ESETTANULMÁNY
Egy ujjficam története
Köleszné Hanák Gabriella betegjogi képviselő Közép-magyarországi Régió
1.
Esetleírás A beteg május 29-én 16 óra körül otthon megbotlott, és a jobb kéz hüvelykujjával a
falnak, majd a betonra esett, az esést a jobb kéz élével tompította. A beteg hüvelykujján nyílt sérülés keletkezett, valamint az esés következtében kifelé hajlott a hüvelykujj felső ujjperce. A beteg elment a Rendelőintézetbe, ahol a recepción közölték, hogy a baleseti sebészeten már nincs senki, de röntgenen 17 óráig vannak. Elküldték az ügyeletes orvoshoz. Az ügyeletes orvos a beteg ujját ideiglenes kötéssel látta el, majd átküldte röntgenre. A röntgenlelettel a beteg visszament az ügyeletre, ahol a sebét bekötötték és azzal az utasítással látták el, hogy másnap jelentkezzen a sebészeten. Másnap délelőtt megjelent a sebészeten, ahol az orvos megvizsgálta és ismét elküldte röntgenre, melynek leletével visszament a sebészetre. A nyílt sebet kitisztították, bekötözték, az alkarra gipszet helyeztek, a hüvelykujját sínbe tették, és június 3-ra kontrollra rendelték vissza a sebészetre. A beteg június 3-án megjelent a kontrollon, ahol az orvos megnézte a sebet, és arról tájékoztatta a beteget, hogy a seb szépen gyógyul. A gipsz és a sín továbbra is a beteg kezén maradt, majd június 6-ra visszarendelték kontrollra. A június 6-i kontroll alkalmával ugyanaz történt, mint június 3-án, továbbá az orvos közölte, hogy a következő kontroll alkalmával - melynek időpontja június 11-e, - röntgen is fog készülni. A beteg június 11- én megjelent kontrollon, a gipsz, a sín és kötés is eltávolításra került, a beteg a kötés eltávolításakor látta, hogy a seb nem úgy gyógyul, ahogy kellene, mert az ujja nagyon duzzadt volt, és nem mozgott az utolsó ujjpercnél. Ezt az orvosnak jelezte is. Az orvos elküldte röntgenre a beteget, a felvétel elkészült, amelyet a röntgen szakorvos leletezett. A röntgen mellett, a röntgenről készült leleten tollal történő javítás, valamint orvosi vélemény volt látható. A sebész orvos csak a leletet kapta kézhez, a javítás kapcsán nem merült fel a sebészben kérdésként, hogy a felvétel tulajdonképpen a betegnek, melyik ujjáról készült, melyik ujjára vonatkozik a lelet. A sebész a röntgenfelvételt nem nézte meg, nem egyeztetett a röntgenorvossal a felvételről.
1
A sebészeten az orvos azt a tájékoztatást adta, a betegnek, hogy szépen gyógyul az ujj törése. A kötés, a gipsz és sín is visszahelyezésre került. Egyéb diagnózisról, terápiás javaslatról a beteg nem kapott tájékoztatást. Más intézménybe ellátás céljából nem irányították, annak ellenére, hogy a június 11-i röntgen felvételeken - laikus által is, jól láthatóan - elmozdult a jobb kéz hüvelykujjának utolsó ujjperc csontja a helyéről. Ezt a tényt a röntgenfelvételt leletező orvos nem vette észre, nem került felállításra diagnózis, ennek megfelelően a leleten sem dokumentálta, amelynek következményeként a sebész orvos, ez irányú kezelést nem kezdeményezett. A beteget a következő kontrollra június 18ra rendelték vissza. A beteg június 18-án ismét elmondta, hogy a seb körül nem csökken duzzanat, és az ujja nem mozog, sokszor erős fájdalma van. A sebet az orvos megnézte, a sebre ismét kötés került a gipsz, és a sín nem került visszahelyezésre, csuklórögzítő került a beteg kezére. A következő kontrollra június 21-én került sor, a seb gyógyult, de a duzzanat megmaradt. A beteg hüvelykujja továbbra sem mozgott és fájt, az előzményekre és a keze állapotára tekintettel a beteg kérte, hogy valaki más orvos is lássa a kezét. Az ellátó orvos azt mondta, hogy ha június 26-áig nem lesz változás, akkor beutalja a beteget kórházba, traumatológiára. A beteg június 26-án megjelent kontrollon, közölte az orvossal, hogy nem változott semmi a hüvelykujja állapotában, továbbra sem mozog a hüvelykujj utolsó ujjperce, és fájdalma van. Az ellátó orvos elküldte a beteget ismételten röntgenre, ahol leírták, hogy az utolsó ujjperc subluxalt (ficamodott) helyzetben van. Az orvos a lelet ismeretében visszahelyezte a sínt a beteg hüvelykujjára, azt mondta kérje el a röntgentől a digitális felvételeket, és vigye magával a kórházba, ahova beutalta. Június 28-án a beteg megjelent a kórház traumatológiáján, ahol az orvos első szava az volt, hogy ki volt az, aki így helyezte fel a sínt? A beteg által vitt cd-t nem nézte meg, hanem elküldte röntgenre. A röntgen alapján megállapította, hogy a hüvelykujj ki van ficamodva, amely ficam már betokosodott.
