EGY
P É C SI
J
í r t a : Dr. V Ö R Ö S
AKVA
NY
MÁRTON
T A A LL SA G AI (Pécs)
az ókorban is jelentős v á r o s u n k az orvostörténelem sok érdekes és nevezetes jelenségét produkálta, A középkor contagiosus j á r v á n y a i b a n , azok pandemias jellege m i a t t , Pécs mindig szerepelt. A B a r a n y á n átvouló keresztes hadak, a t ö r t é nelmi eszéki hídfőn felénk áramló népvonulások a j á r v á n y o k kitűnő közvetítői voltak. Elég arra emlékeztetnünk, hogy a kö zépkorban Pécsett h á r o m gyógyító rend működött. A törökök alatt a helyzet nem sokat változott, legfeljebb annyiban, hogy a j á r v á n y o k pandemias jellege megritkult. A török utáni X V I I I — X I X . századot Pécset az enterialis fertőzések jellemezték. Ekkor ugyanis a fejlődő város növekvő gondját az egészséges vízszolgáltatás problémája okozta. A szabadságharc előtt a cholera, u t á n a pedig a typhus különböző formája l á t o g a t t a a várost. Egyik ilyen, az 1890. évi j á r v á n y n a k rövid t ö r t é n e t é t szándékozom i t t ismertetni, amely egyébként jellemzői miatt a nemzetközi szakköröket is foglalkoztatta. A történelmi előzmény az volt, hogy az egyébként jó vizű Tettye-forrást m á r a r ó m a i a k vízvezetéki rendszerbe foglalták. Ennek hálózatát a mai Belváros területén, a több évtizedes ásatások nyomán ismerjük. A törökök szintén vízvezetéki rend szerbe fogták a Tettye vizét, amely közműnek néhány szép ége t e t t cserép csövét n é h á n y hónap előtt a Széchenyi t é r i közmű ásatásoknál megtaláltuk. A baj onnan indult k i , hogy ezt az elavult török vízvezetéket egészen 1890-ig használták a pécsiek. Ez a vízvezeték h á r o m á g b a n futott le a Tettye fennsíkjáról. A mai K u l i c h utcán á t a Széchenyi t é r felé t a r t ó fővezeték az jy/Jár
egyik, az ebből kiágazó Zetkin K l á r a és Flórián utca vonalán futott le a másik és a harmadik ág. Tehát a Széchenyi t é r t ő l keletre fekvő városrész t ú l n y o m ó a n innen kapta az ivóvizet. N é h á n y tehetősebb család a Belvárosban saját udvari kúttal rendelkezett, amely beboltozva t ö b b n y i r e ma is megvan. Az ismertetéshez tartozik még az. hogy Pécs enteralis fertő zéseit visszamenően 1855-ig ismerjük. Ezek kizárólag szezonális endemiák voltak, júniusi n y i t á n n y a l , szeptemberi maximum mal és novemberi lehanyatlással. A közismerttől eltérő kórképet nem mutattak, s letalitásuk is alkalmazkodott az országos átlag hoz. A pécsi szezonális endemiák nyári hullámai is az időjárás, illetve a légy szaporodását optimálisan elősegítő 20 fok fölötti meleggel kapcsolatban jelentkeztek. Ennek részletei azonban nem az orvostörténet, hanem az epidemiológia lapjaira tartoz nak. 1890 novemberében azonban a szezonálistól teljesen eltérő jellegű és m é r t é k ű járvány voit hónapokon á t Pécsett. Novem ber elejéig a szokványos sporadikus typhus esetek mutatkoz tak egészen nyolcadikáig, ekkor jelentkezett az explosiós jár vány. Mi volt az előzmény? Október végén igen hosszú szárazság u t á n hatalmas esőzések mosták a várost. A csapadék transfluentiája a száraz hetek felszíni szennyeződését a talajba vitte. A régi. megrongálódott török vízvezeték ekkor híven teljesí tette szomorú közvetítő szerepét. Az esőzések n y o m á n napokon á t panaszkodtak, hogy az ivóvíz fluoreszkálón színezett, t o vábbá rothadt szalma szaga és íze van. Ebben az időben még szokásban volt Pécsett, hogy késő ősszel a vízvezetéki kőzkutak vas alapzatát a t é l hidege ellen trágyaborítással látták el, m i ként a kertészek a rózsatöveket. A város ekkor ezeket a kísér teties burkolatokat azonnal eltávolíttatta. Kilencedikétől kezdve; azonban a megbetegedések száma oly m é r t é k b e n emelkedett, hogy az eddigi közömbösség pánikba v á l t o t t á t . A j á r v á n y t természetesen azonnal kapcsolatba hozták az ivóvíz szennyező désével. Nendtvich Sándor városi főmérnök egy rendőrőrmester kíséretében helyszíni vizsgálatot tartott a Tettye-vízvezeték felső körzetében. I t t a víz m é g az eredeti török dongaboltozatos folyosóban folyt, mielőtt az említett hármas csővezetékbe került.
