ARCOK A GYÜLEKEZETBİL
ÉLİVÍZ a Békéscsabai Református Gyülekezet hírlevele
Kovács Sándor presbiter „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bőn pedig gyalázatára van a népeknek.” /Péld.5:34/ „Aki pedig tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bőne az annak.” /Jakab 4:17/
AZ IGE ÜZENETE Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. Jer. 15, 19b
A keresztyén ember élete sokban hasonlít a megkülönböztetı jelzéssel ellátott mentıautóhoz. Sokszor szembesülünk a hétköznapokban olyan helyzetekkel, amikor elgondolkozunk azon, jól éltük meg hitünket? Erre a kérdésre nem mindig megnyugtató a válaszunk, mert rájövünk, hogy a beolvadás útján járunk: egyre kevesebb dolog különböztet meg a hit nélkül élık, de mégis tisztességes emberektıl. Késıbb a hitetlen és tisztességtelen emberektıl is alig elválaszthatóak leszünk. Legyen a vágy bennünk bármekkora is, hogy letegyük Isten megkülönböztetı jelzését életünkrıl és szeretnénk „átlagos” életet élni, nem tehetjük, mert Isten 24 órás szolgálatára hívott el. A másik véglet, amikor folyamatosan szirénázva közlekedünk és csak Isten ítéletét hirdetjük. Mindig csak figyelmeztetünk, de nem csak a baj elıtt, hanem közben is. Még hozzá is tesszük: látod megmondtam! Ez olyan, mintha a mentéshez induló több balesetet okozna útközben és arra hivatkozna, hogy balesethez riasztották és sietnie kellett. Jeremiástól méltán mondhatjuk, hogy az Úr ítéletének hirdetıje, de amikor bekövetkezett a nyomorúság nem önigazságától telt el, nem is boldogította, hogy ı az igaz próféta, hanem földet vett, hogy cselekedeteivel is kifejezze: Istennel van jövı! Így vigasztalta övéit. Ahogy a mentıautó életében is van garázsmenet és vakriasztás, ezért nem mindig villog a szirénája, de az mindig látszik, hogy nem egy átlagos autó. Legyen ilyen a mi életünk is, nem kell mindig az Úr ítéletérıl beszélni, de nem lehet csak az Isten szeretetét sem ecsetelni. Mindig a helyzettıl függ, hogyan valljuk meg hitünket, de annak teljesen nyilvánvalónak kell lenni, hogy Isten elhívott népéhez tartozunk. Nem csak szavainkon, de életünkön is látszódnia kell ennek akkor is, ha ép szabadságon vagyunk vagy úgy gondoljuk senki sem ismer. Amen Marti Miklós lelkipásztor 2008. Július
II. évfolyam 7. szám 1.
Nagy megtiszteltetésnek vettem, de szorongva fogadtam el gyülekezetünk lapja szerkesztıinek felkérését személyem bemutatására. Úgy érzem, a gyülekezeti tagok többségének életútja, hite példamutatóbb az enyémnél és alkalmasabb a bemutatásra. „Tısgyökeres” békéscsabai vagyok, egyetemi tanulmányaim ideje kivételével Csabán éltem és dolgoztam. Szakmai végzettségem okleveles mérnök-közgazdász. Anyai ıseim több generációra visszamenıleg e város szülöttei, apám és az apai ısök Erdély szülöttei. Mint minden embernél döntı a gyermekkor hatása késıbbi sorsára, úgy érzem, nálam is nagy hatással volt. A „kettıs nevelés” idıszaka volt ez, más volt a családban és más volt az iskolában. Nálam a családi, otthoni nevelés hatása volt erısebb. Édesapám erıs akaratú, a kommunizmust elfogadni nem tudó, igazi „vastag nyakú kálvinista” ember volt. Vallotta, hogy reformátusnak lenni nem csak hitet és vallást jelent, hanem életformát is, melynek jellemzıi: ıszinteség, emberség, egyenesség, igaz ügyhöz való hozzáállás, hazaszeretet. İ szerettette meg velem a magyar irodalmat és történelmet, különösen Erdély történelmét, ezen belül is a református fejedelmek által vezetett idıszakot /Bocskai István, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, Apaffy Mihály/. Egész életében szenvedte Trianont és Erdély elvesztését. Számára Erdély mindig a „Tündérkert” volt és maradt. Vallotta, hogy Erdély népe az elnemzetietlenítést, a magyartalanítást, a szétszóratást, az össznemzeti szolidaritás hanyatlását átélve, átszenvedve, minden emberi bőne és gyarlósága ellenére az Isteni próba és a hőség népe. Édesanyám hasonló gondolkodású volt és hasonló nevelési elveket vallott, csak a szelídebb, csendesebb megoldás híve volt. Gyerekkori gondolkodásomat rajtuk kívül alakította még az ifj. Koppányi Gyula nagytisztelető úr által tartott gyermek-istentiszteletek és gyakori 2.
