F
I
G
Y
Egy színházi (Színházi
E
újság Látcső,
L
Ő
története. 1863—64.)
Napjainkban a színházi ú j s á g a legnépszerűbb sajtótermékek közó tartozik. Munkatársai az írófejedelmektől grófnőkön á t egészen a. kartáncosnőkig minden r ajta tollforgatókból toborzódnak, olvasótábora pedig h a t á r t a l a n ; nincs olyan magasan álló és nincs olyan mélyre süllyedt t a g j a a társadalomnak, aki koronkint ne f o r g s t n á lapjait. Képanyaga a sztár premier-plan arcképétől a karikatúráig, a gyermek- és kutyaszépségversenyek győzteseitől egy tragédia nagyjelenetének a megörökítéséig mindent t a r t a l m a z h a t . N a g y r a h i v a t o t t műfaj, bár ennek még nincs t u d a t á b a n . A X I X . század színházi újságjai többnyire lelkes színészek próbálkozásai voltak. Nem szolgáltak reklámcélokat, tisztán a k u l t ú r a talajából n ő t t e k ki. és ennek megfelelően csekélyszámú olvasóközönséggel rendelkeztek. H a s á b j a i k a t színházelmé'eti cikkek, szakviták és bírálatok t ö l t ö t t é k meg, kísérő képeik, mivel a fényképezés még gyermekcipőkben járt, nem voltak. A t a r t a l o m a szorkesztő egyéniségének megfelelően változott, volt szárazabb vagy szórakozt a t ó b b , egyben azonban valamennyi megegyezett: a kísérleteket nem követte anyagi siker. Magyarországon nem élt annyi színész és színházbarát, hogy azok el t u d t a k volna t a r t a n i egy szaklapot, amint pl. a nagy francia színházi újságokat e l t a r t o t t a a francia színházi világ. Egressy Gábor rövidéletű lapja után (Magyar Színházi Lap, 1860), 1863 áprilisában Szerdahelyi Kálmán, a híres bonvivant vállalkozott arra, hogy a Nemzeti Színház érdekeinek képviseletében újságot indít. Szerdahelyiben nem hiányoztak a jó zsurnaliszta alaptulajdonságai: éles ész, jó megfigyelőképesség s nem utolsó sorban írói készség. Mégis gondolkodóba e j t h e t cselekedetének rúgója: miért vállalt m a g á r a , kis vagyonkájának kockáztatásával, ekkora terhet olyan színész, akinek ragyogó jókedve egy országot villanyozott fel, s akinek bő tero volt önmaga, művészete kifejtésére? Mi i n d í t o t t a arra, hogy a reggeli próbák, az esti játék, a sok műfordításban t ö l t ö t t óra mellett még ' a szerkesztőségi munka porát is vállalja? Elhatározásában bizonyára szerepet j á t s z o t t a hatalom kérdése. Szerdahelyi nagyrabecsülte a s a j t ó t ; jól ismerte befolyását az olvasókra, súlyát az ítéletek megformá'ásánál. B a r á t s á g b a n élt kora minden jelesebb újságírójával és gondosan ápolta is ezt a jóviszonyt. A gondo'at, hogy maga is részese lehet a sajtó-képviselte hatalomnak, aligha h a g y t a hidegen. A r u s z t a becsvágy azonban nem a d o t t volna annyi ösztönzést, amennyi a fiatal vállalat fenntartásához kellett. Az érvényesülési törekvés mögött eszmei t a r t a l o m is állott; a X I X . század közepén nem volt magyar színész, aki hivatása érdekében, a hazai színjátszás szolgálatában ne v a l a i t volna missziót. Szerdahelyinek, aki színésztársai között a legműveltebbek 14*
188
FIGYELŐ
egyike volt. igen tiszta elgondolásai voltak a m a g y a r színészképzésről, az előadások .színvonalának emeléséről, a színpad és a drámairodalom viszonyáról. 18C3-ban, amikor új intendáns, az intézethez teljes szívvel ragaszkodó Radnótfáy került az ügyek élére, megragadta az alkalmat, hogy a színház védnöksége a l a t t teret szerezzen gondolatai kifejtésére. A lap m e g i n d í t á s á t jelentő szerződést R a d n ó t f á y és Szerdahelyi, a szerkesztő-kiadó, dicséretes derűlátással három évre k ö t ö t t é k meg. Az 1000 példányban megjelenő lap előfizetési jövedelme Szerdahelyit illette. Ugyancsak ő nyomatta, a szerződés t a r t a m a a l a t t , a naponta szükséges 130 színlapot is, amelyekért a s z í n h á z napi 3 frt-ot fizetett. Ezek voltak a kiadót illető előnyök. A kontraktus többi p o n t j a —• 13 volt összesen — inkább tehertételnek számított és bizonyára mindenkit gondolkozásra k é s z t e t e t t volna, aki nem l á t j a olyan rózsás színben a világot, mint a fiatal vállalkozó s nem érzi olyan mélyen egy színházi újság szükségességének gondolatát. Mert. a lapnak minden nap meg kellett jelennie, első oldalán színlappal, amikor csak j á t s z o t t a k a