Egész Tamás - Az erdõkerülõ és az ördög (2008 February 18, Monday) -
Gyorgye, Csák nembéli Péter úr csákvári erdõkerülõje sietõsen lépdelt az évszázados cse-refák között. Gondterhelt volt, de hát hogy is ne lett volna gondterhelt, amikor két bú emésztette egyszerû, hûséges lelkét az oláhból magyerivé lett jobbágynak!
Gyorgye, Csák nembéli Péter úr csákvári erdõkerülõje sietõsen lépdelt az évszázados cse-refák között. Mélyen ülõ szemei fel s alá jártak. Kutatta a fák odvait, a csalitok mélyét, a patakok vizét: orvvadászok tõreit, hamis pákászok csapdáit, varsáit kereste. Gondterhelt volt, de hát hogy is ne lett volna gondterhelt, amikor két bú emésztette egyszerû, hûséges lelkét az oláhból magyerivé lett jobbágynak! Híre jött ugyanis, hogy Péter nagyúr - ki nyár óta a messzi Erdélyben háborúzik Istefán király jobbján az öreg Béla király ellen - hamarosan gyõzedelmesen tér haza, és vele lesz az ifjú király is, hogy együtt vadásszanak a Vértes hatalmas erdõiben. Gyorgye hûséges szolgája volt Csák nembéli Péternek, mert az uraság hat éve egy medve-vadászat során megmentette õt az oláhok kenézének haragjától. Gyorgyéra fogták ugyanis, hogy õ lopta el a kenéz bárányait amiket amúgy a farkas ragadott el. Gyorgye akkor örök hûséget fogadott Péter úrnak, és követte õt a Dunántúlra, a Vértes lábához, a Csák nemzetség õsi birtokára. Itt Gyorgyéból Péter erdeinek korlátlan ura és vigyázója lett, házat és fegyvert kapott, sza-badon járhatott-kelhetett, szabadon lõhette ki a sebesült vagy beteg vadakat. De most, az Úr 1264. esztendejének õszén, elõször emésztették gondok fontos hivatalában. Egy hete az erdõt járta, vigyázta a vadakat és a halakat, hogy minden rendben menjen, mikorra Péter úr és fényes vendége hazaér. Hiszen nem mindennap jön egy király vadászni Csákvárra! De volt egy másik bánata is Gyorgyénak. A felesége, Angyal. Tavasszal vette magának a szomszéd faluból, Berénybõl. Tizenhat éves, szöszke menyecs-ke, csinos, szelíd orcácskával, kerek mellekkel és ringó csípõvel. Gyorgye annyira szereti õt, hogy a szíve is belesajdul, ha rágondol. Amikor nem az erdõt járta, csak a fiatal asszonyka kívánságát leste, csak az õ szerelmét kereste. Amikor pedig hivatása órákra vagy napokra el-szólította õt otthonról, elszorult szívvel nézett vissza a templomdombról a kis falura, és arra gondolt, vajon annak a fehér falú kis kunyhónak az ajtajában állva követi-e õt tekintetével valaki az erdõ széléig. Aztán meg alig várta, hogy hazatérhessen, és újra karjába szoríthassa ezt a remegõ kis erdei madarat, Angyalt. De most akkora a búja Gyorgyénak, mint eddig még sosem. Hat napja az erdõt járja, mo-hapárnán alszik, zörgõ avar a takarója, patakvíz és otthonról hozott száraz köles a vacsorája. Otthon! Sosem volt még ennyi ideig távol Angyaltól! Vajon mit csinálhat most az áldott lé-lek? Ruhát mos a patakon a sulyok messzire hangzó puffogásával? Vagy a baromfiakat eteti, kedves, becézõ, gyöngyként guruló kacagásával? Vagy õszi gyümölcsöket gyûjt a ház mögöt-ti kertben, felhajtott kötényébe, ami alól kivillannak kerek térdecskéi? De aztán megkeményíti Gyorgye a lelkét, mert tudja, jókora erdõt kell bejárnia, míg hazatérhet. Úgy tervezte, még három napig lesz