasem lépetteknek, alapokat tanulni akaróknak sikerre szert tenni vágyóknak.

Kifli. Kiadós, egyszerû recept. Édesanyám receptkönyvében „Hugi féle kifli”, az enyémben egy félreértés végett „Csoda kifli” néven szerepel. Nálunk minden ételnek

- 50 -

neve van, akad a Boszorkánypogácsától kezdve, a Bagolyszemen át Pfüchler herceg fagylalttortájáig minden, nem kis szórakozására kedves ismerõseimnek. Egyéb szakácskönyvekben is találhatunk receptemre hajazó leírásokat „Sörkifli” címen, ám az enyém különlegességét az adja, hogy nem kell mérleg a hozzávalók méricskéléséhez. Hozzávalók: Egy jó baráti társaság, akik pár pohár bor, egy-egy jó beszélgetés, muzsika mellett megeszik, és a dicséret babérkoszorúját helyezik a készítõ fejére. A dicséret is garantált és a társaság is. A kisült ropogós kiflik gyönyörûek, s ínycsiklandó illatukkal maguk köré gyûjtik potenciális elfogyasztóikat. Amikor a kollégium berkein belül elõször vetemedtem e kedvencem sütésére, jócskán megnõtt a konyha látogatottsága. Volt az érdeklõdök közt egy srác, akit addig csak nagy ritkán a lépcsõfordulóban láttunk elfordulóban. Bejött, bemutatkozott, s talán még kezet nyújtani sem tudott, nehogy ne maradjon kezeiben a finomság számára elég markoló kapacitás. Már dicsért is illatot, hangulatot. Persze megkínáltuk. Persze, hogy elfogadta. Rajongói kör lesz, sõt ha alkalomra készül a kifli, dugdosni kell, hogy megérje a helyszínt, idõt. Szükségeltetik még gyúrni nem rest kar s tenyér. És kell persze türelem, kivárni míg a tészta kidagad a fazékból, vagy le nem robbantja a kelesztõ edény tetejét, kinek-kinek ízlése, birtokában lévõ eszköztára szerint. Mindenképp rendelkeznünk kell gyúrásra-sodrásra alkalmas felülettel és mángorlóval, s ezek használatának fortélyaival. Az elkészítés igényel még némi fondorlatra való hajlandóságot, hogy minél több variációt alkothassunk egy témára. Ha mindez már birtokunkban, akkor sorolnám a matériákat: 1 kg liszt (innen a nyereség, ha kilós kiszerelésben jutottunk hozzá, hogy nem kell mérleg), 3 dl olaj, 3dl langyos víz, 3dl langyos tej (hogy nehogy vacogjon foga a kis élesztõcsíráknak, amikbõl 7,5 dkg kell), 3 evõkanál cukor (hogy kelesztõink szép nagyra növekedhessenek az éltetõ szénhidráton, s persze sok gázzal fújják nagyra s könnyedre kiflijeink) és végül egy evõkanál só. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

asztalravaló

Az elkészítés egyszerû, kelt tészta volta ellenére könnyûnek mondható. A lisztet elkeverem a sóval, hogy egységesen jusson mindenhová a tésztába. Az élesztõt a cukros tejben megfuttatom, s a liszt közé keverem, hozzáadom a vizet, olajat is. Összekeverem, dagasztom, ahogy Nagymamám mondaná, addig, amíg nem izzadnak ki a falak. Eztán melegre teszem, pihenni. Miután megkelt, kiveszem a gyúródeszkára, kicsit még gyúrom, és nyolc egyenlõ cipóra osztom. A nyolcas varázsszám e receptem esetében. Rejtély ezennel megfejtve, elárulom a boszorkánytrükköt: Nyolcra könnyû osztani, csak négyszer felezni kell. Minden egyes buciból nyolc kifli születik. Mi sem könnyebb, kinyújtom, és mindig felezve ketté vagdosom átló mentén, amíg nyolc cikket nem kapok. Ugye, hogy fondorlatos?! Így hatvannégy szép egyforma,s jól kipróbált, méretében optimális kiflit süthetünk. És a trükközés után következzen a varázslat! Sorolom az alternatívákat, mi történhet most. I.) Feltekergetem, tepsibe rakom, tetejét egy tojás sárgájával megkenegetem, s szórok rá A) sót B) sajtot C) pirospaprikát D) egész szemû mákot E) szezámmagot F) köménymagot G) fokhagyma granulátumot, E) aprított tökmagot. II.) Feltekergetés elõtt megkenem pizzakrémmel, eztán helyezem tepsibe a kis kunkori kifliket, kenem tojással s megszórom reszelt sajttal. III.) Apróra kockázott bacon szalonnát teszek bele. A folytatás, mint elõzõekben. Ezt variálhatom még, majonézes tormát is teszek a szalonna mellé. IV.) Sonkakockákkal és sajtkrémmel töltöm meg, vagy sonkakockákkal és feldarabolt olívabogyóval. Ezek tetejére szerintem elég csak a tojás, fénynek.