Nemzeti Színházban, t e h á t hétszer egy héten és pl. karácsony második ünnepén is; a kész lapot minden este nyolc óráig be kellett, m u t a t n i a színháznál felülvizsgálat végett, reggel kilencre pedig szétküldeni az előfizetőknek; a színlapokat Budán kiragasztatni 1 — a pesti színlap-terjesatés külön vállalkozó feladata volt — ; este h a t i g minden nap színlap-korrektúrát kellett küldeni a színházi t i t k á r h o z , hogy az esetleg történő változásokat bejegyezhessék, és mindezt pénzbírság terhe a l a t t . Ha a műsor v á l t o z o t t — már pedig ez, a kor egészségtelen életmódja következtében lépten-nyomon előfordult, mert egy-két t a g m a j d mindennap beteget jelentett •—, a színház megfizette ugyan az újra. n y o m t a t a n d ó színlap szedési díját, de az" ú j korrigálás stb. fáradságát bizony nem. S kikötötték, hogy abban az esetben, ha az évi tiszta haszon 875 f r t fölé emelkednék, Szerdahelyi visszafizeti az intézet nek azt a napi 3 f r t - o t , amit a színlapokért kapott.Könnyű megállapítanunk, hogy a lelkiismeretes intendáns nein t e t t e kock á r a színháza anyagi érdekeit. Sőt a z t is kikötötte, hogy minden, a Nemzeti S z í n h á z a t illető közleménynek helyet kell a lapban szorítani. Hűségesen őrköd ö t t intézménye érdekei felett, azonban tagadhatatlan, hogy jóindulatú buzgalommal próbált.I lólni Szerdahelyi szekerét is. Még a z ú j s á g megindulása e l ő t t folyamodott a helytartótanácshoz, hogy a hírlapok u t á n járó, e'ég magas liélyegilleték felét, t e k i n t e t t e l arra, hogy a lap a Nemzeti Színház érdekeit szolgálja, engedjék el. 1863-ban azonban, négy évvel a kiegyezés előtt, efféle érvnek nem volt súlya. A z illetékeket teljes egészében meg kellett tizetni. n Ugyanilyen rosszindulattal kezelte a h a t ó s á g Radnótfáynak azt a másik kérel1 Buda város legforgalmasabb pontjainak ebben az időben a következők számítottak: az Alagút és a Lánchídfő, a Vízivárosban az Erzsébet-apácák temploma és a H a r m i n c a d h á z (a Gyorskocsi-utcában), a Rácvárosban a Híd kávéház és a Szarvas-ház, a Krisztinában a templom előtti tér és a Horvátlikert, a Várban a Vízikapn, a kamera épülete (a régi jezsuita rendház). л Levéltár, a Főőrség a palotánál, a Városháza, a ..voit Casino", a helytartótanács; a királyi palota és a helytartóság számára is kellett színlapot küldeni. - Országos Levéltár, Nemzeti Színházi Iratok, Fase. IWi.'l—fii. 237/1863-61. » l \ ott, Fase. 1862—fiit. 452/1862—63.
FIGYELŐ
189
inét is, hogy tiltsák meg a német színházi újságnak, a Xwischenakt-nak a nemzeti színházi színlapok közlését. Worafka rendőrfőnök talán meghallott valamit azokból az örömhangokból, amelyek a magyar színházi újságot fogadták, s hangsúlyozták, hogy most a színlap m i a t t kénytelen lesz m a g y a r újságot vásárolni az operába siető német polgár is —. mindenesetre 'iiket maradt az intendáns kérésével szemben és nem lépett fel a Zwischenakt ellen. Ilymódon Szerdahelyit jó csomó jövedelemtől, a közönséget pedig megbízható színlaptól fosztotta meg. 4 A nehézkes császári bürokrácia nem- nyomta rá bélyegét az újságra, amelynek bölcsője felett olyan rideg szigorral állott. A címlaptól kezdve — rajza, látcsövet ábrázolt, egyik üvegjében a színpad sürgés-forgásával, másikban a közönség, a páholysorok képével és a hosszú ideig Franciaországban éli Országh tervezte — vidám és kedves sajtótermék volt. A mindenkori színia]) mellet i szépirodalmi közlemények, napi és társasági hírek és i m i t t - a m o t t szakcikkek adták a t a r t a l m á t . A színházról naponta volt benne egy-egy rövidke tudósítás, Vadnay vagy Szerdahelyi tollából: ez mindig tárgyilagos volt ós sohasem fordult elő benne a szintez Szerdahelyi dicsérete. Vadnay Károly volt a szerkesztő jobbkeze ós a különféle csevegések ügyestollú szerzője. Havi Mihály, régi kiérdemesült vidéki színigazgató segített az adminisztrációs teendőkben. A színészettörténeti cikkek két író tollából kerültek ki: Egerváry (Potemkin) Ödön- és Szigligetiéből. Az előbbi emlékezett meg, egyebek köz ö t t , Dérynéről. K a t o n a József hajdani szerelme ekkor még élt Miskolcon és biedermeier mosolyának b á j a már ismét megértésre talált ezeknél az i f j ú embereknél, akik csaknem két nemzedékkel jártak mögötte. Szerdahelyi tolla nem mozdult- meg nagyon gyakran. „Beköszönt5"-jében vázolta á l l á s p o n t j á t : „az én gondom az összeállítás". — „ É n nem leszek egyéb, mint azon igénytelen kéz, mely a jó kertészek által növelt virágok friss b o k r é t á j á t reggelenkint átn y ú j t j a a közönségnek." A szerkesztéssel kapcsolatos fáradozást- úgy fogta fel, hogy az „nem ellensége a színpadi haladásnak; sőt az olvasmányokból m e r í t e t t elmélet, a színivilág eseményeinek közelről való megismerése . . . segíteni fog a gyakorlaton . . ." 