Döröske 750 éves története

doroske_Layout 1 2012.11.21. 13:23 Page 1

Takács Ferenc

Döröske 750 éves története


ISBN 978-963-08-5093-3 Kiadja: Döröskei Örökségóvó, Faluszépítô és Falufejlesztô Egyesület Nyomdai munkák: Punger Nyomda – Szombathely

Minden jog fenntartva, beleértve a másolás, sokszorosítás, a mû részletekben vagy egészében való kiadásának és bármely egyéb felhasználásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes kötet, sem valamely része semmilyen adathordozón nem rögzíthetô nem tárolható, nem sokszorosítható és nem publikálható.


Takács Ferenc

Döröske 750 éves története


Takács Ferenc (1921–1989) 1921. március 26-án született Döröskén, Vas megyében. Az elemi iskolai hat osztályt a döröskei elemi népiskolában végezte. Anyagi okok miatt nem tudta egy ideig tanulmányait folytatni. Alkalmi munkákból élt, volt mezôgazdasági, majd gyári munkás, éjjeliôr. A II. világháborúban bevonult. Frontkatona volt 1940. december 12. és 1941. december 21. között. Megsebesült, kórházba került, majd hadirokkant lett. A polgári iskolát magántanulóként végezte 1944–46-ig. 1946-ban felvételt nyert a Dolgozók szombathelyi állami Horváth Boldizsár kereskedelmi középiskolájába, ahol 1948-ban érettségizett. Szombathelyi tanulóévei alatt a NÉKOSZ-hoz tartozó Sabaria Népi Kollégiumban lakott. 1948-tól két éven át vándorkönyvelôként járta a Zala megyei földmûvesszövetkezeteket. Könyvelôi keresetébôl félretett annyit, hogy folytathassa tanulmányait Budapesten. Felsôfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd átiratkozott a Pedagógiai Fôiskolára, magyar–történelem szakra. 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, mint lektor. 1952–1962-ig a Gyermek-, majd az Ifjúsági Osztályt vezette. 1962–1982-ig a Mûsorszerkesztôség fôosztályvezetôje volt. Aktív évei alatt számtalan rádiómûsort is készített. Fô témáinak egyike, a Dereskey, a Nádasdy, a Festetics és a Batthyány családok, valamint a birtokokaikon dolgozó summások, munkások élete, sorsuk alakulása a felszabadulás után. Ezt a témát dolgozta fel Pölöskei Ferenc történésszel a „Dunántúli történetek” címû könyvében is. 1982-ben nyugdíjba vonult és mint nyugdíjas, a Dokumentációs Bizottság vezetôjeként folytatta rádiós tevékenységét egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig. Nyugdíjas éveiben szabad idejének jelentôs részét az Országos Levéltárban és a Széchényi Könyvtárban töltötte. 1985–86-ban feldolgozta szülôfaluja monográfiáját, amelyet Döröskének adományozott. Haláláig aktívan tevékenykedett a Vasiak Baráti Körében, melynek alapító tagja volt.

4


A falu elsô neve: Druska Bél Mátyás írja a vasi tájakról: „E hegyhátak és hegygerincek, s a részint bokros, részint ligetes területek, melyek a vidéket minden irányban tarkítják, versenyre kelhetnek a hegyi fekvésû tájak összes gyönyörûségével. Mert olyan ez a megye, hogy mikor a hegyek kisimulnak s a táj síksággá tárul, alig érnek véget a termékeny sûrû erdôk, máris újak terülnek el, a többinél még szélesebben és hosszasabban.” – majd hozzáfûzi: „Ligeteknek, erdôknek, hegyeknek és völgyeknek a síksággal való csodálatos keveréke: lakosainak lakást, a marháknak legelôt ad, földjét kényelmesen kanyargó folyók járják át, s bôkezûen nyújt mindenféle gabonát.” Az általunk vizsgált földrajzi, tájat Vörös Károly így írja le: (A Notita Hungariae címû, Bél Mátyás által írott könyvbôl idézte Vörös Károly: Vas megye 1744. évi adó összeírása címû, 1962-ben közreadott tanulmányában. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Múzeumok Rotaüzeme, Mûvelôdésügyi Minisztérium-Levéltári Osztálya.) „A Rábától délre, tôle alig néhány kilométerre, mindvégig a folyóval párhuzamosan, északkelet felé, egyre alacsonyabbá váló összefüggô, kavicsos, dombos fennsík húzódik. Egyes szakaszait Vendvidék, Ôrség, Hegyhát, legészakibb részén pedig Kemenesalja névvel jelölik. A folyó szintje fölé nyugaton még 80-90, északkeleti részén azonban csak 50-60 méterrel emelkedô fennsík általában hirtelen töréssel bukik le a folyó árterülete körüli síkságra.” A Rábától délre folyik, Döröske alatt, vagyis az egykori Druska alatt a Csörnöc. A dr. Horváth Ferenc által szerkesztett és 1978-ban kiadott Sárvár monográfiája címû könyvben olvashatjuk, hogy a Csörnöcöt felsô szakaszán, a Vasi-Hegyhát nyugati peremén Berkipataknak, középsô szakaszán Csörnöcnek, Sárvár vidékén pedig Herpenyônek nevezik és a folyócska Sárvárnál ömlik a Rábába. (Régente többféle medre is volt.) Vize számos malmot hajtott. A jelzett hegyháti tájegységgel késôbb még foglalkozunk, vizsgáljuk meg elôször a monográfiám témájául választott Döröske nevének kezdeteit. A Druska név eredetét illetôen a tudományos vélemények megoszlanak. Ezen a néven – a 13. századi oklevelekben emlegetett Duruska, Dereske, Dyriske, Derecske, stb. neveken – Magyarország területén több települést is emlegetnek. A Debrecen közelében lévô Derecskét – és más távolabbi hasonló nevû települést – mellôzhetjük, de utalni kell a Veszprém megyei Druska-Derecske azonosságra. (C és K betûkkel egyaránt írják.) A Veszprém megyei levéltárban, a megye helytörténeti lexikonában (Ila Bálint, Kovács József, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964) olvashatjuk, hogy Pápaderecske 1240-ben Doroska, Csánki Dezsô pedig (Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában; Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1894, 744. old.) Dere(c)ske/Derecske/Dereske néven említi. (A Hazai Okmánytár VIII. kötetének 184. okmányára utal.) (Hazai Okmánytár – A Magyar Tudományos Akadémia pártolása mellett kiadják Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Rezsô. Budapest, 1876. Nyomatott Kocsi Sándornál. I–VIII. kötet. A továbbiakban HOt. X. kötet és oldal.) Hivatkozik Csánki továbbá a HOt. VI. kötet 232, 1283, VIII. kötet 192, 1292, és az 1464. évi Lajtafalusi levéltár Illésházya-

5


na (Lad. 23.f. 4.u.4.) okmányaira, amelyekben Duruska, Duruske, Derechke nevek jelzik az említett Druska falut. Csánki a III. kötet 228. oldalán a helységnévrôl azt írja, hogy a szláv eredetû Dugosa személynév alakulása. A HOt. VIII. kötetében a 353. okmány (422–425. old.) arról tanúskodik, hogy IV. Béla király felesége Corrard pincemesterének adományozott birtokot Veszprém megyében. A felméretett földek között „Doroska és Drusca” az adománylevélben többször elôfordul, bizonyos azonban, hogy 1240-ben nem a Vas megyei Druskáról van szó. Csánki Dezsô annak ismertetéséhez hozzáfûzi: „Vas megyében is van Duruska (Csánki II.k. 422. és 744. old.) ma Döröcske nevû falu, ugyanazon személynévbôl. Van Döröcske Somogy megyében és van Derecske Biharban, mindkettônek van eredetibb mélyhangú régi adata.” A Dugosa személynév került szóba, mint lehetséges névadó változat. Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimonológiai szótárában (MTA, Budapest, 1978.) a Derecske szót bizonytalan eredetûnek írja: „Talán a derékhosszan elnyúló talajkiemelkedés és... cse képzô bokros származéka rejlik benne – írja és hozzáfûzi: „Más feltevés szerint szláv eredetû személynévbôl keletkezett magyar névadással.” Az elsô említését az oklevelekben 1244-re teszi, míg Pápaderecskéét 1240-re. A „talajkiemelkedés” kétségtelen, hiszen Druska-Döröske (utóbbi a mai neve, de így az említett kutatók nem írták) a Körmend mellett folyó Rába melletti síkságot megtörve, egy dombtetôn épült. (A Dugosa nevet a Veszprém megyei levéltáros Lichtnecker András is kétségbevonja, méghozzá a mássalhangzók közé illeszkedô magánhangzók szláv nyelv szerinti alakulása alapján.) A Vas megyében lévô Druska-Döröske szláv eredete – tekintve, hogy Privina herceg, továbbá a Szvatopluk idejében arra a vidékre, egészen Zalavárig (kiterjedését nem részletezzük, T. F.) elnyúló szláv birtoklás ténye jól ismert, elfogadható tudományos álláspontként. Célszerû azonban utalni a Druskával szomszédos, illetve hozzá közel esô néhány település elsô oklevélszerû említésének idôpontjára és nevének kialakulására. Szarvaskend (Zorvoskend) Kiss Lajos szerint az Árpád-házi Kurszám Kende és az eléjetett „zorvos” = szarvas összetételbôl alakult ki. Ezt írja: (Sokféleképpen olvashatjuk a különféle dokumentumokban. T. F.) „Az összetétel utolsó tagja az egykori magyar törzsszövetség fô uralkodójának, Kurszán Kendének tiszti kíséretét alkotó, talán török etnikumu Kend-re utal. Az elôtag a szarvas állatnév, amely esetleg a Kende szarvaskultuszával hozható kapcsolatba.” Kurszán neve elôfordul a Magyarország története (Gondolat Kiadó, 1971. I. kötet, 3637. és 55. old.) címû könyvben is. A honfoglalás elôttrôl: „A honfoglalás elôestjén Árpád (ekkor talán rangban még második) és Kuszán (neve törökül: keselyû, azonos jelentésû a késôbbi Kartal vagy Korszan nemzetségnévvel) etelközi magyar fônökök egyezségre léptek a bizánci császár követével a dunai bolgárok ellen.” A honfoglalás idôszakában pedig: „Az aquincumi katonai amfiteátrumot, amely a 17. szd. elejéig állhatott fenn, a honfoglaló magyarok 900 körül erôdként használták. Valószínûleg a honfoglaló kuszán vezér, a Kündü fia vette birtokába. A várat ugyanis Anonymus Kurszán várának nevezte, s hasonló néven a 14. századi okleveles anyagban is elôfordul... A fejedelem nyugati krónikákban még szerepel 904-ben Chusset, Cussal néven. Ez idôben halhatott meg. A vezetés Kuszán vezér kezébôl teljesen Álmos fia Árpádéba jutott.”

6


A letelepedô vezérek elhelyezkedésénél viszont azt írják, hogy a „nyugati végeket a horka törzse szállta meg, a keletieket a gyuláé. Az ország szívében elôször a Kündü családja uralkodott.” „A Kündü, a gyula és a horka méltóságai idôszerûtlenekké lettek, a személyek törzsszövetségi méltóságokból idôvel egy-egy terület uraivá váltak” – írják a 44. oldalon. Dr. Erdélyi László: A magyar lovagkor nezetségei 1200–1408 címû (Budapest, Szent István Társulat, 1932) könyvében írja, hogy a korszán nemzetségbeliek közül Köndö honfoglaló vezér az Óbudától Százhalomig és Gyióig terjedô földet kapta és fia Korszán építette ott Korszán várát, de egy másik Köndö-leszármazott a Dunántúlon lakott, így közülük Márton vasvári ispán az elsô ismert családtag 1205-ben. Szarvaskendet elôször 1236-ban említik, ezt veszi alapul Kiss Lajos is. (HOt. VIII. 32–33. old., 21. okmány.) Ebben az okmányban a vasvári káptalan „Zorvoskend, Holostov és Hodacensium” helyneveket említ. (Szarvaskend, Halastó, Hodász = Hegyháthodász.) A lényege szerint Mortun hodászi comes és a szarvaskendiek képviselôi kijelentik, hogy Farkas országbíró elôtt beperelték ugyan Ivahunt és Pétert, de elismerik, hogy máshonnan odaköltözött szabad emberek, a szabadságukat tehát békével élvezhetik. 1236. Halastó Szarvaskend szomszédközsége. Róla ezt írja Kiss Lajos: „Holostow 1236. A település egy halastónál épült, s róla kapta nevét.” A másik szomszédközség Nagymizdó. Ismét Kiss Lajost idézzük: „Noghmezavou, 1277 Mezadou. A Mizdó helynév arra utal, hogy a falu lakosai mézzel adóztak. A Nagy-elôtag a Sárfimizdó-tól való megkülönböztetésre szolgál.” A Döröskével jelenleg egy tanácsi és téeszkörzetet alkotó Szarvaskend, Halastó és Nagymizdó tehát magyar néveredetre vezethetô vissza. Az ötödik község Döbörhegy. Kiss Lajos róla ezt írja: „Deberhegye. Dubar névbôl, amelyben a személynévként használt szláv dobra = jó, rejlik. Utótagja: magaslat, emelkedés.” (Az idôpontot 1538-ban jelzi Döbörhegynél.) Utaljunk még néhány közel esô település nevének kialakulására, szintén Kiss Lajos etimológiai szótárából: Katafa: 1230: Villa Kathy. A Kata nô személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu-nak az összetétele. Nádasd: 1233: Nadast. A magas náddal benôtt terület fônévi d-képzôs származéka. Körmend: 1238: Curmend. Talán a Kärmen, vár, város fônévvel kapcsolható össze. Szláv származtatása kevéssé valószínû. A Kremen, Kremini, Kremy nevekben a kovakô, a kvarc rejlik, a Körmend helynév végén n-d képzô van – írja Kiss Lajos. A körmendi tornyot a vasvári káptalan kezdte építeni 1255-ben, de az építkezésrôl az oklevelekben 1269ben is olvashatunk. Döröskének a Vasvári felé vezetô úton szomszédja Nagymákfa. Kismákfánál elemzi Kiss Lajos: Kismákfa: 1286: Makua. A Mákfa helynév valószínûleg szláv eredetû. A Kis és a Nagy elônév egymáshoz viszonyítva alakultak ki. A Rába partján keletkezett Molnaszecsôd településrôl: „1399: Zechud, 1406: Molnuszechend; 1433: Molnaszechen. A Szecsôd helynév személynévbôl keletkezett magyar névadással. A Molnus-Molna elôtagnak a malommal rendelkezô, malmos az értelme.” Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke címû könyvében (Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1923. I. k. 69. old.) írja, hogy II. András

