Harkányi Adrienne
Útmutató pályaismeretet bővítő csoportfoglalkozások megtervezéséhez és megtartásához Pályaismertető CD/DVD filmek, mint segédanyagok alkalmazásával ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ Az oktatásban dolgozó szakemberek számára már jól ismert és sokat idézett megállapítás az, hogy a megélhetésünket biztosító és személyiségünk egy részének megvalósítását ígérő pályaés munkaterületek felé irányulást, a pályaválasztást szinte azonos súllyal befolyásolja önmagunk képességeinek, készségeinek és érdeklődési irányaink ismerete, és a pályákról, foglalkozásokról alkotott reális, széles körű tájékozottságunk. A pályaorientációt meghatározó tényezőket két nagy egymással összefüggő, mégis különböző kategóriába sorolhatjuk: • önismeret, • pályaismeret. Az önismeret nemcsak magának a személyiség fejlődésének, érésének elengedhetetlen feltétele, hanem a pályaválasztási érettség kibontakozásának is. Ahhoz, hogy az egyén pszichológiai, önismereti tapasztalásait összhangba hozza a külső környezeti tényezőkkel, szüksége van a folyamatosan változó, átrendeződő pályák világának figyelemmel kísérésére, szakmacsoportok, valamint konkrét szakmák tartalmának és követelményeinek reális ismeretére. Ennek érdekében a pályákkal való ismerkedést már az általános iskolai oktatás keretében, pályaorientációs foglalkozásokon kell elkezdeni, majd a középfokú oktatásban ezt a tudást célszerű bővíteni és elmélyíteni. Míg a pályaorientáció legfőbb célja, hogy a tanulókat a pályaválasztási döntés meghozatalában segítse, addig a pályaismereti foglalkozások kitűzött célja, hogy foglalkozásokról, szakmákról és ehhez kapcsolódó képzési lehetőségek felőli aktív, önálló tájékozódásra és a megszerzett információk elemzésére serkentse. Számba véve azt is, melyek lehetnek azok a fizikai, egészségügyi, pszichológiai tulajdonságok, melyek feltételezhetően a szakmában való sikeres helytálláshoz hozzásegítenek. További törekvés az is, hogy a résztvevők megpróbálják a pályákról nyert információkat összeilleszteni saját személyük jellemzőivel, igényeivel; e folyamatban a résztvevők egymást is hatékonyan segíthetik. MÓDSZERTAN - A PÁLYAISMERETI FOGLALKOZÁSOK VEZETÉSÉHEZ Csoportfoglalkozások felépítésének szemléleti és módszertani jellemzői A csoportfoglalkozások nem a frontális oktatás hagyományait követik, ahol a tanár az ismeretanyag közlője, a diákok pedig passzív befogadók A hangsúly pedig nem a kész ismeretek átadásán van, hanem a diákok meglévő ismereteinek mobilizálásán, képességeinek fejlesztésén és szemléletének formálásán.
