sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon pogózott, táncolt és énekelt sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol elektromos kezeléssel ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább az első állomás ferihegy már kezdett szecskaformánk lenni veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan az iskola honlapján láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak a tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot egy szó, mint száz a szent márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak gyulán egy padon ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába a következő cikket azért írom nektek a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába az erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst az első állomás levegőben megbeszéltük, hogy mikor és hol szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a dunába az erkelben és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt valamint 3 db oktatóbabát láthattok képeket amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre áll.
A szecskatábor Nővérem kedvenc mondásai közül mindig is az volt az egyik, hogy az Erkelben a negyedikes évfolyam alakítja az elsőst. Ennek félig igazat adtam, de tapasztalat híján többnyire csak elengedtem a fülem mellett. Be kell valljam, le kell írjam, hogy a mi szecskatáborunk fantasztikus volt. Nagyon élveztük (merem ezt a saját évfolyamtársaim nevében mondani); imádtuk a negyedikeseinket! Olyan tökéletesen megszervezett, ötletes programokkal teletűzdelt két napot mutattak fel számunkra példaként, hogy égett bennünk a vágy a nyári hónapokban: valami hasonlóan maradandó és kedves emléket szerezzünk mi is az elsőseinknek. Komoly szervezőmunka előzte meg a 2009-es Erkeles Szecskatábor napjait. Rengeteg feladatunk volt: kellékek, ételek beszerezése; a póló megrendelése és annak mintájának demokratikus kiválasztása; levelek kiküldése stb. Nagyon vártuk már augusztus 28-át és 29-ét. A Gödörben volt a végzősök gyülekezője reggel, hogy egységesen „támadhassuk le” iskolánk előtt a szecskákat. Mivel az egész tábort próbáltuk kicsit katonai témára építeni, meneteltünk a Gödörtől a Fahídig (kisebb-nagyobb sikerrel). Természetesen a nehezen kialakított rend rögtön felbomlott, mikor megrohamoztuk a kilencedikeseket. Nem lettem volna a helyükben... Pár szülő kissé aggódó pillantást vetett csemetéjére, mikor különböző finomságokkal közeledtünk feléjük. A leggonoszabbnak éreztük magunkat, hiszen valahol mélyen mindenki érezhette, hogy kissé élveztük helyzetünket és hatalmunkat. No, persze azért semmiképp sem éltünk vissza ezzel! A karszalagok és pólók kiosztása után, az Erdei Iskolában, ahogy a szecskák elfoglalták szobáikat, bennünk legfeljebb csak a remény apró lángja pislákolhatott, hogy egyáltalán valahol álomra tudjuk majd hajtani a fejünket. A szobafeladatok kiosztása után először láthattuk egyben a kialakult kilencedikes osztályokat, az akadályversenyre várva. A legnagyobb népszerűségnek talán a panírozás eljárására emlékeztető ugrálás örvendett. Autógumikba szépen-sorban liszt-tojás-zsemlemorzsa trióját tettük. A feladatot a szecskák NEM tisztán fejezték be. Bár azt hiszem, az elsősök szempontjából a két nap alatt egy „tiszta” pillanatot sem tudnék említeni. A Kiképzés (sajátságos neve a mi akadályversenyünknek) óriási vizezésbe torkollott. Nem volt ez meglepő, a tábor végére sokan emlegették a negyedikes évfolyamból az elsősöket A Legvizesebb Évfolyamnak. A nap további részében még volt karaoke, valamint a roppant izgalmasnak ígérkező számháború. Megint csak gonosz tervet eszeltünk ki, a saját papírkáinkra olyan kémiai vagy esetlegesen matematikai egyenleteket írtunk, melyeket majdhogynem lehetetlenség kimondani. A játék az erdőben vette kezdetét, de sajnos hamar meg kellett változtatnunk a szabályokat (a mi nagy bánatunkra), hiszen az elsősök nem találták annyira szórakoztatónak a „háborút”, mint amennyire a negyedikesek. Este már kisebb fáradtságot érzékelhettünk szegényeken... Nem kell őket sajnálni, még ezután jött a tábor egyik legjobb