4 a Az elméleti t u d á s ápolására szolgáltak azok a külföldi folyóiratok — címük, sajnos, ismeretlen —. amelyeknek előfizetésére a szerkesztőség kilenc hónap a l a t t 60 f r t - o t áldozott.' 5 Érvényesítésére viszont a szükség vitte rá a szerkesztőt. Köztudomású, hogy a Nemzeti Színház igazgatóit és szervezetét támadni jó időtöltése volt- az újságírók egy részének; ez a beszédt á r g y gyakorta állandó érdeklődésre t a r t h a t o t t számot és kitűnően megtölt ö t t e az üres hasábokat. 1863 júniusában ismét roham indult az intendáns ellen Si a színház l a p j á r a várt a feladat, hogy kivédje. Szerdahelyi r á m u t a t o t t a fent vázolt szokás helytelenségére és igyekezett megértetni a közönséggel, hogy az egyik legtöbbet panaszolt sérelem: jó operaénekes h i á n y a , igazán nem a vezetőség bűne. hanem elsősorban a képezde, — a z u t á n p ó t l á s hiányáé. Arról sem az igazgató tehet, lia a színházi szervezet bürokratikusabb 4
U. ott, Pasc. 1863—84. 31/1863—64. a Színházi Látcső, 1863. ápr. 6. 1. szám. 5 0. L„ i. h „ Fase. 1863—64. '237/1863—
190
FIGYELŐ
a kelleténél. A d r á m a i játékrend bibéje, hogy t. i. egy-egy t a g folyton szabadságon van, azzal magyarázható, hogy a kevés fizetés mellett gyakoribb szabadságolással kell kárpótolni a színészeket. Ezen úgy lehet segíteni, ha nyáron nyolc hétre bezárnák az intézetet — a Nemzeti Színház fennállásának első idejében 12 hónapon á t j á t s z o t t —, ebből h a t hetet minden t a g tetszése szerint tölthetne, a végső két hétben pedig folyhatnának az ú j évadot előkészítő próbák. E z t a hatheti szabadságot vidéki turnékra lehetne fordítani, emelve ilymódon a kisvárosi színjátszás színvonalát és fiatal tehetségek után k u t a t v a . A nyolcheti szünet elmúltával a fővárosi közönség is ú j u l t kedvvel járna színházba. A drámaírók gyakori panaszát, hogy darabjaikat a drámabírálók hosszú ideig elfektetik, azzal a z intézkedéssel kellene orvosolni, hogy kimondják: minden megfelelő eredeti d a r a b h a t héten belül színre kerül, és pedig a bemutató u t á n i két hétben legalább háromszor; az egyik előadás, a jövedelem fokozása céljából, vasárnapra essék. Ha meggondoljuk, hogy ebben az időben évi 18 előadás már óriási sikert jelentett egy darab számára. Szerdahelyi indítványát nagyon előnyösnek mondhatjuk. A. fordításokat két hét a l a t t kellene elbírálni s ha megfelelnek, azonnal kifizetni a fordításért járó díjat. 6 Irodalomtörténeti szempontból az előbbieknél jóval érdekesebb Szerdahelyinek az az indítványa, hogy minden előadásra elfogadott darabot nyomassanak ki. A dolog a n y a g i oldalát megoldhatónak vélte, mert 50—60 frtból kikerül egy színmű kiadása, s ha minden vidéki színigazgatót köteleznek arra, hogy annyi példányban vegye meg a darabot, a h á n y szerep abban van. az előadás napján pedig a közönség soraiban is árulják: a nyomtatás, korrektúra ós a szerzői díj meg fognak térülni. 7 Indítványa mellett több érvet sorakoztat fel. „IIa a színész szerep helyett darabból t a n u l h a t , tágabb tér nyílik meg előtte a mű tanulmányozására s ezáltal szerepét is helyesebben a d h a t j a elő. ( A z eddigi szokás szerint a színész csak az olvasópróbából ismerhette meg a darabot, vagy —• a törvények értelmében -— csak 24 óráig t a r t h a t t a magánál, az pedig sokkal csekélyebb idő, mintsem az a l a t t a legkönnyebb d a r a b o t is átérthesse, h á t még arra, hogy a z t tanulmányozhassa is.)" „ . . . b u z d í t á s u l szolgál a színésznek szerepéből oly alakot teremteni, mellyel még a mű ismerőjét is meglepje." De jól meg is kell tanulni a szöveget,, nehogy a közönség baklövésen kapja az embert! A kritikusoknak is könnyebb dolguk lesz, h a ismerős darabról mondhatnak ítéletet; a felújítások simábban fognak menni, gondosabbak lesznek a fordítások, jobbak az előadások s több újdonságra is kerülhet sor évente az eddiginél, mert n y o m t a t o t t szövegből sokkal könnyebb tanulni. 