Égi Béke a Földön közösség lapja 2009. március 29.
...ha valaki nekem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgá(ló)m is, és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. (János 12.26.)
Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 1998. 11. 29. Kérdés: A vízbemerítésrõl kérdezi valaki, csak akkor születhetünk újjá, ha megmeríttettünk? Válasz: Testvérek, a szertartás nagyon fontos! A szertartás általában két dologra hívja föl a figyelmet: egy lepecsételõ jellege van és a jövõre nyitó ereje van. Nem akkor születsz újjá. Amikor a kisgyermek fejét leöntik az Atya – Fiú – Szentlélek nevében, azt sem tudja, mirõl van szó, ettõl nem lesz újjászületett. Viszont, ha valaki befogadta Jézust Urának, Megszabadítójának – akkor vállalja, hogy itt a szertartásban egy lepecsételés történik. Bemerítés vagy leöntés, itt nem a víz mennyisége a lényeges. A keresztelésnél a felnõtt tudatosan vállalja, hogy befogadja Jézust – akkor az õ számára megtörtént az újjászületés és ezt lepecsételi a szertartást végzõ. A gyermeknél ez fordítva van. Aki kérdezi, én elmondom, hogy híve nem igazán vagyok a gyermek megkeresztelésének – nem ettõl lesz õ kedvesebb az Isten elõtt; hanem ez a pecsét megvan, utána következik a tartalom – amikor tudatossá válik benne az Istennek adottság szándéka. Közösségben kéri a testvéreket, imádkozzanak fölötte. Sok ilyen közösségünk van, ahol az újjászületni vágyó középen imában kéri és felkínálja szándékát: Uram én most mindent átadok neked, befogadlak az életembe, a Tiéd vagyok teljesen. A többi testvér körbeveszi õt, rátéve a kezét imádkozik, kéri Isten erejét, szeretetét, hogy árassza el a testvérkét. – Ha nincs még megkeresztelve, akkor meg is kereszteljük, de az újjászületése itt volt. Istent nem lehet keretekbe szorítani. – Kitalálták ezt a tudósok, mivel egy idõben az volt a hittétel, hogy aki megkeresztelkedik, csak az üdvözül. Gondolták az okosok, ez így nem jó, milliárd a száma azoknak, akiknek semmi köze a szertartásokhoz. Kitalálták akkor, hogy háromféle keresztség van: a vízkeresztség -amit szoktunk végezni a templomokban- , a vérkeresztség – fõleg az elsõ három században. A keresztényt nyakon csípték és vitték az arénába az oroszlánok közé; ’jaj, nem vagyok megkeresztelve!’ – mondta. Majd megkeresztel téged az oroszlán, aki a véredet ontja. Van egy harmadik is, ez a legérdekesebb: a vágykeresztség. Ebbõl két dolog hiányzik: a vágy, meg a keresztség – mégis ez a neve. Kik részesülnek vágykeresztségben? Van mondjuk egy hottentotta, soha nem hallott Istenrõl, Jézusról, éli a világát. A jó Isten nem csak azt tudja, ami volt-vanés lesz, hanem azt is tudja, ami soha nem lesz – de 2
lehetne. Azt mondja az Isten, ha ez a hottentotta találkozna megfelelõ misszionáriussal, aki el tudja neki jól magyarázni: ez a Jézus nem akárki és ezáltal a hottentotta megérti, elhiszi, befogadja Istent. Ez nem fog megtörténni, de megtörténhetne. – Ezt hívják vágykeresztségnek. Az egyházi hatalmak igyekeznek a saját területüket behatárolni, de tudják, hogy a keresztelés, leöntés nem teszi az ember lelkét Isten elõtt kedvessé, hanem a magatartás. Szertartások emellett vannak. Azt még el kell mondanom nektek, mert közöttünk is vannak pünkösdi testvérek, akiknek külön van medence és meghatározott idõben vannak ott bemerítések. Nagyon szép szertartás keretében zajlik a bemerítés. Életre szóló az élmény, amit átélnek a bemerítésben résztvevõk. A katolikus szertartásban a keresztelés sajnos annyira kilúgozódott, hogy sokszor kikísérem a résztvevõket és már nem tudják, mire mondtak igent. A szép szertartás hatással van ránk. Mennyire felemelõ érzés, mikor megfogjuk egymás kezét –legyen békesség köztünk–. Igen, az emberi természethez a forma, az ünneplés nagyon is hozzátartozik! 1999. 01.31. Kérdés: A saját keresztem mi alapján ismerhetõ fel? Válasz: Testvérek – a kereszt, a te kereszted az nem más, mint a természeted és körülményeid. Ezért nem tudsz leszállni róla. A természetedet mindenhová magaddal viszed és körülményeid is léteznek – sokszor a természetedbõl adódóan. Minden nap megtapasztalhatod, hogy fel kell venned és ebben az állapotban a kereszt felvállalásával valamiképp áldozattá kell válnod. A szeretet testvérek a Földön elsõdlegesen nem élvezet, hanem áldozat. Szerk. Budainé Marika
Kedves Olvasó A munkatársam nagyon nehezen viselte, hogy megint esik az esõ. „Utálatos, mocskos idõ van” mondta. Amikor már meguntam e téves látásának ismétléseit, mondtam neki: biztos, hogy nehezebb a dolgunk, mint amikor szépen süt a nap, de az esõ Isten áldása. – Elég volna már belõle, minden csupa sár, felelte. Ezt csak azért mondod, mert te mint ember nem látod az egészet, csak egy kis részét az összefüggéseknek. Írva van, hogy az Isten esõt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. Valójában ez számunkra az Õ ajándéka,
áldása. Azonnal kontrázott, hogy akkor az aszályokat is Õ csinálja. Szerintem azok a mi rabló gazdálkodásunk következményei – feleltem. Az ember csak elvesz a természettõl, csak kapni akar. Alig néhányan vannak akik úgynevezett ’környezet tudatos’ gazdálkodást folytatnak területükön. Õk megpróbálnak a természettel harmóniában gazdálkodni, élni. A rutinszerû munkánk alatt elgondolkodtam, hogy két ember egymás mellett dolgozik és mennyire másként élik meg ugyanazt a helyzetet. Míg az egyik dühös, a másik hálát ad azért ami vele történik. Milyen nagy tud lenni a látásmód, illetve a gondolkodásmódbeli különbség az emberek között. Eszembe jut Feri bácsi egyik tanítása amelyben arról beszélt, hogy gondolkodást alakítani és gondolkodást átalakítani két külön dolog. Elmondta, hogy a gondolkodását
mindenki alakítja a születésétõl kezdve, de csak arra mondhatjuk, hogy a gondolkodását átalakítja, aki az evangéliumokban megismerhetõ Jézusra alakítja a gondolkodását. Én gyakran hálával gondolok Gyurka bácsira, Feri bácsira, megköszönöm õket a Mennyei Atyánknak. Számomra õk annyira tisztán és jól megmutatták a szeretõ Istent, hogy minden kérdésemre értelmet megnyugtató választ találok. A tanításuk által, Jézushoz igazodva tudom rendezni mindazt, ami így vagy úgy történik bennem, velem, körülöttem, békét élek meg. Égi békét a földön.
