Az emberben
levő
vallási elv.
Márk: XII. 29, 30: A mi Orunk Istenünk egy Ur: szerossed azért ft te Uradat Istenedet t r.ljes szivedbőJ, teljes lelkedből teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. '
Istennek t e l j e s s z i v ü n k b ö l, t e l j e s l e l k il n k b ö l é s t e l j e s e r ö n k b ö l s z e r e t é s e iránt alapigénkben adott parancs teljesen öszhangzik a mi természetünkkel. Isten dicsősé. gére vagyunk terem tve; érz éseink, indulataink, tehetségeink és erőink Istenre irányulnak; lételünk czélja Istennel való rokonság. Isten nem kivánhatná tőlünk, hogy egész lényünket neki szentelJ'ük , ha erre tlgyszersmi nd alkalmasokká is nem t ett volna a tőle nyert lelki tehetségeJmél fogva. A vall á s c s i r á i e s z e r i n t s a j á t t e r· lU é s z e t ü n k b e n van n a k s kifejtésök a mi gondunk. Ez igazságot szándékszom ez alkalommal megvilágitni. J. Az elv, melyből a vallás származik, az emberi természetben levő ama vágy, mely szerint egy magánál tökéletesebb lénynyel vi· szonyha kiván lépni. f:p oly figyelemre méltó mint ellent nem mondbató tény, bogy az emberiségnek ált'l.lában mindig volt bizonyos fo· galma valamely, [lZ embert meghaladó lény lételéről. Egy elv sincs, melyet az emberi t ermésze tben inkább fölismerhetnénk, mint azt a hajla· mot, mely szerint az ember saját határain felül magasbra tör s valamely istEmséggel kiván érintkezni. Igaz, hogy az emberek , némely korszakokban nagyon is méltatlan fogalmat alkottak magoknak imá, dásuk tárgyairól. Mindamellett mégis midőn a magokban leginkább becsült tulajdonságokat kiválasztották s al,okat határtalanul fokozták é~ kiterjesztették, ezzel ők is szint ugy mint a felvilágosu1t~bb korszalwk az emberi léleknek önmagán feljül enielkedése és egy főbb erővel szövetkezése iránti önkénytelen vágy át tanusitották. Ez az egyszerü szeml ó lődé, magában elégséges a vallási elv nagyságának bebizonyitására. Az emberí természetnek kétségen ld· . ,
I
I
"
.
1
,
,
•
I
•
, ,
•
,
2
•
AZ EMBERBEN LEVÖ VALLÁSI ELV. •
,
vili a legnemesebb müködése ez. Ezen elvnek legkezdetlegesebb nyilvánulásában is azon szellemi erők csiráü'a ismerünk, a melyek által az emberiség a fej l ődés folyamán a h a t á r t a l a 11 j Ó s á g f o g a l m á h o z j u t o t t. Ezt az elvet látjuk a szellem műveiben, az eszményi szépség azon formáiban; a melyeket a költészet és müvészet halhatatla1lit, az irók által festett azon j ellemekben, melyek a valódi élet példáit jóval feljül mulják. Ezt az elvet látjuk érvényesülni a rendkivül nagy elmék és a h ősi erények magasztalásá. ban, valamint a gyönyörben, melylyel a történelemben erélyök éa gnzetlenségök által kortársaik fölé emelkedett férfiak pályáját kisér, jük. A z e m b e r i s é g á l t a l s o h a e l n e m é r t k i t ü n ő· s é g u t á n i v á g y, a z e s z m é n y u t á n i t ,ö r e k v é s, me· l Y e t a t ö k é l y s z ó á l t a l f e j e z li n k k i, ez a vallás csira· elve. És ez az emberiség fejlődésének gyökél'-szála. A vallás nem valamely kizárolagos ösztön. N em valamely gmj edelembOl no ez, a mely egészen ' Istenben öszpontosul és más tárgyat nem keres. Ugyanazon vágyból származik, mely az embert saját természetünknél és a jelen életnél tökélyesebb keresésére ösztönözvén, ezzel forrásául szolgál minden szellemi vivmánynak és a társadalom minden irányu fej lodésének. Ez az elv, a mint láttuk, a lelket kép zeleti lények teremtésére s az emberi erőt meghaladó ero és jóság iránt gyönyörérzetre lelkesiti. De ezen tárgyaknál Heni állapodhatik meg. Egy ily fel séges -vágy kielégítésére eze~ nem nyujtanak elég táplálékot. Ezt az elvet Isten önmagáért oltotta belénk. Ez által jő érintkezésbe az emberi lélek a l egfő bb istenséggel. Ez az elv Ié· nyegében kielégithetlen levén, a