S113/08 2008. március 14.
ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS NEMZETKÖZI BIZTONSÁG A fıképviselı és az Európai Bizottság dokumentuma az Európai Tanács számára
I.
BEVEZETÉS
Az éghajlatváltozás által jelentett veszélyek valósak, hatásai pedig máris érezhetık. Az ENSZ számításai szerint 2007-ben a humanitárius segélyre irányuló sürgısségi felhívásai egy kivételével az éghajlathoz voltak köthetık. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007-ben tartotta az elsı vitáját az éghajlatváltozásról és annak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásairól. Az Európai Tanács felhívta a figyelmet az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatására, és 2007ben felkérte a fıképviselıt és az Európai Bizottságot, hogy nyújtsanak be közös jelentést az Európai Tanács 2008. tavaszi ülése számára.
Ma már jobban értjük az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredményeket. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport megállapításai szerint még ha 2050-ig a kibocsátás az 1990-es szint felénél alacsonyabbra is csökken, nehéz lesz elkerülni, hogy a hımérséklet az iparosodás elıtti szinthez képest akár 2ºC-kal emelkedjen. E hımérséklet-emelkedés komoly, és a felmelegedés folytatódása esetén növekvı biztonsági kockázatokat hordoz magában. Az éghajlatváltozás hatásai enyhítésének elmaradása esetén a 2ºC-ot meghaladó hımérsékletemelkedés korábban soha nem tapasztalt biztonsági forgatókönyveket eredményezne, mivel valószínő, hogy az további még gyorsabb, visszafordíthatatlan és nagyrészt megjósolhatatlan éghajlatváltozásokhoz vezetı fordulópontokat váltana ki. Az e forgatókönyvek megvalósulásának elkerülését célzó hatásenyhítésbe, valamint az elkerülhetetlenhez való alkalmazkodás módjaiba való beruházással párhuzamosan foglalkozni kell a nemzetközi biztonságot fenyegetı, az éghajlatváltozás okozta veszélyekkel is; mindkettıt a megelızı biztonságpolitika részének kell tekinteni.
1
HU
Az éghajlatváltozást leginkább a fenyegetések megsokszorozójának lehet tekinteni, amely a meglévı tendenciákat, feszültségeket és instabilitást súlyosbítja. A fı kihívás az, hogy az éghajlatváltozás a már most is sérülékeny és konfliktus sújtotta államokat és régiókat fenyegeti túlterheléssel. Fontos annak a felismerése, hogy a veszélyek nem csak humanitárius jellegőek; többek között olyan politikai és biztonsági veszélyeket is magukban foglalnak, amelyek Európa érdekeit közvetlenül érintik. Az emberek biztonságának fogalmával összhangban egyértelmő továbbá, hogy az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásához kapcsolódó kérdések közül sok összefügg egymással, átfogó politikai válaszlépéseket téve szükségessé. Jelentıs veszélybe kerülne például a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása, mert a hatások enyhítése nélkül az éghajlatváltozás több évnyi fejlesztési erıfeszítést tehetne semmissé.
E jelentés az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatására összpontosít és azt vizsgálja, hogy a nemzetközi biztonságra vonatkozó következmények milyen hatással vannak Európa saját biztonságára, továbbá hogy az EU-nak hogyan kellene reagálnia.
Az EU a fejlesztésben és a globális éghajlat-politikában betöltött vezetı szerepe és a rendelkezésére álló eszközök széles választéka miatt egyedülálló helyzetben van az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásaival szembeni reagálásra. A biztonsági kihívás továbbá Európa erısségeit veszi célba tekintettel annak a konfliktusmegelızésre, a válságkezelésre és a konfliktusok lezárását követı helyreállításra vonatkozó átfogó megközelítésére, valamint arra, hogy Európa a hatékony multilateralizmus egyik fı szószólója.
Az európai biztonsági stratégia felismerte a globális felmelegedés és a természeti erıforrásokért való versengés közötti kapcsolatot, míg az „Európa a világban” címő közlemény a globalizációnak a külkapcsolatokra gyakorolt hatását emelte ki.
