Egy autófelújítás története! Mire figyeljünk? Mit tegyünk? Mit ne tegyünk? Ne Ön fizesse a tanulópénzt!
Előszó Bizonyára sokak életében előfordult már, hogy a már meglévő autó felújításra szorult, mert nem állt a helyzet magaslatán műszakilag, vagy esztétikailag, vagy, mert közeledett a műszaki érvényesség lejárta. Egy ismerősömnek, aki megosztotta velem, az Ö kis történetét ez az esemény pár hete következett be, amiben nincs is semmi szokatlan. Viszont ami vele történt az már szokatlan. Hogy miért is íródik ez a kis történet? Jogos a kérdés, amire csak azt tudom válaszolni, azért mert olyan tanulság vonható le belőle, amely nagyon sok kellemetlen pillanattól megszabadíthatja az embert. Bár azt mondják mindenki a saját kárán tanul a legjobban, de remélem, azzal, hogy közkinccsé teszem ezt a pár gondolatot, talán másokkal nem történnek meg hasonló események, talán hasznosíthatóak az itt leírt információk és ezzel megelőzhetőek a hasonló helyzetek kialakulásai. De nem akarok rébuszokban beszélni, így vágjunk is bele a közepébe. Álljon itt a történet, melyet én másodkézből továbbítok Önnek kedves olvasó.
Fábián Péter Használtautó Vásárlás Titkai, Trükkjei! I. címmel megjelent elektronikus kiadvány szerzője
www.autostippek.hu Történetek, melyekből Ön is Profitálhat!
Hogyan is vették kezdetét az események? Adott az autóm. Nagyon elégedett vagyok vele, jól működik, apróbb karosszéria hibákkal, amiket, gondoltam műszaki vizsgára rendbe hozatok. A műszaki érvényessége 2006. augusztusában jár le. Én, mint körültekintő autós már ezt megelőzően július derekán elkezdtem keresgélni a megfelelő szakembert. Mivel tudtam, hogy az autó karosszériája javításra szorul, gondoltam, először kezdjük az érdeklődést egy karosszéria lakatos mesternél. Fel is kerestem egy szakembert a műhelyében, ráálltam az aknára. A mester megtekintette, majd kijelentette: - Én ezt most nem tudom bevállalni, mert el vagyok havazva munka terén. Mit mondjak én kissé zokon vettem a dolgot, látva, hogy a három aknás műhely teljesen üres, csak az én autóm árválkodott ott. - Ha így, hát így. Keressünk akkor valaki más mesterembert. Ezután, a nem túl kellemes meglepetés után, amelyet e rendes mesterember okozott nekem, elgondolkoztam. Biztosan az a legjobb megoldás, ha én egyenként viszem az autót először a karosszéria lakatoshoz, ha elkészült, aztán az autószerelőhöz. Arra a döntésre jutottam, hogy olyan mesterembereket keresek, akik megoldják minden felmerülő problémámat egy helyen. Így a keresést ennek megfelelően folytattam. Telefonkönyv, ismerősök megkérdezését követően rövid időn belül meg is lett ez a hely. Autómmal kilátogattunk, amit tüzetesen meg is vizsgáltak, listát készítettek az elvégzendő teendőkről, a hozzájuk szükséges alkatrészekről, készségesen összeírták a várható anyagi ráfordítás mértékét. A lista nem volt túlzottan hosszú, a szám viszont mégis elég szép kis összegre rúgott. Nem is ez a lényeg, ezen nincs mit csodálkozni szerintem manapság. Úgy voltam vele, megérdemli a gépezet a ráncfelvarrást. Ekkor jött az újabb meglepetés, ugyanis a műhely vezetője kijelentette: - A karosszéria munkát mi csak