Deák Zoltán
Virágvasárnaptól - Húsvét vasárnapig 1. Virágvasárnap Virágvasárnap és Húsvét a fogalomtáramban összekapcsolódik a tavasszal, megújulással. A lélek képes újra –és újra felfrissülni, Isten kegyelmével újjászületni. A test persze egy kor után öregszik, de hiszem, hogy a lélek idõnkénti frissülése átüt a korosodó testen is. Jézus tanítását megélve a lélek folyamatosan erõhöz juthat. Virágvasárnap – Jézus bevonulása szamárháton Jeruzsálembe –. A nép ünnepli Õt, mint prófétát, mint Krisztust. Az emberek úgy vélik, hogy megérkezett, aki betölti a Messiáshoz fûzött vágyakat. A nép tele van örömmel és várakozással, hogy megszabaduljon a római leigázástól, a szegények az éhezéstõl (kenyérszaporítás), még a betegségektõl is. Örül a vágyakozásai, reményei vélt beteljesülésének; hiszen Jézus az õ szemükben ’bizonyított’, csodákat tett, enni adott egy egész tömegnek és gyógyíthatatlan betegségekbõl gyógyultak meg emberek. Jézus nyilvános mûködése kezdetétõl végig hangoztatja, hogy vándortanítónak jött, a lélek orvosának, tudatosságra ébresztõnek. Gondolkodás átalakítást kér. A szavainak ereje van, hiszen Õ az ÚT, az IGAZSÁG, az ÉLET. Úgy tanít, mint akinek hatalma van – és ami a legfontosabb, nem azt tanítja, hogy gyógyulni fog a lelked – ha éled a tanítást, hanem gyógyult vagy (a jelenben) – ha hiszel – ha minél többször, vagy folyamatosan merítesz Jézus erejébõl. Jézus tudja, hogy mi lakik az emberben. Tudja, hogy a lelkes fogadtatás mögött mi rejlik, hogy sokat szenvedett a nép és gyenge. A szamárháton történõ bevonulás Jeruzsálembe a szelídség egyik megnyilvánulása – ugyanakkor a templomba érkezésekor kikergeti az árusokat, a pénzváltó asztalokat felforgatja. Szelíd, és ugyanakkor határozott. Bölcs dolog elsajátítani, elmélyíteni ezt a két tulajdonságot a szeretet útján. János 12/35-36. „ Jézus ezt mondta nekik: még egy kis ideig a fény köztetek (bennetek) van. Jár(kál)jatok, míg a fény nálatok van, nehogy a sötétség titeket elborítson, mert aki a sötétségben jár(kál), nem tudja hová megy, amíg a fény nálatok van, higgyetek a fényben, hogy a fény fiai(vá) legyetek.” … FÉNY VAGYOK BENNED – mondja Jézus. Hatalmas energiák szabadulhatnak fel bennem, ha teret engedek a FÉNYNEK. Elindul a boldogságom, kreativitásom, Általa ÉLET indul el bennem. Nem köt gúzsba a sok beépült negatív gondolat. A Nap, a Szeretet hatására, mint a köd a nap fényében melegében átlényegülök – világítok Benned. Balog Judit Nagyvárad 3
2. Júdás elárulja a Mestert. Közeleg húsvét ünnepe. Jézus megpróbáltatásaira és kínszenvedéseire emlékezünk. Milyen világ az, ahol az Istent keresztre feszítik? Mi vajon életünkben hányszor feszítettük keresztre az Istent? – amikor önzõek vagyunk, kiváltságokra törekszünk. Jézusom Te mindent tudtál tanítványaidról, azt is – ki árul el téged. Ismered az emberi lélek titkait. Ha kellett megfedted tanítványaidat, hogy okuljanak belõle. Az utolsó vacsorakor tudtad, ki fog elárulni, mégsem tettél ellene semmit. Mért? Evvel is tanítani akartál bennünket, meghagyva döntéseinket. Pedig mondtad: jaj annak, aki elárulja az Emberfiát. (Mt.26.24) Halálod elõtt vágyva vágytál, hogy tanítványaiddal eltöltsd az utolsó vacsorát, hogy emlékezzünk rád, (Lk.22,15) hogy belénk vésõdjön, miért jöttél! Ha elfelejtenénk – jusson eszünkbe az eucharisztia által – mit tettél értünk. Mi sem úszhatjuk meg kevesebbel, hiszen tanítványaid vagyunk. 3682. Hang levélben kifejted, Téged le kell nyelni. Nem csak az ostyát, hanem TÉGED és ezt Te nagyon komolyan mondtad. Csak ha belénk kerültél, tudsz segíteni rajtunk. Téged meg kell ennünk. Életünket át kell adnunk neked. Csak így tudsz segíteni, hogy a be-vett étel életté tudjon válni. Így lesz bennük EGÉSZ-S-ÉG. Ezt az egy-ség-et most élem. Átveszem a békédet, harmóniádat. Egyre többet értek meg Belõled. Új misztérium nyílt ki számomra. Lehet hogy mindig is itt volt, de csak most vettem észre. Nagyon örülök ennek. Bemutattad a szeretetedet, életed adtad juhaidért. (Jn.10,11)Vacsora közben is tanítottál, úgy szeressük egymást, ahogy bemutattad. ( 1, Jn. 3,11) Istenem jó volna hallani – mit értettél ezen. (1 Jn.4,7) Sokan sokfélét mondanak errõl: ellenségszeretést, felebarátom mindenki, ne menjek el részvét nélkül ha ínségben lévõ embert látok, vagy hetvenszer-hétszer meg kell bocsátanom. (Mt.18,22) Ne tegyem azt, amit magamnak sem kívánnék. Azt hiszem ezek közül egyet sem lehet elhagyni. Köszönöm, hogy nem hagytál magunkra, küldtél segítõket – Feri bácsit, Gyurka bácsit. Nem tudom, mi mit tennénk, ha látnánk sorsunkat elõre. Elmenekülnénk? Vagy szembe néznénk vele?! Erõsíts meg bennünket, hogy mi is el tudjuk fogadni a sorsunkat. Te elfogadtad! Tudtad, így van jól. Te vagy a Jó pásztor, aki a juhaiért adja életét. Ha a mag nem hull földbe, nem terem gyümölcsöt – mondottad.(Jn,12,24) Mi sem választhatunk más utat, ha Téged akarunk követni. Mindig van megtérés a rosszból. Kár, hogy Júdás ezt nem látta meg és ítélkezett önmaga felett. Valószínûleg a kétségbeesése sarkallta erre a végzetes tettére. Az önvád marcangolta: elárultam az igaz vért. Pedig te minden megtért bûnöst haza vársz, ahogy a kereszten függõ jobb latorral is tetted. (Lk.23,43) Az életednek olyan mélységei vannak számomra – ahogy haladok az idõben egyre többet értek meg Belõled. Hogy mindnyájan egyek legyenek, mint Te Atyám énbennem és én Tebenned, hogy õk is bennünk legyenek…. (Jn.17,21-23) Kundra István
3. Péter tagadása Péter megtagadja Jézust… (Mt. 26,69-75; Mk.14,66-72; Lk. 22,55-62; Jn. 18,16-27). Mind a négy evangélista szinte filmszerûen hozza ezt az annyira jól ismert történetet. A képzeletbeli kamera hol Jézusra és az õt kikérdezõ fõpapokra, hol pedig az udvaron elvegyülni próbáló Péterre fókuszál. A jelenetet kakasszó és Péter keserves zokogása zárja. Egy drámai forgatókönyv epizódja ez, melyet Jézus pár órával korábban a vacsoraasztalnál már megjövendölt a hitüket bizonygató Péter és tanítványtársai számára. Még Galileában, a hegyi beszéd alkalmával mondja a következõket Jézus: ”Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa, a fejedre se esküdjél, mert hajad egyetlen szálát sem tudod (nem áll hatalmadban) fehérré vagy feketévé tenni” (Mt. 5, 34-36). Általunk jónak ítélt ügyért, magasztos célokért szívesen teszünk fogadalmakat. Legyen az akár egy egyszerû újévi fogadalom, a hivatását komolyan gondoló, leendõ orvos hippokratészi esküje, vagy akár az újonnan megválasztott államelnök, kezét ünnepélyesen a Szentírásra téve, a kamerák elõtt elmondott beiktató beszéde. Aztán az örökké változó élet új, váratlan helyzetek elé állítja a bõsz eskütevõt. A körülmények megváltoznak, s mi magunk is változunk. Egész világok képesek összeomlani az 4
ember tudatában, melyeket szépen, gondosan, racionálisan építgetett hosszú idõn keresztül. Számos házasság fut zátonyra évrõl évre, pedig ott az oltár elõtt a fiatal pár tényleg szívbõl mondta ki a holtomiglan-holtodiglant. Jézus ’nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberrõl. Tudta, mi lakik az emberben.’ (Jn. 2,25). Mélyen belelátott az emberek lelkébe, így az erõsen fogadkozó Péternek is megmondja, hogy még az éjjel háromszor meg fogja õt tagadni. Úgy vélem, Péter nagyon komolyan gondolta a vacsoraasztalnál mondottakat – azt, hogy akár a végsõkig is kitart majd Jézus mellett. Nem sokkal a fõpap házánál történtek elõtt, az Olajfák hegyén, még kivont karddal ront a Jézust foglyul ejteni akaró katonákra és papi szolgálókra. Jézusnak kell megfékeznie õt, a heves és lobbanékony jellemet, aki akár élete árán is megpróbálja megvédeni az õ szeretett mesterét. Cselekedete ösztönös, és benne vannak a csoportért, igaz meggyõzõdéséért akár magát feláldozni is képes egyén védekezési reakciói. De Jézus – mint már annyiszor – olyat tesz, ami akkor még érthetetlen a tanítványok számára. Leállítja a vagdalkozó Pétert, meggyógyítja a megsebesített szolgát, és önként a katonák kezére adja magát. Nem tesz a gonosz ellen, pedig tudja mi vár rá. Péter és János követik a csoportot, és egy ismerõs révén sikerül nekik bejutni a fõpap udvarába is. A Jézusból gúnyt ûzõ és a Mestert ütlegelõ szolgák látványa, a hamisan vádaskodó fõpapok és elöljárók, valamint a történéseket elfogadó, isteni hatalmát nem használó Messiás hozzáállása teljesen elbizonytalanítják Pétert. Talán ott, az emberek közt elvegyülve a Mester közelében maradhat, talán még reménykedik valamiben, talán valami újabb csodában, hiszen annyi mindennek szem és fültanúja volt már. Gondolatok és érzelmek kavalkádja cikázik hõsünk elméjében. És akkor újabb váratlan fordulat: a cselédek felismerik a tûznél. Péter reakciója ösztönös, védekezõ reakció. Menteni akarja a bõrét. A tudatalatti mélyérõl feltörõ félelem érzése teljesen a hatalmába keríti. Ott õ nem kõszikla, csupán egy kétségbeesett ember, aki túlélõ üzemmódba kapcsolt. Többször letagadja, hogy Jézus tanítványa lenne, sõt még azt is kijelenti, hogy nem is ismeri: “Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett, hogy: nem ismerem azt az embert ! És mindjárt megszólalt a kakas.” ( Mt. 26,74). Egy teljesen más tudatállapotban elmondott eskü tanúi vagyunk. Péter meg is ússza a dolgot, de a kakasszó, mint hajnali vekker csengõje, felébreszti. Eszébe jutnak mestere szavai, melyek épp most váltak valóra. Lelkiismerete dinamitként robban, és a kemény halászember keserves sírásra fakad. “Ha valaki (én)utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét és kövessen (engem)” (Mt. 16,24). Megfelelõ belsõ átalakulás, megfordulás (metanoia) nélkül nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Felszínes tudatunk langyos vizein evezve üres marad a képletes háló. A mélyre kell eveznünk, és ott kell kibocsátanunk halászhálóinkat. És a halfogás nem marad majd el. Péternek is kell még egy kis idõ ahhoz, hogy megérjen a neki szánt feladatra. Kell hozzá a Mester megfeszítése és feltámadása, kell hozzá a feltámadt Jézus jelenléte és mennybe emelkedése, és kellenek hozzá Pünkösdkor a Szentlélek lángnyelvei, melyek majd elõidézik benne, és a többi leendõ apostolban is a megfelelõ váltást. Váltást egy elavult gondolatformától egy belsõ megtapasztalásra, melynek mélységét csak sejthetjük. Csakis ezek után lesz Simonból Petrosz, és lesz képes kiállni és beszédet tartani a Jeruzsálemi sok ezres tömeg elõtt, csakis ezek után tudja teljes lelki békével bevállalni a botozást és a börtönt, az evangélium lelkes hirdetését, és késõbb – a hagyomány szerint – a kereszthalált is. Hosszú Gyula Nagyvárad
4. Jézus gyötrõdése a Getsemané kertben Jézus és a 11. Az Atya és Fiú: legyen meg a Te akaratod. Az Emberfia, a Fiú gyötrõdése – aki közénk jött és elhozta az Ország örömhírét. Vállalta, hogy emberként megjelenjen közöttünk és elmondja, bemutassa, hogyan néz ki egy igazi ember. Beszélt a Valóságról és tanúságot tett arról, Aki Õt küldte. A mindent adás világából született a mindent vevés világába. Most ezen az éjszakán, mint még eddig sosem – halálos szomorúság fogta el lelkét, annak aki egész életében az örömre, vidámságra a félelem nélküli életre tette a hangsúlyt. Minden oka megvolt erre, hiszen tudta mi fog következni. – Szomorúság keríti hatalmába az embert, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt szerette volna, vagy nagyot csalódik. – Szomorúságának alapja gondolatom szerint az volt, hogy a vallási elöljárók végképp elutasították Õt úgyannyira, hogy döntöttek halála felõl; egy olyan halálnemmel, amit csak rabszolgákkal tettek – megalázták, embernek sem nézték. 5
Jézus gyötrõdésében hallatlan mélységeket találunk. Arcra borul – Lukács szerint ’mint megannyi vércsepp hull verítéke.’ Én még nem imádkoztam arcra borulva, de érezni lehet, hogy az ilyen imádkozási mód milyen óriási erõket küzd le. Az már megtörtént velem, hogy állva kezdtem imádkozni és térdre csuklottam, mert a teher –amit Jézus elé vittem– olyan súllyal nehezedett rám, hogy nem bírtam tartani magam. Jézus két eszközhöz fordult. Gyötrõdésében tanítványait kérte segítségül, erõsítsék Õt jelenlétükkel, szerette volna maga mellett tudni ebben a helyzetben õket. Erõt meríteni abból, hogy mellette vannak és virrasztással, imával segítik. A másik pedig Jézus imája, kapcsolata az Atyával. Többször olvashatjuk, hogy Jézus elvonult egy külön helyre imádkozni. Mindig megbeszélte dolgait az Atyjával, most is ezt tette. Háromszor volt szüksége beszélni Atyjával akkor, hogy egyértelmû ’igen’ legyen válasza az Atyja akaratára. Az elsõ imádkozásakor egyetlen mondatban olvashatjuk kérését az Atya felé – melyben szeretné elkerülni a közelgõ szörnyûséget – de mégis az Atyja akaratába belesimul. Számomra nyilvánvaló, hogy Jézus imája nem egyetlen mondat volt. Az rajzolódik ki, hogy mire megszületett benne a mondat másik fele, bizony elszunnyadtak a felkért virrasztók. Jézus második imáját egészen másként kezdi. Már tudja az Atyja akaratát, pontosan tisztában van azzal, hogy „nem múlhatik el ez a pohár”. Vállalnia kell életodaadásig a szeretést, az Igazság képviselését. Vállalja, mint ahogyan vállalta földi életének minden percében. Itt már világos, tiszta elõtte, mit kell tennie. A harmadik imában nincs semmi változás, ugyanazon szavakkal szól Atyjához. Ebben szándékát megerõsíti. Visszanyerte lelki békéjét, megerõsödött. Teljes öntudattal szól már a tanítványainak és elébe megy a történéseknek: „ébredjetek, induljunk. Lám közeledik, aki elárul engem.” Jézus kapcsolata tanítványaival ebben a helyzetben. Dicsénekeket énekelve ment ki velük együtt az olajfák hegyére, majd ismét felkészítette õket a várható eseményekre. Ahogy megérkeztek a kertbe, megkért közülük hármat, hogy legyenek segítségére, imádkozzanak és virrasszanak Vele. Feladatot kért tõlük, amit nem teljesítettek. Szembesítette õket ”ennyire nem bírtok velem egy órát sem virrasztani?” Mit sem ért, hiszen a második imából visszajõve ismét alva találta õket. Jézus tudomásul veszi, nem is kelti fel õket, csak mikor látja a tömeget közeledni élükön Júdással. Segítséget kért tanítványaitól az Emberfia és nem kapott. Nem erõltette tovább a dolgot, így szerette õket. Legmélyebben Jézusnak e kijelentése hat rám ezekben a versekben „ Atyám, legyen meg a Te akaratod”. Az egész földi élete erre volt felfûzve és ha egy kis idõre megingott is, mégis visszaállt erre az alapra. Elsõ olvasatra úgy tûnik, mintha Jézus beletörõdött volna az Atyja akaratába, de nem. Õ egyértelmû és színtiszta Igen volt az Atyja akaratával kapcsolatban. Deák Zoltán
5. Jézus Pilátus elõtt Jézus hallgat a vádakkal szemben. Pilátus: Nézzétek, íme az ember. A nép ítélete: feszítsd meg. (Mt. 27/11-14, 22-26, Jn. 19/1-7) Miután a fõtanács halálra ítélte Jézust, Pilátus elé vitték, aki õszintén megdöbbent azon, hogy Jézus hallgat, nem válaszol az õt ért vádakra. Valóban értelmetlen lenne minden beszéd. Ha elismeri a vádakat, nem is lehet kétséges, hogy halál vár rá. De ugyanez a sorsa akkor is, ha cáfolja a fõtanács vádjait, mert akkor hazugsággal, rágalmazással vádolja meg a zsidók legfõbb vezetõit, ami a zsidók szemében, egyenesen szentségtörés. Õ már megtette, amit lehetett. Mostani hallgatásával azonban elbizonytalanította Pilátust, melynek következtében úgy tûnt, szertefoszlik a fõtanács minden reménye. Pilátus ugyanis mindent megtett azért, hogy az általa képviselt igazságosságnak legalább a látszatát megõrizze. Volt annyira mûvelt, hogy megértse: a fõtanács mindenképpen meg akar szabadulni Jézustól, és nem számít, hogy mi lesz annak a következménye. Kétezer év múltán, a helyzet mit sem változott. A világ urai a maguk érdeke szerint próbálják megtartani, növelni hatalmukat, befolyásukat a többi ember felett. Hol ígéretekkel, pozíciók, anyagi javak osztogatásával igyekeznek megnyerni az embereket, hol pedig törvények útján kényszerítik rájuk az akaratukat, olyan kíméletlenül satuba szorítva a tömegeket, hogy még véletlenül se legyen módjuk kilépni az általuk teremtett rendbõl. 6
