Egyéni lelkigyakorlat a Hit Évében 2013

Egyéni lelkigyakorlat

a Hit Évében

–

2013.

Összeállította: Várnai Péter

1. nap – délelıtt: Hit Római Szent Kelemen, Szent Péter 3. utóda (Kr. u. 92-101.) a hit mércéjéül az Egyházhoz való kapcsolatot rendelte: „Bepillanthatunk az isteni tudás mélységeibe, ezért mindent a maga rendjének megfelelıen kell végeznünk.” Ez az isteni tudás nem egy gnosztikus, a kiválasztottak számára félretett üzenet, hanem az Úr halála és feltámadása misztériumába való bekapcsolódás. Ennek az ismeretnek és a belıle fakadó lelkiségnek az összefoglalója az igazhitőség (ortodoxia). Ezzel jár együtt a „mindent a maga rendjének megfelelıen”, értelmi és akarati megfontoláson alapuló szent hagyomány gyakorlata (ortopraxis). Így a kettı együtt (igaz hit és szent hagyomány) rajzolja ki a krisztusi mővet, a megváltás mővét és az ember üdvösségének szándékát. Mi, Krisztushívık abban is követjük Mesterünket, hogy úgy olvassuk az Ószövetséget, hogy folyamatosan Jézusra utalást látunk meg benne. Az ókeresztény atyák Jézus elıképét látták Ábelben (Ter 4, 8.), Izsákban (Ter 22, 2-14), Józsefben (Ter 37, 18-20) és Mózesben (Kiv 12 1-11). Az Egyház közössége Krisztusra tekintve értelmezi az idık jeleit, érti meg a múltat és rajzolja meg jövıképét. Tanítása így lesz prófétai hivatásának betöltése. Ezzel egyidejőleg a jelen világ jelen adottságai között él, és járja az emberiséggel „a történelem zarándokútját. A világ üldözi, Isten vigasztalja, és a Feltámadott erejében él.” (LG 8.) Az Egyháznak, mint Isten népének az útja az itt és most emberének életén vezet keresztül. Római Szent Kelemen így írja le az igaz hit és az igaz élet kapcsolatát: „Örömöt, igaz örvendezést ajándékoztok nekünk azzal, ha engedelmesek lesztek a Szentlélek által (küldöttekhez).” Ez az engedelmesség a hit engedelmessége és az erkölcsi élet alávetése az Isten akaratának. Sík Sándor: Hiszek (részlet) Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, nem pille vélemény. Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán: Igen és nem, kereken, magyarán.

Semmi csőrés és semmi csavarás, Ínyeskedés és köntörfalazás: Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok: Katolikus vagyok.

2.

Egyéni lelkigyakorlat 2013.

- Törekszem az Egyház hitének megismerésére és befogadására? - Képes vagyok hittel értelmezni a magam és a környezetem életét, eseményeit? - Törekszem a megismert igazság követésére, melyet az Egyház tár elém? 1. nap – délután: Kegyelem – szabad akarat A kegyelem és a szabad akarat elsıdlegességérıl szóló viták a 17-18. századra nyomták rá bélyegüket. Ha a kegyelem mindennél erısebb, akkor miért lehet bőnt elkövetni? Ha pedig a szabad akarat erısebb, akkor hogyan tud érvényesülni Isten mindenhatósága? Isten misztériuma olyan végtelen, hogy mindkét érték – a kegyelem mindenhatósága és a szabad akarat elsıbbsége − egyszerre van érvényben. Olyan magasra helyezi az ember méltóságát, hogy megajándékozza a szabad választás képességével, lehetıségével, ami annyit jelent, hogy – felismerve méltóságát – képes együttmőködni a kegyelemmel. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett engem is. Teremtmény vagyok. Ezzel egyidejőleg pedig megmutatta egyszülött Fiában az ısmintát, a „láthatatlan Isten képmását” (Kol 1,15). „Isten kegyelmébıl vagyok, ami vagyok” (1Kor 15,10), és a „küldetésem szabadságra szól” (vö.: Gal 5,13). Pilinszky János: A többi kegyelem A félelem s az álom volt apám és anyám. A folyosó meg a kitáruló vidék. Így éltem. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárúl. Magához ölel. A többi kegyelem. - Ember vagyok. Olyan, amilyennek Isten a teremtésben megálmodott? - Keresztény vagyok. Olyan, amilyennek Krisztus élte elém? - Hivatásom van. Tudom, hogy Isten szentségre hív meg?


