Egyéni lelkigyakorlat Összeállította: Várnai Péter

Egyéni lelkigyakorlat 2014.

Összeállította: Várnai Péter

1. nap 1. elmélkedés:

Meghívott vagyok

Elmélkedés: Valaki öröktıl fogva akarta a létemet, mert öröktıl fogva szeret. Tenyerébe írta a nevemet, mert fontos vagyok Neki. Évszázadok óta, emberi generációk hosszú sorával készítette a jöttömet. Majd a szüleim közvetlen szeretetébıl adta az életet, mint ajándékot. Rengeteg dolgot készített: egészséges környezetet, vizet, enni- és innivalót, barátokat, rokonokat. Meghívott ebbe a világba, amit nekem is készített. Meghívott vagyok a genetikai múltammal is, ami a magyar és a sváb talajon áll. Milyen jó, hogy sokan mondtak elıttem „igen”-t, amihez én is csatlakozhattam. Jó, hogy döntöttek helyettem és így készítettek helyet nekem. A hitemet is ezen a módon készítették elı. Nem nekem kellett kiokoskodnom, kitalálnom, hiszen az igazság-jóság-szépség ösvényein keresztül mutattak utat. Szüleim – néha kemény, de – igaz szava, amit átvehettem. Aminek ık örültek (kert, zene, múzeum), annak én is követıje lettem. Példájuk nyomán fogadtam be az értékeket. Fontos volt és maradt a család egysége, a tisztességes munka, az egymásnak nyújtott segítség (anyagi és fizikai egyaránt), a békesség szeretete. Meghívott vagyok a szokások és a hagyományok átvételében és megtartásában vagy elvetésükben. Az örökké szeretı Isten örök Fia szólt általuk hozzám. Találkoztam Vele, megszólított, nevemen szólított és meghívott. Biblikus rész: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1, 31) „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemıjérıl az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétıl? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak” (Iz 49, 9-16) „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dılt össze, mert szikla volt az alapja.” (Mt 7, 24k) Irodalom: Piramis: Szállj fel! Vártam, hogy végre szóljak, Azt hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg, kérlek, Azt, mi számomra a legszentebb dolog

Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én!

Kérdések: Tudok örülni a létezésemnek? Melyek azok a dolgok, amik a legnagyobb derőt-örömöt nyújtják? A szellemi-lelki értékek be tudják tölteni a lelkemet?

2


Folyamatosan válaszolok

Elmélkedés: A megtérésem is, a kapcsolataim is folyamatokból állnak. A döntések olyan csomópontok, ahol tudatosan fel kell tenni a nehéz kérdéseket, és meg is válaszolni azokat. Folyamatos döntésekkel lépek életem értelme felé és lépek Isten felé. Ahogyan alakítom a kapcsolataimat, ahogyan a személyeket állítom központba a dolgok elıtt, ahogyan gondolatokat cserélünk, ahogy közösen éljük az életet és nem projekteket viszek, úgy lesznek egyre gördülékenyebbek a mindennapjaink. A magam középpontba állítása, a magam nagyszerőségének kiemelése és ismételgetése egy-egy lépéssel hátravet, hátráltat. Ennek következtében elhomályosul a távlat, gigászivá növekszik az aprócska, és céllá válik az eszköz. A folyamatosságot gátolják a bőneim is. Ilyenkor megállok, vagy le is csúszok. Aki stagnál, az lejjebb kerül. Átgondolatlanul tekergetve a kormánykereket, kapkodva a mőszerek között – csak a pillanatnyi feladatokat megoldva –, nos, ez a bőn forrása. Folyamatot látok magam mögött, amikor értékelem a múltamat, és folyamatot látok, amikor tervezem a jövımet. Biblikus rész: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” (Ter 11, 4) „Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (Ter 12, 1-3) „Isten országát keressétek!” (Lk 12, 31) „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” (Lk 12, 34) „Ahol elhatalmasodott a bőn, túláradt a kegyelem.” (Róm 5, 20-21) Irodalom: Pilinszky János: Mielıtt A jövırıl nem sokat tudok, de a végítéletet magam elıtt látom. Az a nap, az az óra, mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy tüskét, visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai, fölütik a világ utolsó lapját.

