Egy újjászületés lépései
Katt. Patt. Katt. Patt. Az acél drótszálak elszakadtak, ahogy Jani a drótvágóval egyenként pattintotta szét az alagút bejáratát védő rácsotnak darabjait. Ketten álltak mellette, azKét elemlámpáka fénye megvilágította a férfimeg a kesztyűbe bújtatott dolgos kezéteket, miközbenamik precíz nyisszantásokkal hántottaák le a drótot a keretről. Az alak mMögötte a két izgatott fiatal lélegzetvétele hallatszott, meg a téli szél süvített rendületlenül. Az egyikük megunta a várakozást, és kirobbant belőle a feszültség. − Meddig tart még? A végén még ide fogunk fagyni – förmedt rá Norbi, a dróttal bajlódóra a türelmetlen, húszas évei elején járó egyetemista fiú. A mellette álló lány csak a szemét forgatva nézett rá, Jania dolgozó társuk azonban nem hagyta szó nélkül a kifakadást. − Ha ennyire sietsz, akkor talán cCsináldhatnád akkor te! T, de ti, történészek még egy simaegyszerű dróthálón se tudtok átjutni! , ha nincs ott valaki, aki átvágja. Nem igaz, Norbi? – Az idősebb férfi gúnyosan mosolyogva hátranézett, a másik meg csak grimaszolt rá. − Ugyan már, Jani, ne szívd mellre – csitította az idősebbet Eszter. – Hiszen téged is érdekel, mi rejtőzhet a vVár alatt. Ez hatott, mert aA férfi morogva elfordult tőlük, és folytatta a vagdosást. A lány mosolyogva nézte Janit, aki a bátyja egyik barátja volt, és akiről tudta, hogy élhal a történelemért, főleg a magyar múlt titkaiért. izgatták, e Azért jött el velük a budai várhoz, hogy bejuttassa őket a katakombákba. Egyszerű dolga volt, hiszen aA vVár felújítási munkálatait végző brigádban dolgozott, így a térkép alapján tudta, merre van a lezárt terület, ahová még az építkezés dolgozójaként sem léphetettne be. A, de tiltásez azonban nem tartotta vissza attól, hogy behatoljon, és magával hozza a két kíváncsi történésztanulót is. Együtt sokkal izgalmasabb volt a felfedező út. − Kész – szólalt meg pár perccel később Jani. Norbi és Eszter lelkesen mentek közelebb, miközben a férfi eltette a drótvágót, és a táskát a fal mentén lévő mélyedésbe rejtette, majd ő is elemlámpát vett elő, és másik kezében a térképpel előrement. – Erre – mutatott jobbra pár perc térkép tanulmányozás után. Körülöttük kopott, évszázados falak magasodtak, a járat egyre jobban szűkült, mígnem már le kellett hajolniuk, hogy tovább tudjanak menni, végül pedig már muszáj volt négykézlábra ereszkedniük. − Biztos, hogy jó az a térkép? – kérdezte Norbi fintorogva. − Biztos – válaszolt rá Jani morogva. – Mindjárt ott vagyunk. És valóban. Ahogy átjutottak egy különlegesen szűk részen, egy szélesebb járatba érkeztek. Ahogy lámpáikkal megvilágították a falakat, a két férfi hátrahőkölt, Eszter pedig felsikoltott. A falba ágyazódva emberi koponyák és csontok sorakoztak, egymásra rétegezve. − E… Ez egy sírbolt – nyögte a lány. – Azt hittem, a leírások túloznak. Norbi válaszolni akart, de Jani kiáltása megakasztotta. − Ezt nézzétek! – A két fiatal odarohant a férfihoz. − Ez nem csak egy sírbolt – szólt Norbi, amikor meglátta a falba vájt hálófülkéket. – Itt aludtak. – A két férfi tanulmányozni kezdte a fülkéket és a lakószobákat, de a lányt nem túlzottan kötötték le az egyszerű helyiségek és berendezési tárgyak, ő különlegesebbre vágyott.
Megjegyzés [B1]: Az első 3 mondatot többször el kellett olvasnom, hogy egyértelmű legyen, mit szeretnél. A történetek elején jobb a megszokott szórend, a normális alany, a világos fogalmazás, mert könnyebb az olvasónak belemerülni az írásodba.
