Dunaújváros Chamber of Industry and Commerce and ISD Dunaferr Co. Ltd. How does head the continuous galvanising today?

XLVIII. évfolyam 2. szám (150.) Kézirat lezárva: 2008. június

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK

TARTALOM Réti Vilmos, Barányi Albert A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara és az ISD Dunaferr Zrt. 51

A szerkesztõbizottság elnöke: Valeriy Naumenko A szerkesztõbizottság tagjai: Bocz András Kozma Gyula László Ferenc Lukács Péter Mészáros Géza Nyikes Csaba Orova István Dr. Sándor Péter Szepesi Attila Dr. Zsámbók Dénes

Dunaújváros Chamber of Industry and Commerce and ISD Dunaferr Co. Ltd. Müller Attila A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola képzési szerkezetének átalakítása 56 Modification of training structure of Bánki Donát grammar school and vocational secondary school Dénes Éva Merre tart a folyamatos szalaghorganyzás napjainkban? 59 How does head the continuous galvanising today?

Fõszerkesztõ: Dr. Szücs László

Felelõs szerkesztõk: Jakab Sándor Várkonyi Zsolt

Szûcs István, Polányi Zoltán, Horváth Krisztián Kokszolói kemence tüzelési rendszere által okozott légszennyezés csökkentési lehetõségének vizsgálata 65 Examination of reduction possibility of air pollution caused by the firing system of coke ovens Kapros Tibor

Olvasószerkesztõ: Dr. Szabó Zoltán

Technikai szerkesztõ: Kõvári László

Karbontartalmú energiahordozók CO2-kibocsátásmentes erõmûi felhasználása II. 71 CO2 Emission-free Utilization of Carbon-bearing Energy Carriers at Power Plants – Part 2 Klein András Miklós

Grafikai szerkesztõ: Késmárky Péter

Rovatvezetõk: Hevesiné Kõvári Éva Szente Tünde Fülöp József Szabó Gyula

Vas és acél — vasipari szakmák a képzõmûvészetben 80 Iron and Steel – Metallurgical Professions in the Fine Art Hevesi Imre Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezete vezetõségének beszámolója a 2007. évben végzett munkáról 86 Report on the Work Performed in 2007 by the Management of Dunaújváros Local Organization of Ferrous Metallurgical Department of Hungarian Mining and Metallurgical Society (OMBKE) Jakab Sándor Innovációs pályázatok az ISD Dunaferr vállalatcsoportnál 88 Innovation Tenders at ISD Dunaferr Company Group

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter, az alapítvány elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: 1216-9676 Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 2008 

Réti Vilmos, Barányi Albert *

A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara és az ISD Dunaferr Zrt. A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara az országos kamarai rendszer tagjaként a magánvállalkozók és a KKV-k számára sokrétû tanácsadási, képzési és hitelezési feladatokat vállal és végez. Minden tagunk — és a nem tagok számára is — legfontosabb feladatunk a gyakorlati képzés irányítása, hamarosan már 27 szakmában. Fontos feladatunk a magyar gazdaság versenyképességének, fellendülésének érdekében végzett intervenciós tevékenység kormányzati szinten.

A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara jogelõdje 1995-ben alakult a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara keretében mûködõ önálló jogi személyként. Az akkori törvények kötelezõen elõírták a kamarai tagságot minden vállalkozás számára. 2000. november 1-jétõl — a kamarai törvény módosítása lehetõvé tette — önálló területi kamaraként való mûködését, viszont megszüntette a kötelezõ tagságot. Így önkéntes tagokból kellett újra megszervezni helyben a szervezetet. Az önálló kamara nem jött volna létre, ha a város meghatározó vállalkozói — élükön a Dunaferr Rt. akkori vezetõivel — egyöntetûen nem döntenek amellett, hogy szervezzék meg az önálló városi kamarát. Azóta ugyanolyan jogosítványai és feladatai vannak, mint a megyei kamaráknak. A kamara a tagjai által a kamarai törvény alapján létrehozott köztestület. A kamara célja a kamarai törvény szerinti köztestületi feladatokon túl a tagjai közötti olyan együttmûködési lehetõségek megteremtése és fenntartása, amelyek az érdekazonosság alapján elõsegítik és folyamatosan biztosítják a magánszemélyek, a vállalkozók, a jogi személyek közötti közvetlen gazdasági, társadalmi kapcsolatokat, a kölcsönös érdekeken alapuló együttmûködést. A gazdasági kamara feladata, hogy a törvényeknek, más jogszabályoknak és alapszabályának megfelelõen önkormányzaton alapuló mûködésével elõmozdítsa a gazdaság fejlõdését és szervezõdését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytató általános, együttes érdekek érvényesülését, valamint szolgáltatásokat nyújtson tagjai részére. A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara szervezeti felépítése: A kamara legfõbb szerve a négy évre választott küldöttgyûlés, mely jelenleg 30 tagú. A küldöttekbõl választanak tisztségviselõket. A kamara küldöttgyûlések közötti irányítását 9 tagú elnökség gyakorolja, akik tevékenységüket társadalmi munkában látják el. Intézkedéseirõl köteles a küldöttgyûlésnek beszámolni.

The Dunaújváros Chamber of Industry and Commerce as member of the national chamber system takes on and performs manifold consulting, training and credit tasks for private entrepreneurs and small and mediumsized enterprises. Our most important task for all our members and non-members is the management of practical trainings, soon already in 27 professions. Important task of ours is the intervention activity on government level in order of competitiveness and take-off of the Hungarian economy.

DKIK szervezeti sémája Az operatív feladatokat a titkár vezetésével az ügyintézõ szervezet végzi, jelenleg 4 fõ fõállású, 2 fõ 4 órás és 1 fõ külsõ munkatárs alkalmazásával. A könyvelõi és szakértõi feladatokat megbízási szerzõdéssel külsõ szakemberek látják el.

Az ügyintézõi szervezet A kötelezõ országos és helyi feladatok közül szeretnénk bemutatni a legfontosabbakat: Legfontosabb és legeredményesebb feladat a szakképzés, amiben a szaktárcától több feladatot átvállalt.

*Réti Vilmos elnök • Barányi Albert titkár, Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara

ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2008/2.

51

• A tanulószerzõdések kötésével a vállalkozásokhoz telepítik a tanulók gyakorlati foglalkoztatását. Így munkaviszony jellegû kapcsolat során a tanulók teljesítményük alapján pénzt is kapnak a juttatásokon felül, és növekednek elhelyezkedési esélyeik. A vállalkozások számára is kedvezõbb, mert a képzés költségeit az állam támogatással ösztönzi. Jelenleg több mint 1000 tanulószerzõdést gondoznak a kamaránál folyamatosan.

A vizsgadelegálások számának alakulása • 2004-tõl 16 szakma (ács-állványozó, asztalos, bõrdíszmûves, cipõfelsõrész-készítõ, cukrász, épületburkoló, nõiruha-készítõ, férfiruha-készítõ, fodrász, kárpitos, kozmetikus, pincér, szakács, szobafestõ-mázoló és tapétázó, kõmûves, villanyszerelõ) teljes gyakorlati oktatási és vizsgáztatási rendszerét országosan a kamara szakértõi dolgozták ki. Ezen szakmákra a kamara delegálja a vizsgabizottság elnökét. • Szintén 2004-tõl az említett szakmákban szintvizsgákat is szerveznek a szakmunkásvizsga elõtt — annak elõfeltételeként —, így azon a szakmunkástanulóknak kötelezõ részt venni.

A tanulószerzõdés intézményrendszerének mûködtetése A diagramból is kitûnik, hogy a kezdeti kiindulási idõszakhoz képest a tanulószerzõdések kötésének dinamikája a városban országosan is kiemelkedõ. • Természetesen ezzel együtt végezzük a gyakorlati szakképzõ helyek akkreditálását és színvonaluk folyamatos ellenõrzését. Aki nem felelt meg a szigorú követelményeknek, nem képezhet szakmunkástanulót.

Az említett szakképzési feladatok színvonalas megoldása miatt az illetékes minisztérium további 11 szakma kidolgozását bízta a kamarákra. Ezek: CNC-forgácsoló, épületgépészeti csõhálózat és berendezés szerelõ, fémipari megmunkáló, gépsor- és berendezésüzemeltetõ, gépgyártósori gépkezelõ és gépkezelõ, géplakatos, hegesztõ, hûtõ- és klímaberendezés szerelõ és karbantartó, szerkezetlakatos, szerszámkészítõ, tetõfedõ, kereskedõ szakmák. • A kamara legújabb feladata a Szakma Kiváló Tanulója Verseny teljes lebonyolítása. Az idei elõdöntõn a 35 jelentkezõbõl 5 tanuló jutott tovább az országos döntõbe. Az Expo területén rendezett országos versenyekre három busszal fiatalokat visznek a helyszínre.

• Valamennyi helyi szakmunkásvizsga vizsgabizottságába kamarai tagot delegál a kamara, olyan szakemberekbõl, akiket a beadott és elbírált pályázatuk révén erre alkalmasnak tartanak. Feladatuk a vizsga szabályszerûségének biztosítása.

A szakképzési törvény szerint az idén meg kell alakítani a Regionális Fejlesztési és Szakképzési Bizottságokat (RFKB), ahol a kamaráknak társelnöki funkciója van. A bizottsági munkában két fõvel a helyi kamara is képviselteti magát. Feladatuk lesz, hogy a képzést a jövõben a gazdaság igényei szerint szervezzék, közösen az intézmények tulajdonosaival. A kamarai tevékenység másik sikerágazata a Széchenyi Kártya. A konstrukcióban a vállalkozások gyorsított eljárásban 25 millió Ft-ig kedvezõ kamatozású, állami támogatásban részesülõ hitelt vehetnek igénybe szabad felhasználású, likviditási problémáik kezelésére. A helyi kamaránál a konstrukció bevezetése óta több mint 700 igénylõ 2,3 milliárd Ft hitelt vett fel. A konstrukció a vállalkozásoknál igen nagy népszerûségre tett szert. Országosan azon dolgoznak, hogy ezt a szolgáltatást tovább bõvítsék a jövõben. Természetesen alapfeladataink közé tartozik különbözõ informatív rendezvények tartása és klubok mûködtetése. Az igen gyakran változó gazdasági törvényeket folyamatosan neves szakemberek meghívásával igyekszünk továbbítani a vállalkozások felé.

52


A képzõhely-ellenõrzések számának alakulása

DKIK-nál igényelt Széchenyi Kártyák számának alakulása

A 2007-es évtõl országosan egységes, számos kedvezményre jogosító kamarai tagkártyát adtunk ki, amellyel az ország mintegy 800 vállalkozása ígért különbözõ engedményeket a kártya felhasználójának. A városban immár 19. alkalommal a kamara minõsítése alapján rendezik meg a Dunaújvárosi Vásárt, melyet három napon keresztül 8–10 ezer ember látogat meg. A helyi kamara folyamatos kapcsolatokat ápol a gazdaság szereplõivel. Állandó meghívottként az önkormányzat gazdasági-, pénzügyi-, területfejlesztési bizottságába vannak delegált tagjaink. Részt vállalunk a HÍD Dunaújváros és Térsége Egyesület, a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács tevékenységeiben. 2007-ben együttmûködésre léptünk a közép-dunántúli kamarákkal, a regionális lehetõségek kihasználása miatt.

Igényelt és megkapott hitelek aránya Évente 25–30 ilyen jellegû rendezvényünk van. Legjelentõsebb a havonta megtartott Számviteli Szakemberek Klubja, ahol a tagok már évek óta rendszeresen igénylik fórumok tartását. Több gazdasági tartalmú konferencián, fórumon próbáljuk összehozni a város döntéshozóit a vállalkozásokkal. Itt tájékoztatást kapnak a vállalkozások a város és a gazdaság meghatározóinak terveirõl, céljairól.


53

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 16 szakmai kollégiumába delegált tagjai országos tanácskozásokon képviselik a helyi vállalkozókat. Több sikeres pályázaton vettünk részt. Ennek keretében e-Magyarország internetes pontot mûködtetünk. A „Sikeres nõi vállalkozásokért Fejér megyében” pályázat keretében 85 leendõ és jelenleg vállalkozó nõ számára képzõ programokat szervezünk és „Nõi Klubot” alakítottunk. Itt a nõi vezetõk számára fontos, általuk igényelt témákkal foglalkoznak. ROP-pályázat keretében 160 vállalkozásnál dolgozót sikerült gyakorlatban fontos tanulásra jelentkeztetni úgy, hogy a képzés költségének 60–80%-át a vállalkozás viszszakapta. Idén az önkormányzattal közös pályázatot adtunk be a kezdõ és mûködõ vállalkozások részére tanácsadó hálózat hároméves mûködtetésére. A pályázat elnyeréséig is jogi és számviteli tanácsadást végzünk a Vállalkozók Házában. Természetesen minden egyéb tanácsadási, szervezési, információszolgáltatási tevékenységgel állunk a vállalkozások rendelkezésére. Az ISD Dunaferr vezetõit minden jelentõs rendezvényükre meghívjuk. A konferenciákon, illetve az év végi küldöttgyûlésen Valeriy Naumenko vezérigazgató úr tájékoztatja a résztvevõket a vállalat eredményeirõl és terveirõl. Legutóbbi gazdasági konferenciára sikerült bemutatkozásra felkérni a helyi gazdaság legújabb szereplõjét, a Hankook gumiabroncsgyár vezetõjét is. Valamennyi tevékenységünkrõl igyekeztünk a médián keresztül tájékoztatni a vállalkozókat és a közvéleményt.

54

A 2007. évi tagdíjak megoszlása

A tagdíjak tagok közti megoszlása 2007. Saját honlapunkat (www.dkik.hu) magunk szerkesztjük és frissítjük. Havonta elektronikus hírlevélben tájékoztatjuk tagjainkat az aktuális történésekrõl, a legújabb fontos tudnivalókról. Az idei évben az összes tisztségviselõ újraválasztására kerül sor õsszel. Az elnöki tisztségre a helyi gazdaság „zászlós hajója”, az ISD Dunaferr jogosult jelölni, melyet az õszi küldöttgyûlés szavazhat meg. Jelenleg három tagozatba (ipar, kereskedelem, kézmûves) sorolva 320 tagunk van, megoszlásukat az alábbi táblázatok mutatják. A következõ évek legfontosabb feladata az RFKB-i munka kapcsán, hogy a gazdaság igényei szerint sikerüljön a szakképzés átalakítását megvalósítani. Ebben az önkormányzattal és a vállalkozókkal kell az összhangot megteremteni közös célok megfogalmazásában. 2006 óta sikerült létrehoznunk önálló székházunkat a Latinovits út 10. alatt. A Vállalkozók Háza minden tag- és nem tag vállalkozás számára nyitott, mind segítségnyújtás, mind rendezvénybiztosítás szempontjából.


A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara és az ISD Dunaferr Zrt. kapcsolata Mint ez az elõzõekbõl látható a kamarák — és így a DKIK is — tanácsadó, oktató, segítõ és szervezõ tevékenységüket elsõsorban a kis- és közepes vállalatok, illetve a magánvállalkozók körében igyekeznek kifejteni. Olyan jól szervezett nagyvállalat, mint az ISD Dunaferr saját szervezetein belül rendezi és szervezi alkalmazottai képzését és továbbképzését, és ez így van rendjén. Az Elnökségi Kollégium rendszeresen tárgyal a különbözõ jogszabályi változásokról. Sokszor a fõhatóság helyett végez alapos háttérelemzést, hatásvizsgálatot. A kamara folyamatosan vizsgálja és értékeli azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek a magyar vállalativállalkozói réteg versenyképességét befolyásolják. Az elmúlt másfél kormányzati ciklusban rendkívül sok észrevételt tettünk az adókkal, a járulékokkal — a munkaerõ költségének növekedésével kapcsolatosan. A kamara — sokakkal ellentétben — nemcsak kritikáját fogalmazza meg, hanem tagjai gazdasági ismereteire alapozva mindig javaslatokat is megfogalmaz. Példaként megemlíthetõ, hogy a cikk elkészültének idején indítottuk el intervenciónkat a liberalizált árampiac okozta anomáliák felszámolása érdekében. A kamara észrevételeit minden körülmények között igyekszik szigorúan szakmai követelmények szerint megfogalmazni. Sajnos a mai közállapotokra jellemzõen az „érintettek” hajlamosak politikai hátteret feltételezni munkánk mögött. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a tevékenység nem hoz, nem hozhat gyors eredményt. Mivel azonban együttmûködünk más szakmai szervezetekkel is, adott a remény, hogy egyre több — a gazdaság túladóztatása elleni, a versenyképességet javító — javaslatunk talál meghallgatásra.


Természetesen ezen kívül minden egyéb rendelkezésünkre álló módon igyekszünk együttmûködni. Partnerként dolgoztunk együtt HEFOP-pályázaton az Acélalapítvánnyal, részt veszünk az alapítvány Mentori Bizottságában, kifejezetten jó a kapcsolatunk az OMBKE-vel. Való igaz, hogy külsõ szemlélõ — a Tisztelt Olvasó — számára az ISD Dunaferr Zrt. irányában kifejtett tevékenységünk kevéssé látványos, de az Elnökségi Kollégium reményei szerint eljön az a pillanat, amikor szakmai észrevételeink is eredményezhetik a magyar gazdaság átlátható, stabil, a versenyképességet segítõ gazdasági körülmények közötti mûködését. Mint ahogy annak idején a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara a város nagyvállalatai és különösen a Dunaferr Rt. és tagvállalatai támogatása nélkül nem jöhetett volna létre, jelenlegi mûködésünk sem valósulhatna meg az ISD Dunaferr Zrt. rendkívül korrekt támogatása nélkül. Bízunk abban, hogy ez a jövõben is így lesz, s a lehetõségünk megmarad, a nagyvállalatok számára áttételesen, a KKV-ket direkt érintve eszközeinkkel minden támogatást megadni.

Összefoglalás A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara az országos kamarai rendszer tagjaként a magánvállalkozók és a KKVk számára sokrétû tanácsadási, képzési és hitelezési feladatokat vállal és végez. Minden tagunk — és a nem tagok számára is — legfontosabb feladatunk a gyakorlati képzés irányítása, hamarosan már 27 szakmában. Fontos feladatunk a magyar gazdaság versenyképességének, fellendülésének érdekében végzett intervenciós tevékenység kormányzati szinten is.

55

Müller Attila*

A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola képzési szerkezetének átalakítása A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola a 1969óta képez — elsõsorban az ipari, ezen belül is a kohászati igényeknek megfelelõ — szakképesítésû szakembereket. Napjainkban a képzési rendszer a középiskolákban is átalakul, így ennek az iskolának is alkalmazkodnia kellett a változó piaci, illetve az Oktatási Minisztérium által elõírt feltételekhez. A képzési rendszer átalakítása jelenleg is folyik, ennek már látható eredményeit körvonalazza a cikk.

1. Bevezetés A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolában 1969 óta folyik képzés. Az oktatás jelenleg gimnáziumi, szakközépiskolai és a szakképzõ évfolyamokon folyik. A gimnáziumi évfolyamokon elsõsorban a felsõfokú továbbtanulásra készítjük fel a diákjainkat, míg a szakközépiskolai évfolyamokon a szakirányú szakképesítés megszerzéséhez szükséges elõismereteket is oktatjuk. A technikus (OKJ) képzés célja olyan középfokú szakmai elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezõ mûszaki szakemberek képzése, akik képesek a termelési, üzemeltetési folyamatok elõkészítésére és elvégzésére.

The Bánki Donát Grammar School and Vocational Secondary School trains skilled technicians – first of all corresponding to industrial and within this to metallurgical requirements – since 1969. Nowadays the training system is changing also in the grammar or secondary schools, thus also this school has to adapt to the changing market conditions and those prescribed by the Ministry of Education. Transformation of the training system is going on also presently and the article outlines the already perceivable results of this.

2. Egy kis kronológia a Dunaferr-rel történõ együttmûködés tükrében Az iskola életében mindig meghatározó volt a város legnagyobb munkáltatójának, az ISD Dunaferr Zrt.-nek a munkaerõvel szemben támasztott igénye, hiszen a legtöbb itt végzett hallgató a késõbbiekben a vasmûben helyezkedett el. Nézzük hát, milyen volt az igények változása: — Az 1975/76-os tanévben az akkori Dunai Vasmû vezetõségének kérésére a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolában elindult a középfokú kohóipari képzés nappali és levelezõ tagozaton. — Az 1978/79-es tanévtõl a középfokú képzés átalakult, bevezetésre került a szakmunkásképzési célú szakközépiskolai oktatás. — 1985-tõl ismét változott a szakközépiskolai oktatás, elindult a 2+3-as rendszerben az acél- és fémszerkezeti, valamint kohóipari technikus képzés. — 1993-ban megszûnt a kohóipari technikus képzés, helyette beindult a fémipari minõségbiztosítási technikus képzés. — 1994-ben befejezõdött a szakmunkáscélú szakközépiskolai képzés, vagyis érettségivel együtt szakmát már nem szerezhettek a tanulók, csak érettségi után egy, illetve két évvel technikusi oklevelet. — 2003-ban a fémipari minõségbiztosítási technikusképzést felváltotta a fémipari anyagtechnikus szakképesítés. — 2005 szeptemberétõl a Dunaferr Rt. szerzõdést kötött a fémipari anyagtechnikus tanulókkal, ennek hatására sikerült elindítani az anyagtechnikus képzést, amely már 2003 óta szerepelt a képzési kínálatban, 11 tanuló végzett 2006 májusában, többségük ma is az ISD Dunaferr Zrt. dolgozója. 2007-ben 7 tanuló végzett fémipari anyagtechnikusként. Az iskola jelenlegi technikusképzésében résztvevõ tanulók száma: 2008-ban végzõ technikustanulók száma:

1. kép: A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola épülete és logója

* Müller Attila mûszaki igazgatóhelyettes, Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola

56


2. kép: A képzési szerkezet változása


57

• Acél- és fémszerkezeti technikus: • Fémipari anyagtechnikus: • Gépésztechnikus:

8 tanuló 6 tanuló 10 tanuló

2009-ben végzõ technikus tanulók várható száma: • Fémipari anyagtechnikus: 11 tanuló • Gépésztechnikus: 21 tanuló

3. A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola képzési szerkezetének változása 2006 tavaszán megjelent az új Országos Képzési Jegyzék (OKJ). Iskolánk eddigi technikus szakképesítései megszûntek, 2007. október 1-jétõl már csak az új OKJ szerinti képzések voltak indíthatók. Az új OKJ-ban az iskola korábbi profiljának csak két szakképesítés felelt meg, ezek: • gépgyártás-technológiai technikus, • vaskohászati technikus. A gépgyártás-technológiai technikus szakképesítésre 2006 szeptemberében megkértük fenntartónk, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának engedélyét az új szakképesítésre való áttérésre, amelyet meg is kaptunk. A vaskohászati technikus szakképesítés engedélyeztetése jelenleg folyamatban van, ennek indítását az ISD Dunaferr Zrt. is támogatja. A vaskohászati technikus szakképesítés központi programjában elõírt tematikát csak ipari körülmények között lehet teljesíteni, ezért nélkülözhetetlen az ISD Dunaferr Zrt. és iskolánk együttmûködése, de ezzel a képzéssel az ISD Dunaferr középfokú szakember-utánpótlásának egy része megoldható. A központi program 20 százalék szabad sávot tartalmaz, amelyet az iskola szabadon, helyi programjában határoz meg. A helyi programunkat az ISD Dunaferr szakembereivel közösen dolgozzuk ki, hogy az mindkét fél elvárásainak megfeleljen, így olyan szakemberek képezhetõk, akik megfelelnek a gyár igényeinek is. Jövõben tervezzük az együttmûködés kiterjesztését a gépgyártás-technológiai technikus szakképesítésre is.

