Európai Bizottság
E G Y F E N N TA R T H AT Ó E U R Ó PA I B O R Á G A Z AT I R Á N YÁ B A
Ta r t a l o m Előszó 1. Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a borágazat megreformálására? 2. Világosabb, egyszerűbb és hatékonyabb borminőségi politika 3. A borkészítési eljárások változatosabbá tétele 4. A nemzetközi borkereskedelem 5. Bortermelés és borfogyasztás a tagállamokban 6. Kérdések és válaszok az európai borágazat reformjával kapcsolatban 2006, Június 1
Előszó
Meggyőződésem, hogy az európai bor a legjobb a világon. Borainkat világhírűvé teszi minőségük, évszázados hagyományuk, valamint termőhelyeik csodálatos tája. Borágazatunk jelentős fejlődési potenciállal rendelkezik, és nekünk ezt a potenciált aktívan ki kell használni. Európa messze a legnagyobb bortermelő és borexportőr. Bár évek óta tartjuk ezt a pozíciót, nem lehetünk biztosak abban, hogy ez örökké így marad. A fantasztikus szakértelem és kemény munka ellenére, amely sikert és elismerést hozott az európai boroknak, nincs minden rendben borágazatunkkal. Míg az exportjaink még mindig nőnek, az Újvilág exportjai sokkal gyorsabban növekednek, és részesedésük meglehetősen nagy az európai borpiacokon. Azon országokban, ahol az emberek növekvő száma fedezi fel a borivás örömeit, e növekvő piacokból nem vesszük ki elég nagymértékben részünket. Ugyanakkor Európában nagy mennyiségű bor nem kerül eladásra. Ennek eredményeképpen túl sok pénzt költünk – körülbelül fél milliárd eurót évente – a megsemmisítéshez, raktározásához és a bor alkohollá való lepárlásához kapcsolódó intézkedésekre. E pénzt hasznosan el lehetne költeni a piaci egyensúly javítására, a minőség fejlesztésére és az európai borok eladásának támogatására. Ugyanakkor az európai szőlőtermelőket megbénítják a túl bonyolult szabályok és a zavaros címkézés. 2
Számomra a kihívás nyilvánvaló. Szükség van arra, hogy: 1. Növeljük az EU bortermelőinek versenyképességét, erősítsük az Európai Unió minőségi borainak világviszonylatban legjobb hírnevét, visszaszerezzük a régi piacokat és újakat nyerjünk az EU-ban és világszerte. 2. Hozzunk létre egy olyan borrendszert, amely világos, egyszerű és hatékony szabályok alapján működik, és biztosítja az egyensúlyt a kereslet és a kínálat között. 3. Hozzunk létre egy olyan borrendszert, amely megőrzi az EU-s bortermelés legjobb hagyományait és megerősíti sok vidéki térség társadalmi és környezeti szerkezetét. Nem támogatom a borra vonatkozó költségvetés csökkentését. De ezt a költségvetést sokkal okosabban kell felhasználnunk. Bátornak és kreatívnak kell lennünk. Ezért indítom el ezt a borágazat jövőjéről szóló párbeszédet. Felhívok minden érintettet – termelőket, borkészítőket, kiskereskedőket, exportőröket, importőröket, fogyasztókat és politikusokat –, hogy járuljanak hozzá az arról folytatott párbeszédhez, hogy hogyan maradjon borágazatunk a világon a legjobb és legsikeresebb. Csak e párbeszéd teljes végeztével fogok jogi javaslatokat tenni ezen év vége felé vagy a következő év elején. Ez egy nagy lehetőség – nem szabad veszni hagynunk. Kérem ezért, olvassák tovább…
Mariann Fischer Boel, mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos
Európai Bizottság
1 Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a borágazat megreformálására? A borpiac közös szervezése (bor-KPSZ) sürgős és mélyreható reformra szorul: előtérbe kell állítani értékeit, amelyek számottevőek, és fel kell számolni gyengeségeit, amelyek mára konjunkturálisból szerkezetivé váltak.
A jelenlegi bor-KPSZ: egy összefüggéstelenné és alkalmatlanná vált rendszer A bor-KPSZ egymást követő kiigazításai „tűzoltásból”, valamilyen vészhelyzetre való reagálásból álltak, anélkül, hogy elég időt szántak volna a helyzet alapos mérlegelésére és egy hosszú távra szóló elképzelés kialakítására. Legyen szó akár a szinte rendszeressé váló krízislepárlásokról, a túlságosan bátortalan kivágási politikáról, a borok alkoholtartalmának túlzott növeléséről, a zavaros címkézési szabályokról vagy a borászati eljárásokra vonatkozó, néha meglehetősen merev előírásokról: az egymásra halmozott, egymással nem mindig összhangban lévő intézkedések e tömkelegét újra át kell gondolni. Nem beszélve a költségvetésről, amely ahelyett, hogy az ágazat hatékony szerkezetátalakításának mozgatórugóját képezné, főként korlátozott hatású és rövid távra szóló intézkedéseket finanszíroz. A jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé a termelők versenyképességének jelentős mértékű és tartós növelését.
A bor-KPSZ reformjának célkitűzései A reformok, amelyek hátterében a piac és a fogyasztók elvárásai állnak, szorosan kapcsolódnak az ágazat minőségorientálttá és versenyképessé tételének szükségességéhez. Vagyis céljuk: (1) Növelni a bortermelők versenyképességét, megerősíteni az európai minőségi boroknak – mint a világ legjobb borainak – a hírnevét, visszaszerezni a piacok
egy részét, valamint új piacokat szerezni Európában és az egész világon. (2) Olyan egyszerű, egyértelmű és hatékony szabályokból álló közösségi rendszert léptetni életbe, amely biztosítja a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyt. (3) Olyan rendszert léptetni életbe, amely megőrzi az európai bortermelés legjobb hagyományait, és számos vidéki térségben megerősíti annak társadalmi és környezetvédelmi szerepét.
A Bizottság négy lehetőséget vizsgált meg: A bor-KPSZ működési zavarainak kiküszöbölése és egy tartósan hatékony közös piacszervezés megvalósítása érdekében az Európai Bizottság négy lehetőséget dolgozott ki: • 1. lehetőség: a status quo fenntartása kisebb kiigazításokkal, • 2. lehetőség: a bor-KPSZ mélyreható reformja, • 3. lehetőség: a bor-KPSZ-nek a megreformált közös agrárpolitika (KAP) modelljébe történő integrálása, • 4. lehetőség: a borpiac deregulációja. Az egyes lehetőségek által a piaci egyensúlyra, a termelők jövedelmére, a bortermelő régiókra, a költségvetési költségekre, a környezetre stb. gyakorolt hatásokkal részletesen foglalkozik egy, a Bizottság által javaslatai alátámasztása céljából közzétett hatástanulmány. E tanulmányra alapozva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a status quo fenntartása (1. lehetőség), a bor-KPSZ-nek a megreformált KAP modelljébe történő teljes integrálása (3. lehetőség) és a borpiac deregulációja (4. lehetőség) nem nyújt megfelelő megoldást a problémákra.
1
Miért nem nyújt az 1., a 3. és a 4. lehetőség megfelelő megoldást? A Bizottság az 1. lehetőséget (a status quo fenntartását) teljesen alkalmatlannak tartja a problémák megoldására, mivel az nem nyújt módot a feleslegek kialakulásának kiküszöbölésére és a versenyképesség helyreállítására. Ezzel a megállapítással egyetértenek a borágazat képviselői is, akiknek a többsége meg van győződve egy alapos reform szükségességéről. A 3. lehetőség – a bor-KPSZ-nek a megreformált KAPba történő teljes körű integrálása – számos előnnyel járna, amelyeket azonban komoly pénzügyi és technikai nehézségek ellensúlyoznának: • A legfontosabb előnyök a szőlő- és bortermelő gazdaságoknak a megreformált KAP sarokkövét képező egységes üzemalapú támogatási rendszerbe történő integrálásához kapcsolódnak. Ez a rendszer, amelyben a közösségi támogatások függetlenek a termeléstől, nagymértékű rugalmasságot biztosít azoknak a gazdálkodóknak, akik más mezőgazdasági vagy vidéki termelési tevékenységre kívánnak áttérni. • E lehetőség kapcsán a következő problémák merülnek fel: amennyiben nem sikerül gyorsan visszaszorítani a kínálatot, az árakra nehezedő nyomásnak egyes régiókban súlyos következményei lehetnek a piacra nézve. Ezenkívül, figyelembe véve a rendelkezésre álló költségvetést, a gazdálkodóknak folyósítható, termeléstől független támogatások szintje az esetek többségében elégtelen lenne. A borpiac teljes deregulációja (4. lehetőség) romboló hatást gyakorolna a borágazatra, és a szőlő- és bortermelő gazdaságok tömeges eltűnését idézné elő olyan régiókban, ahol a szőlő- és bortermelés gyakran az egyetlen tevékenység, amely képes biztosítani a vidéki foglalkoztatást és a táj megőrzését.
