Egyéni lelkigyakorlat 2015.
Összeállította: Várnai Péter
1. nap / 1. elmélkedés: Legfontosabb képességeim: nyitott vagyok az igazságra és szeretni tudok Elmélkedés: Az anyagelvűséggel átitatott világ folyamatosan a munkát és a munkára való képességet állítja az emberség alapjául. Ez lenne a legfontosabb, az emberség lényege? A tevékenységek közül az értelmi fontosabb. Sőt még a szeretetre nyitottságom és a szeretni tudó képességem is megelőzi a munkavégzést. Az éles kőbaltát használó vagy számítógépet alkotó nem az eszköztől lesz az, ami, hanem az értelme és a megcélzott tevékenység által. Önmagáért és a közösségért tesz. Valamit el akar érni. Akar. Képes akarni. Márpedig akarni csak a cél birtokában lévő, értelmét használni tudó lény képes. Érzéseit és gondolatait ki tudja fejezni. Képes tagolt beszédre, zenél és énekel. Versel és rajzol. Mindezek belső világának mélységéből törnek fel. A kőbaltától a számítógépig egyre szélesedő és egyre meredekebben emelkedő görbe vezet. Ez azt jelenti, hogy egyre több területről tudunk meg egyre többet, valamint ez a tudás egyre meredekebb íven haladva hoz létre új és új generációs berendezéseket. Az írásbeliség megjelenésétől cca. négy és fél ezer év kellett a könyvnyomtatásig. Aztán a metszett dúcról nyomott könyvtől a lézer printerig cca. 70 év telt el. A digitális kép-hangszöveg továbbításig 5-8 év alatt jutottunk el. Képes vagyok-e egy ilyen tempót követni? Képes vagyok-e a gyors és rengeteg információt fogadni, kezelni? A tudás és eszközei által leszek emberebb ember? A tudományban az számít, hogy „milyen” és hogyan „működik”? Az emberségem alapját jelentő életben pedig az számít, hogy „jó-e, vagy rossz”, hogy „segít-e, vagy gátol”? Biblikus rész: „Aki az igazságot cselekszi, az világosságra megy. Tetteit Istenben viszi végbe.” (Jn 3,21) „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg!” (1. Tessz 5,21) „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21) Irodalom: „Az igazságot szeretőknek közös java van.” (Szt Ágoston: Conf. XXV. 34) Kérdések: Mi az öröm a létemben? Dolgok, tárgyak, események töltik be a lelkemet, vagy személyek? Törekszem az igazság útján járni és így szeretni?
2
1. nap / 2. elmélkedés:
Létezésem, minden képességem és értékem Istentől van.
Elmélkedés: Isten az életünk alapja és fenntartója, azaz Teremtő és Gondviselő. Tisztán és a maga szabad akaratából, a kimondott „legyen”-nel hozza létre a létezőket. Ezért ami van, az Isten akaratából, ajándékaként van. Mivel Isten a teljes és végleges JÓ-ság, ezért ami Tőle ered, az is csak jó lehet. Ez remek! Mert ezek szerint én is jó vagyok. Ugyancsak jók a céljaim (ez az üdvösség), és igyekszem jó eszközöket használni (ezek az erények). Isten a teremtés befejeztével megállapítja, hogy mindaz, amit létrehozott, „nagyon jó” (Ter 1,31), ami annyit jelent, hogy megfelel a rendeltetésének és alkalmas a célja elérésére. Isten a teremtés mozzanatában önmagát adja. Ennél nagyobbat és nemesebbet nem adhat. Ezért minden képességünk és értékünk is Tőle van, és ezért ezek jók, jóra használhatóak. Kivétel nélkül minden emberben fel lehet fedezni valami értéket. Ez úgy tehető meg, ha Isten szemével nézünk egymásra. Ha nem ezt tennénk, akkor valóban „a másik ember pokol” lenne. (Jean Paul Sartre) Biblikus rész: „Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” (2Kor 5,16-17) „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6,38) „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2 Kor 12,8-10) Irodalom: „Az Egyházban a lélek, aki halott volt a bűnök miatt, újraéled, hogy Krisztussal éljen, Akinek kegyelme megszabadított minket. (Szent Ágoston: Serm 214,11)” „Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent.” (Loyolai Szent Ignác) Kérdések: Igyekszem közreműködni szorgalmammal és tehetségemmel a teremtés művében? Igyekszem-e kibontakoztatni a belém teremtett ajándékokat? Hogyan támogatom mások új életre születését a megbocsátás által?