7


király 1205-ben „a vasvármegyei Zechud, máskép Lapsa nevû birtokot tartozékaival Istvánnak, Chernukey Chernuk fiának adja.” Tehát ettôl a családnévtôl ered Molnaszecsôd neve s már 1205-ben létezett. Vasvárt 1141-ben említik elôször oklevélben: 1330: Woswarurk Burg. A 13–14. században Castrum Ferreum. A magyar vas és vár fônevek összetétele. A vidék vastermelésének felügyeletével és a beszolgáltatott nyersvas raktározásával van kapcsolatban. A tatárjárás elôtt királyi vasraktár volt Vasváron, ahonnan a király vasat utalt ki. Némelyek Vasvárt bevehetetlen erôsségnek, vagy„fekete várnak” értelmezik. Még kevésbé meggyôzô feltevés szerint az elôtag egy körülkerített, megerôsített hely jelentésû uráli szó folytatása, amely a magyar vas, Eisen ferrum fônévnek csupán homonimája – írja róla Kiss Lajos az etimológiai szótárában. Összegezve Druska-Döröske és környékének szláv, illetve magyar néveredetét: szláv eredet re utal Kiss Lajos Druska, Döbörhegy=Deberhegye (Dubar, stb.) esetleg Kör mend=Curmend, és Nagy- illetve Kis-Mákfa esetében=Makua; Magyarra: Szarvaskend=Zorvoskend; Halastó=Halastov; Nagymizdó=Mezadou; Katafa=Villa Kathy; Nádasd=Nadast; biztosabb Körmend=Curmend esetében a szlávnál és Molnaszecsôd= Zechud, Molnuszechend, stb. és Vasvár helyneveknél. A többféleség okait a terület birtoklásának változásaiban kereshetjük. Vasvármegye – és a Dunántúlon korábban ismeretes Pannónia – területe ôsidôk óta lakott. A rómaiak emléke pl. Körmenden, Vasváron, de fôként Szombathelyen számos feltárt régészeti emlékben felismerhetô (Pl. a Vasvár és Gyôrvár közt „katonaút” és a „sáncok” is.). Tudjuk, hogy Pannóniáig terjedt Nagy Károly németfrank birodalma, akiknek az avarok is fizették az adót. A 9. században a késôbbi Vas vármegye délkeleti részét Privina szláv herceg birtokolta, aki szintén adófizetôje volt a német császárnak. Részletesebben – többek közt – Borovszky Samu Vas vármegyérôl készült monográfiájában, (Budapest, 1898.) olvashatunk errôl. A szláv eredetû jövevényszavak ma is ismeretesek Döröskén és környékén, pl. birka, bivaly, csorda, jászol, kakas, jérce, galamb, gerlice, kanca, zabla, abrak, kalász, rúd, pózna, asztag, pajta, polyva, szalma, murva, korpa, lapát, rozs, zab, konkoly, mezsgye, parlag, ugar, cirok, iga, járom, ösztön (ösztöke), kapál, uborka, lencse, tök, cékla, répa, repce, bab, káposzta, kapor, murok, dinnye, mák, barack, cseresznye, szilva, berkenye, naspolya (lasponya), gerezd, venyige, motolla, len, gereben, pozdorja, guzsaly, nyüst, takács. Mindezek az Árpád-korabeli földmívelésre, állattenyésztésre, gyümölcstermesztésre is utalnak, amelyek a magyar honfoglalás elôtti szláv településeken (szórványokon) folytak. Birtokolt területeket a 9. század második felében Pannóniában Karinthia hercege, Arnulf, aki hadat viselt Szvatopluk szláv fejedelem ellen. A keleti frank ôrgrófság a magyarok 896-ban történt honfoglalása után kiszorult Pannónia területérôl és 897–98-ban megdôlt. A Vasvár központú területet Vas-vármegyének nevezték el. A Vas vármegye és Szombathely megyei város 1931–1932-ben címû könyvben (kiadta a Vasmegyei Tisztviselôk Országos Egyesülete. I–II. kötet.) olvashatjuk a vasvári várról, amelyet római kori eredetûnek írnak: „Ily vár volt e megye területén az eredetileg római castrum Vasvár, a róla elnevezett mai Vas vármegye.” (A másik vasi várról, Karakóról is írnak, amely a tatárjárás után szerzetesi birtok lett.) A Sár nevû település Sárvár körzetében volt

8


egykor, ma már nem létezik, de 1519-ben – az említett Sárvár monográfiájából tudjuk, – hogy mezôváros volt és Külsôsár néven Sárvár külterületének is említik. Sárvárt – ahogyan Zalavárt, Óvárt (utóbbi nem létezik), Kapuvárt, stb. – a földvárak kategóriájába sorolják, s nevét ettôl származtatják. Témánk hátterének megrajzolása céljából iktassunk ide Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve címû összegezésébôl néhány adatot. (Kiadta a Könyvértékesítô Vállalat, Budapesten, 1985-ben.) Viharos esztendôk közt uralkodott II. Endre, hiszen ismert, hogy feleségét Gertudis királynét megölték, fia pedig, a késôbbi IV. Béla, akit már 1214-ben megkoronáztatott, 1220 óta pedig ifjabb királyként tevékenykedett, szembefordult apjával. A trónviszályt követôen 1235-ben vette kezébe IV. Béla a királyi pálcát, ám a fôurak közt is volt ellentábora. A nádori székben ez idô tájt gyorsan változtak a benne ülôk: 1227-tôl 1229-ig Apod fia Dénes, utána egy évig Mojs, majd ismét Apod fia Dénes másodszor 1231-tôl 1234-ig. Ôt követte Tomaj fia Dénes 1235-tôl 1241-ig, a Muhi csatában való haláláig. Aztán a Buzád-Hahót nembeli Arnold következett a nádori székben 1242 elsô felében. Kán nembeli László a nádori tisztet 1242–1245 között töltötte be, majd a Türje nembeli Dénes következett 1245–1246-ban. A Gut-Keled nembeli István 1246–1248 között és a Türje nembeli Dénes másodszor, 1248 májusától szeptemberig, valamint a Rátót nembeli Lóránd következett 1248-tól 1261-ig. Kivonat az 1244. oct. 28-án IV. Béla király által Kurmund (Körmend) számára adott oklevélbôl, amelybôl a Druska és a Cernecz szavakra vonatkozó részt emeljük ki, amelyek Körmend akkori határát jelzik: „Item concedimus ut feneti usum in R/a/ba incipiendo a uilla que dicitur Druska usque ad locum molendini Gelka eorum communitas libere habeant inpedimento quolibet non obstante qua tamen ultra Cernech fluuium transire omnino non debeant quia quicquid ultra est Castro uolumus quiete et pacifice remanere vt autem series ordinacionis libertatis hospitum predistorum salua semper et monino inretractabilis perseueret in posterum in perpetue robur firmitatis presentes litteras duximus oncedendas dupplicis sigilli nostri patrocinio cusimunitas, datum prope Kamarun Anno dominice Incarnacionis, Millesimo ducentesimo Quadragesimo Quarto V to kalendas Nouembris Regni autem nostri Anno decimo.” Az Ipolyi Arnold, Nagy Imre, Véghelyi Rezsô által szerkesztett: Codex Diplomaticas Patrius = Hazai Okmánytár (a továbbiakban HOt. X. kötet), Budapest, 1876, Kocsis Sándor Nyomda, VI. kötetében, a 42–43. oldalon közreadott 29. okmány teljes magyar szövege, amely elé a szerzôk ezt írták: „IV. Béla király, a körmendieknek több rendbeli kiváltságokat ad. Komárom mellett, 1244. oct. 28.” (Ez utóbbi a helyre és a keltezés idôpontjára utal.) A Nyiri András által latinból fordított magyar szöveg tartalma ugyanaz, mint amelyet a Rába Helytörténeti Múzeum Körmendi kiállítási anyagában olvashatunk, de kifejezései mások. Iktassuk ide azt is: „Ugyancsak megengedjük, hogy a közösséget a szénahasználat joga szabadon megillesse, a Rábától kezdve a Döröskének (Druskát így vették. T. F.) nevezett Villától egészen a Golka-malom térségéig, minden akadály nélkül. De a Czernecz patakon túlra egyáltalán nem mehetnek, mert ami azon túl van a Várnak akarjuk nyugalomban és békében meghagyni.”

9


Az utolsó mondathoz Madáchy Károly, a jelzett múzeum volt igazgatója azt fûzi hozzá, hogy Körmenden tudnak olyan véleményrôl is, miszerint az Vasvárra vonatkozik. Háttérinformációként említsük meg, hogy históriánk adott idôszakában kik voltak Vas megye legtekintélyesebb vezetôi. Dr. Wertner Mór: Az Árpád-kori megyei tisztviselôk (Budapest, 1897. Athenaeum Rt. kiadása) címû könyvében írja, hogy Vas megye fôispáni székében 1237-tôl 1239-ig a Buzád-Hahót nembeli Hahold, 1240-ben Balduin, majd 1242-ben a Ratold nembeli Roland fia Roland a fôispán Vas és Sopron megyében, sôt ismét Balduin, majd pedig 1244. november 24-tôl Güssingi (Németújvári) Henrik a vasi fôispán. A hatalmi harc folyt, mert 1245. április 26-án ismét Balduin, decemberben újra Güssingi Henrik 1247-ig. IV. Béla halála után, V. István trónralépésekor a Pócz nembeli Gergely, a királyné tárnokmestere kapta a vasi fôispánságot. A feudális hatalmi harcok kihatottak az ország védelmi képességeinek alakulására is. Ismeretes, hogy a tatárok 1241-ben Muhi-pusztánál megverték IV. Béla magyar király seregét és fokozatosan elfoglalták az ország Dunáig terjedô részét. Borovszki könyvében is olvashatjuk, hogy 1242-ben átmentek a Dunán, feldúlták Esztergomot, ostromolták Fejérvárt, Gyôrt, majd Vas megyében elpusztították Szombathelyt és a Rábaköz számos települését. (Területfoglalásaikat nem részletezzük. T.F.) Könyvében olvashatjuk azt is, hogy 1233-ban az akkori Druska faluhoz közeli Nádasd és Sár birtokosai a Nádasd nemzetséghez tartoztak. Ebbôl származott az 1233-ban Pethenádként említett Pethô, aki „Mizdó ispánnal egyetemben Vasvárt a tatár beütés ellen megvédelmezte.” (545–546. old.) Druska, amely a Vasi-Hegyháton Körmend és Vasvár közötti kb. 20 km-es (légvonal) távolság közepén fekszik, egészen bizonyosan szintén szenvedett a tatár hadaktól. A Vas megyei Druska neve elôször tényszerûen bizonyíthatóan – amint említettük – abban az oklevélben fordul elô, amelyben IV. Béla király 1244. okt. 28-án több rendbeli kiváltságot adott Körmendnek. Ez már tehát a tatárjárás után történt, amikor is az ország elpusztult, Béla király buzdította Curmend-Körmendet is arra, hogy kereskedjenek, építkezzenek. A mezôváros már 1238-ban is szerepel oklevélben. (Wencel Gusztáv: Ápádházi új okmánytár, Monumenta Hungariae Historica, Pest, 1867., XII. kötet 62–63–64. old. 41. okmány.), de csak egy Buza nevû birtokos és érdektársai, illetve a „Körmendi vendégek” közti egyezséget, döntést foglalja össze. Az említett másik oklevél, amelyet a király Komárom mellett keltezett, szélesebb körû, sôt, a település határait is jelzi. így került bele az oklevélbe Druska.

