EGY MÁRTÍR EMLÉKEZETE

EGY MÁRTÍR EMLÉKEZETE Demeter Béla Magyar Öröksége A Somkeréken 1910. január 6án született Demeter Béla nemzedékének emblematikus képviselõje volt. Annak a két világháború közötti erdélyi magyar fiatal értelmiségi nemzedéknek a tagja, amelyik nem zárkózott el az erdélyi három etnikuma – évszázados közös múltjának jegyében – további, kölcsönös megértésen alapuló együttmûködésétõl. Bukaresti (Államtudományi) fõiskolai tanulmányainak során (1928–1931) Demeter Béla megismerte az akkor európai színvonalat képviselõ Dimitrie Gustiféle szociográfiai iskola módszerét. Visszatérve Kolozsvárra, az Országos Magyar Párt keretében ahhoz a fiatalabb, útkeresõ nemzedéki csoportosuláshoz csatlakozott, akiket Erdélyi Fiatalok néven ismerünk. Sokoldalú mûveltsége és érdeklõdése eredményeként több fontos gazdasági és szociográfiai mûvet jelentetett meg: ezek közül kiemelkedik a 402 kérdést tartalmazó Hogyan tanulmányozzam a falu életét. (Szociográfiai kérdõív falumunkások számára) Kolozsvár, 1931, illetve Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok címû könyve, s ma is forrásértékû az a jelentés, melyet 1944 õszén készített ÉszakErdély állapotáról. Tenni akarása szinte törvényszerûen vitte Demeter Bélát az újságírás, illetve a közéleti szereplés felé. 1932-tõl a Keleti Újságnak, 1936-tól az Erdélyi Gazdának a munkatársa, 1941-tõl a Kolozsvári Estilap felelõs szerkesztõje, 1943–44-ben a Mezõgazdasági Szemle felelõs kiadója. Az erdélyi magyar társadalom oly jeles személyiségeinek bizalmát bírta, mint Szász Pál, Bánffy Miklós, a Magyar Nemzeti Közösség elnöke, Teleki Béla, az Országos Magyar Párt elnöke, valamint Márton Áron püspök. 1945 tavaszától a magyar külügyminisztériumban – a békeelõkészítõ osztály tagjaként – teljes energiájával az Erdéllyel, illet-

ve a Romániával kapcsolatos kérdések szakértõjeként, egyben Nagy Ferenc miniszterelnök, illetve Tildy Zoltán elnök erdélyi tanácsadójaként tevékenykedett. Õ biztosította a folyamatos kapcsolattartást a magyar kormány és az erdélyi magyarság képviselõi között. Ebben a minõségében szervezte meg – a román hatóságok tudtán kívül – a béketárgyalások folyamán szükséges, az erdélyi magyarságra, illetve a romániai helyzetre vonatkozó adatok begyûjtését és továbbítását Erdélybõl (fõleg Márton Áron körének részérõl). Ugyancsak Demeter Béla hathatós közremûködésének köszönhetõ egyrészt a jeles erdélyi személyiségek által készített meghatalmazás, amely megbízta Teleki Gézát, hogy képviselje a párizsi béketárgyalásokon az erdélyiek érdekeit; másrészt annak a memorandumnak az elkészítése, amelyben az erdélyi magyar polgári társadalom legjelesebbjei, élükön Márton Áronnal, arra a nagy felelõsségre figyelmeztettek, amely azokat terheli, akik az erdélyi kérdésrõl döntenek. Memorandumuk – az MNSZ Kiáltványával szemben – azt az álláspontot képviselte, hogy Erdély ügyében kérjék ki az erdélyi magyarság véleményét is. Róluk, nélkülük ne döntsenek! Az erdélyi viszonyok kitûnõ ismerõjeként Demeter Bélának fontos szerepe volt a párizsi béketárgyalásokon részt vevõ magyar küldöttség tevékenységében. Demeter Béla tisztában volt, azzal, hogy nem szabad felosztani Erdélyt, hogy legfeljebb az etnikai határok mentén szabad megvonni a határt Románia és Magyarország között. A párizsi béketárgyalások során õ következetesen, mindig a tényleges tárgyalási helyzet függvényében fogalmazta meg álláspontját a határokat illetõen, de mindig maximálisan és a leghatározottabban szem elõtt tartva a tényle-

Demeter Béla (1910–1952)

ges erdélyi és magyar érdekeket. Demeter Bélát külön is foglalkoztatta a Székelyföld, illetve a kisebbségi sorba kerülõ erdélyi magyarság jogi státusza. Kezdeményezõ szerepe volt abban, hogy készüljön el a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezet, és ha az nem valósulna meg, fogadtassanak el Romániával egy – a gyõztes nagyhatalmak garantálta – kisebbségi kódexet. A párizsi béke 1947 februári aláírása után, a kommunista párt elõretörése nyomán Demeter Bélát letartóztatták. Megpróbáltak olyan vallomást kicsikarni tõle, amely a „reakciós” magyar emigráció negatív szerepérõl kellett volna szóljon a béketárgyalások során. Az ÁVO négy hónapos vallatással sem tudott kiverni belõle semmit. Miután szabadon engedték az amúgy súlyosan beteg Demeter Bélát, 1951. március 15-én újból letartóztatt’k, majd „az örök barátság” és az internacionalizmus jegyében 1951. április 18-án kiadták a román hatóságoknak, ahol naprakész adatokkal rendelkeztek róla. Romániában addigra már letartóztatták az erdélyi magyarság számos prominens személyiségét, így Márton Áront és társait, mint összeesküvõ magyar nacionalistákat. Valamennyiük, így Demeter Béla fõbûne is az volt, hogy a békeszerzõdés aláírása elõtt Erdély hovatartozását illetõen az identi-

3

tásukhoz ragaszkodó erdélyi magyarok érdekeit képviselték. Demeter Béla tragikus körülmények között, 1952. december 24-én, élete 43. évében, egy bukaresti börtönben, az embertelen bánásmód következtében, il-

letve a kínzásokba belehalt. Rövid, de mozgalmas és áldozatos élettörténetében a legelszomorítóbb, hogy õt azért büntették, mert a magyar állam tisztviselõjeként csakis a kötelességét teljesítette hazája és nemzete iránt.

Mártíriuma méltán kerül a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába mint el nem felejtendõ örökségünk.

VEKOV KÁROLY *Elhangzott a Magyar Örökség-díj átadó ünnepségén

Az egyszemélyes kutatóintézet 130 éve született Konopi Kálmán (Odvos, 1880. január 21. – Odvos, 1947. november 27.)

4

A földbirtokos Konopi családnak Lippától keletre, a Maros-menti Konop és Odvos környékén voltak birtokai. Odvos a Hegyes Drócsa lábainál fekszik. Konopi Kálmán középiskoláit a gyulafehérvári és a budapesti Római Katolikus Fõgimnáziumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányait külföldön folytatta a hallei és berlini mezõgazdasági fõiskolán. Hazatérése után apja odvosi birtokán mintagazdaságot rendezett be, ahol 1911-ben kezdett növénynemesítéssel, fõleg a gabonafélék nemesítésével foglalkozni, de talajjavítással, lecsapolással és állattenyésztéssel is foglalatoskodott. Kastélyában korszerû vegyi laboratóriumot állított fel, ahol az 1920-as évek elején olyan lisztminõség-vizsgálati eljárást és minõsítési rendszert dolgozott ki, amelyet csak a harmincas években szorított ki a világviszonylatban is elismert Hankóczy–Brabender vizsgálati módszer. Nemesítési munkájának eredményei közül elsõ jelentõs fajtája az Odvosi 3, melyet egy Tisza vidéki búzából szelektált, és számottevõ területen termelték a Bánságban és Erdélyben. Ezt követték az Odvosi l56, az Odvosi 241-es õszi- és az Odvosi 427 tavaszbúza fajták. Utolsó éveiben bevonta nemesítõ tevékenységébe a pannon bükköny, vörös here és kukorica fajokat is. Az 1949-ben Romániában körzetesített négy õszi búza közül egyik az Odvosi 241 volt, amelyet kiváló tulajdonságaiért Bánság és Bihar dombvidékén és Erdély-szerte, sõt Olténia délnyugati részén is termesztettek az 1960-as évek végéig. Konopi Kálmán magánszorgalomból orvostudománnyal és gyógynövényekkel is foglalkozott. Számtalan odvosi és környékbeli betegen segített, gyógyított és enyhítette szenvedésüket. Szakmai képességeit szakíróként is kamatoztatta, hiszen munkatársa volt az Erdélyi Gazdának, szakkönyvei közül megemlítendõ az Utazás a búzavetõmagtól a mindennapi kenyérig (Kolozsvár, 1932), a Jó búzából lesz a jó kenyér és A búza nemesítése és termesztése (A Magyar Nép Könyvtára, Kolozsvár,

1936). De foglalkozott szépirodalommal, közölt a Pásztortûzben, többek között Emberek a Maros partján címmel regényt is 9 részben az 1927. évi 21–26. valamint az 1928. évi 1–4. számokban. 1937-tõl társadalmi szerepet is vállalt. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület aradi fiókjának elnöke, az aradi Mezõgazdasági Kamara Intézõ Bizottságának volt a tagja. Munkássága elismeréseképpen II. Károly román király a Búzakalász Érdemrend Arany Fokozatával tüntette ki. Konopi Kálmán volt a Konopi család utolsó férfi sarja. A kastélya szomszédságában lévõ római katolikus templom keleti falának tövében temették el. A búzakalásszal befont kereszt a templom falába van beillesztve „A kenyeret mindennap add meg nekünk” felirattal. Ide temették feleségét, Boér Vilmát is. Felesége leánytestvérének egyik fiát, Lengyel Györgyöt tették meg örökösüknek. Konopi Kálmánról elmondhatjuk, hogy egyszemélyes kutatóintézetként mûködött.

FARKAS ZOLTÁN

Setétpatak

Imád énekelni Szabálytalan portré Fülöp Mártonról Fülöp Mártont mindenki, aki hallotta énekelni az operában, csak Marcinak szólítja, akár ismeri õt személyesen, akár nem. Ez is jelzi, Marci sikeres a pályán, mely a múlt század 90-es éveiben kezdõdött. 1994-tõl a Kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese, 1997-tõl magánénekes a Kolozsvári Román Nemzeti Operánál, 1999-tõl állandó meghívott vendége a budapesti Állami Magyar Operaháznak, valamint az Erkel Színháznak. Repertoárja: Verdi: Traviata – Giorgio Germont, Álarcosbál – Renato, Don Carlos – Rodrigo, A végzet hatalma – Don Carlo di Vargas F., A trubadúr – Luna grófja, Nabucco – Nabucco, Rigoletto – Rigoletto; Gounod: Faust – Valentin; Leoncavallo: Bajazzó – Silvio és Prológus; Bizet: Carmen – Escamillo; Donizetti: Lammermoori Lucia – Enrico; Kodály: Székely fonó – A kérõ; Ciro Pinsuti: Corvin Mátyás – Vladimiro Wolniecki. Új kihívás, új lehetõség A Kolozsvári Állami Magyar Operának több évtized után lehetõsége nyílt, hogy a megkopott és hiányossá vált kórusát feltölthesse megfelelõ hanggal rendelkezõ énekesekkel. Ekkor indult el egy nagyon jól felkészült kutató csoport meghallgatni és kiválasztani azokat, akik végül is felvételizhettek a meghirdetett versenyvizsgán. A kutató csoportnak az egyik tagja ismerte Fülöp Mártont, aki már 14 évesen Désen sikeresen lépett fel a CFR népi együttesében a Megéneklünk, Románia rendezvényen. Megtalálták, mint a Kolozsvári Unirea gyár esztergályosát, aki nem csak dalolós kedvérõl volt ismert. Az egyik legnagyobb esztergapadon dolgozott, és csak daruval beemelhetõ több tonnás darabokat munkált meg tizedmilliméter pontossággal. Ennek megfelelõen a fizetése sem volt elhanyagolható. A jó hangú fiatalembert arra biztatták, jelentkezzen a vizsgán, mert született adottságai következtében remélheti, hogy alkalmazzák. Ebben nem is tévedtek. Fülöp Márton felmenõinek is jó hangjuk volt. Messze kiemelkedett anyai nagyapja, Kiss Márton egészségesen csengõ hangjával, akitõl 1800 dalt tanult meg. Szívesen énekelte ezeket esküvõkön is. A felvételi elsõ fordulójára 136-on jelentkeztek az ország minden részébõl, a második fordulóra 68-an maradtak, ebbõl bekerült az énekkarba 11. Beszélgetésünk idején mindenikük szólista, közülük nem egy külföldön. Az akkor már háromgyermekes Marci számára komoly munka következett. Az operát Isten házának tekintette. Nem tudott kottát olvasni, meg kellett tanulnia a szolfézst. Nem értette, miért ez a nagyon gyors talpalás? Nem volt elég csak a kórista

Fülöp MÁrton

feladatot ellátni, de be kellett iratkoznia és elvégeznie a Gheorghe Dima Zeneakadémiát. Szorgalmára jellemzõ, hogy 1990 februárjában bekerült a Kolozsvári Magyar Operába és június 21-én, életében elõször lépett fel Ábrahám Pál Viktória címû operettjében Koltay István magyar huszárkapitány szerepében. A siker elérésében oroszlánrészt vállalt sok kitartással és türelemmel Tatár Éva rendezõ, aki az akkori Fülöp Mártonból mindent kisajtolt, amit csak lehetett. Azóta is tart az állandó tanulás, önmaga csiszolása ezen a területen. Tanulta az elméletet, mint a miatyánkot. Mi a három kereszt, mit jelent a hetes szabály, a három bé? Kitûnõ eredménnyel jutott be a Zeneakadémiára, ahol volt kiktõl tanulnia. Elsõrangú tanárai voltak, osztályvezetõje Jurja Iulian volt. Akkor még nem tudta, a tanulás egy életen keresztül fog tartani. Énekelt a kórusban, közben kisebb szerepeket kapott. Tanult, tanult, a gyermekei is nõttek. A feladatok is mind nehezebbek lettek, de volt egy nagy támasza, a család, élen a feleséggel, aki mindig meg tudta teremteni azokat a körülményeket, melyek a családfõ számára elõnyösek. Neki sokat köszönhet. Az öt év alatt volt olyan nap, s nem is egy, hogy reggel hétkor elindult otthonról, és ha este elõadás volt, akkor bizony tizenegykor került haza. Egyetemi évei alatt ösztöndíjas volt, és rengete-

5

get gyakorolt. A Kolozsvári Állami Magyar Opera gazdasági igazgatója, Csulak Sándor mondta: „Ez a gyerek egy év múlva nem énekel. Reggel kilenckor ez ordibál. Délben, délután, ki ordibál? Fülöp Marci. Este ki a bonviván? Fülöp Marci. Éjjel bejövök ellenõrizni a tûzoltókat, a próbateremben ki próbál? Fülöp Marci.” Amint mondja, ebben az idõben nagyon sokat tanult, mert sok bepótolni valója volt. De szívesen tette, mert azzal foglalkozott, amit nagyon szeretett. A családja is szeretett dalolni. Õ meg már fiatalon, 12 évesen fújta azokat a dalokat, melyekre jó hangú nagyapja, édesapja és édesanyja tanította. De ezek népdalok voltak. Az egyetem, az opera megtanította, hogy van egy más dallamú világ, melynek minden fortélyát tudni kell, ha el akarja, sajátítani mindazt, amit elsõrendû tanárai neki mondanak, tanítanak. Ha csak egy félórája is volt, gyakorolt. Tökéletesen akarta uralni a bel cantót, amely olyan éneklési technikát jelent, ami a tökéletes dallamformálást helyezi az elõadás középpontjába. – A színpadon az elõadónak nem csak énekelnie kell, de mozognia is, ezen a téren kik irányítottak? – Kezdetben el sem tudtam indulni a színpadon, nemhogy járjak. A színpadi mozgást az akadémián tanítják, de nagyon sokat köszönhetek azoknak a rendezõknek, akik rám bíztak egy-egy szerepet. Esõsorban Tatár Évának, de mindazoknak, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni, mint Dehel Gábornak, Demény Attilának, Szabó Emesének, Selmeczy Györgynek. A Román Operában Emil Strugarunak, Hero Lupescunak, Alexandru Fãrcaºnak, Rodica Popescunak. Magyarországon Békés Andrásnak, Palcsó Sándornak, Szinetár Miklósnak. Mindegyiküktõl tanultam valamit, mert számomra a mozgás nehezebb volt, mint az éneklés. – A szerep támasztotta követelményeknek hogyan kell megfelelni? – A döntõ az, milyen szerepre osztottak ki. Ennek függvényében át kell gondolni, és annak alapján felépíteni azt a mozgássort, amely megfelel annak a szerepnek, melyet nekem a darabban alakítanom kell. Ebben nagyon sokat segít a dramaturgia és a zene is, a partner, meg a rendezõ, aki végül is színpadra állítja a darabot. Én nem szoktam a rendezõvel vitatkozni. Elvem, amit õ tõlem kér, azt meg kell tennem. A gyakorlat az, ami bizonyítja, mi a jó. Mit kell tenni. Ha kételyeim vannak, azt mindig megbeszélem a rendezõvel. Vívódás nélkül becsületes alkotás nem születik. Sokszor kell megmérettetnie magát az operaénekesnek.