Megjegyzés [B2]: Körülményesek ezek a magyarázatok. Megjegyzés [B3]: A párbeszédnél az indulatot a rövid, csattanós mondatokkal tudod éreztetni. Ne írd túl. Megjegyzés [B4]: felesleges Megjegyzés [B5]: Ha naggyal írod, azaz Vár, akkor az I. kerület neve. (Ilyen pl. Kispest és más kerületrész is.) Megjegyzés [B6]: Ne mondd el az olvasónak, mit kell gondolnia, hanem mutasd meg. Megjegyzés [B7]: szóismétlés Megjegyzés [B8]: Ez a kettővel korábbi tagmondatra vonatkozik nyelvtanilag, vagyis arra, hogy tudta. Így zavaros a mondatod.
Megjegyzés [B9]: túl sok töltelékszó
Megjegyzés [B10]: Ezt miből gondolja?
Megjegyzés [B11]: Mire?
Eszter továbbindult, és hamarosan meg is leltetalálta, ami igazán érdekelte. A falakra és a plafonra festve különböző jeleket és rajzokat talált. Annyira lenyűgözte a látvány, hogy észre sem vette, hogy mennyireközben eléggé eltávolodott a többiektől. A, és a járat jócskán kiszélesedett. Körbevilágított a teremben. Itt a rajzok még gyönyörűbbek és színesebbek voltak, ezt a többieknek is látniuk kellett. Indulni akart, hogy szóljon nekik, de akkor valami elkezdte vonzani a terem másik vége felé. Próbált küzdeni ellene, de az a valami vagy valaki egyre jobban a bűvkörébe vonta. Annyi ereje azért még volt, hogy meginduljon abba az irányba, amerről jött, de a járatból morgás hallatszott, majd ugatás, aztán a barátai kiáltása. Megtorpant. − Norbi! Jani! – kiáltotta kétségbeesetten, de aztán a szava elakadt, amikor megérezte, hogy árnyak mozognak a sötétben. – Ki vagytok? És mMit akartok? Mi történik a barátaimmal? – kérdezte kapkodva, miközben a sötétségbe világított. Egy férfire esett a lámpájának fénye, nem tudta rendesen kivenni az arcát, mert a haja félig eltakarta. Mögötte két másik férfi tartott felé, tűz lobbant és egy-egy akik fáklyát meggyújtottak.tartottak a kezükben. Mind hárman nyugodtan közeledtek hozzá, ő pedig hátrálni kezdett. − Mi… Mit akartok tőlem? – kérdezte remegő hangon, és rReszkető lábakkal hátrálni kezdett, de beleütközött valakibe, aki lefogta a kezét. – Eresszen! – kapálózott, de a fogvatartója meg sem rezdült, szilárdan tartotta. A lány kezéből kiesett a lámpa, de a két fáklya fénye eléggé bevilágította a termet ahhoz, hogy szemügyre vegye a támadóit. Az első férfi, akit percekkel ezelőtt meglátott, pár lépésre állt meg tőle, végignézett rajta, mintha tanulmányoznáta, aztán hirtelen előrelépett, és a társa segítségével lerángatta róla a kabátot és a pulóverét. A lány dideregni kezdett, de a férfi nem törődött vele, hanem újfent csak nézte, majd bólintott, mintha megbizonyosodott volna valamiről. A mozdulattól meglibbent hosszú szőke haja, és Eszter ismét megérezte a vonzást; a férfi hívta, szólította magához. − Gyönyörű vagy – sóhajtotta, a hangja selyem zizegéseként hatolt a lány fülébe. – Akarlak! – A férfi Eszter nyakára hajolt, beleszagolt a bőrébe, elégedetten mordult, szinte már dorombolt. − Mi történt a barátaimmal? – próbálkozott a lány remegő hangon, hátha most választ kap a kérdésére. − A kutyák elkergették őket, nem lett bajuk. Nem jó a vérük, ők nem fontosak, csak te vagy fontos – nézett a szemébe a férfi. Íriszei vörösek voltak, arca sápadt a fáklyafényben, földöntúli aura vette körül. Eszter pupillái kitágultak, nem hitt a szemének. Egy olyan létforma állt előtte, amit addig csak filmeken látott, amiről csak könyvekben olvasott. Egy vámpír volt az. − Ez nem lehet igaz. Mintha a férfi kitalálta volna a gondolatait, elmosolyodott, ami láthatóvá tette tűhegyes szemfogait. − De igaz. Mit gondoltál, hogy a hatóságok omlásveszély miatt zárták le a járatokat? Nem. Félnek ide lejönni, nem tudják, mi van itt, de félnek, és ez pont kapóra jön nekünk, ahogy a magadfajta kalandvágyók is. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy ölünkbe pottyan a tökéletes alany, és nem kell keresnünk.
Megjegyzés [B12]: Használj szinonimákat, így elkerülöd a szóismétléseket.
