11.461-1/2010.
ELŐTERJESZTÉS Kerekegyháza Város Képviselő-testülete 2010. szeptember 15-i ülésére
Tárgy: Kerekegyháza mezőgazdaságának helyzete és fejlődésének iránya
Előterjesztő:
Az előterjesztést készítette:
Véleményezésre és tárgyalásra megkapta:
Törvényességi véleményezésre megkapta:
Törvényességi észrevételem nincs:
Döntési javaslat: Döntési változatok száma: Melléklet: 2 db
Rozsnyói Zoltán bizottság alelnöke
Rozsnyói Zoltán bizottság alelnöke
Képviselő-testület bizottságai
Vincze Miklós jegyző
Vincze Miklós jegyző
Kerekegyháza Város Képviselő-testülete Városfejlesztési Bizottság Alelnökétől ELŐTERJESZTÉS Kerekegyháza Város Képviselő-testülete 2010. szeptember 15-i ülésére Tárgy: Kerekegyháza mezőgazdaságának helyzete és fejlődésének iránya Tisztelt Képviselő-testület! A Városfejlesztési, Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottság 2010. június 28.-i ülésén témafelvetésben jeleztem, hogy a vidéki települések életében meghatározó szerepet játszó kis- és közepes mezőgazdasági vállalkozók utolsó óráikat élik. Lassan elfogynak az őstermelők, bevetetlenül hagyják a földjeiket, eltűnőben a hagyományos állattartás. Az elmúlt húsz év alatt szemünk előtt zajlott le egy nem kívánt átalakulás, ami a vidéken mezőgazdálkodásból élők tömegeit tette rejtett, vagy valódi munkanélkülivé. Jelenleg esélye sincs annak, hogy a még gazdálkodással foglalkozók versenyképes helyzetbe kerüljenek a Nyugat-Európai társaikkal szemben. Legutóbb 2010. augusztus 18-án Kecskeméten a Hirös Hét rendezvényen V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár a következőket mondta: „ha Magyarország egyik napról a másikra befejezné, abbahagyná az agrártermelését, az UNIO akkor sem hagyná éhen veszni. Még több alacsony értékű élelmiszerrel látnának el bennünket, mert náluk élelmiszer túltermelés van. Ugyanezen az előadáson hangzott el, hogy az UNIO korábbi tagállamaiban a gazdákat háromszor kevesebb adó és közteher sújtja, ugyanakkor hatszor magasabb támogatást kapnak. Ezért nem versenyképes a kiváló minőségű magyar búza, alma, bor, vagy a magyar tarka és a sertéshús sem. Az unióba történő belépéskor elfelejtették ismertetni velünk a valós csatlakozási esélyünket. Az új kormány beígért változtatása, miszerint a kis- és közepes vállalkozókat kiemelten támogatja, az önkormányzatokra is komoly feladatot ró. Ahány település, annyi féle kiutat és megoldást kell keresniük, kimunkálniuk és megvalósítaniuk. A polgármesteri hivatalok mozgástere rendkívüli módon beszűkült, hiszen az utóbbi években már csak a kötelező feladatok ellátására koncentrálhattak. Kiüresedett annak a lehetősége, hogy a település közigazgatásához tartozó területet komplexen lehessen kezelni. Számtalan tanulmány, értekezés foglalkozik a vidék felzárkóztatásával, vidékfejlesztéssel. A téma iránt komolyan érdeklődök figyelmébe ajánlom: - Nagy Bálint: Magyar nemzetstratégia című, 2008-ban megjelent könyvének 360389 oldalon találhatóanyagát; - Ángyás József: A „FALU” folyóiratban megjelent írásait; - Bagi Béla: A vidék esélye című munkáját (írás az előterjesztés melléklete) Rajtuk kívül Tanka Endre, Bodi Ferenc, Csatári Bálint, Kovács Katalin (hogy csak néhányat említsek) foglalkozik a vidék problémáival, és a kiút lehetőségeivel.
2
1. sz. táblázat Kerekegyháza külterülete művelési ágak szerint (Forrás: Szilvási-Hazag Imre falugazdász Erdészeti Igazgatóság) Művelési ág megnevezése Szántó Gyep Gyümölcsös Szőlő Erdő
Terület nagysága 3.480 ha 714 ha 83 ha 53 ha 1.952 ha Ebből: Állami: 682 ha Önkormányzat: 7,1 ha Magán erdő: 1.262,6 ha
2. sz. táblázat Vetésszerkezet 2010. évben Sorszám
Növény faj
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Őszi árpa Őszi búza Rozs Tritikálé Tavaszi árpa Zab Napraforgó Kukorica Kukorica siló Burgonya Lucerna Parlag, pihentetett terület
3
Terület ha 74 81 210 470 26 14 23 874 40 8 230 1430
Terméseredmény to/ha. 2,2 2,4 2,3 2,7 1,8 1,7 4,2 6,7 (becsült) 31,0 3,1 (becsült) 7,5 -
3.