3
2. nap 1. elmélkedés:
Megélt életemmel adok feleletet Istennek
Elmélkedés: Mindig megállásra késztetnek a kerek évfordulós születésnapok. Igaz, hogy az eseményeket nem tudjuk szétválasztani egykönnyen, csak akkor, ha emlékezetes dátumokhoz vagy jelentős változáshoz kapcsolódnak: házasságkötés, gyermek születése, munkába állás, szeretteink halála. Az egész életünk szövete ezek vázára feszül rá. Nem mindig egyenes vonalú, gyakran hullámzik az örömteli és a szomorú esemény. Szent Pál életében is a magas zsidó műveltségre egy harcos hitvédelem épült. Majd szó szerint a porban találja magát, amit hosszú lelkigyakorlat követ. Amit KisÁzsiában és a három apostoli útján megél, az meglepetések, drámák, örömök, istenélmények és megpróbáltatások tömkelege. Gyakran egy találkozáson belül is. Súrolja a halál és a megistenülés határait. A Népek Apostola a teológiai, bölcseleti munkája mellett a megélt életével állt a hite mögött. Elméleteken lehet vitatkozni, de az Istennel megélt élet vitán felül van: hiteles. Biblikus rész: „Jól használtok fel az időt!” ( 1 Tessz 4,5) Szent Pál felidézi az életútját. (2 Kor 11, 21-29) Irodalom: „Az embernek hívőnek kell lennie, és keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.” (Csehov) „Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk.” (Wass Albert)
Kérdések: Az életutam során mely eseményekkor adtam igenlő választ Istennek? Az életutam során mely eseményekkor adtam nemleges/halasztó választ Istennek?
4
2. nap 2. elmélkedés:
Testestül, lelkestül
Elmélkedés: Egyre terjedő nézet: „Isten van, Jézus dolga a megbocsátás, a Szentlélek felelős a felszabadult hangulatért. Az Egyház hirdesse az Igét, nyugtasson meg, tartsa kordában a gyerekeket és érezzen együtt a rászorulókkal! De hogy az erkölcsi életemhez köze lenne – arról szó sem lehet!” Magánvallás, privatizált hit. Semmi köze Krisztushoz. Már az első keresztények a feltámadott Krisztus hitével párhuzamosan és azzal egyenrangúan hirdették az erkölcsöt is. Az őket körülvevő pogány világban egy istenséget tisztelni és hűséges férjnek, jó apának lenni nem tartozott össze. A hitetlenség kora nem egy másik vallás kedvéért tagadja Istent, hanem önnön magáért. Ebből az adódik, hogy nincs a cselevés alatt végső törvényhozó, és törvény. Ha nincs törvény, akkor nincs jó és rossz, mert csak semleges dolgok vannak. Egy pillanat és átbillen a mérleg, és a jó meg a rossz felcserélődik. Aminek a végkifejlete az, hogy a jót üldözzük, míg a rosszat kötelezővé tesszük. Isten nélkül nincs értékálló erkölcs. Esetleg elismerünk illemszabályokat, szokásokat, hozunk tiltó és elrendelő határozatokat – de mindez ingoványon áll. A józan katolikus hit a mértéktartó fegyelemmel és a szükséges lelkiségi ismeretekkel együtt alapozza meg az erkölcsi életet. Mindezek mögött pedig az Isten szeretetét meghirdető Krisztus áll, Aki lélekben és az igazság tetteiben megvalósuló követésére hív meg. Biblikus rész: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Igazat mondok, nem hazudok.” (1 Tim 2,4) „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) „Őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől.” (2 Tim 6,20k) Irodalom: „… minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed. (Berzsenyi) Kérdések: Miben látom a magamra-családomra veszélyes erkölcsi áramlatokat? Hol tájékozódom, kitől tanulok eligazodni? Melyek azok a területek, ahol engedményeket tettem?
