Változást
Dunaszerdahely
Dunaszerdahely
a Csallóköz szívében fekvõ õsrégi település, járási székhely; története mindenkor szerves összefüggésben állt a Csallóköz történetével
Már a bronzkorban megült hely, de a római kor és a népvándorlás századai is hagytak emlékekeket határában. A mai város helyén egykoron létezett õsi településrõl tesznek tanúbizonyságot a város északi határában elterülõ homok- és kavicsbányából 1937-ben feltárt legelsõ történelmi emlékek: kõ- és bronzkori, továbbá az idõszámításunk utáni elsõ századból származó római kori leletek, mint pl. egy csiszolt kõbalta, bronz karperec, réz dárdahegy és fülbevaló, valamint több agyagedény és két római csat.
A helység fekvésénél fogva mindenkor élénk forgalmi hely, kereskedelmi gócpont volt. Ilyen lehetett a mai város helyén fekvõ római kori település is, mely egy nagy forgalmú kereskedelmi útvonal mentén, a Carnuntum-Brigetio vidékén áthaladó, legészakibb útvonalon, a Nagy-Germánia határszélét alkotó Anduation nevû, Gúta környékén fekvõ település irányában letérõ útelágazásnál feküdt.
A város kora középkori történetét, sajnos, mély homály fedi, e korból semminemû konkrét adat nem áll rendelkezésünkre. Annyit tudunk csupán, hogy a IX. Század elsõ felében, Nagy Károly frank király uralkodásának idején a Csallóköz egész területe az avar kaganátus Vetvár nevû tartományának része volt.
A mai város négy, régente különálló, szoros egymás mellett fekvõ helység: a tulajdonképpeni szigorú értelemben vett Szerdahely, továbbá Újfalu, Nemesszeg és Elõtejed – a krónika szerint – 1874-ben történt egyesítésével keletkezett Dunaszerdahely mezõváros elnevezéssel, késõbb, 1886-ban a nagyközség névvel illették; 1960-ban újra várossá http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
Változást
nyilvánították.
Ugyanezen krónika szerint Szerdahely elsõ említését Lóránd nádor, fõispán egy 1250-ben keltezett okiratában találjuk, ahol Zerda néven szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1254-55-ben Svridahely, 1270-ben Zeredahel, 1283-ban Zerdahel, 1358-ban Zredahel, 1786-ban Szerdahel, 1920-tól Dunajská Streda.
Szerdahely neve elsõ privilégiuma révén keletkezett, vagyis hogy ezen a helyen szerdai napokon vásárokat tarthattak és tartottak. A késõbbi idõkben a hetivásárok napja péntekre tolódott.
Az 1283-ból származó adománylevél, melyben IV. László király Lodomér esztergomi érseknek adományozta az akkortájt hûtlenséggel vádolt Konrád Pozsony vármegyében fekvõ Oun nevezetû birtokát, egy sor fontos információ tárháza. Az említett birtok, az oklevél tanúsága szerint, „az esztergomi érseknek Zerdahely nevezetû birtokával határos és szomszédos volt“. Ugyanez az okirat arról is beszámol, hogy Szerdahely akkor az esztergomi érsek birtokában volt, a késõbbi idõkben azonban már királyi birtokként szerepel.
A középkori birtokviszonyok bonyolult állapotába nyújt betekintést Róbert Károly egyik 1341-ben keltezett oklevele, melybõl kitûnik, hogy Szerdahely és környéke nem volt kizárólagos királyi tulajdonban. A király ugyanis Tamás mesternek, a csókakõi és gesztesi várnagynak, liptói comesnek akarta adományozni a Szerdahely határában fekvõ Pókaföldet, de kétsége volt afelõl, hogy az adományozás joga õt illeti-e vagy sem. Kiküldte tehát a pozsonyi káptalan képviselõit, vizsgálják meg a tényállást. A káptalan küldöttei a szerdahelyi nemesek bizonysága alapján királyi joghatóság alá tartozó birtoknak minõsítették Pókaföldét, és elkészítették az errõl szóló határjáró okmányt.
Ez az 1341-ben kelt oklevél Szerdahelynek és környékének legelsõ pontos leírását adja. A határjárás Szerdahely községnél kezdõdött, s a határvonal mentén, a nagy országút irányában Kürt felé haladt, majd észak felé kanyarodott Feludvarnok irányába, érintve a Hodosi utat, ezután Tárnok felé kanyarodott, s végül visszatért Szerdahelyhez. A körülhatárolt rész tehát az egykori Pókafölde nevû birtok volt. Az okirat szerint Pókafölde alatt, a Szerdahelytõl Kürt felé vezetõ országút déli oldalán volt „Szent György templomának birtoka“, továbbá ugyancsakaz okirat szerint, valahol Kürt és Kisudvarnok közt még egy másik községnek, Csukárabonynak (Chukarabonia) kellett léteznie. Különös figyelmet érdemel az okiratban említett Szt. György egyháza – Szerdahely elsõ plébániatemploma.