része (és még kicsit relaxálhattak is közben): a koncertek! Igazi erkelesfeelinget teremtettek a zenekarok. Örömmel láttuk, hogy az újoncok igen nagy része megmozdult a zenére. Ezek után hajnali 3 órakor megajándékoztuk a mi szeretett szecskáinkat egy furmányosan kieszelt és precízen összeállított éjszakai túrával. Szinte csordaként próbáltak rohanni az erdőben, megoldani a feladatokat, hogy minél hamarabb ágyba kerülhessenek. A túra után mindenki álomra hajthatta fejét. Illetve az elsősök biztosan, az ő pihe-puha ágyukban. Mi meg ott, ahol helyet találtunk, vagy éppen ott, ahol már nem bírtuk tovább. Szép reggelre ébredtünk. Irány a betonpálya, hiszen ilyenkor mindenki igényel egy kis reggeli tornát! Bonyodalmak után visszaállt a tábor rendje, és folytatódhatott a beavatás! Dinnyemag-számolás, twisterezés nem hagyományos módon; slag alá kellett állniuk, hiszen mindenkinek fürödni kell – azt azért hozzátehetjük, hogy szerintem egyik elsős sem fürdött még ennyit két nap alatt, mint a Szecskatábor idején. Éppen, mikor a jobbnál jobb szívatások folytak, megjelent egy negyedikes, és egy főbenjáró bűnről számolt be nekünk. Egy elsős (személyét máig homály fedi) felírta egy negyedikes nevét egy táblára. Ez a tábla nekünk szólt, és azoknak a nevét lehetett CSAK felírni az elsősök közül, akiknek a szívatását szerettük volna előtérbe helyezni. De ilyen bűnt! Hogy oda felírni egy negyedikes nevét?! Ezért irdatlan nagy büntetés járt! Felajánlottuk: aki tette, álljon elő. Természetesen senki nem vallott. A történet végét, a vizuális élményt, ami ezután következett, nehezen tudnám szavakba önteni. Kb. 15 négyzetméternyi fólia a földön, rajta rengeteg tusfürdő és twister-maradvány, valamint ezen a területen A MI ELSŐSEINK! Sokan nem kímélték őket a slaggal. Azt hiszem, itt kellett azt mondjuk, hogy most már nem teázunk többet... A tábor rendjének és környezetének helyreállításán dolgoztunk, mikor kaptuk a hírt, hogy Romániához tervezik kapcsolni Városerdőt. Óriási riadalmat keltett a mi kis gimis Szecskatáborunkban. A Gyulai Hírlapban olvashattuk ezt az igen nagy meghökkenést kiváltó hírt. Sietve takarítottunk.
Éppen egy közös fotóra álltunk volna össze a pályán, ment a rádió, amikor azt hallottuk a hangszórókból, hogy Városerdőt hamarosan Romániához kapcsolják, és délután 2 óráig minden magyar állampolgárnak EL KELL hagynia a területet. Hirtelen két ijesztő férfi (az egyik gépfegyverrel a kezében) jelent meg, román határőrök lehettek. Igazoltattak minket, és még abba is belekötöttek, hogy a diákigazolványunkon és a személyigazolványunkon nem hasonlít a kép. Egyik kedves évfolyamtársunk (aki kiválóan beszél románul) segített abban, hogy igazgató úr és a román határőrök valamiféle beszélgetést folytassanak. Ezután igazgató úr bejelentette, hogy köszönjük meg a szimpatikus határőröknek, hogy most az egyszer elengednek minket. Mindenki megkönnyebbült. Ezután újra szót kért igazgató úr, és közölte a szecskákkal, hogy nyugodjanak meg, ez a kis kaland a tábor része volt, s hogy a két úriember – Kukár tanár úr és Nyegrucz János – valójában az iskola dolgozója. Összepakolás, fáradt indulás a sínek felé. A vasútállomáson szétszéledtünk, én meg végiggondoltam a két napot. Eszembe jutott testvérem mondata. Remélem, hogy a mostani kilencedikesek is úgy értékelik a 2009-es szecskatábort, mint mi a miénket. Mi legalábbis nagyon igyekeztünk. Deli Annamária 12. A
Az első Fokhagymaszag árasztja el a placcot, ha az elsős szóra nyitja a száját, a piros arany tömény esszenciája terjeng a levegőben e mondat kíséretében: „imádjuk a negyedikeseket!” Igen! Elkezdődött a szecskatábor! Augusztus 28-án reggel fél 7-et ütött az óra, amikor megérkeztem az Erkel gimi elé. Álmos, néhol kissé riadt szemek tekintgettek rám. A teret hamarosan dinamikusnak éppen nem mondható szecskák árasztották el. De hát mit vár az ember ilyen korai órákban? Nyugalmunk nem tartott sokáig, hirtelen „SÜN”-t kurjongató negyedikesek vettek körbe bennünket, kezükben filctollal, bódító illatú spray-kkel, na, meg persze hagymával. A reggeli ínyencségek elkerülhetetlenek voltak, öntötték belénk a fokhagymát és a házi készítésű babapépet, az arcunkat filcrajzok ékesítették, frizuránkat pedig úgy belőtték szecskáztatóink, hogy azt még Hajas Laci is irigykedve csodálta volna. Már kezdett szecskaformánk lenni, indulhattunk a vasútállomásra – a feladatok és a tejszínhab azonban útközben is velünk tartottak. Az állomáshoz érve még azért tettünk 1-2 kört „törpében”, nehogy elmacskásodjanak a lábaink, mert hát ugye a vonaton valakinek állnia is kell, az mégsem járja, hogy az elsősök ülnek. 