ELŐSZÓ XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából a 2012. október 11. és 2013. november 24., Krisztus király ün‐ nepe közötti időszakra meghirdette a hit évét, melynek keretében a Ka‐ tolikus Egyház Katekizmusa kiadásának 20. évfordulójára is emlékezünk. Plébániánk is kapcsolódik a Szentatya kezdeményezéséhez. Programjainkkal, kiadványainkkal szeretnénk segíteni a híveket, hogy ez az év jó alkalom legyen mindannyiunk számára a hitben, imádságban való el‐ mélyülésre, a közösségekben, családban megélt cselekvő hit gyakorlására. „Növeld bennünk a hitet!” című, havonta megjelenő kiadványunk is ebben próbál útmutatást nyújtani a hit útján járó kezdőknek, újrakezdőknek és haladóknak egyaránt. Összeállításunkban minden hónapban kijelölünk egy fő témát, melyet három állandó szempont mentén segítünk feldolgozni:
Olvass! A II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiból, valamint a Katolikus Egyház Kate‐ kizmusából idézett gondolatok hitbeli tudásunkat növelik. A feltett kérdé‐ sek alapján egyedül, családban, közösségben is átgondolhatjuk, feldolgoz‐ hatjuk, megbeszélhetjük a hónap témáját.
Imádkozz! A kiemelt szentírási részek olvasása, átelmélkedése segít a hónap témáját megérteni, elmélyíteni. Új, eddig talán nem is hallott imádságok olvasásá‐ val, megtanulásával imaéletünket gazdagíthatjuk.
Cselekedj! Tetteink és hitünk egymástól elválaszthatatlanok. Cselekedeteink, ember‐ társainkkal való kapcsolatunk tükrözi hitünket, a minket teremtő Istenhez való viszonyulásunkat. Az olvasott és átimádkozott gondolatok tettekre váltása segít, hogy hitünk valóban élő, cselekvő hitté váljon. 2 | „Növeld bennünk a hitet!”
2013. május
a hónap témája:
Szentjeink Olvass!
Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 946‐962 Megtalálható az interneten: http://www.katolikus.hu/katek/tartalom.html h Rövid részlet az idézett fejezetből: „Az apostoli hitvallás, miután megvallotta „a szent, katolikus Egyházat”, hozzáteszi „a szentek közösségét”. Ez a hitcikkely bizonyos módon kifejti az előzőt: „Mi más az Egyház, mint az összes szentek gyülekezete?” A szenteknek ez a közössége az Egyház. „Mivel az összes hívő egyetlen testet alkot, az egyik javában részesülnek a többiek is. (...) Így többek között hinnünk kell (...), hogy az Egyházban létezik a javak közlése (...). A legfőbb tag Krisztus, mert Ő a Fő. (...) Krisztus javaiban tehát minden tag részesedik; és ez a közlés történik az Egyház szentségei által.” „A Lélek egysége ugyanis, aki az Egyházat vezeti, teszi azt, hogy amiben az Egyház részesül, az mindenki közös kincse.” A „szentek közössége” kifejezésnek tehát két jelentése van: „közösség a szent dolgokban (sancta)” és „közösség a szent személyek között (sancti)”. Sancta sanctis! ’Szentség a szenteknek!’ ‐‐ mondja a legtöbb keleti liturgiá‐ ban a celebráns, mikor fölemeli a szent adományokat az áldoztatás előtt. A Krisztus‐hívők (sancti) Krisztus Testével és Vérével (sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek a Szentlélek közösségében (koinónia) és azt közöljék a világgal.” „Növeld bennünk a hitet!” | 3
Gondold át, beszélgess róla! Î Mit jelent az számomra, hogy én is „szent” vagyok, azaz a Krisztus‐ hívők közösségének tagja? Próbálom‐e tudatosan így élni az életemet? Î Táplálkozom‐e rendszeresen Krisztus Testével és Vérével? Î Hogyan élem meg testvéreimmel a Szentlélek közösségét? Î Tovább tudom‐e adni a közösséghez tartozás örömét másoknak is?