1863-ban Szerdahelyi elgondolása még nem valósult meg. De 1866-ra sikerült Radnótfáyval és Szigligetivel megértetnie a dolog jelentőségét" s csakhamar megindult a Nemzeti Színház Könyvtára című sorozat, értékes forrásul mindazok számára, akik a kor irodalmi ízlését a k a r j á k tanulmányozni. " Színházi Látcső, 1863. jún. 19., 20. — 73. és 74. szám. 7 U. ott, 1863. jún. 24. — 78. szám. 8 O. L„ i. h„ Fase. 1865—66.. 1866—67. 145/18C6-67.
FIGYELŐ
191
A Színházi Látcső napihírei gyakorta számoltak be a mágnásvilág t á r sadalmi eseményeiről; otthonos volt ebben a szerkesztő is, a főváros egyik első gavallérja. Színházi hírei ügyesen igyekeztek fölkelteni az érdeklődést a Nemzeti Színház soron következő újdonsága i r á n t . Azonban sohasem tárgyaltak meg b o t r á n y o k a t ezeken a hasábokon és sem Szerdahelyi, a szín>ház egyik oszlopa, sem Yadnay, a színházi benfentes nem szellőztettek rajtuk kulisszatitkokat. Az újság első lapján ékeskedő látcső hű címere m a r a d t a t a r t a l o m n a k : a színpadot és a közönséget figyelemmel kísérte, de ami a színfalak m ö g ö t t történt, arról nem t e t t említést. Szerdahelyi folyóiratának tárgyilagos szelleme mindenkinek feltűnhetett, .aki néhány évvel korábban Egressy lapjának is olvasója volt. Míg Egressy mindig személyiségének teljes súlyával akarta befolyásolni közönségét, tapaszt a l a t a i és emlékei, véleményei és színháztudományi dogmái özönét zúdítva, reá, addig Szerdahelyi, finom tartózkodással, híreinek csupán csoportosításával igyekezett Távezetni olvasóit a kívánt nézetekre. A vidéki színészet ügye azonban Egressy lapjában több teret t a l á l t . Szerdahelyi nagyvárosi ember volt, aki szívesen keres vidéken s z ó r a k o z á s t ; Egressy számára a magyar glóbus minden színházi vonatkozása élet.bevágóar. fontos ügy volt. Azzal az udvarias mosollyal, amellyel lapja beköszöntött, vált is meg a szerkesztéstől Szerdahelyi. 1863—64 telére közte és az intendáns k ö z ö t t olyan személyes természetű ellentétek támadtak, amelyek — mindkét férfit jellemző lovagias jóindulattal — néhány hónap a l a t t elsímítédtak ugyan, de egyelőre feszélyezetté tették volna a lapkiadással járó szoros e g y ü t t működést, Elvi ellentétek is merültek fel. 1863-ban két magyar színház j á t szott a fővárosban. A Nemzeti Színház mellett a Budai Népszínház iparkodott közönséget szerezni a m a g y a r színházi kultúrának. A két intézménynem volt egymással jóviszonyban. A kis Népszínház igyekezett bo'rsot törni hatalmasabb t á r s a — mint képzelte, vetélytársa — o r r a alá, Radnótfáyék pedig megvetéssel nézték Molnár G y ö r g y vidékiességét. A Színházi L á t c s ő ebben a kérdésben nem állott feltétlenül a Nemzeti Színház pártjára, hanem megkísérelte megőrizni jóindulatú semlegességét mindkét fél iránt. Ezen a ponton azután h a t á r o z o t t ellentét m u t a t k o z o t t az intézet és hivatalos l a p j a között és akadtak, akik ebből az ellentétből m a g y a r á z t á k Szerdahelyi lemondását a szerkesztésről. A.zonban a legfőbb ok, amely a szerkesztő-kiadót a r r a bírta, hogy 1863 decemberében felmentését kérje a vállalat további folyt a t á s á t ó l , anyagi v o l t : kilenc hónap a l a t t 6977 f r t 49 kr bevétellel szemben 9870 f r t k i a d á s állott. 9 9 A jövedelemből 454!) frt. 70 kr. volt előfizetési d í j — egész éves előfizető mindössze 51 a k a d t —, 1613 frt. 19 кг. a hirdetések u t á n i bevétel és 814 frt. liO kr. jött be a példányonként eladott lapok után. A „kisdás"-tételnél 6067 f r t . 12 krt tett ki a bélyeg- és nyomdaszámla, 1080 frtot V a d n a y és Havi tisztelet díja, 1569 frt. 40 k r t a segédszemélyzet fizetése és 1153 f r t . 63 krt a „külön kiadások": a szerkesztői szállás bére és fűtése, bebútorozása, az előfizetési felhívás és az ú j s á g címképének elkészíttetése, külföldi újságok dija, stb. О. I.., Nemzeti Színházi I r a t o k , Fase. 1863—«4. 237/1863-64.