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert, mielıtt asztalhoz ülnénk.

Kérdések: Miért választom könnyebben magamat, mint Istent? Melyek azok a bőneim, amelyek legjobban hátráltatnak? És melyek azok, amelyek felületessé és kapkodóvá tesznek?

3


Amikor nem adok választ

Elmélkedés: Egy kérdésre, egy meghívásra több felelet is lehetséges. Máté evangéliumában a második fiú az apa kérésére igent mond, végül nem megy ki dolgozni. A tékozló fiú bátyjáról sem tudjuk, hogy milyen lelkülettel maradt otthon és végezte a munkáját. Miért nem szólaltak meg? Talán mert féltek, és nem volt merszük elkötelezıdni? Esetleg mert gyáva, fantáziátlan emberek voltak? A meghívásra lehet igennel, nemmel felelni, de a nem adott válasz is válasz. Mégpedig korunk rákfenéje, a semlegességnek nevezett közöny. A sótlan semmi. Jelszavai: „Mindenáron megırizni a függetlenségemet.” és „Csak el nem kötelezıdni!” Indok: „Semmit ne kérhessünk számon egymástól, csak oda ne ígérjük magunkat!” „Majd csak lesz valahogy!” Biblikus rész: „Az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” İ így válaszolt: „Nem tudom; talán ırzıje vagyok testvéremnek?” (Ter 4, 9) „Az Úr így szólt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tılük, mert veled vagyok, és megvédelek” (Jer 1, 7-8) „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9, 62) „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12,24) Irodalom: Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van Benned is, amit másoknak kell elviselniük. Kívánjuk mások rendre utasítását, de ha minket próbálnak, akkor ellenkezünk. (Kempis Tamás: Krisztus követése II, 16) Kérdések: Szelíden, de határozottan vállalom-e a véleményemet? Nyitott vagyok-e mások értékeinek a befogadására? Megbízható, szavahihetı vagyok-e?

4


Amikor egyetlen válasz van: az ÉN!

Elmélkedés: Ha nem Istent tekintem a hitem alapjának, és nem İt tekintem végsı célomnak, és ha nem akarok az İ elgondolása szerint élni, akkor egyetlen központ marad: az ÉN. A gondolataiban, a szavaiban és a tetteiben önmagát keresı, önzı ego. Akinek minden mondata önmagával kezdıdik. Akinek a másik ember is maga miatt fontos, aki még Istent is a maga képére formálja. A sok nézıpont közül egyetlen hiteles van, a sajátja. Kimondva vagy kimondatlanul élvezni, birtokolni és uralkodni akar. Számára az evangélium Jézusa az egyéni boldogulását itt és most akarja megvalósítani. Borzasztó felismerés, hogy az üdvösség mőve annyiban érdekes számára, amennyiben egy pszicho-tréning. A lelki élet nála csak folytonos tükörbe nézés, ahol a Szentlélek látásmódja, perspektívája szóba sem kerül. Dédelgeti a lelkét, foglalkozik vele, de nem akar élni a Szentlélekben. Biblikus rész: „Boldog, aki megtartja a törvényt, és mindenkor igazat cselekszik.” (Zsolt 106, 3) „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elıtte és mi a tökéletes” (Róm 12, 2) „Jézus rátekintett az ifjúra, és megszerette İt, majd így szólt: jöjj, kövess engem!” (Mk 10, 20) Irodalom: Kormorán: Ki szívét osztja szét Így légy te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán, Ami volt s amiért: az minden a miénk! De szava lesz a meg bocsátás, de szava a szenvedély. Az légy, ki sose fél – ki a szívek melegét összegyőjti két karjába, mit nem téphet senki szét. Választott, aki a múltat, magában oldja fel, ırzı, ki érzi a hajnalt – tudja, ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ı lesz a remény – Ki szívét osztja szét, az élet csak övé – Ki szívét osztja szét, követik amerre jár, hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Kérdések: Melyek a rendezetlen vágyaim, amelyek múltamból még nyomnak? Felismerem a szükségtelen ragaszkodásaimat? Tudok örülni a másik örömének? Szívesen segítem mások növekedését?