sz. táblázat Állattenyésztés állatfajonként 2010. évben Megnevezés Szarvasmarha
Állattartók száma 85
Sertés (vágóhídi értékesítésre) Juh
34
Baromfi: Tojótyúk Brojler Pulyka Házilúd Házi kacsa M. kacsa Keresztezett vadkacsa
7 82 6 1 3 1 2 1
Mennyiség 752 db (ebből 2 nagy létszámú) 2000 db (ebből 1 tartó 100 feletti) 900 db (ebből 1 tartó 200 feletti) 780-800 ezer db 100 ezer db turnusonként (4 turnus) 30 ezer db 11 ezer db 20 ezer db 9 ezer db 12 ezer db
Helyzet, állapotfelmérés Egy adott térség mezőgazdaságát, élelmiszertermelését időjárási viszonyai, talaj adottsága, rövidebb-hosszabb idő alatt kialakult termelési gyakorlata, a technikai eszközellátottsága és végül a termék értékesítése, felhasználása jellemzi. Ha ezeket a tényezőket kicsit részletesebben megvizsgáljuk, kiderül, hogy a homokhátság szélsőséges időjárás viszonyaiban a legkritikusabb elem a csapadék alakulása a gazdálkodáshoz szükséges víz biztosítása. Kerekegyháza változatos talajadottságával éppen, hogy kiesik a kedvezőtlen adottságú települések besorolásából. Gazdálkodásának meghatározó szerkezetét a
4
szántóföldi növénytermelés, a takarmány előállítása adja, természetszerűen állattartással párosulva. Az élőmunka igényes szőlő, gyümölcstermesztés, valamint a szabadföldi zöldség az elmúlt évtizedekben fokozatosan visszaszorult. Napjainkban ez olyan mértéket ért el, hogy a város belterületi telkeinek nagy részéről is eltűnt, mert megszűntették. A település lakóinak kapcsolata a mezőgazdasággal már csak a termények beszerzésére korlátozódik. A kertekbe nyírható füvet, dísznövényeket telepítenek, a konyhájuk igényét a zöldségboltból elégítik ki, és ingerülten reagálnak, ha a szomszéd kakasa kora reggel hallatja a hangját. Most már csak az a kérdés, ez a dolgok természetes rendje, vagy valahol céltévesztés történt?! Egy település mezőgazdasága, élelmiszertermelése nemcsak foglalkoztatáspolitikai szempontok miatt fontos. Az élelmiszer mindig is „stratégiai” elem volt, mert a vegyszermentes egészséges táplálkozás alapját képezi, az újratermelése ciklikus, és nehezen tűri a kiszolgáltatottságot. Sok esetben a családok jövedelem szintje már nem teszi lehetővé, hogy figyelmet fordítsanak arra, mit fogyasztanak el, mit esznek meg. Figyelmeztetésre pedig, hogy nem egészségesen élnek, táplálkoznak már csak kevesen vállalkoznak. Kerekegyháza mezőgazdaságának és élelmiszertermelésének 2010-es jellemzői 500-1000 hektárt meghaladó iparszerű nagybirtok rendszer itt nem alakult ki. A művelési ágak nagyságát tekintve (1-es táblázat) megdöbbentő az erdő területi aránya. A városhoz tartozó, mezőgazdaságilag hasznosítható terület nagysága megyei átlag alatt van, minősítését tekintve, pedig nem került be a kedvezőtlen adottságú települések közé. A földtulajdonosok száma meghaladja az ezeregyszáz főt. 2010-ben a tényleges őstermelői tevékenységre mindössze 180 fő érvényesített igazolványt. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a mezőgazdasági vállalkozók számát, még így is alig haladja meg a 200 főt. A művelésben tartott 3600 ha szántó, gyümölcs és szőlő területek 65-70 %-át, 28-30 nagyobb gazdálkodó kezeli. Az uniós értelmezés szerint ők a kis- és közép vállalkozók, árbevételük azonban messze nem éri el a megjelölt milliárdos nagyságrendet. (Lehet, hogy egyszer kormányszinten is megértik, hogy a pályáztatáskor a mezőgazdaságot nem lehet az iparral és kereskedelemmel egy kalap alatt kezelni.) Az elmúlt 10 évben erőteljessé vált a földek bérbeadása; ezt azonban ritka esetben motiválta az ésszerűség, gondolok itt a nagyobb táblák kialakíthatóságára. Ennek következménye, hogy a nagy teljesítményű gépek ide-oda kényszerülnek mozogni, amikor meg akarják művelni az 1-2 hektáros területeket. A gazdálkodás eredménytelensége miatt – ennek több oka is van – sokan erdőtelepítéssel oldják meg a művelési kötelezettséget. Gyenge talajadottságú területeken ez természetes döntésnek látszik. Az utóbbi időben már a jó minőségű szántó területeken is megjelentek az erdőtelepítések. Ez tovább rontja a táblásítás esélyét, a hatékonyabb gépkihasználást. Igen sok a meg nem művelt, parlagon hagyott terület is. Ezek egy részét az uniós támogatások közt szereplő „terület pihentetés” címen kezelnek. Kerekegyházán a mezőgazdasággal hivatásszerűen foglalkozók egy része megöregszik, majd kihal, a másik része fokozatosan feladja ezt a megélhetési formát. Ugyanez mondható el a kiegészítő tevékenységként folytatott őstermelőségre is. Az utóbbi 5-10 évben rendkívüli módon felgyorsult a város mezőgazdaságának szerkezeti átalakulása. Eltűnnek az élőmunka igényes kultúrák, részben az uniós támogatásnak köszönhetően (szőlőkivágások), részben a terményértékesítés körül kialakult anomáliák miatt.
