2005. február 24. csütörtök Kedveseim! Ma még nem akartam írni mert hulla vagyok az utazástól, de egyszerűen nem bírom ki. Az utazás simán ment, leszámítva, hogy tegnap profi módon begyűjtöttem egy megfázást, így a Budapest-Jerez tengelyt végigszipogtam. A náthás orrdugulás különösen landolásnál volt kellemes a repülőgépen, amikor a fülem is bedugult, és így vicces nyomások keletkeztek a koponyámban. Hiába, élni tudni kell! :))) Madridban már a pályaudvaron összehaverkodtam egy japán csajszival, aki szintén a fesztiválra jön, szóval nem félek, lesz itt társaság. Este kilenckor érkeztem Jerezbe a vonattal, hívnom kellett a szervezőket, be egy taxiba, és vártak a lakásnál (Calle Caballeros 33., ha netán erre járnátok mostanában :) ). A borulásom a lakásnál kezdődött. Befizettük azt a variációt, hogy egy megosztott lakásban lesz egy önálló szobám, erre a szervezési problémáik miatt kaptam egy egész lakást TÖK EGYEDÜL! Háló, fürdő, konyha, minden, és tutin néz ki, és a központban van (a lovasbácsis tértől 1 perc, csak most nincs lovasbácsi, mert mélygarázst építenek). Plusz tényleg minden előadásra bemehetek és LESZ JOSÉ MERCÉ KONCERT! Kééééész vagyok! Hívtam Fernandót, holnap már találkozunk is, kurzus uáan, színház előtt. Nagyon jó itt az idő, ilyenkor este mar hűs van, de ez nudli a pesti téli éjszakákhoz képest. Annyira durván itthon érzem itt magam, hogy az már kezd ijesztő lenni. Mintha Jerez egy lenne a budapesti kerületek közül. Tuti. Na megyek haza, alszom egy nagyot. Gondoljatok rám lécci holnap négy körül, hogy ne legyek nagyon béna az "első napomon az iskolában". Puszik: Györgyike 2005. február 26. szombat Hola Mindenkinek! Megvolt tegnap az első fesztiválnap, és én máris lefáradtam. A kurzus nagyon jó, Inmaculada eléggé belehúzott már az első órán is. Én nem tököltem sokat, rögtön beálltam az első sorba, gondoltam csak elzavar ha béna vagyok, de nem tette. Rengeteg lépést vettünk, de mégis azt kell mondanom, hogy a csajszi nagyon alaposan tanít. Kíváncsi vagyok mára mi maradt meg a bandának a tegnapiakból. Az óra végére tegnap már a táncot is élveztem. A legjobb az, hogy élő gitáros és énekes kísér bennünket, így tényleg nagy élmény a puszta gyakorlás is. A cańában meg amúgy is van valami hömpölygős szépség, szóval jó ez. Ferni nagyon édes volt, dumáltunk, ma is találkozunk a színházban, szóval fogjuk látni egymást elég sokat a két hét alatt. Ez a pasi a fél várost ismeri, rengeteg embert sokkoltam le általa a hihetetlenül gyenge és bénácska spanyoltudásommal. :)) Leálltunk dumálni egy kicsit szakadt, első látásra levehetően enyhén drogos hapsival. Ők dumálgattak, én néztem, hogy szegény pasi biztos látott jobb napokat is. Utána én mentem a színházba, ahol a spanyol nemzeti balett adta elő a Loco (Őrült) c. darabot. (Koreográfia: Javier Latorre). Jó volt, de éreztem, hogy nem ez lesz itt a legnagyobb élményem, túl nagy katarzist nem okozott. A végén a koreográfus is kijött meghajolni. Na ő volt a szakadt szívós figura, akivel Fernivel az utcán találkoztunk, Javier Latorre. Remek. Majdnem hangosan felröhögtem. Az viszont tetszett, hogy a kedves közönség a vastapsot bulerias compasban adta. Jó mi? :)) Éjfélkor még elmentem egy Gerardo Nunez gitárkoncertre, erre persze külön belépőt kellett vennem 9 euroért, nem baj, inkább nem eszem a végén, de semmiből se szeretnék kimaradni. :) Jó kis koncert volt, a pasi egy bőgőssel és egy cajonossal koncertezett, eléggé jazzesre vették a figurát. A legjobb az volt, amikor a cajonos a nagybőgőn kezdett el dobolni, és közben néha megigazította a bőgős séróját. Viccesek ezek a zenész gyerekek... Ja és a koncert közepén