20-30 perc leforgása alatt kiértünk Városerdőre. Ekkor tudatosult bennem, hogy 2 napig vérmes, szecskára éhes negyedikesekkel leszek összezárva, de már kicsit türelmetlen voltam, hisz még csak ezután jött a java! Szobáink elfoglalása után belevetettük magunkat a viccesebbnél viccesebb, sokszor formabontó feladatokba, s ez idő alatt megismerkedhettem az osztálytársaimmal is. Kis pihenő után a számháború varázsolt igazi frontvonal feelinget köreinkbe, ezután jött a karaoke tivornya. Majd leszállt az est, és az erdőt gitártépés és dobpüfölés hangja járta át. Szecskáztató és szecska együtt pogózott, táncolt és énekelt. Mikor már azt hittem, vége a napnak, imádott, fáradhatatlan negyedikeseink éjszakai erdőtúrára buzdítottak minket. Elvégre nem voltunk még elég fáradtak… Hajnali 5 óra körül visszatértünk „mentsvárainkba”, és pihenhettünk picit. Ezt az időt ki kellett használni, hisz reggel már megszólalt a tűzriadó és a gitárszóló. Nyúzott arcomon elkenődött tejszínhab nyomait éreztem. A napot az egészséges reggeli torna nyitotta, aztán takarítás, és természetesen még egy jó adag feladat is várt ránk. Lisztfújás, twister – persze ez sem a megszokott módon: ketchup, mustár, majonéz, mosószer és egyéb mesterséges színezékanyagot tartalmazó folyékony, néha beazonosíthatatlan anyagok segítségével, s ugyanez vonatkozik a „Capture The Flag” játékra is… egy „lazalájtos” vizesgödörbe ugrálással zártuk a sort. A végén minden szecska megkapta a magáét, egyszerre kaptunk a nyakunkba mustárt, vizet, lisztet és festéket, persze patyolattisztaságunkról végzőseink slaggal gondoskodtak. És még azt is elhitették velünk, hogy Romániához csatolják Városerdőt... Bevallom, én is elhittem… (Kukár tanár úrnak Jászai Mari-díjat javaslok.) Mindent egybevetve, elképesztően jó volt ez a 2 nap! Gratulálok a negyedikeseknek a szervezőmunkáért, az elsősöknek pedig azért, mert rendesen helytálltak. Felejthetetlen élmény volt! Jasik Barbara (9. A)
JESZ Program az iskolában TE VAGY TE TUD
JE SZ
LEN,
SEGÍTENI!!
Kedves Diákok! Iskolánkban megkezdődik egy új képzés, a laikus újraélesztés oktatása, melyben 200 tanuló vehet részt. A hirtelen szívhalál hazánkban is az egyik leggyakoribb halálok. A tünetek jelentkezésétől egy órán belül bekövetkező keringésmegállás általában kórházon kívül történik. Bármikor tanúi lehetünk idegen, de akár ismerős halálának, és megeshet, hogy ott állunk mellette, miközben ismeret hiányában nem tudunk segíteni. A
keringésmegállás
folyamata
az
idejében
megkezdett
újraélesztéssel
visszafordítható.
A
keringésmegállások hátterében gyakran egy speciális, a keringést ellehetetlenítő elektromos tevékenység, a kamrafibrilláció áll. Ez a folyamat elektromos kezeléssel, korai defibrillációval megszüntethető. A program célja, hogy a pár órában elsajátítható, gyakorlati szinten hasznosítható újraélesztés ismeretébe minél szélesebb társadalmi réteget vonjon be. A szabad hozzáférésű automata külső defibrillátor használata mára a korszerű elsősegélynyújtás meghatározó elemévé vált. A pályázat elnyerésével megvásárolhattunk egy félautomata defibrillátort, melynek elhelyezésével életmentő pont létesülhetett iskolánkban. Ennek konkrét helye a titkárságon van, hiszen ott mindig található valaki. A Ti oktatásotokhoz pedig egy szintén félautomata, oktató defibrillátort, valamint 3 db oktatóbabát (melyen az újraélesztést gyakorolhatjátok) vásároltunk, közel 1.500 000 Ft értékben. Ezt teljes egészében az Egészségügyi Minisztérium finanszírozta. A pedagógusok kiképzése már megtörtént, így hamarosan a Ti képzésetek is elkezdődik.