családlátogatások hangulata. 13 éves voltam, amikor egyházunk felsıbb vezetésének döntése alapján Koppányi Gyulának távozni kellett Békéscsabáról. Még most is emlékszem arra az istentiszteletre, amikor a gyülekezet búcsúzott tıle: szem nem maradt szárazon. Gyerekfejjel nem tudtam pontosan jellemezni személyét, csak örömmel töltött el a gyerekek iránti szeretete, kedvessége. Csodáltam szüleim által emlegetett bátorságát a helyi kommunista hatalommal szemben. Ez az a kor volt, amikor a szülık félelme átragadt a gyerekekre is. Most már felnıtt fejjel tudom, hogy a nagytisztelető úr karizmatikus egyéniség volt. Most is sokat gondolok rá, és arra gondolok, hogy amikor egyházunk akkori vezetése áthelyezte a kicsiny Tisza-menti faluba 1956 tavaszán, nem volt-e a sorsának Isten által való irányítása ez, mert valószínőleg az októberi események varázsa megérintette volna, s talán így menekült meg a bosszúállástól. Felnıtt fejjel olvasva – és már jobban megértve – a református Arany János és Ady Endre verseit, a magyar református teológiai irodalmat /Ravasz László, Makkai Sándor/ értettem meg a reformáció, a kálvinizmus Isten áldotta egyik csodálatos eredményét, melyet a katolikus Illyés Gyula a reformáció genfi emlékmővérıl írt versében foglal össze legtalálóbban: „Hiszed, hogy volna olyan–amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem.” Büszke vagyok református ıseinkre, akiknek munkája nyomán a magyar kálvinizmus szinte kezdettıl fogva megtelt nemzeti, politikai és kulturális tartalom-mal és hat máig ható erıvel. Hogy a politikai és az evangéliumikulturális kálvinizmus egymástól elválaszthatatlan és szervesen kiegészítik egymást, nem kisebb költık bizonyítják, mint Petıfi, Arany és mindenek fölött Ady Endre. Petıfi Sándort lutheránusnak keresztelték, de Hatvany Lajos dokumentumköteteibıl kiolvasható, hogy szőkebb környezetében kálvinistának vallotta magát, a költı Tamkó Sirató Károly állapítja meg, hogy „Petrovics Sándor Kiskırösön született, de Petıfi Sándor Pápán, a Református Kollégiumban.” Kálvin tanításának két saroktétele, az „eleve elrendelés” /predesztináció/ és „megváltó-arcúság” /kegyelem/ Ady költészetében forrt teljes egységbe. A magyarság-versek és az istenes versek költıjében, a politikus Adyban, aki azt írta magáról, hogy más nem érdekelte elszánt poétaceruzáját „csak a politika és a szerelem”, de ott volt még az Istenbe hanyatló költı is, Németh László kifejezésével a „teológus Ady”. A Sion hegye alatt álló, az Illés szekerén száguldó, Messiás-lelkő Isten-keresı, akibıl természetes egységben szakadt ki az „Ádám hol vagy?” és „Az Úr érkezése” és a „Magyar Messiások”, „A magyar jakobinus dala” meg a „Csaba új népe” és „A bélyeges sereg.”
Úgy gondolom, hogy ez a történelmi múlt – majdnem 600 éves hazai protestáns történelmünk – kötelez minket, mai reformátusokat is a kiállásra, a közszolgálatra, annak a magyarság szolgálatára ösztönzı reformációs társadalmi elvnek az értelmében, miszerint: „Semmit rólunk nélkülünk!”. Az egyházban, az Országházban, az önkormányzatban, a hazában, az Európai Unióban is: „Semmit rólunk – nélkülünk!” Sajnos, az elmúlt évtizedekben és napjainkban is sokszor döntöttek rólunk – nélkülünk! Meg is van az eredménye! Nemzetrészeink helyétıl függetlenül mindenütt az elnemzetietlenítés, a magyartalanítás fizikai és tudati tendenciái hatnak. A fizikai, a szellemi, a vallási sorvadás, a sanyarú szegénység, a torz, távlati anyagiaskodás, a népességfogyás, a szétszóródás, az össznemzeti szolidaritás hiánya, a hit- és öntudatvesztés, az ízlésromboló álkultúra térhódítása együttesen és általánosságban sújtják nemzeti közösségünket. Ezen bajok kialakulásában vajon mekkora a magyar nép felelıssége? Isten büntetése lenne, ahogyan Kölcsey írja a Himnuszban: „Hajh, de bőneink miatt gyúlt harag kebledben”. Ravasz László véleménye szerint: „Nem a nép a jog forrása, hanem az élı Isten, és az a nép, amelyik a maga értelmetlenségével és szenvedélyeivel a gonoszok és szájhısök uralmát biztosítaná, nem érdemel egyebet, mint korbácsot és láncot.” 1993-ban lettem elıször a gyülekezet presbitere, mely tisztség számomra nagy megtiszteltetést jelentett és jelent most is. A presbiteri szolgálat és felelısség gyakorlásához segítséget nyújtott számomra a Presbiter c. lap akkori szerkesztıje, Békefy Lajos nagytisztelető úr, akivel külön szerencsém volt néhány évig együtt dolgozni a KDNP Protestáns Mőhelyében. Sugárzó egyéniségét gyülekezetünk is megismerhette az elmúlt évben. Jelentıs idınek kellett eltelnie, hogy világos lett elıttem: ahhoz, hogy a presbiteri szolgálatot Isten és ember elıtt hitelesen és hatásosan végezhessem, állandóan képezni kell magamat. Isten Igéjének mára szóló üzenetét is érteni és képviselni kell. Állandóan képezni kell önmagunkat. Nemcsak a jó papra érvényes, hogy „holtig tanul”. Egyéni és közösségi önképzés biztosítja csak a jó, hiteles és maradandó értékő szolgálatot. Életkoromat tekintve már „megettem kenyerem javát”, sorsomban és családom sorsában szép napok és nehéz évek is voltak, de mindig éreztem Isten segítségét. Isten áldását kívánom gyülekezetünk minden tagjának: sok örömet, nehéz napjaikban vigaszt és segítséget a gyógyuláshoz. Kovács Sándor
3.
