EGY BESENYİ BETELEPÜLÉS HELYNÉVI EMLÉKE

EGY BESENYİ BETELEPÜLÉS HELYNÉVI EMLÉKE (Kísérlet a Hatvan településnév magyarázatára)

1. A nyelvtudomány mővelıi már a múlt században felfigyeltek arra, hogy „számnevek is szolgálhatnak helynevekül, így: Hatvan, Negyven, Négyesd, Száz, Ezres.”1 Az is hamarosan kiderült, hogy az ilyen típusú településnevek és egyéb földrajzi nevek között fıképpen a névadás indokának a nehezen magyarázható volta miatt egy külön csoportot képeznek az úgynevezett puszta tıszámnevekbıl alakult helynevek. Ezeket – együtt a többi típussal – elıször Szendrey Ákos kísérelte meg a teljesség igényével összegyőjteni.2 Ami azonban a mondott csoportot illeti, ez a győjtemény feltétlenül kritikára szorul. Így például a Csanád megyében felbukkanó Neegh településnevet3 valószínőleg nem ’Négy’-nek, hanem valami másnak kell olvasni, mint ahogyan a Negewen pataka víznév elsı tagja sem tıszámnév: a hivatkozott oklevélben leírt határjárásból4 a környéket ismerık számára ugyanis egyértelmően kitőnik, hogy ez a vízfolyás a mai Nyögı patakkal azonos. A Gyır megyei, Kulcsod közelében fekvı Negyven nevő település Negyvend néven is elıfordul az oklevelekben: Szendrey azonban mégis úgy kezeli, mintha két külön település lenne. A Kalocsa környéki Negyvenszállás általában ezen és nem a Negyven néven ismert,5 a Kilenc csak Pesty Frigyes győjtésében fordul elı – valószínő tehát, hogy dőlınév –, és még folytathatnánk. Ugyanakkor a maradék anyagban egy nagyon is figyelemre méltó aránytalanság mutatkozik: az egy Hétre és az egy (esetleg két) Negyvenre körülbelül tucatnyi Hatvan településnév esik. Amint arra már utaltunk, rendkívül problematikusnak tőnik az ebbe a csoportba tartozó településneveknek a magyarázata. A „számnevekkel szerkesz1

PESTY Frigyes, 1878. 41. p.

2

SZENDREY Ákos, 1934. 297. p.

3

CSÁNKI Dezsı, 1890–1913. I. kötet, 700. p.

4

WENZEL Gusztáv, 1860–1874. XII. kötet, 344–345. p.

5

KISS Lajos, 1988. II. kötet, 226. p.

1

tett” török törzsneveket vizsgálva elıször Gombocz Zoltán vetette azt a lehetıséget, hogy az ilyen típusú személynevek esetleg összefüggenek az úgynevezett szám-falunevekkel.6 Felvetése ugyan szinte teljes körő elfogadásra talált (a nyelvészet egyébként is szívesen jelenti ki a számára értelmezhetetlen településnevekrıl, hogy ezek elhomályosult jelentéső puszta személynevekbıl keletkeztek), a névmagyarázatnak az alapja, pontosabban: a névadásnak az indítéka azonban továbbra is érthetetlen maradt. Kálmán Béla például, aki egyébként szintén elfogadja az ilyen településneveknek a puszta személynevekbıl való eredeztetését, a következıket írja: „Hogy mi indíthatta ıseinket arra, hogy tıszámnévvel nevezzenek el valakit, azt ma már nehéz megmagyarázni.”7 Az érthetı ugyanis szerinte a személyeknek a sorszámokkal való elnevezése lenne, hiszen ilyen névadási módra már az ókorból is vannak példáink. A jelen tanulmány tárgya e „nehezen megmagyarázható” csoport egyik tagjának, a Hatvan településnévnek a vizsgálata. Ez a név számunkra nem csupán a fentebb megmutatott aránytalanság miatt érdekes, hanem más okok miatt is. Így például azért, mert jóllehet sokkal több település viselte, mint együttvéve az összes többi puszta tıszámnevet, személynévként mégsem fordul elı a rendelkezésünkre álló legterjedelmesebb győjteményekben sem,8 pedig ha gyakori helynév, akkor joggal várhatnánk, hogy gyakori személynév is legyen. Egyetlen elıfordulása alkalmával – ez 1075-bıl a puteus Hotuandi9 –, amely egyébként a személy- és településnév összekapcsolásának minden alapja, képzıvel ellátva jelenik meg: a képzıs forma azonban inkább a fordított eredeztetésre lenne igazán alkalmas, arra tudniillik, hogy a személynév származik a településnévbıl. – Emellett ez az a puszta számnév, amelynek esetében ha nem is az összes településre, de legalább egy településrészre: a debreceni Hatvan utcára vonatkozóan a nyelvészek más magyarázatokkal is kísérleteztek. E magyarázatok szerint – amelyeket egyébként Kiss Lajos „talán” a többi Hatvan település esetében is figyelembe vehetınek ítél10 – a névadás indítéka az is lehetett, hogy a Hatvan utca két oldalán 30–30 telek volt,11 illetve, hogy az utca Hatvan mezıváros felé veze-