3.

2. nap – délelıtt: Szabadság – szeretet A kegyelemmel együttmőködve élem meg a szabadságomat, így lesz világossá, hogy milyen értékes vagyok. Igaz ugyan, hogy tehetségem és képességeim szerint a legtöbb dologban középszerő, de – mert szeretetbıl vagyok, mert szeretve vagyok, mert képes vagyok szeretni, – értékes vagyok. Isten öröktıl fogva tud rólam, mégpedig úgy, hogy tenyerébe írva ismer (vö.: Iz 49,16). Annyira közel van hozzám, hogy nem csak olyan Isten, Aki létezik (Kiv 3, 6), hanem olyan, Aki velem van és lehajol hozzám. Már az elsı hitvallás szövegek is Mindenhatónak (Pantokrator) nevezik az Atyát, Akit ezért öröktıl fogva lévınek is vallunk. Tehát, Aki öröktıl fogva van, az öröktıl fogva tud rólam, öröktıl fogva velem van, és öröktıl fogva szeret. Ezek az igazi értékelendı tulajdonságaim, melyeket összefoglalóan Isten szeretetének nevezünk. Az öröktıl való Isten tehát nem egyetlen népnek az ügyvédje, nem népek közötti békefenntartó erı, nem is a boldogság elérésének a technikája, hanem az élı Szeretet. Az önmagát megmutató és kimondó Igen. Akiben a szeretet az isteni személyek közötti párbeszédben mutatkozik meg. Vég nélküli dialógus. A szabadságról szokatlanul 1. Szabad mindenkirıl a legjobbat feltételezni. 2. Szabad másokat önmagunknál különbnek tartani. 3. Szabad a felfedezett jót nyilvánosságra hozni. 4. Szabad egymást megdicsérni és az elismerést elviselni. 5. Szabad egymásnak köszönetet sem remélve, kérést sem várva segítségünket felajánlani. 6. Szabad egész szívünket és minden idınket az Úrnak szentelni. 7. Szabad a család és a közösségek mellett egészen elkötelezıdni. 8. Szabad a jogosról és az igazságosan megilletırıl önként lemondani. 9. Szabad az igazság és a szeretet mellett kiállva szimpatikusan érvelni. 10. Szabad mindenkit meghallgatni, csak azért, hogy az Úr szólhasson. - Tudatosítottam magamban, hogy Isten meghívott és megszólít? Mikor? Hogyan? Ki által? (Lk 22,42) - Személyes szeretetem köt össze Vele, vagy megragadok szokásoknál, szertartásoknál, parancsoknál? - Imádságomban, mint személlyel vagyok Vele kapcsolatban? (Mt 10, 20)

4.