4.
KÖNYVAJÁNLÓ
Klucsik Péterné: DICSİÍTÉS VAGY ÖNMEGVALÓSÍTÁS avagy lehet-e két Úrnak szolgálni? A Klucsik családdal június 8-án találkozott gyülekezetünk egy gyönyörő zenés, bizonyságtételekkel színesített templomi rendezvény alkalmával. Az édesanya, Klucsik Péterné, Ilonka a szerzıje annak a frissen megjelent tanulmánykötetnek, mely a gyülekezeti könyvterjesztésünkben is kapható. A kötetben a szerzını könnyen érthetı formában elemzi a könnyőzene-rockzene és keresztyénség viszonyát. A korábban hasonló témában megjelent írásokhoz képest itt átfogó kulturális és zenetörténeti áttekintést olvashatunk a rockzene elızményeirıl, fejlıdésérıl, hatásáról világviszonylatban éppen úgy, mint az európai és hazai elterjedésérıl. A könyv szerzıje a székesfehérvári református gyülekezet tagja, maga is hivatásos zenész: jelenleg is zenei ismereteket oktat a zeneiskolában. „Egyre szélesebb körben tapasztalom, hogy a ma divatos könnyőzene, rockzene, amit fiatalok és idısebbek egyaránt szeretnek, ott van a gyülekezeteinkben is. Ennek egyértelmően a világi rock az oka, amely kialakulása óta elhatalmasodott és virágzik. Egyre inkább terjed, nem kímélve a hívı ifjúságot sem. Az, hogy már a templomokban is szól, annak a következménye, hogy fiatalok is keresik ezt a zenei stílust, meg vannak fertızve ezzel a zenével. Tetszik nekik, szívesen játsszák, hallgatják, hiszen a rock „nyelve” egyetemes. Ott van az ifjúsági alkalmakon és a felnıtt istentiszteleteken egyaránt. Sokan azt gondolják, ha hívı szöveget írnak a rockzenék alá, Isten is meg lesz velük elégedve. Ezt áltatásnak, álkeresztyéni hozzáállásnak érzem. Egy tévémősort látva gondolkodtam el ezen a visszás állapoton: miközben sokan keresztyénnek vallják magukat, olyan élménybeszámolót tartanak egy „hívı” rockkoncert után – reklámozva a munkásságukat, - melyet hallgatva bennem erısen megkérdıjelezıdött, hogy valóban az Úr Jézust, Isten Fiát akarják követni, vagy csak a rockzenét akarják terjeszteni az egyházon belül is. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy valamit tenni kell, innen ered 5.
a könyv megírásának ötlete. Isten vezetésére kezdtem el ebben a témában kutatni, majd megszületett a könyv.” – emlékezik vissza Ilonka. Kedves Testvérem! Ha a téma felkeltette az érdeklıdésedet, olvass bele a könyvbe is. Ha hozzáfőznél a témához egy-két gondolatot, vagy nem éppen így látod a keresztény könnyőzene kérdését, kérlek, dobd be véleményedet az Élıvíz dobozkájába, hogy közölhessük valamelyik következı számban. Köszönjük Tar Krisztián TANULSÁGOS
A szentélető öregember kicsi házában élt a falu végén. Lejtıs kertje alján patakocska csörgedezett. Idén kora tavasszal a hóolvadáskor hatalmas esızés is kerekedett, a patak megáradt és másnapra már elöntötte a kertet, sıt az utcán is tengelyig ért a víz. A szomszéd, aki feleségét és fontosabb holmiját felpakolta kis teherautójára, hogy száraz helyre menekülve vészelje át az áradást, megállt emberünk kapuja elıtt és beszólt, hogy ı is felfér, sıt még a kecskéje is – szívesen elviszik. İ viszont így válaszolt: „Köszönöm, ne fáradjatok! Isten, akit egész életemben hően szolgáltam, biztosan meg fog menteni engem.” Másnapra akkora lett a víz, hogy már csak a tetın talált menedéket, ahol kecskéje nyakát ölelve buzgón imádkozott. Ekkor motorcsónakos vízimentık jelentek meg, és kérlelték, szálljanak be. İ azonban Istenbe vetett végtelen bizalmára hivatkozva inkább maradt. Pár óra múlva a kémény tetejére kényszerült, kecskéjét elsodorta a víz. Imádkozását hatalmas zúgás és szélroham zavarta meg. Felnézett. Fölötte helikopter lebegett, ahonnan kötéllétrát engedtek le, és megafonon tájékoztatták, hogyan menekülhet. Ám ı Istenre hivatkozva ezt is elutasította. Percekkel ezután a kis ház összeomlott, és emberünk odaveszett. A túlvilágon szomorúan mondta Istennek: „Egész életemben hő szolgád voltam, buzgón imádkoztam, bőntelenül éltem, és Te mégsem kíméltél!” Mire az Úr így válaszolt: „Én mindent megpróbáltam. Küldtem megmentésedre egy teherautót, egy motorcsónakot meg egy helikoptert segítıkész emberekkel, de neked nem kellett! – Ráadásul még úszni se tanultál meg!” Angol anekdota alapján dr. Kürthy Csaba 6.
