Égi Béke a Földön közösség lapja április 26

Égi Béke a Földön közösség lapja

2009. április 26.

B.É.

Reviczky Gyula: Húsvét Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az Isten-ember Gyõzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicsõ; Aki látja, hogy a földön Minden újra nõ: Gondoljon feltámadásra, Mely örök lészen Feltámadt az Isten-ember Gyõzedelmesen.

Kérdés-felelet 2000.05.28. Szentmise. Nevünk: Égi Béke a Földön. Ezzel a prédikációjával emlékezünk Dombi Ferenc testvérünk - a mi Feri bácsink - földi életének befejeztével hazatérésének 5. évfordulójára. Kedves testvérek, mielõtt bármit is mondanék elolvasom a Szûzanya Medugorjében mondott üzenetét. "Kedves gyermekek, veletek örülök és a kegyelem ezen idõszakában lelki megújulásra hívlak benneteket. Imádkozzatok kisgyermekek, hogy a Szentlélek teljesen belétek költözzön azért, hogy képesek legyetek tanúskodni örömben mindazoknak, akik távol vannak a hittõl. Különösen kisgyermekek imádkozzatok a Szentlélek ajándékaiért, azért, hogy a szeretet szellemében minden nap, minden egyes helyzetben közelebb kerüljetek felebarátaitokhoz és bölcsességben, szeretetben legyõzzetek minden nehézséget. Veletek vagyok és közbenjárok értetek Jézus elõtt. Köszönöm, hogy elfogadtátok hívásomat." Testvérek - úgy gondolom, hogy ez a mai nap valamiképpen egy nagyon komoly állomás azon az úton, ahol eddig is vezetett Isten Szentlelke. Mi - akik valamiképp a Hanggal kerültünk kapcsolatba - megtapasztaltuk, hogy Isten Lelkének a munkája az, aminek következményét tapasztaljuk magunkban és körülöttünk egyaránt. Az elhangzott jézusi szavak alapján, miszerint maradandó gyümölcsöt teremnek azok, akik Õbenne maradnak, mondhatom a következõt. - Az elmúlt idõszakban többször emlegették testvérek, hogy akik különbözõ helyeken járnak, rákérdeznek, 'ti milyen társasághoz tartoztok?' - és õk nem igazán tudják megfogalmazni. Ha azt mondják: Hang közösséghez, azt hiszik valamilyen rezesbanda vagyunk; ha azt mondjuk inárcsiakhoz, ez sem igaz így; az Úr Jézushoz, ezt meg annyian mondják. Bennem 'meggyõzõdésem Isten Lelke által' megfogalmazódott, hogy elérkezett az idõ, hogy nevet adjunk a gyereknek. A névadásnak kettõs hatása szokott lenni. Az egyik: tudjuk mirõl, kirõl van szó. A másik: van valami elválasztás is azoktól, akik nem ezzel a névvel akarják magukat fémjelezni. Mikor még Inárcson mûködtem történt, hogy felkértek tartsak valahol egy elõadást és kérdezték, mi lesz a címe a mondandómnak? Akkor - szinte körülnéztem, mert olyan hangosan és hirtelen hallottam a következõt: Égi Béke a Földön. - Pár nappal ezelõtt ugyanez a Hang azt mondta - a közösségünk neve, címe, jelmondata: ÉGI BÉKE A FÖLDÖN. Ha valaki 2

megkérdezi - mit jelent ez? Meg kell tudnunk mondani, hogy ez a név a bennünk lévõ tartalom és két alapja van: egyik az univerzális hit (ember vagyok, jogom van ahhoz, hogy más embernek nézzen és kötelességem, hogy mást embernek tartsak, akkor is, ha embertelenül viselkedik.) Mondhatjuk másképpen: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A másik alap pedig az alapalázat: a meglátott jó mellett kiállok, de nyitott vagyok a jobb irányába ( ami az evangéliumi Jézussal alátámasztható). Rövidesen megjelenik a 39. Hangkönyv, az utána következõ könyvön megjelenõ galamb a szárnyán már hordani fogja az Égi Béke a Földön nevet. Tehát mi ma megkaptuk nevünket Isten Lelke által - meggyõzõdésem, hogy nem csak úgy mondom nektek - ÉGI BÉKE A FÖLDÖN. Az a közösség vagyunk, amelyik elfogadja ezt a tartalmat: égi béke a földön. Nekünk ezt kell megélnünk - és a két alap, amin áll: az univerzális hit és alapalázat egyre tisztábban kell így látnunk magunkat és másokat. Ez a név csodálatos módon befelé és kifelé egyaránt hat. Befelé: tudom, hogy ezt kell megélnem, ezt a bensõ békét. Amikor bárhol vita keletkezik, eszembe jut: hová tartozom én? Ahhoz a társasághoz, ahol a zászlónkra azt tûztük: Égi Béke a Földön. Nem a gázra lépek a vita alkalmával, hanem a fékre. Meg tudok állni, tudok türelmes lenni, tudok várakozni, nem fogok idõ elõtt senkit minõsíteni. Mint tudjuk Jézus születésével az angyalok ezt énekelték: dicsõség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Mondta Jézus azt is, hogy nem békét hoztam, hanem kardot. Ez azt jelenti, hogy a rossz szándékú emberekkel nem lehet mit kezdeni. Ez nemcsak összeköt, hanem el is választ bennünket. A rossz szándékú embernek nem tudunk olyan békét nyújtani, amit õk elvárnak tõlünk, amirõl látom, hogy nem jó, arra is mondjak igent. Ebbe nem egyezhetek bele, bûnrészes nem lehetek. Mondhatjátok igen ám Feri bácsi, sokan vannak jó szándékú emberek akik nem értik azt, ami már elõttünk világos. Ilyen pl. a reinkarnáció. Sok jó szándékú ember elzárkózik ettõl. Azokkal szemben mi a helyzet? Csak azt tudom mondani testvérek, hogy nem vagyunk egyformák. Minõsítéssel senkit nem akarunk megagitálni, mert ahol veszekednek, ott mind a két fél rosszul jár, de érvelésnek mindig helyet adunk. Nekünk Jézus a központ, mert mikor azt mondjuk: égi béke a földön, univerzális hit, alapalázat - tudjuk ez mind Jézusban gyökerezik. Amikor valaki Jézusra hivatkozva érvel Jézussal szemben, akkor nekünk ugyancsak Jézusra

hivatkozva kell Jézus mellett érvelnünk. Mi fejlõdni akarunk Jézusban. Örömmel elfogadom, ha valaki jobbat mond Jézussal alátámasztva, mint amit én eddig tudtam. Aki lezárja magát, az alapalázatnak nincs birtokában - az nem mondhatja magáról, hogy az Égi béke a földön társaság tagja. -Testvérek, nagy horderejûnek élem meg a bensõmben, hogy az 'Égi Béke a Földön' nevet elfogadjuk - meggyõzõdésem: az egész világ erre a szálra lesz fölfûzve. Nem úgy jön el a lelki fejlõdés mint derült égbõl a villámcsapás, hanem bensõjükben az emberek rányílnak arra a Fényre, amely fénnyel Jézus magát azonosította. Azért csodálatos, hogy az univerzális hitet és az alapalázatot valljuk mi tartó oszlopának az Égi Béke a Földön közösségünknek, mert kihúzzuk a gyékényt annak a lába alól, aki valamiképp speciális vallás akar lenni, tehát a saját meggyõzõdését, vallását a többi fölé akarja emelni. Mi ezt nem tesszük. A Hang éppen ezért mondja, hogy a jóra nem helyes fogadalmat tenni, mert annál lehet jobb is - csak a rossz ellen tegyünk fogadalmat. -Testvérek ez a mai nap egy névadó ünnep a számunkra. Meg kell köszönnünk hálás szívvel a jó Istennek. Ennek kifelé látható formája a Hang könyvön lévõ galamb szárnyán lévõ felirat, valamilyen kitûzõ és egy zászlófelirat mögöttem kék-fehérben ÉGI BÉKE A FÖLDÖN. Ezzel jelezzük - igenis Jézus nem hiába jött a Földre. Nem hiába énekelték az angyalok, hogy békesség a földön a jóakaratú embereknek. El kell döntenünk, vállaljuk -e a világnak a teljes kovászosítását pénz, fegyver és