6

GOMBOCZ Zoltán, 1915. 248–250. p.

7

KÁLMÁN Béla, 1973. 159. p.

8

SZAMOTA István, 1902. és FEHÉRTÓI Katalin, 1983. Passim.

9

GYÖRFFY György, 1963–1988. III. kötet, 98–99. p. GYÖRFFY György, 1992. 212. és 215. p. KNAUZ Ferdinandus, 1874–1882. I. kötet, 56. p.

10

KISS Lajos, 1988. I. kötet, 575. p.

11

BALOGH István, 1958. 12. p.

2

tett.12 Az elsı névmagyarázási kísérlet általában elutasítással találkozott;13 a másodikkal kapcsolatban pedig mi is bátran kijelenthetjük, hogy elég szokatlan dolog lenne, ha egy tulajdonképpen nem is abba az irányba vezetı utcát egy több, mint száz kilométer távolságra lévı mezıvárosról neveztek volna el, amikor egyrészt hiányoznak a közeli és a város életében nyilván nagyobb szerepet játszó településekrıl (amilyen például Várad volt) elnevezett utcák, másrészt pedig minden ilyen típusú utcanév (Böszörményi, Pallagi, Sámsoni, Szoboszlói, stb.) közeli településre utal. Az efféle kísérleteknek a „talán figyelembe vehetı” volta is azt jelzi azonban a számunkra, hogy a Hatvan név magyarázata nagyon bizonytalan alapokon áll, ellenére a magabiztos nyelvtudományi munkáknak. A továbbiakban – egyelıre nem a teljesség igényével – a Hatvan nevő településekre vonatkozó, lehetıleg korai adatokat sorakoztatjuk fel annak reményében, hogy ezek együttesen valamilyen más irányba terelhetik a kutatás figyelmét. 2. A legkorábbi adatot, amelyet a Hatvan településnévhez szokás kapcsolni, a garamszentbenedeki monostor számára 1075-ben kiadott adománylevélben találjuk: ez a Füzegy víz fölött elterülı, ugyancsak Füzegynek nevezett föld határjárásában felbukkanó puteus Hotuandi, amelytıl – már most megjegyezzük – nincs messze egy (h)ortus Beseneudi nevő hely.14 A kutatás – mint láttuk – a nevet személynévnek gondolja és feltételezi, hogy az azt viselı személy névadója volt a két Hatvannak,15 tudniillik a Heves és Pest vármegyei Nagyhatvannak és Kishatvannak. Mivel azonban – mint látni fogjuk – ez a Füzegy víz és föld Szirák és (Szarvas)Gede környékére lokalizálható, ahol a késıbbiekben más Hatvan településnevek is felbukkannak, azt kell feltételeznünk, hogy az illetı személy, ha létezett, egy jóval nagyobb területnek is névadója lehetett. A Hatvan, már mint valódi településnév, ezután 1213-ban tőnik fel, amikor is egy innét való, vagy itt lakó Litér nevő személy vádat emelt lovának elvesztése miatt a Dobur faluból való Dorum ellen; a perben a bíró Coma, a szolnoki ispán volt, a poroszló pedig az Ursei faluból való Ilegven.16 Ez a Hatvan település azonos a Középszolnok vármegyei késıbbi Érhatvannal, amely Tasnád mellett 12

NÁBRÁDI Mihály (szerk.) 1984. 149. p.

13

MEZİ András, 1982. 598. p.

14

Lásd a 9. számú jegyzetpontot.

15

GYÖRFFY György, 1963–1988. III. kötet, 99. p.

