Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper ZSÚPOS ZOLTÁN

Az egykori Gömör vármegyéből igen kevés adattal rendelkezünk a bo­ szorkányperekre vonatkozóan. Schräm Ferenc kettőt említ,1 azok szövegét azonban nem, vagy csak töredékesen közölték. Az egyik Bobrik Jánosné pere Szömölcséről 1653-ból. Az asszonyt varázslás vétke miatt állították bíróság elé, mert a tehén bornyazása után analógiás varázslást végzett.2 A másik eset 1720-ban zajlott le, amikor Tóth Katalin poszobai lakost az­ zal vádolták, hogy más tehenét megrontotta, saját tehenének teje ellen­ ben tejfellé és vajjá vált. Nem maradt ki a felsorolásból az a boszprkányokkal kapcsolatban gyakran előforduló vélekedés sem, hogy hajnalban a kútágasból tejet tudott fejni.3 A két perből csupán a tehénre, tejha­ szonra irányuló rontásokról tudunk meg valamit, nem sok bontakozik ki előttünk a boszorkányok egyéb tevékenységéről. Ezért úgy vélem, hogy iaz 1676-os rpzsnyai boszorkányper áttekintése árnyaltabbá teheti egy fel­ vidéki kisváros népi hiedelemvilágára vonatkozó ismereteinket. 4 Rozsnyó, az 1291-től az esztergomi érsek birtokában lévő település — főleg ezüst- és aranybányáinak köszönhetően — bányavárosi kiváltsá­ gokat élvezett, s a XV. században a felső-magyarországi hét nevezetes bányaváros rangsorában a hatodik helyen állt. A mohácsi vész után azon­ ban megtört a fejlődés, jelentős összegeket emésztett fel a város védel­ mének folyamatos biztosítása, a bányászat hanyatlásnak indult. A szin­ te állandósult háborús viszonyok a gyakran ismétlődő pestisjárványok hozzájárultak a bányászat majdnem teljes megszűnéséhez, ezzel szemben a XVII. századtól egyre jelentősebbé vált a város kézműipara és kereske-

1 Schräm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek. I. kötet Budapest, 1983. 372. 2 Dr. Illésy János: Adalékok a hazai babonaság történetéhez. Ethnographia II. 1891. 353—354. 3 Borovszky Samu (szerk.): Gömör-Kishont vármegye. Budapest, é. n. 324—325. 4 A per teljes szövegének betűhív közlését, a Rozsnyói Járási Levéltárból szár­ mazó néprajzi vonatkozású iratok publikálásával együtt, a közeljövőben ter­ vezem. A vizsgálatnál a következő munkák szempontjait igyekeztem felhasználni: Kovács Ágnes—Pócs Éva; Boszorkány. In: Néprajzi Lexikon. I. kötet Budapest, 1977. 346—348. Klaniczay Gábor: A boszorkány vád szociológiája a 18. századi falvakban és me­ zővárosokban. In.: Rendi társadalom-polgári társadalom 1. Salgótarján, 1987. 201—207. Pócs Eva: Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatá­ hoz. Ethnographia XCIV. 1983. 134—146.