1
A foglalkozások fő jellemzője a résztvevők aktivitása – aktivizálása. Ez azt jelenti, hogy akkor hatékony a csoportban zajló munka, ha a felkínált témák feldolgozásába bevonódnak, munkára motiválttá válnak a résztvevők. Így nemcsak tudásukat vetik latba, hanem érzéseik is serkentik mind az önálló, mind az együttműködést kívánó munkavégzést. Ezt az értelmi – érzelmi szerveződést segíti, ha a csoport tagjai a feldolgozandó témával kapcsolatban előzetesen elgondolkodnak, saját ismeret- és élményanyagukat felidézik. A foglalkozás- vagy témavezetőtől ez természetesen a hagyományostól eltérő oktatói attitűdöt kíván. A vezető és a tagok hatékony együttműködéséhez egyfajta „facilitátorra” van szükség, aki szervez, ösztönöz, szemléltet, tárgyi tévedéseket korrigál, összegez, ellenőriz. A feladat kijelölése után a háttérbe vonulva, csak a munkára ösztönző légkört teremti meg és tartja fenn. Megszervezi az egyénileg, párosan, kis- vagy nagycsoportban zajló feladatmegoldást, biztosítja a különböző segédanyagok jelenlétét, és a segédeszközökhöz való hozzáférést. Majd a megoldott feladatok együttes megbeszélésében egyfajta moderátori tevékenységet fejt ki. Természetesen arra ügyel, hogy a tárgyi tévedések vagy hibás ismeretek a fiatalok fejében - lehetőség szerint - ne rögzüljenek; korrigálásuk, kijavításuk történhet szintén indirekt módon, az oktató vagy foglalkozásvezető csak a legvégsőbb esetben közli direkt módon a helyes információkat. A különböző ismeretek, megoldásmódok összekapcsolását segíti és a csoporttagokat a foglalkozások során arra ösztönzi, hogy együttműködjenek vagy ellentétes nézeteiket megosszák egymással és elfogadják a különböző álláspontokat. Közreműködik abban, hogy egyes feladatok sikeres megoldása érdekében a csoporttagok közös megállapodásra, konszenzusra jussanak. Ezáltal egy színvonalas vita és érvelési kultúra jöjjön létre a csoportban. A foglalkozás vezetője e szerepében a klasszikus értelemben nem minősít, hanem a pozitívumokat hangsúlyozó értékeléseivel a csoportos vagy egyéni feladatmegoldásokat ösztönzi és a kooperációs készség fejlesztésére törekszik. A pályaismeret elsajátítását és bővítését célzó csoportfoglalkozások e szemléleti és módszertani keretek között játékos feladatok megoldásával konkrét ismeretek megszerzésére teremtenek lehetőséget, valamint az informálódást biztosító segédanyagok rutinos használatához segítenek hozzá. A csoportfoglalkozások felépítése, feladatok kialakítása A foglalkozások a pályaismeret megszerzését, elmélyítését a kínált feladatok tartalmi felépítése, egymáshoz kapcsolhatósága révén érik el. Ebben jelentős szerepet játszanak a bemutatásra kerülő módszerek, a feladatok formai váza, amely más-más tartalommal megtöltve különböző célok szolgálatába állíthatók. A feladatok módszerei: -
gyűjtés csoportosítás – kiválasztás párosítás rangsorolás fogalomtisztázás, definíció megalkotása történet- vagy mondatbefejezés összehasonlítás, hasonlóságok – különbségek keresése táblázatok, rendszerek létrehozása
2
-
kártyákkal való játék rajzolás asszociációs játék érzékelésen alapuló játékok szerepjáték – helyzetgyakorlatok
Gyűjtés: különböző tételű listák, felsorolások készítése, egyénileg vagy kiscsoportokban. Pl.: adott idő alatt (1-2 perc) – egy megadott kezdőbetűvel minél több foglalkozás nevének összegyűjtése, – minél több eladással foglalkozó szakma felsorolása, – egy szakma jól ismert (szabó olló, kréta) vagy egyáltalán nem közismert (egy mérőműszer) eszközének körbeadása és mindegyik csoporttag mond egy cselekvést, ami a tárggyal végezhető; a tárgy addig járhat körbe a csoporttagok között, amíg ők mondják az ötleteiket. A lista tételeit egy „íródeák” táblára vagy flip-chart papírra írja. Mielőtt a résztvevők megismerkednének a szakmailag elfogadott tudásanyagot tartalmazó kiadványokkal, több foglalkozáson át a kínált feladatok a saját és