szeptemberben tudjuk elvégezni. Épp egy nagyobb lélegzetvételű projekten dolgozunk. Nem túlzottan örültem ennek a hírnek, de itt legalább igazat mondtak. A szemem sarkából láttam a műhelyben pihenő teherautóroncshoz hasonlító szerkezetet. Ez már nem csak kifogás volt, legalább is számomra így tűnt. - Jó, de akkor tudnának ajánlani valakit, aki elvégezné a karosszéria javítását? - kérdeztem. Mindjárt kaptam is két telefonszámot, akik véleményük szerint biztosan megjavítanák. A műhelyben megegyeztünk, hogy a karosszéria munkálatok után hozzam az autót, és ők kb. két nap alatt elvégzik a szükséges javításokat, amelyek szükségesek a sikeres műszaki vizsgához,
valamint le is vizsgáztatják, és a zöldkártyát is megújítják mivel az is rövidesen lejár. - Ez már legalább fél siker. Már csak a karosszéria munkálatokat kell meg oldanom. Hívtam is a kapott telefonszámok egyikét. A vonal másik végén felcsengő hang ismerősnek tűnt számomra, csak épp azt nem tudtam honnan. Mindenesetre megbeszéltük, hogy guruljak el hozzá és leegyeztetünk mindent. Így is történt. Mindössze két utcát kellett gurulni, nagyon közel lakott a műhelyhez. Időközben megérkezésem után kiderült, honnan is volt ismerős a telefonban a hang, egy gyermekkori iskolatársam volt a srác, egy iskolába jártunk annak idején. Gondoltam itt már nem lehet nagy probléma, elvégre is, őt is ismerem. Márpedig az ismerősökkel mégiscsak máshogyan bánnak, vagy mégsem? Nemsokára kiderül, ha tovább olvassa ezt a kis történetet Ön kedves olvasó. Na de kanyarodjunk vissza a történésekhez. A mesterember megtekintette az autómat, elmondta véleménye szerint milyen karosszéria elemeket, kell cserélni (kétoldali küszöbök, vezetőoldali padlólemez, alsó váznyúlvány). Megegyeztünk, hogy én megrendelem a kért alkatrészeket a műhelyben, és másnap viszem hozzá az autót, valamint a szükséges alkatrészeket. Úgy nyilatkozott kb. egy hét alatt elkészül a munkálatokkal, aztán mehet az autó a műhelybe ahol az autószerelők kezdhetik a szükséges munkálatokat. Elégedett voltam, úgy gondoltam két hét és kész az autó, újra régi pompájában fog tündökölni. Visszagurultam a műhelybe, ahol megrendelték számomra a kért karosszéria elemeket. Másnapra fog megérkezni, mondták. Másnap reggel mentem is érte, vittem őket az autóval együtt a karosszéria lakatoshoz. Az ismerős mesteremberrel megbeszéltük, hogy két-három nap múlva beszélünk, hogyan haladnak a munkálatok. Ő felhívta a figyelmemet, ha telefonon keresem, akkor sokáig csörgessem, mert nem mindig hallja meg azonnal a telefont, ha épp heggeszt, vagy épp valami más nagy zajjal járó munkát végez. Így is történt, a megbeszéltek szerint, két nap múlva hívtam telefonon, elég sokáig csörgettem, de nem sikerült elérnem. Még aznap többször próbálkoztam, sikertelenül. Már kezdett bosszantani, hogy azért mégiscsak furcsa, ha valaki tudja, hogy keresni fogják, amit ráadásul előre meg is beszéltünk, és mégsem vesz róla tudomást. Mert ugye a mobiltelefonok képesek arra, hogy kijelzik a nem fogadott hívásokat, ráadásul én még véletlen sem szoktam a számomat elrejteni, úgyhogy nyugodtan vissza tudott volna hívni. De nem tette.