231

dehne. 5 Egy ilyen, sok megpróbáltatással teli, átmeneti időszakban került a boszorkányság gyanújába egy fiatalasszony. A per vádlottja Leibitzer Christoph Vargáné Borbála. Társadalmi helyzetéről annyit tudunk, hogy egy varga mesterember feleségeként közepes anyagi viszonyok között élő többgyermekes fiatalasszony. A be­ tegeket gyógyítani tudó, sokféle praktikát ismerő tudós asszony hírében álló nő összeütközésbe került környezetével. Ennek elsődleges forrása va­ lószínűleg nem babonás eljárásokat alkalmazó gyógyító tevékenysége, hanem az volt, hogy minden áron meg akarta szerezni magának Süveges Mihályt, aki pedig törvényes feleségével élt. Házasságtörésre törekedve megsértette az egyik alapvető közösségi normát, mely miatt konfliktusba került a város közösségével, s a fokozatosan elmérgesedő helyzet egyene­ sen vezetett a boszorkányvádhoz. A per során kihallgatott 17 tanúból 13 nő, 4 férfi, ebből egy házaspár. A nők átlagéletkora 33, a férfiaké 36 év, körülbelül hasonló korú lehetett a vádlott is. A tanúk az általuk elmondottakat saját szemeikkel látták, Kristóf né szájából hallották, de közülük többen, így a 18 éves Pacsai Erzsébet, a 26 éves Maczko Borbála, a 29 éves Kutyái Anna, valamint a Simon házaspár maga is tevékenyen részt vett cselekedeteiben. Néhány esetben megemlítik, hogy pl. Grétével ment ki a mezőre füvet szedni, Csucsomi Mártával főzte a butykost, s megtörtént, hogy harmadmagá­ val volt. A boszorkánysággal vádolt asszony nem tekintette üldözendőnek tevékenységét, az érdeklődőknek nyíltan beszélt róla. A tanúk közül kilenc l-l esetről számolt be, négyen kettőről, egy-egy tanú volt, aki 3-4 esetről tudósított, míg a már említett Borbély Gergelyné Kutyái Anna egymaga tizennégyről. Tehát az összes gyanús esemény több mint egyharmadára egyetlen személy vallott, ami a közöttük lévő bizal­ mas viszonyra utal. Forrásunk nem ad felvilágosítást a tanúk vagyoni, gazdasági, társadalmi helyzetéről, mindössze a 38 esztendős rimaszomba­ ti Eötvös Péterről tudjuk, hogy az ottani hóhér fia. A többiek mind rozsnyaiak, de nem derül ki, milyen rokoni, szomszédsága kapcsolatban áll­ tak egymással és a vádlottal, pedig ezek ismerete közelebb vihetne ben­ nünket a boszorkányvádhoz vezető konfliktus megértéséhez. A vádlott ta­ núvallomása nem áll rendelkezésünkre, azt azonban tudjuk, hogy nem vállalta el a boszorkányszerepet. Milyen kép bontakozik ki Kristófnéról a vallomások alapján? Miket cselekedett, mondott, miből állt tudománya, volt-e olyan köztük, mely indokolja a boszorkányság vádját? Mennyire felel meg személye a ma­ gyar néphit gyógyító, és rontó, részben természetfeletti képességekkel felruházott boszorkányának? Kezdjük mindjárt gyógyító tevékenységével. Két tanú is felidéz egy esetet, egyikük úgy, ahogy Kristóf né mondta: „Én egykor Thaiszné asszonyomnak elmentem füvet szedni Grétével, a' mikor szedni kezd­ tem volna, és olvasni, mindgyárt egy nagy béka élőmbe ugrott, mint egy nagy süveg, s mondám Grétének: meg ne ijedgy te bolond ettűl az ördögtűi mi, ez az ördög aki bánnya, hogy füvet szedek Thaisznénak, ez vesztette meg. Azután elveszett előlünk." A másik tanú annyival mond többet, hogy