Határozott állásfoglalás a KPSZ mélyreható reformja (2. lehetőség) mellett Az e lehetőség melletti határozott állásfoglalás az ágazat különösen leromlott helyzetében gyökerezik, de magyarázható a Bizottság arra irányuló törekvésével is, 2
hogy a borászati költségvetést a gazdasági felemelkedés szolgálatába állítsa, és ne mint a társadalmi problémák orvoslására szolgáló gyógyírt vegye igénybe. A költségvetési megközelítés ilyen irányban történő átalakítása alapvető fontosságú a reform voluntarista jellegének felismeréséhez és annak megértéséhez, hogy elengedhetetlen a piaci egyensúly középtávon történő helyreállítása. A gyakorlatban két változat (A. és B. változat) született a 2. lehetőség megvalósítására vonatkozóan, amelyeket a Bizottságnak és a tagállamoknak közösen meg kell vitatniuk:
A. változat: Egylépcsős reform A B. változathoz képest e változat sajátsága a telepítési jogok és a kivágási program gyors megszüntetésében rejlik. A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a telepítési jogok rendszere 2010. augusztus 1-jén veszti érvényét. Ezzel egyidejűleg megszűnne a kivágási program. A szőlőtermelők szabadon kivághatnák a tőkéket, de immáron saját költségükre. Azok az ültetvények, amelyeken kivágják a szőlőtőkéket, bekerülnének az egységes támogatási rendszerbe. A tagállamok ugyanakkor fenntarthatnák jogukat a földrajzi jelzéssel ellátott borokat termő területek korlátozására vonatkozóan. Az e változatban szereplő további javaslatok hasonlóak a kétlépcsős változatban foglaltakhoz.
B. változat: Kétlépcsős reform A B. változat végrehajtása két lépésben történne: először a piac szanálására kerülne sor egy voluntarista kivágási programon keresztül, majd ezt a versenyképesség helyreállítása követné. E szanálás lehetővé tétele érdekében a legkevésbé eredményes termelőket egy, a jelenleg felkínáltnál von-
zóbb összegű kivágási támogatás nyújtása révén erőteljesen ösztönöznék a kivágásra. Annak érdekében, hogy a kivágás minél gyorsabb végrehajtására ösztönözzék a termelőket, a felkínált összeg évről-évre csökkenne. Figyelembe véve a piaci helyzet alakulására vonatkozó előrejelzéseket, a cél 400 000 hektárnyi szőlőültetvény kivágása öt év alatt, egy 2,4 milliárd eurós költségvetési keret igénybevételével. A tagállamok a jövőben nem korlátozhatnák e rendszer alkalmazását a területükön, és a kivágásra vonatkozó döntés joga magukat a termelőket illetné meg. Ami pedig a felszabaduló földterületeket illeti, azok automatikusan támogathatóvá válnának az egységes támogatási rendszer keretében.
Az A. és a B. változat közös rendelkezései A lepárlási programok és a termeléshez nyújtott egyéb támogatások beszüntetése Mivel a reform célja a piac egyensúlyának helyreállítása, a feleslegekkel összefüggő valamennyi támogatás, amely nem bizonyult hatékonynak, megszűnik, nevezetesen: • a lepárlási támogatás, • a tárolási támogatás, • a must felhasználásával összefüggésben nyújtott támogatás; ezzel párhuzamosan sor kerülne a chaptalozás (szárazcukrozás) betiltására.
Nemzeti keretek bevezetése Annak érdekében, hogy lehetővé váljon a tagállamok számára a szőlő- és borgazdaságuk modernizálásához szükséges intézkedések finanszírozása, és tekintettel az egyes borvidékek különböző szükségleteire, minden egyes tagállam számára kiosztanának egy objektív kritériumok alapján meghatározott nagyságú nemzeti keretet. A tagállamok ezt a keretet egy „intézkedésmenü” alapján használhatnák fel; az intézkedések között szerepelne például egy, a jelenleg létezőhöz hasonló
szerkezetátalakítási program, csakúgy, mint egyes válságkezelési intézkedések.
A vidékfejlesztési intézkedések alkalmazásának előmozdítása A vidékfejlesztési programok számos olyan intézkedést írnak elő, amelyek a szőlészeti-borászati ágazat modernizálásához is hasznosak lehetnek: • Azok a szőlő- és bortermelők, akik végleg fel kívánnak hagyni tevékenységükkel, és gazdaságukat egy másik mezőgazdasági termelőre kívánják átruházni, részesülhetnének a már létező, korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásban, és évente akár 18 000 euróig terjedő összeget, illetve 15 éven át legfeljebb 180 000 eurót kaphatnának; rendelkezésre állnak továbbá támogatások a fiatalok számára tevékenységük megkezdéséhez. • Agrár-környezetvédelmi intézkedések címén egy hektáronként legfeljebb 900 eurós összeget lehet kiutalni egy 5–7 éves időszakra a tájjelleg javításához és a környezeti örökség megőrzéséhez való hozzájárulás céljaira. • A szőlőgazdaságok, valamint a borfeldolgozó és –értékesítő vállalkozások részesülhetnének a modernizáció céljából végzett beruházásokhoz nyújtott támogatásokból. A minőségre, a címkézésre és a borászati eljárásokra vonatkozó egyszerűbb, következésképpen hatékonyabb előírások: • A bor minőségére vonatkozó szabályozási keretet össze kell hangolni az Unióban hatályban lévő horizontális rendelkezésekkel (az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre (OFJ) vonatkozó és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre (OEM) vonatkozó rendelkezésekkel), maradéktalanul betartva a WTO szabályait. • Ezzel összefüggésben a Bizottság javasolja a jelenleg érvényben lévő minősítéseknek (asztali borok és minőségi borok) a tényleges piaci helyzethez való igazítás céljából történő megreformálását. Indítványozza, hogy a borokat a következő két kategória szerint osztályozzák: a „földrajzi jelzéssel ellátott borok” kategóriájába tartoznának a minőségi borok és a jelenleg földrajzi jelzéssel ellátott asztali bornak minősülő borok. 3
A második kategória, a „földrajzi jelzés nélküli borok” kategóriája foglalná magában a jelenleg földrajzi jelzés nélküli asztali bornak minősülő borokat; • A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által jóváhagyott borászati eljárások alkalmazását – a Bizottság által elvégzett ellenőrzést követően – engedélyeznék a közösségi termelők számára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az eljárások gyorsabb korszerűsítését és az e területen születő technikai vívmányok azonnali bevezetését; • Annak érdekében, hogy átlátható tájékoztatást lehessen nyújtani a fogyasztóknak, a címkézésre vonatkozó szabályokat egyszerűsíteni kell; • Végezetül a Bizottság lehetővé kívánja tenni a bortermelők számára, hogy megfelelő mennyiségben termelhessenek fajtabort – az „Újvilágból” származó borok jellegzetes típusát –, hogy eredményesebben tudjanak reagálni erre a fajta keresletre; a Bizottság ennek érdekében engedélyezni kívánja a szőlőfajta feltüntetését a földrajzi jelzés nélküli borok címkéin.