végtelenség természetével bir s ennélfogva szükségeit sem pótolhat.ja lü más Lény, mint a végetlen Egy. Ez a szemlélődés egy fontos álláspontra juttat, melyről bármely vallásformának igazságát és tisztaságát megitélhetjük. E g Y val l á s a• b b• a n a z a r á n y b a n i g a z, a III i n ő t i s z t á n m e g t u dJ a l s m e r t e t n i vel ü n k a z I s t e n t ö k é l Y é t. Egy vallásrendszer tisztasága az Istenről adott fogalom szerint határozandó meg. Fel tudja·e az emelni gondolatainkat egy tökéletes lény· hez? El tud-e minket vezetni egy nagy és dicső értelemhez? Be tudja-e tölteni lelkünket a lét okának tiszteletre méltó és nemes ~ogalmával ? A tiszta és igaz vallásnak mJs ismertető jegyét én nem Ismerem. A vallásnak nincs semmi becse másként csak ha minket egy, a ' tniénknél magasabb és szentebb termélizetteÍ hóz viszonyba. A
,
.AZ E~IBERBEN LEVŐ VALLÁSI ELV. •
vaJlás tiszte a léleknek lef,'llemesebb tehetségei és hajlamai számára egy tárgyat mutatni fel, egy L ény~ , a ki által biztosabban és élénkebben ösztönöztetik öntőkély esül ésre. A mily arányban meg- . homályositja valamely vallá'l az Isten dicsőségét, vagy az ő jellemének szeretetre méltóságából és nagyságából valamit levon, abban az arányban veszti ei méltóságát s csak a lélek elnyomására szolgál. Az emberi rendszerek szükségképen mind hiányosak; mert azok az emberi lélek határai által korlátoltatnak. A legtisztább vallás is, a mely valaha létezett vagy létezni fog, nagyon messze alatta áll tá rgya dicsőségének. Is t e nről alkotott legjobb fogalmaink is kétségtelenül sok tévelygéssel vannak vegyülve. Mi az ígazságról ugy beszélünk, mintha azt egész teljess?gében bh·nok, pedig a vallásban szintugy mint egyebütt az igazságot csak megközelithetjük. Istent saját lelkünk tükrében látjuk, de ez szűk keretü és gyak~ ran homályos is. Látjuk műveiben, de ezekből csak egy kis részecskét értünk meg. Szelleme á'tal szól ő hozzánk a szent irásban és szi vünkben, de ez a beszéd emberi nyelven történvén és a mi gyarló tehetségünl{höz levén alkalmazva, DZ Ő tökélyeinek csak csilI ámmt vesszük észre. Maga a vallási elv, mely által Istent megismer.' jük és szeretjük, születésekor ép oly korlátolt, mint más tehetsé-:geink s csak fokozatosan fejlődik. Kezdetben szükségképen hibák.' kal teljes. Az Istenről való kezdetleges eszme a gyermekben ép oly hiányos, mint minden más tárgyról való felfogása. A teremtőnek szükségképen emberi form{lt ad, őt az égbe helyezi s csak annyi erőt tulajdonit neki, a mennyivel a körülte levő dol gokat feljül mul· ja. Azonban az embert meghaladó lény eszméje gyökeret vervén, elŐ áll a vallás, s a mint előre haladunk, mind inkább levetkezzük gyermekies fogalmainkat, megtisztitjuk Istenről való gondolatunkat, el~ különitjük őt az anyagtól s mint lelket fogjuk fel, elhárintva tole szenvedélyeinket s oly tul ajdonokat irva neki, a melyeket a minö· vekvő lelkiismeretünk igazaknak és szenteknek ismer. Ez által is még mindig csak közeledünk Istenhez, s vajmi lassu ez a közeledés is! Még most is sok földi, sok bennünk levő tökélytelenség marad a mi imádásunk tárgyául szolgáló istenség fogalmához hozzá tapadva. És a bölcs ember épen az által tűnik ld mások felett, hogy: I s t e n r ő l a I Ir o t o t t f o g a l ITI a i k ö z ü l a h o z z á i II e tI e n e Ir e t f o l y v á s t t i s z t og a t j a s azokat illobbekkel cse;' réIiki. . II. Tovább menyek s közvetlenebbül is megmutatom, hogy it o
o
o
o
o
o
.. •
.
.
.
-
. ','
, ." " ,
o
•
'.
. •
*
I ... ...."
AZ EftIDERDEN LEVÖ VALLÁSI El.V_ ,
vallás az ember term észetére tartozik és a vallásosság rendeltetése. E végre az emberi természetet ve~zem vizsgálat alá_ Az idő rövidsé, génél fogva azonban csak egy nehány felvilágositásm szoritl
•
•
AZ EnlnERBEN LEVŐ VALLÁSI ELV.
