Egy Életen át kell játszani

MISKOCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZOCIOLÓGIAI INTÉZET

„Egy Életen át kell játszani”

Konzulens: Dr. Szabó – Tóth Kinga

Készítette: Bánk Nikoletta Interkulturális nevelési szaktanácsadó szak

Egyetemi docens

MISKOLC, 2015

1

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés……………………………………………………………………………...3 1.1 A vizsgált probléma aktualitása ………………………………………………..3 1.2 Hipotézis …………………………………………………………………………4 2. Futball - játék – tánc………………………………………………….......................5 3. A sportkultúra történeti áttekintése………………………………………………..8 3.1 Szekularizmus jelenléte a korai időszakban és napjaink labdarúgásában…..8 3.2 Egyenlőség……………………………………………………………………....10 4. A labdarúgás, mint szervezett játékforma ……………………………………….18 5. Foci egy rendszer szolgálatában, annak kulturális meghatározottsága………...20 6. Kisebbségek és a labdarúgás……………………………………………………….24 6.1Grassroots –program Magyarországon………………………………………..25 6.2 Romák jelenléte a sportban………………………………………………….... 26 6.3 Fogyatékosság és a sport………………………………………………………..31 6.4 Szociális érzékenység és labdarúgás…………………………………………...33 7. Összegzés…………………………………………………………………………….37

2

1. Bevezetés

1.1 A vizsgált probléma aktualitása A futballhoz mindenki ért. Valamennyire. Azt hiszem. Aki nem, annak is vannak információi róla. Mai kultúránkban elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon valaki szembe a médiában egy-egy bajnoki mérkőzés beharangozójával, vagy az utcán sétálva ne hallja meg a fiatalok csipkelődését a hétvégi mérkőzésen történtekről. Látva a gyermekeket labdába rúgni nincs olyan ember, akinek ne ülne ki mosoly az arcára. Aztán lassan felnőnek. A példaképek ott lebegnek a szemük előtt. Versengenek, kinek eredményesebb a csapata, ki jobb játékos és miért. A hétköznapokhoz mindez hozzá tartozik. Politizálni nem szeretnék, de annyit talán megjegyezhetek én is, hogy mostanság felnőtt embereknek a magyar labdarúgásról nem feltétlenül pozitív képzeteik vannak. Hogy miért, az egyértelmű. A „beleölt” pénzmennyiség mondhatni sokkal hasznosabb, kézzelfoghatóbb célokra is fordítható volna. A stadionépítések milliárdokat emésztenek fel, a sztárjátékosok – már, ha léteznek hazánkban – milliós fizetései megrökönyödést váltanak ki a hétköznapi emberekben. A médiákban irigylésre méltó, kreált személyiségeket állítanak példaként a lakosság elé, akik frusztrálják a hétköznapok terhei alatt roskadozó embereket. És mindezt miért is? Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az élsport nem feltétlenül a játék öröméről, a gondtalan szórakozásról szól. Épp ellenkezőleg. Óriási munka, befektetett idő, energia, önfeláldozás az egész. Állandó harc. Pályán és pályán kívül, melyet érdekek mozgatnak napjainkban és ezt megelőzően is. Midig az ép hatalmon lévők érdekei, mióta „világ a világ”.

3

1. 2 Hipotézis Ha már szóba került a szórakozás megkérdezném: Kinek mit jelent? Társadalmunk rétegzett, ebből kifolyólag egyes cselekvések nem elégítenek ki mindenkit azonos mértékben. A labdarúgás, ha úgy jobban tetszik, hétköznapi nevén a foci, mindenki számára elérhető, de ez nem azt jelenti, hogy azonos szerepet tölt be mindenki életében. Általánosan elmondható, hogy társasjáték, melynek csoporton belül meghatározott szerepe van. Összetart, függetlenül attól, hogy ebben a nagy társadalmi rendszerben hol helyezkedünk el. „A társadalmi kohézió erősítése a kapcsolatok erősítését követeli meg. A társadalmi kapcsolatok szerveződhetnek vertikálisan és horizontálisan. A hálózati típusú kapcsolatok horizontális

jellegűek,

egyenrangú

felek

bizalmon

alapuló

megegyezésre

és

együttműködésre irányuló kapcsolatai.” (Pankucsi Márta, Bevezetés a szociológiába)

Akár ezzel a néhány sorral is szemléltethetném, hogy mi az én meglátásom szerint a focinak a szerepe az én életemben, és feltételezem másokéban is, még, ha ez sokakban nem is tudatosul. Én hiszem, hogy célt ad a „legkisebbektől” a „legnagyobbakkal” bezárólag sokaknak. Hinni szeretném azt, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, akiknek a foci az egyik meghatározó eszköz a továbblépésre, a társadalmi mobilizáció lehetőségét rejti magában. Ezt kívánom dolgozatomban bemutatni, melyhez a szociológiai, sportszociológiai, és sportpszichológiai szakirodalom feldolgozása mellett interjúkat készítettem olyan személyekkel, akik hátrányos helyzetből indultak, közük van, vagy volt a labdarúgáshoz és saját meglátásom szerint ez a sport volt az a tényező az életükben, ami lehetőséget biztosított az abból való kitörésre.

4

2. Futball - játék - tánc A futball egy játék. Kis túlzással állíthatjuk, hogy a Játékok Játéka. Ahogyan a természetben az Oroszlánt az állatok királyának tekintjük, úgy a Labdarúgást a játékok királyának. Az emberek többsége azt gondolná, hogy csupán biológiai, ösztönöktől vezérelt tevékenység, melyhez esetleg némi lelki tényező is társul. Ennél azért többet jelent. Minden játék jelentőséggel bír, értelmes cselekvés, tehát szellemi tevékenység is egyben. Ez a megállapítás a labdarúgásra is érvényes. (Dr. Fóti, 1995.) A játékokról elmondható, hogy funkcióikat tekintve szerteágazóak. Az ember veleszületett ösztöne a másik személy utánzása. A felgyülemlett feszültséget elmélyült játékkal vezetik le a gyermekek, közben fejlődnek értelemben, mozgáskultúrában. Vajon van-e olyan gyermek társadalmunkban, kinek első játékai között nem volt megtalálható valamilyen gömb alakú tárgy, melyet elejtve megtapasztalhatta annak tulajdonságait? Elgurult, pattant, pattogott, és mikor vissza szerette volna kapni, valamilyen módon jelezte az környezete felé. Erre pozitív vagy negatív visszajelzés érkezett, mely meghatározta, hogy a későbbiekben kezdeményező lesz-e a gyermek vagy passzív marad, mosolyogva közelít a játék felé, esetleg félve, vagy teljesen elzárkózik mindenféle próbálkozástól. Ha jó úton halad, élvezettel teszi meg az első lépéseket a játékszer irányába. Aztán belerúg egyet, kettőt, és ha döcögősen is, de elindul a maga útján. Azon az Úton, mely társas kapcsolatok kialakulásához vezet, kommunikációra késztet, egymás elfogadását segíti elő és tagadhatatlan, hogy időnként konfliktusok forrása is. Egy Úton. Talán hamarabb, minthogy egyedül képes lenne megállni saját lábain. Ha van valaki, vagy valami; aki, vagy ami ebben még támogatja is, akkor könnyebb dolga lesz a későbbiekben. (Bartha, 2008.) „Polgár Alapítvány az Esélyekért, engem rendszeresen támogat ösztöndíjjal, (…) Ők nekik köszönhetem, hogy egyáltalán ide kerülhettem Diósgyőrbe. Ők voltak a tehetségprogram, amiben el kezdtem szerepelni.” (15 éves roma származású fiú, korosztályos magyar válogatott U-16,NBI)

5

Visszatérve a játékhoz, mely egy egész életet átölel nem elhanyagolható, hogy a kamaszkorba érő fiatalok hatalmi vágyukat élhetik ki benne. Megmérettetnek egymással képességekben, erőviszonyokban. Van, aki túllép ezen, mások egy életen át használják céljaik elérésére. A játék tanít. Önfegyelemre, a másikhoz való alkalmazkodásra. Nagy szerepe van a társas együttélés szabályainak elsajátításában. „Az emberi közösség fontos ténykedései mind játékkal vannak átszőve.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 12.o)

A játék különbözik a való világtól. Valami más, melybe szükségszerűen menekülni lehet, melyben megtalálhatja az ember a boldogságot. Az elveszett boldogságot is. A tevékenység végzése során kapja meg kárpótlásként valami helyett azt az érzést, mely hiányzik hétköznapjaiból. Célja a kielégülés valamilyen formája. Ez lehet egy cselekvés végeredménye, maga a feladat végzése, vagy mindkettő együttesen. A

játék

létrejöhet

spontán

folyamatként

vagy

külső

irányítással,

szervezett

tevékenységként. Futballban mindkettő megfigyelhető. Láthatjuk a gyermekeket a grundon kergetni a labdát, sajátos módon alkalmazva a játékszabályokat, melyben az éppen összeverbuválódott csapat tagjai közösen állapodtak meg, és ott a másik véglet a FIFA játékszabályai szerint játszott nemzeti, nemzetközi mérkőzések hada, mely a férfiak többségét vonzza. Egyeseket a pályára, másokat a pálya közelébe, míg megint másokat a képernyő elé. És nem csak a férfiakat. A futball csapatsport, melyben az emberek függenek egymástól, mindenkinek meg van a maga funkciója. Talán nem túlzok, ha futballban megnyilvánuló együttes cselekvést a „labdarúgás társadalmi rendszerének” nevezem. A játékosok, játékvezetők, sportvezetők és technikai személyzet, de akár ide sorolhatnám az utánpótlás korosztály szüleit is, egy – egy feladatot látnak el, különböző alakzatokat alkotva. Hasonlíthatnánk egy tánchoz.

6

„Bizonyára beszélhetünk általában valamilyen táncról, de senki sem képzeli, hogy a tánc az egy egyéneken kívüli képződmény vagy puszta absztrakció. Ugyanazt a táncalakzatot nyilvánvalóan különböző egyének táncolják; de több, egymás felé forduló, egymástól függő, és egymással táncoló egyén nélkül nincs tánc; mint minden más társadalmi alakzat, a táncalakzat is viszonylag független az egyes egyénektől, akik itt és most létrehozzák, ám nem független általában az egyénektől. (…) Ahogy a kis táncalakzatok változnak – hol lassabban, hol gyorsabban -, úgy változnak - lassabban vagy gyorsabban – azok a nagy alakzatok is, melyeket társadalomnak nevezünk.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 126.o)

7

3. A sportkultúra történeti áttekintése

3.1

Szekularizmus

jelenléte

a

korai

időszakban

és

napjaink

labdarúgásában A primitív kultúrákban a sport mai formája nem volt jelen. Különböző fajtái, a futás, birkózás, labdajátékok a szertartások részei voltak, melyeket az istenek számára ajándékként szenteltek. Ennek művelése folyamán a társadalomban meglévő hierarchia megnyilvánulása fontos tényező volt. Férfiak – nők, felnőttek – gyermekek, vezetők és mindenki más meghatározott formában vehettek részt ezeken az eseményeken. A vallási kultuszoknak, az áldozatoknak, melyek akár emberáldozatok is lehettek meghatározott jelentést tulajdonítottak. Az olimpiai játékok is innen eredeztethetőek. Zeusz előtt tisztelegtek, áldását kérték a győzelemért vívott harcra, és magával a sporttal áldoztak előtte. (Dr. Fóti, 1995.) A fejlett társadalmakban is megfigyelhető a futballt körülölelő rituálé. „A televízióműsor, ahol a foci kérdését boncolgatják, a tényleges meccset előkészítő és lezáró szakaszként lehet értelmezni. Mintegy átmenetet képez a meccs előtti és utáni”normális” és hétköznapi, profán rutin és a „rendkívüli”, mérkőzés alatti szent idő között. A kettőnek tehát csak együtt van értelme” (Péter László:„Ha kell, akkor meghalunk a pályán”.A foci, mint jelenség: a mai román labdarúgás, mint szimbólum és társadalmi rítus 7.o)

