Egészséges Táplálkozás témájának bevezetése a Felnőttképzésbe és az Életmód-tanácsadásba. Irányvonalak és Gyakorlati Tájékoztató

Egészséges Táplálkozás témájának bevezetése a Felnőttképzésbe és az Életmód-tanácsadásba

Irányvonalak és Gyakorlati Tájékoztató Grundtvig

Grundtvig

Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerzõ nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehetõ felelõssé az abban foglaltak bárminemû felhasználásért..

© 2006 BEST Institut für berufsbezogene Weiterbildung und Personaltraining, Vienna, Austria Print: Verlag Gesundheit Készült az Európai Bizottság támogatásával a SOCRATES-GRUNDTVIG program keretében. A jelen kiadvány a szerzők véleményét tükrözi, tartalmáért vagy a tartalom további felhasználásért az Európai Uniót nem terheli további felelősség Projekt szám: 116559-CP-1-2004-1-GRUNDTVIG-G1 A Projekt Csapat: aid infodienst Verbraucherschutz, Ernährung, Landwirtschaft e. V., Bonn BEST Institut für berufsbezogene Weiterbildung und Personaltraining GmbH, Wien Consortium Langhe, Monferrato e Roero, Italien Folkuniversitetet Kristianstad Initiative Geschmacksbildung in Kooperation mit Slow Food Wien IRFA Sud, Montpellier Latvian Adult Education Association, Riga Papilot Institute for Enhancing and Developing of Life Quality, Ljubljana Szamalk Co., Budapest Universität Kassel, Fachgebiet Ökologische Lebensmittelqualität und Ernährungskultur University Glasgow, Department for Adult Continuing Education Verlag Gesundheit, Wien For non-commercial purposes, a download version of this publication will be available until 30 September 2009 at: www.food-literacy.org

2

www.food-literac y.org

Egészséges Táplálkozás témájának bevezetése a Felnőttképzésbe és az Életmód-tanácsadásba

Irányvonalak és Gyakorlati Tájékoztató Fejlesztőcsapat Sonja Schnögl, Rosemarie Zehetgruber (Initiative Geschmacksbildung, Ausztria) Silvia Danninger, Monika Setzwein (BEST Training, Ausztria) Regina Wenk, Madlen Freudenberg (Kassel Egyetem, Németország) Claudia Müller, Meike Groeneveld (aid infodienst, Németország)


3

4


Ta r t a l o m j e g y z é k

Tartalomjegyzék Előszó____________________________________________________________________ 7

1 . r é s z M i é r t „ E g é s z s é g e s t á p l á l k o z á s ” ? _________________________ 9 Alapfogalmak: Mi az „Egészséges táplálkozás”?__________________________________ 10 Miért fontos foglalkoznunk az Egészséges táplálkozással? _________________________ 10 A projekt céljai ____________________________________________________________ 10 Kinek íródott a jelenlegi anyag? _______________________________________________ 11 Mik az Irányvonalak és a Gyakorlati Tájékoztató előnyei? __________________________ 11 Egészséges táplálkozás: a helyes táplálkozásra való oktatás új megközelítése _________ 12 Nevelési célok és kompetenciák ______________________________________________ 12 Perspektívaváltás: új tartalmak és módszerek____________________________________ 13

2 . r é s z J ó t u d n i é s m é g h a s z n o s i s ! ______________________________ 15 A modern élet mindennapi táplálkozása ________________________________________ 16 A kulturális dimenzió _______________________________________________________ 20 A társadalmi dimenzió ______________________________________________________ 22 Az egyéni és az életrajzi dimenzió _____________________________________________ 24 A fiziológiai dimenzió _______________________________________________________ 26 A gazdasági és a politikai dimenzió ____________________________________________ 28 Az ökológiai dimenzió_______________________________________________________ 30 Az élelmiszer-minőség, azaz mi jó?____________________________________________ 32

3 . r é s z T o o l b o x _______________________________________________________ 35 Gyakorlati tanácsok trénerek és tanácsadók számára _____________________________ 36 Milyen nevelési célokhoz milyen módszerek tartoznak? ____________________________ 39 1 - „Kezdeti kérdések” ______________________________________________________ 40 2 - „Répa pantomim“ _______________________________________________________ 41 3 - „A táplálkozással kapcsolatos képzetek és szóbeszédek” ________________________ 42 4 - „Milyen étel vagyok?“ ____________________________________________________ 43 5 www.food-literac y.org


5 - „Kulináris célú poszter” ___________________________________________________ 44 6 - „Kóstolás: jó ízed van? ___________________________________________________ 45 7 - „Füllel való étkezés” _____________________________________________________ 46 8 - „Szag: találd ki, mi az?”___________________________________________________ 47 9 - „Forgalmi lámpa visszacsatolás”____________________________________________ 48 10 - „Táplálkozási kvíz” _____________________________________________________ 49 11 - „Mennyiségbecslés“ ____________________________________________________ 50 12 - „A hirdetések hatása” ___________________________________________________ 51 13 - „Táplálkozási napló” ____________________________________________________ 52 14 - „Étkezési életrajz” ______________________________________________________ 54 15 - „Szakácskönyvkészítés” _________________________________________________ 55 16 - „Egy étel elkészítése” ___________________________________________________ 56 17 - „Kirándulás egy élelmiszer-termelőhöz” _____________________________________ 57 18 - „Az étkezési kultúrák bazára” _____________________________________________ 58 19 - „Pro és kontra klub”_____________________________________________________ 59 20 - „Gyerünk vásárolni”_____________________________________________________ 60 21 - „Az egész világ egy bevásárlókosárban” ____________________________________ 61 22 - „Keserű-édes csokoládé” ________________________________________________ 62 23 - „Kulináris viszlát-ajándék” ________________________________________________ 63 24 - „Terítés”______________________________________________________________ 64 25 - „Aratási vagon – szemetes kocsi” __________________________________________ 65 Esettanulmányok __________________________________________________________ 66 4 . r é s z Linkek ___________________________________________________________ 70

6



Egészséges táplálkozás!

Remek ajánlat a Felnőttképzés és Életmód tanácsadás részére „Honnan jövünk?“ „Merre tartunk?“ „Mit eszünk ma ebédre?“ Az osztrák vígjáték színész, Josef Hader szerint ezek az emberiség legfontosabb kérdései. Tökéletesen egyetértünk vele, különösen ami az evés fontosságát illeti. Az evés-ivás, és minden, ami velük kapcsolatos, életünk fő részét képezi. Sőt mi több, az hogy mit és hogyan eszünk, nagy hatással van környezetünkre, gazdaságunkra és társadalmunkra. A jelenlegi társadalmi változásoknak köszönhetően mindannyiunknak szembe kell nézni a táplálkozással kapcsolatos napi kérdésekkel: a mindennapos munka egyre kevesebb időt hagy az étkezésekhez szükséges nyersanyagok beszerzésére és azok elkészítésére, ugyanakkor egyre nő az az igény, hogy egészséges és jó táplálékot vegyünk magunkhoz. Egyre nagyobb és zavarba ejtőbb a beszerezhető élelmiszerek köre, az emberek egyre bizonytalanabbak, hogy mit válasszanak, milyen étkezési tanácsokra hallgassanak. Ugyanakkor egyre kisebb azoknak a köre, akik képesek megbirkózni ezekkel a problémákkal. Ezeknek tudatában minden, ami az emberek étkezési szokásaival függ össze, beletartozik abba a tantárgyba, amivel jelenleg foglalkozni kívánunk, és ezért helye van a felnőttképzésben is. Ez szükségessé teszi, hogy megváltoztassuk mind a tartalmi, mind a didaktikai megközelítést: a „tanítás“ helyett az egyéni elhatározást és motivációt kell befolyásolnunk. Azáltal, hogy a helyes táplálkozás „tudományát“ bevisszük a felnőttképzésbe (pl. Bevezetjük a munkanélküliek képzési témaköreibe), képessé válunk arra, hogy elérjük a társadalmilag és iskolázottságot illetően elmaradott célcsoportokat is. Természetesen nem szükséges túlzott pesszimizmusba zuhannunk. Az itt említett változtatások új igényeket teremtenek az oktatásban is. Ezekre az új igényekre kell megtalálnunk a megfelelő válaszokat a lehető legrövidebb idő alatt. Az Egészséges Táplálkozás című projektnek az a célja, hogy segítse az embereket, bárhol is élnek Európában, hogy képesek legyenek felelősséggel kiválasztani mindennapi táplálkozásukat, amely ugyanakkor megfelelő örömforrásul is szolgál számukra. Ebben az értelemben projektünk az európai „polgári“ demokratikus fejlődés egyik fontos eleme.

Kívánjuk, hogy élvezzék a továbbiakat:

A Projekt Csapat


7

E l ő s zó

8


1. rész Miért “Egészséges táplálkozás?

1. rész Miért „Egészséges táplálkozás”?


9


Alapfogalmak: Mi az „Egészséges táplálkozás”? Nemzetközi oktatási fórumokon az angol „literacy“ kifejezést egyre inkább szélesebb értelemben használják, mint annak az eredeti jelentése (írástudást jelent). Ennek a jelentésváltozásnak a során először azokat a kompetenciákat értették, amelyek a természettudományok és a technika körébe tartoztak (informatikai alapismeretek, a számítógép felhasználó szintü ismerete). Mostanra a kifejezés egy csomó olyan technikai és társadalmi kompetenciát takar, amelyre az embernek szüksége van ahhoz, hogy a társadalomban felelősen és aktívan megszervezze az életét. Ebben a szövegösszefüggésben használjuk mi is az angol eredeti kifejezést „food literacy“, amelyet magyarul Egészséges táplálkozásra fordítottunk. Meghatározás: A helyes táplálkozás tudománya azt a képességet jelenti, hogy az egyén a saját igényei szerint képes megtalálni az általa helyesnek, egészségesnek és élvezetesnek tartott étkezési szokásokat.

Miért fontos foglalkoznunk az Egészséges táplálkozással? Új igények – csökkenő kompetenciák A társadalmi változások, a nemek közötti megváltozott kapcsolatrendszer és a különböző életstílusok új egyéni igényeket teremtenek a mindennapi étkezési szükségletek kielégítésére. Az állandóan növekvő számú új termékek, szolgáltatások és étkezési tanácsok rákényszerítik az egyént a folyamatos döntések meghozatalára. Az az igény is nő, hogy egészségesen és változatosan táplálkozzunk. Ezek a változások az egyént kihívásokként érik, már csak azért is, mert az ehhez szükséges kompetenciák hiányoznak, különösen a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok és a fiatalok körében. Pont ez a hiány az, amit a felnőttképzésnek be kell töltenie, hiszen míg egyik oldalról a követelmények nőnek, addig a másik oldalon a szükséges kompetenciák egyre csökkennek.

Alapvető képzés a jövőre A „fenntartható fejlődés“ irányvonala szerint a társadalmi nagy kihívások egy részét a táplálkozással lehet összekötni. Ennek következtében a helyes táplálkozásra való nevelés a jövő alapvető követelménye. A Helyes táplálkozást az alapvető nevelési tevékenység részeként kell felfognunk, amint az Európai Bizottság „Egy életen át tartó tanulás memorandum“-ában ezt megfogalmazta.

A projekt céljai A projekt célja az, hogy a táplálkozás kultúrájához jelentősen hozzájáruljon az által, hogy számít az egyén önrendelkezésére. A project • • • • •

10

a helyes táplálkozás tudományát tantárgyként bevezeti a felnőttképzésbe és a helyes életmódra való tanácsadásba; megmutatja a felnőttképzéssel foglalkozó oktatóknak és döntéshozóknak, valamint a szaktanácsadással foglalkozó intézmények dolgozóinak a téma fontosságát; olyan tananyagokat fejleszt ki, amelyek segítenek a helyes táplálkozás tudományát beilleszteni a különböző oktatási és tanácsadási intézmények munkájába; különös figyelmet szentel a társadalom elmaradottabb csoportjainak igényeire (pl. társadalmilag hátrányos helyzetűek, bevándorlók); segíti az oktatók és szaktanácsadók munkáját abban, hogy elterjesszék a helyes táplálkozás tudományát.



Kinek íródott a jelenlegi anyag? • • • • • •

a felnőttképzéssel és szaktanácsadással foglalkozó intézményeknek; az egészségüggyel és fogyasztással foglalkozó oktatási intézményeknek; oktatóknak és nevelőknek; szaktanácsadóknak; szociális munkásoknak; bárkinek, aki növelni szeretné a táplálkozástudománnyal kapcsolatos ismereteit és azokat mások számára is elérhetővé szeretné tenni.

Mik az Irányvonalak és a Gyakorlati Tájékoztató előnyei? Az egészséges táplálkozás tudományának bevezetése a felnőttképzésben és a helyes életmódra való szaktanácsadásban több szinten jelent előnyöket: Intézmények, oktatók és szaktanácsadók részére: • • • • • •

Az étkezés olyan téma, amely mindenkit érint és sokan érdeklődnek iránta. Új tanfolyami tartalmakat lehet a témakörben kifejleszteni. A táplálkozás témakörének bevezetése többlet haszonnal járhat, hiszen új elemként jelenik meg az oktatás-fogyasztókért folyó versenyben. A Helyes táplálkozás témaköréhez kapcsolódó érzelmi töltet növelheti a motivációs szintet és fenntarthatja a tanulási készséget. A csoport-dinamika pozitívan befolyásolható a közös étkezések segítségével. A Táplálkozás olyan téma, amely segítségével pozitívan tudjuk a kulturális és társadalmi különbségekre felhívni a figyelmet.

A képzésben résztvevők számára: (tanuljunk a hasunkon keresztül!) • • • • • • •

A helyes táplálkozásra való felkészítés során többletértékhez is juthatunk – pl. Számítógéppel támogatott tanfolyam! A táplálékról való foglalkozás lehetőséget ad arra, hogy egyéni tapasztalataival mindenki hozzá tudjon járulni a kurzus eredményességéhez. A helyes táplálkozásra való oktatás olyan tartalmakat kínál, amelyek hozzájárulnak az egyén egészségéhez és jó fizikai állapotához. Az evésnek jó hatása van az egyénre – a tanfolyamra is igaz ez! Egy kellemes étkezés után könnyebb koncentrálni. A helyes táplálék hozzájárul a résztvevők fizikai jól-létéhez és szellemi teljesítményéhez. Önértékelés, felelősségtudat és kísérletezőkészség – mindezek a tulajdonságok fejlődnek. Az együtt étkezés közösséget formál (az osztrák közmondás szerint „az evés összehozza az embereket“), növeli a tolerancia-készséget.

A társadalom számára: • • • •

A társadalom céljaival megegyezően a Projekt hozzájárul az egyén egészségének megőrzéséhez. Segít elkerülni azokat a költségeket, amelyek abból származnak, hogy az egyén helytelen táplálkozási szokásokat követ. Megmutat néhány olyan utat, amely segítségével el lehet érni a társadalmilag és oktatásilag hátrányos helyzetű embereket és Hozzájárul társadalmunk demokratikus fejlődéséhez.


11


Egészséges táplálkozás: a helyes táplálkozásra való oktatás új megközelítése Több európai országban már léteznek kezdeményezések arra, hogy a helyes táplálkozás tudományára neveljünk, ezek leginkább kampányok és projektek keretében történnek. Ezeknek a próbálkozásoknak a valódi hatását különbözőképpen ítélik meg. Ezen a téren a hagyományos oktatást, amely alapja a természettudományokra való tanítás, a legtöbben olyan kísérletként értékelik, mint ami elbukott: azzal, hogy megnövelte az emberek tudását, nem sikerült hosszan tartó hatást kifejtenie az egyén étkezési szokásaira, amelyeket sok tényező befolyásol. Egy dolog biztos: a helyes táplálkozásra oktatás, amely most mindenütt jelen van, sokszor az emberek bosszúságához és bizonytalanságához vezet. Hogyan történhet ez meg? Néhány ok: egyre nő azoknak a száma, akik szakembernek, vagy un. „szakembernek“ mondják magukat, így az ajánlások állandóan változnak és sokszor ellenmondásosak, illetve nem választhatók világosan el az éppen uralkodó „divatoktól“. Ahhoz, hogy el tudjunk igazodni, széles körű kompetenciákra van szükségünk. Még ennél is fontosabb az, hogy sokszor nem tudjuk elég kritikusan megítélni a helyzetet, hogy milyen lehetséges érdekek húzódnak meg a kampányok és étkezési tanácsok mögött. Ez aztán a kihívás a felnőttképzés számára! Sok tanulmány mutatja, hogy különösen nehéz a társadalmilag hátrányos helyzetű embereket elérni az étkezési szokásokkal kapcsolatos programokkal. Azáltal, hogy ezt a programot beépítjük a már létező oktatási és tanácsadási kínálatba, ezen a problémán is segíthetünk.

A helyes táplálkozásra nevelés sokkal több, mint hogy megmondjuk az embereknek, hogy mit egyenek. Helyette • • •

képessé tesszük arra, hogy önálló döntéseket hozzanak a saját táplálkozási szokásaikat illetően; segítjük kifejleszteni azt a képességüket, hogy meghozzák napi döntéseiket, pl. kiválasszák a kampányok, stb. által ajánlott termékekből a számukra fontosakat; fejlesszük a lényeges és szükséges alapvető kompetenciáikat, mint pl. olyan ételek elkészítése, amelyek friss, természetes, szezonális termékekre épülnek.

A helyes táplálkozásra való nevelés céljai megfogalmazódnak a fogalom meghatározásában: A helyes táplálkozás tudománya azt a képességet jelenti, hogy az egyén a saját igényei szerint képes megtalálni az általa helyesnek, egészségesnek és élvezetesnek tartott étkezési szokásokat. Ebből következnek a

Nevelési célok és kompetenciák Első cél: az egyén napi táplálkozását saját elhatározása alapján szervezi meg Ez azt jelenti, hogy 1. 2. 3. 4. 5.

12

tudatában van a saját táplálkozási szokásairól, és azokat életszakaszának megfelelően alakítja ki, tudja, hogy vannak olyan társadalmi, kulturális és történelmi hatások, amelyek befolyásolják az egyén étkezési szokásait, rendelkezik elegendő tudással ahhoz, hogy képes legyen kritikusan fogadni a sajtó vagy szakemberek által hangoztatott álláspontokat, ismeri saját étkezési szükségleteit, képes úgy megszervezni a saját táplálkozását, hogy az jó hatással legyen rá.



Második cél: az egyén napi táplálkozását felelősségteljesen szervezi meg Ez azt jelenti, hogy 1. 2. 3. 4. 5.

ismeri azt a hatást, amelyet a táplálkozás kifejt az egészségi állapotára, a környezetre és a társadalomra, ismeri a táplálék előállításának, szállításának és elosztásának folyamatait, ismeri az élelmiszerek összetevőit, és meg tudja állapítani azok minőségét, képes a pénztárcájának megfelelő élelmiszeripari termékeket kiválasztani, vásárlóként minőségorientált, és igyekszik hatékonyan javítani életminőségét.

Harmadik cél: az egyén napi táplálkozásának megszervezésében fontosnak tartja, hogy az élvezetes legyen Ez azt jelenti, hogy 1. 2. 3. 4. 5.

tudja magáról, hogy mi számára az élvezetes, tudja, hogy az érzékelés összes formája fontos ahhoz, hogy megfelelően élvezni tudja a táplálékot, tudja, hogy a főzés és evés a mindennapi élet széppé tételének egyik formája, a táplálkozással való foglalkozást az emberi kultúra egyik alapvető tényezőjének tekinti, nyitott más nemzetek étkezési szokásaira és ételeire.

Perspektívaváltás: új tartalmak és módszerek Hogyan kell összeállítanunk és megszerveznünk a helyes táplálkozásra való nevelést ahhoz, hogy a fent leírt célokat elérhessük? Mind tartalomban mind módszerekben új megközelítést kell találnunk. Ezt az új megközelítést próbáljuk most összehasonlítani az eddig használtakkal. Ez a megközelítés használható mind társadalmi méretekben (kampányok), mind a helyes táplálkozásra való oktatásban és tanácsadásban. Ez az oka, hogy ebben a fejezetben a „táplálkozás kommunikációja“ kifejezést használjuk.

Táplálkozás a természet és a kultúra között! Mostanáig: A táplálkozás kommunikációját elsődlegesen a természettudományra bízták, amely megmondja nekünk, hogy milyen élelmiszer összetevők javasoltak, illetve melyek a károsak. Fő cél az egészség. Jobb: Az étel a kultúra és a mindennapi élet része. Identitásról, közösségről, az élet élvezetéről szól. Amikor étkezési viselkedésről beszélünk, csomó kulturális, társadalmi, érzelmi, személyes és gyakorlati tényező játszik szerepet. Ezeket a tényezőket kell a középpontba helyezni, hiszen ki eszik csak azért, hogy egészséges maradjon?

Mindenkinek valamit, vagy a legmegfelelőbbet az egyén számára? Mostanáig: A legtöbb táplálkozási kommunikáció általánosságban szól a nyilvánossághoz. Jobb: Cél-csoport specifikus ajánlatok, mivel a népesség igen különböző csoportokból áll, akiknek mások az érdekeik, szükségleteik és lehetőségeik.


13


Érjük el a társadalmilag hátrányos helyzetben lévő csoportokat! Mostanáig: A társadalmilag és iskolázottság szempontjából hátrányos helyzetű embereket nem igen érik el a táplálkozási kommunikáció által javasolt termékek/megoldások. Ugyanakkor különösen ezekre a csoportokra jellemző, hogy sokan közülük túlsúlyosak vagy a helytelen étkezési szokások miatt betegek. Jobb: Ott keressük meg az embereket, ahol megtalálhatók. Építsük bele a táplálkozási kommunikációt a meglévő oktatási és szaktanácsadási formákba (munkanélküliek számára szervezett továbbképzések, szociális irodák, adós szaktanácsadások stb.). Ha ezt tesszük, elfogadjuk a tőlünk eltérő étkezési kultúrákat és lehetővé tesszük a társadalmi és kulturális sokféleséget.