58

A jelenlegi technikus képzés tartalmi elemei: gépgyártás-technológiai technikus (OKJ 54 521 01 0000 00 00) • Olyan középfokú szakember képzése, aki: o Gyártási dokumentációt készít. o Gyártási folyamat végrehajtását irányítja. o Részt vesz a gyártási folyamat korszerûsítési munkáiban. o Magasabb elméleti felkészültséget igénylõ fizikai jellegû munkát végez. o Gyártásközi mérési feladatokat lát el. o Laboratóriumi mérési feladatokat lát el. o Mérõszobai feladatokat lát el. o Részt vesz a karbantartási, üzemeltetési és üzembehelyezési folyamatokban. • Elmélet aránya: 60% • Gyakorlat aránya: 40% • A szakképesítéssel legjellemzõbben betölthetõ munkakör, foglalkozás: A munkakör, foglalkozás FEOR száma: 3117 FEOR megnevezése: Gépésztechnikus melegüzemi technikus vaskohászati technikus elágazással (OKJ 54 521 03 0010 54 03) • Olyan középfokú szakember képzése, aki megfelelõ gyakorlati háttérrel képessé válik a vas- és acélgyártással kapcsolatos feladatok elvégzésére, irányítására. • Tanulmányainak elvégzése során megismerkedik a különféle anyagok tulajdonságaival, anyagvizsgálati módszerekkel. • Elmélet aránya: 60% • Gyakorlat aránya: 40% • A szakképesítéssel legjellemzõbben betölthetõ munkakör, foglalkozás: A munkakör, foglalkozás FEOR száma: 3116 FEOR megnevezése:kohászati technikus • A képzés kétéves, összesen 2380 órás. • Az 1/13 évfolyamon 1260 órából 252 óra a szabad sáv. • Az 2/14 évfolyamon 1120 órából 224 óra a szabad sáv. • A szabad sáv tananyagtartalmát az ISD Dunaferr igényeinek figyelembevételével határozzuk meg. A Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolában megszerezhetõ kiegészítõ szakmai képesítések még: • számítástechnikai szoftverüzemeltetõ • ECDL jogosítvány • Autodesk Training Center o AutoCAD User (használó, kezelõ) nemzetközi képesítés o AutoCAD Expert (szoftverüzemeltetõ) nemzetközi képesítés


Dénes Éva *

Merre tart a folyamatos szalaghorganyzás napjainkban? A Galvatech konferencia — a folyamatos szalaghorganyzás legjelentõsebb szakmai találkozója — háromévenként kerül megrendezésre: Európában, Japánban és Amerikában váltakozva, hangsúlyozva ezzel is a horganyzóipar egységes mivoltát, tengeren innen és túl az egész világon. Az itt elhangzott elõadások hozzásegítenek ahhoz, hogy egységes kép alakuljon ki bennünk a horganyzóipar aktuális helyzetérõl, megismerjük a legújabb technológiai fejlesztéseket és termékeket, és hogy felmérjük a jövõbeli kihívásokat, mint a piaci verseny, környezeti elõírások és felhasználói elvárások. A cikk a teljesség igénye nélkül ez utóbbi kérdésekrõl kíván egy rövid áttekintést adni.

Visszatekintés Mint bármely anyagi javakat termelõ iparágnak, a horganyzóiparnak is jól elkülöníthetõ fejlõdési szakaszai vannak. 1500 és 1766 közé tehetõ a „cink felfedezésének” korszaka. Több mint 250 éve fedezte fel Philippus Theophrastus Paracelsus német fizikus, kutató és filozófus az „új” fémet, melyet „zinkcum” névvel illetett [1]. Az 1767 és 1894 közötti idõszakot az „ipari gyártás” korszakának nevezhetnénk. A fémolvadékba mártással végzett fémbevonás módszerét Malloin francia vegyész 1742-ben szabadalmaztatta. A módszer tûzihorganyzás néven vált ismerté. Ebben az idõben gazdasági hasznosítás még nem volt lehetséges,

Galvatech, the most important professional meeting of continuous galvanizing is organised every three years, in Europe, Japan and USA consecutively pointing up the integrated feature of the galvanising industry all over the world. The attended presentations help us to get a comprehensive overview about the present situation of the galvanising industry, to understand the new developments and products and to size up the future challenges like market competition, environmental prescriptions and customer demands. The article would like to give a short overview of these topics, without the requirement of completeness.

mivel egy lényeges technológiai lépés hiányzott: az acélfelület költségkímélõ tisztítása. Sorel francia mérnök 1837ben szabadalmaztatta a higított ásványi savakban történõ pácolást, ezáltal létrehozta a feltételeket a tûzihorganyzás technikai/gazdasági hasznosítására. Az elsõ acéllemezt 1840 és 1850 között horganyozták Solingenben, illetve Morwoodban. Az Amerikai Egyesült Államokban 1838ban kezdõdött meg az ipari méretû horganyzás. A folyamatos tûzihorganyzás, mint a fémbevonás új technológiája 1895 és 1958 között honosodott meg. Az elsõ folyamatos elektrokémiai horganyzás szabadalom 1905-ben látott napvilágot Amerikában. Harminc évvel késõbb, pedig Tadeusz Sendzimir kidolgozta az ún. Sendzimir-szalaghorganyzást. 1950-tõl a horganyzott termékek mennyisége töretlen növekedést mutat: a kezdeti 1 millió tonnáról 1975-re 20 millió tonnára növekszik, hogy aztán 2005-ben elérje az évi 31 millió tonnát.

1. táblázat: Cinkalapú bevonatok fejlesztése 1970–1985 között Gyártási technológia

Tûzimártó horganyzás

Bevonat-típus

Jelölés

Ötvözõ elemek %-os koncentrációja

Bevezetés éve

µm] Rétegvastagság [µ

Cink

Z

-

na*

7–50

Cink-vas

ZF

10% Fe

1968/1978

5–7(10)

Vas-cink

(FZ)

50% Fe

2005

15–35

Cink-alumínium

ZA

5% Al (0,1% Mg)

1982

7–23

Cink-alumínium

-

30% Al, 0,2% Mg; 0,2% Si

1985

na

Alumínium-cink

AZ

55% Al

1972

13–25

Cink+Cink-alumínium

-

4% Al

2000

7–70

Cink

ZF+XE

10% Fe+x%

1990-es évek

(5+0,5)–(7+1)

Cink

ZE

10% Fe+x%

na

2,5–10

Elektrolitikus

Cink-nikkel

ZNE

10% Ni

1980

2–5

horganyzás

Cink-vas

ZFE

20% Fe

1983

3–7

Cink-vas

ZFE

20% Fe

1983

3–7

Tûzimártó és elektrolitikus horganyzás

* nincs adat * Dr. Dénes Éva acélfelület-elemzési fõosztályvezetõ, ISD Dunaferr Zrt., Innovációs Igazgatóság


59

Az 1959 és 1990 közötti idõszakot „a termékválaszték kiszélesedése” jellemezte a technológia diverzifikálódása következtében. 1959-ben beindult a termelés a németországi Bruckhausenben, majd 1962-ben megépült az elsõ elektrolitikus horganyzósor Németországban. 1973-ban a Voestalpine Stahl GmbH volt az elsõ üzem, amely saját gyártású acéllemezt horganyzott. Az autóipar 1970 óta használt horganyzott acéllemezt alapanyagként. Az itt jelentkezõ rendkívül magas minõségi elvárások az innovatív technológiák mennyiségi és minõségi ugrását idézték elõ. Egyik ilyen technológia az Ausztriában kifejlesztett Gravitel elnevezésû elektrolitikus horganyzási módszer [1]. A folyamatos tûzihorganyzás elsõ innovációja az autóipar igényeinek kielégítésére az egy-oldalú horganyzás kifejlesztése volt. Ezt követték késõbb a felülettisztításban, lágyításban, horganyzásban, rétegvastagság-beállításban és végül a dresszírozásban alkalmazott fejlesztések, melyek által a tûzimártó szalaghorganyzással létrehozott felület már megközelítette az elektrolitikusan horganyzott bevonatok minõségét. Az 1980-as években bevezetett IF (Interstitial Free) és ULC (~ 0,003% C) acélok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az acél továbbra is megõrizte elsõdleges alapanyag jellegét az autóiparban. 1970 és 1985 között számos cinkalapú bevonatot fejlesztettek ki, melyek közül a legfontosabbakat az 1. táblázat tartalmazza [1].

Napjaink horganyzóipara Amíg tehát az 1990-ig terjedõ periódust elsõsorban a mennyiség és a termékválaszték növekedése jellemezte,

addig az ezt követõ, napjainkig terjedõ éveket a konszolidáció és „finomhangolás” éveinek tekinthetjük. Elõtérbe kerül például a lágyított cinkbevonatos galvanneal bevonat kifejlesztése, a nagy szilárdságú acélok horganyzásának kidolgozása, a rendkívül jó korrózióállóságú Mg- és Sitartalmú bevonatok kutatása, a fizikai és kémiai gõzfázisú fémleválasztás (PVD, CVD) ipari méretû megvalósítása, vagy a nanotechnológia által kifejlesztett ultrafinom szemcsés bevonatok és pigmentek alkalmazása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Elmondhatjuk, hogy amíg az elõzõ periódus legfontosabb jelmondata a „Sok, több, még több terméket” volt, addig jelenleg a „Jó, jobb, még jobb terméket” elv érvényesül, miközben a költséghatékonyság olyan tulajdonságokon keresztül valósítható meg, mint a hosszabb élettartam, megfelelés a környezeti elõírásoknak és az újrahasznosíthatóságnak. Ennek oka elsõsorban az ipart általánosan sújtó alapanyag-drágulás (a cink ára például 2003-ban kevesebb, mint 1000 $ volt tonnánként, 2006 novemberében pedig megdöntötte a 4500 $ tonnánkénti árat [2]), és az ipari vállatok által fizetendõ környezetterhelési valamint újrahasznosítási járulékok, melyek jelentõsen hozzájárulnak a termékek drágulásához. A költséghatékonyabb termelés másik lehetõsége a piacképes, nagy hozzáadott értéket képviselõ termékek gyártása. Vitathatatlan, hogy a horganyzott termékek közül a gépkocsigyártásban felhasználásra kerülõ acéllemezeknek van a legnagyobb hozzáadott értéke, azonban a piaci igények is ezeknél a termékeknél a legmagasabbak. Az 1/a és az 1/b ábrákon a folyamatosan horganyzott acélszalagok felhasználás szerinti megoszlása látható, 1998-ban, 2005-ben, illetve 2012-ben. Az ábrákból egyebek mellett két dolog olvasható ki. Az elsõ, hogy amíg az elektrolitikusan horganyzott acélszalag mennyisége gyakorlatilag állandó az 1998–2012-es periódusban, a tûzi-

1/a ábra: Elektrolitikusan horganyzott (EG) acélszalagok felhasználás szerinti megoszlása 1998-ban, 2005-ben illetve 2012-ben

60


1/b: ábra: Tûzihorganyzott (HDG) acélszalagok felhasználás szerinti megoszlása 1998-ban, 2005-ben illetve 2012-ben horganyzott acéllemez mennyisége 70%-os növekedést mutat. Az ábrából az is kiolvasható, hogy az elektrolitikusan horganyzott acélszalagok építõiparban felhasznált aránya nõtt az autóiparban felhasznált mennyiség rovására, a tûzihorganyzott termék esetében viszont az autóipari alkalmazás az elsõdleges, és vélhetõen az is marad a jövõben is.

autók elõállítását igényelte. Ekkor kerültek kifejlesztésre a következõ nagy szilárdságú acélok: — növelt folyáshatárú acélok (HSS) — kiválásosan keményedõ mikroötvözött acélok, — utólagos lakkbeégetés hõmérsékletén keményedõ acélok (BH), — duális fázisú acélok (DP), — átalakulás okozta alakíthatóságú acélok (TRIP).

A horganyzott acéllemez autóipari felhasználása tulajdonképpen az 1980-as évektõl kezdve mutat töretlen, folyamatos felfutást [3]. Bár 10–15 évvel ezelõtt számos szakember az acél háttérbe szorulását jósolta az alumíniummal, magnéziummal, illetve mûanyagokkal szemben, ez a jóslat valójában nem vált valóra. Az ok elsõsorban azoknak a speciális acéloknak és bevonatoknak a kifejlesztése volt, amelyek nagyon gyorsan és szinte teljes mértékben alkalmazkodtak az autóipar igényeihez. Amikor az autóipar elõször tervezett horganyzott acéllemezt használni, a termékeknek fokozott korrózióállósági, hegeszthetõségi és festhetõségi igényeknek kellett megfelelniük. Ezekre a célokra fejlesztették ki a 20–30 g/m2 bevonatsúlyú Zn-Fe, az elektrolitikusan horganyzott Zn-Ni és a vékony szerves bevonattal ellátott horganybevonatokat. Legnagyobb sikert a lágyított cinkbevonatos, ún. galvanneal bevonattal értek el, melynek fõ problémáját az alakítás során történõ kopást (powdering) speciális kenõ olajok, szerszámkialakítások alkalmazásával oldották meg. Az anyag és energiatakarékosság kényszerének hatására ezt követõen csökkenteni kellett az autók súlyát, miközben a nagyobb gyorsaság és a forgalom egyre törésállóbb

A 2. ábra ezeknek az acéloknak a nyúlás/szakítószilárdság összefüggését mutatja. A modern autóipar számára megfelelõ mechanikai tulajdonságokkal rendelkezõ acélok azonban csak speciális felület-elõkészítést követõen horganyozhatók az ötvözõ elemek felületi szegregációja miatt. A kihívás innovációk sorozatát indította el, melynek következtében többféle megoldás látott napvilágot. A Voestalpine Stahl például az elõmelegítõ kemence oxidációs szakaszában olyan szabályozást valósított meg, melynek során egy pontosan 200–300 nm vastagságú oxidréteg jön létre, ami a Si, B és egyéb ötvözõ elemek felületi diffúzióját nagymértékben árnyékolja. Az Arcelor horganyzósorain ezzel szemben a felületi oxidáció háttérbe szorítását, és a belsõ oxidáció elõsegítését kísérletezték ki speciális meleghengerlési technológiával, és a lágyító kemence újrakristályosító zónájában lévõ gázelegy harmatpontjának növelésével. Az acélfelület cink általi nedvesítésének növelésére javasolják még a horganyzás elõtti fémbevonást (akár PVD vagy CVD technikával), csiszolást, vagy a Cu- és Ni-ötvözést a belsõ oxidáció elõsegítésére [4]. Ezek a módszerek, melyek csak komoly folyamatszabályozás esetén mûködnek, oly mértékig drágítják meg a gyártást, hogy csak bizonyos mennyiség felett éri meg az ilyen lemezek elõállítása.


61

A horganyzott lemezek autóipari alkalmazása

2. ábra: Nagy szilárdságú acélok nyúlás és szakítószilárdság összefüggése Az autók egyes részeiben más és más paraméterû növelt folyáshatárú acélt építenek be. A maximum 440 MPa folyáshatárú horganyzott acélokat karosszérialemezként használják, a 440–780 MPa értékûeket merevítõ elemként, míg a fokozott igénybevételnek kitett megerõsített részeket 780–1180 MPa folyáshatárú horganyzott acélokból készítik [3]. A jelenlegi fejlesztéseket alapul véve egy japán elõrejelzés szerint nemsokára kereskedelmi forgalomba kerülnek az 1470 MPa-os HSS, az 590-780 MPa-os TRIP és a 980 MPa-os DP galvanneal lemezek [3]. Az erõsen ötvözött acélok átlagos százalékos aránya egy-egy gépkocsi esetében 46–50% között van (Ford, Nissan, Toyota és Honda cégek), de vannak olyan esetek is, ahol 66%, szemben a lágyacélok 10%-os és a bake hardening acélok 24%-os arányával [5]. A 2. táblázat [5] acélok mennyisége és megoszlása az Észak-Amerikában gyártott gépkocsikban Ami az autóiparban alkalmazott acéllemezek horganybevonatait illeti, ezeknek számos tulajdonságot kell teljesíteni: jó hegeszthetõség, kitûnõ rugalmasság és tapadás, megfelelõ keménység, kopásállóság, élkorrózióval szembeni ellenállás, és nem utolsó sorban könnyû festhetõség. A nagy szilárdságú növelt-folyáshatárú lemezek végsõ mechanikai tulajdonságai (akár 1500 MPa lokális szakító szilárdság) meleg sajtolás és/vagy hirtelen hûtés hatására alakulnak ki [4]. A nagy hõmérsékleten végzett alakítás és a hirtelen hûtés komoly igénybevételt jelent a cink, vagy Fe-Zn ötvözet számára is: repedések, helyi horganyleválások vagy fokozott kopás következhet be.

Külön kihívást jelentett a bevonat szempontjából ezeknek az acéllemezeknek a hegesztése is. Az új fejlesztésû növelt folyáshatárú acélokat (AHSS) gyakran használják lézerrel formára elõredarabolt (laser blanked) acéllemezek gyártására. Modellezéssel és fizikai szimulációval vizsgálták a galvanneal bevonatos 780DP, 780TRIP és más növelt-folyáshatárú acélok tompavarratainak tulajdonságait a hegesztési paraméterek függvényében, hogy a technológiai ablakot meghatározzák [5]. A cink párolgásának hegesztés alatti megakadályozására például olyan módszert fejlesztettek ki, amelyben vékony alumíniumréteggel vonják be az összehegesztendõ felületeket. A nem kívánatos fázisátalakulások megakadályozására pedig kétlépcsõs hegesztést alkalmaznak a nagy C és Mn egyenértékû acélok hegesztésekor. A fejlesztések e rövid bemutatásával csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a növelt folyáshatárú horganyzott acélok, bár kétségkívül nagy piaci haszonnal kecsegtetik a gyártókat, komoly technológiai kihívásoknak is kiteszik õket. Végül, de nem utolsó sorban, az autóipar egyike azon ágazatoknak, ahol a horganyzott lemezekkel szemben a fokozott környezetvédelmi elõírások is életben vannak. Gondoljunk itt a 2000/53/EC direktívára, ami a bizonyítottan rákkeltõ anyagok maximális mennyiségét szabályozza alkatrészenként, illetve teljes gépkocsira nézve, a 2002/96/e WEEE szabályozásra, ami az elektronikus berendezések újrahasznosítását írja elõ, vagy a szerves anyagok kibocsátására vonatkozó VOC (Volatile Organic Compound) rendeletre. Ezek hatásainak részletes bemutatásával számtalan elõzetes cikk foglalkozott, ezért itt nem kívánunk kitérni a részletekre [6].

A horganyzott lemezek építõipari alkalmazása Bár az alumíniumtartalmú horganyzott lemezek gyártása már az 1970-es és 1980-as években megkezdõdött [1] a világon azzal a reménnyel, hogy kitûnõ festhetõségük okán az építõipar szívesen használja majd azokat, piaci sikerük nem volt akkora, mint a cinkbevonatos lemezeké. A Galvalume (Zn-55%Al) és Galfan (Zn-5%Al) lemezek iránt elsõsorban Amerikában, Ausztráliában és Japánban volt kereslet, de még egy tavalyi marketing konferencián is arról „panaszkodtak” a gyártók, hogy Európában nem sikerült megkedveltetni a felhasználókkal ezeket a bevonatokat. Az anyag- és energiatakarékosságra vonatkozó drasztikus szabályoknak kellett rákényszeríteni a felhasználókat

2. táblázat:: Észak-Amerikában a gépkocsigyártáshoz felhasznált acél mennyiségi és minõségi megvalósulása Acéltermék

2005

2004 HSS*

Összes acélmennyiség

Egy gépkocsira

HSS acél

Egy gépkocsira

Egy gépkocsira esõ

[tonna]

[tonna]

esõ acél [kg]

esõ acél [kg]

HSS acél [kg]

Melegen hengerelt

4 511 375

276,5

188 739

350,0

9,9

Hidegen hengerelt

3 159 038

193,6

3 528 386

221,8

184,8

Horganyzott

5 989 681

367,1

3 031 183

349,5

158,8

* HSS (High Strength Steel, növelt folyáshatárú acél)

62


arra, hogy a nagy alumíniumtartalmú horganyzott lemezek elõnyeit kihasználják. Ezeknek a bevonatoknak ugyanis sokkal jobb a korrózióval szembeni védõképességük, mint a hagyományos cinkbevonatokénak, ezért vékonyabb bevonattal is megfelelõ alapfémvédelem biztosítható. Az újonnan kifejlesztett, optimalizált alumíniumalapú bevonatok egyéb tulajdonságokkal is rendelkeznek. Sok amerikai városban, például Chicagóban csak hideglemezek alkalmazását engedélyezi a várostervezõ bizottság épületek burkolására, ezért új fejlesztésû Galvalume bevonattal ellátott acéllemezeket használnak az épületek oldalának és tetejének burkolására. A kitûnõ korrózióállósággal rendelkezõ, jól festhetõ, 55% alumíniumot tartalmazó horganybevonatra olyan szerves bevonatot visznek fel, amely hasonló színhatású, mint a légköri korróziónak ellenálló acél oxidrétege, napfényvisszaverõ állandója azonban 0,28 (szemben a légköri acélok 0,087-es állandójával). Ezek a speciális bevonatok ugyanakkor jelentõs termikus emissziós állandóval is rendelkeznek (0,855), ami csökkenti az épületek felmelegedését, és így a klímák használatának mértékét [5]. Az alumíniumtartalmú bevonatok ugyanolyan rétegvastagság esetén kétszeres (különleges esetben hatszoros) élettartamot is mutattak a hagyományos cinkbevonatokkal szemben a gyakorlati alkalmazások során [7]. Speciális korróziós mechanizmusuk miatt, (ami a ternér fázis alapú szerkezetükbõl adódik) nagyon jó az élkorrózióval szembeni védõképességük, ami nem elhanyagolható, tudva, hogy számos alakítási és méretre szabási folyamaton mennek keresztül a felhasználás során. Bár ezeknek a bevonatoknak a gyártása nagyobb odafigyelést igényel, mint a hagyományos cinkbevonatos termékeké (kemenceatmoszféra, megfelelõ fürdõ hardver- és szabályozási feltételek) az értékesítésnél a befektetés megtérül. Az 55% alumíniumot tartalmazó horganybevonatok fejlesztése Japánban napjainkban is gõzerõvel folyik, ahol például az élkorrózióval szembeni védelmet egy 1,5 µm vastagságú foszfort és kalciumot tartalmazó szerves réteggel fokozzák, melyet a horganyréteg felületére visznek fel. A bevonat sérülése esetén a foszfát és kalciumvegyületek feloldódnak, és a hiba helyén egy jól záró barrier-réteget képeznek, megakadályozva a további korróziót. A Galvalume bevonat rugalmasságát, alakíthatóságát szilárd állapotú hõkezeléssel is növelhetik, a festékek tapadását és az idõ elõtti alározsdásodást pedig javíthatják, illetve megelõzhetik rugalmas poliészter és epoxygyanta keverékébõl készített alapozók alkalmazásával [7]. Az alumínium alapú Galvalume és Galfan bevonatok [8] alkalmazása tehát a fentebb említett optimalizálások révén világszerte terjed. Az építõiparban használt horganyzott lemezek legújabb fejlesztései a tûzihorganyzott Zn-Al-Mg bevonatos lemezek [7]. Kétféle típus van jelenleg kereskedelmi forgalomban a Zn-6%Al-3%Mg és Zn-11Al-3%Mg-0,2%Si bevonat (de természetesen a fejlesztések új bevonatok irányában jelenleg is folynak). Mivel ezek aránylag újonnan kifejlesztett termékek, hosszú távú atmoszferikus vizsgálati eredmények még nem állnak rendelkezésünkre, de a hétéves légköri igénybevételi tesztek azt mutatták, hogy a korróziós veszteség negyede a hagyományos cinkbevonat veszteségének, és fele az alumíniumtartalmú bevonatokénak [7].