Az alkoholtartalom növelésének jobb szabályozása A Bizottság javasolja a cukor hozzáadásával történő chaptalozás (szárazcukrozás) betiltását és az alkoholtartalom sűrített must felhasználásával történő növelésének szigorúbb szabályozását. A musthoz kapcsolódó jelenlegi támogatás ennélfogva megszűnne, az alkoholtartalom növelésére vonatkozó felső határértéket pedig pedig 2 %-on rögzítenék, kivéve a C övezetben (Spanyolországban, Portugáliában, Szlovákiában, Olaszországban, Magyarországon, Szlovéniában, Görögországban, Cipruson és Máltán, valamint Franciaország egyes részein), ahol a maximális szint 1 % lenne. Mielőtt a Bizottság elfogadja jogalkotási javaslatát, mindezeket a lehetőségeket természetesen a szakmai körök elé bocsátja észrevételezésre, és részletesen megvitatja azokat a Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és a többi intézménnyel.
4
Európai Bizottság
2 Világosabb, egyszerűbb, átlátható és hatékony borminőségi politika Kiegyensúlyozott és versenyképes borminőségi politika létrehozása A minőségi borokra vonatkozó közösségi jogszabályok a termelést és a címkézést érintik. Az EU borminőségi politikájának célja: • a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok kiváló minőségének megőrzése (közösségi borok 40 %-a), • a minőségi borok kiegyensúlyozott termelésének ösztönzése, • a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése a Közösségben.
Egyszerűbb meghatározás megalkotása A közösségi meghatározás: „Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” E meghatározás a Közösségben a bor különböző koncepcióit tükrözi: • Az olyan országokban, mint Németország, Ausztria, Magyarország, a „minőségi” meghatározás fontosabb, mint a származás, • Dél-Európában (például Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában) a borágazat a földrajzi származásra épül.
Az EU minőségibor-rendszerének fejlesztése
További problémák állnak fenn a „meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” koncepciójával kapcsolatban. • a „minőségire” nincs nemzetközi szintű fogalommeghatározás; • a jelenlegi közösségi jogszabályokból hiányzik a WTOTRIPS által meghatározott „földrajzi jelzés” koncepciójára történő hivatkozás; • a minőségi borok száma nő, ami kezdi elbizonytalanítani a fogyasztókat.
A minőség javítása és a termelés egyszerűsítése E problémák leküzdése céljából az EU Bizottsága a következőket javasolja: (1) Egyértelmű elhatárolást az ipari tulajdonjogok és a címkézési szabályok között. A következő kettős rendszer alapján létre kell hozni a földrajzi jelzések nyilvántartását: „földrajzi jelzéssel ellátott borok” és „földrajzi jelzés nélküli borok”. (2) A minőségellenőrzés javítását az ágazatbeli szervezetek szerepének erősítésén keresztül a bor minősítésére/minősítésének megszüntetésére vonatkozó eljárások és a bortermelés szabályozása tekintetében. (3) A „vin de cépage”, az ugyanazon fajtából álló borok vagy a kettő, illetve több fajtából álló házasított borok termelésének megkönnyítését. Ez segít ellensúlyozni a harmadik országok e borok tekintetében fennálló agresszív piacpolitikáját.
A jelenlegi közösségi borágazat bonyolult és több gyenge pontja is van: • különbözik a bortól és szeszes italtól eltérő termékek oltalom alatt álló eredetmegjelölésére és oltalom alatt álló földrajzi jelzésére vonatkozó, hatályos közösségi jogszabályoktól, ami zavart okoz; • naprakésszé kellene tenni a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-egyezmény (TRIPS) fényében. 1
Az európai borok címkézésének összehangolása és egyszerűsítése A jelenlegi rendszer az „Újvilágból érkező bor” versenyétől szenved Az EU borcímkézési rendszere a következő jellemzőkkel bír: • A címkézés eltérő a különböző típusú borok között, valamint az asztali borok, a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok és a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok között. • A jelzések két fő kategóriába sorolhatók: kötelező jelölések és választható jelölések, ami néhány bortermelő számára merev rendszert jelent. • A címkézési szabályok mereven korlátozzák a feltüntethető információk körét: például a szőlőfajtát és a szüret évét csak az mt. minőségi borokon vagy a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borokon lehet feltüntetni; • A rendszer oly módon szabályozott, hogy sok információt nem lehet megadni például az asztali borokon. • A védjegyre vonatkozó meglévő jogszabályi előírásokat felül kell vizsgálni.
Ez a különböző rendszer súlyos következményekhez vezetett a közösségi borpiacon: • Az mt. minőségi borok vagy a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok számának masszív növekedése csökkentette a minőségi bor rendszerének értékét, valamint a címke hitelességét; • Harmadik országok időközben földrajzi jelzéseket hoztak létre azzal a céllal, hogy választható jelöléseket használhassanak az EK piacán. • A közösségi „vin de cépage” termelés korlátozott, mivel nem megengedett a különböző helyről származó ugyanazon borfajták házasítása. Ez csökkenti az EU versenyképességét.
2
Az európai borcímkézés jelenlegi rendszerének megreformálása elengedhetetlen. Az Európai Bizottság ezért a következő módosításokat javasolja: • A jogi eszközök összehangolása horizontális szabályok segítségével, valamint a közös piacszervezés, mint az összes borra vonatkozó egyetlen eszköz fejlesztése révén. • Az EU minőségibor-rendszerének fejlesztése a TRIPSegyezmény fényében. – Egyes jelölések – mint a szőlőfajta és a szőlő szüreti éve – feltüntetésének lehetővé tétele; – A hagyományos kifejezések és fogalommeghatározások összehangolása a tagállamok közötti különbözőségek elkerülése céljából; – A védjegyeket elvből ne tiltsák meg; – A borágazat nyelvi rendszerének módosítása.
Európai Bizottság
3 A borkészítési eljárások változatosabbá tétele A borkészítési (borászati) eljárások jelenlegi, pozitív jegyzéke A borkészítési eljárások olyan technikai eljárások, amelyeket a szőlőből készült bor készítéséhez engedélyeznek. A következők jellemzik: • a helyes technikai eljárásra és az engedélyezett kezelésekre vonatkozó kötelező szabályok, • az engedélyezett eljárások pozitív jegyzéke. A pozitív jegyzékben vagy a szabályokban nem említett eljárások tilosak, és azok alkalmazása csalásnak minősül.
A borkészítési eljárásokra vonatkozó jelenlegi jogi szabályozás céljai és működése A közösségi jogszabályok célja, hogy: • megőrizzék és növeljék a termékek minőségét; • biztosítsák a termék jogszabályoknak való megfelelőségét; • megakadályozzák a fogyasztók megtévesztését; • megvédjék a fogyasztók egészségét. Valamennyi közösségi bort hasonló eljárásokat alkalmazva készítenek. A tagállamok azonban alkalmazhatnak szigorúbb szabályokat a minőségi borokra és a földrajzi jelzéssel ellátott borokra vonatkozóan. Létezik egy egyszerű módszer annak eldöntésére, hogy a borkészítési eljárás engedélyezhető-e: „Engedélyezett borászati eljárásokat és kezeléseket csak a megfelelő borkészítés biztosítása, a termék megfelelő tartósítása vagy megfelelő érlelése céljából lehet alkalmazni.” E szabályokat a kivitelre szánt és a harmadik országokból behozott borokra is alkalmazni kell, néhány olyan különleges eltérés kivételével, mint amelyek a Tanács által jóváhagyott, az Egyesült Államokkal és Ausztráliával kötött kétoldalú megállapodásokban szerepelnek.
A technikai fejlődéshez való felzárkózás A borkészítés új módszerei és technikái figyelembevétele céljából a Bizottság tervezi nem engedélyezett új technikák kísérleti jelleggel való felhasználását egy hároméves időszakra. Az új eljárások gyorsabb elfogadása versenyképesebbé tenné az európai termelőket harmadik országokkal szemben. Az eljárások elfogadására vonatkozó eljárás meggyorsítása céljából a Bizottság javasolja, hogy a Tanács adja át a Bizottságnak a következő hatásköröket: • az új borkészítési eljárások engedélyezése vagy a meglévő borkészítési eljárások módosítása; • a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) által engedélyezett eljárások elismerése; • ezen eljárások szűrése és a közösségi rendeletekbe való felvétele; • számos olyan korlát megszüntetése, amely a modern borkészítést nem érinti.
