ELŐSZÓ XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából a 2012. október 11. és 2013. november 24., Krisztus király ün‐ nepe közötti időszakra meghirdette a hit évét, melynek keretében a Ka‐ tolikus Egyház Katekizmusa kiadásának 20. évfordulójára is emlékezünk. Plébániánk is kapcsolódik a Szentatya kezdeményezéséhez. Programjainkkal, kiadványainkkal szeretnénk segíteni a híveket, hogy ez az év jó alkalom legyen mindannyiunk számára a hitben, imádságban való el‐ mélyülésre, a közösségekben, családban megélt cselekvő hit gyakorlására. „Növeld bennünk a hitet!” című, havonta megjelenő kiadványunk is ebben próbál útmutatást nyújtani a hit útján járó kezdőknek, újrakezdőknek és haladóknak egyaránt. Összeállításunkban minden hónapban kijelölünk egy fő témát, melyet három állandó szempont mentén segítünk feldolgozni:
Olvass! A II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiból, valamint a Katolikus Egyház Kate‐ kizmusából idézett gondolatok hitbeli tudásunkat növelik. A feltett kérdé‐ sek alapján egyedül, családban, közösségben is átgondolhatjuk, feldolgoz‐ hatjuk, megbeszélhetjük a hónap témáját.
Imádkozz! A kiemelt szentírási részek olvasása, átelmélkedése segít a hónap témáját megérteni, elmélyíteni. Új, eddig talán nem is hallott imádságok olvasásá‐ val, megtanulásával imaéletünket gazdagíthatjuk.
Cselekedj! Tetteink és hitünk egymástól elválaszthatatlanok. Cselekedeteink, ember‐ társainkkal való kapcsolatunk tükrözi hitünket, a minket teremtő Istenhez való viszonyulásunkat. Az olvasott és átimádkozott gondolatok tettekre váltása segít, hogy hitünk valóban élő, cselekvő hitté váljon. 2 | „Növeld bennünk a hitet!”
2013. július
a hónap témája:
Imádság Olvass! Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 2558‐2758 Megtalálható az interneten: http://www.katolikus.hu/katek/tartalom.html h Rövid részlet az idézett fejezetből: „Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez: vagy a szükséges javak kérése Istentől.” Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gőgünk és akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív „mélységeiből” (Zsolt 130,1)? Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik. Az alázat az imád‐ ság alapja. „Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” (Róm 8,26). Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándé‐ kát: az ember Isten koldusa. „Honnan fakad az ember imádsága? Bárhogyan nyilatkozik meg az imád‐ ság (mozdulatokban és szavakban), az egész ember imádkozik. De a hely megjelölésére, ahonnan az imádság fakad, a Szentírás a lélekről, olykor a szellemről, de a leggyakrabban (több mint ezerszer) a szívről beszél. A szív imádkozik. Ha a szív távol van Istentől, az imádság üres. A szív lakás, ahol vagyok, ahol lakom (a sémi vagy bibliai kifejezéssel: ahová „alászállok”). Titokzatos középpontunk, melyet sem a tulajdon értelmünk, sem más emberek nem tudnak megragadni; egyedül Isten Lelke képes vizsgálni és megismerni. Pszichikai törekvéseink legmélyén a szív a döntés helye. Az igazság helye, ahol az életet vagy a halált választjuk. A találkozás helye, ahol Isten képmásaként kapcsolatban élünk: a szív a Szövetség helye. „Növeld bennünk a hitet!” | 3
A keresztény imádság szövetségi kapcsolat Isten és az ember között Krisztusban. Isten és az ember cselekedete. A Szentlélekből és belőlünk fakad. Isten emberré lett Fiának emberi akaratával egyesülve teljesen az Atyára irányul.” „Isten előbb hívja az embert. Akár megfeledkezik az ember Teremtőjéről, akár elrejtőzik arca elől, akár a maga bálványaihoz folyamodik, akár vá‐ dolja az Istenséget, hogy elhagyta Őt, az élő és igaz Isten fáradhatatlanul hív minden egyes személyt az imádság titokzatos találkozójára. A hűséges Isten szeretetének e lépése mindig az első az imádságban; az ember lépé‐ se mindig válasz. Miként a kinyilatkoztató Isten az embert is kinyilatkoz‐ tatja önmagának, az imádság úgy jelenik meg, mint kölcsönös megszólítás, mint a Szövetség drámája. Ez a dráma a szavakon és tetteken át a szívet kötelezi. Ez bontakozik ki az egész üdvtörténet folyamán.”