Nők dolga – férfiak dolga! Mostanáig: A nemek közötti eltérő táplálkozási szokásokat eddig nemigen vették figyelembe. A férfiak alig szerepeltek célcsoportként. Jobb: Különböző ajánlatokat kell kidolgozni külön a férfiak és külön a nők számára. Meg kell direkt szólítani a férfiakat is – nekik is joguk van elsajátítani a táplálkozással kapcsolatos kompetenciákat és azt a függetlenséget, amelyet ezek az ismeretek eredményeznek. Persze ez azt is jelenti, hogy a férfiak megosztják a napi ellátás munkáját a nőkkel.

Ki a szakember? Mostanáig: A táplálkozás kommunikációt kisajátítják az akadémikusok, akik lényegében különböznek azoktól a társadalmi csoportoktól, akiket megszólítanak. Maga az étkezés tudománnyá vált. Jobb: Az emberek saját jogon szakemberek a mindennapi életben. Ugyanakkor szükségük van arra, hogy meg tudják szervezni a mindennapi táplálkozásukat, fel tudják ismerni saját szükségleteiket. Meg kell kapniuk a motivációt ahhoz, hogy ehhez segítséget kérjenek.

Szabályok vagy lehetőségek? Eddig: Az emberek igen gyakran nagyszámú tanácsot és figyelmeztetést kaptak anélkül, hogy a mindennapi lehetőségeket és követelményeket a szakemberek figyelembe vették volna. Jobb: Javasoljunk új lehetőségeket, ajánljuk fel a segítséget ahhoz, hogy az emberek meghozhassák saját döntéseiket. Ilyen módon az egyén hozzáfér a szükséges információkhoz, megtalálja a különböző új lehetőségeket és képes azokat kiválasztani, amelyek számára a legmegfelelőbbek.

Egy mindenkinek vagy minden egynek? Eddig: A táplálkozási kommunikáció erősen támaszkodik az egyén felelősségérzetére és azt sugallja, hogy az egyén képes megoldani saját problémáit. Akinek ez nem sikerül, bukottként tartja a társadalom számon. Sok ember számára ez a rossz lelkiismeret állandó kísértését jelenti. Jobb: Meg kell mutatni és figyelembe venni az összefüggéseket a táplálkozás, a társadalom, a gazdaság és az egyén között. Minden területet – előállítás, feldolgozás, kereskedelem, vásárló – bele kell foglalni. A politikának kötelessége biztosítani azokat a támogató-segítő kereteket, amelyek ezt elősegítik.

Egyéni teljesítmény vagy „zenekar“? Eddig: sok különálló tevékenység, amely alig tudott eredményeket felmutatni. Jobb: Hosszútávú, mindent lefedő fogalmak, amelyek az összes fő területre vonatkoznak. A cél-csoport specifikus média információk és az egyénre szabott oktatási és tanácsadási, a mindennapi életre és a különböző cél-csoportokra szabott ajánlatok kombinációja.

14


2 rész Jó tudni és még hasznos is!

2. rész Jó tudni és még hasznos is! A következő fejezeteknek több célja van: A napi étkezésnek olyan leírását adják, amelyből világossá válik, hogy miért fontos az egészséges táplálkozás témáját bevezetni a felnőttképzésbe és a tanácsadásba. A táplálkozás több dimenziójába ad betekintést, ami fontos alapot nyújt ahhoz, hogy holisztikusan megértsük a táplálkozást és a hozzá kapcsolódó magatartási formákat A most következő fejezeteket tanfolyamok és szemináriumok anyagaként lehet felhasználni.


15

2. rész Jó tudni és még hasznos is!

A modern élet mindennapi táplálkozása A mai kor élelmiszerének előállítása, feldolgozása, elkészítése és végül elfogyasztása igen különbözik akár a néhány évtizeddel ezelőttitől. Napjainkban nincs egyetértés abban, hogy mit értünk egy finom és jó étkezésen. Pont ellenkezőleg, pluralizált és ugyanakkor individualizált társadalmunkban a különböző étkezési kultúrákat nagymértékben befolyásolják a regionális, nemzeti, ideológiai, társadalmi és etnikai tényezők, amelyek egymás mellett vannak, sokszor befolyásolják egymást és keverednek. Ez új lehetőségeket kínál arra, hogy kielégíthessük az egyéni, testre szabott igényeket. Ugyanakkor, mindazonáltal új társadalmi normákkal is szembe kell néznünk. A vonzó külső, a teljesítőképesség, az egészség, az élvezetesség vagy a háztartási munka leegyszerűsítése figyelembeveendő tényező lett, és az irántuk megnövekedett igény egyre kiterjedtebb információáramlást és egyeztetést tesz szükségessé. Mindennek eredményeként különösen a nők között egyre elterjedtebb a kívánság, hogy a család napi táplálásának folyamata könnyebbé váljék.

Mikor, hol és kivel étkezünk? A legtöbb európai ember a klasszikus három fő étkezést, a reggelit, az ebédet és a vacsorát még mindig a mindennapi élet állandó tényezőjeként tartja számon. Ennek ellenére jelentősen megnőtt azoknak a fiataloknak és idősebbeknek a száma, akik étkezésüket otthonukon kívül fogyasztják el. Tekintve, hogy nagy a távolság az otthon és a munkahely között, a legtöbb alkalmazott képtelen hazamenni ebédidőben és így az éttermek, üzemi étkezdék, gyors-kiszolgáló hálózatok szolgáltatásaira szorulnak, amelyekhez helyben hozzáférhetnek. Sokszor az ennivalót rövid szünetekben vagy más tevékenység közben kell elfogyasztani.

Elvihető, csomagolt élelmiszer Németországban Tekintve, hogy a rendelkezésre álló idő egyre szűkösebb, az otthontól távol elfogyasztott élelmiszer fogyasztása és az ehhez szükséges termékek használata iránti igény várhatóan hatalmas mértékben megnő. % 30 M arket volum e in billion €

25 25,6 20

Forrás: Zeit Graphik ZMP/CMA, BBE (idézi: Rützler 2003: 118)

21,5 17,9

15 13,8 10 10,2 5 0 1991

1995

1998

2002

2010

Tekintettel a munkavégzés ritmusára, a család számára végzett munkára és a számos szabadidő tevékenységre, az idő sok ember számára szűkös, különösen munkanapokon. A rugalmas munkaidő, valamint a gyerekek egész napi foglakoztatása sokszor azt eredményezi, hogy a családoknak alig marad idejük napi gyakoriságú rendszeres étkezésre. Ennek ellenére az emberek továbbra is szeretnének együtt étkezni, ezért halasztják el többnyire hétvégére. Az európai családok körében továbbra is az étkezés áll az együtt végzett tevékenységek között az élen. Még az egyedülállók sem szeretnének általában egyedül étkezni, szívesebben teszik azt társaságban (az egyedül élő emberek száma folyamatosan nő, különösen a nagy városokban). Ez, persze, kihívást is jelent számukra: fenn kell tartaniuk társadalmi kapcsolataikat, és pénzügyileg is kell, hogy megengedhessék maguknak, hogy barátok, vagy kollegák körében költség el étkezéseiket.

16



Ki készíti az ennivalót? Az előre elkészített „gyors” élelmiszer ez idáig nem illeszkedett be a családok életébe. Ily módon az édesanyák a napok nagy részét az étkezések előkészítésével töltik. Igen sok társadalmi viszonylatban még mindig főleg a nők felelősek az élelmiszer-ellátásért. Következésképpen, ők nem csak attól szenvednek, hogy kevés az idejük, de egy olyan különleges kihívással is szembesülniük kell, hogy adott költségvetési keretek között ki kell elégítsék az egyéni ízlésvilággal is összekötött megnövekedett egészséges és sokoldalú táplálkozás iránti igényt. E feladatukban az asszonyokat csak ritkán támogatja a férj, még akkor is így van ez, ha egyébként a nő teljes munkaidőben dolgozik. Mindazonáltal néhány férfi szeret főzni. Ők azonban ezt szabadidő-tevékenységként művelik, azaz hétvégenként vagy vendégek számára. Ezeket a valamiféleképpen különleges ételeket, amelyeket a férfiak készítettek furcsa módon jobban értékelik, mint a nőknek az idő szorításában készített mindennapi főztjeit. Az, hogy a gyerekeket egyre ritkábban kérik meg, hogy segítsenek a háztartásban, nem csak abban mutatkozik meg, hogy sok édesanyának egyre nő a mindennapi tevékenysége. Azt is jelenti, hogy sok fiatal személynek nincs meg az alapvető ismerete és készsége arra, hogy hogyan kell élelmiszert venni, elkészíteni és tárolni. Ennélfogva nem értenek a táplálással kapcsolatos kockázatok kezeléséhez és sosem tapasztalták meg azt az örömet, hogy élelmiszert vásároljanak és készítsenek a saját maguk számára.

A főzés kompetenciája Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy megfelelő alapanyagokból az emberek képesek-e adott hagyományos ételt elkészíteni recept-leírás alkalmazása nélkül, a következő eredményt kaptuk: A 4o éves nők 85-9o %-a érzi magát alkalmasnak erre. A negyven év alattiakra ez csak 4o-5o %-ban igaz, és ez arány tendenciája csökkenő jellegű. (ld. Rützler, 2oo3)

Az iskolai tantervekben nem létezik megfelelő és rendszeres reakció a kompetenciának erre a hiányára. Különösen a fiatal férfiak nem válnak függetlenné az életnek ezen a fontos és folyamatosan egyre bonyolultabbá váló területén: vagy az „Anyu-szálloda” látja el őket, vagy pedig később egy hölgypartner. Legtöbbjük alig tapasztalta meg, lehetősége sem volt rá, hogy saját mindennapi táplálásának kompetenciáját kifejlessze magában. Éppen ezért a jelen, élelmiszer-tudatossággal foglalkozó projekt egyik fő célja az, hogy különösen a férfiakat tapasztalatuk és kompetenciájuk e hiányosságainak helyrehozatalára motiválja.

Vajon mit eszünk? Bár jelentős nemzeti, etnikai, regionális, társadalmi, és nemekre jellemző különbség létezik, ennek ellenére világos általános trendet figyelhetünk meg arra nézve, hogy mely ételeket kedvelünk. Mindazonáltal a sertés- és marhahús fogyasztása néhány éve visszaesőben van és hasonlóképpen az állati zsiradékok felhasználása is.

Beteggé tesz-e bennünket az elfogyasztott élelmiszer? Állandó változásban lévő társadalmunkat, úgy tűnik, a civilizációs veszélyeztetettségek egyre növekvő száma jellemzi, amelyeket részben a helytelen táplálkozási viselkedés okoz: egyre több a szívbetegségek és a keringési rendellenességek előfordulása, a rák és a diabetikus betegségek. Általános a fizikai testedzés hiányának negatív hatása is, amely kéz a kézben jár modern életmódunkkal. Egyre több pszichológiai probléma (stressz) eredményezhet például étkezési rendellenességet. Ezen felül egyre több szakértő panaszkodik a túlsúlyos gyerekekre, míg mások – és ez is fontos – arra mutatnak rá, hogy e téren elégtelen a tanulmányok száma és a statisztikákat félreértelmezzük.


17


Mivel a társadalom, illetve az egészségügyi rendszer fenntartása költségigényes tevékenység, az egész kérdéskör magára vonta a közfigyelmet. Ennek pozitív kihatása, hogy az egészség és az étkezés szoros összefüggésével kapcsolatban ma nagyobb érzékenység tapasztalható. Mindazonáltal nem mehetünk el szótlanul amellett, hogy ma még nincs általánosan elfogadott meghatározás a „túlsúly“ fogalmára, sőt, a rendszeresen használt „testtömeg-index“ is ellentmondásos. Az ideális súly valamint a testtel kapcsolatos fogalmak mindenütt kulturálisan meghatározottak és az idő folyamán változhatnak. Az is fontos, hogy elkerüljük a bűnösségről szóló leegyszerűsített ítéleteket, mint ami például az édesanyák ellen megnyilvánul és amit a társadalmi vita okoz. Ezzel pontosan ellentétben a mi, táplálkozás-tudatossággal kapcsolatos projektünk azt a célt tűzte ki, hogy a felnőtt fogyasztók valamennyi korcsoportjának a segítségére legyen a saját kulináris kultúrájuk önmaguk által meghatározott és felelős módjának kialakításában ahelyett, hogy saját rossz lelkiismeretükbe zárná őket.

Kinek szól a táplálkozásról szóló szakértői tudás? A táplálkozás nem csak az emberek mindennapi beszédtémáját képezi, de számtalan tudományos tanulmány is tárgyalja. Annak az érdekében, hogy megküzdjünk a rossz táplálkozási viselkedés okozta egyre növekvő számú betegséggel, Európa-szerte erőfeszítéseket fejtenek ki, hogy valamennyi fogyasztót ellássanak a meglévő szakértői tudással. A gyümölcs fokozott fogyasztása például úgy tekinthető, mint az ilyen információk és tanácsadási erőfeszítések fenntartható eredménye. Ennek ellenére csak ritka az az eset, amikor az ilyetén információ közvetlen átalakuláshoz vezet, mivel az egyedi táplálkozási kultúrának megvan a maga helye minden egyes személy általános életvezetésében. Az élelmiszer, amelyet a szakértők problémák forrásának tekintenek, bizonyos társadalmi összefüggésben fontos funkciókat tölthet be: lelki vigaszt és komfortérzetet nyújthat, biztosíthatja az identitást, vagy egyesek adott csoporthoz tartozását szimbolizálhatja. A vándorló, helyüket változtató társadalmi csoportok számára például a hagyományos táplálkozási szokásokhoz való ragaszkodás azért lehet fontos, hogy fenntartsa a személyek önazonosságát az idegen társadalomban. Az olyan társadalmi csoportok, amelyeket a köznevelés nem könnyen ér el, és amelyek ugyanakkor magas kockázati tényezővel kapják meg a helytelen táplálkozási viselkedésből adódó betegségeket, gyakran egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba a létező szakértői tudással, mivel az alig érinti mindennapi életüket. Az Élelmiszer-tudatosság (Táplálkozás-műveltség) projekt szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a fogyasztók igenis szembesüljenek a szakértői tudással, és egyúttal úgy tekintsenek rá, mint olyan ösztönzőre, amely segít megnövelni saját lehetőségeiket.

Bizonytalan fogyasztók? Az a helyzet, ha megkíséreljük követni a táplálkozási szakértők tanácsait, azzal jár, hogy kockázattal találjuk szemben magunkat: döntéseink a mindennapi élelmiszer-fogyasztással kapcsolatban egyre bonyolultabbakká válnak. A táplálkozási tanácsadók nem mindig értenek egyet, és egyre-másra szembesítenek bennünket gyakran ellentmondásos ajánlásokkal. Különösen az élelmiszerek veszélyes szennyezésével kapcsolatos megállapítások változnak folyamatosan. Az ilyen típusú információk kiváltotta fogyasztói bizonytalanság egyre erősebbé válik. Mindezt még megerősíti az a tény, hogy az iparosított és globalizált élelmiszer-termelés miatt az embereknek sok esetben esélyük sincs arra, hogy világos fogalmat alkothassanak az adott élelmiszer termeléséről, feldolgozásáról és szállításáról. Ehhez járul még az, hogy vagy csak kevés az olyan személy, akinek nincs elegendő tudása, hogy értékelje ezeket a folyamatokat, vagy pedig egyszerűen nincsen elegendő idejük, hogy tájékozódjanak és ellenőrizzék a dolgokat. Társadalmunk legtöbb tagja tehát függ a fogyasztó-védelmi rendszertől a teljes feldolgozási folyamaton keresztül (amíg a megtermelt nyers élelmiszer az asztalra kerül) annak érdekében, hogy elérje a biztonságot.

18



Az információ tesz bennünket bizonytalanná? Az is tény, hogy sok területen már magas minőségi szabványok vannak érvényben, mint például a higiénia területén és ennek nincs biztonságot növelő hatása sok fogyasztóra. Ez szorosan kapcsolódik a médiában megjelent vonatkozó beszámolókhoz. Korábban, a különálló farmok és a regionális élelmiszerellátás idejében csak keveseket érintett, ha adott élelmiszer valamiféle veszélyes minőségi hiányossággal rendelkezett. A mai iparosított és globalizált élelmezési szektorban egy pillanat műve, hogy milliók legyenek potenciálisan érintve, a közérdeklődés igen magas, ha minőségi, vagy biztonsági probléma lép föl. Az élelmiszer-botrányokról a média gyakran érzelmekkel telített módon tudósít. A mindennapi táplálkozási gyakorlat és a jó minőségű élelmiszerek megléte másrészről nem ad alapot az ilyen sztorikhoz és kitárgyalásuk egyáltalán nem szolgáltat magas nézettséget. A médiavilág ezen funkcionális logikája odavezet, hogy elsősorban az élelmezési szektor problémáit mutatják be. Nekünk pedig arra lenne szükségünk, hogy tisztán informatív beszámolókat vagy gyakorlati tanácsokat kapjunk, amelyek a mindennapi veszélyekkel, vagy a nagyszámú jó minőségű termékekkel foglalkozik. Élelmiszertudatossággal foglalkozó projektünkben az a célunk, hogy támogassuk a fogyasztókat abban a törekvésükben, hogy aktívan és megfelelőképpen kezeljék a megkapott információkat ahelyett, hogy megmaradjon az a benyomása, hogy ki van szolgáltatva a valamiféleképpen kockázatosnak tekinthető élelmiszer-ellátásai szektornak.

Felelős döntések? Mivel egyre inkább szembesülünk az élelmiszerek állandóan növekvő mennyiségével, döntéshozatali kompetenciánk egyre fontosabbá válik. A fogyasztóknak naponta kell számtalan, különböző feldolgozottságú, sokféle árú és minőségű termék között dönteni. Arra bátorítanak bennünket, hogy változtassuk meg táplálkozási gyakorlatunkat a termelési módszerekben és az eladási stratégiában végbement számos innováció következtében. Az élelmiszeripar számára fontos az új piacok megszerzése, ezért pedig folyamatosan bővítik termékskálájukat. Termékeikkel gyakran kiegészítő előnyöket is ígérnek csak azért, hogy biztosítsák piaci részesedésüket. A gyerekekhez, például, színes csomagocskákkal fordulnak, amelyek különböző meglepetéseket ígérnek. A felnőtteknek gyakran olyan extra hatásokat ígérnek, amelyek különösen egészséges kiegészítő anyagokat tartalmaznak. Az „energiaitalok” vagy a „funkcionális élelmiszerek” így kerültek a legjobban eladott termékek közé. Ennek ellenére ezeket a kiegészítő egészségi értékeket sok esetben nem lehet tudományosan bizonyítani. Sőt éppen a céllal ellentétesen az ilyetén ígéretek a fogyasztókat még inkább elbizonytalanítják, mivel azt a benyomást keltik, hogy adott egészségi állapot csak bizonyos termékek fogyasztásával érhető el. Élelmiszertudatosság tárgyú projektünk célja, hogy kritikus távolságot tartson az ilyetén ígéretektől. Ezt úgy érjük el, hogy támogatjuk azt, hogy a fogyasztók tudatában legyenek saját tapasztalataiknak, szükségleteiknek és preferenciáiknak, és ezeket használják adott döntéseik meghozatalakor fő kritériumként.

Egyenlő esélyek az étkezéskor? Még a pluralizált demokratikus társadalmakban sem egyenlők az esélyek mindenki számára. Ez igaz például az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz vagy a bevételhez való hozzáférés területén. Az ilyen társadalmi egyenlőtlenség visszatükröződik a különböző társadalmi csoportok kulináris kultúrájában is. Tudjuk, hogy a társadalmilag előnyös helyzetben lévő népek inkább az egészséges ételeket kedvelik, amely magasabb várható élettartamhoz vezet. Ezzel ellentétben az alacsonyabb társadalmi osztályok képviselői olyan étkezési szokásokat mutatnak, amelyek a velejáró betegségek kialakulásához vezetnek. Hosszútávon ezek a különböző életvezetési stílusok odavezethetnek, hogy az előnyös és előnytelen helyzetűek közötti különbség növekedjék. Az élelmiszer-tudatosság projekt hozzá szeretne járulni az ilyen irányú fejlődés elleni harchoz oly módon, hogy támogatja a társadalom minden tagját abban, hogy mindennapi étkezésüket saját maguk által meghatározottan, felelős és élvezetes módon szervezik meg.


19


A kulturális dimenzió A táplálkozás a természet és a kultúra között A táplálkozás része az ember alapvető biológiai állapotának. Ennek ellenére az emberi természet nem csak olyan szervezetet jelent, amelynek anyagcserére van szüksége. Természetüknél fogva az emberi lények kulturális lények is. Emberi lényekként csakis a jelentések, értékek, szabályok és technikák hálózatában létezhetünk. Ennek megfelelően a táplálkozáshoz való viszonynak kulturális természete van. Minden, a táplálkozással kapcsolatos folyamatot, a termeléstől az emberi végtermékről való gondoskodásig meghatároz a kultúra és a társadalom. Ez igaz a feltételezetten „természetes”, szerves folyamatokra is. A szaglás és az ízlelés például nem csak fiziológiai folyamatok, de egyidejűleg olyan kulturális technikák is, amelyeket tanulunk és hozzáillesztünk életmódunkhoz. Az a mód is, ahogyan megrágjuk és lenyeljük az élelmiszereket, amiket normatív szabályok tartalmaznak: ne rágjunk nyitott szájjal, ne együnk hangosan, ne habzsoljunk. Hasonlóképpen maga az étvágy vagy az emésztés körülményei is kulturálisan meghatározott módon kanonizáltak. Mindemellett minden társadalomban léteznek eszmék és szabályok arra a módra, ahogyan foglalkozunk az élelmiszerrel. Hol és mikor eszünk, melyik ételt ki fogyasztja, hogyan viselkedünk az asztalnál stb. ezek olyan alapelvek, amelyek társadalmi megállapodásokra épülnek. Mindez tükröződik az étkezési szokások azon színes változatosságában, amelyeket megtalálhatunk földgolyónkon. A kulináris szokások mellbevágó különbségei ellenére, amelyek a világ népei között léteznek, három dolog minden emberi étkezési kultúrában közös. -

a potenciális élelmiszereket mindenütt elkülönítik a táplálkozási rendszer „nem ehető” részeitől mindenütt léteznek asztalközösségek és végül mindenütt létezik a szabályok kulturális együttese, a „konyha”, a választék, az elkészítés és az élelmiszerek kombinációja.