A Dereskey család 1283-ban zálogbaadja Dereskét a Nádasdy családnak. Mi, a vasvári Szent Mihály egyház káptalanja, a jelen oklevéllel emlékezetül adjuk, hogy Gersei Chapo fia András jelenlétünkben kijelentette, hogy Dereske nevû földbirtokából, amelyrôl elmondotta, hogy a király ur adományozta neki, három ekealjnyi területet Itemer testvére fiának, Imrének zálogba adott kilenc márkáért a dülôföldek kivételével, a Boldogságos Szûz Mária Mennybemenetele napjától ennek az ünnepnek a hatodik leforgásá-

10


ig oly módon, hogy ezen évek elteltével András ispán, amikor csak akarja, becsléssel egybekötve szabadon rendelkezzék a visszavétel lehetôségével. Kelt, Hitvalló Szent Domonkos ünnepén az Ur 1283. évében.

Dereskét a Nádasdy családtagok 1283-ban elôször zálogbirtokként szerezték meg. A Hazai Okmánytár VIII. kötetének 186. okmánya elé ezt a szöveget írta Nagy Imre: „A vasvári káptalan elôtt Gersei Chapo fia András a Gersei Pethôk ôse, Dereske nevû Vas vármegyei birtokát, három ekére való földet, a rétek kivételével Itemer fiának Imrének, a Náadasyak ôsének zálogba adja. 1283. aug. 5.”

Dereske 1276-ban Dereskey Andark birtoka. Mi, András prépost és a vasvári káptalan, a jelen sorokkal mindenkinek, akit illet, ugy a mostaniaknak, mint a jövôbelieknek a tudomására kivánjuk hozni, hogy Káldi Marcell ispán egy részrôl, a másikról pedig Dereskei Andark és velük együtt Márton, Pál fiával, Zega fia László, Devecser fia István és Dumbó Miklós úgyszintén dereskei nemesek, akik nekik mezsgyeszomszédai személyesen megjelenve elôttünk kijelentették, hogy ugyanezen Andark fentemlitett rokonainak valamint Márton és Fia Pál, Zega fia László, Devecser fia István és Dumbó Miklós engedelmével és akaratából teljes saját illetôségû dereskei földbirtokát, minden haszonvételeivel együtt és a Szent Jakab apostol egyházában fennálló részét eladta az emlitett Marcell ispánnak tizenöt márkáért, amit jelenlétünkben teljesen kifizetett, hogy ezáltal ezt fiai és azoknak fiai is folyamatosan, visszavonhatatlanul birtokolják. Mi pedig, hogy ennek az adásvételnek a kapcsa örök emlékezetül szolgáljon, és hogy ne keletkezhessen perpatvar efölött az idôk során, Marcell ispánnak átengedjük pecsétünkkel megerôsített oklevelünket. Kelt, a Szent Mihály arkangyal nevenapja utáni nyolcadik napon András prépost, Kozma templomôr, Simon dékán és Egük fôjegyzô jelenlétében, az Ur 1276. évében.

A 144. okmány a Hazai Okmánytár VIII. kötetébôl való. A bevezetô szöveg: „A vasvári káptalan Derecskei Andark birtokrészét rokonai beleegyezésével Káldi Marcelnek tizenöt márkáért eladja.”

11


Sajnos a kézirat ezen része hiányzik.

ô is István ifjabb király nádoraként. A változások azt is jelzik, hogy IV. Béla király ugyanúgy viaskodott a fiával, a késôbbi V. Istvánnal, ahogyan ô annak idején apjával, II. Endrével. Ez is közrejátszott a nádorok gyors cserélgetésében. A nádorcsere folyamat folytatódott V. István és annak fia IV., vagyis ismertebb nevén Kun László idejében is, mert a nádori székben Kemény fia Lôrinc után, tehát 1267-tôl az Árpádházi királyok utolsó sarja, III. Endre 1301-ben bekövetkezett haláláig 36 alkalommal változott a nádor személye. A változások okait Kristó Gyula: Csák Máté (Gondolat, 1986, Budapest) címû monográfiájában részletesen elemzi. Okait elsôsorban a királyok, ifjabb királyok és trónigénylôk közti harcokra, és a fôurak helyezkedéseire vezeti vissza. A déli végeken a Subics, Babonics és Frangepán családok; a nyugatin - északi Dunántúlon a Kôszegi család tagjai, északon és a Dunántúl Duna felé esô részén a Csák Máté és rokonsága; északkeleten az Amadé fiak jelentették a legnagyobb erôket, és a különféle csatározásokban. Ezek nemcsak a maguk hatalmas katonai és gazdasági erejére támaszkodtak, hanem az ôket szolgáló serriensek, kisebb-nagyobb nemesek erejére is. Az oligarchák mindezek mellett arra törekedtek, hogy közjogi pozíciókat szerezzenek, így – Kristó Gyula szerint – volt olyan idôszak, hogy egyidejûleg négy nádora is volt az országnak, ezek közt többen is többször önhatalmúlag nevezték-neveztették magukat nádornak. A Druska-Dereske birtoklását magáénak mondható Dereskey, majd Nádasdy család serviensi hovatartozásáról – a jelzett idôszakban – nem találtunk adatokat. Bizonyosnak vehetô, hogy birtokaik földrajzi fekvésétôl függôen – a déli és a nyugati országrészekben

Sajnos a kézirat ezen része hiányzik.

Dereske a Dereskey és a Nádasdy család között eleinte zálogbirtokként szerepelt. A HOt. VIII. kötetének 232. oldalán a 186. okmány elôtt az említett könyv szerzôi ezt írták: „A vasvári káptalan elôtt Derecskei Sixtus, Dereske nevû birtokának felét a Nádasd nemzetségbeliek megegyezésével Nádasdi Imrének eladja. 1278.” A szövegben „Dyriske”, „Holostov” (Halastó) A végén olvasható: „A vasvári káptalannak „Hohannes et Steppanus filii Dominici de genere Nádasd (Nádasdi János és István urak) kérésére „in octavis Pasche” 1328-ban kiadott átiratából, melynek eredetije a gr. Esterházy cs. galántai levéltárában ôriztetik. 17, 42.” – fûzte hozzá Nagy Imre az okmányhoz. Még a többi Dereskére vonatkozó okmány ismertetése elôtt közbevetôleg utaljunk a Nádasdy(i) családra, mert a késôbbi Döröske és Nádasd sorsa akkoriban sok tekintetben összefüggött.

12


A Nádasdi(y) család eredetét többen és többféleképpen értelmezik, köztük az a legelfogadhatóbb, hogy a Vas megyei Nádasd községrôl vették fel nevüket. Nagy Imre másként írja: „Genealogusaink a Nádasdy család származási helyére nézve nem értenek egyet. Többségük megállapodott abban, hogy az a Vas-megyei Nádasd helységbôl veszi eredetét, miért ne lehetne tehát az, a fentebb érintett Nádasd puszta Sárvár vidékén?” A „fentebb” azt jelenti, hogy egyesek a Sárvár melletti Nádasd-pusztát tartják a névadónak. Árpádházi II. Endre király uralkodása alatt történt, 1233-ban, hogy Demeter mester, az országbíró döntött a Nádasd nemzetségbeliek között vita tárgyát képezô Nádasd falu negyed részének birtoklásáról. (HOt. VII.k. 19. okm.) Ezt követôen IV. Béla király uralkodása idején történt, hogy 1246-ban Nádasdi Miklós a vasvári káptalan elôtt kötött egyezményt Nádasdon – és másutt – lévô birtokainak eladásáról. (HOt. VI.k. 31. okm.) A család – amely késôbb országosan ismert és kevésbé ismert ágazatokra osztódott – már akkortájt is szerzett máshol is birtokokat, így 1250-ben a Csallóközben. (HOt. 1234-1536 köt.ben a 17. okm.) Ez utóbbit Roland nádor erôsítette meg Nádasdi Mihály fiait illetôen. A Nádasdi nemzetségbeliek: István, László fia 1265-ben megosztoztak az ôsi birtokon. A birtoknevek közt olvashatjuk: Nádasd, Bel-mura, Sár neveit. (HOt. VI. 92. okm.) Említett Nádasdi Imre 1258-ban átengedi rokonának Morácz nevû pusztáját és megszerzi Nádasd és Sár birtokjogát (HOt. VIII. kötet 59. okm.) Iktassuk ide teljes szöveggel azt, amit Nagy Imre ennek az okmánynak a végére feljegyzett arra nézve, hogy honnan vették ki a 92. okmány szövegét: „A vasvári káptalannak „in testo beati Galli” 1378-ban kelt átiratából, mely szerint I. Lajos király Dereskei István fia Lôrincz kérésére 1378-ban Visegrádon “in octavis beati Petri et Pauli” kelt levelében a káptalannak meghagyta, hogy sekrestyéjében lévô oklevelekbôl a Derecske, Nádasd, Maranch, Touthffalu (ez a Rába mellett feküdt), Monyorósd, Ozko, Dalina, Buzad, Bolcrath és Mishalond nevû Vas vármegyei birtokokra vonatkozó okleveleket írja át; az átirat eredetije meg van a gr. Esterházy cs. galántai levéltárában. 14.29.” A Nádasdy család eredetét dr. Karácsonyi János több ágra szakadóan taglalja. (Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Magyar Tudományos Akadémia Budapest, I. kötet 1900, II.k. 1901, III.k. elsô fele 1901, II. fele 1904. Ez utóbbit Csoma József írta.) Az I. ágbeliek a Nádasdi család azon tagjai, akik utóbb Nádasdról vették fel nevüket. A II. ág a Darabos-ág, amely Daraboshegyhez kapcsolható. A Nádasdi család két ágára utaltunk, most egy harmadik következik a gersei Pethô-ág. A HOt. VIII. kötetének 186. okmánya szerint: A zálogba adott három ekényi föld nagyságáról a következôket mondhatjuk: Bogdán István: Magyarország Hossz és Földmértékek a XVI. század végéig (Akadémia Kiadó, Budapest, 1978. 150–166. old.) címû könyvében számos véleményt jeleznek, de egységes álláspontot nem közölnek. Közülük azt emeljük ki, amely szerint egy ekényi (ekealja) föld 150 kat. holdat jelentett (jelenthetett). Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok (Magvetô Kiadó, Budapest, 1986. 59. old.) címû könyvében két példát hoz fel; az egyik szerint Nevegynél egy birtok 5 ekealj, azaz 1200 hold, vagyis egy ekealj 240 hold volt; a másik Vencsellônél 7 ekealj 1400 hold, vagyis 1 ekealj 200 hold. Bármelyik variációt fogadjuk el, a Dereskey családnak Dereskén 450–720 hold közötti nagyságú birtoka volt. Ez – tekintve az akkori faluhatárt – azt jelentette, hogy egyedüli

13


földesúr lehetett, ugyanakkor a HOt. VIII. kötetének 262. okmánya szerint birtokvitái voltak Dereskei Jakab fia Miklósnak és bátyjainak 1292-ben Hidvégi Andrással.

Dereskei Jakab fia Miklós birtokvitája Dereskérôl 1292-ben a Nádasdyakkal rokon Hidvégi családdal. Mi, a vasvári Szent Mihály arkangyal egyházához tartozó káptalan, jelen oklevelünket emlékezetül adjuk, hogy Dereskei Jakab fia Miklós ispán a maga valamint testvérei Bolpach és Demetrius ispánok nevében egy részrôl, Hidvégi Endre fia András ispán és ôneki Endre fia más részrôl jelenlétünkben személyesen elôadták, hogy a perben, amit nevezett Miklós indított András ispán ellen, Miklós nádorispán ur szine elé idéztetvén ôt, a Dereskének hivott föld határfelosztásának megrontása miatt. Tudniillik, ez a Dereske nevû föld a Makwa folyó mentén helyezkedik el északi irányban, amely András ispánhoz került ajándékozás és az anyai negyed révén, miképp mondta. Hites személyek véleménye alapján és a mi korábbi tanubizonyságaink szerint egyezséget kötöttek, hogy a földet, a határok meghúzása és megjelölése után felosztják: elsôként a Makwa folyó mellett állapították meg a kettôs határt, innét húzódik a föld még egy darabig tovább déli irányba egy határig, majd innen továbbra is dél felé húzódik egy másik határig, egy cseresznyefáig, ettôl a cseresznyefától pedig fölfelé a hegyoldalon ennek egyik szögletében van egy bozótos, ez jelzi a kettôs határt, majd a mûvelhetô földek mentén egy völgybe jutva van a határ, ahonnét jókora távolságra húzódva egy közut mellett az emlitett bozótos végén van a kettôs határ s ezektôl tovább déli irányban jut vissza az elôbbi határokhoz, s ezek ôriztessenek meg egytôl egyig. Ezenkívül nevezett Miklós köteles hagyni, hogy András ispán jobbágyai használják az utat és engedje, hogy a földjén keresztül jussanak a kúthoz. Hozzátették még a felek, hogy minden ügyet, vádat és panaszt, ami közöttük felmerül, lappang vagy éppen elnyugszik, alaposan megvizsgálnak. Kelt, a dicsôséges szûz Nativitasa vigiliáján, az Ur 1292. évében.

(A Hazai Okmánytár VIII. kötetének 262. okmánya.)