A tepsibe rakáskor a távolság buktatója lehet sültünknek, elõre kell gondolni rá, sülés közben jelentõsen fokozódik a kiflikék mérettartománya. Bár, ha összenõ, kínálhatjuk szeletelve is, ízértékébõl mit sem veszít. A sütõben 200°Con, közepes lángon aranyló színûre sütöm õket. Gyorsan sül, gyakran rá kell pillantani. Fogadjátok szeretettel, sütögessétek bátran, kínáljátok meleg szívvel! -GyE-

Süteményrecept (gyesen lévõ anyukáknak) Távolítsuk el a plüssmacit a sütõbõl, és melegítsük a sütõt 160°C-ra. Gõz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütõbõl, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: "Nem szabad, Öcsi!" A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezébõl, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evõkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitõl. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintõport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliáscukrot és 30 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgõ plüssmacit a sütõbõl, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellõztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk fõnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az elõbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütõbõl. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitõl. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. Bevonómáz: Keverjük össze a következõ hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a rohadt plüssmacit a grillsütõbõl, és dobjuk el. Jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendõrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy õt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejérõl. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 1/2 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tûzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befõttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütõbõl. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.

- 51 -

égkép

ESTI MESE Az ég tör téne történe ténette II. „Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van…” (Kosztolányi)

Késõre jár, kipillantok az üvegen, a lámpám halovány tükre mögött rosszindulatú felhõk hada takarja írásom témáját. Pedig de szép lenne úgy írni, hogy felpillantva lekörömölöm, mi éppen eszembe jut! – nagy élmény lenne, bár bizonyára nem az Olvasónak, hiszen az a kavalkád, ami a felhõk fala mögött játszik bújócskát, nehezen szedhetõ rendes sorokba. Ráadásul ahány nép, kultúra, annyi égi megfelelõ, történet-láncolat, mondakör! Az áttekinthetõség kedvéért ez alkalommal az ég történetének „csupán” a magyar vonatkozásait tárom az Olvasó elé. Mivel is kezdeném, ha nem a legismertebb ponthalmazzal, a Nagy Göncölszekérrel! Azt talán sokan tudják, hogy sokunk kedvence egész évben látható, soha nem gördül a látóhatár

- 52 -

alá – a Sarkcsillaghoz való közelsége folytán. A másik, kevésbé ismert neve: Nagy Medve (Ursa Major), de ezen utóbbi megjelölés görög mitológiai eredettel rendelkezik, és a csillagkép ezen megnevezése jóval több csillagot foglal magába, mint a Göncölszekér. A magyar mondák során számos név és ehhez illõ történet csapódott hozzá. A honfoglaló elõdeink szerint Göncöl egy híres csodatevõ táltos volt, aki számos rendkívüli képességgel rendelkezett: bárkit meg tudott gyógyítani, beszélt a fákkal és madarakkal. Egyszer azonban õ maga szorult segítségre, ugyanis eltört szekerének rúdja. De az emberek könyörgése ellenére is cserbenhagyták. Ezért Göncöl feldühödött, a lovak közé csapva felrepült az égbe, és ma is ott köröz. Más mondák azonosítják Göncölt Szent Péterként, Konrád császárként (akit Lehel megölt a kürtjével) vagy a magyarok Öregisteneként. A szekér rúdjának középsõ csillaga a Mizar, amihez rendkívül közel helyezkedik el kísérõje, az Alcor, aminek számos népi eredetû elnevéze ismert: Ostoros, Kocsis, Béres, Kisbéres stb. Eredete abból a mondából származik, miszerint Jézus egy alkalommal kocsin utazott, és a kocsisnak bérül az örök üdvösséget ajánlotta. A kocsis inkább azt kívánta, hogy örökké a kocsija bakján ülhessen. Jézus teljesítette kívánságát, de büntetésképp, hogy nem az üdvösséget választotta, a kocsi az idõk végezetéig hátrafelé volt kénytelen gurulni. A Göncölszekér az égen valóban a rúdjával ellentétes irányba halad! A Nagy Göncöl társa –bármily meglepõ– a Kis Göncölszekér, amely valóban kisebb méretû, és ugyancsak hét csillagból áll, mint bátyja. Ezen csillagkép is több megnevezéssel bír, ilyen a Kis Medve (Ursa Minor), ami görög eredetû, de találkozhatunk még a „Göncöl Térítõjé”-vel is – mivel körülötte kering a Nagygöncöl–, vagy hallhatjuk az Ég Köldökeként is. Különlegessége, hogy rúdjának utolsó csillaga egyben a Sarkcsillag (Polaris), ami nagyjából az éggömb északi pólusán helyezkedik el. Ezért tûnik úgy, hogy az északi éggömb konstellációi e körül a csillag körül járják szüntelen keringõjüket. A Göncöl-pároshoz hasonlóan egész évben látható még jónéhány csillagkép. A Cepheus (Kéfeusz) alakzat a görög monda szerint kapta nevét Etiópia egykori királyáról. A magyar eredet szerint viszont egészen más a helyzet: a hagyomány Részegembernek nevezi, akivel Jézus és Szent Péter talákozott, amint az Ég Útján –a Tejút egyik magyar megfelelõje– mentek. Jézus, elkerülvén a kellemetlen találkozást, kitért a részeg ember elõl, míg társa változatlanul folytatta útját. Ez magyarázza egyben azt is, hogy a Tejút ezen a ponton Y-alakban elágazódik. A Cepheus legfényesebb csillaga a néptõl a Nyüves Kutya-elnevezést kapta, amivel Jézus még a Részegembert megelõzõen találkozott, de ott nem tért ki az útjából, mondván, az nem akar ártani senkinek – a részeggel ellentétben. A Részegember valahol meg is kellett alapozza állapotát, ezért megtaláljuk fejünk felett kedvenc helyét, a Korcsmát is. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