5
3. nap 1. elmélkedés:
A bűn gyűlöli, ha megnevezzük
Elmélkedés: A bűn titok: Isten szeretetének a titka, Aki engedi a bűnt, amit gyűlöl, és önmagához vezeti az embert, akit szeret. Így lesz a bűn az Isten szeretetének valamint az ember Isten iránti elkötelezettségének a jele. Ezzel szemben a bűn szeret rejtőzködni, álarcot felvenni, egy kicsit a jóság kabátjába bújni. Szereti elrejteni Istent. A modern kor pszichológiájának egy korszakában nevelési problémának állították be. Volt, hogy lélektani gyengeségnek, vagy fejlődési rendezetlenségnek tartották. Volt, aki tévedésnek, hibás döntésnek, vagy a társadalom zökkenőjének vélte. Ismét mások a gazdasági viszonyok, vagy az anyagi javak körül keresték a bűn gyökerét. Ezek mind valóban megfigyelhetőek, de csak mint hab a kávén. A valódi bűn egy döntés(sorozat) Isten ellen, ami a másik ember ellen is szól. Legázolja a szeretetet, visszaél a szabadsággal, és a teremtményt a Teremtő fölé akarja emelni. A „bűn titkát” a „hit titka” világítja meg és teszi jóvá (vö: 2 Tessz 2,7. 1 Tim 3, 16). Biblikus rész: „Amikor elhatalmasodott a bűn, akkor túláradt a kegyelem.” (Róm 5, 20) „Mi Istentől vagyunk és az egész világa gonosz hatalmában van.” (1Ján 5,19) Irodalom: „Az ördög nem rút, amilyennek ábrázolják. Valójában az ördögnek igen szépnek kell lennie, különben hogy tudná félrevezetni és megtéveszteni az embereket? Az ördög nem alszik, csak pihenget és erőt gyűjt.” (Don Camillo) „Nehéz a kő, és nehéz az ólom, de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.” (Babits Mihály) Kérdések: Az őszinteségnek milyen technikájára volna szükségem, hogy leleplezzem a bűnt? Növekszik a hitem a bűn uralmának a visszaszorítására? Miért veszélyes az egyéni a bűn a közösségre?
6
3. nap 2. elmélkedés:
A remény ösvénye
Elmélkedés: Alig van kapcsolat a remény köznapi és megszentelt használata között. Sokkal inkább jelenti a „biztosat”, a „beérkezettet”, mint a „talánt”, vagy az „esetleget”. Mivel Krisztus van az életünk központjában, ezért a vágyaink és a bizalmunk is az Ő léptékének felelnek meg, azaz isteniek és végtelenek. A remény magját elvetette a szívünkbe = járható a Krisztus útja. A remény életképes = Krisztus nem fog félrevezetni, becsapni. A remény teljes és boldog életre hív = eljutunk az Istennel való közösségre, a mennyországba. A remény megtisztítja a vágyakat = távol tart a vakmerőségtől és rendet tart a vágyak között. Biblikus rész: „A Lélek, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek. Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erősítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöl járni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.” (Tit 3, 6-7) „Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette.” (Zsid 10, 23) „Öltsük fel az üdvösség reményét!” (1 Tessz 5,8) Irodalom: „Előre, föl, miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az ígéret És bennünk ring a jó remény! (Juhász Gyula)
„Az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.” (Mikszáth Kálmán) „A remény a legjobb gyógyszer, ha a beteg állapota reménytelen.” (grafiti) Kérdések: Tudom-e, keresem-e, belekapaszkodom-e a Krisztus által felkínált életbe, a reménybe? Nem tekintek túlzott bizalommal magamra, az engem körülvevő dolgokra, tárgyakra? Örömmel tölt el, vagy aggodalmat vált ki bennem az Istenre hagyatkozás gondolata?