6

Megmérettetés Jópár szereppel a tarsolyomban elmentem Budapestre egy nemzetközi meghallgatásra. Nyolc országból 68-an vettek részt, és kettõnket vettek fel. Budapesten 99 õszén debütáltam Giuseppe Verdi, Traviata Germont apjának szerepében. Majd jöttek

a szerepek sorjában: Vajda János: Márió és a varázsló, Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia, Kodály Zoltán: Székely fonó, A kérõ, Ruggiero Leoncavallo: Bajazzók. – Milyen szerepálmaid vannak? – Szeretném énekelni a kolozsvári közönségnek Verdi Nabuccóját. Három évvel ezelõtt debütáltam a Rigolettóban, amely egyik kedves alakom. Álom szerep. Rendkívüli koncentrálást követel, és a tökéletest elérni szerintem jóformán nem lehet. Beszélgetésünk alatt Fülöp Márton meggyõzött, tiszteli és szereti az operát, az opera közönségét, a népdalt is. Imád énekelni. Az élet megtanította arra a fegyelemre, amely munkájában kötelezõ. Munkáját rendkívül komolyan veszi. Valahol a szíve mélyén azt sajnálja, hogy bizonyos körök nem tudják kellõképpen értékelni a munkát, amit a mûvészberkekben kifejtenek. A mûvészetnek nincs határa. A zene nemzetközi nyelven szól. Amikor a függöny felmegy, be kell jönnie a tapsnak. Mint ahogy a jó produkciónak is tulajdonképpen a taps az elismerõ jele. Nem véletlen, hogy amikor Fülöp Márton bármelyik kolozsvári operaházban fellép, már a színpadi megjelenés pillanatában is taps fogadja. Teljesítményével nyíltszíni tapsot kap. A közönségnek õ a Marci. 49 éves. Több mint száz elõadást énekelt Olaszországban, de fellépett Magyarországon kívül idõrendi sorrendben Németországban, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Ománban, Jordániában, Japánban két alkalommal, DélKoreában, Bulgáriában, Portugáliában, valamint Hamlet országában, Dániában. Romániában majdnem minden operaházban fellépett. Vallja, nagyon komolyan kell venni ezt a pályát, ami minden szépsége mellett nagyon nehéz. Egész embert kér. Sok munkával, kis lépésekben, alázatosan kell a mûvészet ösvényén haladni. Minden szerepében valami újat kellett megoldania. Valami olyat tanult, melyet azelõtt nem ismert. A rendezõk, a karmesterek mondták, mit kérnek. Sokat kellett a kapott utasításokon gondolkodnia. Ezt segítette az, hogy szeret halászni. A vízpart csendjében a hallottakon gondolkodhatott. Itt tudatosodott benne, amit a tanárai mondtak: az alapokat már a kezdetekben le kell tenni. A lélegzés, a támasz a legfontosabb. Ezeket, akárcsak egy élsportolónak, sokat kell gyakorolnia, és a taps, a siker megjön. Véleményem szerint a sikersorozat folytatódni fog. A nagyvilág közönsége gazdagabb lesz azzal az élménnyel, melyet Fülöp Márton nyújt, hiszen imádja a közönségét.

CSOMAFÁY FERENC

Dsida Jenõ-nap Az Istenszeretettõl áthatott költõre emlékezett Kolozsvár

A Kolozs-Dobokai Fõesperesi Kerület február 24-én jól sikerült Dsida Jenõ-napot szervezett, amely a kolozsvári Szent Mihály-templomban délelõtt bemutatott emlékmisével kezdõdött. Ezt követõen a kegyelet virágkoszorúját helyezte el a költõnek a Házsongárdi temetõben levõ kriptájánál Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulja, Kovács Sándor fõesperesplébános és H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, valamint az egri Dsida Jenõ Baráti Kör képviselõje. A Dsida-nap záró rendezvényére a Szent Mihály Nõszövetség Szentegyház utcai dísztermében került sor. Fábián Mária elnök asszony bevezetõjében hangsúlyozta Dsida kötõdését Kolozsvárhoz, hiszen napjainkban is nagyon sokan – magyar nyelvterületrõl és szerte a világból egyaránt – keresik fel sírját, és róják le kegyeletüket emléke elõtt. Köszöntõ beszédében Kovács Sándor kifejtette a teltházas közönség elõtt, hogy Dsida Jenõ egész élete folyamán kimagasló tisztelettel viseltetett a Katolikus Anyaszentegyház iránt. „A költészetére jellemzõ Istenszeretet annyira áthatotta lelkét, hogy nemcsak saját vallásfelekezetét szerette, hanem valamennyi, a keresztényi szeretet eszmeisége alapján álló egyházat tisztelte. Éppen ezért a fõesperesi kerület nemcsak születésének vagy halálozásának kerek évfordulóin tartja fontosnak a róla való megemlékezést, hanem lehetõsége szerint igyekszik hozzájárulni megérdemelten és örvendetesen megerõsödött kultuszának fenntartásához, valamint annak a jövõ lelkeit, az ifjúságot célzó átörökítéséhez. A transzcendens magasságába emelkedett költészete feledteti röpke életidejét, hiszen szûkre szabott földi léte ellenére teljes értékû életmûvet hagyott hátra. Életét és munkásságát alárendelte a magyarság és az egyház szolgálatának” – magyarázta beszédében Kovács Sándor. A Dsida Jenõ emlékezete címû, külalakra is vonzó könyvet szerkesztõje, Sas Péter budapesti mûvelõdéstörténész mutatta be. Kiemelte annak a jelentõségét, hogy Dsida Jenõ rövid élete ellenére – 31 éves korában halt meg – teljesnek, befejezettnek tûnõ életmûvet hagyott hátra. Életmûvére a római katolikus vallás kihangsúlyozott megjelenítésén kívül az erõteljes magyarságtudat és a természet szeretete a legjellemzõbb tulajdonság. A Psalmus Hungaricus címû költeménye annak megírása óta a hungarológia egyik alapvetõ irodalmi alkotásai közé tartozik. Szívbetegsége ellenére is teljes életet élt, nem tudta legyûrni, megbé-

nítani a halálfélelem. Költészetén kívül nagy irodalmi értékûek prózai alkotásai, publicisztikája. Jelentõs a szerkesztõi mûködése, melyet a Pásztortûz folyóirat mellett a Keleti Újságnál fejtett ki, ahol a nyelvvédõ rovatot vezette. Belsõ munkatársa volt az Erdélyi Helikonnak, kolozsvári tudósítója a Gyárfás Elemér szerkesztette Erdélyi Lapoknak, részt vett az Erdélyi Fiatalok lapindításában is. Tagja volt a marosvécsi Erdélyi Helikon irodalmi munkaközösségnek és lektora az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadónak. Az emlékezetére megjelent kötet idõhöz nem kötött, korlátlan tisztelete jegyében született, mely az életmûve bemutatására legalkalmasabb tanulmányokat foglalja magában. Szerzõi között olyan, több évtizedes múlttal rendelkezõ Dsida-kutatókat találhatunk, mint Láng Gusztáv, Lisztóczky László, Mózes Huba és Kabán Annamária. Versesköteteinek, prózai alkotásainak, levelezésének megismerése után a Kriterion Könyvkiadó jóvoltából most egy olyan kötettel tiszteleghetünk személye és életmûve elõtt, amelyben mindenki ráismerhet arra a Dsidaképre, amely kimondatlanul, megfogalmazatlanul eddig csak a lelkében lakozott – fejezte be könyvismertetését Sas Péter. Sas Péter a Lisztóczky László vezette egri Dsida Jenõ Baráti Kör felkérésére írt tanulmányokat a „poeta angelicus” életmûvét vizsgálva. Egyik írásában a Dsida költészetében jelen lévõ ferences szellemiség hatását mutatta be, másikban egymás mellé helyezte Dsida Jenõ és Kós Károly magyarságtudatban fogant eszméit, majd egy korábban még ugyancsak nem vizsgált kérdéskörben, bõséges idézetekkel Dsida és Kolozsvár kapcsolatát elemezte az életmû és a publicisztikai írások fényében. H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója úgy fogalmazott: elsõsorban a kolozsváriak kötelessége, hogy felkutassák Dsida gazdag életmûvét és a fiatalabb nemzedékeknek is felmutassák értékét. A rendezvényen, mely valóban – amint a kötet alcíme is jelez – évfordulóhoz nem kötött, idõtlen tiszteletadásnak bizonyult, Laczkó Vass Róbert színmûvész Dsida Jenõ költeményeibõl, Fodor György piarista konfráter, közíró pedig prózai mûveibõl olvasott fel. A Potyó István tanár-karnagy által összeállított zenei mûsorban fellépett Mányoki Mária énekmûvész, valamint a helyi zeneközépiskola diákjaiból szervezõdött kvartett. FODOR GYÖRGY

7

Galéria

A G yimesek szerelmese Wagner Pétert, a Budapesten élõ építész-grafikus barátunkat méltán nevezhetjük egy olyan kedves, odafigyelõ, jó ismerõsünknek, aki az utóbbi években egyre többet láttatja-hallatja magát Erdély számos helységében. E kiállítás anyagát, mely mint a meghívójából is kiderül, negyven év távlatával ékesen mutatja következetes odafigyelését a különféle települések és a bennük élõk lelkületének sajátosságaira. A múlt megbecsülésének jegyében a mai napig is járja, kutatja vidékeinket. Ennek a kiállításnak képanyagát úgy állította össze, hogy a Gyimesek és völgyeinek nagyon is rajzos jellegére hívja fel a figyelmet. Volt szerencsém még a 70-es évek elején közös dokumentálódó útjaink során a Wagner Péter gondolkodási módjába betekinteni, amint rajzBandipatak

8

Ferenczy Miklós, Wagner Péter, Holló Barna és a muzsikusok: Both Zsuzsa (ének, gardon), Vitos Eszter és Vitos Etelka (hegedû)

vázlatainak gerincén akkurátus lényegre törekvéssel dolgozott. Mindig érezte, mennyi a szükséges és elégséges, és lehetõleg legyen valami csattanója. Negyven év távlatából is következetes maradt ars poétikájához, s noha közben az idõk szele sokféleképpen fújt, de a múlt emlékeitõl nem szakadhatott el. Munkásságában talán a havasi gyopár helyhez kötöttségének,

megbecsülésének gondolata motiválja alkotó tevékenységét. Amint Mircea Eliade is vallja: az ott lét a fontos. Az alkotó mindvégig hû maradt önmagához, nemcsak lelkében, de alkotásaiban is kedves emlékként õrzi a tájat. A változó világban benne látja és láttatja a múltat is, nem akar mindenáron megszabadulni tõle valamilyen divatos hóbortért. Bükkhavas

És említsük meg, hogy az ugyanitt kiállított széki rajzokat kiadta a nagyváradi Europrint Kiadó. Nagyon bízom benne, a gyimesi anyagból is összeáll egy szép album, hogy bármikor elõvehessük és gyönyörködhessünk a pasztellekben és a tusrajzokban. Amúgy még mindig készítik fent a havason a sajtot és a túrót, az ordát és a bálmost… A gyimesi völgyben még mindig állnak a hatalmas csûrök és istállók, és nem nõnek a házak sem az égig. A kiállításmegnyitó közönsége.

HOLLÓ BARNA

A Gyimesek legszebb vidéke 1969 egyik augusztusi napján, majd tízórás vonatozás után végre leszálltam Tarkõ megállónál. Felvettem a hátizsákot, hónom alá meg a rajztáblát, és elindultam. Az utasítás így szólt: „Kérdezd meg valakitõl, merre van a Setét-patak, aztán gyere addig a patak mentén felfelé, amíg megtalálsz”. Kolozsvári barátainknak – itteni mentoraimnak – ugyanis valahol fenn, az esztenáknál volt egy kis kalyibájuk, ahová õk pár nappal azelõtt már felmentek. Követtem tehát az utasítást és a késõ délután lassan fogyatkozó fényénél egyre mélyebbre hatoltam egy ismeretlen és varázslatos világba. Elmaradtak a fõút menti házak, el az autók zaja, helyüket a patak és a hegyoldalak minden zugából csorgó vízfolyások csobogása, az állatok hangja és a gazdaságok épületeinek laza csoportjai váltották fel. A völgy – azóta már tudom, hogy ez a Gyimesek egyik legszebb patakvölgye – egyre inkább beszûkült. Az út is egyre meredekebbé vált, az épületek is el-elmaradoztak. A patak szádában – a torkolat környékén – még lapos területen tágasan terültek el az udvarok, följebb hol az egyik oldalon, hol a másikon szûkebb udvarokon állottak az épületek. A kertek felfelé terjeszkedtek a hegyoldalakon. Mindenütt egyszerû kerítések rajzolták ki a legelõk s a kaszálók határait. Legtöbbször három durván megmunkált vékonyabb fenyõszálból álltak, magas oszlopokra rögzítve. Körös-körül mindenütt fa: az erdõk élõ, tömör fenyõfalainak elõterében a hol meredek, hol lankás legelõk, kaszálók aljában hatalmas istállók, csûrök, pajták sötétlettek. Zsindelytetejük beérett szürkesége szépen egészítette ki a faszerkezetek sokféle sárgáját, barnáját, vörösét és

szürkéjét, meg a vakolt oldalak kékjét és fehérjét. A gazdaság épületei mellett szinte szerényen húzódtak meg a lakóházak, melyek között szép számmal akadt régi is. Egyszerû, sokszor szimmetrikus elrendezésû, két- vagy négy helyiséges, tornácos faházak voltak, melyeket a tornác szépen faragott rácsain kívül a sötét boronafalból messzire világító világoskék vakolt ablakkeretezés díszített. Az építésznövendék és a néprajz rajongója számára valóságos eleven skanzen volt ez a völgy. Nem lehetett Gyimesközéplok

9

10

Bálványos

Bálványos

betelni a majdnem egyforma, de mégis másmilyen építmények látványával, a részletek sokféleségével, az anyag szépségével. És mennyi, de mennyi régi épület egy rakáson… A 20. század divatja mintha meghátrált volna a gyímesi völgyek bejáratánál. S ami még izgalmasabbá tette ezt a világot, az volt, hogy a skanzen valóban mûködött. Az emberek – a csángók – az évszázadok óta megszokott gazdálkodási módjukat ûzték, melyet a termelõszövetkezetek nem ronthattak meg, hiszen itt, a hegyek között nem voltak termelõszövetkezetek. Tavasztól õszig az állatok – a tehenek s a juhok – a havasi legelõkön tartózkodtak, s velük együtt az emberek, az asszonyok is. Fejték a jószágot, készítették a sajtot, túrót, õrizték az állatokat farkastól, medvétõl, megkeresték hetedhét hegyeken, ha elcsavargott. Kaszálták a füvet, gyûjtötték s hordták be a szénát, hogy a télire a lenti istállókban tartott állatoknak legyen mit enniük. Ez a gazdálkodás igencsak archaikus volt és nem valami jól jövedelmezett, az önellátás határán élõ sokgyermekes családok szerény pénzbeli jövedelmüket a Tatros-völgy, a lokok üzemeiben dolgozó férfiak keresetébõl szerezték. Ezért aztán az emberek élete sokszor szegényes volt, ám az anyagi javak hiányát az én szememben ellensúlyozta a környezet régiessége, a szép tájszólás, a háziipar – szövés, fonás, faragás – mindennapos volta. Sokan jártak csángós viseletben – fõképp az idõsebbek –, a férfiak posztó harisnyában, az asszonyok katrincával, hét-

köznap egyszerûbb, ünnepen díszesebb ingben. Persze ezt akkor – a Setét-patak mentén felfelé haladva – még csak sejteni lehetett, de az elsõ benyomások máris lenyûgözõk voltak. Hát még mikor megérkeztem végre a kalyibához, mely a Károlyék esztenájától nem messze, de mégis magányosan állt a rét szélén, az erdõ és a patak között. Egyszerû volt ez is, nem több, mint a pásztorok szállásai. Kicsiny tornác és egy helyiség. A szögletesre bárdolt gerendák réseit épp csak itt-ott töltötték ki fûcsomókkal, gizzel-gazzal. A kalyibában alul fenyõágakkal és szénával töltött rekeszték volt az ágy, fölül a gyerekek aludtak egy ugyancsak szénával töltött kicsi polcon. Nyár s a kalyiba igencsak új lévén, fûtés nem volt. Ahogy a nappali barangolások édes élményeit, a rókagomba-paprikást, a természettel és fõképp a csönddel való együttélés öt napját nem felejtem el soha, ugyanúgy felejthetetlenek a kalyibában töltött éjszakák is. Soha, sem azelõtt, sem azután, annyira nem fáztam, mint ott és akkor. Minden ruhámat, ami velem volt, magamra vettem, és mégsem tudtam átmelegedni egy percre sem. Akik tanúi voltak akkori szenvedésemnek, máig emlegetik (akárcsak én). Mégis ez a – ma már – mulatságos emlék is beleszépül az elsõ szerelem azóta sem múló lázába. Hiszen számomra a Gyimes ma is Erdély legszebb vidéke, sõt más országokban sem láttam párját. A hegyek inkább dombosan szelíd hajlása, a

völgyek barátságos zártsága, az ég mindig változó boltozata úgy vesz körül, mint az anyaméh. A színek élénk, nedves ragyogása tavasztól õszig gyönyörködtet, hogy aztán a tél fekete-fehér szürkeségében, vagy éppen okker kopárságában érzékeink megpihenhessenek. De ez a világ nem csak színes, hanem éppolyan könnyedén és természetesen leírható fekete vonalakkal is a fehér papírlapon. A házak, a csûrök tiszta, rendszeres és ugyanakkor változatos vonalai, a sok párhuzamos, vízszintes és függõleges gerenda, léc és deszka, oszlop, rúd és kerítés szép geometriába rendezõdik a dombok lágy ívei és az erdõk sötét foltjai között. A harmónia, mely az emberkéz alkotta szigorú geometria szikár és kemény világa és a természet odaadó lágysága, hullámzó szelídsége között fennáll, egyedülállóvá teszi a világ e kis szegletét. A világ természetesen változik – sokan úgy mondják, fejlõdik –, és ez a változás Gyimest sem hagyta érintetlenül. Mégis, mégis… Ma már megszállhatunk kényelmes panziókban. Mára eltûntek a mûködõ üzemek a lokokon. Sok helyütt már a – sokszor rabló, vad pusztítást

hozó – fakitermelés és fafeldolgozás adja a megélhetést. És, hallj Uram csodát, a csángók benzinmotoros kaszával vágják a füvet a meredek oldalakon. De vágják, mert a hagyományos állattartó gazdálkodás – ha itt-ott már csak romjaiban is – még mindig él a völgyekben, a patakokon és a havasi réteken. Még mindig készítik fenn a sajtot és a túrót, az ordát és a bálmost. Az asszonyok még mindig járják a hegyeket az elbitangolt tehénke után. Még mindig a lovas szekér a fõ közlekedési eszköz a sokszor vízmosásba veszõ utakon. Még mindig állnak a hatalmas csûrök és istállók – hiszen használják õket –, noha a zsindelyt sok helyütt a hullámpala váltotta föl. Még nem nõnek égig a házak, a józan takarékosság még uralja a másutt már jócskán felszökött túlépítési lázat. Még mindig tiszták a vizek és a levegõ, és tiszták és egyszerûek az emberi szándékok. Még mindig régies és romantikus ez a vidék, az Isten és az ember alkotta világ. És még mindig nehéz – vagy talán még nehezebb – a megélhetés…

WAGNER PÉTER

Kiállítási megnyitó Azt hiszem, hogy valamenynyien hálásak kell legyünk azért, hogy tekintetünkkel sokszor a múlt felé fordulhatunk, és a múltban is azokat az értékeket tudjuk felfedezni, amelyek nagyon sajátosak a szétszórtságban élõ magyarság, és ezen belül igazán az erdélyi magyarság számára. És köszönjük Wagner Péternek, aki több alkalommal állított már ki itt a Gy. Szabó Béla Galériánkban, gondolatban végig tudott vezetni olyan tájegységeken, mint a Szilágyság, Szék vagy Kalotaszeg világa. Egy múltkori kiállításon Wagner Péter Ybl-díjas mûépítésszel az erdélyi tájakról beszélgettünk. A szó valahogyan a csángók felé fordult, és elkottyintotta, hogy van neki egy elég nagy csángó anyaga, csak éppen össze kellene szednie. Szaván fogtam, és kértem, hogy ezt az 1970 és 2010 közötti négy évtizednek a lelkes, odaadó, kutató, gyûjtõ munkájának az anyagát hozza el Kolozsvárra. Ez az anyag nem csak egy tájat vagy az ott élõknek a környezetét akarja visszaadni, ha-

nem azt hiszem mindég sikerül a tájban élõ, a házban élõ, az ott földhöz kötött, ott élõ embereknek a lelkivilágát is. Annak a közösségnek a lelkivilágát adja viszsza, amely a mindenkori magyarságnak a leginkább perifériára szorultabb, nem kisemmizett, de sokszor egy kicsit kitaszított.