égkép

Ez hivatalosan a Casseiopeia csillagkép, ami Cepheus feleségét szimbolizálja – a görögök szerint. A nyári égbolton található egy apró csillagkép, az Északi Korona (Corona Borealis), ami a hagyomány szerint azt a koszorút jelképezi, amivel megkoszorúzták Máriát, miután József eljegyezte. Ugyancsak kicsiny halmaz a Lant (Lyra), aminek legfényesebb csillaga a Vega. Ez utóbbit Csõsznek hívják, aki a szalmát lopó cigányt –aki nem más, mint az Altair csillag a Sas csillagképben– próbálja elkapni, de mindhiába, nem képes utolérni. Az elhullott szalmát jelöli a Tejút. A téli égbolt látványos konstellációja a Bika (Taurus), ami rendelkezik egy igencsak érdekes objektummal: a Fiastyúkkal (Pleiadok). Ezen utóbbi gyöngyszem hét fényes csillagból tevõdik össze, amik a Kis Göncölhöz hasonló alakzatot formáznak. Ebben az esetben is több mondai eredet létezik. Az egyik szerint egy tündér ajándékba kapott egy aranytyúkot és hat csibét a Szélanyótól, és mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálhassa kedvesét, hálából elhelyezte õket az égen. Nevezik Fagyhozó csillagnak is, mivel õsz közepétõl lehet megpillantani az esti óráktól. Fontos szerepet játszik az útmutatásban is, hiszen valóban látványos és könnyen felismerhetõ kincse az ég repertoárjának. Ezt igazolja a Mátyás király lovát keresõ Kampó táltos regéje is, akit a leszálló Fiastyúk igazított útba. Ugyanakkor Erdélyben már Szitástyúknak hívták, mivel a mennyei ragyogást vélték felfedezni a csillagok sugarában, ahogy az áttûnik az égbolt szövetének apró lyukain. Ugyancsak téli csillagkép az Orion, ami a magyar nép ajkán Kaszásként vált elterjedté. Az alakzat sok fényes csillaggal rendelkezik, melyek közül sokan kaptak saját elnevezést: Vontatók, Rudasok, Marokszedõk, Kaszászsombék, Kaszáscsillag. A kaszásoknak a szomszédos Sánta Kata viszi az ebédet. Õ nem más, mint az égbolt legfényesebb csillaga: a

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

Sirius. Sántaságát annak köszönheti, hogy korábban megbotlott a kaszában. A Sirius a Nagy Kutyához (Canis Major) tartozik, aminek hagyománybéli megfelelõje a Sántakoldus Talyigája. Még sokáig, nagyon sokáig lehetne sorolni a legkülönbözõbb mondák legkülönbözõbb szereplõit, hõseit, szenvedõit és az õ meséjüket. De úgy gondolom, hogy a fent leírtak –igaz, elég szegényesen– betekintést nyújtanak abba a hihetetlenül szerteágazó és lebilincselõ történetbe, ami a fejünk felett zajlik nap mint nap – még ebben a pillanatban is. [email protected]