Ne feledjétek, az életmentés lehetősége annak kezében van, aki jelen van, és tud segíteni!!! Tegyél Te is a hirtelen szívhalál ellen!! Köszönöm a figyelmet. Nagyné Halmos Judit a pályázat „gondozója”
Food4U 2009 Szeptember 18. (péntek) Elindulunk. Megyünk Olaszországba. Ennél azért egyszerűbb felfogni: az első állomás Ferihegy. Jegyek, csomagok, várakozás, beszállás, felszállás. Repülünk? Megérkeztünk. Másfél órán belül már minden egészen más. Mert a gép Velencében landol, ezt már el kell hinni, ugyanis minden táblán ott a felirat: „Welcome to Italy!” A gyakorlott orosházi csapat is megerősíti a hírt: elkezdődött számunkra életünk első Food4U videó fesztiválja. Mindenki összegzi magában: májusban előkerült egy pályázat, miszerint kreatív diákok félperces reklámfilmjeit olaszországi úttal jutalmazzák. Az egyetlen feltétel, hogy a téma legyen az egészséges táplálkozás. Miért ne próbáltuk volna meg? Megérte a roham-munkát, mert valóban itt vagyunk. Nincs idő merengeni, mert már integet is a segítőnk, magyar tolmácsunk, aki egy buszhoz terel minket, és irány Jesolo. Kristian mindenről tájékoztat, semmit nem tudunk feldolgozni a hallottakból. Talán annyit, hogy ez a valóság. Szeptember 19. (szombat) Túl az első vacsorán, a szobák elfoglalásán és az ébredésen, ami egészen furcsa, mert még mindig alig merünk belegondolni, hol vagyunk. Reggeli közben a nap programjairól kapunk vázlatot. A tengert bámuljuk az ebédlő ablakain keresztül, és a sok idegen arcot. Nem is annyira idegenek: ugyanazért vannak itt, mint mi. Minden perc be van táblázva, de azért vetélkedő és koccintás, bemutatkozás és ebéd után jut időnk egy kicsit a homokban mászkálni, és megbeszélni újra és újra ugyanazt: ez tényleg velünk történik? Már közel járunk a válaszhoz, amikor food show-ra hívnak minket, ahol mesterszakácsok készítenek olasz különlegességeket. A hagymában sült szardíniát vissza kell utasítanunk, pedig nagyon kedves mosollyal kínálják. Minderről videó felvétel és fotóhalom készül, az olasz tévénézők kedvéért széleseket vigyorgunk a kamerába. Este pedig Jesolo főterén együtt nézhetjük a nyertes filmeket a készítők bemutatkozásával és az esemény egy-egy fő támogatójának rövid beszédével egybekötve, amelyben rendszerint biztosítva vagyunk vendégszeretetről, örömmel látásról, megbecsülésről. Mindezt nem csak mondják, de érezzük is. Szeptember 20. (vasárnap) Másnap nyolc turistabusz szállít közel négyszáz diákot Treviso mezőgazdasági főiskolájához, ahol a tűző nap miatt nem igazán tudjuk a bortermesztésről hallottakat megjegyezni, annál inkább megkóstolni a bort, amit sajtokkal, sonkával, salátákkal és gyümölcsökkel ebédre tálalnak. Piknikszerű, ahogy négyszázan ülünk az iskola füvén, mindenkin az első este kapott egyenpóló. Majd sétálhatunk a város főterén, este pedig Treviso színházában folytatódik a videók vetítése. Rendszerint éjjel jutunk vissza a szállásra, ahol további lehetőség adott az ismerkedésre Európa gimiseivel. Szeptember 21. (hétfő) Reggel Velencébe indulunk. A hajón egészen addig félálomban ücsörgünk, míg meg nem látjuk a város partjait. Utána felváltva fényképezünk, és a szánkat tátjuk: különlegesen szép. Idegenvezetőnk is van, és tábla, ami Hungary feliratával segít, hogy a hatalmas tömegben körülbelül sejtsük, milyen irányba sétáljunk. A város leírhatatlansága előhozza a kezdeti problémát: fel tudod fogni, hol vagy? Egy idő után már csak annyit, hogy mindenünk fáj, de ebéd után újabb másfél órát szánunk a szűk utcák bejárására. A Szent Márk téren ücsörgünk, beszélgetünk, mintha csak Gyulán egy padon, arról, mit mondunk este a színpadon, mielőtt a mi filmünket vetítik. Igazából mindegy, a videó magáért beszél, és rólunk. Arról, hogy nekünk még a gyors ételekről is a szerelem jut eszünkbe, mert az jobb ízű. Szeptember 22. (kedd) A nap nagy részében Róma felé buszozunk a fesztivált záró díjátadó gálára. Kicsit sikerül kipihenni és megemészteni az eddig átélteket és elfogyasztottakat. Összegezni a látottakat, felmérni a ránk várókat. Legtöbben a nagydarab norvég srácok kissé gusztustalan, de megdöbbentően jó filmjét érezzük esélyesnek a fődíjra. Azt pedig leszögezzük, hogy ezeknél az élményeknél nagyobb jutalom nem létezhet.