egyszer csak lazán besétált a bodegába Mario Maya, tőlem úgy 15 méterre. Azt hittem elájulok, és magam alá pisilek. Tök jól nézett ki az öreg! Ma kicsit volt sírásrívás. Először is ma rendezték Jerezben a szingli nők gyalázásának ünnepét. Minden kisgyerekes család az utcára vonult, és elhihetitek nekem, itt nincs probléma a népszaporulattal, rengeteg gyönyörű gyerek van. Aztán a sokkoló élménytől sújtva elmentem bevásárolni, ott meg a Champions kellős közepén eleredt az orrom vére rendesen, így úri dáma módjára lerogytam egy lépcsőre. Tök sokan kérdezték mi a bajom, én csinosan véres orral ábrázoltam a szitut. Ezekután a húszkilós cekkereimmel nem tudtam bemenni a ház kapuján, mert beszart a kulcsom. Na ekkor bőgtem el magam. Ennyi belefér. Aztán egy bácsi beengedett. Szerencsére a háznak két kapuja van, kipróbáltam, ezután a másikon fogok közlekedni. Most megyek denszelni. Ma este Andrés fog táncolni a színházban, kíváncsi vagyok. Utána szerintem megyek peńaba bulizni. Puszi Nektek: Györgyike P.S.: Lécci írjatok, mert itt senkivel se tudok magyarul beszélgetni, és hiányzik a magyar szó, meg Ti is hiányoztok, szóval plíz, bármit, nekem a tökfőzelék receptje is jó.:)
2005. február 28. hétfő Hola Kedves Mindenki! Köszönöm a Tökfőzelékrecepteket! ☺ Jaj itt hihetetlenül szar idő van. Nem akarok panaszkodni de két napja zuhog az eső és olyan vadító 6 fok körüli a hőmérséklet. Plusz a hihetetlenul szexi és csini svájcisapimat elhagytam valahol Budapest és Jerez között, szóval fagyoskodunk rendesen. És Andalúzia nem a fűtési rendszerek változatosságáról ismert. Leginkább nem fűtenek sehol. Vicces. Amikor először jöttünk Jerezbe másfél éve, akkor az utóbbi idők legesősebb októbere volt, mondták hogy ennyi esőt még nem láttak egyszerre. Na szerintem azóta nem esett Jerezben, most viszont bepótolja rendesen. Mikor első nap találkoztunk Fernivel röhögve mondta, hogy megérkeztem és máris esőt jósolnak Andalúziában. :)))) Bejött. Granadában viszont lezártak néhány utat a hó miatt. Jó mi? Hihetetlenül jó előadásokat látok a színházban! Mindegyik jobb mint az első napi volt. Képzeljétek a Maria del Mar Moreno együttes előadása SZAGOS volt! Föld, tömjén, vas illata terjengett az előadás bizonyos pontjain. Hiába ez a XXI. század! Tegnapelőtt előreléptem ismét: a szinház előcsarnokában már elmentem Mario Maya mellett és rá is néztem! Ügyes vagyok igaz? Ő egyébként Belén Maya apukája, és a ma elő egyik legnagyobb flamenco táncművész. A Saura féle flamenco filmben siguiriyast táncol két másik pasival, tessék megnézni! Van egy elég nagy problémám a hideg mellett. Egyszerűen nem tudok annyit enni amennyi kalóriát felhasználok a táncórákon. A sok tánctól étvágyam sincs nagyon, de nincs is idő annyit zabálni amennyit kéne. Szóval szépen le leszek majd fogyva mire hazaérek. Egyébként itt ma ünnepnap van, ma van Andalúzia napja, 25 éve szavazták meg hogy önálló tartomány legyen. Nagy ám ma a büszkeség szerte a városban. Ma a színhaz után megyek éjfélkor egy másik előadásra is, szóval vicces estém lesz. Ja, és tegnap Angie-vel, egy skót csajjal buliztam reggel ötig, nagyon jó volt. ☺ Helyes kis
