Egy felületelem megvilágítása az általa "látott" féltér által

A VIZUÁLIS KÖRNYEZET

3

Saját fénnyel rendelkező felületek Mesterséges világítótestek A belsőtér használata során a lámpák nem képezik a látás tárgyát, saját fénysűrűségükre jellemző, hogy: a fénysűrűségértékek változnak a nézés irányával, általában nem színes fényűek. Bevilágítók Oldalvilágítók (ablakok, transzparens falak) nagyobb valószínűséggel kerülnek a látótérbe, mint a felülvilágítók. A külső térrel biztosított vizuális kapcsolat során a kintről érkező természetes fény mennyisége és minősége is szükségszerűen változik. Képernyők, monitorok A képernyők rendeltetésszerűen a látás tárgyát képezik. Fénysűrűségük bizonyos határok között a készülékről szabályozható. Monitorok saját fényének változtatása szorosan véve nem tartozik a belsőtér alakításának körébe. A felületelemet megvilágító környezet: "a látott féltér" A vizuális környezet minden felületeleme az általa "látott féltérről" kap megvilágítást. A "látott féltér" minden egyes pontja részt vesz a megvilágításban (a fénysűrűség és relatív helyzet határozza meg mértékét). A felületelem egy adott megvilágítását igen sokféle "féltér-fénysűrűség" eloszlással lehet elérni.

Egy felületelem megvilágítása az általa "látott" féltér által

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


4

A felületelemet megvilágító környezet: "a látott féltér" Kisebb fénysűrűségű, de nagyobb felület ugyanazt a megvilágítást eredményezheti, mint nagyobb fénysűrűségű, de kisebb felület. Adott fénysűrűségű felületelem annál nagyobb megvilágítást eredményez, minél meredekebben éri a fénye a felületet.

A "látott féltér" részek súlyozott szerepe a felületelem megvilágításában A mesterséges fényforrások, illetve bevilágítók szükségszerűen nagyobb fénysűrűségűek, mint a többi felület. A megvilágítás minőségét a felületelemek tulajdonága – színösszetétele - is meghatározza.

A felületelem megvilágításának minősége

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


5

A vizuális környezet A vizuális környezet összefüggő egység: 1. alakítja a belsőtér részeinek megvilágítását, 2. azt, hogy mit és hogyan látunk, 3. egységet alkot a vizuális információ-szolgáltatás szempontjából. A teljes belsőtér alakítja a megvilágítást A belsőtér egyes felületelemeinek megvilágítását az általa látott, más-más féltér felületei szolgáltatják. Közvetlenül vagy közvetve minden felületelem megvilágításában részt vesz minden más felületelem.

A teljes belsőtér szolgáltat információt A belsőtér minden egyes része lehet a látótér része és láthatósága olyan mértékben fontos, amilyen mértékben az általa hordozott vizuális információra a belsőtér használata során igényt tarthatunk. A belsőtéri funkcióból eredő vonatkozási felületek megfelelő megvilágítása önmagában nem elegendő. A vizuális környezet (háttérinformáció) egyéb részeinek megvilágítását is megfelelő módon kell biztosítani.

A teljes belsőtér alakítja azt, amit és ahogyan látjuk A belsőtéri vizuális információszerzést két fontos körülmény befolyásolja: 1. "mit látunk" és 2. "hogyan látunk".

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


6

"Mit látunk?" A belsőtér számottevő részének szerepe van abban, hogy mit látunk, hiszen a megvilágításért a "látott féltér" felelős. Ha a látás tárgya sík, annak megvilágításáért a belsőtér jelentős része felelős. Ha a látás tárgya háromdimenziós, a teljes belsőtér befolyásolja a megvilágítást

A belsőtér láthatóságot alakító részei "Hogyan látunk?" Ezt meghatározza az, hogy milyen a látóteljesítményünk az adott környezetben (a látótér átlagos fénysűrűsége, mely arányos a féltér által eredményezett megvilágítással). A látótér átlagos fénysűrűségét (azaz látóteljesítményünket): az aktuális nézési irányra merőleges féltér alakítja, mely szintén a belsőtér nagy részét jelenti. Az interreflexiók miatt gyakorlatilag a teljes belsőtér befolyásolja a látóteljesítményt.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


7

Vizuális környezet mint egység A belsőtér olyan vizuális egység, melynek minden részlete befolyásolja az egészet. Egyes részleteknek – vonatkozási felületeknek – kiemelt szerepe van, de a használat összetettsége miatt a teljes belsőteret egységesen kell kezelnünk a vizuális környezet ill. komfort alakítása során. A világosabb (nagyobb reflexiós tényezőjű felületekkel rendelkező) belsőtérben azonos megvilágítás nagyobb fénysűrűségeket eredményez. A fentiek miatt jobb lesz a tér és részleteinek láthatósága is.