2. nap – délután: Közösség Erısebben keresi Isten az ember társaságát és kutatja a vele való kapcsolat lehetıségét, mint ahogy ezt az ember teszi. (vö.: Jn 15,16) Pedig az „Istent keresı ember” kíváncsiságát nagyra szoktuk értékelni. Az önmagában fennálló magányos és mégis közösséget megélı Isten kapcsolatot épít az ember magányával. Így a két személy – a két magány – találkozásakor egy új minıség jön létre: a közösség. Isten a közösséget úgy mutatja és éli elénk, mint a létezés formáját. Hiszen İ maga is közösség, a Szentháromság közössége. Benne a személyek folyamatos és teljes önajándékozása történik. Kizárólag a Szentháromság személyei között lehetséges a teljes önközlés/dialógus. (Jn 17,21) Erre a teljes önátadásra az ember önmagában képtelen. Törekszik rá, el akarja érni, de vágyát csak az Istennel megélt együttlét tölti be. Földi életében nem kapja meg, mert mindig marad valami hiány, tapasztalati maradék, mert „nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned” (Szent Ágoston). Az Örökkévaló önmagával, mint a léttel ajándékozza meg az embert. Egyébként az anyagvilágra kárhoztatott lenne. Ezzel felkarolja, felemeli és a saját életében, az öröm teljességében részesíti ıt. (vö.: Jn 17,13b) Ezt a folyamatot nevezzük az ember vagy megistenülésének (teózis). (vö: Lk 1,75) Annak érdekében, hogy élet legyen mibennünk, az isteni életbıl kell részt kapnunk. Annak érdekében pedig, hogy egy közösségben legyünk, az isteni közösségben – azaz a Szentháromságban – kell részt vennünk. Igencsak nagy titok ez a részvétel, bár Istent már Arisztotelész is három személyő, egyetlen lényegő titoknak tartotta. Szent Ágoston egyházatya is a hármas szám körül forog, amikor az emlékezet, az ész és az akarat egységében fogalmazta meg Isten lényegét. Erısen emberi, földies Szent Tamás tanítása a személyrıl: „pedig szellemi természető, önmagát egészen közölni nem tudó lény”. Krisztus testérıl, az Egyházról is az egyik legélesebb kifejezés a „Szentháromság képére élı közösség” (communio). - Elfogadom Isten ajándékai közül a legnagyobbat, Önnön magát? - Fejlıdik bennem a magánynak az a képessége, amelyben párbeszédbe kerülök Vele? - Igyekszem az imádság által bekapcsolódni az İ közösségébe?


5.

3. nap – délelıtt: Isten léte maga a szeretet Istennek nem a tevékenysége, hanem ennél sokkal nagyobb, a lényege a szeretet. Önnön titkát úgy mutatja meg, Önnön titkába úgy von be, mint a szeretetbe felkínált közösség. Megnyugtat, hogy „mindenem a tied” (Lk 15,31b) és „gondoskodik” rólam (Lk 10,35b), számít a közremőködésemre (vö: Mt 7,34), folyamatosan igent mond az életemre (Jn 8,11a). Meggyógyítva lelkem ezer sebét meg is bocsát (Lk 5,17-26) és az örök élet szeretetébe hív meg (Jn 12, 50a). A szeretet dinamikus párbeszédén keresztül éljük meg kapcsolatainkat Istennel és egymással. Jézusra tekintve egymásért élünk, akár úgy, hogy életünket is adjuk (Jn 15,13), amit még parancsolni is lehet. Ezen a ponton világlik ki, hogy a szeretet értelem és akarat dolga. Messze több ez a kapcsolat, mint ami mester és tanítvány között van. Inkább együvé tartozást, összeforrást, egymásban levést jelent (Jn 15,5.7). Akik szeretik egymást, azok Istenbe oltódtak, ezért szeretetük jellé teszi ıket. Akár együtt tesznek valamit, akár távolság választja el ıket, összetartoznak a szeretetben. Ez lehet két ember kapcsolata. Vagy lehet egy családban mőködı erı, vagy egy nemzethez, néphez tartozás. Más elkötelezettséggel és más hıfokon, de mindegyik szeretet. Elıbb kell szeretetté válni – létemben és lényemben –, és csak utána lehet a szeretet aktív formáit adni és befogadni. Tekintettel arra, hogy Istent ebben sem elızheti meg semmi, ezért az adás és a befogadás képessége is Tıle van. Isten minden, és minden jó Tıle származik. Isten a szeretet, és minden szeretet Tıle származik (1Ján 4,15). Loyolai Szt. Ignác: Önfelajánlás Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged.

6.


Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell. - Az életemet Isten ajándékaként fogadom? - Engedem, hogy minden helyzetemben İ irányítson? - Mindennapjaimat az Isten iránti viszontszeretet vagy az önmagam keresése és e világ szolgálata hatja át? 3. nap – délután: Krisztus teste és vére a szeretet szentsége Tours-i Szent Berengár (XI. sz.) máig ható erıvel fogalmazta meg esküjét az Oltáriszentségrıl: „Szívembıl hiszem és számmal megvallom, hogy a kenyér és a bor, amelyet az oltárra tesznek, a szent imádság titka és a mi Megváltónk szavai által szubsztanciálisan (lényegét tekintve) átalakul Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak valódi, saját és életadó testévé és vérérvé. Az átváltoztatás után Krisztus igazi teste lesz, amely a Szent Szőztıl született, és a világ üdvösségéért felajánlva a kereszten függött, és most az Atya jobbján ül.” A Tridenti Zsinat (1547-1563) az eucharisztia szentségérıl különösen is tanítja, hogy az Egyház szentsége. Krisztus eucharisztikus jelenléte, amely a szentáldozásban legbensıségesebb táplálékommá válik, egyben a legszélesebb közösséget hozza létre. Belém költözve átalakít és a saját képére formál, ugyanakkor térben-idıben beleszı az Egyház közösségébe. Így Krisztus teste táplál engem. Így Krisztus teste az Egyház közösségbe hív engem. Így Krisztus titokzatos teste térben és idıben végtelenné tágított módon önmagába fogad, és a jelen pillanat részesévé zsugorodik. Erre egyedül Isten képes: a legbensıségesebb személyesség és mindeneket átfogó kozmikus jelenlét az Övé. Eucharisztikus Krisztusunk megjelenve a kenyér és a bor színe alatt egyszerre a legszélesebb távlat és törékeny áldozat. Egyértelmő, hogy ilyen tulajdonságokkal csak a szeretet rendelkezik. A szellemi lélek megisteníti az anyagot (a kenyeret és a bort), és egyben az oltár lakomájával készít fel Isten nagy, örök, végtelen szeretető lakomájára. Minden eucharisztikus áldozatunk – akár az erdı farönkjén, akár a bazilika fıoltárán valósul meg –, a minket szeretı Isten hatalmas távlatú és egészen személyes jelenlétét ünnepli.


7.

Papjaink kimondott szavai által – „ez az én testem”, „ez az én vérem” – Krisztus jelenik meg az oltáron, Aki megújítja a teremtést, és megváltó kereszthalálával új emberré alakít (vö.: Ef 3,16). Krisztus nagy önátadása felé, a végsı beteljesedés felé halad az Egyház, amit minden szentmisében átélhetünk. Aki érti a misének ezt a Krisztus-központú lényegét, az érti az Egyház lényegét és érteni fogja önmagát is az Egyházban. (vö.: Lk 24,13-35) Így az eucharisztia nem a kiváltságosok „lelki nyalánksága”, nem magánáhítat, hanem a kegyelem forrása, Isten személyes és közösséget formáló jelenléte. „Ha értünk adott testét vesszük, erıt áraszt lelkünkbe. Ha értünk ontott vérét isszuk, tisztára mos minket.” (Az úrnapi szentmise prefációjából) Sík Sándor: Jézus a Mátrában (részlet) „S idehallom, csendül a csengı Csepp oltárokon odalenn: Három helyen mutattatik be Az áldozat, a vértelen. Csendül a csengı, megy a Jézus, Kapaszkodik a hegyen át: Viszi a pap a köves úton A beteg ember vigaszát.” „Amikor azt mondom, hogy az Oltáriszentség örökös karácsony a mi számunkra, ezzel azt akarom jelezni, hogy akit mi karácsonykor kaptunk, az a betlehemi Kisded, nem hagyott el minket soha, hanem az Oltáriszentségben örökkön-örökké itt van velünk a földön.” (Tóth Tihamér: Oltáriszentség a hit diadala) - Igyekszem egyre többet megérteni a szentmisébıl? - Hogyan tanít a hét közben az ige liturgiája? - A saját áldozatommal törekszem csatlakozni Krisztus áldozatához?