csapat van a táncórán, kár hogy már csak 2 nap ez a kurzus, és vége. Haverkodok svédekkel, olaszokkal, egy venezuelai csajjal, egy new yorki gitáros fiúval is jókat dumálunk, szóval igazán színes a társaság, de elég unikum vagyok itt mint magyar kislány. Na megyek, holnap is próbálok írni, muchos besitos: Györgyike 2005. március 1. kedd Édes drága arany Husijaim! Imádlak Titeket emiatt a sok hihetetlen levél miatt! Komolyan, itt röfögök a jerezi netezde kellős közepen! Na kezdem a legjobbal. Ma voltam az El corte inglesben (big shopping etvasz minden spanyol városban). Vettem cd-ket, az egy dolog, de szoktak ott flamenco kendők is lenni. Hát megnéztem. Volt egy világos rózsaszín, ami színben ugyi pont passzos a díjnyertes Györgyike-ruhámhoz, szóval megkérdezem a nénit hogyé’ adja. Mondta 63 euro. Nem tartottam vészesnek, próbálgattam meg minden, erre mondja a néni hogy nézzük csak mégegyszer az árat, lehet le van árazva. Le volt. Tessék kapaszkodni: 24 euroért vettem egy hímzett selyemkendőt. Kérem szépen aprókat sikítozva ugrálgattam az elcorteinglez kellős közepén, az eladók meg elnézően somolyogtak. Szetiszfeksön maximusz!!! :)))) Plusz tegnap volt az első olyan előadás a színházban ami igazán megmozgatta a kis szívemet is. Compańia Maria Pages. Jegyezzétek meg, elképesztő a csaj. Magas, gyönyörű teste van, és elkepesztő dolgokat művel a baromi hosszú karjaival. Az az igazság, hogy a tendenciának megfelelően mindenki széttechnikázza az agyát az előadásokon, de érzelmeket eddig nem sokat láttam. Felszántják a színpadot, látni már nem lehet a lábukat olyan gyors, de nekem belül nem történik semmi. Ez a csaj meg mert TÁNCOLNI! Annyira jó volt, hogy őt is, és az együttesét is mintegy négy és fél perc alatt sikerült szőröstül-bőröstül megszeretnem! És bátor a csaj mint koreográfus, és sok lehetőséget ad az embereinek, és érezni lehet hogy jó lehet vele dolgozni. Nagyon jó levegőjű dolog volt az egész. Szeretnék egyszer tanuni ettől a nőtől. Plusz olyasmi magas lehet mint én, és ez azért ritka flamencos csajoknál. Éjfélkor megnéztük Maria Jose Francot táncolni (El Pipa táncosnője amúgy). Jó volt, de én ilyen szomorút még nem láttam soha. Erős kezdésként egy seguiriyas-szal indított, volt tientos is, de a csúcs az volt, amikor a csaj az alegriast és a buleriast is szomorúan csinálta. Kicsit depresszált a nőci. A tánc már nagyon megy, a skót, svéd, japán es osztrák csajok már felfedezték az agyi kapacitásomat, szóval már "használnak" is óra előtt, és után, mint 3dimenziós lépéstárat. ☺ Ma a svéd csaj kedvesen megjegyezte, hogy úgy nézek ki, mint egy finn. ☺ Most megyek, megnézem a jó öreg Antonio Canalest. ☺ Puszihegyek: Györgyike 2005. március 2. szerda Hola! Na tegnap szépen szétcsaptak közöttem a flamencos nénik és bácsik. Kezdődött az este Antonio Canales előadásával. Carmen. Száz bőrt lenyúztak már a témáról, de azért sejtettem, hogy a jó öreg Canales mester előrukkol majd valamivel. Jól sejtettem. Lola Greco volt Carmen (tessék ezt a csajszit is megjegyezni, életveszélyesen jól táncol), plusz
Diego Llori volt Escamillo, Canales meg Don José. Na jó. Szóval sokkoltak. És nem tudom mivel. Illetve tudom, de hihetetlen hogy ilyen van. Nem eljátszották a dolgokat, nem olyan volt mintha, hanem a színpadon ott VOLT Don José, Carmen, meg Escamillo. Olyan archetipusokat hoztak, éltek, hogy csak néztem és a torkomban dobogott végig a szívem. Ez a Canales egy szétesett, szanaszet ivott-drogozott istenátkozta zseni. Felvonja a szemöldökét, és tudod mi a pálya. A lélegzetvételével is táncol. Olyan elcseszett es reménytelenül lúzer Don José volt, annyira bénán és igazán szerette ezt a hülye kurvát, ezt a Carment, és a Lola Grecónak még a lábujjkörme is hamis volt, és a velejéig elveszett, kiszolgáltatott kis buta nő volt, és ezt az egészet megoldották három