EGY ZENÉS CSALÁDI DÉLUTÁN EGY CSALÁDI, ZENÉS DÉLUTÁN MARGÓJÁRA
Aki június 8-án délután 15 órakor a templom falai között pihentette a lelkét a KLUCSIK CSALÁD zenés áhítatán, az talán nem fog csupán szójátékot sejteni a címben. Érti majd, hogy egy olyan 8 tagú család szolgálatán vettünk részt, ahol a legkisebbtıl a legnagyobbig mindenki valamilyen zenei élményt ajándékozott a jelenlévıknek. "Isten szent igéje után semmit sem kell úgy magasztalni, mint a zenét, mert hatalma és ereje van az ember felett, és mivel uralkodik rajta, sokszor vezeti és legyızi ıt. Mert semmi sem tudja jobban felvidítani a bánatosokat, bátorítani a kétségbeesetteket, lecsendesíteni és megfékezni a fennhéjázókat, csökkenteni az irigységet és győlöletet, mint a zene" (Luther Márton) Ezzel az idézettel kezdi a "Dicsıítés, vagy önmegvalósítás, avagy lehet-e két Úrnak szolgálni?" címő könyvét Klucsik Péterné, a család édesanyja. Ezt a könyvet már hónapokkal ezelıtt olvastam, s így nem kis várakozással néztem a személyes találkozás elé. A kapott élmény felülmúlta a vártat.
gyerekük.... ma 9 élı, egészséges, tehetséges gyermekük van, akik közül 6 istenadta adottságát élvezhettük is ezen a délutánon. Persze az is kiderült, hogy a halló és engedelmes ember is kell az Isten terveinek a valóra váltásához! A koncert azzal kezdıdött, hogy a zenepedagógus édesanya megénekeltette a közönséget és így máris egy nagy kórussá válhattunk, valamennyien! Ez a dallam a mősor végén, a család zenei kíséretében még egyszer fölcsendült. Szemnek és a léleknek is örömteli volt látni ezt a 8 embert (2 lány, 4 fiú és a 2 szülı)! Szép, mosolygós, gondolattal és érzéssel teli arcokat láthattunk magunk elıtt, miközben teljes pontossággal és tisztasággal, fölényes hangszertudással adták elı válogatott mősorukat, melyben Bach szerzeményeitıl a mai magyar zeneszerzık alkotásáig több mő is helyet kapott. Az elsı idıutazás a család kezdıprodukciója volt. Egy 4 szólamú zsoltárföldolgozásra "állt össze" a reneszánsz kor örömére és könnyedségére emlékeztetı természetességgel az egész család, és énekeltek, valami olyan puhasággal és mégis megnyerı erıvel, hogy az éneklés összes isteni öröme a hallgatóságra is átragadt. A szoprán csillogó tisztasága és üde fénye, az alt bársonyos melegsége, a tenor napfényes színe és a biztonságos alapot adó basszus ereje olyan arányos, kiegyensúlyozott volt, hogy csak csodálattal ültünk és hallgattunk.
Nem is tudom, hogy mi volt a nagyobb és maradandóbb élmény a szolgálatukban. A tiszta intonációk, a lélekkel teli, pontos és kifogástalan hangszeres játék, a szöveget arcukkal és egész testükkel kifejezı éneklés, vagy az Isten erejének és életükben való állandó jelenlétének megvallása, bizonyságtételeik?
A 11 tagú család lányai közül hárman zenei vizsgáik és egyéb elfoglaltságaik miatt nem lehettek jelen a koncerten. Így sem volt nehéz elképzelni, milyen fenséges istentisztelet lehet az, ha a család teljes létszámmal összeáll és otthon "gyakorol". Az édesapa kutató, fejlesztı mérnök, de zeneszerzéssel is foglalkozik, az édesanya zenetanár, s a gyerekek tanulnak orgonán, zongorán, csellón, fuvolán, hegedőn, trombitán, kürtön, tubán, furulyákon, oboán, énekhangon játszani, s megörvendeztetni a hallgatóságot azzal a nagy ajándékkal, amit a Teremtıtıl kaptak.
