DUKA Andi kiállítása elé 2010.december 20. Egy-Tér Galéria Budapest V. Egyetem tér 1. Kedves Vendégek, Kedves Barátok! Kedves Andi! Az Apor Vilmos Katolikus Fıiskola a Magyar Katolikus Egyház Váci Egyházmegyéjének felsıoktatási intézménye Vácott. A mintegy háromezer – szinte az egész ország területérıl érkezı – hallgató választása szerint óvodapedagógus, tanító, szociálpedagógus és katekétalelkipásztori munkatárs szakokon,nappali,vagy levelezı tagozaton folytathatja tanulmányait. A fıiskola kiemelten fontos feladatának tartja, hogy az ország legnagyobb létszámú kisebbsége, a roma – cigány - gyermekek esélyteremtését segítse, ezért az országban egyedülállóan nemcsak a végzett roma nemzetségi pedagógusok, de valamennyi végzett pedagógus hallgatója romológiai ismeretekkel rendelkezik. A fıiskolán 2009 nyarán fejeztük be „A MŐVÉSZET = HÍD az emberek közötti kapocsként összeköt és felemel” címő két éven át tartó Európa Uniós projektet, melyben 10 ország vett részt. A Magyarországon a többségi nemzet évszázadok óta együtt él az egyre növekvı számú cigánysággal, akik hőségesen ırzik kultúrájukat, szokásaikat. Ez a kultúra,szokásrend eltérı a magyarokétól, ezért kölcsönösen nehezen értik meg és fogadják el egymást. Az iskolába kerülı cigánygyerekek képességeik azonosak társaikéhoz, csak más otthoni környezetbıl érkezve ismereteik jóval hiányosabbak. A számukra idegen iskolai környezetben nehezen igazodnak el, ezért hamar kudarc éri ıket, s szembefordulnak a neveléssel, oktatással, amely egyre nagyobb problémát jelent a pedagógusoknak. A projekt arra törekedett, hogy a mővészet szelíd hatalmával nevelve, azaz a mővészet hatásrendszerének erıteljesebb bevonásával egyrészt sikerélményhez jussanak a hátrányos helyzető gyermekek, másrészt megismerve egymás különbözı kultúráját megértıbbé, elfogadóbbá váljanak egymás iránt. A mővészeti tárgyak mindegyike az értékközvetítést, értékırzést, az aktív befogadásra, alkotásra késztetést, a létrehozás, a megismerés, a befogadás és a mővészettel való élés képességét, a teljes emberré válást, az értelmi és érzelmi nevelés közötti összhangot, a közösségformálást, a szociokulturális hátrányok leküzdését, a kulcskompetenciák fejlesztését, a világ komplex befogadását, az önkifejezést és örömet jelentı alkotás lehetıségét, a tehetséggondozást próbálja a maga eszközével segíteni. A projekt megvalósítása során az adaptivitás, valamint a kooperatív tanulás a szocializálódást, a beilleszkedést-befogadást, a kölcsönös együttmőködést, az identitástudatot, a kreativitást, az egészséges önismeretet, önkritikát fejlesztette. Ismerve Andi elkötelezettségét, tehetségét, megkértem, vegyen részt ebben a projektben.
1
A projekt három íve Az elsı ív a „Roma gyermekek iskolai integrációját segítı mővészeti vizuális pedagógiai projekt” Ez az ív a Karolina Katolikus Általános Iskolában – amely Vácott a fıiskola gyakorlóiskolája - egy átlagos 5. osztályhoz kötıdött, ahol néhány éve roma diákok is tanulnak. A második ív a gyakorlóiskola szakköre, ahol 6-12 éves roma és magyar kisdiákok Szabóné Forgó Anikó szakvezetı tanárral együtt alkotnak. A harmadik ív Duka Andi roma tanító szakos fıiskolai hallgató a cigányságot szociográfiai igénnyel bemutató fotódokumentációs projektmunkája. Felvetıdik, miért következnek be kudarcok az iskolába kerülı roma gyermekek életében, mi nehezíti beilleszkedésüket az iskolai közösségbe, ezek feloldására tehet-e valamit, s ha igen, mit a mővészeti vizuális nevelés? A három íven futó projektünk megvalósítása során ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat. •
A projekt bebizonyította számunkra, hogy a roma tanulók iskolához kapcsolódó pozitív motivációinak kialakításában, sikerélményhez juttatásában, helyes önértékelésének kialakításában, fejlesztésében a mővészeti nevelés speciális lehetıségekkel és gazdag eszköztárral rendelkezik.
•
A mővészeti nevelés megalapozza a további nevelés eredményességét, mivel pozitív elfogadó légkörével kiemelt jelentıségő a multi / interkulturális nevelésben.