mozdulattal. Az Escamillo meg pont az a hasznavehetetlen színes kis pöcs volt, akinek lennie kell. A színek is elképesztőek voltak, minden. Volt Carmennek egy szólója ami alatt csak ott volt a két pasi, de a nézésükből lehetett érezni, hogy ez a két férfi hogy szereti, ill. szeretné Carment, mennyire mást látnak benne, és hogy ez a kis céda pontosan tudja mit kaphatna Don Josétól (és ezért mit venne el tőle) és mégis Escamillot választja. Hát ilyet nemtom mikor látok újra. Annyira jó volt, hogy alig bírtam tapsolni a végén. Aztán éjfélkor átfáradtunk a Sala Compańiaba, ahol egy Rocio Molina nevű kiscsaj táncolt. Gondoltam a Carmen után engem most nehéz lesz megérinteni, de tévedtem. Jegyezzétek meg Rocio Molina nevét is, és ha bármikor módotokban áll majd megnézni őt táncolni, akkor ne sajnáljatok se időt, se pénzt, mert ez fantasztikus. Egy picike, nagyfejű-nagymellű lányka úgy táncol, mintha selyemből lennének a csontjai. Brilliáns a technikája, mégis a liráról szól az egész. Annyi érzelmet, belső szépséget, szeretetet ad a táncával, hogy elríttam magam amíg néztem. Mint egy kis tündér! Táncolt tientost, guajirast és soleát. A guajirast bata de colaval. Olyan volt mint a kristálytiszta víz, mint egy sellő, egy mesebeli csodalény. Én ilyen gyönyörűen csodálatost még nem láttam. Bocs, hogy halmozom a jelzőket, de láttam már egy-két flamenco megmozdulást, de a tegnapi este nagyon kiemelkedő volt. Arról győzött meg ez a két előadás, plusz a Maria Pagés együttese, hogy a flamencoban mindent szabad, ha ott van a szívedben, a testedben a compas. És van helye a lírai dolgoknak is, és ez engem nagyon felszabadít, mert őszintén a színpadszántós technikázáshoz nincs nagy kedvem (még akkor se lenne, ha menne). Rengeteg ötletet, inspirációt, szabadságot és szeretetet kaptam ezektől az emberektől a színpadon keresztül. Tudom, hogy egy csöpögős szentimentális barom vagyok, de olyan most, mintha csak most kezdenék táncolni. Hihetetlen érzés. Ez van. Szeretek itt lenni. Gyertek ide. Itt jó. Boldogság van, na. Csókollak Titeket: Györgyina, la Loca 2005. március 4. péntek Hola Todos! Képzeljétek itt még mindig esik az eső. Lassan egy hete egyfolytában. Ez az otthoni havas képeslaphoz képest smafu, de azért Andalúziától nem ezt várná az ember. Még szerencse, hogy itt van ez a flamenko fesztivál, vagy mi. ☺ Befejeződött tegnapelőtt Inmaculada kurzusa. Komplett 8 perces cańa. A végén még bizit is kaptunk. Aki az órák 80%-án részt vesz az kap egy szép pecsetes papírost a Villamarta Színház Alapítványtól, hogy részt vett ezen és ezen a kurzuson, ennél a tanárnál. Jól mutat, majd otthon ezzel fogok tapétázni. Igazándiból most nagyon be vagyok tojva. Ma négytől lesz az első órám Pipával. Félek. Hogy nem leszek elég jó, hogy kinevet, megszégyenít. Aztán arra gondolok, hogy csak nem bénázom el, de azért tartok valamennyire tőle.A cańa nagyon jó lett, Inmaculada jól tanít. Tegnap is és ma is gyakoroltam (felvettem minidiscre, az a fülemen, én meg táncolok mint a veszett majom), és még minden lépésre, karra emlékszem. Innentől lesz nehéz dolgom, mert beindul az új kurzus is, azt is memorizálni kell, ezt meg észben tartani. Másképp nem fog menni csak úgy, ha a cańat is minden áldott nap legalább 2szer eltáncolom magamban. Tessék
