TÁRGY: PERBELI EGYEZSÉG MEGKÖTÉSE KELEMEN BÁLINTNÉ KÁRTÉRÍTÉSI ÜGYÉBEN MELLÉKLET: 2 DB
IKTATÓSZÁM: 03-3/141-2/2015.
ELŐTERJESZTÉS PÉCS MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÖZGYŰLÉSE PÉNZÜGYI ÉS GAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK 2015. február 25-I ÜLÉSÉRE
ELŐTERJESZTŐ:
DR. PÁVA ZSOLT POLGÁRMESTER
ELŐTERJESZTÉS KÉSZÍTŐJE:
DR. SCHMIEDER VALÉRIA JOGTANÁCSOS
ELŐADÓ:
DR. PÁVA ZSOLT POLGÁRMESTER
HIVATALI KOORDINÁTOR:
-
VÉLEMÉNYEZÉSRE MEGKAPTA: BIZOTTSÁGI TÁRGYALÁS: -
SZÁMA:
ILLETÉKES TISZTSÉGVISELŐ: DR. PÁVA ZSOLT POLGÁRMESTER
Tisztelt Bizottság! Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének az Önkormányzat vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlásának szabályairól szóló 11/2012. (II.24.) önkormányzati rendelete 26. § (1) bekezdése szerint az Önkormányzat vagyonát vagy követelését érintő perbeli vagy peren kívüli egyezség megkötésére ötvenmillió forintot meg nem haladó perértékig a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság előzetes egyetértést tartalmazó határozata alapján a Polgármester jogosult. Kelemen Bálintné felperes, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata I. rendű és Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala II. rendű alperesek között a Pécsi Törvényszék előtt 11.P.20.371/2012. számon kártérítési per van folyamatban. Kelemen Bálintné 2012 áprilisában indított keresetet a tulajdonában álló pécsi 35422 hrsz-ú, Csöpp u. 6. szám alatti ingatlan vonatkozásában a Pécsi Építési Szabályzat (29/2004. (XI.26.) önkormányzati rendelet, a korábban hatályos PÉSZ, a továbbiakban: PÉSZ) által megállapított beültetési kötelezettség ingatlannyilvántartási bejegyeztetésének elmaradása miatt keletkezett kára megtérítése iránt. A jelenleg irányadó, leszállított kereset egyetemlegesen 4.500.000 Ft vagyoni és 500.000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére kéri kötelezni az alpereseket. Kelemen Bálintné a kártérítési követelése jogalapjaként a beültetési kötelezettség ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetésének elmulasztását jelölte meg; követelését azzal indokolta, hogy amennyiben az ingatlan-nyilvántartásból kiderül a terület szóhasználata szerint: „zöldövezeti korlátozása”, nem vásárolja meg a Csöpp utcai ingatlant. Eredeti elképzelései szerint ugyanis megromlott egészségi állapotához szükséges lett volna az épület felújítása, átalakítása, ahova egyébként nem egyedül, hanem keresztlányával költözött volna be. A felperes 2007. december 17-én megvásárolta a Csöpp utcai ingatlant, tulajdonjogát a földhivatal 2008. január 3-án jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. Kelemenné a vételár nagy részét kölcsönből fizette meg az eladónak, 2008. május 6-án az ERSTE Bank Hungary Nyrt.-től 9.715.000 Ft kölcsönt vett fel lakásvásárlásra. A lakóépület felújítását is nagyobb részt bankkölcsönből szerette volna finanszírozni, a felújítási kölcsönt viszont nem kapta meg. A felújítási kölcsön vizsgálata során az ingatlan értékelésével megbízott szakértő észlelte az ingatlanra megállapított PÉSZ-beli előírást, amelyről tájékoztatta a pénzintézetet. A Bank írásban tájékoztatta Kelemennét arról, hogy a családi házas ingatlana „zöldövezeti korlátozással terhelt”, és az ügy tisztázásáig a felújítási kölcsön szerződés közjegyző előtti aláírására megadott időpontot törölte, a tatarozási kölcsön átutalását felfüggesztette, és a felperes végül nem kapta meg a felújításra igényelt összeget. Időközben a megvásárolt épület állaga tovább romlott, a házba a felperes beköltözni sem tudott. Az ingatlan megvásárlását követően Kelemenné családi és anyagi körülményei is kedvezőtlenül változtak meg. Férje elhalálozott, munkáját elveszítette, a korábban már megromlott egészsége tovább gyengült, rokkanttá vált, melyet főként az őt az ingatlanügylet körében ért kárra, az ingatlan körüli problémák miatti idegfeszültségre vezet vissza.