A létfenntartás veleszületett szükségletének kielégítése tehát mindig kulturális értékelésen és viselkedési elvárásokon keresztül megy végbe.

Minden ehető, ami ehető? Az étkeztetés kulturális jellemzőit legjobban azon keresztül lehet bemutatni, amit nem eszünk meg. Biológiailag az ember mindenevő, azaz olyan teremtmény, aki sokfajta különböző élelmiszernek veszi hasznát és nem korlátozódik a táplálkozás egy bizonyos fajtájára. Ennek ellenére nem vesszük hasznát minden olyan növénynek és állatnak, amit a természetben találunk. Csak kis részük az, amely fiziológiailag alkalmas arra, hogy az ember élelmiszerként megegye. Az „ehető” és a „nem ehető” közötti különbségtétel univerzális jelenség, mindenütt megtalálható a világon. Az eredmények igencsak különböznek. Ami egyeseknek mindennapi ételt jelenti – majomagy, rovarok, bécsi szelet – borzalmasan undorít másokat. Az étkezési tabuk is mindenütt megtalálhatók társadalmunkban. Bár fogyasztásuk nem járna egészségileg semmifajta károsodással, nem fogyasztunk kutyákat, macskákat, nincsenek csúszómászók vagy rovarok lábosainkban, tányérjainkon. Természetesen nem létezik semmi olyan anyagi jellemző, amely kizárna adott állatokat, növényeket étkezési rendszerünkből. A fizikai felhasználási folyamatokban nincs szükség ilyen különbségtételekre a mérgek kivételével. Az étkezési tabuk, a legtöbb esetben mágikus, mitikus, vallási vagy erkölcsi megfontolásokon alapulnak. Az ilyen tiltásoknak olyan erős lehet a hatása, hogy az emberek képesek akár éhen halni is lehetséges táplálék-forrás jelenlétében.

Az élelmiszer, mint szimbólum Jean-Paul Sartre, francia filozófus kijelentése szerint minden élelem egyúttal szimbólum is. Pályatársa, Claude Lévi-Strauss azt állította, hogy a konyha szabályainak kulturális összessége olyasmi, mint maga a nyelv, amelyen keresztül a társadalmak kifejezik saját struktúrájukat. Nem igényel bonyolult tudományos magyarázatot, hogy belássuk: az élelmiszerek és az étkezés formája üzeneteket hordoznak. Valamennyien tudjuk ezt a mindennapi tapasztalatból, akkor is, ha számos dolog tudatalatti módon kerül a helyére. Élelmezési értékük mellett az ételeknek és italoknak mindig van szimbolikus értékük is. 20



A rákot, a kaviárt, a csokoládébonbont és a pezsgőt a luxusfogyasztással és a kifinomult viselkedési módozatokkal asszociáljuk. Azt mondják, az édességek jó érzést és kényeztetést nyújtanak, a grill ételeket parasztos, népies élelmiszernek tartjuk, a sushi és a tortilla kéz a kézben jár a modern városias viselkedéssel. Másrészről a pörköltszerű ételek, és a többi un. „egyszerű étel” összekapcsolódott a hagyományőrzéssel. A táplálkozási preferenciák és stílusok tehát az emberek bizonyos jellemzőire mutatnak rá. Jelezhetnek bizonyos társadalmi helyzetet, adott csoporthoz való tartozást és kifejezhetnek belső hiedelmeket. Ez különösen szembeötlővé válik, ha a férfiak és nők eltérő étkezési szokásait tekintjük.

Egy példa: „férfiétel“ – „női étel“: a táplálkozás és a nemek Számos tudományos tanulmány mutat rá a férfiak és a nők táplálkozási viselkedése közötti különbségre. Tényként ismeretes, hogy a nők átlagosan több friss gyümölcsöt, zöldségfélét, friss tejet és nem teljes kiőrlésű terméket fogyasztanak, mint a férfiak. Ráadásul a nők gyakrabban diétáznak, igyekszenek önmaguk által ellenőrzött módon étkezni és időnként kétértelmű érzéseik vannak az étkezéssel kapcsolatban. A férfiak, másrészről, sokkal több húst esznek és több szeszt isznak, mint a nők. Az ennivaló kiválasztásakor a férfiak elsősorban ízlésbeli preferenciáikat követik, az evést a nőknél sokkal gyakrabban asszociálják az örömmel és az örömszerzéssel. Ezeknek a különbségeknek nincs biológiai alapjuk. Sokkal inkább az a helyzet, hogy bizonyos étkezési magatartások arra szolgálnak, hogy hangsúlyozzák a „férfiasságot” ill. a „nőiességet” a társadalmi környezetben. Az étkezési stílusok éppen úgy, mint a ruhák, a kozmetika, a hobbik úgy szolgálhatnak, mint a nemet hangsúlyozó jelzések. A „férfiasság” ill. a „nőiesség” kulturális modelljeinek megfelelően az ételek, az ízlések, a főzési mód, de az étkezéssel kapcsolatos attitűdök és a lelki megközelítések is nemek szerinti módon kódoltak. A „férfias” ízlés a bőségest, a fűszerest, és a kesernyést, míg a „nőies” a könnyűt, a puhát és az édeset részesíti előnyben. A grillezés férfidolog, szemben a sütéssel, amely nőies. Az „erősebb” nem örömteli és kimerítő módon elégíti ki magát, míg a gyengébbik nem (sic: angolul „fair”-nem) udvariasan tevékenykedik. A „kemény” férfiakat nem zavartatják az egészségi kockázatok, míg a „puha” nők szoronganak emiatt stb. Ugyanakkor tudatosan vagy tudat alatt követik ezeket, így ezek a sztereotípiák tevékenységünkben, érzéseinkben, gondolkodásunkban és mások megítélésében folyamatosan újratermelik ezeket a férfi és női viselkedésről alkotott elképzeléseket. Az élelmiszer tudatossággal kapcsolatos nevelésnek mindig figyelembe kell venni a nők és a férfiak eltérő megközelítését az étkezéshez. Annak érdekében, hogy kitágítsuk a mindkét nem tevékenységi lehetőségeit, érdemesnek tűnik sorra venni a különböző nemek tipikus erőforrásait. „Az igazi férfi nem eszik quiche-t” (lepényféle tészta) A férfiak, mint a táplálkozás-kultúra célcsoportja Az élelmezést a férfiak „női tevékenységnek” tekintik, amely ráadásul problémákkal is jár. A férfiak táplálkozási kompetenciája átlagosan alacsonyabb. Ritkábban felelősek az ételek elkészítéséért és általában ellenállóbbak az egészséges étkezésről szóló ajánlásokkal szemben. Ennek ellenére léteznek olyan szempontok, amelyek felhívják a férfiak figyelmét is az étkezési kérdésekre. Ezek:

•

fizikai és mentális teljesítmény a megfelelő élelmiszer révén

•

önállóbbá válás a kompetencia révén

•

a szakértő és az „ínyenc” státusz elérése -

•

társadalmi elismertség a konyhai teljesítmény révén (pl. nyilvános főzőversenyen való részvétel)


21


A társadalmi dimenzió Összetartás és elkülönülés: az étkezés társadalmi funkciói Az evés és ivás különböző célokat szolgál, energiával és táplálékkal való ellátásunk ezek közül csak egy. Sok szociális helyzetben nem csak azért eszünk, mert éhesek vagyunk. Sokszor azért eszünk, mert szívességet kívánunk tenni, vagy udvariassági okokból, mert az része egy kellemes közösségi helyzetnek, vagy egyszerűen csak része szeretnénk lenni a közösségnek. A kommunikáció és a közösségépítés az étkezés legfontosabb közösségi funkciói között szerepel. Az együtt-étkezés összeköti az embereket. Tekintet nélkül arra, hogy családi-e az étkezés, munkavacsora, meghívunk-e valakit, vagy banketten veszünk részt, az együtt-étkezés mindig békés módja az emberek kapcsolatteremtésének. Az összejöveteleknek ily módon mindig van egy szimbolikus (a közösségi szellemhez kötődő) és egy konkrét (a helyhez kötődő) természete. Ezen túlmenően persze vannak kikényszerített asztaltársaságok, pl. az otthonokban vagy börtönökben és ezek célja, hogy fegyelmezze a résztvevőket és csökkentse individualizmusukat. Mindezzel szöges ellentétben néhány kultúrában léteznek olyan szabályok, amelyek előírják, hogy mely csoportoknak tilos más csoportok képviselőivel együtt étkezni. Néhány afrikai társadalomban el vannak különítve a „férfi” és a „női” házak. Másik példa az indiai kasztrendszer. Egyesek közösségépítése mindig azt jelenti, hogy kizárnak másokat. Az integráció és a szegregáció szükségszerűen kéz a kézben járnak, mivel a társadalmi közösségeket (vallási közösségek, családi klánok, ifjak baráti csoportosulása) mindig az jellemzi, hogy elkülönülnek a társadalom többi részétől.

Minden ízlés dolga?! Az élelem és az életstílus Az a mód, ahogyan az emberek esznek, szorosan kötődik a többi olyan jellemzőhöz, ahogyan életüket élik. Tudományos tanulmányokból tudjuk, hogy világos összefüggés van a fogyasztási szokások és a társadalmi helyzet között. A középső és a felső társadalmi rétegek képviselői általában több friss gyümölcsöt, növényi és tejterméket esznek. Más részről a burgonyát, cukrot, fehér kenyeret általában inkább kedvelik az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó népek. Ezek a különbségek nem magyarázhatóak egyszerűen a bevételkülönbségekkel. Hasonló pénzügyi források mellett is megmaradnak az étkezési szokások különbségei például a tanárok és a szakmunkások között. A szegénység esetét kivéve a pénzügyi szempontok nem játszanak erős szerepet a napi étrend összeállításánál. Az emberek általában szeretik azt, amit megesznek és megisznak és e téren kimutatják saját ízlésüket. Mindazonáltal az ízlés a társadalmi körülmények gyermeke. Abban az esetben is, ha benyomásunk szerint az ízlés jelentős mértékben személyhez kötődő jelenség, mindig specifikus körülmények között teszünk rá szert és meghatározza a társadalmi réteg és a környezet tényezőinek a sora. Ez oknál fogva különösen nehéz az, hogy az emberek étkezési szokásaira azt megváltoztató hatást gyakoroljunk. Az étkezési szokások nem hasonlók a divathoz, amelyeket könnyen veszünk föl és hagyunk el. Ellenkezőleg, ezek mélyen bevésett viselkedésformák, preferenciák vagy rutinok része, amelyek szorosan együtt járnak a társadalmunkban tapasztalható egyenlőtlenségi struktúrákkal.

Példa: táplálkozás a szegény háztartásokban: hiányok, kompenzáció, fellázadás A korábbi időkkel ellentétben a hátrányos társadalmi csoportokhoz tartozó népek táplálkozási viselkedését már nem az alultápláltság jellemzi. Sok esetben épp az ellenkezőjével találkozunk: túltápláltság az édességek és a zsíros ételek túlságos fogyasztása miatt. Különösen mai mozgalmas társadalmunk alacsonyabb osztályaiban találhatunk túlsúlyosakat és olyan betegségeket, amelyeket legalábbis részben a hibás táplálkozási viselkedés okoz.

22



Sokfajta gondolat van forgalomban ennek okairól. Néhány szakértő úgy gondolja, hogy a pénz hiányában az emberek olcsó és gyorsan laktató „snack”-ételeket fogyasztanak, mint a burgonyaszirmok, vagy az édességek a megfelelő ételek helyettesítésére, vagy az olcsó gyors-ételeket kedvelik az otthon készült fogásokkal szemben. Más szakértők azt állítják, hogy ez a tény főként a táplálkozási kompetencia hiányának az oka, annak, hogy az emberek még azt sem tudják, hogyan foglalkozzanak a kérdéssel, például, hogyan vásároljanak be, vagy hogyan készítsék el az ételeket. Azt is feltételezhetjük, hogy ezek az emberek társadalmi helyzetükből adódó lelki szükségleteik kielégítésére is törekszenek a táplálkozás révén. A „stílusos” modern instant termékek és italok, valamint a gyorsételek és édességek fogyasztása olyan törekvésnek tekinthető, hogy nem akarjuk elveszíteni mulatságos és kaland-orientált társadalmunkkal a kapcsolatot. Az ilyen módon való étkezés kompenzációs jelleget ölt. A mulatságos kaják, miként a húsok, vagy az éppen megfelelő instant élelmiszerek nagymértékű fogyasztása kompenzál a társadalomtól elszenvedett kirekesztési és egyéb igazságtalan tapasztalatokért. Ezeknek az embereknek a mindenkori étkezési szokásait úgy is fel lehet fogni, mint egyfajta stratégiát saját életmódjuk megvédésére. Elhatárolódásuk a középosztályra jellemző táplálkozási viselkedéstől és forgalomban lévő ajánlásoktól, és egyúttal ragaszkodásuk saját étkezési szokásaikhoz annak a küzdelemnek a mikéntjét jelenti, ahogyan saját társadalmi identitásukért harcolnak. A táplálkozás-műveltségnek figyelembe kell venni ezeket a kapcsolódásokat. Az evési szokásokra nem tekinthetünk úgy, mint elszigetelt jelenségre, mindig szorosan kapcsolódnak az emberek életmódjának egyéb szempontjaihoz és ahhoz a szociális helyzethez, amelyet éppen megélnek. Ennél fogva a megfelelő gondolatoknak rendre összhangban kell lenniük az emberek életének a realitásával. “Egészséges táplálkozás társadalmi jólétben?” A társadalmilag hátrányos helyzetűek mint a táplálkozás-műveltség célcsoportja Társadalmilag nehéz élethelyzetben a táplálkozási viselkedést gyakran jellemzi a pénzügyi és műveltségi erőforrások hiánya. Az „egészséges táplálkozásra” tehát azok közül sokan, akiknek egzisztenciális aggodalmakkal kell szembenézniük, úgy tekintenek, mint valamiféle luxussal kapcsolatos problémára. Ezen felül még az egészséges táplálkozásra vonatkozó ajánlások gyakran a középosztályhoz tartozó előnyösebb helyzetben élő emberek étkezési szokásait veszik figyelembe. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok ennélfogva alig képesek azonosulni az ilyen tanácsokkal. Arra van tehát szükség, hogy ehhez a célcsoporthoz például a következő alapelvek szerint közelítsünk:

a táplálkozásnak nem csak egy „helyes” formája létezik (ugyanez igaz a különböző életmódokra, mint olyanokra)

a döntéshozatali kompetencia gyakorlati tapasztalatot igényel (az megismerését, önmagunk által való kipróbálását, az értékelő használatot

a táplálkozási viselkedésformák legjobban akkor tágíthatók, ha az alternatívák megfelelnek a célcsoport által követett életstílusnak és rendelkezésre álló erőforrásoknak


alternatívák

23


Táplálkozási szegénység a mai fogyasztói társadalomban Míg manapság mintegy 826 millió (sic!) ember szenved az elégtelen élelmiszer-ellátottságtól, a fejlett ipari társadalmakban az élelmiszerhiány és az éhség immár ritka jelenséggé vált. Az élelmiszerek választéka sosem volt ilyen gazdag, és az ellátás sosem volt ennyire biztosított, mint most. A konkrét élelmezési szegénység, azaz azok a helyzetek, amikor az élelmiszer-szükségletet nem lehet fedezni, nyilvánvaló kivétel. A fejlett társadalmakban a szegénység nem fizikai túlélés kérdése. Ezért mint „relatív szegénységről” beszélünk róla. Ebben az esetben a szegénységet nem az anyagi minimum jellemzi és határozza meg, hanem inkább a társadalmi-kulturális egzisztenciális minimum. Ezért azokat tekintjük „szegénynek”, akik olyan kevéssé vannak csak ellátva anyagi, kulturális és szociális javakkal, hogy ezzel valamiképp kirekesztődnek saját hazájuk általános életviteléből. Ez a táplálkozás esetében például azt jelenti, hogy nincs meg az esélyük arra, hogy válogassanak az ételek között és kövessék az elfogadott mintákat és a fogások sorrendjét. Azokat érinti a táplálkozásban a társadalmi szegénység, akik függenek a jóléti intézmények élelmiszer ellátásától adomány formájában, akiknek állandóan meg kell elégedniük kis mennyiségű, alacsony társadalmi presztízsű élelmiszerrel, akiknek nem telik teljes étkezésre, vagy akik kénytelenek elhagyni bizonyos étkezéseket. Az ilyetén szegénység eredménye többfajta természetű lehet. Az érintett személyek arra panaszkodnak, hogy fel kellett adniuk rendszeres étkezési és vásárlási szokásaikat és ez együtt járt társadalmi kirekesztésükkel és megbélyegzésükkel. A veszteségnek ez a szubjektív érzése valószínűleg evési problémákat is okoz. Ráadásul azok az emberek, akik a szegénység ilyen problémái közé kerülnek, nemigen engedhetik meg maguknak, hogy az étkezés társadalmi funkcióival is éljenek. Például a baráti meghívások többé nem a maguk megfelelő módján zajlanak. Ugyanígy a családi étkezések is ritka eseményekké válnak. Ily módon az érintettek lélektani módon még inkább kiszolgáltatottakká válnak.

Az egyéni és az életrajzi dimenzió Táplálkozással kapcsolatos magatartásunk egész életünk során fejlődik. Minden életkorban szert teszünk bizonyos tapasztalatokra, reagálunk rájuk, és tanulunk valami újat. Életünk során kialakítunk bizonyos világnézetet és tevékenységi mintákat. Ezáltal mindenki élete az egyéni és társadalmi szempontok szükségszerű kombinációja révén alakul ki. A korai gyermekkorban a táplálás szükséglete egyúttal az első kapcsolatok kiindulópontja. Ily módon a gyerekek nem csak azt tapasztalják, hogy az éhségüket kielégíthetik, de a szeretetet és a gondoskodást is. Ha ezeknek az első evési helyzeteknek a pozitív tapasztalatát megzavarja az a tény, hogy ellenőrizhetik, vagy elutasíthatják őket, akkor ez negatív hatással lehet a gyermek fejlődésére. Mivel a testi tapasztalatok szorosan kötődnek az érzelmi benyomásokhoz, a családi étkezéseknél tapasztalt atmoszféra fontos szerepet játszik a felnövekvési folyamatban. Eltekintve a barátságos atmoszféra megtapasztalásától, a gyerekek számára pozitív eredménnyel jár, ha lépésről lépésre megismerik az ételek széles választékát, és ennek révén képesek fejleszteni érzékeiket a különböző ízek és illatok iránt. A felnőttekben, amikor a gyermekkorukból megismert szagokkal és ízekkel találkoznak, gyakran kelt érzelmeket, hogy ez emlékezteti őket az adott múltbeli emlékre. A rossz emlékű élelmiszereket és italokat segítségükkel könnyebb kiküszöbölni. A rózsalevél teát sokan esetleg nem szeretik, mivel például az illata kellemetlen lehet egyeseknek. Őket azokra az időkre emlékeztetik, amikor a bentlakásos iskolában ezt itatták velük, miközben hazavágyódtak a szülői házba. A kellemes emlékeket idéző ételekre valószínűleg szívesebben emlékezünk: a friss süti mindig megmarad kedvenc ételeink között, a szeretett nagymamánkra emlékeztet. A gyermekkorban belénk vésődött evéssel és ivással kapcsolatos tapasztalat mindig fontos marad és folyamatosan szerepet játszik a (testtel kapcsolatos) emlékeinkben. Azonban az élet folyamán valamint az új tapasztalatok és célok fényében átalakul bizonyos ételek, étkezési szokások szerepe, vagy ételkészítés

24



fontossága. Ebben a folyamatban a preferenciáinkat is változtathatjuk. Különösen abban a folyamatban, amelyben a fiatalok eltávolodnak a szüleiktől, fordul elő, hogy a családon kívül keresik az új tapasztalatokat. Amikor az a célunk, hogy függetlenebbekké váljunk, ezt kifejezhetjük azzal, hogy elutasítjuk szüleink étkezési szokásait. Sok esetben erre a baráti kör van hatással. A táplálkozási szokásokban akkor is beállhat változás, amikor a fiatalok elkezdik karrierjüket: ekkor előfordulhat, hogy a barátok elfogadása nem annyira lényeges, mint az, hogy időt takarítsanak meg az étkezésnél. A következő változás a táplálkozási viselkedésben és az étkezési kultúrában akkor következhet be, amikor családot alapítunk: a gyermekek egészséges táplálásáról való gondoskodás központi érdekké válik. Az élet későbbi állomásain egyre fontosabbá válhat az, hogy sikert mutassunk föl. Ilyenkor az emberek gyakran hívnak meg másokat és fontos szereplőként kezelik őket. Az aktív élettől való visszavonulás idején jó néhányan ismét megváltoztatják táplálkozási szokásaikat. Arra számítva, hogy még sok aktív esztendő áll előttük, egyre inkább koncentrálnak arra, hogy egészségesek maradjanak. A választás új szabadsága, amely lehetővé teszi, hogy bármely korcsoport pl. epret fogyaszthasson az év bármely időszakában, vegetáriánussá váljék, vagy elfogyaszthassa hagyományos kolbász és vörösbor vacsoráját, áll szemben teljesítmény-orientált társadalmunk új normáival. Ezzel együtt jár az az új fejlemény, hogy az egyén kezdi felelősnek érezni magát étkezési szokásaiért. Elterjedőben van a nézet, hogy megalkotható a sovány és fiatalos test éppúgy, mint ahogy kiküszöbölhetőek a helytelen táplálkozás okozta betegségek. Ez a gondolkodásmód nem minden esetben előnyös. Épp ellenkezőleg, előfordulhat, hogy az egyén személyes kudarcának éli meg, ha képtelen arra, hogy testével alkalmazkodjék a mindenkor érvényes szépségideálokhoz. Ezt a gondolkodásmódot még az sem befolyásolja, hogy a lányok és fiatal nők ennek pont az ellenkezőjét tapasztalják, amikor egyre korábban elkezdenek diétázni. Tekintve, hogy az élet közös jellemzői egyre inkább szétesnek, az emberek előtt ott áll a kihívás, hogy (étkezési) életrajzukat önmaguk szervezzék meg. A gyermekkor és fiatalság tapasztalataiból eredeztetve saját étkezési kultúránk az élvezetes élet, a kényelem és vigasztalás keresése, az életrajzi folytonosság megteremtése, a felelősség átvállalása, vagy egyszerűen a menekülés kifejezésévé válhat. Az étel elutasítása éppen úgy, mint a túlságos étkezés, a tiltakozás kifejezése is lehet. A mozgásban lévő társadalmaknak gyakran van szüksége új iránymutatásra. Az olyan változási helyzetekre, mint például egy súlyos betegség, új munka elkezdése vagy egy partner elvesztése saját életutunkban kell megoldást találni. Az ilyen helyzet gyakran együtt jár a táplálkozási viselkedésben bekövetkező változással. Ilyen helyzetekben egyrészről gyakran kerülünk abba a veszélybe, hogy elveszítjük az étkezésünkben és italfogyasztásban korábban fenntartott egyensúlyunkat. Másrészről pedig ezek a helyzetek lehetővé teszik, hogy új egyensúlyi helyzetet találjunk. Azok, akik nem képesek önmegfigyelésüket, azt a képességüket fejleszteni, hogy tudatosan kihasználják az aktív lehetőségeket és információt az öntanulási folyamatok nyitottságával és azzal a szándékkal, hogy felelősséget vállaljanak saját magukért, abba a hibába eshetnek, hogy elveszítik tájékozódásukat a különböző életszakaszok egyre bonyolultabb területein.