idekint, és csak azután fordul vissza a faluba. Az útja felfelé vezet most a hatalmas cserefák között, fel a hegytetõre. Keményen lépdelt a kanyarogva emelkedõ ösvényen, jobbra-balra tekintgetett, figyelmét nem kerülhette el semmi, ami az erdõben él, mozog, vagy gyanútlan áldozatra vár. Volt is dolga bõven az erdõkerülõnek. A környékbeliek igen sok tõrt helyeztek ki, némelyikben apróvad is vergõdik halálra váltan, és mindezt neki, Gyorgyénak kell eltakarítania, mire ura s a király megérkezik. Útközben kozmai parasztasszonyokkal találkozott, disznót makkoltattak. Aztán egy idõ után elmaradt mindenféle embernép az erdõbõl, és nem volt ott senki, csak Gyorgye meg a fák. Az erdõkerülõ kiért a rengetegbõl, egy széles tisztás nyílt meg elõtte, a közepén várfoknyi sziklával: a Sólyom-szikla. Gyorgye szeretett ide járni, mert felmászva a csúcsra messzire ellátni: tisztán ködlik olyankor elõtte a Fertõ tava, és azon túl, a vizek közepén Fejérvár, a királyok városa. Gyorgye úgy akarta, felmászik, hogy megpihenjen és körülnézzen, aztán innen észak felé kanyarodik a gesztesi hegyek irányába, s majd onnan veszi az irányt hazafelé, három nap múlva. Megigazította a hátán az íját meg az általvetõjét, s felmászott a sziklára. Odafönt már volt valaki. Gyorgye meglepõdött, hiszen ember ide nem szokott járni, madár is alig, de köszönt, ahogyan illik. - Adjon Isten egészséget! - Ahhoz nem kell Isten, megvan az magától is. De adjon neked is, amit kívánsz, Gyorgye. Gyorgye ezt nem nagyon értette. De erdõjáró volt, ki naphosszat egy teremtett lelket sem hall beszélni, csak az erdõ titokzatos szellemhangjait, ezért nem szokott megijedni senkitõl. - Ki s micsoda vagy, uram? És honnan ismersz engem? Mert én ugyan nem ismerlek. - Nézz meg jobban, Gyorgye, és meglátod, ismersz engem már régrõl fogva. Gyorgye jól megnézte a szirtfok peremén ülõ idegent. Valami papféle lehetett, mert arca borotvált volt, szürke haja rövid, és fekete ruhát viselt, mint a szerzetesek. Meg a beszéde is olyan furcsának, kimûveltnek tûnt. De Gyorgye valami ijesztõ mélységet érzett az idegen tekintetében, amitõl zavarba jött, és elfordította a fejét. Fejérvár irányából harangszót sodródott ide, valahol héja rikoltott. A fák lombjait hûvös szél simította végig. Gyorgye megborzongott. Aztán leült az idegen mellé. És az a különös gondolata támadt, hogy ez az ember itt mellette maga az ördög. Pedig tudta jól, hiszen vasárnap a misén a pap számtalanszor elmondta, hogy az ördög ábrázatja egészen másféle. Szarva van neki meg piros nyelve, szemeiben izzó fény tüzel, fogai kivillannak, és a lábán patákat visel, nem bõrsarut, http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-09-20, 03:20
ahogyan ez az ember. Ráadásul még azt is tudja, hogy az ördög nem hord ruhát, hanem egész testét fekete szõr borítja, és hatalmas veres férfitagja van, amelyekkel az asszonyokat csábítja a gonoszra. Ráadásul az ördög olvasni tud az emberek gondolataiban, és így kísért meg mindenkit, akit csak tud. Az idegen csengõ hangon felkacagott. - Ezek a papok mennyi huncutságot kitalálnak! De ha már így gondolják, hát legyen! Gyorgye most viszont már megrémült. Mert tényleg maga az ördög ült mellette, szarvak-kal, piros