Imádkozz! ApCsel 2, 1‐13 „Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel…” 1Pét 1, 13‐21 „…magatok is egész életmódotokban szentek legyetek…” h Lélegezz bennem, Szentlélek…
Lélegezz bennem, Szentlélek, hogy arról gondolkodjam, ami szent. Irányíts engem, Szentlélek, hogy azt cselekedjem, ami szent. Vezess engem, Szentlélek, hogy azt szeressem, ami szent. Erősíts meg engem, Szentlélek, hogy megóvjam, ami szent, és óvj meg engem, Szentlélek, hogy sose veszítsem el, ami szent. Szent Ágoston imája 4 | „Növeld bennünk a hitet!”
Cselekedj!
Î Tanulmányozd a szentek életét! Kezdd saját védőszenteddel, magyar szentjeinkkel! Figyeld, hogy az adott napon melyik szentre emlékszik, kit ünnepel az egyház! Î Engedd, hogy a Szentlélek megszólítson! Törekedj arra, hogy megismerd Isten veled kapcsolatos tervét, kövesd a Szentlélek indításait! Ismerd fel a Szentlélek ajándékait életedben! Î Emlékezz vissza bérmálásodra! Kit választottál magadnak védőszentedül és miért? h Szentek és boldogok tisztelete az Egyházban A boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonisatio) egyházjogi fogalmak a római katolikus egyházban: annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunytat Isten felvette a szentek, illetve boldogok seregébe, az elhunyt „Isten színe látására jutott”. A boldoggá avatás megelőzi a szentté avatást. A boldoggá avatásnak csak területileg korlátozott hatálya van: egy bizo‐ nyos régióban, közösségben engedélyezi a boldoggá avatott tiszteletét. Ez a közösség lehet egy részegyház (például egyházmegye), egy adott országban élő közösség vagy például egy szerzetesrend. A szentté avatás ‐ szemben a boldoggá avatással ‐ az egész egyház számára kötelező jelleggel előírja egy boldogként tisztelt személy liturgikus tiszteletét. A boldoggá, illetve szentté avatás teológiai tartalma azonos: annak kinyilvánítása, hogy az adott személy hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket, vagy pedig életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett (mártírium). Már a kereszténység történetének kezdetén tisztelet övezte azokat, akik legközelebb álltak Jézushoz: édesanyját, Máriát, Keresztelő Jánost és az apostolokat. Az Apostolok Cselekedetei megemlékezik az első vértanúról, a hitéért megkövezett Szent Istvánról. A vértanúk tisztelete a Krisztus utáni első századokban, a keresztény‐ üldözések idején vált igazán elterjedtté. Ekkor még minden hivatalos „Növeld bennünk a hitet!” | 5
eljárás nélkül, a hívek köréből érkező igény keltette életre a vértanúk és szentek kultuszát. A IV. század folyamán kezdtek olyan kiváló keresztényeket is szentként tisztelni, akik nem vértanúsággal, hanem példamutató életvitelükkel tettek tanúságot keresztény hitükről. A XI. századi reformpápaság a pápai illetékesség körébe vonta a legfon‐ tosabb egyházi döntéseket, így többek között a szentté avatást. Ebből a korból származik a szentté avatás, a kanonizáció első írásos említése. II. Orbán pápa (1088‐1099) alatt már a formai kritériumok is megjelentek. Például a hiteles szemtanú‐vallomás, ill. egyértelmű zsinati döntés szüksé‐ gessége. III. Sándor pápa (1159‐1181) volt az első, aki megkülönböztetett egyete‐ mesen elismert szenteket és helyi tiszteletnek örvendő boldogokat. Ekkortól használják megkülönböztetésre a sanctus (szent) és a beatus (boldog) terminusokat. A XIII. századra a kanonizáció folyamata tovább fejlődött és felvette a szentté avatási per formáját. A nélkülözhetetlen feltételek közé tartozott a hiteles életrajz (vita) elkészítése és a kanonizálandó személyhez fűződő csodák összegyűjtése a csodák könyve (liber miraculum) lapjain. Komoly problémát jelentett az életrajzban leírtak és csodák valódiságának megál‐ lapítása a legendás életrajzi elemek és hamis csodák miatt, ezért a kano‐ nizáció egyre inkább bizonyítási per formáját vette fel. A boldoggá, illetve szentté avatás részletes rendjét VIII. Orbán pápa (1623‐1644) határozta meg, s ez csekély változtatásokkal máig érvényes. A hatályos egyházjog hosszan és igen részletesen szabályozza, miként kell eljárni a szentté avatás során. Az eljárás egymást követően két helyszínen zajlik. Elsőként helyi (egyházmegyei) szinten, majd azt követően Rómában, a szentté avatások ügyében illetékes kongregációban. A szentté avatást bárki (jogi vagy természetes személy) kezdeményezheti a halál helye szerinti illetékes főpásztornál, feltéve, hogy a jelölt („Isten szolgája”) már öt éve halott. Az eljárás lefolytatására az a püspök jogosult, akinek az egyházmegyéjében Isten szolgája meghalt. A megyés főpásztor kötelessége, hogy mielőtt elindítana egy ügyet, kivizsgálja: a jelölt élet‐ szentségének vagy vértanúságának híre valóban elterjedt‐e a hívek köré‐ ben. Az eljárás egyházmegyei szakaszában a jelölt életútjáról vagy vértanú‐ ságáról össze kell gyűjteni minden lényeges írott forrást – ha régi ügyről van szó –, vagy minden fontos szóbeli tanúvallomást és iratot – az új 6 | „Növeld bennünk a hitet!”