Gondold át, beszélgess róla! Î Mit jelent számomra az imádság? Szánok‐e rá kellő időt? Î Figyelek‐e arra, hogy ne csak kérjek, hanem meg is köszönjem a kapott kegyelmeket és hálát is tudjak adni? Î Törekszem‐e rá, hogy imaéletem fejlődjön, elmélyüljön? Î Imádkozom‐e családtagjaimmal együtt is?
Imádkozz! 1Sám 2,1‐10
„Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül…”
Mt 6,5‐15
„Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van…”
Lk 22,39‐46
„Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
4 | „Növeld bennünk a hitet!”
h Nyári vakáció Uram, köszönöm, hogy irántunk való szeretetedből a teremtés napján te is megpihentél. Példát adtál nekünk, akik mindig sietünk, akik hajszoljuk az időt, akik mindig nyugtalanok vagyunk… Köszönöm, hogy nekem is adsz időt a megpihenésre, a kikapcsolódásra, a magammal való csendes szám‐ vetésre és az élet szépségeinek, színeinek, élményeinek megismerésére. Arra, hogy észrevegyem a munkám, a tanulásom, a mindennapi feladataim közepette elrejtett örömöket és lehetőségeket. Kérlek, segíts nekem, hogy felfedezzek olyan kincseket, amelyekre máskor nem marad időm: könyve‐ ket, zenét, napfényt, más embereket, igédet, az imádság bensőséges per‐ ceit, sokféle ajándékodat! Én én maradok a vakáció napjaiban is, de szeretnék mégis kicsit más lenni, feltöltekezni, ünnepivé tenni a pihenés idejét, és tanításod szerint „megszentelni azt”.
Uram, töltsd meg tartalommal az én felszínes, üres szívemet.
Cselekedj!
Î Határozd el, hogy ebben a hónapban több időt szentelsz az
Î
Î Î
Î
imádságnak! Gondold végig, hogy számodra melyik napszak a legalkalmasabb az elcsendesedésre, és figyelj arra, hogy ne az imádságra szánt időt áldozd be a napi teendők elvégzésére! Keress új imádságokat, próbálj ki eddig kevésbé gyakorolt imamódokat, figyelj arra, hogy a kérő ima mellett helyet kapjon imádságaidban a dicsőítő, a hálaadó és az engesztelő ima is! Az előre megírt imádságok mellett próbáld minél inkább saját szavaiddal megfogalmazni imádságaidat! Ha még nem ismered, tanuld meg Ferenc pápa imaajánlatát, melyben mind az öt ujjadra jut egy‐egy csoport, akikért imádkozol! Használd ki a mindennapok „üres” perceit egy‐egy rövid fohászra! Az egyéni imádság mellett imádkozz együtt házastársaddal, gyermekeiddel, közösséged tagjaival is! „Növeld bennünk a hitet!” | 5
h Az imádság fajtái (Incze Dénes írása alapján) Az imádság klasszikus meghatározása: „Elevatio mentis a Deo – A lélek Istenhez való felemelése”. Az ember párbeszéde Istennel. Négyféle imádságot különböztetünk meg: dicsőítő, engesztelő, hálaadó és kérő imádságot. 1. Dicsőítő ima. Más szóval ezt úgy hívjuk, imádás. Katolikus szent vallásunkat, egyházun‐ kat nem egy hozzánk hasonló, gyarló, bűnös ember alapította, hanem Jézus Krisztus, a második isteni személy, Isten egyszülött fia, aki értünk emberré lett. Ő egyben a megváltónk is. Nemcsak tanításával, szavaival adott példát Isten dicsőítésére, hanem életpéldájával is. Olyan csodálato‐ san imádkozott, hogy apostolai arra kérik: tanítsa meg őket is imádkozni (Lk 11,1). Hányszor kezdhette így csodálatos imádáságait: „Dicsőítlek té‐ ged, Atyám, ég és föld Ura!” (Lk 10,21). Amikor az utolsó vacsorán tanítvá‐ nyai előtt elvégzi élete nagy számadását, ezt így összegzi: „Atyám, én meg‐ dicsőítettelek téged a földön, dicsőítsd meg te is fiadat!” (Jn 17,4). Vajon a mi imádságainkat látva az oltárnál, a templomban, a családban stb., megkívánják‐e ezt az emberek tőlünk is? A dávidi zsoltárokban szép példák vannak a dicsőítő imára. „Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig… Magasztaljátok ve‐ lem együtt az Urat, áldjátok nevét mindannyian!” (34. zsoltár 2, 4). A szent‐ mise Gloriájában (dicsőítő ima) ezt teszi ma is egyházunk: „Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged… Mert egyedül te vagy a szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélek‐ kel együtt, az Atyaisten dicsőségében!” Ma az imádás és dicsőítés megfogyat‐ kozása a vallásosság megrokkanását, az ember lealacsonyodását jelenti, pedig ebben az imafajtában jut leginkább kifejezésre emberi méltóságunk. 2. Hálaadó ima. Ez áll legközelebb Isten imádásához. Ebben szoktuk megköszönni Istennek, amit megkaptunk tőle. Hála mindenért: sok jótéteményeiért, amelyeket so‐ ha nem kértünk, mégis megadta nekünk. Ilyen az élet, az egészség, tehet‐ ség és a sok kegyelem nap nap után. A hálaimában érezzük különösképpen erősnek Isten nagyságát és jóságát. Ez a magyarázata annak, hogy a hála‐ ima mindig rendkívül élénk és meleg istenélményt nyújt számunkra. Egy‐ ben a legjobb biztosíték újabb kegyelmek kieszközlésére. Jézus valósággal felujjong, amikor így imádkozik: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghall‐ gattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz!” (Jn 11,41). Mária, Jézus anyja 6 | „Növeld bennünk a hitet!”