14


DERESKE a Nádasdy család jobbágyfaluja (1293–1767) A Dereskey család az 1283-ban Nádasdyaknak zálogba adott Dereskét 1293-ban eladta nekik. A HOt. VIII. kötete 278. okmányának latin szövege elôtt Dereske eladásáról az okmánytár szerzôi ezt írják: „A vasvári káptalan elôtt Chopon fia András fiai András és László, Derecske nevû földet, melyet atyjuk Itemer fiának Imrének zálogba adott, ugyan ennek kilencz márka felülfizetés mellett elörökitik. 1293.” (Nevezettek Nádasdy családtagok. T. F.) Karácsonyi János is megírta említett könyvében: „1278-ban Dereske egy részét veszi meg a Mákva patak mellett. 1286-ban pedig annak másik felét szerzé meg. 1283-ban ugyanott 3 ekényi földet zálogba vett.” Ezeket a vásárlásokat említett Nádasdy Imre (1258–1293) eszközölte, aki megszerezte Döröskét is.

Dereske 1293-ban a Nádasdy család birtokába került. Mi, a vasvári Szent Mihály egyház káptalanja, a jelen oklevél tartalmával tudatjuk mindenkivel, hogy András és László, akik Chopou fia András fiai, a maguk és Dionisius testvérünk nevében nyilvánosan megjelentek elôttünk és élôszóval elôadták, hogy amikor András ispán, az említettek atyja, a Dereskének nevezett földterületet, amelyet régebben Buzud birtokolt, miként látjuk azt, hogy jelen oklevelünk is magába foglalja ezt, Itimer fiának, Imre ispánnak tizenegy márka teljes fizetség ellenében zálogbaadta és minthogy ezt a földet sem ezen atya, sem ennek fiai visszavásárolni nem tudták, így ezt az egész földterületet összes haszonvételével, vagyontárgyaival és tartozékaival együtt azon határok között, ahol ôk birtokolták, Imre ispánnak és fiainak, Domonkosnak és Imrének eladták húsz márkáért, amibôl kilencet nyilvánosan kifizettek s a hátralévô tizenegyet pedig odaküldték, hogy örökre békében, háborítatlanul és visszavonhatatlanul az övék legyen. Ennélfogva se András fiainak, se örököseinek vagy rokonainak ne legyen lehetôsége arra, hogy a fent leírt dereskei földet a nevezett Imre ispántól és annak fiaitól valamint leszármazottaitól visszakövetelje és a leírt adásvétel érvényét visszavonja. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az említett Dionisius, András ispán fiainak testvére, akiért ôk jótálltak, ha háborgatni próbálná valamilyen ürüggyel az eladott föld kapcsán Imre ispánt, ennek fiait vagy leszármazottait, akkor András és László tartoznak ôket megsegíteni fáradozásukkal és pénzzel, nemkülönben a föld tulajdonát kötelesek Imre ispán és fiai szavára sértetlenül megôrizni.

15


Ennek az ügynek az emlékezetére és teljesebb megismerésére bocsátottuk ki jelen oklevelünket pecséttel megerôsítve, az Ur 1293. évében Mihály prépost, Kozma kántor, Balázs templomôr és Simon dékán egyháziak jelenlétében.

(A Hazai Okmánytár VIII. kötetének 278. okmánya.)

Mielôtt Dereske további történetét vázolnánk, utaljunk a Dereskey család késôbbi sorsára. Borovszki írja (563. old.): „Dereskey, ôsrégi család. 1515-ben mint Gerse és Karádfölde birtokosát, a XVII. században Kemenes Szt.Mártonban találjuk a családot. 1844-ben halt ki.” Az Országos Levéltárban (O. L.) is találunk róluk 1606-ból egy levelet. Az 1276-ban kiadott okmányt nem hozták a családdal összefüggésbe. Gutheil István Az Árpád-kori Veszprém (Veszprém, 1977) címû monográfiájában azt írja, hogy Derecskei István a veszprémi korlát-malmon 1439-ben László öccsével osztozott, majd István eladta örökrészét Faiszi Ányos Mihálynak, aki a malmot mostohafiával, Derecskei Lászlóval együtt 1452-ben elcserélte, majd eladta a veszprémi káptalannak. Az O. L.-ban R. 284. Véghelyi Dezsô gyûjteménye. 2. csomó Derecskey család (Veszprém megye, 1607) elsárgult agyonkopott, szinte olvashatatlan két okmány található a Dereskey családról, Veszprém megyét feltüntetve. Annyi mégis kivehetô belôle, hogy Dereskey János, György, Imre és Ferenc osztozkodott Szôke György, Szôke Benedek és Vidi Jánossal. Hogy mi volt az osztozkodás tárgya, kivehetetlen, az sem, hogy hol laktak. A keltezés az egyiken 1607. március 29-e. A Vas megyei levéltárban a „Dereskey család telekesi levéltárának” nyilvántartása a 18. századra utal. 1803-ban már „Döröskey”-nek írva olvasható a fedôlapon. A kimutatások szerint 1801. május 22-én Telekesen keltezték „Dereskei Lajos Négy Árváinak, úgymint Józsefnek, Györgynek, Franciskának és Katiczának részekre” a hagyatékot. Külön felsorolják, hogy mit melyikre hagyott, viszonylag kevésbé tekintélyes örökség et. Józsefé így kezdôdik: „1 0 Hat Sárolos Asztaly keszkenyô. 2 0 Három ing és két lábravaló.” Csupa ingóság, birtokról nincs szó a többiekében sem. Egy másik kimutatásból tudjuk, hogy Dereskei Lajos javai eladattak, méghozzá a vevôk és az árú, az árak megnevezésével. A vevôk közt szerepel pl. Dereskey János úr egy karosszékkel 16 frt 18 kr-ért a „Dereskey Zsidó” egy vaságyat vett 26 kr-ért, sok-sok ingóság. A végén „Szombathelyen az boldogult Asszonnál találtatott kész pénz és búza ára 501 frt 6 kr-ért. Telekesen a háznál találtatott pénz 54 frt 25 1/2 krajcár.” Egy harmadik kimutatásban az állatok és gazdasági felszerelési eszközök szerepelnek, összes érték: 786 frt 54 kr. Az iratokat 1816-ban Dereskey György megbízásából Horváth József Elek ügyvéd láttamoztatta. Az iratokban Telekes mellett olvasható Gyôrvár, Boldogfa, Rábahidvég, Halastó, Alibánfa, Egervár.

16


Ha idekapcsoljuk a jelzett Borovszki véleményt, hogy a család 1844-ben halt ki, akkor kiderül, hogy az ôsrégi Dereskey család Dereske birtoklásának megszûnése után is létezett, méghozzá Veszprém megyében, továbbá a Dereskéhez közelesô Telekesen, illetve Kemenesszentmártonban. Sajnos arról, hogy 1244 és 1293 között laktak-e Dereskey családtagok Dereskén, nincsenek adatok e sorok írójának birtokában. (Talán lehetett nagyobb udvarházuk, amelyrôl ott a „kastély-dombot” elnevezték?) A Nádasdiak sokat csereberéltek Monyorós (Magyarósd. T. F.) Hodász, Morácz (Marácz) stb. faluban, pusztákon, ezekbôl csak a Dereskét is érintô részeket emeljük ki, de elôtte utalni kell szélesebb összefüggésekre is. Az Árpád-házi királyok 1301-ben kihalt utolsó tagja, III. Endre halálát követôen trónviszály keletkezett, amelyben többek közt a Dunántúl nyugati-déli részét uraló Kôszegi család is résztvett. A Kôszegi család tagjai 1316-ban kiirtották a Nádasdy család egyik ágát, csak egy kislányt, Margitot hagytak életben, aki Magyar Pálhoz mint „fiúsított” örökös ment feleségül. A Nádasdy nemzetségbeli Margitot Gersei Margitként említi Fügedi Erik. (Ispánok, bárók, Kiskirályok. Magvetô, 1986. 251–52. old.) A Gersei Petô család, amely rokonságban állott a Nádasdiakkal, Ulászló király idejében (1444-ben halt meg a várnai csatában) Vas és Zala megyében birtokol tekintélyes jószágokat. A Kôszegi és a Németújvári családtagok hatalmaskodásai az egész vidéken élô lakosságra kihatottak. Utaltunk a Nádasdy család három ágazatára, említsük meg a negyediket, Karácsonyi János szerint az oszkói ágazatot. (Vasvár közelében lévô község.) Dereske birtokosai a Nádasdy család Darabos ágához tartoztak. A részletek könnyebb elhelyezhetôsége céljából foglaljuk össze ôket elôre is: A Nádasdy(i) család ágazatai Petend (Karácsonyi Jánosnál Petenagy = Petáncz) Comes de genere Nádasd kezdi a sort 1229-ben, ôt követi László, István, Lôrinc de Nádasd (1364), Tamás mester de Nádasd 1400, András, Gáspár (utóbbi felesége Serényi Erzse), majd László 1472, (Sankfalvi Kata), László 1492, (Ebres Ilona), János a Darabos ágból. Erdélyi László A magyar lovagkor nemzetségei 1200–1408 címû könyvében (Budapest, Szent István Társulat, 1932) azt írja, (54. old.) hogy a Nádasdy család ôse az a Petenagy, aki 1229-ben birtokot vásárolt a Mura mellett (a falu késôbbi neve Petenácz) és fiai: Vincló, Varaszló, László szláv nevûek, akiktôl származott a Darabos és Gersei-Pethô ágon a Nádasdi családnév Nádasd faluról. Nádasdi „Itemér fia, Imre királynéi apród, 1273-ban Erzsébet királyné udvari lovagja... Gerse 1316-ban leégett – folytatja Erdélyi – s az uraságból csak a kis Margit maradt meg. Ezt I. Károly fiúsította és „Magyar Pál gimesi várnagyhoz adta nôül...” 1332-ben. A Nádasd-nembeli Petenagynak Petáncot 1233-ban adták el Petenagy leszármazottai. Dr. Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig címû könyvében (I–II. kötet, Temesvár, 1891. A vonatkozó rész az I. kötet 199. oldalán) azt írja, hogy Nádasd falu ügyében a vasvári káptalan 1233-ban úgy döntött, a döntést Demeter országbíró hozta, hogy Nádasdot Itemer és Heym kapja meg. A Nádasdy családtagok birtokcse-

17


réi közt említi azt is, hogy „A vasvári káptalan elôtt Derecskei Synik fia Sixtus Dyriske nevû birtokának felét nádasdi Wytemer fia Imrének eladja (1328-ban Nádasd nb. Domonkos fiai János és István részére átírva.)” Az említett könyvben 1326. október 25-én fordul elô ismét: „Nádasd nembeli Domokos fiai Lôrinc, János és István a Zala-megyei Teskánd nevû birtokuk egy részét nôvérüknek Ponai szörcsöki Elek fia Lôrincz nejének, Dyruske-ért cserébe adják.” A Nádasdy család 4. ágazataként jelzi Wertner Mór az Itemer (mákfai) ágazatot 1265tôl, akinek fia Domonkos, fiai Lôrinc, János István és Imre, leánya pedig Pona, Szörcsöki Lôrinc felesége 1326-ban. Dereske tehát tôle a Nádasdi-Darabos család ôsének számító Imréhez kerül. (1258–1298) majd az ô leszármazottai: Domokos (1291–1298), Imre (1293–1298), Katalin (1311) férje Sári Marcell kezére jutott. A Nádasdyak 5. ágazata – mákfai Itemer fia Pétertôl (1291–1293) számítva a gersei Pethô családot, amelynek utolsó férfitagját, Miklóst, Zala és Vasvármegye fôispánját 1462–1470 között említi Wertner Mór. Ebben a bonyolult Nádasdy családi leszármazásban döntöttek mindig Dereske sorsáról is, amely végül is a Darabos-ágazatbeliek birtoka lett. Mielôtt ezt részleteznénk, utaljunk az országosan ismertté váló ágazatra Nagy Iván alapján, aki az országos politikában ismert Nádasdyakat 1492-tôl, Nádasdy I. Ferenctôl ismerteti, ilyen sorrendben: Tamás, sz. 1498-ban megh. 1562-ben, Nádor, felesége Kanizsay Orsolya; az ô fia II. Ferenc sz. 1555-ben, megh. 1604-ben, felesége Báthori Erzsébet; majd Pál következik – 1613–1650 – akinek fia az a Nádasdy III. Ferenc, országbíró, akit 1671-ben lefejeztek. Az ô hét gyermeke közül IV. Ferenc vitte tovább a családfát, majd Lipót: ✝ 1785, következett, aki testvérével, Ferenccel együtt tovább vitte ezt a – velük – két ágra szakadt ágazatot. Témakörünk szemszögébôl nézve a Nádasdyak további leágazásának nincs jelentôsége. A grófi címet Nádasdy Pál Vasvármegye fôispánja kapta 1625-ben, aki dunántúli fôkapitány és királyi fôudvarmester volt. (A Darabos-ágban Pál, Tamás és Boldizsár csak alispánságig vitte.) Nádasdy Ferenc, akit 1671. április 30-án kivégeztek, Kempelen Béla szerint (Magyar fôrangú családok, Budapest, 1931. A szerzô kiadása.) „az országban a leggazdagabb ember volt, miért kortársai magyar Krôzusnak nevezték. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért... kivégeztetett. Mesés nagyságú vagyonát elkobozták s 11 gyermeke mindössze 165.000 forintot kapott.” Térjünk vissza a Dereskét is birtokló Nádasdy ágazathoz. Borovszki írja: (545–546. old.) „A Nádasd nemzetségbôl legelôször a nádasdi Darabos-család válik ki a század (13. szd. T. F.) végén. Birtokaik az úgynevezett Hegyháton terültek el, köztük Morácz, Lánka, Belmúra és Sár fordul elô az 1265-iki osztályban. Megszerezték ezt követôen Monyoródot, Gersét, Hodászt, Döröcskét (1278), Halogy-Tótlakot és számos birtokot.” Az egyéb birtok szerzésekrôl: (551–552. old.) Gersei Pethô János 1438-ban Vasvárt kapja adományul Zsigmond királytól – és birtokosok lesznek a Pethôk Kovácsiban, Olaszfán, és a Répce mellett több faluban. A Nádasdyak 1414-ben Mákfa, Iváncz, Nádasd és számos vend falura kaptak ismét adománylevelet, birtokaik a Felsô-Lindva–Muraszombat és Körmend szögben helyezkedtek el. A Darabos család pedig Szôczét szerezte meg.