A XV. Század közepe Szerdahely városi fejlõdésében nagy jelentõségû korszak volt. Zsigmond király 1405-ben kelt kisebbik dekrétuma alapján megkezdõdött a jelentõsebb szabad, azaz a királyi birtokban lévõ községek városiasítása. Ez a folyamat a Csallóközben a XV. Század közepe táján érte el csúcspontját. Habár ebbõl az idõbõl Szerdahely várossá emelését illetõen közvetlen okmányunk nincsen, mégis teljes http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
Változást
bizonyossággal állíthatjuk, hogy Szerdahely ebben az idõben nyerte el a mezõváros, az oppidum címet.
Az elsõ hiteles okirat, mely Szerdahely mezõvárosi állapotáról, az 1574-es országos portális conscripto (összeírás). Szerdahely mezõvárosában ez idõ tájt 26 királyi jobbágycsalád és 3 nemesi család élt. Az elõbbiek 16 és 1/2 egész telken. Egy egész telek akkor 10 holdnyi szántóföldbõl állt. Ezenkívül minden telekhez további 5 kaszásnapi rét is tartozott. A városokban a szokásos szántókon kívül a pogárok még más ingatlannal, pl. kertekkel és irtványokkal is rendelkeztek, amelyeket az összeírások nem minden esetben említenek.
Az említett 1574-es összeírás szerint a szerdahelyi bíró joghatósága alá tartoztak Chot, illetve Chotfalva, azaz Csot község jobbágyai is. Csot községben ebben az évben 10 család lakott 10 egész telken. Az ugyancsak Szerdahelyhez tartozó Tótújfaluban 14 család lakott. A következõ összeírás 1646-ból való. Csot ekkor már teljesen néptelen, elpusztult település volt.
A polgárok túlnyomó többsége ipari tevékenységet folytatott, amelyet az 1646-os conscriptio (összeírás) külön is említ. Céhekrõl ugyan nem tesz említést, de a polgárok nevébõl meglehetõsen pontosan ki lehet következtetni a szerdahelyi középkori iparágakat. Pozsony vármegye története szerint a vargáknak 1492-ben, a csizmadiáknak 1660-ban, a kalaposoknak 1666-ban, a kádároknak pedig 1680-ban már volt céhük.
Az 1646-os összeírás szerint Szerdahely már nem királyi birtok: a pozsonyi várkapitányság földesúri fenhatósága alá tartozott. Ez a tény visszatükrözõdött a mezõváros jogállásán is. 1600-tól kezdve a Pálffy család hitbizományi birtokává lett. Az Erdõdi-Pálffy család tagjai 1848-ig voltak a mezõváros földesurai.
Nemesszeg elsõ említése egy 1480-ból származó okiratban történik Nemesszeg alakban. Az 1646-os összeírásban úgy szerepel, mint Szerdahellyel egybeépült városnegyed. Külön neve arra utal, hogy tulajdonképpen Szerdahely nemesi lakosságú városnegyedérõl van szó, ez pedig inkább jogi vonatkozásban különült el Szerdahelytõl, mintsem ténylegesen. A megkülönböztetés onnan ered, hogy a szerdahelyiek királyi jobbágyok, míg Nemesszeg lakosai szabad nemesek voltak. Nemesszegen több birtokos osztozkodott, így a Petényi, a Németh, a Thúróczy stb. családok.
Szerdahelynek további mindenkori szerves része volt Pókatelek. Ez a városrész, amint azt már említettük, 1341-ben Tamás mester liptói comesé lett, aki földjeinek megmûvelésére szlovák jobbágyokat telepített ide. Ezek már nem a király jobbágyai voltak, mint a szerdahelyiek, hanem földesúri jobbágyok, ennek következtében lakhelyüket is, mely végeredményben Szerdahely volt, birtokjogi okoknál fogva megkülönböztették Szerdahelytõl. Igy jött létre az új telepesekre utaló Tótújfalu helynév, mely az idõk folyamán Újfalura egyszerûsödött. Elsõ említése 1272-bõl származik Puk alakban. Nevének további http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
Változást
megjelenési formái: 1286-ban Poky, 1374-ben Pokateleke, 1462-ben Wyfalw, 1574-ben Tot Vyfalu, 1773-ban Szerdahely Újfalu. Az 1553. évi portális összeírás a Kondé családot jegyzi itt birtokosként.
Elõtejed elsõ okleveles említése 1280-ból származik Eleuteied alakban. 1808-ban Elõ Tejed néven szerepel. Oklevelesen igazolt földesurai a Keresztes és a Kálmán családok voltak.
Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban Szerdahely a vármegye városai között szerepel 87 házzal és 657 lakossal. Külön szerepel a vármegye községei között Nemesszeg 74 házzal és 537 lakossal, Elõtejed 47 házzal és 342 lakossal, valamint Újfalu 152 házzal és 1101 lakossal.
Az említett négy községet csupán utcák választották el egymástól. Újfalu és Szerdahely határát a várost kelet-nyugati irányban átszelõ Fõ utca képezte. Ennek északi oldalán épült házsora Újfalu, déli oldalán épült házsora Szerdahely területe volt. Újfalu nyugati irányban a Rózsa utcáig terjedt. Ebben a városrészben épültek fel a XVIII. És a XIX. században a földesurak jellegzetes házai, mint az egyemeletes, barokk stílusban épült, ma már nem létezõ Bacsák-féle Fehér Kastély; továbbá a szintén barokk stílusban épült, egyemeletes Sárga kastély, melyet Kondé Miklós püspök építtetett 1770-ben (most a Csallóközi Múzeumnak ad otthont), valamint az Erdõdi-, Bíró- és más nemesi kúriák.
Nemesszeg a déli irányban épült. Az utca nagy részét a nemesi birtokok házai és gazdasági épületei foglalták el. Közös nagy udvarokban, apró lakásokban, a középkori települési és életformának megfelelõen 10-18 család is lakott. Ebben a városrészben lakott és mûködött a legtöbb iparos is. A mai Kukuèín – egykoron Vasútszoros – utcában a XIX. század közepén lecsapolt vadvizeket „Sós“-tónak nevezték.
Elõtejed városrész tipikus mezõgazdasági település volt. Nádfedeles házai, gazdasági épületei még az elsõ világháborút követõ években sem veszítettek eredeti jellegükbõl, és lakóinak életmódja sem változott sokat az elõzõ évszázadokhoz képest.
A város római katolikus templomát 1341-ben említi elõször egyik kútforrásunk. Az evangélikus templom 1883-ban épült. A zsinagóga a Csallóköz egyik legnagyobb zsidó imaháza volt, 1870-ben épült a város Fõ utcáján, 1945-ben bombatalálat érte, 1951-ben lebontották.
A már fentebb említett 1646-os összeírás szerint Szerdahelyen már létezett iskola. Ez a felekezeti jellegû egyosztályos népiskola a katolikus templom és a paplak szomszédságában állott, a tanítást benne 1931-ben tiltották be egészségügyi okok miatt. A XVIII. Században alakult a zsidó népiskola, 1944-ben megszüntették. 1938-ban nyitotta meg a kapuit a város elsõ http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
Változást
nyolcosztályos klasszikus jellegû gimnáziuma.
1860-ban alakult meg, mint az Alsó-csallóközi járás elsõ kulturális intézménye, a Járási Kaszinó. Székhelye a kedvelt Zöldkoszorú vendéglõben volt. Elsõsorban népneveléssel foglalkozott, de több színdarabot is elõadtak falai között, ill. elõadásokat és egyéb kulturális rendezvényeket tartottak. 1500 kötetnyi könyvvel rendelkezõ könyvtára volt. Évtizedeken keresztül az egyetlen kulturális intézménye volt a városnak és a járásnak. 1919-ben feloszlatták, gazdag könyvtára tönkrement, 1939-ben újjászervezték, de mûködésében már nem érte el a régi színvonalat, 1944-ben véglegesen megszûnt.
Gyakran látogatott szórakozóhelyek voltak még a Zöldfa és a Dobogó vendéglõk, amelyekben szintén több kulturális rendezvény zajlott le. A Dobogóban tartották a múlt században az országgyûlési választásokat. Ez volt a város egyik legrégibb és legkedveltebb szórakozóhelye, 1953-ban lebontották.
1864-ben a város megalkotta tûzõri szabályrendeletét, amely a helybéli csizmadiacéh 16 tagját rendes tûzoltói szolgálatra kötelezte. A testület 1880-ban szervezetté alakult át, s külön pecséttel és jelvénnyel rendelkezett. A pecsét felirata: Dunaszerdahelyi Önkéntes Tûzoltó Testület 1880.
1888-ban Leopold Goldstein megalapítja a város elsõ nyomdáját, amely 1938-ig mûködött. 1922-ben alapították Rimstein Izsák nyomdáját, 1933-ban pedig egy harmadikat, Weinberger Dávidét; mindkettõ 1939-ig mûködött.
1895-ben fejezték be a Pozsony-Dunaszerdahely közötti vasútvonal építését, melyet ünnepélyesen 1895 augusztusában nyitottak meg. A vasút komáromi szakaszát 1896 novemberében fejezték be. A pályatesttel egyidejûleg épült fel az állomás épülete is.
1902-ben a város 2 holdnyi nagyságú telket bocsátott a sportolók rendelkezésére, hogy azt a testnevelés céljaira használják. Ez volt az ún. Tornakert.
1904-ben megalakult a Dunaszerdahelyi Tornaegylet.
1909-ben alkalmi, 1911-ben már rendszeres filmvetítés indult meg a volt Einbeck-kávéházban. 1931-ben már hangosfilmeket is vetítettek.
A város és a régió elsõ lapja az 1901 és 1918 között megjelenõ regionális gazdasági hetilap, a Csallóközi Lapok, ezt követte az 1922 http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
Változást
és 1937 között megjelenõ Csallóközi Hírlap.
1957-ben közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez csatolták még Lidértejed (ma Hegybeneéte része) község „Zöldfa“ nevezetû részét, 1960-ban pedig Sikabonyt és Ollétejedet.
Dunaszerdahelyi Polgár Info
http://www.valtozast.hu/web
Készítette a Joomla!
Generálva: 2 January, 2017, 20:51