8

„Érted élek én érted harcolok, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr érted meghalok” A DVTK rendelkezik Magyarországon az egyik legnagyobb szurkolói táborral. Hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre ezrek gyűlnek össze, hogy szeretet csapatukat bíztassák a győzelemért vívott harcban. Még el sem kezdődik az egyik mérkőzés, mikor már a folytatásról, annak különböző lehetőségeiről is szót ejtenek. A csapat éltetése, a rituálé elmaradhatatlan része. A szurkolók, nemre, korra, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül egy egységet képeznek. „Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a DVTK - szurkolók erős miskolci kötődésű, csapatukat nagyon szerető, baráti társaságban szórakozni, kikapcsolódni vágyó mérkőzésre járók. A szokások kialakításában a családi hagyományok, a barátok hatása erős. A szurkolók tudatosan választják a mérkőzésre járást, elégedettek a feltételekkel és a csapattal, de hajlandóak áldozatot is hozni a jobb eredményekért. Remélhetjük, hogy e lokálpatriotizmusuk az élet más területein is kamatoztatható. ” (Bartha György, Társadalmi kohézió és a sport)

A DVTK centenárium című filmben egyik volt játékos, és egyben csapatkapitány egy érdekes történetet mesél el, ami a csapaton belüli összetartást jól példázza. Egy hazai, feljutást eldöntő osztályozó mérkőzést megelőzően az egyik csapattag, vezetői utasítás ellenére kirúgott a hámból. Kisebb összetűzésbe keveredett, melynek szemmel látható nyomai is maradtak. Ez a másnapi mérkőzés kezdetére nem múlt el, így a csapattagok egységesen piros – fehérre festették az arcukat annak érdekében, hogy mentsék társukat, ami sikerült is nekik. Emellett még jól is mutatott, a szurkolók a fanatizmus jelének tulajdonították. Arról nem nyilatkozott, hogy lettek-e következményei a játékosra nézve, de a harci szellemet, az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” csapatszellemet nagyon szépen tükrözi.

9

Egy másik, számomra nagyon emlékezetes jelenség volt a 1998-as labdarúgó világbajnokságon résztvevő Román válogatott, akik mindenki meglepetésére egységesen szőkére festett hajjal jelentek meg a mérkőzésen. Állítólag ez egy fogadás része volt: Ha továbbjutnak a csoportkörből, akkor befestik a hajukat, így szimbolizálva csapat egységüket. Miután Angliát legyőzték nyilvánvalóvá vált, hogy meg van az esélyük a nyolcaddöntőbe jutásra, és ezért tették. Hajuk aranyszínű volt, ennek, és a válogatott eredményességének köszönhetően megérdemelten megkapták az Aranycsapat nevet hazájukban.

3.2 Egyenlőség 3.2.1 Osztályok meghatározottsága A modern sportok kezdetén két tényező volt jelen, mely meghatározta a versenyzés formáit. Mindenki számára elérhető lett a verseny, és mindenki számára azonosak voltak a feltételek. Az osztályok meghatározottsága nem lehetett jelen a küzdelemben. „Az ókori görögöknél a származás kevésbé, a teljesítmény jobban számított, mint a primitív társadalmakban,” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 70.o)

Akadtak kivételek, de ezek többnyire olyan viadalra korlátozódtak, melyek nem ember – ember között zajlottak. „Amíg a római atlétikai sportok a görög mintát követték, elfogadták a versenyben az egyenlőség elvét, de a gladiátorversenyek nyilvánvalóan más elvekre épültek. Az arénában kardosok harcoltak hálókkal és szigonyokkal felfegyverzett emberekkel, és emberek állatokkal küzdöttek.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 70.o)

10

3.2.2 Faji megkülönböztetés Az osztály alapú kizárás mellett a faji megkülönböztetés, ami a legnyilvánvalóbb volt és a XIX. századig meghatározta a sportban való részvételt. Egyes sportágakban a mai napig nyomon követhető ennek jelenléte. „Dél-Amerikában és sok más országban a rasszizmus gátolta a modern sportok fejlődését. Bár 1875-ben az első Kentucky Derbin a 15 zsoké közül 14 néger volt, a feketéket lassan kiszorították e jövedelmező szakmából, amiből a mai napig is szinte kizárattak.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 72.o)

Faji megkülönböztetés másik elszenvedői a zsidóság volt, mely nem bőrszín, hanem vallási, származási alapon történt. A világháborúkat megelőző időszakban társadalmi státuszukból adódóan bármely nevesebb hazai és nemzetközi megmérettetésen jelen lehettek, kiemelkedő sikereket érhettek el, amit a náci politikának köszönhetően ellehetetlenítettek. „A náci párt kétszínűsége lehetővé tette számukra, hogy megígérjék a német zsidóknak: felvételizhetnek csapatukba, majd pedig, hogy minden zsidót kizárjanak,” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 72.o)

3.2.3 Nemiség szerepe A harmadik, mai napig jelenlévő megkülönböztetési forma a sport világában a nemi meghatározottság, ami a legszembetűnőbb. Ennek időtartama a modern sportban tovább tartott, mint a négereké, ha burkoltan is, de a mai napig él. Többek között testi adottságaikat, terhelhetőségüket, értelmi képességeiket, versenyszellemüket vagy annak hiányát említették a versenysportból való kizárás okaként. sportnapokat rendeztek a nők számára.

11

Helyette játéknapokat és

Érdekes, hogy míg az aktivisták küzdöttek az egyenlőségért a női edzők, testnevelő tanárok voltak azok, akik leginkább ellenezték a versengés magas fokát. A kezdeti ellenállásuk eredményes részvétel következtében egyre csökkent, majd egységesen támogatott lett. Ahogy az várható volt. (Dr. Fóti, 1995.) A nők és a labdarúgás mai viszonyairól csak érintőlegesen szeretnék nyilatkozni. Ugyanúgy, ahogyan az élet minden területén, a fociban is képviselteti magát a gyengébbnek titulált nem. A játékot minden lehetséges területen képviselik. A médiában értelemmel felruházott, de külsőségekben nőiességüket a végsőkig hangsúlyozó személyeket láthatunk. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy nem csak a nők azok, aki ilyen formában képviselik a sport világát. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is, nem ok nélkül. A média, annak gazdasági vonatkozásai, stb. meghatározza a köztudatot, eladhatóvá teszi a focit. „Magyarországon a női labdarúgás meghonosítására már az I. világháború előtt történtek próbálkozások. Az első női labdarúgó csapat – a Szegedi Testgyakorló Kör – Szegeden alakult 1912-ben. Példáját több vidéki város követte, de a szélesebb körű kibontakozást megakadályozta az első világégés. (…) 1964-ben a Testnevelési Főiskolán a hallgatónők játszottak kispályás labdarúgó-mérkőzést a Csörsz utcai pályán. Feljegyzések szerint ebben az időben több közép- és felsőfokú intézményben kezdeményezték a női labdarúgás bevezetését, de ezek a próbálkozások meglehetősen szervezetlenek voltak.”

(www.asztalosmarta.eoldal.hu/cikkek/noi-labdarugas/)

Ezt követően több próbálkozás kudarcba fulladt, mert „szakértők” szerint a női szervezet működése nem volt alkalmas a sportág folytatására. 1984-ben rendezték hazánkban az első nemzeti női bajnokságot és egy évvel később 1985-ben játszotta a női válogatott is első mérkőzését Siófokon, ahol 1:0-ra megverte az NSZK csapatát. Az MLSZ a nők létszámát minden területen növelni kívánja. Az edzők és a játékvezetők képzését ugyanolyan fontosnak tartja, mint a játékosok számának növelését. Az utánpótlás nevelésben 12 éves korig együtt edzenek Bozsik program keretein belül a fiúk és a lányok. Ez az a kor, amikor a nemi jelleg egyre inkább megmutatkozik, terhelhetőségük, képzési intenzitásuk eltávolodik egymástól, és ez már hátráltatná fejlődésük menetét.

12

Gondolhatnánk, hogy a lányok ilyenkor eltávolodnak a futballtól, de épp ellenkezőleg. Számuk növekedése ekkor kezd felfelé ívelő tendenciát mutatni, ami a rendszer működésén kívül feltételezhetően a „férfiuralom alóli felszabadulás” következménye lehet. Vannak kiemelkedő női labdarúgóink. Szeretném megemlíteni egy fiatal hölgy nevét, ő Jakabfi Zsanett, aki a németországi Wolfsburg csapat tagjaként, az első magyar játékos, aki megnyerte a női Bajnokok – Ligáját 2014-ben. Játékvezetők között is megfigyelhető a nők létszámának növekedése. Hazánkban legmagasabb szinten, felnőtt férfi bajnokságban NB III.- ban szerepelnek, de nemzetközi mérkőzéseken, FIFA kerettagként a férfiakhoz hasonlóan nagy sikereket érnek el. Ha csak Kulcsár Katalint említem, aki a 2014-es U-20-as női világbajnokságon a Németország – Franciaország elődöntőt vezette, akkor már láthatjuk, hogy van a nők között is, aki megállja a helyét, sőt túl is tesz a férfiakon egy olyan sportág keretein belül, amit többségében az erősebb nem ural. És a legvégén, de nem utolsó sorban, főleg mivel tudjuk, hogy egy csapat, építésében, képzésében, összetartásában, mondhatni egységében óriási jelentősége van a vezetőnek meg kell, hogy említsem, hogy a női válogatottnak 2014-től női szövetségi kapitánya van Markó Edina személyében. Talán ennek tulajdonítható, hogy a női válogatott játékát is egyre többen figyelemmel követik.

3.2.4 Specializálódás A labdarúgás kezdetekben szabályok nélküli cselekvés sorozat volt. A középkorban férfiak, nők, gyermekek együttesen vívhatták meg harcaikat, minden rendezettséget nélkülözve. A nézők, szurkolók sem voltak kizárva a játékból. A modern sport specializálódik. Elváltak a sportot, a labdarúgást körülvevő személyek funkciói. Meghatározott szerepet vállaltak a sport támogatásában.

13

„A szociológusok elsődleges, másodlagos és harmadlagos beavatottságról beszélnek, s a tulajdonosok, menedzserek, edzők, trénerek, orvosok, verbuválók, bírók és döntőbírók, jegyzők, vonalbírók, pályagondnokok, jegyszedők, popcorn-árusok, nézők, újságírók és sportszociológusok szerepét vitatják meg.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 75..o)

A specializáció és a professzionalizáció elkerülhetetlen volt. A professzionalizációt elősegítő legfontosabb tényező a pénz mellett az idő. Profivá valaki kiemelkedő képességei mellett a befektetett munka arányában, az edzések hatására válhat. (Dr. Fóti, 1995.)

3.2.5 Racionalizlódás Ahhoz, hogy egy sporttevékenység mindenki számára egyenlő eséllyel folytatható legyen, meghatározott szabályokra van szükség. A szabály eszközként jelenik meg. A tradicionális társadalmakban istentől rendeltetve voltak, majd az újonnan alakult sportok szabályozása többnyire egy emberhez, vagy szervezethez kötődött. A labdarúgás szabályait a FIFA alkotja, melyek a tagállamokra egységesen érvényesek, betartásuk nemzeti és nemzetek közötti bajnokságokon kötelező. „A szabályok kulturális készítmények és nem isteni instrukciók.” Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 76.o)

A kultúra változásával a játékszabályok változása is folyamatos. Ahogyan a játék változott, úgy a közös cél érdekében alakították azokat is. Labdarúgáson belül erre az IFAB – (International Football Association Board) hivatott, mely a FIFA szabályalkotó testülete.