16

GYÖRFFY György, 1963–1988. II. kötet, 287–288. p. GYÖRFFY György, 1989. 136. és 142– 143. p.

3

fekszik; a XV. században Kishatvannak is nevezték, amint azt egy nemesi elınév bizonyítja.17 A következı Hatvan település elsı említése 1222-bıl való: ez a ma Fejér megyében, Káloz közelében található Hatvan puszta.18 Besenyık lakta falu volt: az innét való Kochobur a mondott évben mint királyi poroszló járt el Szlavóniában egy föld körülhatárolása során. Bár Károly Róbert 1324-ben eladományozta a falut, annak egy része továbbra is besenyı birtokosok kezén maradt: 1337-ben például néhai Hatvani Ugrin leánya, Erzsébet, néhai Urkund özvegye eladta azt a Hatvan possessiót, amely mint jegyajándék, ıt és mint leánynegyed, a leányát, Ilonát illette meg. 1341 elıtt Zsadányi Besenyı Gergely és fivére, Mátyás azon a jogcímen szerezte meg a falut, hogy az besenyı ıseik birtoka volt, s mint ilyent engedték aztán át Hencz fia János fia Miklós mesternek.19 Késıbb a simontornyai várnak lett a tartozéka20 és a hódoltság idején néptelenedett el. A Pest és Heves vármegyék, illetve a váci és az egri egyházmegyék határán fekvı Hatvan legelsı említései Bánk bán veje, Simon által a XIII. század elsı évtizedében itt megalapított premontrei monostorral kapcsolatosak. 1235-ben ez a monostor a váradelıhegyinek a filiája. A körülötte létesült település kedvezı fekvésének következtében gyorsan mezıvárossá lett, lakossága a tatárjárás után hospesekkel is gyarapodott: az évi átlagosan 30 garas összegő pápai tized, amelyet plébánosa az 1330-as években fizetett, ugyancsak mezıvárosi szintő népességre utal. 1310-ben tőnik fel a „hatvani ispánság” elnevezés: Györffy György szerint azért, mert a város egy comes által igazgatott királyi uradalom központja volt.21 Csánki Dezsı szerint22 a középkor végén a mezıvárosnak a Pest vármegyébe esı részét Kishatvannak, a Heves vármegyébe esı részét pedig Nagyhatvannak nevezték; ez utóbbiról azonban nem ír a hevesi városok között. Hatvan prépostságát és uradalmi központ voltát Fényes Elek is említi.23

17

KARÁCSONYI János–BOROVSZKY Samu, 1903. 171. p.

18

CSÁNKi Dezsı, 1890–1913. I. kötet, 556. p.

19

GYÖRFFY György 1963–1988. II. kötet, 387–388. p.

20

CSÁNKI DEZSİ, 1890–1913. III. kötet, 331. p. FÉNYES Elek, 1851. I. kötet, 95. p.

21

GYÖRFFY György, 1963–1988. III. kötet, 98–99. p.

22

CSÁNKi Dezsı, 1890–1913. I. kötet, 22. p.

23

FÉNYES Elek, 1851. I. kötet, 91. p.

4

Nógrád vármegyében több Hatvan nevő települést is találunk a középkorban. Közülük az elsıt IV. Béla király 1246-ban kelt oklevele említi.24 Ez a Hatvan az oklevél szerint Fülek várának a közvetlen szomszédságában feküdt és az esztergomi egyház birtoka volt, amelyet Simon fia Fulcus a tatárok betörésének az idején lerombolt, az ott lakó népeket és nemeseket legyilkolta, a plébániaegyházat pedig lerontotta. Az egyértelmő lokalizálás bizonytalan; a települést Csánki Dezsı Fülekpüspökivel azonosította, minthogy ez ugyancsak az esztergomi egyház birtoka volt.25 A második Nógrád megyei Hatvan település – amely nógrádi várföld volt – elsı említése 1250-bıl való, amikor egy itteni várjobbágy 4 ekényi földet eladott az esztergomi érseknek. Késıbb az érsek más földeket is megszerzett itt és a szomszédságban, s azokra megerısítést is kapott Kun László királytól. Az adásvételek alkalmával készült határjárásokból kitőnik, hogy a pataknak, amely mellett a birtok elterült, Hotuon potoka volt a neve. Valamikor a XIII–XIV. század fordulóján a település templomáról a Keresztúr nevet kapta. A Terenye és Lucfalva között elhelyezkedı mai Keresztúr pusztával azonosítható.26 A Hatvan névnek az idırendben ezután következı Nógrád megyei felbukkanása már nem egyetlen települést, hanem egy valóságos településcsoportot érint. A váci káptalan által egy 1260-ban kiadott oklevél27 Bágyon falu határosai között a Mikudhatvana és Kökényeshatvana nevő falvak lakosait is felsorolja; ezek közül az elıbbi Mikehatvana néven még a XV. század elsı felében is szerepel a forrásokban. Mindkét település a Füzegy víz partján feküdt, mégpedig az osztálylevélbıl kikövetkeztethetıen a mai Csécse és Jobbágyi határában, míg Kökényeshatvana talán a késıbbi Nagykökényes faluval azonos. A szintén a XV. században és ugyanitt felbukkanó Palotáshatvant pedig nyilván a késıbbi Palotás faluval azonosíthatjuk.28 – Ismét csak emlékeztetnünk kell arra, hogy ezen a tájon, a Füzegy víz és föld környékén bukkant fel 1075-ben a puteus Hotuandi, mint határjel. Az ország másik végén fekvı Somogyhatvan nevével a XIV. század elején találkozhatunk: 1323-ban Erzsébet királyné Hatvani Péter fia Pusir (dictus) Pálnak adományozta az ugyancsak Somogyban fekvı Kölked egy részét, amelyet