Megrázó és felemelı történet volt az, amit a férj, a családfı osztott meg velünk, amikor elmondta, hogy házasságkötésük után az orvosok közölték velük: nem lehet
Akik ott voltunk, mind rövidnek találtuk az idıt, amit együtt tölthettünk ezzel a Székesfehérvárról a kedvünkért ideutazó zenélı családdal, akik koncertjükön szolgálni szerettek volna zenéjükkel és
7.
8.
szavaikkal egyaránt, hirdetni Isten dicséretét. A célt sikerült elérni, úgy gondolom, a hallgatóság a "Soli Deo gratia" (Istené a dicsıség) érzésével és egy nagyon sokáig maradandó zenei élménnyel távozott a szép vasárnapi napsütésben a Deák utca árnyas hársfái alól. Reméljük, hogy ez a nem mindennapi zenélı család is elvitte szeretetünket és szép emlékeiket tılünk!
esendıségét jelzi. Az elhívás ennek elfogadása által válhat elhívatássá. Mindezek mellett az elhívás titok és ajándék. Akkor válhatok Jézus követıjévé, ha hajlandó vagyok elfogadni az elhívást. Egyedülálló életkapcsolat, belsı bizalmi viszony alakulhat ki, amely azután a tanítványságban való növekedést biztosítja, és alkalmassá tesz a missziói szolgálatra.
Isten áldása legyen további életükön és munkájukon is !
„A puritanizmus életformája és életszentsége” volt a címe Tóth Imre székkutasi lelkipásztor elıadásának. Igen érdekesen mutatta be a puritán irányzat létrejöttének elızményeit és okait. Részletesen szólt néhány gyakorlati témáról: a Biblia olvasásának szükségességérıl és módszerérıl, az Úrnapja megszentelésének módjáról, a beszéd tartalmának és formájának a jelentıségérıl, a helyes ünneplés és úrvacsorázás kérdéseirıl. Érdekes megjegyzést idézett Makkai Sándortól, aki szerint „a puritanizmus csírajelenség – ez mentette meg az egyházat…”
Hajtman Ildikó karnagy, presbiter Kisköri presbiteri konferencia Körösnagyharsányban
A Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezetének 2008.I.féléves képzési tervében megkezdıdtek a kisköri konferenciák. Június 21-én Gyulavári, június 28-ánpedig Körönagyharsány gyülekezete látta vendégül a részvevıket, a mi kisköri alkalmunk pedig várhatóan augusztusban lesz Köröstarcsán. Mindhárom helyszínen azonos programok lesznek, ugyanazok az elıadások hangzanak el. Ezzel a rövid tudósítással szeretnénk kedvet csinálni az augusztusi köröstarcsai jelentkezéshez! Igazi nyári meleg és hasonló szeretet fogadta Körösnagyharsányban, e kis határmenti településen a közel 100 résztvevıt június 18-án. A helyi gyülekezet lelkipásztorának áhítata után három elıadás hangzott el. Az elsıt a gyülekezetünkbıl „származó” és jelenleg már az okányi gyülekezet megválasztott lelkipásztoraként szolgáló Árvavölgyi Béla tartotta „A Biblia idıszerősége” címmel. Elmondta, hogy a Biblia tulajdonképpen folyamatosan idıszerőnek tekinthetı. Úgy tekinthetünk a Bibliára, mint amelyben Isten „bemutatkozik” az embernek és lapjain Isten keresi az embert. Minden kor számára ugyanazok a kérdések és válaszok érvényesek: Isten magunkra ismertet és önismeretre tanít a Bibliában. Minden igehirdetésnek, minden bizonyságtételnek a Biblia idıszerőségét kell tükrözni. Hajdú Andrea csorvási lelkipásztor a bibliai elhívásról beszélt elıadásában. Hangsúlyozta, hogy az elhívás Isten munkája: „csoda”, mely Isten jóságát és „kegyelem”, ami az ember kicsiségét, 9.
A rendezvényen a kiskörhöz tartozó gyülekezetek presbiterein kívül részt vett Körösnagyharsány határon túli testvérgyülekezete presbitériumának a Körös-szentjánosi presbitériumnak a küldöttsége is. Dr. Tóth János Kézmőves hét gyerekeknek
Június utolsó hetében elérkezett a 2. gyülekezeti kézmőves hét ideje. Tavaly nagyon jól érezték magukat a gyerekek Mezımegyeren a „Futó-kúriában” és nagy izgalommal várták idén is a meghívólevelet. Kriszta néni részletes programja még a tavalyinál is gazdagabb volt. A 25 gyermeket minden napra számos elfoglaltság várta: agyagozás, fafaragás, nemezelés, hímzés, batikolás, hangszerkészítés, íjászat, hajfonás, stb. Az ifjú kézmővesek belépıje egy szép kı volt, amit az elsı napon lelkesen pottyantottak be egy nagy kosárba. Kriszta néni elmesélte a gyerekeknek a Lábnyomok c. történetet, amelybıl meghallhatták, hogy Isten nagyon szeret bennünket és mindig velünk van. A vándorlegény bábúval is nagy dolog történt, mióta nem jártunk ebben a gyönyörő udvarban: feleséget talált, magához illıt, így most 10.