25


A fiziológiai dimenzió Az evés és az ivás szükséges a túléléshez. Az alapvető élelem nélkül az ember körülbelül negyven napot képes életben maradni, ital nélkül ennél is kevesebbet, csak néhány napot. Mint azt számos tanulmány bizonyítja, a táplálkozásnak döntő hatása van az egészségre és a jól-létre.

Változatos étkezés – táplálékok keveréke tányérunkon Fizikai értelemben testünk számos (százezer milliárd) sejtből áll, amelyek állandóan alakulnak, változnak és csökkennek. Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezeket a folyamatokat, testünk folyamatos élelmiszerellátást igényel, tüzelőanyagot a sejtek erőműveihez, anyagot az új sejtek számára és a javítási munkálatokhoz, a kommunikációs, a szállítási elemek számára és olyan elemekhez, amelyeket önmagától nem tudna létrehozni. Ilyen elemeket, ezek különböző részeit és arányait tartalmazza az összes élelmiszer, szerkezetétől és összetételétől függően. Az élet funkcióinak fenntartásához szükséges élelmiszer-összetevőket alapvetőknek tekintjük. Ezek között aminosavak (protein-elemek), bizonyos zsírsavak, vitaminok és ásványok találhatók. Az energiát főként a szénhidrátok és a zsírok nyújtják. Ezen túlmenően a táplálékok olyan összetevőket is tartalmaznak, amelyek nem alapvetően szükségesek az életben maradáshoz, de hosszútávon lényeges szerepük van abban, hogy egészségesek maradjunk. Ezek között vannak az olyan növényi struktúra kombinációk, amelyek rák megelőzők vagy vérnyomás-szabályozóak lehetnek, fenntartják immunrendszerünket, és mikrobaellenes hatásuk van. Azt a táplálkozást, amelyik mindezt, a testünk által az optimális funkciók ellátásához szükséges elemet tartalmazza, mindig az egyes élelmiszerek nagy választéka jelentheti. Minél változatosabb az étrendünk, annál valószínűbb, hogy az minden alapvető táplálékot tartalmaz elegendő mennyiségben és mindezt a test feldolgozza. Ezen túlmenően a változatos táplálkozás csökkenti annak a kockázatát, hogy bizonyos tartalmakból és mérgező anyagokból túlságosan sokat vegyünk magunkhoz. Mindennek dacára a legfontosabb az, hogy minőségi értelemben jó ételeket válasszunk. Nagy a különbség például aközött, hogy elfogyasztunk egy instant-levest, amelyik 2 % „szárított csirkét”, mesterséges és hozzáadott ízanyagot tartalmaz, vagy pedig egy friss csirkéből és sok zöldségből készült húslevest. Logikus módon a frissen készített leves sokkal több tápanyagot és természetes ízanyagot biztosít, mint az instant leves.

Minden a keverési aránytól függ A nagy mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó változatos étkezés egészségünk és jólétünk ideális alapja. A német és az osztrák táplálkozási társaság ajánlásai szerint a következő élelmiszercsoportokat kell rendszeresen, naponta fogyasztanunk:

26

•

Víz: testünknek sok vízre van szüksége, hogy pótolja a lélegzési és az izzadási veszteséget, és hogy a végső metabolikus elemeket beépítse. A felnőttek napi folyadék-szükséglete 1,5 – 2 liter körül van.

•

Zöldségek és gyümölcs: a zöldségek, a saláták és a gyümölcs nagy mennyiségű vitamint, ásványokat, emésztést elősegítő rostokat és másodlagos növényi termékeket tartalmaznak. Ezért majdnem minden számottevő táplálkozási intézmény javaslata szerint naponta legalább öt adag gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztanunk.

•

Gabonafélék és burgonya: a gabonafélék és a burgonya elsősorban az energiabevitelre szolgál. A teljes kiőrlésű gabonafélék adják azokat az emésztést segítő rostokat, amelyek alapvetők az emésztési funkció ellátásához.



•

Tej, tejtermékek, hús, hal és tojás: ezek az állati eredetű élelmiszerek testünk értékes protein-, vitamin- és ásványianyag-forrásai. Azon változataikat javasoljuk különösképpen, amelyek kevés zsírt tartalmaznak.

•

Zsírok és olajok: a zsírok és olajok a zsírsavak és vitaminok fontos forrását jelentik. Ezen túlmenően igen sok energiát is szolgáltatnak. Ezért alapvetően fontos velük tudatos és óvatos módon bánni.

A táplálkozási ajánlások és azok korlátai Az a kérdés, hogy kinek-kinek milyen élelmiszerre milyen mennyiségben van szüksége nem válaszolható meg egységesen. Az élelmiszer-felvevőképesség és adott táplálékok testi szükséglete egyénenként változik. Ezen túlmenően az ember képes a különböző helyzetekhez és környezetekhez alkalmazkodni. Az eszkimók például egészségesek maradnak meglehetősen monoton élelmezésük ellenére, ami valószínűleg nem lenne megfelelő a közép-európaiak számára. A valóságban a táplálkozási ajánlások a fogyasztókat gyakran kergetik bizonytalanságba. Azon túlmenően, hogy sok sarlatán működik a területen, a valódi szakértők sem értenek mindig egyet. Az is figyelembe kell vennünk, hogy mindig új felfedezéseket tesz az orvostudomány és a táplálkozási tudomány. Következésképpen az ajánlások időről időre változhatnak. Legtöbb esetben a táplálkozási ajánlásokat a média közvetíti, ami azt jelenti, hogy azokat a média természetének megfelelően, leegyszerűsítik. Így aztán az egyik-másik tanulmányban kitett kérdőjelekről, vagy adott megjegyzésekről, megkülönböztetésekről egyszerűen megfeledkeznek. A médiának egyszerű igazságokra és egyszerű üzenetekre van szüksége, olyanokra, amelyekkel a tudomány nemigen tud szolgálni. Mindezen okok miatt az általános táplálkozási ajánlások csak tájékozódási pontokként szolgálhatnak, amelyek segítségével az egyén megszervezheti táplálkozását szükségleteinek és életkörülményeinek megfelelően.

Példa: az egészség egyensúly dolga Az egészség mindig olyan valami, amit elérni szeretnénk. A WHO (Egészségügyi Világszervezet - a ford.) 1946-os alapszabályában a következőképp határozza meg az egészséget: „Az egészség a teljes fizikai, agyi és társadalmi jólét állapot és nem csupán a betegség vagy a tökéletes egyensúlyi állapot hiánya. A legmagasabb elérhető egészségi szint minden egyes emberi lény alapvető jogai közé tartozik fajra, vallásra, politikai nézetre, gazdasági, vagy társadalmi lehetőségekre való tekintet nélkül.“1 Mindennek ellenére az egészség nem minden, a táplálkozás az életnek csak egy része, még ha fontos része is. Ha azt a kérdést kívánjuk megválaszolni, hogyan maradhatunk egészségesek, az emberek régóta a betegségre alapozott megközelítést alkalmazták, nevezetesen a kockázati tényezők modelljét. A kérdés az volt: mi tesz bennünket beteggé? Ez a modell a mérhető tényezőkön alapult. E tényezők, mint tudjuk, megnövelhetik bizonyos betegségek valószínűségét. Ilyen például a vér magas zsírtartalma és a szívelégtelenség. Ily módon, az ok-okozat elve alapján törekszünk arra, hogy csökkentsünk vagy akár ki is küszöböljünk bizonyos kockázati tényezőket. Azonban, ha csak ezeket a kockázatokat tartjuk szem előtt, ez éppen hogy még több bizonytalanságot és félelmet eredményezhet.

1

Source: Verfassung der WHO; http://policy.who.int/cgibin/om_isapi.dll?hitsperheading=on&infobase=basicdoc&record={21}&softpage =Document42 www.food-literac y.org

27


Ezért fontos föltenni a következő kérdést: mi az, ami egészségesen tart bennünket? Amikor ezt tesszük, akkor nem csak az egyéni viselkedést vesszük figyelembe, hanem az adott életkörülményeket is. Ezt a megközelítést alkalmazta Aaron Antonovsky is Salutogenisisnek elnevezett elméletében (ld. Irodalom). Az életrevalóság, az optimizmus, a bizalom saját képességeinkben, az értelem megtalálása az életben, a társadalmi integráció és az elfogadottság mind-mind támogatják az egészséget és nem helyettesíthetők egészséges élelmiszerekkel, vitaminkészítményekkel vagy testépítő tanfolyamokkal. Az állhatatos emberek, akiknek jó fizikai alkata van, amelynek része a jó táplálkozási helyzet is, könnyebben képesek megbirkózni bizonyos élet-korlátozásokkal, mint mások. Létezik az ún. „egészséggyakorlatoknak” bizonyos választéka a segítő vagy a káros következmények megelőzésére. Az élelmiszer-tudatosság támogatja az embereket abban, hogy kifejlesszék önmagukban az egészséggel, betegséggel, táplálkozással kapcsolatos kompetenciájukat egy önnön maguk által meghatározott módon és arra bátorítja őket, hogy táplálkozásukat személyes szükségleteiknek megfelelően alakítsák.

A gazdasági és a politikai dimenzió Az élelmiszer pénzbe kerül Majdnem mindent, ami az európai gyomrokba kerül, előzetesen megvásároltak. Ily módon az élelmiszernek is gazdasági, piaci értéke van. Az értékláncolat a mezőgazdasági termelésnél indul, a kereskedelmi és ipari feldolgozáson, a logisztikán, az otthonon kívüli felszolgáláson, a nagykereskedelmen, a kiskereskedelmen és szakkereskedelmen keresztül az egyéni fogyasztásig tart. A táplálkozási szektor a körülötte működő területekkel (például a mezőgazdasági gépek termelése, a vegyipar, a csomagolásipar, az energiaellátás, a hulladékkezelés stb.) az európai gazdaság meglehetősen fontos része. Hatalmas szükséglet van élelmiszerek iránt. Minden egyes ember napjában többször eszik és iszik – összesen majdnem három kilót. Évenként körülbelül 10.000 terméket dobnak piacra. Ennek ellenére a jelenlegi élelmiszer-termelők, azaz a farmerek és kertészek nem képesek megélni a támogatások formájában érkező pénzügyi segítség nélkül. Az élelmiszer munkahelyeket teremt Az élelmiszer- és az italipar az európai ipar harmadik legnagyobb foglalkoztatója. Ennek ellenére a mezőgazdaságban foglakoztatottak aránya csökkenő tendenciájú. Ausztriában, például, a mezőgazdaságban dolgozók aránya az l95o-es 32,3%-ról 2ooo-re 5,6 %-ra csökkent. Nagy Britanniában ez már nem több, mint 2 %, Görögországban l9 %. Az európai átlag 6,6 %.

Olcsó élelmiszer – drága étkezés Háztartási bevételünk l5 – 2o %-át költjük élelmiszerekre. Mintegy harminc évvel ezelőtt a táplálkozásra költött összeg sok országban ennek a kétszerese volt. Ennek ellenére még mindig jelentős összegeket költünk, ha a táplálkozásról szélesebb összefüggésben beszélünk. Sosem ruháztunk a mainál nagyobb arányban a konyhába, például, annak ellenére, hogy sosem volt olyan rövid a főzéssel töltött idő ezekben a konyhákban, mint manapság. Adófizető polgárok lévén, mi magunk fizetjük meg a mezőgazdasági támogatások összegét. Mint a környezet- és természetvédelmi egyesülés megállapította, minden egyes európai háztartás az általa élelmiszerre költött összeg további 7o %-át költi adók formájában a mezőgazdaságba érkező támogatásokra. A mezőgazdasági termelésből adódó fenn nem tartható ökológiai és társadalmi költségeket, amelyeket szintén valamennyiünk pénzéből kell fedezni, még nem is számoltuk. Az élelmiszerek maguk tehát egyre olcsóbbá válnak, míg az étkezés maga pedig drágábbá.

28



Gondolta volna…? A magán-háztartások bevételük hány százalékát költik élelmiszer-, ital- és dohányárura? A bevétel %-a (1999-es adat) Németország

16,1

Franciaország

18,5

Olaszország

17,9

Ausztria

16,4

Svédország

17,0

Nagy-Britannia

15,8

Szlovénia

23,5

Magyarország

30,1

Forrás: Statistisches Bundesamt (NSzK – a ford.) (2002), p. 421.

Gondolkodjunk gazdaságosan vagy Divatos a spórolás? Minden háztartás egy-egy kis vállalat. Egyebek között élelmiszereket vásárol, egyre több kész- vagy félig kész ételt. A háztartások egyes tagjainak megvannak a maguk preferenciái és miközben behatárolt pénzeszközökkel rendelkeznek, szembetalálják magukat egy egyre növekvő méretű élelmiszer- és gasztronómiai kínálattal. Néhány európai országban az élelmiszer-kiskereskedelem arra bátorítja a fogyasztókat, hogy hasonlítsa össze az árakat. A „spóroljunk”-mánia, amelyre a média még csak ráerősít erősíti azt a trendet, hogy váltsunk a jó minőségű élelmiszerekről az olcsó márkákra. Még a gazdagabb háztartások számára is vonzóbb lett a különleges diszkont-boltokban való vásárlás. A legtöbb európai számára ma az ár fontosabb, mint a minőség. Divatos az olcsó áron való étkezés Különösen a német, francia és lengyel fogyasztók számára fontos az élelmiszerek ára. Ezzel ellentétben az olaszok sokkal inkább a minőségre összpontosítanak. Azt a kérdést, hogy Fontosabb-e az ár, mint a minőség? a lakosság a következő arányban válaszolta meg igenlően: Németország

61,7%

Franciaország

60,1%

Nagy Britannia

49,4%

Olaszország

36,9%

Ausztria

55,8%

Eredmények a GfK-tanulmányból „Európai Fogyasztó - tanulmány 2004“.

Világméretű verseny -- növekvő költségekkel Kávé, mazsola, fahéj, vagy ananász – az élelmiszerek világkereskedelmében nincs semmi új. Az európaiak már jó néhány évszázada élvezik e kulináris örömöket. Az igen távolról érkező nyersanyagokat az európaiak rendelkezésre álló adottságként kezelik akár hagyományos, akár modern ételeket készítenek. A globalizálódó élelmiszertermelés egy másik logikája szerint az ételeket a legolcsóbb helyszíneken kell megtermelni és figyelmen kívül kell hagyni a társadalmi és ökológiai korlátokat. Sok gondot okoz néhány transznacionális cég, amely kijátssza egymás ellen a termelő-helyeket és országokat. Ezek mellett társadalmi és ökológiai dömping és a termékek földkörüli szállításának egyre növekvő fuvarozási www.food-literac y.org

29


problémái is előfordulnak. Ezáltal egyre jobban aláássák az önellátást és a helyi kis mezőgazdasági termelési lehetőségeket.

Éhség és bőség Ha szélesebb összefüggésben tekintjük, a túltápláltság és az alultápláltság megtalálható teljesen azonos időben, egymással párhuzamosan, néhány országban közvetlenül egymás mellett. Az iparosított országokban hatalmas az élelmiszer-kínálat. Az ilyen típusú „bőség” hatása jól ismert. Az iparosított országok lakosságának egyharmada-fele túlsúlyos. A helytelen táplálkozási viselkedésből származó betegségek száma egyre növekszik. Ezzel egy időben mintegy 85o millió, azaz minden tízből egy ember éhezik a földön. Hosszú távon, tekintettel a növekvő népességre és az ehhez képest csökkenő mezőgazdasági termelékenységre, a világ élelmiszer-ellátása nem csak az elosztás, hanem a termelési teherbíró képesség problémájával is szembetalálja magát. Ez a helyzet különösen a nyugati élelmezési mód mellett válhat egyre rosszabbá, amelyet főként a hústermékek jellemeznek, és ezt a szokást átveszik azok az országok is, ahol növekszik a vásárlóerő.

Az ökológiai dimenzió Bármit is fogyasszunk el, útjának a mezőtől a tányérunkig megvan a maga hatása a környezetre. Az összefüggés természetesen kölcsönös, hiszen a víz, a levegő, a föld és az időjárás állapota szintén hat az élelmiszer-minőségre. Táplálkozási rendszerünk, a fosszilis energiák felégetésétől a természetes erőforrások kiaknázásáig, felelős egy sor környezeti korlátért: kezdve a termelésen (mezőgazdaság, állattartás), a feldolgozáson, a csomagoláson és a fuvarozáson keresztül egészen a nagy mennyiségű és a háztartásokban folyó fogyasztásig (tárolás, elkészítés, hulladéktól való megszabadulás).

A föld Az Európai Unió földterületének mintegy 8o %-a mezőgazdaságilag hasznosított. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságnak figyelembe veendő hatása van például a talaj humuszának az eróziójára, tárolására, lebomlására, a mérgező összetevők koncentrációjára vagy a túlsósodásra a mesterséges öntözés következtében.

A víz A talajra és a felszíni vizekre gyakorolt a szennyező anyagok, a műtrágyák káros elemei és a vízpazarlás negatív hatásán túlmenően az élelmiszertermelés a víz elvesztéséért is felelős. Világszerte az összes mezőgazdasági terület l7 %-át öntözik és ez együtt jár azzal a magas kockázattal, hogy kiszáradnak az ivóvíz helyi erőforrásai.

A levegő A párolgásnak és a vizek általi terjedésnek köszönhetően az élelmiszertermelésnek negatív hatása van a levegőre. Az időjárástól függően a növényvédő szerek 9o %-a az atmoszférába kerül.

Az energia és az időjárás Az ipari országok teljes energiafelhasználásának a 2o %-a és a széndioxid kibocsátásnak szintén a 2o %-a az élelmiszertermeléssel, -fuvarozással, -fogyasztással kapcsolatos. A mezőgazdaság a felelős ezen kibocsátások több mint 5o %-áért. Ezek legnagyobb része az állattartásból származik, különösen az intenzív állatélelmezésből. A mezőgazdaság okozta ökológiai korlátok legnagyobb része abból ered, hogy munkaeszközöket vásárolunk, mint pl. (nitrogén) műtrágyákat, kenőanyagokat, gépeket stb. Az energiafelhasználás és a széndioxid-kibocsátás mintegy 25 %-a maguktól a végfelhasználóktól származik a magán bevásárló-körutak vagy az otthoni élelmiszer-elkészítés révén (főzés, sütés, hűtés). A kibocsátás 13 %-át kereskedelem okozza beleértve a csomagolást és a fuvarozást.

Csökkenő választék 30



Bolygónk természetes tőkéje az élő teremtményeinek változatossága. Ez a választék gyorsan csökken részben a mezőgazdasági élelmiszer-termelés hatására. Eltekintve a vadon termő növényeket és vadon élő állatokat, egyre növekvő mértékben érintettek a haszonállatok és a művelés alá vont növények is. Manapság a világ lakosságának nagy része alig tíz növény művelésbe vont változatát eszi. Az ehető megművelt növények maradék 99,6 %-át alig használják és ezek egyre inkább eltűnnek. Az elmúlt évszázadban az ismert 64oo hasznos állatból l000 halt ki világszerte és további 2ooo kritikus mértékben veszélyeztetett. A fajták, fajok és alfajok veszteségei valamint a genetikai elszegényedés megnöveli a járványos betegségek és a káros rovarok veszélyét és a műtrágyák, növényvédő szerek, koncentrált táplálékok és antibiotikumok még jelentősebb használatához vezet.

A biológia mezőgazdaság Az ökológiai mezőgazdaság fő gondolata az, hogy a természettel összhangban kell működni. A farmra magára úgy kell tekinteni, mint a föld, a növények, az állatok és az ember nagy egységet képező, holisztikus szimbólumára, amelyek célja egy zárt kör létrehozása. Ennek során a következő fontos alapelveket kell betartani: -

A föld termőképességének a fenntartása és segítése

-

Az állatok etetése és tartása a természettel összhangban

-

A fajták sokszínűségének a fenntartása

-

A genetikai termelés és a káros sugárzás távoltartása

-

A lehető legkevesebb energia és nyersanyag felhasználása

-

A megművelt tájjal való törődés és annak fenntartása

A biológiai mezőgazdaság energia-felhasználása a hagyományosénak mintegy harmada. Széndioxid kibocsátása 5o-6o %-kal kevesebb. A könnyen oldható ásványi műtrágyák, a szintetikus vegyi növényvédő szerek, növekedés-szabályzók és antibakteriális szerek nélküli tevékenység a föld, a vizek és az élelmiszer sokkal alacsonyabb terheléséhez vezet. A bio – szervezettség európai szinten Mióta kiadták az EU 2092/91. sz. határozatát 1991-ben, már létezik egész Európára érvényes határozat az ökológiai termelés-szabályozásra. Ez szabályozza az Európai Unióban és a harmadik országokból importált termékekre érvényes minimális szinteket az ökologikus mezőgazdasági termelésre valamint a mezőgazdasági és feldolgozási ellenőrzési igényekre vonatkozóan.