A szállásra megérkezünk, és itt sem csalódunk. Ugyanolyan tiszta és igényes, mint az előző volt, a vacsora pedig talán még finomabb. Este bevisznek minket Rómába, a Trevi-kúthoz, amire nem is keresünk jobb szót: gyönyörű. Szeptember 23. (szerda) Reggel korai kelés, mert a szervezők szeretnék elkerülni a csúcsforgalmat. Rendőrök kísérik a buszokat, hogy az ijesztő római közlekedés ne lehessen a városnézés akadálya. Az ablakon kinézve igyekszünk felmérni, mennyire szemetes a külváros, és bár aki keres, talál – amint meglátjuk a kétezer éves városfalakat, elfelejtjük a kritikát. A Colosseum látványa (kívülről és belülről is), a Forum Romanum, a szenátus épülete, a templomok és főleg a Szent Péter tér az, ami miatt Róma meghatározó marad mindannyiunk számára. Akármennyire zsúfolt és zajos: lenyűgöző. Bármikor visszamennék, hogy újra láthassam, és hogy az elmaradt vatikáni látogatást bepótoljam. Mindezek után már szinte öntudatlan módon készülünk a gálára, amit kissé komikus módon fúvószenekar nyit. A gimnazisták körében meglepő sikerrel. Újra levetítik a videókat, és kezdődik a hét különdíj kiosztása. Egyáltalán nem idegfeszítő, mert a legtöbbet már megkaptuk a fesztiváltól. Azt viszont sajnálom, hogy nem a norvég srácok nyertek, hanem egy portugál csapat, akik az egészségtelen táplálkozás egész életünkre való hatását hangsúlyozták. Még egy utolsó állófogadás vár minket az Auditorium előterében. Páran észrevesszük, hogy az utca végén lévő Szent Péter bazilika nincs is olyan messze. Amit délelőtt nem tehettünk meg: most sétálunk az előtte lévő téren, és nem végleges búcsút veszünk Rómától – ide még vissza kell jönnünk! Szeptember 24. (csütörtök) Borzasztó érzés elindulni a repülőtérre, elköszönni a segítőnktől, akit nagyon megszerettünk egy hét alatt (többen haza szerették volna hozni), belegondolni, hogy újabb másfél óra alatt Ferihegyre érünk, és ami még rosszabb: vissza a valóságba. Mert szinte mese volt az, ahogyan a szervezők fogadtak minket, hogy találkozhattunk tizenhat ország diákjaival, hogy fantasztikus helyeken jártunk, mindezt azért, mert volt egy jó ötletünk a helyes étkezéssel kapcsolatban, amit meg is valósítottunk. Ha ezentúl nem is eszközölünk radikális változásokat a helyes táplálkozás érdekében, annyit biztos megjegyzünk a Food4U miatt: a kreativitásnak jutalma van, ha nem is mindig ennyire kézzelfoghatóan és valóságosan. Az ilyen lehetőségeket pedig meg kell ragadni. Tóth Sára (13. E)
A GyuDiN-ról, utólag A következő cikket azért írom nektek, hogy megtudjátok, mi történt velünk a GyuDiN idei versenyében. Az egész úgy kezdődött, hogy a DÖK megválasztotta a képviselőt (engem), majd közölték velem, hogy miről szól ez a „játék”. Utána a stábtagokkal (Elekes Pál, Orosz Noémi, Ráfi Gréta, Szabó Csilla, Szénási Tamás) megbeszéltük, hogy mikor és hol kéne összegyűlni, mi volna a feladatunk. Volt jó pár gyűlésünk, ahol jobbnál jobb ötletekkel álltunk elő. Ezek után elkezdtük forgatni a kampányfilmünket. Miután megbeszéltük a lényegesebb dolgokat, és a film is elkészült, eljött az idő a kampányolásra. Megbeszéltük, hol találkozunk, mindenki megvette a cukorkákat, amiket leendő szavazóinknak osztottunk szét. Miután körbejártuk az általános iskolákat, elkezdtük gyártani a plakátjainkat, amiket a hátralévő kampányokra tartogattunk. Másnap reggel a Művelődési Házban volt a találkozó, ahol megismerhettük a vetélytársainkat (pl. a későbbi győztest, a Karácsonyi gimit) és a főszervezőt, Hőgyes Eleket. Miután felragasztottuk a plakátokat a kocsira, és rendeztük gondolatainkat, elindultunk az általános iskolákba – egész napos biciklizés, beszélés. Másnap ugyanez, mentünk a többi általános suliba, újabb adag cukrot dobáltunk el, és még több szavazót nyertünk meg. Ezzel le is tudtuk a kampány első hetét. A következő héten a városban kampányoltunk. Ezt én jobban élveztem, mint az általános iskolás kampányolást.