politika nélkül. Vállalom, hogy mától kezdve én igenis égi béke leszek a földön, tudok hallgatni, amikor igazságtalanul bántanak engem, tudok úgy szólni az igazság mellett, hogy amennyire rajtam áll sztaniolba csomagolom a jó szándékú emberek felé. Aki uralkodni akar, ahhoz nincs közünk. Mi azokhoz tartozunk - akikért eljött Jézus, akik ezrével mentek Utána. Éhes a világ erre a Békére. A mi alapunk az Igazság, Aki azt is mondta: Õ az Élet. Nincs alternatíva, vagy elfogadja az égi békét a világ, vagy elpusztul. Nagy nap ez, hálás szívvel köszönjük a Mennyei Atyánknak, hogy egy olyan társaság lehetünk, ahová a jó szándékú emberek betagozódnak - az égi béke a földön tartalmat, univerzális hitet, alapalázatot magukénak vallók, megélõk közé. Tudunk érvelni. Tudjuk, hogy magunkért felelünk, de mindenkivel szemben; tudjuk, hogy az Istenszeretõknek minden a javára válik; tudjuk, hogy a gondviselés lényege - amikor tudok örülni annak a 'rossznak', amirõl nem tehetek - ilyenkor biztos az Isten keze van benne. Ezt a szellemiséget ismerjük, éljük. A Hang lelkülete, a Szentlélek segített bennünket elõre, nyilvánvaló - a jövõben is ez fog történni. Olvasgassátok az Evangéliumok mellett ezeket a könyveket, hogy a jövõre nézve is egyre tisztultabbá váljon bennetek amiért jött Jézus. Beszéljetek róla, tudjátok átadni, hogy a Földön minden jó szándékú ember elõtt világossá váljon - ahhoz a közösséghez tartozzon, aki elmondhatja magáról õ az Égi Béke a Földön. Amen. Szerk. Budainé Marika

3

Kedves Olvasó Minden változik itt a földi világban még az is - amirõl azt gondolnánk, hogy nem (lásd ásványvilág). A közösségünk is változásban van, hiszen élõ, szellemileg, lelkileg változni akaró emberek alkotják. Ebben a fejlõdésben segít minket Jézus Krisztus a mi Istenünk. 2000-ben elérkezett az állomása annak, hogy egy nevet kapjunk tõle, amit Feri bácsi a májusi misén prédikált nekünk. Úgy tudjuk, az Égi Béke a Földön nevet senki más nem viseli ezen bolygón. Ez a mi lelkiségünkkel teljesen összhangban áll, hiszen az univerzális hitet s az alapalázatot képviseli, amit mi is - Jézus pedig azoknak ajándékozta, akik ezzel a tartalommal azonosulni akarnak. Közben eltelt sok év, sok esemény, feladat után vagyunk. Mint búvó patak lépett elõ ismét a köztudatba nevünk. Bennem hónapok óta motoszkál egy gondolat, miszerint a kilenc éve kapott nevünket kellene használni, az újságunk nevét is erre kellene megváltoztatni. Beszéltem errõl Marikával - az újságunk neve maradt, egy kisebb változás lett belõle alcímként. Majd Kundra Pista testvérünk hívott fel, mi a véleményem arról, hogy a zászlónkra ráhímeztetné a 'közösség' nevet. Nagyon megörültem és támogattam ebben. Így a múlt hónapban már így jelent meg zászlónk a misén. Mi Égi Béke a Földön közösséget alkotó, egymást univerzális hitben és alapalázatban ölelõ testvérei vagyunk egymásnak, ahol nincs alá-fölé rendeltség. Úgy gondolom, ahogyan egy kis búzaszem is elõbb csíra, majd késõbb kalászt érlelõ kifejtett növény lesz, úgy mi is lelkileg-szellemileg fejlõdõ közösség vagyunk, nevûnk követi, mintegy jelzi ezt a változást. Az evangéliumokban megismerhetõ Jézusból élünk és táplálkozunk, Bulányi Gyurka bácsi KIO-ja és Feri bácsi Hang könyvei pedig lefordítják érthetõ, 'ehetõ', a mindennapokban élhetõ tápanyaggá alakítják azt a hírt, melyet Jézus Örömhírként hozott el közénk az Országról. A HANG tartalom, szellemiség örökösei, megõrzõi, továbbvivõi vagyunk - és a hang szellemiség két alap pillére: az univerzális hit és alapalázat tartóköve, alaphangja, amit az Égi Béke a Földön közösség képvisel Én nagy-nagy örömmel vettem Jézustól nevünk kiteljesedését. Hála és köszönet, dicsõség Neki érte. Deák Zoltán

Versek Békés Gellért: Húsvét.

Az Élet dicsérete

Nagy volt a kõ, - a szikla száját elfogta durva két marokkal s az emberré vált Ige testét a szikla torka zárta holtan.

A természet álmából föleszmél, a Nap lemosolyog a Földre csókot lehel a fagyos rögökre tavasz van újra, gyönyörû szép.

A Golgotán még ott borzongott holdfényben a három bitófa, de a tanítvány elrejtõzött és Máriát gyötrelme fogta.

Rügyek pattannak, barka bólogat, zöldül a rét, friss a föld illata. Aranyesõ, nárciszok, kék ibolya, fáradt szürkébõl - micsoda színpompa!

Nagy volt a kõ, - eszmét és lelket megült, mint sátán néma árnya, s a látásra nyílt emberarcon kihunyt a fény piros virága.

A kertben táncol a tavaszi szél, harmatcsepp hintázik virágok kelyhén, csodás szimfónia - hegyi patak zenél, Húsvétkor életre kél a boldog remény.

Éjszaka volt, - rémekkel terhes mikor a lélek borzong és hallgat, s magányának védetlen vackán rárontanak sötét hatalmak.

A fák szép fehér ruhát öltenek, magasztalják az Életet, a Fényt most minden ünnepel, örvend, Alleluja! Feltámadt Jézus Krisztus - az Isten Fia. Budainé Marika

Nagy volt a kõ, -de elseperte az élõ Szó, mely újra támadt a megölt Ige tetemébõl, hogy legyen békítõ bocsánat. 4

Evangélumi Jézus Mondá néki Jézus… Jn. 11.25 Jézus ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog; Jn. 11.26 És mindenki, aki él és hisz én bennem, semmiképpen nem hal meg a (világ)korszakban. Hiszed-e ezt? Jézus többször említi szenvedését, halálát, és feltámadását mielõtt bekövetkezne. Felkészíti tanítványait, ha majd bekövetkeznek az események, ne érje õket váratlanul, az események után helyesen tudják értelmezni a történteket az akkori tanítványok és mi a mostani tanítványok is. Ezeknek a nagyon fontos eseményeknek a bekövetkezésérõl beszél Jézus, amikor a farizeusok égi jelet kérnek tõle (Mt. 12.38), a tizenkettõnek, amikor felmennek Jeruzsálembe (Luk. 18.33). Péternek, Jakabnak, Jánosnak a színeváltozás hegyén történt eseményekrõl csak az Emberfia halálból való feltámadása után szabad majd beszélniük (Márk. 9.9). Ez az alapos elõkészítés is rávilágít a történések óriási súlyára. A farizeusok, de még a tanítványok sem értik pontosan Jézus mondanivalóját (Lk. 18.34). János örömüzenetében 16.17-16.29-ig elmagyarázza tanítványainak mi vár rájuk, aminek a végén azt mondják "lám most nyíltan szólsz és semmi példabeszédet nem mondasz". A magyarázatból megtudják a tanítványok, hogy szomorúság és félelem vár rájuk, mint a szülés elõtt álló asszonyra, de miután túl lesznek rajta ("új élet jött létre"), öröm és boldogság tölti el õket. A szenvedéstörténetbõl tudjuk, hogy Jézusnak sem könnyû ennek az "új életnek" a létrehozása. Mit is jelent ez az "új élet"? Megvalósítható a földön erõalkalmazás nélkül élni, lehet úgy élni, hogy az ördögnek ne legyen bennünk semmije, csak adjunk és ne elvegyünk. A golgotai kereszt ma is torony magasan áll és csendesen hirdeti a világban, az Isten ura a halálnak is, adásban, szeretetben is végig lehet élni egy életet, még akkor is, ha annak hosszúságát a világiak megrövidíthetik, még akkor is, ha nagyon nehéz. A szeretetben leélt életért a jutalom nem marad el, az örök élet. Jézus Lázár feltámasztása elõtt mondja Mártának: "Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog". A feltámadásunk hitünkön múlik, elfogadjuk, cselekedjük Jézus tanítását és hûségesek vagyunk hozzá. A feltámadásunk nem más, mint az Isten Országába való visszakerülésünk, ott élésünk, ami független a fizikai életünk megszûnésétõl! Jézusnak ilyen értelemben nem kellett feltámadni, mert Õ soha nem került ki az Isten Országából, csak a fizikai életét tudta elvenni a világ (azt is csak idõlegesen), országbeli életét nem! Ebbõl a példából is láthatjuk, hogy a világ nem adhatja meg, nem is veheti el lelki békénket, csak az Isten adhatja meg. Gondoljuk át mindezeket a saját életünkre vonatkoztatva. Figyeljünk arra, hogy ne úgy gondolkodjunk, mint a szegény Lázár és a gazdag történetébõl a gazdag ember öt testvére; a gazdag ember halála után arra kéri Ábrahámot, hogy had menjen vissza valaki a földre, akit látva, hallva gondolkodás-átalakítást hajtanának végre. Ábrahám azt válaszolja:" ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül feltámad valaki, annak sem hisznek". Istent ne úgy higgyük, mint aki csak világi dolgaink zökkenõmentességét biztosítja, körülményeinkben pótolja a hiányokat. Ismerjük meg alaposan a tanítását és éljünk aszerint, hogy apró földi örömök helyett megkaphassuk a soha el nem múló boldogságot, a mindent birtoklást, feltámadást, életet Isten országában. Szeretettel: Kecskeméti Sándor