•
A gyermekek iskolai sikerélménye elısegíti az iskola és a szülık pozitív kapcsolatának kiépítését, ezáltal felértékelıdik a szülık szemében a tanulás, a tudás, azaz az értékrendbe beépül a tanultság fontossága.
•
A projekt következtében a pedagógusok, a hallgatók részérıl nyitottabb, elfogadóbb emberi és szakmai attitőddel nagyobb lett az igény a roma kultúra alaposabb megismerésére, a mővészeti nevelés hatásrendszerének jelentısebb bevonására a nevelı-oktató folyamat egészébe. Az interkulturális és multikulturális szemlélet megerısıdött mind gyerekek, mind a hallgatók, és az oktatók, körében.
Andi a projektben kettıs feladatot vállalt: egyrészt „Kultúrák közötti párbeszéd - ismerjük meg egymást” címmel. interaktív multikulturális órákat tartott, amelyek keretében a cigány gyermekvilághoz kapcsolódó témákat,valamint az emberi élet fordulópontjaihoz a születéstıl a halálig - kötıdı cigány népszokásokat dolgozta fel az 5. osztályos gyerekekkel. Másrészt a projekt keretében készített „Ne akarj megismerni rosszindulattal!” szociofotó- sorozatával a szocio-kulturális környezet feltárását, a személyes és kulturális identitás képi megfogalmazását és közvetítését vállalta fel. A képek a roma közösség és személyek életének látható mindennapjait, környezetét, személyközi kapcsolatait, szokásrendszerét, viselkedését, szimbólumait örökítik meg. A terepmunka alkalmával – közelebb kerülve az adott közösséghez – több lehetıséggel élhetett, hogy hiteles dokumentáció szülessen. Az így készült fotók beengednek bennünket is egy a számunkra nem annyira ismert világba, lehetıvé téve megismerését a közvetlen élmény hatásával.
2
Remélhetıleg az érzékeny vizuális dokumentumok a roma közösség helyzetérıl, problémáiról reflektív önértelmezést, önkritikát generáloz, gondolkodóba ejti a befogadót. A kölcsönös elfogadáshoz, megértéshez elengedhetetlen egymás kultúrájának megismerése. Ehhez a tapintatos nevelı-fejlesztı munkához a mővészeti nevelés máig kiaknázatlan lehetıségekkel bír. A megvalósított mővészeti vizuális project kiváló alkalmat adott ennek bizonyítására.
Az elmúlt 33 évben három reprezentatív felmérés készült a magyarországi cigány népességrıl: 1971-ben, 1993 végén és 2003 elsı negyedévében. Mindhárom felmérés Kemény István szociológus nevéhez kötıdik, aki A magyarországi cigányság 1971–2003. címmel összefoglalta három meghatározó cigányságkutatásának eredményeit, s munkatársaival igyekezett felrajzolni az elmúlt harminc év tendenciáit. 1 A kutatás tanulságait máris késı levonni, megszívlelni és tenni. Andi a projekt befejezése után is tovább folytatta és folytatja terepmunkáját, amelynek eredményei itt is láthatók: antropológiai szemlélető szociofotói: a fényképezıgép objektív, kegyetlenül ıszinte és semmivel nem szépíthetı bizonyságai sorakoznak elénk. A társadalmi kérdések képi feldolgozásának különbözı útjai lehetségesek: tudományos, ismeretterjesztı, dokumentarista, mővészi vagy éppen kísérletezı. Ezek sokszor ugyanannak a problémának más- más vetületét mutatják, mégis egy irányba hatnak: közös bennük, hogy a nézıt reflexióra késztetik. A szociofotó a társadalmi kiszolgáltatottság, a perem-lét, az anyagi elesettség fényképi dokumentuma. A vizuális antropológia egyrészt diszciplína, másrészt módszertan: a vizuális kultúra tudományos kutatása, illetve valamely kultúra vizuális dokumentálása. A két meghatározást a "szemlélés", egy adott kultúra vizuális megnyilvánulásainak és dokumentumainak elemzése, ezek történeti, inter- és transzkulturális vizsgálata, illetve a "rögzítés"( fontos terepmunka-technikák: tervezett adatrögzítés, megörökítés és elemzés) fogalma jelöli. A kétféle kutatói tevékenység (megfigyelés és látványrögzítés) legfontosabb közös vonása, hogy mindkettı a gyakorlat és elmélet kölcsönös együttmőködését igényli. A vizuális antropológia tágabb értelemben önálló diszciplína, elnevezésében a vizualitás elsısorban a kutatás témájára vonatkozik, az antropológia pedig az interpretív és "parcipatórikus", azaz résztvevıi szemléletére. A vizuális antropológia legjellemezıbb kutatási tere valamely ábrázolás, - vagy tárgy együttes - a kultúra egészében elfoglalt helyének, szerepének, az adott kultúrában élı emberekkel való kapcsolatának - antropológiai módszerekkel, a tárgy vizuális ismérveit elıtérbe helyezı vizsgálata: kisebbségek - etnikai, szociális, nyelvi és egyéb szubkultúrák reprezentációi. 1
Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971–2003. Gondolat–MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet,2004
3
A fotográfia elsı három évtizedének fényképészei nem lázító, hanem tisztán dokumentációs céllal, vagy etnográfiai és mővészi érdeklıdésbıl fordultak a szegények felé. Képeiken nem az elesettség és kiszolgáltatottság, hanem az emberi méltóság, a szegénységben is erkölcsi tartást adó munka és az esztétikum dominált. A fotográfia történetét alapvetıen meghatározó ellentmondásossága, hogy egyszerre dokumentum és alkotás, létrehozója egyszerre a természet és az ember. A kezdettıl fogva nyilvánvaló volt, hogy a fotográfiában rejlenek mővészi lehetıségek, a történelembe mégis tudományként jelent meg. Társadalmi jelentıségét is az a tulajdonsága határozta és határozza meg, hogy bizonyítékul szolgált és szolgál a minket körülvevı különbözı jelenségekre,noha a fényképet elsısorban egy fizikai és kémiai hatások révén létrehozott képalkotási módnak tartották. Az emberi beavatkozás jelentısége háttérbe szorult. A fényképezés technikailag alapvetıen objektív, realista, dokumentarista rögzítését teszi lehetıvé a körülöttünk lévı világnak, ezért logikus az a következtetés, hogy a fotográfia elsıdlegesen ne a mővészet, hanem a tudományos világkép egyik legfontosabb eszköze. A fényképezés azonban egész korán önálló mővészeti ág lett, és a fotózás embertudományos felhasználását csak késıbb, a kulturális antropológia megjelenése generálozta. Az antropológiában már a kezdetektıl elıtérben volt a kultúrák, közösségek, a tárgyuniverzum, a térhasználat, az emberközi viszonyhálózatok, a mindennapos és rituális tevékenységek, a szimbolikus aktivitás, a viselkedésmódok és szokásrendszerek, valamint a komplex fizikális és emberi – szellemi- környezet vizuális dokumentációja. Az antropológus egyik legfontosabb kelléke az objektív rögzítéshez a diktafon mellett a fényképezıgép. A késıújkor, kortárs fotómővészeti tendenciáiban felfedezhetı egy dokumentarista-realista irányzat - pl. a sajtófotó, az ún. szociofotó, a fotóriportok, fotóesszék - amelynek alkotásai csupán a vizuális formanyelv bizonyos letisztított metódusaiban különböztethetıek meg az antropológiai fotográfiáktól. A tudósítás, a hír, a nyelvi üzenet vizuális megerısítésnek igénye hasonlatos a tudományos "igazságok" hiteles képi kiegészítéséhez. Ezzel egy idıben a fotóantropológia is a mővészi igényesség és a technikai-kompozíciós tudatosság, a kísérletezés irányába indult el: a mővészet és a tudomány közelebb került egymáshoz. Az antropológiai fotográfiák gyakran mővészi érzékenységgel, emotív többlettel, kompozíciós és formanyelvi kidolgozottsággal közvetítve tárgyukat "mőtárgy" rangjára emelik. A kortárs mővészfotók viszont nem egyszer megdöbbentı dokumentarizmussal, sokkolóan realisztikus pontossággal a társadalmi valóság tudományos feltárását vállalják. Andi fotóinak közös jellemvonása, hogy összefüggésbe hozhatók az ún. "antropológiai" szemlélettel: képei "belülrıl" , az érintettek oldaláról kísérlik meg feldolgozni az adott társadalmi vagy közösségi problémát, függetlenül a téma köznapi megítélésével. A vizuális antropológia, azon belül a fotóantropológia, valamint a dokumentarista fotó- és képzımővészet lehetséges kapcsolata tükrözıdik Andi képein.
4
Hogyan, melyek ezek? 1. A vizuális antropológia, mint metodika-metodológia: vizuális adatrögzítés, fotózás terepmunka során.
2. Nonverbális kommunikáció, vizuális kommunikáció: a kifejezés és az érzékelés kapcsolatrendszere. Testbeszéd, gesztusok, mimika. A képi kommunikáció összetevıi: kép és jelentés, a kép tere és ideje, a vizuális kód, a reprezentáció. Szimbolizáció és vizualitás: jelek, jelrendszerek. 3.A kép, mint történeti forrás: a kultúra és a környezet szerepe, a társadalmi háttér bemutatása. 4. A tárgyi rendszerek antropológiai kutatása. A tárgyi kultúra elemei. Az eszközhasználat eredete. Épített környezet és társadalom, lakáskultúra és társadalom: identitás, presztízs, funkció, innováció, rangjelzı szerep.