5 Mikulik József: Magyar kisvárosi élet. Rozsnyó, 1885. 4—11. 232

Kristófné „berbételvén valamit"6 (ráolvasva) tűnt el a béka. A történet szerint a gyógyító erejű fű szedésekor béka képében megjelenő ördög — aki a betegséget okozta, s most bánja, hogy a beteget meggyógyítják — kénytelen meghátrálni az erejét ráolvasással bizonyító asszony elől. A 18 éves Pacsai Erzsébet „egykor is setét hajnalban Kristóf Vargánéval ki ment volna a' mocsolyákhoz,7 kilenc mocsolyákból három ízbe vett vizet, berbitélvén és beszélgetvén sokat, úgyhogy egykor csak alig bé nem esett a' mocsolyákba, hogyha a karomat meg nem fogta volna, magam is megrettentem tőle. Hogy teli méretette volna az edényt, haza küldötte tőlem, s megparancsoltatott nékem, hogy a' földre le ne tegyem, mert nem fog használni." Itt nem derült ki, de a következő elbeszélés megvilágítja mire, hogyan használták fel a mocsolyákból merített vizet: „Mondotta ezt is Kristófné: a' mely embert meg vesztnek, vegyen kilenc mocsolyábul vizet, kilenc lúgzó követ, kilencet vissza olvassa, kilenc sze­ met szemetet szedni, kilenc favágaton kilenc kilenc forgácsot vissza olvas­ ni, reá jő aki megvesztette az embert, ha ezeket főzni teszik, amely fá­ kat a víz összehord, azokat kell megfőzni, s a lúgzó követ a tűzbe hánni." A vesztés, a rontás elhárításának mágikus eljárását mondja el a tanú. Simon János és felesége vallomása szerint valóban megjelent a rontást okozó személy: „ . . . mikor Kristóf Vargáné gyógyétotta Simon Jánost, egykor megparancsolta nékiek: hogy hozzanak háromszor kilenc követ, és a mocsolyából vizet, száraz fürdőt csinál, ahhoz maga hozott füvet, mi­ csoda füvet, nem tudgyák. Hogy a követ a tűzbe tötték, és a füvet a tűz­ höz, arra Kristófné azt mondotta:Valahol lesznek, ha mind más falu ha­ tárán is, de reá kell jűni, de ha reá jűn is, addig senkinek meg ne mond­ ják, míg meg nem gyógyul, Kristófné parancsolta. Aminthogy meg sem melegödött a füves víz a tűznél, mindjárt ott termett Lukácsné leányostul Serfőző András feleségével. Bé voltak az ajtók zárva, hogy ott zörgenek, meghallotta Kristófné, mindjárt a pitvarból a házba ment, az ajtó zárját tartotta, hogy bé ne jöjjenek. Hogy bejött a két asszony a pitvarba, az kérdette Lukácsné Parti Annát, mit főztök Panna? Arra azt feleié: sem­ mit. Azon szóra bé jön a csordapásztor inasa, egy vakondakot hoz, azt mindjárt kivette Lukácsné kezéből az másra is. Tovább nem firtatta Parti Annát, hanem három szál árva csanalnak a tetejét eleiben hajétotta, azt mondotta Lukácsné: Egy papnak el szakadt volna a lába, ha ezzel nem gyógyétották volna. A fördő után Kristófné kérésztől tette az ujjait, s megeskütt, hogy Simon Jánost Lukácsné, avagy nemzetsége vesztette ' meg, fejét is hozzá kötötte, hogy ő dolga." Megállapítható, hogy ezekben az esetekben gyógyító tevékenysége tulajdonképpen a rontás által okozott betegségek gyógyításában, a rontás elhárításában nyilvánult meg. Fontos szerepet kapott ebben a rontó jel­ képes bántalmazása, valamint a visszafelé számláló ráolvasás. A sűrűn emlegetett kilences és hármas a magyar népi hitvilágban a gyógyító te­ vékenységgel kapcsolatban leggyakrabban előforduló számok.