Üres szív nincs itt mondták az angyalok a sír üres itt sincs dobogja meglepett szégyenkezõ szívünk itt sincs bár itt lehetne jöjj Föltámadott szívünket újra töltse be lényed értelmetlen Nélküled az élet Herjeczki Géza (1980)

5

Interjú Kis Márton Atyával "Hinni kell abban, hogy az Úr Isten tud mûködni csetlõ-botló emberkéken keresztül is." Kiss Márton vagyok, 1997-tõl szolgálok Bélfenyéren. A falu Nagyvárad Egyházmegyéhez tartozik. Úgy szoktunk bemutatkozni, hogy mi a Dél-bihari román tenger magyar cseppjei vagyunk. Ugyanis ez egy szórványos vidék. Román falvak vannak többségben a környezetünkben. A mi falucskánk ötszáz fõs. Úgy is ismerõs egyesek elõtt -akik olvasták Fodor Ferenc az El nem sodort címû könyvét-, hogy egy el nem sodort falucska Bélfenyér, mert a történelem viharai után is megmaradt magyarnak és katolikusnak. A környezõ falvak protestáns vallásra tértek át. Azért is kapta még ezt a címet, mert tatárjáráskor és más vándor népek átvonulásakor el kellett menekülniük a faluból, hosszú évtizedeket is távol kellett élniük. Amikor pedig viszszajöttek mindig azzal kezdték, hogy a templomot építették újjá és nem a házaikat. Mikor szenteltek pappá, az életed útjáról egy kis bemutatást kérek. 1997-ben szenteltek fel, akkor kerültem ide és azóta is itt vagyok. Négyen vagyunk testvérek, protestáns családból származom, reformátusok a szüleim, testvéreim. Húszéves koromban katolizáltam. Másodéves teológus kis pap voltam, mikor bérmálkoztam. Hogyan kezdõdött a történet a gyerekekkel? Nehéz ezt így megmondani, mert nekem nem volt szándékom gyermekotthont, kollégiumot létrehozni. Elöregedett, elesett, populárisan, szociálisan, kulturálisan perifériára esett falu a miénk. Gondolkoztam, mit lehet itt csinálni? Az elsõ, második és harmadik évben rengeteg idõt töltöttem a gyerekekkel. Játszottunk, fociztunk, együtt fõzõcskéztünk, meg minden félét. Én hívtam meg õket ebédre, meg hittan órára. Õk, a 9-11 éves gyerekek voltak az én kis családom. Azt tapasztaltam, hogy amire tanítom õket, azokat örömmel fogadják, de amikor hazamennek a családban néha mást kapnak. Ott volt a gyerekben, hogy most ki mond igazat a pap bácsi vagy az otthoniak? Gondolkoztam: úgy lenne jó, hogy a magvetés amit végzek, az maradandó legyen és gyümölcsöt is hozzon. Jó lenne ha a gyerekben nem lenne ez a kettõsség. Jó lenne egy kollégiumot vagy otthon-félét létrehozni, ahol akár ott is lakhatnak és azt az értékrendet hordozzák amit mi képviselünk. Így adódott az ötlet. Egy pályázattal az elsõ kis lépését meg tudtuk tenni. Az elsõ évben három kis gyereket tudtam odafogadni a Szent Ferenc Alapítványtól. Olyan gyerekeket, akikkel az Alapítvány sem bírt. Elõször a plébánián 6

laktak velem együtt, akkor még nem volt otthon, késõbb alakult ki a nagyobb létszám, akiket én keresgéltem. Felmerült a Bõjte Csaba atyától, hogy csináljuk együtt, de én mondtam, hogy ez másvilág, másként kell itt végezni a feladatokat; jobb ha külön tesszük a dolgunkat. Milyen gyerekek kerülnek hozzád? Akiknek nincs családjuk, vagy családokból is? Van ilyen is, olyan is. Négy kislányt a gyermekvédelem vett ki a családból, veszélyesnek tartották, hogy a gyerekek otthon maradjanak. Van sajnos ilyen is. Én nem tartom szerencsésnek, azt szeretném, hogy a gyerek valamennyire a családban maradjon, visszatérjen. Nem csak gyerekekben gondolkodunk, hanem családokban. Ezen dolgozunk, hogy sokgyermekes családokat segítsünk, költözzenek ide, telepedjenek le családostól, mindenestõl. Volt már rá egy-két példa. Az Alapítványon keresztül házikót vettek egy ötgyerekes családnak, ott vannak nálunk a faluban, nagyon jól feltalálják magukat. Nem is tudom - én valamilyen gyerekfalut képzelek el, családi háttérrel. Mi nem sok gyerekben gondolkozunk. Meg akarjuk tanítani õket a kétkezi munkára és arra, hogy a saját erejükbõl tudjanak talpra állni. Nem nagyon szeretjük mi azt a hozzá állást, hogy sült galambokat osztogassunk. Az elképzelésünk -és ezt próbáljuk megvalósítani- mi a saját két kezünkkel elõ tudunk teremteni nyolcvan százalékot, az adomány legyen húsz százalék. Abban hiszek, hogy így a gyerekek jobban meg tudják becsülni, amit a saját kezûkkel teremtettek meg. Fontosnak tartjuk a napi két-három órás kétkezi munkát. Emellett sok legyen a játék, tanulás, más dolgok is. Hogyan néz ki egy napotok a gyerekekkel? Van belsõ házi programunk, amit kisebbeknek, nagyobbaknak, pap bácsinak, nevelõknek, külön írtunk meg. Ki van függesztve a falon és próbálunk ehhez alkalmazkodni. Létrehoztunk egy kecske farmot, van