14

3.2.6 Bürokratizálódás A történelem során mindig jelen volt valaki a sportban, aki döntéshelyzetben kezébe vette az irányítást, vagy akit megbíztak ezzel a feladattal. A szabályalkotó testület, az elért eredményeket nyilvántartó szervezet, a kutatásokat végző intézmények meghatározott rend alapján végzik működésüket. A bürokrácia, a hierarchia, a sport elengedhetetlen velejárója.

Kezdetekben rituális

szakértőké volt ez a megtiszteltetés, akik istenek által „lettek kiválasztva”. Athénban jelent meg az első sportbürokrata szervezet. A XIX. században a középiskolai és egyetemi sportok elterjedésének idején eleinte egy-két határozottabb, karizmatikusabb diák vette kezébe az irányítást, majd idővel a tanárok kezébe került át. (Dr. Fóti, 1995.) Ha a labdarúgást tekintjük, három nagy bürokratikus szervezetet kell megemlítenünk. Ez a három a FIFA, az UEFA és az MLSZ. A FIFA (Féderation Internationale de Football Association) a futball legnagyobb, világméretű szervezete. A Nemzetközi Labdarúgó - Szövetséget 1904-ben alapították. 1964-ben már 126 tagszervezete volt, így a legnagyobb nemzetközi szervezetként tartották számon. Az UEFA az Európai Labdarúgó - Szövetség (Union of European Football Associations) 1954. június 15-én alapították, mely kontinentális szövetségként tagja a FIFA-nak. Az MLSZ, a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult. FIFA –UEFA tagszövetség. Biztosítja és ellenőrzi a különböző osztályú bajnokságok lebonyolításának feltételeti. (Profi: NB I- OTP Liga, NB II, Amatőr: NB III, M I, M II, M III, és utánpótlás labdarúgás) Meghatározza a bajnokságok célját. Szervezi és képviseli az országot nemzetközi szinteken.

15

3.2.6 Teljesítmények számszerűsítése „A játékról szóló statisztika a modern társadalomstatisztika része.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 80.o)

Az ókorban maga az ember volt a fontos, ő állt a játék középpontjában. A teljesítményét, sikereit, másokon való felülkerekedését értékelték, akkor és ott. Nem számított mások korábbi

teljesítménye,

korábbi

eredményekkel

versengeni

nem

akartak.

Ennek

következtében nem számszerűsítették azokat, és nem is tartották nyilván. Tudták ki volt előzőekben, kit bajnokként ünnepeltek, de mindig az aktuális rendezvény volt a fontos. Kultúrájuk elég fejlett volt ahhoz, hogy ha akartak volna tudtak volna regisztrálni, ezzel a lehetőséggel is élhettek volna, de nem ez volt az elsődleges céljuk. Életfelfogásuk, egymáshoz való viszonyulásuk következtében az ok-okozat ellentéte volt a modern kornak. Nem azért nem mértek, mert nem tudtak, hanem azért nem tudtak, mert nem akartak. Ezzel ellentétben a fejlett társadalmakban a sportolók teljesítményét számszerűsített adattá alakítják. (Dr. Fóti, 1995.) „A stopperórát gyakran a modern sportok szimbólumaként kezelik.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 80.o)

Mára már elavult technikai vívmány, de a 18. században forradalmi eszköznek számított. Jelképezte a verseny szellemét, ezzel egy új korszak kezdődött a versenysportban, amit mára, tökélyre fejlesztettek. Hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen mértékben haladt előre a tudomány. A labdarúgásban bevezették például a gólvonal - technológiát, mely a másodperc töredéke alatt érzékeli, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon, majd jelzi a játékvezető felé, így nem okozhat problémát egy érvényes gól meg nem adása. Elmondható tehát, hogy a számok bűvöletében élünk, mi több rabságában.

16

3.2.7 Rekordok „Adjuk össze a számszerűsítés elemeit a mindenki feletti győzelemre való vággyal: az eredmény a rekord fogalma.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 76.o)

A modern sportban a tradicionális társadalmakkal ellentétben a sportolók közötti időbeli és térbeli versengés, mindenki más eredményeinek túlszárnyalása a cél. Ezt az előzőekben említett technikai fejlettség lehetővé teszi. Sportáganként más szempontok alapján értékelik a teljesítményeket. Míg harmonikus mozgásformát követelő versenytáncban minden apró mozdulatra árgus szemekkel figyelnek az azt értékelők, addig a labdarúgásban a csapat teljesítményét az aktuális mérkőzés végeredménye határozza meg. (Dr. Fóti, 1995.) A két félidő közötti tizenöt perces szünetben és a mérkőzés végén már láthatjuk a mérkőzés statisztikáját, mint például játékosok futómennyiségét, vagy a szögletrúgások, lesek számát. A végeredmény következtében pedig a csapat tabellán elfoglalt helyét. De statisztikát készítenek a gólarányról, a lejátszott összes mérkőzés tükrében megnyert, elveszített és döntetlennel végződő mérkőzések számáról, és sorolhatnám a végtelenségig, mi mindent vesznek figyelembe egy csapat teljesítményének értékelésekor.

17

4. A labdarúgás, mint szervezett játékforma A modern futball fejlődésének korai szakaszában, a XIV. – XIX. század közötti időszakban egy vad, következetességet mellőző, szabálynélküli játék volt a futball, majd a szerveződő

keretek

között

folytatott

középiskolai

labdarúgás

már

kezdetleges

szabálykövetést kívánt a játékosoktól. Idővel a középiskolai futball elterjedtté válik, a zárt, intézményen belüli csapatsport még megengedte a szabályok rugalmas alkalmazását, aztán az iskolák közötti megmérettetések idejének szükséges következménye lett egy egységes szabályrendszer kidolgozása, ami megkönnyítette a verseny lebonyolítását, értékelését. A játékban dominánssá vált a társadalmi hovatartozás meghatározottsága. A középiskolai képzésben a magasabb társadalmi osztályokból származó diákok vettek részt, ennek következtében érthető, hogy elsősorban ők voltak jelen a labdarúgásban is. Köreikben is megjelent az igény az értelemmel megtöltött játékra, mellyel kiváltságaikat is érzékeltethették. „Az alacsonyabb státus-csoportok hajdani futballegyesülete olyan szégyenbélyeg volt, amely arra ösztökélte a diákokat, hogy kidolgozzák és tovább finomítsák a hajdani durva és egyszerű játékot.” (Dr. Fóti Péter: Bevezetés a sportszociológiába, szöveggyűjtemény I. 86.o)

A közösségen belüli hierarchia mellett a különbségek jelen voltak a mindennapok sportjában. A rögzült rossz szokásokat, mint például a gyengébbek megszégyenítése a játék folyamán, a kizsákmányolás valamilyen formája nem tűnt el nyom nélkül. Tartott ez mindaddig, amíg a pedagógusok átvették az irányító szerepet a megmérettetések lebonyolításának idején. Ezt követően, a XIX. század végén az egyetemeké lett a főszerep. Nem csak a futball, hanem egyéb sportok modern formájának bölcsőjeként az Angliában működő egyetemeket tekinthetjük. Nagy hangsúlyt fektettek a sportra, az egészségtudatos szemlélet kialakítására. Tudatában voltak már akkor is annak, hogy egy megfelelően „karban tartott” diák tanulmányi teljesítményére a sport jó hatással van. Az egyetemen belüli és egyetemek közötti rivalizálásra kölcsönösen ösztönzően hatott mindkét terület magas fokú művelése.

18

Ugyanez a mi társadalmi viszonyaink között sem abban a korszakban, sem napjainkban nem volt elmondható. Bár javulás érzékelhető, az egyetemi csapatsportok feltételei nem ideálisak. A tanulmányok összeegyeztetése a sporttal nem könnyű, abban az esetben még kevésbé, ha ennek gazdasági feltételei is hiányoznak. Egy időben két területen kiemelkedőt alkotni támogatottság nélkül lehetetlen, és az oktatási rendszer résztvevői sem minden esetben képesek alkalmazkodni egymáshoz. Míg a nagy múlttal rendelkező külföldi, többnyire Angol és Amerikai egyetemeken természetes velejárója az oktatásnak az élsport, addig hazánkban, esetenként egyetlen sportágon belül is megtörténhet, hogy szervezési problémák miatt összeütközések vannak, és elvárás alatt teljesítenek sportolóink. (Dr. Fóti, 1995.)

19

5. Foci egy rendszer szolgálatában, annak kulturális meghatározottsága A jelenlegi futballkultúra alapjai a XIX. század végére vezethető vissza Magyarországon. A Millenium környékén alakultak az első hivatalos labdarúgó egyesületek. Ezek létrejövetele egymástól független, emellett különböző társadalmi feladatot ellátó szervezetek támogatását élvezték. Többségében valamilyen csoport tagjait tömörítve, vallási, etikai, területi lefedettség, stb. alapján válogatták a csapattagokat, ezzel kiélezve a későbbi, változó társadalmi viszonyok között a csapatok közötti rivalizálást. „Amikor két futballcsapat egymással játszik, a mérkőzés az általuk hordozott társadalmi jelentéstartalmak konfrontációjává is válik. Jóllehet ez az ”antagonisztikus játék” nem közvetlenül, hanem áttételesen és jelzésszerűen fejezi ki a szembenálló felek közötti társadalmi versengést, ahhoz elég egyértelmű, hogy a szurkoló fölfedezhesse benne a megkülönböztető elemeket.” (Hadas – Karády: Futball és társadalmi identitás)

1888-ban alakult az MTK, a Magyar Testgyakorlók Köre, mely egyesületből vált ki a későbbiek folyamán a labdarúgó szakosztály. Nevében is hordozza ideológiáját. Többségében zsidó származásúakat tömörített, de a zsidóság asszimilációs törekvéseit kívánta jelképezni a nevében megtalálható „Magyar” kifejezéssel, később pedig szimbolikusan a Hungárai körútra építették új stadionjukat. Egyesület színe kezdetben piros – fehér volt, mely a zöld kivételével a magyar zászlót jelképezte. Napjainkban a kék – fehér színt viseli, amit egyesek szintén szimbólumként értelmeznek. Eredeti célját tekintve diszkrimináció mentesen kívánt lehetőséget nyújtani a sportolni vágyóknak, a futball, és más sportágak területén. A csapattagokat területi lefedettség alapján válogatták, 50%-ban VI. – VII. kerületi zsidó származásúak voltak. Más csapatban is nagyobb arányban volt jelen kezdetekben a zsidóság, mint például a Fradiban, ahol 25%-ra volt tehető. Az antiszemitizmus csak a későbbi politikai ideológiák erősödésével vált kézzelfoghatóvá a labdarúgás területén, eleinte nem okozott problémákat. (Hadas – Karády,1995.)