5


Isten a szépségen át is megismerhetı

Elmélkedés: A szépet rendszerint tetszik – nem tetszik kategóriájában szoktuk értékelni. Márpedig a szépség az igazság formába öntött harmóniája. Amiben az egyáltalán elképzelhetı maximum és az elérhetı egyensúlyban vannak. A szép mindig igaz is. A szép az értékesebb és a nemesebb felé emel. A szép vágyakozást kelt a megvalósításra. A szép nem feltétlenül a megszerzésre, hanem a szellem és a lélek gyönyörködtetésére indít. „Motorok gıze mérgezi szívemet.” – panaszolta a nagyvárost szinte táplálékként fogyasztó költı. Zúg, villog, dübörög. Vagy ha nem, hát a gépekbıl jövı beszéd ugyan artikulált, de értelmetlen és felesleges. A képek rettenetesek és félelmet keltenek. A történetek ostobák. A magyarázatok sietısek és felületesek. A szükségtelent tölcsérrel töltik, szivattyúval nyomják belé. Nemhogy nincs rá szüksége, de felesleges. Sıt ártalmas és romboló. Általuk elfelejt gondolkodni. Feleslegesnek látszik a tudás, idıpocsékolásnak a csend és az elmélkedés. A felszínen élı kortársunk legfontosabb szerve a bır. Azon át fogad be mindent, de annál lejjebb nem enged be semmit. Felelıs vagyok a bennem meggyökeresedett hangokért, képekért, szövegért. Ami bennem van, amit hagytam befészkelni, azért felelek. Ami a szívemen, az a számon? Tényleg? Ennyire zőrös lelkő, ennyire igénytelen lennék? Biblikus rész: „Az asszony látta, hogy a fa élvezhetı, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébıl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belıle.” (Ter 3,6) „Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megırizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek elıtt.” (Lk 2,52) „Isten nem a zőrzavar Istene, hanem a békességé.” (1 Kor 14,33) „Ne a látható dolgokra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra!” (2 Kor 4,18) Irodalom: Embernek lenni! / Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, / Föld-szülte földnek / És Isten-lehelte szépnek. (Sík Sándor) „Olyan kevesen vagyunk, hogy a mőveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak. Lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegı. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. A zene rendeltetése: belsı világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” (Kodály Zoltán) Kérdések: Törekszem tartalmas pihenésre? Miért töltöm az idımet semmitmondó, sıt káros élmények beengedésével? Milyen területeken igyekszem növelni a mőveltségemet? Tanulok rendszeresen a hitemrıl?

6


Isten önmaga is közösség, ezért közösségre hív meg

Elmélkedés: A kereszténység azért közösség, mert Isten is közösség. Szabad, öntudatos, önajándékozásban élı személyek közössége. Anyanyelve az igazság, alkotmánya a szeretet. Az egyes törvénycikkek között ilyeneket találunk, mint: bizalom, hála, köszönet, hit, öröm, egység. A krisztusi közösségnek nincs külön célja, nem kell cselekvési programokat gyártania, mert a megélt élet maga a cél. Együtt tapasztaljuk meg a teremtett és a megváltott mivoltunkat. Együtt követjük a köztünk élı Jézust és adunk feleletet kérdésére: Szeretsz engem? A közösségen belüli sokszínőség gazdagít, az uniformizálás satnyává tesz. A mi életstílusunk, módszereink és a dialógusok tónusa is hordozza Krisztust. Eleve feltételezem a jót – magamban is, a másikban is. Biblikus rész: „Isten legyen minden mindenben.” (1 Kor 15, 28) „A tanítványok elteltek örömmel és Szentlélekkel.” (ApCs 13,52) „Kérlek benneteket, (…) éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.” (Ef 4, 1-6) Irodalom: „Az Egyház a papjával egyesült (Szent Ciprián püspök)

nép

és

a

pásztorához

ragaszkodó

nyáj.”