A bor alkoholtartalmának növelése A boralkoholtartalom-növelés célja az, hogy növelje a bor természetes alkoholtartalmát. Az alkoholtartalomnövelés tagállamról tagállamra változik. A bor alkoholtartalmának növelése: • elérhető cukornak az erjedési folyamatot megelőzően történő hozzáadásával (chaptalozás); ez nem ajánlott borkészítési eljárás az OIV szabályai szerint, ezért tilos számos termelő harmadik országban (Argentína, Ausztrália, Chile, Kalifornia); • elérhető sűrített must hozzáadásával; • a bor alkoholtartalmának szintjét 1-3 %-kal képes növelni; • földrajzi termelési körzetek szerint szabályozott. A termelők gyakran használják a bor alkoholtartalmának növelését, hogy nagyobb bormennyiséget érjenek el. Növelik az alacsony alkoholtartalmú bor hozamát, majd ezt követően növelik az alkoholtartalmat. Ezen 1
alacsony minőségű termékeknek egy része nem kerül forgalomba, raktározzák vagy nagy költségeken lepárolják azokat.
Fogyasztói preferenciák Jelenlegi kutatások alapján a fogyasztói kereslet nő a gyümölcsösebb, kisebb alkoholtartalmú borok iránt. Sok tagállam még kísérletet is végzett a borok alkoholtartalmának részleges csökkentése céljából. Az új és fiatal fogyasztók nem feltétlenül vélik úgy, hogy a minőségi bortermeléshez magas alkoholszint szükséges. Ez a hozzáállás jól illik a bor alkoholtartalma közbiztonság céljából történő csökkentésének elképzelésébe.
Az alkoholtartalom növelésének újragondolása és korlátozása Az alkoholtartalom növelésére vonatkozó kötelező szabályokat és feltételeket szigorítani kell, és összhangba kell hozni a nemzetközileg elfogadott eljárásokkal. E nemzetközi eljárások nem ismerik el a bor alkoholtartalmának növelését (vagy chaptalozást) mint „helyes”, vagyis legitim borkészítési eljárást. Az EU borokra vonatkozó szabályokat szigorúan felül kell vizsgálni, hogy megoldják a bor-túlkínálat kérdését, és elérjék azoknak az Újvilágból érkező borokkal szembeni versenyképességét. A jelenlegi technológiai fejlődés azt jelenti, hogy lehetőség van a betakarításra szánt szőlő teljes érettségének sokkal jobb értékelésére. Ez a szőlőben található természetes cukor magasabb tartalmához vezet.
2
Egy ésszerű alkoholtartalom-növelés irányába • a szőlőmust pénzügyi támogatásának megszüntetése és • a szacharóz (nem szőlőcukor) alkalmazásának tilalma; • az alkoholtartalom-növelésre létrehozni egy maximum 2%-os felső határt a C körzet (Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Görögország, Ciprus, Málta és Franciaország egyes részei) kivételével, ahol a határ 1 %. Ezen intézkedések csökkenteni fogják a must alkoholtartalom-növelésre történő ellenőrizetlen felhasználását, helyreállítják a közösségi bor minőségi imázsát, növelik a szőlőmust-sűrítmény forgalmát, erősítik a közösségi minőségi borok hírnevét, valamint egyszerűsítik a fogyasztók és a termelők számára a szabályokat.
Európai Bizottság
4 A nemzetközi borkereskedelem Az európai borágazat vezető helyet foglal el a világban: • a világ legnagyobb bortermelőjeként az Európai Unió a szőlővel beültetett területek több mint 45 %-át és a termelés 60 %-át mondhatja magáénak, • a világ legnagyobb fogyasztója: a világ borfogyasztásából való részesedése csaknem 60 %, • a legnagyobb exportőr és a legnagyobb importpiac is egyben.
A világ bortermelése: az EU vetélytársai teret hódítanak Szőlőműveléssel valamennyi földrészen foglalkoznak. Az utóbbi húsz évben általános tendenciaként megfigyelhető volt a szőlővel beültetett területek kiterjedésének csökkenése; 1986 és 2002 között ez 11 %-os viszszaesést jelentett. A globális visszaesés hátterében két világosan felismerhető és egymással ellentétes folyamat húzódik meg: az Európai Unió szőlőterületeinek korlátozott mértékű, de folyamatos csökkenése (49 %-ról 46,6 %-ra), és az Unió főbb versenytársainak tevékenysége, amely a termelési kapacitásaik viharos gyorsasággal történő fejlesztésére irányul: USA: + 26 %, Chile: + 48 %, Ausztrália: + 169 %, Új-Zéland: + 240 %. A világ bortermelése évente 260 millió és 295 millió hektoliter között alakul, és határozottan csökkenő tendenciát mutat.
A s z ő l ő m ű ve l é s a l á vo n t t e r ü l e t e k m e g o s z l á s a a v i l á g b a n
5%
4% 2%
10 % 20 %
12 %
47 %
25 tagú EU
BU + RO
Amerika
Afrika
Óceánia
Egyéb
Ázsia Forrás: OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal)
1
A v i l á g é s a 15*, m aj d 2 5 t a g ú E u r ó p a i U n i ó b o r te r m e l é s é n e k a l a k u l á s a 40 000 35 000 30 000
1 000 tonna
25 000 20 000 15 000
EU-25
10 000
EU-15 5 000
VILÁG
0
* A 15 tagú EU esetében minden évre vonatkozóan újraszámítva
A világ legjelentősebb bortermelő országai 5 572 5 647
Franciaország 5 023
Olaszország
5 549 3 638
Spanyolország
3 128 2 500
USA
2 185 1 351 1 295 1 083
Argentína
1 000 tonna
Kína
905 1 052
Ausztrália
677 978 932
Németország Dél-Afrika
761
Portugália
745 632 603 462
Chile
533 647
Románia
435 433 425 423
Magyarország Görögország
355
Orosz Föd.
215
0 Forrás: FAO
2
2000/2002-es átlag (a világ össztermelése: 28 millió tonna) 1996/1998-as átlag (a világ össztermelése: 27 millió tonna)
813
1 000
2 000
3 000
4 000
5 000
6 000
Összességében csökkenő fogyasztás, feleslegek keletkezése világszerte – ugyanakkor biztató kilátások
Tanulságos a világ 15 legnagyobb termelőjére vonatkozó adatok elemzése: • Franciaország, Olaszország és Spanyolország továbbra is őrzi vezető helyét (e három ország együttesen a világ bortermelésének több mint 50 %-át adja); ugyanakkor Franciaország és Olaszország termelése az utóbbi tíz évben némileg csökkent, amit Spanyolország termelésének erőteljes növekedése ellensúlyoz; • az „Újvilág” – nevezetesen az USA, Argentína, Ausztrália, Dél-Afrika és Chile – borai igen figyelemreméltó előretörést könyvelhettek el; • Végül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a 15 vezető ország között található Románia is, amely – Bulgáriával együtt – hamarosan az Európai Unió tagjává válik, és mindkét ország jelentős bortermelő.
A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) legfrissebb statisztikai adatai szerint a világ borfogyasztása 228 millió hl-re tehető, ami erős visszaesést jelent a 70es években elért maximumokhoz képest. A valóságban a világ borfogyasztásának alakulása nagyon ellentmondásos. Az Unióban a fogyasztás 1984 és 2003 között 15 millió hl-rel (11 %-kal) csökkent, aminek hátterében a Dél-Európában bekövetkezett jelentős visszaesés áll, amelyet ugyanakkor ellentételezett bizonyos mértékben a fogyasztók új generációinak a megjelenése az északi országokban és Kelet-Európában.