A jelentés megvizsgálja, hogy az enyhítési és alkalmazkodási politikákkal párhuzamosan az uniós eszközök összességét – beleértve a közösségi és a KKBP/EBVP-fellépést – hogyan lehet a biztonsági kockázatok kezelésére felhasználni. Foglalkozik továbbá a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd elmélyítésére gyakorolt hatásokkal. 2009 végéig ki kell dolgozni a 2012 utáni idıszakra vonatkozó megállapodást, és az uniós külkapcsolatok valamennyi tényezıjének e cél érdekében kell dolgoznia.
2
HU
A jelentés arra a következtetésre jut, hogy Európának saját érdeke, hogy különbözı intézkedések révén foglalkozzon az éghajlatváltozásnak a biztonságra gyakorolt hatásaival: az EU szintjén, a kétoldalú kapcsolatokban és többoldalú szinten, egymást kölcsönösen támogató módon.
Jóllehet e jelentés az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásával foglalkozik, az EU által adott választ az fogja meghatározni, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással lesz magára Európára. Az éghajlatváltozás Európa természeti környezetére, továbbá a társadalom és a gazdaság szinte valamennyi szegmensére erıs hatást fog gyakorolni.
II.
VESZÉLYEK
Az éghajlatváltozás hatásai már érezhetık: emelkedik a hımérséklet, olvadnak a jégsapkák és a gleccserek, továbbá egyre gyakrabban fordulnak elı egyre hevesebb szélsıséges idıjárási események. A következı szakasz az éghajlatváltozásra visszavezethetı konfliktusok néhány formáját ismerteti, amelyek a világ különbözı régióiban fordulhatnak elı.
i.
Az erıforrások miatti konfliktus
A szántóföldek területének csökkenése, a széles körő vízhiány, az élelmiszer- és halállományok csökkenése, az egyre gyakoribb árvizek és az elhúzódó aszályok már a világ számos részén megfigyelhetık. Az éghajlatváltozás megváltoztatja a csapadékeloszlást és egyes régiókban 20– 30%-kal is tovább csökkenti a rendelkezésre álló édesvíz-tartalékot. A mezıgazdaság termelékenységének csökkenése a legkevésbé fejlett országokban az élelmezésbiztonság hiányához vagy annak további súlyosbodásához, továbbá az élelmiszerek árának általános, fenntarthatatlan növekedéséhez fog vezetni. Különösen a vízhiány vezethet lázongásokhoz és okozhat jelentıs gazdasági veszteségeket, még erıs gazdaságokban is. Az erıs demográfiai nyomás alatt lévı területeken a következmények még súlyosabbak lesznek. Az általános hatás az, hogy az éghajlatváltozás felszítja a kimerülıben lévı erıforrások körül meglévı konfliktusokat, különösen akkor, ha átpolitizált az erıforrásokhoz való hozzáférés.
3
HU
ii.
Gazdasági károk, valamint a part menti városokat és a létfontosságú infrastruktúrákat fenyegetı veszély
Becslések szerint a világgazdaság számára a világ éves GDP-jének 20%-ába kerülhet, ha nem változik az éghajlatváltozás kezeléséhez való jelenlegi hozzáállás, míg egy hatékony, összehangolt fellépés költsége annak 1%-ára korlátozható. A világ népességének körülbelül egyötöde part menti övezetekben él, és ez a szám az elkövetkezendı években még nıni fog. A nagyvárosok az azokat kiszolgáló infrastruktúrával – például kikötıi létesítményekkel és olajfinomítókkal – együtt gyakran a tengerparton vagy folyódeltákban helyezkednek el. A tengerszint emelkedése, valamint a természeti katasztrófák súlyosbodása és gyakoribbá válása komoly veszélyt jelent e térségek és azok gazdasági kilátásai számára. Különösen érintett e tekintetben Kína és India keleti partja, valamint a karibi térség és Közép-Amerika. A katasztrófák és humanitárius válságok számának növekedése hatalmas nyomást gyakorol az adományozó országok erıforrásaira, beleértve a válságenyhítı mőveletekre vonatkozó kapacitásokat is. iii.