A korróziós termék egy mikrokristályokból és amorf anyagból álló jól záró „réteg”, melynek Al- és Mg-tartalma biztosítja a hosszú távú alapfémvédelmet az oxigén redukciójának (katódos folyamat) inhibálása révén. Az Alés Mg-ionok migrációjának köszönhetõen a bevonat „öngyógyuló” tulajdonsággal is rendelkezik, ami az élkorrózió és sérülés esetén bekövetkezõ alározsdásodás ellen biztosít védelmet. Az utóbbi években sor került az elõfestett Zn-Al-Mg bevonatok kifejlesztésére is, ezeknek a duplex bevonatoknak a korróziós sávja a vágott éleknél csak fele olyan szélességû volt, mint a Galfan alapú duplex bevonatok esetében. Ami az építõipart is érintõ anyagtakarékosságot illeti, valószínûleg ezek lesznek a jövõ bevonatai, hiszen itt fele akkora rétegvastagsággal lehet az adott korrózióállóságot biztosítani, tehát a Mg-tartalmú bevonatokkal nagymértékû cink-megtakarítás érhetõ el [3]. Ami a króm(VI)-mentes bevonatok alkalmazását illeti, az építõiparban használt lemezeknél jelenleg még nincsenek olyan szigorú elõírások, mint az autóiparban vagy a háztartásigép-gyártó iparban. Ennek ellenére számos kormány tervezi az építõipari szabványok környezetvédelmi szempontból történõ felülvizsgálatát, mely során várható, hogy a bizonyítottan rákkeltõ anyagokat errõl a területrõl is kizárják [7]. Ebben az esetben a Zn-Al-Mg alapú horganybevonatok „új” alapozók kifejlesztését fogják szükségeltetni, hiszen jó festéktapadás csak kompatibilis rendszerek esetében valósítható meg, és ez újabb kutatásokat indukál.


63

A horganyzott lemezek alkalmazása a háztartási gépeket gyártó iparban A háztartásigép-gyártó iparban felhasznált horganyzott lemezekkel szemben két alapvetõ kihívás van: megfelelés a környezetvédelmi elõírásoknak, és a berendezések jobb funkcionalitását szolgáló új tulajdonságok kifejlesztése [3]. A környezetvédelmi elõírásoknak való megfelelés ugyanazokat a Cr(VI)-mentes, kis szervesanyag-tartalmú bevonatokat szükségelteti, mint amikrõl az autóipari alkalmazásoknál írtunk. Ami a készülékek funkcionalitásának növelését illeti, olyan tulajdonságokra kell gondolnunk, mint az öntisztulás, ujjlenyomattal szembeni tolerancia, fokozott hõelnyelési képesség vagy árnyékolási képesség az elektromos hullámokkal szemben. Ez utóbbi tulajdonságot speciális vezetõfilmmel alakítják ki, melyet a lemez egyik oldalára (a berendezés belseje felé esõ oldalra) visznek fel, jó villamos vezetõképességû anyagok festékbe történõ adagolásával.

Összefoglalás A 2007-es Galvatech konferencia elõadásait hallgatva egyértelmûvé vált számunkra, hogy a folyamatos horganyzás jövõje a piac oldaláról is, a felhasználók oldaláról is, de az itt dolgozó technológusok és tudományos szakemberek oldaláról is „biztosítva van”.

A piac részérõl megjelenõ igényekre azonnal reagálva a K+F és innováció rendkívüli módon felgyorsult. Az új technológiai megoldások a gyártás minden szakaszára kiterjednek: a speciális felülettisztítási módszerekre, az energiatakarékos kerámiacsöveket használó lágyító kemencékre, a csökkentett NOx-kibocsátású, nagy teljesítményû direkt tüzelésû égõkre, a speciális áramlási viszonyokkal rendelkezõ horganyzókádakra (a salak feltapadásának kivédésére), a rétegvastagság szabályozására szolgáló új típusú, zajmentes és rezgéscsillapított gõzborotvákra és a szabályozott hûtésû hûtõtornyokra, hogy csak a legfontosabbakat említsük [2]. A felsorolt technológiai fejlesztések hatását tovább fokozzák azok a szabályzó és mérõrendszerek, melyek a minõségi termék garanciái, például az ötvözõelemek koncentrációjának állandó mérése a horganyzókádban, a rétegvastagság és a bevonat összetételének on-line meghatározása, illetve a felületvizsgáló kamerás rendszerek alkalmazása, melyek számos esetben a mechanikai tulajdonságok meghatározására is képesek, megspórolva a mintavételi idõt és anyagvizsgálati költségeket. Miközben a horganyzóipar a termékfejlesztés, a hatóságnak való megfelelés és takarékosság „kötelezõ köreit rója”, egy egyre nagyobb gond kezd körvonalazódni a jövõre nézve, a természetes cinkforrások csökkenése. 2006ban a világ cinkfelhasználása 11 millió tonna volt, ami az utóbbi 10 év 50%-os növekedésének következménye [3]. Az ázsiai országok növekvõ horganyzókapacitásának következtében a cink ára továbbra is prognosztizálhatóan magas lesz. Ilyen körülmények között legfontosabb kihívás lehet a jövõben a cinkfelhasználás csökkentése, amely kétféleképpen valósítható meg, vékonyabb bevonatokkal és/vagy a cink újrahasznosításával: életciklust betöltött termékbõl, gyártási hulladékból, szállóporból, vagy salakból. Nagyon valószínû, hogy a következõ Galvatech konferencia egyik különálló szekciója a cink visszanyerésének lehetõségeivel fog foglalkozni.

64

Felhasznált irodalom [1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Josef Faderl, Continuous galvanizing in Europe: YesterdayToday-Tomorrow, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan C. Dulcy, F. Galdon, Recent Progress in the Process Technology of Contiuous Galvanizing Lines, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan Hiroshi Kagechika, Recent Progress and Outlook for Zinc-and Zinc-alloy-coated Steel Sheets in Japan, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan Akihiro Miyasaka, Recent Progress in Coated High Tensile Strength Steel for Atomotive Use, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan Frank E. Goodwin, An Overview of North American Zincbased Sheet Steel Coatings Productio: Status and Opportunities, GALVATECH’07 Proceedings, November 1822, 2007 Osaka, Japan Masamitsu Matsumoto, Recent Progress in Hexavalent Chromium Free Coated Steel Sheets, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan Takeshi Shimizu, Recent Progress of Zinc and Zinc-alloy Coated Steel Sheets for Construction Applications, GALVATECH’07 Proceedings, November 18-22, 2007 Osaka, Japan Dénes Éva, Török Péter, Folytatólagos tûzi-mártó horganyzási technológiák, bevonattípusok és fejlesztési irányok, Mûszaki gazdasági közlemények, 2005/2.


Szûcs István, Polányi Zoltán, Horváth Krisztián *

Kokszolói kemence tüzelési rendszere által okozott légszennyezés csökkentési lehetõségének vizsgálata Mint ahogy a többi kohászati vertikumban több más nagy hõmérsékletû ipari berendezésnek, úgy a kokszolói kemenceblokkoknak is egyre szigorúbb környezetvédelmi elõírásoknak kell megfelelni. A jelenlegi koksztermelési kapacitásokat maximálisan próbálja kihasználni az ISD Kokszoló Kft., ezért a kemencét a lehetõ legnagyobb terheléssel szükséges mûködtetni, ami a kemence magas hõmérsékleten való tartásával valósítható meg, így a tüzelésnél a nagy NOx mennyiségének keletkezéséhez minden feltétel adott. Az átfogó vizsgálat legfontosabb feladata a nitrogén-oxid képzõdésének tanulmányozása, valamint javaslattétel annak csökkentésére. A vizsgálat alá az 1986. évben beüzemelt, majd 2006. évben teljes rekonstrukción átesett III. számú kokszolóblokk esett. A vizsgálatnál nagy szerepet kapott a Fluent számítógépes szoftver, amely egy általános célú, áramlási folyamatok szimulálására szolgáló program.

Bevezetés Az egyre szigorodó környezetvédelmi jogszabályokon kívül mind mûszaki, mind gazdasági szempontok indokolják a kokszolókemencék károsanyag-kibocsátásának csökkentését, s ebbõl kifolyólag kemencék fûtési rendszerének felülvizsgálatát és beszabályozását. Szakemberek számára ismeretes, hogy a kokszolókamrák fûtési rendszerében a nitrogén-oxidok fõ mennyisége (kb. 60–80%) az égés zónájában képzõdik, az oxigén és nitrogén termokémiai kölcsönhatása következtében. A maradék mennyiséget (kb. 30%) a fûtõgáz nitrogéntartalmú vegyületeinek (NH3, HCN stb.) mennyisége, valamint a kamrából a fûtõrendszerbe átszivárgó nyers kamragáz határozza meg [1]. Vizsgálataink fõ célja a kokszolókemence fûtõrendszerében képzõdött szén-monoxid és nitrogén-oxidok mérséklési lehetõségeinek tanulmányozása, a kemence füstgázveszteségei csökkentésének figyelembe vételével. Kutatásaink során a következõ vizsgálatokat végeztük: • üzemi mérések végzése a vizsgálatok elõtti emissziós állapotok felméréséhez szükséges bázisadatok gyûjtése céljából; • kísérleti terv kidolgozása a bázisadatok kiértékelése és az üzemi feltételek mérlegelése alapján; • üzemi kísérletek végzése háromféle levegõtényezõvel történõ tüzelés esetén; • a fûtõcsatornákban zajló égési folyamatok modellezése a lángkép és a hõmérséklet-eloszlás vizsgálata céljából;

As in the case of several other high temperature industrial equipments in the metallurgical works, also the coke oven batteries at the coking plant have to comply with more and more severe environmental regulations. ISD Coking Plant Ltd tries to utilize the actual coke production capacities to its maximum and thus the coke oven battery needs to be operated with the possible highest load. This can be realized by keeping the ovens on high temperatures, so at firing there are given all the conditions for production of high NOx volumes. The most important task of this comprehensive examination is the study of nitrogen oxides generation as well as elaboration of a proposal for its reduction. The examination deals with the coking battery number 3 started in 1986 and completely reconstructed in 2006. An important role in the examination has got the computer software Fluent that is a general purpose program for simulation of flow processes.

• fûtõcsatorna-sebesség és a hõmérséklet viszonyainak szimulációja a levegõtényezõ függvényében; • a numerikus szimulációval számított eredmények összehasonlítása az üzemi adatokkal. Az elvégzett üzemi vizsgálataink során nyert, nagyszámú mérési adatok alapján bebizonyosodott, hogy a kokszolókemence fûtõcsatornáinál a levegõtényezõnek 1,3–1,4 körüli értékig történõ növelésével mind a hõmérséklet, mind a NOx mennyisége növekedõ tendenciát mutat. Az üzemi mérési adatok egyértelmûen bizonyítják azt az elméleti megállapítást, amely szerint a NOx koncentrációja a hõmérséklettel exponenciálisan növekszik. Jelen publikációban az üzemi méréseink során tapasztaltak, valamint a fûtõcsatornákban lejátszódó áramlási és égési folyamatok számítógépes modellezésével nyert adatokat mutatjuk be.

1. Üzemi mérések a kokszolóblokk tüzelési rendszerénél A kemence fûtõcsatornáiban lejátszódó folyamatok vizsgálata érdekében a következõ méréseket végeztük, három különbözõ levegõtényezõ esetére a Dunaferr–DBK Kokszoló III. sz. blokkjánál: • füstgázösszetétel meghatározása — különös tekintettel a CO és a NOx tartalomra — a fûtõcsatornák felsõ részén, az „átbukó nyílásoknál”; • a fûtõcsatornák hõmérsékletének mérése; • füstgázösszetétel meghatározása a füstgáz–levegõ váltószelepeknél;

* Dr. Szûcs István rektor helyettes, Miskolci Egyetem, Tüzeléstani és Hõenergia Intézeti Tanszék • Polányi Zoltán technológiai osztályvezetõ, ISD Kokszoló Kft. • Horváth Krisztián fõmunkatárs, ISD Dunaferr Zrt.


65

• a kokszlepény kamramagasság-menti hõmérsékletének mérése, mint legfontosabb technológiai, ellenõrzési jellemzõ.

1.1. Az üzemi kísérleti mérések A kokszolókemence fûtõcsatornáiban a kokszoláskor kapott kamragázzal tüzelnek. A tisztított kamragáz fõbb alkotói és tulajdonságai a következõk: CO2 O2 CnHm CH4 CO H2 N2 H2S NH3 Égésmeleg: Fûtõérték:

3,0–4,0 0,2–0,6 1,9–2,9 24,0–28,0 7,0–8,0 56,0–60,0 2,0–6,0 0,5 0,2 20400 18500

tf% tf% tf% tf% tf% tf% tf% g/m3 g/m3 kJ/m3 kJ/m3

A kemence 65 db 40 m3-es kamrából áll, s minden kamrát két fûtõfal határol. A kemence hosszmetszetének részletét az 1. ábra mutatja. Egy fûtõfal 32 fûtõcsatornát foglal magában, így összesen 2112 db fûtõcsatorna van, ahol a 20 perces fûtésváltás miatt egyszerre a fele fûtõcsatornában van mindig égés. A fûtõcsatornák páronként csoportosítottak, a recirkuláció megvalósítása érdekében: 1–2, 3–4, ….29–30, 31–32. A fûtõgázt (kamragáz) alulról vezetjük a fûtõfal vagy páratlan, vagy páros számozású fûtõcsatornáihoz. A kemencén a fûtõgáz felhasználása kb. 20000 m3/h [2]. Az égéshez szükséges levegõ mennyiségét egy 105 méter magas központi kémény huzata szívja át a blokk alatt lévõ szeleprendszeren és regenerátoron keresztül, a fûtõcsatornák alsó részén lévõ levegõbeömlõ szelvényeken át. A kokszolókamrák fûtési rendszerében végbemenõ égési folyamatok — ahol a kokszolókamra a kokszolás gáznemû termékeinek nyomása alatt áll, a fûtõrendszer pedig „szívás” alatt — jelentõsen különböznek más tüzelõberendezéseken végbemenõ égési folyamatoktól, ahol a kamragáz a fûtõgáz szerepét tölti be (pl. tolókemencék, kazánok stb.). Az üzemi kísérleti módszert abból az alapelvbõl kiindulva állítottuk össze, hogy a késõbbiekben a CO- és a NOx-kibocsátását lehetõleg primer — viszonylag egyszerûen megvalósítható tüzeléstechnikai — módszerekkel tudjuk csökkenteni. A 2005 júliusában végzett üzemi mérések tervét a bázisadatok értékelése, szakirodalmi források ajánlásai, a konkrét üzemi lehetõségek mérlegelése, és a kokszolómû szakembereinek több évtizedes gyakorlati tapasztalata alapján állítottuk össze, és hajtottuk végre. A CO és a NOx képzõdését befolyásoló üzemi jellemzõk közül a levegõtényezõ nagyságának a változtatása a legkézenfekvõbb. Mivel a CO és a NOx képzõdése egymással ellentétes körülmények között megy végbe, mindkettõt a levegõtényezõ és a láng maximális hõmérséklete befolyásolja legerõsebben, ezért a vizsgálatok során a levegõtényezõnek

ezen két jellemzõre kifejtett hatásának vizsgálatát tartottuk célszerûnek. A levegõ mennyiségét a füstgáz-levegõ váltószelepeknél található „levegõ lamellák” beömlési szabad szelvényének és az égési levegõ beszívását lehetõvé tevõ huzat értékének változtatásával állítottuk be [3]. A füstgázok kémiai összetételét Nova H8 és Horiba típusú gázelemzõvel, a fûtõcsatornák hõmérsékletét Raytech típusú pirométerrel határoztuk meg. Elsõ lépésben — bázisadatok gyûjtése céljából — az üzemben eddig alkalmazott n = 1,35 levegõtényezõ esetén vizsgáltuk a légszennyezõk koncentrációját és a fûtõcsatorna hõmérsékletét. Ezen beállítás során mért füstgázösszetételt és fûtõcsatorna-, valamint kokszlepény-hõmérséklet eloszlását tekintettük kiindulási alapnak. A további kísérletek során tervszerûen változtattuk az égés levegõtényezõjét: csökkentve (n = 1,16), eredeti értékre újra visszaállítva (n = 1,35), majd növelve (n = 1,52). A méréseket a fûtõszakasz hõegyensúlyának és levegõtényezõjének állandósulása után végeztük.

66


1. ábra: A kemence hosszmetszetének részlete

1.2. Üzemi mérések adatai A levegõtényezõt a füstgáz oxigén-, szén-dioxid- és szénmonoxid-koncentrációjából, a tüzelés nitrogén-mérlege alapján, az alábbi képlet segítségével határoztuk meg mindegyik fûtõcsatorna felsõ részében: N2 N2’+ ——— Vfsg, sz n = —————————————— N2 N2’+ ——— + 3,76 (O’2+0,5 CO’) Vfsg, sz ahol N2’ — a füstgáz nitrogéntartalma: N2’ = 100 - (CO’2 + O’2 + CO’)

v/v%,

2. ábra. A fûtõcsatornákban mért hõmérséklet változása a levegõtényezõ függvényében

Vfsg, sz — a fajlagos száraz füstgázmennyiség: CO2 + CO + CH4 + 2C2H6 + 3C3H8 Vfsg, sz = ———————————————— CO’2 + CO’ m3/m3. A különbözõ levegõtényezõk mellett kialakuló nitrogénoxid-koncentrációk összehasonlíthatósága érdekében a mért NOXM-koncentrációkat a környezetvédelmi rendeletekben elõírt 5% oxigéntartalmú füstgázra a következõ összefüggéssel számítottuk át: (21-5) NOXM NOx = —————— 21-O2M

ppm

ahol O’2M — a füstgázban mért oxigén tartalom, v/v%. Az 2. ábrán a fûtõcsatornák felsõ részén mért gyakorlati hõmérsékletnek a levegõtényezõtõl való függését mutatjuk be. Az üzemi adatok kiértékelése alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a rendszerbe beadagolt levegõ menynyiségének növelésével, n = 1,33–1,40 levegõtényezõ értékig folyamatosan emelkedett, majd n > 1,4 érték fölött lassan csökkent a térhõmérséklet a vizsgált fûtõcsatornákban. A görbe lefutása alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb hõmérsékletértékeket éppen az üzemben szokásosan alkalmazott 1,35–1,40 levegõtényezõknél mértük. Ezzel magyarázható, hogy a megfelelõ termelékenység érdekében éppen az ilyen, viszonylag magas levegõtényezõvel üzemeltetik a kemencét. A 3. ábrán a CO koncentrációjának a levegõtényezõtõl függését szemléltetjük. Ebbõl a diagramból egyértelmûen kiderül, hogy a levegõtényezõ növekedésével a füstgázok CO-tartalma jelentõsen csökken. Emissziós szempontból számottevõ szén-monoxid n < 1,18 levegõtényezõk esetén jelentkezik. Megállapíthatjuk, hogy 1,15-nél kisebb levegõtényezõk esetén már fennáll a CO meg nem engedhetõ mértékû növekedése.


3. ábra: A CO koncentrációja a levegõtényezõ függvényében a fûtõcsatorna felsõ részébõl vett füstgáz mintákban. A CO koncentrációk 5% oxigéntartalmú füstgázra vannak átszámítva. A 4. ábrán a fûtõcsatornákban mért nitrogén-oxid tartalmakat a hõmérséklet függvényében ábrázoljuk. A diagramon egyértelmûen kirajzolódik a nitrogén-oxidok képzõdésének hõmérsékletfüggését leíró görbe exponenciális jellege, amely kifejezetten jó hasonlóságot mutat a szakirodalmakban közöltekkel [4]. A fûtõcsatornák felsõ részében mért NOx-koncentrációknak a levegõtényezõtõl függését a 5. ábra mutatja. Jól látható, hogy a levegõtényezõ n ∼ 1,38–1,40 értékig növelésével a nitrogén-oxidok koncentrációja viszonylag gyor-

4. ábra: A fûtõcsatornákban mért nitrogén-oxid a hõmérséklet függvényében. A NOx-koncentrációk 5% oxigéntartalmú füstgázra vannak átszámítva.