De a világban, mint minden korban, ma is élnek olyan emberek, akik nem fogadják el a világ hatalmasainak rendjét, mert számukra csak Isten akarata számít, és magukat annak alávetve kívánnak élni. Az ilyen embereket a világ kiveti magából, urai gyûlölik, és tûzzel-vassal irtják, mert az õ gondosan felépített rendjüket veszélyeztetik. Minden ember számára, aki Isten akarata szerint él, és nem igazodik a világ embertelen törvényeihez, elkerülhetetlen, hogy ne álljon valamikor a világ ítélõszéke elõtt. Mindenkinek megvan a maga fõtanácsa és Pilátusa. Pilátus megpróbálta menteni a menthetõt, visszahárítani a fõtanácsra a felelõsséget, hogy intézzék el a zsidók maguk között a vallási ügyeiket. Ezért megostoroztatta Jézust, hátha a szenvedés és vér látványa jobb belátásra bírja a zsidókat. Ám, az írástudók és vének szívét oly mértékben megkeményítette a Jézus iránti gyûlölet, hogy lelkük vak volt már arra, hogy bármilyen kicsiny irgalmat is kiválthasson bennük egy ember kínszenvedése. A vér látványa csak fokozta a vérszomjat. Egy embertelen világban embernek maradni roppant nehéz. Isten nélkül nem is lehetséges. Pilátus, amikor megpillantotta a megkínzott és megcsúfolt Jézus vértõl csapzott alakját, elcsodálkozott. Pozíciójából adódóan számtalan elítélttel volt már dolga, ám azokkal ellentétben Jézusból még így összetörten, megkínzottan is fenséges erõ, emberség sugárzott. Ez pedig félelmet, és tiszteletet egyaránt ébresztett benne. Felismerte, hogy ebben az emberben több emberség van, mint a fõtanács tagjaiban, vagy bárki más emberfiában, akiket eddig látott. Talán tudatában sem volt annak, hogy mit mond, amikor Jézusra mutatva, fennhangon kijelentette: „Ecce Homo! Íme az Ember!” Embernek lenni egy embertelen világban, csak Istennel lehetséges. Aki nem csak abban hisz, hogy Isten létezik, hanem igenis törekszik az isteni törvények szerint élni, vagyis úgy gondolkodni, szólni és cselekedni, mint Isten, az képes lesz embernek maradni abban az embertelen körülményben is, amely mindenáron meg akarja törni, el akarja ítélni, el akarja pusztítani. Egy embertelen világban szerzett, vagy kapott hatalom embersége oly gyenge, hogy gyakorlatilag csak embertelen ítéletet képes hozni. Pilátus sem hozhatott más ítéletet, mert léte ettõl az embertelen hatalomtól függött. Ugyanakkor, a halálos ítéletet valójában nem õ hozta, õ csak végrehajtotta a fõtanács akaratát. Zsarolható volt, ezért embertelen maradt. Bár volt egy lagymatag kísérlete, amikor Barabással próbálta kiváltani Jézust, de ennek kudarca elõre látható volt; hiszen a fõtanács befolyása olyan erõs volt a zsidók körében, hogy könnyedén megtéveszthette, ill. megfélemlíthette az embereket. A megtévesztett és megfélemlített tömeg pedig Jézusra mutatva üvöltötte: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Keresztre vele!” Ma sincs ez másképpen. A tömeg, mely beáll a világ törvényi rendjébe, onnan a maga erejébõl kitörni nem tud, mert a világ urainak megvannak az eszközeik, miképpen tartsák szorosan markukban a gyeplõt. Így, ma sem lenne más a sorsa sem Jézusnak, sem követõinek, mert a hatalom által manipulált és megfélemlített tömeg ma ugyanúgy fog rámutatni és üvölteni, hogy: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Keresztre vele!”, amint ezt kétezer évvel ezelõtt is tette. Tóth T. Csaba
6. Jézus szenvedése, halála a Golgotán. Jézus tanításának biztos következménye volt a keresztre feszítés abban az idõben és környezetben. Megjelenik egy közülük való názáreti zsidó, aki azt vallja, hogy Õ a várt Messiás. Istent Atyjának nevezi. Azt állítja, hogy Isten nem csak a kiválasztott nép gondviselõje. Vallja, hogy mindenkit szeretni kell, azt is, aki nem zsidó. Ilyet is mondott, hogy a farizeusok és a fõpapok képmutatóak, és a zsidók évezredes vallási szokásaikon változtatni kell. A fõpapok szerint ez a tanítás keresztre feszítést érdemelt. Jézus a szeretet parancsát követte. “Annál nagyobb szeretet senkiben sincs, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn. 15/13. ) Az élet-odaadás bekövetkezett. Két gonosztevõvel együtt keresztre feszítették Jézust húsvét péntekén. Keresztre feszítésének szenvedését fokozta a gúnyolódók kiáltozása – ha Messiás, miért nem szabadítja meg magát? Vajon mit érezhetett, hogy az övéi közül csak az asszonyok és egy ’szeretett’ tanítványa kísérte el a Golgotára és volt vele? Szenvedésében gondolt az anyjára, tanítványát, Jánost bízta meg a gondoskodással. Kérte az Atyát, bocsásson meg az Õt meggyalázó embereknek, mert nem tudják mit cselekszenek. Így szólt: ”Beteljesedett.” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Szenvedését és halálát természeti jelenségek kísérték. Kovács Árpád 7
7. Húsvét hajnala Húsvét üzenete az élet, a remény, a szeretet diadala. – Dicsõség Istennek! Feltámadt Krisztus, az Isten Fia! Hatalma volt, hogy szeretetbõl az életét adja – és hatalma volt a feltámadásra. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem mégha meghal is, élni fog.” (Jn. 11,25.) Ebben a bizonyosságban van reményünk. Befogadva Jézust odaadjuk akik vagyunk, életünk. Õ mondta: bátorság, én vagyok, ne féljetek. (Mt. 14,27.) Jézus legyõzte a világot és velünk van az idõk végezetéig. (Mt. 28,18-20.) A gyõztessel, a bûntelennel élünk, benne bízunk hithûséggel. Hang 9,756: „Amikor azt kérem, hogy Bennem higyjetek, akkor nem kívánok kevesebbet, mint azt, hogy Értem éljetek. Az hisz Bennem, aki nekem adta életét, vagyis mindent értem tesz, amit tesz.” Hittel megvalljuk – Jézus az Út és Igazság is! Úton járók vagyunk – ez az út a szeretet: a nem ártás, megbocsátás, szolgálat útja. Jézus (való)igazságának megismerését tanuljuk, tanítványaiként szándékunkban magatartás – sors – életazonosságot vállalunk. Vele és Érte mindvégig kitartunk, hogy elnyerhessük az örök életet. Hála Neked Istenünk! Via Dolorosa – a fájdalmak útja. Felidézem gondolatban, majd elolvasom a 2. Hangkönyvben a medugorjei keresztút stációit. – „…. Tizennegyedik Stáció: Jézus holttestét sírba teszik. HANG: „ Az elsõ keresztény temetés. Kis gyászoló csoport. Van szeretetük, de már nincs reményük. A remény nélküli szeretet pedig olyan, mint a tõrrel átjárt szív dobogása. Haldoklás. Nem, akkor még nem. Csak késõbb jutott eszükbe az utolsó vacsora terme, ahol még az asztalon lévõ kenyérmorzsák az Én meg nem szüntethetõ, halhatatlan jelenlétemrõl beszéltek…..ott folytatódik életem bennetek és általatok és veletek. Pontosan az az élet, amelyet e vacsora elõtt éltem elétek. Most már nektek kell ezt élnetek mások elé. Ezért vagyok bennetek! Tizenötödik Stáció. FELTÁMADT JÉZUS ALLELUJA” Jézus az Atya akaratát mindvégig teljesítette, felvállalta a szeretést az életodaadásig. Jézus feltámadása után mondta az emmausi úton két tanítványának – …hát nem ezeket kellett szenvedni Krisztusnak és bemenni az Õ dicsõségébe? (Lk. 24,26.) Feltámadása estéjén Jézus – a Fény – az Élet bemegy tanítványaihoz a zárt ajtókon keresztül és köszönti õket. „Békesség nektek! Amint elküldött engem az Atya, én is elküldelek titeket. És ezt mondva rájuk lehelt és így szólt nekik: vegyetek Szent Szellemet. (Jn. 20,21-22.) Köszönöm Uram, hogy szeretsz engem… Húsvét hajnala Az éjszakát legyõzte a Nap – A sötét Földre fény árad. Felragyog Húsvét szent hajnala, Angyalkórus zeng – Alleluja, Feltámadt az Isten Fia! Az üres sírnál elsõként Mária. Megretten, félelem szívében – Rabboni – hol a tested? – Jaj! Szól az Angyal ’miért itt keresed? Él! Nincs, ahol a halottak vannak.’ Felváltja öröm a félelmet, Az asszony szalad lelkesen. Az úton Jézus vele szemben, szólítja Mária, gyermekem – Hangját hallva térdre hull – Mesterem! Budainé Marika
8
Versek
Veronika kendõje
Golgota Kõvel, kereszttel csínján bánjatok, Kövezni könnyû, megfeszíteni játék, Kimondhatatlanságba kimondott szavatok Nehogy majd visszavágyjék. Jaj, hány lélekben vannak mindig hárman: Kétfelõl két bûn, két keresztre verve, S közbül az Isten egyszülött fia, Nem értve, nem ismerve Reményik Sándor
Ha élünk, száll még ránk sok álom, Még járunk napsütéses tájon, Ám egy felhõ bennünk borong majd.