nyelvvel, patákkal meg hatalmas, elõremeredõ, veres férfitaggal. A kése után nyúlt, de mintha megbénultak volna a karjai. Az ördög abbahagyta a kacagást, és visszaváltozott emberré. - Gyorgye, Gyorgye, csak nem gondolod, hogy árthatsz nekem - csóválta a fejét rosszalló-an. - Hagyd azt a gyilkot, és ne vess keresztet sem, mert ellenem nem használ. Inkább beszél-gessünk. Mit gondolsz, miért kellett most találkoznunk? Gyorgye hallgatott. - Mikor is jöttél el hazulról? - Ma van a hatodik napja - felelte az erdõkerülõ sötéten. Az ördög arcán kaján vigyor jelent meg. - Nem érzed úgy, hogy jobb volna most otthon lenned? Hogy ha azonnal nem térsz haza, akkor valami nagy baj történik? Különös érzés kerítette hatalmába Gyorgyét, ami elnyomta még az ördögtõl való félelmét is. Igen, lehet, hogy otthon kellene lennie. De ugyan, mi baj is történhetne? Hiszen íja, kése van, tud õ vigyázni magára. Aztán, mint villám a nyári égbolton, úgy hasított belé az iszonyú rémület! - Angyal! - kiáltott föl, de akkor már egyedül volt a sziklatetõn. Az ördög eltûnt. Ha egyáltalán ott volt, és nem csak a képzelete játszott vele. Gyorgye kétségek közt kémlelõdött a szikla tetején, hátha meglátja valamerre a fekete ruhás embert, de hiába. Angyal! Vajon mi lehet vele? Istenem, gondolta Gyorgye, ha valami történik Angyallal, nem éli túl. Úgy döntött, nem vár egy percig sem, hanem azonnal hazafelé veszi az irányt. Mint sebzett vad, úgy szaladt keresztül a Vértes rengeteg erdõin. Hegyre föl és völgybe le, patakokon át és kerteken keresztül. Még éjszakára sem állt meg pihenni, csak futott, futott, mint aki az életéért fut. De hiszen azért futott õ! Már magasan járt a nap, amikor másnap megpillantotta a faluját. Látszólag semmi sem változott. A kis házikók ajtónyílásán békésen kanyargott kifelé a füst, asszonyok hordták nagy kosarakban az õszi gyümölcsöket, gyermekek játszottak a sáros úton. Gyorgye nem állt meg, nem köszönt senkinek, csak rohant, rohant a falu túlsó széléig, a kis házhoz, amit Csák nembéli Péter úr ajándékozott neki hat év elõtt. A kajla fülû Bogár, mint mindig, most is vidám csaholással szaladt eléje, de Gyorgye félre-rúgta õt, és berontott a házba. Nem volt odabent senki. - Angyal! - kiáltotta. Nem jött válasz. Kétségbeesve futott a ház mögé, a kertbe, Bogár kutya most már vinnyogva húzódott el elõle. A fák közül kacagást hallott. Kisvártatva Angyalt pillantotta meg, vidám, kipirult arccal jött vele szemben egy kosár al-mával a kezében. Ám meglátva a férfi rémült arcát, elejtette a kosarat, és az almák szertegurultak. Gyorgye elé futott. Az ura megölelte õt, megtapogatta a tagjait, hogy nincs-e semmi baja, majd lerogyott a földre, kezébe temette arcát. - Mi baj van, uracskám, Gyorgye? - guggolt le vele szemben Angyal, és megsimította a busa fejet. A fák közül egy fiatal férfi jött elõ, kezében jókora akácfa karóval és baltával. Apor volt, a szomszéd, Viola férje. Kérdõn nézett Angyalra, aki vállat vont. Gyorgyét nagy, erõs férfizokogás rázta. ***