A k é t gumicsizmás férfi ebben a barlangos folyosórendszerben haladt előre, hogy legalább szemmel ellenőrizzék a föld alatti helyzetet. A téglával boltozott folyosónak rothadt alomszaga volt. Különböző helyekről mindjárt v í z m i n t á t is vettek. Amikor elérték azt a részt, ahol fejük fölött a Czenger-laktanya volt, hallani lehetett a boltozatról csepegő víz zaját.
1
2
3
4 5
6
7
8
9
10 11 12 ©
14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 l g ) 25 26 27 28 29 30-
Mi volt a helyzet kicsit feljebb, ott. ahol a földalatti folyosó a Püspök-malom udvara alatt haladt? A vízvezeték folyosója fölött volt a malom árnyékszéke, az istálló és a disznóól. És hogy a serrend teljes legyen, a vízvezeték fölött folyt a Malom árok, a malmok ipari és egyéb szennyvizével. A vizsgálat hírére a Püspök-malom udvaráról napokon á t hordták a szennytelep összegyűlt anyagát. Az ok nyilvánvaló volt. A Czenger-kaszárnya és a Püspök malom szennyezettségével vegyült többnapos esőzés betört a vízvezetékbe. A vizsgálat alapján, pontosan november 13-án
az egész vízvezetéket lezárták. A járvány explosiós képlete azonban m á r nemcsak állandósult, ele gyorsan növekedett. Napi húsz, majd harminc fölé emelkedett, és november 24-én 83 új esettel kulminált. Innen hirtelen alábbhagyott, és néhány nap alatt megszűnt. A kulmináció napján Nendtvich Sándor főmérnök és az őt kísérő rendőrőrmester a legelsők között meg halt. Lehetséges, hogy a vizsgálat alatt nem is gondolva a veszély nagyságára, a helyszínen ízleléssel vizsgálták a vizet, és a fertő zési gócnál ultradosisszal fertőződhettek. A vízvezeték lezárása és az explosio hirtelen megszűnése közötti incubatiós idő f i gyelemreméltó. A járvány összes esete a Belváros azon területén belől jelent kezett, ahol a Tettye vizét használták. A nyugati városrészen lakó betegekről kiderült, hogy azok napokon á t a keleti város részben dolgoztak, vagy vendégségben voltak ott, fogyasztván a Tettye vizét. Az is feltűnő volt, hogy a saját k ú t t a l rendelkező családok mentesek maradtak a járványtól. A legelső vizsgálatot a város vegyésze végezte a vízvezeték t ö b b helyén. A víznek ammóniák és salétrom tartalma volt. Fent, közvetlenül a Tettye forrásfejénél, valamint lejjebb is. tiszta vizet t a l á l t a k . E t t ő l délre hirtelen szennyeződést észleltek, amit a Czenger-kaszárnya és a Püspök-malom közelsége magya r á z o t t . Ugyanekkor a város t ö b b helyéről vettek vízpróbát. A város nyugati részén fekvő Stock-ház kútjának vize köbcenti méterenként 50, a Széchenyi téri irgalmasok kútja csak 28 bak t é r i u m o t tartalmazott. Ezzel szemben a fertőzéstől nem messze fekvő Ágoston t é r i vezeték vizében 5400 baktériumot, vagyis az előzőek százszorosát találták. Ezek coli baktériumok is lehet tek, hiszen a pathogen-coli okozta csecsemő-dyspepsia Pécsett állandó volt. B á r ennek identifikálását akkor nem végezhet t é k el, hiszen a coli pathogenitásának kérdése ma is vizsgálat t á r g y a . Mégis, visszakövetkeztetve ma már meg lehet álla pítani, hogy az akkori csecsemő-dyspepsiákat és felnőttkori enterocolitises eseteket, amelyek Pécsett gyakoriak voltak akkor, milyen coli antigen típusok okozhatták. Fzeket az eseteket azonban most függetlenítenünk kell a t á r g y u n k a t képező járványtól.