2) Vegyük továbbá a I e l k j i s m e r e t e t s ebben ismét egy l1Ut S természetes t é nyezőj ét taláJjuk a vallásnak. Különösen meglepö e tekintetben, hogy lelkiismeretünk nem csak örömmel meghajol a kötelesség törvénye e l őtt, lutn em e mellett azon meggyőződésre vezet, hogy egy kormünyzó van felettünk , a ld ezt a törvényt fenntartja és végrehajtja. A lelkiismeret nem ugy szól hozzánk mint egy ön- . álló, független vezér, hanem mint egy magasabb törvényhozó képv i selőj e . Mi dőn mi lelkiismeret ünknél fogva valamit igaznak vagy nem-igaznak lenni meg; srnerünk, ezen meggyőződésünk egy oly tekintély eszm éj ével párosul, meiy tiszteletre méltóbb az emberi tekintélYl1él s mintegy általa yagyunk e megl{ülönböztetés megtételére kényszeritve. Hogy ez e lelkiismeretnek természetes müködése, megtudhatjuk abból a ténybő l , hogy az emberek különböző időkben, különböző országokban é:ó viszonyok ], özött a lelkiismeret szavát általánosan a z i s t e n s é g m i b e n n li n k n y i l a t k o z ó s z av á n a k t e k i n t e t t é k . Midőn mi magunkról helybenhagyó vagy ldl'hoztató itéletet mondunk, lelkiismeretünk eme müködésében nem tekintjük magunkat önálló biráknak, hanem b izonyos elöérzetnél fogva ugy tetszik nel, ünk, mintha egy má'3 törvényszék előtt állanánk. Fől eg midőn azt látjuk, hogy a gonosz életü ember szerencsés, ezt o:y igazságtalanságnak érezzük lenni , a mely szükségképen kiegyenlitést igényel. Az erény mindenható védőjél'e hivatkozunk. Erkölcsi t erm észetünk az igazságszolgáltatást kivánja. A lelkiismeretnek azon miiködése, hogy van egy igazságos Isten, oly erős mi bennünk, hogy az ő jelenl étének érzéséWI nem tudunk menekülni. Gyakran megtörténik, hogy a gonosz ellent akarván állani ama felsőbb törvényhozó intésének, erej e lllegtörik az igazság parancsszava előtt. Az istenség kéz irása a lélekben , habár néha elmosodni látszik is, az élet ünnepélyes pillanataiban ismét látható és olvasható lesz. A l e l k i i s m e r e t t e h á t II val l á s h i r II Ö k e. S minél inkább engedelmeskedünk annak, és minél inkább vajóvá és élővé lesz bennünk az igazság eszméje, annál bensőbben és mélyebben érezzük az • erény mindenható barátjának, IsIennek Jétét. 3) Ha továbhá é r z é s e i n k e t vesszük vizsgálat alá, még tisztábban átJátjuk, hogy t ermészetünk a vallásra van formálva. Minő érzés ébred fel legelébb az emb eri szivben ? A gyermeki szeretet, a szülői jóság irán:i hálás érzés. S avagy nem ez-e a vallásnak is csirája, alap elve '~ Hiszen mi egyéb a vallás, mint in e n n y e i aty ánk iránt k e blünkben fölébl'edő gyermeki •
•
,
.AZ EMBERBEN LEVÖ VALLÁSI ELV.
,
,
s Z e r e t é t? E szerint az emberi sziv ' első érzése tényleg Istenre irányul. Annak elso önkénytelen mozzanata a kegyességnek egy eleme. Természetii.nknek egy más jellemző vónása az a nemes érzés, mely fö~ébred bennünk valahányszor egy önzé" nélküli jótékonysági tényt látunk. Nem képzelhetünk oly embert, a kiben ez az erkölcsi érzés teljesen hiányozzék, . a kinek szive meg ne indulna, midőn másokat az emberszeretet munkáinal{ gyakorlásában gyönyört találni, másokkal minden számitás nélkül jót tenni s magok körül közelben és távolban boldogságot terjeszteni lát. Ez egy más csirája a val• lásnak. Mert mi egyéb a vallás, mint I s t c n h a t á r t a l a n j ós á g á b a n val ó r o k o n s z e n ves ö r öm? mint a becsülésnek ez a nemes indulata, mely hozzá emel, a ki az ' emberek iránti jó akaratnak főforrása és a kinek önzetlen szeretete, dicsősége előtt minden más jóság csak árnyék? Átmegyek keblünknek egy más érzésére, mely szintén . erős bizonyitéka annak, hogy mi vallásos lények vagyunk. Értem azt a hajlamot, mely a nálunknál nagyobbat ti sz telni, a megfoghatatlant bámulni, a megmérhetlent csodálni, a fönséges t imádni indit. Az emberi természetben rokonság van azzal, a mi nagyszerü, s gyönyört talál a fönségesben. Innen van, hogy vonzaImat érzünk a természet nagyszerü tüneményei iránt s meghatottan állunk meg a puszták és tengerek , a messze elhangzó vizesések és felhőkig érő bérczek előtt. Ez az érzés nyilatkozik abban az érdekben, a melyet a sokaság tanusit oly egyének iránt, a kik a szabadság és emberiség ügyében értelmök és erélyök, hősi bátorságuk és önfeláldozásuk , által kitünnek. Az embert . semmi sem hatja meg inkább, mint az a k a r a t e r Ő n a g y s á g a. Szeretjük, a mi a végetlenség bélyegét viseli magán. A tiszteletnek ez az elve oly erős, hogy a midőn az emberek az igaz Isten ismeretétől elhajol va, helyette saját képzelődésük által teremtett lényeket istenite! tek, ezekben mindazt ösz· pontositották és megtestesitették, a mi t helyesen vagy helytelenül a legfőbb méltóságban feltételeztek. A s z i ve s z e r i II ti m ád á s r a t e r e m t e t e t t s az imádás tál'gyát keresi. Valami felségesebb után áhitozik, mint a mit a földön taláL A tiszteletnek ez az indulata a léleknek áliandó ösztöne Isten iránt. Lelkünknek egy más érzése, mely szoro s viszonyban van a tisztelettel s mint a vallás csirája szintén fi gyelmet érdemel: a s z é p n e k s z e r e t e t e. Szépség, te a világegyetcmet sugarai ddal elözönlő csudás bűbáj, ki maradhatna érzéketlen vonzó ábrázatod