- 53 -

iránytû

VILÁGPOLGÁR A Világörökségek nyomában II. Jordánia Tizenhat napos szíriai utazásom után autóbusszal mentem Jordánia fõvárosába, Ammanba. A buszjegyem 1400 Ft-ba (!) került, az út három órát tartott, és ezen felül még három óra volt csak a rettenetes határátlépés. Ennek lépési: 1. szíriai vízum pecsételése, 2. ezt a buszon ellenõrizte a határõr, 3. a csomagok ellenõrzése, 4. jordán vízum érvényesítése, 5. ezt a buszon ellenõrizték. Ammanba délután érkeztem meg egy olyan buszpályaudvarra, aminek nagy részét már elköltöztették, de szerencsére ami maradt, az a város központjában volt. Szíriához képest Jordánia nagyságrendekkel drágább (1 jordán dínár kb. 270-280 Ft...), viszont az árak a magyarhoz képest mérsékeltek. Ammani szállodámat könnyedén megtaláltam, ennél jobban nem is lehetett volna a központban. Este megkerestem az útikönyv által ajánlott arab éttermet, ahol jellegztetes ételeket ettem: fúl, felafel, humusz, mindehhez nagy lila hagymák és mentatea. Sosem fizettem többet egy dínárnál, és jóllaktam. Amman (Rómához hasonlóan) dombokra épült, így a gyalogos városnézõ séták különösen fárasztóak voltak. Modern nagyváros, 6-8 sávos utakkal, luxusszállodákkal, nagy parkokkal. Nyoma sincs az õsi, arab kultúrának, kivéve a városközpontot. Itt található a világ legmagasabb zászlótartó rúdja (szerintük...), az arab citadella (nálunk ez a fellegvárnak felel meg), viszonylag fiatal (100 éves) mecsetek, és egy több mint ezer éves, sziklából kifaragott római színház. Régészeti Múzeumában 6000 éves szobrok, a világ legelsõ faragott szobrai láthatók. Ammanban öt napot töltöttem, és innen közelítettem meg a szomszédos nevezetességeket: Jerash (római romváros), Holt-tenger, Nébó-hegy, Madaba. Legemlékezetesebb a Holttenger volt! Reggel indultunk szervezett túrával. Ennek oka, hogy a Holt-tenger másik oldala már Izraelhez tartozik, és a közelben vannak a palesztin területek is. Útközben így is többször igazoltattak minket. Délre értünk a tengerpartra, tûzõ napsütés, 50 fok. A belépõ 5 dínár volt, de ezért egy kellemesen kiépített strandon lehettem. A víz sótartalma tízszer nagyobb, mint a tengereké. Én háttal mentem be a vízbe, mert ha az ember szemébe megy a víz, percekig nem is lát a fájdalomtól. De amikor elfeküdtem a vízen, meglepetésemben felkiáltottam! Lebegtem a vízen, nem kellett semmit csinálnom, úszni képtelenség. A végtagjaimat nem tudtam a víz alatt tartani, és ha függõleges helyzetbe kerültem, akkor feltûnõen hasonlítottam egy bójához. Néha kellett egy-egy karcsapás, nehogy átvigyen a sodrás Izraelbe (nem volt vízumom ugyanis...). És bekentem magam a híres

- 54 -

holt tengeri iszappal, hátha javít valamit rajtam. Ugyanígy tett néhány fekete bõrû is, de rajtuk nem látszott, hogy bekenték magukat. A strand boltjában bevásároltam: holt-tengeri iszap, só, szappan az otthoniaknak. Madaba-ban csodás mozaikmúzeum és templom található, ahol mozaikból látható Jeruzsálem és a Szentföld térképe. A Nébó-hegy Mózes sírját rejti, bár ezt (még) nem találták meg. A feltételezett sír felett õsi templom áll. A Biblia szerint Mózes errõl a hegyrõl nézett le az Igéret Földjére, ahova õ nem léphetett be, és itt halt meg a hegyen. A kilátás valóban gyönyörû a Holt-tengerre. Jó idõben lehet látni Jeruzsálemet, Ninivét, Betlehemet. Mivel ezen a reggelen elaludtam, így itt ettem meg a magammal hozott reggelit. Amit nagyon sajnálok, hogy nem tudtam megnézni azokat a barlangokat, ahol a kumráni tekercseket találták, de az már Izraelben van. A harmadik napon Jerash-ba mentem, egyedül. Ehhez kellett egy taxi, ami kivitt a buszpályaudvarra (ezek mindig a város végén vannak), innen pedig egy busz Jerashig. Jerash a rómaiak városa volt, a híres Dekapolisz tagja. Még ma is megdöbbentõ nagyságú romokat, épületeket, színházakat, oszlopsorokat láthattam. Négy órámba került, míg mindent megnéztem. És három hét után elõször svédasztalos, meleg ebédet ettem. Azt hiszem több napra elõre felvettem a szükséges tápanyagmenniységet. Visszafelé persze nem találtam meg a megfelelõ buszt, így Amman valamelyik szélén találtam magam. Csak egy angolul beszélõ fiú és a térképem segítségével találtam vissza a szállodába. Az arabok imádnak segíteni másokon, csak ez nem mindig sikerül nekik. A negyedik napon elment az áram, és délutánig vissza sem jött. Ez a nap kicsit unalmas volt, mert már mindent láttam, így inkább csak sétáltam a piacokon, utcákon, és ismét degeszre ittam magam gyümölcslevekkel. Másnap délben taxit fogtam, elõtte a portással felirattam arabul, hogy hova akarok menni. Egy másik buszállomásról indult a busz, ami Jordánia, és talán az egész negyven napos túra egyik legnagyobb csodájához vitt: Petra-ba. Két jegyet kellett vennem: a busznak nincs csomagtartója, így az ülésre kellett raknom bõröndömet, ami egy plusz jegy. Így sem volt sok, egy jegy kb. 600 Ft-ba került. Az út a sivatagi autópályán ment