Az érzékelt felület A külsőtérben egyenletes megvilágítás fordul elő leggyakrabban, látásunk is e mellett alakult ki. A belsőtéri felületek homogén, jó minőségű megvilágításának feltételezése egy burkolt használói igényt is jelent. A belsőteret alkotó felületeket homogén, egyenletes megvilágítással képzeljük illetve tervezzük: mennyezet, oldalfalak, padló, bútorozás, berendezési tárgyak és használati eszközök. A valóságban a belsőterek nem egyenletes megvilágítása szükségszerű: homogén felület megjelenése egyenlőtlen vagy "foltos" lesz, inhomogén felület megjelenése torzultan követi a felület mintázatát. Belsőtéri környezetünket a helyiség felületeinek megválasztásával és a megvilágítással egyaránt tudjuk alakítani. Egy passzív felületelem L(λ) fénysűrűsége: a felület ρ(λ) fényvisszaverésével és / vagy τ(λ) fényáteresztésével, valamint az E(λ) megvilágítással változtatható.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


8

Mennyiségi oldalról tekintve a belsőtér fénysűrűsége a megvilágítással szélesebb határok között változtatható. A belsőtérben előforduló anyagok reflexiós tényezője fekete, ρ ≈ 5% és a fehér ρ ≈ 90% tartományban változik, kb. 1:20 arányban, a belsőtérben előforduló megvilágítás értéke 0 és néhány 1000 lux között változhat. Minőségi oldalról tekintve a belsőtér színei a felület minőségi jellemzőivel változtathatók. A felület minősége a színtelen és az érzékelhető több millió színárnyalat között változhat szabadon (világításra – túlnyomórészt - fehér fényt használunk). Egy felületelem érzékelése abban az esetben lehetne "zavartalan", ha a látótér teljesen homogén lenne. Az inhomogén környezet részleteit a látótér többi részéhez viszonyítva érzékeljük, azaz a felületelemek érzékelése viszonylagos. Az érzékelt végeredményt befolyásolják észlelésünk sajátosságai: fénysűrűség kontraszt, színkontraszt, fénysűrűség konstancia, világosság kontrasz, világosság illúzió, színkonstancia. Az érzékelt felület A "szokásosan" kialakított belsőterek esetén a megvilágítás eltérései észrevétlenek. Ha a megvilágítás egyenlőtlensége észrevehető mértékű: a homogén felületek fénysűrűsége egyenlőtlen lesz, az inhomogén felületek különbségei torzulnak a megvilágítás egyenlőtlenségét követve. Az emberi észlelés sajátosságai miatt az egyenlőtlen megvilágítás okozta torzulás nem lesz azonos mértékű a megvilágítás egyenlőtlenségével.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


9

Fénysűrűségarányok észlelése Látásunk során a fénysűrűség eltéréseket nem línerárisan, hanem logaritmikusan érzékeljük, a belsőtéri vizuális komfortot is e szerint kell kialakítanunk. "Valódi" fénysűrűségarányok: amit a műszer mér

"Érzékelt" fénysűrűségarányok: amit a látás során észlelünk A fénysűrűségarányok logarotmikus észlelésének két fontos következménye van. 1.

Az egyenlőtlenül megvilágított felületeket – bizonyos határokon belül homogén megvilágításúnak érzékeljük.

2.

A látótérben egyidejűleg jelenlevő, nagymértékű fénysűrűség-különbségeket szintén tompítva érzékeljük. A fentiek segítik a vizuális komfort megvalósítsát.