egy hektár földünk zöldséggel, lucernával, ezen dolgozunk. Hogyan tovább? Valaki azt mondta, hogy itt akkor történik a faluban valami - ha mi csinálunk valamit, már mint ez a kis közösség. Kulturálisan, szociálisan és gazdaságilag is próbálunk valamit tenni. Létrehoztunk egy egyesületet, amelynek alapszabályzatában ilyen tevékenységet jelöltünk meg. Könyvtárat hoztunk létre, 2800 könyvet kaptunk, szépirodalmat. Orvosi rendelõt, fogászati rendelõt, ami szintén nincs a faluban próbáljuk létrehozni, mûködtetni. Most egy kemencét szeretnénk. Valakitõl ígéretet kaptunk erre. Azt szeretnénk, hogy megsüssük a saját kenyerünket. Mûvelõdési tevékenységeket is szeretnénk. Sport eseményeken veszünk részt kis gyerekekkel és nagy csapatunk is van. Egy pici falu-turizmussal is próbálkozunk, sokféle kecskesajtot szeretnénk készíteni és kínálni a vendégeknek. Egy új értelmiségi csoportot is fel kell nevelni, hiszen nincs a faluban értelmiség. A saját fiataljainkat erre is neveljük -akár még papot is-. A ti közösségetek a falu szellemi központjává válik. Már azzá vált, most is farsangot szerveztük. Több rendezvény van egy évben, és bármi történik, akkor a meghívókat, 200-250 db megírjuk és a gyerekek kihordják azokat. Az anyagi alapjaitok felõl kérdezlek. Elmondtad, hogy amit tudtok megtermeltek magatok számára, de szükségetek van támogatókra is. Mi nem hiszünk abban, hogy a sok pénzért nyugat Európába, Amerikába kell menni. Nagyváradi vállalkozókat szólítunk meg és ha meg tudják tenni, akkor szívesen segítenek nekünk. Miben tudjátok megszólítani õket? Volt egy eset amikor a kollégiumunkat akkreditálták, és olyan feltételeket állítottak, hogy azt mi nem tudtuk teljesíteni. Került egy ember, aki félre tette a vállalkozását és azzal törõdött, hogy ez meglegyen. Az Isten gondviselõ segítségének megtapasztalásáról kérek egy példát tõled. Vannak ilyenek, akár anyagi oldalon - pénzre van szükségünk és akkor valaki pont annyit ad. Ami most eszembe jut, hogy munkatársak hiányával küszködünk és az Úr két embert meglepetés-szerûen küldött. Nagyon jó gárdánk van. Meg kell tanulnunk, hogy nem lehetünk válogatósak. Például az Albi atyát említem. Elfogadtam õt hiányosságával együtt is, ugyan akkor õ nagy nyereség is, mert az ismeretsége folytán két ember oda jött munkatársnak. Hinni kell abban, hogy az Úr Isten tud mûködni ilyen csetlõbotló emberkéken keresztül is. Deák Zoltán

HUN IMÁDSÁG MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELÕTTÜNK SZENT NEVED TÖRVÉNY AKARATOD. MINDEN NAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED. BÛNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED. TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK GONOSZ JÁRMÁT. TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTÕL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE. Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban õrzött hun övvereten, szíjvégen levõ rovásírásos ima gyönyörû. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás szakértõt, nyelvészt kértek fel. Elõlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett. Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani. Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben (amirõl ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos õse, Ügyek fejedelem alapította, eredetileg szabír-magyar város híres szabír kovácsiparral. Ott készültek a csodálatos magyar szablyák...), régészeti feltárás során a magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban. A kutató régész, Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek. Õt számûzték Szibériába, a 9000 darab pergamen pedig szõrén, szálán eltûnt, s mai napig semmit nem tudni róla. A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak….). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem tudni. Vajon kinek állt ez az érdekében? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen autentikus adat tömeg állna rendelkezésünkre. A hazatérés vagy honvisszafoglalás elõtti, alatti és utáni idõkbõl. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek elõlünk. Visszatérve az imához: gyönyörû! Nemhiába mondták a görögök, hogy a szkíták - hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni Istenükhöz. ( internetrõl, szerzõ ismeretlen)

7

Magnificat Magasztalja lelkem az Urat, mert a földi élet útvesztõjében nem hagyott magamra, nem vette le rólam tekintetét, utánam jött, elém sietett, mert fontos voltam Neki, öröktõl fogva szeretett engem Õ. Magasztal a lelkem Téged, Jézusom, mert a legnagyobb kegyelemben, HANG-od által kopogtattál be életembe. Hála Neked, hogy alkalmassá tettél engem, hogy igen-t mondjak rá, és ezáltal magamba, szívembe, életembe fogadjalak. Magasztal a lelkem Téged HANG-odért, amely nagyobb, mint egész földi életem, amely több, mint benne minden együttvéve. Nincsen életemben egyetlen olyan személy, történés, cselekedet, gondolat, szó, amely kívül lenne HANGodon. Bennem él HANG-od, és én HANG-od által élek. Magasztal a lelkem azért, mert hozzám nem jelenésben, nem is egyéb más formában, hanem éppen HANG-od szavában jöttél el. HANG-od érthetõ, világos tanítás, mely szerint és által élni a legnagyobb boldogság a földön. Magasztal Téged a lelkem ezért az eledelért, mely az örök életre táplál, és tápláló kincsével gazdaggá tesz akkor is, ha a földön egy fillérem sincsen. Magasztal a lelkem egyedül Téged, Jézusom, mert Te vagy a szívemben, mert bennem élsz. Mindig szívembõl kiindulva akarok élni, és látni mindig mindent. Tõled elindulva és Beléd nõve akarom tenni minden dolgomat, végezni minden munkámat, hogy már itt a földön s majdan az örökkévalóságban szüntelenül magasztaljon a lelkem Téged, áldott, drága Megváltóm, Megszabadítóm, édes Jézusom… Kiss Mónika

ÉGI ÉDESANYÁNK A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2009. március 25. "Drága Gyermekek! Ebben a tavaszi idõben, amikor a téli alvásból ébredezik minden, ti is ébresszétek föl lelketeket imádsággal, hogy készek legyetek befogadni a Föltámadott Jézus fényességét. Kicsinyeim, Jézus hadd vonjon benneteket közelebb a Szívéhez, hogy nyitottá váljatok az örök életre. Imádkozom értetek és õszinte megtéréstekért közbenjárok a Mindenhatónál. Köszönöm, hogy követitek hívásom." 03/2009

Bölcsességek - egyszerûen "Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felõl, nem hiszi azt, hogy õ jobban cselekszik mint mások, és nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."(V.Szt. János) A magányban, betegségben, a zûrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetõvé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy õ létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság, vagy az idõ, a börtön, vagy a háború, a szenvedés, vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait. /Pam Brown/ Hozzon a mai nap belsõ békét számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetõségeket, amelyek a hitbõl erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál és add tovább a szeretetet, mely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tied és adja meg a lelkednek a dal, a tánc a hála és a szeretet szabadságát. Teréz anya

8

Feledés tapasz Ne üss sebet embertársad lelkén. Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belõle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el a leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrõ szaggatásait, vedd elõ az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele a lelkedbõl a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt. (ismeretlen szerzõ)

"Adjátok át fiaitoknak, hogy õk is átadhassák az õ fiaiknak!" Egyik szép és figyelmeztetõ énekünk így kezdõdik: "Ébredj ember mély álmodból, megszabadulsz rabságodból." Kedves Testvérek! Olyan korban élünk, amikor nagyon sok mindennek a rabjává válnak emberek milliói (pl. alkohol, munkakerülés vagy éppen a túlhajszolt munkavégzés, vásárlási szenvedély, tévé, számítógép stb…). Sajnos ezek a szenvedélyek egyes családokban halmozottan vannak jelen, és szomorú látni ennek eredményét. Az iskolákban uralkodó erõszak és a fiatalok körében dicsõségnek tûnõ agresszivitás láttán jön a kérdés: KI TEHET RÓLA? Szerintem mindenképpen nekünk szülõknek és pedagógusoknak fel kell ébrednünk mély álmunkból. Meg van írva, hogy ha a szõlõvesszõt levágják a tõrõl, az elszárad és nem terem gyümölcsöt. Ha nem adjuk át a Teremtõtõl kapott tanítást, anarchia lesz a családokban, iskolákban, munkahelyeken és a társadalomban. Mint ahogyan a Szentírás is mondja: "Fenyítsd meg a gyermeket, ugyan testét megvered, de a lelkét megmented." A gyermekek ezért, mióta világ a világ, soha nem álltak

bosszút, sõt felnõtt korban mindezért hálásak. Hogy lehet átadni az erkölcsi tanítást? Elsõsorban jó példamutatással szülõknek, nevelõknek egyaránt. Össze kell törni saját korlátainkat, mert ha nem, mi törünk össze saját korlátainkon. Ezután jobban figyeljünk a ránk bízott feladatokra, hogy a ránk bízottak meglássák rajtunk, hogy az örök érték hordozói, õrei és tanítói szeretnénk mi magunk is lenni. Fiataljainknak pedig azt üzenem, hogy: Jónak lenni nehéz de jó. Rossznak lenni pedig könnyû, de rossz. Felvetõdik a kérdés, mi végett vagyunk a világon? Szerintem semmiképpen sem azért, hogy testvéreink szemébõl kiszedjük a szálkát, amíg a mi szemünkben gerenda van. Azért vagyunk a világon, hogy teljesítsük a legfõbb parancsot: egymást szeressük és segítsük. Mert halott a test lélek nélkül, a hit pedig cselekedetek nélkül. Mert Jézus mondta: "Senki sem mehet az én atyámhoz csak én általam" Meggyõzõdésem, hogy azért vagyunk a világon, hogy szebbé és jobbá tegyük környezetünket, a világot és jól érezzük magunkat." Adjátok át fiaitoknak, hogy õk is átadhassák az õ fiaiknak!!" Zsíros István (megj. 2009. márc. Inárcs, Reménysugár)