Jávárdi

Azét a közösségét, amelynek életét, sorsát jelenti a csángó vidék, és amely igazán katolikusoknak és utána csángóknak szokta mondani magát. Azét a közösségét, amely a pünkösdi búcsún a keresztaljával mindig ott van, képviseli magát, és amely közösség felé 1980-as években közelíteni,

11

Setétpatak

Setétpatak

róluk beszélni, õket meglátogatni a bûnök közé soroltatott. Azét a közösségét, amelyet igyekeztek és próbáltak, és ma is talán próbálnak beolvasztani, megsemmisíteni, de amelynek soraiban mégis vannak olyanok – akár a csángó szövetségre gondolok, akár a Domokos Pál Péter Alapítványra –, akik nagy-nagy szeretettel fordulnak felénk, és igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét. Arra, hogy ott, a KárpáBorospatak

12

tokon túl, több részre szakítva ugyan, de még él egy olyan közösség, amely olyan archaikus nyelven szól, amit lehet, hogy ma már sokszor mi sem értenénk, de akiknek a színvilága, az imádságai, a rigmusai, a népzenei világa olyan végtelenül gazdag, hogy feltétlenül feléjük kell fordulnunk. És értük imádkoznunk kell, és valamit tennünk kell, hogy megmaradhassanak. Hogy büsz-

keségünk legyenek. Márpedig azok, és gondolom, nagyon sok erdélyi magyar számára azok. Mert nem csak Székelyföld, a Mezõség és Kalotaszeg gazdag világáról vagy Szamoshátról beszélhetünk, hanem igenis arról is beszélhetünk, arra is büszkék vagyunk, hogy ehhez a közösséghez tartoznak azok is, akik csángók, de akik nem elcsángtak, hanem egyszerûen ott letelepedtek, ott élnek, mert ott kellett élniük, s akiknek a gyökerei ugyanabból a közös múltból táplálkoznak, amelybõl mi is, és amelyre oda kell figyelnünk. Éppen ezért külön köszönjük Wagner Péternek, hogy elhozta ezt a vidéket az ott élõ embereknek a hajlékaival, épületeivel, tájegységeivel együtt, és egy kicsit, gondolom, azzal a céllal is, hogy mutassuk be a kolozsvári magyarságnak azt a tájat, amelyet Csángóföldnek nevezünk. Köszönjük Péter, hogy ezt az élményt te ilyen nagy szeretettel és odaadással, és igen nagy igényességgel készült grafikákon adod át. Hogy bennük gyönyörködhessünk, és rájuk gondoljunk.

FERENCZY MIKLÓS

Csetri Elek (1924–2010) Azok közé a kolozsvári értelmiségiek közé tartozott Csetri Elek, akik ha esett, ha fújt, kinn voltak a Bükkben minden áldott hét végén, hogy a napi sokórás íróasztal melletti görnyedésüket, munkájukat valahogyan kipihenjék, fejüket kiszellõztessék. Egykori kirándulótársai lassacskán elmaradoztak, kikísértük õket a Házsongárdba, vagy nem vállalkoznak már a fárasztó túrákra. Õ nyolcvanhatodik életévében is azon a télutói hideg vasárnapon az erdõt járta, felfrissülést keresve. Utolsó, szinte befejezett könyve mellõl állt fel. Egykori mestere, munkatársa, Erdély legendás hírû levéltárosa, Kelemen Lajos emlékét megidézõ monográfiáján dolgozott, már csak az utolsó simítások voltak hátra. A Mûvelõdés szerkesztõsége szomorú kötelességének tesz eleget, amikor búcsúképpen ebbõl a könyvébõl közli a bevezetõ egy részét. Nekünk szánta kiadásra, a pályázati határidõre el is készült volna. Úgy érezte, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület évfordulós emlékkönyvében tavaly közölt hosszabb tanulmány után méltó módon, a mester életrajzát és teljes életmûvét mutatja be levéltári források és személyes emlékek alapján. Mindkettejükre jellemzõ módon külön fejezetben gyûjtötte össze a Kelemen Lajos-anekdotákat is. Hiszen volt érzéke a humorhoz, még ha néha fanyarra is sikerült. Emlékeimben is úgy él, amikor éppen 45 esztendeje, a kolozsvári egyetemen elsõéves magyar szakos diákként Magyarország történetérõl szóló elõadásait hallgattam, s aztán vizsgáztam is nála. Az órákon is többnyire nemcsak a száraz történelmi tényeket ismertette, hanem szívesen idézte a jeles személyiségek alakját rövid humoros történetekkel, adomákkal, bizonyosan azért, hogy leendõ tanárokként tovább tudjuk adni a magyar irodalomórákon. A kapcsolatunk a késõbbiek során sem szakadt meg. A Jóbarát szerkesztõjeként s a lap Tantárgyolimpiájának egyik szervezõjeként sokszor kerestem fel tanácsért, ha helytörténeti kérdéseket illesztettünk be egy-egy fordulóba. Aztán a Kriterion szerkesztõjeként közvetlenül is megismertem rokonszenves egyéniségét munkamódszerét, amikor a Kõrösi Csoma Sándor monográfiáját gondoztam, vagy amikor Zágoni Jenõ Kõrösi Csoma-bibliográfiájának szaklektoraként a szõrszálhasogatásig precíz adatokat kért számon a szerzõtõl. A Mûvelõdés is mindig számíthatott szakértelmére, már a diktatúra éveiben munkatársa volt, és nem csak a Tordára vagy Aranyosszékre vonatkozó ismereteit osztotta meg az olvasóval. Amikor aztán Kolozsvárra költöztettük 1991-ben a lapot és átvettem a szerkesztését, az elsõ szóra mellénk állt,

Csetri Elek (1924–2010)

nemcsak tanáccsal, jó szóval, de tanulmánnyal, tudománynépszerûsítõ írással egyaránt. Legsikeresebb kiadványunkat is neki köszönhetjük: a háromszor is utánnyomott Az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka elõbb a lap hasábjain jelent meg, majd kibõvítve és a mikóújfalusi születésû, utolsó lakhelye szerint soproni festõmûvész, Szabó Béla fejedelemportréival sikerült egy olyan szép kézikönyvet elsõsorban a fiatalok kezébe adni, amelyben együtt van az összes megválasztott erdélyi fejedelem János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig, hosszabb-rövidebb életrajzzal, Erdély történetében vállalt szerepének szûkszavú vagy részletezõbb értékelésével. Aztán az Erdélyi ezredek a francia forradalom és a napóleoni idõk háborúiban (1792–1815) címmel adtuk ki a rákövetkezõ évben. Állandóan érdeklõdött szûkebb pátriája, Torda és Aranyosszék múltja és jelene iránt. A Mûvelõdésben az 1970-es évek elején közölt összeállítástól kezdve dédelgetett álma volt Lászlóffy Aladárral összeállított vidékmonográfiája, aminek a tanulmányait aztán hasznosítani tudtunk 2005-ben három lapszámunkban. Hogy aztán továbbfejlesztve a Kriterion Könyvkiadónál megjelent kötetben a legmagvasabb, Aranyosszék történetét a kialakulásáról írott tanulmányával állított mércét a kollégák, de az utókor számára is.

SZABÓ ZSOLT

13

Kelemen Lajos (Részlet az elõszóból)

14

Közel fél évszázada, hogy eltávozott közülünk Kelemen Lajos. Csak az idõsebbek emlékeznek rá, amint a kolozsvári Fõtéren vagy a Farkas utcában városnézõ csoportot kalauzol, és sétapálcájával a Szent Mihály szentegyházra vagy Farkas-utcai templomra mutatva visszavarázsolja a múltat és megeleveníti a város egykori polgára mindennapjait vagy életük sorsdöntõ eseményeit. Munkássága azonban túlmutat a városon, átfogja egész Erdélyt és annak történelmi határain túlra, a Partiumra, Máramarosra és a Bánságra is kiterjed. Mindez a kárpát-medencei magyar történelembe ágyazva. Életének több mint nyolc évtizede idõben a boldog békeidõktõl két világháborún és három hatalomváltozáson át vezetett a kommunista rendszer kiteljesedéséig. Életútja pedig térben a marosvásárhelyi szerény szülõháztól Erdély Pantheonjába, a Házsongárdi temetõbe vezérelte. A székely fõvárosból induló diák Kelemen Lajos a kolozsvári levéltári szolgálaton át haladt a történetírói pályán, és meteorként az akadémikusi rangig emelte az Erdély történetét legalaposabban ismerõ tudóst. Addig, amíg a teljes forrásanyag megközelíthetõvé válik, magunk a megjelent irodalomra és a kolozsvári levéltári forrásokra alapozott vázlatot nyújthatunk. Könyvünket azért állítottuk össze, mert egyre kevesebb azoknak a száma, akik Kelemen Lajost jól ismerték, és munka közben tartósabban együtt lehettek vele. Márpedig, ha a tudósi és levéltárosi mivoltát fõleg munkásságából követhetjük nyomon, gondolkodása, eszmevilága, emberi arcának számos vonása csak a mindennapok közelségébõl válhat teljesebbé. A vele folytatott beszélgetések, de fõleg Kelemen Lajos történetei, anekdotái, le nem írt és szavakba foglalt emlékezései – a jó értelemben vett oral history – sokat segítenek a Kelemen-portré finomításában. Írásunkat hézagpótlónak szántuk. Olyannak, amelybõl a szeretet és tisztelet jegyében, a kegyeletes túlzásra hajló nekrológ hangvételén túlmenõ valós képet próbálunk felvázolni, a mûveiben ma is élõ kutató tudóst igyekszünk megidézni. Munkánk a szélesebb magyar közönségnek készült, a mûvelõdni vágyó olvasóknak és szakembereknek egyaránt újat fõleg abban próbálunk adni, hogy tudósi-levéltárosi munkásságán túlmenõleg igyekszünk bepillantást nyújtani emberi életének mélységeibe, magánéletének eddig homályban maradt rejtelmeibe. Úgy gondoljuk, hogy ezekkel az új vonásokkal teljesebb és igazabb lesz a Kelemen Lajos arca. A megjelent írásokon, hat évtizedre visszanyúló egyéni emlékek-élmények megidézésén kívül felhasználhatjuk már személyi levéltárát is. Válogathatunk felbecsülhetetlen értékû, több ezer darabra

Kápolna pataka

rugó levelezése rengetegébõl. És abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy írásunkba beépíthetjük naplója kincset érõ adatait. Azt a több ezer oldalas bõséges forrásanyagot, amelynek felhasználására Kelemen Lajos az 1960-as évek elején csak a halálát követõ 40 év eltelte utánra adott engedelmet. Felhasználása annál fontosabb, mert olvastán tovább bõvíthetõ tudósunk sokirányú foglalatossága és publikációs listája. A Napló alapján nemcsak új ecsetvonásokkal gazdagodhat a Kelemen-portré, hanem ismeretlen momentumokkal lehet teljesebb az életmû és életrajz. Többek között fény derül olyan kérdésre, hogy a vérbeli történészként ismert tudósunk ifjúkori népszerûsítõ publicisztikai vonulata mögött egy derengõ írói pálya vágyálma rejlett. Valósabb tudományos rangsorolásának éreztetésén kívül feldereng politikai álláspontja. Szintúgy felsejlik elõttünk eddig jóformán ismeretlen családi életének tragikus alakulása, a magányos tudós szívóssága és keserûsége. Végül kísérletet teszünk, hogy Kelemen Lajos szellemi, lelki és tudományos arculatának mibenlétét megközelítve összegezést kíséreljünk meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmat adott, hogy Kelemen Lajos életét és mûvét tanulmányban bemutassuk. Jelen munkánk az összegyûlt gazdag forrás- és élményanyagot bõvebb összefoglalóban, könyv formájában bocsátja a közönség rendelkezésére. Úgy vél-

Áldomás pataka

jük, hogy írásunk, erõfeszítésünk újabb források bevonásával teljesebbé teheti Kelemen Lajos életrajzát és tudósi munkásságát. Gazdag kéziratos hagyatékának teljes és sokirányú tanulmányozása, a kutatás kiterjesztése és befejezése, hagyatéka további részének sajtó alá rendezése és megjelentetése a jövõ feladata. Gyermekkor. Kollégium Élete a székely fõvárosban, Marosvásárhelyen kezdõdött. Kelemen Miklós ítélõtáblai irodatiszt és albisi Csomoss Janka második gyermekeként 1877. szeptember 30-án született. A város egyik külnegyedében, annak egyszerû, a városszéli Szántó utca falusias kinézésû házában látta meg a napvilágot. Kelemen Lajos azonban haláláig szeretettel emlékezett a kicsiny szülõházra. 1949-ben, mikor Gidófalvyné Pataky Etelka lefestette és elküldte hozzá a szülõházról készült képet, nemcsak meleg szavakkal köszönte meg, hanem levelében fiatalkorát idézte fel. A ház „regényes kertjét”, ahol elsõ mûvét írta: egy rokonlátogatás történetét. „Nekem ez a kép sokszoros emlék – írta. – Emléke gyermek- és ifjúkoromnak, s jelképe életemnek, mely roskadóban és rozogán is néha napfénybe kerülve, pillanatokra felejteti gazdájával, hogy itt van nemsokára a vég. S a virágos fa ott a ház mellett azokat a reményeket és örömöket juttatja eszembe, melyeket az élet ígér és sokszor ad is.”