csoporttársak ez idáig innen-onnan megszerzett ismereteinek mozgósítását igénylik. Erre a célra a gyűjtés módszerét felhasználó játékos-feladatok kiválóan alkalmazhatók. Ha a csoport tagjainak vélhetően már gazdagabb előzetes tudásuk és tapasztalataik vannak a munka és a pályák világából, akkor az ismeretek felfrissítését kezdhetjük a globális áttekintéstől haladva egyre konkrétabb információk felé. Néhány szóban megbeszéljük mit értünk a pályakör vagy szakmacsoport fogalmán: - elsőként pályakörök vagy szakmacsoportok nevét gyűjtjük össze listaszerűen kiscsoportokban - majd a csoportok a listából választanak egy pályakört (pl. kereskedelmi pályák) és ebbe a csoportba tartozó szakmák nevét gyűjtik össze - a szakmák közül kiválaszt a csoport egyet és a szakmát jellemző a) tevékenységek, b) eszközök (milyen eszközöket használnak vagy kerülnek kapcsolatba munkájuk során), c) anyagok, nyersanyagok (felhasznált, megmunkált nyersanyagok), d) előállított termékek gyűjtése következhet. A kiscsoportok egymástól különböző pályákat dolgoznak ki, így a csoportok egymás munkáját meghallgatva tovább bővíthetik ismereteiket, illetve kérdezve, kiegészítve a másik csoport munkáját a tagok közötti konstruktív kommunikációt segíti. Ha a csoport tagjainak kevés a pályákkal kapcsolatos ismerete, akkor a foglalkozás vezetője a tagok élményeire, gyerekkori, családi, baráti körben szerzett tapasztalataira építhet. A csoport tagjai egyénileg készíthetnek egy listát, melyben felsorolnak tíz általuk ismert foglalkozást, azt egyenként felolvasva és a táblára írva kialakul egy csoportlista. Mindenki választhat egy foglalkozást a listájáról és elmesélheti néhány mondatban az élményeit; a szakma képviselőjét megfigyelve, vele beszélgetve mi szűrődött le számára e szakmával kapcsolatban. Ez játszható "barkochba"-szerűen is: - egy csoporttag elkezdi mesélni az adott foglalkozásról szóló történetét oly módon, hogy a többieknek ne legyen olyan könnyű kitalálnia - azonban a megoldást megközelítő válaszokat "hideg-meleg" irányítással segítheti;
3
- a játék klasszikus szabályai szerint is történhet: aki a pályára gondolt csak a többiek kérdéseire "igen-nem"-mel válaszolhat. Ugyanez a játék a jól ismert "Amerikából jöttem" forgatókönyve alapján is lejátszható. Az egyéni élmények és a kitalálás vagy mozgásos játék során a résztvevők olyannyira bevonódnak érzelmileg a csoportmunkába, hogy azután könnyebb lesz egy olyan feladatot elvégezniük, ahol a pályákat újabb csoportokba rendező felsőbb kategóriák keresésére, és ennek megfelelő besorolásra kérjük; vagy a pályaismeret lényegét, tárgyát megfogalmazó definíció írását tűzzük ki feladatul. Csoportosítás-kiválasztás: listák tételeinek különböző halmazokba rendelése, megkeresni a kialakított vagy lehetséges rendező elvet, megnevezni felsőbb kategóriákat. Pl. a csoporttagok 10 tételes foglalkozási listája nyomán kialakult csoportlistát különböző halmazokba szétosztani: - vagy a csoport vezetője ad meg csoportosítási szempontokat (szabadban - belső térben - minkét helyen egyaránt végezhető munka; testi erő kell hozzá - könnyű, ülő munka; régi, hagyományőrző szakmák - újonnan kialakult szakmák) - vagy a csoporttagok gondolnak ki csoportosítási szempontokat egyénileg-párokban, 3 tagú csoportokban. A kiválasztás műveletével megkereshetjük azokat a foglalkozásokat, mely több halmaz eleme is lehet - melyik az, amelyik csak néhányhoz kapcsolható vagy csak egy halmazba tartozik. Párosítás: a csoportosítás egy speciális fajtája, egy elemhez egy másik elem rendelése egy szempontbeli azonosságuk alapján. Pl. egy foglalkozás megnevezéséhez megkeresni a kártyákra felírt FEOR számok közül a hozzátartozót és indokolni a megfeleltetést. E játék révén megismerhető, memorizálható a FEOR rendszerének felépítése, ez majd a Foglalkozási Információk Kézikönyvének gyorsabb és rendszerszemléletű használatát