Alapítványi híradó Az elmúlt hónapban ülésezett a Hang Szociális Alapítvány kuratóriuma. Az Elnök elsõ napirendként beszámolt a pénzügyi helyzetrõl, elmondta, hogy felvette az elsõ negyedévi kamatot, mely 50.000.- Ft. Beszámolt egy testvérünk megsegítésérõl, akinek egy közüzemi számláját 23.000.- Ft kifizette. A keceli ingatlan ismét téma volt, újból meghirdetik, 7,5 millió forintért. Balogh Ákos segít az Internetre felhelyezni a hirdetést. Harmadik napirend volt a legjelentõsebb az ülésen. Rõti Ottó Amerikában élõ magyar szeretné a Hang könyveket megjelentetni, és forgalmazni. Hosszas tárgyalás után a következõ egyességre jutottak: "Szerzõdés tervezetet készít (az Alapítvány), azt megtárgyalja majd szerzõdést köt az érintettel. Az Alapítvány minden ellenõrzési jogot megtart magának, engedélyezi Rõti Ottónak, hogy a Hang könyvek 1.-10. könyveit lefordíttassa angol nyelvre, elküldje az Alapítvány részére, lektorálásra. Csak a lektorálás után mehet a könyvnyomdába. A kiadott angol könyvbõl 3 db. tiszteletpéldányt kérünk. Balog Ákos vállalja, hogy a lefordított könyveket lektorálja. Rõti Ottó részére nem ad kizárólagos terjesztési jogot egyetlen országra sem." Tájékoztatásul írom, hogy Feri bácsi még életében írásos nyilatkozattal a Hang Szociális Alapítványra hagyatékozta a Hang könyvek minden szerzõi jogát. Ezután Palánkai József kért elvi állásfoglalást az általa szerkesztett fogalmak szerinti gyûjteményre és kért írásos eszmei támogatást az 'Imádlak'-ban és a környékén végzett lelki, szociális gondozói tevékenységének támogatására. A kuratórium támogatja munkáját. Deák Zoltán 9

Lélektõl - lélekig Elmélkedés az áprilisi vasárnapi gondolatok-ból 2009. április. 12. Húsvétvasárnap Jn.20,1-9 "Most már a másik tanítvány is bement, aki elõször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. " A hitemet erõsíti -e a tapasztalás? Kapcsolatom Istennel Elgondolkodtam hitemrõl és tapasztalataimról a múltamban és a jelenemben is - az Istennel való kapcsolatomról a mindennapjaimban. A múltamról annyit, hogy nagyon nehéz sorsom volt, de visszanézve látom Isten végtelen kegyelmét! Mindig vigyázott rám és segített amikor bajban voltam. Segített gondolatok által, emberek által - amikor nagy szükségem volt a segítségére, hogy tovább éljek. Ez a nehéz sors máig elkísér, valószínûleg a halálomig, de Jézus kezét fogom és nem engedem el többé. Az Isten szeretetének megtapasztalása mindig erõsebbé teszi a Benne való hitemet. Hiszem és tudom, hogy "Jézus valóban feltámadt" és velünk van, ha szívünkbe, életünkbe befogadjuk, Vele éljük a mindennapjainkat. Részemrõl minden napomra kérem áldását és segítségét, amit meggyõzõdésem szerint meg is kapok (ha el nem rontom napomat rossz gondolatokkal). A hithûségem Istenhez, Jézus tanítása az etalon. A Dombi Feri bácsi által közvetített tanítás, a nem ártás, segítés, megbocsátás az én hétköznapjaim és ünnepeim lényege. Hûnek lenni Isten igéjéhez az én számomra azt jelenti, hogy szeretetben és békességben élni mindenkivel a legnagyobb nehézségekben és megpróbáltatásban is. Azokkal is - akik engem nem szeretnek. Akiktõl szeretetet, örömöt kapok, azok ti vagyok, kedves testvéreim azóta, hogy Isten hitünkben összekovácsolódtunk. Tiszta szívembõl köszönöm Nektek és millió hála Istennek, hogy vagyunk egymásnak ebben a földi világban. Isten áldjon meg mindannyiónkat minden jóval. Kalina Valéria.

Mlecsenkov Angel Vasárnapi gondolatok 2009. május hónapra. 2009.máj.03. Húsvét 4. vasárnapja Jn.10,11-18 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért." /Jn.10,11/ 1. 2. 3.

Én kinek /kiknek/ vagyok a jó pásztora? Milyen felelõsséget érzek a közösségem tagjai iránt? Mennyire vagyok elfogult? Kivel? Miért?

2009.máj.10. Húsvét 5. vasárnapja Jn.15,1-8. "Azzal dicsõül meg az Atyám, ha sok gyümölcsöt teremtek és tanítványaimmá lesztek." /Jn. 15,8/ 1. Mennyire vagyok Jézus oldalán? 2. Mit metszettem le legutóbb magamról, hogy több gyümölcsöt teremjek? 3. Kik vannak velem? Kik nincsenek? 2009.máj.17. húsvét 6. vasárnapja Jn.15,9-17 "Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét /életét/ adja oda barátaiért." /Jn.15,13/ 1. Meddig tart az én türelmem, nagylelkûségem? 2. Mennyire tudom viszonozni a szeretetet? 3. Mennyire szeretek ítélkezni mások felett? 10

2009.máj.24. Húsvét 7. vasárnapja, Urunk Mennybemenetele Mk.16,15-20 "Menjetek el az egész világba s hirdessétek minden teremtménynek az örömhírt." /Mk.16,15/ 1. 2. 3.

Mennyire elégszem meg a félmunkával? Kire milyen feladatot tudok rábízni? Meddig terjed ki az én "egész" világom?

2009.máj.31. Pünkösdvasárnap Jn.16,12-15 "Ha azonban eljön õ, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban." /Jn.16,13/ 1. 2. 3.

Mennyire vagyok nyitott az igazság Szellemének befogadására? Mit teszek azért, hogy egyre jobban képes legyek a Lélek befogadására? Érzem az örömét annak, hogy a Lélek birtokosa vagyok?

Film ajánló Zenei áhítat a DVD lemeznek a címe, amit mindenki figyelmébe ajánlok. A múlt havi összejövetelünkön Bozó Edit említette nekünk és hozta el a lemezt Inárcsra. Másnap kora reggel az imádság elõtt néztem meg a filmet. Hála Istennek hogy így tettem. Valami nagyon szépet kaptam. Kiss Mónika erdélyi képek kíséretében hegedül szebbnél szebb zene-mûveket. Ahogyan Õ ott áll talpig fehérben a templomban és muzsikál - az a gondolatom támadt, hogy a hegedû hangján most a szerelmét fejezi ki az Istennek. - Megható és magával ragadó. Deák Zoltán

Égi Béke a Földön Közösség csoportjainak elérhetõsége 2009. Április Helység 1. Budapest 2. Budapest, ‘Tanítványok’ 3. Budapest ‘Gyertyaláng’ 4. Eger 5. Halásztelek 6. Kecel 7. Nagyvárad 8.Iszkaszentgyõrgy 9. Székesfehérvár 10. Szentes-Csongrád 11. Szolnok, ‘Tiszavirág’ 12. Szolnok, ‘Napvirág’ 13. Jakabszállás-Kecskemét 14. Lõrinci ‘Imád-lak’