67

2.1 A tüzeléstani folyamatok peremfeltételeinek definiálása A fûtõcsatornákban zajló áramlási és égési folyamatok megismeréséhez a vizsgált tér peremfeltételeit kellett definiálni, melyek a következõk: • óránként beadagolt, elégetett kamragáz mennyisége: Bgáz = 18,38 m3/h; • kamragáz hõmérséklete: Tgáz = 80 °C; • regenerátor zónában elõmelegített levegõ hõmérséklete: Tlev = 1100 °C; • a levegõbeömlõ keresztmetszetében beállított nyomás: plevl = 90 Pa; • kamragáz nyomása a fúvóka elõtt: pgáz = 300 Pa. 5. ábra. A fûtõcsatornákban mért nitrogén-oxid a levegõtényezõ függvényében. A NOx-koncentrációk 5% oxigéntartalmú füstgázra vannak átszámítva san növekedik. A maximális NOx-koncentrációk éppen az üzemben szokásos n ∼ 1,35 körüli levegõtényezõ esetén alakulnak ki, amelyekhez képest az n ∼ 1,15–1,20 levegõtényezõknél a NOx-koncentrációja a kétharmadára csökken. Az üzemi kísérleti adatok alapján összességében megállapíthatjuk, hogy a NOx-kibocsátás n = 1,2 körüli értékre állított levegõtényezõvel hatásosan csökkenthetõ, a tökéletlen égéssel járó CO-kibocsátás növekedésének veszélye nélkül. Természetesen felmerül a kérdés: mennyivel csökkenne a kemence termelékenysége, ha a kisebb NOxkibocsátást okozó, kisebb levegõtényezõre állítanák be a tüzelést. Az optimális levegõtényezõ megállapítása további üzemi vizsgálatokat igényel.

2. A fûtõcsatornák hõmérsékletmezejének számítógépes modellezése A fûtõcsatornák hõmérsékletmezejét numerikus szimulációs rendszerrel vizsgáltuk. A szoftver mûködése a véges térfogatokban végbemenõ folyamatok elemzésének elvén alapszik. A numerikus szimuláció alapja, hogy a vizsgált áramlási teret apró térfogatrészekre, cellákra osztjuk fel, és ezek segítségével állítjuk elõ a deriváltakat. Így a kis térfogatú cellák falainál egyszerûen ellenõrizhetõvé válik a be- és a kilépõ tömeg, illetve az impulzus és a hõáram értéke. A „Gambit” hálózó programmal — mely a vizsgált térrész geometriai tervezésre és hálógenerálásra szolgál — megrajzoltuk egy fûtõcsatornapár virtuális geometriáját. Ezt követõen elvégeztük a hálógenerálást, amellyel a geometriát véges térfogatokra osztottuk. Definiáltuk a határoló felületek, valamint a be- és a kilépési keresztmetszetek peremtípusát. Ezt követõen exportáltuk az elkészített geometriát és a hálófelosztást egy „mesh”-fájlba, melyet a Fluent szimulációs szoftver importálni képes. Mivel a numerikus szimulációval végzett számítások során a különbözõ nagyságú levegõtényezõ tüzeléstechnikai paraméterekre gyakorolt hatását vizsgáljuk, ezért a szimuláció elsõ részében az üzemi vizsgálatoknál alkalmazott beállításokkal végeztük a számításokat.

68

A szimulációhoz szükséges peremfeltételek közül mindössze egyet — a rendszerbe beadagolt levegõ mennyiségét — változtattunk. Az üzemi mérésekhez hasonlóan három különbözõ nagyságú levegõtényezõvel számoltunk: • csökkentett: n = 1,16; • üzemi: n = 1,35; • növelt: n = 1,52. A megadott üzemi adatokon kívül további tüzeléstechnikai paraméterek definiálását kérte a szoftver, melyeket a szokásos égéselméleti számításokkal határoztunk meg.

2.2 A Fluent szoftverrel számított eredmények értékelése A tüzeléstechnikai folyamatok modellezését a három különbözõ nagyságú levegõtényezõ modellezésével hajtottuk végre. A peremfeltételek és a fûtõcsatorna geometriájának definiálásával, majd ezen adatok áramlástani és tüzeléstani számításával három adathalmazt kaptunk, melynek kiértékelését az elõre meghatározott célok figyelembevételével végeztük. Az NOx-képzõdés szempontjából a két legfontosabb tényezõ a rendszerhez adagolt levegõmennyiség, valamint a tûztérben kialakuló hõmérséklet. Az adathalmazok feldolgozása során ezért e két mutató hatásait és változásait dolgoztuk fel részletesebben.

2.2.1 A fûtõcsatornában számított integrált hõmérséklet a levegõtényezõ függvényében A Fluent program segítségével, a fûtõcsatorna felszálló ágában — 0,2 méterenként — kiszámoltuk a fûtõcsatorna szelvényeire integrált átlagos hõmérséklet- és sebességértékeket. A térhõmérsékleti adatok alapján könnyen ábrázolható a felszálló fûtõcsatornában kialakuló hõmérséklet eloszlás, valamint a lángkép. A szoftver által számított 3 különbözõ levegõtényezõhöz tartozó adathalmaz összehasonlításából egyértelmûen megállapítható — az üzemi mérésekhez hasonlóan —, hogy a levegõtényezõ növelésével emelkedik a fûtõcsatorna térhõmérséklete (6. ábra).


7. ábra A gázfúvóka és a levegõbeömlõk között vizsgált sík fûtõcsatorna-pár felülnézete 6. ábra A szelvényre integrált átlagos hõmérséklet-eloszlás a fûtõcsatorna magasságában, különbözõ levegõtényezõk esetén A diagramon látható, hogy a legkisebb és a legnagyobb levegõtényezõhöz tartozó hõmérséklet-eloszlás között kb. 250–350 °C különbség van. Az égési hõmérséklet az n = 1,16-os beállítás esetén 2095 K (1822 °C), míg az n = 1,52-es beállítás esetén 2319 K, (2040 °C). A korábbi üzemi vizsgálatok méréseit és a számított eredményeket összehasonlítva, egyértelmûen megállapítható a levegõtényezõ növelés okozta térhõmérséklet emelkedés. A levegõtényezõ növelésével a keveredés gyorsul, amely az égés maximális hõmérsékletének növekedését okozza. A nagyobb levegõtényezõ következtében a fûtõcsatornában jelentõsen megnõ az áramlási sebesség, amely felfelé nyomja a lángot, ellensúlyozva így a jobb keveredésbõl eredõ gyorsabb égési sebesség okozta lángmagasság-csökkenést. Mivel a fûtõcsatornában kialakuló sebességviszonyok nagymértékben befolyásolják az égés paramétereit (lángkép, füstgázösszetétel), ezért a következõ fejezetekben a Fluent által számított áramlási és sebességi értékeket mutatjuk be.

2.2.2 A fûtõcsatornában kialakuló adiabatikus hõmérsékletmezõ modellezése A III. számú kokszoló blokkon használt égõ a külsõ keverésû, diffúziós égõk csoportjába tartozik, az égési levegõ és a fûtõgáz a fûtõcsatornában lassan keveredik. Az égési reakciókhoz szükséges levegõt a kéményhuzat szívja be a tûztérbe. A lángnak nincsen az égõ által létrehozott tengelyirányú perdülete, a gáz-levegõ elegy keveredésének intenzitását a beszívott égési levegõ menynyiségének növelésével, vagy csökkentésével tudjuk megváltoztatni. Mivel a szoftverben, a peremadatok rögzítésénél nincs olyan opció, melyben definiálni lehetne a levegõtényezõt, ezért a levegõ tömegáramát kellett megadnunk az elégetett, konstans kamragáz térfogatáramnak megfelelõen:


• csökkentett levegõtényezõ n = 1,16 → m• = 0,034 kg/s • átlagos üzemi levegõtényezõ n = 1,35 → m• = 0,040 kg/s • növelt levegõtényezõ n = 1,52 → m• = 0,045 kg/s. A tûztérben zajló folyamatok pontosabb megismerése érdekében a gázfúvóka és a levegõbeömlõk között megvizsgáltuk az áramlási és hõtani folyamatokat, ábrázoltuk a sebesség- és hõmérséklet-eloszlásokat. A virtuális vizsgálati síkot a gázfúvóka tengelye és a levegõbeömlõk középvonala közötti távolság felénél vettük fel (7. ábra). A gázfúvóka és a levegõbeömlõk között megvizsgáltuk a hõmérséklet változását a levegõtényezõ függvényében (8. ábra). Az ábrából egyértelmûen megállapítható, hogy a láng maximális hõmérséklete nõ a levegõtényezõ növelésével. Ennek oka a kéményhuzat hatására beszívott — egyre nagyobb mennyiségû — égési levegõ és a kamragáz közötti keveredés intenzitásának javulása. A numerikus szimuláció számítási adatai szerint a hõmérséklet lánghossz szerinti eloszlása a levegõtényezõ növekedésével megnyúlik, és a láng maximális hõmérséklete egyre magasabbra tolódik. Így a tüzeléshez adagolt levegõmennyiség növekedése egyre hosszabb, elnyújtott lángot eredményez — de ez csak egy bizonyos légfeleslegig igaz. Az ábrák egyértelmûen mutatják a terelõidomok áramlást befolyásoló hatását. Az égési levegõ növelése a kialakuló lángképet a fûtõfal irányába eltolja. A terelõidom okozta kismértékû füstgáz-visszaáramlás a fûtõfalak és gázfúvóka között begyulladást eredményez, melynek lángstabilizáló szerepe van.

Összefoglalás A kokszgyártás során, a technológia nagy hõmérséklete miatt általában a NOx-kibocsátás jelent emissziós gondot. Vizsgálataink legfontosabb célja a nitrogén-oxid képzõdési intenzitásának primer- — tüzeléstechnikai — módszerrel való csökkentési lehetõségeinek feltárása volt. Az üzemi méréseket három különbözõ levegõtényezõ-beállítással végeztük: csökkentett n = 1,16; alap (üzemben szokásos) n = 1,35; növelt n = 1,52.

69

8. ábra Hõmérséklet-eloszlás a gázfúvóka és a levegõbeömlõk közötti síkban — különbözõ levegõtényezõ esetén. Az ábrán a 6 m magas fûtõcsatorna alsó 2 méteres szakasza látható, a színskála a hõmérsékletet [K] mértékegységben mutatja. A mérési adatok kiértékelése alapján kiderült, hogy az üzemben szokásos tüzelési feltételek nagy NOx-emissziót okoznak, a levegõtényezõt 1,2 körüli értékre állítva a NOxkibocsátás a CO emisszió növekedésének veszélye nélkül jelentõsen, kb. 25–40%-kal mérsékelhetõ lenne. Az optimális levegõtényezõ megállapítása a kemence termelékenységének és a koksz minõségének komplex vizsgálatát igényli. Az elméleti számítások során a numerikus szimulációs szoftvert használtuk, mellyel megállapítható a tûzaknában kialakuló adiabatikus térhõmérséklet égési levegõ mennyiségétõl való függése. Az üzemi mérésekhez hasonlóan a levegõtényezõ növelésével arányosan emelkedett a rendszer hõmérséklete. A legnagyobb levegõtényezõ esetén (n = 1,52) 320 K-nél nagyobb adiabatikus égési hõmérsékletet számított a szoftver, mint a csökkentett n = 1,16 légfelesleg esetén. Az eredmények azt mutatják, hogy célszerû lenne a jelenleg alkalmazottnál kisebb n = 1,2 levegõtényezõ esetén tovább vizsgálni a rendszer emissziós, hõmérsékleti, kokszminõségi, termelékenységi és egyéb technológiai jellemzõit. Jelenleg vizsgálatok folynak annak bizonyítására, hogy a kamragázban lévõ nitrogén vegyületeknek pontosan mekkora hatásuk van. 2008. május hónapban egy korszerû on-line füstgázelemzõt üzemelnek be, amely méri a füstgázalkotókat, s ezzel segítséget fog adni a pontos tüzelésszabályozás-

70

ban. A jól beállított tüzelés pedig energiamegtakarításhoz vezet, amely egyúttal a környezet kímélését segíti elõ. A nyersgáz átszivárgásának csökkentését pedig a tüzeléstechnikai paraméterek optimalizálásával (levegõtényezõ, leszálló-huzat stb.), illetve a falazat állapotának fenntartásával (optimális grafitosodás, krisztallinozás) lehet elérni. A kutatás a Mechatronikai és Anyagtudományi Kooperációs Kutatási Központ koordinálásával, a Dunaferr-DBK Kokszoló Kft., valamint az Oktatási és Mûvelõdési Minisztérium támogatásával, a Miskolci Egyetem Tüzeléstani és Hõenergia Intézeti Tanszékén készült.

Irodalomjegyzék [1] [2] [3]

[4]

Karpov A. V.: A kokszoló kemencék fûtési körülményeinek hatása a kamragáz égéstermékek NOx-tartalmára. UHIN 2002. Dunaferr-DBK Kokszoló Kft.: 310. fejezet, Mûszaki leírás; 320. fejezet, Technológiai leírás, Dunaújváros Horváth Krisztián – Szûcs István: A Dunaferr-DBK Kokszoló Kft. kamragáz tüzelésû kemencéinek és a kamragáz égetési folyamatának vizsgálata, I. munkaszakasz, 2004. Miskolc, p. 22. Woperáné Serédi Ágnes, Szûcs István: Energiahordozók eltüzelésekor keletkezõ légszennyezõk és csökkentési lehetõségük. Budapest, MTA, 1988.


Kapros Tibor *

Karbontartalmú energiahordozók CO2-kibocsátásmentes erõmûi felhasználása II. A fosszilis üzemanyaggal mûködtetett erõmûvek koncentráltan, nagy mennyiségben bocsátanak ki széndioxidot. A képzõdött füstgázok CO2-mentessé tételére irányuló technológiai fejlesztések érthetõen erre a szakterületre koncentrálódnak. Az eddigiekben kidolgozott eljárások egy része hagyományos tüzelési technológiára épülnek. A képzõdött füstgázokból vegyipari technológiai eljárással (ab- ill. adszorbció, membránszeparációs eljárás, kriogén technológia) távolítják el a széndioxidot. A másik eljáráscsoport esetében már a tüzelési technológiai fázist a CO2-szeparálás követelménye szerint alakítják ki („égetés elõtti” leválasztás ill. oxigén tüzeléses technológia). Az eljárásokat a publikáció I. része mutatta be [1].

1. Levegõ-szétválasztási technológiák A szén-dioxid-eltávolítási feladathoz illesztett tüzelési technológiáknak kulcsfontosságú részét jelentik a levegõelkülönítõ egységek. Számos módszer került kifejlesztésre, de ezek közül csak az adszorpciós és a kriogén desztilláción alapuló változatok rendelkeznek ipari megvalósulás szempontjából érdemleges referenciákkal. A polimer membránok csak korlátozott mennyiségû és alacsony tisztasági fokú oxigén elõállítására alkalmasak. Vákuumos adszorpcióval jelenleg max. 200 t/nap oxigénmennyiség állítható elõ. Erõmûi igények a közeljövõben elõreláthatólag csak a kriogénes technológiával elégíthetõk ki. Az optimális oxigén tisztaság 95–99% közötti érték. Az aktuális tisztasági koncentráció a CO2-nek mint „végterméknek” a nitrogénmentességére vonatkozó igény ill. a többlet energiafelhasználás költségnövekedésének kompromisszumaként kerül meghatározásra. A szén-dioxid-mentes kibocsátású erõmûvekre vonatkozó fejlesztések jelentõs hányada a jelenlegi kriogéneljárású levegõszétválasztó egységek méretének és készülékelrendezésének optimalizálására irányulnak. A cél ezek költségeinek mintegy 30%-os csökkentése. Jóllehet a fejlesztési koncepció annak feltételezésébõl indul ki, hogy a megbízhatóság szempontjából a kriogéndesztilláció a legkedvezõbb oxigéngyártási eljárás, intenzív kutatások folynak új levegõszétválasztó módszerek kidolgozása és piacképessé tétele érdekében is. Egyik ígéretes terület az 100%-os oxigén szelekciót biztosító iontranszport-membránok alkalmazása. 2009-re tervezik (Air Products and Chemical Inc.) egy 100 t/nap teljesítményû ipari méretû üzem megépítését. A kerámiamembrán technológia oxigéngyártás esetében egy speciális anyagra épül (perovskit), amely magas hõmérsékleten (700–900 °C) elektromos és oxigénion-vezetõképességgel rendelkezik. Mûködés során az oxigén molekulák adszor-

The power plants operated with fossil fuel emit carbon dioxide in concentrated, large quantities. Technological developments for performing CO2 degassing of the generated flue gases are clearly concentrated to this area. A part of the methods elaborated so far is based on the conventional firing technology. Carbon dioxide is extracted from the generated flue gases with chemical technology (absorption, respectively adsorption, membrane separation procedure, cryogenic technology). In case of the other group of methods already the firing technology phase is developed according to the requirement of CO2 separation (pre-firing separation, respectively oxygen firing technology). The methods were presented in part 1 of the publication [1].

beálódnak a membrán felületén, majd disszociálódnak és ionizálódnak a membránról történõ elektronátadás hatására. A membrán ellenkezõ oldalához képesti parciális oxigénnyomás-különbség hatására az oxigénionok az anyag rácsai közé kerülnek. Itt az elektronokat leadva a membrán túloldalán ismét oxigénmolekulákat képeznek. A fentebb említett membrán alkalmazásával történõ magas hõmérsékletû oxigén-elõállítási technológián alapuló kibocsátásmentes erõmû technológiai vázlata a 1. ábrán látható. A sûrített levegõ egy membránreaktorba áramlik. A készülék magas hõmérsékletnek ellenálló oxigénáteresztõ membránnal rendelkezik. A levegõ oxigéntartalma a membránon átáramolva a tüzelõanyagot oxidálja. A képzõdött hõ a füstgáz egy részének közvetítésével a reaktor membránjának levegõ-oldalára adódik át, ahol az oxigénben szegény levegõt melegíti elõ a turbinában történõ expanzió elõtt. Az égéstermék másik része hõhasznosító kazánba kerül, ahol gõzt állít elõ. A lehûlt CO2 + H2O keverék részben a kéntelenítõn keresztül a membránreaktorba áramlik vissza a tûztérhõmérséklet szabályozása érdekében, részben kondenzációs fázist követõen a CO2 kompresszorba kerül. A hõhasznosító kazánban elõállított gõz turbinában expandáltatva elektromos áramot generál. Egy másik eljárás a fenti perovskit jellegû anyagnak a molekulák felületen történõ megkötésére irányuló adszorbciós hatására épül. Ciklikus mûködéssel üzemel két granulátummal megtöltött készülék, ahol az egyik az oxigén adszorpcióját végzi, a másikban az elõzõ fázis által megkötött oxigén kiûzése történik oxigénmentes öblítõgáz, vagy nyomásváltás alkalmazásával. A kriogénes eljárással versenyképes levegõ szétválasztó egységeknek az oxigéntüzelésû CO2-mentesítõ technológiákban történõ alkalmazása alacsony nyomást, kisebb tisztasági fokú oxigént és nagyobb egységteljesítményt jelent. Ígéretes alternatívát képvisel a Chemical Looping Combustion (CLC) megoldása olyan esetekben, ahol a füstgáz széndioxidból, vízgõzbõl és szennyezõkbõl tevõdik össze.

* Dr. Kapros Tibor okl. gépészmérnök, TÜKI Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztõ Zrt.


71

1. ábra Membránszeparációs CO2-leválasztás Ennek elve, hogy egy szilárd halmazállapotú oxigénhordozó közremûködésével kerül a levegõ oxigénje a tüzelõanyaghoz, megakadályozva a nitrogénnek a folyamatba történõ bevitelét. A CO2 a vízgõzzel együtt egy elkülönített áramban távozik, a vízgõz innen egyszerû módszerekkel eltávolítható. A módszer a gázfázisban történõ szétválasztás költséges és energiaigényes fázisát kerüli meg. Az oxigénhordozó többnyire fémoxid. Maga az oxigén egy fúvón keresztül — levegõ formájában — áramlik a szilárd hordozóanyaghoz. Az oxidációs folyamatot, majd a tüzelési fázist követõen a fémoxid-redukció során kerül ismét fém állapotba. Az eljárás jelenleg laboratóriumi méretekben valósult meg, tüzelõanyagként földgázt, vagy szintézisgázt alkalmaztak. Széntüzelés esetén vagy olcsó vasércet kell alkalmazunk oxigénhordozóként — amely rövid használat után cserére szorul —, vagy más kifinomultabb elgázosító technológia kifejlesztésére van szükség annak érdekében, hogy a gázáram ne tartalmazzon szennyezõ anyagokat. Szilárd tüzelõanyag esetén az oxigénhordozó keveredhet elégetlen részecskékkel, ami a regeneráló fázisban okozhat problémát. Azt is figyelembe kell venni, hogy az oxigénhordozóból a nyomelemek hatására porrészecskék válhatnak le, melyeket körülményes eltávolítani a hamuból.

2. Megvalósítási idõszükséglet és ráfordítások

Az 1. táblázat szénportüzelés, földgáztüzelés ill. szén elgázosításából származó szintézisgáz esetében foglalja össze a fajlagos beruházási költségeket különbözõ energiahordozóknál. Bemutatja a CO2-leválasztásból adódó költségtöbblete ill. hatásfok csökkenést. 1. táblázat: A CO2-leválasztás beruházási költségei és a hatásfokra gyakorolt befolyása Beruházási költség CO2

Beruházási -

költség CO2

A CO2-

leválasztás nélkül

leválasztással

EUR/kW

EUR/kW

leválasztás által okozott teljesítménycsökkenés %

Szénporbázis

921

1580

41,8–31,4

Földgázbázis

428

798

55,4–48,2

Szintézisgáz-bázis

1116

1505

42,7–35,6

A 2. táblázatban a fenti paramétereknek a villamosenergia-elõállítási költségekre gyakorolt hatása látható. A táblázatok adatai nagyságrendi tájékoztatásra alkalmas átlagértékek. A jelenlegi széndioxid-leválasztási technológiák alkalmazása 80–90%-os kibocsátás csökkenést eredményez az adott erõmûnél. A beruházási költségek 2. táblázat: Villamosenergia-elõállítási költségek

Az erõmûvek szén-dioxid-kibocsátás mentessé tételének folyamatában a leválasztás lényegesen költségesebb, mint a szállítás és tárolás együttesen. A technológiák elterjedését ennek a költségtételnek a mérséklése tudja hatékonyan elõsegíteni. A CCS projektek megvalósításának becsült átfutási ideje mind az erõmû mind a tároló esetében kb. 9 év. Ennek mintegy harmadát veszi igénybe a kivitelezési fázis.