− Mi… Mit akartok tőlem? – suttogta rémülten a lány. − A mester azt akarja, hogy te legyél a klánz új tagja a klánunknak – szólalt meg a férfi, aki tartotta. Mmég mindig a lányt fogta, mély hangja megnyugtatóan hullámzott végig Eszter gerincén. A lány pupillájaszemei kitágultak, amint elértek a tudatáig a szavak, teste megfeszült, el akart futni, de a csapda bezárult. Nem tudott sehová sem menekülni, mert erősen tartották, és
Megjegyzés [B29]: Miért nem kaja lesz belőle, ha jó a vére? És a két fiút miért nem ölték meg? Így keresni fogják a lányt. (És ők is finom kaják, nem?)
Megjegyzés [B13]: Ez nagyon gyerekes megfogalmazás. Írj konkrét fiziológiai dolgot, testérzetet. Megjegyzés [B14]: Mármint onnan, ahonnan jött? Ha kutyát és támadást feltételez, akkor miért kiabál? Ilyenkor némán meglapul az ember, és infót gyűjt. Megjegyzés [B15]: Ezt le kéne írni pontosan. Az egész jelenet olyan, mintha nem látnád magad előtt. Megjegyzés [B16]: A meggyújtás amúgy nem annyira egyszerű, de ez még mindig hihetőbb. Megjegyzés [B17]: Láttál már alagútban fáklyát? A fénye erős, messziről látszik. A szagát is érezni. Megjegyzés [B18]: Valószínűleg korábban is bevilágította, vagyis már a lány belépésekor. Vagy ha a férfiak egy oldalsó alagútban voltak, akkor látnia kellett volna, hogy onnan fény szűrődik ki. Megjegyzés [B19]: Nem írod le a támadókat. Megjegyzés [B20]: Sikít, rúg, harap... idegen férfi a ruhádat tépi... erre hogy reagálnál? Megjegyzés [B21]: A külső leírást jóval előbb kéne betenni. Megjegyzés [B22]: Pontosítsd! Mit érez? Megjegyzés [B23]: Mit érez és reagál a lány erre? Megjegyzés [B24]: Ebben a helyzetben nem hiszem, hogy ez a fő gondja. Megjegyzés [B25]: Ha így fest, akkor a lány már jóval korábban sikoltozna, és eszét vesztve menekülne. Láttál már vörös szemet? Pláne félhomályban? Nem romantikus. (Amúgy klisé a leírás.) Megjegyzés [B26]: Milyen a földöntúli aura? Írd le! Megjegyzés [B27]: Erőltetett. Megjegyzés [B28]: Gondolkozz logikusan! Ez nem indok. Ha tudnak róluk, nyakukra küldik a katonaságot, ha meg csak homályos félelem, a régészek legyűrik az érzést, és bejönnek kutatni.
Megjegyzés [B30]: Inkább összeszűkült. Vagy hipnózis mégis? Megjegyzés [B31]: Sokkal elegánsabb hipnózissal.
a szőke férfi ismét a nyakára hajolt. Az arany szálak csiklandozták az arcát, a férfi légzése pedig ingerelte, teste reagált a másikra, izgalomba jött, pihegett, mint egy kismadár. Akarta. Akarta, hogy megtörténjen. És meg is történt. A hegyes szemfogak először csak tapogatóztak a nyaka érzékeny felületén, majd megállapodtak, és egy határozott mozdulattal áttörték a bőrt. Vér árasztotta el a vámpír száját, nyelte a meleg nedűt, egy pillanatra elkapta a vágy, hogy kiszívja mindet, de aztán visszafogta magát, elhajolt Eszter nyakától, és elégedetten nyalta körbe a száját. Addigra a lány már ernyedten lógott a másik vámpír karjában, . Eszter nem tudta, hol van, mi történik vele, csak halkan nyöszörgött. Már nem értette a szavakat, amit az ismeretlen vámpír mormolt, mert időközben elragadta a zavaros semmi.
Megjegyzés [B32]: Mármint szexuálisan? Ez nem az a szituáció. Ha meg mégis, akkor azt elő kéne készíteni, utalni a férfi erős vonzerejére. Megjegyzés [B33]: Nézőpontot váltasz, átugrasz a vámpír gondolataira.
Megjegyzés [B34]: Vagyis elmesélni sem tudja.