Területvesztés és határviták
A tudósok elırejelzései szerint a szárazföldek tekintetében ebben az évszázadban nagy változások fognak történni. A visszahúzódó partvonalak és a nagy területek víz alá kerülése területvesztést eredményezhet, ami a kis szigetországok esetében többek között egész országok eltőnéséhez is vezethet. A szárazföldi és tengeri határok, valamint egyéb területi jogok kapcsán vitákra lehet számítani. Szükség lehet a nemzetközi jog, és különösen a tengerjog területi és határviták rendezésére vonatkozó, meglévı szabályainak felülvizsgálatára. Az energiaforrásokért való versengés újabb dimenzióját jelenti a sarkvidéki területeken található, a globális felmelegedés következtében kitermelhetıvé váló erıforrásokért esetlegesen folytatandó küzdelem. Az elsivatagosodás beindíthatja a környezet romlásának, a migrációnak, továbbá a területi és határkonfliktusoknak az ördögi körét, amely veszélyezteti az országok és régiók politikai stabilitását. iv.
Környezeti tényezık által kiváltott migráció
A rossz közegészségügyi állapotok, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés által már most is sújtott néprétegek sérülékenyebbek lesznek az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ami felerısítheti vagy beindíthatja az országokon belüli vagy azok közötti migrációt. Az ENSZ elırejelzése szerint 2020-ra már milliókra tehetı a „környezeti” migránsok száma, amely jelenségnek az éghajlatváltozás az egyik fı kiváltó oka. Egyes, az éghajlatváltozás tekintetében rendkívül sérülékeny országok már most sürgetik e környezeti tényezık által kiváltott migráció nemzetközi elismerését. E migráció fokozhatja a konfliktusokat a tranzit- és célterületeken. Európának az eddiginél lényegesen nagyobb migrációs nyomásra kell felkészülnie. 4
HU
v.
Instabil helyzetek és radikalizálódás
A gyenge vagy mőködésképtelen államokban az éghajlatváltozás jelentısen növelheti az instabilitást azáltal, hogy túlterheli a kihívásokra való hatékony válaszadás tekintetében már eleve korlátozott kormányzati kapacitásokat. Ha a kormány nem képes kielégíteni a teljes lakosság igényeit, vagy nem tud védelmet biztosítani az éghajlatváltozás által támasztott nehézségekkel szemben, az frusztrációt válthat ki, feszültségekhez vezethet az ország különbözı etnikai és vallási csoportjai között, továbbá politikai radikalizálódást okozhat. Ez destabilizálhat országokat, de akár egész régiókat is.
vi.
Az energiaellátás körüli feszültség
Az erıforrásokkal kapcsolatos konfliktusok közül az egyik legjelentısebb az energiaforrásokhoz való hozzáférésért és azok ellenırzéséért zajló fokozott versengésbıl ered. Ez már önmagában is okozhat instabilitást, és ez a jövıben is így lesz. Mivel azonban a világ szénhidrogén-tartalékainak jelentıs része az éghajlatváltozás hatásaira érzékeny térségekben van, továbbá sok olaj- és gáztermelı államnak már ma is komoly társadalmi, gazdasági és demográfiai kihívással kell szembenéznie, az instabilitás várhatóan erısödni fog. Ennek eredményeként fokozódhat az energiaellátás bizonytalansága, valamint az erıforrásokért való versengés. Az atomenergiának az energiatermelésben való esetleges szélesebb körő alkalmazása új kérdéseket vethet fel a nukleáris fegyverek elterjedése kapcsán, a már jelenleg is nyomás alatt lévı atomsorompó-rendszer összefüggésében. Ahogy az éghajlatváltozás hatásai miatt korábban hozzáférhetetlen területek válnak elérhetıvé, az erıforrásokért folytatott küzdelem fokozódni fog.
vii.