Gyorgye pár nap múlva újra nekivágott a rengetegnek. Dühös volt magára, hogy így félre-vezette õt egy látomás, de nyugodt is volt, hogy Angyalnak semmi baja. A hû feleség jól megrakta az általvetõt köleslepénnyel, almával, még egy darab szalonnát is csomagolt mellé, megcsókolta az urát, és megígértette vele, hogy nem aggódik érte. Gyorgye mosolyogva ballagott végig a falun, és távolabb, amikor már a templom dombjának tetején állt, visszanézett, és látni vélte Angyalt a kicsiny ház ajtajában, amint fehér gyolcskendõvel integet, és látta a Bogár kutyát is, ahogyan vidáman ugrál, mert azt hiszi, az asszony játékból rázza a kendõt. Nagyon szép volt most a Vértes. Az õszi napfény színesen szûrõdött át a lombokon, és a sárguló levelek, mint a hó, olyan békésen hullottak. Bár a völgyekben megrekedt a köd és hûvös volt, az úton, amely a gesztesi erdõrészek felé vezette az erdõkerülõt, langyos, kora õszi szellõ fújdogált. Gyorgye ezt az évszakot szerette a legjobban. Azt szokta mondani, ilyenkor olyan az erdõ, mint egy templom: ünnepélyes, színes és csodaszép. Még bõven érett a szeder az ösvények mentén, és nõttek a gombák: a cserefák tövében a kövér vargánya, a meredek martokon a vidám rókagomba és a füves tisztásokon a széles kalapú õzláb. A vadak nagy csapatokban vonultak, messze az utaktól: tudták, hamarosan itt az ideje, amikor kopók fognak loholni nyomukban. Urának, Csák nembéli Péternek a közelgõ hazatérte nem hagyta nyugodni Gyorgyét. Nem tudta, mikor lesz az, mert a háború gonosz dolog, amely tarthat egy napig, de egy évig is akár. Olyan hírek érkeztek, hogy most már hamarosan http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-09-20, 03:20
véget ér, és Péter úr gyõztesen tér haza, és vele lesz az ifjú király is, hogy vadászattal ünnepeljék meg a vén király, Béla felett aratott gyõzelmet. Gyorgye pedig azt akarta, hogy Istefán király megtudja, hogy a Vértesnél nincsen vadban gazdagabb, szebb és békésebb erdõ kerek e világon. Ezért járja most be minden zegét-zugát, ezért szedi föl mindenhonnan a falubeliek csapdáit, tõreit, ezért hajtja el a titkon leselkedõ orvvadászokat, és ezért kíván még elkanyarodni a gesztesi erdõrészbe is, hogy meggyõzõdjék róla, azon a vidéken is minden a legnagyobb rendjén van. Gyorgye talán már el is felejtette, hogy mi történt vele pár napja, amikor egy reggelen is-mét a Sólyom-szikla alatt vezetett útja. Ahogyan az õsi cserefák erdejébõl kilépett a tisztásra, és meglátta az elõtte magasodó sziklafokot, megborzongott kissé. Körbejárta, egészen a túloldali szakadékig, de senkit nem látott odafönt. Gyorgye valamiért mégis úgy érezte, hogy fel kell másznia, hogy körülnézzen. Torkában dobogott a szíve, amint felért, de tényleg nem talált senkit a csúcson. Sokkal tisztább volt az idõ, mint legutóbb, a Fertõ tava meg a körülötte elterülõ, egészen Fejérvárig húzódó mocsarak vize aranyként csillogott reggeli napfényben. Gyorgye megbûvölten nézte a tájat. Valami csapatok vonultak odalent a hadúton, mint apró bogarak, a páncéljuk messzire villogott. Körös-körül csend volt. - Na, Gyorgye, hát megint eljöttél? Az erdõkerülõ riadtan ugrott fel. A fekete öltözetes ember ott állt mellette! - Te...! Te...! - nyögte erõlködve Gyorgye, de egyéb hang nem jött ki a száján. - Én, én - bólintott mosolyogva az ördög. - Mi van énvelem? - Te megcsaltál engem! - lihegte az erdõkerülõ. A homlokát apró izzadságcseppek verték ki. - Hogy én! - kacagta