72

A villamosenergia-

Földgázbázis

elõállítási költségek

Szintézisgáz

Szénporbázis

-bázis

(EUR/MWh) CO2-leválasztás nélkül

30,2

45,2

39,4

CO2-leválasztással

42,8

61,1

61,9

A különbség

12,6

16,9

22,5


2. ábra Villamosenergia-elõállítási költség 2020-ra vonatkozó becslés alapján

ugyanakkor földgázbázis esetében mintegy 85%-al, szénpor tüzelésnél kb. 70%-al növekednek. A villamos energia elõállítási költségeinél 10–30 EUR/MWh emelkedés prognosztizálható. A teljes CCS folyamatban a leválasztás és kompresszió fázisai képviselik a domináns költségnövelõ hatást a szállítással és tárolással szemben. A fajlagos leválasztási költség a gázáram CO2-koncentrációjának növekedésével mérséklõdik. A tüzelési fázist megelõzõ eltávolítási eljárásnál (pre-combustion capture) ez a tétel 10 EUR/tCO2 értékre csökken. A teljes leválasztási-szállítási-tárolási folyamat mintegy 13 EUR/tCO2 költségtételt képvisel. A 2. és 3. ábrák 2020-ra prognosztizált árakkal mutatják be a villamos energia elõállítás ill. a CO2-eltávolítás fajlagos költségeit. Szembeötlõ a földgázbázisú üzem költségesebbé válása mind a villamosenergia-termelés, mind a CO2-leválasztás szempontjából. Ezt az energiahordozók árarányainak várható változása, a földgáz karbontartalmának alacsonyabb hányada és a szükséges új fejlesztések különbözõ mértéke magyarázza.

3. CO2-szállítás

3. ábra A CO2-leválasztás 2020-ra becsült költségei

A széndioxidot csõvezetéken, hajón, vonaton, vagy közúton lehet szállítani, valamennyi megoldás esetében annak rentabilitása függ a helyi infrastrukturális viszonyoktól. A másik döntõ szempont a technológiával függ össze. Lényeges a szállítandó CO2 mennyiségének, a képzõdés és tárolás közötti távolságnak, a két helyszín közötti útsza-

4. ábra: CO2-kibocsátási gócok és a tárolásra alkalmas vízrétegek, illetve olaj- és gázmezõk eloszlása


73

5. ábra A CO2-tárolás célszerû megvalósítási módja kasz geográfiai körülményeinek és a tároló közvetlen környezetének szerepe. A 4. ábra a CO2 tárolására potenciálisan alkalmazható földalatti rétegek és a kimerülõben lévõ (vagy már egyáltalán nem mûvelt) szénhidrogénmezõk regenerálására is használható további potenciális CO2-tárolási lehetõségek európai viszonylatú eloszlását mutatja be. Az 5. ábrán a kibocsátási és tárolási gócok célszerû kapcsolatrendszere látható. A 6. ábrán egy jövõbeni régiós tárolási rendszer alapkoncepciója jelenik meg. A csõvezetéki szállítás gáz-, folyadék- vagy szuperkritikus fázisok transzportálására terjedhet ki. Jelenleg legelterjedtebben a magas nyomású szuperkritikus fázisú hálózatok üzemelnek. Gazdaságossági számítások szerint a nagy mennyiségû CO2-szállítás ezt a megoldást igényli. Figyelembe véve Európa népsûrûségét a szárazföldi szállítást óvatosan kell kezelni. A sûrûn lakott területeket (kiemelten a városokat) lehetõség szerint a vezetékeknek el kell kerülni — a szénhidrogént szállító, vagy vegyipari csõvezetékekhez hasonlóan. A csõvezetéki szállítás rendszerének széles körben történõ kiépítésénél elsõsorban a vonatkozó anyagtechnológiák igényelnek jelentõs K+F tevékenységet. Jóllehet a CO2 korróziós tulajdonságai ismertek, ennek ellenére további kutatások szükségesek a hõmérséklet-változás, gyors térfogatáram ingadozás, az összetétel módosulás vagy a pHérték hatásainak pontos meghatározására. Ez különösen indokolt, amikor a tárolóban a CO2-vel együtt más savas hatású gázok is elhelyezést nyerhetnek.

Meglévõ vezetékek is konvertálhatók CO2-szállítás céljaira. Ilyen esetben a mûszaki megfelelõség — elsõsorban anyagminõség — mellett figyelembe kell venni a várható élettartamot. A hajón történõ szállítás folyékony fázisban történik. A feltételrendszer a folyékony propán (LPG) illetve földgáz (LNG) szállításával azonos. Mindezek ellenére bizonyos kérdések még tisztázásra várnak. — A nagy mennyiségû CO2-nek vízi úton történõ szállítása elméletileg tisztázott kérdés, azonban erre alkalmas hajó még nem épül. — A nemzetközileg is elfogadott releváns szabványok rendelkezésre állnak, de a szállítás technológiáját még pontosan ki kell dolgozni. Szénsavhónak is ellenálló korrózióálló acéltartályok szükségesek. Ennek anyagtechnológiai optimalizálása további kutatási feladatot jelent. — Nem kidolgozott még a terminál végleges kialakítása. A lefejtés, tárolóba történõ bepréselés fázisa is tartalmaz további K+F ráfordítást igénylõ részfeladatokat. Esetenként közbülsõ átrakodó hajóra is szükség van, ami a tankhajó és a tároló közötti anyagtovábbítást oldja meg. Tekintetbe kell venni, hogy a CO2 szilárd, vagy szuperkritikus állapotban is elõfordulhat, továbbá adott esetben szükség lehet átmeneti tárolók igénybe vételére (sziklaüregek, óriás tankok).

74


6. ábra A CO2-tárolás rendszerének regionalitási modellje

Nagy volumenû geológiai tárolókapacitás rendelkezésre állása elõfeltétele a CO2-leválasztási és tárolási technológia (CCS) alkalmazásának. A globális antropogén CO2emisszió évente mintegy 24 milliárd tonna, míg az európai emisszió mintegy 3 milliárd tonna. Az erõmûi kibocsátáscsökkentés megvalósítása a fenti értékek százmillió (milliárd) tonna nagyságrendben képes csökkenteni. A CO2 tárolására számos módszer áll rendelkezésre. Történhet gáz-fázisban, vízben oldva, felületen adszorbeálva, ásványokban kötött állapotban. A legnagyobb potenciális lehetõséget a föld alatti vízhordozó rétegek képviselik. Az alakzatok részben olajkutatási vagy geotermikus célú fúrások következtében váltak ismertté, de számos egyéb tulajdonságukról — melyek a CO2 tárolása szempontjából lényegesek lennének — semmilyen, vagy csak töredékes információkkal rendelkezünk. További jelentõs tárolási kapacitást képviselnek a kimerülõ szénhidrogénmezõk, ahol a bepréselt CO2 egyúttal segít a maradék szénhidrogén felszínre hozatalában. A tárolás történhet kimerült szénbányákban is. Bizonyos feltételek mellett ásványok is alkalmasak tárolásra, különösen, ha ez kapcsolható ipari technológiákhoz pl. acélolvasztásnál, ammóniaüzemekben, vagy cementmalmoknál. A tengervízben való tárolás Európában nem jöhet szóba.

A 7. ábra vázlatszerûen mutatja be a geológiai CO2-tárolási (hasznosítási) lehetõségeket. A 8. ábrán erõmûhöz kapcsolódó CO2-leválasztás, hasznosítás és tárolás komplex rendszere látható. Az Európában képzõdõ CO2-nek mintegy 5–7%-a már jelenleg is hasznosul, elsõsorban az élelmiszeriparban (jégkrém, sör, pezsgõ). A vegyipar is használ fel CO2-ot. Figyelembe kell azonban venni, hogy túltermelés esetén a fenti módon hasznosított gáz egy részét a szabadba engedik. Ennek jövõbeni tárolása ugyancsak megoldandó. A CO2 földalatti tárolása a földgázéhoz hasonló, különösen vízrétegekben vagy szénhidrogén lelõhelyeken történõ raktározás esetén. Természetesen az eltérõ fizikai és kémiai tulajdonságok miatt (pl. a folyékony halmazállapotú szénsavképzõdés jelensége) más típusú zárórétegekre is lehet szükség. A geológiai tárolás kezelésére és ellenõrzésére szolgáló eszközök közelítõleg megegyeznek a szénhidrogén mezõknél alkalmazottakkal. Néhány esetben adaptációs fejlesztésre is szükség van. A közvélemény szerepe a leválasztási technológiák alkalmazásánál döntõen a CO2 tárolására koncentrálódik. El kell fogadtatni a közvéleménnyel a technológiák veszélytelenségét, hitelesen kell tudni bizonyítani, hogy ezek hosszú távon biztonságos megoldást jelentenek. A CO2-nek az olajmezõk jobb kihasználására történõ hasznosítása (EOR technológia) nem új eljárás. Kanadában és az USA-ban már évtizedekkel ezelõtt kifejlesztésre került. Európában nincsenek jelentõs szárazföldi olajme-


75

4. A CO2 tárolása és hasznosítása

7. ábra A földalatti CO2-tárolás elméleti lehetõségei zõk, azonban számos kis- és közepes méretû mezõnél vélhetõleg jól alkalmazhatók a fenti EOR tapasztalatok. Európában ilyen irányú tapasztalatokkal Horvátország, Magyarország, vagy Lengyelország rendelkezik. Az eljárás egyik nagy elõnye, hogy a szénhidrogén-kitermelés többleteredménye következtében csökkennek a tárolási költségek. Kevésbé ismert a gázmezõk intenzifikálásánál alkalmazott technológia.

A 9. és 10. ábrákon földgáz- ill. olajmezõ hozamnövelését eredményezõ CO2 injektálás ill. tárolás vázlatai láthatók. Megjegyzendõ, hogy a CO2-nek szénhidrogén-mezõkbe történõ préselése a jelenlegi kitermelés növelését, és nem a CO2 tárolását tûzi ki célul. Ez nem felel meg a kiotói egyezménynek. Európában jelentõs az a tároló kapacitás, melyet a bányametán-termelés intenzívebbé tétele érdekében fejlesz-

8. ábra CO2-képzõdés, -leválasztás és -tárolás komplex rendszerének modellje

76


5. Egészségügyi vonatkozások A megnövekedett CO2-koncentráció egészségi kockázatot jelent. A pszichológiai és toxikológiai hatások, illetve a szükséges beavatkozások viszonylag jól ismertek. A CO2 jelenléte az atmoszférában 0,03–0,04% koncentrációnak felel meg, ami az egészségre ártalmatlan. A legtöbb ember 0,5–1,5% CO2-töménységet is képes akár órákon keresztül elviselni. 3–5%-os koncentráció légzési nehézségeket, 10%-os töménység kómát ill. halált okoz. A CO2-tárolás biztonságos megvalósításához folyamatos ellenõrzõprogram mûködtetésére van szükség. A monitoring rendszer fõ célja az esetleges szivárgások felderítése. Egy ilyen jelenség hatása az ivóvíz minõségében, a lokális légköri koncentráció emelkedésében vagy a szárazföldi (tengeri) élõvilág gyors megváltozásában jelentkezik. A folyamatos ellenõrzésnek emiatt mind a humán toxikus hatásokra mind a vegetációra ki kell terjedni. A mûködtetési fázisban a monitoring funkció az injektálás folyamatára koncentrál. Jellemzõen a gáz térfogata, összetétele, nyomása és hõmérséklete kerül folyamatosan rögzítésre. Ezek a feladatok mai technológiai ismeretekkel és a jelenleg a gáz- és olajiparban alkalmazott módszerekkel elvégezhetõk. Segítséget jelentenek kis permeabilitású rendszerek esetében a real time mikroszeizmikus érzékelõk által nyújtott információk, amelyek segítségével a záróréteg repedései elõre jelezhetõek. Figyelmet érdemel a bepréselt CO2 és a határoló rétegek közötti esetlegesen jelentõs hõmérséklet-különbség, ami mikroszeizmikus eseményekhez vezethet.

6. Üzleti modellek

tették ki. A módszer a vele együtt járó gazdasági eredmény következtében csökkentõleg hat a tárolási költségekre. Az itt rejlõ lehetõségek jobb kihasználását elõsegítõ kutatások fokozását az is indokolja, hogy a szénbányászat Európában hanyatló tendenciát mutat. A szénmedencéknek a fenti szempontok miatti újraértékelése lendületet adhat a bányametán-kitermeléshez is. A CO2 ipari alkalmazása kétségtelenül hozzájárul az atmoszféraszennyezés csökkentéséhez. Ennek gyakorlati hatásának értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az ipari hasznosítás mintegy 115 millió tonna/év, míg az antropogén eredetû emisszió 24 milliárd tonna/év értékre becsülhetõ. A fenti nagyságrendi viszonyok miatt a geológiai tárolás abszolút dominanciája vitathatatlan.

A CO2-leválasztás, -szállítás, -tárolás (felhasználás) folyamata vállalatcsoportok közötti folyamatos mûködést tételez fel. Egy ilyen rendszer mûködtetésére jelenleg még nincs gyakorlat. Alapkoncepció-szinten három üzleti modell került kifejlesztésre. Az erõmûvek tevékenységére alapozott modell esetében a teljes felelõsség elméletileg a CO2-produkciót és leválasztást üzemeltetõ vállalatokat terheli. Az erõmû vagy saját hatáskörén belül oldja meg a tárolás kérdését, vagy átadja a CO2-t a szállító vállalatnak. Elméletileg elképzelhetõ, hogy a gázt közvetlenül szállítja a felhasználókhoz. Amennyiben külsõ cég bevonásával alakítja ki a teljes folyamatot, úgy a felelõsségmegoszlás kérdése vetõdik fel. Az autarch megoldás viszont az esetleges kompetencia hiánya miatt nem kellõen hatékony. Az erõmûcentrikus piaci modell számos törvényi és szabályozási kérdést is felvet. Valószínûsíthetõ, hogy ennek mûködtetése az erõmû számára csak akkor rentábilis, ha a büntetések mértéke nagyobb, mint a CO2-leválasztás és -tárolás járulékos költségei. Ellenkezõ esetben a büntetési összeget egyszerûen beépítik az elektromos energia árába. Az olajipar tevékenységére épülõ modellben jelentõs tõkével rendelkezõ nagyvállalatok tartják kézben a teljes folyamat üzleti vonatkozásait. A kritikus tárolási fázis mûködtetéséhez megfelelõ gyakorlattal rendelkeznek. A rendszer mûködtetése teljesen piaci alapon történik, új ter-


77

9. ábra CO2-hasznosítás földgázmezõk hozamának növelése érdekében

10. ábra CO2-hasznosítás kimerülõ olajmezõ teljesítményének növelésére mékként jelenik meg az „elõkészített gáz”, ami a leválasztási eljárásokban keletkezett szintézis gázt jelenti. A hidrogén mint energiahordozó szerepének felértékelõdésével a vállalkozás rentabilitása valószínûsíthetõ. A modell alkalmazásának realitását alátámasztja, hogy az érintett iparág kedvezõen nyilatkozott felelõsség- és kockázatvállalási szándékáról. A kormányzati szerepvállalásra épülõ modell esetében a teljes folyamat állami fennhatóság alá kerülne. Amennyiben az ország szénhidrogén-mezõkkel rendelkezik, úgy a nyereséges mûködtetés feltételei is javulnának. Kétségtelenül vonzó modell, miután a beruházásokhoz nélkülözhetetlen tõkeerõ jelentõs, és itt a legmegnyugtatóbbak a megvalósítás garanciái. Az állam közvetlenül tartozik „elszámolni” a kiotói egyezményben vállalt kötelezettség teljesítésével, így alapvetõ érdeke a rendszer biztonságos mûködtetése. A piaci hatások akadályozásának elkerülése céljából ugyanakkor célszerû a közvetlen beavatkozás lehetõségét a CO2-leválasztás fázisára korlátozni. Amennyiben ez a szállítás és raktározás feladataira is kiterjedne, az fékezõleg hatna az érintett vállalatok innovációs tevékenységére. A túlzott állami szerepvállalás gátolja az adott fázis hatékony mûködtetését. Célszerû ezt a modellt átmeneti jellegûnek tekinteni, és a piaci viszonyok kialakulását követõen más üzleti koncepcióval felváltani. Valamennyi modell esetében azok mûködtetéséhez feltétel egy új törvényi háttér megteremtése, valamint a CO2emisszió szankcionálás és a kibocsátás elkerüléséhez szükséges ráfordítások olyan arányának kialakítása, ami vonzóvá teszi a CO2-emissziómentes erõmûi projektek megvalósítását.

78

7. Magyarországi helyzetkép Magyarországon a CO2-mentes erõmûvekhez közvetlenül kapcsolódó részfeladatok vonatkozásában nem rendelkezünk megvalósított referenciákkal. A 2030-ig érvényes energiastratégia ugyanakkor tartalmazza a különbözõ erõmû-fejlesztési változatokat, és az ezekhez tartozó várható CO2-kibocsátás mértékét. Az országos kibocsátás jelenleg meghaladja a 61 millió tonna/év értéket. Az EU környezetvédelmi minisztereinek ajánlása szerint 2020-ig ez a mennyiség mintegy 20–25%kal csökkentendõ. 2030-ig a kívánatos redukció mértéke 35–40%. A fenti számadatok a kiotói egyezmény számaival és az azt követõ kiegészítõ megállapodások adataival vannak összhangban. Harmonizálnak az unió egészére vonatkozó elvárásokkal is. Az erõteljes kibocsátáscsökkentés jelentõs mértékben terheli az erõmûveket, és aláhúzza a technológiaváltás szükségességét. Az energiastratégia a kihívásnak való megfelelést négy területen jelöli meg: — Az energiahatékonyság növelése. — A forrásoldal dekarbonizálása (nukleáris energia, kisebb széntartalmú fosszilis energiahordozók elõtérbe való helyezése). — A megújuló energiaforrások részarányának növelése. — Karbonleválasztási és tárolási rendszerek alkalmazása. A stratégia ugyanakkor nem tartalmaz konkrét elképzelést, ez utóbbi referenciális (demonstrációs) megvalósításáról. Az erõmû-fejlesztési program több változatban került kidolgozásra. A döntõen földgázbázisú változatnál 2030ig 500 MW megújuló energiaforrást hasznosító és kb.


7200 MW földgázüzemû erõmû épül. A megújuló energiaforrások fokozott igénybevételére alapozott változatnál 1000 ill. 1500 MW megújuló energiára alapozott erõmûkapacitás-többlettel és 7000 ill. 6500 MW földgázüzemû villamosenergia-elõállítással kell számolni. A CO2-kibocsátás csökkentésére alapozott változatnál a fenti földgázerõmû-kapacitásból 1200 MW értéket nukleáris energia vált ki. További 2000 MW földgázerõmûkapacitás váltható ki lignit-, vagy import feketeszén tüzelésû változattal. Végül lehetõségként megfogalmazódott a Paksi Atomerõmû blokkjainak 2016-ban történõ üzemen kívülre helyezése. A nukleáris energia nélküli változatnál 9800 MW új földgázbázisú erõmû épül 2030-ig. A stratégia terv valamennyi változatnál tartalmazza a 2030-ra prognosztizált CO2-kibocsátást, továbbá a 2005 és 2030 közötti 25 év becsült halmozott szén-dioxidemisszióját. A 2030. évi kibocsátás megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása esetén 70,3 millió tonna, a Paks nélküli változatnál 76,79 millió tonna. A többi alternatíva emisszió értéke a két számadat között helyezkedik el. A 25 évre halmozott kibocsátás a fenti két szélsõ értékû változatnál 1619 és 1718 millió tonna. Szén-dioxidkibocsátás-mentes technológián alapuló erõmû létesítésével a 2030-ig érvényes stratégiai terv egyetlen változata sem számol. Az ISD Power erõmûvének a fenti rendszerrel történõ esetleges kiegészítése számos dilemmát vet fel. Ezek közül néhány: — A jelenleg alkalmazott tüzelõanyag jelentõs hányada elgázosítóban képzõdött kamragáz. A vállalatcsoport rendelkezik levegõszétválasztó egységgel. Ezek indokolttá tehetik a ZEIGCC eljárás alkalmazását, amennyiben az oxigéngyártás szükséges kapacitásbõvítése megoldható, illetve rendelkezésre állnak a kevert tüzelõanyagstruktúra teljes mennyiségének szintézisgázzá alakításához szükséges mûszaki ismeretek. Ekkor merülhet fel a gazdaságosság kérdése más technológiák mutatóival történõ összehasonlításban. — Meglévõ, hagyományos tüzelésû erõmûvek esetében — és ilyen értelemben a szekunder energiahordozók eltüzelése is ide sorolható — a tüzelést követõ leválasztási eljárás alkalmazása igényli a legkisebb átalakítást. Az abszorpciós fázisra vonatkozóan azonban nagyságrenddel kisebb térfogatáramok esetére létesítettek vegyipari berendezéseket. Példaképpen kell megemlíteni a TÜKI Zrt.-t, ahol a szakismeretek 200–250 m3/h gázelegybõl történõ CO2-leválasztás mértékére korlátozódnak. Nyilvánvalóan üzemelnek nagyobb kapacitású berendezések is, azonban az erõmû esetében már jelenleg is 50–60 ezer Nm3/h füstgáz térfogatáram képzõdik. Ennek kezelése alapvetõen más abszorpciós technológiát igényel, mint az említett nagyságrend. — Egy elgázosításon (földgázbontáson) alapuló eljárás végterméke a hidrogén. Ennek termelése felveti az üzemanyagcellák alkalmazásának lehetõségét, ami Magyarországon úgyszintén jelenleg még járatlan szakterület. — Nincsenek meg azok a geológiai információk, amelyek a CO2 térségbeli tárolásának megtervezéséhez elengedhetetlenek. Az erõmû kapacitását is figyelembe véve a nagy távolságra történõ CO2-szállítás szükségessége kérdésessé teszi a projekt megvalósításának realitását.

— Amint az a jelen összeállításból is kiderül a fentieken kívül még számos részfeladat adódik, melyek megoldása jelentõs K+F tevékenységet igényel (CO2-kompreszszió, -lefejtés, -tárolás biztonsága stb.).


79

A CO2-mentes erõmûvek széles körben történõ elterjesztése reális lehetõség a globális felmelegedés csökkentésére. Nyugat-Európa, az USA és Kanada már jelentõs lépéseket tett az új technológiák kifejlesztése és megvalósítása irányába. 4–5 éven belül Európában 10-nél több demonstrációs projekt üzembe helyezésére kerül sor. Magyarországon ezen a területen lemaradás tapasztalható — jóllehet azok a követelmények, amelyek a technológiaváltás irányába ösztönzik az unió más tagállamait, ugyanolyan mértékben érvényesülnek nálunk is. Globális viszonylatban a magyar kibocsátás elenyészõ. Várható azonban a fentebb vázolt technológiák tökéletesítése, megvalósítási költségeik jelentõs csökkenése. Ez meg fogja teremteni a mûszakigazdasági hátteret a számunkra is — a kibocsátás nagyságrendjétõl függetlenül — a fokozatosan szigorodó környezetvédelmi elvárások teljesítéséhez.