-
AZ EDIBERBEN LEVŐ VALLÁSI ELV• •
előtt? Kinek szive ném repesett az örömtől, midőn szemeit hegye-
ken és völgyeken, megInivelt mezőkön, hullámokon és erdőkőn, a felkelő és lenyugvó napon, az álló csillagokon s az ég kék boltozatján legeltette? A midőn már a ~zépnek ezen szeretete erős indulattá fejlődik, ennek természetes következ~se, hogy lelkünk egy nagyobb szépséghez emelkedik föl, mint a minő a teremtményekben nyilatkozik. A kiknek van szemök, hogy lássák és van szívök, hogy érezzék a természet szeretetre méltóságát, mely egy nagyobb és szentebb jelenvalóról szól, azok az Istent látják a természet ünnepies öszhangjában, üde pásitjában, szép formájában és napsugarai ban egyaránt. Meg vagyok győződve, hogy : a t e r m é s z e t s z é p s é g e s o k a k r a n é z v e e r ő s e b b b i z ó n y i t é k a Is t e n l é t el é n e k, mint annak bölcs elrendezése; mert a világegyetemnek ezen szépsége egy jel1,épe és kinyilatkoztatása az istenségnek s annak szeretete által mi az örök -szépséghez vezettetünk. Mindezekből azt látjuk, hogy az emberi természetben levő hála, becsülés, tisztelet és öröm érzése, hogy többeket ne említsek, mindnyájunkat fogékonyokká tesznek Isten végetlen jósága iránt s ezeknek Istenre irányulás a alkotja a kegyességet. Hogy ezek az indulatok főleg a teremtőnek szentelendők, megérthetjük abból a tényből, hogy mindenik határtalan és igy végetlen tárgyat is keres. Egyik sem elégíthető . ki az emberekben található szeretet, értelem és erő. mennyiségéveI. Arra inditnak, hogy nagyobb, teljesebb és ragyógobb kitünőségről szerezzünk magunknak fogalmat, mint a minő a földön létezik. Ezeket az érzelmeket csak a végetlenben való gyönyör elégiti ki s nem lelnek nyugalmat egyébben, mint egy végetlen lényben, a ki magában minden jóságot egyesit. . 4) Könnyen folytathatnám tovább is e szemlélődéseimet, annak megmutatására, hogy a vallás az ember természet éhez tartozik. De legyen elég a léleknek még csak két lényeges müködésére hivatkoznom, a melyek különösen alkalmasak azt Istenhez emelni. Inolthatatlan vágy fesziti minden ember keblét a b o l d o g s á g u t á n, melyet a jelen soha ki nem elégíthet, sőt az egész világegyetem sem tud teljesen betölteni, a meJy az élet szenvedései és ltüz
•
•
,
,
•
,
8
AZ EMBERDEN L'EVÖ
AI.L ÁSI E L\' .
•
eszménynek a, m ly inint mind Il II m Hol emb er ya n e vág és tö rekv', i mind uüt nyilYúnul most panasz<1ikban é ' rem 'n eikben ~mjd küzd Imeikben ' nz z k nlbll l;:ivirott kel'ben· De a f-öldön llincv ol ' jó a m l' uz mb l' k t kielég-i Innen Ya u Ci!:V Y én'e tlen J'ó,,·i e tekintetben és tökély ker sé , a mi aztán a o' nd lkud ' 1 Iket ~zük 'é ·kép ·u rstenhez vez 'rI i . 5) Az előado ttakb~ n igy ·];: zt m .r "yidell 111 ,'nlU tatni 1.1 g- 3-Z emberi term észetben le, ő lllinden ll.! n" (' h- JlH ' ''\ lJ1ll' i csil'ájn "}, \',1.1lá.~ , melyböl az I fen iránti bit tennész t s II t\'jlödik ki. Ha, további bizonyitékoln'a lenue zük' 'g ílrra nézv hogy ll. 1I1ik t lt10l1dek csakugyan természetünkben vau, t ' Il e k r e hivatk zbn.t m. Kérdezzük meg il. tör ténelmet, ha vajjon fl. yallá ' ,lZ mb r t 1'm 's~ tére tartozik-e ? Minő el · fol t b h[\.' uló er 'l. Ir, l 'tZ mb 'ri törekvé ekre? A ha:jdani törvényhozók min' lvr ·hi.";ttJ oztn,k mint olyanra, mely no poln'árl int 'zl11"t1yek alnpjánl zolo'ál ? A "a1lá ra . Minő elv volt, amely Mohnomednek Kelút bir dalmát adUt? :Mi nő elv vezérelte a keresztes háboruk alkahnclya.1 Euníp1.t Azsi. ábn.? Megengedem, hogy ezek a. l11ozo'nlmftl;: fl vftlltí i lY kinöy ' ib ő l indultak. De ezen ki növések is n z~ mut'l lják II g a \ allú, mély II gyökerezik a lélekb eu. S hft tovább t kintünk fl tört ' ll l III sz ~ I 's mezején, kérelem, melyik Ivel' mlctte mind n kornak ol'1Sz6gmtk a maga legönfeliildozóbb é, It;"T It nthetl cll llll ml1l't.Yljaü" (t kik dicső itő hymnuszokat énel, ·'It ek a börtönök f II kén mo ol,' g \ it léptek ft vérpadra, jajkiú,lüí.s nélkül zed \' dt ' k l lL l ali t ' s titi: t és visszauta itottú,k a l( egyclmct, m időn s?avaikJluk vi "zav Jltí -{mt1 no szellv eelésektő l meo·s?n.badulh attak \'o' na ? O ll, b CL 111 II l ft t o ' e r e j e a v a ll á II a k a J é l e le b • n! Iiftn . mb rt indítolt ez arra, ho o-y elhagyva ~ v jd ánl tá,r (t ,igát, magtLuyos II • lyekre vonuljanak, a. hoJ szivöket némn c ndb II Ist !ln I z ll l. 1hessék s az Ö örömet l ehell ő jelenI ' tét
~
~
•
-
•
1
\,.,J
•
•
~
tV
~
AZ EnlBERTlEN LEVŐ VALLÁSI ELV.