Növénytermesztés
5
A homokhátságra jellemző, átlagos színvonalú, vetésszerkezetét a 2. sz. táblázat mutatja. Elsősorban az állattenyésztést kiszolgáló takarmány előállítást szolgálja. Terméseredményei a megyei átlag körül mozognak.
Állattartás A 3. sz. táblázatból jól látni, hogy Kerekegyháza a baromfitartásra szakosodott. (Szélcsendes időben, ennek orral fogható közvetlen megtapasztalására is van lehetőség.) Önkormányzati rendelettel 2012-es határidővel uniós előírásoknak megfelelően át kell alakítani, illetve ki kell cserélni a tartó ketreceket. A belterületen zárt rendszerben tartott baromfitartók egy része regisztrált, a másik kisebb része úgynevezett „árnyéktartó”. Számukat aszerint becsülik, hogy kinek milyen érdeke, vagy ellenérdeke fűződik hozzájuk. Legtöbbjük a rendelet hatályáig felszámolja ezt a tevékenységét, és más megélhetés után kell, hogy nézzen. Néhány évtizeddel korábban tízezres nagyságrendben szállítottak vágóhídi hízósertéseket Kerekegyházáról. Jelenleg ez a szám 1800-2000 darabra csökkent. A takarmánytermesztéssel foglalkozók számának csökkenésével természetes arányban esett vissza a sertéstartók száma is. A takarmányt mindig olcsón lehetett eladni és igen drágán megvenni. Ezért a jól bevált módon „bőrben” állattal megetetve volt célszerű értékesíteni. Nagyságrendje miatt meg kell említeni a zártrendszerű vágóhídi nyúl tartást is, mert több családnak nyújt elhelyezkedési lehetőséget. Kerekegyházára jellemző szőlő és gyümölcstermesztés mára már csak látszatra jelentős. Az élőmunkaerő igénye miatt idegen (vendég) munkások alkalmazására kényszerül. A gyümölcsösök fajtaszerkezete legtöbbször tájidegen, az ültetvények ráfordítása nincs arányban az értékesítési lehetőségekkel. A szőlőtermesztés szerény nagyságrendje miatt nem rendelkezik korszerű feldolgozóval és borászattal. Az uniós támogatással történő kivágások folyamatosan csökkentik az ültetvények területét. Milyen kitörési lehetőségek látszódnak? Számtalan tanulmány és értekezés foglalkozik a vidék felzárkóztatásával, vidékfejlesztéssel. Nem csak most, hanem évekkel korábban is. Az állam, pontosabban a kormányok célirányos határozott beavatkozásának hiánya okozta a mára kialakult helyzetet. Példaként álljon előttünk a lengyel mezőgazdaság talpraállítása. Jó értelembe vett protekcionizmus nélkül nem vagyunk képesek felvenni a versenyt a Lajtán túli országokkal. A vidék felzárkóztatási (Leader) program nem sikerült. Egyetlen kormányban sem képviseltette magát súlyának és rangjának megfelelően a kis- és közepes (családi) vállalkozás. Az ország mezőgazdasága ezért szakadt látványosan ketté. Van egy jól működő profitorientált nagybirtok rendszer, (tele ellentmondásokkal) és van egy kiszolgáltatott, vergődő, magát feladni kényszerülő kis- és közép gazdálkodói csoport. Látni kell, hogy a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer ellátás nem öncélú tevékenység, mert a gazdálkodás és árutermelés mellett a gazdának kell karbantartani és megőrizni a tájat is amiben él. Egészséges, élhető körülményeket biztosítani a vele együtt élő valamennyi lakónak, függetlenül attól, hogy az hol dolgozik. Ezért más a mezőgazdasági vállalkozó, mint az ipari és ezért kell más feltételrendszerrel támogatni. A falugazdász hálózat jelenlegi tevékenysége kiüresedett. Ennek oka az MVH-hoz kapcsolt szerepkör, a szervezett szakmai leépítése. A települések önkormányzatához rendelt, egészen más feladattal felruházott és megbízott hálózatra van szükség. Az új falugazdásznak az adott településen élő gazdák integrálása, szakmai irányítása és
6
képviselete lenne a feladata. Személyének kiválasztásánál elsődleges szempont a szakmai rátermettség. Az új hálózat felállítása után (fokozatos bevezetéssel) a falugazdászon keresztül biztosítani lehetne:
-
a termesztett növények vetésterületének igény szerinti nagyságát, fajtáit, művelésmódját, stb; gazdaságos gépkihasználás miatt nagyobb táblák kialakíthatóságát, a műveletek összehangolását; a megtermelt termés értékesítésének képviseletét; végül, de nem utolsó sorban a szakmai felügyeletet a szaktanácsadás megszervezését és irányítását.