már együtt vándorolnak családot látogatni naplójukkal. Minden nap gyönyörő munkák készültek: Kriszta nénitıl, „fafaragó” Ica nénitıl, Pankától és Enikıtıl az idén is nagyon sokat tanultak a kézmőves palánták. Elképesztı kitartásról tanúskodtak az alkotások, pedig a kánikulamég a felnıttek erejét is próbára tette. Igazi erıpróba volt az íjászat, amit nagy örömmel tanulgattak. Az alkotás örömét az önfeledt játék követte: pancsolás, fára mászás, kergetızés, focizás, stb. A finom falatok elkészítésének nagymestere Kati néni volt. İ koordinálta a szülıi, nagyszülıi segítségeket. Minden nagyon finom volt, köszönjük a szorgos kezeknek! Csütörtökön este családi szalonnasütésre győltünk össze. Nagy örömünkre, János bácsi a nagy meleg ellenére is vállalta a palacsintasütést. Sajnos, a hangulatos szalonnázást követı éjszakai vihar sok munkát adott a háziaknak, nagyobb kár azonban hála Istennek nem keletkezett. Sok élménnyel és gyönyörő munkákkal gazdagodva megtapasztalhattuk a Kriszta nénitıl kapott emlékfüzet záró Igéjének valóságát: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” /Máté ev. 7:12/ Köszönjük az egész Futó-családnak a befogadó szeretetet, Isten gazdag áldását kérjük életükre. Dr. Tóth Jánosné Klári
HIT ÉS POLITIKA – A HÍVİ EMBER ÉS A POLITIKA
1945 ıszén az országgyőlési választások elıtt Mindszenty József érsek körlevélben figyelmeztette híveit: hívı katolikus nem adhatja szavazatát istentagadó, egyházellenes pártokra. Az ateisták és az egyházak győlölıi találva érezték magukat. Lett is felháborodás, mondván. „az egyház ne politizáljon!” – és ugyanezen körök nyolc év múlva már arra kötelezték az egyházi vezetıket, hogy körlevélben kampányoljanak a Népfront jelöltjei mellett. Ekkor már fogházban volt Mindszen-ty József, és el volt tiltva hivatásától a 11.
protestáns hívık két karizmatikus vezére: Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspök. Ekkorra már a lelkészek táborát megfélemlítették, az egyházak vagyonát, intézeteit és iskoláit államosították. A 2002. és 2006. évi országgyőlési választások és a 2004. decemberi népszavazás idején bizonyos körök részérıl a jelszó ugyanaz maradt: „az egyház ne politizáljon!” Hát igen! Nem véletlen, hogy a jelenleg kormányzó körök szeretnék a hívıket a templom falai közé szorítani. Ismerıs a szlogenjük is: a vallás magánügy, nem közügy. Az egyházak számára olyan szerepkört ajánlanak, ami nem egyéb, mint a társadalmi asztalnál végzett szociális segédkezés. Úgy gondolják egyesek, hogy az egyházak legfontosabb feladata a társadalomnak megfelelı „emberanyag” elıállítása, azaz: erkölcsös embereket szállítani, ha romlik a munkafegyelem; nagycsaládokat, ha elenyészı a népszaporulat; aszkétákat, ha a jóléti társadalom csak keveseknek képes biztosítani a jólétet; szófogadó állampolgárokat, ha nı az elégedetlenség. Sokan hangoztatják azt az elvárásukat, hogy az egyházaknak egyenlı távolságot kell tartaniuk a pártoktól. Ez az elvárás a világnézeti semlegességet idézi, márpedig ezzel nem lehet egyetérteni. A hívı emberek világnézetileg nem semlegesek! Igenis figyelembe kell vennünk, hogy melyik párt állítja jobban elıtérbe az emberi és keresztyén értékeket. Sajnos a hívık egy része még ma is inkább a teljes passzivitást választja, mondván. „ne szólj szám, nem fáj fejem. Egyébként a politika úri huncutság, amihez mint tisztátalan dologhoz, a hívı embernek semmi köze. Abból baj nem lehet, ha nem vállalunk kockázatot, ha nem csinálunk semmit” Ez azonban nem igaz. Ezzel a felfogással eleve lépéshátrányba kerülünk, a hallgatag többség mellett elhúz a történelem. A keresztyénség nem magánügy! Hitünket, erkölcsi meggyızıdésünket nem szőkíthetjük le az otthonra, a privát dolgainkra. Magánéletünk sem tekinthetı a politikától, a társadalmi viszonyoktól független békeszigetnek! Nem engedhetı meg, hogy felelıtlen emberek manipulációja lépjen a közösségi felelısség helyébe! Végzetes lenne, ha a közéleti felelısséget érzı és vállaló emberek visszavonulnának! Ki kell lépni a hallgatagságból, a névtelenségbıl. Keresztyén kötelességünk a 12.
hangunkat hallatni, szolgálni, és részt venni a közéletben! Ezáltal ébredhetünk tudatára saját erınknek is.
szabadsága minden ember szabadságától függ, akkor beszélhetünk demokráciáról.