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

iránytû

keresztül, szerencsére a légkondi jól mûködött. Három óra múlva érkeztem meg Wadi Musa-ba (ebben a faluban található az õsi Petra). Az út során most elöszõr a szálloda elõtt rakott ki a busz, nem kellett taxira költenem. Kipakoltam, pihentem és este legyalogoltam (2 km) Petra bejáratához, a jegyközpontba információkért. Három napos jegyet vettem, ez 31 dínár (8500 Ft) volt, de Petra az újkori világ egyik csodája, minden pénzt megért, hogy lássam. Kellemes hírt közöltek: három napos jegy esetén a negyedik nap ingyen van! Másnap 5-kor keltem, reggeliztem, és fél hétre a bejáratnál voltam. Innen 800 métert kellett megtenni, hogy elérjem a Siq bejáratát. Ez a sziklahasadék vezet Petra-ba (lásd valamelyik Indiana Jones filmet!). A Siq 1200 méter hosszú, kanyargós, néhol 2 méter keskenyre szûkül. Én tudtam, mi vár rám a Siq túloldalán, de csak jöttek a kanyarok, és még mindig nem tûnik fel a csoda. A vége felé már nem bírtam várni, szinte futottam, és egyszer csak a sötét Siq egyik sarkában a szikárzó nap által beragyogott Kincstár egy nagyon apró részlete bukkant fel. Majd lépésrõl lépésre bontakozott ki az épület többi része is. Végül ott álltam Petraban, a Kincstár elõtt (Al-Khazneh)! Több száz méteres sziklafalak öleltek körül minket. Az ember nem tud ilyenkor mit csinálni, én is csak órákig álltam és néztem, és nem szégyenlem, de elsírtam magam. Itt vagyok Pécsrõl, 4000 km-re az otthonomtól, és láthatom ezt a csodát. Reggel hétkor szinte csak én voltam itt, teljes csend, turisták sehol! Leírhatatlan szépség. Petra a nabateusok fõvárosa volt kb. 1000 évvel ezelõtt. Minden épületüket a sziklából faragták ki, azonban ma már szinte csak sírokat találtak, és néhány templom maradványát. Az út tovább vezet a városba, tíz méter magas sírok között érkeztem meg az oszlopokkal szegélyezett fõutcába. Ekkor már dél volt, a város megtelt emberekkel, tevékkel, szamarakkal, lovakkal, néha állatkertben éreztem magam. Alig bírtam elzavarni az arabokat, mindenáron rá akartak ültetni a büdös tevéikre. Mondtam: én gyalogolok. Erre mondják: de messze van! Mondom: micsoda? Arabok: ahova megyek... No, akkor ezt megbeszéltük, mondom: sukran és masszalama (köszönöm, viszlát). Még ezen a napon elmentem Petra másik nevezetességéhez, a Kolostorhoz (Ad-Deir). Ide 45 perc után, conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