A nemzetközi kormányzásra gyakorolt nyomás
A többoldalú rendszer veszélybe kerül, ha a nemzetközi közösségnek nem sikerül megoldást találnia a fenti veszélyekre. Az éghajlatváltozásért legnagyobb mértékben felelısök és az általa leginkább érintettek között a neheztelés politikáját az éghajlatváltozás hatásai felerısítik. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó politikák (illetve azok csıdje) így nemzeti és nemzetközi szinten is politikai feszültséget keltenek. Az esetlegesen kialakuló szakadék nem csak északot és délt választja el, hanem annak lesz egy dél–dél dimenziója is, különösen azt figyelembe véve, hogy egyre nı a globális kibocsátásból Kínára és Indiára esı rész. A nemzetközi biztonság már jelenleg is túlterhelt rendszere így egyre nagyobb nyomás alá kerül.
5
HU
III. FÖLDRAJZI PÉLDÁK
Az éghajlatváltozás számos régióban okoz a fentiek közül egy vagy több veszélyt. A következı szakaszok azt mutatják be, hogy az éghajlatváltozás a világ különbözı régióiban hogyan sokszorozza meg a meglévı feszültségeket. Mivel az EU szomszédjai között található néhány, az éghajlatváltozás szempontjából leginkább sérülékeny térség – pl. Észak-Afrika és a Közel-Kelet –, a jövıben erısödhet az Európai Unió határaira nehezedı migrációs nyomás, a politikai instabilitás és a konfliktusok. Ez Európa energiaellátási útvonalaira is jelentıs hatással lehet.
1.
Afrika:
A sokféle megpróbáltatás és alacsony alkalmazkodóképessége miatt az éghajlatváltozás szempontjából Afrika az egyik leginkább sérülékeny kontinens. Észak-Afrikában és a Száhelövezetben az erısödı aszály és vízhiány, valamint a földek egyre nagyobb mértékő kizsigerelése a talaj romlását fogja eredményezni, és az esı által öntözött szántóföldek akár 75%-ának az elvesztéséhez is vezethet. A Nílus deltájának mezıgazdasági területeit egyaránt fenyegeti a tengerszint emelkedésének és a szikesedésnek a veszélye, míg e században a tengerszint emelkedése miatt a szántóföldek 12–15%-a tőnhet el, ami 2050-re 5 millió embert érinthet. Az éghajlatváltozás már ma is nagy hatással van a Dárfúrban és környékén zajló konfliktusra. Afrika szarvában az egyre kevesebb esı és a növekvı hımérséklet számottevı negatív hatást gyakorol majd erre a konfliktusokra különösen érzékeny térségre. Afrika déli részén az aszályok miatt gyenge lesz a termés, így az élelmezésbiztonság terén több területen is hiány alakulhat ki, és várhatóan több millió embernek kell élelmiszerhiánnyal szembenéznie. Várható a migráció fokozódása e térségben, de a más térségekbıl Észak-Afrikán keresztül Európa felé irányuló migrációé (tranzitmigráció) is. Afrikában és máshol is arra lehet számítani, hogy az éghajlatváltozás – elsısorban a betegséghordozók által közvetített betegségek terjedése révén – negatív hatást fog gyakorolni az egészségügyre, ami tovább súlyosbítja a feszültségeket.
6
HU
2.
Közel-Kelet:
A közel-keleti vízrendszerek már most is fokozott nyomásnak vannak kitéve. Az arab világ nagyjából kétharmada függ a határaikon kívül esı vízforrásoktól. A Jordán és a Jarmuk folyó vízhozama elıreláthatóan számottevıen csökkenni fog, ami Izraelt, a palesztin területeket és Jordániát is érinti. A vízhez való hozzáférés tekintetében meglévı feszültségek szinte bizonyosan fokozódni fognak ebben a térségben, ami a politikai instabilitás további súlyosbodásához fog vezetni, és ez Európa energiabiztonságára és egyéb érdekeire is káros hatással jár. Izrael vízellátása e század folyamán 60%-kal is csökkenhet. Ennek következtében az elırejelzések szerint a növények terméshozama jelentısen csökkenni fog egy olyan területen, amely már most is nagyrészt száraz vagy félsivatagos. Elıreláthatólag számottevı csökkenés fogja sújtani Törökországot, Irakot, Szíriát és Szaúd-Arábiát is, ami hatással lesz az Európa számára kulcsfontosságú stratégiai térség stabilitására.