az ördög. - Éppen hogy te voltál az, aki magadat elámítottad! Méghogy én! Ha-ha! - Hazudtál nekem! Hazudtál, mert nem történt semmi baj otthon. Láttam. - Hah, ti emberek mindig hisztek a szemeteknek! Ezért szeretlek benneteket - mondta gúnyosan az ördög, majd ravaszul így folytatta: - Akkor, Gyorgye, nyugodtan higgyél továbbra is a szemednek. Nézz el a falud felé, és hidd azt, hogy otthon minden rendben van. Hidd azt, hogy csak az van, amit látsz. Gyorgye a tekintetét arrafelé fordította, amerre Csákvárt rejtik a völgyek. Közben az ördög eltûnt mellõle, így újra egyedül állt a Sólyom-tetõn. És újra kétségek gyötörték. Hát minek higgyen, ha nem a szemének, kérdezte magától. Minek higgyen? Vajon az ördög megint csak a bolondját járatta vele? Nem, elhatározta, hogy most semmi nem tántorítja el céljából, nincs az a hatalom, ami õt hazahajtaná idõnek elõtte. Lemászott a szikláról, és belevetette magát az erdõbe. Ám hiába is akarta másképp, a kétely csak nem ült el lelkében, és újra átgondolta azt, ami otthon történt. Újra lejátszódott elõtte, hogy rémülten szalad az erdõben, fut egész éjszaka is, másnap délelõtt beér a faluba, végigrohan a sáros utcán, a faluvégi kis házig meg sem áll. Angyalt nem találja a házban, keresi az almáskertben. Kacagást hall a fák közül, megjelenik Angyal, szerencsére semmi baja. Gyorgye megnyugszik, és másnap reggelig alszik, míg szeretett asszonykája virraszt felette. Ám ekkor szörnyû gyanú éled Gyorgye lelkében! Nem Angyal kacagását hallotta akkor a fák közül! Az férfikacagás volt! Ott volt a kertben Apor is, a szomszéd! Hogy lehet ennyire vak, gondolta, hogy ezt akkor nem vette észre! Hogy lehet ennyire sü-ket, hogy hitt Angyal szavának, aki azt mondta, azért hívta át Aport, hogy segítsen alákarózni egy ágat, mely majd letörik az almák súlyától! Hiszen rendszerint a másik szomszéd, a vén Mojsa bátyó szokott segíteni Angyalnak a kertben, amikor Gyorgye az erdõt járja. Ráadásul, gondolta tovább keserûen az erdõkerülõ, a faluban már hónapok óta arról pletykálnak a vénasszonyok, hogy Apor rossz házasságban él Violával, mert amióta megszületett kislányuk, az asszony nem engedi magához az urát. Ó Isten, miért is találtad ki a féltékenységet! A csákvári erdõkerülõ sarkon fordult, és nagy kemény lépésekkel hazafelé vette az irányt. Nem sietett, de nem is állt meg útközben egyszer sem. Ment hazafelé, két napon és két éjen át, és közben sötét gondolatai elhatározássá szelídültek. Délelõtt volt megint, amikor megérkezett. De nem ment be egyenesen a faluba, hanem megkerülte az erdõben, és titokban, a másik végrõl lopózott a házhoz. Elrejtõzött hátul az almáskertben, és onnan figyelte egész nap és egész éjjel otthonát. Kora reggel aztán hazament, mintha éppen akkor érkezett volna az erdõbõl. ***