Édesapja Nyárádszentlászlón született 1853. június 21-én. Személyi lapja szerint 1874-ben végezte el a középiskolát, és ugyanabban az évben nyert alkalmazást a marosvásárhelyi Királyi Táblánál. Anyanyelvén kívül beszélt románul és keveset németül. Egy ország gyorsan haladó idõszakában született és jutott el férfikora teljébe. A dualista állam, az Osztrák–Magyar Monarchia kebelébe foglalt Erdély gazdasága ekkoriban felfele ívelt, kiépültek vasútvonalai, nagyipari, kereskedelmi és hiteléletének ágazatai, modernizálódtak nagyvárosai. Kolozsváron egyetem létesült, az elemi iskolák láncolatán túl közép- és szakiskolák hálózták be területét. Gazdasági fellendülését azonban politikai feszültségek nehezítették, az országosan jelentkezõ nemzetiségi kérdésen belül a román nemzeti mozgalom állandó vitát kavart és veszélyt rejtett magában. A hagyományos mezõgazdálkodás és nehézkes iparfejlõdés Erdély sajátos gondjai között vetette felszínre a székely népfelesleg, kivándorlás kérdését. Tudósunk gyermekkorának színtere, Marosvásárhely európai összehasonlításban kisvárosnak számított ugyan, nagyságrendben Erdély negyedik településeként a maga 12 883 lakosával (1880), kultúrintézményeivel azonban a jelentõs központok közé tartozott. Orbán Balázs a város csaknem teljesen magyar lakosságának három évtizeddel korábbi állapotát így jellemezte: „E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. fõiskolája és a kath. gymnasium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapít, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést ûz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága – a föld- és szõlõmûvelést is nagy erõszeretettel /!/ gyakorolja, s arra alkalma van is, mert M.-vásárhelynek minden városaink közt határa legnagyobb.” Jellemzõ módon Kelemen Lajos gyermekkori elsõ emlékképei között, az angyaljárás, a huszárlaktanya emléke, a város kinézése ragadta meg, az épülõ vasút, a töltés, az ott dolgozó földmunkás alakja, de egyben az állomás fele vezetõ út foghíjas házai, az „egyenlõtlen és gondozatlan térség”, a terjedelmes pocsolya, az elhanyagoltság látványa maradt meg. De nemkülönben emlékezetébe vésõdtek a csütörtöki és az országos vásárok minden gyermek fantáziáját megragadó napjai, a család mindennapjai, a rokoni látogatások, a város nevezetes eseményei és természetesen a kollégium. Kelemen Miklós, tudósunk nagyernyei elõnevû, nemesi, elszegényedett marosszéki székely szabadparaszti családból származó édesapja a marosvásárhelyi Református Kollégium elvégzése után, nyárádszentlászlói szülõfaluját hátrahagyva, a közeli székely központban keresett megélhetést, és 1874-ben a Táblánál napidíjasként helyezkedett el. Noha virágzó kisiparának és árucseréjének kiterjedt vonzásköre volt, fejlõdése megkésett, s a város javarészt földszintes és szalmafedeles házaiban

15

16

többnyire földmûves lakosság élt. A belváros, a Piac, néhány fõutca, és emeletes ház, pár palota és templom, a kollégium, a Teleki téka, a Tábla, Bodor Péter zenélõ kútja, a Sétatér és néhány vendéglõ megjelenése, a város- és utcarendezés azonban jelezte, hogy a civilizáció itt is megkezdte hódító útját. A város mindennapi életére erõsen rányomta bélyegét a régi világ hagyományos, patriarkálisrendi szelleme. A tanárokból, papokból, orvosokból, ügyvédekbõl, tekintélyesebb tisztviselõkbõl összetevõdõ értelmiséget még erõs válaszfal különíti el a vagyonosabb iparosoktól és kereskedõktõl. A városban lakó fõrangúak, birtokosok, akik – noha leginkább a téli hónapokban tartózkodtak Marosvásárhelyt – külön kasztot képeztek, és nagy befolyásuk volt a közéletre. Az elõkelõ és gazdag rétegekkel szemben az olyan szegény tisztviselõ, mint Kelemen Lajos édesapja a kispolgári életforma peremére szorulva tengõdött családjával. A Mamának becézett édesanya áldozatkészséggel, családja, gyermekei iránti elkötelezettséggel s ha kellett, összeszorított foggal és eréllyel irányította famíliáját. Bár takarékos háziasszonyként gazdálkodott, a férj fizetésének beosztása nagy gondot okozott, és nélkülözésre ítélte a hat gyermekkel jócskán felduzzadt családot. Nem a nekrológban megszokott kegyeletes túlzás, hanem a valóságot mondta a lelkipásztor a felette tartott búcsúztató alkalmával, hogy „a szó nemesebb értelmében keresztény, magyar asszony volt, hitves és édesanya, akinek szívében szeretet lakott”. Kelemen Lajos visszaemlékezéseibõl tudjuk, hogy a szülei együttléte nem volt egészen harmonikus. Az édesanya volt a családi tûzhely õrzõje és az övéi gondviselõje, a sok baj és nehézség szenvedõ alanya és megoldója. A gondok csak szaporodtak, mikor a gyerekek iskolába kerültek. Annál inkább, mert az édesapa fiait – a legidõsebb Lajos mellett Jenõt és Miklóst – értelmiségi pályára szánta és középiskolába íratta. Az iskoláztatás pedig az amúgy is szûkös családi költségvetés nem jelentéktelen tételét tette ki. A kényszerhelyzetben felvett kölcsönök, hitelek, elõlegek csak rontottak a helyzeten. Az otthoni gondokat a városba kényszerült apával a kisvárosi életforma olyan megszokottá vált örömei feledtették, mint a pajtásokkal, kartársakkal és falubeliekkel való adomázgatás, kártyaparti és iddogálás. Gyakran éjjel teljesen elázva jött haza, az eszét veszített ember mindenkivel kötekedett, gyerekeit sokszor megverte, és a család rémévé vált. Az édesapa könnyelmûsége, a családi bajok nyilván nyomot hagytak a gyermek Kelemenben s kihatottak egész életútjára. Talán a gyermekkori családi zavarok-emlékek is szerepet játszottak abban, hogy olyan késõn, 33 éves korában házasodott meg. Az átöröklést véljük abban felismerni, hogy a családalapítás elõtt volt életének egy olyan szakasza, amikor maga is a kelleténél többet mulatozott barátaival. Rövidesen rájött azonban arra, hogy másnapos állapotban nehezen tud dolgozni,

és a számára szenvedéllyé vált munka és hivatástudat legyõzte a kísértést. Az édesapa alapjában véve nem volt rossz ember. Ha ittasan el is vesztette józan eszét, kétségtelen, hogy családjával, gyermekeivel törõdött. Fizetése pótlására egy nagy kertet, az ún. Andrássy-majort bérelte, amelynek gyümölcsösébõl sok minden kikerült a családi háztartás javára. Igaz, hogy az édesapa csak napidíjas kistisztviselõként dolgozott és szegénységgel küszködött, de büszke volt rokoni kapcsolataira. Mert családjának nem egy tagja gazdag és tekintélyes emberré, közéleti férfiúvá emelkedett. Egyiket-másikat írásaiban-kézirataiban szívesen emlegeti, sõt mintaképnek tartja. Helyesebben, mint a régi világ megmaradt relikviáit, a becsület, tisztesség, vendégszeretet és emberi méltóság élõ példányait mutatja be. Írásra-olvasásra a gyerekei szellemi elõhaladására sokat adó édesapa kisfiát maga tanította meg, s a tudottak alapján a Kollégiumban egyenesen a II. elemibe vették fel. A beiratkozás elõtt, 1885. szeptember elején a kisfiút kihallgató-vizsgáztató, a „tanvezetõ”, az elemi tanulmányokat irányító professzor Koncz József volt, akit egész pályáját meghatározó személyiségként élete végéig Kelemen hálával és szeretettel emlegetett. Attól kezdve tizenegy évre a marosvásárhelyi Református Kollégium – a Bolyaiak iskolája – lett Alma Matere (1885–1896). Elõmenetelérõl iskolai bizonyítványaiból és a kollégium értesítõibõl tájékozódhatunk. Az alsó osztályokat jó eredménnyel végezte, a III. és IV. elemiben könyvjutalmat is nyert a Teleki-alapból. Az elsõ gimnáziumban megmaradt a jó osztályzatúak között, és megkapta szegény családjának nagy segítséget jelentõ Rökk Szilárd Alapítvány évi 80 forintos ösztöndíját is. Az V. gimnáziumtól fordulat állott be tanulmányaiban. Az eddig oktató – részben a tanításhozneveléshez nem értõ – teológusok helyét szakemberek, rendes tanárok vették át, és az igények jelentõsen növekedtek. Kelemen Lajosnak nem sikerült a jeles és jó osztályzatúak között maradnia, és a Rökk Szilárd ösztöndíjat is elveszítette. Különösen a mennyiségtannal és göröggel volt sok baja, nyilván emiatt szerepelt ismételten év végi értesítõiben a „több szorgalomra intetik” minõsítés is. Bizonyos, hogy Kelemen diák elsõsorban a humán tárgyakat (történelem, magyar irodalom) szerette, míg a reáliákat (mennyiségtan, természettan, azaz fizika) elhanyagolta a göröggel együtt. Latinból lépésrõl lépésre megfigyelhetõ haladása. Eredményeinek ilyetén alakulása arra vall, hogy történelmi és irodalmi érdeklõdése teljesen egyértelmû és idõtálló. Így elmondható: Kelemen Lajos a fogalom legszerényebb értelmében elkezdte a szakosodást. A reáliák elhanyagolása azzal függhetett össze, hogy kisgimnazista korában már megkezdte tudományos kiszállásait, kirándulásait és középiskolai munkájában az általa kedvelt és életcélt ígérõ, múlttal foglalkozó tudományágakban való elmé-

lyedésben lelte örömét. A fentebb írottak összhangban vannak azzal, amit Kelemen Lajos tanulmányairól Önéletrajzában ír. Szavai szerint „tisztességes szegénységben, változó, de átlag jó közepes eredménnyel tanultam végig. Mindig gyenge matematikus voltam, de a történelembõl és irodalomtörténetbõl érdeklõdésem korán túl lépett az iskolai tantárgy keretein, s e tárgyak körébõl dolgozataimmal is kitûntem és pályamunkákkal az utolsó két évben dicséretet és jutalmat nyertem.” A történelem iránti vonzódás erõsebben anyai ágon érhette. Hiszen Csomoss Miklós, anyai nagyapja 1848-ban 20 éves korában beállott honvédnek, és Bem vezérsége alatt részt vett a szabadságharcban. Kelemen Lajos nagyon szerette, benne találta meg a gyermek és érlelõdõ ifjú igazi eszményképét. Amíg élt, szívesen ellátogatott ádámosi udvarházába. A nagyapa is sokra becsülte az ifjú Kelement. Mikor unokájától születésnapi üdvözletet kapott, meleg szavakkal válaszolt. Hangulata miatt idézzük néhány sorát: „Légy megáldva Istenünktõl szorgalmadért és ernyedetlen kitûnõ magaviseletedért, légy megáldva nagyanyádtól és nagyapádtól férfias engedelmességedért, és tisztelni, becsülni való érdemeidért, hogy küzdelmeid babérkoszorúval legyenek megkoronázva, amit kiérdemelni soha meg nem szûntél.” Az egyetemista unoka rá is vette nagyapját, hogy 48-as emlékeit megírja. Nagyatyjának egész nemzedéke a szabadság, országa függetlenségének elszánt híve volt. Magasztos eszményükhöz híven a kolozsvári és marosvásárhelyi 16-18 éves diákok java része önként jelentkezett honvédnek. Köztük volt Kelemen Lajos nagyapja mellett tanárai közül Koncz József és a kollégium igazgatója és történelemtanára, Bihari Sándor. Bem hadseregének élvonalában harcolták végig a szabadságharcot, éppúgy, mint a kolozsvári diákok sok más lelkes fiatallal együtt. Lelki-szellemi formálódását szolgálta, hogy már gimnazista korában A nép zászlaja címû Kossuth-párti, függetlenségi folyóiratot olvasgatta. Szeretett emberi eszményének halála fájdalmasan érintette, és szülõföldje táján jártában sohasem mulasztotta el, hogy nagyapja sírját felkeresse. 1904ben így emlékezik róla: „Istenem, be boldog voltam s be boldog vagyok, hogy bár ezt a Nagyapámat ismerhettem! Lelkes, jószívû, melegen érzõ magyar ember. Látom egy-egy vonását, amit átörököltem. A lelkesülést, a képzelõtehetséget, az indulatosságot, a gyors megbánást, megbocsátást s ami kevés jó kedélyem van, azt mind innen, az édesanyám útján örököltem. A szabadságharcról, amelynek õ is katonája volt, úgy beszél, hogy kedvesebb élvezetet sohasem kívánok az õ hallgatásánál. Mindig hallok új epizódokat, amit nem említett máskor. Igazán kár, hogy nem tudok gyorsírást, hogy az õ lelkes, színes, eleven szavaival írhatnám le azt, amit elmond... Nagyapámat minden érdekli most is. Hazavittem a Csomoss-nemeslevelet s a Gen(eológiai) Füzetek azt a számát, amelyben megjelent. Nem gyõzte olvasni s kérdezgetni a családokat belõle.”

A Kelemen-család õsi fészkét, Nyárádszentlászlót is meglátogatta, és ott felkereste nagyszülei otthonát és sírját. A régi, szép, nagy hétszobás faépítésû kúria emléke így élt benne: „a ház, melynek két ablaka az utca felöli virágos kis kertre, egy az udvarra, a kapu mellett már csak vázában álló nyári konyhára nézett”. A család származásán kívül Nyárádszentlászlóhoz a falu festõi környezete is vonzotta. A településrõl részletesen megemlékezõ Orbán Balázs a falu fekvését így írja le: „Amint azon elõfokot, melyen a kis Bálintfalva szép regényesen fekszik, meghaladjuk, a Nyárád mentinek legszebben, legfestõibben fekvõ faluja, Nyárád-Sz.László ötlik fel. A jobbpartilag Nyárádba sietõ Nyomát pataka torkolatjánál két kiszökellõ, a Nyárád által körülkanyargott hegyfok emelkedik; e két hegyfokon helyezkedett el Szent-László. Az innensõ, úgynevezett Süger-dombon fekszik a falu csinos udvarházaival, a túlsón pedig az unitáriusok ódon temploma, mert a falut minden szent neve mellett is protestánsok, és nagyrészt unitáriusok lakják.” Szülei mindkét ágában élénken munkált a székelymagyarság hitvilágába illeszkedõ Marosszék hagyománya, mindkét család szabadparaszti múltja és öntudata-önérzete, sõt az elszegényedett nemes famíliák érzékenysége, amit Kelemen Lajos Naplójában marosszéki rátartiságnak, csakazértis magatartásúnak nevez. Ha az ifjúkori megítélés õt fõleg a nagyapa alakjának romantikus felmagasztalására késztette, érettebb fejjel szeretettel és elismeréssel szólt édesapjáról is. Megható, ahogyan 1917-ben bekövetkezett halálakor és három évtized eltelte után megeleveníti édesapja alakját, õ tanította meg a természet szeretetére és a múlt és mûvelõdés elemeire: „Õ annyira szerette az erdõt, mezõt, hogy amikor csak az idõ engedte, öt-hat éves koromtól fogva minden vasárnap sétálni hordozott a határba” – írja. Tõle hallott a nemességrõl, a gót stílusról, a közeli falvak fal- és mennyezetfestményeirõl: „igazában csak idõs koromban jöttem tudatára annak, hogy mennyi minden csíráját, magvát az õ vetésének, oltásának köszönhetem. Ifjú éveimben egy idõben elhatalmasodott gyengéit túl szigorúan, a magas akarat mértékével mérve ítéltem meg, s utóbb keserû szívvel bántam és sirattam, hogy miért nem tudtam melegebb és hálásabb lenni iránta, kiben elõbb inkább a szigorú apát, s késõbb a gyenge embert láttam meg jobban, a valójában meleg szívû, jó embernél.” A puritán környezetben munkálkodó család a hagyományos világ, a nemzeti múlt iránti tisztelet és a kötelességteljesítés légkörében élte mindennapi életét. Hasonló szellem uralkodott a kollégiumban is, ahol különösen latintanára és a Nagykönyvtár õre, Koncz József és történelem tanára, Bihari Sándor ébresztgették és serkentették a múlt iránti érdeklõdését. Különösen Koncznak köszönhet sokat. Kelemen Lajos a kollégium elvégzése után Vásárhelyen jártában mindig felkereste, és 1906-ban elkísérte utolsó útjára. Mikor részvétnyilvánításra tanára koporsója mellett állott, naplójába

17

18

ezeket a köszönõ szavakat rótta: „Megnéztem még egyszer a kedves jó Józsi bátyámat, szeretõ jóakarómat”. A külföldi akadémiákon is megfordult Koncz tanár úr hivatásszerûen tanította diákjait a könyv szeretetére. Szokásává vált, hogy a kiválasztottakat jó érzékkel idõnként rászabadította a Nagykönyvtár kincsestárára, hogy annak olvasmányai felkeltsék érdeklõdésüket és felrázzák fantáziájukat. A könyvtári kutatgatás közben Kelemen diák váratlan felfedezést tett. De szóljon errõl a legilletékesebb, Kelemen-tanítvány: egy „hártyalevelû kéziratos könyv lapjain néhány nehezen olvasható, de magyar szövegtöredéknek tetszõ sort fedezett fel. Boldogan vitte a kódexet tanárához, és lelkendezve mutatta a kéziratlapot a könyvtár nagy tudású õrének.” Koncz azonban úgy vélte, hogy abban „semmi figyelemre méltó nincs”. Valójában Kelemen diák a nagyon fontos magyar szövegemlék, a Marosvásárhelyi sorok és a vele egyidõs, egyik legrégibb széljegyzetes emléket és a Marosvásárhelyi glosszák anyakódexét fedezte fel. Mély hatást gyakorolt rá Orbán Balázs munkája. A Székelyföld leírásának puszta látása és egy futólagos belepillantás élmény volt számára, hát még mikor kölcsön kapta és elolvashatta. Nem vitás, hogy a környék falvainak templomait-mûemlékeit már látogató diák lelkében õsei földje, Marosszék kötetének elolvasása és mondhatni: áttanulmányozása hagyott legmaradandóbb nyomot. Hiszen abba foglaltatott a Kelemen család elõnevét adó Nagyernye, édesapja szülõfaluja, Nyárádszentlászló és saját lakóhelye, Marosvásárhely története. S talán az is felmerülhetett benne, hogy a „legnagyobb székely” könyve után is van még fehér folt, van még teendõ az utána következõk számára. Az sem volt mindennapi élmény számára, hogy kezébe került Erdély történetének szerelmese, Kõváry László munkája: Erdély régiségei. Tudósjelöltünk ifjúkorában Kõváry utolsó esztendeit élte, de érdekesen, vonzó módon megírt munkái rendkívül népszerûek voltak. Annak ábrázolásai, történetei és magyarázatai csak fokozták a nyitott szemû diákban a megismerés vágyát, a vonzódást kedvenc tárgyai, a történelem és irodalom iránt. A mûvészettörténetre irányította figyelmét id. Nemes Ödön szép könyvtárából származó szakmunka, Rómer Flóris Kelemennek újdonságszámba menõ mûvészettörténeti munkája, a Régi falképek Magyarországon, a szakma korszakalkotó magyarországi kiadványa, mely Kelemen Lajos szûkebb munkaterületének mûvelésében iránymutatónak tekinthetõ. Érdeklõdésében osztozott osztálytársa, ifj. Nemes Ödön. A két fiatal érdeklõdését serkentette az a tény, hogy a kis Kelemen kollégájának édesapja (id. Nemes Ödön), középiskolai tanár maga is szívesen utazgatott és korának ismert közírója volt, akit könyvekben és folyóiratokban megjelenített útleírásai és rajzai révén a közönség jól ismert. A fiatalokban ébredõ gondolatot csakhamar tett követte, és diákunk az olvasottakon-hallottakon