Próbáltam másnap, akkor sikerült beszélnünk. Bár túl sok jó hírrel nem szolgált. Mint kiderült még hozzá sem kezdett, mert befutott egy másik kisebb munka is időközben, amit mégsem küldhetett el. Én türelmes voltam, gondoltam egy-két nap csúszás nem a világ vége. Megbeszéltük, keresem a hétvégén, hogy állnak a dolgok. El is telt a hét gyorsan, szombaton kerékpárra ültem és elkerekeztem a karosszéria lakatoshoz. Mivel csengő nem volt a bejáratnál, így telefonon hívtam a mestert, aki természetesen akkor sem hallotta meg a telefont. Érdekes módon pár percig nem jött ki senki, semmi zajt nem hallottam bentről. Néhány perc elteltével meghallottam a sarokcsiszoló hangját, amint bekapcsolták, néhány pillanat múlva megjelent a mester édesapja és beengedett. A mester épp az autómon dolgozott bőszen. De azért laikusként még én is meg tudtam állapítani, hogy nem túl sokat haladt a munkával. Nem voltam elragadtatva a látványtól. Mindenesetre beszélgettünk erről-arról, ahogy az ilyenkor lenni szokott, majd tudatta velem, hogy némi csúszás várható az elkészülést illetően, mert több a tennivaló az autóval, mint ahogy azt az elején gondolta. Magamban megjegyeztem, hogy a csúszás már biztos, hisz már most kész kellene lennie a munkálatokkal, majdhogynem. Ezzel szemben, alig javított még valamit az autón. Mindenesetre megígérte szerdára készen lesz a kocsi, és át is viszi a műhelybe ahol a műszaki javításokat ill. a műszaki vizsgáztatást végzik. Megnyugodtam, akkor, ha minden jól megy péntekre kész az autó. Mindenesetre megegyeztünk, hogy én hétfőn lebeszélem a műhellyel is, hogy várják szerdán a kocsit. Hétfőn délelőtt lebeszéltem a műhellyel, ahol azt mondták az úgy nekik tökéletes lesz. Péntekre műszaki lesz az autón. A napok elszaladtak, szerdán én gondoltam, biztos, ami biztos rátelefonálok a karosszériásra átvitte-e már az autót? A választól nem igazán voltam elragadtatva, ugyanis a mesterembernek éppen befutott ismét egy kisebb meló, ami szintúgy csúszást eredményezett. Ekkor már kezdett a fejem füstölögni, azért ez már mégiscsak túlzás. Jó, hogy az ember elnéz ezt-azt, azért ez már mindennek a teteje. Nem volt egy kellemes beszélgetés, amit a telefonban lefolytattunk. A karosszériás ismerős mindenesetre ígéretet tett, hogy hétfőre kész az autó. Kissé dünnyögtem, de elfogadtam a tényt, mit is tehettem volna mást. Következő lépésként én hívtam a műhelyt, ahol szerdára várták az autót, és ugye itt nekem kellett tartani a hátam, elvégre is az én kocsim. Nagyon nem vették zokon a dolgot, az érkezést hétfőre regisztrálták át.
Mivel hétköznap a munkám miatt elég nehezen tudtam volna elszabadulni, hogy megnézzem az autót, ezért úgy döntöttem, hogy szombaton újra látogatást teszek kedvenc karosszéria lakatos mesteremnél. Újra kerékpár, újra kigurultam. A házuk elől hívom a telefonját, mivel csengő nincs. - Az előfizető pillanatnyilag nem elérhető! - hangzik a készülékből. Na akkor most mi várható, már ezen kezdtem el gondolkodni, amikor is megjelent az ajtóban az édesapa. Felvilágosított, hogy tegnap este szikra ment a mesterember szemébe, éjszaka kellett bemennie az ügyeletre, és még alszik, ő pedig nem szívesen ébresztené fel. Majd keressem telefonon később. Magamban elég jól füstöltem ekkor ismét, de hát az apa mégsem tehet semmiről, így elköszöntem. Csak egy-két kisebb megjegyzést tettem az üggyel kapcsolatosan. Mindenesetre a műhelybe mentem, ahol sűrű elnézéskérések közepette ecseteltem, hogy nem tud ideérni az autó hétfőn sem. Már időpontot nem is mondtam, csak azt, hogy, átjuttatjuk, ahogy tudjuk. A műhelyben megértőek voltak, nem igazán aggódtak a dolgon, talán ők már ismerték a