III. Barátim, mi valóban hit juk a vallás iránti eme tehetséget. Nc hanyagoljuk cl azt a magunk luil'ára. A mint láttuk, ez alkotja az elubel'i természet központi s mindent áthfttó elvét. É13 azt alkallllas eszközök Mtal mi vein i, fej leszteni s uralkodóvá lehet tenni. "81{)vé s munkássá tenni azt, ez legyen a mi leg főbh törekvésünk. Tevékenységünknek nagy me7.eje itt , van. Kifelé irányozván le afőbb tehetségeinket, nvgbiusi tjuk c7.élunlmt és megfosz tjuk magnnkatsaját I!oldogscígunktól. A mi b enső világunk végetlenijI többet ér mÜlt a külső világ. I ste nnek sa ját h e n ső nkben trónt emelni lIlegmérltetl enül na gyob b ezé l, mint renclelkezni milluen küls ő birodalom f e lett. Dicsekcdünka7. erfjvel,mely. lyel napOll ké, t uralm unk alá haj tj uk az anyagi világot, hasznunkm fonlitván az elemeket, tiiz et, szelet és gőzt ; és sajnálkozással, ha nem bosZlIsággal tekintünk az időre , melyben az emberek nem is álmodtak e vi\'mányokról. De vajjon nell1 vésztelj esebb tu(btlanságot találhatni- e k Ö7.őttünk? Van ennél egy fönségesebh erő is, a melyhez llason'ót ritkán találllatni. Az az erő ez, melynélfogva az- ember lényének szellemi elemei t egyesítni és irányozni tudja, a:r. az erő mclyné lfogva az előíté letektől értelmét megszabaditja s azt az igaz· ~üg benyomásainak átenged i, az az erő, mely a szivet a lealázó ÖJ17.éstől elforditja 13 az önzetlen szeretetben Istennel egyesiti. Ezt az erőt miJ1dny~jan birjuk s elTe b ti s z k é b b e k l e h e t 11 é n k mint az él et re. Mindezekkel !lem akarom azt mondani, hogy vallásosjellemünket tisztán csak lIIagunk által emelbetjük. Nem vagyok oly eszély· tejen, hogy n2 embemek mlLsol
,
,
•
-~
..
'
,
,
AZ EMBERBEN LEV6 VALLÁSI •ELV.•
.