Fájdalom. Lüktetés. Nyilallás. Fájdalom. Ezek a váltakozó érzetek töltötték ki a tudatát, ahogy lebegett a sötét, anyagtalan forróságban. Égtek az ujjhegyei, az ínye, és a szemei, nem tudta kinyitni őket. Szomjas volt, meg akarta szüntetni a forróságot, de képtelen volt megmozdulni, annyira zsibbadt, húzódott mindene. Átalakult. Hangokat hallott, beszélgetéseket, melyekamik olyan élesen tolultak az agyába, mintha mellette történtek volna. A másik problémát az eErős vérszagot érzett jelentette, a vámpírok vért ittak, ünnepeltek, még a poharak koccanását is hallottaani vélte. Megpróbált összekuporodni, elbújni, de a mozdulattól felkiáltott, a gyulladt körmei a lábán és a kezén nem viselték jól a testhelyzetváltást. − Azt hiszem, jobb, ha nyugton maradsz még egy kis ideig. – A szőke férfi hangja volt, az átváltoztatójáé, aminek hatására fájdalmai ellenére nehézkesen felült. − Hol vagyok? – kérdezte Eszter rémülten. − Még mindig a budai vár alatt, a klán rejtekhelyén. , de ha pontosítani akarunk, akkor inkább a budai hegyekben vagyunk, ahová a A titkos járatok a budai hegyek alá is elnyúlnak a föld alatt, de ez semmilyen térképen sincs rajta – tette még hozzá, amikor látta, hogy a lány teljesen elképedt, aztán folytatta. – Az udvariasság úgy kívánja, hogy bemutatkozzam. Almássy Ferenc vagyok, a budai vámpírklán vezetője. Szeretnélek üdvözölni a klánban, Balogh Eszter. – A férfi nevetségesen szertartásos volt, meghajtotta magát ültében, és felállt, mikor egy szolga jelent meg a szobában. Eszter csak a nő belépésekor vette észre, hogy nincs ajtaja a helyiségnek, csak a boltíves bejárat látszott, ami szabad bejárást engedett a hálófülkébe. Viszont a mester nem hagyott sok időt arra, hogy ezen gondolkozzon, mert magához intette a szolgát, aki eddig az ajtónyílásban állt, és leelvette a nőnél lévő tálcáról a két kupát. AmMikor látta a lány remegő kezét, odahívta a fiatal vámpírnőt, aki leült az ágy szélére, és itatni próbálta a lányt. De ő bizalmatlanul méregette a kupa tartalmát, míg aztán eszébe jutott, hogy még nem viszonozta a köszöntést, és félénken megszólalt. − Honnan tudja a nevemet? – kérdezte elsőként. − A kabátodban voltak az irataid. – felelte a mester egyszerűen. − Mi lesz most velem? − Átváltozol teljesen vámpírrá. Ez egy pár napos folyamat, aztán edzeni kezdünk, hogy hozzászokhass az új életedhez. De most igyál, látom, szomjas vagy – intett Ferenc a kupa felé. A lány beleszagolt, és megérezte a vér émelyítő illatát, amit eddig az egész helyen terjengő, hasonlóan tömény szagtól nem érzékelt. Próbaképpen belekortyolt, és rögtön érezte, hogy többet akar. Mohóm megitta a kupa teljes tartalmát, majd várakozva nézett a mesterre. − Kaphatok még? − Most legyen elég ennyi, mert hamarosan jön a kezelésed ideje. − Milyen kezelés? – rémült meg Eszter megrémült.
Megjegyzés [B35]: Elkened. Inkább írj pontos testhelyzetet.
Megjegyzés [B36]: Valamikor nyissa ki a szemét is.
Megjegyzés [B37]: Ki hogyan helyezkedik el a térben? Megjegyzés [B38]: Milyen a hőmérséklet? A fényviszonyok? Min ül vagy fekszik? Leírások! Megjegyzés [B39]: Már a jelenet elején tisztázni kéne a környezetet. Ezek az első benyomások, ha kinyitja a szemét.
Megjegyzés [B40]: Ha émelyíti, akkor nem iszik belőle. Miért nem kellemes számára a a vér illata?