300 méter szintkülönbséget legyõzve, egy kanyargós ösvényen érkeztem meg. Ha akartam volna, ide is felhoztak volna szamárral. De valahogy azt éreztem, hogy ide gyalog kell megérkezni. A Kolostor még a Kincstárnál is hatalmasabb, de szabad térben helyezkedik el. Ugyanazok az érzések, csak álltam és néztem. Volt itt egy kis büfé, pihenõteraszokkal, ide le is feküdtem. A legtöbb túrista ezt a két épületet nézi meg, és elhagyja a várost. Én másnap egy nabateus alagúton és egy másik szurdokon (wadi) keresztül mentem Petraba. Megkerestem azt az ösvényt, ami a Kincstár feletti, azzal szemben lévõ sziklafalra vitt fel. Mivel jelzések nem voltak, a lábnyomokat követtem, és az orrom után mentem, de végül is helyes irányban maradtam. A Kincstár ebbõl a magasságból még lenyûgözõbb! Lent csak kis pontokként látszódtak a turisták, csak hangfoszlányok jutottak el hozzám. Kiváló hely az ebédhez (ásványvíz, alma, banán, füge)! Egy másik ösvény az Áldozatok hegyére vitt fel. Egy ilyen túra 4-5 óráig tartott, és kb. 5-6 km-t jelentett. Egy napba csak két túra fért bele, de ez is bõven elég volt. Az Áldozatok hegyérõl visszajutottam a városba, a túra során 3 emberrel találkoztam csak. Ide már nem járnak turisták, pedig ezek az igazi kincsei Petrának. Még idehaza láttam egy olyan fényképet, ami a Kolostort ábrázolta, de mintha a levegõbõl készült volna a kép. Kiderült, hogy van egy nagyon hosszú túra, ami Áron Hegyére visz fel, ahol állítólag Áron sírja is található. Úgy gondoltam, az a bizonyos fénykép onnan készülhetett. Nosza, a harmadik napon elindultam a 16 km-es, útikönyv szerint 5-6 órás túrára. Néha az útikönyv is téved: 8 órás túra volt. Itt már csak két emberrel találkoztam, egyébként sehol senki nem volt. Utólag belegondolva, elég bátor elhatározás volt ez részemrõl. Útközben egy tökéletes állapotban lévõ szamárcsontvázat is találtam, a Nap már kifehérítette. (Egy csontot sem hoztam haza, féltem a határõröktõl. Pedig a koponya nagyon szép volt.) 4 órás gyaloglás után felértem a csúcsra, és valóban: a távolban apró pontként ott volt a Kolostor, teljesen elbújtatva a sziklák közé! Fantasztikusan elrejtették a nabateusok. Több órás pihenõre volt szükségem, majd elindutam visszafelé, újból 4 órás út. Visszafelé a saját lábnyomaimat követtem! Egyébként minden nap 4,5 liter ásványvizet vittem magammal, ezeket elõzõ este lefagyasztattam a boltossal, és így fokozatosan felolvadva mindig volt hideg vizem. Az utolsó napon még egyszer megnéztem a fõ nevezetességeket, ezekkel nem tudtam betelni. Késõ délutánonként, mikor már ment le a Nap, a város, és az épületek rózsaszínûek lettek a fénytõl és a sziklák színétõl. Petrát a Rózsaszínû Város-nak is nevezik. Az utolsó jordániai napomon visszabuszoztam Ammanba, de a repülõtéri úton leszálltam. Szerencsémre rögtön felvett valami kisbusz, és ingyen bevitt a reptérre. Néhány óra várakozás után felszálltam az Egyiptomba, Kairóba induló repülõgépre. És már a következõ Világörökségre gondoltam: a Piramisokra. -Hollósy Tibor-

- 55 -

english pages

ENGLISH PAGES Learning to learn Learning to learn is an important process that everyone of us will go through during the first few years of medical school. Surprisingly not all of us have this valuable quality from the start–the ablility to learn efficiently- even though we finished 12 years of school! In this article I will try to give tips for learning and making notes especially for the newcomers to our medical school. Preparing to Study: The first and most important thing is that you need a good study place. If you are using a Study Place that you must share with others for any reason, work out a schedule so that you know when you can use it. Be sure your Study Place has every thing you need nearby, like for example reference sources and supplies such as pens, paper, energy drinks, and whatever else you might need. If your Study Place is too warm, you might become sleepy. If it is too cold, your thinking may slow down and become unclear. Select a temperature at which your mind and body function best. Taking N ot es in Class Not otes You must be able to take good written notes from what your teachers say. Taking good notes is a three-stage process in which there are certain things you should do before class, during class, and after class. Here are the three stages of notetaking and what you should do during each stage. 1. Get Ready to Take Notes (Before Class) - Review your notes from the previous class session before you come to class. This will help you remember what was covered and get you ready to understand new information your teacher provides. - Complete all assigned readings before you come to class. Your teacher will expect that you have done this and will use and build upon this information. 2. Take Notes (During Class) - Keep your attention focused on what your teacher is saying. Listen for “signal statements” that tell you that what your teacher is about to say is important to write in your notes. Examples of signal statements are “The most important point…” and “Remember that . . . “ Be sure to include in your notes information that your teacher repeats or writes on the chalkboard.