Az irányított és szakosodott termény-előállítás számtalan előnyt hordozhat magában, pl. az érékesítés biztonságosabb és eredményesebb alakulását. A városban meghonosodott sikeres baromfitartás keretein belül új lehetőséget kínál a szabadtartásos, különleges minőséget adó „tanyai” csirke nevelés. Színvonalas éttermek tucatjai igénylik ezt a minőséget. A helyben lévő baromfi (feldolgozó) vágóhíd olyan előnyt jelent, amit vétek nem kihasználni. Igényelni fogja ezt a Kecskemétre települt Mercedes gyár ezres nagyságrendű külföldi alkalmazottja is. Meg kell keresni azokat a mezőgazdasági lehetőségeket, amelyekkel különleges minőséget lehet előállítani. Vissza kell hozni az évszázadok szelekciója alapján meghonosodott gyümölcs és zöldség fajtákat, és ki kell találni a feldolgozás egyedi módját. Értékteremtő munkára kell lehetőséget biztosítani a kerekegyházi embernek. Ha látja, hogy az általa előállított termékkel, terménnyel érdemes foglalkozni, felvállalja a munkát. Azok a mezőgazdasági települések fognak helyzeti előnyt élvezni, akik öngondoskodás címen létrehozzák első lépésként a helyi vágóhídjukat. Megszervezik az alapanyaggal (vágóállattal) való ellátást. Intézményeiket ez a vágóhíd fogja ellátni. Az ott lakók pedig tudni fogják, hogy mit esznek. Figyelmes gesztus volt a kistermelők számára, amikor az önkormányzat értékesítő asztalokat állított fel a városközpontban. Érdemes lenne ennek továbbgondolását ennél egy nagyobb léptékű zöldség és gyümölcs fogadására alkalmas lehetőséggel kibővíteni. Az önkormányzati munka vélhetően ismét a helyes kerékvágásba kerül, és mód nyílik egy szélesebb körű átfogó település irányításra. Egy vidéki város, mint amilyen Kerekegyháza is, komolyan kell hogy vegye saját mezőgazdaságát. Intézményeinek bevonásával, a gyerekeket újból meg kell tanítani és szerettetni a házi kert munkáit. Gyakorlókert biztosításával, egyfajta szemléletváltással elérni, hogy a zöldséges kert lehet hasznos, és nyújthat sikerélményeket, az egészséges testmozgásról nem is beszélve. Ennek következménye lehet, hogy a kétkezi munka becsülete visszanyerné tekintélyét. A mezőőrt, valódi mezőőri munkával kell foglalkoztatni, így biztosítva a szabályok és a törvények betartatását, és a vagyonvédelmet. Szerencsés lenne az újjászervezett falugazdász hálózaton belül, a falugazdász munkatársaként foglalkoztatni. Végül, de nem utolsó sorban, minden településnek - legyen az kicsi, vagy nagy – fel kell készülnie a klasszikus energiahordozók fokozatos kiváltására, alternatív energiahordozók alkalmazására (biogáz).
7
Reményt keltő olvasmányként mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom a Vidékfejlesztési Minisztérium 2010. II. félévére vonatkozó 34 pontos cselekvési tervét, ( mely elérhető a www.agromonitor.hu oldalon). A közbiztonság megszervezésére, pedig érpataki mintát, címe: Rend a lelke mindennek (elérhető: www.erpatakimodell.blogspot.com) Kerekegyháza, 2010. szeptember 8.