3.
Dél-Ázsia:
A tengerszint emelkedése több millió ember lakóhelyét is veszélybe sodorhatja, mivel Ázsia lakosságának 40%-a (majdnem 2 milliárd ember) él a part menti 60 km széles sávban. A vízhiány és a mezıgazdasági termelékenység csökkenése miatt Ázsia nehezen tudja majd élelemmel ellátni az egyre növekvı népességet, amely ezen túlmenıen még az egyre gyakoribb fertızı betegségeknek is ki lesz szolgáltatva. A monszunesık megváltozása és a Himalájából érkezı olvadékvíz mennyiségének csökkenése több mint 1 milliárd embert fog érinteni. A fennmaradó forrásokért folytatott küzdelem és az irányítás nélküli migráció instabilitást fog eredményezni a régióban, amely Európa fontos gazdasági partnere, és ahol a termelés és a terjesztés tényezıi a sérülékeny part menti területeken koncentrálódnak.
4.
Közép-Ázsia:
Az éghajlatváltozás Közép-Ázsiát is súlyosan érinti. Már most is megfigyelhetı a fokozódó vízhiány, holott a víz a mezıgazdaság számára is az egyik kulcsfontosságú forrás, és a villamosenergia-termelésnek is az egyik stratégiai forrása. Tádzsikisztánban a gleccserek csak a XX. század második felében területük egyharmadát vesztették el, míg Kirgizisztán területén több mint 1000 gleccser tőnt el az utóbbi négy évtizedben. Nagy valószínősége van tehát az újabb konfliktusoknak ebben a térségben, amelynek a stratégiai, politikai és gazdasági fejleményei, valamint az egyre növekvı transzregionális kihívások közvetlenül vagy közvetve kihatnak az EU érdekeire is.
7
HU
5.
Latin-Amerika és a Karib-térség
Latin-Amerika szárazabb térségeiben az éghajlatváltozás a mezıgazdasági területek szikesedéséhez és elsivatagosodásához, továbbá a növénytermesztés és állattenyésztés fontos területein csökkenı hozamhoz vezet majd. Ez kedvezıtlenül hat az élelmezésbiztonságra. A tengerszint emelkedése várhatóan növeli az árvízveszélyt az alacsonyan fekvı területeken. A tenger felszíni hımérsékletének az éghajlatváltozás okozta emelkedése az elırejelzések szerint károsan hat a korallzátonyokra, a halállományok területi eloszlásában pedig változásokat okoz. A latin-amerikai és karibi országokat már jelenleg is sújtják a hátrányos következmények, többek között számos olyan rendkívüli esemény, amely az El Niño ciklussal áll összefüggésben. A megváltozott csapadékeloszlás és a jégsapkák eltőnése várhatóan jelentıs hatással lesz – például az Andok térségében – a vízkészletekre, mind az emberi fogyasztásra alkalmas, mind a mezıgazdaságban és az energiatermelésben felhasznált víz tekintetében. A Karib-térség és a Mexikói-öböl országait egyre gyakrabban sújtják hatalmas hurrikánok. Ezt a jelenséget tovább súlyosbítja majd az éghajlatváltozás, és mindez a gyakorta gyenge kormányzati struktúrákkal jellemezhetı régióban társadalmi és politikai feszültségekhez vezet. 6.
Az Északi-sarkvidék:
A sarki, különösen az északi-sarki jégsapkák gyors ütemő olvadása új vízi utakat és nemzetközi kereskedelmi útvonalakat nyit meg. Ezenfelül az északi-sarkvidéki régió hatalmas szénhidrogénkészleteihez való könnyebb hozzáférés megváltoztatja a régió geostratégiai dinamikáját, ami valószínőleg a nemzetközi stabilitásra és Európa biztonsági érdekeire is kihat majd. A mindebbıl következı új stratégiai érdekeket jól példázza, hogy az Északi-sark alatti tengerfenéken kitőzték az orosz nemzeti lobogót. Egyre nyilvánvalóbb, hogy erısödı vitával kell számolni a különbözı országok területi igényeivel és új kereskedelemi útvonalakhoz való hozzáférésével kapcsolatban, ami kihívásokat állít Európa elé a régióban fennálló kereskedelmi érdekeinek és természeti erıforrásokkal kapcsolatos érdekeinek hatékony védelme terén, továbbá feszültségeket okozhat a kulcsfontosságú partnereivel való kapcsolatokban. IV.