Szerdán a végső kampány, csütörtökön pedig a gálaműsor következett, ez utóbbi a Művelődési Házban. Előbb levetítették a kampányfilmünket, majd leadtuk a műsort – utánunk a másik két iskola is tette, amit tenniük kellett. Ezek után jött a hirtelen halál. Nem, nem haltunk meg, csak kaptunk két kérdést fejenként, amikre azonnal válaszolnunk kellett. A végeredmény sajnos nem úgy alakult, mint vártuk. A sorrend a következő lett: 1. Karácsonyi János Gimnázium; 2. Harruckern János Szakközépiskola; 3. Erkel Ferenc Gimnázium. Egy szó, mint száz, az egész kampányolást nagyon élveztem, mert megismertem új embereket, és a kampányolás alatt sokan összebarátkoztunk. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni a stábtagok lelkes munkáját, továbbá gratulálok a 24 órás vetélkedő résztvevőinek a győzelemhez. A rám szavazó diákoknak köszönöm, hogy hittek bennem, és természetesen Hőgyes Eleknek is szeretném megköszönni önzetlen és odaadó munkáját. Ez volt az idei GyuDiN az én szemszögemből, és bármikor elindulnék rajta újra, ha lenne rá lehetőségem. Sok szerencsét a következő év jelöltjének! Galambosi Péter (10. D)
Hangok az Erkelben (Last minute útmutató – nem csak elsősöknek) Mi a te zenéd?... Szeretnéd megmutatni vagy egyszerűen a többiekkel együtt élvezni? Esetleg teljesen nyitott vagy minden újra? Vagy csak egy stílus érdekel, és a legtöbbet akarsz foglalkozni, élni vele? Az Erkelben a diákélet megkongatja a falakat! Nem fogsz unatkozni, ha kicsit is érdekel a zene, ez garantált! Ha szeretsz otthon énekelni a tus alatt, akkor neked való hely az iskolai kórus. Most biztos azt gondolod, tudod, kinek van kedve menni a sok frakkos, karót nyelt énekes közé. Na, más suliban talán erről van szó, de nem itt. Nálunk az énekkar a legnagyobb királyság, mindenki jó arc, megy a hülyülés, állandóak a röhögéssel záródó próbák, mindemellett kimagasló teljesítményt nyújtó csapatról van szó, amit a városi és egyéb meghívások is példáznak. Perlaki Attila tanár úr egyébként „mérgesen izzó vasszigorral” áll az egészhez – a hangulat fesztelensége ugyan közel áll egy baráti beszélgetéséhez, de érdemi, kemény munka folyik. Azért ne pasizni és csajozni gyertek a vegyeskari próbákra... mondjuk, ki tudja... Az pedig, hogy mit szeretnétek énekelni, csak rajtatok múlik, mert majdnem bármilyen modern nótát be lehet venni a sorba. És persze az sem utolsó, hogy énekből kitűnő érdemjegyek szoktak születni év végén azoknál a tanulóknál, akik a kórus tagjai. Ha kicsit is van kedved kipróbálni a hangodat, gyere el, tök mindegy, tudsz-e énekelni vagy sem, mert meg fogsz tanulni, az biztos... Lehet, hogy az eredeti, hamisítatlan popmuzsika érdekel, és azt hallgatod szívesen... Ebben az esetben is otthon érezheted magad, hiszen a sulirádió mindig vonalban van. De ha úgy érzed, hogy valamit kihagynak a legjobbak közül – hát rajta, te is felírhatod a rádió ajtajára a kívánságod, illetve beszélhetsz a srácokkal, és biztos beillesztik a műsorba. Ha kicsit instrumentálisabb irányultságú vagy, akkor is van egy elég tekintélyes bázis, akik arrafelé „mászkálnak” a hangszereken, amit kedveltek. Mire is kell gondolni pontosan? Mondjuk, a koncertekre suliidőben. Jaja, jól látod, ez nem kamu! Vannak olyan napok, amelyeken nagyszünetes koncerteket adnak iskolánk aktuális bandái. Ilyenkor mindenki összegyűlik az aulában, és elámul, milyen színvonalas csapatok vannak itt helyben. Általában vastaps és egy kis késés a jutalma a zenészeknek, de mindenki elnéző, hiszen ki ne „bírná” azokat a pazar előadásokat. Vigyázni kell, mert egy ilyen nagyszünetes show után nem tudsz visszaülni egykönnyen a terembe... Veszélyes is tud lenni, szóval csak óvatosan... (14-15 éves lányoknak