segítheti. Rangsorolás: egy szempont alapján az elemek hierarchikus sorrendjének felállítása. Pl. egy foglalkozás tevékenység- vagy eszközlistájának elemeit aszerint rangsoroljuk: - mi jellemzi leginkább az adott szakmát - vélhetően melyik cselekvés végzése a leggyakoribb, - vélhetően melyik eszköz használata történik legtöbbször. Fogalomtisztázás, definíció kialakítása A pályaismeret gyakran olyan fogalomkészlettel dolgozik, amelyek használata elterjedt a mindennapok nyelvében, mi a foglalkozások során mégis mást értünk alatta; valamint több olyan megnevezés fordul elő, melynek hivatalos definícióját nem találhatjuk meg, ezért magunknak kell ún. munkadefiníciót kialakítani. Ezen túl amiatt is fontos ez a művelet, mert egy csoport vagy egyén által jobban átgondolt, ellenérvekkel szemben megvédett fogalom később jobban elfogadható, mint egy készen kapott, szakmai anyagból felolvasott meghatározás. A fogalom-meghatározásokat nominális csoportmódszer (NCM) technikájának felhasználásával vezethetjük le. A meghatározáshoz először csoportban a szabadon szárnyaló ötleteinket hívjuk segítségül ami a szó hallatán vagy azzal kapcsolatban eszünkbe jut, cenzúra nélkül kimondjuk és felkerül a táblára. A következő körben már szelektálunk, a lista elemeit súlyozzuk a definícióba kerülés szempontjából. Majd mindenki magának egy vagy két mondatban a táblára felírt tételeket saját belátása szerint felhasználva leírja a definíciót. Utána a csoportban
4
egyenként felolvassuk - a találó, jó megfogalmazású részleteket kigyűjtjük, melyek a közös definíció részei lehetnek majd. Ezek után a tagok vitája és konszenzusa alapján létrehozzuk a csoport minden tagja által elfogadott az adott fogalomra vonatkozó definíciót. Történet vagy mondatbefejezés: A csoportvezető által megkezdett mondatok vagy történet egyéni vagy csoportos befejezése. Ha a feladatmegoldás egyéni munkát igényel, mód nyílik a saját gondolatok, ötletek írásbeli kifejezésére. Pl. Barátom antikváriusnak készül. Tudja, hogy ehhez ..... Nővérem ruházati kereskedő szeretne lenni, mert látta ..... A történet-befejezésben a saját pályaválasztásra vonatkozó múltbeli élethelyzetek megjelenítése hozzájárulhat egy-egy saját döntési helyzet átgondolásához, megjelenítéséhez, ami az önismeretet gazdagíthatja. Hetedik osztályos koromban így vélekedtem a pályaválasztásról ..... Amikor nyolcadik osztály második féléve közeledett ..... A csoportos munka során a megkezdett történet a csoporttagok egy-egy hozzátett gondolatával különös fordulatokat vehet, ehhez a spontán történetalakításhoz figyelni és alkalmazkodni kell az előtte szólóhoz, de saját ötletei is ugyanolyan jelentősen formálják az eddig létrehozott tartalmat. Pl. András a hetedik osztályban elhatározta ..... Összehasonlítás A pályák közötti hasonlóságok és különbségek keresése új rendező elvek megtalálását segíti a pályák világában, ugyanakkor sok ismert pálya jellemzői más megvilágításba kerülhetnek (melyik könnyű-nehéz és milyen szempontból); sok kevéssé ismert foglalkozás egy-egy jellemző jegyét is megismerhetjük az összehasonlítások során. Pl. a fényképész egy kicsit olyan mint: - a vegyész, mert ...... - a pedagógus, mert ...... - az eladó, mert ....... - a rajzoló, mert ...... Táblázatok, rendszerek létrehozása Az eddig ismertetett módszerek révén létrehozott tartalmak további csoportosítását, felsőbb kategóriák, rendezőelvek létrehozását jelenti. Pl. Összegyűjtött pályák nevét helyezzük el a saját magunk vagy csoport által kitalált rendszerben: - szabadban - irodában - otthon - műhelyben végezhető foglalkozások. Majd a FEOR 9 főcsoportjába soroljuk be ugyanezen pályaneveket. Hasonlítsuk össze a két csoportosítás során milyen pályák kerültek egymás mellé! Mi a pályák fő jellemzője? A kártyákkal való játék: a megismert osztályozó rendszerek elemeinek emlékezeti rögzítését, működésének begyakorlását szolgálja.