Mint Veronika, Urunk képét, Világok véres verejtékét Mi a lelkünkkel letöröljük. Reményik Sándor
Egy képtõl nem lesz maradásunk, Egy arc ránk mered haloványan, Kendõnk, ha kiterítjük lágyan.
Evangéliumi Jézus Nagyböjti idõszakban mindannyiunkban felvetõdhet a kérdés böjtöljünk-e? Ha böjtölünk, miért tegyük, mennyi ideig tartson? Sok-sok kérdés, ami válaszra vár. Az evangéliumok alapján keresem a választ a fenti kérdésekre. 1)
Mt. 4,1-2. - Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Az evangéliumi versben Jézus böjtjérõl olvashatunk. Az ezt megelõzõ versszakokból kiderül, hogy nem elõírt böjtrõl van szó, mesterünket a Lélek vitte a pusztába, hogy a sátán megkísértse, amit negyvennapos böjt elõzött meg. 2) Mt. 9,14. - Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: “Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” Mt. 9,15. - Jézus így felelt: “Hát búsulhat a násznép, míg vele a võlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a võlegényt, akkor majd böjtölnek. Jézus a tanítványokkal van, amíg velük van, nem kell böjtölniük. 3) Mt. 6,17 - Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, Mt. 6,18. - hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. A böjtöt ne embertársaim elismeréséért tartsam, hanem Atyám szeretetéért. 4)
Mk. 9,29. - “Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” - felelte.
A holdkórós fiú meggyógyítása nem sikerült a tanítványoknak, a gonosz lelket nem tudták kiûzni. Jézus a sikertelenség miatt a hitüket kritizálta, valamint imádságukat és böjtjüket. 5)
Lk. 18,12. - Kétszer böjtölök hetenként, mindenembõl tizedet adok.
A farizeus és a vámos történetében olvashatjuk a fenti verset. A farizeus mondja a templomban és mégsem tud megigazultan hazamenni. 9
Böjtöljünk? Ha nincs velünk a võlegény (Jézus), vagy ha javítani szeretnénk Jézussal való kapcsolatunkon, akkor böjtöljünk. (2) Ne böjtöljünk embertársaink elismeréséért. (3) Nincs értelme az elõírt böjtnek, ha nem akarunk változni belülrõl. (5) Miért tartsunk böjtöt? Azért, ha belülrõl érzünk késztetést, és meg akarunk felelni ennek a késztetésnek. (1) Azért, ha nehéz feladatot szeretnénk megoldani, vagy arra felkészülni. (4) Mennyi ideig tartson a böjt? Úgy, mint a kezdetet, a böjt végét is jelzi a bennünk élõ Szentlélek, ami külsõ jelben is megmutat-kozhat, Jézusnál a böjt végét éhségérzetének jelentkezése mutatta. (1) Itt is érvényes a ne vigyük túlzásba elv, ha kell, kérjünk tanácsot. Nekem nem volt még hosszú (40 nap) böjtöm, 4-5 napos böjtöket tartottam. Közös volt a böjtökben az, hogy nem ettem szilárd ételt, csak vizet ittam; jótékony hatásúak voltak. Kevesebb ételt kívántam utána, nem kívántam a cukros üdítõket, visszaállt a szervezetem egy természetesebb állapotára. A gondolataimat is könnyebb volt Jézusra irányítani. A mostani nagyböjti idõszakban is tervezem a böjtölést, szeretnék közelebb kerülni Jézushoz, és feladataim is vannak, amelyekre készülök. Kecskeméti Sándor
Isten tud görbe vonalakkal is egyenes sorokat írni Lotfi Ramin a nevem. Perzsa vagyok. 1962. szeptemberében Teheránban születtem. Apám negyvenes éveiben járt, amikor világra jöttem. Anyám elsõ gyermeke vagyok. Apám elõzõ házasságából született a bátyám, Rambod. Kicsi koromban Farbod öcsémmel együtt elõször egy teheráni örmény óvodába jártunk. Apámnak mint antik tárgyak restaurátorának voltak örmény és zsidó barátai, munkatársai. Hét éves koromban be is íratott a teheráni Aliansz, azaz szövetség nevû zsidó általános iskolába. Ott tanultam az elsõ elemit. Emlékszem, még héberül is meg kellett tanulnunk, de már abból egyetlen szóra nem emlékszem. 1968-ban vagy 69-ben, amikor én 8 éves voltam, elhagytuk Iránt. Apám fiatalabb korában ellenzéki volt és 1953as puccs után 3 évig börtönben is ült. 40 évesen pedig éppen emiatt - mint belügyi tisztet nyugdíjaztatták. Õ na-gyon bölcsen - a restaurálást is elsajátította és szerintem tehetséges képzõmûvész is volt. Szóval a törökországi Isztanbulba költöztünk. Szüleim ott minket az iráni-török általános iskolába írattak be. Mivel mind az öten (testvéreim: Rambod a bátyám, Farbod és Farhad öcséim és Daniella a húgom) idegen nyelvek terén igen tehetségesek vagyunk, hat hónap alatt megtanultuk a nyelvet. Négy év ott tartózkodás után, az ötödik elemit kiváló eredménnyel befejeztem és anyám miatt, aki a 10
kultuszminisztérium alkalmazottja volt, kénytelenek voltunk visszamenni Iránba. Ott folytattam a tanulmányaimat - az iráni oktatási rendszer szerint 3 éves ún. "pályaválasztási" szakaszban, ami Magyarországon a 8 elemi utolsó 3 évét teszi ki. Ebben a 3 évben lehet készülni arra, hogy az ember humán, vagy reáltagozatú gimnáziumban fog tanulni vagy esetleg szakközépiskolában folytatja a tanulmányait. Osztályzataim a reál-tárgyakból sosem voltak jók, sem otthon, sem Törökországban sem pedig Magyarországon. Ezután -mivel apám felfedezte bennem a képzõmûvészeti tehetséget- beíratott a teheráni szépmûvészeti szakközépiskolába. 1977-ben anyámnak sikerült engedélyt szereznie a munkahelyén és kiküldetés keretében megint elhagytuk Iránt -ezúttal Ankarába mentünk.