drukkolni h. sikerüljön! Tegnapelőtt este a Rafaela Carrasco együttes táncolt a színházban. Remek volt. Elég annyi, hogy volt egy farruca amit a három táncos fiú fekete bata de colában (hosszú uszályos, fodros szoknya) táncolt. Ötletes volt az egész, és számomra nagyon érződött a kortárs táncok hatása, és ez jót tett az egésznek, ugyanakkor nagyon puro volt néha. A csajnak egészen szokatlan karmozdulatai vannak, és kicsit férfias jelenség. Meg teljesen szabályszerűtlenül ugrándozik a színpadon, úgy hogy ha én csinálnám így, akkor biztos elzavarnának az óráról, de Rafaela Carrasconak persze szabad! ☺ Tegnap José Mercé volt. Imádom továbbra is, az egyik legnagyobb, de nagyon fáradt volt szegénykém tegnap. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy a végén Moraitoval együtt táncoljon egy csinos buleriast, de biztos adott már jobb koncertet is. Ja a Rafaela Carrasco után mentünk peńába bulizni, ott voltak a helyi erők is, szóval reggel négyre már zúgott a fejem a bulerias compastól. Ott volt a peńában Moraito is, fél négykor buleriast táncolt enyhén illuminált állapotban a színpadon, szóval lehet ezért volt kicsit fáradt a koncert hangulata. ☺ Én ennyi sherryt még életemben nem ittam, de azért bírom, mindenki tudja, hogy én vagyok a magyar kislány, szóval már csak a nemzeti büszkeségünk miatt is próbálok helytállni a nagy össznépi piálásokban! Tegnap voltunk Cádizban, de végig esett az eső, szóval szegény skót Angie barátnőmmel szétáztunk rendesen. Na most megyek táncolni, ha nem bőgök le nagyon, akkor azt megírom. Pusz: Györgyike 2005. március 4. péntek ANTONIO EL PIPA MEGDÍCSÉRTE BUCSÁS GYÖRGYIT A BULERIA DE JEREZ ÓRÁN!!!!!!! ☺ Baaaaaaasssszus! Naszóval az úgy volt, hogy mentem és be voltam tojva. Pipa iszonyat szigorú az óráin, de megértem. Amikor magyaráz, vagy valaki kérdez valamit es ő válaszol, akkor pisszenés se lehet a teremben. Ha valaki gyakorolgat azalatt, akkor elhallgat, vár, csúnyán néz, és megkérdezi zavarjuk-e az illetőt. Ezt mint tanár megértem, 25 embert szerintem nem lehet másként tanítani. Cserébe bármit kérdezünk megmutatja, nagyon türelmesen. DE! Rengeteget táncoltatja egyedül az embereket, és olyan kellemetlen kérdéseket tesz fel, hogy tudod-e mi a bulerias compas, amit persze tudok, de ilyen helyzetben az ember megkukul. Rögtön 20 perc után megkért, hogy ugyan mutassak be egy egyszerű bulerias llamadát. Persze, hogy belesültem, pofámról a bőr majd’ leégett, és komolyan nem tudtam volna megmondani, hogy melyik a bal és melyik a jobb lábam. Na gondoltam kész, vége,, óra után biztos magához hív majd, és eltanácsol. Elkezdtük a bulerias koreográfiát, semmi komplikált, ő inkább a stílusra megy rá. Már egész szép kis egység megvolt, amikor kezdte egyenként táncoltatni az embereket. Pipa és a Maria Jose Franco gitárosa és énekese előtt szólóban buleriast nyomni. Basszus. Először sorra a két asszisztense jött, aztán együtt táncoltunk, aztán két idősebb német csaj, akik tényleg nagyon jól táncoltak, stílusosan mint az öreg cigányasszonyok. Utána megint együtt táncoltunk. Ezután rámnézett a Mester és megkérdezte, hogy hívnak. Csodák csodájára kijött némi hang a torkomon, és szépen bemutatkoztam. A nevem hallatán buta arcot vágott, én mondtam, hogy magyar lány vagyok, erre tökéletesen kimondta, hogy Györgyi. Majd ugye jött az invokáció a gitárosoknak, hogy egy buleriast kérünk a magyar Györgyinek. Elkezdtek játszani. Én meg táncolni. Úgy a harmadik lépéskombinációnál azt is elfelejtettem mi a nevem, nemhogy a koreográfiát, de - csak a Jóisten tudja honnan volt hozzá bátorságom - elkezdtem improvizálni. Pipa meg vigyorgott mint a vackor, két perc után sugta nekem a lépéseket, és utána szépen lezártam. Nagy vigyorgás közepette mondta, hogy ugyan a lépést elfeledtem, de neki NAGYON tetszett ahogy táncolok!