Az ökologikus termékek a következő módon vannak fölcímkézve: •

„(ellenőrzött) biológiai mezőgazdaságból“

•

a „biológiai” szó helyett az „ökológiai” is alkalmazható, a „mezőgazdasági” szót helyettesíthetjük a „farm-” vagy „növekedés-” jelzővel is

•

az ökológiai minőségre hivatkozó pótlólagos azonosítás és címkézés tartalmaz egy ökoellenőrzési számot, az EU, az egyes államok, a biológiai egyesülések vagy a kereskedelem védett öko-áruvédjegyét.

Az élelmiszerek tudatos kiválasztása jelentős hozzájárulás lehet a természetvédelemhez. A környezettel kompatibilis táplálkozási és életmód egyéni preferencia és tudás kérdése.


31


Hét lépés a környezettel kompatibilis táplálkozás felé 1. csökkentsd húsfogyasztásodat 2. válaszd az ökológiai élelmiszert 3. válaszd lakókörnyezeted idény-élelmiszereit 4. ha házon kívül, étteremben, munkahelyi étkezdében étkezel, válassz ökológiai élelmiszert 5. takaríts meg energiát, ha otthon főzöl: használj fedőket, használd föl a megmaradt meleget, rendszeresen jégtelenítsd a hűtőszekrényt és a mélyhűtőt. 6. használj alacsony földolgozottsági fokon lévő élelmiszereket

7. biciklin, vagy gyalog járj vásárolni

Az élelmiszer-minőség, azaz mi jó? A táplálkozási tudatosság egyik fő szempontja, hogy alkalmasak legyünk az élelmiszertermékek minőségének és környezeti kompatibilitásának a megítélésére. Ha figyelembe vesszük az ipari úton előállított élelmiszerek hatalmas kínálatát, amelyek fő összetevői és termelési formái aligha elemezhetők és megérthetők, akkor megérthető, hogy különösen e területen szükséges igen sok tudás és kompetencia a döntéshozatalhoz. A fogyasztók számára gyakran ütközik nehézségbe az élelmiszer minőségének a megítélése. Az élelmiszer minőségét jellemzőinek az összessége határozza meg. Nézőponttól függően különböző jellemzők és kritériumok kerülhetnek előtérbe: •

az élelmiszeripar szempontjából a minőség elsősorban az összes szabvány betartását, a termékeknek a fogyasztók által való elfogadottságát és, természetesen haszonhajtó képességet jelent

•

a farmerek úgy vélik, hogy a termékek akkor jó minőségűek, ha alkalmasak a növekedésre és ha megfelelnek az elvárt piaci értéknek

•

a fogyasztók számára az élelmiszer minősége főképpen az ízletességen, a megjelenésen, a frissességen és az áron mérhető le.

Minőségi szempontok az eperjoghurttal szemléltetve A szupermarketekben számtalan különböző fajtájú eperjoghurtot kínálnak. Néha nehéz köztük választani. Az élelmiszer minőségét nyolc szempont figyelembevételével tudjuk megítélni: Élvezeti érték (ízlelési minőség) Ez a minőségi szempont alapvető fontosságú a fogyasztók részére. Tartalmaz mindent, amit megítélhetünk érzékszerveink által, a megjelenést, az illatot, az ízt, a konzisztenciát és a hőmérsékletet. Példa: a színe és az íze fedi-e várakozásainkat? Szaga kellemes és étvágygerjesztő-e? Íze természetes, vagy mesterséges? Egészségi érték (táplálkozási pszichológiai minőség) Ezt a minőségi szempontot az értéket növelő alkotórészek (tápanyagok, energiatartalom, egészséges elemek) összessége határozza meg. Mindazonáltal az értéket csökkentő elemek (idegen anyagok, mérgező anyagok) is jelentős szerepet játszanak. Más kritériumok a könnyű emészthetőség és a tolerancia. Példa: milyen tápanyagok vannak joghurtunkban? Vannak-e benne tejsavbaktériumok, amelyek hasznosak a belekre és az immunrendszerünkre. Joghurtunk szegény-e koleszterolban?

32



Alkalmassági érték (a fogyasztók számára való hasznosság) Ez olyan kritériumokat tartalmaz, mint a megfelelőség bizonyos alkalmazásokhoz, a tartósság, az ár, a vásárlásnál, elkészítésnél, elfogyasztásnál töltött idő. Példa: elég szilárd vajon a pohár, hogy más termékek ne lapítsák össze a bevásárló kosárban? Milyen sokáig tárolható hűtőszekrényben? Mibe kerül? Pszichológiai érték Ez a szempont egyéni kritériumokra és szükségletekre épül, mint a termék elfogyasztásával járó élvezet, elképzelések, vélemények és elvárások, annak az érzése, hogy elismernek bennünket. Példa: ez az a fajta, amelyről a hirdetésben azt állították, hogy különlegesen jó? Az eper íze vajon ugyanaz, mint a nagymámtól kapott eledelben volt, ami nekem a kellemes étel érzését jelenti? Ökológiai érték A különböző termesztési és termelési formákban előállított termékek egyúttal a természettel való kompatibilitásukban is különböznek. Példa: milyen mértékig veszik figyelembe a környezeti szempontokat a joghurt termelése során? Mekkora távolságra kell fuvarozni az összetevőket és magát a terméket? Az összetevőket vajon biológiai módon állították elő? Mi a helyzet a csomagolás környezet-kompatibilitásával? Szociokulturális érték Bizonyos termékeknek az ilyen típusú értékét a társadalomban élők egyéni fogyasztási szokásai és szempontjai határozzák meg, mint bizonyos termék presztízse, szórakoztató és közösségi értéke. Példa: vajon a light eperjoghurtról mondhatjuk, hogy a mai világban az az ideális falat egy sikeres ember számára? Példakép lehet-e gyermekem számára ennek a terméknek a megvásárlása és elfogyasztása? Gazdasági érték Ezt a termék-értéket a termelő, a feldolgozó, a kereskedő és a fogyasztó határozza meg. Megengedhetem magamnak ezt a joghurtot? Ára vajon megfelelően képzett, ha a belefektetett munka költségeit tekintjük? Kell-e vajon külön pénzt fizetnem a hirdetéséért? Politikai érték Adott termék megvásárlása politikai következményekkel is jár, úgymint a (regionális) mezőgazdaságra, bizonyos országok vagy termelők szegénységére, vagy gazdagságára gyakorolt hatás. Példa: e termék megvásárlásával támogatom a regionális mezőgazdaságot, vagy az élelmiszer-többletek megsemmisítését? Hozzájárulok-e a harmadik világ elszegényedéséhez?


33


34


3 rész Toolbox

3. rész Toolbox Ez a rész 25 módszert ill. megközelítést tartalmaz, amelyek alkalmazhatók a tanfolyamokon. Ezen túlmenően gyakorlati tanácsokkal is szolgál, hogyan legyünk a táplálkozási műveltség részesei. A kiválasztott módszerek egyszerű gondolatokkal indítanak a kezdetekben, és bonyolultabb javaslatokat tartalmaznak a tanfolyami egységeknél. Sokfajta változatban alkalmazhatóak. A legtöbbjük alkalmazható képesítést adó tanfolyamokon és személyiségfejlesztő tréningeken is esetleges kis változtatásokkal. Közülük számos alkalmazható az egyéni és a csoportos tanácsadásnál. A toolbox három esettanulmányt is tartalmaz azon tanfolyamok leírásával, ahol ezt a „toolboxot” alkalmazták, továbbá tartalmazza a trénerek (tanfolyamvezetők) és a. résztvevők visszajelzéseit.


35

3 rész Toolbox

Gyakorlati tanácsok trénerek és tanácsadók számára Az előkészületek •

Mit jelent önnek személyesen az élelmiszer? Milyen értékeket követ Ön az élelmiszerek kiválasztásakor? Érdemes ezt a tanfolyam előtt végiggondolni, csak hogy tisztában legyünk saját hatótényezőinkkel és gondolatainkkal. Ha ezt megtettük, kevesebb nehézség árán leszünk képesek megérteni a résztvevők különféle hozzáállását.

•

Érdemes lehet előre végiggondolni a csoport összetételét különböző szempontok szerint, úgymint nemek, társadalmi háttér, neveltetés, a táplálkozás fontossága, fedezhetősége stb. Hivatkozunk itt a táplálkozás 2. részben tárgyalt kulturális és társadalmi dimenzióira.

•

A táplálkozással, neveltetésből következő célokkal és a táplálkozás-műveltséggel kapcsolatos egyedi megközelítésekkel kapcsolatos háttér-információkra vonatkozóan ld. E kézikönyv 1. és 2. részeit.

•

Tartsuk szem előtt, hogy a táplálkozás-műveltségnek az első részben meghatározott neveltetéssel kapcsolatos céljait modellként kell felfogni. Alig valaki lesz képes arra, hogy teljesen megfeleljen az említett kívánalmaknak. Ez a valóságtól elrugaszkodott lenne és egyáltalán nincs is rá szükség. Ám mindenki tehet legalább néhány kis lépést az ügy érdekében és éppen ez a cél!

•

A táplálkozás sokrétegű témakör, és akkor „ragadhatjuk” meg, hogy ha minden szóba jövő érzékünket figyelembe vesszük. A különböző anyagok, pl. az étel képének a felhasználása éppen olyan fontos, mint a tapasztalatok és a tevékenység, azaz a kóstolás, az étel, a szakácskönyv vagy az esettanulmányok elkészítése.

•

Kísérelje meg azt, hogy alkalmazza a tárgyhoz az alapvető körülményeket. Részletesebb leírásért forduljon az alább következő „Wellness, mint a szemináriumi gyakorlat része” c. ellenőrző listához.

A belső hozzáállás

36

•

Úgy tekintsen önmagára, mint résztvevőre és moderátorra.

•

A táplálkozásra vonatkozó kritikai megjegyzések értelmesek. A kulturális pesszimizmus nem.

•

Tartsa szem előtt: a cél az, hogy segítséget nyújtsunk az embereknek abban, hogy rendezzék a saját számukra napi élelmiszer-fogyasztásukat és növeljük önbizalmukat.

•

Dolgozzék erőforrás-orientált módon, azaz igyekezzék kapcsolatba kerülni a résztvevők tudásával, tapasztalataival és képességeivel. Hozza felszínre ezeket az erőforrásokat a résztvevőkkel együtt!

•

A különböző étkezési szokások kezelésekor a kíváncsiság, a kölcsönös tolerancia és a tisztelet hasznos és elfogadható.

•

A Sokféleség kezelésének követelményeiből adódó különbségeket úgy kell felfogni, mint erőforrásokat. Mindenki hozzáteheti a magáét, az emberek képesek tanulni egymástól, mivel igen változatos módon nyithatunk új távlatokat. Támogassuk a résztvevőket abban, hogy észrevegyék a táplálkozás iránti különböző megközelítéseket azzal, hogy elismerjük értékeiket és szélesebbre tárjuk a számukra átlátható tevékenységi területeket.

•

Figyelem! Nemi csapda! Különösképpen az evéssel kapcsolatban gyakran találkozhatunk nem egy esetben rejtett nemekre jellemző sztereotípiákkal és klisékkel. Ezzel kapcsolatos tanácsokért forduljon a később tárgyalandó nemeket figyelembe vevő tanfolyam-tervezésről szóló fejezethez.

•

Az evés igencsak személyes témakör. Ez az oka annak, hogy alapvető a körültekintő bevezetés. Nyugodtan hangsúlyozzuk, hogy teljes mértékben rendjén való, ha valamely résztvevő esetleg ki akarja magát vonni egyik vagy másik gyakorlatból annak a szellemnek megfelelően, hogy ezzel is biztosítsuk: az emberek önkéntesen vesznek részt a szemináriumon.. www.food-literac y.org

3 rész Toolbox

Ellenőrző lista: a wellness, mint a szemináriumi gyakorlat része Amikor a táplálkozási műveltség a figyelem középpontjába kerül, akkor a környezetet adaptálni kell hozzá. A holisztikus megközelítésre alapozva a szemináriumon a következő szempontokat kell figyelembe venni: •

A költségvetés keretein belül a tanfolyam kezdetén egy szerény reggeli vagy rövid falatozás a nap üdítő és szociális megkezdését jelentheti

•

Mindig álljon a résztvevők rendelkezésére víz, mivel a vízivás fitté, jó kedélyűvé varázsol és emeli a termelékenységet

•

Tartsunk rendszeres időközönként szünetet, amely elég hosszú, hogy a résztvevők bekapjanak egy falatot. Ez emeli a pihenés hatékonyságát és növeli és megértési képességet

•

Ha lehetséges, készítsünk a környéken található éttermekről egy vonzó ajánlást. Ízletes és emészthető, könnyű és frissen készített ételek könnyebbé teszik a szeminárium délutáni folytatását.

•

Könnyű és egyszerű tornagyakorlatok időről időre magasan tartják a motivációt és az összpontosítást

•

Élelmiszerekről és táplálkozásról szóló könyvekkel, folyóiratokkal, brosúrákkal továbbfokozható a tanulási kedv és a tapasztalatszerzés.

A szeminárium megtervezése tekintettel a nemekre A „nem” szóval azokat a szerepeket jelöljük, amelyeket a különböző nemű szereplők betöltenek a társadalmon belül ideértve azokat az elvárásokat, amelyeket a közösség a nőkkel és a férfiakkal szemben állít. E szerepek változhatnak az idők folyamán, valamint a különböző kultúrákban ill. az egyes kultúrákon belül is. A „Gender Mainstreaming’’ azt jelenti, hogy figyelembe vesszük és tudatosítjuk azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyek a férfiak és nők között az élet minden területén fennállnak, midőn terveket készítenek vagy döntéseket hoznak. Minden figyelembevett tevékenységet megvizsgálunk a lehetséges nem-függő hatások szerint és oly módon rendezzük ezeket, hogy hozzájáruljanak a nők és férfiak egyforma kezeléséhez. E megközelítés igen jelentősnek mondható minden tanfolyamnál, mivel egyre inkább megkövetelik új intézmények, mint pl. a munkaerő-piaci nyilvántartás, alapításakor. Ha élelmezésről beszélünk, különösen sokszor találkozunk nemekre jellemző tulajdonságokkal (pl. a nők csokoládét, a férfiak húst esznek szívesebben) és megkülönböztető, nemekre jellemző, szerepkiosztásokkal (pl. még mindig főként a nők azok, akik odahaza elkészítik az ennivalót). Mindkét jelenséget figyelembe kell venni a tanfolyamokon és tanácsadásokon. Gyakorlatilag fel kell tárnunk a nők és a férfiak között fennálló különbségeket és rá kell kérdezni ezek okaira. A cél az, hogy meghaladjuk a nem-függő szerep kiosztásokat. •

Legyünk figyelemmel azokra a megfogalmazásokra az előadási jegyzetekben és kiosztandó szemináriumi anyagokban, amelyek érzékenyen érinthetik a nemi különbségeket. A férfiak és nők számára ill. róluk megfogalmazott szövegektől elvárható, hogy kifejezetten mindkét nemhez forduljanak. Nem elégséges az, hogy egyszerűen megemlítjük, ide a nők is „beletartoznak”, amikor férfi-formákat használunk. Sokféle útja van annak, hogy fair módon fejezzük ki a nemeket. Fontos, hogy észrevehetően mindkét nemről szó legyen, vagy hogy semleges megfogalmazásokat használjunk. Ezen túlmenően az is alapvető, hogy egyenlő mértékben vegyük figyelembe a női és férfi lehetőségeket a példákban. (A magyar nyelv ebből a szempontból szerencsés: sokkal kevesebbszer találkozunk nemre utaló megkülönböztetéssel a nyelv használatakor – a ford.)


37

3 rész Toolbox

•

Figyeljünk arra a módra, ahogyan a nőket és férfiakat leírjuk a tárgyalt esetekben, összehasonlításoknál, feladatoknál stb. Kérdőjelezzük meg, sőt inkább kerüljük el a sztereotípiákat és kliséket.

Mit tehetünk, ha ilyen szerepekkel, sztereotípiákkal, klisékkel találkozunk szemináriumainkon? A következő ajánlások veendők figyelembe: •

Hozzunk elő egy átmeneti, „meta-” tárgykört, és kérjük ki az egész csoport véleményét. Pl. „hogyan képes ön kezelni ezt a jelenséget szakmai életében, szomszédságában, tekintettel barátaira, egészségére…”

•

Állítsunk föl egy megfigyelői szerepet. Kis csoportokban ez alkalmas lehet a női és férfi viselkedés ábrázolására és később arra, hogy reagáljunk a megfigyelésekre magasabb szinten a plénum előtt

•

Megjegyzéseinket úgy adjuk elő, mint a csoport instruktoréit, vegyük tudomásul a résztvevők közléseit az anyag felfogásáról függetlenül az előre meghatározott szerepektől, kliséktől, sztereotípiáktól.

A táplálkozással és nemekkel kapcsolatos további részletekért forduljunk „A modern élet mindennapi táplálkozása” és a táplálkozás kulturális dimenziója tárgyú fejezetekhez.

38


3 rész Toolbox

Milyen nevelési célokhoz milyen módszerek tartoznak? 1. cél: A személy napi étkezését önmaga által meghatározott módon szervezi Ez azt jelenti, hogy •

tudatában van táplálkozási viselkedésének és megérti, hogy ez kapcsolatban van életrajza alakulásával,

•

tud az étkezési szokások társadalmi, kulturális és történelmi hatásairól és megérti az ezzel kapcsolatos jelenségeket,

•

elégséges táplálkozással és élelmiszerekkel kapcsolatos tudásról tesz tanúbizonyságot, hogy kritikusan állhasson a médiában megjelenő és szakértők által tett megállapításokhoz,

•

ismeri táplálkozással kapcsolatos szükségleteit, és

•

képes táplálkozását úgy szervezni, hogy annak jó hatása legyen rá.

E célok elérése érdekében a következő módszereket ill. gyakorlatokat használjuk:

1

5

9

11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 25

2. cél: A személy napi táplálkozását felelős módon szervezi Ez azt jelenti, hogy •

megérti a táplálkozás hatását egészségi állapotára, a környezetre és társadalomra és érti a megfelelő összefüggéseket is,

•

tud az élelmiszertermelésről, -feldolgozásról, -szállításról és -terítésről,

•

tájékozódott az élelmiszer összetételéről és képes minőségéről dönteni,

•

képes a megfelelő termékek kiválasztására anyagi lehetőségeinek a keretein belül,

•

döntéseit a minőségre figyelemmel hozza és hatékonyan fejleszti életstílusát.


4

6

9

10 11 12 13 15 16 17 18 20 21 22

3. cél: A személy napi táplálkozását élvezetes módon szervezi Ez azt jelenti, hogy •

képes érezni, hogy mi a jó és mi jelent számára személyes örömöt,

•

tudatában van annak, hogy valamennyi érzék tudatos használata és az ízekkel kapcsolatos különböző tapasztalat az élvezet állapotát jelenti,

•

megbecsüli azt a tényt, hogy a főzés és étkezés a mindennapi élet gazdagításának egyik tényezője,

•

az élelmiszerrel való foglalkozásra úgy tekint, mint az emberi kultúra részére,

•

nyitott más kulináris kultúrákra


1

2

3

5

6

7

8

9

10 13 15 16 18


19 20 23 39

24

3 rész Toolbox

Kiválasztott módszerek: 1 „Kezdeti kérdések” Tanulási célok: •

Tegyük tudatossá és fejezzük ki a személy ételek, élelmiszerek és a táplálkozás iránt tanúsított attitűdjét.

•

Teremtsünk oldott légkört és váltsunk ki érzelmeket..

•

Vegyük észre és értékeljük a megközelítések és preferenciák sokféleségét

Leírás: A csoportvezető az alább felsoroltak közül feltesz egy-két kérdést a résztvevőknek. A kérdések feltehetők a teljes plénum előtt vagy kis csoportokban, és egyénenként válaszolandók meg. Kis csoportokban is lehet velük foglalkozni, mielőtt az egész csoport megvitatja. Ha a társaság első ízben kerül össze, az egyes személyek neve, szakmai háttere, a tanfolyam elvégzésének célja kérdéseit megfelelőképpen integrálni kell az alábbiakba: •

Milyen jellegű élelmiszer van önhöz a legközelebb? Ezeknek milyen hasznos hatása van Önre?

•

Milyen jellegű élelmiszer váltja ki Önben a kellemes lét érzését?

•

Melyik a kedvenc étele?

•

Kóstolt már bio-élelmiszert? Ha igen, hogyan hatott Önre?

•

Mit evett tegnap? Hogy érezte magát az étkezés után?

•

A „Hogy van ma?” tevékenység reggelenként alkalmas e kérdések föltételére

•

Ízlett-e az étkezés egy alapvetően sikeres munkanapon?

•

Mi a tapasztalata az élelmiszerről a hivatalos kiküldetéseken?

•

Milyen a mai hangulata, az érzelmi jelző.

•

Ha ital lennék, mit választanék jelenlegi állapotom kifejezésére? Pl. igen valószínű: szénsavas ásványvízként, csapvízként, frissen facsart narancsléként stb. érzem magam.

•

Ha egy étel lennék, mit választanék jelenlegi érzéseim kifejezésére? Pl. kiolvasztott spenótnak, pirított krumplinak vagy olasz tésztának stb. érzem magam.

•

Ha étel lennék, mit választanék jelenlegi érzéseim kifejezésére? Pl. kukacos almának, savanyú uborkának vagy felvert tojásfehérjének érzem magam.

Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: Nincs követelmény Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő, ennél nagyobb csoportok részére jobb, ha kisebb alcsoportokban dolgoznak Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: teljes plénum, kiscsoportok Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi és életúttal kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek

40


3 rész Toolbox

2 „Répa pantomim“ Tanulási célok: •

Tegyük tudatossá és fejezzük ki a személy hozzáállását adott fogásokhoz, az élelmiszerekhez és a táplálkozáshoz általában.