„Mintha Isten örömét lelné abban, hogy a keresztény közösségekben emberileg igen különbözı személyeket hív össze, akik kultúrájukat, társadalmi osztályukat vagy hazájukat tekintve igen távol állnak egymástól. A legszebb közösségek éppen ilyen sokféle és különbözı természető személy összefogásából jönnek létre. Ez mindenkit arra kötelez, hogy lépjen túl rokonszenvein és ellenszenvein, és a másikat a maga eltérı tulajdonságaival együtt szeresse. (Jean Vanier) „A magány és a közösség egymáshoz tartozik. Föltételezik egymást, mint a kör középpontja és kerülete. A közösség nélküli magány az elmagányosodás és a reménytelenség érzéséhez vezet. A közösség magány nélkül üres szavakhoz és magnyilatkozásokhoz vezet.” (Henri Nouwen) Kérdések: Törekszem a vasárnapi szentmisét a közösség ünnepeként megélni és azzá alakítani? Igyekszem a sokféleség mellett az egységet szolgálni? Mondom, teszem és feltételezem a jót?

7


Jézus Lelke szólal meg bennem

Elmélkedés: Lehetetlen nem tudomást vennem a jóról. Minden értelmes és használható dolgomat, gondolatomat a Szentlélek indítja. Ha valami tehetség szorult belém, az İ ajándéka. Megelız, nyomon követ és vár a beteljesedéskor is. Még a bőneimet is az İ fényében látom. İ az abszolútum röntgen sugara. A bibliai szóhasználat sokféle képet használ Róla. Gyakran ellentétes megjelenésőeket is. Víz, tőz, csend, szél. Ahogy megélem a jelenlétét, az is ilyen sokféle. Megvilágosít, nyugtat, ráébreszt. Máskor fellelkesít, lendít, gyógyít. Szavakat-mondatokat éleszt fel és megértem azok értelmét. Máskor fényként villan be és megláttatja az összefüggéseket. Nem szabad hozzászoknom, de lehetetlen volna leszokni Róla. Kiszámíthatatlan, de számíthatok rá. A biztosan ittlévı – mindig meglepetés. Ugyan engem szólít és az én szemeimhez ér a fénye, mégis a gyümölcse másoknakmásokért van. Jézus életét tartja ébren bennem, ami nem magamnak, hanem másoknak szól. Ezért lehet az Egyház éltetı Lelke. Biblikus rész: „Veled vagyok, hogy megmentselek téged. – szól az Úr. Nincs senki olyan, mint Te vagy. Nagy vagy és nagy a Te neved. Ki ne tisztelne téged nemzetek királya.” (Jer 1,19) „Ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. A Lélek a megigazulás következtében él. … Halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk… Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai... A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8, 9-14) Irodalom: (Sík Sándor: Hiszek) Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet: A Szellemet, aki a Szeretet. Aki Szent Péter ajakán rivall, Hegyeket bont, szíveket áthidal, És hét csatornán csorgatja beléd Az élesztı kegyelem kútfejét. Ki tüzet gyújt az embergondolatnak, Kibıl fölébe nıhetsz tenmagadnak És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz. Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket. Kérdések: Engedem a Szentléleknek az elsı helyet a magam és az enyéim életében? Kérem, hívom, várom a mőködését? Tudok-e csodálkozni és örülni?