192
FIGYELŐ
A színházat nem érte veszteség, mindössze csak nem kapta vissza a színlapok után kifizetett napi 3 f r t o t . K á r t legfeljebb a kiadó vallott, Szerdahelyi, és esetleg Emich Gusztáv, a nyomdász. A közönség bizonnyal sajnálk o z o t t a kedves lap korai elmúlásán, de szintén nem szenvedett érzékeny veszteséget, mert a befizetett előfizetési díjak fejében az 1864. január 1-én, Vadnay Károly szerkesztésében és ugyancsak Emich kiadásában megjelent Fővárosi Lapok-at k a p t a cserébe. A Fővárosi Lapok számos nemzedék kedves újságjává fejlődött. Külső formátuma, hangjának kedvessége ós finomsága, állandó színházi rovata igaz örökösévé t e t t é k Szerdahelyi lapjának s maga Szerdahelyi is munkatársává szegődött. A z egykorú magyar színházi k u l t ú r a számára azonban mégis érzékeny veszteségnek számított egyetlen, jól szerkesztett és külföldi "hatásokat ügyesem közvetítő közlönyének megszűnte. Még 1864 júniusában egy Bródv Zsigmond nevű újságíró is megpróbálk o z o t t színházi ú j s á g kiadásával. Ugyancsak Emichhel szerződött, l a p j a L á t cső címet viselt, a közönség azonban, amelyre építeni akart, bizonyára más lehetett, mint a Szerdahelyié. Ennek megválogatoti hírei és úri szemlélet 1 helyett i t t a leghajmeresztőbb rémhírek és botránykrónikák sorakoztak egymás niellé. Azonban ez az alacsonyabb néposztályokra ós a szegény zsidóságra appellá'.ó színházi lap még annyi id?ig sem élt, mint elődei: 1864 augusztusában, egymásután 100 szám megjelenését sem érve meg, megszűnt. A Színházi Látcső már régen a feledés homályában pihent s szerkesztője, a z egyre elfoglaltabb és egyre Ünnepeltebb Szerdahelyi, sok műfordítása. vendégszereplése, házi gondja mellett már maga is elfeledkezett cziránvú működéséről, amikor „azon kedves meglepetésben részesült, hogy 600 frt.nyi bélyegadó megfizetésére -zólíták föl azon színlapokért (Budai Népszínház!) о múzeumi jelentésekért, stb., melyeket a Színházi Látcső-ben ez intézetek iránti jóakaratból közölt. Nem lévén ezekre eleve, lapja megindításakor, figyelmeztetve, a meglepetés tökéletes volt. Ennélfogva e napokban Császár О Felségénél volt kihallgatáson, azon kérelemmel, hogy őt e hátralék fizetésétől legkegyelmesebben fölmenteni méltóztassék." 1 0 Ferenc József „kegyteljesen" fogadta a kihallgatáson megjelent színészt és „vigasztaló b i z t a t á s s a l " bocsátotta el. A humoros epilógust még mulatságosabbá t e t t e a császár előzékeny t a p i n t a t a . amikor anyanyelvén beszélt Szerdahelyivel. H o l o t t oz sokkal jobban t u d o t t németül, mint az uralkodó magyarul. M. Császár Edit.
1,1
Fővárosi Lapok, 186-1. okt. *26. sz.
FIGYELŐ
Adat
a „Hitel"
193
fogadtatásához.