Ott az iráni Líceumban folytattam a tanulmányaimat és mivel a szakközépiskolai bizonyítványomat nem fogadták el egy reáltagozatú gimnáziumban, ezért Farbod öcsémmel egy osztályba kerültem. Ez nem volt megalázó. 1978-ban és 79-ben folyamatosan figyeltük külföldrõl az iráni tüntetéseket. A nép, mely a Sah diktatúrájával elégedetlen volt rövid két év alatt 70.000 gyermekét vesztette el a karhatalom sortüzeiben. 1979. február 11én végül gyõzött a forradalom. Mindenki szabadságot, demokráciát szeretett volna. Mint apám, én is baloldali voltam. Még abban az évben tavasszal elutaztunk Iránba, de apám úgy ítélte meg: már nincsenek ott gyökereink. Se lakásunk, sem tovább tanulási lehetõség nekünk…. Így visszamentünk Ankarába, ahonnan 1980. augusztusában -megint apám döntése nyomán- elindultunk Svédország felé. Ez az ország a nyolcvanas években tárt karokkal fogadta az iráni menekülteket (királypártit, majd a baloldaliakat egyaránt), de pár évvel késõbb már nem így volt a helyzet. Tehát amink volt, eladtuk, a maradékot bõröndbe tettük és útnak indultunk. Jugoszlávián keresztül - Röszkén át azt hiszem Magyarországra érkeztünk. Hogy mégis miért maradtunk itt? A Csehszlovák konzulátus - sejtésem szerint a Lech Valessa -féle lengyelországi események miatt, meg amiatt, hogy akkoriban a perzsáktól félni kellett - nem adott nekünk vízumot. Közben anyám tüdõgyulladást kapott. Így apám már nem próbálkozott azzal, hogy nem Gdanskon keresztül, hanem máshonnan juthasson Svédországba. Így történt, hogy itt maradtunk. Itt kezdve a határõrségtõl a hivatalokon át a lakosokig mindenki nagyon kedves, segítõkész volt velünk. Anyámat a budapesti Szent János Kórházban megvizsgálták és pár napig bent is maradt. Ezután lakást béreltünk Pesten és - bármilyen furcsa is elõbb a Mûvelõdési Minisztérium adott nekünk engedélyt a tanuláshoz és csak utána kaptuk meg a KEOKH-tól tartózkodási engedélyt. Rambod bátyám akkor Iránba élt a családjával, és késõbb jött el Magyarországra, úgy 1983 körül…. Budapesten a Móricz Zsigmond Gimnáziumba küldtek minket. Ott is szabad tanulóként kezdtük az elsõ évet és - megint csak - fél év alatt középfokon elsajátítottuk a magyar nyelvet. (A rákövetkezõ nyáron készültünk fel a különbözeti vizsgára és szeptemberben 4-es eredménynyel a gimnázium második osztályába kerültünk, mint rendes diákok). 1983-ban érettségiztünk és mivel a humán tárgyakból jó voltam, a világnézet tanárom rábeszélésére a filozófiai pályára készültem. Farbod öcsém a Debreceni Agrártudományi Egyetemre került, én pedig egy év elõkészítõ tanfolyam után az ELTE Bölcsésztudományi karára kerültem, a filozófia szakra. Hogyan kerültél kapcsolatba a kereszténységgel? Úgy tudom, muzulmán vallású vagy. Elõször is nem voltam muszlim, bár körülmetéltek
engem is, de sosem gyakoroltam a vallást. Kamaszkoromtól kezdve pedig materialista vagy ateista voltam. A hitre jutásom elõzménye: 1989-es abszolutórium után a családhoz Gödöllõre visszakerülve, igen súlyos depresszióm lett. Az oka pedig - véleményem szerint - a fiatalkori dolgaimban keresendõ! Az egyik ok, hogy mivel az említett, humán területen gyors volt a felfogásom, ezért -bármennyire is furcsa- nem tanultam meg gondolkodni. Mostani eszemmel visszanézve megállapítom, hogy ez végzetes hiba volt. Ahogy a kiváló Edward De Bono, kognitív pszichológus mondaná: intelligencia csapdájába estem. Ennek jele az volt, hogy gondolat -és vitameneteim, érveléseim rendezetlenek és következetlenek voltak. Gyakran a beszélgetés eredeti témáját be sem fejeztem. Soha nem tudták meg a barátaim, hogy mirõl mit gondolok. De hogy miért lehetett ebben közel 10 esztendeig benne maradni? Mert a barátaim a rendkívüli intelligenciámat akkor is dicsérték, ha egy "kukkot" nem értettek a szavaimból. A depresszióm másik oka -megint csak a magánvéleményem szerint- az volt, hogy az egyetemi évek alatt ún. promiszkuitásban éltem. Ez nem egyszerûen paráznaság, hanem olyan gyakori váltogatása a nemi partnereknek, aminek következtében az ember lelkileg és sokszor testileg is alkalmatlanná válik egy állandó partnerrel való együttélésre. Sok parázna - vagyis a másikkal minden lelki kapcsolat nélkül, testiséget élõ ember végül kilép ebbõl az állapotból és nagyobb sérülések nélkül megkezdi a szeretni tanulást. Én itt is túlzásba vittem a dolgot! Ez volt a második fatális hiba. Neked a gödör aljáról hogyan sikerült kimásznod? Röviden összegezve, a válság, amit át kellett élnem végül 1994. októberéig tartott, amikor is öngyilkosságot kíséreltem meg. Nem haltam meg. Közel egy évvel késõbb azt vettem észre, hogy a depresszió szõrénszálán elmúlt. A fák, az ég színei, a dolgok csodálatosan színesek lettek a szememben. Elõtte, azaz 1993-ban olvastam volt a 4 evangéliumot -mondanom sem kell minden következmény nélkül- és anyám Jézus iránti szeretetére gyermekkorom óta emlékeztem. 1995-ben egy õszi estén az ágyamban heverve azt mondtam halkan: Ísza, ami perzsául azt jelenti: Jézus. Ekkor egy láthatatlan ujj a jobboldali bordám közepét enyhén megbökte. Én akkor azt vettem ki ebbõl, hogy akinek a nevét kimondtam, él és tud rólam! De hogy a fiatalkori fatális -értem ezalatt, hogy a legjobban magamat szenvedtetõhibám után, azaz az intelligencia csapdája után, most a "gondviselés csapdájába" estem. Ennek jele és lefolyása, hogy mindent, amit a magam következetlen gondolkodásával véghezvittem, vagy amivel a saját tökéletlenségem miatt kellett szembesülnöm, azt az Isten nyakába varrtam. A másik tünete ennek éppen a komolytalanság; azaz a felelõsségvállalás, a határozottság a körültekintés minden terhét letettem és -megint fatális hiba- Isten lába elé tettem. Nem akarván fárasztani a Hang-olvasó testvéreimet, azt szeretném mondani, hogy amilyen 11
mélyen bûnös életet éltem, úgy komoly gondolkodás átalakításnak kellett volna bekövetkeznie bennem, amit elmulasztottam. Hogyan találtál rá a Hang könyvekre? 1996-ban Gödöllõn. Egy antikvárius barátom a piactéri boltjában megmutatott párat közülük. Küldtem is egy levelet Dombi Feri bácsinak. Vallom, hogy nincsenek véletlenek. Ez az esemény 13 évvel ezelõtt történt. Miért most találkozunk? Féltettem a "Jézusiakat" magamtól! Ami a huszonéves kor nárcizmusa volt, az most önvádba és kisebbségi érzésbe csapott át. Magamat tisztátalannak, sõt veszélyesnek tartottam a részemrõl igaznak tartott emberekre nézve. Nárcizmus és kisebbrendûségi érzés egy gyékényen árulnak! Nagyon szomorú história, és megint csak az én hibás életfelfogásom valamint hibás életvezetésem következménye volt ez. Neked mennyire sikerül Égi Békét hordoznod magadban? Annyira, hogy 46 évesen megértettem: a "ha Isten velünk, kicsoda ellenünk" kijelentés és gondolat egyáltalán nem egy militáns gondolat - ahogyan azt 13 éve gondoltam, hanem a minden egy, a "nincsenek ellenségeink" belátását hordozza. Ezt csak tavaly nyáron egy meditáció és ima után éltem át, és az óta is benne élek. Voltak, vannak, akik ellen vétkeztem, és vannak, akik csak, mert tudják ezt, és emlékeznek erre, mindenképpen vétkezni akarnak ellenem. Ez a tudat 13 éve engem nagyon érzékenyen érintett, de most - képzeld el békében a lelkemben, imádkozom értük, és hiszem, hogy egyszer velük együtt fogunk vacsorálni az Atya lakodalmában. Ez idõ kérdése! Ez a tudat boldogít engem! Mi az, ami megkapott a Hang könyvekben? Most az önfegyelem címszó alatt található tanításokat olvasom. Amit értettem: Igazi örömben akkor van részem, ha ugyanazokról le tudok mondani mások kedvéért. Ez pedig önfegyelmet igényel. Amit mondani szeretnék: most tudok úgy olvasni Evangéliumot, Hangkönyvet, hogy nincsenek paranoid benyomásaim, tehát értem is azt, amit olvasok. Röstellem mondani, de így van. Most 46 évesen napi 2-3 oldalt olvasok az Evangéliumokból és szeretném átvenni szép lassan a Hang könyveket is. Mivel a Bölcsészkaron végeztél, milyen bölcsességet tudsz magad és a Hang közösség számára mondani? Mi a legfõbb célod? Amit 1989-2009 között tapasztaltam a saját bõrömön, az, hogy ha ebben az életünkben szándékosan nem voltunk gonoszak, akkor minden szenvedésünk és másokat szenvedtetésünk forrása nem a szándékolt rossz, hanem a jónak az elmulasztása. Én 46 évesen kezdtem meditálni és jógázni azzal a céllal, hogy uralkodjak az elmémen és így, kifelé is figyelmesebb, fegyelmezettebb, tehát szeretet-telibb ember legyek. Van 40 éves késésem. Az ember vagy az Istenben felerõsített 12
lelkiismerete szerint válik komollyá, vagy pedig a földi hatalom bírja rá õt arra, hogy komoly, tehát megszólítható ember legyen. Ez utóbbi esetben pórázon van tartva és Jézus szerint egyedül marad! Ez a két út van! Más forrásra nem tudunk hallgatni. A halálunk után - feltéve, hogy jó szándékúak voltunk a 'hátralék súlya' a jó megkeresése és elérése terén fog szenvedtetni minket. Tehát az, hogy sok mindent nem tettünk. Az összes rossz, amit elkövettünk, ennek következménye! Szorgalommal kifelé, önfegyelemmel befelé kell a véletlent alkalommá szelídíteni. Egy ezoterikus összejövetelen mondta valaki: Két fajta önzõ van: az egyik szemléleti önzõ, tehát hiszi is hogy jó, helyes az önzése. A másik fajta: 'orientációs önzõ' :nem tud figyelni kifelé, befelé! Én ilyen voltam. Mind a kettõ fajta a veszedelemben - mert veszedelembe megy mind a két fajta - 'túlélési önzõ' lesz. Vagyis a körülmények súlya alatt, ami már következmény, elmulaszt gondolni másra. Ha belegondolsz ez is csak 'hátralék' halmozásának az eredménye! A feleségedet hogyan ismerted meg? Õ apai ágon az unokatestvérem. Elõször 1995-ben, majd 2000-ben, majd pedig 2006-ban látogatott hozzánk. Én legutóbbi alkalommal kértem meg a kezét. Mit tud egy perzsa Magyarországon dolgozni? Tolmács, fordító és -egy ideje- sajtófigyelõ vagyok perzsa-magyar nyelveken. Nagyon szeretem, amit csinálok. Úgy hallottam, Hamvas Bélától is fordítottál perzsára. Már 2001-ben elkezdtem ezt. (Akkoriban tollal, papírra írtam és így többször is kellett írni egy szöveget) Hamvastól Az utazótáska, Faragott fejek, Kierkegaard Szicíliában és pár más esszéjét elküldtem Teheránba. Õk azt mondták, küldjek többet. Most abban a nagyon jó helyzetben vagyok, hogy perzsa Word szövegszerkesztõm van, és e-mailen tudom küldeni az anyagot. Van benned késztetés, hogy a Hang könyveket perzsa nyelvre fordítsd? Igen. Nagyon szeretném. De elõbb szeretném elolvasni azokat, és fogalmat alkotni a tanítások lényegérõl. Ez nem egy cég alapító okirata, amit rutinból lehetne fordítani...Tervezzük a családommal, hogy az idén elmegyünk Hang táborba. Velünk jön az édesanyám is, aki muszlimként gyermekkora óta nagy becsben tartja Jézust és Máriát. Anyám neve Zarrintadzs, ami perzsául azt jelenti: "Arany korona". Mennyi perzsa él Magyarországon? Bátran mondhatom: a családfõket számolva, akik 30, 40, 50 éve vannak itt, összesen tizenvalahányan vagyunk. A többi iráni diák, aki 5-8 év elteltével visszamegy Iránba. Istenem! Megköszönöm ezt a beszélgetést Raminnal, a Te Lelked irányítsa õt és családját. Segítsd õket, hogy egyre jobban ki tudjon bomlani bennük és bennem a Lelked. Ámen. Kundra István
Lélektõl – lélekig
Elmélkedés a márciusi vasárnapi gondolatok -ból. 2009. márc. 22. Nagyböjt 4. vasárnapja Jn.3,14-21. „Aki azonban az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy , hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végre.” /Jn.3,21/ Mennyire szabja meg a tetteimet a saját magam igazságának érvényesülési szándéka? Az igazságra törekszem, vagy a saját dicsõségemre törekszem? Bízom abban, hogy jó fény derül ki az életem tetteirõl?