A b o r f o g y a s z t á s a l a k u l á s a a 15 t a g ú U n i ó b a n 19 8 4 é s 2 0 0 3 kö z ö t t
> 200 %
200 % 180 % 160 %
IE
140 %
FI
120 %
UK
100 % 80 %
BE
60 %
DE
40 % 20 % 0%
IT
FR
PT
ES EU-15 AT
EL
– 20 % – 40 % Forrás: Európai Bizottság (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság)
3
SE
LU
NL
DK
Ehhez hasonlóan növekszik a fogyasztás számos más országban is, nevezetesen Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában, az USA-ban, Oroszországban és Kínában. Végezetül úgy tűnik, kilátás van arra, hogy az elkövetkezendő években a világ borfogyasztása növekedni fog. Mindazonáltal tény, hogy a bor világpiacán jelenleg egyensúlyhiány tapasztalható a strukturális feleslegek miatt. Az utóbbi néhány év átlagát tekintve a kínálat +/− 30 millió hektoliterrel (avagy a termelés 12 %-ával) haladja meg a keresletet, ami jelentős többlet, még akkor is, ha a felesleg egy része az élelmezési célú alkoholt előállító iparág szükségleteinek kielégítésére szolgál.
Az Európai Unió mint vezető borexportőr A 15 milliárd eurót meghaladó értékű borkivitel az agrár-élelmiszeripari termékekkel folytatott világkereskedelem 3,5 %-át képviseli. A mennyiséget tekintve (és a Közösségen belüli kereskedelmet leszámítva) a világ összes országába irányuló kivitel +/− 33 millió hektolitert avagy a világ össztermelésének több mint 10 %-át teszi ki. Noha az Unió továbbra is egyértelműen a legnagyobb exportőr, az Újvilág bortermelő országai kezdenek a nyomába érni. Az utóbbiak közül a négy legjelentősebbnek a kivitele látványos növekedésen ment keresztül: Dél-Afrika esetében ez a növekedés 770 %os, Ausztráliában 500 %-os, Chile esetében 270 %-os, az Egyesült Államoknál pedig 160 %-os volt.
A v i l á g l e g n a g yo b b b o r e x p o r tő r e i (1 0 0 0 to n n a) Franciaország Olaszország Spanyolország Ausztrália USA Chile Németország
2001/03-as átlag 1991/93-as átlag
Portugália Dél-Afrika Moldávia Argentína Bulgária Magyarország Macedónia Ausztria Románia Görögország
0 Forrás: FAO
4
200
400
600
800
1 000
1 200
1 400
1 600
Az Unió a nettó importőrré válás felé halad? Az alábbi táblázat minden szónál többet mond, és jól érzékelteti az Újvilágból az Európai Unióba irányuló borbehozatal robbanásszerű növekedését. Valamennyi különböző származású bort együttvéve 2005-ben az Európai Unió összes behozatala megközelítette a 12 millió hl-t, míg kivitele 13 millió hl-t tett ki.
Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy 2005-ben az Unió által exportált borok átlagára (351 euro/hl) jelentősen magasabb volt, mint a behozott borok átlagára (207 euro/hl), az Unió nettó kereskedelmi mérlege a borágazat tekintetében továbbra is jelentős többletet mutat fel, és a pozitív egyenleget meglehetősen nagy stabilitás, mindössze évente +/− 2 milliárd eurós ingadozás jellemzi.
Feltételezve, hogy folytatódik az Újvilág borainak lankadatlan térhódítása, az Európai Unió – amely történelme folyamán eddig mindig nettó exportőr volt – hamarosan nettó importőri szerepben találhatja magát a bormennyiség vonatkozásában.
A 2 5 t a g ú U n i ó é s a h a r m a d i k o r s z á g o k kö z ö t t i b e h o z a t a l é s k i v i t e l (10 0 0 h l)
14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 Kivitel
0
1999
2000
Behozatal
2001
2002
2003
2004
2005
Forrás: Eurostat
5
Európai Bizottság
5 Bortermelés és borfogyasztás a tagállamokban Az európai szőlő- és bortermelés – legyen szó akár a szőlőültetvények méretéről, a termelt borokról, az adott éghajlati viszonyoknak megfelelő borászati eljárásokról – tagállamonként igen eltérő képet mutat, de mindenütt szerves részét képezi a kultúrának és a nemzeti örökségnek.
A mennyiségre és az értékre vonatkozó termelési statisztikák nagy eltéréseket mutatnak
Általánosságban elmondható, hogy a bor a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eleme a 15 tagú és a 25 tagú EU-ban egyaránt; részesedése háromszor akkora, mint a cukorrépáé, két és félszer nagyobb, mint az olívaolajé, és alig marad el a búzáétól! Mindez jól érzékelteti a bornak az európai gazdaságban és az európai értékek között betöltött jelentőségét.
A tagállamok részesedése a bortermelésből m e n ny i s é g s z e r i n t a 2 0 0 0 é s 2 0 0 4 kö z ö t t i é ve k á t l a g á b a n (E U 2 5)
A szőlőültetvények és a termelés főbb termelő tagállamok közötti, mennyiség és érték szerinti megoszlása jelentős különbségeket mutat:
A b o r r é s z e s e d é s e (% - b a n) a m e z ő g a z d a s á g i termelésből: a 25 tagú EU és a főbb termelő tagállamok EU CZ DE EL ES FR
IT
LU HU AT PT
SI
Bor
5,3 0,6 2,7 0,5 3,1 12,9 10,7 11,3 5,1 8,9 8,6 8,1
Olívaolaj
2,2
Búza
6,7 15,9 9,5 5,2 3,8 9,0 4,7 4,0 8,7 4,5 1,8 2,7
Cukorrépa
1,7 4,6 3,0 0,8 0,9 1,7 0,9
13,3 7,2
4,9
2,5 %
2,0 % 1,4 %
0,3 % 0,2 % 0,2 % 0,1 %
0,6 %
4,0 %
1,3
5,3 %
1,9 2,3 0,5 0,8
30,6 % Forrás: Eurostat − 2004 − Mezőgazdasági számlarendszer
A dél-európai országokban a szőlő- és bortermelés jelentősége különösen nagy: • Franciaországban és Olaszországban a bornak a teljes mezőgazdasági termelésből való részesedése meghaladja a 10 %-ot; • Noha mezőgazdasági össztermelésének a bor csupán 3,1 %-át adja, Spanyolország valójában a harmadik legnagyobb bortermelő ország, amely a közösségi bortermelésből több mint 20 %-kal részesedik. • Luxemburg jelentős termelőnek számít a bortermelésnek a mezőgazdasági össztermeléshez való hozzájárulása (11,3 %) szempontjából, és ugyanez igaz Ausztriára is (8,9 %).
24,2 % 28,5 %
ES
HU
IT
PT
EL
DE
FR
AT
CZ, SK, CY, LU
SI
Forrás: Eurostat
1
A t a g á l l a m o k r é s z e s e d é s e a b o r t e r m e l é s b ő l é r t é k s z e r i n t a 2 0 0 0 é s 2 0 0 4 kö z ö t t i é ve k á t l a g á b a n (E U 2 5)
1,1 %
0,3 % 2,7 %
0,5 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,2 %
6,6 % 6,9 %
7,6 %
ES
HU
IT
PT
EL
DE
FR
AT
CZ, SK, CY, LU
SI
48,0%
25,8 %
Forrás: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság a tagállamok közleményei alapján
Az EU termelése számokban
Tagállam
Szőlőültetvénnyel rendelkező gazdaságok száma (2003) %-ban
Szőlőültetvények területe (2004/2006) %-ban
1 000 hl
%-ban
A termelés értéke (2000–2004 közti átl.)
Egységérték (1999– 2004 közti átl.)
millió €
%-ban
Németország
30 470
2,0
103
3,1
9 470
5,3
1 110
6,9
117
Ausztria
18 490
1,0
51
1,5
2 551
1,4
437
2,7
171 40
Ciprus
1 000 ha
Bortermelés (2000–2004 közti átl.)