Forrásmunkák 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Kapros:Karbontartalmú energiahordozók CO2 kibocsátás mentes erõmûi felhasználása I. ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2008 március ZEFFPP Strategic Research Agenda. Készítette a Zero Emission Fossil Fuel Power Plants (ZEP) Európai Technológiai Platform-ja. Brüsszel 2006 ZEFFPP Strategic Deployment Document. Készítette a Zero Emission Fossil Fuel Power Plants (ZEP) Európai Technológiai Platform-ja. Brüsszel 2006 Power Plant and Carbon Dioxide Capture. Készítette a Zero Emission Fossil Fuel Power Plants (ZEP) Európai Technológiai Platform 1. sz munkabizottsága. Brüsszel 2006 Use and Geological Storage of CO2. Készítette a Zero Emission Fossil Fuel Power Plants (ZEP) Európai Technológiai Platform 2. sz munkabizottsága. Brüsszel 2006 Markets, Policy and Regulation. Készítette a Zero Emission Fossil Fuel Power Plants (ZEP) Európai Technológiai Platform 4. sz munkabizottsága. Brüsszel 2006 A hazai energiaellátással kapcsolatos közép- és hosszútávú környezetvédelmi követelmények. Energiapolitika elõkészítése. GKM Szakértõi tanulmány Magyarország primer energia-hordozó struktúrájának elemzése, alakításának stratégiai céljai. Energiapolitika elõkészítése. GKM Szakértõi tanulmány

Klein András Miklós

Vas és acél — vasipari szakmák a képzõmûvészetben A szerzõ bemutatja a Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepek létrejöttének körülményeit, a három évtizeden keresztül tartó alkotótelepi mozgalom szellemi és tárgyi értékeit, a hazai és külföldi résztvevõket. A cikkbõl megismerjük a mûvészek és mérnökök, technológusok közös munkáját, amelynek eredménye kisebb és nagyobb méretû vas- és acélszobrok elkészülte. E mozgalomnak köszönhetõen Dunaújváros egyedülálló szoborparkot hozott létre a kiváló természeti adottságokkal rendelkezõ felsõ- és alsó Duna-parton.

Az elõadás az OMBKE 2008. január 31-ei klubnapján hangzott el.

Bevezetõ A rendszerváltás szele már érezhetõ volt a kultúra különféle területein a 80-as évek közepén, ez a képzõmûvészet folyamatosan csökkenõ finanszírozásának helyi és országos szintjén is erõsen érzõdött. Jól látszott, hogy a dunaújvárosi nemzetközi acélszobrászati szimpóziumot — az addig kétévente rendszeresen megrendezett alkotótelepeket és kiállításokat — a korábbi feltételekkel már nem lehet életben tartani. Ezért — országosan az elsõk között — a vállalat akkori vezetõinek egyértelmû támogatásával hoztuk létre a várossal közösen a Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítványt, amely a további mûvésztelepek szervezésére és a közterületekre került szobrok állagának fenntartására, bemutathatóságának megõrzésére szervezõdött. A kuratórium tagjai önkéntesek, a képzõmûvészet iránt elkötelezett civilek lettek, közöttük nincs és sohasem volt fõfoglalkozású alkalmazott. A kurátorokat az esztétikai, mûvészeti döntések meghozatalában 1990-tõl szakemberekbõl álló 3 tagú Mûvészeti Tanács segítette, segíti. Õk az alkotótelepek 4–6 hetében mûvésztelepi tanácsként mûködtek. A helyi mûvészek mellett (Pálfalvi János, Friedrich Ferenc) a harmadik személy mindig mérnök ember volt — általában gépész — az utoljára mûködött telepeken (1996–2000) a mûvészetek iránt is nagy affinitást mutató Ráth István volt aktív és együttmûködõ tagja e grémiumnak. A kuratórium 2000-ben a Duna-parti Szoborpark területén, illetve a város közterületen elhelyezett acél-mûalkotások értékbecslését a Magyar Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus szakembereinek bevonásával végeztette el. Az alapítvány tulajdonában és gondozásában lévõ szoborvagyon — az acélplasztikai, kisplasztikai gyûjteménynyel együtt — akkori becsült eszmei értéken közel 700 millió Ft-ot tett ki, ez mai árakon jóval meghaladja az 1 milliárd Ft-ot. A Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány a 30 év alatt olyan civil szervezetté minõsült — idõközben kiemelten

The author presents the circumstances of birth of the Dunaújváros International Steel Sculpture Creative Colony, the intellectual and material values of the creative colony movement lasting for three decades, and the Hungarian and foreign participants. We can learn from the article the joint work of artists and engineers, technologists, the result of which is realization of smaller and larger size steel sculptures. Due to this movement Dunaújváros has realized a unique sculpture park at the upper and lower bank of Danube having superior endowments.

közhasznú lett — amelyet nemzetközi viszonylatban jegyeznek, országosan elismernek, a régióban és a városban elfogadnak. A Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep több évtizedes története során alkotott acélplasztikák változatos formáikkal, gyakran monumentális méreteikkel a Duna-parti térben a természeti környezethez igazodóan, ahhoz harmonikusan kötõdõen kerültek elhelyezésre. Az alkotások mû-együttese, a rendezett botanikai környezet, és a lenyûgözõ dunai táj együtt adja a szemlélõnek az esztétikai élményt. Nem véletlen, hogy az Európai Unió felé felmutatható „Dunaújvárosi Hozomány” elsõ helyén a Szoborpark szerepel.

Acélszobrász alkotótelepek Dunaújvárosban A Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep a ‘60-as évek második felétõl kibontakozó hazai alkotótelepi mozgalom részeként jött létre 1974-ben. A fém, a különféle vas- és acél fajták használata az egyetemes mûvészetben — a modern építészettel összefüggésben — a második világháború után kezdett elterjedni. E matéria — tulajdonságaiból eredõen — szinte korlátlan lehetõséget kínál a szobrászat számára is, nemcsak a különbözõ megmunkálási módok révén (öntés, kovácsolás, hegesztés stb.), hanem méret- és formaalakítási lehetõségeiben, új alternatívát nyitva a szobrászat hagyományosan alkalmazott anyagai mellett. A honi sarjadó mûvésztelepi mozgalom keretében az alkotómunkát a városi tanács mûvelõdési osztálya által meghívott képzõmûvészek kezdhették meg Dunaújvárosban. A mûvészek szabadon alkothattak. Erre az akkori viszonyok között úgy nyílt lehetõség, hogy a mûvésztelep indulását a városi pártvezetés is rábólintással engedélyezte, majd késõbb támogatta. A mûvészekért, az alkotótelepi folyamatok mederben tartásáért felelõsséggel a mûvelõdést is felügyelõ városi tanács elnökhelyettese tartozott. Az 1980-as év elejétõl pedig a vasmûben is megbízottja lett az egyre bõvülõ szobrásztelepnek.

* Klein András Miklós kuratóriumi elnök, Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány

80


A vasmû által gyártott hagyományos anyagokon túl az elsõ évtizedben légkoracél, saválló acél féltermékeket és különbözõ profilokat is felhasználhattak a telepi résztvevõk mûalkotásaikhoz. Az elsõ két évben (1974–1975) a Nehézipari Mûszaki Egyetem Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Fõiskolai Karának tanmûhelyeiben, majd pedig a Dunai Vasmû különbözõ üzemeiben, mûhelyeiben mûködött acélszobrász alkotótelep. Az 1970-es évek második felének végén a vasmûben helyet kapott alkotók elindultak a nagyobb méretû acélszobrok kivitelezése irányába. Amit egy mûvész nem tudott megvalósítani a mûteremében, arra lehetõsége nyílt a vasmû gyári, üzemi körülményei között. Ekkor készült el: — Buczkó György horganyzott acéllemezbõl hegesztett monumentális — 800x800x800 cm — térplasztikája (1979. — alsó Duna-part),

— de ugyanerre datálódik Galántai György hatalmas méretû, sok vitát kiváltó Félix=Viktória címû — 1000x2000x400 cm — az északi városbejáróhoz kigondolt, festett acéllemez plasztikája is, amely végül is elhelyezésre az alsó Duna-partra, közel az öböl vizéhez került.

Az „acél-szobortelepítések” ebben az idõben, de a késõbbi években is, egészen a 2000. évi XII. Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepig a város képzõmûvészeti beruházásainak egyik meghatározó részét képezték. A Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és a Szoborpark mûködtetõje, fenntartója napjainkig az 1990 tavaszán alapított Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány. Az alapító okiratban megfogalmazott tevékenységi cél: „Alkalmat teremteni az õsi anyag, a vas formálásának korszerû újragondolására. Az alkotás szabadságának, a kísérletezés lehetõségének megteremtése. A mûtermi méreteket és technikai lehetõségeket messze meghaladó léptékû mûvek létrehozásának biztosítása. (Kisplasztikák formába öntése, kiállításon történõ bemutatása.) A különbözõ nemzetek mûvészei közötti kapcsolatok építésének segítése, egymás kultúrájának megismerése.” A tizenkét dunaújvárosi alkotótelep 72 résztvevõt fogadott, közöttük 18 külföldi szobrászt és több olyan magyar mûvészt, aki kettõ-három-négy, volt aki öt alkalommal is részt vett az alkotómunkában: Galántai György, Szöllõssy Enikõ, Trombitás Tamás, Friedrich Ferenc, Palotás József, Buczkó György, Heritesz Gábor. Az elsõ idõszakban még meghívottként, késõbb pályáztatás útján lehetett valaki alkotója az acélszobrász telepnek, amely 1983-tól nemzetközivé vált. Elõször 1975-ben hangzott el az a javaslat, hogy az alkotótelepeken készülõ mûvek a Duna-parton kerüljenek felállításra. A Gellért-hegy magasságában a lösztalajra épült várost az 1964-es partomlás után, teraszosan kiépített védmûvel tették biztonságossá. (Néhai Varga István mélyépítõ mérnök szakmai munkásságának, a Dunaújvárosi Partvédelmi Vállalat igazgatójának ebben elévülhetetlen érdemei vannak, mint ahogy abban is, hogy a Duna-parti sétautak mellé-közé a táj esztétikájába simulva acélszobrok kerülhettek.) Az 1970-es évek elejétõl fokozatosan kiépülõ, botanikájában megtervezett, gazdag növényzettel betelepített, festõi környezetû Duna-part szinte felkínálta magát a különféle mûvészeti és esztétikai vonásokat hordozó acélszobrok elhelyezésére. A gyûjtemény mûvészteleprõl mûvésztelepre gazdagodott. A város legszebb részét képezõ sétáló utakkal szegélyezett partszakasz felsõ és alsó régiójában, a jelenleg is látható ötven, zömében többméteres monumentális acél-


81

— Friedrich Ferenc, légkoracél, krómacél — 610 cm magas — Kapcsolat címû szobra (1979. — felsõ Dunapart),

plasztikát bemutató dunaújvárosi Szoborpark így született meg. A különbözõ köztéri pontokon, tereken felállított alkotásokkal együtt õszesen 58 nagyméretû acélból készült mûalkotás található Dunaújvárosban, amelyek a város acélipari kultúrájához szervesen tartoznak. (Itt kell megjegyeznem, hogy az ISD Dunaferr Zrt. területén felállítva a meleghengermû öntödeüzem felõli végében Palotás József Munkácsy-díjas szobrászmûvész, a Pécsi Egyetem szobrásztanárának méltatlanul elfelejtett nagyméretû alkotása látható.) A dr. Szabó Ferenc vezérigazgatótól mûvésztelep szervezésére a telep nemzetközivé válásától kaptam megbízást, amelyet a 25 év során az adott lehetõségek függvényében láttam el. Összességében a város közterein álló acélplasztikák, vasszobrok a Magyar Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus 2000. évi értékbecslése alapján közel 700 millió Ft eszmei értéken kerültek az alapítvány nyilvántartásába. (Mai árakon ez magasabb értéket jelent, gondoljunk csak a vasmû fõkapuja feletti Domanovszky-freskó ez év tavaszi szakértõi megítélésére, amely az ötven négyzetméteres mûalkotás eszmei értékét 300 millió Ft-ban jelölte meg.)

Szobrászok a vasmûben A mûvészek az anyagmegmunkálás bonyolultabb technikáit, technológiáit és a nemesebb — például a saválló — anyagokkal való bánás rejtélyeit jórészt a gyárban dolgozó munkásoktól, szakemberektõl tanulták. Volt kiktõl tanulni, kimagasló szakmai tudású munkásokkal, munkatársakkal dolgozhattak együtt az alkotótelep négy-hat hetes ideje alatt. A mûvészek mellé beosztott szakemberek, elsõsorban lakatos, öntõ, kovács, hegesztõ, esetenként forgácsoló szakmunkások, gépésztechnikusok, mûvezetõk, mérnökök számára különleges szakmai kihívást is jelentett a szokatlan szobrászati munkák megvalósításának feladata. A különféle mûvészi elgondolások a megszokott mûszaki rendtõl, gyakorlattól eltérõ, de igen kreatív megoldásokat igényeltek a kivitelezés során. Az alkotótelep vezetése a pályázatok kiírásakor már elõre jelezte, ahhoz, hogy a pályamûvek a rendelkezésre álló 4–6 hét során valóban elkészüljenek, a szobrok legyártása felett egy-egy üzemi team, mûhely vagy brigád vállal védnökséget. Az 1985-ös Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepet résztvevõként megtisztelte a hazai képzõmûvészeti élet nagy tudású mestere, Schéner Mihály is. A Kossuth-díjas mûvész (2008-ban 85 éves) két szobrát készítettük el a vasmûben. A Berlínerkendõs nyanya címû acélbugából kivágott (220x80x100 cm) rusztikus alakja mellett (alsó Duna-part) elkészült a játékosságával kimagasló, a népi játékhagyományok kedvességét felidézõ mûve a Csikóhalhuszár (acéllemez, 350 cm) is, amely a felsõ Duna-part szobrainak egyik legérdekesebb darabja. Az 1987-es mûvésztelep meghatározó személyisége Ingo Glass, az NSZK-ban élõ Erdélybõl áttelepült szász nemzetiségû szobrász volt. A felsõ Duna-part legmagasabb pontján álló közel 13 méteres festett acéllemez szobra a gótikát idézõ Alfa+Omega (Élet meg Halál), olyan

82

gazdag tartalmakat idézett fel a rendszerváltás elõtt négy évvel, amelyek a telepet szervezõk számára meghatározó élménnyé váltak. (Sajnos a szobrok születésének gondolati, esztétikai tartalmait, összefüggéseit még nem tudtuk közzétenni, nyilvánosság elé tárni, nyomtatott formában megjelentetni, de szájhagyomány útján, anekdotaként sok értékes és érdekes információ terjedt el a szobrok születése pillanatától napjainkig.)


Az alkotótelep történetének legmonumentálisabb vállalkozásaként ismerhetjük el Szanyi Péter — hazánk alapításának 1100 éves évfordulójára kigondolt — Memento címû hatalmas, 20 méter magas, csõszelvénybõl hegesztett architektúra-szobrának az elkészítését.

mû meghatározó momentumait azonnal felismerheti. (Holló csõre benne a gyûrûvel, a fekete seregre utaló pajzsok, vagy távolabbról szemlélve a kettõ együtt hatásában a püspöksüvegre utalás.) A 2000. év végi, New York-ban havonta megjelenõ szobrászati világlap, a Sculpture folyóirat lapjain Barry így számol be a dunaújvárosi mûvésztelepi tapasztalatairól (fordítás): „A szobrászokat pályáztatással választják ki, és arra számítanak, hogy négy vagy öt hétig dolgozzanak a

Szanyi egy szarkofág fölé magasodó templomvázat konstruált. „A keleti-nyugati tengelyre szerkesztett, a négy égtáj felé jelzésszerû kapuval nyitott, az épületváz bal oldalában kissé ferdén ékelõdõ toronnyal és a légtérben harangokkal kiegészített szobormû már távolról is izgalmas látványt nyújt — a magasházak, a víztorony, a távolabb feltûnõ betonsiló és a korábban elhelyezett mûvésztelep-szobrok közegében, ha közelebb lépünk, akkor az áttört vázszerkezet hálószerû villódzása, az ívek összejátszása, a keresztezõdések és a szétválások teremtenek feszült plasztikai teret. A geometrikus és az organikus szemlélet, illetve formateremtés válaszolgat egymásnak Szanyi Péter mûvében: fel-felmerülnek a befogadóban a természettudományi múzeumok õshüllõ-csontvázainak emlékképei, és a gótikus templomok boltozatainak bordahálózata is. A szilárdság és a törékenység e meg-megroggyanóan épült monumentumának erõterében furcsa bizonytalanság vehet erõt a szemlélõn: eldönthetetlen, hogy a lecsupaszított templomváz fenségesen épülõ konstrukció-e, vagy csupán egykoron méltóságteljesen álló, de már pusztulásra ítélt, magára hagyott rekvizitum?” (Az idézet Wehner Tibor mûvészettörténész, Hat új mû — Dunaújváros, 1996 címû Árgus Irodalmi és kulturális folyóiratban — VII. évfolyam 6. számában megjelent elemzésének részlete.) Meg kell jegyeznem, hogy Dunaújváros közterein, a szoborparkban felállításra került acélszobrok átfogó mûvészettörténeti elemzése a mai napig nem történt meg. A 2000. évi Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep egyik résztvevõje az Amerikai Egyesült Államokból pályázó Barry Parker szobrászmûvész, a philadelphiai egyetem professzora, mûvészeti közíró volt. Az általa készített monumentális (520x240x520 cm) hengerelt acél, öntött, kovácsolt acél szobor méltán elõfutára lehetett volna az idei hazai reneszánsz évnek, mert mûve Mathias Ring/Mátyás gyûrûje nevet kapta (felsõ Duna-part). A szobor Mátyás királyunk emlékét idézi. Hazánk történelmét kicsit is ismerõ bármely érdeklõdõ, laikus szemlélõ a

gyárban azért, hogy elkészítsék felügyelet mellett, segítséggel mûalkotásuk összeállítását. Azt vállalják, hogy mindegyikük egy-egy nagyobb méretû acélszobrot készít, amelyet véglegesen a város szoborparkjában helyeznek el. Néhány kisebb munkát pedig az alkotótelep zárásaként rendezett kiállításon a városi galériában mutatnak be. A hatalmas gyárkomplexumban az alkotóknak a szobrok elkészítéséhez számtalan gyártási technológia áll rendelkezésére: öntés, kovácsolás, különbözõ fémmegmunkáló gépek, hegesztés stb. A kivitelezés technológiájának rögzítése után nagyon képzett együttmûködõ munkások csoportja dolgozik együtt a szobrászokkal. … Én meglehetõsen pontos utasításokat adtam arról, hogy hogyan állítsák össze munkám különálló részeit (öntést, kovácsolást és összeszerelést használva), de a végsõ szerelést amennyire csak lehetséges volt, nyitottnak hagytam meg ahhoz, hogy egy bizonyos fokú spontaneitást tegyek lehetõvé az utolsó szerelésnél. Elkerülhetetlen hatást gyakorolt az emberre a Dunai Vasmû óriási terjedelme a régi és új, a csúcs és az elavult technológia érdekes keveredése… Kevesebb, mint egy hónappal a szimpózium kezdete után a kész munkákat elhelyezték a parkban, csatlakozva az elõzõ szimpóziumokból származó 50 szoborhoz. A szoborpark a város épületei és a Duna között helyezkedik el. Eredetileg a partfal teraszosítva lett azért, hogy megakadályozzák a korábbi függõleges part továbbomlását. Mára a táj kertivé alakított földdarabok különbözõ magaslataikkal kiváló helyszínek a nyilvános szobrászat számára.” Miért is idéztem fel e rövid, de igen pontos Barry Parker általi megfogalmazását a mûvésztelepi tevékenységünknek, melyet a reprezentatív formátumban megjelenõ Sculpture világlapban teljes oldalon tett közzé. (A magára valamit is adó szobrász bármely országban is éljen, elõfizetõje a folyóiratnak.) Mert a világban megismertetni egy céget, egy várost a mûvészeteken keresztül — legyen az


83

képzõmûvészet vagy más mûvészeti ág — a legbiztosabban, tegyük hozzá, a hirdetésekhez képest minimális anyagi ráfordítással, vagyis a legolcsóbban lehet. Voltak szakmunkások, mérnökök, akik több alkotótelep szobrainak kivitelezésében vettek részt. A mûvészek elképzeléseit szobrokká formálni nehéz, de megtisztelõ feladat volt, ma már nyugdíjas kollégáim szívesen és büszkén szemlélik a kezük munkáját hordozó vasban és acélban megvalósult mûveket. Mindenkit nem lehet felsorolni, mert több száz nevet kellene leírni, de néhányuk nevét — a tisztesség jogán — fel kell idézni: Csikai Bertalan, Deák László, Fekete Mihály, Fischer József, Fülöp Benõ, Hencz Lajos, Horváth Sándor, Király László, Kiss Mihály, Katona Ferenc, Márfi Lajos, Miklós Lajos, Molnár Béla, Móker Ferenc, Nagy Miklós, Ráth István, Tisler Béla, Tóth Lajos. Egy rövidre szabott elõadás keretében csak önkényesen kiemelni lehet fontosnak ítélt mûvésztelepi eseményeket, a telepek életét meghatározó, nálunk névjegyét, mûvét itt hagyó mûvész egyéniségeket. Érdekességeket, példákat, személyiségeket lehetett felvillantva bemutatni.