5. A képek hermeneutikája. A képleírás. Képeinek legfontosabb hermeneutikai jellemzıje: a totalitás, a sőrítettség. A kulturális antropológián belül a vizuális dokumentációk készítésének komoly hagyományai vannak. Fényképezıgéppel, ill. a film- vagy videókamerával a látható kulturális jelenségeket, a különbözı közösségek és személyek életének mindennapjait, privát szféráját, a kultúra természetes és épített környezetét, az eszközrendszerét, a személyközi kapcsolatait, rítusait, emlékeit, szokásrendszerét, viselkedését, szimbólumait örökítheti meg. Amint Andi is tapasztalta, bizonyos idıvel maga a közösség is jobban megnyílik,nagyobb teret enged a hiteles dokumentáláshoz. A közvetlenebb kapcsolatban készült fotók lehetıséget adnak arra, hogy ne teljesen kívülállóként, idegenként nézzünk egy-egy jelenségre, kultúrára, hanem "belülrıl", a közvetlen élmény hatása által ismerjük meg azt. A társadalomtudományos - különösen a kulturális antropológiai - kutatások folyamatos tereptapasztalatokon és a komplex, szenzibilis vizuális adatrögzítésen kell alapulniuk. Így nagyobb a realitása olyan eredeti tényeknek és tapasztalatoknak, amelyeket egy közösség is készíthetne önmagukról. Andi terepmunkái során készült vizuális dokumentumai gazdag képanyagot adnak a közösségrıl, társadalmi problémájukról, kulturális világukat más nézetbıl megvilágítva gondolkodóba ejtenek, önkritikára késztetnek bennünket.
A képek láttán megfogalmazódik, hogy milyen is a jó fotó? A legfontosabb: legyen felvetett problémája, gondolata, témája, amelyek „fénnyel rajzolása”– amit a fotográfia szó is jelent -, technikai megvalósítása színvonalas. A jó képet az adott probléma, gondolat minél megfelelıbb kifejezésére tökéletes vagy meghökkentı kompozíció, pontos,vagy homályos élesség, megfelelı mélységélesség, tónusgazdagság és a képnyomtatás tisztasága jellemzi.
5
Persze lehet valakinek nagyon értékes gépe, de ha nincs szeme észrevenni a problémát, a témát, nincsen gondolata a gép magától nem készít jó felvételt. Andi ösztönösen kezdett fotografálni, amely ösztönösség ma már egyre tudatosabbá válik: nemcsak észreveszi a problémát, a témát, nemcsak gondolatai vannak, de mindezek úgy foglalkoztatják, hogy megoldásokat is keres rá. Bizonyos szempontból könnyebb helyzetben van, mint mi, hiszen egyszerre belülrıl és kívülrıl is látja a képeken felvetett problémákat. Úgy azonosul a témákkal, hogy az objektívon át objektív tud maradni: hiteles tudósító, stimulál,gondolkodóba ejt bennünket. İszinte, igényes alkotó, kritikus szeretettel és szemlélettel fordul övéi felé. Képei tematikusan következıképpen csoportosíthatók: A tágabb és szőkebb környezet, élettér, életképek, a család, családi viszonyok, gyerekek, fiatalok. A fotók egyértelmően közvetítik számunkra, hogy a roma gyermeket féltı, több generációs nagy családja veszi körül, közössége neveli, szociális tere és ingerek sokasága kiegyensúlyozott érzelmi környezetet és biztonságot adnak számára. Mindebbıl kiszakadva, más közegbe kerülve problémákkal, konfliktusokkal,meg nem értéssel találja magát szembe. Az alaposabb megismerés, a több reális információ több tévhitet is eloszlathat és segíti a megértést.
Egy tehetséges, ambiciózus fiatal induló pályájához – akinek fotóit több, külföldi újság is közölte, ısszel megnyert egy hazai fotópályázatot, jelenleg Firenzében, a világ legjobb 30 fotója között látható alkotása - útravalóul mit adhatunk? Folytatni kell a tanulást, a munkát töretlenül, kitartóan, hittel, változatlan energiával,szeretettel, jókedvően, hogy az álmok valóra váljanak, hogy a mővészet valóban összeköthessen és felemelhessen. Jó lenne, ha a következı kiállítás ilyen címet kapna: „Jóindulattal akarj megismerni !” Köszönjük mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a kiállítást. Köszönöm kollégáimnak, Varga Ferencnek, a fıváros mővészeti pedagógiai szakértıjének a Magyar József mővésztanárnak pedig a kiállítás rendezéséhez nyújtott lehetıséget, segítségét.
Budapest, december 20.
Pázmány Ágnes Apáczai díjas fıiskolai adjunktus MROE titkár
6