7
4. nap 1. elmélkedés:
A lelkiélet a Szentlélek bennünk lévő élete
Elmélkedés: A köznapi beszéd megint csak nem ad elégséges eligazítást, mert lelki élete, azaz belső élete mindenkinek van. Léteznek érzéseink, hangulataink, vágyaink. Egy zeneszám vagy egy műalkotás örömöt vagy mély érzéseket vált ki belőlünk. Felidéz múltat, bátorít, vagy elgondolkoztat és tettekre késztet. A Szentlélek bennünk megtapasztalható élete ott van, amikor tudatosítjuk és alávetjük magunkat a jelenlétének. Amikor engedjük a működését. Amikor Neki adunk elsőbbséget. A Szentlélek hét ajándéka köti össze bennünk az isteni ajándékokat az emberi képességekkel. Bölcsesség, értelem, tudás, lelki erősség, jótanács, jóság, istenszeretet. (vö.: Izajás 11,1) Felemeli és megszenteli a bennünk lévő jót. Megtanít Krisztus közösségében lenni és az Ő szemével nézni. Rászoktat az igazságra, a béke szeretetére és az örömre. Megtanít átértékelni, így a gondok-nehézségek nem sorscsapásként zúdulnak ránk, hanem a krisztusi élet velejárói. Biblikus rész: „De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.” (Róm 8,23) „A Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.” (Róm 8, 26-27) Szent Pál apostol tanítása a Lélekben való életről (Róm 12,9-21) Irodalom: „Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát! Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át! Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás. Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás. Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!„ (Pünkösdi Szekvencia) Kérdések: Hogyan törekszem a Szentlélek szavát felismerni és követni? Vajon nem vagyok-e túlságosan világias? Kérem-e, vágyom-e a Szentlélek jelenlétére imádságaim kezdetekor és a gyónási felkészülésemkor?
8
4. nap 2. elmélkedés:
Kapcsolataim
Elmélkedés: Erre a hívószóra legalább egy könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A nyomtatott betű mellett pedig – a megélt életem és életünk. Megdöbbentő tud lenni, hogy az egész életüket csendben töltő trappista szerzetesek élete is kapcsolatokkal teli. Egyrészt felajánlják életüket-imádságukat kisebb-nagyobb közösségekért, másrészt pedig Isten jelenlétében igyekeznek együtt lenni mindannyiunkkal. Állandó, láthatatlan kegyelmi csatornaként élnek. Ők ezzel követik Krisztust, Aki mély és személyes kapcsolatban volt az Atyával, miközben egy lett közülünk. Az emberekkel sok és sokféle viszonyt élünk meg, amelyek keletkeznek, lángolnak és néha kihűlnek. Ezeket összekötheti a szimpátia, az érdek, a barátság, a közös értékrend és a vérségi kötelék. Figyelem Jézust, Akinek nagyon fontosak a családi kötelékek, de meri ezek fölé emelni az Istenben megélteket. Az alapkövetelményt a szentmise békeköszöntésében éljük át azzal, hogy senkivel szemben nincsen harag vagy gyűlölet a szívemben. Majd ezt a szintet meghaladva fogadjuk el Pál tanítását: „Szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!” (Kol 3.14) A rendezett emberi kapcsolataim, mindazok, akikkel a múltunkkal egymásba épültünk, azt mutatják meg, hogy Isten mennyire személyesen van az életünkben. A kapocs össze is köt és el is különít. Ezért csak akkor lehetünk egy kapcsolatnak értékes tagjai, ha önmagunkban is értékesek vagyunk. Biblikus rész: „Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Mk 3,35) „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s nálam megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 29-30) Irodalom: „Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.” (Pilinszky János: Átváltozás) Kérdések: Vannak-e lehetetlen kapcsolataim, vagy olyanok, amelyeket nem varrtunk el? Törekszem-e növekedni és mások növekedését elősegíteni a kapcsolataimban?