toritásában, intésében és szemrehányásában, a léleknek a tévelytől és bűntől való :megszabadulása s a bölcseségben és erényben való növekedése utáni titkos vágyában. Isten nekünk mérték felett adja a maga segedelmét. A midőn tehát azt mondom, hogy az Isten iránti szeretetet mimagunkban feltaláljuk, azt értem, hogy feItaláljuk azt az ihletés által, melyet Isten megszünés nélkül éreztet minden emberrel. . Mivé lehetnénk mi, ha magunkhoz és az égtől nyert vallásos élet emez eszközeihez hivek lennénk! Mindnyájunknak van, ugy vélem, hite Istenben s alkalomszerüleg el is ismerjük vele való szoros viszonyunkat. De a puszta hitnél, a gépies imádásnál s az iránta való hála elmuló gerjedelmeinél többre is eljuthatunk. A vall á s i elv lelkünk valódi életévé lehet. Isten, ki most oly távol van tőlünk s talán alig több egy névnél, ránk nézve minden lények között a legközelebbivé és a legvalódibbá lehet. Mélyebb és szentebb tiszteletet és ragaszkodást érezheWnk -iránta, mint a minovel szülőinket, gyermekeinket és legkedvesebb barátinkat öleljük. S a kegyességnek ezen ereje által az erkölcsösségnek oly szilárdságála, oly határtalan emberszeretetre és békére tehetünk szert, a mely a . tudományt is felülmulja. A vallás iránti eme tehetség az örök vidámság rugója minden kebelnek. Én le nem mondanék róla a ,megszámlálhatlan világok minden ajándékáért. Ahoz vonz ez, a kitől mint élő központból sugároznak ki a napok és világrendszerek a magok szépségökkel és áldásaikkal s a kinek dicsőségéhez mérten mindezek csak halvány viszsugarak. Szánakozunk a barbar népeken, a kikben értelem, képzelődés és érzés még szunyadnak. De avagy közöttünk nem szunyadoznak-e még istenibb tehetségek sokaknak keblében? Isten tiszteletének és a vele gyermeki benső viszonyban .élésnek tehetségével meg3.jándékozva, nem hagyjuk-e el öt, nem dobjuk-e oda lelkünket a muló gondok, örömök és élvek zajló tengerének! Szálljunk magunkba s ébredjünk saját természetünk és rendeltetésünk öntudatára. Ne rontsuk össze és ne semmisitsük meg ezeket. Bensönknek meggyilkolása sokkal gyászosabb mint az állati élet elvesztése, a lelktlnkbenokozott kár sokkal fájdalmasabb mint városok elhamvadása vagy az orkán által okozott pusztítások. E földön s bárhol nincs szomorubb látvány egy szellemi halálra jutott és, erkölcsi lénynél, a ki csak anyagi és földi dolgokért, Isten okos , es remeny nélkül él. Ovjuk meg lelkünket ezen benső haláltól -' ezeJ;l érzéketlenségtől a ini mennyei atyánk jelenléte, tekintélye és jósága, iránt. ' ' •
•
AZ EM.BEnBEN LEVŐ VALLASI ELV.
•
11
Allt kéroitelc mihő esz],ölIök által lehet e czélt elérni, hogy Istennel benső közösségben élj li nk? Erre elsőben is azt felelem: II It S Z lJ til j II k f e l é r t e I III Ü n k t e I j e R e l' e j é t, m i n é l t i s z. t:íbb és t eljesebb fogalmat Rzorezni magunknak Is ten lényéról. Szenf;\~ ljlik rá gondolkozó elménkn ek legfönségesebb tehetségeit, hogy eze n dicső valóhoz felemelkedhessünk. Nem 8l1ilbad m,ísokm hál'itni It !{ö teleRséget, hogy érettünk gondolkozzanak. Nem szabad megelégednünk, hogy a mások szemével nézzünk. Saj,H lelkiinket kell kitartással és folytonos el'élylyel gyakoroloi. Istent illetőleg az igazsllgnak egyik fMon-ása ránk nézve a kijelentés, következőleg ennek komoly és beható tanulmányozása elmula~zthatlan kö telességünk. A kijeJ e n tésről szólva, a keresztény vallá.st értem. Jóllehet a zsirlók irataiban is találhatók a le J főbb isteméget ill e tő magasztos helyek, mindazáltal ezekben az irók igen sokszor alkalmazkodnak az aldwri kor még durva társadalmi vi8zonyaihoz és nz akkori népek mrg miveletlen állapotához. S a I(eresztények I,öziil nem kevesen azért ingo ttak meg a végetlen . lény iránti rszméjökben, mivel öt ama fél-barbar kol' felfogása sze, rint tekintették, a helyet t hogy meg ismerni igyekeztek volna őt J ézus tani tá.saiból, fi ki &zért jött, hogy a jlldaisrnus, valamint a paganislUus felhőit eloszlassa és a ld egyedül jelentette ld az atyát, vagyis a terem tő atyai j ellemét a maga teljes fényében. Aztán a keresztény ldjelentést tUlIulmányozván, annak inkább világos, mint homályos helyeiből igye 1< ezzünk magunknak Istenről ismeretet sze· rezni, Jézl1snflk egyszerU tanitásoiból inkább, mint az apostoli levelek némely neh ézkes okoslwdásaiból. Többet monrlok, a kereszténység isteni jellemét ne pusztán azon helyekből tanuljuk, a melyek Istenről szólannk, hanem a J ézus Kri~ztus jelleméből, a ki azért jött mihozZltnk, hogy az Atyának képmása legyen s azon jellemből, a melyet mibennünk formálni kiv,ín Jézus, vagyis ezen vallás pal'ancsaiból; mivel ezek indit nak minket Istenhez való hasonlatosságra törekedni. A k i DZ is meretnek ezen három forrását u. m. az Istenre vonatkozó határozott tanitásol{at, a J é z u s b a n n y il v á n u I t é s á l t a l a r á n k n é z vei s k ö te· lezövé tett erényeket egyesiti, a ki ezekre tekint, midőn a legfőbb lényről magának fogalmat akar szel'ezni, az nem téve· lyegllet az ő ismeretében. Azt állitám, hogy a kijelentés tanulmányozás::! érdekéb en értelmünk legjobb ereit kell alkalmaznunk. De a kijelentés 1\ szellemi világosságnak nem egyedüli forrása. Jézus Krisz·
•
•
•
• •
•
-
12
AZ EMBERBEN LEVl) VALLÁSI ELV.