8.


4. nap – délelıtt: Egyház Egy Kr. u. 500 körül kopt nyelven fennmaradt keresztelési hitvallás fogalmazza meg Egyház négy nagy jellemzıjét: egy, szent, katolikus, apostoli. Mindezek pedig a keresztségbıl (baptiszma) fakadnak (vö.: Ef 4,5). Gyermekkorban megkereszteltek számára külön is felfedezendı a keresztség, amit akár el is veszíthettünk volna. A felnıtt számára pedig egy hatalmas megtalálást jelent, mert ténylegesen egy újjászületést él meg. Kereszténynek (Krisztus követınek) lenni tehát feltételezi az Egyházhoz tartozást és a személyes kapcsolatot. Mint az elsı és legfontosabb szentség, ami az üdvösséghez szükséges, úgy az Egyház, – mint „ıs szentség” – megalapozza és végig követi az Istenhez tartozásunkat. Szent Pál az Egyházat (ekklészia) szinte a Szentlélek tulajdonságaival ruházza fel (Ef 3,21; Kol 1,24). A katolikus jelzı többet jelent, mint egyetemest. Inkább „az egész világon elterjedt, minden idıkben élı, minden kultúrára érvényes és az ember egész életét átfogó” értelme van. Vagyis nincs olyan terület, ami ne tartozna a fennhatósága alá, ami ne hordozná az üdvösséget. Mint egy jéghegynek, csak egy része látható és alakítható emberi eszközökkel. A döntı többsége – akár egy tıkesúly – örök, láthatatlan, de mégis valóságos. A Isten Igéje terjedelmesen tanít az Egyházról: „akol, amelynek ajtaja Krisztus” (Jn 10,1), „Isten nyája” (Iz 40,11), „Isten szántóföldje” (1Kor 3,9), „Krisztustól életet kapott szılıvesszı” (Mt 21,33). Ugyancsak az Egyház, aminek „alapköve Krisztus” (Mt21,42), „amire az apostolok építenek” (1Kor 3,11) és „a Szentlélek lakóhelye” (Ef 2,19). Az Egyház sajátosságához az ellentmondások is hozzá tartoznak, mert „a földön az Úrtól még távol van” (2Kor 5,6), „de zarándokként járja az útját, és Isten vigasztalja” (LG 8) Az Egyház tehát teljesebb és jobban készen van, mint amit a keresztségben felfedezni vagyok képes. És, mert egy, mert örök, mert Istené, ezért így szolgálom az egységet, így keresem a helyemet és így építem. „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek.” (Avilai Szent Teréz) „Az esztendı minden hónapjában talál az Egyház egy alkalmat, amikor az Egyház édesanyjáról emlékezhet meg. Krisztus Titokzatos Teste így lesz Anya-Szent-Egy-Ház.” (Weibl Lipót atya)


9.