18


A Nádasdy Darabos ágazat: János Pál 1545. 1591. Vas v. alispán (Pókateleki Zomor Krisztina)

Tamás 1566. Vas v. alispán (Lengyel Kata)

Imre

János

Boldizsár

Ádám

László 1654.

de Német Szecsôd 1628. Vas v. alispán 1653. (Tarródy Orsolya)

Gábor

László

Menyhért

✝

✝

✝

Nádasdy Boldizsár, aki a Döröske dombjairól jól látható Német-Szecsôdön lakott, Tarrody Orsolya hozományaként kapta Taródfát, amely az iratokban oly sokszor elôfordul. Két fia révén folytatódott a család. Boldizsár András (telekesi Török Margit) Imre (Márffy Anna)

Tamás (Meszlényi Éva) Klára (Sallér István)

László

Mária (Bertalan Ádám)

Teréz (Lengyel Lajos)

Fiágon ez az ágazat kihalt. Közbevetôleg megjegyezzük, hogy a fônemes Nádasdy Tamás uradalmai: Sárvár, Léka, Ikervár, körzetében 18 jobbágyfalu. A nádasdi-Darabos családnak 8, a Nádasdy Gersei Pethôknek 4 jobbágyfaluja volt a mohácsi vészt követô idôszakban. Iktassuk ide Borovszki könyvébôl a 16. század végén jellemzô birtokmegoszlást. Az 1582-i Vasvármegyei birtokmegoszlás: Batthyány Boldizsár (Német-Újvár, Szalónak, Csókás, Rohonc).................... 415 porta Poppel László (Dobra, F. Lendva, Muraszombat 1/1) ..............................121 1/2 porta Gróf Gyula (Muraszombat)....................................................................... 93 1/2 porta Szentgothárdi apát..................................................................................... 84 1/2 porta Zrinyi György gróf (Vép, Monyorókerék)................................................. 76 1/2 porta Nádasdy Ferenc és Kristóf özvegye ............................................................ 66 1/4 porta Telekesi (Szécsény, Acsád) ............................................................................... 48 porta Ostffy (Hôgyész, Mindszent) ........................................................................... 40 porta Csoron (Jánosház, Pereszteg) ..................................................................... 38 1/2 porta

19


Gyôri püspök................................................................................................... 37 porta Vasvári káptalan ........................................................................................ 33 1/2 porta Polányi ............................................................................................................ 22 porta Pethô (Vasvár)........................................................................................... 21 1/2 porta Darabos (Nádasdi) .................................................................................... 18 3/4 porta Erdôdy gróf (Körmend) ............................................................................ 18 1/2 porta Pornói apát................................................................................................ 14 1/2 porta Nádasdy (Petánc) ...................................................................................... 13 1/4 porta Rumy ........................................................................................................ 13 1/2 porta Sitkey............................................................................................................... 12 porta Lädonyi (magyar Gencs).................................................................................. 10 porta Bakacs (Martonfalva) ......................................................................................... 9 porta A Vas megyei birtokosok közt tehát 1582-ben négy ágazatbeli Nádasdy családtag is szerepel. A Nádasdy Darabos és a Zarka Pál közötti (leányági) osztozkodáskor, 1610-ben, „Stefani Darabos de Nádasd” kapta Daraboshegy, Nádasd, Döröske, Bödörhegy, Molnári, Gyanó(?), Vasalja és Kiskölked helységekben a jobbágytelkeket, Zarkaháza, Taródfa (Tarródháza) és más jószágok pedig a többi osztozkodóké lettek, így pl. Mogyorósd, Domokosfalva, stb. Ezt Thurzó György nádor (palatinus) is jóváhagyta. (Egy közbevetô megjegyzés: A Nádasdy levelek egy része az Országos Levéltárban (O.L.) a Sallér család iratai közt található. (P. 285.) Sallér család 1527–1815. 7. csomó, fasc. 47. Nádasd 1377–1753. P. 285. Sallér család fasc. 89. Nádasdiano-Sallériano 1369–1705.) A Festetics családdal majd késôbb foglalkozunk, annyit elöljáróban mégis meg kell jegyezni, hogy a Georgikon alapítója, Festetics György gróf Sallér Juditot vette feleségül, s így kerültek a Nádasdiakkal rokon Sallér családhoz, majd a Festetics családhoz a korábbi idôszak levelei is. Dereske érintôlegesen fordul elô a levelezésben. Ismeretes, hogy Magyarország 1526 után három részre szakadt: a törökök által megszállt középsô, nagyobbrészt délrôl, a Duna vonala felôl Budára tartó háromszög idônként kiszélesedett. és átterjedt a Dunántúl déli részeire; az ún. királyi Magyarországra, amely Zalaegerszeg környékétôl Körmend, Szombathely, Pozsony, majd a felsô országrész karéjszerû részeire, amely úgyszintén többször változott, s végül az Erdélyt magában foglaló területre, a Partiummal. Ismét a történések háttereként iktatjuk ide – elôrevetítve is –, hogy kik ültek a nádori székben. Nádasdy Tamás 1554. március 13-tól 1562. június 2-ig volt nádor. Átugorva egy fél évszázadot: A nádori székben 1608-ban Illésházy István, 1609-ben Thurzó György ült 1616-ig, 1618-tól 1621-ig Forgách Zsigmond, 1622-tôl 1625-ig Thurzó Szaniszló, 1625–1645 között, – tehát kereken 20 évig – Esterházy Miklós, majd 1646-tól 1648-ig Draskovich János, 1649-tôl 1654-ig Pálffy Pál, 1655-tôl 1667-ig Wesselényi Ferenc, közben Nádasdy Ferenc országbíró királyi helytartó 1667–1670 között, és Szelepcsényi György esztergomi érsek ugyancsak királyi helytartóként 1670–1681 között. A nádori széket 1681-tôl 1713-ig Ester-

20


házy Pál foglalta el. A hercegé lett Esterházy után Pálffy Miklós 1714–1732 között, és eközben Lotharingiai Ferenc lett a királyi helytartó 1732–1741-ig. Pálffy János 1741-tôl 1751-ig, Batthyány Lajos pedig 1751-tôl 1765-ig, tehát 14 esztendeig viselte a legmagasabb magyar közjogi méltóság címét. A témának szemszögébôl kiemelt Dereske-Döröske mindvégig a királyi Magyarországhoz tartozott, de a török sokszor megközelítette Egerszeget, az Ôrséget, így közvetve érintette ezt a falut is pl. a katonai terheket, károkat illetôen. Németújvár, Szalónak, Rohonc, Körmend és a nyugati országrész legnagyobb birtokosai a Batthyány család tagjai lettek, akik Körmenden (és másutt is) ôrséget, katonaságot tartottak. A katonák, a hajdúk idônként „meglátogatták” a szomszédos falvakat is. Az O.L-ban a P. 285. Sallér család 1527–1815, fasc. 12. Dereske és a fasc. 14. Döbörhegy jelzésû iratok közt olvashatjuk: „Minemû hatalmaskodásokat követtek el Gróff Batthyány Ádám úr eô Nagysága Katonái és Hajdúi Döröskei és Döbörhegyi Jobbágyokon.” Az idôpontok 1635–1642 közöttiek. Számos nevet írtak, így pld. 1635-ben Borsos György döröskei, 1636-ban Németh Mátyás döröskei, 1637-ben Németh Ferenc döröskei, 1641-ben Somogyi Istók, Hantó Miklós, Tóth Istók, Molnár György, Vörös György, Nagy Tamás döröskei, 1642-ben Antal Jakab, Vörös Imre döröskei, Büki Péter döbörhegyi jobbágyok elvitetésérôl, vagy megtámadásáról írnak. Címzett és aláíró nincs. 1686. május 4-én a Taródházán lakó Nádasdy András udvarházát felkereste a Vas megyei Fôszolgabíró és többekkel együtt vallatást rendeltek el abban az ügyében, hogy ki ölte meg Gál István döröskei jobbágyot. Több gyanúsított is volt, így Horváth Pál és Takács Pál, továbbá Halba (Hajba?) János, Gál István szolgája. A vallatók azt is kutatták, hogy tudott-e Gál István felesége arról, hogy az urát meg akarják ölni, vagy talán az asszony anyja is részes a felbújtásban. A vallomásokból az derül ki, hogy Gál István erôs testalkatú ember lehetett, így egyedül aligha bírt volna vele a gyilkos. Továbbá: a gyilkosság a felesége mellett történt, aki utána nem futott azonnal jelenteni. Az uri-szék vallatói kiderítették, hogy Halba János már harmadik éve szolgált Gál Istvánnál, elôtte a gazda és felesége jól megvoltak egymással, de a szolga az asszony beleegyezését kérte arra nézve, ha megöli az urát, a gazdáné feleségül megy hozzá, mikor pedig erre az asszony vonkodott kezet adni, „azt mondotta Halba János, ha az után hat Emberhez mennél is férnek, mind meg ölöm üket, magának is a kezét levágná.” A tettes nevét nem rögzítették. Nádasdy Andrásnak küldte 1687-ben Batthyány Ádám (a II. ilyen nevû. T.F.) azt a levelet, amelyben jelzi, hogy a döröskei és döbörhegyi jobbágyok ügyében írott levelét megkapta, a profont (elfuvaroztatás. T. F.) alá vett jobbágyokat és Nádasdy jószágait „az mennyire lehetett meg kéméllyettük”, és csak a feltétlenül szükséges mértékben vették ôket igénybe. A károkat felbecsültetik és megtérítik, amennyiben azok a táborozás alatt nem a falubeliektôl, hanem a katonáktól keletkeztek. Kitekintés a megye területére Vas megyében a 17. század végén, 1696-ban 44.000 fô magyar, 28.500 német, 5000 horvát és 10.000 vend nemzetiségû lakos élt és 13.500 ebbôl – Vörös Károly szerint vegyes lakosságú falvakban. A megye a mohácsi vész utáni idôszakban viszonylag védettebb volt a háborúktól, mint a törökök által megszállt országrész, vagy akár pl. Felsô-Magyarország

21


és Erdély, ezért fejlôdése gyorsabb is volt azoknál, és a Dunántúl legnépesebb megyéje volt, fejlett mezôgazdasági mûveléssel. A török beütések idején azonban 1577-ben, 1512 szabad porta mellett 64 volt a hódolt porták száma, amely egy év múltán már 1178:258 arányt, majd 1582-ben: 1132 3/4:344 3/4-re alakuló arányt mutatott; 1583-ban pedig már nagyobb volt: 1044:326 1/4 a szabad és a hódolt porták aránya. Elsôsorban a Tótság-nak nevezett (az Ôrség, Vendvidék déli szomszédsága területét, de a Hegyhátot és a Kemenesalját is idônként elérték a török beütések. (Pl. 1643, 1646, 1664, 1683.) Ugyanakkor az osztrák határmenti területeken is nôtt a területi bizonytalanság és többször küldtek ki határmegállapító bizottságokat. A vasi földbirtokosok között a Batthyányok, Erdôdyek, Nádasdyak, Széchenyiek, Esterházyak és Szapáryak voltak a legismertebbek a 17–18. században, de sok volt a középbirtokos is. Az 1754. évi nemesi összeíráskor 3000 nemes férfit írtak össze Vas megyében, és ebbôl levonva a családjogú özvegyeket 2500–2600-ra taksálták „a saját gazdájaként élô nemesség férfiaink számát.” A megye gazdasága tehát igen nagy mértékben alapozódott a jobbágyrendszerre. A nagybirtokos és a kisbirtokon folyó gazdálkodási rendszer egyre nagyobb eltéréseket mutatott, erôsödött a nagybirtok kényszere, amelyhez különféle katonai terhek is egyre nagyobb mértékben járultak. Fokozódott Vas megyébôl az elvándorlás, és az 1697–1787 közötti 90 évben (Vörös Károly adatai) Vas megye már a legalacsonyabb szintû népesedési ütemû megyék közé tartozott. (Szöktek a jobbágyok, majd pedig 1765-ben – fôként Batthyány Lajos birtokain – parasztmozgalomban csúcsosodik ki az elégedetlenség.) A török megszállás végeztével a majorsági nagybirtokok gazdálkodása ismét fellendülést mutat, amely a jobbágyok szegényedésével jár együtt. Az 1720-ik évi összeíráskor a megyében 52% a nagybirtokon élô és 0–5 pozsonyi mérô dézsmát fizetôk aránya, vagyis a számok a jobbágytelkek elaprózását jelzik. A kis és középbirtokon az arány ennél jobb, 14,5%. A 16 mérônél többet fizetô, nagybirtokon robotoló jobbágyok aránya csak 0,7%, ez utóbbi a kis és középbirtokon 17%. Következtetés: a nagybirtokon élô jobbágyság helyzete egyre romlott, és idézzük Vörös Károly könyvébôl: „A XVIII. században jogait még bôvítô Körmend és Sárvár az egész XVIII. századon át harcban áll a Batthyányokkal, illetve a Draskovichokkal...” Az 1744. évi adókivetéskor új adórendszert dolgoztak ki, amelynek lényege az, hogy nem általában, hanem konkrétan szabták meg az adózók tartozását, a háztartások, a jobbágyok birtokai, állatai szerint, amelyet 1744-ben vezettek be és utána többször módosítottak is. (A felmérés módszereit is részletezi Vörös Károly) A megye népessége 1744-ben 175.082 lélek. (1697 és 1869 között 8,8%-os az emelkedés, amely a magyarországi átlagnál – 10% – nagyobb, vagyis 12,4% a vasi szaporodás. A szerzôk közbevetik, hogy különféle összevetések alapján Vas megye népessége 196.221 fô volna.) Az adóösszeírás nem terjedt ki az egyházi személyekre és az ôket közvetlenül szolgálókra – amely a megyében kb. 550–600 fô lehetett –, és a különféle kivonandók után az összeírt háztartások száma 1744-hez képest 1778-ban 21,5%-kal nôtt, ebbôl 14,5% volt a telkesjobbágy, 4,5% a zsellér, vagyis szaporodott az adózók száma, mert egyre több korábban adó alá nem esô terület után kellett adózni. Az 1744-es adóösszeírásban „Districtus Hegyhát” címszó alatt olvashatjuk: Iváncz, Szent Márton (Hegyhátszentmárton), Morácz (Felsômarácz), Halugy (Halogy), Szent