•

Vegyük észre a csoportban meglévő megközelítések és képzetek sokféleségét.

•

Hozzunk létre ellazult atmoszférát és keltsük föl az érzelmeket.

Leírás: Az élelem elkészítésével kapcsolatos különböző kifejezések, úgymint répahámozás, sajtszeletelés, tojásfehérje felverése, kelt tészta gyúrása stb. egy-egy kis kártyán szerepelnek. A gyakorlat során minden résztvevő húz egy kártyát és anélkül, hogy megmutatná, megpróbálja azt eljátszani a csoport előtt. A csoport többi résztvevőjétől azt várjuk, hogy kitalálja a tevékenységet. Addig játszunk, amíg mindenki elmutogatott valamit. Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: az egyes tevékenységek leírását tartalmazó kártyák Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő, ennél nagyobb csoportok részére jobb, ha kisebb alcsoportokban dolgoznak Időtartam: kb. 2o perc


41

3 rész Toolbox

3 „A táplálkozással kapcsolatos képzetek és szóbeszédek” Tanulási célok: •

Ismerjük föl és fejezzük ki az egyén saját viszonyulását a fogásokhoz, az élelemhez és általában a táplálkozáshoz.

•

Tegyük nyilvánvalóvá a csoport tagjai megközelítéseinek, preferenciáink sokféleségét.

Leírás: Az ételekről, élelemről vagy étkező emberekről készült képeket és/vagy a táplálkozásra vonatkozó közmondásokat, idézeteket és megállapításokat tartalmazó kártyákat rendelkezésére bocsátjuk a körben ülő társaságnak. Ezután a résztvevők úgy mutatkoznak be a társaságnak, hogy kiválasztanak egy képet vagy kártyát, és elmagyarázzák, hogy az számukra miért vonzó vagy taszító.

Változat: A képeket és kártyákat helyettesítheti egy nagy kosár megtöltve valódi élelmiszerrel. Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: képek (pl. képeslapokból kivágva), mondások, megállapítások (pl. evéstől jön meg az étvágy vagy a teljes kiőrlésű egészséges stb.) Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő, ennél nagyobb csoportok részére a bevezető tevékenységeket jobb, ha kisebb alcsoportokban végezzük Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: teljes plénum Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi és életúttal kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek

42


3 rész Toolbox

4 „Milyen étel vagyok?“ Tanulási célok: •

Ismerjük meg egymást, aktivizáljuk a csoportot, bevezetés a tárgykörbe

Leírás: A résztvevő hátára rögzítjük egy étel nevét. Ezt ki kell neki találnia úgy, hogy kérdéseket tesz fel a többieknek. Pl.: Iható vagyok? Édes vagyok? Importálni kell engem? stb.

1. változat: Ételek helyett a papírra fogások, híres éttermek vagy szakácsok nevét is írhatjuk.

2. változat: A hasonló ételeket vagy italokat viselő résztvevők alcsoportokat alkotnak (pl. különböző fajta zöldségek, tejtermékek vagy italok, ázsiai, gyorséttermi, vagy tájjellegű ételek stb.) Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: papír, amire az ételeket írjuk, ragasztószalag Csoporttagok száma: legfeljebb 1o résztvevő Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: teljes plénum, Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi dimenzióiról szóló fejezetek


43

3 rész Toolbox

5 „Kulináris célú poszter” Tanulási célok: •

Segítségével megismerjük és kifejezzük az egyes résztvevők viszonyulását a fogásokhoz, az ételekhez és általában a táplálkozáshoz.

•

Rájövünk, milyen sokfélék ezek minden egyes csoporton belül.

Leírás: A résztvevők a kulináris célú posztert egyenként vagy két-három fős csoportokban töltik ki. A kérdéseket előre meghatározták minden poszter-csoport számára. A résztvevőktől megkérdezhetjük nevüket, korukat, cipőméretüket, kedvenc ételüket stb., vagy más kulináris vonzalmukat vagy taszításaikat (azaz mit szeretnek nagyon, illetve utálnak). Az eredményeket vissza lehet igazolni: kulináris kiállításként bemutatni az egész csoport számára. Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: Flip chart, papír és toll Csoporttagok száma: legfeljebb 9 résztvevő az egyéni tevékenységekhez, legalább l0 a kiscsoportos foglalkozásokhoz Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: egyéni és kiscsoportos Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi valamint az életúttal is kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek

44


3 rész Toolbox

6 „Kóstolás: jó ízed van? Tanulási célok: •

Az ételek értékelése érzékszervi úton.

•

Az ízek örömének a felfedezése.

•

Az apró ízkülönbségek megismerése.

•

Ébredjünk tudatára annak, hogy állandóan a szemünkkel is eszünk, de megvan annak is a kockázata, hogy becsapjon bennünket az étel látványa.

Leírás: A résztvevők megízlelik és értékelik az ételt a leírt utasításoknak megfelelően (kóstolási protokoll.). A kóstolási szünetekben kiöblítik szájukat vízzel, hogy semlegesítsék az aktuális ízeket. A kóstolás után a résztvevők beszámolnak a csoport tagjainak és megvitatják ízlelési tapasztalataikat. A kóstolási protokoll lehetséges kérdései: Élvezte a kóstolást? Mely ízek voltak a legfigyelemreméltóbbak? Mi ízlett leginkább és miért?

Változatok: Hagyományos ízlelés: különböző becsomagolatlan minták megkóstolása, pl. három különböző eper joghurt, vagy három fajta alma, tej, vagy kenyér, stb. Felhasznált anyagok: a minták kistányérokon vagy kis poharakban, kanalakon, késeken vannak, értékelő lapok, tollak, az íz semlegesítésére poharak és víz áll rendelkezésre. Vak kóstolás: a résztvevőket kettes csoportokba osztjuk. Amikor sorra kerülnek, bekötött szemmel ki kell találniuk, hogy a párjuk mivel eteti meg őket. Felhasznált anyagok: két mintakészlet, mindegyikben öt-öt minta. Pl. az egyik mintakészletbe kis darab almákat, sült krumplikat, rágcsálnivalókat, sárgarépákat teszünk, a másik minta kis darab főtt sütőtököket, paradicsomot, vagy uborkát, ízletes kekszeket, sertéskolbász-darabokat, és olívabogyót tartalmaz. Kanalak, tányérok, szemeltakaró álarcok, ha lehetséges, orr-csipeszek, értékelő lapok, tollak, az íz semlegesítésére poharak és víz áll rendelkezésre. Fontos: ha vak-ízlelést tervezünk, bizonyosodjunk meg arról, hogy a résztvevők nem szenvednek ételallergiában, vagy bármilyen olyan betegségben, amiben valamilyen élelmiszer veszélyes lehet. Háromszögletű ízlelés –- ínyencek részére: három mintát készítünk elő, amelyek közül kettőnek azonos az eredete. A résztvevőknek először ezt a két mintát kell megtalálni, majd értékelniük kell a különböző mintákat az ízlelés alapján, kitöltve a kóstolási jegyzőkönyvet és választ adva a következő kérdésekre: Melyik mintának jobb az íze? Melyik tűnik bioterméknek? stb. Felhasznált anyagok: minták -- pl. két bio Starking alma és egy hagyományos, vagy két hagyományos és egy bio-sárgarépa stb. A minták kistányérokon vagy kis poharakban, kanalakon, késeken vannak, értékelő lapok, tollak, az íz semlegesítésére poharak és víz áll rendelkezésre. Tréning fázis: bevezetés Csoporttagok száma: legfeljebb 3o résztvevő Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Időtartam: legalább 3o perc, az ízlelési variánsok számától függően Elrendezés: egyének vagy kiscsoportok Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás fiziológiai, társadalmi és egyéni dimenzióiról szóló fejezetek


45

3 rész Toolbox

7 „Füllel való étkezés” Tanulási célok: •

Az egyéni érzékek hatékony használati képességének javítása, hogy az élelmet különböző módokon vegyük tudomásul.

Leírás: Kicsi, filmkazetta-szerű nem átlátszó tartókba kevés élelmiszert teszünk, pl. lisztet, babot, lencsét, kukoricát, diót, sót stb., majd minden résztvevő megkísérli kitalálni a titkos tartalmat. Egy kör találgatás után a rejtvényt a tokok felnyitásával megoldjuk. Ezután röviden megtárgyaljuk a gyakorlatot irányított kérdések segítségével, pl.: Mit éreztél, amíg hallgattad a zörejt?; Könnyű volt-e kitalálni a tartók tartalmát?; Próbáltad-e valaha, hogy egy ételt ennyire figyelmesen hallgass?; Mire emlékeztettek téged a zörejek?

Változat: Egy résztvevőnek bekötjük a szemét és megkérjük, találja ki, milyen étel ad olyan hangot, amelyet a többiek utánoznak, pl. ropogós kenyér eltörése, vízöntés egy pohárba, harapás egy almába, diótörés, egy répadarab letörése, leves-kanalazás, folyadék vagy tojás kevergetése habverővel stb. Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: legalább hat, filmkazetta-szerű nem átlátszó tartó, megtöltve különböző fajta kevés élelmiszerrel Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Időtartam: kb. 3o perc Elrendezés: csoportmunka

46


3 rész Toolbox

8 „Szag: találd ki, mi az?” Tanulási célok: •

Az egyéni érzékek hatékony használati képességének javítása azzal a céllal, hogy az élelmet különböző módokon vegyük tudomásul

Leírás: A résztvevők megszagolják a nem átlátszó, különböző szagú poharakat és igyekeznek kitalálni, milyen élelem vagy fűszer van bennük. Ezután röviden megtárgyaljuk a gyakorlatot a következő típusú kérdések segítségével, pl.: Mit éreztél, amíg szagoltál?; Könnyű volt-e kitalálni a poharak tartalmát?; Mire emlékeztettek téged a szagok? Tréning fázis: bevezetés, ismerkedés Anyag: l0 – l5 átlátszatlan pohár, bennük különböző szagú ételek vagy fűszerek, pl. kávé, kókuszreszelék, vanília, bors, curry, kakaó, citromhéj, mogyoró stb. Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő, ennél nagyobb csoportok részére jobb, ha kisebb alcsoportokban dolgoznak Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: egyének vagy kiscsoportok Javaslat: hasonlítsuk össze a (7) alatt tárgyalt füllel való étkezéssel


47

3 rész Toolbox

9 „Forgalmi lámpa visszacsatolás” Tanulási célok: •

Aktiválás és bemelegítés olyan kérdések felvetésével, amelyek az élelmiszer elméleti és gyakorlati ismeretére vonatkoznak. A cél egyszerűen a szórakoztatás, vagy pedig az, hogy ezzel vezessük be más, a tárgyhoz tartozó tevékenységek végzését.

Leírás: Minden résztvevő három, piros, sárga és zöld színű kártyát tart a kezében. Az instruktor felolvassa a kérdéseket és különböző válaszokat ad meg. A résztvevő a zöld kártyát mutatja föl egyetértés esetén, a pirosat elutasítás esetén, és a sárgát, ha bizonytalan a válaszban. Hogy még szórakoztatóbbá tegyük a játékot, arra kérjük a résztvevőket, hogy a lehető leggyorsabban válaszoljanak. Miután befejeződik ez a tevékenység, az instruktor megadja a helyes válaszokat, ami a tárggyal kapcsolatos élénk és (remélhetőleg értékes) vitába torkollhat. Lehetséges kérdések: a nemi különbözőségekre való ráhangolás A következő ételek férfiakra, vagy nőkre jellemzőek-e inkább? Egy hússzelet? Zöldségek? Fehérbor? Csokoládé? Sült hús? Halszeletek? Olasz paradicsomos tészta? Vörösbor? Brokkoli felfújt? Szusi? Megoldás: minden fenti étel egyformán jellemző mindkét nemre. Az egyéni választásokat kulturális és/vagy társadalmi hatásokra hozzuk meg.. Lehetséges kérdések: konyhai szakértő bemelegítése A következő, frissen elkészített ételek közül melyek szolgálandók föl 3o percen belül? Olasz sajtos tészta? Sült csirke? Görög saláta? Főtt burgonya zöldséges tejszínes mártással?

Sárgabarack torta Zöldségek? Wokban készült fogások? Palacsinta

Burgonya fánk? Roston sült marhaszelet? Tejes turmix? Cukkini krémleves?

A résztvevők itt nem különböző színű kártyákkal válaszolnak, hanem úgy, hogy helyüket változtatják a szobában. Egyetértés esetén a szoba bizonyos sarkába mennek, elutasítás esetén pedig éppen a szemben lévőbe. Ha bizonytalanok maradnak, középen maradnak.

A nemekre jellemző bemelegítő kérdésekre egy változat: A felsorolt ételek közül melyikről gondolja, hogy a nők, vagy a férfiak körében népszerűbbek? (figyelem: a nemekkel kapcsolatos témák gyakran élénk és ellentmondásos vitát váltanak ki. Ld. még a nemekre orientált tanfolyamtervezéssel kapcsolatos fejezetet) Tréning fázis: törzsanyag/bemelegítés Anyag: piros, sárga, zöld kártya minden résztvevő számára Csoporttagok száma: nincs korlát Időtartam: kb. l5 perc Elrendezés: csoportok Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális dimenziójáról

48


3 rész Toolbox

10 „Táplálkozási kvíz” Tanulási célok: •

A táplálkozásról és az élelemről való tudásszerzés,

•

A csoport aktivizálása verseny,

•

Gyors válaszok,

•

Csapat alakítás útján

Leírás: A tanfolyami csoportot két kisebb csoportra osztjuk (pl. férfiak – nők). Mindkét csoport szóvivőt választ, majd a verseny elkezdődik. Az a csoport, amelyik gyorsabban tudja a választ, ezt egyrészt jól látható módon jelzéssel mutatja, másrészt megadja a választ. A csoport kap egy diót (sic! - a ford.), ha helyes a válasz, ha nem, a másik csoportnak van meg esélye a dióra helyes válasz esetén. Lehetséges kérdések: •

A táplálkozási egyesülések és a rákos betegeket segítő szervezetek arra hívják föl az emberek figyelmét, hogy fogyasszanak „ötöt egy napon”. Vajon miből? Legyen öt étkezésünk, együnk öt diót, vagy együnk ötször gyümölcsöt és zöldséget? A legutolsó a helyes válasz.

•

Mennyi tejszínre van szükség egy kg vaj elkészítéséhez? Öt, tíz vagy húsz literre? Megint az utóbbi a helyes válasz.

•

Tudta, hogy lo deka tejcsokoládéban van annyi kalória, mint öt almában? Mit gondol, 2o percnyi, 2 órányi vagy 2o órányi kerékpározással képes megemészteni ezt a lo deka csokit? A helyes válasz a középső.

•

A hüvelyeseket (borsó, bab, lencse) egyes nyugati kultúrákban időnként a mezők húsának nevezik. Mit gondol miért? Vajon azért, mert magas a vitamin-, a protein- vagy a rosttartalmuk? A válasz a magas proteintartalom. Ha arányokban számolunk, kb. 2o %-nyi hüvelyesben van annyi protein, amennyi a húsban vagy a halban.

•

A narancsültetvényeket öntözni kell. Mennyi víz szükséges 1 liter tiszta narancslé előállításához? Tíz, száz vagy ezer liter? l000 liter a helyes válasz.

•

Az élelmiszerek szállítása nagy mennyiségű energiát igényel. Ha Új-Zélandról, azaz kb. 2o.ooo kilométerről 1 kiló kivit Európába akarunk hozni, hány kiló helyi gyümölcs l00 kilométerre való fuvarozásának az energiaszükségletét emészti föl? 68 kiló, 68o kiló, vagy 6.800 kiló? Helyes válasz az utolsó: 6.800 kiló!

•

Egy liter limonádéban vajon mennyi cukor van elrejtve? 17 db, 37 db vagy 7o db kockacukor? 37 darab a helyes válasz.

Tréning fázis: törzsanyag/bemelegítés Anyag: teli táska dió, diótörő Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Időtartam: kb. 30 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: csoporttevékenység Időtartam: kb. 45 perc


49

3 rész Toolbox

11 „Mennyiségbecslés“ Tanulási célok: •

Annak a tudatosítása, hogy a méret hatással van arra, hogy az emberek mekkorára becslik a tartalmat, és ez hatással van fogyasztással kapcsolatos viselkedésükre.

Leírás: Négy, különböző átmérőjű pohárban vagy csészében van egyenként másfél deciliter gyümölcsjoghurt. A résztvevőknek azt kell megállapítani, hogy ezek közül melyik kiszerelés szolgál desszertként vagy „harapnivalóként”. Választásuk után szembesítjük őket azzal a ténnyel, mely szerint mindegyikben ugyanannyi volt. Ez élénk vitát eredményezhet a résztvevők között. Érdemes megemlíteni ennek kapcsán, hogy az embereket befolyásolja az ételek csomagolásának a mérete. Minél nagyobb a csomagolás, a fogyasztóban annál inkább felébred a vágy, hogy többet egyen. Demonstrációs céllal különböző méretű joghurtok csomagolásának bemutatása segíthet a vita továbbvitelében. Tréning fázis: törzsanyag/bemelegítés Anyag: négy, különböző átmérőjű pohár vagy csésze, különböző tömegű gyümölcsjoghurtok Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Elrendezés: teljes plénum, egyéni Időtartam: kb. 15 perc Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás gazdasági és politikai dimenzióiról szóló fejezetek

50


3 rész Toolbox

12 „A hirdetések hatása” Tanulási célok: •

A hirdetések hatékonyságának és szimbolikus értékeinek, valamint az emberek fogékonyságának a tudomásulvétele és elemzése.

•

Az egyén fogyasztási erejének a tudatosítása és a személyes, az élelem minőségét figyelembevevő kritériumok kidolgozása.

Leírás: A résztvevők folyóirat-hirdetéseket kapnak kézhez, anélkül, hogy a termékről bármilyen információjuk lenne. A csoportot arra kérjük, vonjanak le következtetéseket a képekről, színekről stb. Vajon milyen célcsoportot céloz meg a hirdetés, milyen érzelmeket és vágyakat kíván felkelteni látványuk és vajon milyen termék pl. sajt, édesség, ital, kolbász stb. hirdetését tartották a kezükben. Ez a tevékenység alkalmas arra, hogy élénk vitát váltson ki a hirdetések hatékonyságáról és az egyéni fogyasztásra való hatásáról. A hirdetések arra törekszenek, hogy befolyásolják hozzáállásunkat és viselkedésünket, - döntéseinket is beleértve - amikor élelmiszert vásárolunk. Használ olyan gondolatokat, képeket, metaforákat, allegóriákat és szimbólumokat, amelyek az emberek többségére hatással vannak.

Javaslat: Számozzuk meg a hirdetéseket a hátoldalukon, és készítsünk róluk felsorolást, hogy elkerüljük a gyakorlat során a zűrzavart. Változat: Csoportosan összesítsük az élelmiszerekkel kapcsolatos egyéni kritériumokat egy poszteren Tréning fázis: törzsanyag/bemelegítés Anyag: mintegy 2o élelmiszer-hirdetés - pl. folyóiratokból kiollózva – a termék megjelölése nélkül. Poszter-lap, írószerek Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Időtartam: kb. 30 perc Elrendezés: csoportmunka Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás politikai és gazdasági dimenzióiról szóló fejezetek


51

3 rész Toolbox

13 „Táplálkozási napló” Tanulási célok: •

Az egyén étkezési szokásainak a megfigyelése tekintettel az egészségre és a kellemes közérzetre, valamint az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos döntések egyéni meghatározottságának és sokféleségének a tudomásulvétele.

Leírás: A résztvevőket felkérjük, írják le mindazt, amit ettek, abból a célból, hogy növeljék étkezési magatartásukkal kapcsolatos tudatosságukat, és hogy lehetőséget kapjanak annak megváltoztatására vagy javítására. A naplókat elemezni kell, akár egyénenként akár csoportosan, majd megvitatni. Javaslatok kérdésekre: •

Könnyű volt a kérdőív kitöltése?

•

Elégedett vagy étkezési szokásaiddal? Miért? Miért nem?

•

Kicsoda vagy micsoda van a legnagyobb hatással a gyomrodra és melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák étkezéseidet? Választásaidat a menza és a közeli ABC bolt, vagy pedig családtagjaid határozzák meg, akik ragaszkodnak bizonyos ételekhez? Avagy kizárólag magad döntesz arról, hogy az általad kedvelt ételeket egyed?

Változatok: Mit ettem tegnap: a résztvevőket felkérjük, hogy foglalják táblázatba (vázlatot ld. alább) mindazt, amit az előző napon ettek és ittak. Táplálkozási napló: a résztvevőket felkérjük, hogy foglalják táblázatba (vázlatot ld. alább) mindazt, amit az elkövetkező három napban fognak enni és inni. Idő-elemzés: adj egy „időtartam” elnevezésű oszlopot ahhoz a táblázathoz, amelybe le kell jegyezned a vársárlással, ételfogyasztással, asztal letakarítással és mosogatással töltött időket, ami lehetővé teszi, hogy valós eredményt rendeljünk az összes táplálkozással kapcsolatos tevékenységhez. Költségvetés-tervezés: adj egy „költségek” elnevezésű oszlopot a táblázathoz, hogy megjelöld egy-egy étkezés valódi vagy becsült költségigényét, így áttekintést szerezhetsz a táplálkozás valós költségigényéről. Itt az a szándék, hogy vita alakuljon ki azokról a javaslatokról, amelyekre alapozható egy egész hetes ízletes és gazdaságos étkezési terv összeállítása. Hogyan készítsünk jegyzeteket: •

Jegyezzük le az összes ételt, italt az étel-kiegészítőkkel együtt, amelyeket magunkhoz vettünk.

•

Jegyezzük fel a fogyasztás idejét.

•

Az étkezések ugyanolyan fontosak, mint a közöttük elfogyasztott rágcsálnivalók.

•

Jegyezzük föl azt is, amikor elhalasztottunk, illetve lemondtunk egy-egy étkezést.

•

Mozgás: készítsünk részletes leírást a nap folyamán végzett mozgás-gyakorlatokról és azok gyakoriságáról. Pl: egy óra séta, félóra könnyű futás, félóra kerékpározás stb.