6 Berbitél: imádságot (ráolvasást) félig hangosan mormol, mond. Üj magyar táj­ szótár. I. kötet Budapest, 1979. 441. 7 Mocsolya: len- vagy kenderáztató; mocsaras hely. A magyar nyelv történeti-eti­ mológiai szótára. II. kötet Budapest, 1970. 939. 233

Szavai szerint vállalkozott a szigorúan tiltott magzatelhajtásra. A 25 éves Reich Annának mondta: „Ó bolond, ha két holnapos a terhed, nincs abba lélek, könnyű azt elveszteni." Egy másik panaszkodót, Fonta Pannát ilyen szavakkal biztatta: „ . . . ne búsulj bizony bolond, mert könnyű asról tenni, ha csak vagy három holnapon, el tudom én azt veszteni ha akarod, mert az nem bűn, mivel abban lélek nincsen". Tudása nemcsak a terhesség megszakítására terjedt ki, a teherbeesést is meg tudta aka­ dályozni, amire a sokgyermekes Kutyái Annához intézett mondata en­ ged következtetni: „Ó bolond, miért te énnékem nem szólottál, amikor még csak a három gyermeked volt, meg tudtam volna én azt cselekedni néked, hogy több gyermeked nem lett volna." Értékes vallomások szólnak rontótevékenységéről. Az egyik asszony nyíltan feltette neki a kérdést: „Miképpen veszthetik, avagy miképpen rontják meg az embert? Alájuk öntenek-e valamit, vagy mit csinálnak? Kristóf né erre azt feleié: Jajj te bolond. Egy tollacskába mint a kénesőt, holmi eszközt be csinálnak, s amikor meg sem gondola, alája bocsájtja, akit meg akarnak rontani." A Süveges Mihály iránt érzett szerelme miatt az ő rontásával magya­ rázták, hogy az említett férfi felesége elvesztette szemevilágát: „ . . . tavaly esztendőben vpltam a Sebespataki Tudósnénak egy forinttal adós, jött hozzám egy nap az adósságáért a Rudnai Tudósnéval, .. . mondotta a Se­ bespataki Tudósné a Rudnainak: Menj el a Süveges Mihály házába, ott egy szökcséb bé vagyon ásva, ki miatt a szeme kiszökött Süveges Mihálynénak, keresd meg, feltalálod, s megmondják hogy jó Tudósné vagy, mert azt Kristóf né ásatta el." Ügy vélték, hogy egy másik asszonyon hasonlóképpen állt bosszút, mert az figyelmeztette Süveges Mihállyal fentartott bűnös kapcsolatára, beszámolt róla a férfi feleségének és a szomszédoknak: „Kristófné egyszer engem megfenyétett, mondván: Várj te Eőrsik; meg hidd azt, bizony megbánod, amint hogy azon a nyáron az egy szememre megvakultam." Több ízben beszélt arról, hogy hatalmában áll a nemzőerő elvétele, impotenciát tud előidézni: ,,Meg tudom azt is csinálni, hogy ha tíz holna­ pig egy ágyban fekszik is az Ura feleségével, mégsem tehet néki sem­ mit." Kristóf né kíméletlenül megbosszulta az őt ért sérelmeket: „Egy leány egykor hat forintomat ellopta, olyant cselekedtem néki, h,ogy sem élt, sem holt, azután megvetette a három forintomat." Másik esetben a gyó­ gyítást nem vállalta: „Én a szegény asszony kérésére kértem Kristófnét, hogy nézné meg szegény Samselt, s gyógyétaná: de ő azt mondotta arra: Vesszék, hadd sanyarkodgyék, ő miatta fizettem én 3 Tallért, nem jött meg az a fű, aki őnéki használna." A beteg hamarosan meghalt. Rontó cselekedeteinek jelentős része a kiszemelt férfira irányuló sze­ relmi varázslás vplt. Egy alkalommal próbálkozott az érintkezésen alapuló átviteli mágia egyik legelterjedtebb módjával, a riyomfelszedéssel. Maczko Borbálát „egyszer Kristóf né elküldötte, Süveges Mihály nyomának a földét hogy felvegye, az mészáros székektől fogva éppen Dobos Márton Ur házáig űzte, ott felvette a földet, a jobb lába alól a jobb kezében vitte, a bal lába alól a bal kezében, ugyan a Krístófné késével metszette fel a földet." Többi eljárása a hasonló hasonlót hoz létre elven alapuló analógiás mágia. Közülük négyet Kutyái Anna mondott el: „ . . . e g y k o r ugyan ez