24

FEJÉR Georgius, 1829–1844. IV/1. kötet, 403. p.

25


26

GYÖRFFY György, 1963–1988. IV. kötet, 257–258. p.

27

WENZEL Gusztáv, 1860–1874. VII. kötet, 537. p.

28


5

Bogza fia Sándor birtokolt.29 A település a késı középkorban és a hódoltság idején is lakott volt.30 Meg kell egyébként jegyeznünk, hogy a Somogyhatvana névváltozat nem szerepel a Szendrey Ákos által jelzett helyen. – A falut az e század közepén történt területrendezések során Baranya megyéhez csatolták. Pest vármegyében – ha a néha ide sorolt Kishatvant nem számítjuk – két olyan település is volt, amely a Hatvan nevet viselte; egyenlıre mind a kettıt Csánki Dezsı munkája alapján tudjuk csak adatolni, illetve azonosítani. Az egyik a váci püspökség által birtokolt Püspökhatvan, amelyet alig pár falu választ el a fentebb említett településcsoporttól. 1460-tól vannak adataink a meglétére;31 túlélte a török hódoltságot és ugyanezen a néven ma is megtaláljuk a Galga mentén, Acsa és Galgagyörk között. A másik, bennünket érdeklı Pest megyei település azonosítása viszont már erısen problematikus. Ennek neve 1395-ben32 és 1424-ben Boldogasszonyhatvana, s a problémát az okozza, hogy 1439-ben való elıfordulásakor, amikor a Báthoriak kapták adományul Buják várával együtt, a másik neve Boldogfalva.33 Egy Pest megyei Boldogfalvát azonban Csánki Dezsı a Thanto család által viselt elınevek alapján az ugyanott fekvı Boldogházával azonosít – viszont ennek az utóbbi falunak a XV. század közepén nem ugyanazok voltak a birtokosai, mint Boldogasszonyhatvanának. A kérdés eldöntése tehát további kutatásokat igényel: de annyi már most is bizonyosnak látszik, hogy ez a település vagy a Hatvan várostól délre fekvı mai Boldog községgel azonos, vagy pedig Buják környékén kell keresni a többi felsorolt, hasonló módon képzett nevő település közelében. Az idırendben legutolsóként felbukkanó Baranya megyei Hatvanra csak a XVI. század elejétıl kezdve vannak írásos adataink. Mivel minden esetben együtt szerepel a Pécstıl délnyugatra fekvı Kisdér faluval, ezért Csánki Dezsı feltételezi, hogy annak közvetlen környékén feküdt.34 A legutóbbi idıben végzett földrajzinév-győjtés során azonban az onnét jóval nyugatabbra található Bogádmindszent határában tőnt fel egy Hatvan, mint egy, a török hódoltság vé-

29

KRISTÓ Gyula (fıszerk.) 1990–1993. VII. kötet, 120. p.

30

CSÁNKI Dezsı, 1890–1913. II. kötet, 611. p. CSÁNKI Dezsı, é. n. 142. p.

31


32

MÁLYUSZ Elemér (szerk.) 1951–1958. II. kötet, 426. p.