− A szemed, a körmeid és az ínyed az átalakulás miatt erős gyulladásban vannak, ezért kamillás fürdőt készítettünk neked, meg lázcsillapító főzetet gyógynövényekből. Hamarosan jönni fognak, és segítenek neked, de most mennem kell. Várnak a többiek, akik téged ünnepelnek. A Ferenc nem várta meg, hogy a lány a kérdéseketezhessen, hanem a szolga kíséretében elhagyta a szobát. EszterA lány pedig ottmaradt a kétségeivel, a hiányérzettel, amit a szülei és barátai hiánya jelentett. Tudni akarta, mi lehet Norbival és Janival. Keresik-e vajon? Vagy nem is hiányzik nekik? Elsírta magát, haza akart menni, de a lelke mélyén tudta, hogy azóta nincs visszaút, hogy betette a lábát a budai vár alá. Most már ide tartozik, még ha egy kis időbe is telik majd, hogy elfogadja, hogy beletörődjön a megváltozott helyzetébe. Hogy nem ember többé. Hogy halhatatlan, akin ezentúl nem fog az idő vasfoga. Mindezidáig ezt elképzelhetetlennek tartotta, nem hitt az ilyesmiben, de most itt volt előtte, vámpírok között volt. Ahogy belelovalta magát, egyre kevésbé tudta a könnyeit megállítani, ami nem tett jót a szemének, mert a sós lé csípte a gyulladt, érzékeny íriszeket. A szemét dörzsölgette, amikor a segédei megjelentek. − Ne nyúljdörzsöld a szemedhez! – szólt rá egy idősebb vámpírnő szigorúan. Megjelenése tekintélyt parancsoló volt, barna hajáta magasan kontyba volt fogtva, ami nemesebbé tette a megjelenését. – Azzal csak rosszabb lesz – folytatta kedvesebben. – Laura vagyok. − Eszter. A nő biccentett felé, közbe a másik szolgáló letett egy lavórtszerű edényt a földre, az ágy mellé. − Ülj ki az ágy szélére, és tedd bele a lábad – parancsolta Laura. A lány engedelmeskedett, nem tehetett mást. A másik edényt az idős vámpír az ölébe tette. – Tedd bele a kezed! . – Ezt is megtette, és felordított fájdalmában, mert bár amikor a lába érintkezett a kamillateával, az is kellemetlen volt, de a keze fájdalma már majdnem elviselhetetlen. – Ez még csak a kezdet – dünnyögte a nő, és várt.
Elég vegyes kép alakult ki bennem. Ahhoz, hogy egy írás jó legyen, nem kell mindennek zseniálisnak lennie, de nem árt, ha a nyelv, az ötlet, a történet vagy a karakterek ábrázolásából legalább az egyik jó, és kiemelkedik a közepesből. Ami a nyelvi részt illeti, egymás után tudod tenni a magyarul hangzó mondatokat, viszont nem látod magad előtt a jelenetet, a környezet- és szereplőleírásaid mind mozgáson alapulnak, nincsenek képek, nincsenek rendes leírások, nem használod a többi érzékszervet, így az olvasó sem látja a helyszínt. Vaknak éreztem magam. A párbeszédeknél gyakran leírod, hogy „kérdezte”, vagy az érzelmeket, és ezek feleslegesek, mert kiderülnek a beszélgetésből. Vannak szóismétléseid, erre is figyelj oda. Az ötlet nem eredeti, a budai vár alatt már sok történet játszódott (pl. Szélesi Sándor A láthatatlan város egyik novellája is.) A vámpírok se újak, bár a kamilla kissé egyedi színfolt.
Megjegyzés [B41]: Ez kissé vicces. :)
Megjegyzés [B42]: Ennél jóval nagyobb problémája van.
Megjegyzés [B43]: elcsépelt Megjegyzés [B44]: Ez az egész rész nagyon klisés.
Megjegyzés [B45]: klisé
Megjegyzés [B46]: Miért is?
A történet eddig szintén nem kelti fel a figyelmet, elég sok ilyen vámpíros jelenetet van a neten. Az apró logikai bakik zavartak, és félek, hogy ez gondolkozásbeli probléma később a háttérvilág megteremtésénél is megjelenik. Milyen képességei vannak egy vámpírnak? Ha emberfeletti, akkor minek a fáklya, a lefogás, a magyarázkodás? (Mit keresett ott kutya?) A karakterek ábrázolása a leggyengébb. Nem lettek élők a szereplők, pedig volt rá majdnem négy oldalad, és ennyi elég, hogy legalább Eszternek személyisége legyen. Semmit nem tudunk róla, de a többiekről sem. Eszter még sablonnak is kevés, a helyzetekre nem reagál épeszű fiatal nő módjára. Rángatod a karaktert, eldöntöd, hogy elmászkál a járatban, nem védekezik, később lelkileg is azonnal elfogadja a vámpírságot… ez mind nem hiteles dolog. Ez eddig egy átlagos netes amatőr írós szint. Ha ennél többet szeretnél, akkor végezz vizuális gyakorlatokat (ülj le egy barlangban, parkban, buszon és írd le, amit látsz). Képzeld bele magad a szereplő helyébe. Mit tennél, hogyan reagálnál? A történeted milyen más sztorikat juttat eszedbe? Csavard meg az írást! Az íráshoz vannak alapvető készségeid, de ezeket ki kell bontani. Jó gyakorlást! -vb-