J

időn kikeletkor odaki a mezőn járván Kristófnéval fekete nadal gyökeret ásott, sokat berbitélvén tótul: csillagot, felhőt, farkast, erdőt, eget, holdat, napot emlegetvén, s azt mondotta: hogy én arra ásom, hogy Süveges Mihályt a tűzbe takarom, büdös kővel, puskaporral, kölessel együtt: hogy valamint ezek,a tűzben nem maradhatnak: úgy ne maradhassék Süveges Mihály az ő házában, hanem szintén oly nehéz legyen a szíve utánna, valamint ezek nehezen maradnak a tűzben." „Hallottam azt is szájábul, Jiogy mondotta: Ha meg láthatám, hogy az ekék szántani kimentek reg­ gel, mindenkor olvastam a nap felköltekor, hogy valamint siet a kerek forogni az ekében, szintén úgy siessen Süveges Mihály én utánam. Ezt is hallottam, hogy mondotta: Valamennyi szál fa vagyon egy kerek erdőn, annyi nyárs szurdallja a Süveges Mihály szívét, lelkét, tüdőjét, máját, csontjait, valameddig ő vele szemben nem lészen, s véle nem beszél." „Reggel míg a madár fel sem költ, vett Kristófné egy kupát, s annak a fenekére vetett egy apró pénzt és sót, s ment avval a Silyébre a malom árokra vízért, s azt mondotta: hogy szintén olly kedves légyen Süveges Mihály ő előtte, mint az aprópénz kedves az emberek előtt." A nyomfelszedésre megkért Maczko Borbála erről tud: „Csucsomi Mártával sdk ízben a butykost főzték, kiváltképpen Szombaton, Vasár­ nap és Innepnapon, hétféle füvet tettek belé, amikor főzték, körül futosták a butykost, mondván: Ruta, menta, libtek, Süveges Mihály pog' pog' a bütykös is hasonlóképpen beszélt." Kutyái Anna, akivel a jelek szerint a legbizalmasabb viszonyban volt, egyszer feltette a kérdést: „hol tanultad Boris ezeket, monda: a sok Tót Asszonyok, kit Vaszkonétul, kit másoktul tanultam, sokat fizettem, sok piros sarut, sok szalonnát adtam érette." Kristófné tehát nem örö­ költe tudományát, hanem több személytől tanulta, aminek busásan meg kellett adni az árát. Részben saruval fizetett, amit a vargák készítettek, ez alátámasztja, hogy a nevében szereplő Vargáné férje foglalkozására utal. A magyar—szlovák nyelvhatáron fekvő Rozsnyón természetes, min­ dennapos volt a szlovákokkal való kapcsolat. A városban a szlovák lakos­ ság minimális száma ellenére sok háznál alkalmaztak szlovák szolgáló­ kat, a piacokon vásárokon gyakran találkoztak, s szükség esetén nyilván segítségül hívták gyógyító asszonyaikat, embereiket. Az élet minden te­ rületét átszövő interetnikus kapcsolatok a hitvilág, a mágikus eljárások területén is intenzívek voltak. Kristófné, aki egy mesterember felesége­ ként valószínűleg sok vásárban megfordult, beállítottságának megfelelő­ en nagy érdeklődést tanúsított a szlovák asszonyok tudása iránt, s elsajá­ tította tőlük, amit használhatónak vélt.. A szlovákul tanult ráolvasásokat szlovákul mondta, úgy, ahogy hallotta, melyek valószínűleg értelmes szövegek voltak, s nem mint értelmetlen szövegekkel kívánt velük hatást elérni. Alátámasztja ezt — a már idézett tanúvallomásával együtt — Ku­ tyái Anna néhány mondata: „Tudom azt is, és hallottam szájábul, hogy ugyan akkor a nap lementekor tótul berbételvén emiétett kilenc ördögöt, kilenc farkast, kilenc kígyót. Én kérdeztem mire olvasod ezt, azt felelte: ebben az olvasásban emléteni kell." Külön kell megemlítenünk azt az eljárást, melyről úgy gondolták, hogy a döntően kereskedelemből élő városban jól hasznosítható: „Hallot­ ta azt is a Kristófné szájábul, hogy mondotta: Estve holdtöltekor, tegyen az ember pirított kenyeret akár magáéra, akár más ember hajazatytyára, valamint a harmat reá száll hajnalkor a pirított kenyérre, s azt a • .