A mûvésztelepek, szimpóziumok kronológiája, résztvevõi 1974. A városi tanács, a mûszaki fõiskola és a Dunai Vasmû vezérigazgatójának, Borovszky Ambrusnak a támogatásával elindítja a mûvésztelepet a fõiskola tanmûhelyében. Az elsõ résztvevõk: Csáji Attila, Csikszentmihályi Róbert, Magyar György, Seregi József létrehozzák, lerakják az acélszobrászat alapjait városunkban. Az elsõ helyi szervezõk: Birkás István, Erdész László, Friedrich Ferenc 1975. A mûszaki fõiskola tanmûhelyeiben folytatódik az alkotó munka az elõzõ évben sikeres telep tanulságait is felhasználva. A mûvésztelep résztvevõi: Bánkuti István, Bohus Zoltán, Galántai György, Gulyás Gyula, Kaubek Péter, Magyar József, Samu Géza, Szöllõssy Enikõ, efZámbó István. A rendezett Duna-parti sétautak mellé kerülnek az elsõ nagyméretû acélszobrok, megteremtõdik a Szoborpark kialakításának a lehetõsége. 1977. Az alkotómunka dr. Szabó Ferenc vezérigazgató döntése alapján a Dunai Vasmû különféle üzemeibe tevõdik át. A korábban négy hétig tartó, ettõl kezdve öt-hat hétre bõvülõ mûvésztelep a gyárban, elsõsorban az üzemfenntartási gyáregység — öntöde, kovácsüzem, vasszerkezetüzemekben folytatódik. A mûvésztelep résztvevõi: Artner Ottó, Galántai György, ifj. Koffán Károly, Palotás József, Szöllõssy Enikõ 1979. A Dunai Vasmûben a mûvésztelep résztvevõi: Buczkó György, Friedrich Ferenc, Galántai György, Gulyás Gyula, Szöllõssy Enikõ, Vilt Tibor

1983. A dunaújvárosi városi tanács és a Dunai Vasmû vezetése a mûvésztelep szervezésével Klein András Miklós vállalati közmûvelõdési vezetõt bízza meg. Az alkotótelep nemzetközivé bõvül. A mûvésztelep résztvevõi: Galántai György, Heritesz Gábor, Osmo Juvonen (Finnország), Vladiszlav Klikov (Szovjetunió), Palotás József, Szöllõssy Enikõ, Trombitás Tamás 1985. A Dunaferr Dunai Vasmûben a mûvésztelep üzemi helyszínei bõvültek az üzemfenntartás gyáregység említett üzemei mellett a hengermûvek gyáregység karbantartó, illetve az acélmûvek gyáregység kohóüzem karbantartóinak bevonásával. A mûvésztelep résztvevõi: Galántai György, Roy Kitchin (Anglia), Schéner Mihály, Todor Todorov (Bulgária), Tornay Endre András, Trombitás Tamás 1987. A Dunaferr Dunai Vasmû korábban felsorolt üzemegységeiben alkotnak a mûvésztelep résztvevõi: Fodor Sándor, Ingo Glass (NSZK), Heritesz Gábor, Vladimir Kopteff (Finnország), Tracy Mackenna (Skócia), Móder Rezsõ, Palotás József, Trombitás Tamás A VIII. Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep keretében és ideje alatt (május 4-e június 18-a) megrendezésre került a magyarországi alkotótelepek elsõ szimpóziuma. 1989. A Dunaferr Dunai Vasmûben a mûvésztelep résztvevõi: Bakos Ildikó, Galántai György, Joe Moran (Írország), Péter Ágnes, Frits Vanen (Hollandia) A dunaújvárosi városi tanács és a Dunai Vasmû vezetése dönt a Dunaferr–Art Dunaújváros Alapítvány létrehozásáról. Az alapítók a kuratórium elnökének Klein András Miklóst jelölik. Az alapítványt a Fejér Megyei Bíróság 16os sorszámon, 1990. március 22-ai dátummal fogadja el. Feladata a mûvésztelepek megszervezése, illetve a szoborvagyonról való gondoskodás. 1990. A Dunaferr–Art Dunaújváros Alapítvány megrendezte az Alkotótelepek III. Országos Tanácskozását (május 31–június 1.). 1993. A Dunaferr Dunai Vasmûben a mûvésztelep résztvevõi: Karen Baldauf Delaney (USA), Jon Barlow Hudson (USA), Helmut Karl (Ausztria), Paul Seynhaeve (Belgium), Peter Sommerauer (Ausztria), Várnai Gyula. 1996. A Dunaferr Dunai Vasmûben a mûvésztelep résztvevõi: Birkás István, Friedrich Ferenc, Billy Lee (USA), Palotás József, Szanyi Péter, Jin Sheng Wang (kínai származású USA-ban élõ mûvész).

1981. A Dunai Vasmûben a mûvésztelep résztvevõi: Buczkó György, Budahelyi Tíbor, Friedrich Ferenc, Halász Károly, Szöllõssy Enikõ, Trombitás Tamás

1996. A Dunaferr–Art Dunaújváros Alapítvány a házigazdája az Alkotótelepek VIII. Országos Tanácskozásának (november 25-26.) az alkotóteleptõl független rendezéssel.

84


2000. A Dunaferr Dunai Vasmû Részvénytársaságban a mûvésztelep résztvevõi: Miguel Angel Velit (Peru), Drabik István, Gaál Tamás, Barry Parker (USA). 2007. A Dunaferr–Art Dunaújváros Alapítvány (október 26–27.) megrendezte a Magyarországi Képzõmûvészeti Alkotótelepek XIX. Országos Symposion Találkozóját.

A 2007-es konferencia záródokumentuma (részlet) „Miért létkérdés a fejlõdõ hazai gyáriparnak a mûvésztelep és a symposion-mozgalom? Sem az indusztriális kultúra, sem a területfejlesztés nem nélkülözheti azt az innovációt teremtõ kreatív értékszemléletet, amelyet a mûvésztelepek és symposion mozgalmak hoznak létre. A symposiumok az új gondolatok bölcsõi. Ugyanakkor az ipari háttér helyzetbe hozhatja a kortárs magyar képzõmûvészetet, feltételeket biztosítva a modern anyagformálási kísérletekhez. A kortárs mûvészeti porondon ugyanis, szerencsés módon, markánsan nyilvánul meg az a gondolkodás, hogy az élet aktuális kérdéseihez kapcsolódó mûvek ipari erõforrásokkal valósuljanak meg. A kísérletek — a legmodernebb anyagformálási mûhelygyakorlatokat tudják a mûvészet nyelvi struktúráin keresztül adni jövõt alakító értékteremtésben, akár a felsõoktatásban is. Az eredményeknek pozitív visszahatása van a hátteret biztosító iparra. Valamennyi alkotótelep foglalkozik az oktatás és nevelés kérdéseivel. A felsõoktatás és a mûvésztelepek között jelenleg már mûködõ kapcsolatokat tovább kell és lehet szélesíteni. A kölcsönös elõnyök érdekében változtassunk azon a gyakorlaton, amelyben az egyetemek, fõiskolák ellenszolgáltatás nélkül kihelyezett gyakorlóhelyként használják az alkotótelepeket. A gyõri konzorcium értelmében célszerû az oktatási intézményeknek és az alkotótelepeknek konkrét együttmûködési megállapodásokat kötniük. A karok tehetséges hallgatóit kell megfelelõ pályázati anyagok benyújtására inspirálni a mûvésztelepi alkotómunkában való részvételre. Az egyetemek, fõiskolák tanúsítsanak fogadókészséget arra, hogy a hallgatók a tantervben elõírt kötelezõ mûvésztelepi gyakorlatokat jól felszerelt mûvésztelepeinken tölthessék, és az alkotótelepi program sikeres teljesítése esetén az elõírt menynyiségû kredittel és érdemjeggyel minõsítsék. Az alkotótelepek szabadegyetemként is mûködhetnek. Interdiszciplináris (tudományközi) szemléletmóddal a tudományágak közötti átjárhatóságot szem elõtt tartva hirdessenek tematikákat. A jó program viszi elõre az alkotótelepeket. A közösségi alkotómunka mellett a különbözõ szakterületek mûvelõi kortárs-mûvészeti gondolkodással közelítsenek egymáshoz. Pl. az alkotómûvész a szociológushoz, a területfejlesztõhöz, az ökológushoz, a zoológushoz vagy a környezetvédõhöz stb. A tervezés és a mûalkotás legfontosabb egyik eleme az etika. Mivel a design eredetileg a jelölést, a szimbolizálást jelenti, minden tárgyi és szellemi alkotás ilyen értelemben a designnal kapcsolatba hozható, létrejötte az alkotó etikus magatartását, attitûdjét feltételezi.


Az alkotótelepek felelõssége, hogy megfelelõ körülményeket biztosítsanak a magas színvonalú alkotómunkán túl a képzéshez és az önképzéshez, az élethosszig történõ tanulás programjának megvalósításához. Amint az ECA (Európai Mûvészek Tanácsa) konferenciáján, Nagyszebenben elhangzott: ahol mûvészetet oktatnak, az ember jobbá válik — a gondolattal azonosulunk, kitörési lehetõségnek tartjuk.” A Dunaferr–Art Dunaújváros Alapítvány kezelésében lévõ, Dunaújvárosban és a Duna-parton a Szoborparkban elhelyezett nagyméretû szoborgyûjtemény Munkácsy Mihálydíjas alkotóinak névsora (idõrendben) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Martyn Ferenc festõmûvész (1964), Kossuth-díj, Érdemes-mûvész, Kiváló-mûvész Vilt Tibor szobrászmûvész (1965), Kossuth-díj, Érdemes-mûvész, Kiváló-mûvész Csíkszentmihályi Róbert szobrászmûvész (1974), Kossuth-díj, Schéner Mihály festõmûvész (1978), Kossuth-díj, Érdemes-mûvész, Kiváló-mûvész Szöllõssy Enikõ szobrászmûvész (1979) Bohus Zoltán szobrászmûvész (1984) Buczkó György üvegtervezõ iparmûvész (1987) Galántai György grafikusmûvész, szobrászmûvész (1989), Érdemes-mûvész (2007) Samu Géza szobrászmûvész (1990) Bakos Ildikó szobrászmûvész (1993) Gaál Tamás szobrászmûvész (1994) Palotás József szobrászmûvész (1995) Budahelyi Tibor szobrászmûvész (1996) Heritesz Gábor képzõmûvész (1998) Péter Ágnes szobrászmûvész (1997) Móder Rezsõ festõmûvész (2001) Várnai Gyula képzõmûvész (2001) Trombitás Tamás festõmûvész (2003) Birkás István festõmûvész (2004) Friedrich Ferenc szobrászmûvész (2007) Gulyás Gyula szobrászmûvész, Kossuth-díj.

Forrás •

•

Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szimpozion, International Steel Sculptor Workshop and Symposium, Dunaújváros, 1974–1993, Felelõs szerkesztõ/Editors-in-Chief: Klein András Miklós, Dunatáj Kiadói Kft., 1996. Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark, 1974–2000, Felelõs kiadó: Klein András Miklós, Nyomda: TEXT, 2007.

85

Hevesi Imre *

Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezete vezetõségének beszámolója a 2007. évben végzett munkáról Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezet vezetõsége minden évben beszámolót tart a tagságnak az elmúlt évben végzett munkáról. A 2007. évi értékelést ismerteti az alábbi cikk.

1. 2007. évi programok Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Dunaújvárosi Helyi Szervezet az évek óta jól bevált ütemterv szerint végezte tevékenységét — igazodva az egyesület központi szervezet és a társ szervezetek programjaihoz. Az év elején megtartott vezetõségi ülésen az elõzõ év értékelését követõen elkészült az éves program. A klubnapi elõadások témáit a vezetõség igyekezett úgy összeállítani, hogy az elõadások ne csak egy területrõl származzanak, de lehetõség szerint kapcsolódjanak egymáshoz. Január 25-én elõadásokat hallhattunk a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara mûködésérõl, valamint a kokszoló területén zajló környezetvédelmi rehabilitációs programról. Február 15-én vezetõségi ülésen készítettük elõ a 2006. évi beszámolót, és határoztunk a küldöttértekezletek jelöltjeirõl. Február 22-én ünnepi klubnapon tartottuk meg taggyûlésünket, melyen az elnöki köszöntõ mellett elhangzott a 2006. év tevékenységének értékelése, valamint megtörtént a helyi szervezet új vezetõségének és a Vaskohászati Szakosztály Küldöttértekezlet küldötteinek megválasztása. Kellemes színfoltja volt a rendezvénynek a tízéves Dunaferr Alkotói Alapítvány emlékkönyveinek átadása. Március 22-én a lapos termékek gyártásának várható tendenciái, és a melegen hengerelt szerkezeti acélok új európai szabványcsaládjának, az EN 10025-nek fontosabb elvárásai kerültek terítékre. Március 27-én történt meg az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Küldöttértekezletének elõkészítése. Április 19-én a mikroötvözött, normalizáló hõmérséklet vezetéssel gyártandó acélcsalád korszerûsítésével, az ISD Dunaferr Zrt. társaságcsoport 2006. évi gazdálkodási eredményeivel, valamint a 2007. évi célkitûzésekkel ismerkedtünk meg. Május 10-én vezetõi értekezleten határoztuk meg az elkövetkezõ két hónap legfontosabb feladatait, és elõkészítettük a 96. Tisztújító Küldöttgyûlésen történõ részvételt. Május 18-án tartották meg Szolnokon a Tisztújító Küldöttgyûlést, melyen a mi küldöttjeink is részt vettek. A

küldöttek a gyûlés elõtt megtekintették a harcászati repülés történetét bemutató szolnoki múzeumot is. Május 24-én elõadást hallhattunk a ISD Dunaferr Zrt. társaságcsoport beruházásainak helyzetérõl, és megtörtént a Dunaferr Alkotói Alapítványhoz benyújtott tanácsosi és fõtanácsosi pályázatok értékelése és a díjak átadása. Szintén május 24-én este rendezték meg a Dunaújvárosi Fõiskola végzõs hallgatói a szalamander felvonulást, melyen képviseltettük magunkat. Június 21-én elõadás hangzott el a FAM kristályosítóinak bevonatolásáról, valamint a klubnapon megemlékeztünk Kerpely Antalról is. Szeptember 7–8–9-én a dunaferres csapat 14 fõvel — egy autóbusznyi fõiskolással együtt — részt vett a Selmeci Szalamander ünnepségen. Hazafelé megtekintettük a Betléri-kastélyt és Krasna Horka várát. Itt kell megemlíteni, hogy a fõiskola fiataljaival és oktatóival (fõleg OMBKE tagjaival) szoros kapcsolatot tart fenn szervezetünk, ezt a munkát közös rendezvényeink is jelezik. Szeptember 21–22-én 10 fõvel képviseltük szervezetünket a Miskolcon tartott Kerpely Emlékülésen és a Fazola Nap rendezvényein. Szeptember 25-én az ISD Dunaferr Zrt. integrált irányítási rendszerének bemutatása mellett megismerhettük a Dunaferr akkreditált laboratóriumok ismérveit, és illeszkedésüket az integrált irányítási rendszerhez. Október 25-én az ISD Dunaferr Zrt. hideghengermû stratégiai fejlesztéseirõl és az alaptevékenységet befolyásoló változásokról, valamint a végrehajtott és tervezett fejlesztések gerjesztette lehetséges következményekrõl hallhattunk elõadásokat. November 7-én 6 fõvel részt vettünk Kunos Endre, a Bányász Himnusz írója sírjának megkoszorúzásán Kálozon. November 12-én zajlott a X. Magyar Tudomány Napja rendezvény sorozat a Dunaújvárosi Fõiskolán, melyen szintén képviseltettük magunkat. November 22-én zártuk a 2007. évi klubnapok sorát, ekkor megismerkedhettünk az acéltisztaság gyors spektrometriai meghatározásának lehetõségével, és az ISD Kokszoló Kft. környezetvédelmi beruházásaival. December 4-én képviseltük szervezetünket a központi Szent Borbála ünnepségen, valamint a Szikla Kápolnai megemlékezésen. December 7-én rendeztük meg — a fõiskolásokkal közösen — a Kerpely-év egész napos záró rendezvényét, és a XIII. Szent Borbála Szakestélyt, melyen mintegy 200-an vettünk részt.

Hevesi Imre titkár, OMBKE Dunaújvárosi Helyi Szervezet

86


December 13-án Az OMBKE központban rendezett Luca Napi Szakestélyen nyolcan vettünk részt. Összegezve: — 2 taggyûlés, — 4 vezetõségi ülés, — 8 klubnap 16 elõadással, — 10 központi rendezvény, kirándulás és szakestély volt az elmúlt évben.

2. A szervezet létszáma A tagság létszáma 2008. elején 345 fõ + 36 fõ fõiskolás, összesen tehát 381 fõ. Szomorú valóság, hogy többen elhagyták az egyesületet, illetve tagdíjelmaradás miatt kerültek ki soraink közül. Örömteli viszont, hogy 2007. év során több fiatal kérte felvételét, gyarapszik a belépõ fõiskolás hallgatók száma. Törekszünk arra, hogy a fõiskolán végzett fiatalok további pályafutását figyeljük, hogy tagságuk ne szakadjon meg végzésük után.

2007. év során az ISD Dunaferr Zrt. a támogató tagdíjat befizette, bízunk benne, hogy a cég támogatására továbbra is számíthatunk. Szerencsére új szponzorokat is találtunk, akiknek ezúton is köszönetet mondunk.

4. 2007. év kitüntetettjei Az elmúlt évben a következõ tagtársak kaptak kitüntetést: — Bocz András Szent Borbála emlékérem — Mihaldinecz László Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Harkai Zsolt Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Homoki József Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Hevesi Imre Emlékplakett — Hevesiné Kõvári Éva Emlékplakett.

3. A szervezet pénzügyi helyzete Pénzügyi lehetõségeinket alapvetõen a tagságunk által befizetett tagdíjak 30%-a határozta meg. 2007. évben a helyi szervezetre elszámolt költség: 434.485 Ft volt.

OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Szervezete 2008. évi programja Program megnevezése

Idõpont

Helyszín

Vezetõségi ülés

január 16. 15.30

Fészek étterem

Klubnap

január 31. 15.30

Városi Iparkamara

Taggyûlés, vezetõségi beszámoló

február 21. 15.30

Városi Iparkamara

Klubnap

március 27. 15.30

Városi Iparkamara

Bányász-Kohász-Erdész Konferencia

április 03-06.

Nagyszeben

Klubnap

április 24. 15.30

Városi Iparkamara

Vezetõségi ülés

május 08. 15.30

Városi Iparkamara Különterem

Dunaferr Kohászati Konferencia

május 16.

Dunaújvárosi Fõiskola

Szalamander

május 23. 20.00

Dunaújváros

Bányász-Kohász-Erdész Találkozó, OMBKE közgyûlés

június 13-14.

Székesfehérvár

Klubnap

június 26. 15.30

Városi Iparkamara

Nyári szünet Kirándulás, szalamander

szeptember 12-14.

Selmecbánya

Klubnap

szeptember 25. 15.30

Városi Iparkamara

Vezetõségi ülés

október 09. 15.30

Városi Iparkamara Különterem

Klubnap

október 25. 15.30

Városi Iparkamara

Magyar tudomány napja

november 03. 10.00

Dunaújvárosi Fõiskola

Koszorúzás Kunos Endre sírjánál

november 12. 15.00

Káloz

Klubnap

november 27. 15.30

Városi Iparkamara

Szt. Borbála központi ünnepség

december 04. 10.00

Budapest

XIV. Szt. Borbála szakestély

december 05. 18.00

Városi Iparkamara

Luca napi szakestély

december 13. 18.00

Budapest

Vezetõségi ülés

2009. január 15. 15.30

Városi Iparkamara Hevesi Imre titkár


87

Jakab Sándor *

Innovációs pályázatok az ISD Dunaferr vállalatcsoportnál A Dunaferr Dunai Vasmû Zrt. és társaságai a szellemi tõke hatékonyabb hasznosítására az értékes szellemi alkotó tevékenység erkölcsi-anyagi elismeréséhez szükséges feltételek megteremtése és folyamatos biztosítása érdekében közérdekû célokat szolgáló, jogi személyként mûködõ alapítványt hozott létre: Dunaferr Alkotói Alapítvány néven, mely 1995ben kezdte meg mûködését.

A Dunaferr Alkotói Alapítvány célrendszere — A Dunaferr Dunai Vasmû Zrt., és az általa alapított vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál és vele együttmûködõ szervezeteknél dolgozó mûszakigazdasági, humán szakemberek szellemi alkotó tevékenységének fejlesztése, az erkölcsi-anyagi elismeréséhez szüksége feltételek megteremtése, biztosítása. — Dunaújváros tudományos mûszaki-gazdasági „szellemi” életének fellendítése. — A fenti célok elérését segítõ kapcsolatok kiépítése, különös tekintettel a mûszaki-gazdasági és szervezési-vezetési egyesületekkel, tudományos társaságokkal. — A kiemelkedõ mûszaki-gazdasági-humán tevékenységet folytató alkotók és alkotó teamek erkölcsi, anyagi elismerése, a mûszaki haladást elõsegítõ hagyományok ápolása. — Mûszaki-gazdasági-szervezési pályázatok kiírása és lebonyolítása. A Dunaferr Alkotói Alapítvány létrehozásától — 1995. évtõl kezdõdõen — folyamatosan továbbfejlesztette az alkotó mûszaki-gazdasági-humán tevékenység sokoldalú motiválását a bevezetett pályázati rendszer elemein — Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj, Dunaferr Alkotói Nívódíj, Dunaferr Tanácsosa, Dunaferr Fõtanácsosa — keresztül. Az alapítvány kiszélesedett tevékenysége egyfajta regionális szellemi mûhelyként is funkcionál, hatást gyakorol az ISD Dunaferr vállalatcsoportra, a város szellemi életére is. A Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma pályázati rendszerének elemei közül ebben az évben is pályázatok kiírására, értékelésére, és a díjak, elismerések átadásra került sor az alábbi céllal és témakörökkel:

„Dunaferr Tanácsosa”, illetve „Dunaferr Fõtanácsosa” pályázat A Tanácsos és Fõtanácsos cím adományozásának célja: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál, illetve vele együttmûködésben lévõ szervezeteknél, a Dunaferr érdekében végzett kiemelkedõ — mûszaki, gazdasági,

humán — alkotó munka, tudományos tevékenység erkölcsi elismerése, valamint • a Dunaferr Vállalatcsoport mûszaki tudományos kultúrájának és progresszív értékeinek fokozottabb közvetítése, kivetítése itthon és külföldön. A Tanácsos és Fõtanácsos cím odaítélésének feltételei • A Tanácsos, illetve Fõtanácsos cím a személyükben, szakmai felkészültségükben, teljesítményükben és tapasztalatukban kiemelkedõ szakemberek részére adományozható. • Az elismerésben azok az ISD Dunaferr Zrt., valamint az általa alapított, és részvételével mûködõ gazdasági társaságokkal munkaviszonyban álló, vagy e cégekkel korábban munkaviszonyban állt, illetve vele együttmûködésben lévõ szervezeteknél dolgozó szakemberek részesülhetnek, akiket a kuratórium munkájuk, tevékenységük alapján arra méltónak tart. A címet a kuratórium visszavonhatja. A Dunaferr Tanácsosa, illetve a Dunaferr Fõtanácsosa címet elnyerõk erkölcsi elismerése Az alapítvány kuratóriuma a Tanácsosi és Fõtanácsosi címet elnyerõk részére: Oklevelet, érmet és jelvényt adományoz és a címek viselésére jogosultak kompetenciáját és szakmai tevékenységét közzé teszi. A cím elnyerésére, a Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma felé pályázatot nyújthatnak be: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ vállalatok dolgozói, illetve nyugdíjasai és • a fenti vállalatok szervezeteinek vezetõi, dolgozóik vagy nyugdíjasaik részére, valamint a vállalatcsoporttal tartósan együttmûködõ külsõ szakemberek részére, akik munkája jelentõs, kiemelkedõ volt a Dunaferr Vállalatcsoport számára. A pályázatot az alábbi szempontok alapján kell benyújtani, legfeljebb 5 oldal terjedelemben: • a pályázó vagy javasolt személyi adatai, munkahelye, beosztása • életútja, a szakmai munkájának jellemzõi • mûszaki-gazdasági-humán szakmai közéletben végzett tevékenysége • eddigi szakmai elismerése • találmánya, újításai, innovációs tevékenysége és • publikációs tevékenysége stb. A Dunaferr Tanácsosok és Fõtanácsosok testületének mûködése: • A tanácsos és fõtanácsos „címet” elnyertek testületet alapíthatnak. • Az alapítvány kuratóriuma az alapítók szándékát szem elõtt tartva, folyamatos mûszaki-tudományos együtt-

* Jakab Sándor titkár, Dunaferr Alkotói Alapítvány

88


mûködést kezdeményez a tanácsosok csoportja, testülete és az alapítók között, elsõsorban a tanácsosok véleményének hasznosítása érdekében. • A tudományos és gyakorlati kérdésekben való bármilyen formájú együttmûködést az alapítók és a tanácsosok egyaránt kezdeményezhetnek. • Az „Alkotói Nívódíj”, és a „Dunaferr Szakmai Publikációs Nívódíj” pályázatok szakértõi értékelése. A kuratórium döntési munkájának elõsegítése érdekében az „Alkotói Nívódíj” és a „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” pályázatainak értékelésénél igénybe veszi a tanácsosok szakértelmét. A Dunaferr Fõtanácsosa illetve Dunaferr Tanácsosa cím elnyerésére az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vagy részvételével mûködõ vállalatok, illetve a vállalatcsoporttal tartósan együttmûködõ külsõ szakemberek részérõl 13 pályázat érkezett elbírálásra.

„Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” pályázat A „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” adományozásának célja a mûszaki, gazdasági, szervezési és humán publikálás terén kiemelkedõ eredményt elérõk tevékenységének ösztönzése, elismerése. Szakmai Publikációért Nívódíjban az ISD Dunaferr Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság és az általa alapított vagy részvételével mûködõ társaságok pályázatot benyújtó dolgozója, illetve teamje részesülhet. Pályázni az ISD Dunaferr Zrt. és társaságai tevékenységével összefüggõ — 2003. január és 2008. január között —, hazai vagy külföldi szakmai lapban vagy egyéb kiadványként megjelent mûszaki, gazdasági, ill. humán publikációkkal lehet. Pályázati díjak: Az eredményes pályázatok a Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozatával 150.000,- Ft, II. fokozatával 100.000,- Ft, III. fokozatával 50.000,- Ft, összegû anyagi elismerésben és oklevélben részesülnek. A díj pályázatonként, nem alkotónként kerül kifizetésre. A pályázatra az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vállalatok, illetve a vállalatcsoporttal együttmûködõ külsõ szakemberek részérõl 49 pályázó 21 pályázatot nyújtotta be. A „Dunaferr Fõtanácsosa”, illetve „Dunaferr Tanácsosa”, és a „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” pályázatok értékelésére és az elismerések átadására — 2008. április 27-én a Dunaferr Alkotói Alapítvány és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Dunaújvárosi Szervezetének közösen megrendezett klubnapján került sor a Dunaújvárosi Kamara konferenciatermében. A pályázatokat benyújtott alkotókat, alkotó teameket, és az OMBKE Dunaújvárosi Szervezetének tagjait Lukács Péter mûszaki vezérigazgatóhelyettes, a kuratórium elnöke köszöntötte.


Kifejtette, hogy a kuratórium értékelése szerint az alapítvány pályázati felhívására a mûszaki, gazdasági, humán szakemberek alkotók, alkotói teamek — összesen 62 fõ — által benyújtott harmincnégy pályázatot, pályamûvet színvonalas munkának tartotta, a tudományos szakmai munkákból, tanácsosi pályázatokból a legjobbakat igyekezett kiválasztani. A kuratórium két pályázó részére a „Dunaferr Tanácsosa”, egy pályázó részére „Dunaferr Fõtanácsosa” elismerést adományozott, „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíjban” három fõ, és egy pályázó „Dunaferr Különdíjban” részesült. A fõtanácsosi, tanácsosi címeket és a nívódíjakat Lukács Péter mûszaki vezérigazgató-helyettes, a kuratórium elnöke adta át az alábbiak szerint: Dunaferr Fõtanácsosa cím elismerésben részesült Králik Gyula Életútja, szakmai pályafutása: A Dunaújvárosi Fõiskolán végzett 1971-ben, ahol üzemmérnöki végzettséget szerzett, majd a Dunai Vasmûben helyezkedett el, majd munka mellett elvégezte a Miskolci Egyetem kohómérnöki karát. — 1971–72. Dunai Vasmû Lemezfeldolgozó Gyáregység hegesztõtechnológus — 1972–92. Dunai Vasmû Kutatási Osztályon kutatómérnök, kutatási osztályvezetõ — 1992–2001 Kutatóintézet, intézetvezetõ-helyettese, fõmérnöke — 2001–2002 Dunaferr Rt. kereskedelmi vezérigazgatóhelyettese — 2002-tõl kezdõdve mûszaki fejlesztési igazgató, beosztásai mellett: 1998–2000-ig a Dunaferr Rt. Felügyelõ Bizottságának tagja, 2001–2002-ben a Dunaferr Rt. Igazgatóságának tagja, 2001–2002-ben a Dunaferr Rt. Igazgatóságának elnökhelyettese, majd megbízott elnöke Szakmai munkájának jellemzõi, kiemelve a Dunaferr vállalatcsoport érdekében végzett mûszaki tudományos tevékenységet. A Dunai Vasmûben különbözõ beosztásokban nagy szakmai gyakorlatra és jártasságra tett szert: — Kiemelkedõ szerepet játszott a termékek és technológiák kifejlesztése, acéltermékek piacra vitele területén, a hengerelt acélok nagyüzemi gyártási kultúrájának kialakításában, folyamatos továbbfejlesztésében. — Részt vett több nagy horderejû projekt tevékenységében, koordinálásában. OMFB támogatású K+F projektek területén (az ezredforduló korszerû acél lapostermékeinek mûszaki bevezetése a magyar feldolgozóipar technológiába; és a lézeres megmunkálás és integrált felületnemesítés hazai alkalmazásának elõkészítése és ipari bevezetésében). — EU 5-ös pályázati program koordinációjában való részvétel: kritikus alkatrészek és technológiák a fejlett acélipar számára területén. — 1972–2001. közötti idõszakban tevékenységi köre és kutatási területe az acélok szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálata és jellemzése, acélgyártási és feldolgozási technológiák anyagmegválasztásai. Kutatócsoportja meghatározó szerepet vállalt a Dunaferr folya-

89

matos innovációját megalapozó társasági acélipari termékek és technológiai fejlesztési kutatásokban. — Különbözõ — a fentiekben ismertetett — beosztásokban marketing orientált kutatással és fejlesztéssel a következõ acélok piacra történõ bevezetése területén végzett eredményes munkát: tárolók; kazánok; villamos távvezetékek; acélszerkezetek; építészeti mûtárgyak; épületgépészeti rendszerek; hajótestek és úszómûvek; vasúti és vasúti jármûvek; munkagépek; háztartási gépek és készülékek speciális hazai anyagai, elemei és alkatrészei. A szakmai szervezetek munkájában is bekapcsolódott és aktív munkát végzett. — Több testületnek folyamatosan tagja: OMBKE, Gépészeti Tudományos Egyesület, Magyar Hegesztés-technikai Egyesület. — Több szakmai és szakértõi testület tagja, kezdeményezõje és szervezõje az országos anyagtudományi, anyagvizsgálati, anyaginformatikai konferenciák megrendezésének Eredményes munkája alapján több alkalommal részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben és a szakmai szervezetek általi elismerésben. Dunaferr Tanácsosa cím elismerésben részesült Molnár József Életútja, szakmai pályafutása: 1975-ben az okleveles kohómérnök diploma megszerzése után a Dunai Vasmûben a Meleghengermûben helyezkedett el. — 1975–76. Gyakornok — 1976–77. Hengerész — 1977–84. Technológus — 1984–86. Technológiai csoportvezetõ — 1986–89. Mûszaki osztályvezetõ — 1989–91. Technológiai vezetõ, majd vezetõ technológus — 1991–96. Gépészeti, Karbantartási osztályvezetõ — 1996-tól mûszaki vezetõ a Lõrinci Hengermûben Szakmai munkájának jellemzõi, kiemelve a Dunaferr vállalatcsoport érdekében végzett mûszaki tevékenységet: — A meleghengermû fõ termelõberendezések technológiáinak kidolgozása, és rendszeres felülvizsgálata — A termékválaszték bõvítését segítõ új méretû és minõségû termékek kifejlesztése és bevezetése — Az ISO 9002-es és ISO 9001-es minõségbiztosítási rendszer elõkészítése és bevezetése a meleghengermûben — A termelés mennyiségét és a hatékonyságát növelõ, termékek minõségét javító koncepciók kidolgozása és bevezetése — A meleghengermû stratégiai fejlesztési koncepcióinak kidolgozása a Dunaferr fejlesztésével összhangban — Új tolókemencék, elõnyújtó állványok, elõlemezfel- és lecsévélõ, végvágó olló, hatos állvány, vastagszabályzó rendszerek, munkahenger-hajlító, állványközi hengerés szalaghûtõ rendszerek, új csévélõberendezések, lefejtõ darabolósor továbbfejlesztési koncepciójának kidolgozása, megvalósulása — Melegszalagsori tám- és munkahengerek új csapályozási rendszerének elõkészítése, bevezetése

90

— Új termelésirányítási koncepció kialakítása a felhasználói igényeket kielégítõ szelvényalak és síkfekvés biztosítása érdekében — A meleghengermû fõ termelõberendezései elméleti és gyakorlati kapacitásainak meghatározása számítógépes módszerrel Folyamatosan és rendszeresen részt vett a közéletben és a szakmai oktatási tevékenységekben. — A Bánki Donát Szakközépiskolában és a Dunaújvárosi Fõiskolán óraadó tanár. — Részt vett a vállalaton belüli továbbképzésekben, szakmai képzésekben. — Az OMBKE-nek 1976 óta tagja, 1980–85. között szervezõtitkára — Rendszeres elõadó hazai és nemzetközi konferenciákon, valamint publikációs tevékenysége is kiemelkedõ — Újítási tevékenységet rendszeresen végez. Több mint ötven megvalósult újítása van. A Dunaferrben végzett munkája elismeréseképpen Kiváló Ifjú Mérnök és több alkalommal Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Dunaferr Tanácsosa cím elismerésben részesült Nyíri Miklós Életútja, szakmai pályafutása: 1963-ban végzett a szakmunkásképzõ intézetben, és elhelyezkedett a Dunai Vasmû meleghengermûvében mint géplakatos. Munkája mellett folyamatosan képezte magát. — 1968-ban gépésztechnikusi, — 1973-ban üzemgépész-üzemmérnök, — 1978-ban okleveles gépészmérnök — 1987-ben okleveles gazdasági mérnök képesítést szerzett. Szakmai munkájának jellemzõi, kiemelve a Dunaferr vállalatcsoport érdekében végzett mûszaki tevékenységet: Kezdetben a meleghengermûben: — 1963–70. Géplakatos, — 1970–74. Mûszakos csoportvezetõ — 1974–78. Üzemvezetõ-helyettes — 1978–80. Karbantartás-vezetõ — 1980–91. Központi karbantartás gyárrészlegvezetõje — 1991–2000. Mûszaki vezetõ az Acélmûvek Kft.-nél — 2000–2006. Mûszaki fejlesztési fõmunkatárs a Dunaferr Rt.-nél — 2006-tól nyugdíjasként különbözõ munkákat végez a Dunaferrnél A különbözõ beosztásokban nagy szakmai tapasztalatra tett szert, több kiemelkedõ eredményességû szakmai munkában vett részt: — Meleghengermû és a II-es számú kohó rekonstrukcióinak elõkészítésében, irányításában — Kokszolói, kohói, acélmûi, meleg- és hideghengermûi nagyjavítások, beruházásokban való részvétel — Meleghengermû mûszaki vezetõjeként az „Állapotellenõrzésen alapuló karbantartási rendszer” kidolgozása és bevezetése, gépsorok fejlesztése, mûszaki és ergonómiai állapot folyamatos javítása


— Folyamatosan részt vett a Dunaferrt érintõ mûszaki döntések elõkészítésében és megvalósításában, a karbantartást érintõ kérdésekben — Rendszeresen és folyamatosan vett részt az újítási tevékenységben, egy bevezetett és jelenleg is mûködõ találmánya van, a „coil-box tekercskifejtõ berendezés” Oktatási és publikációs tevékenységet folyamatosan, eredményesen végzett. Részt vett az ismeretfelújító tanfolyamok, újítási hónapok, szakmai vetélkedõk szervezésében. Fontos feladatának tekintette a fiatal mérnökök gyakorlatainak szervezését, a diplomamunkák, szakdolgozatok elkészítésének szakmai segítését. Több szakmai konferencián volt elõadó, illetve több szakcikke jelent meg. Munkáját több alkalommal elismerték, többek között Kiváló Ifjú Mérnök, illetve Kiváló Újító aranyfokozatával, illetve Alkotói Nívódíjat is kapott. Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozata elismerésben részesült A meleg és hideghengermû kapacitásnövelésének technológiai aspektusai és hatásuk a termékek minõségére címû pályázat alapján Dr. Horváth Ákos Dr. Sebõ Sándor Kovács Mihály Kemele István Szélig Árpád A publikáció szerzõi a kapacitásnövelés lehetséges megoldásai közül a sebesség és a szalaghossz növelésének, és a darabkövetési idõ csökkentésének hatását vizsgálták. A szerzõk magas színvonalú szakmai irodalmi feldolgozásban fejtették ki a címben meghatározott témakört. A publikáció rámutat azokra a pontos technológiai jellemzõkre, melyek a hengerlési sebesség növelése, a darabkövetési idõ csökkenése és a darabhossz növelése eredményeként változnak. A változásokat a sor szabályozási rendszerének kiegészítésével, fejlesztésével lehet szigorú, általunk meghatározott értékek között tartani. Példaképp említik: — kétirányú munkahenger-hajlítók, — hengerhûtés és szabályozásának korszerûsítése, — szelvénymérés, — síkfekvésmérés lézerrel, — munkahengerek vízszintes irányú eltolása. A publikáció részletes hengerléselméleti és matematikai levezetéseket tár elénk, a pályamû jól érzékelhetõ, újszerû ábrákkal illusztrált, ami segíti a megértést, és a szerzõk által végzett kutatás eredményeit is megjeleníti. A feldolgozott téma újszerû, magas tudományos színvonalú. Nagy hatással van és lehet a következõ idõszakban arra, hogy a termékminõség ténylegesen, pozitív irányba változzon, melyhez jelentõs technológiai módosítások is szükségesek lesznek bizonyos termékeknél. A publikáció elõrevetíti azokat a fõ területeket, meghatározza azon paramétereket, melyekkel feltétlen foglalkozni kell. A következõ idõszakban kiemelt fontosságú a termékek minõségének javítása céljából, hogy a technológusok a változásoknak megfelelõen minden paramétert ismerjenek, elemezzenek, ami a minõséget befolyásolja. A cikk magas színvonalú összefoglalója ennek az elvárásnak, és hosszabb távon alapja lehet a megfelelõ techno-


lógiák szükséges idõben történõ kialakításához, továbbfejlesztéséhez. A pályázat anyaga jól hasznosítható ismereteket tartalmaz a jövõbeni hengermûi fejlesztések megítéléséhez, értékeléséhez Összességében a pályázat igényes, rendkívül magas mûszaki színvonalú, tartalmilag tudományos igényû, a gyakorlatban alkalmazható elemzéseket tartalmaz. Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült CE jelölés a szerkezeti acélokon címû pályázat alapján Hevesiné Kõvári Éva Éberhardt Zoltán Lõrinczi József A Dunaferr Zrt.-nél lezajlott az új MSZ EN 10025.2005 szabvány elõírásai alapján gyártott építõipari felhasználásra szánt melegen hengerelt szerkezeti acélok megfelelõség értékelési eljárása. A cikk szerzõi felvázolják az e termékcsoportokra érvényes jogi hátteret, a vonatkozó szabványok legfontosabb tartalmi elõírásait, és a termékekhez kialakított bizonylatolási rendszert. A publikációban leírt téma kiemelten fontos mind az acélgyártók, mind a felhasználók részére, széles körû ismertetése feltétlenül fontos. A Dunaferr mindenkor a legmesszebb menõkig biztosítja a szabályzásnak való megfelelés ügyét. A cikk a menedzsment elvárásainak megfelelõ témakört dolgoz fel magas publikációs színvonalon, a gyakorlat alkalmazásának minden egyes részterületére kitérõen hasznos útmutató a gyártóknak és a felhasználóknak. A publikációban kidolgozott téma, a CE jel acéltermékeken történõ bevezetésében a Dunaferr élen jár, mely a vállalat által gyártott szerkezeti acélok piaci helyzetét erõsíti, ezáltal a piaci részesedés megtartását és növelését is elõsegíti. A publikáció magas mûszaki színvonalú, logikusan felépített, precízen kidolgozott munka. Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült Az acélok primer szövetének kimutatására szolgáló metallográfiai módszerek szisztematikus vizsgálata címû pályázat alapján Dr. Verõ Balázs Kardos Ibolya A szerzõk pályázati dolgozatukban elméleti és gyakorlati szempontból igen fontos témát elemeznek, fejtenek ki. A makroszövet vizsgálatának eredményei, és az abból levonható következtetések állnak legszorosabb kapcsolatban a gyártástechnológiai paraméterekkel. A pályázati dolgozatukban az elmúlt idõszakban végzett kutatási-fejlesztési eredményekrõl számolnak be. A szerzõk publikációjukban elemzik a makromaratás helyét, szerepét a minõségbiztosítási rendszerben. Részletesen bemutatják a makromarással kinyerhetõ információkat, a dermedéstõl vagy alakítás során kialakult szövetszerkezettõl kezdõdõen az üzemeltetés közbeni termikus hatások következtében kialakult szövetszerkezeti változásokig. Az összefoglalásban rávilágítanak arra a tényre, miszerint a szakirodalomból jól ismert recepturákat próbáltak ki,

91

de az acélgyártás fejlõdésével a legyártott acélok kémiai összetétele fokozatosan módosul. Ez a tény szükségessé teszi a régi, bevált eljárásokon túlmenõen új maratási eljárások kidolgozását is. A dolgozat jó színvonalú, gondosan összeállított publikáció. Újszerûsége abban jelölhetõ meg, hogy az ISD Dunaferr Zrt.-nél eddig soha nem volt ilyen széleskörû és szisztematikus vizsgálati módszer, melynek során az új kis karbontartalmú acélokat vizsgálták volna meg. A publikációban bemutatott vizsgálati eredmények az ISD Dunaferr Zrt.-nél hozzájárulnak a folyamatos öntési technológia vizsgálatához és annak fejlesztéséhez. A publikáció korszerû témát dolgoz fel magas szakmai tartalommal, tudományos igényességgel. Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj III. fokozata elismerésben részesült HSMM szoftver alkalmazásának lehetõsége a Dunaferr meleghengermûvében címû pályázat alapján Dr. Farkas Péter Dr. Sebõ Sándor Illés Péter Hujber Zoltán A szerzõk az AISI által kifejlesztett — melyet a Dunaferr Zrt. megvásárolt — HSMM Hot Strip Mill Model szoftver meleghengermûi alkalmazásának lehetõségét, annak jelenlegi folyamatát mutatják be. A pályázatban kidolgozott témakör: a meleghengermûben folyó jelentõs mûszaki fejlesztések a szoftver alkalmazásának aktualitását messzemenõkig alátámasztják. A szoftvert a szerzõk a jelenlegi technológiához hangolták, és bemutatják ezzel a szoftver alkalmazásának lehetõségét. A pályázat nagy elõnye, hogy bemutatja azt a folyamatot, amely lehetõvé teszi a korszerûsített meleghengermû kiépítését a szoftverre támaszkodva. Ezzel lehetõvé válik a fejlesztések hatásának széles körû elemzése. Az új anyagminõségek esetén bemutatják a szoftver alkalmazását, annak lehetõségét, hogy a hosszadalmas és drága kísérleti gyártás költségeit hogyan lehet megtakarítani, ami jelentõs gazdasági elõnyöket eredményez. A pályázók a HSMM szoftver alkalmazását mutatják be mûszakilag színvonalasan, tudományos igényességgel, a gyakorlatban alkalmazható módon.

92

Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj Különdíj elismerésben részesült Dunaújváros–Alcsevszk, acélfilozófia vagy fejlõdés integráción keresztül címû pályázat alapján Vash Stefán A pályázó több részbõl álló pályázatot nyújtott be, ezek közül fõ publikációként beadott Dunaújváros–Alcsevszk: Acélfilozófia vagy fejlõdés integráción keresztül címû pályamûvet az Universum Kiadóház Kijev által kiadott világirodalmi ukrán független folyóirat kilenc-tízes számának külön magyar kiadásában jelent meg. A publikációban olvashatunk a kohászatról, az acéliparban zajló integrációról, Magyarország és Ukrajna stratégiai partnerségérõl, a fejlõdés és az eurointegráció kapcsolatáról: kiemelve Dunaújvárost és az ISD Dunaferrt. A publikáció szerzõje a pályamûvön kívül több interjút készített a privatizált Dunaferrel kapcsolatban, 2003 és 2008 között több mint negyven Dunaferr-rel kapcsolatos publikáció jelentetett meg. A beadott pályamunka az acélgyártáson keresztül méltán erõsíti a kapcsolatot Ukrajna és Magyarország között. Híd szerepet tölt be Európa, az Európai Unió és Ukrajna viszonylatában. A pályázat Dunaferr-rel kapcsolatos tevékenysége dicséretes, lehetõséget biztosít arra, hogy a társaságcsoport hazai és nemzetközi ismertségét tovább növelje. A mûszaki-gazdasági-humán témakörökben 2008-as évben benyújtott innovációs pályázatok elõsegítették: — a mûszaki tudomány legújabb eredményeinek megismerését, ismeretek, készségek, jártasságok fejlesztését, gyakorlatban történõ alkalmazását, — mûszaki, szellemi termékek bevezetésének elõsegítését, gyorsabb hasznosítását — a kiemelkedõ alkotó tudományos munkát végzõ szakemberek bemutatkozását, szakmai munkájuk közzétételét, a tevékenység erkölcsi elismerését, — a mûszaki kutatási eredmények gyakorlatban történõ alkalmazásának megismertetését, — a tudományos mûszaki-gazdasági-humán publikációs tevékenység színvonalának emelését, támogatását. Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vagy részvételével mûködõ társaságoknál dolgozó szakemberek bekapcsolódása az Alkotói Alapítvány célkitûzéseinek megvalósításába az elmúlt években is hozzájárult az alkotó tevékenység fejlesztéséhez, Dunaújváros és a régió tudományos, mûszaki, gazdasági, szellemi életének fejlesztéséhez.


Dunaújváros Chamber of Industry and Commerce and ISD Dunaferr Co. Ltd. How does head the continuous galvanising today?

Recommend Documents