ÚÚÚÚÚÚRISTEN! El tudjátok képzelni, mit éreztem?! Egyrészt, hogy bírtam imprózni ebben a helyzetben, másrészt hogy a nagy Pipának mosolyt csaltam az arcára! Hát kész vagyok. Ez olyan mintha megálmodtam volna. Most elmegyek es megnézem a Yerbabuenáékat a színházban, éjféltől meg Matilde Coralt és Chano Lobatot klubelőadás keretében! És holnap délelőtt nagyon igyekszem majd kigyakorolni azt a koreográfiát amibe ha sikeresen is, de belesültem. ☺ Na ez van. Én most nagyon boldogan csókolok MINDENKIT: Györgyike 2005. március 6. vasárnap Hola! Csak röviden: itt minden rendben megy. Pipa tegnap emlékezett a nevemre, a bemelegítésnél megkért, hogy néhány taktus erejéig vezessem már a kargyakorlatokat (kb. 4 csajszit kért meg erre), ettől majdnem elájultam, de szépen megcsináltam. Koreográfia táncolásánál hatarozottan felkért arra (nevemen szólítva), hogy az első sor közepéről hajtsam végre a műveletet. Én asszem nem vagyok egészen magamnál 3 napja. Nagyon egyszerű dolgokat csináltat, és arra kíváncsi hogyan táncolunk. És néz, és figyel egyfolytában. Nem lehet sumákolni, ha ott van valami megdícsér, ha bénázol szúrosan néz. Iszonyú karizmatikus. És mivel ügyesnek tart, ezért tudtodra adja, hogy tőled többet vár. Elég kemény pszichés nyomás. Két óra után elérte hogy MINDENKI érzelmileg viszonyul hozzá. Ez életveszélyes játék a táncteremben, tudom, mert én is tanítok, viszont ez is egy út ahhoz, hogy kihozzuk a tanítványokból a maximumot. Itt nincs olyan, hogy szeretem a Pipa óráját, itt én Pipa hivőket látok és olyanokat, akik utálják azt amit csinál. Én meg csak táncolni akarok és big riszpektemet kifejezni ennek az andalúz cigány angol lordnak. Gyönyörű ahogy és amikor táncol. Lúdbőr és felemelkedés és rettegés. Ez van. Yerbabuenáról nem tudok írni. Amikor láttam tetszett, de semmi különös. Ahogy telnek a napok (2 napja volt) úgy esnek le a tantuszok. Zseni, kész, nem lehet róla beszélni, felesleges, meg kell nézni. Tegnap Mercedes Ruiz volt. Gyönyörű, fenséges, "arte" ahogy itt mondják, táncolt és bekiabáltak: „bruja” (boszorkány), de nekem agresszív. Nem tudom, van valami körülötte a levegőben, hogy úgy éreztem még a nézőtéren se tűri meg maga körül a nőket, nemhogy a színpadon (egy darab csaj se volt rajta kívül az előadásban). Nem tudtam megszeretni. Az Evát a szívébe zárja mindenki, Mercedestől én menekülnék. Nem tudom milyen lehet órán, amikor tanít, de számomra egy kissé ijesztő jelenségnek tűnt.Na most befejezem, eszem valamit, utána megyek táncolni. Jaj, csütörtökön már hazamenés van, de én még nem akarok!!! Ötletek arra, hogyan maradhatnék még? ☺ Puszikák: Györgyike
2005. március 8. kedd Huh! Szóval egyszer minden jónak vége lesz, de ennek nem kén, hogy vége legyen. Csütörtök este már otthon leszek, nem is hiszem. Veszélyes egy ilyen fesztivál, mert pillanatok alatt hozzászokik az ember, hogy minden nap óra, utána előadások tömkelege, meg hogy én pöttöm ungárise flamenca kritizálhatom a legnagyobbakat. Aztán ennek vége. Mit fogok én csinálni otthon?!!