- 56 -

- Write quickly so that you can include all the important information in your notes. Do this by writing abbreviated words such as med for medicine, using symbols such as % for percent, and writing short sentences. - Place a ? next to information you write in your notes, but about whose meaning you are not sure. 3. Rewrite Your Notes (After Class) - Rewrite your notes to make them more complete by changing abbreviated words into whole words, symbols into words, and shortened sentences into long ones. - Make your notes more accurate by answering any questions you had when writing your notes in class. Use your books or the net to get the information you need to answer your questions, or you can ask your teacher or other students for help. - Check with other students to be sure you did not leave out important information. Good Listening In Class It is important for you to be a good listener in class. Much of what you will have to learn will be presented verbally by your teachers. Just hearing what your teachers say is not the same as listening to what they say. Listening is a cognitive act that requires you to pay attention and think about and mentally process what you hear. Here are some things you should do to be a good listener in class. Be Cognitively Ready to Listen When You Come to Class. Make sure you complete all assigned work and readings. Review your notes from previous class sessions. Think about what you know about the topic that will be covered in class that day. Listen with a Purpose. Identify what you expect and hope to learn from the class session. Listen for these things as your teacher talks. Be Attentive. Focus on what your teacher is saying. Try not to daydream and let your mind wander to other things. It might help to sit in the front. Don’t give up and stop listening when

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

english pages

you find the information being presented difficult to understand. Listen even more carefully at these times and work hard to understand what is being said. Don’t be reluctant to ask questions. Triumph Over the Environment. The classroom may too noisy, too hot, too cold, too bright, or too dark. Don’t give in to these inconveniences. Stay focused on the big picture. Exam Anxiety Too much anxiety about an exam is commonly referred to as exam/test anxiety. It is perfectly natural to feel some anxiety when preparing for and taking an exam. In fact, a little anxiety can jump start your studying and keep you motivated. However, too much anxiety can interfere with your studying. You may have difficulty learning and remembering what you need to know for the exam. Further, too much anxiety may block your performance during the exam. You may have difficulty demonstrating what you know during the exam. Finally I think that each of you should find out what works best for him/her. Keep in mind that we are all different, and what might seem like a good learning strategy for your group mate might be a total mess for you!

TEN APHORISMS -Whatever comes, keep smiling!1. „The spaces between your fingers were created so that 6. „When life gives you a hundred reasons to cry, show life that another’s could fill them in.” you have a thousand reasons to smile.” 2. „Have you ever wondered which hurts the most: saying 7. „If you love someone put their name in a circle, not a heart, something and wishing you had not, or saying nothing, and because hearts can be broken but circles go on forever!” wishing you had?” 8. „Don’t cry because it is over, smile because it happened!”3. „Should I smile because we are friends? Or cry because we’ll Gabriel Garcia Marquez never be anything more?” 9. “Everything is okay in the end, if it’s not okay, then it’s not 4. „In the end, it’s not going to matter how many breaths you the end.” took, but how many moments took your breath away” - Shing Xiong 10. „If I could be any part of you, I’d be your tears. To be conceived in your heart, born in your eyes, live on your cheeks, 5. „Don’t say you love me unless you really mean it, because I and die on your lips.” might do something crazy like believe it.” -Heidyconf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

- 57 -

cave!

COME AND JOIN US! Would you like to be the member of one of the best and the most creative hungarian groups of the UNI? Are you interested in WRITING, in Journalism, literature? ver writt en ssttories, ar ticles, repor ts, poems… Or ma ybe have yyou ou eever written articles, reports, maybe etc. for a school-paper before? We are looking for students of the English Program to the editorial s t af abula Uni-paper afff of the Conf Confabula Uni-paper.. Write me an e-mail! Viktoria [email protected] Viktoria:

MACH MIT! Hättest Du Lust, Mitglied einer kreativen, lustigen ungarischen Gruppe der Univer Universs tität zu sein? Oder hatt es hon früher einige Er hattes estt Du sc schon Erff ahrungen mit e, eln, R epor ht Sc hulzeitungen, mit Ar tik hte, tikeln, Repor eportt agen, Gedic Gedicht Schulzeitungen, Artik Literatur…usw.? Schreibst Du gerne? Wir suchen deutschsprachige Redakteuren zu unserer Studentenzeitung Confabula. Melde Dich bei mir! Viktoria: [email protected] - 58 -

conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

humor-tumor

Mekkora gazember Ön? avagy önismereti teszt rászorulóknak Korunk nagy rögeszméje, hogy folyamatosan kontrollálnunk 6. Országúton hajtva egy úttesten fekvõ embert lát meg. Mit kell önmagunkat. Egyesek a testsúlyukat, mások az IQ-jukat tesz? tesztelik havonta. Mi is szeretnénk a tesztkedvelõknek a, Áthajt rajta. kedvezni ezzel a kis önkontroll vizsgálattal. b, Szabályosan indexel és kikerüli. c, Kikerüli, megáll, aztán észbekapva áthajt rajta. 1. Azt látja, hogy egy vak ember áll az útkeresztezõdés közepén és zavarodottan toporog, mert az autók elindultak már. Mit 7. Zsúfolt buszon utazva arra lesz figyelmes, hogy egy tesz? gyermekét ölében tartó kismama ül az egyik ablaknál. Erre a, Odakiált: Nem lát ember, zöld van! Ön: b, Odasiet, karonfogja, elvezeti egy kirakat elé és azt a, Odafurakodik és addig vizslatja szemrehányóan, míg az mondja: Ugorjon, pocsolya! kénytelen felállni. c, Odamegy és a fülébe súgja: Itt biztonságban van! b, Az ölébe ül. c, Leszálláskor finoman elgáncsolja a hölgyet, majd, hogy 2. Egy fiatal hölgy péntek délután beszorul irodaházuk liftjébe. elterelõdjön a gyanú Önrõl, sietve ráesik. Ön az utolsó, aki elhagyná az épületet, de meghallva a segélykiáltásokat még visszafordul. Mit mond vigasztalásul a 8. Gyengénlátó néni arra kéri Önt, hogy segítsen tubusos bennrekedt hölgynek? majonézt keresni. Erre Ön: a, A múlt héten is így csinalt, mielõtt leszakadt. a, Egy tubus extra erõs pirosaranyat vetet meg a nénivel. b, Hétfõ reggelig féllábon is kibírja. b, Felajánlja, hogy segít a nagyobb pénzcímleteket c, Megérdemli, legközelebb majd gyalogol. kiválogatni. c, Karonfogja a nénit és nekivezeti egy hûtõpultnak. d, Egy konzervhalom aljára mutat: Az az! 3. Miért szeret esõs idõben vezetni? a, Jól le lehet spriccelni a gyalogosokat a pocsolyákból. 9. Mit csinál, ha lila a nagyapja feje? b, Ilyenkor több balesetet lát. a, Kiveszi a satuból. c, Ilyenkor csak el kell kezdeni olajat cserélni a belsõ b, Még jobban beleszorítja a satuba és megnyugtatja, hogy sávban a körúton és a sor máris Budaörsig áll. késõbb lesz még zöld is. c, Befesti õszre a haját, és kiviszi az Újpest-FTC rangadóra, 4. Fogorvosként dolgozik. Többen várakoznak már az az ellentáborba. elõtérben. Ön... a, Nyögni, sikítani és hörögni kezd, majd kinéz maradtakÉr ték elés: Minden Önre illõ válaszr tékelés: válaszraa egy pont jár jár,, e még. ha nagyon tetszett, akkor kettõ. b, Kilép a váróba és tüntetõleg az asztalra dob néhány ütvefúró, csiszológép és légkalapács prospektust. c, Kiszól: Elõször az egyedülállókat, majd a családosokat 2-58 pont: Paradicsomi élet vár Önre kis hazánkban! Ne változtasson életvitelén, sikere így garantált lesz! Ön aztán kérem. d, Barátságos barackot nyom egy kopasz kliens fejére, egy igazi mûvészember! majd megkérdi, sikerült -e már visszavarni az állkapcsát. Ha talált tippünk, kérjük legalább szégyelje magát. 5. Egy vasúti átjárónál sínen fekvõ embert lát. Odasiet, kiderül: öngyilkosjelölt, kiábrándult ember, aki így akar véget vetni életének. Erre Ön: a, Készségesen ellenõrzi a kötéseket, elég feszesen vannak-e rögzítve a síneken. b, Megkérdi, van-e platina csípõprotézise az illetõnek, mert akkor megvárja a vonatot. c, Elkéri az illetõ lakáskulcsát és megígéri, hogy leadja az elöljáróságon. conf abula confabula

200 7. 2007

no vember november

0-1 pont pont:: Ez van. Mivel Ön a kisebbséghez tartozik, ne hangoztassa véleményét. Minden valószínûség szerint depressziós, rosszkedvû, életúnt lesz nemsokára, ha még nem az. Ez az ország nem pálya Önnek. Vagy megszokja, vagy útlevele után nyúl. Jobban jár. Ha megérkezik (oda), írjon! -x-

- 59 -