Rozsnyói Zoltán Városfejlesztési, Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottság alelnök
1.sz. Melléklet
A vidék esélye Rohamosan szaporodik azon települések száma, amelyekben a jövedelemszerkezet meghatározó része a nyugdíj és a különböző segély. Ebből a pénzből, értelemszerűen, fejlesztésre, gazdaságélénkítésre nem jut. A helyzetet tovább rontja, lassan az egész országot behálózó, hatósugarát a kistelepülésekre is kiterjesztő, a gyorsan fogyó árúk - élelmiszer, háztartási vegyi áru, stb. – (FMCG) forgalmazására szakosodott kereskedelmi láncok térnyerése. Az árrésükön keresztül a maradék gazdasági erőforrást is kiszivattyúzzák a térségből. Ha ehhez hozzá tesszük a közüzemi szolgáltatók számláit is, megállapíthatjuk, ahogy bejön a pénz a településre, már fordul is vissza. A „hőn áhított” működő tőke pedig be sem teszi a lábát ezekbe a falvakba. Kistelepüléseken ipari vállalkozások nem vertek gyökeret, munkahelyek nem létesültek. Az ingázást anyagilag és fizikailag még bíró emberek jutnak munkalehetőséghez a környékbeli városokban, de ez sem általános. A különböző kisipari szolgáltatásokkal foglalkozók, fizetőképes kereslet híján beszüntetik tevékenységüket, legalábbis a legálisat. Sok helyen a kertet felveri a gaz, miközben a háziasszony a boltba megy leveszöldégért. Tésztát sem készít házilag, inkább megveszi – a kitudja miért leárazott gyárit – a mozgóboltostól. A fiatalok, akik középiskolába kerülnek többségük nagy valószínűséggel csak vendégként tér vissza. Ők elvesznek a falu közössége számára. Ahogy telik a temető, úgy szaporodnak az üresen álló, állagukban egyre romló eladhatatlan házak, amelyek tulajdonosai a városi albérletükben kuporognak és reménykednek, hátha egyszer hozzájutnak az örökségükhöz, hacsak egy önkényes lakásfoglaló család be nem költözik időközben, és életvezetésével pokollá teszi a környéken lakók életét. Kevés szó esik róla, hogy bizonyos vidékeken pl. Borsodban, tízezrével válnak nagykorúvá fiatalok, akik nem látták még az apjukat reggel munkába indulni. Mi várható ettől a rétegtől? A vidéki emberek számára az elmúlt húsz év legkeservesebb felismerése, hogy a falu határához tartozó föld, a jelenlegi támogatási rendszer, ágazati struktúra és földhasznosítási rend mellett az ott élőknek csak töredékét képes eltartani. A még gazdálkodók is, folyamatos termelési költségemelkedéséről és csökkenő jövedelemről beszélnek. Ugyanakkor meg kell
8
állapítani, hogy a jelen makrogazdasági és költségvetési konstellációban, falusi nép megélhetésének és gazdaság-közösségi felemelkedésének alap erőforrása, és kiinduló bázisa, a táj mikroökológiai-adottságainak, ágazati hagyományainak és a lakosság humán erőforrás gazdálkodási lehetőségeinek megfelelően hasznosított termőföld. A vidék fél évszázados, de kiemelten az eltelt nyolc évben bekövetkezett sorvadásának okait különösen e folyóiratban, számos kitűnő írás részletesen elemezte és hasznosításra ajánlott következtetéseit közzé tette. „A falu” ez előtti számában Ángyán József összefoglalta az új kormány, kidolgozás alatt lévő, 10 éves vidék és agrárfejlesztési stratégiájának alapelveit. A jelen dolgozatnak az a feladata hogy e koncepció elveit érvényre jutatva, a stratégia egyik főfeladataként, milyen alapelvek alapján kell, lehet elérni a magyar falvak, mint társadalom-gazdsági, mikrokultúrális és hagyomány hordozó közösségek feltámasztását, újjáépítését.
A falu és közösségei újjáépítésének alappillérei Olyan integrált falu, körzeti, térségi, és regionális programokra van szükség, amelyek a helyi mezőgazdasági és más tevékenységet folytató vállalkozások és szolgáltatások, oktatási, képzési lehetőségek együttes fejlesztésén valamint a hagyományok ápolásán keresztül széles rétegeknek nyújt felemelkedési esélyt és ad lehetőséget a kistelepülésen élők életminőségét meghatározó tényezők átfogó javítására, ami valódi gazdaság- és társadalompolitikai változást eredményez. Ezért a helyi távlati fejlesztési tervek kialakításánál, az alábbi sorrendiséget célszerű figyelembe venni:
Víz- és tájgazdálkodási terv elkészítése Minden számottevő politikai és társadalmi szervezet, talán nem túlzás ide venni a széles közvéleményt is, egyetért abban, hogy jövőnk a Kárpát medencében, nagyban függ attól, hogyan tudunk gazdálkodni a természeti adottságainkkal, termőföldjeinkkel, vizeinkkel úgy, hogy közben alkalmazkodunk a most már senki által nem tagadott klímaváltozáshoz. A most kidolgozás alatt lévő távlati Nemzeti, Agrár, Környezet és Vidékpolitikai koncepció készítői, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az Európai Parlament 2010. január 21-én állásfoglalást hozott Dunai-régióra vonatkozó európai stratégiáról, melynek elfogadtatása a magyar EU elnökség idejére esik. Határozott és proaktív szerepvállalásunk, óriási lehetőséget biztosíthat arra, hogy a magyarság érdekeit szem előtt tartó Kárpát-medencei nemzetstratégiát alapozzunk meg, amely tekintettel van az ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontokra is. Földrajzi helyzetünkből adódóan közreműködésünk kihagyhatatlan, de ha nem állunk a folyamatok élére, akkor érdekeink elsikkadhatnak. Olyan Duna Stratégia elfogadásában vagyunk érdekeltek, amely a regionalizmus jegyében kiterjed a Drávára, a Tiszára, és a Duna egyéb mellékfolyóira is, valamint a Nemzeti, Agrár, Környezet és Vidékpolitikai koncepciónk fő irányvonalaival is egybe esik. A szempontjainkat is figyelembevevő Duna Stratégia, Brüsszel felé alapos indokolást nyújthat a Nemzeti Fejlesztési Terv alapos átdolgozásának szükségességéhez. A munkát haladéktalanul meg kell kezdeni! A EU elnökséggel kapcsolatos szorító határidők ellenére, időt kell biztosítani az érintett, ott élők véleményének meghallgatásra és figyelembevételre is.