33


34

CSÁNKI Dezsı, 1890–1913. II. kötet, 489. p.

6

gére elnéptelenedett falu helye;35 valószínőnek kell tehát gondolnunk, hogy itt fekhetett a középkori Hatvan. Végezetül még egy Hatvanról kell szólnunk: ez Fényes Elek szerint egy Fejér vármegyében fekvı puszta, s közel van Alcsúthoz, illetve a Szentgyörgy nevő pusztához.36 Rá vonatkoztatható középkori adattal egyelıre nem rendelkezünk. Ennyi tehát, amit pillanatnyilag a Hatvan nevet viselı középkori településekrıl tudunk; ez a vázlatos áttekintés is szolgál azonban bizonyos tanulságokkal. Feltőnı például, hogy e nevek kétféle módon viselkednek: részint szétszórtan bukkannak fel az ország különbözı vidékein (a Dráva közelében kettı, Fejér megyében szintén kettı, az Erdéllyel határos részeken egy), részint pedig csoportosan egy szőkebb területen, a Zagyva középsı és felsı folyásánál. Ráadásul az ehhez az utóbbi csoporthoz tartozó települések majdnem felének a nevében a Hatvan név elıtaggal és birtokos jellel ellátva jelenik meg (Boldogasszonyhatvana, Mikehatvana és Kökényeshatvana), további kettınek pedig régi elıtagja van (Püspökhatvan és Palotáshatvan). Úgy tőnik tehát, mintha lett volna egy Hatvan nevet viselı nagyobb terület, amelynek a központi része megtartotta ezt az elnevezést, míg a szélei az állandó falvak kialakulásának az idején talán a birtokosaikra utaló elıneveket vettek fel. Ráadásul ez a terület ott lokalizálható, ahol a késıközépkorban egy ugyanilyen nevő ispánság is létezett. Ennek a jelenségnek, valamint vele összefüggésben magának az elnevezésnek a magyarázatát – úgy gondoljuk – egy egészen más jellegő szokatlanságban kell keresnünk. 3. A középkori krónikaíróknak nem szokása, hogy pontosan megállapítsák az országba betelepülı idegenek számát: ehelyett vagy megnevezik a jövevényeket, vagy pedig „sok”-nak mondják ıket. Anonymusnál olvashatjuk például, hogy „A hét kun vezér feleségestül, gyermekestül, meg ezenkívül is nagy sokasággal kész volt Pannoniába jönni. Hasonlóképpen az oroszok közül szintén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak.”37 Ugyancsak ı másutt azt írja, hogy „Bulárföldrıl nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte igen nemes urak: Billa meg Baks…” továbbá, hogy „Ugyanarról a tájékról jött egy Hetény nevő igen nemes vitéz…” és végül, hogy „Ugyanekkor a besenyık földjérıl jött egy vezéri nemzetségbıl való vitéz. Neve Tanuzaba volt…”38 A Képes Krónika a beköltözı 13 nyugat-európai nemzetség közül csak kettınél említi a lo35

KISS Lajos, 1988. I. kötet, 575. p.

36

FÉNYES Elek, 1851. I. kötet, 95. p.

37

GYÖRFFY György (szerk.) 1975. 143. p.

38

GYÖRFFY György (szerk.) 1975. 181. p.