ügyekben. A tanúvallomásokat nagyon aprólékos, közel száz kérdésből álló kérdőív segíti, mindig az adott személyhez és helyzethez igazítva a vizs‐ gálat szempontjait. Legalább 30‐35 tanú meghallgatására kerül sor a legközvetlenebb ismeretségi körből. A történész szakértők összegyűjtenek minden fontos dokumentumot, a teológusok megvizsgálják a jelölt írásos hagyatékát, és mindezekről részletes szakvéleményeket készítenek. Vértanúk esetében nem, hitval‐ lóknál viszont egy csodás esemény – például gyógyulás – bizonyítása is szükséges. A cél a lehető legteljesebb vizsgálati anyag összeállítása. Az eljárás fontos résztvevője a „promotor iustitiae”, az ügyész, akinek gondoskodnia kell arról, hogy az eljárás minden szempontból megfeleljen a törvényes előírásoknak. Különösen ügyelnie kell arra, nehogy elsikkad‐ janak azok az érvek, amelyek esetleg a jelölt szentté avatása ellen szólnak. (Korábbi kanonizációs eljárásokban, 1983 előtt, ezt a szerepet az „advocatus diaboli”, az „ördög ügyvédje” töltötte be. Az ő feladata volt az érintett személy szentté avatása ellen érvelni.) Amikor helyi szinten minden vizsgálat megtörtént, és összeállt az általában hatalmas terjedelmű anyag az avatandó életéről és tetteiről, akkor az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Vatikánban megvizsgálják és elismerik az egyházmegyei eljárás szabály‐ szerűségét. Utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat. Utána a teológusok következnek. Ezután kerül az anyag a kongregáció bíborosaihoz. A történészek nyilatkoznak a dokumentációról, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erény‐ gyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok összegző véleménye után pedig a kongregáció bíboros prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki – mint egyedüli bíró – meghozza a döntést az életszentségről. Ha vértanúról van szó, akkor nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont ekkor kezdődik meg a csodák újbóli kivizsgálása. A csoda kivizsgálása is három lépcsőben történik, és ha pozitívan zárul, akkor kerülhet sor még egyelőre csak a boldoggá avatásra. Ezt követően egyetlen plusz csoda felmutatására van még szükség a szentté avatáshoz. „Növeld bennünk a hitet!” | 7
Uram! Tudom, hogy a hit csak a kapcsolat elején látszik magánügynek. Szeret‐ ném meghallani kezdeményező szava‐ dat és igent mondani rá. Meghívásod nem zárhat be önző magányomba, hanem kinyit a valóságra, az élet tel‐ jességére. Hitem által kezet nyújtok a másik ember felé. Tudom, hogy hitem bekapcsol Isten népének nagyobb közösségébe. Erősítsd legszemé‐ lyesebb ügyemet, hogy életet alakító közügy legyen. Élni, hinni és szeretni csak közösen lehet. Boldog II. János Pál
a Szeged – Belvárosi R. K. Plébánia k i a d v á n y a 6720 Szeged, Dóm tér 15. | www.szegedidom.hu
8 | „Növeld bennünk a hitet!”