Gróf Széchenyi István 1830-ban megjelent Hitelének egy érdekes példánya van birtokomban. A címlap e l ő t t i lap első oldalán a következő vers o l v a s h a t ó : Bölts elméd térségéi, .Jó szíved mélységét csudálom; Tanácsid feddőit Köz jó mellesztőit sajnálom. Ne b á n d h a ki szavaidon irtózik, f s a k u g y a n a' józan ész m á r bimbózik. Bétsben Május 1-ső n a p j á n 1830 Piringer Mihály Ts. Kir. U d v a r i T a n á t s o s Teinálta A második
oldalon: Mélt. Görög
Demeternek
Legmélyebb tisztelete jeléül Széchenyi
látván
Ki íLz a Piringer M i h á l y ? Talán a z a z udvari t i t k á r akivel a kormány 1810-ben jogtörténeti m u n k á t (Ungerus Banderien I — I I . k.) i r a t a m a g y a r k ö z j o g ellen, az a b s z o l u t i z m u s megalapozására. ( H ó m a n — S z c k f ű : Mugyar történet. V I I I . 33. 419.) Azonos-e vájjon ez a z z a l a Piringerrel, a k i az emigrációban K o s s u t h águi;-.> v o l t ? (Sebess: Két Magyarország. 130.) Л m a g y a r irodalom lelke-s p á r t f o g ó j a G ö r ö g Demeter Bécsben az egyik főherceg mellett nevelő, s udvari kamarási, u d v a r i tanácsosi c í m e t k a p o t t . Valószínű, hogy a z 1810-ben szereplő udvari t i t k á r s az 1830. évi udvari t a n á c s o s azonosak. l'jvári
Gyula.
Hírek. H o r v á t h J á n o s húsz éve a k a t e d r á n . Abból az alkalomból, hogy H o r v á t h J á n o s a b u d a p e s t i P á z m á n y P é t e r Tudományegyetemen húsz év ó t a a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t professzora, t a n í t v á n y a i e félévi első e i ő a d ó ó r á j á n mtaghitt ünneplésben (részesítették. Hotfváth J á n o s t irodalomtörténetírásunk fejlődésének vonalán nagyjelentőségű hely illeti meg: egészen s a j á t o s elméleti szempontot, m a g y a r lelkiségéből f a k a d ó módszert t e r e m t e t t és a d o t t á t t a n í t ványainak két évtizedes működése a l a t t . Ebben, és a l k o t á s a i b a n érvényesül teljes összhangban irodalomelméleti t u d á s a és a régi századok lelkét* megvilágító művészi érzéke. Lelki a d o t t s á g á n á l fogva m e g l á t j a a történelem és a
szellemiség
kapcsolatának 'rejtett
szálait
és mindenből
új vonásokat
tud
194
FIGYELŐ
felszínre hozni. Társaságunk egyik alapítójának, mindnyájunk mesterének ezen jubileumán kedves kötelességünknek t a r t j u k mi is, Ö t meleg szeretettel köszönteni. Kerecsényi Dezsőt. Társaságunk jegyzőjét a Kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karán a magyar irodalomtörténet nyilvános rendkívüli t a n á r á v á kinevezte. P a p p Ferenc halálával nagy veszteség érte tudományunkat. Halálakor a Magyar Tudományos Akadémia a következő gyászjelentést a d t a ki: „Gyulai P á l tanítványai körébe t a r t o z o t t ; innen v i t t e magával az életbe az igazság ós a z irodalom tiszteletét és szeretetét, a lélek és szó egyenességet. H á l á j á t mestere iránt életrajzának megírásával r ó t t a le, feltüntetve abban egy félszázad irodalmi életét s azon kor eszményeit. Másik nagy műve a legtragikaibb magyar költőnek, Kemény Zsigmondnak pályáját, egyéniségét és müveit r a j z o l t a , nagy alapossággal, lelkiismeretes gondossággal, mi az előadás szépségével s ritka ízléssel párosult. Elvonult ember volt; munkáinak élt — óa munkáiban él tovább." Társaságunknak alapítása ó t a választmányi tagj'i volt; emlékét kegyelettel őrizzük! líaros Gyula emléke. Az Ű j Idők ezévi 41. számának „Szerkesztői üzenetei"-ben olvastuk a következő meleghangú sorokat folyóiratunk néhai szerkesztőjének, a hét éve elhúnyt Baros Gyulának szeretőszívű egyéniségéről: „ E G Y R É G I E L Ő F I Z E T Ő . Egyedül vagyok itthon és hallgatom a rádió esti műsorát. Bajor Gizi kedves szavait, a Bizánc hatalmas, örökéletű mond a t a i t , Kornis Gyula előadását és elgondolkozom . . . Egyszerre m a g a m előtt látom régi osztályomat, a Veres Pálné gimnáziumban, nyolcadikos osztályt á r s a i m a t és néhai m