9
A Nemzeti Agrár, Környezet és Vidékpolitikai koncepció mielőbbi kidolgozására szükség van, mert az ebből levezethetően elkészített víz- és tájgazdálkodási terv teremti meg az alapot minden további hosszú távú vidék- és falufejlesztési elképzeléshez. Az önkormányzatok és az érintett civil társadalom bevonásával, de az állam által elkészített távlati víz- és tájgazdálkodási tervnek be kell mutatnia: • a hazai és nemzetközi klímaválság-kezelési koncepcióhoz való illeszkedését, annak várható hatásait, • a tájegység ökológiájára gyakorolt várható hatást, az ebből következő üzemi- és termékszerkezet váltási irányokat, • az előbb említettek eredményeként kialakuló új gazdasági erőtér (terek) kínálta lehetőségeket, • a tájegységre és az ott élőkre vonatkozó előnyöket, esetleges hátrányokat és azok kompenzálási lehetőségeit.
Helyi, térségi gazdasági és kulturális erőterek kialakítása feltételeinek számbavétele A Kárpát-medencére különösen igaz a Vidéki Tétségek Európai Kartájának vezér gondolata, miszerint: „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.” Nincs is más lehetősége az e tájon élőknek. Talajaink kiválóak, folyóink bővizűek, klímánk még akkor is megfelelő, ha az eddig megszokottnál, nagyobb ingadozásokra kell a jövőben számítani. A Kárpát-medence adottságai sokkal több lehetőséget kínálnak, mint a vegyszerre alapozott, sematikus élelmiszer alapanyag előállító mezőgazdaság, amely a piaci versenyben egyre nagyobb koncentrációra kényszerül, minek következtében egyre kevesebb embernek biztosít munkát. Ez a gazdálkodási – pontosabban, termelési – forma azon túl, hogy • energiafaló és környezet szennyező; • képtelen kihasználni a táj eltérő adottságaiban rejlő lehetőséget, • nem tud megfelelni a biodiverzitás igényének, • nem tud mit kezdeni a generációkon keresztül felhalmozott, tájhoz kötődő tudás anyaggal, az évszázadok alatt kialakult tájfajtákkal, amivel színesíteni lehetne a piaci kínálatot. • a hagyományokat, a helyi szokásokat, a gazdálkodással kapcsolatos kulturális örökségeket csak a skanzen szintjén képes kezeli. A környezetet, rossz értelembe vett, termelési eszközként használó mezőgazdaságról át kell térni a táj adottságaihoz igazodó, azzal, hosszútávon fenntartható módon gazdálkodó formára. Nem fenntartható az a vidékpolitika, amelyik kizárólag külső forrásokra támaszkodik. Ezért, kiemelten kell kezelni az értékteremtő, gazdasági eredményt hozó munkavégzési feltételek biztosítását, mert ez fogja megteremteni a már meglévő és a megvalósítandó intézmények, szolgáltatások, beruházásainak és fenntartásának anyagi alapjait. Kezdeti segítség után a vidéknek a saját lábára kell állnia. A fent említett víz- és tájgazdálkodási terv végrehajtása ezt lehetővé teszi. Ennek első lépése, az alapok felmérése utáni helyzetértékelés, mind a humán erőforrás, mind a helyben elérhető szolgáltatások, valamint a gazdasági tevékenységek vonatkozásában. Tisztában kell lenni: • a helyi lakosság, kor és nem szerinti összetételével, • a munkaképes aktív és inaktív népesség képzettségével,
10
• • •
• • • •
a lakosság mentális és egészségi állapotával, az ott élők családi, és szociális helyzet szerinti kategóriáinak pontos ismeretével, (Ezek ismerete annak ellenére fontos, hogy felmerül néhány kérdéssel kapcsolatban a személyes adatvédelem problematikája.) a településen fekvő, önkormányzati vagy más tulajdonban levő, de, oktatási, egészségügyi, sport, kulturális célokat szolgáló illetve más közszolgáltatást végző intézmények, elhelyezésére szolgáló ingatlanok műszaki állapotával, és azok gazdasági helyzetével, az érintett térségben található, gazdasági célú, használható állapotban lévő épületekkel, építményekkel, a gépi és egyéb berendezések kor, teljesítmény és típus szerint mennyiségével, a helyben elérhető lakossági szolgáltatások színvonalával, a helységet érintő tömegközlekedés állapotával, a jövőben betöltendő szerepével, az energetikai korszakváltás helyi végrehajtásához szóba jöhető alternatív energiaforrásokkal.