- Képes vagyok meglátni a szervezet és az intézmény mögött a szeretet dialógusát? - Elfogadom az Egyházat otthonomnak, mesteremnek, megmentımnek? - Igyekszem tevékeny szolgálatommal építeni az Egyházat? 4. nap – délután: Ne féljetek! Megváltottalak Miért a félelem? − Mert elutasítottuk az Atya megszólítását. Mert az összefogást a széthúzás váltja fel. Mert képtelenek vagyunk ingyenes adományt elfogadni. Mert kockázatos kilépünk az evilágból. Mert kényelmetlen megbocsátanunk. Mert, mert… Ami béke és nyugalom mégis van, az sem a saját érdemünk, hanem Isten ajándéka. Szentlelkével életre kelt, támogat, védelmez és vigasztal. „Könyörülj rajtam Uram, gyógyíts meg!” (Zsolt 6,3) „İrizd meg életem, mentsd meg szolgádat, aki Benned bízik!” (Zsolt 86,2) „Mindaz, amit Isten teremtett, jó.” – állapítja meg a kozmoszra és önmagára tekintve a teremtett ember (Ter 1,31). Mégis tele van a szíve bizonytalansággal, kétségekkel. Fél a jövıtıl. Nem lép semerre, mert baj lehet belıle, és akkor nem léphet semerre. Képes félútig járni az életútját. Folyamatosan félreérti a helyzetét. Sokaknak az élete is egy merı félreértés. Roppant konzervatívak, mert alig hiszik el, hogy a még soha elı nem fordult eseménynek lesznek a részesei. Így tartják távol maguktól a feltámadás hitét. Itt élnek köztünk az örök vesztesek. Úgy vélik, hogy velük kezdıdik a világ baja, és szenvedésüknél súlyosabbat még nem hordott a föld. İk azok, akik gyakran olvassák a Prédikátor könyvét: „Hiábavalóság, minden hiábavalóság” (1,2), de szinte soha nem veszik kezükbe a Filippiekhez írt levelet: „Örüljetek! Szüntelen mondom nektek, örüljetek! Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki!” (4,4) A félelem lila hálóját a dohos pincébıl dobják rájuk. A szálak egyre szövevényesebbek. Álarcot kényszerítenek felvenni. Ezért a felismerhetetlenségbe burkolóznak. Jövıképük utcája elején „behajtani tilos” tábla éktelenkedik. Barátaik névtáblája helyén csak egy fénykép áll: arctalan tömeget ábrázol. A lehetıségek távcsövének kormozott a lencséje.

10.


Azonban a feltámadt Krisztus üzenete egyértelmő: „Ne féljetek!” (Mt 28,10) „Íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” (Mt 28,20) Miközben tudomást veszünk a világ bajáról és „együtt járjuk a földi élet zarándokútját” (LG 8.), hathatósabban tapasztaljuk meg Isten jelenlétét, mint a bőn fogságát. Ez nem pusztán egy hangulat vagy lelki beállítottság kérdése, hanem a megváltott ember öröme. Olyan szabadság ez, ami még a börtöncellák falai között is mőködött. Olyan drága és értékes az életem, hogy Isten a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta értem. Magas az árfolyamom. - Hálás vagyok az Atyának a megváltás ajándékáért? - A hitem és az értelmem megvilágítja a „nem ismert tartományt”. Küzdök a félelmeimet tápláló sötétség ellen? - Akarok örömben élı, megoldott élető ember lenni? 5. nap – délelıtt: Elkötelezıdés Luigi Giussani atya az egyetemi lelkészek rangidıse arra tanított, hogy a modern katolikus egyik zsebében a Szentírás, másikban pedig a napi sajtó legyen. Gyakran az erıszakosok csak azért olyan hatalmasok, mert az igazak gyengék és szervezetlenek. XIII. Leó pápa 1891-ben, a Rerum Novarum kezdető enciklikában fektette le az Egyház társadalmi tanításának alapjait. Boldog II. János Pál Centesimus Annus-a egy százéves keretbe fogta a szabadságon, a személy méltóságán és a szolidáris szereteten nyugvó katolikus tanítást. Közben a pápák így tanítottak: „A béke új neve – fejlıdés.” „A munka nem lehet a kizsákmányolás eszköze, hanem egy út a méltóbb emberi élet felé.” „A gazdasági élet, a munka célja nem lehet az áru, hanem az ember méltóságát kell, hogy szolgálja!” Mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, – Aki az İ képmása (Kol 1,15) – véglegesen elkötelezıdött mellettünk. A teremtés óta nincsen semmi, ami távol lenne Tıle, és a megváltás óta nincsen semmi, ami ne tartozna Isten és az Egyház „fennhatósága” alá. Lehetetlen kiszakítani vagy elkülöníteni bármit is az İ jelenlététıl (vö.: Kol 3,17). A teremtett világnak és abban az embernek fontosabb a megváltott mivolta, mint a bőnös állapota.


11.