2
A már három éve folyamatban lévő perben mind az Önkormányzat, mind a Hivatal mint alperes részletes érdemi ellenkérelmet terjesztett elő. Perbeli védekezésünket arra alapítjuk, hogy a Ptk. 4. § (4) bekezdése szerinti elvárhatósági mérce tanúsítása mellett az alperesnek, különösen, mert építési szándéka volt, a helyi építési szabályzat ingatlanra vonatkozó rendelkezéseit is át kellett volna tekintenie, ez esetben még a vásárlás előtt kiderült volna a beültetési kötelezettség, az ingatlant nem vásárolja meg, azaz nem károsodik. Hivatkoztunk arra, hogy e kötelezettség nem jelentett korlátozást és főként nem építési korlátozást az átalakítani tervezett épület tekintetében, mert a telekhatár mellett húzódott a beültetendő sáv, és az a szabályozás, hogy a felperesi telek közel fele a Hársfa utca felöli részen nem építhető be, 2001 óta folyamatos volt. A Pécs, Diós városrész Engel János úttól keletre eső terület szabályozási tervéről szóló 25/2001. (V.30.) önkormányzati rendelet ugyanis a telek ezen részét nem jelölte építési helyként, oda építeni 2001-től nem lehetett. Hivatkoztunk arra, hogy a PÉSZ-beli szabályozásra az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 2007. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 9. §-a szerinti véleményeztetési és egyezetési eljárást követően került sor, melynek során a szabályozással érintett személyek a szabályozást nem kifogásolták, arra észrevételt nem tettek. Ismertettük azt a körülményt is, hogy amint értesültünk 2009-ben a felperes szabályozási terv módosítási igényéről, kérelmét nyilvántartásba vettük, és a beültetési kötelezettség a PÉSZ 2010. évi módosítási eljárásában megszüntetésre került az érintett Csöpp utcai ingatlanok vonatkozásban. Kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy, ha bizonyítást is nyerne, hogy a felperesi ingatlan vonatkozásában a beültetési kötelezettséget be kellett volna jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba, ennek elmulasztása miatt nem a felperes, hanem az ingatlan szabályozáskori tulajdonosa támaszthatna kártérítési igényt, megítélésünk szerint a PÉSZ véleményeztetési eljárásában történt „hallgatása okán”, valamint az elévülés miatt sikertelenül. Ezzel összefüggésben a kereset vonatkozásában elévülési kifogást is beterjesztettünk. Előadtuk azt is, hogy véleményünk szerint a felperes feltehetően az időközben kedvezőtlenné vált anyagi kondíciói miatt nem kapta meg a felújítási kölcsönt. Bemutattuk, hogy a vásárlási kölcsönt folyósító banknak felróható, hogy az ingatlanvásárlás során a szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó szakemberrel becsültette fel a felperesi ingatlant. Érthetetlen ugyanis, miért nem vizsgálta az ingatlan forgalmi értéke körében a beépíthetőséget. Ha ugyanis a vásárlási kölcsön folyósítása előtt a tényleges piaci értéket állapítja meg a bank, arra nem kapta volna meg a felperes a vételárhoz megfelelő hitelt, így az adásvétel meghiúsul, kár nem keletkezik. Azaz a bank nem a tájékoztatásában foglalt okból nem nyújtott felújítási kölcsönt Kelemenné részére, hanem a körülmények megváltozása miatt, valamint annak számbavételével, hogy az ingatlan értéke már több kölcsön biztosítására nem alkalmas. Ezt a körülményt a perben törekedtünk is bizonyítani, bizonyítási indítványunkra a bíróság beszerezte a banki iratanyagot, de a felújítási kölcsön anyaga már nem volt meg, selejtezte a bank. A felperes nem vagyoni kára körében arra hivatkoztunk, hogy az egészségromlása kizárólag az ingatlanvásárlást megelőzően elszenvedett balesete következménye.