Név Vargáné Szíjártó Mária Bucholc Ferenc Kundra István Szabóné Halász Judit Mlecsenkov Angel Kecskeméti Sándor Hosszú Gyula Deák Éva Mária Szabó Istvánné Medgyesi Istvánné Bíró Lajos Eszesné Oncs Ágnes Gyulai Ferenc Palánkai József

Telefonszám 06-1/284-8638 30/866-6702 30/324-0304 06-36/316-944 30/268-4108 70/330-9706 0040/730-512873 20/572-3093 06-22/302-716 06-63/313-674 06-56/379-761 70/207-3241 06-76/382-218 06-20/330-4593

11

Mindennapi Evangélium és Hang idézetek Evangélium 1 Mt. 13; 54-58 2. Jn. 6; 60-69 3. Jn. 10; 11-18 4. Jn. 10; 1-10 5. Jn. 10; 22-30 6. Jn. 12; 44-50 7. Jn. 13; 15-20 8. Jn. 14; 1-4 9. Jn. 14; 7-14 10. Jn. 15; 1-8 11. Jn. 14; 21-26 12. Jn. 14; 27-31 13. Jn. 15; 1-8 14. Jn. 17; 7,9-11 15. Jn. 15; 12-17

Május hónapra Hang könyv H. 38/4130 H. 20-1937 H. 8/684 H. 16/1465 H. 22/2218 H. 27/2727 H. 10/858 H. 13/1127 H. 11/947 H. 11/924 H. 3/183 H. 6/4136 H. 39/4136 H. 37/3906 H: 14/1318

16. Jn. 15; 8-21 17. Jn. 15; 9-17 18. Jn. 15; 4,16-26 19. Jn. 16; 6-11 20. Jn. 16; 12-15 21. Jn. 16; 16-20 22. Jn. 16; 20-23 23. Jn. 16; 23-28 24. Mk.16;15-20 25. Jn. 16; 29-33 26. Jn. 17; 1-11 27. Jn. 17, 11-19 28. Jn. 17; 20-26 29. Jn. 21; 15-19 30. Jn. 21;20-25 31. Jn. 20; 19-23

H. 41/4438 H. 23/2310 H. 17/1631 H. 39/4243 H. 17/1693 H. 17/1693 H. 9/755 H. 33/3379 H. 15/1432 H. 10/814 H. 38/3129 H. 12/1066 H. 12/1061 H. 36/3816 H. 20/1939 H. 20/1973 Összeállította Palásti Imre

Inárcsi márciusi pillanatképek

12

Ne szakíts félbe Uram, imádkozom! Ember: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... Isten: Tessék! E: Ne szakíts félbe, kérlek! Imádkozom. I: De hisz éppen megszólítottál. E: Én megszólítottalak? Á - tulajdonképpen nem. Az ima szól így: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... I: No tessék, már megint! Te hívsz engem, hogy beszélgessünk egy kicsit, nem? Tehát mirõl van szó? E: Szenteltessék meg a Te neved... I: Komolyan gondolod? E: Mit? I: Valóban meg akarod szentelni a nevem? Tudod, hogy mit jelent ez tulajdonképpen? E: Azt jelenti... azt jelenti... A csuda vigye el, mit tudom én, mit jelent! Honnan tudjam? I: Azt jelenti, hogy feladatokban akarsz gondolkodni és a tetteiddel a jelent megszentelni. E: Igen, ezt értem. Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... I: Teszel is ezért valamit? E: Hogy a Te akaratod teljesüljön? Természetesen! Rendszeresen járok istentiszteletre, egyházi adót fizetek, ha valamire gyûjtenek én is adakozom, megtartom a böjtöt, és szoktam imádkozni is... I: Én többet akarok; boldogítani akarlak, akarom, hogy abszolút elsõ legyek az életedben, hogy a rossz természeted, melyekkel mások életét megnehezíted az Én erõmmel leold magadról. E: Miért éppen nekem mondod ezt? Nézz csak körül a világban! I: Bocsáss meg! Azt hittem, te valóban azért imádkozol, hogy legyen meg az akaratom. Ez ugyanis személyesen annál kezdõdik, aki ezt kéri. E: Ez világos. Imádkozhatom most tovább? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma... I: Ma is bõségesen elláttalak. Ahhoz pedig, hogy mindenkinek meg tudjam adni a mindennapi kenyeret, szükségem van a te segítségedre is. Ebben is munkatársam-

nak szeretnélek. E: És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek... I: És a Jancsi? E: Jancsi? Ne kezdd el most már õt is! Nagyon jól tudod, hogy valahányszor találkozunk, olyan szemtelen, hogy dühöngeni kezdek. És õ is tudja ezt. Nem vesz komolyan, mint munkatársát, és egyáltalán, az idegeimen táncol ez az alak... I: Tudom, tudom! És az imádságod? E: Nem úgy értettem! I: Legalább õszinte vagy. Békével tölt el, hogy ilyen sok keserûséggel és ellenszenvvel élsz? E: Beteggé tesz. I: Meggyógyítlak. Bocsáss meg Jancsinak, és bocsánatot nyersz Nálam. E: Hm... Nem tudom, hogy rá tudom-e szánni magamat. I: Segítek neked! E: És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól... I: Nagyon szívesen. Kérlek, kerüld azokat a személyeket és helyeket, ahol kísértésbe kerülhetsz! E: Hogy gondolod ezt? I: Hiszen ismered gyenge pontjaidat! Ne adj lehetõséget a kísértésnek. E: Azt hiszem, ez életem legnehezebb Miatyánk-ja. De most van elõször köze a mindennapi életemhez. I: Az ilyen imának van értelme. Most beszélgetsz Velem. Imádkozd nyugodtan végig! E: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké. Ámen. I: Nagyon örülök imádságodnak. Tudod, az olyan emberek, mint te, amikor elkezdenek engem komolyan venni, igazán imádkozni, beszélgetni Velem, a gondolkodásukat Hozzám igazítani, az Én akaratomat tenni, akkor észreveszik, hogy mindaz, amit Velem és Értem tesznek, az boldogítja õket és az Égi béke megélõi már itt a Földön. Megáldalak téged Lelkem megújító erejével. Juhos András ( internetrõl átírva)

Tóth Csaba: UTAZÁS AZ UMM BOLYGÓRA Tizenötödik fejezet (l. rész)

MELLÉKLET

A két gyerek hosszú és nehéz éjszaka elõtt állt, egyre csak a várható kaland járt az eszükben, és sehogy sem jött álom a szemükre. Egymás kezét szorongatva drukkoltak azért, hogy Ufi elengedje õket az útra. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy valami meglepetést tartogatnak a számomra, ezért okoztak oly nagy kavarodást azzal, hogy engem az ûrhajóra csempésztek. Mindent elkövettek, hogy velük legyek. Ám a sors közbeszólt, és nem úgy akarta, ahogyan õk gondolták, legalábbis nem egészen. A reggel ugyancsak feszült várakozással telt Tami és Trennis számára, miközben Ufi hosszan elgondolkodva figyelte csemetéi viselkedését, ám végül csak kibökte: - Jól van, nem bánom, elmehettek! Te is velük tartasz? - kérdezte, hirtelen felém fordulva. - Természetesen! Hiszen tudod, hogy ezt akarják - feleltem. Több sem kellett a két gyereknek, olyan örömtáncot jártak, hogy az egész ház zengett tõle. - Csak normálisan, mert még meggondolom magam! - állította le az "indián" táncot Ufi. Ez hatott. Trennis izgatottan kérdezte tõlem: 13