Erzsébetet látogatva szíve alatt felujjongott a gyermek. Erzsébet köszöntő szavai után nagy hálát érzett Isten iránt, magasztalásban tör ki: „Magasz‐ talja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben” (Lk 1,47). Zakariás, Erzsébet férje, amikor megszületett fia, Keresztelő János, névadá‐ sa alkalmával megoldódott elnémult nyelve és így hálálkodik: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét!” (Lk 1,68). Szent Pál apostol írásaiban is sokszor megtaláljuk a hálaimát: „Veletek kap‐ csolatban szüntelenül hálát adunk Istennek (1Kor 1,4). „Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek” (Fil 1,3). „Hálát adunk Istennek, Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk!” (Kol 1,3) „Mindig hálát adunk mindnyájatokért!” (1Tessz 1,2) Régi római közmon‐ dás: „Ha valakit hálátlanak mondtál, arról minden rosszat elmondtál!” A hálaadás nem csak szilveszter esti téma. Örök házi feladat egy életen át. 3. Kérő ima. Ebben valamit kérünk Istentől. Egyike ez is a leggyakoribb imáknak. A Szentírás is legtöbbször ezt ajánlja. Keresztény életünkben ennek van a legnagyobb jelentősége. Ezt teszi maga az Úr Jézus is és ezt kéri tőlünk is, amikor a Miatyánkot megtanítja: „Szenteltessék mg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg vétkeinket, szabadíts meg a gonosztól, ne vígy minket kísértésbe”(Lk 11,2–4; Mt 6,9–13). Igaz, hogy a legtöbb keresztény ember szinte csak a kérőimában éli ki a vallásosságát, de ez nem baj. Ezáltal nemcsak könnyebb földi életet aka‐ runk biztosítani magunknak Istentől, hanem az örök hazát is. A kérőimá‐ ban lesz valóságos és állandó élménnyé istengyermekségünk. Ha a dicsőítő és hálaadó ima felemel minket a mi jó mennyei Atyánkhoz, akkor a kérő ima őt szinte arra készteti, hogy lehajoljon hozzánk és magához öleljen 4. Engesztelő ima. Imáinknak ez a fajtája megbékíteni igyekszik a haragvó Istent bűneink miatt. És Isten csak úgy bocsát meg, ha bűnbánatot tartunk és kiengesztel‐ jük. Bánat nélkül nincs bocsánat. Nem lehet bűnbocsánat, valamint az ezzel járó büntetések elengedése Isten engesztelése nélkül. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az engesztelés gondolatát át kell járnia a jóvátétel gondolatának is. Benne Jézussal kell egyesülnünk, aki „engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűneiért” (1Jn 2,2). S ha a bűnösök számára megtérést, kegyelmet szeretnénk kikönyörögni, akkor az egyszerű kérő imán túl nagy szükség van az engesztelésre is. „Növeld bennünk a hitet!” | 7
Uram! Tudom, hogy a hit csak a kapcsolat elején látszik magánügynek. Szeret‐ ném meghallani kezdeményező szava‐ dat és igent mondani rá. Meghívásod nem zárhat be önző magányomba, hanem kinyit a valóságra, az élet tel‐ jességére. Hitem által kezet nyújtok a másik ember felé. Tudom, hogy hitem bekapcsol Isten népének nagyobb közösségébe. Erősítsd legszemé‐ lyesebb ügyemet, hogy életet alakító közügy legyen. Élni, hinni és szeretni csak közösen lehet. Boldog II. János Pál
a Szeged – Belvárosi R. K. Plébánia k i a d v á n y a 6720 Szeged, Dóm tér 15. | www.szegedidom.hu
8 | „Növeld bennünk a hitet!”