A helyretételhez műtétre van szükség, az orvos arról
tájékoztatta a beteget, hogy az ujja soha nem lesz olyan, mint volt. A műtétre is azért volt szükség, hogy az ujj ne kifelé álljon. Aznap este, amikor a beteg hazaért megnézte a szakrendelőtől kapott cd-t, melyen a röntgenfilmek voltak. A röntgenfelvételek között, a június 11-én készült felvételen a beteg számára is jól látható volt, hogy az érintett ujjperc, már
2
azon a felvételen sincs a helyén. Ezt a rendelőintézetben nem diagnosztizálták, melyet a felvételről készült lelet is alátámasztott. Július 2-án a beteg megjelent a rendelőintézetben az orvosnál a kórház ambulánslapjával, megkérdezte az orvost, hogy mi a véleménye a ficamról, az orvos azt válaszolta, hogy eddig ez nem volt. A beteg megkérdezte, hogy ha nem volt korábban ficama, akkor, hogy lehetséges, hogy az ujjficam már be van tokosodva. Az orvos nem tudott a kérdésre válaszolni. Július 5-én a beteget megműtötték a kórház kézsebészetén, ujját dróttal rögzítették és gipszsínbe tették, majd július 16-án (varratszedés), augusztus 6-án gipszlevétel és kontroll röntgenvizsgálat történt. Augusztus 26-án egynapos műtétre került sor, a belső tűződrótokat eltávolították a beteg ujjából. Szeptember 6-án varratszedésre került sor. Az eltelt időszak alatt a beteg ujja minimálisan javult, fizioterápiás kezelésre és gyógytornára jár. Az ujja jelenleg is minimálisan mozog és fájdalmai vannak. Ezt követően fordult a beteg a betegjogi képviselőhöz tájékoztatásért, majd írásbeli maghatalmazást adott panaszának kivizsgálása céljából.
2.
Probléma definiálása
Késedelmesen került felállításra a helyes diagnózis. Nem az elvárható legnagyobb gondosság elvének megvalósulásával történt az ellátás. A beteg második orvosi szakvéleményhez való jogát az orvos figyelmen kívül hagyta, azt időbeni halasztással valósította meg, mely a beteg későbbi ellátására, gyógyulására hátrányosan hatott. A késedelmes diagnózis felállítása miatt, a konzervatív kezelés már nem jöhetett szóba, a kialakult állapot már csak műtéti úton volt kezelhető. A diagnózis felállítását követően, az orvos nem tájékoztatta a beteget a diagnózis késedelmes
felállításának
következtében
kialakult
szövődményekről,
azok
következményeiről.
3
3.
Milyen alapjogok és speciális jogok sérültek
3.1. Magyarország Alaptörvénye 3.1.1. XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
3.2. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (a továbbiakban: Eütv.) 3.2.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog 7. § (1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. (2) Megfelelő az ellátás, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. (3) A beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, illetőleg javasolt terápiával, valamint fekvőbeteg-gyógyintézetből történő tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát.
3.2.2. A tájékoztatáshoz való jog 13. §
(1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra. (2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is, c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, h) a további ellátásokról, (3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre. (4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások
elvégzését
követően
azok
eredményét,
esetleges
sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait.
4
4.
Milyen intézkedések, eljárási lépések történtek a jogvédelmi képviselő részéről?