Kettıs hőségben élünk. Egy 2. században keletkezett keresztény irat (Diognétoszhoz írt levél) a keresztényeket két világ polgárainak mutatja be: „Testben vannak, de nem test szerint élnek. A földön idıznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a törvényeknek, de életükkel fölülmúlják a törvényeket.” (V. 8k) Szabadnak lenni annyit jelent, mint egészen elkötelezıdni Krisztus mellett, az emberek mellett. Az İ példáját követve odaadni magam, magammal fizetni, és ezzel bizonyítani azt, hogy közünk van egymáshoz. Elkötelezett életre készülve - Posztmodern jelszó: „Mindent, nekem, de azonnal!” ... vagy: „Tanulj meg várni, hogy érett légy! Tanulj meg győjteni, hogy gazdag légy!” (F. Lelotte atya) - Posztmodern jelszó: „Jár nekem, mert megérdemlem.” ... vagy: „Mindent megtehetek, de nem minden használ.” (Szent Pál) - Posztmodern jelszó: „A legfontosabb, hogy valósítsd meg önmagad!” ... vagy: „A barátság csak értékes emberek között lehetséges.” (Platon) - Posztmodern jelszó: „Semmi nem számít. Csak érezd jól magad!” ... vagy: „Aki elveszíti értem az életét, megtalálja azt.” (Jézus Krisztus) - Mi akadályoz abban, hogy felvállaljak embereket a környezetembıl? - Az Egyházban végzett szolgálatomban meglátszik, hogy elkötelezıdtem Krisztus mellett? - Jobbító-javító szándékaimat csak a nyüzsgı aktivizmus, vagy krisztusi szeretet határozza meg? 5. nap – délután: Boldogok, boldogok… Elérkeztünk a hit és a kultúra, a hit és a létezés, valamint a hit és a közösség forrásaihoz. Tehetnénk olyan összegzéseket, mint az „igazságosság, béke, öröm” (Róm 14,17) vagy „erı, szeretet, józanság” (2 Tim 1,7), „igazság, hőség, béke” (Zsolt 85,14), „tudd-hidd-tedd!” (Adolph Kolping) és hasonlók. Meglehetısen a nyitottságunktól függ, hogy mit emelünk ki és mit kötünk egy csokorba. Mit tudunk hasznosítani abból az ajándékcsomagból, amit a Szentlélek készített nekünk?

12.


Van elég merészségünk és bizalmunk Istenre pakolni a gondjainkat, és egyre inkább az İ jelenlétében élni? Az İ szemével nézni? Fájdalmainkat, betegségeinket, magányunkat megosztani és Vele együtt megélni? Minden külön értelmezés helyett: Isten boldogságra hív. Ha tudjuk-merjük meghaladni a közhelyeket és Krisztusnak a golgotai perspektívájából nézni a valóságot, akkor, de csak akkor – boldogok leszünk (és már most is vagyunk).

„Boldogok a lélekben szegények, mert” …mernek lemondani önmaguk birtoklásáról. „Boldogok a szelídek, mert” … a jogos igényüket felváltja az ajándékozás. „Boldogok a szomorúak, mert” … van emberük, aki megvigasztalja ıket. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert” … nagy szabadságban élnek. „Boldogok az irgalmasok, mert” … van szemük a másik gondjára. „Boldogok a tiszta szívőek, mert” … sem a megtett jóval, sem az elkövetett rosszal nem piszkolják be magukat.

„Boldogok a békességben élık, mert” …a lehetıségeik és a vágyaik egy ütemre járnak. „Boldogok, akiket Krisztusért üldöznek, mert” … mernek ellentársadalom lenni és öröm van bennük.

Zárókérdések - Miben lettem gazdagabb az elmélkedések során? - Keletkezett hiány, vagy új felismerés bennem? (Különösen az önismeretben.) - Le tudtam simítani minden borzongásomat, szégyenemet és megbántam a bánni valókat? - Milyen konkrét elhatározásokat adott a Szentlélek? (Különösen az önnevelésben.)

Egyéni lelkigyakorlat a Hit Évében 2013

Recommend Documents