- Indulunk? - Máris? - Miért ne? - Mit forgattok a fejetekben? - próbáltam belõlük kiszedni a titkot, de nem válaszoltak, csak hamiskás mosollyal, cinkosan egymásra kacsintottak. - Nem, hát nem - törõdtem bele. Gyorsan összeszedelõdzködtünk, hogy minél elõbb nekivághassunk az útnak. Trennis szinte nekifutásból ült le a vezérlõhöz, nehogy Ufi még az indulás elõtt meggondolja magát, és kútba essék a nagy kaland. Õ azonban úgy tett, mintha nem is látta volna, mi folyik. A két gyerek izgalmában azt sem tudta, melyik lábára álljon, és csak akkor nyugodtak meg, amikor az ûrhajó lassan emelkedni kezdett velünk. Végre felsóhajthattak. - Írd be a koordinátákat! - szólt Trennis Taminak. - Te leszel a navigátor. Minden bizonnyal elõre megbeszélték az útirányt, mert Tami azonnal pötyögtetni kezdett a billentyûzeten úgy, hogy én ne lássam. Bár ennek nem sok értelme volt, mert abból a sok számból, ha látom, akkor sem lettem volna képes kitalálni, hogy hová megyünk. Arra viszont mindenképpen jó volt, hogy biztos legyek benne, valami nagyon fondorlatos dolgot forgatnak abban a kis kobakjukban. Az ûrhajó az utasításnak megfelelõen irányt változtatott, majd õrült sebességre kapcsolt. A hirtelen fellépõ nagy nyomás olyan erõvel préselt a falhoz, hogy a szufla is kiment belõlem, és elájultam. Amikor végre nagy nehezen magamhoz tértem, csak cikázó fényvonalakat láttam a szédítõ sebességgel száguldó ûrhajó mellett elsuhanni. Lassan visszatért belém az élet, de csak annyira, hogy felnyögtem. - Lassíts! Bár hangom kissé erõtlen volt, mégis elérte a célját. A két gyerek ijedten pillantott hátra. Trennis ugyan a sebességet nem csökkentette, de villámgyorsan számolt valamit a mûszerfalon, aminek a hatására az ûrhajón belüli nyomás kiegyenlítõdött, és én is kezdtem normálisan érezni magam. - Bocsánat! Errõl elfeledkeztem - sütötte le a szemét bûnbánóan Trennis. - Ha te vezeted az ûrhajót, akkor az utasok biztonságáért is te felelsz! Ezt soha ne feledd el! - mondtam. - Úgy lesz! - felelte. Ez megnyugtatott, mert biztos voltam benne, hogy amit ezek a kis manócsemeték megígérnek, az úgy is lesz. Bár zavarba ejtõ érzés volt, hogy pont én vagyok a kísérleti nyúl, mindezek megtanulásában. Eszembe jutott Ufi, hogy egész biztos nem engedett volna el egyedül ezzel a két gyerekkel, ha valaha is veszélybe kerülhetek az út során. Valahogy mindig tudta, hol járunk, mit mûvel két távol lévõ gyermeke. Most is ebben bíztam, és mélyen a lelkemben éreztem, hogy ez ebben a pillanatban is így van. Bár számomra, a nagyon is földi módon gondolkodó ember számára, a két manógyerek reakciója kiszámíthatatlan volt, hallatlanul nagy belsõ nyugalom töltött el annak ellenére, hogy tudtam, valami van a levegõben. Sokkal inkább a kíváncsiság dolgozott bennem, hogy vajon hová megyünk? Miután kellõen messze kerültünk az UMM bolygótól, Trennis lassított. Az út kissé zötykölõs lett, mintha egyenetlen földúton döcögnénk elõre, noha minden irányból a semmi vett körül bennünket. Bármerre tekintgettem, sehol egy icipici csillag vagy bolygó, csak a nagy sötétség. Láttam, hogy Trennis és Tami is meghökkent ettõl. Nem volt más tájékozódási pont, egyedül csak a mûszerfalra hagyatkozhattunk. Az meg összevissza ugrált. - Hol vagyunk? - kérdeztem. - Nem tudom - vallotta be Trennis. - A mûszerek mit jeleznek? - kérdeztem újra. - Már semmit. - Lehet, hogy ez egy feketelyuk? - Valószínû - felelték egyszerre. Úgy tûnt, hogy egy feketelyuk szippantott be bennünket. Hogyan lehet, hogy nem vettük észre? Mivel ezeknek a természetérõl én nem sokat tudtam, tanáccsal sem szolgálhattam, a hogyan továbbot illetõen. Az ûrhajó mozgását nem érzékeltük, így egyikünk sem tudta megmondani, hogy állunk, vagy megyünk. Vártunk, és abban bíztunk, hogy elõbbutóbb történni fog valami. Az idõ és tér érzékelésünk megszûnt, csupán a hitünk tartotta mozgásban az ûrhajót. Hinni akartunk abban, hogy nem egyhelyben topogva várjuk szomorú sorsunk beteljesedését. Fogalmam sincs, hogy meddig tarthatott ez az állapot, de számomra minden pillanat évszázadoknak tûnt, mintha itt lennénk már idõtlen idõk óta, és én megelégelve a helyzetet, bizonyosságot akartam. Ekkor az ûrhajó hirtelen megrázkódott, és hatalmas ugrással elõrelendült, majd a lelkünket is kirázva belõlünk, szédületes, minden eddiginél sebesebb száguldásba kezdett. Végre ismét láttam a fényeket, és ezt jó jelnek tartottam, bár én csak akkor nyugodtam meg igazán, amikor iszonyatos erõ repítette ki magából az ûrhajónkat, és ismét a végtelen csillagközi országúton találtuk magunkat. Mindhárman fellélegeztünk. A mûszerek újra rendesen mûködtek. Amikor Tami, a legnagyobb földi tudósokat is túlszárnyaló szakértelemmel mindent leellenõrzött, a világûrt pásztázva, távoli, vibráló, a színét váltogató fényjelenségre figyelt fel. - Trennis! Nézd, ott van! - mutatott az egyik irányba. - Mi az? - kérdeztem. - Oda megyünk - felelte Tami. - Bolygó? - firtattam tovább, mutatva, hogy nem hagyom magam lerázni. 14