235

pirított kenyeret aki megeszi: szintén úgy sietnek a vevő emberek, akár Kalmár, akár Korcsmáros légyen, az ő házára menni." Nem minden gyógyító és rontó népi specialistát vádoltak meg, Kristófnénak azonban ezen képességi mellett természetfeletti erőt tulajdoní­ tottak. Valószínűleg ez volt a végső, legnyomatékosabb érv boszorkány­ ságának bizonyításához. Ténylegesen végrehajtott mágikus tevékenysé­ geitől jól el lehet különíteni azokat, melyek a valóságban véghezvihetetlenek. Így pl. veszély esetén el tud tűnni: „Én azon megijedvén, mondom néki: Boszorkány vagy te ördög lelkű, bizony majd megváglak, mivel ki­ vontam volt a kardomat reá, ezt mondván, össze csapta a kezeit Kristófné, hahazva monda: ha, ha s azonban eltűnt előlem. .." Macskává tud vál­ tozni: „Néhai Szabó Gergely leánya (16 éves) . . . a z akolra ment volna Vaj szar Űr házánál, hogy oda fel lett volna az aklon, eleibe áll Kristóf Vargáné, kit meglátván megrémült, s legottan macskává váltás által ugordván egy deszkán, elszaladt, s a leány is alá jött Íziben az akolrul." Meg tudja akadályozni a felette való törvénykezést: „Amikor a szegény Ür megholt, s hogy eltemették, harmad nap múlva jött Kristófné, s azt kérdi tőlem, hoj vagyon az a ruha, akivel az Urad állát, kezét és lábát bekötötted volt; Én mondám, a koporsóba töttem. ö azt mondja: Bolond vagy te, ha eszed volna, nem tetted volna a koporsóba. Arra kérdem, miért? Azért, hogy hasznát vehetted volna. Én csakugyan nem nyughaték, hanem megkérdeztem tőle: Mire való lett volna? Sokára ezt mondta: Amikor valaki törvénykezni akar, kösse az olyan ruhát a jobbik lábára a térdéhez, soha törvényt nem szolgáltathatnak reá, hanem megkötődik a Törvény tevőknek a szájok." A praktikáiban megzavaró koldus után tüzet hány: „ .. . egykor füvet főzvén, s egy kuldus bé jővén a házba, tüzet hányott a kuldus után." Köszön a víznek: „Hallottam azt is, hogy a Sajó mellett feljővén hazafelé Kristófnéval, köszönt a víznek, mondván: Adgyon Isten jó estvét szent víz, áldott víz, azonban többet is tótul berbitélvén a vízben megmosta lábait, kezeit, s orcáját." Meg tudja állítani az esőt: ,,A butykost, hogy megfőzte, azután ládájába tette, amikor esőnek kellett volna esni, gyakorta bé borulván, akkor mindgyárt vitte a patakra a butykost, háromszor megfordétotta a vízben, azután háromszor emelte fel az égre, mindgyárt elállott az eső, ha szintén esni kezdett is." Képes arra, hogy az asszony kívánságára nagy távolságra lévő urát hazahozza: „Egykor kérdeztem Csucsomi Mártától, minek főzitek azt a butykost? Arra azt felelte: Dühös asszonynak a leánya, nem is néked azt tudni, ha te nékem adnál nyolc poltúrát, én te veled is tennék, ha száz mérföldre volna is Urad, egy éjszaka hazahoznám egy bakon." Este meztelenül, fekete lovon ülve akar egy fiatal fiúra nyargalni. Egykor a fiát meg akarta verni, elszaladt előle, kizárta. Estefelé azonban haza akarván jűni az inas, az ajtón bé nem jöhetett, hanem az ajtó előtt ott volt. Este kilenc óra tájban kezd iszonyúképpen kiáltani az inas, mondván: Szí­ vem édes anyám lelkem anyám, ne hagyjatok; A kiáltásra kifutottam az ajtóra, fel nyitá az ajtót az inasnak. Hát négykézláb búj az inas bé nagy rémülésbe. Kérdettem tőle mi lelt? Monda: Egy fekete lóval, mintha Kristófné lett volna a lovpn, csak egy fej kötőben erővel reám akart nyar­ galni, feltapodni: ezzel csak bé vittem az inast." Egy másik esetben a lóvá tett, megnyergelt ember hátán történő nyargalással fenyegetőzik: „Esztendőt sem mulatott el; várjon rá csak, előtte lesz, eleget nyargalódhatik még." A felsoroltak között megtaláljuk a boszorkányok legjel236