Következtetések és ajánlások
Az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatása nem a jövıben, hanem napjainkban megoldandó probléma, amely tartósan fenn fog állni. Jóllehet az üvegházhatású gázok kibocsátása csökken, az idıjárási mintázatok már megváltoztak, a globális középhımérséklet már megemelkedett, és mindenekelıtt már világszerte érzékelhetı az éghajlatváltozás.
8
HU
Az Uniónak az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokban betöltött tevékeny szerepe alapvetı jelentıségő, és továbbra is az kell, hogy maradjon. Az EU vezetı szerepet vállalt egyrészt a nemzetközi tárgyalásokban – különösen azzal, hogy síkra szállt a 2°C-os célérték mellett –, másrészt élen jár e téren az európai éghajlat- és energiapolitikával kapcsolatos ambiciózus határozatainak köszönhetıen. Az EU fellépése önmagában azonban nem elegendı. A változó nemzetközi politikai térképen a legfıbb gázkibocsátóknak és a feltörekvı gazdaságoknak is szerepet kell vállalniuk, és el kell kötelezniük magukat az ENSZ keretében kötendı, ambiciózus célokat kitőzı globális éghajlati megállapodás mellett. Az EU fellépése során külön figyelmet kell szentelni az Egyesült Államoknak, Kínának és Indiának, valamint annak, hogy az hosszú távon hogyan befolyásolja az Oroszországgal fennálló kapcsolatokat. Az alábbi ajánlásokat további tanulmányokkal kell kiegészíteni és koherens uniós cselekvési tervekkel kell megvalósítani, az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásának kivédéséhez szükséges válaszlépések különbözı síkjainak átfogó, eredményes ötvözésére törekedve. Az európai biztonsági stratégia végrehajtásának közelgı vizsgálata során, valamint az annak kiegészítésére vonatkozó esetleges javaslatokban figyelembe kell venni az éghajlatváltozás biztonsági dimenzióját. Kapacitásnövelés az EU szintjén Az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásának kivédéséhez vezetı elsı lépés a megfelelı ismeretek megszerzése és az EU saját kapacitásának felmérése, amelyet követıen fejleszteni kell a katasztrófák és konfliktusok megelızésére való képességet, valamint a gyorsreagálási felkészültség szintjét. Az említett gyorsreagálás pénzügyi feltételeit meg kell határozni és az EU költségvetésének felülvizsgálatakor is figyelembe kell venni. A kidolgozandó intézkedések között lehetnek következık: •
A kutatással, elemzéssel, megfigyeléssel, korai elırejelzéssel és a figyelılistákkal kapcsolatos uniós kapacitás bıvítése, ideértve a Biztonságpolitikai Kutatóintézetet, az EU Mőholdközpontját (EUSC), a Közös Helyzetelemzı Központot (SITCEN), az energiabiztonsági kapcsolattartói hálózatot (NECSO), a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést (GMES) és a közös kutatóközpontokat. A megfigyelésnek és a korai elırejelzésnek különösen a következıkre kell kiterjednie: bizonytalan helyzetben lévı vagy politikai radikalizálódással jellemezhetı államok, a természeti erıforrások és az energiaellátás körüli feszültségek, környezeti eredető és társadalmi-gazdasági feszültségek, a létfontosságú infrastruktúrák és a gazdasági eszközök fenyegetettsége, határviták, emberi jogi következmények és a valószínő migrációs mozgások.
9
HU
•
Az uniós és tagállami tervezési képességek további kiépítése, ideértve a polgári védelmet, valamint a (polgári és katonai) válság- és katasztrófakezelési eszközöknek az éghajlatváltozás okozta biztonsági kockázatok kezelése terén való alkalmazását.