fellelkesülve néhány társával, amúgy gyalogszerrel a környék mûemlékeinek, õsi templomainak megtekintésére indult. Vállalkozásáról így emlékezik meg: „negyedik gimnazista koromban négy osztálytársammal kiránduló csapatot szerveztünk, hogy vasárnaponként megismerhessük a szomszédos faluk nevezetességeit”, hogy aztán távolabbi vidékekre is elmerészkedjék. Az utazgatások nemsokára gyümölcsöt is termettek. Az írásra, dolgozatok írására jó alkalmat nyújtott az általa emlegetett iskolai pályázatok meghirdetése. Így aztán jóformán a gyermekkorból alig nõtt ki, mikor az V. gimnazista Kelemen Lajos ifj. Nemes Ödönnel együtt az iskolai pályázatra szépen-gondosan kiállított, színes rajzokkal illusztrált, mintegy 35 oldal terjedelmû útirajzzal jelentkezett (Utazások régészeti, történelmi és földrajzi szempontból Marosvásárhely környékén és Maros-Torda megyében az 1893. évben). A munkácska két fejezetét (Marosvásárhelytõl Gernyeszegig és Marosvásárhelytõl Pókáig) Kelemen Lajos írta, egyikét (A marosszentkirályi templom) pedig Nemes Ödön. A sikeren felbuzdulva a két diák újabb hasonló témájú útleírást állított össze (Újabb utazások 1894-ben). Az elõzõ évi írással szemben a két szerzõ most már sokkal nagyobb terjedelemben, egy kis könyvvel felérõ 83 oldallal állott bírálói elé. Ifj. Nemes Ödön ismét egy fejezettel (Ajton) képviseltette magát, az oroszlánrész pedig két fejezet megírásával ezúttal is Kelemen Lajosnak jutott (Marosvásárhelytõl Kolozsig, Torda és Kolozsvár). Eszerint a gimnazista Kelemen Lajos már Kolozsvárig is eljutott, a városról pedig a munkában csaknem húszoldalas ismertetõt írt. Akkor még nem sejtette, hogy a Kolozsvár lesz holnapi otthona, nyújt számára munkahelyet és nyit meg elõtte nagysikerû tudományos pályát. Ifj. Nemes Ödön a gimnazista a falujáró Kelemennek hûséges útitársa és írótársa volt, hiszen elsõ közös összeállításukban õ írt a marosszentkirályi templomról. Õ készítgette a közös munkákban fellelhetõ színes illusztrációkat is. Nemes élete azonban más irányt vett, míg a történettudományban és mûvészettörténetben szakosodott Kelemen a gimnazista korában vágott csapáson haladt tovább. Késõbb Kelemen éppen a marosszentkirályi falfestmények felfedezésével vált ismertté. Errõl Önéletrajzában azt írja, hogy 1893-ban „ifj. Nemes Ödönnel fölfedeztük a marosszentkirályi román ízlésû ref. templom freskóit, melyeket a következõ évben id. Nemes Ödön a mi segítõmunkánkkal föltárt és lefestett, s 1895-ben a szomszédos Marosszentannán, 1896 nyarán pedig Nyárádszentlászlón, az unitárius templomban találtunk freskókra. Ezek másolatai késõbb az Erdélyi Múzeum Régiségtárába kerültek.” Az 1894. évi szüreti szünidõ idején fedezték föl Ádámoson az unitárius templomban Magyarország legrégibb, a mohácsi csata évében (1526) datált mennyezetfestményt. Mûvészettörténeti érdeklõdése és a vidék megismerésének vágya Kelemen Lajost egész élete folyamán

Erdély számos falvába elvezette, szívesen járta nemcsak a hozzá közel álló, hanem a számára ismeretlen településeket, a legeldugottabb falvacskákat is, és mindenütt talált érdemleges történelmi vagy mûvészeti nevezetességet. Nem beszélve a már említett mûvészettörténeti falujárásairól és tanulmányairól, öregkori emlékezéseiben felsorolja a meglátogatott Marosszentgyörgy, Nagyernye, Mezõszabad, Marosszenttamás, Udvarfalva, Marosszentkirály, Kisgörgény, Demeterfalva településeit. 1916. évi mûvészeti értékmentõ kiszállásai során számos Maros és Küküllõ menti és Sajó-melléki falut keresett fel, hogy aztán 1918 után a marosszékieken kívül különösen Aranyosszék, Kalotaszeg, Kolozs és Torda megye számos településébe vezessen vándorútja. Mindenütt régmúlt idõkbõl való várakat, kastélyokat, templomokat, kolostorokat, romokat, freskókat, képeket, történelmi nyomokat kutatott. Mikor egy-egy régi terembe lépett „régi, aranyos nehéz bútorokat és képeket” keresett. Az ifjú Kelemen Lajos gyûjtõmunkája sokirányú volt, minden bizonnyal akkori eredetûek az írásai közt fellelhetõ, különbözõ marosszéki falvakból (Nyárádszentlászló, Szováta stb.) származó és lejegyzett népdalok. Jellemzõ, hogy vannak köztük egyszerû, nehéz paraszti kézzel rótt népi termékek is. A felfedezés élménye és öröme olyan indítás volt, ami Kelemen Lajos egész életére kihatott és alapvetõ érdeklõdési köre, a mûvészettörténet kialakulásához, és egyik fõmûve, a mennyezetfestmények megírásához szolgáltatott alapot. Könyvtári, írástudományi, paleográfiai felkészülése annál többet nyomott a latban, mert falujárásai során írásos emlékek, régi könyvek, kéziratok és okleveleklevelek is kezébe kerültek. Most alakult ki benne véglegesen a hivatástudattól hajtott kötelességvállalás. Az, hogy múltunk tárgyi és írásos emlékei felkutatását-feltárását és megismertetését egész életére a maga vállaira vegye. Levéltárosi hajlamát saját élete emlékeire is kiterjesztette, a kapcsolatos írásos maradványokat megõrizte, így például az általa vezetett önképzõköri jegyzõkönyveket. Ezekbõl ismerjük meg önképzõköri tevékenységét és abban viselt fõjegyzõi tisztségét. Noha közepes tanuló volt, történelmi érdeklõdése és felfedezései miatt tanárai felfigyeltek rá. Még inkább, mikor felsõs korában történelmi és irodalmi pályázatokat nyert. Aztán, az érettségin a szakember elismerését is kiváltotta. Érettségi bizonyítványát 1896. június 25-én állították ki, és azt érettségi elnökként Dósa Elek írta alá. Sokat mondó, hogy kedvenc tanáránál, Koncz Józsefnél latin nyelvbõl és történelemtanáránál, Bihari Sándornál jeles osztályzatot ért el. Hálás volt Koncz tanár úrnak, mert felmérte az élete során neki nyújtott segítséget. Hadd idézzük saját vallomását tanáráról: „hogy mennyit köszönhetek neki s milyen figyelemmel és szeretettel kísérte sorsomat, mióta felnõttem”. Anélkül, hogy Koncznak Kelemenre gyakorolt jótékony és serkentõ hatását kisebbítenénk, meg

kell állnunk egy pillanatra az eddig nem méltatott Bihari személyénél. Bihari Sándor (1823–1903) maga is a marosvásárhelyi Református Kollégium jól képzett tanárai közé tartozott. A kolozsvári Református Kollégiumban végzett Bihari 18581859-ben a lipcsei és giesseni egyetemeken filozófiát, történelmet, latin nyelv és irodalmat, neveléstani és politikai kurzusokat hallgatott. 1860-tól dolgozott Marosvásárhelyen, ahol a történelem és klasszika-filológia tanáraként emelkedett ki, 1867tõl pedig 17 éven át a Református Kollégium igazgatója volt. Bihari a marosvásárhelyi, kolozsvári és budapesti lapok cikkírójaként is ismert volt, aki társadalmi és politikai kérdésekhez szólt hozzá. Irt azonban néhány kisebb történelmi munkát is. A nemcsak publicisztikai-történeti munkái, hanem tanári tapasztalatai alapján is tekintélyes Bihari 70. életéve körül járt, mikor Kelemen Lajost történelemre tanította. Nyilván nem tekinthetõ véletlennek, hogy kedvenc tantárgyából, történelembõl éppúgy jeles eredményt ért el az érettségin, mint Koncznál latinból. Az ifjú Kelemen Lajos céltudatos természetére vall, hogy az érettségi elõtt egy évvel már pontosan tudta, hogy milyen életre és pályára készül. „Tisztában vagyok életem céljával – írta 1895-ben. – Ha Isten megsegít, leszek tanár, s megírom a Mezõség leírását; ha pedig nem lehetek: leszek hivatalnok, szerényen meghúzom magam, szerzek könyveket s élek egyedül. Ha tanár lehetek: akkor tartok sok virágot magamnak s könyveket, mert a virág ég, és mennyországgá teszi a szobát. Az úti képeket dolgozó szobámba teszem, s egyszerû leszek. Megházasodni 1904 elõtt nem szabad. Ha megcsal reményem, nem házasodom meg soha, hanem gyûjtök pénzt, s emelem a családomat... Jó barátimat segítem, s gyermeköket nevelem.”

CSETRI ELEK

Bükkhavas pataka

19

A magyar népességfejlõdés meghatározottsága Múlt, jelen, jövõ A dolgozatban azokkal a folyamatokkal foglalkozunk, amelyek lehetõvé tették a magyarok önálló népként történõ megjelenését és megmaradását, s részletesen bemutatjuk azokat a demográfiai törvényszerûségeket, amelyek a Kárpát-medencében új hazát alapító magyarok és utódaik népességfejlõdését meghatározták, fenntartották. Ezzel összefüggésben a demográfiai katasztrófák okozta népességveszteségekkel kapcsolatban szólunk a vándormozgalom, a nem magyar népek magyar népességfejlõdésben játszott szerepérõl. Elemezzük az I. világháborút követõ nagyhatalmi döntések magyar népességfejlõdésre gyakorolt hatását, következményeit. Végezetül pedig a Kárpát-medencei magyar népességfejlõdés jelenével és jövõjével kapcsolatban fejtjük ki véleményünket. Vándorlás és népességfejlõdés

20

Senki számára nem lehet kétséges, hogy a vándormozgalom keretében lejátszódó folyamatok jelentõs szerepet játszanak a népességfejlõdésben. Ez a szerep – attól függõen, hogy a kibocsátó, vagy a befogadó közösségrõl van-e szó – lehet pozitív vagy negatív. A vándorlás eredményeként ugyanis a kibocsátó közösség létszáma csökken, a befogadóé pedig nõ. A vándorlás eredménye azonban nem csupán a népesség létszámát csökkenti vagy növeli, hanem egyéb demográfiai meghatározottságát is módosítja. A nemzetközi vándormozgalom legújabb kori történetének klasszikus folyamataiban, amelyek a 19. század közepétõl a 20. század tízes évéig tartottak, döntõen a fiatal férfiak vettek részt, melynek következtében nemcsak a befogadó népesség férfi-nõ arányát javították, hanem kor

szerinti összetételét is fiatalították.1 E mozgás közvetlen népesedési hatásai mellett a folyamat közvetett hatásaival is számolni kell. Témánk szempontjából a közvetett hatások közül a legfontosabb a vándorló termékenységével függ össze, mivel nemcsak személyével gyarapítja vagy csökkenti az új, illetve a régi közösségéhez tartozók számát, hanem utódaival is növeli, illetve hiányukkal csökkenti. A vándorlás népességfejlõdésben játszott szerepével kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a vándormozgalom két nagy formája: a külsõ és a belsõ vándorlás szerepe, hatása jelentõs mértékben eltér egymástól. Külsõ vándorlásnál ugyanis nemcsak a kibocsátó kis közösségben, az adott településen kiváltott közvetlen és közvetett népesedési hatásokat kell figyelembe venni, hanem azokat is, amelyek a tágabb közösségében, az adott ország népességében következnek be. Belsõ vándorlás esetében pedig, bár a vándorló csökkenti az adott településen élõk számát, ennek ellenére mozgása rövid távon nem befolyásolja az adott ország népességének létszámát. Hosszabb távon azonban a belsõ vándorlás, mivel a magasabb termékenységi mutatóval rendelkezõ terület elhagyója általában az új lakóhely alacsonyabb termékenységi mintáját követi, nemcsak új népesedési súlypontok létrejöttéhez járul hozzá, hanem a népesség csökkenését elõidézõ okok egyik eleme, összetevõje is lesz. A továbbiakban – a fenti alapvetõ összefüggések figyelembe vételével – azt vizsgáljuk, hogy a vándormozgalom folyamatainak népesedési következményei milyen szerepet játszottak, játszanak a magyar népességfejlõdésben.

Népességfejlõdésünk múltjából A honfoglalás kori és az azt követõ évszázadok magyar népességfejlõdését modellszerûen egy kettõs, egymást feltételezõ folyamat határozta meg. E folyamat egyik eleme a magyar nép termékenysége által determinált s a halálozással módosított folyamatos, a magyarok lélekszámát, nem és kor szerinti összetételét alapvetõen befolyásoló népességfejlõdés. A másik elem pedig a különbözõ formában megnyilvánuló ún. külsõ tényezõ, amely a magyarok termékenységének és halandóságának együttes hatását a hozzájuk asszimilálódott idegenek s utódaik számával módosította, egészítette ki. A második elem nem volt homogén, hanem három alcsoportból állt. Az elsõhöz a hozott, a honfoglalókkal együtt érkezõ nem magyar népek tartoztak. A második alcsoport az itt talált, a Kárpát-medencében élõ nem magyar népek közül rekrutálódott. A harmadikhoz pedig az országba hívott, befogadott, bevándorlók és utódaik közül azok tartoztak, akik az együttélés során magyarrá váltak, a magyarokhoz asszimilálódtak. A magyarok termékenységét tehát az ország területén élõ magyarokhoz asszimilálódott más népek és leszármazottjaik, valamint a magyarokhoz asszimilálódott bevándorlók, és leszármazottjaik termékenysége folyamatosan kiegészítette. Ezt, vagyis a nem magyar népek magyar népességfejlõdésben játszott pótlólagos szerepét a hazai demográfiai folyamatok meghatározó törvényszerûségének tekintjük. A történeti demográfiai kutatások eredményeként ismert, hogy az államalapítás idejére a honfoglalókkal érkezõ nem magyar népelemek (és utódaik)

döntõ többsége saját etnikai identitását már magyarra cserélte, s magyarrá vált. Így a 11–12. századtól a magyar népességfejlõdésben játszott szerepük már nem pótlólagos és kiegészítõ jellegû, hanem belesimult a magyarba, eggyé vált vele. Az asszimilációs folyamatok fenntartásához a Magyar Királyság nem magyar népeinek területi elhelyezkedése jó keretet, hátteret és feltételt biztosított. A magyarok többsége, mint az ismeretes, a Kárpát-medence központi területét foglalta el, melynek következtében a központi funkciókat ellátó politikai, gazdasági, katonai, kulturális és igazgatási központok is szükségszerûen ide koncentrálódtak. Ennek eredményeképpen az itt élõ, illetve a belsõ vándormozgalom keretében az ország perifériáiról a centrumba vándorló nem magyar ajkú népesség, és az e területre bevándorló külföldiek egy részének asszimilálódása, elmagyarosodása is itt, az ország központi területein volt a legdinamikusabb.2 A fentiekben vázolt folyamatok az I. világháború végéig alapvetõen meghatározták a magyar népességfejlõdést, a magyar népesség lélekszámának növekedését. Törés a magyar népességfejlõdésben Az I. világháború lezárásának részeként a Magyar Királyság egységét a gyõztes nagyhatalmak felszámolták. Ennek népesedési következményei, valamint a háború polgári és katonai vesztesége a magyar népességfejlõdés vonatkozásában is drasztikus változást eredményezett. A változás következtében ugyanis a nem magyar népek magyar népességfejlõdésben játszott addigi szerepe alapvetõen átalakult, mivel az új határok közé szorított ország esetében lényegében már nem mûködött az a fentiekben megfogalmazott törvényszerûség, mely szerint az ország területén élõ nem magyar népek – a szélsõ területeken élõk a

többségében magyarok által lakott központi területre vándorolva – pótlólagos forrásként kiegészítõ szerepet játszanak a magyarok lélekszámának növelésében. Ez az ország lakosságának nemzetiség szerinti összetételének átalakulása tette egyértelmûvé. 1920 után az összlakosságon belül a nem magyar népek aránya lényegesen csökkent, melynek következtében a belsõ vándorlás magyar népességfejlõdésben játszott korábbi szerepe jelentéktelenné vált. Az 1910-es népszámlálás szerint ugyanis az összlakosságon belül a nem magyar nemzetiségûek aránya 45,5% volt. Ez az arány 1920-ban 10,5 százalékra, 1930-ban pedig 7,9 százalékra esett. A bekövetkezett változás eredményeként pedig a belsõ vándorlás 1920-at követõen döntõen már csak a modernizációs folyamatok követelményeinek kielégítését, s ezzel együtt a lakosság súlypontjainak területi átrendezõdését szolgálta (és lényegében szolgálja ma is). A belsõ vándorlás korábbi szerepének átalakulása mellett a külsõ vándorlás népességfejlõdésben játszott szerepe is megváltozott. Az új helyzetben ugyanis Magyarország migrációs vonzása lényegében megszûnt. Ennek következtében 1918 után migrációs célországként döntõen már csak a békedöntés következtében az új ország határain kívül rekedt magyarok számára jelentett s meghatározó módon napjainkban is csak számukra jelent vonzást. A szomszédos országokban élõ magyarok egy részének Magyarországra vándorlása, áttelepedése azonban nem növeli a Kárpát-medencében élõ magyar népesség lélekszámát, hanem csak a Magyarországon élõ magyarok létszámát módosítja. A fentiekben vázolt folyamatok eredményeképpen 1918 óta felgyorsult az a napjainkban is tartó folyamat, amelyet némi leegyszerûsítéssel a Kárpát-medencei magyarság, pontosabban a szomszédos országokban élõ magyaroknak a mai Magyarország területére történõ tömö-

rülésével jellemezhetünk. Ennek negatív következményei a magyarországi, illetve a szomszédos országokban élõ magyarok népességfejlõdésében egyaránt tetten érhetõ. A változás szükségszerû fejleményeként ugyanis (a halálozási többlettel, asszimilációs és vándorlási veszteséggel támogatva) felgyorsult a kibocsátó magyar közösségek létszámának, termékenységének csökkenése, kor szerinti összetételének elöregedése. Ez az átalakulás pedig, melyben nem elhanyagolható szerepet játszott a szomszédos országoknak a magyar nemzeti kisebbség homogenitását felszámoló politikája, egyértelmûen hozzájárult a magyarok szórványosodásához, a többségi néphez történõ asszimilálódásához, s mindezek következményeként az általuk lakott területek összeszûküléséhez. A magyarok által üresen hagyott területeken pedig, ha nem is egyszerre és közvetlen formában, de elõbb vagy utóbb népességcsere következik be, melynek eredményeképpen, azok az értékek is semmissé válnak, amelyeket a századok során a magyarok létrehoztak. Demográfiai szempontból – 30-50 év távlatában – a szomszédos országokban élõ magyarok Magyarországra történõ áttelepedésének következményei tehát katasztrofálisak. A magyarok áttelepedése ugyanis – annak ellenére, hogy feltételezhetõen 2010ben még hozzájárul az ország 10 milliós lakosságszámának fenntartásához3 – nemcsak hogy nem oldja meg a hazai népességcsökkenés és elöregedés folyamatát, hanem a jelenleg saját szülõföldjén nyolc országban élõ magyarság (részeinek és egészének) népességnövekedési lehetõségét gyengíti, s még egyértelmûbbé teszi a Magyarországon élõk etnikai egynemûsödését. Mindezek eredményeként pedig visszafordíthatatlanná válik a Kárpát-medencei magyar s ezen belül a magyarországi népesség lélekszámának fogyása s a népesség kor szerinti összetételének elöregedése.