Az 1890-es évek kiváló pathologusa, Fodor József, betegsége m i a t t nem jelenhetett meg Pécsett, de az állandóan Pestre kül d ö t t vízminták vizsgálatai a szoros kapcsolatot biztosították. Fodor is nagy mennyiségű b a k t é r i u m o t talált, de a typhus abdominalis jelenlétét nem állapíthatta meg. Gondoljunk arra, hogy ennek kórokozóját csak tíz évvel korábban, 1880-ban ta lálta meg Eberth és Gaffkij. Akkor m é g a typhus típusok identifikálását sem kémiai reakcióval, sem a Widal-féle agglutinációs reakcióval nem végezhették el, ez a z u t á n állandó diagnosztikai tévedésekre vezetett, hiszen a paratyphus és a t . abdominalis fenomenológiája csaknem azonos. A pécsi Johan dr. által küldött v í z m i n t á k r a Fodor táviratilag válaszolt, hogy abban typhust nem t a l á l t . Nem is t a l á l h a t o t t , hiszen a v í z m i n t á k a t az explosio jelentkezésekor, vagyis a víz fertőződésének tíz-tizenkettedik napján küldték fel, amire magában a vízben a kórokozók m á r elpusztultak. E g y é b k é n t Fodor a városhoz küldött összefoglaló jelentésében a következőket í r t a : ,,. . . A vízvezetéki cső agyag cső, m é g a törökök idejéből való, és egy kaszárnya árnyékszéke, t r á g y a d o m b j a alatt vonul el. A cső egy részlete, amelyből egy darabot be is mutattak, árnyékszéktől fertőzött volt. Konsta t á l h a t ó , hogy a vízvezeték oly viszonyok között van, hogy lehe t e t t tífusszal fertőzött. Lehet, hogy tífuszmiazma okozta az epidémiát, de nincs kizárva annak lehetősége, hogy a víz tífusz gerjesztő volt. A szennyes víz diszponálhatja az e g y é n e k e t a r r a , hogy tífusz jöjjön l é t r e . " A nagy pécsi j á r v á n y identifikálására t ö b b mint hetven év t á v o l á b ó l k é t jelenségre t á m a s z k o d h a t u n k : az incubatio idejére és a letalitásra. Ha a diagrammot t e k i n t j ü k , a b e k e r í t e t t 13. szám a vízvezeték november 13-iki lezárását emeli k i . Másnap, 14-én m á r senki sem ihatott a fertőző vízből. A megbetegedések maximuma november 14-e, 83 új megbetegedéssel. November 25-én a járvány zuhanásszerűen visszaesett, s n é h á n y nap m ú l v a teljesen meg is szűnt. A diagram-vonal lezuhanása és a v í z v e z e t é k elzárása közötti idő pontosan meghatározta az incubatio idejét. Ez a 10—11 nap az, ami a paratyphusra enged k ö v e t k e z t e t n i . M i t ö r t é n t volna, ha t e g y ü k fel, még n é h á n y napig a vízvezeték n y i t o t t marad? Egész bizonyos, a diagram 11 Orvostörténeti
közlemények
161
vonala szökökútként felugrott volna minden nap a száz fölé. Ez esetben az orvostörténelemben emlékezetes 1927. évi mont reali és az 1938. évi római endemia mellé sorakozhatott volna a pécsi járvány is. A letalitás kérdésében pontos adatok állanak rendelkezésünkre. December 10-ig a 781 beteg közül meghalt mindössze 20, bele számítva természetesen a legelső k é t hivatalos személy halálát is. Ez 2,5%-os a r á n y n a k megfelelő. Meglepő alacsony szám, ha az akkori 6—8%-os paratyphus letalitásra gondolunk. Nem szólva az akkori 15%-os typhus abdominalis halálozásról. December végéig a halálozás meglepően emelkedett. így de cember végére 5%, január végére 7% lett az a r á n y . Ebben benne rejlik az explosiós idő 2,5%-a is. Petrilla Aladár kitűnő .,Jár v á n y tan"-a ezzel a 7%-kal kapcsolatban gondolt a typhus abdominalisra. A halálozás a r á n y á n a k emelkedését annyi