Az érzékelt felület Az egyenletes megvilágítás annál könnyebben teljesíthető, minél kisebb a funkcionális egység felülete. Kisebb belső terek esetében nem feltételnül tudjuk a nagyobb felületeket egyben látni. Minél nagyobb a felület, annál inkább csak tudatos megvilágítás eredményeként jöhet létre az egyenletesnek tűnő megvilágítás.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


10

Az érzékelt felület Az egyenletes megvilágítással kapcsolatban két igényt kell feltétlenül külön választani. 1. Egy funkcionális egység (asztallap, tábla, kép) egyenletes megvilágítása. Egy adaptációs szintnek megfelelő átlagos fénysűrűség mellett, egy (látótéren belüli) felület megjelenése akkor torzulásmentes, ha a vizsgált felületen a fénysűrűségeltérés (megvilágítás-eltérés is) – az adaptációs szintnek megfelelő fénysűrűséghez képest - kb. 20%-os értékén belül van. 2. A belsőtér különböző részein lévő azonos rendeltetésű egységek közel azonos mértékű megvilágítása. Egy adaptációs szintnek megfelelő átlagos fénysűrűség mellett egy "nagyobb" (látótérbe nem befoglalható) felület megjelenése akkor torzulásmentes, ha a vizsgált felületen a fénysűrűségeltérés (megvilágítás-eltérés is) – az adaptációs szintnek megfelelő fénysűrűséghez képest - kb. 50%-os értékén belül van. Az azonos rendeltetésű egységek közel azonos mértékű megvilágítását akkor tudjuk megfelelő mértékben biztosítani, ha az 'ε' egyenletességi tényező ε ≥ Emin / Eátl megengedhető értéke 1/10 – ½ között alakul (pl. folyosón: 1/10, színpadon: ½).

Egyenlőtlen fénysűrűségű felület érzékelése

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


13

A láthatóság és a környezet kapcsolata A látás tárgyának érzékelését a háttér fénysűrűsége kiemelt módon befolyásolja. A háttér összetevői: nem átlátszó, passzív felületek, átlátszó passzív felületek, áttetsző passzív felületek, aktív felületek. Nem átlátszó, passzív felületek A belsőtér nagy részét nem átlátszó, passzív, matt felületek alkotják. Fénysűrűség értékeik várhatóan 0 és 1000 cd/m2 tartományban mozognak, gyakorlatban a használati idő nagy részében 10 és néhány 100 cd/m2 között vannak.

Átlátszatlan matt felületek fénysűrűsége

L=!"E/#

Átlátszatlan matt felületek fénysűrűsége (reflexiós tényező 10-90%, megvilágítás 100-2000lx esetén)

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


15

Áttetsző, passzív felületek Bevilágítók, amennyiben fényáteresztő felületük: áttetsző (pl. tejüveg, áttetsző műanyag), áttetsző benapozásvédelemmel ellátott (függöny, reluxa, roló) Transzparens falak és válaszfalak is említhetők itt. E felületek fénysűrűsége két részből adódik: saját belsőtérből jövő megvilágításból illetve külsőtérből jövő megvilágításból. Nappal a külsőtérből érkező természetes megvilágítás sokkal nagyobb, mint a belsőtéri világítás.

L=!"E/#

Áttetsző matt felületek fénysűrűsége (transzmissziós tényező 10-70%, külső megvilágítás 0-100.000lx esetén). Aktív felületek A belső vizuális környezet aktív felületei: a mesterséges világítás világítótestjei ("lámpák"), a bevilágítókon (ablakokon) keresztül látható világos külsőtér (nap, égbolt, terep), képernyők, monitorok. Saját fénysűrűség értékeik igen széles határok között változhatnak.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


17

Fénysűrűségek a belsőtérben

A látás tárgyának jellemző fénysűrűsége: Passzív felületű tárgy fénysűrűsége kisebb, mint 800 cd/m2. Aktív felületű tárgy fénysűrűsége kisebb, mint 100 cd/m2. A háttér max. fénysűrűsége: Nap: 2 ezer millió cd/m2

A háttér fénysűrűségének hatásai A háttér fénysűrűsége befolyásolja a tárgy láthatóságát és a vizuális komfortot: hatással van az aktuális látásteljesítményre (látásélesség, kontrasztérzékenység, vizuális feldolgás gyorsasága). A háttér tárgyhoz viszonyított fénysűrűsége és színe hatással van a tárgy láthatóságára és érzékelt megjelenésére.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


19

Kápráztató fénysűrűségek A káprázás minden esetben a szemlélő-nézett tárgy ill. látótérben létezhet és értékelhető: Kisfelületek kápráztató hatása, Nagyfelületek kápráztató hatása, Tárgytól eltérő fénysűrűségek hatása. Kisfelületek kápráztató hatása Világítótestek és a fényes, átlátszatlan felületek, ha azokon a lámpák tükröződnek. Szerepük nem jelentős, mert a látótér nagyon kis részét képezik (kb. 0,3 m2 felületű lámpatest 5m-ről a látótér 0,2-0,5 m2-ét teszi ki).

Káprázást okozó fénysűrűség határértékek (Az ábra értékei az aktuális nézési irányra értelmezhetők)

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


20

Kisfelületek kápráztató hatása 1. A káprázás szempontjából a látótérnek gyakorlatilag veszélyt hordozó része a vízszintestől mért 45°-on belüli a kritikus tartomány. 2. A fényes átlátszatlan felületek a világítótestekkel azonos mértékben lehetnek kápráztatók, mert fénysűrűségük akár 10-50%-a is lehet a rajtuk tükröződő fényforrások fénysűrűségének. 3. Valamennyi fényforrás valamilyen mértékű káprázást okoz, ha a kritikus nézési tartományban látható. 4. Az izzólámpa és a fémhalogén lámpa okozhat elfogadhatatlan káprázást a látótérben vagy tükröződő felületen. 5. A lámpatest korlátozhatja a fényforrás kápráztató hatását.

Nagyfelületek kápráztató hatása Bevilágítókon át látható nagy fénysűrűségű külsőtér. Bevilágítók, ha az üvegezésük (vagy a kapcsolódó szerkezetek, mint pl. függöny) áttetsző, azaz transzlucens. Fényes nagy kiterjedésű felületeken (pl. padló, vízfelület) tükröződhet a természetes világításból eredő nagy fénysűrűség (ablak). Nagy felületek kápráztató hatásának jellemző körülménye, hogy az aktuális kápráztató elem az adaptációs szint meghatározásában jelentős szerepet tölt be (a nagy fénysűrűségű felület a látótér jelentős részét képezi). A kb. 2-4 m2 felületű ablak kb. 3-5 méterről a látótér 7%-át is képezheti, továbbá az ablakok legtöbbször szemmagasságban vannak. 1. A kápráztató hatás annál nagyobb, minél nagyobb a bevilágító mérete, és azon minél több fény érkezik a belsőtérbe. 2. Az adaptációs szint attól függően változik, hogy milyen közel van az adott nagy fénysűrűségű felület (ha közelebb van, a látótér nagyobb részét képezi). 3. Természetes világítás esetén a káprázást okozó hatás folyamatosan változik a nappalok során.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


22

Tárgy sötétebb háttérrel A látás tárgya hangsúlyt kap, csökken a látótér átlagos fénysűrűsége. Ez utóbbi hatás sokkal gyengébb, mint az első, azaz érdemben nem eredményez kitűnően rosszabb láthatóságot.

Tárgy világosabb háttérrel A háttér elnyomja a látás tárgyát, növeli a látótér átlagos fénysűrűségét. Ez utóbbi hatás sokkal gyengébb, azaz érdemben nem eredményez kitűnően jobb láthatóságot. A mindennapi gyakorlatban a világos környezet képezi a kevésbé kezelt problémát.

A tárgyétól eltérő fénysűrűségek hatása Reális cél az, hogy a háttér ne legyen a tárgytól zavaró mértékben eltérő, azaz a környezet nem tűnik túl sötétnek, ha az átlagos fénysűrűsége nem kisebb, mint az adaptációs fénysűrűség 30%-a. A környezet nem tűnik túl világosnak, ha az átlagos fénysűrűsége nem nagyobb, mint az adaptációs fénysűrűség 3-szorosa (egyes kutatások szerint 5-szöröse). Általános esetben az tűnhet kedvezőbb stratégiának, ha a környezet nem világosabb a látás tárgyánál. Ennek azonban nem biztos, hogy minden esetben célszerű érvényt szerezni, hiszen a belsőtér összetettsége miatt pl. egy sötét fal elősegítheti egy kép láthatóságát, ugyanakkor csökkentené a belsőtér egyéb részének megvilágítását. A színes környezet hatása összetett probléma. Minél hasonlóbb a tárgy és környezetének színvilága, annál kisebb a környezet hatása. Egy tárgy környezetének színeit nem szabad csupán a tárgy láthatósága szerint kialakítani, hiszen a belsőtér teljes megítélsét is figyelembe kell venni.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


24

Passzív tárgy átlátszó háttérrel A környezet passzív és átlátszó eleme lehet pl. egy transzparens fal, ablak, felülvilágító, esetleg függöny, reluxa, stb. A viszonylag nagy felületű ablak egy takaratlan fénycső fénysűrűségének sokszorosa lehet. A nappalok során a bevilágítókat csökkentett fényáteresztésű, ill. fényt szóró rendszerrel ellátva lehet a tárgy láthatóságát javítani.

Az átlátszó háttér fénysűrűségének változása a felület külső megvilágításától függően A gyakorlatban a külsőtéri megvilágítás 0 és néhány 10 ezer lux között változik. Szélső esetben kb. 5% fényáteresztéssel kell, hogy rendlekezzen az az átlátszó felület, mely a legmagasabb kültéri megvilágítás esetén is megfelel. Az átlátszó felületek fényáteresztésének szabályozhatósága alapvető fontosságú. Lehetőség szerint el kell kerülni a transzparens hátteret, ill. törekedni kell arra, hogy a látás középpontjától távol kerüljenek. Speciális eset az, amikor a háttér víztükör (pl. medence). A víztükör, a medence oldalfai és a víztömeg is befolyásolja a láthatóságot, mindez pedig a vízfelszín megvilágításával arányos. A medence fénysűrűségének növelésére a megjobb megoldás az, ha vízalatti világítást használunk (kb. 1000 lm/ m2 fényáram beépítése ajánlott).

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


25

Passzív tárgy átlátszó háttérrel

Vízfelület megjelénse víz alatti megvilágítással és anélkül Aktív tárgy nem átlátszó háttérrel A tárgy lehet képernyő, monitor vagy vetített kép. Itt is kedvező az, ha a háttér nem túl sötét vagy világos, azaz: 0,3 Ltárgy< Lháttér< 3 Ltárgy Optimális esetben a világítás csak a hátteret éri, a tárgyat nem – a számítógépes munkahelyek kialakítása körültekintést igényel. Vetített kép esetén elegendő korlátozott 20-30 lx megvilágítás a belsőtérben.

A képernyő és a kiegyensúlyozott háttér fénysűrűség-változása a megvilágítástól függően

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


27

Tárgy és háttere Belsőtéri vizuális komfort megvalósítása szempontjából legkönyebben kezelhető eset az, amikor a passzív tárgy és az átlátszatlan háttér fénysűrűségét egyedül a belsőtéri megvilágítás alakítja. Minél több összetevő vesz részt a fénysrűsűségek alakításában, annál bonyolultabb a tárgy megfelelő láthatóságának biztosítása.

Mozgó tárgy és háttere

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


29

A világító külsőtér Fénysűrűségét és színét nem áll módunkban befolyásolni. Hatását a bevilágító szerkezetének τ bevilágító fényáteresztése csökkenti.

Világítótest Fénysűrűségét és fényének minőségét is befolyásolni tudjuk: • fényforrás választása, • lámpatest választása, • világításmód választása.

Képernyők Fénysűrűségét csupán az Eb belső megvilágítással tudjuk befolyásolni. Saját fénysűrűségük és a képernyő reflexiós tényezője állandónak tekinthető.

A vizuális tér komponensei • Építész térformálás • A belsőtérben lévő felületek, anyagok jellemzőinek, fényvisszaverésének és fényáteresztésének (ρ, τ) célszerű megválasztásával, és • a felületek, az adott belsőtérből eredő megviágításának (Eb) alakításával történhet.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


32

Tervezési döntéshozatal: Dönteni kell arról, hogy egy felület vagy anyag mennyire világos (ρ reflexió és/vagy τ transzmisszió). Dönteni kell a felületek és anyagok színéről, színezetéről, színdússágáról, világosságáról. Dönteni kell arról, hogy a felület matt vagy fényes legyen, azaz miként szórja a fényt.

A tervezési döntéshozatal során célszerű a helyiség, mint a legnagyobb és a részeket befoglaló egészből kiindulva haladni a kisebb részletek felé.

A belsőtér határoló felületei A határoló felületek látással kapcsolatos szerepe sokrétű: 1. meghatározzák a helyiség méreteit, formáját, arányait, 2. meghatározzák a belsőtér egészének világosságát vagy sötétségét, színtónusát, 3. meghatározzák a természetes világítás lehetőségeit és korlátait, d.alapvetően meghatározzák a belsőtér esztétikai megjelenését. A határoló felületek vizuális információszerzés során a háttér szerepét töltik be. A belsőtér formája, mérete, arányai Alapvető, elsődleges igény a helyiségben történő tájékozódás: • normál látású személyek esetében egy helyiségbe érkezve automatikusan, pillanatok alatt történik a tájékozódás, • látáskorlátozottak esetében ez akár perces nagyságrendű feladat is lehet. BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


37

A transzmissziós tényező • Kisebb fényáteresztés esetén kiküszöbölhető a külsőtér kápráztató hatása (de nagyobb üvegfelelület szükséges). • Csökkentett transzmisszió következménye a mesterséges világítás hosszabb üzemideje. • Csökkentett transzmisszió torzított kapcsolatot eredményezhet a külvilággal.

A fényáteresztő anyag színe A természetes fény minősége (színvisszaadása) etalonnak tekintett. Cél azt a belsőtérbe torzítás nélkül beengedni. A vizuális kapcsolatot is rontja a színes üvegezés.

A fényáteresztő anyag fényszórása • A vizuális kapcsolatot erősen befolyásolja a transzlucens (áttetsző) üvegezés, • direkt napfény esetén kápráztathat, • felülvilágítás estén javasolt használata, • a világítás-eloszlásra gyakorolt hatása nem meghatározó. A keret A bevilágító felületének akár 20-50%-a is lehet. Felülete a nagysűrűségű fényáteresztő felület közvetlen környezetét alkotja: előnyös a kisebb kontraszt a keret és az üvegezés között (fehér fényes ablakkeret). Oldalviágítás esetén a látótér középső részében található. Felülvilágítás esetén a keret reflexiójának szerepe kisebb (a látótér szélén van). BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


38

A bevilágítást korlátozó eszközök A külsőtér zavaró hatása jelentkezhet túlvilágítás és káprázás formájában: • átlátszó üvegezés esetén a külsőtér fénysűrűsége égbolt esetén több tízezer cd/m2, Nap esetén millió cd/m2 is lehet. • áttetsző üvegezés esetén maga a bevilágító kápráztathat a külső megvilágítás hatására. A külsőtér zavaró hatása folyamatosan változik: • csak a nappalok egy részében jelentkezik, és • akkor is változó mértékben jelentkezik. A külsőtér zavarása lehet: • túlvilágítás, • kápráztató hatás, • aránytalanul világos háttérhatás. Időben változó transzmissziós tényezőjű bevilágítást korlátozó szerkezet ideális működése:

A maximális zavarás minden épület esetében azonos, a tolerálható zavarás elsősorban a belsőtér rendeltetésétől és használatától függ. A külsőtér a bevilágítón akár 100.000 lx-ot meghaladó megvilágítást eredményezhet, ezért a gyakorlatban igényelt legkisebb szükséges transzmissziós tényező értéke kb. 5%, legnagyobb értéke 100%. A fényáteresztő képesség mechanikus módon történő beállítása szükséges feltétel, de fontos, hogy a beállítás központi vezérléssel történjen. BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE


42

A világítótest elhelyezésének hatása A "nagyfénysűrűségű térrész" minden esetben érdeklődésünk középpontját képezi! A világítótestek üzemen kívül A lámpák kikapcsolt állapotban is a belsőtér részét képezik, azaz valamilyen mértékben részei a vizuális környezetünknek.

BME-ÉSZK-ÉPENERG

FILETÓTH LEVENTE

Egy felületelem megvilágítása az általa "látott" féltér által

Recommend Documents