7

vak és a lovasok számát; a különféle nemzetségeknek az ezt követı felsorolásakor pedig csak a népneveket mondja meg.39 Még fokozottabban így van ez a legendák esetében. „Napról-napra növekedett a hívık egyháza, és a világ különb-különb vidékeirıl, hallván tudománya felıl, sokan özönlöttek hozzá” – írja Szent István király kis legendája.40 A nagy legenda szerint pedig „…sok pap és egyházi személy úgy határoz, hogy elhagyva székhelyét, vándorútra kél... Köztük jött a vallásos Asrik atya tanítványaival…”41 A sort még folytatni lehetne. Ennek a gyakorlatnak az ismeretében valóban meglepı tehát, hogy éppen Szent István király kis legendája – és az azt felhasználó Hartvik-féle legenda – az, amelyik egyetlen alkalommal pontosan „megszámolja” a jövevényeket. A vonatkozó részlet magyar fordításban a következıképpen hangzik: „Miután nevének a híre eljutott az egész világ fülébe, és a szájából szóló ítéletek általános elismeréssel mindenütt híressé váltak, hatvan férfi a besenyık közül... elhagyva a bolgár végeket, Pannonia felé közeledett.”42 – Vajon mi lehetett az oka ennek a különös és szokatlan pontosságnak? Véleményünk szerint ez az ok egyszerően egy félrehallás. A kis legenda német származású szerzıje43 minden valószínőség szerint hallott egy szót, egy nevet, amelyik nagyon hasonlított a ’hatvan’ számnévhez, s ezért azzal összetévesztve, a számnevet fordította le latinra – így került ki a tolla alól a „sexaginta viri Bissenorum” kifejezés. A félreértett szó feltehetıleg chatwan-nak hangozhatott, amelyet egy ’töredéknép, résznép’ jelentéső török qatman szóból lehetne származtatni.44 Ebben a kikövetkeztetett szóban a -man/-men jól ismert török népnév-képzı, amellyel – többek között – éppen annak a két besenyı törzstöredéknek a nevében találkozunk (Belermen és Bajuman), amely az 1048 elıtt lezajlott besenyı belháborúk következtében Bizánc területén keresett menedéket.45 – A feltételezett chatwan névben az eredeti török alakhoz képest feltőnı két hangtani változásnak a magyarázata a nyelvészet feladata lenne. Ezzel kapcsolatban azonban két dologra mindenképpen szeretnénk itt is felhívni a figyelmet. Az egyik: bár a szókezdı török q- hangnak a magyarban rendesen a k- hang fe-

39

GERÉB László (ford.) 1971. 33–37. p.

40

ÉRSZEGI Géza (vál.) 1983. 18. p.

41

ÉRSZEGI Géza (vál.) 1983. 26. p.

42

Érszegi Géza (vál.) 1983. 20. p.

43

GYÖRFFY György, 1989. 113. p.

44

Dobrovits Mihály szíves szóbeli közlése.

45

GYÖRFFY György, 1989. 174. és 184. p.

8

lel meg, mégis van néhány olyan szó, amelyben ehelyett h- szókezdı mássalhangzót találunk (homok, harang, stb.)46 Ugyanakkor Konstantinos Porphyrogennétos a besenyı törzsnevek felsorolásánál a q- szókezdı mássalhangzós szavakat az egy Kangar kivételével minden esetben ch hanggal írta át (Chopón, Chavuksin, Chara),47 tehát éppen a besenyı nyelv, vagy inkább annak valamelyik nyelvjárása volt az, amelyikben egy ilyesfajta hangfejlıdés végbement. – A másik dolog: a magyar nyelvben tapasztalható m>v hangváltozásra sok példa hozható fel, többek között a -van/-ven tízes számnévképzı kialakulása is ide sorolható.48 A török nyelvek közül éppen a kipcsakos típusúakban (amelyek közé szórványemlékei alapján a besenyı nyelv is tartozik) szintén végbement egy hasonló hangfejlıdés, amit a kertme > kertpe alakpár bizonyít;49 külön érdekesség, hogy éppen a magyar nyelv az, amelyikben ennek a szónak az átalakulása teljesen végbement (kertme > kertpe > körtve). Ezek a jelenségek tehát arra mutatnak, hogy nyelvileg egyáltalán nem elképzelhetetlen egy feltételezett qatman > hatvan fejlıdés. Maga a név egyébként jelentéstani szempontból jól beleillik a török törzs- és népnévadási rendszerbe, ahol külön csoportot alkotnak a ’rész, töredék’ jelentéső nevek.50 S végül elmondható, hogy a hasonló jellegő elhallások és félrefordítások sem mennek ritkaságszámba a forrásokban. Erre itt és most legyen elegendı csupán két példát megemlíteni. Az egyik: a Képes Krónika miniátora a „heraldika nyelvére” fordította le rosszul Hont lovag nevét, amikor beszélı címert alkotott a számára – egy kutyafejet festett ugyanis a pajzsára, mivel azt hitte, hogy a lovag neve öszszefügg a német Hund szóval.51 A másik közismert példa: az elveszett magyar Trója-regény valamikori meglétének a legfontosabb filológiai bizonyítéka, hogy a középkori délszláv szövegek számos olyan félreértést tartalmaznak, amelyek egyedül csak egy magyar nyelvő közvetítıszöveg feltételezésével magyarázhatóak.52 Az elmondottak szerint tehát a Hatvan egy besenyı törzstöredék volt – mármost kézenfekvı a kérdés: vajon mutatkozik-e tényleges összefüggés az ezt

46

LIGETI Lajos, 1986. 26–27. p.