És mégis – kinek az igazs ága? Hang 3/194. „ A teljes igazság ÉN VAGYOK. De Engem, mint IGAZSÁGOT csak az tud életébe befogadni, aki ÚT-ként is vállal… ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET.” Isten abszolút szimplex: jósága az irgalma; irgalma az igazsága; igazsága a szeretete; szeretete a teremtõ ereje. Jézus a testet öltött Ige, a földre született Szeretet elhozta Isten Országának örömhírét, tanította, elénk élte – mi Isten akarata, milyen a szeretõ, mindent adó ember, milyen a szeretõ Isten. – Bizonyságot tett az igazságról, annak minden tartalmáról, amit az Atyánál látott. Jézus tanítványának ismernie kell Isten igazságát. Dikaiosszá, Istennek tetszõvé kell válnia. Ez a ’kell’ egyfajta belsõ kényszer számomra, tudatos felvállalás, szándék szerinti teljes odaadottság – Jézus az ÚT vállalása. Aki az igazságot teszi, világosságra megy és világítani akar. Világítani fényforrással lehet, aminek tápláló olaja az adás, irgalom, szeretés. – Jézus a Világ Világossága bennem él és kiragyog rajtam keresztül – ha engedem; kis fény, lángocska vagyok. Befogadtam Jézust – hittel vallom tanítványának, szolgáló lányának, testvérének magam. Életem, tetteim Hozzá igazítom, Vele és Érte indítom minden napom és esténként Vele térek nyugovóra, mérlegelve együtt az eltelt napot. ’Jézusom, ma erre voltam képes.’ – Megkérdezem: ki örült ma nekem és én kinek örültem? Kényszerbõl, megfelelni akarásból, öröm nélkül a jócselekedet önmagában mit sem ér. Nem az a fontos, hogy mit gondolnak rólam, hanem a hétköznapokban mit miért – és azt hogyan teszem. Nagyon kell arra figyelnem, hogy mondanivalóm felebarátom, testvérem felé szeretet-teljes, selyembe csomagolt legyen. Meg kell látnom mikor
beszéljek vagy hallgassak, meghallgassak. A kedvesség is tanulható, az empátia készség fejleszthetõ. A világban, az ’igazság rendje’ uralkodik. Nekünk az irgalom rendje, Jézus igazsága szerint élni és azt felkínálni – a bárány szelídségével, alázatos szívvel lehet és érdemes. Az én való(igaz)ság képem, látásmódom tudati tükrözõdése, gondolkodás átalakításom Jézus szerint – folyamat. Sokat kell tanulnom és önvizsgálatot tartanom. Van közösségem, testvérbarátom, aki szól, ha eltévedek, helytelenül szólok vagy cselekszem. A lelkiismeretem is kikopog, azonnal jelez. Tudom, hogy a saját igazam minden áron való bizonyítása szeretetlenséghez vezet. Önigazolás helyett szándékolom Jézus igazságát, az irgalmat tenni – ’fejmosás’ helyett a metanoiát, lábmosást megcselekedni. Jézus fényében amikor rálátok emberi gyarlóságomra kérem Jézus és a megbántott bocsánatát. Bizony – bizony ’nem vagyok én mindig olyan jó és nem olyan rossz az a másik.’ Saját dicsõségre nem törekszem, de a jól elvégzett feladat, szolgálat elismerése, néhány szeretettel átszõtt dicsérõ szó örömöt ad. Figyelmem Jézusra, a rá-szorulókra irányítom. Kérem minden reggel a bölcsesség Lelkét, a tisztánlátás Lelkét és az egyszerûség Lelkét Jézustól – A jót kell meglátnom és az adást, szolgálatot a szeretet igazságában tenni harmóniában Istennel, embertársaimmal, önmagammal. Úgy gondolom lehetõségeim meglátásához, képességeim felismeréséhez fontos a helyes önismeret. A hétköznapokban cselekedeteim tükrében megláthatom valós önmagam. A szolgálat örömét megtapasztalom – és ez lendítõ erõt ad, boldogít. Drága Jézusom! Böjti idõszak van, most különös figyelmet fordítok beszédemre, az Igazság szeretetben való fényre hozatalára. A negyven napos böjti idõszakban most Húsvét elõtt az önfegyelemre, szóböjtre teszem a hangsúlyt. Meg kell tanulnom egyértelmûen, lényegre törõen beszélni – jól cselekedni és hallgatni, meghallgatni Rád figyelõ szeretettel. Köszönöm vigasztaló, erõt adó, értem, bennem élõ Jelenlétedet. Köszönöm az életem, családom, testvéreimet, keresztemet. Bocsásd meg vétkeimet, szeretetlenségeimet – miképpen én is megbocsátottam mindenkinek. Kérem Szentlelked tüzét, erejét minden testvéremre. Jézusunk segíts nekünk Lelkeddel az Úton maradásunkban, a Te Igazságod, örömhíred továbbadásában. Te vagy nekünk az IGAZSÁG, ÚT és ÉLET. Áldj meg bennünket a szelídség, alázat, nyitottság Lelkével. Dicsõség, hála Neked. Amen Budainé Marika 13
Rendkívüliségek hálójában Nemrégiben egy másik közösséghez tartozó ismerõsöm elmarasztalóan szólt a gyülekezete vezetõjérõl. A magatartását bírálta, ahogyan kézben próbálja tartani a közösség REND-jét. Az odaadottságához nem férhet ugyan kétség, de több évtizedes tevékenységét mégsem kísérik azok a jelek, amit Jézus annak idején - kézrátételes gyógyítás, ördögûzés tehetségében ígért övéinek. Kivétel nélkül mindenkinek. Legalább is az Evangéliumokból ezt olvashatjuk. Tagadhatatlan, a gyülekezet vezetõje - akit jómagam is személyesen ismerek, többször hangoztatta: nem tud ördögöt ûzni, nem kísérelt még senkit meggyógyítani. Arról sincs tudomása, hogy mérget ivott volna, ami utána nem ártott neki. Az is igaz, hogy nem is volt vágya bármelyik jogát gyakorolni - még akkor sem, ha õ maga betegségbõl gyógyult meg mások imájának hatására. Néztem barátom haragvó arcát. Miközben hallgatom becsmérlõ szavait, azt kérdezem magamtól - létezhet, hogy valakinek több évtizedes, lemondásokkal teli, mindenkor mások felé forduló munkássága elértéktelenedhet pusztán azért, mert eddig semmiféle rendkívülit nem tudott felmutatni tevékenységében? Közben sorra jelennek meg elõttem azok arcai, akik abban a közösségben szabadultak meg súlyos alkoholizmusukból, pánikbetegségükbõl és a gyülekezet vezetõjével való találkozásuk révén váltak õk maguk is közösségteremtõ, vezetõ egyéniségekké. Hallgatom barátom bántó éllel fogalmazott mondatait. Nagy bajban, válságban van a keresztény világ, ha ezen képességek birtokában minõsít elsõsorban; akkor korunk nagyjainak tevékenysége vajon mennyit ér? Teréz anya, Roger testvér, Prakas, Böjte Csaba, Bulányi…. Tudtak -e ördögöt ûzni, betegeket gyógyítani? - Aligha! Mégis sikerült saját közösségükön, de még az ország határain is túlnövõt, maradandót alkotniuk. Számomra a választ Lk. ev. 10,20. és Mt. 7,22. fejezete adja. Lukács 10,17. szerint a küldetésükrõl visszatérõ tanítványok öröme minden várakozást felülmúlt. "Uram még az ördögök is engedtek nekünk a te neved által." Ekkor Jézus ezt mondja "..azon ne örüljetek, hogy a lelkek nektek engednek." Lk. 10,20. Emlékszem - amikor elõször olvastam ezeket az igéket. Elképzelni sem tudtam milyen más, magasabb hatalom létezhet még? Egyértelmû, ha Jézus lehûti tanítványait, majd viszi õket