lemzőbb tulajdonságait: a metamorfózis valamint a láthatatlanná válás képességét, s megjelenik előttünk a hiedelemmondákból jól ismert, a lóvá tett ember hátán lovagló boszorkány alakja. A boszorkányság gyanújába kerüléshez a felsoroltak elég alapot nyújtottak, azokat csak kiegészíti az az eset, amikor „ . . . karácsony előtt, három éjszaka este ment el Kristóf né, reggel jött haza, hon járt, azt nem tudja, kérte, hogy szoptassa a gyermekét." Erősíti a gyanakvást, mikor a Süveges Mihállyal való kapcsolat miatt őt megfenyegető asszonnyal be­ szél: „En egynéhány ízben fenyegettem Kristófnét, mondván néki: Mit gondolsz is Boris, hogy nem félsz az Istentől, bizony meg vér az Isten, világosságra jön valaha gonosz cselekedetek, ő erre azt monda: én nékem csak így kell már elvesznem, el nem hagyhatom." A közösségben általánossá vált vélekedés híre túljutott a városon, a Rozsnyóra járó idegenek is hallottak róla. Egy éjszaka a Rimaszombat­ ba való Eötvös Péter rozsnyai szállására tartva Rudna közelében találko­ zott Vargánéval harmadmagával, aki hívta Rudnára horozni. A férfi azonban megijedt tőle, kivonta a kardját, mire az asszony eltűnt. Házá­ hoz sietett, hogy megnézze otthon van-e, s férje válaszára, hogy „oda hátra vagyon, dolgát végzi", félelemmel teli szavakkal búcsúzott el: „mondd meg néki, hogy valami nyavalyám ne essék, mert ő bizony nyil­ vánvaló boszorkány s ö r d ö g . . . " Az asszony a férfival való találkozás­ kor tagadja a boszorkányság vádját: „no hóhér fiú, ilyen mocskos állapo­ tot szóltál reám, részeg voltál te akkor, csak elveszett volt az eszed s a szemed fénye. Nem tagadom, én voltam, de féltem tőled, hogy le akarsz nyomni..." Eötvös szállásáadónőjével beszélgetve azonban ellentmondás­ ba keveredik, melyből nem tudja kimagyarázni magát: „Leülvén azt kérdé tűlem: hol vagyon az a dühös fiú, az Eötvös? Hiszen az éjszaka oda jött hozzánk, engem keresett. Én pedig az ágyban feküdtem az Uram mel­ lett. Én erre azt mondám néki: hiszen ha ott feküdtél miért nem szólot­ tál hozzája, holott boszorkánynak, ördögnek kiáltott, ö erre azt feleli: Ügy, úgy, hiszen az volt a nagy bolondság, hogy nem szólottam." Egyházi hatásra a népi hitvilágban a rosszat megszemélyesítő ördög fogalma gyakran a boszorkányhoz kapcsolódik. A boszorkány—ördög­ azonosítás itt is megtörtént, ez azonban nem több annál az általánosítás­ nál, hogy a természetfeletti erejű személy, a boszorkány cselekedete az ördög műve, a boszorkány ördög lelkű. A vád szerint a boszorkányok az „ördög eszközeivé, cimboráivá" teszik magukat. Figyelemreméltó, hogy maga a boszorkánysággal vádolt asszony — egy már korábban idézett esetben —, a rontást okozó, béka képében megjelenő személyt azonosította az ördöggel. összegzésként megállapítható, hogy a tanúvallomások nem szólnak arról, hogy a vádlottat foglalkozása vagy külseje predesztinálta volna a boszorkányságra. A tanúk a kihallgatás során nem előre megfogalmazott, konkrét kérdésekre adtak választ, hanem saját tapasztalataik alapján mondták el a döntően a valóságban is megtörténteket, így — a lejegyzés okozta változást leszámítva — vallomásaik jórészt torzításmentesen köz­ vetítik a boszorkánynak tulaj doni tottakat. Nem áll rendelkezésünkre a boszorkánysággal gyanúsított személy vallomása, az ítéletből csak azt tudjuk, hogy nem vállalta el az ellene felhozottakat. Az azonban világosan kirajzolóHik, hogy mit soroltak Rozsnyón 1676-ban a boszorkány reperto237