Különösen fontos feladat ma a passzív tömegeket megszólítani. Felvilágosítani ıket a valós helyzetrıl. Fel kell hívni a figyelmet arra a veszélyre, hogy ha a jelenlegi koalíció elszórja a nemzet még megmaradt vagyonát, bebetonozza magát a felelıs pozíciókba, akkor újabb évtizedekig nem lesz remény a magyar nép számára. Kevés a lehetıségünk, a média nem a mi kezünkben van, de nem szabad lemondanunk az emberek tájékoztatásáról: történjen az akár az utcán, a piacon, a fodrásznál – vagy akár a templomban. Részben érthetı, hogy sokan belefáradtak a politizálásba, elvesztették hitüket a hiteles, tisztességes politizálás lehetıségében is, közömbössé lettek. Pedig ahogy Mindszenty írta: „a közömbösség jobban veszélyezteti a demokráciát, mint a diktátorok túlkapásai” A demokrácia veszélyeztetése növeli a félelmet. Ahogy Bibó István írja: „demokrácia annyi, mint nem félni.” Vajon napjainkban hány millióan félnek ebben az országban?
A nemzetnek nem teljesíthetetlen ígéretekre, demagóg handabandázásra és sárdobálásra van szüksége, hanem a keresztyén világnézet megújító eszméjére és gyakorlatára. Keresztyén gazdaságpolitikára, szociális piacgazdaságra van szükség, mely megteremtıdött a háború utáni NSZK-ban, Olaszországban, mely biztosítja a vállalkozók esélyegyenlıségét, támogatja a minél szélesebb középréteg kialakulását, melyben alapkövetelmény, hogy a társadalom közös terheit az állampolgárok jövedelmük arányában Lábnyomok közösen viseljék és ne csak egy Ismeretlen szerzı után németbıl szők elit réteg gazdagodjon fordította Túrmezei Erzsébet mérhetetlenül milliók rovására, Álmomban Mesteremmel milliók elszegényedése árán.
A társadalmat idırıl idıre újra megkísérti két szélsıséges nézet: a liberalizmus és a kollektivizmus. Mindkettı a materialista világnézetbıl táplálkozik. Az eredmény ugyanaz mindkét esetben: az egyik túlértékeli, a másik alulértékeli az egyént. Mindkettı megfosztja az embert személyi méltóságától. A liberalizmus káprázatában élık az önmegvalósításuk során a másik emberre nincsenek tekintettel – akollektivizmus pedig az egyént is kész feláldozni a közösség vélt vagy valós érdekeiért. Nem véletlen, hogy hazánkban egymásra talált az e két szélsıséget képviselı párt a színjáték ellenére létezı és jelenleg kormányzó koalícióban. A keresztyén politizálás – melytıl idegen a liberalizmus és a kollektivizmus is – a perszonalizmus elvét vallja. Isten az embert saját képére teremtette. Ezért sérthetetlen az ember méltósága. Az ember személyiség, ezt mindig tiszteletben kell tartani. Ahhoz, hogy az ember tényleg személyiséggé válhasson, hogy a közösségben megtalálja önmagát, szabadságra van szüksége. Az ember alapvetı igénye, létformája a szabadság. Ha a szabadságot az egyén nem csak önmagának akarja biztosítani, hanem felismeri, hogy a saját
Tengerparton jártam, s az életem Nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: Két pár lábnyom a parti homokon, Ahogy İ mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, Itt-amott csak egy pár láb nyoma Látszott, éppen ahol az életem Próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor az életem a kezedbe tettem, S követıdnek szegıdtem, Mesterem, Azt ígérted, soha nem hagysz el engem, Minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb Úton, legkínosabb napokon át Mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma Látszik az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át Azért látod csak egy pár láb nyomát, Mert a legsúlyosabb próbák alatt Téged vállamon hordoztalak!”
Összegzésképpen: a keresztyénség és a demokrácia, a hit és politika kapcsolatára idézni szeretném a német CDU 1952 évi határozatában elhangzottakat: „Politikai kérdésekben politikai szempontok figyelembe vételével kell dönteni és mindenképpen kerülni kell azt, hogy politikai döntéseket hitbeli döntésekként tüntessen fel bárki. Ámde minden politikai és személyi döntést meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy Isten Igéje elıtt megáll-e vagy sem?” Talán nem véletlen, hogy az NSZK a CDU vezetése alatt addig soha nem létezı magas – szinte világelsı – életszínvonalat ért el… Kovács Sándor presbiter
13.