tus Istent mindenütt: a természetben, a gondviselésben és 3. lélekben meglá.tni tanit'Ott. Ő az Isten munkáira s az emberiség :íltal lett önkijelentésére hivatkozik szüntelen. S bizonyám, Istent felfogni (S megismerni másl<épen nem tudjuk, mintha il kijelentés mellett mindabból okulást szerzünk, a mit látunk, érzünk és szenvedünk. Jézus nem azért jött, hog)' minket egy ],ö;}yvbe beztÍl'jon , hanem hogy föltárja előttünk az universumot, mint lizellemi nevekedésünk islw'áját. Azonban értelmünknek hü és független felhasználása, Istenről helyes nézeteket alkotni magunknak, még nem a l eg főbb pa· rancs. Ezzel e n g e d e l m e s s é g e t k e II ö s s z e k ö t II li n k I s t e n a k a r a t j a iránt, a menyire azt megi~m erh etj ük, különben az ér telemnek minden munkája keveset fog érni. T:mnlmány vagy ft!lvil ágosult népek I,öz t élve, teremt őnket ill ető leg helyes elmélethez juthatuuh:. De ez csak elmélet fo g lenni. Inkább szó mint tényismeret, üres fogalom marad, ha avval nem rgyesitjük az Istenről való benső meggyőző d ésbő l sZíÍrmazó l é lek- nem esitő enge· delmességet. A l e g f ő b b I é n y II e J yes i s tn e l' e t é l' e s o kkal fon to sa bb az el'kölcsi, mint pu sz tán értelm i m e g g y ő z ő d é s. Kérem ezt figyelembe veuni. Hogy megismerhessük, valami hozzá lIasonlóllak kell mibennünk lenni. A gonosz ember sem a kivülről jövő világosságból, ~em az angyulok serginek oktatásaiból nem füg magának I stenről helyes fogalmat alkotni. A ki önzésnek, hiuságnak, iri gysé ~ n ek, érzékisrgllek vngy tllnyaságnak engedi át ma gát., a ld lelkiismeret ét érzéketl enné tesú és szivét megkeményiti, ::tnnyi mint lIa szánszánd óklml elz:í.rnlÍ lel két a legfőbb jó elől, mintha látó idegeinek megölése vagy szemszerkezetének elpusztitása által önmag:l Jl1Pg l:IkuJ'JllÍ JIlW:;lH fosy.tanÍ a Dap fényétől. É r t e l mim i vel t s é g e g y I é II é s s e I ~ e III v i s Z l{ Ö z e l e b b I s t e n h e z, h II a z z a l n e m p li r o s II I b e n s ő, e r k ö l c s i f e g y e l m e z e \, t s ó g : a szenvodélyeken való uralkodás, a lelkii-; meretnek tiszteletben tnrt!ísl1 és a jó és nomes elveknel, és indulatoknal{ ma gunkban fokoz atos fejlesy.téso. A végetlen szellemnek saját szellemünk nyilvánulásában és JllUnluÍtiságában kell magát ldjelentenie, különben soha som fogjuk htent tisztán megismerni. Például, Isten erl{ölcsi tisztas,ígáról vllgy bUntűl való id ege n ségéről olvashatunk é, beszélhet Unk I.nh mennyi t, mert soha megért eni azt nem fogjuk, mi g- I:Hljút lelltiisllIere lUuk o(lu n OIll emelkedik, hogy a gonoszt minden formában Illeg vesse. C::lak ezen
•
AZ EMBERBEN LEVŐ VALLÁSI ELV.
13
benső
•
birónak ünnepélyes és szelid szemrehányása, szemben minden gonoszszal, tesz képesekké amaz igazságos törvényhozónak, a kinek nevében és teldntélyével szól a lelkiismeret, erkölcEi jellemét a maga valódiságában felfogni. Hasonlóan a mi ismeretünk Isten jó· ságál'ól mindaddig felületes, a mig azt bensőleg nem érezzük, a mig mibennünk is az övéhez némileg hasonló szeretet nem nyilatkozik, a mig az önzést magunkban le nem győzve, nem adtuk át lelkünket a jótékonyság nemes szellemének. Csak igy ismerhetjük meg igazán az atyát, csak igy leszünk mi is viszhaligjai [Z ő szeretetének, mely az ös~ zes teremtésből felénk sugárzik. Továbbá, a ki az uj testamentl1mot 0lvas3a, annak tanitá~ából tudja, hogy alélek Istentől származik s halhatallanságra. van rendelve. De ennek olvasása még nem győz meg annak valóságáról. Ha én . magam nem gyakorlom lelkemet az igazságban és erényben s ez által nem szerzek magamnak ll l eggyöződést lelkem en'jéről és szépségéről, hiába lJallgatom a halhatatlanságról való tanitásokat, azok rám nézve kevéssel érnek többet, mint a pusztában elhangzó kiáltó szó. Külső dolgok nem t anit hatják meg nekem, hogy mily fels€ges adománya Isennek a lélek. A teremtőnek lrgdicsőbb müvc elrejtve marad előttem. H a s a j :i t s z i v e III s e m m i t s em m o 11 d n e k e m a halhatatlanságról, e tan ajkaimon puszta szón a k III a r ::t d. Ennek igazoLísára önökre hivatkozom. Kérdem, nincsenek-e ezeren, a kik a keresLtén}ség ragyogó fényében élve, csaknem oly i~meretlenek az igaz Istennel, mint a pogányok. Isten nagyságáról, jóságáról és irgalmáról ha~ználni szokott közhelyek és elévült ldfejezések nem azt mutatják-e, hogy a keresztények között is még fokan nincsenek tisztában azoknak jelentőségével s nem érzik fölemelő voltukat? Kivülről nyert tanitás által soha sem látjuk meg az isteni lényt. Szükség, hogy a lélek az értelem műkö désével erkölcsi munkásságot kössön össze. És a keresztény vallás Istenről való ismeretünket semmi által sem mozditja flnnyira előre, mint ez igazságnak előnkbe állitása, saját "gyarlóságunk iránti ön. tudatunk felébresztése által és az által, hogy lelkiismeretünknek fa bün ellen való tiltakozá~aiban s kötele3~égeink betölt~sére irányuló serk entéseiben engedelmeskedésre indit. Enn élfogva, ha eleget akartok tenni a parancsnak, hogy Istent teljes szivetekből, teljes lelketekből, teljes elmétekből és teljes erőtökből szeressétek, kezdjétek azön, Könyörögjetek hogy tisztit:,átok meg · magatokat minden gonosztól. . . •
•
••
•
•
• •
..