8


Jézus élete folytatódik bennem

Elmélkedés: Az imádság tanít meg élni: Létezésünket a negyedik dimenzióba, a szeretet misztériumára akarja fölemelni. Több világosságot ad a belsı látáshoz: ránevel a titok szemlélésére. Olyan magasságba emel, ahol nagy összefüggések tárulnak föl, ahol az életünk teljesen jelen van. Az imádság megtanít a jelenben élni. A szentségek szavai és gesztusai is az imádság által nyerik értelmüket, mert az ima nélkül szabadidıs pótcselekvések lennének. Az imádságban is Isten indít, İ szólal meg és İ készíti az ima gyümölcseit. Mielıtt megszólítanánk, már vonz, szólít és jelen van. Tılünk csak egy kis készséget és együttmőködést vár. Megtanít vele együtt lenni, az ı szemével nézni, fülével hallani. Vagyis úgy tágítja ki a dimenziókat, hogy belehelyez a jelenbe és fellebbenti az igazság és a szeretet titkait. Biblikus rész: „Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ı neve. Irgalma nemzedékrıl nemzedékre az istenfélıkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gıgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezıket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”(Lk 1,46-56) Irodalom: „Bocsásd meg az éveket / Mikor nem voltam veled És adj erıt / És adj idıt / Hallgasd meg újra e dalt. Hallgasd meg a hangomat / Emeld fel az arcomat És adj erıt / És adj idıt /Hallgasd meg újra e dalt!” (Dusán) Loyolai Szt. Ignác: Önfelajánlás „Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell.” Kérdések: Örömmel adok idıt Istennek? Éltetem magamban Jézus életét és jelenlétét? Törekszem magam körül a tudatos csendet kialakítani?

9


A hit történéssé válik bennem

Elmélkedés: Megkísért a gondolat: egy dolog a hit, más dolog az élet valósága. Mintha különbözı formájú építıkockákból állna az életem, és az egyikre történetesen az van ráírva: hit, Isten, Krisztus. Azonban a hitem mindent átfogó és mindenben jelen lévı. Szemlélet, kapcsolatok, ízlés, döntések. Ahogy a bérmálás szentsége a befogadóból aktív követıvé és tettre késszé alakít, úgy kizárólag Isten elıtti dolgaim vannak. Személyes történelmem, a mindennapi történéseim, a megélt kapcsolataimmal együtt Krisztus elıtt játszódnak le. İ van benne minden mozdulatomban. Feltámadott jelenlétével világít rá és ad értelmet. Még a fájdalmaimat és a bőneimet is a magáévá teszi golgotai szenvedésével és halálával. Halála pedig az én életem folyamatos megújulását és megoldását hordozza magában. Biblikus rész: „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erısség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke” (Iz 11,2) „Kevés az, hogy a szolgám légy, a nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” (Iz 49, 6) „Semmijük sincs, de mindenük megvan.” (2 Kor 6, 2-10) „Ki gyenge, ha én ne lennék az?” (2 Kor 11, 21-29) Irodalom: „A keresztény Tény számára a történelemnek döntı értéke van. Idıben és térben meghatározott módon közvetíti az Isten-ember és az ember-ember közötti tikot. A Szentlélek mőködésével átitatva ezt nevezzük mozgalomnak.” (Luigi Giussani) Kérdések: Törekszem a hitem megismerésére és növelésére? Aggodalommal vagy bizalommal tekintek a jövımre? Tudom a hit világosságánál szemlélni a történéseket?

„Uram! Tudom, hogy a hit csak a kapcsolat elején látszik magánügynek. Szeretném meghallani kezdeményezı szavadat és igent mondani rá. Meghívásod nem zárhat be önzı magányomba, hanem kinyit a valóságra, az élet teljességére. Hitem által kezet nyújtok a másik ember felé. Tudom, hogy hitem bekapcsol Isten népének nagyobb közösségébe. Erısítsd legszemélyesebb ügyemet, hogy életet alakító közügy legyen. Élni, hinni és szeretni csak közösen lehet.”

10


A remény embere vagyok?