21

A bekövetkezett változást a magyarországi népesség számára vonatkozó 1. táblázatban közölt adatok egyértelmûen tükrözik.4 1. Magyarország népessége 1870 és 2006 között 1870: 1880: 1890: 1900: 1910:

12 996 653, 13 749 603, 15 231 527, 16 838 255, 18 264 533/ 7 612 114, 1920: 7 986 879, 1930: 8 685 109, 1941: 14 668 496/ 9 316 074, 1949: 9 204 799, 1960: 9 961 044, 1970: 10 300 996, 1980: 10 709 463, 1990: 10 374 823, 2001: 10 195 513, 2006: 10 067 000, 2009*: 10 013 000 (*2009 januári-decemberi elõzetes adatok alapján. Lásd: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor /nep/nep20912.pdf)

22

Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint az elcsatolt területeken élõ magyarok száma 3 175 000 volt, amely 1991-re 2 667 000-re csökkent (Hoóz, 1996). A folyamat ezzel nem állt meg, hiszen tíz évvel késõbb, 2001-ben a szomszédos országokban élõ magyarok száma már csak 2 174 921 fõ volt. Azaz az elmúlt kilencven év alatt – miközben a szomszédos országok többségi népességének lélekszáma megduplázódott – a szomszédos országokban élõ magyarok lélekszáma egy millió fõvel lett kevesebb. A magyarok népesedési térvesztését a százalékos arányok még egyértelmûbben tükrözik. A szomszédos országokhoz került területeken élõ magyarok aránya ugyanis a Kárpát-medencében élõkhöz viszonyítva az 1910. évi 32,1 százalékról 1991-re 20,7 százalékra, 2001-re pedig 17,6 százalékra esett.6 Ebben szerepet játszott az is, hogy Magyarország lakosságának száma 1920-ban és 1949-ben is csak úgy érte el a táblázatban

közöltet, hogy mindkét alkalommal százezrek települtek át az új országoknak adott területekrõl.5 Az 1918 után kisebbségi sorba került magyarok és utódaik egy részének az ország egykori központi területre történõ áttelepedése tehát – annak ellenére, hogy rövid távon és közvetlen formában a meghagyott Magyarország lakosainak számát növeli – hosszú távon a Kárpát-medencei magyar népességfejlõdés még megmaradt feltételrendszerét teszi egyre szûkösebbé. Az áttelepülõk, mint ahogyan arra rámutattunk, nemcsak a kibocsátó közösséghez tartozók lélekszámát, tagjainak termékenységét csökkenti, hanem szûkítik azt a teret, amelyet a szomszédos országokban még magyarok töltenek ki, laknak be. S ezzel – az áttelepülõk szubjektív szándékaiktól függetlenül – egyrészt elõsegítik a helyben maradók szórványhelyzetbe kerülését, másrészt pedig, felgyorsítják a már szórványhelyzetben élõ magyarok többségi néphez történõ asszimilálódását, s a népességcsökkenés és az elöregedés ütemének felgyorsulását. A fentiek alapján megállapítható, hogy 1918 óta a nemzetközi vándorlásból származó magyarországi vándorlási nyereség népességpótlásban játszott szerepe kétes értékû, s amennyiben ezt a szerepet nem leszûkítve, csak a Magyarországon élõk, hanem a Kárpát-medencei magyar népességfejlõdés szempontjából vizsgáljuk, akkor az teljes mértékben ellentétes a megelõzõ korszakban lejátszódó vándorlási folyamat eredményével.7 Mielõtt gondolatmenetünket tovább folytatnánk, nem kerülhetjük meg annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a történeti-demográfiai, a történeti, a statisztikai és a földrajzi kutatásokat végzõ hazai szakemberek miért nem ismerték fel, hogy a trianoni békedöntést követõen a többségi helyzetbõl kisebbségi létformába került magyarok millióinak, illetve a szülõföldjükrõl Magyarországra menekülõk, áttelepülõk százezreinek demográfiai

magatartásában bekövetkezett változások milyen hatást gyakorolnak a magyar népességfejlõdésre. Szinte érthetetlen, hogy elemzéseikben hogyan hagyhatták figyelmen kívül a magyarországi és a szomszédos országokban élõ magyarok demográfiai folyamatainak kölcsönösségét, egymásra utaltságát, egymásra hatását, megszakítatlanságát. Mi lehetett az oka annak, hogy mind ez ideig nem tudatosult, hogy mindaz, ami a népesedési folyamatok területén Magyarországon zajlik csak része a Kárpátmedencei magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal. A kérdésre, az erre vonatkozó kutatások hiányában ma még pontos választ nem lehet adni. Feltételezhetõ azonban, hogy a II. világháborút megelõzõen ezt az összefüggést azért nem ismerték fel, mert azt gondolták, hogy a nagyhatalmak I. világháborút lezáró döntései nem véglegesek. Az országhatárokkal felszabdalt magyar népesség-tömbökben lejátszódó demográfiai folyamatok kölcsönösségének, egymásra hatásának felismerését feltételezhetõen az is gátolta, hogy az 1918–1920 elõtti népességfejlõdés feltételeit biztosító folyamatok megszakadásának következményei ekkor még a kutatók elõtt rejtve maradtak, s így nem vált nyilvánvalóvá számukra, hogy azok hatását ne széttagoltságukban, hanem együttesen vizsgálták.8 A sokak által remélt határkiigazításra a II. világháborút követõen sem került sor. A megváltozott feltételek között, különösen 1949-et, a kommunista hatalomátvételt követõen a hivatalos politika számára a nemzeti érzés nacionalizmusnak, sovinizmusnak, irredentizmusnak minõsült. Ennek a politikának évtizedeken keresztül fontos eleme volt a szomszédos országokban élõ magyarok kisebbségi sorsának figyelmen kívül hagyása, a velük való foglalkozás tiltása. A sajátosan paradox helyzet abban is megnyilvánult, hogy magyarnak egyre inkább csak a Magyaror-

szágon élõket tekintették. Ez a nézet, felfogás fokozatosan nyert teret, majd rögzült, s bizonyos összefüggésekben radikális változásra ezen a területen a rendszerváltoztatást követõen sem került sor. Ezek között a feltételek között a magyar népesség demográfiai változásait generáló törvényszerûség felismerésére nem nyílt lehetõség. Felismerésére azonban még akkor sem került sor, amikor Magyarország népességének létszáma és a szomszédos országokban élõ magyarok száma csökkent, s annak negatív következményei egyértelmûvé és nyilvánvalóvá váltak. A folyamatok valós természetét valójában a rendszerváltoztatással összefüggõ radikális demográfiai változások tették nyilvánvalóvá számunkra. Így került sor annak felismerésére, hogy a magyarországi és a szomszédos országokban élõ magyarok népesedési folyamatai széttagoltságuk ellenére sem függetlenek egymástól, hogy kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A nélkül ugyanis, hogy a nyolc országban zajló magyar demográfiai események hatását ne együtt, egységes folyamatként vizsgáljuk, sem a hazai, sem a szomszédos országokban élõ magyarok népesedési folyamatait, a kialakult népesedési anomáliákat, a szórványosodást és következményeit, a népesedéspolitikai gyakorlat által létrehozott hibás mechanizmusok valós természetét nem lehet megismerni és megérteni. A jövõ lehetõségei A népesedési folyamatok, s ezen belül is a népességfogyás és az elöregedés ütemét meghatározó tényezõk módosítása, befolyásolása igen bonyolult, közvetlen eredménnyel ritkán kecsegtetõ feladat. Jellegükbõl következõen, rövid távon még a csökkenés ütemét sem lehet befolyásolni. Középtávon, 15–20 év alatt viszont, ha a magyar népességfejlõdés jövõjét befolyásoló, alakító elképzeléseket nem-

csak a Magyarországon élõkre vonatkoztatjuk, akkor megfelelõ népesedéspolitikai intézkedések eredményeként a csökkenési ütem befolyásolásának van reális esélye. 1990-et követõen az ország lakosainak száma azért nem csökkent tíz millió alá, mert a hazai népesség fogyását a bevándorlók jelentõs mértékben ellensúlyozták. Ebbõl – figyelembe véve a magyar népességfejlõdést 1918 elõtt generáló folyamatainak eredményét – logikusan következhetne, hogy a migráció segítségével biztosított népességpótlás szervesen illeszkedhetne a magyar népességfejlõdés jövõbeli folyamataihoz. Ez igaz is lenne ha, az országba vándorló migránsok zöme nem a Romániában, Szerbiában és Ukrajnában élõ magyar közösségekbõl tevõdne ki. Ezzel összefüggésben azonban már kifejtettük, hogy a magyar nemzetiségûek áttelepedése nemcsak hogy nem oldja meg a hazai népességfogyás problémáját, hanem diszfunkcionális következményei miatt a Kárpát-medencei magyar népességfejlõdés távlati, jelenleg, ha töredékesen is, de még meglévõ lehetõségeit is ellehetetleníti. Éppen ezért, mivel feltételezhetõen az ide érkezõk nemzetiség szerinti összetétele a következõ években sem fog lényegesen megváltozni, célszerûbb, ha a hiányzó népesség pótlásának nem ezt az útját választjuk. Akkor hogyan? A termékenység területén – figyelembe véve a házasságkötések számának csökkenését, a válások gyakoriságát, az élettársi kapcsolatok általánosabbá válását, a gyermekvállalás késõbbi életkorra történõ halasztását, a tudatos gyermektelenség elterjedését stb. – radikális változásra a következõ években sem számíthatunk. A nemzetközi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a termékenység területén is lehet változást generálni. A gyermekvállalási kedvet ugyanis azokban az országokban sikerült

pozitívan befolyásolni, ahol aktív, komplex családpolitika valósult meg (Tárkányi, 2001). Abban az esetben tehát, ha megvan hozzá a közös akarat a természetes fogyás üteme, s az ehhez társuló elöregedés folyamata még lassítható. (A hazai természetes népmozgalom 1960 és 2009 közötti alakulásának legfontosabb adatait a 2. táblázat mutatja.9) A gyermekvállalási kedv pozitív befolyásolása területén kiindulópontnak a családot tekintjük, amely a társadalom legõsibb önkéntes közössége, a társadalom alapegysége, melynek legfontosabb funkciója az utódok felnevelése. A gyermekvállalás a családok részérõl hosszú távú befektetés, melyre kedvezõen csak a stabil feltételek hatnak, ezért a parlamenti pártok konszenzuson alapuló átfogó, kiszámítható, választási ciklusokon átívelõ, stabil, a gyermekvállalást hatékonyan ösztönzõ s egyben a lakosság preferenciáit és megváltozott gazdasági körülményeit figyelembe vevõ hosszú távú népesedéspolitikájára és annak alárendelt családtámogatási gyakorlatra van szükség.10 A fentiekkel összhangban a közgondolkodás olyan típusú átalakítására, megerõsítésére is szükség van, amelynek eredményeként a gyermek az élet legfontosabb és legtermészetesebb ajándékaként jelenik meg a családban. Elfogadhatatlanná kell tenni azt a vélekedést, hogy a gyermek a szülõk, mindenekelõtt az anya karrierjét gátló, lehetetlenné tevõ csapás. Mivel jelenleg a háztartások többségében minden újszülött a szegénységbe kerülés esélyét növeli, mindenekelõtt a családok további marginalizálódási folyamatát kell megállítani (Spéder, 2002). A pénzügyi egyensúlyt rövid távon érvényesíteni kívánó gyakorlattal szemben tehát a távlatos népesedéspolitikának – a termékenység és a születésszám emelkedése, illetve a halandósági viszonyok területén történõ javulás érdekében – a családot és a családi jellegû együttélési formákat kell támogatásban részesíte-

23

nie. Az anyagi javak igazságosabb elosztása révén pedig elõ kell segíteni, hogy az utódok felnevelésére fordított társadalmilag elismert költségekhez mindenki egyforma mértékben járuljon hozzá. 2. A természetes népmozgalom fõbb adatai, 1960–2009

dani, hogy jelenleg az újszülöttek hány százalékának nincsen esélye arra, hogy felnövekedve bekapcsolódhasson az ország társadalmi, gazdasági stb. életébe. Arányuk feltételezhetõen 1520 százalékra tehetõ. Úgy gondoljuk: amennyiben az ehhez a csoporthoz tartozó gyermekek felnevelésének normális körül-

69,79 év, nõknél 77,76 év volt.) Ha ez megtörténik, és végre halandósági mintaváltásról beszélhetünk, akkor 2025, 2030 után e folyamat eredményét a népességcsökkenés ütemének mérséklésében is érzékelni fogjuk. Abban az esetben tehát, ha az ezen a területen meglévõ tartalékainkat mobilizálva például a 60 év alattiak halandóságát 2020ig évenként elõbb csupán 10, majd 20 százalékkal csökkentjük, akkor ezzel a népességcsökkenés ütemét jelentõsen lassíthatjuk. Következtetés

*2009 januári-decemberi elõzetes adatok alapján. Lásd: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/nep/nep20912.pdf

24

Figyelembe véve a népességhiány migráció segítségével történõ pótlásának hazai s a Kárpátmedencei magyar népességfejlõdéssel kapcsolatos diszfunkcionális következményeit mindaddig, amíg a népesedési folyamatok területén a remélt változást megalapozó népesedéspolitikai koncepciót nem alakítják ki s nem vezetik be, döntõen saját forrásainkra támaszkodva a már közöttünk élõket kell olyan helyzetbe hozni, hogy valamennyien a társadalom és a munkaerõpiac aktív szereplõivé váljanak. A népességfogyás magyarországi ütemének lassítását elõsegíthetjük azzal, ha minden újszülött számára biztosítjuk, hogy felnõttként azonos eséllyel kapcsolódjon be a magyar társadalom életébe. Ez esetben nem a csecsemõ- és gyermekhalálozás mérséklésére gondolunk, hanem arra, hogy minden újszülött egészségesen és megfelelõ ismeretekkel felvértezve kezdhesse meg felnõtt életét. Vizsgálatok hiányában nem lehet megmon-

ményei megteremtõdnek, akkor 2025-tõl, 2030-tól évente mintegy 10-15 ezer fõvel több jól felkészült magyar állampolgár kezdheti meg életpályáját. Tartalékaink azonban nemcsak ezen a területen, hanem a halandóság területén is vannak.11 Csak az elmúlt tizenöt évben több mint fél millióval többen haltak meg, mint amennyien születtek. Jelenleg is sokkal többen halnak meg az olyan korosztályokhoz tartozók, akiknek munkájára a társadalom még évtizedekig számíthatna.12 Az évenként meghaltak száma – az elhunytak számának közelmúltban bekövetkezett mérséklõdése ellenére – továbbra is magas, s ezzel a jövõben is számolni kell. Ennek ellenére biztató, hogy az utóbbi években a férfiak élettartama is nõ, és feltételezzük, hogy a fejlettségünkhöz viszonyítva jelenleg még indokolatlanul magas halandóság az elkövetkezõ évtizedekben mérséklõdni fog. (A születéskor várható átlagos élettartam 2008-ban férfiaknál