•
\
",
: "',
..
.,.
.
'
•
,
14 ••
AZ 1mBEIIBEN LEVŐ VALLÁSI ELV.
buzgón Istenhez, hOgy legyen segit:ségtekre a rosz szenvedélyek és szákások elleni küzdelmeteikben é<; az ő akaratja iránti állhatatos en~ gedelmességben. Az engedélmességre kész lélek ezen nemesitő szándékával olvassátok a szentirást és a legegyszerübb hely, a mely'ben Jézus az ő Atyjáról szól, uj fényt áraszt lelketekre. Hasonló módon tanulmányozzátok Jézus jellemét s benne, ki az Atya képmása volt, mindinkább és határozottabban megismeritek az h:lteni jóság teljességét és fönségét. Az engedelmesség ezen szellemében tekintsetek a természetre s vizsgáljátok a teremtő müveit s azoknak szépsége és öszhangja mind inkább meghatja lelketeket, mig az eget és földet összeolvadni látjátok alkotójok dicséretében. E szellemmel tekintsetek be saját lelketekbe, vizsgáljátok meg mi jó és nagy a mások lelkében, és a végetlen lélek mind inkább nyilvánnulóvá lesz előttetek az ő dicsf) művében, az emberi lélekben. S végre a kötelesség iránti ezen nemesitö szándékkal kérjétek az isteni lelket s meg fogjátok találni. Ama szent Egygyel való egy-' gyé létel törekvésében egy titkos erő segitségtekre jő. A béke , égi harmata száll rátok. Hiszem, hogy ily módon és élettel valamivel közelebbről fo gjátok érezni a lelkek Atyjával való érintkezéstöket s részessei lesztek az egyetemes világosság és erő amaz áldásainak, a melyekről jó emberek már sokszor beszéltek, melyek által a lélek uj lángra lobban s Hj erélyt nyer és II melyek bár nem csudások, mégis isteni eredetre mutatnak s mint Isten lehellete érintik a lelket: Ezen különböző módszerek által lassanként élő közösségbe juttok teremtonkkel, amely l{özösség jóllehet még felette gyenge, összehasonlitva azzal, a mely rátok egy más életben várakozik, mindazáltal jóval nagyobb és erősebb, annál, aminővel fugalommaI birtatok vallási pályátok kezdetén . Azon igazság hangsulyozásával zárom be beszédemet, a melyről titeket meggyőzni szándékoztam. A vall á s n e m val a m e l y természetellenes vagyelérhetlen jó. Csirái ben· n ü n k van n a k. Mindnyájunknak van lelki szeme az Isten . látására, értelme, hogy öt megismerje, szive, hogy szeresse s akaratja hogy neki engedelmeskedjék. S z e II e m i t e rm é s z e t ü n k II z, i s t e n i t ö k é l Yn e k b é l Y e g von á s u. Dicső kiváltság I Ne adjuk fel! Ne veszitsü·k el lelkünket muló dolgok miatt. Mert lelkeink .a bennünk lakozó istenség templomai lehetnek Sőt részessei lehetnek az élő Isten dicsőségének és áldásainak. Értelmünk belyes használása, őszinte és megnemesitő engedelmesség által igye•
•
•
AZ EMBERBEN LEV& VALtÁSI ELV.
15
kezzünk mindnyájan élvezni ezt a fokonkénti felvilágosultságot és megszenteltetést, mi a menynek kezdete! Ekkor látni fogjátok, mily hideg az egyházi szónok legmelegebb beszéde is s mily kevéssé tudja kifejteni a legnagyobb ékesszólás is azt az áldást, mely a léleknek a legtökélyesebb Egygyel való egyesülése iránti buzgó törekvésbOl származik .
•