mesterember munkáját, hisz ők ajánlották nekem. Ki tudja? Vasárnap sikerült beszélnem a mesterrel, akkor már egészen jó állapotnak örvendett, bár még az autón érdemi munkát nem végzett az elmúlt két napban. Újabb velős beszélgetés, újabb határidő alakult ki. Csütörtökre kaptam időpontot, akkor kész lesz az autó. Ígérte a mesterem. Hogy mit gondoltam magamban, azt inkább nem is részletezném ezen gondolatok között. Én már csak azt szerettem volna, hogy mielőbb túl legyek ezen az egészen. Kissé tele volt már a hócipőm az ígérgetésekkel, hogy ekkor, meg akkor. Mindenesetre eljött a csütörtök is, amikor is úgy alakult, hogy tudtam időt szakítani és személyesen mentem el a mesterhez. Ismét érdekes fordulatok következtek, ismét az apa jelent meg az ajtóban, tudatta velem, hogy a fiának elvágta a lemez a kezét, miközben az én autómat javította. Hogy éppen az orvosnál van, elvitte a mentő nem túl régen. Na ekkor aztán kitört belőlem a vulkán, ami szép lassan fortyogott már egy ideje bennem. Tettem jó pár nyomdafestéket nem tűrő kijelentést. Valamint azt kértem az apától, had nézzem meg az autómat, ami bent állt a műhelyben. Sokat nem is ellenkezett, látta hogy felindult állapotban vagyok. Az elém táruló kép alapján ismét nyugtázhattam, hogy mostanság sem sokat fejlődött az autóm állapota. Hittem is meg nem is, amit az apa a tudomásomra hozott. Mit volt mit tenni, elindultam haza a kerékpárral. Alig pár saroknyira a mesterem házától összefutottam egy ismerősömmel, akivel teljesen más témakörben elkezdtünk beszélgetni, ez a bizonyos beszélgetés elég hosszúra nyúlt, kb.
úgy fél órán keresztül beszélgettünk, mire folytatni tudtam az utamat hazafelé a kerékpárral. Csodák csodája ki jön velem szemben a következő kereszteződésben? Hát a karosszéria lakatosom egy autót vezetve. Gyors lehúzódtam az út szélére és megálltam. Ő is leparkolt. Látom, tényleg be van kötve a keze. Így ebben mégsem csapott be. Bár ettől az autóm még nem készült el. Egy sor magyarázkodás következett, meg hogy fél kézzel is befejezi, meg már ő is túl lenne az egészen. De az igazat megvallva már nem is figyeltem rá mit mond, az én bizalmamat már régen eljátszotta. Mindenesetre a beszélgetés végén abban maradtunk, majd felhív, ha már készen lesz az autóval. Gondoltam, ha nem én szabom a határidőket, talán könnyebben lehet vele boldogulni. Bár eddig sem mindig én szabtam, de talán így hamarabb túl leszünk ezen a már mindenkinek kínos felújításon. Így én már nem is idegeskedtem a dolgon, bízva benne minden megoldódik egyszer. Azonban tudtam, hogy következő héten szerdától elmegyek kirándulni, már le volt beszélve, és azt is tudtam, ha hétfőn nem kerül át az autó a műhelybe valószínűleg már nem fog leműszakizni szerdáig. Vasárnap csengett a telefonom, a mesterem hívott, hogy hétfőn mehetek az autóért a délelőtt folyamán. Kilenc órára beszéltük meg, hogy érte megyek, és rendezzük az anyagi vonzatát is a dolgoknak. Én visszakérdeztem: - Tuti, hogy készen leszel? Mire ő csak annyit válaszolt: - Ha nem akkor nem kell kifizetni a javítás költségét. Gondoltam akkor ez már tényleg tuti. Így hétfőn reggel készülődtem, hogy elhozzam a járgányt, ám kilenc előtt csörög a telefon. Mégsem készült el vele időre. Ekkor már csak nevettem a dolgon. Szinte már az lett volna a meglepő, ha nem így történt volna. Újabb időpontot adott, szerdára fog elkészülni. Akkor viszont neked kell átvinni a műhelybe! – mondtam neki. Bele is egyezett, bár ez a minimum, amit ebben a helyzetben megtehet. Időközben otthon találtam egy garnitúra vadonatúj fékpofát, amelyet még az autóval adtak anno, amikor megvásároltam. Megkérdeztem a műhelyben, hogy van-e mód arra, hogy azokat a fékpofákat építsék be, ha szükségesnek látják, amiket otthon találtam. A műhelyben dolgozó szerelők minden további nélkül beleegyeztek, annyit kértek, hogy juttassam ki az autóval együtt. Én anyukámmal beszéltem meg, hogy majd ő kiviszi szerdán, és akkor időben odaér ez az alkatrész is. Időközben, én szerdán elmentem kirándulni, délután csengett a telefonom. Édesanyám hívott, mégpedig, hogy ő koradélután kivitte a fékpofákat, de az autó még nem érkezett meg. Már meg sem lepődtem