20

Az FTC (Ferencvárosi Torna Club) 1899-ben alakult. Az újonnan alakult egyesületek egyike. A IX. kerületi klub a „munkásosztály és a kispolgári lét szimbóluma” volt. Univerzális és lokálpatrióta értékeket képviselt. Az egyesület színe a föld – fehér, szintén a magyar zászló színei. Elnevezésében a Club a német jelleget jeleníti meg, ahogyan a becézett változata is. „A ”Fradi”, a csapat máig használt bizalmas elnevezése, a századforduló tájékán még főleg németajkúak lakta városrész német rövidítése (Franzstadt) utal.” (Hadas – Karády: Futball és társadalmi identitás)

A két csapat egy negyed századon át a tabella élén állt. Elmondható, hogy egymással versengtek a győzelemért. Ha történetiségüket tekintjük, mindig érzékelhetjük a hatalmon lévő politikai párt pozitív vagy negatív hatását. Csapatszín változástól kezdve, a kényszerű névváltozásig szankcionálta a hatalom egy – egy megnyilvánulásukat, melyet velük szemben vétettek. A klubokat az alapítás idején támogató közeg helyett erőszakkal rendelték alá egy – egy hatalmi ágazatnak. Önrendelkezési jogukkal együtt mindent el akartak venni a csapatoktól, ezzel együtt az őket támogató szurkolóktól még az identitásukat is. Ez ellen természetesen lázadtak. (Hadas – Karády,1995.) Az FTC-t 1948-ban a Fradi pálya betiltásával büntették, de a csapatot körülvevő légkör erősebb volt, megtörni nem tudták, így is 11 pont különbséggel az első helyen végzett az MTK-val szemben. Az MTK-t az 1940-es években nemzetiségi kötődése miatt egy alkalommal ki is zárták a nemzeti bajnokságból. Ebben az esetben a labdarúgás összetartó erejének ritka példája mutatkozott meg, ugyanis az FTC egyedüli csapatként tiltakozott riválisa kizárása ellen. Ahogyan a fővárosi csapatok között meg volt a hierarchia, úgy a vidék és főváros között is. Az 1980-as évekig vidéki csapatok nem értek el kiemelkedő eredményt a nemzeti bajnokságokban. Vidéki egyesületben játszó játékosok kisebb eséllyel kerülhettek be a nemzeti válogatott keretébe is, ami máig tapasztalható.

21

„A válogatottban, örülök, hogy egyáltalán bekerültem, ami ugye nagyon nehéz volt, szerintem, mert azért, a válogatott az pestiekből áll, úgymond. Abszolút csak Pestre néznek ki, ezt tudja mindenki, de ugye én Diósgyőrből kerültem oda.” (15 éves roma származású fiú, korosztályos magyar válogatott U-16,NBI)

Ennek a horizontális tagoltságnak megfelelően az MTK és az FTC között is megvolt a területi leosztottság. Míg az MTK-t a belvárosi szurkolótábor erősítette, mely alapjait tekintve stabil volt, addig az FTC-t a főváros peremterülete és azok a vidéki városok, melyek az első osztályban nem indítottak csapatot. Így a Fradi mögött is nagy tömegek álltak. A miskolci futball legmeghatározóbb csapatának, a DVTK -nak a megalakulásában is fontos szerepet töltött be a város jellege. Az iparváros, a kohászat sok embert, köztük sok vidéki embert tömörített, akiknek a mindennapi munkájuk mellett a labdarúgó mérkőzések látogatása volt az egyik kikapcsolódási lehetőségük. Ez természetesen nem zárta ki más társadalmi rétegek jelenlétét a csapat mellett, sőt… A mai napig városunk, s a benne folyó sportélet az egyik legszebb példája a Magyarországon jelenlévő társadalmi rétegek összetartásának, és ez a futballban nyilvánul meg, annak köszönhető. „Egy elemi iskolai tanítónak, Vanger Vilmosnak és barátainak volt egy közös álmuk. Vanger Vilmos és egy öt tagú bizottság arra kérte fel a gyár igazgatóját, hogy járuljon hozzá egy, a futballal foglalkozó egyesület létrehozásához. Az alapító okiratot 1910. február 6-án a Vasgyár munkástermében írták alá, ekkor kezdetét vette a Diósgyőr Vasgyári Testgyakorlók Köre, a DVTK legendája.” (DVTK 100 év, a film)

22

Láthatjuk, hogy a labdarúgás nemzeten belül nem függetleníthető az aktuális politikai hatalmaktól és az azokban történő változások a sportra, és a sportot körül vevő közegre is hatással voltak. A tömegek bár elfogadták a hatalom legalitását, de a külső irányítás ennél többet kívánt. Az embereket belső indíttatásból kívánta maga mellé állítani, legitimmé kívánt válni. Ehhez az összetartásra, csoportok kohéziójára kellett alapoznia, melyhez a labdarúgás megfelelő eszköznek bizonyult. Emellett nem csak országon belül töltött be meghatározó szerepet a futball az előző évszázadban, hanem nemzetközi szinten is a politikai rendszer ideológiájának része volt. A szomszédos országok közötti versengés területeinek megfelelő alapja volt a kultúra és sport. A világháborúk ideje alatt, közben és azt követően is eredményesen képviselte az országot a Magyar Labdarúgó Válogatott, mely világméretű sikereket halmozott fel. A későbbi évtizedekben a szocializmus eszméinek gyengülése hatására hazánk labdarúgása is hanyatlásnak indult. A fociban is érzékelhető volt a hatalommal szembeni ellenállás. Egy – egy elveszített mérkőzés után a futballal szembeni lázadás a rendszer ideológiájával való szembenállást példázta. Ezek között a megnyilvánulások között a mai napig párhuzam vonható. (Hadas – Karády, 1995.)

23

6. Kisebbségek és a labdarúgás Eddig a labdarúgás történetiségéről, társadalomban elfoglalt helyéről volt szó, és egy-két élvonalbeli csapatot körülvevő szociokulturális közeg jelentőségéről. Ezek folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással, állandó változás, fejlődési folyamat jellemzi a labdarúgásban résztvevők viszonyát. A futball mindenkié. Funkcióját tekintve sok szerepet betölthet, amit nyilvánosság elé tárnak, aminek a nagyközönség általánosságban politikai és üzleti érdekeket tulajdonít, de emellett vannak olyan részei is, melyek jóval nemesebb célok érdekében alakultak. Labdarúgás szempontjából nem elhanyagolandó az a közeg sem, amelyből az amatőr játékosok kerülnek ki, és egy másik, melyet mindenképpen meg szeretnék mutatni dolgozatomban. Azoknak a személyeknek a célcsoportja, akik egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán jutnak kapcsolatba a labdarúgással, annak szervezett formájával. „A labdarúgás mindenkié és az általa nyújtott élményekhez mindenkinek joga van függetlenül vallástól, nemtől, egészségügyi állapottól, szociális helyzettől.” (www.mlsz.hu)

Létezik egy MLSZ program, melynek neve GRASSROOTS. Az MLSZ Grassroots – program egy FIFA, UEFA által támogatott intézményrendszer, melynek különböző területei vannak. Magát a szót nem fordítjuk. Minden bele tartozik, ami a futballon belül nem profi labdarúgás, „nem hivatásszerű, és nem válogatott”. Azt hiszem, ez első hallásra jelentéktelennek tűnik azokhoz képest, amiket az előzőekben megjelenítettem, de a Grassroots ennek a sportnak a „kulcsterülete”. A kiválasztás folyamata, az utánpótlás nevelés, a tehetséggondozás az alapoktól indul. Valahol lennie kell azoknak a gyermekeknek, akik jó képességekkel rendelkeznek, és ezeket fejleszteni szükséges ahhoz, hogy valakiből a későbbiekben profi labdarúgó válhasson. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek bajnoknak kell lennie, aki tehetségesnek születik, de az oda vezető út lehetőségét biztosíthatjuk számára.

24

A Grasroots – program az általánosan ismert versenyrendszer mellett, mely óvodás korban kezdődik, élethosszig tartó folyamat, azokat a csoportokat is lefedi, támogatja, akik egyébként kiszorulnának a hétköznapok labdarúgásából. A marginalizálódott társadalmi rétegeket támogatja a program szociális területe. Emellett a futsal, a strandfoci, a női labdarúgás is képviselteti magát. Ez a kategória mindig is létezett, működött, de hivatalossá csak az ezerkilencszázas évek végén vált. A grundfocit játszó gyerekek, az utánpótlás-nevelés, stb. mind a Grassroots- program része.

6.1 Grassroots- program Magyarországon Az MLSZ 2009. november 28-án csatlakozott a Grassroots Chartához, melyet 2010. március 24-én ratifikáltak. A Charta tartalmazza a program felépítését, filozófiáját, a vezetők és játékosok részvételének formáit. Nagy hangsúlyt fektet a programban résztvevők képzésére, ezzel biztosítva a labdarúgás körül tevékenykedők kellő szakmai felkészültségét. (mlsz.hu) Az elmúlt öt évben nagy sikereket ért el az MLSZ programja nemzetközi szinten is. Már az első évben UEFA díjazásban részesült a magyar program. 2010-ben a Legjobb Grassroots Klub második helyezését Budakeszi érte el. 2012-ben, két évvel ezt követően Ugrai Csilla lett a Legjobb Grassroots Vezető. 2013-ban pedig az Egészséges Életmódért Hit és Sport Alapítvány elnyerte az első helyezést a Legjobb Grassroots Program kategóriában Állami gondozottak labdarúgásának területén. (mlsz.hu) A Grassroots legelterjedtebb formája az OTP Bank Bozsik Program, mely az általános iskolás korosztályú gyermekek labdarúgását foglalja magába. Ezen belül két vonalat különít el. Az Egyesületi Programot, mely valamely labdarúgó egyesület utánpótlás nevelését, versenyeztetését látja el, míg az Intézményi Program az ahhoz csatlakozó általános iskolásokét. Megyénként Alközpontok jöttek létre, melyek két – két csoportra bomlottak, és csoportonként 6-9 csapatot indítottak. Kivétel ez alól Miskolc Intézményi tagozódása, melyben 24 csapat regisztrált.

25

Intézményenként négy korosztály nevezhető, U-7, U-9, U-11, és U-13. Láthatjuk, hogy kisiskolás kortól jelen van a gyermekek életében a sport ebben a formában, de megjegyezném, hogy Grassroots – programon belül nagy hangsúlyt fektetnek az óvodás korosztály fejlesztésére is. Az Ovi – foci is támogatott az MLSZ által. Az óvónők, akik itt elsősorban a játék megszerettetésére fektetnek hangsúlyt Grassroots Önkéntes-képző tanfolyamon megismerkedhetnek a labdarúgás alapjaival, és emellett megkapják mind azt az információt, mellyel nem csak az óvodában találkozhatnak. Fogyatékosokról, női fociról, általános elsősegélynyújtásról, stb. kapnak képzést.

6.2 Romák jelenléte a sportban Ha már B.-A.-Z. Megyéről beszélek, nem mehetek el szó nélkül a megyében legnagyobb létszámban jelenlévő kisebbség mellett, a roma lakásság mellett. Főleg azért szeretnék róluk írni, mert játékvezetőként Abaúj – Encs Körzetben öt éven át, heti rendszerességgel volt lehetőségem velük találkozni, remélem lesz is még! Nem szeretnék túlzásokba esni, előítélettel élni még kevésbé, de aki járt már azon a környéken M III-as mérkőzésen, az tudja, hogy csapaton belül a romák száma magasan meghaladja a nem romákét. Van olyan csapat, melyben kizárólag ők igazoltak. Működésem kezdetén feltűnt, hogy mindenki féltett, szinte már ijesztgetett azzal, hogy milyenek is „valójában”. Sorra mesélték a rémtörténeteket. Nem egy esetben roma származású sporttársam volt az, aki az ellene irányuló szóbeli vagy tettleges megnyilvánulást részletezte messzemenőkig. Mai napig sem tudom, hogy milyen céllal, mert egy kolléga volt csak, aki egyébként vezetőségi tag és nem aktív játékvezető, aki három év után be merte vallani, nem gondolta volna, hogy én valaha is beállok a sorba és akárcsak egy szezont töltök ott. Ehhez képest kissé hosszúra sikeredett. Nem tagadom néha elszaladtam volna én is., de soha nem a félelem miatt. Voltak sértegetések férfiaktól, nőktől, sőt gyermekektől is. Volt, aki bőröm színét, gyermekeim számát, nemi hovatartozásom tette szóvá. Nem panaszként írom, de volt egyetlen alkalom, egy történés, ami meghatározó volt számomra.