meg már egyenesen tiltottak ezek a programok! :). Rock & roll-pártiak, metálarcok, alteresek, egészen komoly progresszív témázgatók – széles a skála. Ha játszani akarsz valahol, találhatsz tagokat, összeállhattok, gyakorlás, és ki tudja, a következő szünetben talán ti tomboltok a színpadon. Szeretnél esetleg megtanulni egy hangszeren játszani? Ebben a helyzetben sincs akadály, mert vannak az iskolában olyan tagok, akik szívesen adnak kezdő órákat, illetve a zenesulisok között is elhelyezkedhetsz. Vannak komolyabb koncertek is, iskolai ünnepség, és megannyi rendezvény, amelyen fellépnek a zenészeink. Szövegládák, figyelem! Nektek sem kell szomorkodni, mert masszív képviselői vannak a slam, rap, hiphop, acapella és egyéb szövegorientált stíleknek. Ha most látod először a slam kifejezést, akkor nézz el a havonta megrendezésre kerülő, felejthetetlen és utánozhatatlan Think-túrára. Hatalmas arcok olyan leosztást vállalnak, hogy eldobod magad... és mindezt élőzene-kísérettel. Mindig nagyon jól sikerül, és egyre többen és többen jöttek már a múlt évben is, amikor elkezdtük. Ezen a klubházas estén megjelennek tanárok is, de persze nem a fegyelem fenntartása végett – hiszen az megalapozott a fellépők által –, hanem mert ők is fellépnek, illetve érdeklődve szívják magukba azt a bújtatott, virágzó, ízléses underground kultúrát, amit az egyetemen nem tanítottak. (De – a szerk.) Úgy érzed, lenne mit leírnod versben, prózában, esetleg a mágikus slam kategóriájában? Nyugodtan gyere el erre a kis összejövetelre, és bátran add elő, hiszen beszélgetésbe
elegyedhetsz bárkivel (akár bármelyik tanárral), és megvitathatjátok, mire is törekszel, mit szeretnél kifejezni. Vagy ha szeretnéd kirappelni magadból a dolgokat: semmi akadály, a zenei kíséret megoldja a helyzetet egy laza impróval, és ha tetszett a téma, legközelebb is előadhatod. Nagyon laza, nagyon közvetlen estét képzelj el, bármi belefér... egyszer feltétlen gyertek el, főleg hogy néha party is van utána. Jól hangzik? Látható, az Erkel azért is érdekes suli, mert a zene a diákélet nagyon erős tartópillérét képezi. Szóval mindenki hallgat valamit, megízleli a stílust, belemegy, figyeli, és végül szorgosan nekiáll – például – zenét keverni, mixeket gyártani stb. Itt a tanároknak is van határozott elképzelésük a zenéről, és a szecskatáborban is láthattátok, hogy van olyan banda, amelyben tanár és diák vállvetve keni a gitárt. Jeszenszky Ádám (13. E)
Rajongás A következő két levelet az újonnan bérbe vett albérleti szobámban találtam egy eldugott helyen – az ágy mögött, egy kimozgó tégladarab rejtekében –, a hangfelvételhez egy nagyon kedves barátom segített hozzájutni, aki a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolában tanult, a negyedik levélre pedig Budapest város levéltárában akadtam. A következőkben idézni fogom a leveleket és a hangüzenetet, kronológiai sorrendben: „Kedves Slim, Azért írok neked, mert szükségesnek érzem tudtodra adni, művészeted színt hozott az egyébiránt szürke életembe. Mint ahogy éhes veréb-fiókák eszik az anyamadár által felöklendett gilisztát, táplálkozom én is minden szövegedből. Nem tudom, hogyan csinálod, de akárhányszor hallgatom a számaidat, mindig képesek újat adni. Talán összeülhetnénk egy-két sörre, kíváncsi vagyok, milyen ember is vagy te valójában. Nekem egyébként van egy feleségem, aki nem mellesleg terhes, és ha fiúgyermekem születik, rólad kapja majd a nevét. Írj mihamarabb! Stan” „Hello, Slim! Már lassan két hete, hogy írtam neked, és még mindig nem érkezett válasz. Sejteni vélem, hogy naponta ostromolnak téged az ilyen levelek százaival, de ha véletlenül a kezedbe akadna az enyém is, kérlek, azon nyomban válaszolj rá. Három