22


Péterfa (Hegyhátszentpéter), Magyarózd (Ôrimagyarózd), Szent Jakab (Hegyhátszentjakab), Szôcze, Nádasd, Saál (Hegyhátsál), Katafa, Hodász (Hegyháthodász), Nagy Mizdó (Nagymizdó), Szarvaskend, Döbörhegye (Doborhegy), Döröske, Sárfi Mizdó (Sárfimizdó), Telekes, Karátsfölde (Karátsföld), Gerse (Gersekarát), Mihályfa (Petômihályfa), Andrásfa, Dénesfa (Déneslak), Egervár, Egervárosa (Egervár), Boldogh Aszonfa (Vasboldogasszony), Gôsfa, Gyôrvár, Viszágh (Viszák), Vasvár Oppidum (Vasvár), Puszta Halastó (Halastó), Jánosfa (Felsôjánosfa), (A zárójeles nevek az 1744-tôl 1913-ig változó nevet tüntetik fel.) Az 547-tôl 578-ig terjedô sorszám szerint 31 község tartozott ebbe a hegyháti kategóriába. Kiemelve közülük Döröskét, Szarvaskendet, Döbörhegyet, Nagymizdót és Halastót. Döröskén Szarvaskenden Döbörhegyen Nagymizdón Halastón

169-en laktak 1697-ben és 232-en laktak 1697-ben és 105-en laktak 1697-ben és 138-an laktak 1697-ben és ismeretlen

1846-ban 232-en, 1846-ban 373-an 1846-ban 301-en 1846-ban 259-en 1846-ban 82-en

magyarok magyarok magyarok magyarok magyarok

A körmendi uradalomhoz (Körmend oppidum) Haraszti falu, Berki falu, Molnár Szecsôd (Molnaszecsôd), Hidas Hollós, Egyházas Hollós és Sároslak tartozott. (Nádasd pl. 1744-ben még nem.) A kôszegi uradalom, a sárvári, szombathelyi, vépi, lékai, pinkafôi, borostyánkôi, szalónaki, körmendi, uradalmak csoportosításai mellett található a „Districtum Hegyhát”, továbbá Niczky János szolgabíró falvai, Zarka István szolgabíró járásának falvai, a szentgotthárdi uradalom, Dobrai uradalom, Felsô-Lendvai, Muraszombath-Rakicsáni uradalom, a Csákányi uradalom (nagyobbrészt az Ôrség), a Districtus Tótságh Nobilium (Zalához tartozik jelenleg) és Balogh Ádám járása. A felosztás tehát egészen rendhagyó. Vasvár pl. Hegyháti Districtusban szerepel és nem Festetics uradalomként. A kivetett adó személyekre és háztartásokra vonatkozott aszerint is differenciálva, hogy ki mennyi és milyen földet, rétet mûvel, mennyi az állatállománya, stb., telkesjobbágy, özvegy jobbágyasszony, házas zsellér, házatlan zsellér, egyéb adózó. 1690-ben összeírták a döröskei és döbörhegyi „Puszta Hely Földeket”, és 25 ilyent találtak. Köztük volt Vörös János három hold a „Nimet Jancsi Helihez” jelzés és a Helyi földben négy hold, amelyeket bevettettek velük, összeírták továbbá azokat is, akik hátralékban voltak, így pl. Borsos György tartozott 1689-rôl egy köböl rozzsal, Balogh András „három holdra való köböllel”, Heder András két hold föld után, Popics Istók fél köböl zabbal, Buza Márton és Gál Gergely megadta tartozását, Vörös János bizonyította, hogy három hold föld után fizetett, Torma István leszolgálta, Varga György két hold után tartozik. Hogy a számadást ki és kinek készítette, az nem derül ki. Nádasdi Imre 1722-ben, augusztus 20-án Döröskén keltezte azt a levelét, amelyben kiváltja a Döbörhegyen lakozó „Kónya Évát, Néhay Balás Mihály feleségét” száz forintért. Az okok nem kerülnek a levélbe. Tarródházára 1730-ban is címeztek levelet „Emericus Nádasdi”-hoz. Forcsics Kristóf döbörhegyi, döröskei és mákfai jobbágyok legeltetési vitáiról értesíti az uraságot. Érdekes az utolsó levél (a Sallér levéltárban) amelyet Döbörhegyrôl és Döröskérôl együtt jelentett egy olvashatatlan nevû valaki az uraságnak. Részletek a négyoldalas levél-

23


bôl. Déry István azt vallotta, hogy sem ô, sem pedig szolgája nem vittek fát az uraság erdejébôl, nem tudja kik loptak. Ugyanezt vallva Szakál György, Gergô György a „tilalmasi erdô”-re vonatkozóan, de látta „Györkô Gyurit, hogy faragot azon tilalmasi erdôben”. Vörös András sem vitt el fát, de látta Kovács István, hogy egy szekérrel fát vitt el. Balogh András is tagadta a lopást, de ô is látta Györkô Gyurit. Németh György, Santok György, Boros Mihály, Zsámár János tagadott, de Vincze György látta fával Czein Jankót. Kovács István Bakos Ferencz fiát, Varga Ferencz fiát és Takács Istvánt látta, hogy fát vágott az urasági erdôn. Nem lopott fát Vörös Márton, Kovács Ferencz, Ágoston Benedek és unokája, Szabó István, aki szintén Györkô Gyurit vádolta be. Németh István, Jó Benedek, Takács István, Polgár György szintén csak a maguk ártatlanságáról vallottak, de Gergó István látta Polgár Istvánt, hogy „akácot hasogatott.” Polgár György, Szabó György, Kovács István esküdött, hogy nem bûnös a fatolvajlásban. A vizsgáló és feljelentô javasolta, hogy esküt tetessen az uraság Vörös András és Gergó András erdôôrökkel, úgyszintén Polgár Istvánnal. Györkô János nem vallott Györkô Gyuri ellen. A falopásban az egész falut kihallgatták, az említettek mellett Horváth Mihály, Balogh András, Balogh Mihály, Polgár András, Gáll Benedek, Balásné, Nagy György János, Gergó Istók, Kopácsy István, Szakál György, Takács István neve fordul elô. Györkô Gyuriról írták: „Györkô Gyuri és bátyja szerént hogy töbet nem vágot, hanem egyet karónak.” A jelentés befejezetlen. Az idézett részletek arról tanúskodnak, hogy az uraság szemmel tartott minden olyan eseményt, amely valamilyen módon érintette, vagy szándékolta érinteni vagyonát, hatáskörét sôt, olyan területre is kiterjedt figyelme, amelynek nem vagyoni kihatásai lehettek. Nádasdy Imre – dátum nincs – megbízást adott többeknek – köztük csak Bruthián Agregárd neve kiolvasható –, hogy vizsgálják ki miszerint „Döröskén lakozó Kaman János ugyanitt Döröskén lakozó Horváth Jánosnak feleségével mennyi idôtôl fogva fajtalankodik: bizonyitot és vele lakot.” A kérdések továbbá: Van-e Kaman Jánosnak hites felesége? „kurválkodik-e mással” Kornis Márton felesége és „fatyai voltak-e?” Tudja-e a tanú, hogy Imre Kata „fajtalankodik és fatyát vetelé.” Tudja-e a tanú, hogy ugyanott lakó Tóth Mihálynak a szalonnáját ki lopta el? További kérdések: „Tugya-e a Tanú nyilván, hogy Döbörhegyen lakozó Balás András ugyan Döbörhegyen lakozó Balás Mihály feleségével mint Ángyával fajtalankodik és volt e fatya.” (Balás András felesége Kónya Éva volt) Fajtalan életet él-e Döbörhegyen Polgár Benedek? Fajtalankodik-e nyilván (?) Kata? A tanúvallomások nagyobbrészt hiányoznak, de vallott valaki amellett, Balás Andrásnak az Ángyitól „két fatya volt” és több másról is hasonlókat. A végzések hiányoznak. A P. 285. Sallér család 1527–1815, 2. csomó 12. Fasc. Döröske 1635–1755 és a 14. Fasc. Döbörhegy 1635–1746 jelzésû iratcsomagban olvasható: „Az Dereskei Templom épittése alatt Anno 1731” jelzési kis jegyzet, amelybôl az olvasható ki, hogy téglára Vasvárra fizettek 2000 frt-ot, ácsok munkájára ment 606 frt, számla szerint kenyérre kiadtak 41 frtot. Szerepel még valamiért (olvashatatlan) 4 és 50 frt, valamint egyéb munkáért 74 frt. A másik oldalán „de A0 1731, Dereske, Dereskei Templomra tett költségh száma” olvasható és a Sallér jelzés. Ugyancsak a Sallér család iratai közt ismerhetjük meg azt a különös levelet, amelyet 1738-ban írt Polgár Ferenc, Déry István és Vörös György döröskei jobbágy.

24


„Alább megiróttak adjuk tudtára mindenkinek, akiket illik Hogy Dereskén. T.H. Vasvármegyében lakozó Takács Mihály örökös Jobbágy bizonyos rut káromkodást tett Földes Asszonya T.H. Nádasdi Anna Asszony ellen és más fenyegetô szókról tapasztaltatott, mellyért megfogattatván tömlôczbe tétetett, ezen sanyarúságát látván kértük azon az tisztelt Asszont, hogy adná ki kezességünkre, a mit ô könyörgésünket meghallgatván ki bocsátotta emlitett Földes Asszonyunk; Azért ha ennek utánna ollyas rut életet találnánk, vagy netalán elszöknék, lettünk kezesek az az személy szerint husz-husz forintokat fizettünk” – írják, majd fogadkoznak, hogy ilyesmi nem fordulhat többé elô. Az írás Tarródházán készült, tehát ott lakott Döröske és Döbörhegy „Földes Asszonya”.