a g y a r tanárom jóságos, komoly arcát. Herczeg Ferenc volt a legkedvesebb írója és f á j ó szívvel gondolok arra, milyen kár, hogy olyan k o r á n elment az élők sorából Baros G y u l a tanár úr és nem hallhatja kedves írója ünneplését. — H a egy-egy íróról tanultunk, a t a n á r úr mindig felszólította tanítványait, hogy akinek megvan a z író valamelyik műve, hozza magával a legközelebbi órára. Komoly ember, volt a tanár úr, nem lehetett velo egy-egy órát ,átbeszélni', szigorúan alkalmazkodott a tanmenethez és minden hiábavaló szószaporítást még csírájában elfojtott. Egyszer azonban sikerült őt kizökkenteni és sikerült elérni, hogy a következő ó r á r a kevesebb leckét kapjunk. — Irodalomtörténeti könyvünkben Herczeg Ferenc volt soron. Ismertük a t a n á r úr érzelmeit; annyi Heczeg-kötetet hoztunk, hogy csak úgy roskadozott a katedra. A t a n á r úr láthatólag örült, hogy annyi Herczegkönyvünk van és hogy annyit olvastunk a nagy író műveiből és addig-addig beszéltünk a müvekről, míg váratlanul megszólalt a csengő. — No, maguk alaposan kihasználták ezt a gyenge oldalamat, a leckével sem haladtunk tovább, — mondta és mosolyogva h a g y t a el az o s z t á l y t . " Magyar Századok címen, irodalomtörténeti szempontból is értékes könyvsorozat indult meg, Tolnai Gábor szerkesztésében. A 12 kötetre tervezett sorozat a régi m a g y a r prózastílus történetét ó h a j t j a bemutatni, önálló művekkel
FIGYELŐ
195
ек antológiákkal. Eddig a következő kötetek l á t t a k könyve (Kardos Tibor): H e l t a i Gáspár Magyar Krónika
napvilágol : Legendái (Varjas Béla); Bethlen
Miklós Önéletírása (Tolnai Gábor): Érzelem és okosság. A m a g y a r próza a felvilágosodás korában. (Baróti Dezső): Széchenyi István Naplói (Dóka László):
Kemény Zsigmond:
özvegy
és leánya
(Kertsztúry
Dezső).
S a j t ó t u d o m á n y i K ö n y v t á r . Régebben a z irodalomtudomány
a maga fel-
a d a t á n a k t a r t o t t a a h í r l a p o k és folyóiratok t ö r t é n e t i t a n u l m á n y o z á s á t . Az első s a j t ó t ö r t ó n e t e t i munkákat, irodalomtörténészek í r t á k : Ferencz.v József is „a magyar hírlapirodalom t ö r t é n e t é n e k " nevezte s a j n á l a t o s módon f o l y t a t á s nélkül m a r a d t n a g y müvét. A z irodalomtörténeten kívül azonban az ú j s á g n a k , az időszaki s a j t ó n a k , mint egységes egésznek v i z s g á l a t a még számos m á s tudományág h a r m o n i k u s e g y ü t t m ű k ö d é s é t feltételezi: a történész, a t á r s a d a l o m t u d ó s , a s t a t i s z t i k u s , valamint a nyomdászat és a sokszorosítás m ű s z a k i vonatkozásainak k u t a t ó j a a maga szorosabb szakterületén veti fel és o l d j a meg az egyerészletkérdéseket. Az 1936-ban alakult M a g y a r S a j t ó t u d o m á n y i T á r s a s á g azt a célt t ű z t e maga elé, hogy az időszaki s a j t ó tudományos problémáival foglalkozókat egy munkaközösségben egyesítse. A t á r s a s á g jelenlegi elnökének. Egyed Istvánnak vezetésével e l h a t á r o z t a , hogy a felolvasóülésül előadott dolgozatokat Sajt.ótuiományi Könyvtár című k i a d v á n y s o r o z a t b a n teszi közzé. A sorozatban eddig a következő füzetek jelentek meg: 1. Vitéz Nagy Iván: .1 külföldi magyar sajtó. — 2. Elekes D e z s ő : A szellemi kultúra, különösen az időszaki sajtó hírlap számbavételének problémái. — 3. Máté K á r o l y : As első magyarországi kérdése. — 4. Dezsényi B é l a : A hírlapköuyvtár gyűjtőköre. — 5. Lukács 6. Egyed I s t v á n : A sajtószabadság -József: Regi magyar haditudósítók. fogalma. A S a j t ó t u d o m á n y i Könyvtár eddig megjelent, v a l a m i n t a jövőben k i a d á s r a kerülő számai igazolják, hogy a külföldön már e l f o g a d o t t „ s a j t ó t u d o m á n y " elnevezés m a g y a r viszonylatban is jogosult. Az eddig megjelent füzetek a l a p j á n komoly várakozással t e k i n t h e t ü n k a T á r s a s á g további munkássága elé.