idő u t á n nem magyarázhatjuk, legfeljebb feltételezéssel élhetünk. Ugyanis a betegek jelentős része idősebb volt, amikor a téli szövődményeknek, avitaminosítasnak is szerepe lehetett. Öre geknél a paratyphussal járó magas láz. a táplálkozásuk csök kenése biológiai legyengülést okozhatott, amihez csatlakozott a hosszú fekvés légzőszervi szövődménye is. A pécsi j á r v á n y klasszikus példája a vízvezetéki járványnak. Petrilla Aladár j á r v á n y t a n á b a n a víz útján entendis fertőzés felsorolt kilenc feltételezéséből nyolc pontosan illik a pécsi jár v á n y r a . Már ezért is jelentős s t ú d i u m volt az akkori orvostudo m á n y számára. Ennek a j á r v á n y n a k nemzetközi érdekessége az volt, hogy abban az időben ülésezett Londonban egy nem zetközi orvoskongresszus, amely állandó hírszerző kapcsolatban volt Péccsel. Az egyik ottani előadó a következő megállapítást tette: ,.A dél-magyarországi városban kitört j á r v á n y szemlél tetően bizonyítja, hogy a typhus vízvezetéki j á r v á n y is lehet." Ez a kérdés ugyanis akkor még erősen v i t a t o t t volt. Ennek az u t á n kialakult a szélsőségesen ellentétes álláspontja, amikor — főként Pettenkofer hatására — a t i p h u s j á r v á n y okát sokszor kizárólag a vízben keresték. A paratyphus megszűnése u t á n egy hónappal kitört pécsi járvány egészen más típust m u t a t o t t . A szintén explosiós j á r -
v á n y letalitása 14% volt, incubatiós ideje 14 nap, lefolyása sokszor súlyosabb az előzőnél. Ez kifejezetten typhus abdomi nalis volt, amikor is a nyomok szerint egy tiphusbacillusgazda ürüléke került az új csövekkel kijavított vízvezetékbe. Ekkor 233 megbetegedés t ö r t é n t . Csak áprilisban k i á l t h a t o t t fel örömmel a pécsi sajtó: „ E p i d é m i a finita est!" A tárgyi összefüggés érdekében csak megemlítem, hogy 1899-ben a Szigeti külvárosban ismét vízvezetéki explosiós jár v á n y jelentkezett. I t t a typhus abdominalis jelenlétét könnyen k i m u t a t t á k . Ennek letalitása a 180 beteggel 15% volt. Amikor a gyanúsított Rókus-forrás k ú t j á t lezárták, a j á r v á n y az incu batiós idő leteltével megszűnt. Az 1890. évi j á r v á n y t , amelyet mérete, sajátos körülményei folytán az orvostörténet joggal a legnevezetesebb X I X . századi magyarországi endemiának tart, az orvostudomány kutatásaiban hasznosíthatta. Maga a város a veszély nyomán mégis egy óriási higiénikus előnyre tett szert. A j á r v á n y n y o m á n 1892-ben a város megépíttette a vízvezetéket, a főváros vízvezetékének megalkotójával, Zellerin Mátyással. Ez a vezeték ma is —-a szükséges megerősítésekkel — működik. Rövid előadásom a város kétezer éves szomj úságának, illetve az ezt követő anomáliák egyikének pillanatképét ismertette. A roskadozó török vízvezeték utolsó bosszújára gondolva, meg elégedéssel látjuk Pécsett napjaink vízszerző küzdelmeit és terveit. Ma m á r anekdotának hangzik 1889-ben a város törvény hatóságában elhangzott javaslat arról, hogy a város t ö b b évszá zada tisztelt védszentje, Flórián helyébe a vizek istenét, Neptunt válasszák meg. hátha jobban segít a városon, mint a polgár mester. Az egykor annyi veszélyt rejtő Tettye mellett a gazdag tortyogói rétek, és főként a Pécsre Duna-vizet küldő közművek bizonyítják, hogy a nehézipari város gyors fejlődését követi az alapfeltétel, az egészséges víz technikai eszközeinek fejlő dése is.
LI»
163