9
5. nap 1. elmélkedés:
Krisztus jelenléte a történelemben
Elmélkedés: Első megközelítésre: Egyház vagy egyházak? Valami, amit egy széles kínálatból választhatok, vagy egy engem váró, nekem készített valóság? Inkább az enyém, amit elfogadok, vagy inkább Istené, ami az Ő jelenlétét közvetíti? Az elmúlt harminc-negyven évben hullámzó érdeklődés vette körül: egyház vagy Isten. Együtt kell-e emlegetni, vagy megállnak-e a lábukon egymagukban is? Jézus úgy ment el, hogy itt maradt köztünk. Személyesen Szentlelke erejével, az anyag és a szó által szentségeiben és a közösség által tanítványaiban. Mindezeket az Egyház öleli át, tárja elénk és hív meg. Ennek a közösségnek a legfontosabb jellemzője, hogy szent. Mert minden mozzanata Istentől származik és Isten felé irányul. Az a Szentlélek tartja össze, Aki a teremtéskor működött, és Aki minden kereszteléskor kiárad, lepecsétel és lefoglal. Egyház nélkül Krisztus még mindig a sírban fekszik, Krisztus nélkül az Egyház jó szándékú emberek szanaszét szóródott társasága. Vasárnaponként az egész Egyház gyűlik össze, és ünnepli az eucharisztiát. Részvételünk egy gyönyörű lelki tapasztalat a végtelen szeretet véges megjelenéséről. Az ige, a krisztusi test és a közösség egyként jelenik meg. Biblikus rész: „Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.’ Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: ,Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.’ Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 11, 23-26) „Az Egyház útján erősödjetek benső emberré Szentlelke által, hogy Krisztus a hit által szívetekben lakjék, és beteljetek Isten egész teljességével. (vö.:Ef 3,10.16.17a.19a) „Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,19-20) Irodalom: „ Utálkoztunk sötétségünk miatt, és Hozzád visszatértünk, s lőn világosság. Valamikor sötétség voltunk, most azonban az Úrban világosság vagyunk.” (Szent Ágoston: A teremtés az Egyház alapítását jelképezi) Kérdések: Tudom-e és élem-e, hogy az Egyház lelkem otthona, a közösségem és Krisztus jelenléte? Hogyan igyekszem egyre jobban megismerni és megszeretni?
10
5. nap 2. elmélkedés:
Itt vagyok, Uram!