A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencei magyarság népesedési gondjainak megoldása területén sikeresek akkor lehetünk, ha a népességfejlõdés jövõjét befolyásoló, alakító elképzeléseket nemcsak a Magyarországon élõkre vonatkoztatjuk, hanem a népességfejlõdéssel kapcsolatos hosszú távú feladatok megfogalmazásakor a magyarságot – jelenlegi szétdaraboltsága ellenére is – egy egységnek tekintjük. Annak érdekében tehát, hogy a Kárpát-medencei magyar népességfejlõdés további lehetõségei hosszú távon fennmaradjanak, mindenekelõtt szemléletváltásra és annak alárendelt népesedéspolitikára és cselekvési programra van szükség. Ezek megvalósításáig abban az esetben, ha a következõ évtizedekben az újszülöttek egészségesen és megfelelõ ismeretekkel felvértezve kezdik meg felnõtt életüket, illetve ha a korai elhalálozások számát mérsékeljük, akkor – még a jelenlegi szinten konzerválódó termékenység mellett is – anélkül érünk el haladást a hazai lakosság számának megõrzésében, az elöregedés ütemének mérséklésében, hogy ebben a szomszédos országokból áttelepülõ magyaroknak fontosabb szerep jutna. Ezzel pedig az elsõ jelentõsnek mondható lépést fogjuk megtenni a Kárpátmedencei magyarság népesség-

fejlõdésének reorganizálásában, lélekszámának megõrzésében. Értékes kritikai észrevételeit, önzetlen segítségét õszintén köszönöm Katona Máriának. Irodalom Hoóz István (1996): A nemzetiségi struktúra átalakulása a Kárpát-medencében. Statisztikai Szemle, 74. évf. 11. 937. Spéder Zsolt (2002): A szegénység változó arcai. Tények és értelmezések. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Bp., 68–84. Tárkányi Ákos (2001): Népesedéspolitika Nyugat- és ÉszakEurópában. In Cseh-Szombathy László – Tóth Pál Péter (szerk.) (2001) 482–507. Tóth Ágnes – Vékás János (2004): Határok és identitás. In Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdéskörébõl III. Akadémiai Kiadó, Bp., 135–190. Jegyzetek 1910-es évektõl a nemzetközi vándormozgalom résztvevõinek összetétele fokozatosan átalakult. Ez a változás mindenekelõtt a vándorlók nem, kor, iskolai végzettség és foglalkozás szerinti megoszlását érintette. A nõk arányának fokozatos növekedésével párhuzamosan a migránsok iskolai végzettség, foglalkozás és kor szerinti öszszetétele is átalakult. Az idõsebb korosztály migrációs piacon történt jelentõsebb arányú megjelenése azonban – szoros összefüggésben a családegyesítés keretében lezajló migrációs mozgások 1970-es, 80-as évek során bekövetkezett általánosabbá válásával – a vándormozgalom legújabb fejleményei közé tartozik. 2 E folyamat keretében a szélsõ területeken élõ magyar nemzetiségûek központi területre való vándorlása is zajlott, amely a központi országrészek fentiekben leírt szerepét még egyértelmûbbé tette. 3A 2001. évi magyarországi népszámláláskor kisebbségi nemze1Az

ti-etnikai kötõdést vallott külföldön születettek demográfiai jellemzõit részletesen Tóth Ágnes és Vékás János dolgozta fel (Tóth – Vékás, 2004). 4 A magyar népesség száma – az országban élõ, magukat valamilyen nemzetiséghez tartozónak valló magyar állampolgárokkal együtt – 2003-ban még 26 474 fõvel meghaladta a tízmilliót. 2004-ben számuk 9 986 633, 2005-ben pedig 9 963 775 fõ lett. Annak következtében azonban, hogy az itt tartózkodó külföldi állampolgárok száma 2004-ben 130 109, illetve 2005-ben 142 153 volt, a lakosság száma továbbra is meghaladta a tízmilliót. 5 Az elsõ öt népszámlálás esetében a táblázat a Magyar Birodalom lakosságának számát Horvátország nélkül adja. A fõ összefüggések bemutatása érdekében az 1910-re, és 1941-re vonatkozó dõlt népességszámok a mai országterületre vonatkoznak. 1949-tõl az adatok a megmaradt Magyarország népességszámai. Forrás: Népszámlálás 2001. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2001. és a szerzõ számítása a KSH népmozgalmi adatokból (Demográfiai lekérdezõ). 6 A környezõ országokban élõ magyarok száma a legutobbi népszámlálás adatai alapján a tíz évvel korábbihoz viszonyítva csupán Ausztriában (2001) nõtt 21,2 százalékkal. A többi országban csökkent. A csökkenés mértéke Horvátországban (2001) 26,2%, Magyarországon (2001) 6,6%, Romániában (2002) 11,7%, Szlovákiában (2001) 8,2%, Szlovéniában (2001) 27%, Szerbiában (2001) 14,7% és Ukrajnában (2001) 4% volt. 7 A folyamatot azért minõsítjük kétes értékûnek s nem negatívnak, mert az áttelepülõ személyében közvetlen formában – az asszimilálódóval és a harmadik országba vándorlóval szemben – a magyarság lélekszámát nem csökkenti. 8 A környezõ országokból Magyarországra beköltözõ, áttelepített és menekülõ magyarok számát nem ismerjük. A kikényszerített migráció volumenét jól

érzékelteti az a tény, hogy 1919–1924 között például csak a Romániához csatolt területrõl kb. 200 ezren, az ezt követõ tíz évben pedig további 130 ezren érkeztek Magyarországra. 9 Az ország lakosainak száma 2009 decemberében 10 millió 13 ezer fõ volt. A természetes fogyás 33 900 fõ, s ez az egy évvel korábbi népességszámnál 3022 fõvel kevesebb. Forrás: Gyorstájékoztató. Népmozgalom 2005. január–december. Közzététel: 2006. február 27., illetve Gyorstájékoztató. Népmozgalom 2009. január–november. Közzététel: 2010. február 23. www.ksh.hu. 10 Az elmúlt évtized tapasztalatai ebbe az irányba mutatnak, hiszen a családpolitika bármely elemének negatív megváltoztatása azonnali és tartósan kedvezõtlen hatással volt a gyermekvállalási kedvre. S az is megfigyelhetõ volt, hogy az elvett kedvezményeket hiába adták vissza, korábbi szerepüket már nem töltötték be. 11 Magyarországon évente másfélszer több férfi hal meg, mint átlagosan az Európai Unió országaiban. 12 2004-ben a meghaltak 8,4%a tartozott a 15–49 éves korosztályhoz és 9,9% a 60–65 évesekhez. Feltételezésünk megvalósulása esetén évente több mint 2400 honfitársunk maradhatna még közöttünk.

TÓTH PÁL PÉTER Bükkhavas

25

Mûemlék-ffelújítás Temesváron Hosszú vajúdás, több évi morfondírozás, tétovázás és tárgyalássorozat lezárásaképpen kezdõdött meg az idén Temesvár történelmi belvárosának mára rendkívül szükségessé vált felújítása. A rehabilitációt a német szövetségi kormány mind anyagilag, mind pedig szellemileg támogatja, hisz a felajánlott segítség a programban részt vevõ cégek és magánszemélyek szakképzésére is kiterjed. A németországi Egyesület a Mûszaki Együttmûködésért (GTZ) úgy tört be a bánsági piacra, hogy korábban Nagyszebenben szerzett romániai tapasztalatokat. Az egykoron szászok lakta királyföldi települést ugyanis a GTZ tette esztétikailag alkalmassá az európai kulturális fõvárosi cím elnyerésére. Az általuk elvégzett munka minõségérõl ez idáig csupán dicséretek fogalmazódtak meg, a hazai és külföldi elismerések sokasága pedig a német vállalkozással való kapcsolatfelvételre ösztönözte az ügy iránt érdekelt polgármestereket. A felújított Losonczi tér

26

A temesvári önkormányzat a megyeszékhely kiemelkedõ fontosságúnak nevezett mûemlék jellegû épületeire terjesztette ki egyelõre a programot, amely nemrég a Losonczi téren startolt egy reklám ízû, de hasznos bemutatóval. Az esemény helyszínének megválasztása persze nem volt véletlen, hisz számos lokálpatrióta szerint ez Kelet-Közép-Európa legszebb barokk piactere. Valójában persze nem az, hisz elég csak egy pillantást vetnünk az osztrák barokk stílusban emelt 18. századi római katolikus székesegyházat keretezõ ingatlanokra, ahhoz, hogy kimondhassuk a szomorú igazságot: az épületek mindenike szép és értékes, mi több, az összhatásuk sem rossz, ám mivel az együttest alkotó háztömbök más-más korból származnak, halmazuk olyannyira eklektikus, mint az újfent Kis-Bécsnek becézett Béga-parti város egésze. Az adott körülmények és a nem túl biztató jóslatok ellenére a GTZ hosszú távon is jövedelmezõnek találja a temesvári

beruházást: a restaurálandó létesítmények listájára elsõként felvett négy lakóépületre például 440 ezer eurót szánt, vagyis a teljes költség 70 százalékát. A többit az érintett lakótársulásoknak kell elõteremteniük. Utóbbiak feladata a megvalósíthatósági tanulmány elkészíttetése is, ám önrészük még így sem haladja meg a végösszeg 30 százalékát. Jóllehet a magánszféra hozzájárulásának ez a formája anyagilag nem terheli meg túlságosan a középosztálybeliek pénztárcáját, a programban való részvételre a vártnál és reméltnél kevesebben jelentkeztek. Történt ez annak ellenére, hogy a Polgármesteri Hivatal utcai rendezvényeken, zenei fesztiválokon és fórumokon is megpróbálta felhívni, ráirányítani a lakosság figyelmét az épített történelmi örökség megóvásának fontosságára. A gyér érdeklõdéstõl eltekintve a több szakaszban kivitelezendõ rehabilitációs terv mind a négy történelmi városnegyedben (Belváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Gyárváros) állít majd példákat, úgynevezett mintaépületeket, azzal a nem titkolt céllal, hogy a rendbe tett porták a projekttõl vonakodókat is meggyõzzék arról, mennyivel kellemesebbek, elviselhetõbbek a szürke hétköznapok, ha azokat tiszta, gyönyörû s minden tekintetben egészséges környezetben éljük meg. A németországi mérnökök, mesterek által vezetett beavatkozások során a munkacsoportok az ingatlanok homlokzatának, tetõszerkezetének, fém- és faelemeinek az állapotát javítják majd fel, konzerválják, illetve pótolják újjal ott, ahol már nincsen mit megóvni, de oly módon, hogy az eredmény maximálisan megközelítse az eredeti formákat. Legalábbis az ígéretek szerint ez fog történni. És ezúttal

miért ne higgyünk az ígéreteknek? A szigorú határidõkhöz kötött rekonstrukciós tevékenységbe bevont cégek alapos rostán átesett alkalmazottait ugyanis a rheinhesseni iparkamara képviselõi készítették fel a rájuk váró feladatokra. A városvezetõség jóvoltából fejtágítót tartottak a polgárbarát rendõröknek is (igaz, nekik már nem a németországiak, hanem a hazai szakemberek), mivel a jövõben az õ missziójuk lesz a közterületen található mûemlékek és emlékmûvek õrzése, védése, a garázdálkodók és a szabálytalanul építkezõk megbüntetése. Az ilyenszerû kontrollra egyébként már régen megérett az idõ. Nyugodtan mondhatnók azt is: az utolsó órában járunk, hisz a történelmi hagyatékon elkövetett rongálások már annyira súlyosak, hogy szinte jóvátehetetlenek. A jellegzetesen magyar, sváb, illetve erdélyi szász települések kulturális értéke ugyanis bagót sem ért azon kommunista pártvezérek szemében, akik fejlesztésorientált urbanizációs döntéseiket anno meghozták. A városmagok azóta alakulgatnak, torzulnak, akkora sebességgel csúnyulnak, mintha valakik még táplálnák, serkentenék is a romlásukat. Sortatarozásokat a második világháborút követõen, a vörös diktatúra esztendeiben egyáltalán nem végeztek, a díszek lehullottak a falakról, így ha már nincsenek meg az eredeti rajzok, a mûépítészek kénytelenek lesznek a fantáziájukra s az analógiákra hagyatkozni. És bár a rendszerváltás óta már két évtized telt el, a városfelújításért felelõs tisztségviselõk csak mára ismerték fel, hogy a mûemlékekben bõvelkedõ területek nem életképesek, amelynek okán a város idegenforgalmi szerepe is kritikán aluli. Egy ideig nem nagyon tudtak mit kezdeni a magántulajdonba (vissza)került épületekkel és a pályázati eszközökkel, most viszont a határozatok és végzések átláthatatlansága, a törvényszegõk fennhéjáskodása s a bürokrácia elhatalmasodása okoz gon-

dot. Akadályt jelenthetnek a luxusigények is, hisz megfelelõ felkészültség, tudás nélkül a mostanság divatos óhajok, kívánalmak nehezen igazíthatók a százévesnél is idõsebb ingatlanok, lakások nyújtotta kényelemhez. Mert az építészet nemcsak esztétika, hanem életminõség és mûveltségjelzõ is egyben, nívója alapvetõ bármely város vonzerejének megtartásában. Kérdés viszont, milyen mértékben lesz meghatározó a kezelésbe vett épületek külsõ s belsõ arculatának megfogalmazásában az aktuális korszellem, és mennyiben fognak szerephez jutni, kifejezõdni a nemzeti, a regionális, valamint a lokális karakterek, egyediségek, jellemvonások. Kiegyenlíti-e majd egymást a két motívumegység, vagy a helyi sajátságokhoz képest a korszerûség, a funkcionalitás nagyobb hangsúlyt kap majd? Ennek elõzetes tisztázása azért lényeges, mert a felújított ingatlan értékét fokokkal növeli, ha az õt befogadó térnek, utcának, falunak, városkának identitást képes adni. Temesvárnak, de kiváltképp a bánsági magyarság felépülésének persze az sem ártott volna, ha a román–német program olyan, számunkra elsõdleges fontosságú emlékhelyekre is ki-

Felújításra váró épületrész

terjed, mint Kós Károly vagy Klapka György (egyébként eladó) szülõháza. Az elsõsegélyre, mentésre szoruló magyar vonatkozású objektumok számba vételét természetesen folytathatnám, ám ennek csak akkor lenne igazán értelme, ha a közösség ilyenszerû elképzeléseinek meglennének a tehetõs bátorítói, önzetlen mecénásai.

GURZÓ K. ENIKÕ

A Losonczi téri épületek a felújítás elõtt és alatt. (A szerzõ felvételei.)

27

Amit nem árt ismét elmondani Gálffy Attila könyvérõl

28

Mikor 1958 karácsonyán Gálffy Zsigmond, a kolozsvári Unitárius Kollégium egykori tekintélyes tanára, több mint másfél évtizedig igazgatója, örök nyugovóra tért, méltán írhatták a Márkos András tervezte klasszicizáló síremlékre a horatiusi szállóigét: Non omnis moriar. Nem teljesen halok meg – szokták fordítani, Kosztolányi így tolmácsolta a másfél sort: „Meg nem halhatok én. Azt, ami bennem jobb, sír se födheti már…” És eltelt egy fél század, s a város mai mûveltebb polgárai, még az unitáriusok is, aligha tudják, kivel azonosult egykor e név. A latin feliratot sem értik, s a szállóige szerzõjérõl is csak kevesen mondják meg, hogy a római kor leghíresebb költõje volt. A sír sok mindent eltakar. Nehéz ezt tudomásul venni. Az emberrõl pár sornyi lexikonadat marad: a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 18, a Kelemen Miklós szerkesztette Unitárius Lexikon 1999-ben mindössze 7 sort szentel neki, s e sorokat is elsõsorban mûfordítóként érdemli ki. Az utóbbi helyen még halála idõpontja is bizonytalan: „1959 után”. Úgyhogy jogosan tehet kérdõjelet a horatiusi szavak után Gálffy legkisebb fia, kötetünk* szerzõje, id. Gálffy Attila. E könyvet, „életregényt” is azért írta, hogy visszahozza édesapja emlékét a köztudatba. Ne csak a legutóbb megjelent iskolatörténet 10 sorából kapjanak pár, száraz, nem is eléggé pontos adatot a 21. század emberei. Gálffy Attila „sírásók” után kutat, s ha rá is bukkan kettejükre, mára már nehéz igazságot tenni. Akkoriban – a nagy világégést követõen – lehet, hogy méltánytalanul állították félre, de mára csak a megszokott tanársors jut neki is: egy tanárember emlékezete rendszerint addig él, amíg tanítványai fel tudják azt idézni, amíg egykori iskolája élteti. Szerencsésebbek azok, akik után néhány testesebb kötet maradt, mert azokra lehet hivatkozni, azok hosszabb idõre megõrzik a szerzõ nézeteit, gondolatait, esetleg újabb kiadást érhetnek meg. Gálffy Attila most éppen azt pótolja, ami jórészt kimaradt édesapja pályájából: megpróbálja írásban is maradandóvá tenni kétségtelenül tanulságos élettörténetét, mintaszerû egyéniségét. A több mint 300 oldalas könyv 70 hosszabb-rövidebb fejezetben mutatja be a 72 évre terjedõ életutat. A szerzõ, ahol szükségesnek véli, tágítja a keretet, s elmagyarázza azokat a helyrajzi alapismereteket, világtörténeti eseményeket, amelyek meghatározzák az életpályát, s feltételezhetõen a fiatalabb olvasók számára nélkülözhetetlenek. Mi a könyv fejezeteit nyolc gócpont köré csoportosítottuk, ezek egyben az életpálya szakaszait jelzik.