Hogyan írjuk le az élelmiszert?

52

•

Leírásaidban légy a lehető legpontosabb.

•

Hogyan készült el az étel (grillezett, forralt, gőzölt, sütött stb.)?

•

Lehetőség szerint adjuk meg az ételekhez azok márkaneveit is. www.food-literac y.org

3 rész Toolbox

•

Adjuk meg az édességek leírását. Pl: Rich Tea® kekszek, gyümölcsös sütemény, fánk, mogyorós nápolyi stb.

•

Adjuk meg a sajtok (pl.: Tilsit), a halak (pl. halrudacskák, tonhal), a felvágott (pl.: szalámi, szafaládé) és a húsok (pl. sovány sertés, sült csirke, pulykamell) pontos leírását

•

A mennyiségeket pontosan jelöljük meg (gramm, milliliter, fél liter, púpozott vagy csapott desszert- vagy teás kanál, csirketojás nagyságú burgonya, teniszlabda nagyságú sütemény stb.)

Példa: 2006. január 1o., hétfő Étkezés

Idő

Reggeli

7:00

Étel Mennyiség 2 szelet kenyér (tenyér nagyságú, kb. 1 centi vastag)

Ital

1 teáskanálnyi vaj

1 pohár (2 dl) narancslé

1 teáskanálnyi dzsem

Helyzet Hely Egyedül a konyhaasztaln ál, rádió, reggeli program

Miért pont ezt? Nem tart soká és reggel mindig éhes vagyok

Kávé a napi feladatok megbeszélése közben a munkatársammal

Kedves szokásom

¼ l friss almalé

Irodában

Futtában az asztalsarokban

¼ l ásványvíz

büfében

Napi főétkezés

1 csésze tea (kb. 2 dl) 1 teáskanál méz

2 szelet Edami sajt (30% zst) 2. reggeli

8:30

3 db Rich Tea® keksz

1 csésze kávé, 1 teáskanál cukor 3 leveseskanál tej ¼ liter víz

Tízórai

10:00

1 gyümölcs joghurt (180 g, 3,6% zst) 1 alma

Ebéd

12:30

1 rántott leves 1 adag Lasagna, káposztasaláta

Rágcsa

15:00

1 alma torta (péknél vett)

¼ l víz

Irodában

Kolléga hozta

Újabb rágcsa

16.00

3 szem praliné

¼ l friss almalé

Számítógépes munka közben

frusztráció

S tb.

Tréning fázis: törzsanyag Anyag: kérdőív, ha lehet számítógép, excellel Csoporttagok száma: korlátlan Időtartam: kb. 30 – 4o perces elemzés Elrendezés: egyéni, teljes plénum


53

3 rész Toolbox

14 „Étkezési életrajz” Tanulási célok: •

Reflexiók az ember saját étkezési szokásaira és azokra az eseményekre, körülményekre, amelyek kialakítják. Mások megbecsülésének az elősegítése, sajátságaik, hasonlóságaik felfedezésével.

Leírás: A résztvevők vonalat húznak egy poszterre és ez életútjukat szimbolizálja gyerekkoruktól mostanáig. A következő kérdésekre vonatkozó válaszokon kell gondolkodniuk: •

Melyik étel hatott rám, amikor gyerek voltam?

•

Mely táplálkozási szabályok vannak még most is érvényben, melyek változtak meg, milyen ételt szerettem nagyon?

•

Mennyire határozom meg magam étkezési szokásaimat, és ezek mennyire függenek a külső tényezőktől?

•

Hányszor ettem naponta?

Az eredményeket visszajelezzük az egész csoportnak. E megközelítés biztos bizalmi viszonyt feltételez a csoporttagok között

Változat: Egész életük ábrán való megjelenése alapján a résztvevők foglakoznak életük meghatározó szakaszaival abból a célból, hogy áttekintsék, bizonyos helyzetekben mit és hogyan ettek. Pl. óvodai ünnepségeken, elemi iskolában, házasságkötéskor, lakásavatón, az első gyerek születésekor, keresztelőkor stb. Itt biztosan előjön a kultúrák közötti hasonlóságok és különbözőségek szempontja. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: Flip chart, papír és tollak Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő Időtartam: 90 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: egyéni, előadás a teljes plénum előtt Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen az élelem minőségéről és a táplálkozás lélektani, társadalmi és egyéni dimenzióiról szóló fejezetek

54


3 rész Toolbox

„Szakácskönyvkészítés”

15

Tanulási célok: •

Az egyén táplálkozási szokásainak figyelembevétele, lépések annak a napi rutinba illesztésére, más emberek és kultúrák étkezési szokásai, a csapatmunka képességének a fejlesztése, a tervezési és szervezési képesség fejlesztése, technikai tudás, pl. nyelvek, számítógép-ismeretek szélesítése, elektronikus adatfeldolgozás.

Leírás: A résztvevők megfelelő recepteket gyűjtenek össze egy saját szakácskönyvhöz. Ez szólhat ízletes, gyors, olcsó, családbarát stb. ételekről). Az alapfeltételeknek megfelelően itt különféle változatok lehetségesek. A gyakorlat előtt azt tanácsoljuk a résztvevőknek, hogy beszéljék meg az egyéni étkezési szokásokat és szükségleteket. Ld. „táplálkozási napló”, „étkezési életrajz”. Végül a recepteket vagy a szakácskönyveket bemutatják, megvitatják, sőt akár „piacra is dobhatják” a résztvevők egymás között. A körülmények függvényében lehet a tevékenység nagyra törő (egész szakácskönyv) vagy kis volumenű (egy-két kedves recept).

Változatok: Számítógépes tanfolyamokon: a résztvevők az Interneten keresnek megfelelő recepteket, majd a szövegés képszerkesztővel megtervezik saját szakácskönyvüket PC-jükön, amely kinyomtatható, dokumentumként eltárolható stb. Nyelvtanfolyamokon: recepteket keresünk és válogatunk az adott nyelven. Ha nem áll rendelkezésre számítógép, akkor az adott nyelven megjelent szakácskönyvekből vagy folyóiratokból másolunk. Azokon a tréningeken, ahol különböző kultúrák megismerése a cél, így más nemzetek főzési szokásaival és ételeivel kerülünk bensőséges viszonyba. Személyiségfejlesztő tanfolyamokon: A csoportot arra kérjük, hogy készítsen egy olyan közös szakácskönyvet, amely gondolatban előre meghatározott céllal rendelkezik. Pl. „Nemzetiségösszekovácsoló tanfolyamon: legyünk nyitottak más étkezési kultúrákra, közösségalkotás többféle kultúrából származó résztvevők között. Pl. nemi tréningen: a férfi és női étkezési szokások, preferenciák, szerepek stb. számbavétele. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: számítógép, internet, szakácskönyvek, folyóiratok, esetleg különböző dokumentumok Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Időtartam: egy vagy több tanfolyami nap Elrendezés: teljes plénum, kiscsoportok, egyéni


55

3 rész Toolbox

16 „Egy étel elkészítése” Tanulási célok: •

Az ember egyéni táplálkozási szükségleteinek az elemzése, azok megvalósításához szükséges lépések megállapítása, különböző főzési technikák megtanulása, az érzékek és az érzékelés javítása, egyesek csapatbeli szerepeinek megtapasztalása és véleményezése, a főzés és étkezés megtapasztalása, amennyiben azok a kreatív kifejezés értékelhető tényezői és lehetősége.

Leírás: A résztvevők csoportosan elkészítenek egy egyszerű ételt. A főzési tevékenység megkezdése előtti fázisban eldöntik, hogy mit főzzenek és a szükséges feladatokat (vásárlás, összetevők előkészítése, asztal elállítása, tisztítása, terítés) a csapat tagjai felosztják egymás között. A következő lépés az étel elkészítése. A résztvevőket felkérjük, hogy figyelmesen végezzék munkájukat (az összetevők felvágása, összekeverése stb.), és fogják föl saját érzékelési benyomásaikat (szaglás, érzés…), majd a végén együtt esznek. Természetes, hogy az ételt szépen díszítik és azt így élvezetessé teszik. Étkezés után a csapat feldolgozza az újonnan szerzett élményeket. Ezt a tevékenységet a lehetőségektől és az adott erőforrásoktól függően kisebb vagy nagyobb léptékben is lehet folytatni. Lehetséges a virtuális főzés is. Kioszthatók a szerepek, megvitathatók a feladatok stb. egy üzleti játékhoz hasonlóan.

1. változat: Az összetevőket kijelölik (pl. az évszaknak megfelelő zöldségek), minden rendelkezésre álló nyersanyagot fel kell használni az ételhez.

2. változat: Az étel nem kerülhet bizonyos pénzösszegnél (pl. személyenként egy eurónál) többe. Nagyszámú változat és eltérő utasítások lehetségesek. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: konyhai vagy más vízvételi lehetőség, étel, fogások, asztalterítő, szalvéták, gyertya, virág… Csoporttagok száma: l2 - 15 résztvevő Időtartam: legalább 2 óra a készítendő fogástól függően Elrendezés: csoportmunka

56


3 rész Toolbox

17 „Kirándulás egy élelmiszer-termelőhöz” Tanulási célok: •

Tudásszerzés az élelmiszertermelésről és a szervezőkészség javítása.

Leírás: A résztvevők választanak ki egy élelmiszertermelőt (péket, gazdaságot, kereskedelmi vagy ipari vállalatot) és megbeszélik a kirándulást, ezután összeállítják a kérdéseket, amelyeket majd a helyszínen feltesznek. A kirándulás után a résztvevők megbeszélik és feldolgozzák benyomásaikat és szerzett információikat.

Változat: Ez a megközelítés rámutat a vállalatok igényeire és munkakörülményeire, valamint megmutatja a gyakorlatszerzés lehetőségeit. Ebben az esetben a megfelelő szempontok jelenjenek meg az összeállított kérdésekben is. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: kérdéslista Flip charton vagy kártyákon Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő Időtartam: 6o perces előkészítés a csoport méretének megfelelően Elrendezés: plénum és csoportmunka Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás minőségéről valamint politikai, gazdasági és ökológiai dimenzióiról szóló fejezetek


57

3 rész Toolbox

18 „Az étkezési kultúrák bazára” Tanulási célok: •

Annak a megtanulása, hogyan vegyük észre és becsüljük meg az étkezés iránti különböző érdeklődést és íz preferenciákat, valamint a kultúr-specifikus korrelációkat.

•

A kreativitás elősegítése az ételek élvezete révén. Az érzékelés fejlesztése. Projekt menedzsment, tervezési és szervezési kézségek.

•

Internetkezelés kutatómunkára, táblázatkezelés számításokra.

Leírás: A résztvevők egy csoportja tablókon kiállítja a különböző kultúrák ételeit, míg a másik csoport mozog, sétál a különböző tablók előtt és kérdéseket tesz föl a különböző kultúrákról. Pl.: mit esznek általában reggelire, ebédre, vacsorára? Milyen fogásokat tálalnak különleges alkalmakkor? Ételeik milyen illatokat, ízeket, érzéseket, hangokat keltenek? Különösen javasolt a gyakorlat olyan heterogén csoportokban, ahol a résztvevők különféle kultúrákból származnak.

Változat: rendezvényszervezés A résztvevők megszerveznek egy olyan, a tanfolyam tartalmához illeszkedő eseményt, ahol az élelem és étkezés fontos szerepet játszik. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy megértsük a különböző kultúrákat és étkezési szokásokat, amikor egy-egy kultúrával ételein keresztül találkozunk. Az anyagi lehetőségektől és a rendelkezésre álló időtől függően megvan egy piknik szervezésének is a lehetősége. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: terem, ételek, tányérok, dekoráció, esetleg PC és internet hozzáférés Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő Időtartam: 3o - 6o perc, vagy nagyobb eseményre legalább 2 óra Elrendezés: csoportmunka Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi és életúttal kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek

58


3 rész Toolbox

19 „Pro és kontra klub” Tanulási célok: •

Annak a megtanulása, hogy hogyan fogadjuk és becsüljük meg a különböző megközelítéseket az étkezéssel és ízleléssel kapcsolatban.

•

A meggyőző érvelés gyakorlása és annak a módszernek megtalálása, amely segítségével az egyén megtalálja egyéni, mások befolyása nélkül hozott döntéseit.

•

Annak a készségnek a növelése, hogy hogyan érezhetünk empátiát mások elképzelései iránt, és ily módon saját horizontunk tágítása.

Leírás: A szerepjátékon alapul. A szokatlan evési kedvtelések vagy az elutasítások külön lapra kerülnek. Pl.: „A sült tücsök kivételesen jó ízű.”; „A friss kenyér íze rossz.” Ezután kis csoportokat formálunk és mindegyik húz egy kártyát. A feladat az, hogy a csoport érveket találjon, amelyek eléggé erősek ahhoz, hogy meggyőzzenek másokat és biztosan megállnak az ellentétes véleményekkel szemben. Végül a pro és kontra klub megnyílik a plénum előtt és az egész csoport részt vesz a nézetek kifejtésében. Az élénk megvitatás után a számos kérdésből levont tanulságokat a teljes plénum dolgozza ki. Pl.: Mit tanultam ebből?; Hogyan érzek azokkal a véleményekkel kapcsolatban, amelyek ellentétesek az enyémmel?; Hogyan voltam sikeres akkor, amikor felelősséget vállaltam meggyőződésemért? Mely érvek voltak a segítségemre és melyek nem? Ez a gyakorlat nyelvi kompetenciát igényel és azok, akik részt vesznek benne, jól kell beszéljék a megfelelő nyelvet. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: kártyák vagy papírok Csoporttagok száma: legfeljebb 15 résztvevő Időtartam: 3o - 45 perc a csoport méretétől függően Elrendezés: csoportmunka, kiscsoportok, plénum Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi és életúttal kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek


59

3 rész Toolbox

20 „Gyerünk vásárolni” Tanulási célok: •

Hogyan egyeztessük az élelmiszer-vásárlást a háztartás költségvetésével.

•

Az élelmiszer-vásárlás személyes kritériumainak a kialakítása.

Leírás: A résztvevők két csoportot alkotnak, amelyek megkapják ugyanazt a bevásárlási listát egy többfogásos étkezéshez. Az egyik csoportnak olyan ételt kell kiválasztania, amely különösen gazdaságos, és pénzügyi fedezete rendelkezésre áll. A másik csoportnak kiemelkedő minőségű összetevőket kell választania és kiszámolni a költségeket. A kalkulációnak a hirdetéseken és a szupermarketek vagy más megfelelő árusítóhelyek online ajánlatán kell alapulni (pl. házi feladat a következő napra.). Következő lépésként a két vásárlást összehasonlítjuk tekintettel az összköltségre, az étel minőségére, keletkező hulladékra stb., végül a két csoportot felkérjük, működjenek együtt a termék-kiválasztáskor szóba jövő vásárlási kritériumok kidolgozásában, majd ezeket egyénenként elemezzék (mit tartok személyesen fontosnak, pl. gazdaságos, ökológiai termékek, íz, márka stb.). Tréning fázis: törzsanyag Anyag: élelmiszer értékesítő hálózatok hirdetési anyagai, PC-k internet hozzáféréssel Csoporttagok száma: 3o résztvevő Időtartam: legalább 6o perc Elrendezés: kiscsoport-munka, plénum Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás gazdasági és politikai dimenzióiról szóló fejezetek

60


3 rész Toolbox

21 „Az egész világ egy bevásárlókosárban” Tanulási célok: •

A résztvevők megtanulják, hogyan értékeljék az ételekről rendelkezésre álló információt (szupermarket infó, címkék stb.) és hogyan vegyék ezeket figyelembe, amikor bevásárlással kapcsolatos döntéseket hoznak.

•

Tudatosítják, hogy választásuknak és vásárlásuknak ökológiai, társadalmi és fizikai hatásai vannak.

•

Tudatosítják azt a tényt, hogy a fogyasztó bizonyos hatalommal rendelkezik, amikor élelmiszert vásárol.

Leírás: A csoportvezető gyümölccsel és zöldséggel teli bevásárlókosarat hoz magával (pl. citromok, almák, körték, banánok, mandarinok, paradicsomok, fokhagyma, bors, szilvák, kivik stb.). A résztvevőket megkérjük, találják ki a különböző termékek származási országát és a hozzávetőleges távolságot, ahonnan azokat hozták. Ezek után a megoldást egy korábban előkészített poszteren megmutatjuk. A szállítási távolságot a csoport együtt igyekszik kitalálni. Manapság az élelmiszereket ezer kilométerekről szállítják. Ez azért lehetséges, mert a fuvarozási költségek a meghirdetett árnak csak 1 %-át teszik ki. A forgalom megnövekedő volumene pótlólagos környezeti problémát jelent. Azt a gyümölcsöt, amelyet nagy távolságból hoznak, gyakran éretlenül szedték le, hosszú ideig tárolták és ezért bennük kevesebb az értékes összetevő. Ezt követi a következő témákról szóló vita: •

Hogyan hat mindennapi életstílusunk az élelmiszer-fuvarozás tömegére?

•

Mely ételeket hozzák messziről és melyek készülnek saját környezetünkben?

•

Mely élelmiszerek termelhetők meg saját területünkön és versenyképesek-e azokkal a hasonló termékekkel, amelyeket messziről hoznak?

•

Hogyan vagyunk képesek környezeti tudatosságunkat növelni az élelmiszer vásárlás- és evés révén?

Változat: Elemezze szokásos heti bevásárlását a termék szállítása szempontjából. Próbáljon helyettesítő listát összeállítani helyi termékekből, amelyek minden szükséges dolgot tartalmaznak. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: gyümölccsel és zöldséggel teli kosár, munkalapok, poszter a megoldáshoz (az ételeken a szupermarketekben jelölve van a származási ország, vagy a csomagolt élelmiszeren címkék vannak. A szállítási távolságot térképek segítségével becsüljük meg. Csoporttagok száma: nincs korlát Időtartam: kb. 4o perc Elrendezés: teljes plénum, egyéni munka Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás ökológiai dimenzióiról szóló fejezetek


61

3 rész Toolbox

22 „Keserű-édes csokoládé” Tanulási célok: •

Gondolkodjunk a fair és nem fair kereskedelemről, a munka és a termelési feltételekről.

•

Vegyük észre, hogy az élelmiszer kiválasztásának és megvásárlásának társadalmi összetevői is vannak.

•

Tudatosítják azt a tényt, hogy a fogyasztó bizonyos hatalommal rendelkezik, amikor élelmiszert vásárol.

Leírás: Öt csoportot alakítunk. Minden csoport kap egy kártyát, amelyen fel van tüntetve, hogy milyen szerepet kell játszania. A kártyák: 1. kakaó-farmer, 2. kakaó-kereskedő, 3. tej, cukor és papír beszállítók, 4. a csokoládégyárak képviselői, 5. kiskereskedők. Ezen túlmenően minden csoport kap egy üres tányért. Egy másik tányéron 4o fogyasztható csokoládé szerepel, jelképezve az összes megtermelt csokoládét A megvitatási fázisban a csoport eldönti, hány darab csokoládé jár annak, aki részt vesz a csokoládétermelésben. Ezek után minden csoport választ egy szóvivőt, aki bemutatja az ő funkciójukat, ezt megfelelő ruhadarabbal is jelezve. Pl. szalmakalap a farmeren, jutazsák a kereskedőnél, papír kalap az egyéb összetevők szállítóján, nyakkendő a csokoládé gyártón, kötény a kiskereskedőn. A szóvivők következő vitáján a kakaófarmer elkezdi megmagyarázni, őt miért illeti meg bizonyos számú csokoládé darab. Ezt csoportjának a tányérjára is teheti. Őt a kakaókereskedő követi, aki szintén előadja érveit és indokait és a megfelelő, általa megjelölt számú darab csokoládé ő is a csoport tányérjára teszi. Ez így folytatódik, amíg minden rendelkezésre álló csokoládét ki nem osztottak a csoportok között. Ha elfogyott a csokoládé azelőtt, hogy minden szóvivő szót kapott volna, valamelyik másik tányérról kell elvenni csokoládét, bár természetesen ilyenkor is indokolni kell a szóvivőnek. A játék akkor fejeződik be, ha egyetértés alakul ki, vagy ha a résztvevők kifogynak az érvekből. Ezután a tanfolyamvezető egy poszteren bemutatja a világpiacon jelenleg érvényesülő tényleges arányokat. Kereskedelem: l2 db (3o % - a ford.), csokoládé gyártó l6 db (4o % - a ford.), más összetevők beszállítói 4 db (l0 % - a ford.), kakaó-kereskedő 6 db (l5 % - a ford.) végül kakaó farmer 2 db (5 % - a ford.). A tárgy megvitatandó, vezessük be a fair csokoládé-kereskedelem fogalmát. Tréning fázis: törzsanyag Anyag: 4o egyforma darab csokoládé, 6 tányér, szerepkártyák, szalmakalap, jutazsák, papírkalap, nyakkendő, kötény, poszter a megoldás feltüntetésére, csokoládé „szállítás” megjelöléssel, információ a szállításról Csoporttagok száma: 3o fő Időtartam: kb. 6o perc Elrendezés: teljes plénum, kiscsoportok Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás gazdasági és politikai dimenzióiról szóló fejezetek Forrás: a gyakorlatot a Südwind/Wien fejlesztette ki, ld. www.oneworld.at/swagentur/start.asp

62


3 rész Toolbox

23 „Kulináris viszlát-ajándék” Tanulási célok: •

Értékelhető visszacsatolás nyújtása

Leírás: Minden résztvevő kap a tanfolyamvezetőtől vagy egy másik résztvevőtől egy ehető viszlát-ajándékot, ami pl. egy gyümölcs lehet a tanfolyam mottójára utalva (legyen számodra gyümölcsöző a tanfolyam), egy recept stb.

Tréning fázis: befejező rész Anyag: gyümölcsök, receptek Csoporttagok száma: a tanfolyami résztvevők Időtartam: kb. 5 perc Elrendezés: teljes plénum Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális és társadalmi dimenzióiról szóló fejezetek


63

3 rész Toolbox

24 „Terítés” •

Tanulási célok:

•

Értékelhető visszacsatolás nyújtása és az utóbbi néhány nap tapasztalatainak egyéni összegezése megfelelő étkezéssel kapcsolatos hasonlatok és mondások meglelése révén.