26

Egyik kedves csapatom (már, ha szabad ilyet írnom), hazai mérkőzésén, valami máig megfoghatatlan, érthetetlen dolog történt köztem és a szurkolók között. Második éve voltam játékvezető. A többi csapathoz viszonyítva nagy volt a drukkerek száma. Nem állítom, hogy nem hibáztam, benne van a játékvezetésben. Folyamatos támadások értek, mint általában, amiket egyébként akkorra már megtanultam figyelmen kívül hagyni. Parázs hangulat volt, ahogy az egy agilis csapat hazai mérkőzésén lenni szokott. Kaptam én is hideget, meleget, viszont feltűnt, hogy volt egy rossz kívánság, amit kizárólag nők céloztak felém. „Vegyék ki a méhed!” Egy ideig szó nélkül hallgattam, de a sokadik után, mikor egyszer a labda játékon kívülre került, határozottan hátat fordítottam a pályának, végig néztem a mögöttem álló embereken, és tárgyilagosan közöltem velük: „Már kivették.” (megjegyzem, a mai napig jól vagyok) Ennek a két szónak akkora hatása volt, hogy onnantól kezdve senki egyetlen rossz szót nem szólt hozzám. A kínos csöndet vágni lehetett. Azon a mérkőzésen sem férfi, sem nő, sem pedig gyermek nem vett a szájára többé. Nem tudom, kinek mi járhatott a fejében ezt követően, de azt hiszem bennem ez akkora nyomot hagyott, aminek köszönhetően elhittem, hogy azt a közeget, a megnyilvánulásaik miatt mások által elítélt csoportot, ha másként nem is, a labdarúgással valamilyen formában el lehet érni, és közös erővel segíteni a továbblépésben. „A legmagasabb lélekszámú kisebbség a megyében a cigányság. A társadalmi integráció szempontjából ez a tény azért nem hanyagolható el, mert a cigányság maradéktalan társadalmi integrációja Magyarországában, miként Európa számos más országában, nem valósult meg. Az integráció hiányával összefüggésben a cigányságon belül rendkívül magas a halmozottan hátrányos körülmények között élő családok aránya.” (Pankucsi Márta, Bevezetés a szociológiába 175.o )

Társadalmi kirekesztettségük, szociokulturális meghatározottságuk, a többségi társadalom előítéletei, és önmaguk definiálása mind akadálya annak, jobb esetben csak nehezítő tényezője, hogy ebben a megyében roma és nem roma személyek között, működő kommunikáció jöhessen létre, ami az integráció alapja kellene, hogy legyen.

27

Ez a kommunikáció a csapaton belüli összetartásnak egyik feltétele, ami megfigyelhető a legalsóbb osztályokban és a legmagasabb szinteken is. „Alap dolog, hogy egy csapattárssal jó viszonyba legyünk, mert az a csapat rovására is mehet, meg az egyéni teljesítményre.” (15 éves roma származású fiú, korosztályos magyar válogatott U-16,NBI)

Minden meccs után 4-5 emberrel 1-2 óra hosszat beszélgettünk. Előtte is, utána is. Így tudtuk mi volt jó, mi nem. Hiába én voltam a gólkirály, kell a csapat teljesítménye is, kell a csapat. Barátomnak köszönhető, ha bekötötték volna a szemét, akkor is odarúgta volna a labdát nekem.” (29 éves, 3 gyermekes édesapa, egyszeres roma válogatott, jelenleg MII.o.)

Megemlítenék még egy esetet, mely szintén a futballpályához köthető. Egy tíz év körüli gyermek folyamatosan „szórta rám az áldást” a hazai kapu mögül, az egyik leghírhedtebb településen. Kértem szóljanak rá, aminek hatására elcsendesült. Persze megjegyeztem magamnak a kisfiút. Mérkőzés végén, az öltöző felé vonulva sikerült mellé férkőznöm, az apukája kísérte. Először kissé megijedt, de aztán kedvesen váltottam vele néhány szót, melyben felhívtam a figyelmét arra, hogy ha ő is focizni szeretne, akkor talán nem így kellene viselkednie. Rövidre sikerült beszélgetésünk végén úgy éreztem, hogy talán ezt egy életre megjegyzi az apuka és a gyermek is. Talán. Talán sokat várok a focitól, annak személyiség formáló hatásától, de remélem, hogy ha egységesen nem is mindenkit, azért lesz olyan gyermek, akit sikerül általa jobb sorsra, élhetőbb élet felé irányítani. Én hiszek benne, hogy a labdarúgással, a foci szeretetével, a képzések folyamán olyan értékeket és normákat is tovább adhatunk másoknak, amit lehet, hogy ennek hiányában sosem sajátíthattak volna el. Ennek egyik színtere a Bozsik program, melyben képzett edzők foglalkoznak a gyermekekkel, ők többségében pedagógusok is egyben. Az iskola szerepét, integrációs hatását a labdarúgás erősíti. A csapaton belüli összetartozás érzése, a kötődés, a klub szeretetének kialakulása elkerülhetetlen.

28

Az edzők is emberek, van, aki jó hatással van a játékosokra, és vannak, akik nem elég meghatározóak ahhoz, hogy a megfelelő irányba terelgessék őket. (GyömbérKovács,2012.) „Abszolút, ő olyan edző, akivel mindent meg lehet beszélni. Nem csak a futballal kapcsolatban, hanem a magánéletben is. Nagyon fontos, hogy ő olyan edző, hogy a magánéletet is szemügyre veszi. Nem úgy van vele, hogy csak a foci, meg csak a foci, hanem ha kell egy kicsit pihentet, ha kell egy kicsit félre mész vele, megkérdezi mi a baj, mi nem megy, szerelmes vagy, vagy bármi ilyesmi van. Bár épp ezt meg lehet vele beszélni. Szerintem nagyon jó edző.” (15 éves roma származású fiú, korosztályos magyar válogatott U-16,NBI)

„Csak a nyolc osztályom van. Az akkori edzőm, és az iskola igazgató helyettese felajánlotta, hogy csak tanuljak, ott náluk az iskolában. De a nagy csapatnál volt havi fizetésem, úgy voltam vele, hogy minek tanulni. Nem is kezdtem el, annyira érdekelt a foci.” (29 éves, 3 gyermekes édesapa, egyszeres roma válogatott, jelenleg MII. o.)

A családi háttér, mint első számú szocializációs közeg hatása talán a legmeghatározóbb abban, hogy egy jó képességekkel megáldott gyermekből lesz-e nagy múltra visszatekintő játékos vagy sem. Családon belül is elkülönülnek a szerepek. Az apa labdarúgás iránt tanúsított attitűdjei, hogy támogatja-e vagy sem gyermekének törekvéseit, ugyanúgy, ahogyan az anya féltő, óvó magatartása, ami esetenként hátráltathatja is azt. Későbbiekben pedig a párkapcsolat válhat meghatározóvá. „Apukám ugye focista volt, ő nekem a tapasztalatait át tudja adni, minden, szinte minden meccsemen ott vannak ugye, elmondja mi az, amit jól csináltam, mi az, amit rosszul, amit jobban kell csinálnom, vagy agresszívan, vagy bármit, anyukám meg, nyilvánvalóan örülök, hogyha látom.” (15 éves roma származású fiú, korosztályos magyar válogatott U-16,NBI)

29

„Amikor fiatal voltam, hívtak mindenhová, az MTK-ba, Fradihoz, közbe meg nem mentem, mert szerelmes voltam. Nem tudom, pedig a szülők is támogattak. Sokszor leülök, elgondolkodok és bánom az egészet, csak már 29 éves vagyok, már nem lehet, a fiatalabbak kellenek.” (29 éves, 3 gyermekes édesapa, egyszeres roma válogatott, jelenleg MII. o.)

Azt hiszem, ha kis túlzással is, de elmondható, hogy az Összeurópai Roma Stratégia által, a romák egészségi állapotának javítása céljából meghatározott területek többsége elérhető a szervezett sporton, a labdarúgáson keresztül. A sportolással együtt járó életmódváltás, a szemléletformálás, melynek céljából egyre több Európai Uniós és Állami támogatás hívható le, és nem csak MLSZ program formájában van jelen, meghatározhatja a későbbiekben nem csak egészségügyi, szociális és mentális állapotukat, hanem általánosságban véve a társadalomban elfoglalt helyüket is. Viszont itt nagyon fontosnak tartanám megjegyezni, hogy nem csak a romák esetében kell ezt szem előtt tartani, hanem minden más társadalmi csoport tagjai esetében, akik a romákhoz hasonlóan marginalizálódott élethelyzetben vannak.

30

6.3 Fogyatékosság és sport: Ahogy azt dolgozatom elején is láttattam XIX. század végéig, XX. század elejéig a sportban a magasabb társadalmi osztályok tagjai vettek részt. Mondhatni az „Úriemberek” kiváltsága volt a versenysportban való részvétel. Ebben változást a háborúból hazatért hadirokkantak tisztelete hozott. A visszatért, sokszor testi fogyatékkal élő emberekre hősként tekintettek, akik többnyire valamilyen sportágban képviselték csapatukat és önmagukat a háborúk előtt. Jogosan tartottak igényt arra, hogy állapotuknak megfelelően a későbbiekben ők is végezhessenek valamilyen testedzést, és hogy ebben megmérettethessenek. Ebben az időszakban fogalmazódott meg a fogyatékosok szervezett labdarúgásának lehetősége is. „fogyatékos személy: a mozgáskorlátozott, az értelmi fogyatékos, a siket, illetve nagyothalló, a szervátültetett, valamint a vak vagy gyengén látó természetes személy,” (2004. évi I. törvény a sportról 77. § e))

A Paralimpiai rendszerben ma Magyarországon két szövetség van jelen.  Magyar Látássérültek és Mozgássérültek Sportszövetsége  Magyar Parasport Szövetség A paralimpián az ülőröplabda, a kerekesszékes kosárlabda, a rögbi és a csörgőlabda labdajátékokban jelenik meg a labdajáték. A fogyatékosok sportjának legalapvetőbb kérdése, mely nem csak a futballra vonatkozik, hogy a játékosok tudják-e játszani a játékot az ép emberek által használt játékszabályok alapján, vagy adaptált szabályrendszer bevezetése szükséges. Ez természetesen az adott sportág és a fogyatékossági ág függvénye. A hallássérültek labdarúgásának játékszabályai például megegyeznek az épek szabályaival. A siketek és nagyothallók ép értelműek, ha kissé nehézkesebben is, de el tudják sajátítani a játékot. Ehhez természetesen felkészült edzőkre van szükség, akik szakmai ismeretek mellett megfelelő alázattal viseltetnek a labdarúgás eme területével szemben. Az információ átadás nehézségekbe ütközhet. 31

Ha az edző nem ismeri a jelnyelvet, tolmácsra van szüksége, aki segítségére van a kommunikációban, ugyanúgy, ahogy bármely ép labdarúgó csapat esetében, ahol külföldi edzőt szerződtetnek, vagy külföldi játékost igazoltak. A hallássérültek mozaikszerű észlelése lelassítja a játékot. A játékvezetésben használt sípszót zászlóval egészítik ki és nagyobb nemzetközi megmérettetéseken fényjelzéssel kísérik. A látássérültek esetében másabb a helyzet. A vakok és gyengénlátók labdarúgása, állapotuknak függvényében sok szabályváltozással jár együtt. A balesetek megelőzése céljából, és a labda pályán tartásának érdekében palánkra játszanak. Szemük egységesen fedve van, ezzel a köztük lévő egyenlőséget is biztosítva. Az ellenfél kapuja mögött pedig egy segítő foglal helyet, aki hangutasításokkal segíti a játék menetét. A játék eszköze egy csörgőlabda. Mivel a csapat tagjai hallás és tapintás alapján érzékelnek, fontos, hogy környezetükben a lehető legkevesebb zajforrás legyen jelen, mert minden hang elősegíti, vagy éppen hátráltatja a játék folyamatosságát. A látás hiányának következtében nagyobb kombinációs és emlékezőképességre van szükségük, ahhoz, hogy folyamatában játszani tudják a játékot. Természetesen ez nem lehet akadálya az örömteli játéknak, sőt kifejezetten ezt szolgálja. Lehetőségem volt mindkét fogyatékossági ágat megfigyelni közelebbről is, és kijelenthetem, hogy maradandó élményt nyújtott ezeknek az embereknek a sport iránti alázata, egymás iránti tisztelete. A nagy sikerek a mindennapi munkából növik ki magukat. A hétköznapok küzdelmei, az alázatos feladatvégzés, a hátrányos helyzetűek megsegítése komoly szerepvállalás. A labdarúgással való ismerkedés, a játék öröme, annak szeretete egy életen át megmarad, meghatározó szerepet játszik az emberek életében. Így a fogyatékos emberek életében is.