€/hl
12 920
0,8
12
0,4
425
0,2
17,0
0,1
Spanyolország
194 920
12,0
1 105
32,8
43 231
24,2
1 231
7,6
28
Franciaország
118 400
7,0
893
26,5
54 682
30,6
7 731
48,0
141
Görögország
177 070
11,0
66
2,0
3 646
2,0
46
0,3
13
Magyarország
195 540
12,0
88
2,6
4 490
2,5
181
1,1
40
Olaszország
605 960
37,0
765
22,7
50 846
28,5
4 155
25,8
82
370
0,0
1,3
0,0
140
0,1
28,0
0,2
200
Luxemburg Málta
4 100
0,3
0,6
0,0
67
0,0
n. a.
Portugália
209 180
13,0
237
7,0
7 180
4,0
1 058
6,6
Cseh Közt.
5 850
0,4
12
0,4
523
0,3
21
0,1
Szlovákia
22 090
1,4
17
0,5
438
0,3
n. a.
Szlovénia
28 710
2,0
17
0,5
994
0,6
82
320
0,0
0,7
0,0
17
0,0
n. a.
1 624 390
100,0
3 369
100,0
178 700
100,0
16 097
Egyéb EU25 összesen
n. a. 40 n. a. 0,5
82 n. a.
100,0
Megjegyzés: A táblázatban szereplő adatok és kiszámított átlagok a rendelkezésre álló legfrissebb számadatokon alapulnak. Forrás: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, Eurostat, a tagállamok közleményei.
2
147
90
• Végül egyéb kisebb termelő országok következnek, mint Szlovénia (1 millió hl), Csehország (520 000 hl), Szlovákia (440 000 hl), Ciprus (425 000 hl), Luxemburg (140 000 hl) és Málta (67 000 hl).
Az elmúlt öt évben a 25 tagú Unió termelése átlagosan 178 millió hektoliter nagyságú, illetve 16,1 milliárd euró értékű volt. Románia és Bulgária közeljövőben megvalósuló csatlakozásának eredményeként az Unió termelése megközelítőleg 7 millió hl-rel fog növekedni. • Franciaország a legnagyobb bortermelő ország; átlagosan 55 millió hl-t termel, ami a teljes uniós bortermelés 30,6 %-át alkotja. Kiváló minőségű borainak (grands crus) köszönhetően a 25 tagú Unió bortermelése által képviselt értéknek a felét (7,7 milliárd euró) magáénak tudhatja. • Franciaországot Olaszország követi megközelítőleg 51 millió hl-rel (az Unió termelésének 28,5 %-ával), amelynek értéke 4,2 milliárd euró (az európai uniós termelés összértékének 25,8 %-a). • Spanyolország, a harmadik legnagyobb európai termelő évente 43 millió hl-t (23,2 %) állít elő, de e termelés értéke viszonylag szerény (1,2 milliárd euró, avagy 7,6 %). • Az értéket tekintve Németország bortermelése nem sokkal marad le Spanyolországé mögött (1,1 milliárd euró), annak ellenére, hogy a termelt mennyiség jóval kisebb (körülbelül 10 millió hl). • Portugália mintegy 7,2 millió hl bort termel, amelyek értéke – köszönhetően a nagy értékű boroknak, mint például a portóinak – megközelíti az 1 milliárd eurót. • Ezután Magyarország következik (4,5 millió hl 181 millió euró értékben), majd Görögország (3,6 millió hl 46 millió euró értékben), majd pedig Ausztria (2,5 millió hl, 437 millió euró).
Több mint 1,5 millió szőlő- és bortermelő gazdaság az Európai Unióban! A 25 tagú Európai Unióban a szőlőültetvények mintegy 3,4 millió hektárt foglalnak el, amelyen 1,6 millió szőlőés bortermelő gazdálkodik. Az egy gazdaságra jutó átlagos szőlőültetvény-nagyság tehát körülbelül 2 hektár, noha a szőlő- és bortermelők zöme egy hektárnál kisebb területű szőlőültetvényt művel.
„Minőségi borok” és asztali borok Az Európai Unióban termelt borokat típusuk alapján két fő kategóriába osztják. A szőlőterületek mintegy 40 %át „asztali borok” előállítása céljából művelik, 60 %-án pedig „meghatározott termőhelyről származó minőségi borokat” termelnek. A kétféle terület megoszlása a borok minősítésére vonatkozóan nemzeti szinten elfogadott rendszertől függően tagállamonként nagyon változó. Egyes tagállamok termelésük szinte teljes egészét minőségi bornak tekintik.
A s z ő l ő te r ü l e te k b o r t í p u s s z e r i n t i m e g o s z l á s a
M i nőségi bor Eg yéb b orok
100 % 80 % 60 % 40 % 20 % 0%
%&-6"54*$;)64,'315&4*5&-$:.56, Forrás: Eurostat
3
A bortermelő gazdaságok erőteljes specializálódása
A z o n s z ő l ő − é s b o r t e r m e l ő g a z d a s á g o k a r á ny a , a m e l y e k 19 9 0 é s 2 0 0 3 kö z ö t t k i z á r ó l a g b o r te r m e l é s s e l f o g l a l ko z t a k (%) MT EL
1990 2003
SL SK
A statisztikai adatok tagállamtól függően igen változó mértékű, de az idő előrehaladtával kivétel nélkül mindenhol fokozódó specializálódásra világítanak rá. Ez a jelenség tükrözi a szőlőtermelők azon igényét, hogy mesterségüket nagyobb szakértelemmel gyakorolják.
PT CY HU
2003 − ban a kifejezetten a bortermelésre specializálódott gazdaságok aránya Luxemburgban, Franciaországban és Németországban meghaladta a 70 %-ot.
IT ES UK AT CZ FR DE LU 0%
10%
20%
30%
40%
50% 60% 70% 80%
90% 100%
Forrás: Eurostat
Jelentős munkahelyforrás! Más növényi kultúrák termesztéséhez képest a szőlőművelés igencsak munkaerő-igényes ágazat. Az Unióban az éves munkaerőegységnek (ÉME) a szőlőültetvények egy hektárjára jutó száma (0,12) átlagosan több mint kétszerese az összes mezőgazdasági üzemre vonatkozóan számított hektáronkénti mennyiségnek (0,05). Mindent egybevéve a szőlő- és bortermelő gazdaságok több mint 1 500 000 főt foglalkoztatnak főállásban. Ha ehhez hozzászámítjuk az ágazat kapcsolt részeit, vagyis a beszállító és a továbbfeldolgozó iparágakat is, a szőlészeti-borászati tevékenység által teremtett foglalkoztatás szintje még ennél is jóval magasabbra tehető. 4
Az 1 500 000 fős számadat a mezőgazdaságban igénybe vett összes éves munkarőegység körülbelül 15 %-ának felel meg. Olaszország foglalkoztatja a legjelentősebb létszámú munkaerőt: ez 500 000 termelőt jelent, az összes európai termelő 32 %-át; utána Portugália következik (277 000 foglalkoztatott, 18 %). E két tagállam együttesen az európai uniós szőlőültetvényeken foglalkoztatott munkaerő felével rendelkezik. Franciaország és Spanyolország az európai uniós munkaerőlétszám 13, illetve 10 %-át adja. A családi munkaerő meghatározó (a teljes munkaerő 77 %-a), noha a fizetett mezőgazdasági munkaerő szintén fontos szerephez jut Franciaországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, ahol az ágazatban fog-
4
Számottevő jövedelemkülönbségek
A g a z d a s á g o n ké n t i j öve d e l e m a l a k u l á s a
30 000 € 25 000 € 20 000 € 15 000 € 10 000 € 5 000 € 0€ 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
Bortermelő gazdaságokes
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Valamennyi mezőgazdasági üzem
Forrás: DG AGRI – RICA (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság – Mezőgazdasági számviteli információs hálózat)
lalkoztatottak több mint 40 %-a ez utóbbi kategóriába tartozik. Az Európai Unióban a szőlő- és bortermelésre specializálódott gazdaságok jövedelme 1990 óta folyamatosan meghaladta a mezőgazdasági üzemek átlagos jövedelmét. 1990 és 1999 között a jövedelmek közösségi átlagban egyenletesen növekedtek. Ez a kedvező trend azonban drasztikus fordulatot vett, és a gazdaságonkénti átlagos jövedelem 1999 és 2003 között 12 %-kal visszaesett.
termelt bor fajtájától függően hatalmas különbségek mutatkoznak: • a francia és a luxemburgi termelők átlagos jövedelme határozottan magasabb a közösségi átlagnál, míg Spanyolországban, és még inkább Görögországban és Portugáliában a termelőknek igen szerény átlagos jövedelemmel kell beérniük. • jelentős különbségek tapasztalhatók a minőségi borok és az asztali borok termelőinek jövedelme között; az előbbiek gazdasági eredményei rendszeresen jobbak az utóbbiak eredményeinél (kivéve Görögország esetében).