- Az - hangzott a tömör válasz. - Egy egész bolygórendszer összesûrítve. - Ezt nem értem - mondtam. - Pedig nagyon egyszerû. Ha kívülrõl nézed, akkor valóban csak egyetlen bolygót látsz, amelyik folyton váltogatja a színét, de a látszat, mint oly sokszor, most is csal - magyarázta Tami, és itt el is akadt, mert ennél többet nem volt hajlandó elárulni. Trennis a bolygó felé vette az irányt, bár egy kissé furcsa, ellipszis pályán, körbe-körbe keringve. Ahogy ezt késõbb megtudtam, erre azért volt szükség, mert a bolygót vastag védõburok veszi körül, ami csak bizonyos kapukon teszi lehetõvé a belépést. Ha nem így teszünk, úgy elégünk, hogy hírmondó sem marad belõlünk, aki elmondhatná bárkinek is, hogy mi történt velünk. Így, körbe-körbe haladva, kerültünk egyre közelebb a bolygóhoz, majd célegyenesbe érve, Trennis hirtelen sebességet váltott, és én csak annyit láttam, hogy eszeveszett tempóban rohanunk elõre. Attól való félelmemben, hogy rögtön becsapódunk, és mindennek vége, nem mertem odanézni, rémülten hunytam be a szemem. Vártam, de nem történt semmi. Minden bátorságomra szükségem volt, hogy szembe merjek nézni a valósággal. Végül kíváncsiságom erõsebbnek bizonyult félelmemnél, és kinyitottam a szemem. Éppen abban a pillanatban csapódtunk be a bolygóba, de amit aztán láttam, felülmúlt minden képzeletet. Azt hittem, álmodom az egészet, és megcsíptem magam. Fájt. - Tehát, ébren vagyok. Ûrhajónk, ahogy a bolygó kérgével érintkezett, úgy átment rajta, mint kés a vajon, majd egy új világegyetem tárult elém. - Hogy van ez? - kérdeztem hitetlenkedve. Tami elnevette magát. - Nem tudtad? Minden bolygóban van egy másik univerzum is. - A Földben is? - kérdeztem. - Igen - felelte Tami, a maga természetes egyszerûségével. - Akkor mi miért nem tudunk róla? - Vannak páran közöttetek is, akik tudnak errõl, csak nem beszélnek róla. - Kár, pedig nagyon érdekes téma lehetne, bár én sem értem igazán, hogy hogyan is van ez. - Lehet, hogy éppen ezért választott téged Ufi, hogy eljöjj közénk, mert még nem fertõzött meg a tudósok okoskodása. Õ sokat mesélt nekünk a bolygótok lakóiról, hogy néha milyen különösek, és milyen kiszámíthatatlanok. Ezért volt nehéz döntenie, hogy kit hozzon el közénk a Földrõl, hogy rövid ideig részt vegyen a mi életünkben. Így miután elindult érted a Földre, már mindenki nagyon várt téged, mert roppant kíváncsiak voltunk rád. Te vagy az elsõ földi ember, aki az UMM bolygóra eljuthatott. - De hiszen, emberek élnek néhány városban, a ti bolygótokon is! - Ez igaz, de õk mégis egészen mások. Ezt saját tapasztalataimból tudom, így el kellett fogadnom. Kinéztem az ablakon. Trennis lelassította az ûrhajót, és az elkezdett velünk himbálózni, mint egy hajó a tengeren. Rossz érzés fogott el, és hogy elkerüljem a tengeribetegséget, inkább felfelé emeltem tekintetemet, hogy a távoli csillagokat lássam. Balszerencsémre ez még az elõbbinél is rosszabb volt. A sok csillagkép nemcsak tisztán kivehetõ volt, de úgy hullámzott, mintha tényleg egy végtelen óceánban lebegtek volna. A kellemetlen érzést az is fokozta, hogy miközben araszolgatva haladtunk elõre, ez az egész kocsonyás valami, hangosan cuppogott, mintha valaki rajtunk csámcsogna. - Vajon, mi jöhet még? - néztem kérdõn a két gyerekre, de Trennis az ûrhajó irányításával, Tami pedig a navigációval volt elfoglalva, és ügyet sem vetettek rám. Mindketten nagyon komolyak voltak. Nem gyõztem csodálkozni rajtuk. Olyanok, mint a gyerekek, de néha még a felnõtteken is túltesznek komolyságukkal. Csend volt, még a hajtómû zümmögését sem lehetett hallani, pedig én magam is éreztem, ahogy erõlködve próbálja az ûrhajót méterrõl méterre bukdácsolva tovább vinni, az akadályokon. Nagyon nehéz út várt ránk, és komolyan tartottam attól, hogy bennragadhatunk abban a kocsonyás semmiben. Nyugtalan voltam, és hol kifelé, hol a két gyerekre néztem, de nem mertem megszólalni. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért ide jöttünk. Aztán az is eszembe jutott, hogy Trennis és Tami minden bizonnyal többször megtette már ezt az utat, hiszen tudatosan választották ezt a helyet, és pontosan tudták, hogy mi a teendõ ilyen helyzetben. Ettõl a felismeréstõl alábbhagyott a szorongásom, és a kíváncsiságom kerekedett felül. Kezdtem más szemmel nézni az eseményeket. Egy hirtelen felbukkanó, és egyre közeledõ fehér foltos naprendszer képében jött el közénk a remény, hogy végre megszabadulhatunk kényszerû rabságunkból. Trennis leállította a hajtómûvet, és a világítás kivételével mindent kikapcsolt. - Szíjazzátok be magatokat! - mondta. Alighogy ezt megtettük, a száguldó naprendszer elért, és elnyelt bennünket. Az ûrhajó egy szempillantás alatt kiszakadt a kocsonyából, és mint a megveszekedett, rohant a naprendszer középpontja felé. Ekkor Trennis újra aktiválta a vezérlõrendszert, és visszavette az irányítást a jármû felett. Visszatértünk a normál sebességhez, majd hirtelen irányt változtatva, egy nem mindennapi színekben pompázó égitest felé indultunk. Messzirõl nézve is bizarr látvány volt, de ahogy közeledtünk feléje, egyik ámulatból a másikba estem. Még elképzelni sem tudtam ilyesmit. Azt elsõ pillantásra is felismertem, hogy ami felé haladunk, az egy bolygó. Szilárd burok vette körül, forgott és keringett, járta a saját égi útját, ahogy ez már rendes körülmények között lenni szokott. Alakjában sem találtam semmi különöset, mert ez is, mint általában a többi, gömbölyû volt. Hogy mi volt az, ami elõtt értetlenül áll15

tam? A színek. Önmagában nem lett volna benne semmi rendkívüli, hiszen a teremtett világban mindennek van valamilyen színe, és azon sem csodálkoztam túlságosan, hogy ennek a bolygónak olyan színárnyalatai voltak, amelyek a földön szinte teljesen ismeretlenek. A meglepõ az volt, hogy ezek a színek kavarogtak, keringtek, mintha különváltan lennének az égitesttõl. Nem értettem, és minél közelebb kerültünk hozzá, annál homályosabbá vált számomra a dolog. Most nem kellett körbe keringõznünk a bolygó körül, mint az elõbb a másiknál, hogy beléphessünk a légkörbe, minden gond nélkül bejutottunk, majd kihasználva a légáramlatokat, szépen levitorláztunk egy sziklákkal körülzárt, lapályos területre. Azonban, mielõtt kiléphettem volna a szabad levegõre, Tami utamat állta. - Várj! - tartotta elém a kezét. Önkéntelenül is hátrahõköltem. - Mi az? Mi történt? - kérdeztem. - Elõbb be kell, hogy fújjalak ezzel a szigetelõ habbal! Ez megvéd téged a leolvasótól, és hogy a jelenléteddel megzavard a rendszert, mert annak beláthatatlan következménye lehet. - Ez úgy hangzik, mintha számítógépvírus lennék - nevettem el magam, de Tami egyáltalán nem találta viccesnek. - Pontosan. Ez most nem játék - felelte. - Mi is ugyanezt fogjuk tenni, e nélkül egyikünk sem léphet ki a felszínre. Szeme szokatlanul fényesen csillogott, látszott rajta, hogy nagyon komolyan gondolja a dolgot, és nem egy újabb gyerekcsínyrõl van szó. Ráhagytam, hogy tegye, amit akar, bár az egészbõl nem értettem semmit. - Kicsiny porszem vagyok én ehhez - gondoltam magamban, s talán halkan ki is mondtam, de Tami nem válaszolt. Miután mindnyájan túlestünk a ceremónián, kilépve az ûrhajóból, a hosszú kalandos utazás után nagyot nyújtózva sóhajtottam fel, hogy végre ismét szilárd talajt érezhettem a lábam alatt, miközben érdeklõdve néztem körül. Azonban, bármerre tekintgettem, mindenfelõl óriási sziklafal vett körül bennünket. - Szép kis kelepce! Nem lesz könnyû keresztülvergõdni, ha többet is szeretnénk látni ezeknél a nagy hegyeknél - mondtam. - Á, nem lesz semmi gond, egykettõre átjutunk rajta - szólalt meg Trennis a hosszú út folyamán elõször. Annyira megörültem annak, hogy hosszú némaságát végre megtörte, hogy tréfásan megjegyeztem: - Már kezdtem elfelejteni, hogy milyen hangod van. Nevetett, majd az egyik szikla felé mutatott. - Arra megyünk. Elindultunk. Hirtelen, furcsa érzés kerített hatalmába. Lelkem mélyén valami azt súgta, hogy nemsokára rendkívüli élményben lesz részem, miközben azon törtem a fejem, hogyan fogjuk megmászni a meredek sziklafalat. Hamar kiderült, hogy ez csupán az én földhözragadt gondolkodásomnak okozhat gondot, de ennek a két, mindenre elszánt ûrpalántának semmiképpen. A két gyerek a lehetõ legtermészetesebb módon, minden erõlködés nélkül tolta el az útból az egyik tömböt, mint valami játék-építõkockát, és így szabályos átjáró keletkezett a leszállópálya és a bolygó belseje között. Így jutottunk át a sziklafal túloldalára. folytatjuk

A SZENTMISÉK IDÕPONTJAI

MÁJUS 17.

Szolnok

Szolnok - Szandaszõlõs, Kocsoros út 28. Idõpont: 10,30h Mlecsenkov Angel MÁJUS 31. PÜNKÖSD VASÁRNAPJA Inárcs Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94. Idõpont:13h-16,30h 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Kundra István Társ web - oldalak: - web-hang.hu A HANG-KÖNYVEK MEGRENDELHETÕK:

Szabó Jánosné 2011 BUDAKALÁSZ, HEGYALJA U. 10. Tel.: 0 6 / 2 6 / 3 4 1 - 4 6 8

- ahangtanítvany.hu Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT

Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, grafika: Bányai Éva, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor,Kundra István, Mlecsenkov Angel A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail: [email protected] Honlapunk: www.egibeke.hu

Az újság postai úton megrendelhetõ: Kohlmann Eszter Kecel, Rózsa u. 3. Tel.: 06/70/337-3274; 06/78/421-502 200,-Ft