32

6. 4 Szociális érzékenység és labdarúgás Az UEFA Grassroots szociális programjának hat területe van:  Hajléktalanok  Hallássérültek  Látássérültek  Tanulásban akadályozottak  Értelmi fogyatékkal élők  Állami gondozottak Ezen belül az állami gondozottak labdarúgásával kívánnék kicsit részletesebben foglalkozni. Több kapcsolódási pont van köztem és a gyermekvédelem között. Mint aktív gyermekvédelemben dolgozó szakember látom, a gondozásban lévő kiskorúak hétköznapi problémáit. Az állami gondozottak között több olyan személy is van, aki a sportnak, a labdarúgásnak köszönheti, hogy a társadalom hasznos tagjává vállhatott. Ahogy már írtam én magam is tevékenykedem a sport területén, játékvezető és edző is vagyok. Fél évtizedes játékvezető asszisztensi tapasztalatom alapján, amit a B.-A.-Z. Megyei III. osztályban töltöttem, igazolhatom mindazt, amit előzőekben a sport, a labdarúgás kulturális meghatározottságáról megfogalmaztam. A legalsó osztály talán, ahol a legmeghatározóbb a sport szerepe ebben. Emellett azt is láttam, hogy hány olyan tehetséges állami gondozott gyermek van, akik bármely labdarúgó egyesületnél megállnák a helyüket, de a velük szemben tapasztalható előítéletesség miatt esélyük sincs bekerülni egy csapatba, vagy, ha igen, akkor is sok esetben hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, ami egy életen át meghatározó marad. „Nagyon nem, de sokáig szégyelltem magam érte, az általános vélekedés alapján. Nem csúfoltak érte. Évekkel később kiderült, hogy volt olyan klub, ahol előttem 2-3 évvel idősebb gondozott volt, aki elzüllött, így már velem szemben is előítéletesek voltak. Ezt akkor nem érzékeltették velem, de utólag volt edző, aki elismerte.” (43 éves, 3 gyermekes családapa, volt gondozott, jelenleg utánpótlásedző NBI.)

33

Itt meg kell jegyeznem, hogy ennek ellenpéldája is akad. Van a megyében olyan csapat, nem is egy, ahol a tagok nagy része gyermekotthonban nevelkedik, mégis megbecsülik a játék iránti alázatukat, képzésükre nagy hangsúlyt fordítanak. Ebben szerepet játszik az is, hogy az otthonokban van olyan felnőtt, többnyire férfi nevelő, aki szívügyének tekinti a futballt és ezt tovább hagyományozza a gyermekekre is. A Borsod – Abaúj – Zemplén Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ az én kezdeményezésemre, és szervezésemmel 2012. augusztus 23-án kötött együttműködési megállapodást az Egészséges Életmódért Hit és Sport Alapítvánnyal, mellyel csatlakozott az MLSZ Grassroots programjához. A program keretében biztosítva van a gyermekek folyamatos foglalkoztatása őszi szezonban, Házi bajnokság keretein belül. Tét nélkül vívnak egymással, barátságos mérkőzéseket játszanak. Tavasszal Regionális – bajnokságot rendeznek a csapatok számára, ami egy egész napos rendezvény. Ilyen rendezvényen volt jelen a mi régiónkban, Encsen, 2012/13-as szezonban az UEFA forgató bizottsága, amikor az Alapítvány elnyerte a Legjobb Grassroots Klubnak járó díjat. Ezt követően egy napos Esély Fesztivált rendeznek, ahol a Szociális terület minden képviselője megjelenik, majd ezt egy három – négy napos nyári tábor követi, ahol az állami gondozottak csapatai egy turnusban vesznek részt. Ezt követően a program zárásaként Kecskeméten kerül megrendezésre a Gyermek és Lakásotthonok Európa Kupa Döntője.

Őze Tibor Grassroots mendzser erről a

rendezvényről az alábbiakat nyilatkozta: „Az Európai Labdarúgó Szövetség kiemelt figyelmet fordít a szociálisan hátrányos helyzetű emberek futballjára. Az MLSZ és az UEFA filozófiája ezen a téren teljesen azonos: a labdarúgás mindenkié és az általa nyújtott élményekhez mindenkinek joga van függetlenül vallástól, nemtől, egészségügyi állapottól, szociális helyzettől. Nagy megtiszteltetés, hogy ismét hazánkban rendezik meg ezt a kiemelkedő eseményt” (mlsz.hu)

34

Az Egészséges Életmódér Hit és Sport Alapítvány 2000-ben alapított kecskeméti székhelyű civil szervezet, mely tagjai első alkalommal megalakulásuk előtt két évvel sportnapot szervezetek az állami gondozott gyermekek számára. Ennek elnevezése Faragó Béla Sportnapok volt. Ezen a rendezvényen kizárólag kecskeméti szervezetek voltak jelen. A

Területi

Gyermekvédelmi

Szakszolgálat,

Faragó

Béla

Gyermekotthon,

SOS

Gyermekfalu és a Nyíri úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola Következő éven a helyi intézmények mellett másik négy Bács – Kiskun Megyei Intézmény is képviseltette magát. Hajós - Haynald Gyermekotthon, Bácsalmás – Gyermekotthon, Dunavecse - Óvoda, Iskola és Gyermekotthon és Baja - Speciális Szakiskola. 2000-ben már a kecskeméti és a megyei intézményeken kívül jelenvoltak az ország más megyéiből érkező csapatok és egy külföldi, Romániai gyermekotthon is. :Velence Általános Iskola és Gyermekotthon, Miskolc – Gyermekváros, Szeged - Árpád Nevelőotthon, Pécs – Gyermekotthon, Somogyvár - Gyermekotthon és Speciális Általános Iskola, Kaposvár – Gyermekotthon, Csíksomlyó –Gyermekotthon. 2001-ben újabb két külföldi csapat tisztelte meg részvételével a rendezvényt: Szlovákia Dobsina Gyermekotthon és Ukrajna - Beregszász Kossuth Lajos Középiskola. És a külföldről érkező csapatok száma a mai napig évről évre növekszik. 2014 nyarán, a Kecskeméten megrendezett Európa Kupa Döntőn 14 ország 17 csapata volt jelen. Az együtt töltött idő konfliktusmentes volt, kisebb összezördülések is csak a játékvezető döntésével való egyet nem értésből adódtak. (www.sportalapitvany.hu) Visszagondolva a rendezvényre, számomra volt egy olyan emlékezetes pontja, mikor jegyzőkönyv vezetése közben belemerültem a gondolataimba. Őszintén bevallom, néha előfordul, hogy elkalandozok feladatvégzés közben, de egy pillanat alatt visszazökkenek a kerékvágásba, ha szükséges. Valahogy így lehetett akkor is. Akkor, ott, megakadt a szemem a pálya szélén egymás mellett ülő, egymással beszélgető gyermeken, mert olyan jókedvűek voltak. Első pillanatban nem is tudtam mi nem stimmel. Egy – két csapat kivételével mindenhol volt valaki, aki beszélte a magyar nyelvet, míg másokkal tolmács segítségével kommunikáltunk. Ott, akkor az a két gyermek szemmel láthatóan jól megértette egymást.

35

Nonverbális kommunikációjuk arról tanúskodott, hogy kellemesen töltötték az időt egymás társaságában. Kamaszokra jellemző cinkos mosollyal tekintetek a másikra. Valószínűnek tartom, hogy nem a foci volt, amiről beszélgethettek. Elvonatkoztattak a pályán történtektől. Jókat nevettek valamin, ami örök rejtély marad számomra, de nem is ez számít. Volt egy pillanat, amikor rádöbbentem, hogy mi volt az, ami akarva, akaratlan felkeltette az érdeklődésem. Ez a két gyermek ugyanis két különböző országot képviselt. Olyan országokból, melyek Jugoszláv utódállamok… Vannak események, melyekben a meglévő nyelvi, kulturális, etnikai, és egyéb különbségeket felülmúlja a hétköznapok öröme, adott esetben a futball, a játék öröme, mely lehetőséget biztosít önmagunk és mások megismerésére. Úgy érzem nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy azt a boldogságot, melyet a labdarúgás nyújthat akkor, ott, abban a néhány percben, a gyermekek egymáshoz való viszonyulásában végérvényesen megtaláltam.

36

7. Összegzés

Interjúimat 2015 tavaszán, a szakirodalom tanulmányozása, feldolgozása után készítettem. Három fővel sikerült beszélgetnem arról, hogy az ő életükben milyen szerepet tölt be a labdarúgás. Jelenleg is mindhárman kapcsolatban állnak a sporttal és hátrányos helyzetből indultak. A legidősebb férfi 43 éves, nem roma származású, állami gondoskodásban nőtt fel, nagy szerepet játszott életében a foci. Húsz évvel ezelőtt tagja volt a MEGGY-nek, ami a Miskolci Egyetem kispályás labdarúgó csapata volt. Az első országos kispályás labdarúgó bajnokságon második helyezést értek el, Budapesti csapatok között foglaltak helyet a tabellán. Jelenleg edzőként tevékenykedik Diósgyőrben. A legkisebbeknek próbálja tanítani a játékot, de mindenek előtt a futball szeretetét tartja fontosnak. A másik felnőtt egy 29 éves, roma származású fiatalember, akinek saját elmondása alapján sokkal több lehetősége is lett volna a labdarúgáson belül sikereket elérnie, de a hétköznapok biztonságát tartotta szem előtt. Mindig a mának élt, megelégedett azzal, ami éppen adatott és azon kívül, hogy egy alkalommal a Roma válogatottal lehetősége nyílt a Vatikánban a svájci gárdisták ellen játszania, más nagyobb eredményről nem számolt be. Rendre visszautasított minden megkeresést, tanulmányait nem folytatta az általános iskola elvégzése után. Jelenleg az elmúlt években megyei csapatban játszott. Már sajnálja döntéseit, reméli, hogy mások okulnak hibájából. A hármadik személy egy 15 éves fiatalember, kinek karrierje most indul. Komoly gondolkodású, DVTK játékos. Jelenleg az U-16-os korosztályos válogatott tagja. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy roma származása ellenére bekerülhetett ebbe a közegbe. Megpróbálja megbecsülni magát, úgy érzi, sokszorosát kell teljesítenie ahhoz, hogy ugyanolyan megbecsült tagja legyen a labdarúgásnak, mintha nem roma volna. Az interjúk tartalma, a szakirodalom feldolgozása sok új információt nyújtott számomra a kisebbségek és a labdarúgás kapcsolatáról. Hivatásomból adódóan sokat tapasztaltam, mely tapasztalataimat ezek az új ismeretek alátámasztották.

37

Eddig is hittem, hogy a focinak kulcsfontosságú szerepe van a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásban, ezek után pedig még inkább azt a nézetet vallom, hogy ha mással nem is, a sporttal, a labdarúgással el lehet érni azt a közeget, melytől a többségi társadalom következetesen elzárkózik. Ehhez viszont megfelelően képzett személyekre van szükség, akik képesek és hajlandóak a futball által nyújtott lehetőségekkel élni, kellő alázattal viszonyulnak a labdarúgáshoz, és nem utolsó sorban azokhoz a személyekhez, akik szeretik ezt a játékot.