Gálffy Zsigmond az Aranyos menti Mészkõ szülötte, azé a falué, amelyben Balázs Ferenc munkássága hagyott maradandó emlékeket. Módosabb, gazdálkodó szülõk legkisebb gyermeke. Kolozsvárt iskolázott bátyja korai halála után csak Eszter nõvérével ketten maradnak. Eszterre hárul a szülõk gyámolítása, majd a mészkõi gazdaság vezetése. Az értelmes kisfiút a négy elemi elvégzése után – a tanító biztatására – az édesapa beadja a tordai algimnázium ötödik osztályába. Négy fejezetben ismerkedhetünk meg a tordai Unitárius Algimnázium majd Polgári Iskola történetével, századvégi állapotával. Az internátusi élet szabályaival, rideg, katonás rendjével. Új színt hoz a kisdiák életébe a házitanítóskodás. Megismerheti egy mesterember és egy orvos családját. Az utóbbi helyen egy számára ismeretlen, nagypolgári világba kap betekintést. Eddig a szülõk s Greiner tanár úr, az osztályfõnök játszanak fontos szerepet Gálffy életében. A továbbtanulás útja évszázadokon át Tordáról Kolozsvár felé vezetett. Ezúttal a fiatal mészkõi pap gyõzi meg az édesapát a továbbtaníttatás szükségességérõl. A következõ hét fejezet a kolozsvári diákévekre vonatkozik. Innentõl a szerzõ már sokkal több adattal rendelkezik. Mindenekelõtt az évenként megjelenõ kollégiumi értesítõkbõl kaphat képet a nemrég befejezett, minden igényt kielégítõ épületben mûködõ tanintézet belsõ rendjérõl, életérõl. Nagy dolog volt ekkoriban a szülõk részérõl lemondani a fiúgyermek segítségérõl, s ilyen távolra küldeni õt iskolába. A vidékrõl érkezetteket vizsga

alapján írhatták be a kolozsvári fõgimnáziumba. Márkos Albert vizsgáztatási módját is ecseteli a szerzõ néhány latin mondatot beiktatva. A vizsga kitûnõen sikerül. Mert bizonyára nem a könyvbeli szókapcsolatokat használták: ezekben annyi az írás- és egyeztetésbeli hiba, hogy a jóindulatú Márkos tanár úr szégyenkezne hallatukra. Az induló 38 fõs osztály négy év alatt 24-es létszámúra csökken. Gálffy a jó tanulóknak kijáró számos kedvezményben részesül. Ezekhez járul még a magántanítványoktól kapott honorárium. Úgyhogy ekkoriban már nem szorul a szülei támogatására. A Gál Kelemen igazgató vezette iskola csapatával jut el elõször Budapestre is egy országos tornaversenyre. Igen kedves jellemzést kap az iskola tornatanára, a németes kiejtéssel beszélõ, de sikeres, pontos László Gyula. Megismerkedünk a kollégium Apolló kör néven ismert zenedéjével is, itt, az iskolai zenekarban tanul meg elég jól hegedülni a kis Zsigmond. Elsõ tartós barátsága Borbély Ferenccel, a késõbbi magyartanárral ezekre az évekre vezethetõ vissza. Az 1907-ben letett, a kötetben nem részletezett érettségi után – mint a tehetséges, jól felkészült fiatalok többsége – a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Ekkorra már az egyetem túljutott az elsõ negyedszázad kezdetlegességein, felépültek pompás épületei, a tanszékeket országos hírû tudósok töltötték be. Gálffy az orvosi karra iratkozott be, talán tordai magántanítós élményei hatására. Hamar kiderült, hogy nem bírja a boncolást, a látvány és a szag hatására rosszullét fogja el. E mellett Gál Kelemen igazgató, mint elõrelátó iskolaszervezõ, a jó latinos diákját a klasszika-filológia felé irányította, mert a kollégiumnak szüksége volt egy jól képzett latintanárra. Így aztán a fiatalember átiratkozott a bölcsészeti karra. Az egyetemi végbizonyítványt akkoriban hat szemeszter (vagyis három tanév) alatt meg lehetett szerezni. Az itteni tanulmányokról kötetünk szinte semmit sem részletez, egyedül a jóindulatú Csengery professzor nevét említi. Pedig bizonyára a másik klasszika-filológus, Szamosi János, az ókori történelmet elõadó Schilling Lajos is tanította. S a tanári diplomához szükséges volt a nagyhatású pedagógus (Schneller István), valamint az iskolateremtõ filozófus (Böhm Károly) elõadásainak látogatása is. Ha a Gálffy leckekönyve nem maradt fenn, akkor az egyetemi évkönyvekbõl is bõven lehetett volna adatokat meríteni ezekre a tanévekre. Akkoriban a tanulmányokat vagy a doktorátus, vagy pedig az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnál tett vizsga alapján kibocsátott tanári diploma tetõzte be. Ennek megszerzését gyakran évekig halasztották a fiatalok. E nélkül csak tanárjelöltek voltak, s helyettesként taníthattak. Gálffy egyetemi évei alatt is a kollégiumban lakott. Eleinte magántanítványok vállalásával biztosított jövedelmet magának, de 1911-ben már internátusi felügyelõ tanárként, majd óraadói minõségben is alkalmazták. Az internátusért felelõs Gál

Kelemen igazgató ekkor alaposan megismerhette jövendõbeli kollégáját. Újabb, öt fejezetbõl álló tömb a katonáskodással és a világháborús élményekkel foglalkozik. A szerzõ ezekhez fontos dokumentációt kapott a budapesti Hadtörténeti Levéltárból. Az egyetem utáni „önkéntes” katonai szolgálatát 1910-tõl Királyhidán végezte. Aztán 1914 júliusának végén a világháború forgataga ragadta magával. Kezdetben Gyulafehérváron hadapród-õrmester, majd zászlósként kerül a galíciai harctérre, itt a húsvétot együtt ünneplik a „magán-tûzszünetet kötõ” magyar és orosz katonák. Az egyik ütközetben megsebesül, amiért utóbb – már hadnagyként – Signum laudisszal tüntetik ki. Utóbb Dél-Tirolba vezényelik, itt az isonzói harctéren éri sebesülés. A következõ öt fejezetbõl álló tömb a trianoni döntés hatásával és a pályakezdéssel foglalkozik. Gálffy a kollégiumban kap szállást, állást, s 1919ben rendes tanárrá választják. Közben számára is felcsillan a lehetõség, hogy az elmenekülõ egyetemmel tartson, tanársegédi kinevezés reményében. Õ azonban ragaszkodik a kollégiumhoz. Itt internátusi felügyelõ tanár, majd barátja, Sándor János zenetanár öngyilkosságát követõen a konviktus irányítását is rá bízza az igazgató. Pár év alatt az iskola alapemberévé válik. 1923 õszén megnõsül, egy helybéli kereskedõcsalád lányát, Györke Terézt véve feleségül. Egy darabig apósánál laknak, majd megkapják az Eötvös utcai egyik tanári lakást. Megszületik két elsõ gyermekük: Zsigmond és Miklós. Közben Gál Kelemen igazgató lemond, helyét Borbély István magyartanár foglalja el, de három év után õ is távozásra kényszerül. Az Egyházi Fõtanács 1928 õszén Gálffy Zsigmondot választja igazgatóul. Ezzel megkezdõdik a könyv középsõ tömbje, az 1928 és 1944 közötti idõszakot bemutató 25 fejezet. E korszak elején a szerzõ, Gálffy Attila is az igazgatói lakásban napvilágra jön, s a továbbiak egy részérõl már személyes élményei alapján is tanúságot tehet. Megismerhetjük a kollégiumépületben kialakított négyszobás igazgatói lakást, az igazgatói család életrendjét, az igazgatói munkát, a román inspektorok önkényeskedését. Közben szó esik a mészkõi rokonságról, az ottani vagyongyarapításról is, karácsony és a Zsigmond-napok megünneplésérõl, a kis Attila életveszélyes betegségérõl. Nagy fordulat következik be 1940 õszén: a második bécsi döntés eredményeként újra Magyarországhoz tartozik Kolozsvár. Valóságos népvándorlás alakul ki: a dél-erdélyi magyarok északra, az észak-erdélyi románok a déli országrészbe húzódnak át. Az iskola is megtelik menekült gyerekekkel. Itt sikeres portrét kapunk az iskolától megválni kényszerülõ román tanárról, Vlad Valeriuról, aki éppen Gálffy tanácsára nem menekül el. Az iskola átállása az új tanügyi rendszerre zökkenõmentesen történik. Gálffyt 1941 nyarán újraválasztják igazgatónak. De ez a nyár egy szörnyû balesetet is hoz: az igazgató leesik a biciklijérõl, és combcsont-

29

30

nyak-törést szenved. Több havi fekvés után – orvosi hanyagságnak is tulajdoníthatóan – nem forr össze rendesen a csontja, álizület keletkezik. Ennek következtében élete végéig sánta marad. A betegség alatt Benczédi Pál vallástanár és László Tihamér fizikatanár helyettesítik az igazgatót. Úgy tûnik, hogy Lászlót utódjául igyekezett kinevelni az igazgató. Ekkor a dúló világháborúban újságfelhívásra az érettségi elõtt álló VIII. osztály diákjainak többsége önkéntesen katonai szolgálatra jelentkezik. Köztük az igazgató Zsigmond fia is. Errõl csak utólag értesül az iskola vezetõsége. Az édesapa csak annyit tehet, hogy fiát a katonatiszti pályára, a Ludovika Akadémiára irányítja. 1944 õszén a helyzet kezd veszélyessé válni, Kolozsvár is hadszíntér lehet. Úgyhogy megindul a menekülõk áradata. Gálffy csak a gyermekeit küldi a biztonságosabbnak tûnõ Budapestre. Szeptember vége felé maga az igazgató is Pestre utazik, hogy lássa fia ottani helyzetét. S ezzel megkezdõdik a kötet írásainak utolsó tömbje, mely 15 fejezetet ölel fel. Mint a szenvedések sorozatát – római számmal jelölt stációkat – mutatja be e megpróbáltatásokat a szerzõ. A kálvária azzal indul, hogy az úton meghûl Gálffy, tüdõgyulladással az egyik fõvárosi kórházba kerül, majd a háborús helyzet miatt nem utazhat vissza Kolozsvárra. Végig kell szenvednie Pest szovjet ostromát. 1945 februárjában tér haza két kisebb fiával együtt, több napos kalandos utazást követõen. Még csak ezután kezdõdik az igazi kálvária: a purifikálás. Felfüggesztik tanári állásából, azzal is vádolják, hogy elmenekült. Ez akkoriban bûnnek minõsült. Ezt a vádat orvosi papírokkal meg tudta cáfolni az igazgató. A könyv szerzõje szerint két kolléga is szerette volna megkapni az igazgatói széket, s igyekeztek befeketíteni a hazatérõt. Még felmerült az a vád is, hogy a VIII-os diákok az õ tudtával jelentkeztek katonának. Ezt is sikerült megcáfolni. Bizonyítania kellett, hogy a négy év alatt mind a románokhoz, mind pedig a zsidókhoz barátilag viszonyult. Végül ismételt fellebbezések után megengedték Gálffynak, hogy tanárként a nyugdíjkorhatár eléréséig dolgozhasson. De közben, hogy családját eltartsa még kisiparosnál köszörûs munkát is vállalt. Az egyház 1947-ig csak megbízott igazgatót nevezett ki az iskola élére. 1948-ban Gálffyt nyugdíjazták. Az elmeneküléssel kapcsolatban akkoriban a felfüggesztett igazgatónak kellett igazolnia magát. Csak a családja, s pár kollégája tudhatta, hogy mi is történt vele a fõvárosban. Mert ez egy kivételes eset volt. A front elõl százak menekültek, mindent maguk mögött hagyva, mivel – úgy hitték – az életüket mentették. Nem csak politikusok vagy tisztségviselõk, hanem tanáremberek is szép számmal. Köztük az egyetem majdnem teljes tanári kara. Ma ezt nehéz vádként felfogni. Mert akkor: elmenekült, áttelepült íróink, mûvészeink egész sorát bûnösnek nyilváníthatnánk. Gálffy Attila most tisztázza az édesapját ért vádakat, a vele szemben elvtelenül viselkedõket is megnevezi. Hadházy Sándor

és Bodor András ekkori szerepét még további kutatómunkára alapozva kellene egyértelmûvé tenni. A hátralévõ évek viszonylagos nyugalmat hoztak Gálffy Zsigmond életében. Egy kötet számára görög verseket tolmácsolt. Volt diákjai idõnként megemlékeztek róla. Szíve kezdett rendetlenkedni. Még megérte, hogy legkisebb fiától született unokáját is gondozza. Aztán szívszélhûdés zárta le életútját. Fia kérésére az unitárius templomból temették, a menet végighaladt a Fõtéren, majd bensõséges búcsúszavak után a Házsongárd befogadta újabb halottját. Gálffy Attila tulajdonképpen azt szeretné bizonyítani az életút felrajzolásával, hogy édesapja „jó igazgatója volt a kollégiumnak”. Ezt bizonyítja, hogy az unitárius Fõtanács ötször megválasztotta e tisztségre, hogy a magyar hatóságok tanügyi fõtanácsosi címmel tüntették ki. Sok-sok adatot összegyûjtött e mû megírásához. Mindenekelõtt az évkönyvekre alapozott, de levéltári anyagot is kézbe vett, a család iratait is felhasználta. Ismételt vallomása szerint regényt, életregényt írt. Pár novellát követõen elsõ regényét. Ráadásul ennek folyamán kellett a modern világ csodájával, a számítógéppel is megismerkednie. Ez a kezdõ státus meglátszik a köteten. A szerzõ bizonyára elgondolkozott azon, hogy milyen mûfajban írja meg apológiáját. Választhatta volna az emlékiratot, a tudományosabb monográfiát is. Õ maga is bevallja, hogy még lett volna hol tovább kutatni, de arról lemondott. Könyve így néhol emlékirat, néhol regény. A regénynek, még a legmodernebbnek is, vannak bizonyos követelményei. Világot kell teremtenie a szerzõnek, s azt végigvezetnie a kötet folyamán. A párbeszéd és az elbeszélõ rész bizonyos egyensúlyát kell kialakítani. A szereplõket megváltoztatott névvel lehet bemutatni, a cselekmény hiányzó láncszemeit pedig a fantáziával is ki lehet pótolni. Az idézetek betû szerinti hûségéhez sem kell ragaszkodni. Az emlékirat ezzel szemben a szerzõ szempontjai, meglátása szerint rendezheti az anyagot, egyéni kommentárokat tesz lehetõvé. Néhol idézetek, sõt párbeszédek is bele iktathatók. A tudományos monográfia már megköveteli a pártatlanságot, a források pontos megjelölését, a tudományos, szabatos nyelvhasználatot. Kötetünknek az elsõ része még inkább regénynek tekinthetõ. A szerzõ némi fantáziával kikerekíti az adatokat, néhol hangulatot is teremt. Nagyon zavaró, hogy a már kibontakozó történet folyását minduntalan megzavarja a személyes viszonyulás. A hõsként bemutatott Miklós, Zsiga hirtelen „nagyapám, édesapám” lesz. Aztán még a szerzõ is elmondja kételyeit, feltételezéseit. A kötet második része már sokkal inkább a szerzõ emlékezetére épít, úgyhogy közelebb áll az emlékirathoz. A könyvet akármelyik mûfajba is soroljuk be, lényegében megismertet egy olyan generáció életpályájával, amelyiknek erdélyi viszonyok közt végig kellett élni két világháborút, három hatalomvál-

tást, sõt még egy társadalmi rendszerváltást is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az életpálya a tanügy kereteihez kötõdött, még nagyobb nyereséggel jár a feldolgozás. Mert a 20. században a hatalom- és rendszerváltozásokat elsõsorban a tanügy szenvedte meg. Nem kis teljesítmény volt e viszonyok közt helyt állni, tiszta lelkiismerettel vezetõi széket betölteni. A máig is mûködõ kisebbségi, felekezeti iskolák szoborral, emléktáblával örökíthetnék meg egykori igazgatóik emlékét. Idõrõl idõre felidézhetnék nemcsak a névadók, de a kiemelkedõ tanáregyéniségek munkásságát is a diákok elõtt. Az 1940-es évekig ez természetesnek számított. A mai idõsebb olvasó talán fölöslegesnek vélheti e kötetben a politikai események hátterének és következményeinek a részletezését, hiszen ezeket maga is átélte, vagy a szülei visszaemlékezéseibõl jól ismeri. De már a következõ generációknak nem árt

ismét elmondani azt, amin átestünk, aminek az utóhatását ma is nap mint nap érezzük. A könyv megjelent, s most már saját sorsát éli. Bizony jó lett volna a szárnyra bocsátás elõtt egy jószemû korrektor kezébe adni, aki a számítógépes hibákat meg a nyelvi bizonytalanságokat is helyesbítse. A vesszõk, a -ba/-ban ragok szabályszerû használata, a mind/mint, -kor/-kór helyes írása egy szakember közremûködését igényelte volna. Az Unitárius Kollégium 1910-es évekbõl való képét és Márkos András Gálffy-fejszobrát kombináló könyvborító Jánosi Andrea sikeres munkája. A kötetnek ott a helye minden magyar tannyelvû iskolánk könyvtárában.

GAAL GYÖRGY *Gálffy Attila Szenior: Non omnis moriar? Mûvelõdés, Kolozsvár, 2009. 308 l.

FELHÍVÁS A XXI. TORDASZENTLÁSZLÓI KÓRUSTALÁLKOZÓRA Az RMDSZ és az EMKE Tordaszentlászlói Választmánya, a Thamó Gyula Közmûvelõdési Egyesület, Tordaszentlászló Helyi Önkormányzata és Református Egyházközsége szervezésében; a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, a Communitas Alapítvány, a Szülõföld Alap, Kolozs Megye Mûvelõdési Felügyelõsége és a Népi Alkotások Központja remélt anyagi és erkölcsi támogatásával, valamint az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete védnökségével az idén is megszervezi a hagyományos, immár a XXI. Szent László-napi Kórustalálkozót Tordaszentlászlón Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelmévé választásának 405., valamint Apáczai Csere János születésének 385. évfordulója tiszteletére. Az eseményre 2010. június 26-án, szombaton kerül sor, az Ezeréves kötelék programban részt vevõ magyarországi Hejce, a szlovákiai Debrõd, a horvátországi Dályhegy és a szlovéniai Hodos képviselõinek jelenlétében. A kórusok részvételi szándékát 2010. május 25-ig írásban kell bejelenteni a következõ címre: Szõke Zoltán ny. lp. 407505 Tordaszentlászló/Sãvãdisla, str. Szõlõ utca nr. 144 sz., jud. Cluj – Kolozs megye. Telefon: 00-40-264-374120. A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, elérhetõségét, létszámát, a karnagy nevét, a kórus mûsorát: a szerzõ nevét, a kórusmûvek címét, tudva, hogy az egy kórus számára fenntartott szereplési idõ nem haladhatja meg a 10-15 percet. Akik elõször vesznek részt a találkozón, jelentkezési lapjukhoz mellékeljék kórusuk összefoglaló történetét is archívumunk számára. A távolabbról érkezõket, külhoniakat, akik egy vagy több napot szeretnének itt tölteni, a faluturizmus keretében, fizetõ vendégekként tudjuk fogadni. Ilyen irányú igényüket a fenti dátumnál nem késõbben a következõ címre kell postázni: Boldizsár Zeyk Imre, RO 407505 Tordaszentlászló/Sãvãdisla, str. Nagy utca nr. 379 sz., Kolozs megye/jud. Cluj, telefon/fax +40-264374001, villámpostacím: [email protected] A közös éneklésre kijelölt kórusmûvek: 1. Erkel Ferenc – Bárdos Lajos: Szózat, 2. Berzsenyi Dániel – Kodály Zoltán: Magyarokhoz. Kedves Dalostestvérek! Jeligénk továbbra is: „Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és mûvészetében érez a nemzet!” Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ elnöke, Szõke Zoltán ny. lelkipásztor, az EMKE elnöke, Balázs Attila ref. lelkész, Tamás Gebe András polgármester, Guttman Mihály, a Dalosszövetség tb. elnöke, Boldizsár Zeyk Zoltán, a Thamó Gyula KE elnöke