Leírás: Az asztalokat összetoljuk egy nagy ünnepi asztallá, amelyet nagy papír borit, amely mintegy terítőként van rögzítve. Az asztalt körülülik a résztvevők. Minden résztvevőt megkérünk, hogy rajzoljon egy terítéket oda ahol ül, rajta néhány fogással a tanfolyamon tanult dolgok jelképeként. Pl. zöldséges rizs, hús és saláta elkülönített helyzetekben azt mutatva: „sok mindent tanultam, de még nem sikerült ezeket értelemszerűen összekapcsolnom”, vagy egy színes vegyes saláta arra utalva, hogy „a tanfolyam teli volt aromával és színekkel és sok fontos vitamint kaptam” stb. Végül minden résztvevőt felhívunk, hogy sorba mutassa be és kommentálja az általa használt jelképeket. Tréning fázis: befejező rész Anyag: papírtekercs, színes filctollak Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Időtartam: kb. 45 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: teljes plénum, egyéni munka

64


3 rész Toolbox

25 „Aratási vagon – szemetes kocsi” Tanulási célok: •

A csoport egyéni visszacsatolásának a láthatóvá tétele.

•

A bőséges betakarítás hatása a tanfolyam végén kihívásként szolgál a résztvevők számára.

Leírás: Két posztert rögzítünk a falra, egyiken egy aratási szekeret, másikon szemetes kocsit ábrázolunk. A résztvevőket arra kérjük, jegyezzék le mindazt, amit „arattak” a tanfolyamon és hazavisznek. A szemeteskocsit azokkal a dolgokkal töltjük meg, amelyeket a résztvevők nem kívánnak magukkal vinni a jövőbe. Amikor a résztvevők végül megtekintik a posztereket, a tanfolyamvezető összefoglalja a csoport eredményeit. Tréning fázis: befejező rész Anyag: két poszter, egyiken a betakarítási vagon, másikon a szemeteskocsi, színes ceruzák Csoporttagok száma: legfeljebb 2o résztvevő Időtartam: kb. 15 perc a csoport méretének megfelelően Elrendezés: teljes plénum Háttérinformáció: ld. 2. rész, különösen a táplálkozás kulturális, társadalmi és életúttal kapcsolatos dimenzióiról szóló fejezetek


65

3 rész Toolbox

Esettanulmányok A projekt tartama alatt több irányított teszt-vizsgálatot folytattunk három különböző célcsoporttal három különböző országban, Ausztriában, Svédországban és Franciaországban, amelyek pozitív eredményeket mutattak. A tanfolyamvezetők értékelték a gyakorlati megközelítéseket és a kézikönyv hasznos utasításait. Eredményesen adaptálták a sajátos tanfolyami szükségletek és célok módszereit.

1. sz. esettanulmány: Állásexpressz – felnőttek alkalmazkodási tanfolyama (Ausztria) Tartalom: álláskeresés, jelentkezési űrlapok összeállítása és kitöltése, hogyan viselkedjünk az interjú során, szociális készségek. Időtartam: 6 hét tanfolyami csoportokban, ami hetenként négy napot, naponként négy órát jelent. Hetenként egy vagy két 5o perces egyéni gyakoroltatás minden résztvevő számára. Résztvevők megoszlása: 5 nő és 5 férfi, 38 és 55 éves kor között Társadalmi háttér: szakképzetlen munkásoktól akadémiai szinten képzett multikulturális csoportok török, szerbhorvát, osztrák, albán és szlovák tagokkal. A képzettség igen változatos: egyetemről kimaradt diáktól diplomásig, szakmunkások, általános iskolát végzettek, másodlagos írástudatlanok, alacsony számítógép használati képességgel rendelkező emberektől számítógép-szakértőkig: különböző német nyelvi képességekkel rendelkező emberek. A tréner nő, 43 éves, szabadúszó felnőttképzéssel foglalkozó tréner és pszichológiai tanácsadó l0 éve, akit személyes érdeklődés köt a táplálkozási kérdésekhez. Alkalmazott metodológia: •

Táplálkozási kvíz (10): a tárgyhoz megfelelő hangulat megteremtése

•

Étkezési életrajz (14): az étkezési szokások tudatosságának a felkeltése jó és rossz időkben egyaránt, kiemelve az örömteli étkezések jelentőségét a nehéz időkben.

•

Szakácskönyv (15): gyakorlatszerzés a számítógép-használatban (internet kutatások, képek másolása és beillesztése word dokumentumokba, írás szövegszerkesztővel, több dokumentum egy egységbe való szerkesztése) abból a célból, hogy ne engedjük magunkat kulturálisan kizáródni hálózati és más megközelítések alkalmazásával („az evés barátokat szerez”) és az önbecsülés érzésének megerősítése.

Csoport eljárás: A kezdeti szkepticizmus, ami különösen a számítógépes ismeretek hiányából származott, fokozatosan érdeklődéssé alakult a meglévő számítógépes képességeknek köszönhetően. Az adott kultúrák receptjeinek összegyűjtése és megtalálása során a résztvevők teljes mértékben összecsiszolódtak és észrevették az élvezetes hasonlóságokat. A szakácskönyv közös szerkesztését igencsak megbecsülték. A projekt végén a résztvevők közös étkezést és ünnepséget tartottak. Visszacsatolás a résztvevők számára „A szakácskönyv különleges ajándék volt mindannyiunk számára és emlékeztet azokra a tapasztalatokra, amelyeket a tanfolyamon szereztünk.” – „Növekedett ismeretanyagunk és más kultúrák megismerőképessége bennünk.” – „Büszkék vagyunk arra, hogy magunk mögött hagytuk idegenkedésünket a PC-vel szemben.” – „Rájöttünk arra, milyen fontos az étkezés élvezete különösen válságos időszakokban.”

66


3 rész Toolbox

Visszacsatolás a tanfolyamvezető számára A csoporton belüli nagymértékű különbözőségek eleinte vezetési problémát okoztak. Az összekötő kapcsot az ételek alkották és a szakácskönyvre alapozódott. Ez jelentette a résztvevők motiválásának a kiindulópontját, az előítéletek hatékony meghaladását és a közös célra való összpontosítást. A leginkább figyelemreméltó az a készség volt, amit mindenki kifejlesztett magában, amely csökkentette az ellenállás és a visszahúzó gondolatok hatását és erősítette minden résztvevő önbecsülését. Végső soron ez egy sikeres, élvezetes projekt volt.

2. sz. esettanulmány: „Konsencus“ – főzőtanfolyam fizikailag és szellemileg hátrányos helyzetű emberek számára (Svédország) Tartalom: tanuljunk a különböző nyersanyagokról, gyakoroljuk a főzést, táplálkozási tanulmányok, alapvető szociális ismeretek Időtartam: 18 hét, hetenként egyszer két és fél óra A résztvevők megoszlása: 8 nő, 7 férfi 25 és 62 éves kor között Szociális háttér: minden résztvevő fizikai és/vagy pszichológiai hátrányos helyzettel terhelt Trénerek: 41 és 43 évesek, hat éve dolgoznak hasonló célcsoportokkal, személyesen érdekeltek a táplálkozásban. Alkalmazott metodológia: •

Répa-pantomim (2): a tárgyhoz a helyes hangulat teremtése

•

Milyen étel vagyok? (4): az étel ízének megtapasztalása, saját döntésünk független meghozatala, a szociális viselkedés gyakorlása

•

Forgalmi lámpa visszacsatolás (9): az emberek élelmiszerekhez való viszonyulásának a feltárása, a táplálkozási szakértői státusz meghatározása, a tanfolyamhoz alap nyújtása

•

Mennyiség-becslés (11): az arány- és mennyiség-érzet kifejlesztése

•

Táplálkozási napló (13): az étkezési szokások természetének tudatosítása és pozitív változások kezdeményezése azért, hogy javuljon az alkalmazkodás foka a résztvevők igényeihez.

•

Étel elkészítése (16): annak megtanulása, hogyan hajtható végre az a bonyolult feladat, hogy kiválasztunk egy receptet, megkészítjük a bevásárló listát, szétosztjuk a feladatokat a résztvevők között, közösen elkészítjük az ételt, megterítjük az asztalt. Magas szintre emelni a csoportmunka képességét.

•

Terítés (14): Megkapni a megfelelő visszacsatolást és azt ismertetni az egész tanfolyami csoporttal.

Visszacsatolás a résztvevők számára Ezt a megközelítést nagyon jól fogadták. Különösen értékelték a máskor is alkalmazható gyakorlatokat, és a közös étkezés lehetőségeit. Az ennél jobban elméleti alapon álló gyakorlatok, mint pl. a táplálkozási napló nem találtak élénk fogadtatásra. Visszacsatolás a trénerek számára Adott célcsoporttal való munka előfeltételezi a megfelelő pedagógiai megközelítést és az igen nagy szaktudású trénereket. Ezek az előfeltételek jelen esetben adottak voltak. A kézikönyv és a megközelítések összeállítása igen hasznos volt, és a kitűzött gyakorlatok jól illeszkedtek az alkalmazott eljárásokhoz. Céljuk az volt, hogy segítsék a résztvevőket napi ételválasztásaik meghozatalában és bátorítsák önbecsülésüket. Tanácsos kis, 8 főnél nem nagyobb csoportokban megismételni az utasításokat abból a célból, hogy biztosítsuk a gyakorlatok jobb megértését. www.food-literac y.org

67

3 rész Toolbox

3. sz. esettanulmány: „Kompetencia“ – tréning, vagy pénzbeli támogatásban részesülő emberek (Franciaország) Tartalom: fejleszteni az emberek készségét arra, hogy beilleszkedjenek a munka világába, társadalmi kompetenciájuk erősítése, egyéni erőforrások keresése, egyéni tervek készítése Időtartam: heti fél nap, három hónapon át Társadalmi háttér: minden résztvevő munkanélküli, néhányuknak sosem volt rendszeres munkája. Egészségi, pénzügyi és lélektani problémáik vannak, társadalmilag hátrányos helyzetűek, vagy egyáltalán nem iskolázottak, vagy csak elemi iskolát végeztek. Tréner: 44 éves; sok éven át dolgozott hátrányos helyzetű emberekkel, Afrikában szerzett szakmai tapasztalatot, személyes érdeklődés a táplálkozási témák iránt. Alkalmazott módszertan: •

Kezdeti kérdések (1): a tárgyhoz szükséges megfelelő hangulat megteremtése

•

Szaglás: találd ki mi az? (8): az érzékelés megtanulása

•

Visszacsatolás forgalmi lámpák felmutatásával nemileg orientált kérdéseknél (9): az ember saját, ételekre vonatkozó viszonyának a javítása, a résztvevők táplálkozási kérdésekben mutatott szakértelmének a feltárása.

•

A hirdetések hatása (12): saját vásárlási szokásaink elemzése azért, hogy a továbbiakban kritikusabban viszonyuljunk hozzá.

•

Táplálkozási napló (13): tegyük tudatossá étkezési szokásainkat és kezdeményezzünk pozitív változásokat.

•

Táplálkozási napló (14): az egyéni étkezési szokások visszavezetése eredetükre

•

Egy étel elkészítése (16): annak a megtanulása, hogyan kell elvégezni a recept-kiválasztás, vásárlási lista készítése komplex feladatát, a feladatok megosztása a résztvevők között, a közös főzés, terítés, és a fogások kombinálása. Nagyfokú csapatmunka-készség szükséges.

Csoport-tevékenység A napi első találkozás közös reggelivel kezdődött. Elegendő időt hagytunk a megérkezésre és az első beszélgetésekhez. Az egész folyamat tökéletesen gördülékenyen zajlott. A résztvevők egészen elkötelezettek voltak. Jól kijöttek egymással és gyorsan csoportot alkottak. Abba a helyzetbe kerültek, hogy levetkőzhették alacsony társadalmi helyzetükből adódó komplexusaikat, és úgy tekintettek magukra, mint magasan értékelt emberi lényekre. Visszacsatolás a résztvevők részéről Ezt a megközelítést nagyon szívesen fogadták. Különös érdeklődést mutattak az új ízek és a nem ismert táplálkozási módok felfedezése iránt. „Sok gyakorlat mulatságos volt” – „Jól éreztem magam, hogy nem kellett törődnöm a bevételeim korlátolt mivoltával” – „Megtanultuk, hogyan válasszunk jóízű ételeket megfizethető áron” – „Felfedeztem magamnak az élelmiszer-piacot” – „módunk volt egyéb dolgokról és problémákról is beszélgetni”. Visszacsatolás a trénerek részéről Nagy siker: egy újonnan kialakított szobát „megtöltöttünk” a résztvevők itt kialakult önbecsülésével. Jó, a tárgynak egészen elkötelezett csapatot alkottak. Sok készség és képesség került napvilágra, amelyet felhasználhatnak majd, amikor munkát keresnek. Azoknak a résztvevőknek, akik korábban nagyfokú depressziótól szenvedtek, sikerült új képet alkotni önmagukról és a lehetőségeikről.

68


4 rész Linkek

4 rész: Linkek


69

4 rész Linkek

Miért „Egészséges táplálkozás”? Beer, Sigrid (2004): REVIS/Zum Grundlagenverständnis für die Standard- und Curriculum-Entwicklung, Paderborner Schriften zur Ernährungs- u. Verbraucherbildung 1 Brunner, Karl-Michael/Schönberger, Gesa U. (Hg.) (2005): Nachhaltigkeit und Ernährung, Frankfurt Eberle, Ulrike, u.a. (2005): Nachhaltige Ernährung. Ziele, Problemlagen und Handlungsbedarf im gesellschaftlichen Handlungsfeld Umwelt-Ernährung-Gesundheit, Diskussionspapier Nr. 4, www.ernaehrungswende.de EU Kommission (2001): Memorandum über Lebenslanges Lernen, http://europa.eu.int/comm/education/policies/III/II_de.html Hayn, Doris/Empacher, Claudia (Hg) (2004): Ernährung anders gestalten, München Kickbusch, Ilona (2001): Health literacy: adressing the health and education divide. In: Health Promotion International, Vol 16, No. 3, 2001 Oltersdorf, Ulrich/ Gedrich, Kurt (2001): Ernährungsziele unserer Gesellschaft: die Beiträge der Ernährungsverhaltenswissenschaft, www.agev-rosenheim.de Slow Food Editore (1998): Dire Fare Gustare. Percorsi di educazione del gusto nella scuola Spiekermann, Uwe (2005): Warum scheitert Ernährungskommunikation? Vortrag auf dem 8. aid-Forum am 11. Mai 2005, Bonn www.ernaehrungswende.de

A modern élet mindennapi táplálkozása Barlösius, Eva (2005) Ernährung. In: Stephan Beetz, Kai Brauer und Claudia Neu (Hg.) Handwörterbuch zur ländlichen Gesellschaft in Deutschland. Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften. S. 64-71. Campos, PF (2004) The obesity myth: why America´s obsession with weight is hazardous to your health. New York, Gotham Books Deutsche Gesellschaft für Ernährung e.V. (DGE) (Hg.) (2004) Ernährungsbericht 2004. Bonn. Elmadfa, I. und E. Weichselbaum (Eds.) (2005) European Nutrition and Health Report. Forum of Nutrition Vol. 58. Karger: Basel. Rützler, Hanni (2003): Future Food – Die 18 wichtigsten Trends für die Esskultur der Zukunft. Zukunftsinstitut Kelkheim. Setzwein, Monika (2003) Was ist Ernährungskultur? Ein Diskussionsbeitrag. In: IAKE Mitteilungen, Heft 11. Stieß, Immanuel und Doris Hayn (2005) Ernährungsstile im Alltag. Ergebnisse einer repräsentativen Untersuchung. Diskussionspapier Nr. 5. Institut für sozial-ökologische Forschung, Frankfurt am Main. Trichopoulou, Antonia, Androniki Naska and Tina Costacou (2002) Disparities in food habits across Europe. (DAFNE III Group) In: Proceedings of the Nutrition Society, 61, 553-558. http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/index_en.htm www.who.int/dietphysicalactivity/en/

70


4 rész Linkek

A társadalmi dimenzió Barlösius, Eva/Feichtinger, Elfriede et al. (Hg.) (1995): Ernährung in der Armut: gesundheitliche, soziale und kulturelle Folgen in der Bundesrepublik Deutschland, Berlin Karmasin, Helene (1999): Die geheime Botschaft unserer Speisen. Was Essen über uns aussagt, München Neumann, Gerhard/Wierlacher, Alois/Wild, Rainer (Hg.) (2001): Essen und Lebensqualität. Natur- und kulturwissenschaftliche Perspektiven, Frankfurt/M.; New York Prahl, Hans-Werner/Setzwein, Monika (1999): Soziologie der Ernährung, Opladen Setzwein, Monika (2004): Ernährung – Körper – Geschlecht, Wiesbaden www.agev.net www.food-and-culture.de

Az egyéni és az életrajzi dimenzió Heindl, Ines (2005) Einflüsse der Ernährung auf die kindliche Entwicklung. www.familienhandbuch.de/cmain/f_Aktuelles/a_Ernaehrung/s_1090.html Keil, Annelie (2002) Frisch auf den Tisch des Lebens – Essen mit Leib und Seele. Nicht der Mund isst – der ganze Mensch isst. In: Ingeborg Jahn und Ulla Voigt (Hg.) Essen mit Leib und Seele. Bremer Volkshochschule, Beiträge zur Erwachsenenbildung. Edition Temmen: Bremen. S. 27-36. Methfessel, Barbara (2003) Biographie und Lernen. In: Haushalt & Bildung, Jg. 80, Heft 1, S. 32-42. Methfessel, Barbara (2004) Esskultur und familiale Alltagskultur. www.familienhandbuch.de/cmain/f_Aktuelles/a_Ernaehrung/s_1311.html

A fiziológiai dimenzió aid infodienst Verbraucherschutz, Ernährung, Landwirtschaft e.V., Bonn und Deutsche Gesellschaft für Ernährung e.V., Bonn (2005):Vollwertig essen und trinken nach den 10 Regeln der DGE, Heft 1016 Antonovksy, Aaron (1997): Salutogenese. Zur Entmystifizierung der Gesundheit. Tübingen. Deutsche Gesellschaft für Verhaltenstherapie. Deutsche Gesellschaft für Ernährung (DGE), Österreichische Gesellschaft für Ernährung (ÖGE), Schweizerische Gesellschaft für Ernährungsforschung (SGE), Schweizerische Vereinigung für Ernährung (SVE): DACH-Referenzwerte für die Nährstoffzufuhr, Umschau/Braus Verlag, 2000 Heseker, H.(2005): Neue Aspekte der Ernährungsbildung, Neuer Umschau Buchverlag lmadfa I,Weichselbaum E (eds) (2005): European Nutrition and Health Report. 2004, Forum Nutrition, Basel, Karger von Koerber, K.; Männle, T.; Leitzmann, C.(2004): Vollwert-Ernährung, Haug Verlag, Stuttgart, 10. vollständig neu überarbeitete und erweiterte Auflage www.aid.de www.was-wir-essen.de www.dge.de www.oege.at www.eufic.org/gb/home/home.htm


71

4 rész Linkek

A gazdasági és a politikai dimenzió Brunner, Karl-Michael; Schönberger, Gesa U. (Hg.) (2005): Nachhaltigkeit und Ernährung, Frankfurt Bundesministerium für Bildung und Forschung (2005): So schmeckt die Zukunft, Berlin, Bezug: [email protected] GfK Nürnberg e.V.: European Consumer Study 2004, http://www.gfk.de/ (20.7.2005) Hayn, Doris; Empacher, Claudia (Hg.) (2004): Ernährung anders gestalten, München Lutzenberger, José; Gottwald Franz-Theo (1999): Ernährung in der Wissensgesellschaft, Frankfurt/New York Politische Ökologie, Nr. 73-74 (2001): Es ist angerichtet, München VEÖ: Der Reiz der Veränderung. Wie Ernährungstrends das Kauf- und Essverhalten beeinflussen, Tagungsband Wien, 17. Juni 2005, Bezug: [email protected] www.bund.net www.slowfood.com www.foodwatch.de www.fairtrade.at

Az ökológiai dimenzió aid infodienst (2003): Lebensmittel aus ökologischem Landbau. Heft 1218 aid infodienst (2003): Ökologischer Landbau. Grundlagen und Praxis. Heft 1070 Brunner, Karl-Michael; Schönberger, Gesa U. (Hg.) (2005): Nachhaltigkeit und Ernährung, Frankfurt „die umweltberatung“ (Hg.) (2002): Öko-Check der Ernährung, St. Pölten Engelman, Robert; LeRoy, Pamela (1996): Mensch, Land!, Hannover Enquete-Kommission „Schutz der Erdatmosphäre“ des Deutschen Bundestages (Hg.) (1994): Schutz der Grünen Erde, Bonn Jungbluth, Niels (2000): Umweltfolgen des Nahrungsmittelkonsums – Beurteilung von Produktmerkmalen auf Grundlage einer Ökobilanz. Berlin Politische Ökologie (2001), Es ist angerichtet, Nr. 73-74 UNO (2002): Armut in Wohlstand umwandeln, www.uno.de Von Koerber, Karl; Männle, Thomas; Leitzmann, Claus (2004): Vollwert-Ernährung, Stuttgart Wuppertal Institut für Klima, Umwelt, Energie (2005): Fair Future, München www.oekolandbau.de www.umweltberatung.at

72


Education à la carte! Kinek íródott a jelenlegi anyag?

a felnőttképzéssel és szaktanácsadással foglalkozó intézményeknek; az egészségüggyel és fogyasztással foglalkozó oktatási intézményeknek; oktatóknak és nevelőknek; szaktanácsadóknak; szociális munkásoknak; bárkinek, aki növelni szeretné a táplálkozástudománnyal kapcsolatos ismereteit és azokat mások számára is elérhetővé szeretné tenni.

www.food-literacy.org

Grundtvig

Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerzõ nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehetõ felelõssé az abban foglaltak bárminemû felhasználásért..

Egészséges Táplálkozás témájának bevezetése a Felnőttképzésbe és az Életmód-tanácsadásba. Irányvonalak és Gyakorlati Tájékoztató

Recommend Documents