25


Nádasdy Imre 1742-ben készíttetett Dereskei urbáriuma (A számozást a szerzô tette a nevek elé. P. 285. Sallér cs. 1527–1815. 2. csomó, 12. Pasc. Dereske 1635–1755, 14. Fasc. Döbörhegy 1635–1746. Németül készült. A cím: „Consciptrio Cotonoeum Sessionis Dereske... Emerio Nadas/dian Anno 1742 die Máj.”) Dereskei jobbágyok: 1. Balogh Mihály 2. Páll János 3. Varga János, György és Polgár István 4. Kopácsy István 5. Balás György és Mihály 6. Jó András, Ferenc és Balás 7. Györkô István és György 8. Gergácz Mihály 9. Vörös István, András, Pál és Ádám 10. Szakál Ferenc, Péter, András, János 11. Takács Mihály, István és György 12. Györkô János, Vincze és ifj. János 13. Vörös András 14. Borsos András, György és János 15. Hevér István 16. Tóth Mihály 17. Dara Mihály 18. Györkô János Összesen:

1 telkes, 1 telkes,

15 hold szántó, 10 hold szántó,

1 telkes, 1/4 telkes, 1 telkes, 1 telkes, 1 telkes, 1 telkes,

20 hold szántó, 4 szekér szénát termô rét 6 hold szántó, 5 szekér szénát termô rét 30 hold szántó, 15 szekér szénát termô rét 14 1/2 hold szántó, 4 szekér szénát termô rét 10 hold szántó, 8 szekér szénát termô rét 12 hold szántó, 6 szekér szénát termô rét

1 telkes,

18 hold szántó,

7 szekér szénát termô rét

1 telkes,

13 hold szántó,


1 telkes,

16 hold szántó,


1 telkes, 1 telkes,

10 hold szántó, 9 hold szántó,

6 szekér szénát termô rét 6 szekér szénát termô rét

1 telkes, 1/2 telkes, 1 telkes, 1 telkes, 1 telkes, 16 3/4

10 hold szántó, 7 hold szántó, 17 hold szántó, 10 hold szántó, 19 hold szántó, 238 1/2

7 szekér szénát termô rét 3 szekér szénát termô rét 8 szekér szénát termô rét 6 szekér szénát termô rét 3 szekér szénát termô rét 111

A másik oldalon a 16 döröskei zsellér házát írták össze: 1. Balogh András 9. Nagy János 2. Hevér György 10. Pass Ferenc 3. Balogh István 11. Takács János 4. Polgár András 12. Horváth Mihály 5. Jó György 13. Gergácz György 6. Gergácz István 14. Tamás György 7. Györkô János 15. Polgár István 8. Györkô György 16. László István

26

6 szekér szénát termô rét 8 szekér szénát termô rét


Döbörhegyen 1742-ben 38 egész telkes jobbágyot és egy negyedtelkeset írtak bele a Nádasdy-urbáriumba. A németül felsorolt nevek magyarra fordítva: Jó István, Pass András, Déry János, Déry György, Jó Benedek, Szakáll György, Nagy János (ô az 1/4 telkes), Gergó András, Borsos Mihály, Vincze Mihály, Szabó Pál, Szakáll György, Botár Ferenc, Balás András, Németh János, Gergó Benedek Márton (Ismét:) Balás András, Ágoston Benedek, Vörös Mihály, Szabó György, Vörös György, Gergó István, Németh György, Für György, Németh István, Kónya Mihály, Végh János, Pulay István, Zsámár Mihály (és József) Beni Péter, Vörös István, Horváth Pál, Mihályfai György, Szakálly János, Kovács István, Zsuppán István, Németh István, Makray János, Bikaly Benedek. A summázatban is 21 1/4 + 17 telek szerepel = 38 1/4. 1743. május 29-én, Ságh-on keltezte Festetics Kristóf azt a levelet, miszerint a Szarvaskenden Sibrik Ferenc által tôle megvásárolt sessiók árában az is benne foglaltatik, hogy a Sibrik-leszármazottak, Gábor (és Bálint) legeltethetik állataikat a Festetics Vasvári uradalmához tartozó Nagy-Mizdó határában, de csak akkor, ha kárt nem okoznak az uradalmi javakban. A Festeticsek 1755-ben zálogban birtokolták Döröskét, amikoris a jobbágyok vonakodtak a Mákfán is birtokos Nádasdy Úrasszony (Imre özvegye) számára, a rétre kaszásokat küldeni ôk ugyanis évi 100 frt-ot már fizettek a Festetics-uraságnak kaszások megváltásáért, Sallér István szolgabírónak kellett intézkednie, Ám az uraság így írt: „az Ur nem idegen attul, hogy ha a kaszásokat mégis adják.” 1746-ban Döbörhegy és Döröske tulajdonosa Nádasdy Imre Terézia leánya, férjezett Lengyeltóti Lengyel Lajosné, aki megtiltja, hogy a falubeliek irtsák a fákat, legeltessenek, makkoltassanak, „faizzanak” birtokain. A Szombathelyen keltezett iratot hitelesítette Szelestey Boldizsár és Lippich Boldizsár megyei tisztviselô, Egerváry Antal szomszéd helységek birtokosa és más érintett szomszéd birtokos. Körmend és Szarvaskend között, a Rábán alul, (ma is híd van ott) a Csörnöcz folyócskán lévô hídon, mivel egységre léptek a körmendiekkel, a szarvaskendiek szedték a hídvámot. A körmendi Rába-hídon (ma is híd áll ott), viszont – a szerzôdés ellenére – hídvámot szedtek tôlük is. A két levél közül az elsô (1757. május 5.) a szerzôdéssel, a második a szarvaskendiek sérelmeivel foglalkozik.

27


Dereskét és Döbörhegyet Nádasdy Terézia eladja Festetics Pálnak A két jobbágyfalu a vasvári uradalomhoz tartozott Nádasdy Terézia (Lengyel Lajosné) levele, illetve Döröskére és Döbörhegyre vonatkozó adás-vevési szerzôdése Festetics Pállal, teljes szöveggel olvasható az O.L.-ban a 236., Festetics család, Birtokjogi iratok I., 5. csomó, 9. Vasvári uradalomra vonatkozó iratok: 1540–1911. címû dossziéban. Részletek Nádasdy Terézia indokolásából, amely szerint a gróf eleinte – úgy látszik – nem nagyon akarhatta a vételt, mert Nádasdy Terézia ezt írta: „mely kérésemre és sok izbeli könyörgésemre E ô Excellentiája hajulván… föllebb is megnevezett Derecske és Döbörhegyi helységeket mindennemû azokhoz tartozandó… mezeivel, erdejivel, kaszálóival, halászó vizeivel, malmaival, szôleivel, jobbágyaival… egy szóval minden akár mely néven nevezendô beneficiumaival és haszonvételeivel egyetemben Negyvenkétezer eötszáz hatvanegy forintokért és eötvenhárom krajczárokért, melly summát is Eô Excellentiája rész szerint creditoraimnak, rész szerint pedig kezemhez fogyatkozás nélkül lefizetett…” Folytatva az indokolást: „A magam súlyos sorsát megfontolván, hogy az illetén bölcstelenségemet elmellôzhessem, mind pedig továbbá által látván azt is, hogy creditoraim (hitelezôim,T. F.) által minden javaimból kivetkôztetvén, szükséges táplálásomra egyéb módon nem maradna, hanem hogy ha ollyatin jószágaimnak örökjétôl megválné, mellyek némely hasznosabban tartó creditiok alat volnának elzálogosítva.” Ez azt jelenti, hogy Döröskére és Döbörhegyre hitelt vett fel, amit így írt: „ezen okoktul indíttatván, és több rendbéli ell kerülhetetlen szükségeimtôl viseltetvén Nagy Méltósághu Groff Tolnaj Festetics Paál Ur Bátyámhoz, Eô Feölséghek Belsô Titkos Tanácsosához, és Fölséges Udvari Magyar Kamarának Vice-Praesesséhez Eô Excellentiájához, ki hozzám nagy kegyességgel és szorongatásaimban különös segedelemmel több ízben méltóztatott, folyamodtam és NA Vas vármegyében helyeztetett s engem illetô Dereske és Döbörhegye nevezetû helységeknek, mellyek mostanságh ugyan Eô Excellentiójának birtokában zálogképpen vannak, s általam nagy summának letételével válthatnának vissza, örökségével, el tökéllett szándékomból és szabadakaratomból megkínáltam…” Úgy vetett számot, hogy Döröske és Döbörhegy eladásával megszabadul adósaitól és még pénzt is kap. Folytatta indokolását, hogy ezzel hitelezôitôl megszabadulva saját magát is megmenthetné a nagyobb ínségtôl: „Az illetén örökségért kezemhez veendô pénzzel... az exegualt (végrehajtott eladás) és zálogosított jószágaimnak egy részét kiválthatnám és azoknak jövedelmébôl képesleg élhessek, következésképpen egyedül ezen móddal mind az becsületemet megtarthatnám.” Tehát végszükségben, eladósodva és már korábban is elzálogosítva volt kénytelen Nádasdy Terézia Döröskét (még a két falu nevét sem tudta jól leírni) és Döbörhegyet eladni, örök áron, visszavonhatatlanul a mindkét hitbizományi jószággal rendelkezô Festeticseknek, illetve örököseiknek.

28


Az adás-vételi szerzôdés mellé leltárt nem mellékeltek. Hogy hány jobbágyról volt szó, az majd a Festeticsek 1767-ben, tehát egy év múlva elkészített urbáriumaiból látható, erre ott térünk ki. A Festetics család horvátországi eredetû. Magyarországon az elsô két Festetics még a Batthyány család gazdatisztje. Festetics I. és II. Pál a vagyonszerzésben fokozatosan haladt elôre, de utóbbi két fia: József és Kristóf már ugrásszerûen elôretörtek. Közbevetôleg jegyezzük meg, hogy a Festetics család keszthelyi levéltára a Magyar Országos Levéltárban a P. 234-es jelzéstôl a P. 284es jelzésig 1527 és 1945 közötti iratokat, stb. gyûjteményeket tartalmaz. Ugyanott folytatódik a P. 285-ös jelzéssel a Sallér család gyûjteménye, amelyben 1527–1815 között jeleznek dokumentációt. Sallér Judit ugyanis a nagy vagyonszerzô Festetics György felesége volt és birtokai között Döröske, Döbörhegy, Mizdó, Szarvaskend, Halastó, Nádasd, Katafa, Nagymákfa, Vasvár, stb. községek is szerepeltek, amelyek utóbb Festetics-birtokok lettek. A család történetére a következôkben csak Dereske-Döröske vonatkozásban utalunk. A Nádasdyak szolgálatában lévô jobbágyokról a Festeticsek mihamar urbáriumot készítettek. (O.L. P. 275. Dereske község. 91/a,b,c. Dereske 1767–1858.) Ideiktatása elôtt egy-két megjegyzés. A 18 döröskei jobbágy szolgálta a Nádasdyakat is. A földesúr-csere vajon jelentett-e valami módosulást Dereske-Döröske jobbágyainak életében? Erre a válasz: a lényeg nem változott. Örökös jobbágyként fizették a kilencedet mindkét családnak és a tizedet a papnak. A földesurakkal való találkozásban, a kontaktusokban azonban történt változás. A Nádasdon, Taródházán, Szecsôdön, Molnáriban, lévô udvarházaikban lakó Nádasdy családtagok „közelebb” voltak Dereskéhez és idônként egészen bizonyosan személyesen is megjelentek ott, hiszen nem voltak olyan nagyurak, mint a Festeticsek, akik elsôsorban Keszthelyen összpontosították uradalmaik igazgatását. Dereske – a Vasvári uradalom részeként – az Ollári uradalomhoz tartozott. Ollár a Zala folyó völgyében (ma Kemendollár) napi járásra esett a Festetics birodalom nyugati szélén, a peremén lévô Dereskétôl. Megközelítése: Vasvár, Csehi, Baltavár, Batyk, Zalabér, Pakod irányában azt is jelentette, hogy az uraság „kiadta” Dereskét is a gazdatisztjeinek. A patriarchalis jelleg megszûnt, helyébe a nagy gazdaságra jellemzô „személytelenebb” kizsákmányolás lépett. A magyarországi jobbágyok számára a kiszolgáltatottság fokozódott, olyannyira, hogy 1764-ben az országgyûlésen is foglalkozni kellett vele. Az országgyûlésen megszavazott 700.000 forintos adóemelés terheit a földesurak a jobbágyságra hárították. Ez a kincstárnak hátrányt is jelentett, mert a jobbágyok teherbíróképességének csökkenésével járt, ezért Mária Terézia, mivel a nemesi adómentesség megszüntetését nem tudta keresztülvinni, elrendelte a jobbágyok kötelezettségeinek szabályozását. Új urbáriumokat készíttettek, amelybe a teleknagyság mellett beleírták az egyéb kötelezettségek mellett a jogokat is. A rendezés nagy vihart kavart a földesúri berkekben is, de még nagyobbat a jobbágyok körében, és 1765-ben – Vas megyébôl kiindulva – országos elégedetlenség robbant ki. A Batthyány Lajos és Batthyány Ádám Vencel birtokain zajló felkelésekrôl a történelemkönyvek is említést tesznek. Az összevetések érdekében idézünk a Magyarország története (Gondolat, 1971. I.köt. 378. old.) címû könyvbôl: „Az urbárium aprólékosan szabályozta a parasztság szolgáltatásait. A 16 és 38 magyar hold között váltakozó szántóból, továbbá a 6 és 22 kaszás (I kaszás = 1 szekér szénát termô rét) között ingadozó rétbôl és belsôségbôl álló jobbágytelek

29


után heti két nap kézi robotot, vagy 1 nap igás robotot (2 ökörrel, saját szerszámmal, napkeltétôl napnyugtáig) kellett teljesíteni. Ezenkívül évi 2 nagy hosszúfuvar, 1 forint cenzus, a termény kilencede (szôlô esetében a helyi szokás szerint változó hegyvám), tojásból, baromfiból és vajból pedig ajándék illette meg a földesurat. A földesúr erdejében saját szükségletére épület- és tûzifát vághatott a jobbágy, továbbá legelôhasználati és saját termésû borára Szent Mihálytól karácsonyig kimérési joga volt a jobbágynak.” Eddig a Mária Terézia által elrendelt úrbéri szabályozásból a kiemelés. Az 1767-ben készített döröskei Festetics urbárium már az új rendelet szerint készült. A teleknagyság viszonylag alacsony. A szántóföldet, a rétet és a robotot emeljük ki belôle.