47

GYÖRFFY György, 1989. 177–179. p.

48

BENKİ Loránd (fıszerk.) 1967–1976. II. kötet, 74. p.

49

LIGETI Lajos, 1986. 292. p.

50

NÉMETH Gyula, 1991. 80–81. p.

51

KRISTÓ Gyula, 1977. 139–140. p.

52

KLANICZAY Tibor (szerk.) 1984. 94. p.

9

a nevet viselı települések és a besenyık között az okleveles források tükrében? A válaszunk: úgy tőnik, hogy kimutatható ilyen összefüggés. Amint azt korábban láttuk, a Hatvan név elsı felbukkanása alkalmával, Füzegy föld 1075-ös határjárásában máris összekapcsolódik a Besenyı névvel. A Fejér megye déli részén fekvı Hatvan lakosai még a XIII–XIV. században is besenyık voltak, s ugyanehhez a néphez tartoztak azok a személyek is, akik „besenyı ıseik jogán” birtokolták e települést. Továbbá: a Somogy (ma Baranya) megyei Hatvan közvetlen közelében fekszik Rinyabesenyı, valamint több más olyan település is, ahol határozott besenyı nyomok mutatkoznak.53 A Baranya megyében, Bogádmindszent határában lokalizálható Hatvan elpusztult településsel ugyancsak közvetlenül szomszédos az a Téseny falu, amelynek határában egy területrésznek Besenye a neve.54 Püspökhatvantól sincs messze egyrészt Máriabesnyı, másrészt pedig az a Vác sem, amely városnak a lakosai között szintén volt besenyı származású személy.55 Az Érhatvannal szomszédos Pele község területén bukkan fel a Besenyı határrész-név, míg az ugyancsak közel fekvı Érdengeleg határában a Besenyıtó névvel találkozunk.56 S végül a Zagyva középsı folyásánál lokalizált Hatvan településcsoportot a Fülek melletti Hatvannal összekötı vonal mentén tőnik fel a Besenyıbérc név Mátranovák, illetve a Besenyı kaszáló Almágy határában.57 – Mindez pedig azt jelenti, hogy csaknem mindegyik Hatvan nevő település közvetlen közelében kimutathatóak a besenyı nyomok. Ha azonban a besenyık – és általában a keleti nomád népek – szláv környezetük által adott elnevezését is bevonjuk a vizsgálódásunkba, akkor egy igen különös összefüggés körvonalai bontakoznak ki elıttünk. 4. A palócok eredete, a palóc etnikum kialakulása – pontosabban annak az etnikumnak a meghatározása, amelyik nevet adott ennek az etnikai csoportnak – mindmáig a magyar településtörténet legnehezebb és tulajdonképpen megoldatlan kérdései közé tartozik. Ezt az etnikumot a kazároktól (kabaroktól) a székelyekig, a besenyıktıl a kunokig már mindegyik, a magyarsággal kapcsolatba került keleti nomád népcsoporttal megkísérelték azonosítani – egyik azonosítási kísérlet sem járt azonban megnyugtató eredménnyel. Mindössze abban egyezik

53

TÓTH Péter, 1987. 271–272. p.