Elmélkedés: Visszatekintve az elmúlt évre és az eltelt öt lelkigyakorlatos napra felismeréseket tettem önmagamról, a kapcsolataimról, a hivatásomról, a környezetemrıl. Mint a bogáncs, kapaszkodik belém a sok bőn, a múlt terhei, a mulasztások. Talán pont a mulasztások a legsúlyosabbak. Mindezek ellenére a remény jelenlétében élek. Tudom, hogy Isten sok ajándékot szánt nekem is és általam is. Meggyızıdésem, hogy a béklyók ellenére haladunk Isten felé. Megtapasztalhatom, az emberek jó szándékát. Állandó csodálkozással tölt el, hogy még engem is felhasznál az Úr. Titokban „hálát adok, hogy színed elıtt állhatok és szolgálhatok Neked”. Akár összekulcsolt kézzel imádkozom, akár tollat-szerszámot a kezemben tartva dolgozom, vagy az elesett ember kezét tarom a kezemben, Istent látom magam elıtt. İt, Akihez Jézuson keresztül jutok el. Igyekszem a remény embere lenni. Biblikus rész: „Örömötöket nem veheti el tıletek senki…. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16, 22. 24) „Ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben.” (Fil 2, 15) Örüljetek az Úrban szüntelen, Ismét mondom, örüljetek! Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki!” (Fil 4, 4) „Igazságra, hitre, reményre, szeretetre és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják az Urat!” (2 Tim 2, 22) Irodalom: „Tudd meg, hogy szeretve vagy! Emlékezz arra, hogy az evangélium örömre hív! Ne felejtsd, hogy van Atyád, aki Krisztusban minden életnek értéket ad!” (Szent II. János Pál pápa) Kérdések: Úgy ismernek fel keresztényként, hogy örömmel élek? Minden béklyó ellenére törekszem Krisztus felé lépni és vezetni másokat? Éltetem magamban és környezetemben a szent optimizmust?

11

A napi kétszeri imaidı javasolt menete: (35-45 perc) Körülményei: pihenten, zavaró körülményektıl mentesen. Lehetıleg azonos feltételek között (csendes szoba, gyertya, ikon, virág, …). Menete: + Csendet teremtek. Megkeresem a leginkább kényelmes helyzetet. Nem a külsı, az otthoni dolgok nyomnak. Nem akarok választ kapni a kérdéseimre. Csak engedni akarom szólni az Urat. (5 perc) + Eléd állok. Elıtted állok. Te szólsz és Te vagy jelen. Nyitottan várlak. + A tanítás megértésére nyitott vagyok. Belehelyezkedem annak szövetébe. + Az Úr tanít a szentírási rész által is. Szól hozzám. Hatékonyabban helyez az életembe. Felismeréseket teszek. Az ı szemével látom a dolgokat. Engedem, hogy gyógyítson. Új szempontokkal gazdagít. Jobban szerethetek. (20-25 perc) + Köszönet a kapott ajándékért, a kegyelmi felismerésért. (5 perc) + Visszatekintek: hogyan éltem meg az elmúlt órát? (feldobott, összeszedett, vidám, száraz, kétségek, bánatos, …) (5 perc) + Írásban is lerögzítek néhány gondolatot. Mit tehetek másként? Mire nézhetek új szemmel? (5 perc) Megjegyzés: A 3. nap délutáni, vagy a 4. nap délelıtti elmélkedések után lehet részleges összegzést is tenni. Ezeket tekintem át: Hol tartok? Mit láttam meg? Mit kellene még átimádkoznom? Mire kellene még visszatérnem?

folytatás … Értékelı alkalmat tartunk, amelyre ezúton hívjuk meg azokat, akik egyénileg vagy közösségükkel, családjukkal elvégezték az „Egyéni lelkigyakorlat 2014.” programját. Különösen azokat várjuk, akik szívesen beszélnének felismeréseikrıl, megújuló hitükrıl vagy megújuló emberi kapcsolataikról. Osszuk meg tapasztalatainkat és nyitottan fogadjuk be mások örömeit! Idıpont: 2014. szeptember 12-én (péntek) 19:00 Helyszín: Árpád-házi Szent Margit templom (XIII. Lehel tér) Várnai Péter atya

12

Egyéni lelkigyakorlat Összeállította: Várnai Péter

Recommend Documents