Elkerülhetetlen, hogy a feladattal kapcsolatosan ne készüljön falvanként, térségenként egy átvilágító helyzet felmérés. Mert az utóbbi húsz évben, de különösen az utolsó két kormányciklus alatt komoly leépülés, visszafejlődés történt, igaz, nem egyforma mértékben. A szűkösen rendelkezésre álló források igazságosság és a rászorultság elvét követő elosztásához ezek számbavétel nélkülözhetetlen. A falu önszerveződő képességének visszaállítása érdekében a legfontosabb feladat, az ott élő, a közéletiségre, a közjó szolgálatára hajlandó és azért tenni is akaró személyek aktivizálása. Meg kell szólítani a vidéken élő értelmiséget! Be kell őket vonni térséget és a települést érintő koncepciók kialakításába, a tervek megvitatásába, valamint az egyházakkal együtt, a helyi kohéziós politika alakításába. A dominánssá váló családi gazdaságok életképességének egyik záloga az együttműködési készség jelentős javítása. Ki kell dolgozni a helyi és térségi együttműködést a legjobban szolgáló szövetkezési formákat. A felnőtt oktatás módszerének és tematikájának összeállításánál figyelmet kell fordítani az olyan személyiség fejlesztő képzésre, amely segíti feldolgozni a nehéz sorsú vidéki emberek élethelyzetét és önbizalmat ad az újrakezdéshez, a megújuláshoz. Olyan rendszer kidolgozására van szükség, amely természet közeliségén és gyakorlatiasságán keresztül válik vonzóvá a falun élők számára és nyújt a minden napi életben felhasználható ismereteket. Az elöregedő falvak számára a felnőtt oktatás speciális szempontú egészségügyi nevelést, és egyben, gerontológiai gondozást is jelent. Az iskolai oktatási programját úgy kell kidolgozni, hogy a gyermekek figyelmét már kicsi koruktól kezdve a természet szeretetére irányítsa. A minden napos iskolai testedzéssel, és olyan tantárgy oktatásával, amely többek között magába foglalja a környezet-, fogyasztó- és balesetvédelmi, valamint a családi életre és a médiatudatosságra nevelést is, valamint személyiség központú pedagógiai módszerekkel elérhető, hogy a gyermek érett, környezettudatos-értékrenddel, helyi és nemzeti identitással bíró személyiséggé váljon. Szakképzés, szaktanácsadás új szemléletű megközelítésére van szükség. A falu igényeihez igazodó multifunkcionális szolgáltatások elsajátítását biztosító gyakorlat centrikus szakoktatásra van szükség.
11
A tömegtermelő mezőgazdaság helyett minőség centrikus, mezőgazdálkodás tanítását kell általánossá tenni a képzés minden szintjén. A szaktanácsnak konkrétnak, technológiaszerűen gazdaságra adaptáltnak kell lennie. A gazdasági- és társadalompolitikai fordulat elérésének érdekében célszerű az államilag finanszírozott, ingyenes szaktanácsadás bevezetése. A helyi termelés, helyi feldolgozás, helyi fogyasztás egységbe szervezése alapot nyújt a helyi, térségi gazdasági autonómia kibontakozásához. A személyes ismertség és ismeretség, a kis távolság, minőségi termelés esetén jelentős előnyöket, egyben értékesítési és élelmiszer biztonságot nyújtanak mind a termelőnek, mind a fogyasztónak. Ezeket a törekvéseket, amelyek a vidék gazdasági megerősödésén kívül, népegészségügyi prevenciós célokat is szolgálnak, az államnak, a maga sajátos eszközeivel, a Közbeszerzési Törvény célnak megfelelő módosításával, az élelmiszerbiztonsági előírások helyi adaptációjának kidolgozásával, támogatnia kell! A fentiekből is látszik, hogy a legfontosabb piac a hazai piac. A közbiztonság javítása térségenként eltérő mértékű feladatot jelent, de az elvárható szint garantálása nélkül falvainkban az életminőség jelenlegi szintje sem tartható fenn. A rossz közbiztonság az érintett térségek esélyét a felemelkedésre, alapvetően meghatározza. Ameddig nem garantálható az értékteremtő munkát végző személyi- és vagyonbiztonsága, addig védett kerítésen kívüli tevékenységet végezni nem lehet. Ezeken a településeken, a bűnözés visszaszorítása nélkül, a többi településhez hasonló eredményes falufejlesztés nem