3
Védekezésünk végül kiterjedt arra is, hogy a beültetési kötelezettség elrendelése idején hatályos jogi szabályozás valóban e kötelezettség ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését rendelte, azonban a PÉSZ csak keretszabályokat határozott meg, annak részletes tartalmát hatósági határozattal kellett volna meghatározni, és ez a kötelezés lett volna a telekkönyvbe feltüntethető. Tekintettel arra, hogy ilyen konkrét beültetési szabályokat hatóságunk nem állapított meg, az érintett területet illetően tényleges beültetési kötelezettség nem állt fenn, azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni nem lehetett. A per első másfél évében a tárgyalásvezetés iránya arra mutatott, hogy a bíróság meg kívánja állapítani az alperesek felelősségét. A felperes nem vagyoni kárának bizonyítására szakértő kirendelését fontolgatta, amikor bíróváltás történt a perben, mely aztán közel egy éves érdemi tárgyalási időközzel folytatódott. A perben eljáró bíró a felperes jogi képviselőjét a legutolsó tárgyaláson arra hívta fel, hogy az egyetemleges marasztalásra vonatkozó keresete jogalapját fejtse ki, és az elévülési kifogással kapcsolatos álláspontját adja elő. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a bíróság, ha nem is egyetemlegesen, de az alperesek marasztalásában „gondolkodik”. Tény az, hogy az Étv. PÉSZ hatályba lépésekor hatályos 29. §-a szerint: „(4) A helyi építési szabályzat a közérdekű környezetalakítás céljából az ingatlan növényzettel történő meghatározott módon és időn belüli beültetési kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzetpótlás stb.) írhatja elő. Ha e kötelezettség teljesítése az ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges mértéket meghaladó ráfordítást igényel, az önkormányzatnak a tulajdonos költségeit rendeletben meghatározott mértékben kell megtérítenie. (5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározott kötelezettség határozattal történő elrendeléséről a helyi építési szabályzat alapján az építésügyi hatóság intézkedik. (6) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba az (5) bekezdés szerint elrendelt kötelezettséget be kell jegyezni.” Értelmezhető ez, az országos szinten is eltérően kezelt, egységes gyakorlatot nem hozó szabályozás akként is, hogy Önkormányzatunk mulasztott, amikor a beültetési kötelezettség tartalmát nem állapította meg részletesen, mulasztott az építésügyi hatóság is, hogy azt nem jegyeztette be, és elévülési kifogásunk sem támadhatatlan. Tény az is, hogy a felperes jogban járatlan jóhiszemű polgár, akinek az ingatlanvásárlás miatt a nyugdíjas éveire tervezett lakhatása – utólagos intézkedései, komoly erőfeszítése ellenére – ellehetetlenült, lelkileg, idegileg kimerült. A per állása előre nem prognosztizálható, de sejthető kimenetele, a felperes ügy kapcsán elszenvedett sérelmei összevetésével álláspontom szerint támogatható, hogy a per a felek közötti, bíróság által jóváhagyott egyezséggel fejeződjön be. A felperes jog képviselőjének az előterjesztés 1. számú mellékletében csatolt levele szerint 2.000.000 Ft, azaz: kettőmillió forint kártérítés fejében a kereseti követeléseiről lemond, ezen összeg tekintetében perbeli egyezség kötését kéri. Az előterjesztés 2. sz. mellékletében csatolt egyezségi megállapodás tervezetét a felperes elfogadta, és a 2015. március 5-i tárgyaláson a bíróság jóváhagyhatja. A Tisztelt Bizottság támogató határozata birtokában az egyezség az ezt követő tárgyaláson megköthető.
4
Az egyezségi megállapodás alapján az Önkormányzatunk által fizetendő 2.000.0000 Ft kártérítés fedezete a Város 2015. évi költségvetési rendelete dologi kiadásai között rendelkezésre áll. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 148. § (1) bekezdése szerint: „A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék”. A Pp. 148. § (3)-(4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Ha az egyezség - ideértve a (2) bekezdésben meghatározott egyezséget is - megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs halasztó hatálya.” A fentiek előre bocsátásával kérem a Tisztelt Bizottságot, támogassa, hogy az Önkormányzat a Pécsi Törvényszék előtt 15.P.20.371/2012. számon folyamatban lévő kártérítési perben Kelemen Bálintné felperessel megkösse az előterjesztés 2. számú melléklete szerinti tartalmú perbeli egyezséget.
Pécs, 2015. február 2.
Dr. Páva Zsolt polgármester
5