5
Pl. a FEOR 9 főcsoportjának kódszámát és elnevezését kártyákra írjuk - ez a kártyakészlet minden résztvevőnél megvan. A csoport egyik tagja mond egy szakmát a kijelölt csoporttagok a főcsoport nevének kártyáiból emelik fel azt, amelyikbe az adott szakma beletartozik, a többiek a főcsoport számát jelző kártyát mutatják fel. A csoportos szavazás után a foglalkozásvezető felmérheti, hogy a csoport tagjai milyen biztonsággal memorizálták a rendszer elnevezését, kódszámát. Rajzolás Rajzok készítése tárgyak, eszközök alaposabb megfigyelésére, szemléletes elképzelésére ösztönöz, a szóbeli megnyilvánulásokat nem/ kevéssé igénylő kreatív megnyilvánulási forma. Természetesen a feladatok kialakításánál és felvezetésénél számítani kell arra, hogy néhányan a rajzkészség hiányára vagy a feladat nehézségére hivatkozva a feladatot „passzolni” szeretnék. Ilyenkor a kimaradóknak más feladatot lehet ajánlani vagy a feladatot számukra egyszerűsíteni kell. Például: - szakmák egyszerű jelzésének, cégérének lerajzolása - szakmák által használt jellemző eszközök, szerszámok lerajzolása A rajzos feladatok végezhetők egyénileg, párban, kiscsoportban; nehezített változat egy pár mindkét tagja jobb vagy bal kezét ugyanazon tollra helyezve beszéd nélkül rajzoljon - ez a játék a párok kooperációját is próbára teszi. Az ilyen jellegű feladatok alkalmasak a korábban már ismertetett módszerekkel való kombinálásra: - a tagok, kiscsoportok rajzait csoportosítsák, párosítsák - a rajzokból készíthetők kollázsok - a rajzok alapján a csoport egy történetet is kitalálhat. Így a szakmákat összehasonlítva hasonlóságokat, különbségeket kereshetünk, kiváló alkalom szakmák pályakörökbe tömörítésére, vagy más egyéb szempontok szerinti csoportosítására. Asszociációs játék A foglalkozás vezetője által előre kigondolt hívó szavakra (pl. tárgyak, eszközök nevei) a csoport tagjai olyan foglalkozásokat mondanak, amelyek közeli vagy távoli kapcsolatban állnak a hívó szóval. Az asszociáción alapuló kapcsolatkeresés azt eredményezheti, hogy a felsorakoztatott foglalkozások szokatlan láncolata jön létre; a pályákat más szemszögből is szemügyre vehetjük, ezáltal látókörünk is tágul. Érzékelésen alapuló játékok Tárgyak, eszközök beazonosítása, felismerése - a látás kikapcsolásával -, hallási, tapintási élmények alapján arra ad lehetőséget, hogy tárgyak új tulajdonságait fedezzük fel. Főleg az anyagszerűséggel kapcsolatos jellemzők (keménység, hidegség, puhaság, lágyság) megtapasztalására, majd ezt követően megbeszélésére ad alkalmat. Szerepjáték - helyzetgyakorlatok Ezek a fajta játékok a szerepbe, helyzetbe kerülés segítségével érzelmi átélésre és a szakma képviselőjével való azonosulásra is alkalmat adnak. Egy szituáció (amiben konfliktus is előfordulhat) konstruktív megoldása könnyebben jöhet létre többszöri lejátszás, ismétlés révén; a többieknek (nézőknek) történő bemutatása a beleélést és a felismerést egyaránt serkenti. A játék külső megfigyelői vagy a videofilm-
6
visszajátszás során tett észrevételek önmagunkról és az eljátszott pályákról alkotott ismeretünket, fantáziánkat egyaránt formálják. Pl.