4.1. A betegjogi képviselő a megkeresést követően vizsgálta, hogy rendelkezik-e az adott üggyel kapcsolatban illetékességgel, hatáskörrel és kompetenciával, figyelemmel az OBDK „A jogvédő megkeresésekkel kapcsolatos tevékenysége. A jogvédő eljárásának jogosultsága – illetékesség, hatáskör, kompetencia meghatározása. Beszámolási kötelezettség” című általános protokolljára. 4.2. Tájékoztatta a beteget a betegjogi képviselő által kezdeményezhető vizsgálati eljárásokról, lehetséges lépésekről, valamint a panaszkivizsgálás betegjogi képviselő által történő kezdeményezésének feltételéről, tekintettel arra, hogy a panasz egyedi ügynek minősült. 4.3. Egyedi ügyről lévén szó bekérte a beteg írásbeli meghatalmazását, tekintettel az Eütv. 30. § (2) bekezdés c) pontjára. 4.4. Segítette a beteget panasza megfogalmazásában, tekintettel az Eütv. 30. § (2) bekezdés b) pontjára. 4.5. Első lépésként a beteg írásbeli meghatalmazásában foglaltaknak megfelelően kezdeményezte panaszának kivizsgálását az egészségügyi szolgáltatónál, tekintettel az Eütv. 29. § (1) bekezdésére, valamint a 30. § (3) bekezdésére. A betegjogi képviselő tájékoztatta a beteget az egészségügyi szolgáltatótól kapott válaszról. A szolgáltató válaszát a beteg nem fogadta el. 4.6. Második lépésként a beteg írásbeli meghatalmazásában foglaltaknak megfelelően kezdeményezte a beteg panaszának kivizsgálását, az egészségügyi szolgáltató szakmai felügyeleti szervénél, tekintettel az Eütv. 30. § (2) bekezdés c) pontjára. A betegjogi képviselő kezdeményezte, hogy az eljárás során, a panaszkivizsgálásba Szakfelügyelő Főorvos bevonására kerüljön sor. 4.6.1. A szakfelügyelő főorvos felé a betegjogi képviselő az alábbi kérdéseket tette fel: A beteget ellátó egészségügyi szolgáltató az elvárható legnagyobb gondossággal járt-e el a röntgen filmek értékelése, leletezése során? A ficam diagnózis a röntgenfelvételeket alapul véve, késedelmesen került-e felállításra?
5
Amennyiben a diagnózis késedelmesen került felállításra, ennek mi volt az oka? Amennyiben a diagnózis késedelmesen került felállításra, az szerepet játszott-e a beteg jelenlegi állapotának kialakulásában? Amennyiben a beteg esetében késedelmesen történt meg a diagnózis felállítása, az indoka volt-e az elvégzett operációnak? A késedelmesen felállított diagnózis és a műtét szükségessége között, - ami a beteg jelenlegi egészségi állapotához vezetett- ok-okozati összefüggés van-e? 4.7. A Szakfelügyelő Főorvos véleményére alapozva, a betegjogi képviselő tájékoztatása alapján peren kívüli egyezséget kezdeményezett a beteg, összegszerűsítette a kárigényét, és a betegjogi képviselő segítségével benyújtotta az egészségügyi szolgáltatónak.
5.
Az eset lezárása, eredménye
A Szakfelügyelő Főorvos véleménye - „Az első két vizsgálatkor nem történt súlyos hiba vagy mulasztás sem a radiológus, sem a sebész részéről. Az, hogy leírták a fissura gyanút mindkét csonton, az belefér és gipszrögzítés is megtörtént. A beteg ellátása május 29-e és június 11-e között a szakmai szabályoknak megfelelt és a kellő gondossággal jártak el. Június 11-ei felvételen azonban már egyértelmű az IP izületi subluxatio, melynek sem a leletezése, sem a megfelelő sebészi kezelése nem történt meg. Hiba, hogy a sebész csak a leletekre hagyatkozik, és nem értékeli maga is a felvételt, tehát nem járt el kellő gondossággal. A radiológus orvos részéről pedig diagnosztikai hiba, tévedés történt.” Ennek alapján a beteg benyújtotta peren kívüli eljárásban a kárigényét.
6
6.
Egyéb fontosnak tartott szempont, vélemény az esettel kapcsolatban
A beteg ellátása során az egészségügyi szolgáltató több hibát, jogsértést követett el. A beteg ellátása nem a vonatkozó szakmai irányelvek alapján történt, az egészségügyi ellátás során nem valósult meg az elvárható gondosság elve, amellyel az egészségügyi szolgáltató megsértette a beteg megfelelő ellátáshoz való jogát (Eütv. 7. § (2) bekezdés) A beteg kezdeményezte a második orvosi vélemény megkérését, másik orvos által történő vizsgálatát - Eütv. 8. § (3) bekezdés, - melyet a szolgáltató figyelmen kívül hagyott, halasztó hatállyal a következő vizsgálattól tette azt függővé, és nem tájékoztatta a beteget arról, hogy amennyiben ezt nem fogadja el, hova, illetve kihez fordulhat. A beteg a kórházi vizsgálatot követően visszament a szakrendelő orvosához a lelettel, és tájékoztatást kért a diagnózis felállításának elmaradásáról, illetve annak okáról. (Eütv. 13 § (8) bekezdés). A kért tájékoztatást a kezelő orvos nem adta meg a betegnek.
7