Gyorgye másnap harmadszor is elindult az erdõbe. Nem érdekelte már sem Péter úr, sem a közelgõ vadászat, sem az orvvadászok tõrei, egyenesen az ördöggel akart találkozni. Angyal megint telerakta élelemmel az általvetõjét, és Gyorgye úgy indult el, hogy hátra sem nézett. Most már a végére akart járni annak, hogy miért is játszik vele az ördög. Mert egész nap és egész éjjel, míg a házat figyelte, semmi érdekes nem történt. Amikor pedig úgy tért haza, mintha akkor érkezett volna a Vértesbõl, Angyal õszinte örömmel és szerelemmel fogadta õt, ételt fõzött neki, egész nap a kedvére tett, este pedig meleg ágyat vetett kettõjüknek a padkán farkasbõrökbõl. De Gyorgye nem tudott feloldódni az asszony puha ölelésében, nem csiklandták a fülébe suttogott forró szavak, nem tudta szeretni szép asszonyát, bár valahol mélyen érezte, hogy Angyal hû hozzá. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-09-20, 03:20
Amikor másnap reggel ismét felkerekedett, Angyal látta, hogy urát gondok emésztik, ezért nem kérdezte, merre megy, mikor jön. Elõfordult ez máskor is, mert az erdõjárás komoly hivatás, ahol veszett fenevadakkal, fegyveres orvvadászokkal kell megküzdenie Gyorgyénak, mert õ felel a Csák nembéli Péter úr nemes vadjaiért. Komoran és megállíthatatlanul menetelt Gyorgye a Sólyom-tetõ felé. Az erdõt köd lepte be, a rõzsegyûjtõ asszonyok félve álltak el a sötét árnyként vonuló erdõjáró útjából. Bekö-szöntött az igazi, hideg, nyirkos õsz. A sziklára felmászván Gyorgye csak szürke, ködös tájat látott maga elõtt, amelyben fázósan álldogált az öreg tölgyerdõ. - Hol vagy, sátán! - kiáltotta Gyorgye. - Gyere elõ! A hangja oda-vissza csapódott a völgyekben. - Gyere elõ! Miért kínzol? Valami madarak verõdtek föl a közeli sûrûben rémült rikoltással. - Miért kínzol? Miért...? - Ne üvölts, itt vagyok - hangzott fel a jól ismert ravasz hang Gyorgye fülében. Az ördög ruhája most mintha szürkének tetszett volna, egészen beleolvadt a minden ellepõ ködbe. - Miért, ördög, miért mûveled ezt velem! - bõgte Gyorgye. - Miért ejtesz folyton kétsé-gekbe, miért nem hagysz élni! Az ördög gúnyosan elmosolyodott. - Én nem mûvelek veled semmit. Csupán megmutatom, ami van. - De amit mutatsz, az nincs...! - Hogy mit hiszel el, ember, az a te dolgod - vont vállat az ördög. Gyorgye keservesen zokogva térdre rogyott. Az ördög állt egy darabig a sírástól rázkódó férfi fölött, majd megragadta, és fölemelte magához. - Olyan vagy, mint egy gyerek. Légy férfi, és tûrjél! Azzal egy kicsiny ezüsttükröt tartott az erdõkerülõ elé. - Mi ez? - A jövõd, Gyorgye. Nézd és okulj. A tükör egy szakállas, meggyötört férfiarcot mutatott, a sírástól vörös szemekkel. Gyorgye volt az, magára ismert, bár meglepõdött, hogy ennyire megöregedett. Nem látta az arcát ed-dig, csak erdei tavak vizében, de azt is Aztán a tükör képe elhomályosult, és egészen mást kezdett el mutatni. Egy fiatal asszony jelent meg benne, nagy hassal. Gyorgye a meglepetéstõl felkiáltott: Angyal volt az! Aztán egy ház belsejét mutatta, az õ házukét. Angyal vajúdott, öregasszonyok vették körül. Egy kisfiú született. Aztán megint megváltozott a tükör képe, most a kisfiút mutatta, de már nagyob-bacska volt, együtt szaladgált a többi gyermekkel a házak között. Aztán a kisfiú még nagyobb lett, most már lovagolni is megtanult, fakardja is volt, az erdõ alatt nyargalászott vadul, Angyal pedig büszkén nézett rá. Aztán megjelent a tükörben Apor, a szomszéd, és odaállt a fiú mellé. Apor és a fiú úgy hasonlítottak egymásra, mint apa és a fia. Gyorgye felkiáltott, és eldobta a tükröt. A szemei befátyolosodtak, fújtatott, zihált. - Légy átkozott! - nyögte, és ájultan