ezen az új fejleményen. Azért felhívtam a mesteremet, mi újság a kocsival. Ekkor elég érdekes dolgot hallottam ismét. Azt ecsetelte számomra, hogy már csak a belső ülések beszerelése volt hátra, meg az alvázvédelem, amikor a sárvédőnél felfedezett egy újabb hibát, amit még ki kell javítani. Mit volt mit tenni, ismét csúszunk már szinte szokás szerint. Azt hiszem minden rosszindulat nélkül mondhatom ezt. Nem örültem ennek a hírnek, bár szerintem az ehhez hasonló híreknek senki sem örül. Mindenesetre úgy voltam vele, nem engedem, hogy a problémák beárnyékolják a kirándulást. Megbeszéltük a mesteremmel, hogy ha hazautazok, szombaton felkeresem személyesen. A hazautazást követően, szombat reggel az első dolgom volt, hogy felkerestem a karosszérialakatost. Ekkor újabb meglepetés ért, az autó elkészült. Erre abszolút nem számítottam, hogy még ilyen is előfordulhat. Sőt már pénteken átkerült a szerelőhöz ahol a műszaki vizsgáztatást végzik a későbbiekben. Én mindenesetre átgurultam a műhelybe, hogy megtekintsem a mesterem munkáját. Hát, igen azért szebb munkát is végezhetett volna. Esetemben a jó munkához idő kell, nem igazán érvényesült. Talán a rossz munkához meg még több, ami hűen tükrözi az elvégzett munka minőségét. Némi minőségi kívánnivalót hagyott a mesterem munkája. Ezen gondolatokat, amikor fél óra múlva ismét felkerestem a karosszérialakatost meg is említettem neki, hogy bizonyos részeket szebben is össze lehetett volna dolgozni. Erre ő mit válaszolt? Jól kapaszkodjon meg! Nekem is kapaszkodnom kellett, amikor meghallottam: - Azért nem tudtam jobban, és szebben összedolgozni, mert egy 1kg-os gitt 4000 Ft, és én nem akartam venni egy egész dobozzal mikor erre az autóra csak egy kevés kellene. Könyörgöm, erre mit is mondhat az ember? Normális az ilyen ember? Erősen kételkedem benne. A műhelyben, ahová átkerült az autó ilyen említésre méltó események már nem történtek, ott korrekt módon, amikorra ígérték el is készültek minden munkálattal, és sikeresen leműszakiztatták az autómat. Az első utam alkalmával, amikor ismét birtokba vehettem autómat, amelynek a felújítása a röpke 9-10 napos felújításhoz képest csupán jó 5 hetes műveletre duzzadt, nos ekkor döntöttem el, hogy valami útonmódon közkinccsé teszem ezeket a velem történt eseményeket, talán másoknak segítséget tudok ezzel nyújtani, hogy ők már ne a saját kárukon tanulják meg a leckét. Ekkor ötlött fel bennem, hogy van egy ismerősöm, akinek van egy weboldala, a www.autostippek.hu oldal.
Tanúlságok -
A barátság nem keverendő össze az üzlettel. Nem biztos, hogy az ismerős lelkiismeretesen végzi munkáját. Nem biztos, hogy az olcsóbb tényleg olcsóbb. Nem biztos, hogy a lassúbb, jobb is. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Aki az elején ludas, az ludas lesz a végén is. Jobb mindent már a legelején tisztázni és a feltételeket akár írásban is rögzíteni.
Utóirat Remélem azzal, hogy megosztottam a velem történteket némiképp hozzájárulhattam ahhoz, hogy Önnel már nem történhetnek meg hasonló események. Mivel a nevem közzétételéhez nem járulok hozzá, így álljon csak annyi itt, hogy egy autós.
Üdvözlettel: egy autós