napja volt egy koncertetek a Zöld Pardonban, végig az első sorban bangáztam az unokaöcsémmel egyetemben. Ember, ő majdnem akkora rajongód, mint én vagyok… a hepajt követően autogramot akartunk kérni, de ti úgy siettetek, hogy észre sem vettetek minket. Ő még csak 14 éves, haver, nem tudja olyan könnyedén feldolgozni, mint például én. Mostanság minden és mindenki szembefordult velem. Te sem foglalkozol a leveleimmel, a feleségem is folyton azzal jön, hogy kevés időt töltök vele. Ő sem ért meg, senki sem ért meg. De te… te más vagy, mi mások vagyunk, mint a többi ember. Mi hasonlítunk… talán össze is jöhetnénk. Gondolj csak bele… Írj, üdv: Stan” „Hé, Tisztelt Önelégült Teszek Az Átlag Emberre Úr! Mi a fenéért nem voltál képes válaszolni egyetlen levelemre sem?! Én minden egyes soromat komolyan gondoltam. Nekem te voltál az egyetlen! Éppen a kocsimban ülök, 180-nal hajtok a Lánchíd felé, egy rohadt diktafonhoz beszélek, zuhog az eső és sírok… a feleségem napok óta nyaggat, hogy vigyem el valahová, hogy ruccanjunk ki együtt. Hát most kiruccantunk. (Hangos dörömbölés és sikítás lesz hallható a csomagtér irányából.) Csendet, te céda! Nem hallod, hogy épp beszélek?! Bocsáss meg, Slim, nem ismeri az illemet. Hol is tartottam? Ja, igen… Slim, én szeretlek, hogy bánhattál így velem? Nem számít, úgyis ma hallasz először és utoljára, ez az üzenet majd ráébreszt a defektjeidre, és magadba nézel végre. És akkor talán… Uh, a francba, hogy fog ez hozzád eljutni?” (Fékcsikorgás éktelen zaja töri meg a város éji csendjét, a hídkorlátot a száguldó személygépjármű játszi könnyedséggel töri át, két-három másodperc néma csendet követően hatalmas csobbanás zaja egészíti ki a tompa semmit… az Audit szép lassan elnyelik a Duna habjai.)
Másnap este egy görnyedt alak körmöl az íróasztalánál enyhe lámpafényben. Folyvást csak ír, s mindeközben magában motyog: „Kedves Stan, Először is elnézésedet kérem, hogy csak most tudok válaszolni a leveleidre, de körülbelül két hete nem tartózkodom otthonomban. Örülök, hogy találsz valamit a szövegeimben, ami egy kicsit te is vagy. Egyetértek veled abban, hogy összeülhetnénk és beszélgethetnénk valamikor, sőt megtisztelőnek érzem, hogy az én nevemet viseli az újszülött gyermeketek, ha az fiú lészen, mégis azt javaslom, kérdezd meg a párod is erről, és közösen döntsetek a dologról. Bocs, hogy nem tudtam autogramot adni a kuzinodnak, de csúszásban voltunk, és nekem már félórával annak előtte a Corvin tetőn kellett volna forgatnom a lemezeket. Ne aggódj, a feleséged bizonyosan melletted áll, csak félreértitek egymást. Azonban őt is meg lehet érteni, hiszen várandós, vele kéne lenned és törődnöd vele. Ja, és mi ez a duma, hogy „összejöhetnénk”? Komolyan megijesztesz, hagyd a francba ezt a hülyeséget! Tényleg a szerelmeddel kéne töltened az idődet, vegyetek ki szabadságot, és menjetek el valahová a hétvégére. Épp most láttam a tévében egy férfit, aki belehajtott a Dunába egy – azt hiszem – Audi típusú járművel, a csomagtartóban pedig a gúzsba kötött, áldásos állapotban lévő feleségével. Hogy is hívták? Fenébe!…” Jasik Szabolcs (13. E)
hamarosan…
Képíró Bettina (12.A)
Szabó Dávid (12.B)
Dobos Tamás (12.C)
Jasik Szabolcs (13.E)
Áttekintő A szecskatábor Az első JESZ program az iskolában Food4U az iskolában
A GYuDiN-ról, utólag Hangok az Erkelben Rajongás Jelöltek
Publikáltak: Deli Annamária 12.A, Jasik Barbara 9.A, Nagyné Halmos Judit, Tóth Sára 13.E, Galambosi Péter 10.D, Jeszenszky Ádám 13.E, Jasik Szabolcs 13.E Felelős szerkesztő: Fodor György, Kiss László Felelős tördelő: Békési Sándor Felelős kiadó: Szűcs Levente igazgató Kiadja és forgalmazza az Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium
