Egy befagyott konfliktus anatómiája 1.rész

Egy befagyott konfliktus anatómiája 1.rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Egy befagyott konfliktus anatómiája 1.rész

2012 szeptember 06. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még Givenincs Egy befagyott értékelve konfliktus Give Egy befagyott konfliktus Give Egy befagyott konfliktus Mérték Give Egy befagyott konfliktus Give Egy befagyott konfliktus

anatómiája anatómiája anatómiája anatómiája anatómiája

1.rész 1.rész 1.rész 1.rész 1.rész

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

Egyhamar nem fog megoldódni az örmény-azeri kapcsolatokat régóta mérgező karabahi konfliktus a Múlt-kor által megkérdezett szakértők szerint. A hidegháborúból megörökölt problémán a nemzetközi közösség évek óta dolgozik, hiába: ugyan Hegyi-Karabah Örményország Erdélye, de Azerbajdzsán is ragaszkodik a vitatott státuszú enklávéhoz.

Hegyi-Karabah: nemzetmegtartó erő 1. oldal (összes: 6)


Hegyi-Karabah Azerbajdzsán délkeleti részén, Alsó-Karabah és Zangezur között, a Karabah-hegység keleti oldalán helyezkedik el, közvetlenül az örmény határ mellett. A vitatott státuszú terület nagy részét a de facto független Hegyi-Karabah Köztársaság igazgatja, amelyet a nemzetközi közösség a régió élete felett gyakorlatilag 1991 óta semmilyen befolyással nem bíró kaukázusi ország, az olajban dúskáló, s egyre nagyobb gazdasági hatalommá növő Azerbajdzsán részeként ismer el. A karabahi konfliktus 1994-es lezárása óta az úgynevezett Minszki csoport, az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország képviselőit tömörítő szervezet próbál közvetíteni a vitás felek között, jórészt sikertelenül. Karabah a történelemben Egyes elméletek szerint örmények már az i.e. 7. században megtelepedtek a területen, de három évszázaddal később biztosan jelen voltak a tengertől elzárt, 143 ezer lakosú, 4400 négyzetkilométert felölelő régióban. Időszámításunk előtt 180 körül Artsakh – amely lényegében teljes egészében lefedi a mai Hegyi-Karabahot – az örmény királyság 15 tartományának egyike lett, s az is maradt egészen az i.sz. 4. századig. A tartományi cím (nahang) birtokában Artsakh hamarosan hercegség lett, de egy másik teória szerint közvetlenül a királynak rendelték alá kvázi hűbérbirtokként, ahol II. (Nagy) Tigranész (i.e. 99-55) megalapította a róla elnevezett négy város egyikét, Tigranakertet.

2. oldal (összes: 6)


387 után a régión két nagyhatalom, Perzsia és Bizánc osztozkodott, de földrajzi helyzetéből adódóan a történelmi Örményország területén folyamatosan jöttek-mentek a különböző népek: asszírok, görögök, rómaiak, bizánciak, arabok, mongolok, perzsák, törökök, végül pedig az oroszok. Két tartományt (Artsakh és Utik) a Kaukázusi Albániához csatoltak, amely ezáltal erőteljes vallási és kulturális vérfrissítésen esett át. Az örmény kultúra soha nem látott virágzásnak indult: a középkori Hegyi-Karabah területén például már az 5. században megalapították az első örmény iskolát, amely az örmény ábécét is „feltaláló” Szent Meszrop Mastoc erőfeszítéseinek köszönhetően nyitotta meg kapuit. Nagy Kornél, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, armenológus a Múlt-kornak nyilatkozva rámutatott: Hegyi-Karabah a függetlenségét a középkorban elvesztő Örményország egyik fontos, történelmi tartománya volt, amely sokáig ütközőzónaként létezett. Jelentősége azonban vitathatatlan, mivel az örmények nemzetmegtartó erőt tulajdonítanak a régiónak, így leginkább Erdélyhez hasonlítható, ha magyar párhuzamot akarunk vonni.



Karabah később Karakojunlu és Akkojunlu oguz törzsközösségek fennhatósága alá került, majd Jahan sah (1437–67) beleegyezett, hogy Felső-Karabahot helyi örmény hercegek vegyék át, akik amellett, hogy a befolyásos Khachen-ház ágait képviselték, Artsakh középkori uralkodóinak leszármazottai voltak. Az öt nemesi családot egy herceg fogta össze, aki az örökletes melik címet viselte. A terület szuverenitását I. Pál orosz cár ismerte el egy 1799-ben kiadott rendeletében. A 16. század elején az Akkojunluk bukása után Karabah azonban a perzsa Szafavidák befolyása alá került, de a hódítás ellenére a terület nagyrészt megmaradt örménynek és továbbra is autonómiát élvezett.

Az orosz befolyás A terület 1805-ben orosz protektorátus lett, a béke pedig megerősítette Ibrahim Khalil Khan és leszármazottainak jogát Karabah irányítására. A status quo-n az 1823-as gulisztáni békeszerződés sem változtatott, melynek nyomán Karabah a cári Oroszország része lett. Ennek következtében rengeteg azeri család menekült Perzsiába, miközben az ott élő örmények közül szintén sokan érkeztek, azt remélve, hogy a cár oltalmába fogadja őket.



Karabah szovjetizálása A karabahi konfliktus gyökere Sztálinnak a Transzkaukázus szovjetizálását elrendelő döntésére vezethető vissza. Az 1920-as években Sztálin volt a Szovjetunió nemzetiségi ügyek népbiztosa, amely kormányhivatal égisze alatt a Kavburo is működött. Az 1917-es oroszországi forradalom után Karabah Azerbajdzsánnal, Örményországgal, Grúziával és Dél-Kaukázussal együtt a kérészéletű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság része lett, amely entitás egy év múlva államalkotó részeire bomlott. Sárközy Miklós iranista, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense a Múlt-kornak elmondta: Hegyi-Karabah hovatartozása kapcsán egészen három napig az örmények érezhették magukat nyeregben, de a törökökkel jó kapcsolatot kereső Sztálin később úgy döntött, hogy az azerieknek adja a területet, amelynek nagyfokú autonómiát biztosított. A kutató szerint erre az időre tehető az örmény és az azeri nemzettudat kialakulása is, amely tovább bonyolította a Hegyi-Karabah körül kialakult bonyodalmakat. folytatjuk... mult-kor.hu

Tweet



(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


Egy befagyott konfliktus anatómiája 1.rész

Recommend Documents