árjába: a rontás által okozott betegségek gyógyítása, magzatelhajtás, ron­ tás, ezen belül betegség előidézése, szerelmi varázslás, s nagy hangsúlyt kap természetfeletti ereje. Egy-egy ellene felhozott vád szorosan kapcsolódik a város akkori helyzetéhez. A per idejében még folyt a török elleni háború, sok férfi volt évekig távol a családjától, a háborús viszonyok között nagy volt a létbizonytalanság, így természetes volt az a vágy, hogy ha rövid időre is, de láthassák egymást a házastársak. Ezt kihasználva mondták egyesek, hogy képesek hazahozni a férfit, azonban olyan következményeket vázol­ tak fel — az így hazahozott férfi rövid időn belül meghal —, hogy a hozzátartozók inkább elálltak a vállalkozástól, így nem bizonypsodott be az ötlet képtelensége. Annál inkább megnőtt az igény a bizpnytalan idők­ ben a magzatelhajtásra és a terhesség megakadályozására. A kereskede­ lemnek Rozsnyó életében betöltött meghatározó szerepét ismerve nem csodálkozhatunk a forgalom növelését előidézni kívánó mágikus eljá­ ráson, amit valószínűleg jónéhányan kipróbáltak. A vádlott sok eljárást, ráolvasást szlovák asszonyoktól tanult meg, amire foglalkozása, és a város adottságainál fogva kiváló lehetősége volt. A boszorkányság vádja feltehetően fokozatosan erősödött fel vele szem­ ben. Gyógyító és rontó tevékenysége melleft hozzájárultak ehhez fenye­ getőzései, a közösségi normát megsértő házasságtörési kísérlete érdekében végzett szerelmi varázslásai. Betetőzték a sort a neki tulajdonított termé­ szetfeletti cselekedetek, amik többsége pedig eleve igen bizonytalan vád. Macskává váló átváltozásáról egy fiatal lány beszél, aki rossz megvilá­ gítás mellett véli látni az eseményt. Az eset közvetlenül az asszony le­ tartóztatása előtt történt, amikor már mindenki beszélt róla, félt tőle, s ez különösen így lehetett a fiatalok esetében. Nem véletlen, hogy a lóvá tett emberen nyargaló boszorkány történetét elmondó személy is egy fiatal, aki felzaklatottan, rossz idegállapotban, otthonából kizárva, kime­ rülten kénytelen a sötétben nyugovóra térni, ismerve a boszorkányokról közszájon forgó történeteket. A harmadik fontos tanú, egy felnőtt fér­ fiember, aki megijed az éjszakai találkozáskor az asszonytól, és — az elő­ zetesen hallott boszprkányvád miatt — kardot ránt ellene. Kristófné el­ tűnése és ellentmondásos magyarázkodása csak a gyanút erősíti ellene. 1676. június 19-én „Kristóf Vargáné mint varázsló, bűvös-bájos bo­ szorkányos asszony tűzre ítéltetik, hogy hóhér keze által tűzzel megégettesség, minek utánna gonosz cselekedeteit és boszorkány társait ki vallja megkínozta tással.'' ч Bízunk benne, hogy a határainkpn túli levéltárakban lévő, még is­ meretlen, publikálatlan boszorkányperek feltárása értékes adatokkal fog­ ja gyarapítani a témakörre vonatkozó ismereteket.