A 2003 − ban rögzített állapotok alapján a borágazatban szerzett jövedelmek között borvidékenként és a
5
5
A z e u r ó p a i b o r t e r m e l ő k á t l a g o s j öve d e l m e 2 0 0 3 − b a n a b o r t í p u s a s z e r i n t
Az EU-15-ök átlaga (bortermelésre szakosodott gazdaságok)
35 000 €
Asztali Minőségi
30 000 € 25 000 € 20 000 € 15 000 € 10 000 € 5 000 € 0€
ES
FR
IT
DE
EL
LU
AT
Forrás: DG AGRI – RICA (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság – Mezőgazdasági számviteli információs hálózat)
6
PT
Európai Bizottság
6 Kérdések és válaszok az európai borágazat reformjával kapcsolatban Sürgős-e a bor-KPSZ megreformálása?
És melyek a főbb gyengeségei?
A válasz egyértelműen igen. Számos mutató jelzi, hogy a helyzet kritikus: a fogyasztás csökkenése, a behozatal megugrása, amely olyan mértékű, hogy az Unió a menynyiséget tekintve hamarosan nettó importőrré válhat, a strukturális feleslegek, a rendszeressé váló lepárlások, a jövedelmek hanyatlása. Félő, hogy amennyiben nem kerül sor gyorsan a bor-KPSZ mélyreható átalakítására, a rendszer visszafordíthatatlanul válságba kerül.
Mindenekelőtt a strukturálisan kiegyensúlyozatlan piac és a túl sok – felvevőpiaccal nem rendelkező – bor, amelyek a szőlő- és bortermelők jövedelmének drasztikus csökkenését idézik elő, és tárolást, valamint lepárlás általi megsemmisítést tesznek szükségessé. E strukturális felesleg kialakulásának az az oka, hogy a termelés egy része nem igazodik az átalakulóban lévő borpiachoz. Habár számos, a technikai fejlődés élvonalát képviselő és a fogyasztók igényeire odafigyelő termelő nagy sikerrel veszi fel a versenyt a piacon, általánosságban az európai boroknak az „Újvilág boraival” szembeni versenyképessége egyre nagyobb mértékben csökken; az utóbbiak állandóbb minőségűnek és a fogyasztók egy részének ízléséhez egyértelműen jobban alkalmazkodónak tűnnek mind Európában, mind pedig a világ más részein.
Fel kell vértezni az ágazatot, hogy megszerezhesse az őt megillető részt a világpiacon, és visszahódíthassa az európai fogyasztókat. Ennek érdekében áttekinthetőbb kínálatot kell biztosítani fogyasztóink számára, teljes mértékben figyelembe véve az átláthatóság és a tájékoztatás iránti jogos igényeiket. Bulgáriának és Romániának – két jelentős bortermelő országnak – az Unióhoz való közelgő csatlakozása még hangsúlyosabbá teszi a reform sürgősségét.
Milyen előnyökkel bír az európai bortermelés? Az Európai Unió világelsősége vitathatatlan: az Unió a legnagyobb termelő, a legnagyobb fogyasztó, a legnagyobb exportőr és a legnagyobb importőr is egyben. A szőlő- és borágazat objektív elemzése azonban ahhoz a meglepő paradoxonhoz vezet, miszerint az ágazatot folyamatosan egyszerre jellemzik erősségek és gyengeségek. Az erősségek közé tartoznak a következők: a hagyományok és a kiváló minőségű terméket garantáló ezeréves szakértelem, a több mint másfél millió gazdaság, amelyek jelentős számú munkahelyet biztosítanak a vidéki térségekben, a tájak értékeinek kiemelése és a borvidékek népszerűsítése. A borágazat jelentős előnyöket nyújthat, feltéve hogy sikerül felülkerekednie a gyengeségein.
Konkrétan mit javasol a Bizottság? Annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az ágazatnak a problémák gyors megoldásához és világelsőségének megszilárdításához, a Bizottság az európai szőlő- és bortermelésre vonatkozó támogatási rendszer alapvető átalakítását javasolja. E célból tovább kell fejleszteni azokat az intézkedéseket, amelyek hatékonysága bebizonyosodott, új intézkedéseket kell bevezetni, egyes intézkedéseket egyszerűsíteni kell, azokat pedig, amelyek eredménytelennek bizonyultak, hatályon kívül kell helyezni. A megtartandó és továbbfejlesztendő intézkedések közé a szerkezetátalakítási támogatás és a vidékfejlesztési intézkedések tartoznak. Annak érdekében, hogy a különböző régiók helyzete közti különbségeket jobban figyelembe lehessen venni, a Bizottság javasolni fogja nemzeti keretek megállapítását, ami lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a pénzeszközöket a számukra legmegfelelőbb intézkedések végrehajtására használják 1
fel. Valamennyi szabályozási intézkedést (a borászati eljárásokra, a borok minősítésére, a címkézésre vonatkozó szabályokat) egyszerűsíteni, korszerűsíteni és pontosítani kell a fogyasztói igények jobb kiszolgálása érdekében. A piaccal kapcsolatos intézkedések (lepárlások, magántárolás, a must felhasználásához nyújtott támogatás) ezidáig jelentős részt emésztettek fel az ágazat számára elkülönített költségvetésből, anélkül, hogy elősegítették volna a szükséges mennyiségi és minőségi kiigazítások végrehajtását. Ezeket az intézkedéseket meg kell szüntetni. Végül boraink versenyképességének növelése céljából helyénvaló a lehető legrövidebb időn belül megszüntetni egyes – versenytársainknál egyébként nem is létező – termelési korlátozásokat, nevezetesen a telepítési jogok korlátozására vonatkozó rendszert és az új telepítések tilalmát. A Bizottság ugyanakkor javasol egy olyan lehetőséget, amelynek értelmében ez a rendszer átmenetileg fennmaradna annak érdekében, hogy végre lehessen hajtani egy, a tőkék önkéntes alapon történő kivágására irányuló, az ágazat elkerülhetetlen strukturális kiigazítását lehetővé tévő nagyszabású programot.
Hogyan lehet megfelelőbb módon kielégíteni a különböző borvidékek szükségleteit? A Bizottság nemzeti költségvetési keretek kiutalását javasolja a szubszidiaritás elvének megerősítésére, azaz a „hazai terepen” történő döntéshozatal elősegítése érdekében. Így minden egyes tagállamnak lehetősége lenne arra, hogy – az új bor-KPSZ által meghatározott kereteken belül – saját szükségleteinek megfelelő programot dolgozzon ki. E nemzeti költségvetési keretek többek között a válsághelyzetek vagy az időjárási események kezelésére irányuló intézkedések finanszírozására szolgálnának. Ezenkívül az egyes tagállamok által elfogadott tervek részét képeznék a szerkezetátalakítási támogatások is.
2
Milyen javulások várhatók a borászati eljárások vonatkozásában? Annak érdekében, hogy az uniós termelők egyenlő esélyekkel vehessék fel a versenyt a harmadik országokbeli termelőkkel, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által nemzetközi szinten jóváhagyott borászati eljárások alkalmazása a közösségi termelők számára is engedélyezett lenne, bizonyos korlátozások fenntartásának lehetősége mellett a minőségi borok esetében, így biztosítva azok sajátosságainak és eredetiségének megőrzését. A javaslat értelmében a borászati eljárások engedélyezési folyamata a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozna, mégpedig az eljárások gyorsabban végbemenő korszerűsítésének és az e területen születő technikai vívmányok azonnali bevezetésének biztosítása érdekében.