Elhúnytak. B A L O G (1897-ig Blaustein N á t h á n ) I M R E , dr. jur., ügyvéd, szentszéki ügyész, szül. Nagylakon (Csanád vm.) 1873-ban. megh. Budapesten 1943. szeptember 18-án (tem. п.). — Róm. k a t . A z 1890-es években h í r l a p i r é s k o d o t t . Bp., 1898. — Verseskötete: Könnyek. C S A N K I B E N J A M I N , n.y. egyet. ny. r. tanár, szül. F ü z e s g y a r m a t o n (Békés vm.) 1868. j a n u á r 3 - á n , megh. Debrecenben 1943. június 5-én. — 1914— 1938. a debreceni egyetem ref. hittud. k a r á n a ker. erkölcstan t a n á r a volt. — Verseket és egyh. s z ó n o k l a t o k a t is írt. DOMBI
MARK ( J á n o s ) , dr. phil., zirci álperjel, szül. N a g y a t á d o n
(So-
mogy vm.) 1869. ápr. 14-én, megh. Zircen 1943. szeptember 1-én. — M. irod a l o m t ö r t é n é s z v o u . F ő m ű v e : Kölcsey mint kritikus. Szfehérv., 1 8 % .
196
FIGYELŐ
G L A T T F E L D E R G Y U L A (1911-től móri), dr. theol. h. causa, m. kir. titkos tanácsos с. érsek, csanádi püspök, szül. Budapesten 1874. március 18-án, megh. u. o. 1943. augusztus 30-án. — Szülők: G. Jakab kocsigyáros, Kováts Hermin. 1896-ban szentelték pappá. 1910-ben az egyh. ékesszólástan ny. r. tanára lett a budapesti egyetemen. 1911-ben pedig csanádi püspök. 1942-ben kinevezték kalocsai érsekké, de székét betegsége következtében nem tudván elfoglalni, érs. címmel megmaradt csanádi püspöknek. Fiatal korában tárcákat is írogatott, később mint hitszónok t ű n t ki. • L E N K E I (1881-ig G u t t m a n n ) H E N R I K , c. igazgató, ny. főreáliskolai t a n á r , szül. Pécsett ( B a r a n y a vm.) 1863. június 26-án, meghalt Budapesten 1943. jú'ius 5-én. — Izr. Szülők: Gut mann Joakim tanító, Fuch.- Begina. 1887—1920. (?) a budapesti V. ker. áll. főreáliskola német—francia-szakos tanára volt. Az Újság szerint 1937. k a p o t t igazgatói címet. 1881. óta írt verseket, tárcákat, cikkeket külföldi, budapesti és vidéki lapokba. 1892—1895Iten társszerkesztője volt az Elet-nek. Többkötetnyi verse s néhány verses színműve is van. Leáldozás c. tragédiájával 1910-ben és Kató hosszúja c. vígjátékával 1918-ban elnyerte a M. Tud. Akadémia Teleki-díját. Ü J H Á Z Y LÁSZLÓ (rosnóbánvai), c. igazgató, ny. áll. gimn. tanár, szül. Pozsonyban 1855-ben. megh. Pestszenterzsébeten 1943. július 20-án (torn. п.). Rőm. k a t . A t y j a : Ű. László 1 8 4 8 - 1 8 4 9 . honvédszázados. 1877—1893. mint világi t a n á r a debreceni, m a j d a nagykikindai piarista gimn. t a n á r a volt. 1894. áll. szolgálatba lépett s előbb a VIII. ker. áll., 1906—1920. a gyakorló gimnáziumban működött. — Történeti tankönyvein kívül néhány füzetnyi beszéde is megjelent. V A R G A B Á L I N T , dr. phil., c. igazgató, ny. ref. főgirnn. tanár szül. Szentleánvfalván (Arad vm.) 1856. június 23-án. megh. Budapesten 1943. szeptember 16-án. — 1893—1896. a debreceni, 1896—1922. a budapesti ref. gimn. t a n á r a volt. Hódmezővásárhelyen temptték el. —Állítólag róla m i n t á z t a Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regénye egvik főalak ját. — Eredeti verseket és műfordításokat írt, A Gazette de Hongrie-han (1881—1882.) Madách Ember Tragédiájá-t is közölte francia nyelven. W A L L E S Z J E N Ő , volt hírlapíró, szül. Balassagyarmaton (Nógrád vm.) 1871. szeptember 22-én, megh. Budapesten 1943. augusztus 23-án. — Izr. Szülők: W. Mór, Weisz Fáni. A négy középiskola elvégzése u t á n lakatosmesteTséget t a n u l t budapesti mühe'vekben és az áll. felsőipariekolában. A műhelymunka megviselvén egészségét, pályát v á l t o z t a t o t t s egy ideig nevelősködött, mialatt magánúton képezte tovább m a g á t . Kétévi működés után a Demokrata P á r t tikára, m a j d az Új Század c. hetilap s.-szerkesztője lett. Azután a Népszava. P. Napló s 1910-től Az Újság, később Újság b „ 1927-ben főmunkatársa lett. Szépirodalmilag is működöt s 1898—1900 a M. Géniusz. 1908—1915. az A Hét s.-szerkesztője is volt. Álnevei: Lynkeusz, Tövis. G. P.
Felelős szerkesztő és kiadó : Kozocsa Sándor, Budapest, V I I I . Rákóczi-út 19. 44.005. — K. M. Egyetemi Nyomda. Budapest. 1943. ( F . : Thiering Richárd.)