- egy büfében, kávézóban dolgozó eladó, kiszolgáló milyen helyzeteket él át leggyakrabban. - bemutatkozó interjú egy álláshirdetésre: 1 perces videofelvétel készítése minden csoporttagról, mindenki gondolja ki milyen foglalkozás képviselője, milyen munkát szeretne kapni, a munkára való felvételhez milyen előnyös tulajdonságait említené meg. - a játék résztvevői már egy-egy szakma jeles képviselői Az a feladatuk, hogy rövid interjúban csináljanak kedvet szakmájukhoz a pályaválasztás előtt álló diákoknak. Felkészülés: annak végig gondolása, hogy milyen szempontokat említenének, milyen "velük megesett" kedves kis történetekkel tennék vonzóvá szakmájukat? MÓDSZERTAN – A FILMEKBEN LÁTOTTAK FELDOLGOZÁSÁHOZ Segédanyagok és eszközök használata a pályaismereti foglalkozásokon
A pályákat ismertető videofilmek bemutatását megelőzően a csoport vezetője készítsen katalógust, listát a videofilmekről! A csoport tagjai a listát átnézve csoportosítsák a pályákat. A csoportosítás szempontjait: - meghatározhatják maguk a résztvevők is a korábbi foglalkozásokon szerzett ismereteik felhasználásával (pl.: melyik szakmát ismerjük legjobban - legkevésbé, a további tanulmányok végzése szempontjából vélhetően a leghasznosabb információkhoz juthatunk általa; fizikai, kétkezi munka - szellemi munka; mire irányul a tevékenység: növények állatok - emberek - gépek - irodai ügyintézés; a munkavégzés helyszíne alapján: szabadban belső térben - mindkét helyen stb.), - illetve egy előzetes tematikus terv alapján a csoportvezető instruálhatja. pl. A csoportfoglalkozások témái pályakörök szerint haladhatnak, így a videofilmek listáját először pályakörök szerint csoportosítják, majd az összetartozó pályák filmjeit egymás után tekintik meg. Ha több hasonló vagy egymáshoz kapcsolódó foglalkozásokról szóló film van a birtokunkban érdemes nagyobb figyelmet szentelni a munkafolyamatok egymáshoz kapcsolódására, a bemutatott pályán dolgozók munkájuk során milyen más szakmájú emberekkel tartják a kapcsolatot. A hasonló szakmáknál a hasonlóság, különbözőség jegyeit is részletesen megbeszélhetjük. A filmek előkészítéséhez az is hozzátartozik, hogy minden film lejátszása előtt a résztvevők között megfigyelési szempontokat osztunk ki, melyek megkönnyítik a vetítés utáni szóbeli feldolgozást. Megfigyelési szempontok vonatkozhatnak a munkavégzés látható helyszíneire a bemutatott munkatevékenységekre, eszközökre, anyagokra a munkáját segítő más személyekre, akikkel kapcsolatot tart a munkakörülményekre: extrém hideg - meleg hatások, por és zajártalmak.