Betiltják-e a cukor borhoz való hozzáadását (a chaptalozást) vagy az alkoholtartalom növelésére szolgáló egyéb módszerek alkalmazását? A chaptalozás, avagy a bor cukortartalmának répacukor hozzáadásával történő növelése, valamint a sűrített szőlőmust borhoz való hozzáadása egyaránt a borok alkoholtartalmának növelésére szolgál. Mivel a másodikként említett módszer, amelyet főként a dél-európai országokban alkalmaznak, költségesebb, mint a szárazcukrozás, a közösségi költségvetés támogatást nyújt a mustfelhasználáshoz. És mi ennek az eredménye? Háromszoros kár a borágazatra nézve: jelentős költségvetési teher, az alkoholtartalom-növelés indokolatlan elterjedése olyan régiókban, ahol korábban ezt a gyakorlatot nem alkalmazták, és a termelés fokozására való ösztönzés. A Bizottság által tervezett intézkedések nagyon egyszerűek: a mustfelhasználáshoz nyújtott támogatás megszüntetése, a cukor hozzáadásával történő alkoholtartalom-növelés betiltásával párhuzamosan. Mindez visszaszorítaná az alkoholtartalom növelésére szolgáló módszerek túlzott alkalmazását, és lehetővé tenné az alacsonyabb alkoholtartalmú borok iránti fogyasztói kereslet jobb kiszolgálását.
Megszabják-e külső tényezők a reformot? Nem, hiszen korábban már számos erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy rendszerünket összeegyeztessük nemzetközi kötelezettségeinkkel. A földrajzi jelzések oltalmára és a címkézésre vonatkozó egyes szabályokat azonban felül kell vizsgálni a WTO rendelkezéseinek való jobb megfelelés érdekében.
Szükséges-e belefoglalni a bort a megreformált KAP-ba? A Bizottság véleménye szerint szükség van arra, hogy a bor-KPSZ-t a 2003 és 2005 között megreformált KAP általános célkitűzéseinek, különösen a megfelelőbb piaci orientációra vonatkozó követelménynek a figyelembevételével megreformálják. Nem feltétlenül szükséges azonban a megreformált KAP valamennyi eszközét alkalmazni a borra. A megreformált KAP legfontosabb újítása a termeléstől függetlenített egységes támogatási rendszerhez kapcsolódik, amely két fontos előnyt egyesít magában: a teljes rugalmasságot a termelési tevékenységek megválasztását illetően, és a WTO rendelkezéseinek (zöld doboz) való tökéletes megfelelést. Egy ilyen rendszernek a szőlő- és bortermelés támogatása érdekében történő bevezetése nagyon nehezen lenne kivitelezhető. A megreformált KAP egyes további rendelkezései ugyanakkor a borágazatban is alkalmazhatóak lennének, ilyenek például a környezet fokozott tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel és a borvidékek vidékfejlesztési szükségleteinek nagyobb mértékű figyelembevételével összefüggő intézkedések.
Mely intézkedéseket finanszírozzák az EU borpiaci rendtartásának jelenlegi költségvetéséből?
• 63 %-ot intervenciós intézkedésekre használtak fel: 40 %-ot képviseltek a különböző lepárlási intézkedések és az alkohol-közraktározás közvetlen és közvetett költségei (506 millió €), 16 %-ot képviselt a szőlőmustfelhasználás támogatása (198 millió €), s ide tartozik még a bor és a must magánraktározásának támogatása (5 %, azaz 70 millió €) és az export-visszatérítés (1 %, vagyis 17 millió €). • A szőlőültetvények kivágásának támogatása csak 31 millió eurót tett ki (1993-ban ez az adat még több, mint 400 millió volt), az EU borpiaci költségvetésének kevesebb, mint 2 %-át.
Csökken vagy nő a borágazat céljaira elkülönített költségvetés? A Bizottságnak nem megtakarítások elérése, hanem a jelenlegi költségvetés jobb felhasználása a célja. A bor-KPSZ reformja költségvetés-semleges lesz. A pénzeszközök felhasználása terén viszont radikális változások lesznek, e változások nevezetesen a következők: a lepárlásra és a mustfelhasználás támogatására előirányzott összegek törlése a költségvetésből; a támogatások összpontosítása az ágazaton belüli szerkezetátalakításra, amely az iparág modernizációjában valódi mozgatóerő szerepét hivatott betölteni. Jelenleg a borágazat céljaira szánt kiadások az összes mezőgazdasági termelő számára és e termelők valamennyi mezőgazdasági termékére nyújtott támogatásokra előirányzott költségvetési összegnek a 2,5–5,5 %át teszik ki, az adott évtől függően. A bor-KPSZ 2005. évre szóló költségvetése 1,2 milliárd euró, amelynek 35 %-a a szerkezetátalakítási program finanszírozására szolgál, 65 %-a pedig valamennyi intervenciós intézkedés (mint például a lepárlások, a tárolás, az alkoholtartalom növeléséhez nyújtott támogatások) költségeinek fedezésére.
A 2005-ös kiadások összesen 1 269 millió eurót tettek ki, s következőképpen oszlottak meg: • 35 %-ot tesznek ki a 2000-ben indult szerkezet-átalakítási program kiadásai (446 millió € 2005-ben);
3
Bevonta-e a Bizottság a szakmai köröket javaslatai megvitatásába? Igen. A 2006. február 16-án megtartott szeminárium alkalmával a Bizottság valamennyi érdekelt felet bevonta a helyzet mérlegelésébe: nemcsak a termelőket, a feldolgozókat, a kereskedőket és a forgalmazókat, hanem a fogyasztókat, az egészségügyi és környezetvédelmi szakembereket, a borvidékek választott képviselőit stb. A Bizottság szolgálatai ezenkívül szoros együttműködést alakítottak ki a legfontosabb érintett szakmai egyesületekkel: a borászati tanácsadó bizottság tagjaival, a COPA-COGECA-val (Comité des Organisations Professionelles Agricoles de l’Union Européenne – Confédération Générale des Coopératives Agricoles de l’Union Eurropéenne, azaz az Európai Unió Mezőgazdasági Szakmai Szervezeteinek Bizottsága – az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége), a Bortermelő Vállalatok Európai Bizottságával (CEEV), valamint számos további európai és nemzeti szervezettel.
Mikorra várható a borágazat új rendszerének elfogadása? A borpiac közös szervezésének (bor-KPSZ) reformjára vonatkozó tervezet elfogadása részét képezi a Bizottság 2006. Évi munkaprogramjának: közleményének a Tanácshoz és a Parlamenthez történő benyújtását (2006. június 22.) követően, illetve az annak nyomán folytatott viták fényében a Bizottság 2006 végén beterjeszti jogalkotási javaslatát.
Ki dönt majd a bor-KPSZ reformjáról? Mivel a közös agrárpolitika nem tartozik az együttdöntési eljárás hatálya alá, a bor-KPSZ reformjának elfogadására a konzultációs eljáráson keresztül kerül sor, mely eljárás a Miniszterek Tanácsára ruházza a döntés jogát, és konzultációs szerepet biztosít az Európai Parlament számára, amelynek véleményét mindazonáltal nem hagyhatják figyelmen kívül a tagállamok. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a véleményét is kikérik. 4
A reformra vonatkozó javaslat Miniszterek Tanácsa általi elfogadásához hármas többségre lesz szükség: a szavazatok többségére (232 szavazatra a 321-ből), továbbá a tagállamok többségére (ez 25 tagállamból legalább 13-at jelent), avagy az európai uniós népesség legalább 62 %-át képviselő többségre. Következésképpen nem jöhet létre megállapodás a jelentős bortermelő országok támogatása nélkül.
A reform valóban a jogszabályok egyszerűsödéséhez vezet? A Bizottság kötelezettséget vállal minden lehetséges egyszerűsítés végrehajtására. Az egyszerűsítés azonban nem történhet a rendszer hatékonyságának a rovására. A Bizottság javaslatában foglaltak, különösen a termelési feltételekre, a borászati eljárásokra és a címkézésre vonatkozó indítványok kétséget kizáróan lehetővé fogják tenni egy következetesebb és egyszerűbb politika bevezetését.