14.
ANYAKÖNYVI HÍREK
2008 júniusában kereszteltük 1-én
Drimba Roland és Fábián Gyöngyi Anilla Klaudia nevő, Komlódi Tamás és Trefil Rita Marcell nevő,
8-án
Dr. Csanádi István és Hornok Réka Virág nevő, Gérus Sándor és Hrabovszki Tímea Botond nevő, Tóth Péter és Bertalan Éva Lilian Lenke nevő,
29-én Pethı László és Kovács Edit Lehel Albert nevő gyermekét. Ebben a hónapban (június 7-én) kérte házasságára Isten áldását Kopcsák Balázs és Beke Csilla, valamint Farkas Péter és Nagy Tünde Ebben a hónapban kísértük utolsó földi útjára 18-án Vass Magdolna (született Toós Magdolna), 69 éves, 27-én Oláh Gáborné (született Bozó Irén), 76 éves, és
FONTOS Gyülekezetünk adományba kapott egy összecsukható kerekesszéket, valamint egy mozgáskorlátozottak fürdıszobai ellátását könnyítı segédeszközt – elıbbit használatra, utóbbit ajándékba kínáljuk bármely rászoruló gyülekezeti tagunknak. * Tájékoztatjuk a Testvéreket, hogy a gyülekezeti terem nyílászáróinak mázolása miatt néhány hétig a hétközi alkalmakat a templomban tartjuk. * Július 28. és augusztus 2 között Mátraházán kerül megrendezésre ezévi gyülekezeti csendeshetünk, ahol a „Biblia éve” jegyében a Szentírás lesz nem csak alapja, de központi témája is az igeszolgálatoknak. A csendeshét ideje alatt minden gyülekezeti alkalom is meg lesz tartva. Isten áldása legyen az elutazókkal és az itthonmaradókkal egyaránt! ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Felhívjuk a Gyülekezeti Tagok figyelmét arra, hogy A LELKÉSZI HIVATAL NYITVATARTÁSA A NYÁRI HÓNAPOKBAN KEDDEN ÉS PÉNTEKEN SZÜNETEL ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Szeretettel jelezzük a Kedves Olvasók felé, hogy az Élıvíz c. gyülekezeti lapunk ingyenes, annak megjelentetését szolgálatnak tekintjük, ugyanakkor az elıállítása pénzbe kerül, ezért önkéntes céladományokat a lap elıállítási költségeire elfogadunk. Akit Isten erre indít, adományait elhelyezheti a templom bejáratánál található, a lap emblémájával ellátott dobozban. Ugyanitt mindig szívesen várjuk olvasói leveleiket, észrevételeiket. Ezeket interneten is eljuttathatják a szerkesztıség e-mail-címére:
[email protected]. Igény esetén a lap számait e-mail-ben is elküldjük annak, aki azt kéri, és nevét, valamint e-mail-címét átadja a Szerkesztıség bármely tagjának vagy elhelyezi az emblémás dobozban.
RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK
Szabó Sándor 79 éves testvérünket. _________________________________________________________________________
Milyen a „jó” lelkész? ??? Hat napon át láthatatlan, a hetediken érthetetlen.
Hogy jön ki a figyelmetlen hívı a templomból? Mintha mise történt volna.
Vasárnap 10 órakor istentisztelet a templomban, gyermekistentisztelet a gyülekezeti teremben. Hétfın 18 órakor a gyülekezeti énekkar próbája. Kedden 18 órakor bibliaóra. Csütörtökön 18 órakor istentisztelet. Pénteken 16.órakor ifjúsági bibliaóra. Kéthetente pénteken felnıtt konfirmációs továbbképzés. Minden hónap 1. vasárnapján 18 órakor presbiteri bibliaóra, 2. vasárnapján 16 órakor 20-40 éves fiatal felnıttek bibliaórája. Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezımegyeren, 1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson, 3. vasárnapján 15.30-kor az Életfa Idısek Otthonában, utolsó péntekén 9 órakor az Urszinyi Andor utcai, 9.30-kor a Bankó A. utcai Idısek Otthonában istentisztelet. Minden hónap 1. és 3. szombatján 14 órakor Kékkereszt Egyesület missziói alkalma, minden hónap 1. és 3. szerdáján 9.30-kor baba – mama kör a gyül.ekezeti teremben.
ELÉRHETİSÉGEK Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, Balogh László gondnok Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./ Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail:
[email protected] Hivatali idı: hétfı, szerda, csütörtök 9-12 óra és csütörtök 16-17 óra. A NYÁRI HÓNAPOKBAN KEDD ÉS PÉNTEK SZÜNNAP! /Egyéb idıpont telefonegyeztetés alapján./ Kiadja a Békéscsabai Református Egyházközség Presbitériuma Szerkesztık: Dr. Szabó Andrea és Dr. Tóth János; lektor: Marti Miklós fotók: Dr. Kürthy Csaba; munkatársak: Marti Márta, Futó Zsolt, Tar Krisztián
16.
17.