38

Bibliográfia 1. Dr. Fóti Péter: BEVEZETÉS A SPORTSZOCIOLÓGIÁBA (SZÖVEGGYŰJTEMÉNY I.) MISKOLCI EGYETEMI KIADÓ 1995 2. Dr. Fóti Péter: BEVEZETÉS A SPORTSZOCIOLÓGIÁBA (SZÖVEGGYŰJTEMÉNY II.) MISKOLCI EGYETEMI KIADÓ 1995 3. Gyömbér Noémi – Kovács Krisztina FEJBEN DŐL EL, Sportpszichológia mindenkinek Noran Libro Budapest 2012 4. Pankucsi Márta Bevezetés a szociológiába, Bíbor Kiadó, Miskolc 2006 5. Varga Lajos DIÓSGYŐRI FUTBALLTÖRTÉNET 1910-1996 Bíbor Kiadó, Miskolc és Anders Kft., Miskolc 1996 6. dr. Nagy János, Sike Gábor, Berecz Csaba DVTK CENTENÁRIUM Miskolc, 2010 7. Hadas Miklós – Karády Viktor Futball és társadalmi identitás Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához (www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/1718/hadas.htm, Letöltés dátuma 2015.03.22.) 8. Péter László „Ha kell, akkor meghalunk a pályán.” A foci, mint jelenség: a mai Román labdarúgás, mint szimbólum és társadalmi rítus (www.erdelyitarsadalom.ro, Letöltés dátuma:2015.03.22.)

39

9. www.mlsz.hu (Látogatva 2015.03.22.) 10. www.sportalapitvany.hu(Látogatva 2015.03.22.)

11. www.asztalosmarta.eoldal.hu/cikkek/noi-labdarugas/(Látogatva 2015.03.22.)

40

Mellékletek 15 éves roma származású fiú, NB I U-17, korosztályos válogatott, U-16 kerettag 1 Kérlek mesélj a családodról! Megyaszón élünk, négyen vagyunk testvérek, van két nővérem és egy kisöcsém, kb. ugyanolyan tehetséges, sőt még tehetségesebb játékos, mint én anyukámra, apukámra nagyon büszke vagyok, ugye, mert mindenben támogatnak, amiben csak lehet, mögöttem állnak, mindketten dolgoznak, a nagybátyámnak, aki egy vállalkozó és akkor ő apukámnak, anyukámnak munkát tud adni és akkor ott dolgoznak. 2 Nővéreid milyen idősek? 19 éves, most lesz meg az első babája a napokban, Másik nővérem ő 17 éves lesz, végzett a suliban, most érettségizett le, aztán most megy most tovább egy szakmára. Kisöcsém ő 12 éves, ő most ötödikes, nem sokára valószínű, hogy ő is jön be Diósgyőrbe, Megyaszón tanul, Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskolában. 3 Te is ott tanultál, mielőtt ide kerültél? Igen ott kezdtem el a tanulmányaimat és aztán volt egy roma tehetségkutató, amit sikerült megnyernem. 60 pont volt a maximális, 58 ponttal megnyertem, aztán fölvittek Pestre, volt ott egy tábor, ebből, aki tehetséges volt, klubokat kerestek neki, ott is tetszettem az ottani megnézőknek, úgymond ilyen menedzsereknek, és akkor ugye beajánlottak engem Diósgyőrbe, Akkor megkaptam a mentorom, Horváth Emesét, neki nagyon sokat köszönhetek, segített ebben nekem, aztán három nap után tetszettem Diósgyőrnek és a csapatnál voltam már.

41

4 Mikortól? 12 évesen kerültem el Megyaszóról, akkor kerültem a kollégiumba, ami nem egy megszokott 12 évesen elkerülni kollégiumba. Az első hónapok nagyon nehezek voltak, nehezen tűrtem, de aztán ahogy egyre jobban jött a többi edzés, meccsek stb, akkor már abszolút megszoktam, hogy keveset látom a szüleimet. Anyukám ő azért nagyon, rosszul viseli ezt az egészet, apukám azért tudja, hogy nagy tehetség van bennem és lehetőség, ő azét jól viseli, Ő tartja bennem is a lelket. 5 Szüleid milyen idősek? Apukám 37 éves, anyukám 36 éves. 6 Apukád focizott valaha valahol? Igen focizott, apukám NBI-es focista is lett volna, mert akkori időben megkereste az Újpest, csak neki egy térdsérülés közbe jött. Térdéből levált egy porc és akkor, hát sajnos nem sikerült neki, a nagybátyám úgyszintén, ő is NBII. – NBIII.-ban nagyon tehetséges játékos volt, úgyhogy volt kitől örökölni a tehetségem. Nem nagyon emlékezem ilyenekre, ez nagyon régen volt, meg ilyenkor nem is nagyon éltem, csak nekem is mesélte… 17-18 éves lehetett akkor. Azt hiszem Diósgyőrnél is megfordult. Akkor még nem volt korosztályos válogatott, magyar válogatott, hanem borsodi válogatott, ott is ott volt és aztán kereste meg az Újpest csapata, 7 Sajnálom, hogy közbe jött ez a sérülése Hát, Most itt vagyok én

8 Csak Megyaszón tanultál mielőtt bekerültél ide? Nehéz vagy könnyű volt a beilleszkedésed? Mikor megjöttem, akkor az első hónapban nem nagyon tudtam a sulival foglalkozni, mert hiányoztak a szülők, stb., edzések, teljesen új körbe kerültem, de olyan osztályom volt, hogy nagyon hamar elfogadott, megszeretett, és akkor így sokkal könnyebb volt a beilleszkedés, mintha nem szerettek volna, nagyon könnyű volt a beilleszkedésem.

42

9 Gondolom a foci is segített ebben? Igen. 10 További tanulmányaidat hogy tervezed? Ha jól tudom, most végzel, 8. osztályos vagy. Igen, megcsinálom a nyolcadikat, ÉS akkor ugye megyek a Magiszter gimnáziumba, ahol szeretnék mindenféleképp egy érettségit letenni, aztán még tovább egy szakmára és akkor egy érettségi, szakma minimum elvárás saját magamtól. 11 Gondolom elvárás a Klub részéről is Persze.

12 Szüleid milyen formában tudnak támogatni? Hát bármiben, apukám ugye focista volt, ő nekem a tapasztalatait át tudja adni, minden, szinte minden meccsemen ott vannak ugye, elmondja mi az, amit jól csináltam, mi az, amit rosszul, amit jobban kell csinálnom, vagy agresszívan, vagy bármit, anyukám meg nyilvánvalóan örülök, hogyha látom. 13 Akkor az a tipikus anyai háttér. Járnak ugye hozzám a koliba is, ha bármilyen problémám van, hogyha kell bejönnek, mert nem lakunk olyan messze, és akkor így sem vagyok otthon már nagyon régóra így sem tudok hazamenni, mert jön a Puskás elleni mérkőzésem szombaton, vasárnap már indulok a válogatotthoz. Aztán lesz fent egy bő keret, ugye abból a legjobb 20 megy ki Bukarestbe repülőgéppel, úgyhogy az tőlem elvárás, hogy menjek ki Bukarestbe.

14 Hányszor voltál külföldön? Szlovákiában többször, Romániában többször, Olaszországban is voltam kint nagyjából ennyi, de nem emlékszem pontosan ezekre vissza.

43

15 Külső támogatás a klub és a családon kívül még érkezik? Nem kifejezetten az anyagiakra gondolok ez alatt. Van egy olyan, hogy… Polgár Alapítvány az Esélyekért, engem rendszeresen támogat ösztöndíjjal, és akkor ők nekem ezt hónaponta utalják. Ők nekik köszönhetem, hogy egyáltalán ide kerülhettem Diósgyőrbe. Ők voltak a tehetségprogram, amiben el kezdtem szerepelni. Ugye a klub részéről nem beszélhetek.

16 Az

alapítvánnyal

hogy

kerültél

kapcsolatba,

és

kifejezetten

romák

tehetséggondozásával foglalkoznak vagy másokkal is? Csak romákkal. Úgy ismerkedtem meg, hogy volt egy tanárom, aki megkereste nekem ezt az egészet, ezt az egészroma tehetségkutatót. Matektanárom volt Megyaszón. És akkor ő ugye bevitt, megnéztek, hogy tetszem-e egyáltalán nekik és akkor ugye mondtam, hogy hatvanból ötvennyolc ponttal nyertem és úgy tovább…. 17 Jó tanuló voltál Megyaszón? Kitűnő tanuló voltam.

18 ÉS most? Most nem valami jól, rengeteget vagyok messze és nem tudok úgy teljesíteni, ahogy általában szoktam. Meg ez az iskola kétszer erősebb, mint az volt, de nem is az a legnagyobb hátrány, hanem, hogy ugye nem vagyok suliban.

19 Milyen árat kellett fizetned azért, hogy idáig eljuss? Ezt már tették föl. Hát szerintem nagyon nagy árat, mert a romaságom miatt nekem nehezebb dolgom volt, mint egy magyar gyereknek szerintem. Ugye hát, ahogy mondtam egy tehetségkutató volt, amit meg kellett nyernem. Több száz gyereket ebből, sikerült legyőznöm, aztán idejöttem Diósgyőrbe, Itt is kellett azért mutatnom, hogy valami tehetség van bennem, a próbajátékon meg az első meccsemen is. Azért jó nagy árat fizettem, mert minden edzésen dupla annyit, meg tripla annyit bizonyítok szerintem, mint egy átlag gyerek.

44

20 Nem lehet könnyű. Én már így azt csinálom, amit szeretek, így fel sem fogom 21 A focival hogy kerültél kapcsolatba? Mikortól focizol? Régóta, körülbelül öt éves korom óta. Ugye apukám focizott, megszülettem, gondolom én velem is focizott, játszott, és akkor a szenvedélyemmé vált.

22 Diósgyőr előtt nem játszottál sehol sem? Nem, csak kint a grundon a haverokkal.

23 Velük mi van? Hogy alakult az ő életük? Hát én nem nagyon tudok, mert tartom egy két haverommal a kapcsolatot ugye, de nem nagyon tudom, hogy velük mi van, hogy vannak. haza megyek, néha találkozunk, kicsit beszélgetünk, eszünk valamit, de amúgy nem nagyon beszélünk. Én most már nem nagyon mehetek ki focizgatni sem, és akkor nem tudunk találkozni.

Van,

amikor

egy-egy

haverom

feljön

hozzám,

kajálgatunk,

beszélgetünk, meg, ahogy mondtam, nagyon ritkán vagyok otthon. 24 Akkor a gyerekkori kapcsolataid… …igen, romlottak.

25 Helyileg kikkel van kapcsolatod? Elsősorban osztálytársaim azok. Mindenki az osztályból. Vannak kivételes haverok, a kollégiumban velem vannak, a kollégiumban minden nap, de az egész osztály, abszolút. Mindenkivel, lányoktól kezdve fiúkig mindenkivel megbeszélek mindent, mert meg lehet.

26 Gondolom a csapattársakkal is jó a viszonyod. Persze, nagyon. Alap dolog, hogy egy csapattárssal jó viszonyba legyünk, mert az a csapat rovására is mehet, meg az egyéni teljesítményre.

45

27 Külső kapcsolataidra jut időd? Nem, abszolút nem.

28 ÉS a válogatottban? A válogatottban, örülök, hogy egyáltalán bekerültem, ami ugye nagyon nehéz volt, szerintem, mert azért, a válogatott az pestiekből áll, úgymond. Abszolút csak Pestre néznek ki, ezt tudja mindenki, de ugye én Diósgyőrből kerültem oda, elmentem az első meccsemre, egy összetartásra, volt egy edzőmeccsünk a Puskás Akadémia ellen, nyertünk 1-0ra sikerült gólt lőnöm, aztán már a többi meg jött magától. Folyamatosan benne vagyok a keretben, utóbb gólt lőttem Lettország ellen, gólpasszt adtam, úgyhogy azóta megint minden jó.

29 Ki most az edződ Kriston István. Mi úgy hívjuk, Pilu bácsi. 30 Gondolom jó a viszonyotok? Persze. Abszolút, ő olyan edző, akivel mindent meg lehet beszélni. Nem csak a futballal kapcsolatban, hanem a magánéletben is. Nagyon fontos, hogy ő olyan edző, hogy a magánéletet is szemügyre veszi. Nem úgy van vele, hogy csak a foci, meg csak a foci, hanem ha kell egy kicsit pihentet, ha kell egy kicsit félre mész vele, megkérdezi mi a baj, mi nem megy, szerelmes vagy, vagy bármi ilyesmi van. Bár épp ezt meg lehet vele beszélni. Szerintem nagyon jó edző. Örülök, hogy ilyen edzőket kaphattam, mert ahhoz is szerencse kell.

31 Van-e valami, amit el szeretnél mondani magadról, a fociról, amit szeretnél, ha tudnának rólad? Vagy valami, amit példakánt szeretnél felhozni mások számára. Szeretném azt elmondani minden játékosnak, főleg a roma származású gyerekekre igaz, akik hátrányos helyzetűek, és nem nagyon tudnak úgy elindulni, mint egy más átlag gyerek. Annak csak annyit szeretnék, hogy soha ne adja fel, mert, ha elkezdi kint vagy bárhol, lehet, hogy grundon focizik, arra jár egy menedzser vagy bármi és akkor pont szerencséje van. Ezért akarom nekik ezt üzenni, főleg a roma 46

származásúaknak, inkább, mert 80%-ban hátrányos helyzetűek, hogy ők, amikor csak tudnak, menjenek ki focizzanak, aztán, hogy hogyan lesz tovább, azt nem lehet tudni, de ne adják föl. Mert, ha nem adják föl, akkor még lehet belőlük valaki. S, ha nem is a futball terén, a sulit, azt ne hagyják föl, azt abszolút ne hagyják. Mert, ha a futball terén nem jön be, de a suliból lesz valaki, akkor is példakép lehet saját maga előtt, meg majd a gyermeke előtt. Hogy igen is roma származású létére ért el valamit. Amúgy meg minden játékosnak. Alázat, akarat, tisztelet, hűség, akkor már rossz játékos nem lesz. Még, ha nincs is meg az a tehetsége, de az alázatot, akaratot bele fogja tenni a játékába, már rossz focista nem lesz. A mai világban nem lehet úgy játszani, hogy nem vagyok alázatos, nem vagyok akaratos. Lehetek én bármennyire tehetséges, ha ez a három nincs meg, akkor semmire nem megyünk vele. A tehetség az egy 20%, az alázat, akarat, tisztelet, ez a három az, ami hozzá teszi azt a 80-at. És ha ez meg van, akkor lehetsz igazán nagy játékos. A foci az engem tiszteletre tanít. Az egész futball tiszteletre tanít. Amit nem tudok elmondani, de mindenegyes edzés, minden egyes nap, minden egyes meccs, minden egyes válogatott meccs az tiszteletre tanít. 32 Mit értesz a tisztelet alatt? A tisztelet alatt azt értem, hogy nem nézek le másokat. Lehet, hogy én valamennyivel fentebb vagyok, mint a másik, egyáltalán nem nézem le, ugyanolyan emberszámba veszem. Lehet olyan, aki nem a futballban tehetséges, azt se nézem le. Van egy kicsit hátrányosabb srácaik nem olyan tehetséges, de szeret focizni, azt sem fogom lenézni, azzal is ugyanolyan kapcsolatban leszek, ugyanúgy tisztelni fogom, mint a saját csapattársamat.

47

29 éves 3 gyermekes, roma származású családapa, aktív játékos M II osztály 1. Kérlek mesélj a családodról! Ez a második kapcsolatom. Van egy 11 éves lányom. Budapesten lakik az anyjával. Csak nyáron találkozunk 1-2 hetet. Most van egy négy éves fiam és 3 hónapos lányom. A szüleimnél lakunk. Lány testvéreim vannak, idősebbek, saját családjuk van. 2. Mióta focizol? 8-9 évesen DVTK-ban kezdtem, barátom anyukája vitt minket edzésre, de elköltöztek, és nem tudtunk kocsi nélkül menni. Encsre kerültem, ahol szerettek. Meg volt a helyem, barátaim voltak. A vezetőség szeretett. Aztán sok csapathoz hívtak, de nem akartam menni. Jó volt itthon, megvolt minden. Amikor fiatal voltam, hívtak mindenhová, az MTK-ba, Fradihoz, közbe meg nem mentem, mert szerelmes voltam. Nem tudom, pedig a szülők is támogattak. Sokszor leülök, elgondolkodok és bánom az egészet, csak már 29 éves vagyok, már nem lehet, a fiatalabbak kellenek. 3. Mi volt a legszebb élményed? A roma válogatottal voltunk a Vatikánba, ahol a gárdistákkal játszottunk. Rúgtunk nekik huszonvalahányat. Még egyszer visszamennék. A Trevi kútnál kívántam, azt akartam, hogy a családom is eljusson oda. Még nem teljesült. Elmentünk mindenhová, Vatikánba… Szép volt. 4. Hány alkalommal szerepeltél a válogatottban? Csak akkor. Hívott még az edző, többször, de nem mentem. Itthon is játszani kellet volna, nem mentem, azóta nem hívtak. Szerelmes voltam, meg, hát itt jó volt nekem. Azóta sok csapatnál megfordultam. A szülők pedig támogattak.

48

5. Milyen képesítéseid vannak? Csak a nyolc osztályom van. Az akkori edzőm, és az iskola igazgató helyettese felajánlotta, hogy csak tanuljak, ott náluk az iskolában. De a nagy csapatnál volt havi fizetésem, úgy voltam vele, hogy minek tanulni. Nem is kezdtem el, annyira érdekelt a foci. 6. Milyen edzőid voltak? Jók. Mindig figyeltek rám, értékelték a munkám. Jó helyem volt a helyi csapatban. Ha váltás volt, akkor más volta z edző is. Volt, aki kiállt mellettünk. Az előző itt Encsen sok mindent megtett értünk. Olyan még egyszer nem lesz. Kiállt a csapatért, meg értett is a focihoz. Megmondta őszintén, azért kellett mennie.

7. Milyen a mostani csapatod? M II-ben nem rossz. Nagy sikerek eddig sem voltak. Elfocizgattunk. Azért hiányoznak a barátok. Jól megértettük egymást. Itt más, idegenek, befogadtak, de nem olyan. 8. Otthon más volt, milyen volt a kapcsolat köztetek? Nagyon jó volt, de nem hívtak újra. Pedig utólak kiderült, hogy lehetett volna, megvolt hozzá minden. Minden meccs után 4-5 emberrel 1-2 óra hosszat beszélgettünk. Előtte is, utána is. Így tudtuk mi volt jó, mi nem. Hiába én voltam a gólkirály, kell a csapat teljesítménye is, kell a csapat. Barátomnak köszönhető, ha bekötötték volna a szemét, akkor is odarúgta volna a labdát nekem. 9. Érzed-e roma származásod hátrányát? Kétszer annyit kell teljesíteni, mint egy parasztgyereknek, hogy megfeleljek. És nincs végleges munkám. Ha lenne, más lenne. De nincs. Harcoltam érte, de mikor nem lett elmentem más csapathoz. Gondolom ezért nem kellettem itthon sem. 10. Mit szeretnél elérni? Most környékbeli csapatoknál focizok. NB III-as tudásom megvan, de edzés nélkül nem lehetne csinálni. Mást már nem akarok. Egy munka kellene, és jó lenne. De nincs. 49

11. Van valami, amit a fiataloknak üzennél, mire figyeljenek oda? Semmi nincs.

43 éves, nem roma származású 3 gyermekes családapa, volt állami gondozott utánpótlás edző NB I. 1. Kérlek mesélj a családodról! Házas vagyok, 3 gyerekem van. Állami gondozásban nőttem fel. 2. Érezted hátrányát a gondozásban töltött időszaknak a futballban? Hú, biztos. Hú, de nem jellemző, most nem ugrik be semmi. Nagyon nem, de sokáig szégyelltem magam érte, az általános vélekedés alapján. Nem csúfoltak érte. Évekkel később kiderült, hogy volt olyan klub, ahol előttem 2-3 évvel idősebb gondozott volt, aki elzüllött, így már velem szemben is előítéletesek voltak. Ezt akkor nem érzékeltették velem, de utólag volt edző, aki elismerte. 3. Mikor kerültél kapcsolatba a focival? Nem emlékszem. Gondolom, mint a fiam. Voltam gyerek, láttam labdát, belenőttem. Mivel közösségben nőttem fel mindig voltak emberek, akikkel lehetett focizni. Minden nap össze lehetett hozni két csapatnyi játékost. Nem volt telefon, számítógép, ami miatt bent lettünk volna az épületben. 7-8. osztályos lehettem, mikor Diósgyőrbe kerültem. Iskolás éveimet ott és az MVSC-ben töltöttem. Aztán jött a kispályás időszak, amivel úttörői lettünk a környék kispályás labdarúgásának. Aztán rövid szünet után vidéki, kis amatőr csapatoknál fociztam. Az ismeretség és a barátság volt a fontos. Saját szórakozásunkra fociztunk.

50

4. Mit kapott a focitól? Megkaptam mindenféle örömöt, amit a foci tud okozni. Sikerült olyan csapatban focizni, ahol mindenféle külső beavatkozás nélkül sikerült megtalálnunk az összhangot. És 20 év után mondtuk ki, hogy ez kölcsönös volt. 5. Gondozásban? Mi is részt vettünk otthonok közti tornákon, amelyeken sok sikerrel szerepeltünk. Jutalomként kétszer is kimehettünk Németországba, részt vettünk két tornán is. Volt egy Start Egyesület Budapesten, ők vitték ezt országosan. A tornák élményt adtak, vártuk, hogy eljussunk más helyekre. 6. Edzőnek milyen szerepe volt életében? Pedagógus szerepe van. Egy közelálló edző volt életemben, de nem a fociban, más sportágban. Ökölvívásban. Manapság sokkal több szerepe van, mint abban az időben. 7. Voltak álmai, melyekért harcolt? Nem vágytam profi focistának, illetve gyerekként biztos. Az élet úgy hozta, hogy nem lettem az és nem bánom. A tehetség az megvolt, egymástól függetlenül elmondta több szakember is. 8. És ezek után? Már focistaként nem akarok semmit. Jelenleg öregfiúkban focizok, heti egy alkalommal, ami teljesen kielégíti a mozgásigényemet munka mellett. Ennyi idős koromra inkább eljutottam oda, hogy inkább edzősködök, és vissza akarok adni. Annak idején ösztönösen megtanultuk a foci nagy részét, amit ma meg kell tanítani. 9. Mit üzen a fiataloknak? Használjanak ki minden egyes lehetőséget a sportolásra. Éljék meg az élményeket. Nem csak a sportban, hanem amit az élet nyújt azt is. A sport mellett a tanulás is felértékelődött. És valami. attól, hogy valaki gondozott, még ugyanolyan ember, mint a társadalmunk többi tagja.

51

Esély fesztivál

52

53

Nyári tábor

54

55

Európa Kupa

56

57

58

És a végeken

59

60

A gyűlölet nem pálya

61

Múlt – Jelen – Jövő DVTK 2015

62