Elmélkedés: Tévedés azt hinni, hogy belépsz az életembe, inkább meghívsz a Te örökkévaló jelenvalóságodba. Meghívsz a teremtéssel, bekapcsolsz a keresztséggel, energikussá teszel a bérmálással. De mindenekelőtt jelen vagy. Jelen vagy, jobban, mint én magam számára. Megalapozol, átfogsz, körülölelsz mindent és mindenkit. Ahogy Jézust látom az eucharisztiában, Aki egyszerre a végtelen Isten és a lélek-sejteket tápláló étel – valóságos Isten. A legnagyobb és legparányibb távlatokat is betölti. „Vagyok, aki vagyok” – mondta Mózesnek. „Vagyok, aki vagyok neked” – mondja mindannyiunknak. „Vagyok, aki jelen vagyok” – mondja itt és most. E bensőséges titok leginkább az eucharisztiában jelenik meg. Bensőséges, mert Isten gyengesége és kiszolgáltatottsága jelenik meg a Golgota véres áldozatát jelenítve meg. Bensőséges, mert jelenvalóságát bűnös emberekre és törékeny emberi szavakra bízta. Titok annyiban, hogy áthidal időt, tereket, történelmet és földrészeket. És az emberi szíveket a saját szívéhez kapcsolva viszi az Atya elé. Jézus nélkül nincs út az Atyához. A szeretet útján kívül nincs más ösvény Istenhez. Nem vár el nagy teljesítményeket, nem kér csodákat, csupán annyit, hogy fogadjuk el az Ő jelenlétét és adjunk teret, időt Neki. Amit tenni kell, ami minden missziónak és minden lelkipásztori szolgálatnak alfája: jelenvalóvá tenni Krisztust az emberek előtt. Rácsodálkozni arra a gyöngéd misztikus jelenlétre, amely a szívtől a kozmoszig mindent betölt. Csak szív kell hozzá és az a nyitottság, hogy ez a minden nekem is szól, engem is elér, rám ragyog és átvilágít. Biblikus rész: „Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”(Jn 3,21) „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) „Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.” (Jn 17,26) Irodalom: És nincstelen, kit áthevít / Az igaz Szeretet s a Hit, Eléd Elrejtőző, porig lehajolok, / Kit értem égi Vágy mélyebbre hajtott. Hallgass te száj! S te értelem, / Csitulj! Csukódj le kósza szem! Te érintés, te ízlelés / Most nyugodtan önmagadba nézz! (Aquinoi Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségről) Kérdések: Hogyan adhatnék több időt az eucharisztikus Jézusnak? Törekszem-e az imádságaimban Istennel személyesen találkozni, figyelni Rá, hallgatni Őt?
11
udom-e és élem A napi kétszeri imaidő javasolt menete: (35-45 perc) Körülményei: pihenten, zavaró körülményektől mentesen. Lehetőleg azonos feltételek között (csendes szoba, Biblia, gyertya, ikon, virág, …). Menete: Csendet teremtek. Megkeresem a leginkább kényelmes helyzetet. Nem a külső, az otthoni dolgok nyomnak. Nem akarok választ kapni a kérdéseimre. Csak engedni akarom szólni az Urat. (5 perc) Eléd állok. Előtted állok. Te szólsz és Te vagy jelen. Nyitottan várlak. A tanítás megértésére nyitott vagyok. Belehelyezkedem annak szövetébe. Az Úr tanít a szentírási rész által is. Szól hozzám. Hatékonyabban helyez az életembe. Felismeréseket teszek. Az ő szemével látom a dolgokat. Engedem, hogy gyógyítson. Új szempontokkal gazdagít. Jobban szerethetek. (20-25 perc) Köszönet a kapott ajándékért, a kegyelmi felismerésért. (5 perc) Visszatekintek: hogyan éltem meg az elmúlt órát? (feldobott, összeszedett, vidám, száraz, kétségek, bánatos, …) (5 perc) Írásban is lerögzítek néhány gondolatot. Mit tehetek másként? Mire nézhetek új szemmel? (5 perc) Megjegyzés: A 3. nap délutáni, vagy a 4. nap délelőtti elmélkedések után lehet részleges összegzést is tenni. Ezeket tekintem át: Hol tartok? Mit láttam meg? Mit kellene még átimádkoznom? Mire kellene még visszatérnem?
„Uram! Tudom, hogy a hit csak a kapcsolat elején látszik magánügynek. Szeretném meghallani kezdeményező szavadat és igent mondani rá. Meghívásod nem zárhat be önző magányomba, hanem kinyit a valóságra, az élet teljességére. Hitem által kezet nyújtok a másik ember felé. Tudom, hogy hitem bekapcsol Isten népének nagyobb közösségébe. Erősítsd legszemélyesebb ügyemet, hogy életet alakító közügy legyen. Élni, hinni és szeretni csak közösen lehet.”
12