megoldható. Ezeket a településeket sem lehet magukra hagyni, számukra speciális program kidolgozása szükséges. A közbiztonság megteremtésében, a nélkül, hogy a rendőrség elsődleges és meghatározó szerepét megkérdőjeleznénk, bátrabban kell alapozni, a remélhetőleg egyre erősödő, helyi civlil mozgalmakra. Ezek sikere nem csak a közbiztonságot fogja javítani, hanem az összefogás eredményességébe vetett hitet is. A tanyák, mint a falu közigazgatási területén belül elhelyezkedő, sajátosan magyar települési formák, külön figyelmet érdemelnek. Jellemezően gyenge termőhelyi adottságú területen maradtak fönn, ahol a gazdasági tevékenységet és az életet alapvetően két tényező nehezíti: az egészséges ivóvíz és az elektromos áram hiánya. Az izoláltan elhelyezkedő tanyák biztonságának megoldása, ivóvízzel és energiával való ellátása a zárt településekhez képest többlet feladatot jelent. Ugyanakkor helyzeti előnyt is, bizonyos gazdasági tevékenységek végzéséhez. A kiterjedt tanyavilággal rendelkező települések víz- és tájgazdálkodási tervének oly módon kell kitérnie a tanyák gazdasági, kulturális és szociális helyzetének megoldására, hogy azok fenn maradása, a település stratégiai tervébe illeszkedő módon biztosított legyen. A tanyák fenn maradásáért munkát végző önkormányzatokat, pótlólagos támogatásban kell részesíteni. A magyar tanyák száma napról napra csökken, állaguk pedig romlik. A még fennállók nemzeti kulturális örökségünk részét képezik. Fenn maradásuk biztosítása fontos és speciális vidékfejlesztési feladat. A helyi szokások és hagyományok felkutatása és rögzítése, a ma élő ember kulturális kötelezettsége. Ha ezt nem tenné, történelmi kontinuitását veszélyeztetné, és jelentős tudástól fosztaná meg az őt követő nemzedékeket. A szokások és hagyományok mindig tartalmaznak üzenetet a múltból a ma élők számára. Olyan gyakorlatias üzeneteket, amelyekre nagy szüksége lehet a falu népének, amikor szeretne újból a környezettel barátságban és együttműködően élni. A helyi szokások és hagyományok beépülve a falu mindennapos életébe erősítik az ott élők összetartozási tudatát.
12
A mai ember és különösen a fiatalok számára nagyon fontos a szórakozás, a szabadidő kultúrált eltöltése. Az internet és a televízió sokat tud pótolni a város nyújtotta lehetőségből, viszont meg van az említett médiumok túlfogyasztásának is a veszélye. Ne az a kocsma legyen a faluban az egyetlen szórakozási lehetőség, ahol bizonytalan minőségű alkoholt mérnek a helyi fizetőképességnek megfelelő áron. A sportnak nem csak egészségmegtartó, hanem, nemtől és kortól függetlenül, közösség teremtőszerepe is van. A sportolás nem csak egészséges életmód és szórakozás, hanem a helyi identitás, az összetartozás megnyilvánulása is. Egy falu büszke a foci csapatára, a néptánc együttesére vagy a zenekarára. Az önszerveződések előmozdításával kell segíteni ezek megalakulását. Végső soron, olyan stratégia megalkotásához kell eljutni, amely: • a falut, évszázadok alatt kialakult mikroklimatikus tájegységként, vagy annak egy részeként kezeli, • teret engedve a szubszidiaritásnak, olyan kulturális, helyi ipari, beszerzési, termelési, feldolgozási, fogyasztási, szolgáltatási, pénzforgalmi – az autonómia jegyeit magukon hordozó - közösségeket eredményez, amelyek képesek érvényesíteni gazdasági érdekeiket, megóvják kulturális örökségeinket, értékeinket, és tovább adják az utánunk következőknek. A fent vázolt feladatok összetettek és nem ígérnek gyors sikert. Túl hosszú idő telt el mióta eltérítették a falut, a rendeltetésének megfelelő kerékvágásából. Ennek ellenére neki kell állni a vidék „újra evangelizálásának”. Olyan embereket kell találni a falvak élére, akik kellően elkötelezettek az ott élők sorsának jobbra fordításában. Akikben van fogékonyság az újra. Akikben van hit, bátorság és kitartás. Közelegnek az önkormányzati választások! Kecskemét, 2010-08-10 Bagi Béla Családi vállalkozó
13
2. sz. Melléklet
14
15