Az utóbbi napokban láttam rémesen rossz előadást is (Juan Porcel) ezt hagyjátok ki. Narratív flamenco-balett előadás volt, annyira avítt és élettelen, hogy kár is rá több karaktert pocsékolni. Viszont vasárnap éjféltől láttam ismét imádott Sorayámat táncolni. Egy Alicia Marquez nevű lánnyal táncolt, és nagyon jól nyomták. Alicia se rossz, de hát Soraya egy kis puro dög, egy tökéletes cigánylány. Tegnap nagyon jó napom volt, jött Czigány Szilvi egy baratnőjével egy napra Jerezbe. Kicsit magyarkodtunk. ☺ Jöttek velem este a színházba. Javier LaTorre saját companiája volt tegnap, érdekes volt, mind női, mind férfi szerelmi duett is volt benne (mármint egynemű), nekem tetszett az is, de sokan kimentek. Konzervatív népségek ezek. A problémám az volt, hogy olyan irodalmi mű ihletésére készült a darab amiből én egy betűt se ismerek, és ettől szép volt a tánc, de az egész értelmezhetetlen volt kicsit. Viszont annyira jó zenészei voltak, hogy teljesen elolvadtam. És a cajonos csajszi volt, úgyhogy lányok, kalandra fel!!!! Szilviéknek nagyon tetszett a színhaz is, utána bároztunk, aztán éjjel egytől peńa volt. Azt mellékesen jegyzem meg, hogy a bárban 5 méterre tőlunk ivott együtt Manolete és Antonio Márquez! Tegnap nem volt kedvem táncolni nekik, pedig könyörögtek. ☺ A peńa szerencsére a Tio José de Paulában volt. Eva Rubichi énekelt (szépen, dehát El Salmonete után jöhet nekem bárki, ő a király), kedves férjeura kísérte gitáron. Mexike teccik emlékezni arra a fiatal fiúra aki másfél éve az öregasszonyok szülinapján úgy nyomta a buleriast, hogy szépen bepisiltünk? Na azóta a srác megnövesztette a haját, és most Alegríast táncolt úgy, hogy csak kerekedett a szemünk. Gyönyörű. Először is a pasika. Kijött egy kócos, göndörhajú cigánygyerek hófehér öltönyben, tele arany ékszerrel, és úgy táncolt mint egy született arisztokrata. Az is. Elbűvölő volt. Táncolt utána egy csaj is, de az annyira rossz volt, hogy kiabált a kontraszt kettőjük között. De azért ez szép volt esti mese helyett! Ja, a Pipa órái tutik, de én nem lennék Pipáné! Ez egy hisztérika, egy primadonnával keresztezve, és egy egoista kisdisznó. Mondjuk ilyen minden művész, és hát úgy táncol hogy azért nagyon szeretjük, de elképesztő a pasi! Nagyokat mosolygok az allűrökön. Viszont engem továbbra is szemmel tart, és sokat segít a dolgokkal amiket mond nekem. Tényleg! Most itt tartok. Pakolnom kéne. Nem fogok. Majd az utolsó pillanatban. Kicsit szomorkás. A hangulatom. Máma. Vidításnak örülnék. Meg Nektek is fogok amikor hazaérek. ☺ Puszik: Györgyike