7
Egyes esetekben hangsúlyt kaphatnak a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági feltételek, speciális képességek, készségek megléte, fejlesztése, a pályán való előrelépés lehetőségei. A videofilmek megtekintése után következik a szempontok szerinti megfigyelések megbeszélése, a film tartalma mennyire volt a csoporttagok számára ismerős vagy újdonságértékű; az eltérő tapasztalatok elhangzását is bátorítsuk. Továbbá a csoporttagok jelezhetik az adott pályához való érzelmi viszonyukat, mennyire tudják elképzelni magukat ezen a pályán. Ha ők készítettek volna ilyen filmet még mit vettek volna fel, mi az ami kimaradt a látottakból. EGYÉB SEGÉDANYAGOK A foglalkozások háttér- és segédanyagául szolgál a modern nemzetközi és külföldi osztályozási rendszerek (DOT, CCDO, NOC, ISCO stb.) ésszerű újításait követő és a hazai gazdasági és társadalmi struktúra változásával is számoló magyar osztályozási rendszer, melynek két fő eleme: a FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) és a Foglalkozási Információk Kézikönyve. A FEOR alapelveiben és felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-88 ajánlásait. Így a foglalkozásmegnevezés a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki, lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükséges szakértelem, tudás, ismeret szintje. Négy osztályozási szintet tartalmaz, és 560 foglalkozást különböztet meg. A Foglalkozási Információk Kézikönyve felépítésében a FEOR-93 rendszeréhez illeszkedik, a pályaleírások a kanadai CCDO tartalmi szempontjait követik. Ugyanis a hagyományos képességkövetelményekre koncentráló foglalkozás-leírások egysíkúságuk miatt túlhaladottá váltak. Helyüket az egész embert, munkakörnyezetet figyelembe vevő, személyiségközpontú leírások vették át. Ha e segédanyagokat a felhasználói oldalról vesszük szemügyre és az oktathatóság szempontjaira koncentrálunk, akkor a foglalkozások csoportosításainál és a leírásokból nyert információk feldolgozásánál a fő hangsúly a szakma végzéséhez szükséges munkatevékenységekre kerül, valamint ennek során használt gépekre, eszközökre és a felhasznált és megmunkált anyagokra. Igen fontos még a foglalkozáselemzés pszichológiai kritériumrendszeréhez tartozó képességek és érdeklődésirányok megismerése. A segédanyagok használatba vétele előtt érdemes a csoportfoglalkozás résztvevőit arra sarkallni, hogy egyénileg vagy kiscsoportban saját élményeikre, fantáziájukra támaszkodva soroljanak fel a szakmákra jellemző tevékenységeket és eszközöket; a tevékenységek legyenek minél konkrétabbak, apró cselekvésekre bomlóak (pl. pedagógus: beír az osztálynaplóba, dolgozatot javít, óratervet és vázlatot készít). A cselekvésekhez kapcsolódó tárgyak, eszközök összegyűjtésekor is érvényesüljön a konkrétság, az eszközök szakmai zsargon szerinti elnevezésében való tájékozottságot (pl. kőműves: vakolókanál - fandli) a csoportvezető külön megdicsérheti. A szakmák során felhasznált alapanyagok, a megmunkált anyagok és késztermékek végiggondolása különösen a termelő ágazat szakmáinál kap jelentőséget. A szakmákról így kialakult tevékenység, eszköz és anyag listát hasonlítsák össze a résztvevők a hivatalos pályaleírásokkal. Így a már mobilizált saját ismeretanyaghoz hozzátett
8
kiegészítések, illetve a tudásanyag korrigálása a hatékonyabb információfeldolgozást és felidézést segíti elő. AJÁNLÁSOK A további információszervezésben az alábbi kiadványokat és portálokat hívhatjuk segítségül: - Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet - www.nive.hu A honlap ’Szakképzési Adatbázisok’ almenüje - Országos Képzési Jegyzék (NSZI, Bp., 2006); www.nive.hu - Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) – www.afsz.hu - Az ÁFSZ által működtetett ePalya: Pályaválasztási és pályaorientációs tanácsadó hálózat honlapja – www.epalya.hu - Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó (FPT, évente megjelenő kiadvány) - Országos Pályaválasztási Útmutató (KJK, évente megjelenő kiadvány) - Felsőfokú Felvételi Tájékoztató (évente megjelenő kiadvány) - Középiskola után …. (Okker, évente megjelenő kiadvány) - Pályaválasztás, továbbtanulás (Okker, évente megjelenő kiadvány) - Pályakalauz (OMMK, Bp. 1997) - ÁllásStart (évente megjelenő kiadvány) – www.allas-start.hu - Navigátor (évente megjelenő kiadvány) -
9