rogyott össze. - Az vagyok - mosolygott az ördög, és eltûnt. Éjszaka volt már, mikor Gyorgye magához tért. Nem látszottak sem a csillagok, sem a Hold fénye. Lemászott a szikláról, és tapogatózva, botladozva indult el hazafelé. Kábult elméjében egy gondolat kavargott vég nélkül: Angyal Apor fiával terhes!" Négy napba telt, mire hazaért. Nyúzott, sáros, ázott volt, és holtfáradtnak érezte magát. A falubeliek összesúgtak mögötte, az erdõkerülõnek megbomlott az elméje, mondták. Angyal még nem volt otthon. Lefeküdt a padkára, betakarózott farkasbõrrel, és azonnal mély, álomtalan álomba zuhant. Reggel volt, amikor felébredt. Angyal a tûzhelynél fõzött. - Mikor érkeztél, uracskám? - kérdezte kedvesen. Gyorgye nem válaszolt, csak nézett maga elé. - Mi a baj, kedvesem? A házra gyászos csönd telepedett. - Kását fõzök hússal, jó lesz-e? Gyorgye sóhajtott egyet. Az asszonyka pedig úgy látta, jobb nem firtatnia, hogy urának mi a baja. Biztosan megint odakint az erdõn történt valami. Aztán odabújt a férfihoz, megcirógat-ta az arcát, és úgy dorombolt, mint egy kismacska. - Azért itthon is történt egy s más, míg távol voltál, férjecském. Tudod-e, hogy milyen nagy híre van a te kis asszonykádnak? Gyorgye lassan megrázta a fejét. - Anya leszek, Gyorgye. Gyorgye felemelte a fejét, a szemében egy pillanatra tébolyult fény villant, de aztán ki-aludt, és nem maradt más, csak a semmibe meredõ, üveges tekintet. - Hogy mit hiszek, az az én dolgom - motyogta.
***
http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-09-20, 03:20
A háború nem ért véget azon az õszön, hanem csak a következõ esztendõ tavaszán. Maga Csák nembéli Péter is megsebesült, egy dárda ütötte át a testét, de azért ott volt Isaszegnél, amikor Istefán király seregei fényes gyõzelmet arattak a vén Béla király seregei felett. A nyár elején Péter úr gyõztesen térhetett haza, és ígéretéhez híven meghívta magához Istefán királyt vadászni a Vértesbe. Csákváron azonban hiába is kereste kedves jobbágyát, az oláhbõl magyerivá lett Gyorgyét, hogy legyen a vadászok vezetõje. A falubeliek szerint bevette magát a Vértesbe, miután a felesége és a kisded is meghalt a szüléskor. Azt beszélik, soha nem volt még akkora vadászat a Vértesben, mint azon a nyáron. Annyi vadat lõtt Istefán király, Péter úr meg a többi országos nagyúr, hogy két napig szállították le az õzeket, szarvasokat, vaddisznókat szekereken a hegyekbõl. A legtöbbet közülük a gesztesi erdõben ejtették el... Meg azt is beszélik, hogy egy királyi vadász egy férfi lesoványodott, összetört holttetemét találta meg a Sólyom-szikla tövében. A holtest arca összeroncsolódott, nem lehetett felismerni. A hátán íj volt, az ujjait egy kicsiny ezüsttükörre szorította rá görcsösen a halál.
2004. nov. 6-7. (E.T.)
EGÉSZ Tamás 1975-ben születtem Sopronban, és itt is érettségiztem 1993-ban. 1993-tól 2002-ig a JGYTF(K) hallgatójaként magyarnémet és mûvelõdésszervezõ-média szakos okleveleket szereztem. Bölcsészdiplomámat 2003-ban védtem meg a szegedi BTK-n. Elsõ novelláim, verseim Szegeden jelentek meg. Jelenleg Sopronban élek, egy középiskolában tanítok, és egy történelmi regényen dolgozok.
http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-09-20, 03:20