tovább saját, egyéni Golgotájuk felé - akkor kell léteznie egy ennél is nagyobb, értékesebb hatalomnak. Mt. 7,22. szerint nem mindenki tartozik Jézushoz, aki ördögöt ûz és hatalmas dolgokat cselekszik az Õ nevében. Aki nem egészében szemléli az Evangéliumok történéseit, Jézus útját, tanításait, az könnyen megtévesztõdhet. Ha Isten Országának jelentését, a Lélek mûködését elsõsorban (vagy pusztán) a gyógyítás, ördögûzés, skorpiókon való járás képességeihez kötjük, akkor kikerülhetetlenül megkérdõjelezõdik Jézus tanítása, küldetése. Az isteni erõk bírása, annak felhasználása gondolkodás -és élet átalakítás nélkül lehet, hogy érdekessé tesz minket, de emellett könnyen ki is foszthat bármelyikünket. Ajtózörgetõkké válhatnak - akik bár mûködtetni tudják az energiákat, még sem mehetnek be Isten Országába. Ráadásul mind ezek csak ott, a zörgetés pillanatában derülnek ki. Ezek a jelek nem elegendõek a Jézushoz tartozáshoz. Júdás is erõt kapott a gyógyításra, ördögûzésre - még sem tudott erõt venni magán. A gyógyítás, ördögûzés szerepe az lenne, hogy jele legyen a földöntúli élet valóságának, az Isten erejének, szeretetének, irgalmának. Hogyan válhattak mégis ennek gyakorlása nélkül jelekké a fentebb említett Teréz anya és társaik? Alighanem úgy, hogy felismerték a jézusi Út lényegét. Õk milyen hatalom birtokában tették - amit tettek? Jézus egyetlen hatalomról beszél: az életodaadás hatalmáról. Amihez elõször önmagunkban kell legyõzni a világot. Ez a valós cél, az igazi gyõzelem - az üdvöt adó törekvés. A fentebb említett emberek - és sokan mások is élet odahelyezésükkel - a kicsinység, kiszolgáltatottság, szegénység felvállalásával (Jn. 16,21.) szülték meg missziójukat, ami mindenki számára -vallási hovatartozás nélkül- hegyre épült várossá lett. Végezetül idézet a Hang 15. könyvének 1433. levelébõl: "Velem, Lelkemmel az gyógyít helyesen, aki gondolkodás átalakításra szólítja fel a beteget. Önmagában sem az egészség sem a betegség nem értékelhetõ. Egészséges és beteg között lényegében a különbség csak annyi, hogy másképpen felelõs mindegyik önmagáért. A döntõ mindig a szív jósága, tisztasága és nyitottsága arra, hogy az Én tanításom szerint kezdjétek átalakítani gondolkodásotokat." Szeretettel: Gyulainé Fazekas Erzsébet
ÉGI ÉDESANYÁNK A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2009. február 25 “Drága Gyermekek! Az önmegtagadás, az ima és a böjt idejében arra hívlak benneteket, hogy menjetek és valljátok meg bûneiteket, hogy a kegyelem kinyissa szíveteket és lehetõvé tegye, hogy megváltozzatok. Térjetek meg kicsinyeim, nyíljatok meg Isten felé és nyíljatok ki tervére, ami mindegyikõtök számára elkészült. Köszönöm, hogy követitek hívásom.” 02/2009 14
2.Hiszem, vagy tudom, hogy Jézus valóban feltámadt? 3.A hitemben mennyire játszik szerepet a hûség?
Mlecsenkov Angel Vasárnapi gondolatok 2009. április hónapra. 2009.április 05. Virágvasárnap Mk. 11,1-10; 14,1-15 „Jézus azonban pártját fogta : „Hagyjátok. Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem.” /Mk.14,6/ 1.Mennyire vagyok képes elfogadni, ha szeretetben részesülök? 2.Él -e bennem a viszontszeretet tudata? 3.Mérlegelek -e mielõtt bárkit is szeretetemben részesítek? 2009. április. 12. Húsvétvasárnap Jn.20,1-9 „Most már a másik tanítvány is bement, aki elõször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. „ 1.A hitemet erõsíti -e a tapasztalás?
2009.április 19. Húsvét 2. vasárnapja Jn.20,19-31 „Belépett és köszöntötte õket: Békesség nektek!” /Jn.20,19/ 1.Mennyire érvényesül bennem Jézus békéje? 2.Békességet okoz bennem az a tudat, hogy van feltámadás? 3.Mivel tudnak kihozni a békémbõl? 2009. április 26. Húsvét 3. vasárnapja Lk. 24,35-48 „Nevében megtérést és bûnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtõl kezdve.” /Lk. 24,47/ 1.Jézus nevében hirdetem az evangéliumot? 2.Mivel igazolom, hogy Jézus nevében járok a világban? 3.Mennyire él bennem a küldetéstudat felelõssége?
Humorzsák Gyermekszáj (6-8 éves gyermekektõl) - Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám, aki itt marad a városban. - A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól. - Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja. - Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik. - Jézusnak nem volt pénztárcája, mert nem volt zsebe sem. - Mózes a legklasszabb. Mózes a tengerfenéken képes gyalogolni. Allahnak csak repülõ szõnyege van.
Mindennapi Evangélium és Hang idézetek Április hónapra Evangélium Hang könyv 1. Jn. 8.31-42 8/686 2. Jn. 8.51-59 4/282 3. Jn. 10.31-42 9/695 4. Jn. 11.45-57 4/314 5. Mk.14.1-15,47 9/719 6. Jn. 12.1-11 35/3715 7. Jn. 13.21-33,36-38 3/183 8. Mt 26.14-25 18/1770 9. Jn. 13.1-15 13/1239 10.Jn. 18,1-19,42 9/719 11.Mk. 16.1-17 17/1643 12.Jn. 20. 1-9 17/1652 13. Mt. 28.8-15 13/1239 14. Jn. 20.11-18 20/1973 15. Lk.24.13-35 8/673
16. Lk. 24.35-48 11/924 17. Jn. 21.1-4 4/304 18. Mk. 16.9-15 15/1392 19. Jn. 20.19-31 20/1939 20. Jn. 3.1-8 7/545 21. Jn. 3. 7-15 11/898 22. Jn. 3. 16-21 12/1112 23. Jn. 3.31-36 27/2787 24. Jn. 6.1-15 10/827 25. Mk.16.15-20 3/183 26. LK.24.35-48 21/2124 27. Jn. 6.22-29 39/4243 28. Jn. 6.30-35 8/673 29. Mt. 11.25-30 13/1123 30. Jn. 6. 44-51 38/4129 Az evengéliumi igerészek forrása: www.Katolikus.hu Összeálította: Palásti Imre 15
Inárcsi februári pillanatképek
A SZENTMISÉK IDÕPONTJAI ÁPRILIS 19.
Szolnok
Szolnok - Szandaszõlõs, Kocsoros út 28. Mlecsenkov Angel
Idõpont: 10,30h
ÁPRILIS 26.
Inárcs
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94. 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Deák Zoltán
A HANG-KÖNYVEK MEGRENDELHETÕK:
Szabó Jánosné 2011 BUDAKALÁSZ, HEGYALJA U. 10. Tel.: 0 6 / 2 6 / 3 4 1 - 4 6 8
Idõpont:13h-17h
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT (kijavított, helyes számok)
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, grafika: Bányai Éva, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor,Kundra István, Mlecsenkov Angel A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Honlapunk: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kohlmann Eszter Kecel, Rózsa u. 3. Tel.: 06/70/337-3274; 06/78/421-502 200,-Ft