54


55


56


57


10

meg a történettudomány Hunfalvy Páltól Györffy Györgyig, hogy az a népcsoport, amelyik elıször viselte a palóc nevet, a kiváltságos kunok tömegével szemben kis lélekszámú és különleges jogállás nélküli lehetett,58 illetve, hogy a XII–XIII. században a késıbb a palócok lakta területen élt egy olyan kisebb vagy nagyobb népcsoport, amelyik külsı megjelenését, s talán életmódját és nyelvét tekintve is eltért a környezetében lakó magyaroktól és más népektıl, s hasonló volt a „kunokhoz”, azaz valamelyik keleti nomád néphez.59 Mármost, ha egy pillantást vetünk a térképekre, azonnal a szemünkbe tőnik, hogy a Zagyva középsı folyásánál lokalizált Hatvan településcsoport és a Fülek melletti Hatvan közötti terület, ahol tudniillik a mondott Zagyva folyó és mellékvizei mentén nomadizálhatott a Hatvan nevet viselı besenyı törzstöredék, szinte hajszálpontosan megegyezik a palóc nyelvterület centrális és déli, tehát valóban a középpontban lévı részével.60 A legdélibbnek tartott palóc falvaknak: Jobbágyinak, Szántónak és Lırincinek61 a határában, illetve a szomszédságában lehetett az eredeti szállásterület, vagyis a téli szállás, míg maga a szállásváltó út a palóc eredetvidéknek feltételezett62 Karancs hegy alatt húzódott egészen Fülek környékéig. E mellett az út mellett tőnnek fel a már említett Besenyıbérc és Besenyı kaszáló nevek is. S végül ezzel az útvonallal szomszédos a Mátrától északra elterülı régi mátrai járás, amelynek lakosairól Bél Mátyás a következıket írta: „Lakói magyarok, akik közé kevés szlovák is vegyült. Vallásuk katolikus, szegényes nyelvük csiszolatlan, beszédjük szaggatott és valamiféle furcsa korlátoltságról tanúskodik. Ezért szomszédaik ’bocenok’ névvel illetik ıket.”63 – Régóta sejtjük, hogy ez az így leírt népcsoport csakis a palócokkal lehet azonos, valamint, hogy a talányos ’boczenok’ (kiejtve talán ’böcsenök’) szó a besenyı népnév eltorzult formája – csak éppen a történeti kapcsolatot nem sikerült eddig megtalálni. Meggyızıdésünk szerint a Hatvan törzstöredék-név jelentheti ezt a hiányzó kapcsolatot.

58

KÓSA László, 1989. 15. p.

59


60

BALOGH Lajos, 1989. 372. p.

61

PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1989. 145. p.

62

BARABÁS Jenı, 1989. 128–129. p.

63

BÉL Mátyás, 1968. 107. p.

11

5. Mint az elmondottak összegzése, a következı kép rajzolódik ki tehát elıttünk. Szent István uralkodásának a vége felé, vagy legkésıbben 1050 táján64 valószínőleg valamilyen belháború, vagy éppen a bizánci forrásokból jól ismert, a Kegen és Tirek vezérek közötti belviszály következtében a „bolgár végek”, azaz Havasalföld irányából Magyarországra menekült egy besenyı népcsoport, amely önmagát chatman-nak, vagyis ’töredéknép’-nek nevezte; ezt a nevet Szent István kis legendájának a szerzıje teljesen félreértette, ugyanakkor azonban félreértett formájában fenn is tartotta. A magyar határırzıkkel kisebb-nagyobb összecsapásokba – amelyeknek emlékezetét ugyancsak a kis legenda ırizte meg – keveredett csoportot az államvezetés végül befogadta, s ahogyan azt a besenyık esetében másutt is megfigyelhetjük,65 az ország különbözı vidékein: Fejér vármegyében, valamint délen Baranyában és Somogyban, keleten pedig (Közép-) Szolnok vármegyében szétszórtan letelepítette. A csoport nagyobbik része azonban valamilyen ok következtében együtt maradhatott és a Zagyva folyó középsı-felsı folyása mentén, Nógrád, Heves és Pest vármegyék határán kapott szállásterületet. Önelnevezésüket a Hatvan településnevek tartották fenn, amelyek nép- vagy törzsnevekként viselkedve szerte az országban szétszórtan bukkannak fel, s amelyeket a nyelvtudomány eddig személynévi áttételen keresztül, vagy másképpen a ’hatvan’ tıszámnévbıl próbált önmaga számára sem megnyugtató módon eredeztetni. Magyar nyelvő környezetük eredeti népnevükön besenyıknek nevezte ıket; ez a magyarázata a Hatvan településnevek mellett feltőnı rendszerességgel felbukkanó besenyı nyomoknak. Szláv nyelvi környezetben pedig keleti nomád megjelenésük és életmódjuk következtében a polovec/palóc nevet kapták, s ezáltal névadói lettek a leghomályosabb eredető magyar etnikai csoportnak, a palócoknak, miután valamilyen történeti esemény – esetleg a tatárjárás – folytán eredeti nagyobb szállásterületüket elhagyva, a Karancs és Mátra vidékére húzódtak, s az ottani lakosságba olvadtak.

(NB. A forrás- és irodalomjegyzéket lásd a tanulmány nyomtatott változatában.)

64


65

LIGETI Lajos, 1986. 385. p.

12

EGY BESENYİ BETELEPÜLÉS HELYNÉVI EMLÉKE

Recommend Documents