•
További munka a Bizottság részérıl, melynek során régióról régióra részletesebben megvizsgálja a lehetséges biztonsági következményeket és azoknak az uniós érdekekre gyakorolt hatását.
Az EU többoldalú kapcsolatokban betöltött vezetı szerepe a globális éghajlatvédelem elımozdítása terén Az éghajlatváltozás – biztonsági vonatkozásaival együtt – kulcsszerepet tölt be a nemzetközi kapcsolatokban, és ez a szerep az elkövetkezı években egyre jelentısebbé válik. Ennek felismerése akár pozitív ösztönzıként is hathat, és hozzájárulhat a globális kormányzás fejlesztéséhez és megreformálásához. Mivel az éghajlatváltozás világmérető probléma, az EU a többoldalú fellépés mellett áll. A 2007 decemberében megtartott sikeres bali konferenciára alapozva az EU-nak továbbra is vezetı szerepet kell vállalnia, és azt erısítenie kell annak érdekében, hogy 2009-ben ambiciózus megállapodás szülessen a 2012 utáni idıszakra vonatkozóan, amely alapján valamennyi ország intézkedéseket hoz a következmények enyhítése és az alkalmazkodás céljából, ezáltal járulva hozzá elsısorban az éghajlatvédelemhez. A kidolgozandó intézkedések között lehetnek következık: • A figyelmet az éghajlatváltozással összefüggı biztonsági kockázatokra lehetne irányítani a többoldalú fórumokon, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a G8 és az ENSZ szakosított szervei keretében (többek között meg lehetne vizsgálni, hogy szükség van-e a nemzetközi jog, például a tengerjog bizonyos szabályainak megerısítésére). •
Fokozni lehetne a nemzetközi együttmőködést az éghajlatváltozással összefüggı biztonsági fenyegetések felismerése és figyelemmel kísérése, valamint a megelızési, felkészültségi, kárenyhítési és reagálási képességek terén. Ösztönözni lehetne olyan regionális biztonsági forgatókönyvek kidolgozását, amelyek az éghajlatváltozás különbözı szintjeire és a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásukra készülnek fel.
•
Az átfogó európai migrációs politika további alakítása során – valamennyi érintett nemzetközi szervvel közösen – figyelembe lehetne venni a környezeti tényezık által kiváltott további migrációs feszültségeket.
10
HU
Harmadik országokkal történı együttmőködés Az éghajlatváltozás sürgetıvé teszi az együttmőködésre és politikai párbeszédre vonatkozó uniós eszközök felülvizsgálatát és megerısítését, nagyobb figyelmet fordítva az éghajlatváltozás biztonságra gyakorolt hatására. Ez eredményezheti az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, a jó kormányzás, a természeti erıforrásokkal való gazdálkodás, a technológiaátadás, a határokon átnyúló környezetvédelmi együttmőködés (többek között a víz és a talaj tekintetében), valamint a válságkezelés terén az intézményi megerısítés és a kapacitásépítés jobb rangsorolását és fokozott támogatását.
A kidolgozandó intézkedések között lehetnek következık: •
Folytatni lehetne az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és az annak való ellenállásnak az EU regionális stratégiáiba (például Északi Dimenzió, európai szomszédságpolitika, EU–Afrika stratégia, barcelonai folyamat, fekete-tengeri szinergia, a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia, közel-keleti cselekvési terv) való integrálását. Külön figyelmet kell fordítani a leginkább sérülékeny térségekre, valamint a potenciális éghajlatvédelmi gócpontokra. Építeni kell az EU és a leginkább sérülékeny fejlıdı országok által létrehozott, az éghajlatváltozás elleni globális szövetségre.
•
Az Északi-sarkvidék geostratégiájának alakulása alapján ki lehetne dolgozni az Északisarkvidékre vonatkozó uniós politikát, figyelembe véve többek között az erıforrásokhoz való hozzáférést és az új kereskedelmi útvonalak megnyílását.
•
Harmadik országokkal folytatott párbeszédek keretében – többek között elemzések cseréje révén – meg lehetne vizsgálni az éghajlatváltozás biztonságra gyakorolt hatásait.
____________________
11
HU