30


Az 1767-es döröskei Festetics-urbárium Örökös jobbágyok: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Dora Mihály Tóth Mihály Gaál Mihály Borsos István Vörös Benedek Gergô János Takács István Szakálli Péter Varga Pál Vörös Mihály Borsos György Borsos János Jó György (Joó) Varga István Páll András Vörös András Kiss Ferenc Benkô András

kat. h. szántó 9 3/4 20 3/4 10 1/3 16 1/2 13 2/4 16 18 8 3/4 19 17 7 1/2 15 15 22 10 18 1/2 4 1/2 6

szekér szénát termô rét 6 4 4 6 4 1/2 6 3 6 6 7 8 5 5 5 6 7 2 1

marhás v. gyalog robot 34 3/4 60 33 1/3 48 1/2 40 47 1/2 46 1/2 32 3/4 54 52 34 1/4 43 1/2 43 1/2 58 1/2 42 55 16 16 1/2

69 120 65 97 80 95 97 65 1/3 108 104 68 1/2 87 87 117 84 110 32 33

Az örökös jobbágy a leírt roboton kívül teleknagyság szerint fizetett, illetve adott vajat, kappanyt, csirkét, tojást. (A jelzettek urasági szolgáltatások, a papi tized ettôl független.) A legnagyobb telkes jobbágy Tóth Mihály 1 1/8-ad tûzifát, 6 3/4-ed „fonyást” (kenderbôl, vagy lenbôl) 1 itze vajat, 2 kappanyt, 4 csirkét és 21 tojást tartozott az uradalomba szállítani. Az örökös jobbágyokon kívül a „Magok Házokban Lakó Zsellérek” külön kimutatásban szerepelnek, összesen 20 fô: Németh János, Gergácz István, Thomas Ferenc, Gergô Ferenc, Horváth Mihály, Vörös György, Varga Ferenc, Nagy Mihály, Vörös János, Vincze András, Gergácz Ferenc, Gergácz János, Jó Istvánné, Héder István, Gál (Gaál) György, Kiss Ferenc, Gergô György, Tóth András, Gergácz Péter, Thomas János, akik 18 napi gyalogrobotra kötelesek. Kettô közülük: Gergácz István 44 1/2 marhás-robotra és úgyszintén Vörös György 33 1/2-re. Más házában lakó zsellér: Vörös Ádám 12 napi gyalogrobotra kötelezett. Az 1742-ben készített Nádasdi Imre féle és az 1767-ben kiadatott Festetics urbárium között a zsellérek számában is van különbség, utóbbiban 20, elôbbiben 10 a döröskei zsellérek száma. A Festetics család elsô döröskei urbáriuma 1767-ben ugyanazokkal az általános rendelkezésekkel kezdôdik, mint a többi birtokhoz tartozó uradalmakban.

31


Az „Elsô Punctum a Jobbágy Ház-Helynek Mi-votárul” szabályozza. Az egész jobbágytelek 18 hold szántó és akkora rét, amelyen hat szekér széna terem és évente kétszer kaszálható. A második „Punctum” a jobbágyok haszon-vételérôl rendelkezik: – Árulhatják boraikat Szent Mihály naptól Szent György napig. – Az irtásföldet nem veheti el az uraság és nem sorolhatja a többi föld közé. – A jobbágyok marháinak legyen legelôje, ahol a gula legelhet. – Száraz fából (ahol nincs nyersbôl) használhatnak tüzelôt. (Faizás.) – Ingyen épületfát kapnak. – Makkoltathatnak, darabonkénti évi 6 krajcárért, szedhetnek gubacsot, makkot. A harmadik „Punctum” a robotról rendelkezik: Egész telkes jobbágy hetenként egy napot napkeltétôl napnyugtáit dolgozik, méghozzá „két marhával, maga ekéjével, szekerével, vagy Boronájával, Tudniillik mind önnön magának szokott szolgálni.” A „marhás-robot” helyett két napi gyalogrobot is lehet. Szabályozták a közeli, vagy távoli földekre menô robotolók beszámított járókelô idejét is. A jobbágyok robotolási idôszakát aratás és szôlômunkák idején az uraság duplázhatja. (Vagyis nagyobb dologidôben többet, a kisebben kevesebbet robotoltathat.) A hazavitel átformálható gyalogrobotra is. A kilenced és a hegyvám fizetése a termésbôl kötelezô, méghozzá a roboton kívül, azt köteles a jobbágy az uraság által kijelölt helyre szállítani. A vadászatkor kapnak puskaport, sörétet, golyót és részt vesznek a kártékony állatok kiirtásában, ez évi három napi robot. Az uraság malmaiban vám nélkül ôröltethet a jobbágy. A negyedik „Punctum” a jobbágy adózását szabályozza. A házadó évi egy frt jobbágynak és zsellérnek. Az egész holdas gazda évente az uraságnak köteles két csirkét, két kappanyt, 12 tojást és egy itze „kifôzött Vajat” beadni. A felosztás a kisebb jobbágytelkekre arányos. A 30 holdas egész helyes gazda egy évben egy borjat, vagy helyette 1 frt 30 krt fizet. A jobbágy köteles a földesúri család tagjainak esküvôjükön a konyháravalóhoz hozzájárulni, vagy egész helyes jobbágy 48 krt-fizethet, a többi arányosan. Az esetleges fogságba esô földesúr kiváltásában a jobbágy részt vállal, úgyszintén az országgyûlésen való részvételekor is. Pálinkát fôzô jobbágy évi 2 frt-ot fizet. Az ötödik „Punctum” a kilencedrôl és a hegyvámról külön is rendelkezik. A természetbeni kilenced helyett az egész telkes jobbágy évi négy forintot is fizethet, vagy állatok leadására is átválthatja. A borból is jár a kilenced. Ha nincs termés, akkor a hegyvámot nem vetik ki. (A pénzre való átválthatóság a kereskedelmi viszonyok fejlôdését jelzi.) A hatodik „Punctum” a földesúr „jussairul és tulajdon Jövedelmeirôl” rendelkezik. A megholt jobbágy leszármazottai örökölnek, a magvaszakadtaké visszaszáll az uraságra. A vadá-

32


szat, halászat, madarászat egyedül az uraság joga, a jobbágynak tilos. A bor és sör, pálinka mérés megengedett a jobbágynak a kijelölt idôben, de ha az uraság olyan korcsmát építtet, amelyben vendégek szállhatnak meg, akkor egész évben tilos. Bérbe is adhatja jobbágynak az uraság a korcsmáját, akkor ez a jobbágy mentesül a robot stb. alól. A hetedik „Punctum” címe: „Minden el tiltatott, s’ ennek utána el távosztandó Rend kivül való cselekedetektül, és helytelen Szokásokrul.” Az uraság nem kér fizetséget az osztozkodóknak nyújtott segítségért, a végrendeletekért. A jobbágy adhat-vehet dohányt, mézet, viaszt, vajat, lent, kendert, és egyéb terméket, ebben az uraság nem zavarhatja, de megvásárolhatja. A kereskedés joga megengedett. Ôröltethet a jobbágy más malomban, trágyázni nem köteles az uraság földjét, tollból tized nem jár, az urasági szôlôkötözéshez nem kötelesek szalmát vinni, az urasági embereket nem kötelesek szállítani, a szökések elleni pénz-kaució szedése tilos, a mustra-állatok vágására a jobbágyot nem kényszeríthetik, a megromlott bor átvételére nem kötelezhetôk, tilos a megvesztegetés, a lepénzelésre kötelezés. A dézsmabort az urasági hordókban kell tárolni, a jobbágy földjét, rétjét cserélgetni tilos. A nyolcadik „Punctum” a jobbágytilalmakkal foglalkozik. A kárt okozó jobbágyokat a törvény szerint bírságolják. A túlzott böjtöltetés tilos, nehogy a jobbágy ne tudjon robotolni. (A papi tizedre csak utalnak, vagyis: a kilenced kivetése utáni mennyiségre vetették ki a papi tizedet a terményekre és a borra.) Az erdei kártevésért, és az egyéb vétségekért vasba veretett jobbágyok a vasbaverés költségeiért 15 krajcárt tartoznak fizetni. Az irtványföldeket – ha a bért az uraság kifizeti – maga kezelésében veheti. Huszonnégy pálcabüntetést kap az a jobbágy, aki az erdei terméket összeszedegeti. Fegyvert a jobbágy nem hordhat. Az uraság kocsmájába saját borukat fogyasztásra nem vihetik be a jobbágyok. A robotról elmaradó jobbágy 12 pálcával büntethetô. Tilos a húskimérés a jobbágyoknak. A megözvegyült jobbágyasszony köteles az uraságnak jelenteni és annak engedelme nélkül a házból el nem mehet. Kölcsönt csak az uraság tudtával vehet fel. Jövevények nem engedhetôk be a faluba. A kilencedik „Punctum” a rendtartásról intézkedik. Bírót három urasági jelölt közül választhatnak. Eskódteket és „Notariust” a község maga választhat és el is bocsáthatja. A bírák is fizetik az uraságnak a járandóságukat. Számadást kell készíteniök évente. A jobbágy, ha esetleges sérelem éri, az urasághoz fordulhat, vagy a vármegyéhez. A gyalogos robot a saját házzal rendelkezôknél évente 18 nap, a ház nélküli zsellérnek pedig 12 nap. A bérért való dolgoztatást az országos elôírások szerint köteles a jobbágy, vagy zsellér végezni. Az egyes faluk közösen is végezhetik a robotot. A faizó jobbágy egy öl fát köteles az uraságéból hazavinni robotként a kijelölt helyre, és arányosan értendô a fél, a negyed, és nyolcadtelkesekre is. A lényegét vettük ki a sokféle rendelkezést tartalmazó urbáriumnak, amely Döröske jobbágyaira és zselléreire az 1767-ik évtôl kötelezônek számított.

33


A Festetics család Döröskén lévô földjei: a „malom fölött való föld” 4 1/2 hold; ugyancsak külön ott még 1 1/2 hold, a „Nagy Gödörnél való föld” 3 hold; a „Majos Büki föld” 16 hold; a „Rosta Gödri fölött” 14 1/2 hold; a „Pizdi nevezetû föld” 39 1/2 hold; „Zordó nevezetû föld” 14 hold; összesen tehát 93 hold föld. Az urasági rétek: „Döröskén Hegy alat levô Rétek, vagy szöllôk alatt”, 5 kaszás; „Pincze elôtt való Rétek” 1 kaszás. A jellemzés, illetve a földek minôsítése: „Generális reflekciók (általános észrevételek), az melyekbôl következnék, mi módon lehetne segétteni; jobb módon összevonni a gazdaságot.” (Ez talán afféle tagosító elgondolás lehetett a minôsítést készítô urasági szakértônél. T. F.) „Vagy a marhát szaporítván az által a trágyát is.” (Vagyis inkább állattenyésztésre rendezkedni be. T. F.) A két gondolatot ismétlik: „Vagy összehozván a földeket, vagy egyéb formában is mikép lehetne megnagyobbítani az gazdaságot? nem különben az épületeknek mivoltáról és egyéb minden ki gondolható gazdaságosságok… (olvashatatlan) köllenek?” A részletes minôsítést pedig így írta le: „Ezen Dereskei Földekben az egy parragoláson kívül az Hegyes Völgyes (olvashatatlan), és minden Majortul távol léte miat semmi javíttást, semmit nem tehet, s azért, de egyéberánt is nagyobb részen követses, s dombos földek lévén, csak rozsot vettetnek.” További részletezés: „Malom fölött való föld: Ezen föld igen követses és vízmosásos, nem culmináltatók.” (Nem mûvelték. T. F.) Kavicsos a „Majos Büki föld”, a „Rosta Gödri”. A legnagyobb tagban lévô, 39 holdnyi Pizdirôl írják: „Ezen föld nagyon hegyes völgyes, kövecses, rossz termô föld.” Minden döröskei földet 3-ad osztályúnak minôsített a Festetics gazdasági szakértôje, de sem a neve, sem a készítés idôpontja nem szerepel ezen a kitûnô elemzésen, amely – bárki készítette és készíttette – pontos képet adott Döröskén nemcsak az urasági, hanem az egyéb földekrôl is. Hozzáfûzzük még azt, hogy az árutermelés növelésével országszerte jellemzô volt az urasági kezelésben lévô földterületek növelése és azt számos helyen (Nádasdon pl. majd) új földfelmérésekkel és cserékkel valósították meg. (A malomról késôbb.)

34


Conscriptio Sossessionis-Dereske AO 783 Az 1783-ban készített urbárium „Conscriptio Sossessionis Dereske de AO 783” címet viseli. Készítése másként történt mint az 1767-ben földet, rétet, robotot jelzô összegezés. Az új urbárium kísérô szövege jelzi a célt is: „Ezen Döröskei Helységh Istenben boldogult Nagy. Mélt. Gróf Tolnai Festetics Pál Eô Excellentiajanak idejében szereztetett I.M. Vasvármegyében fekszik ugyan Nagy. Mghu. Gróf Batthyányi Uraság határjának szomszédságában föllül, alul pedigh Karádföldi határral megh ütközik.” Az urasági vagyon: 1. három derékból álló ház. Megjegyezzük, hogy a döröskei házakat akkoriban fa talpazatra ráépített karók úgy tartották össze, hogy közéjük sövényt fontak, azt sárral betapasztották. A tetôt szalma, illetve zsúp fedte (Boronaépítés). Az udvarokat élôsövénnyel kerítették el a szomszédtól. 2. Volt az uraságnak Döröskén egy malma, „egy kerékre”, a malomház „fenyôfa boronábul zsúppal fedve.” Ezt bérbe adták, mellette állott a molnár háza három derékból, tûrhetô állapotban. (A malom a Döbörhegy felôl folyó patakon volt. T. F.) 3. Az uraság saját kezelésben lévô földje 65 hold, amelyet minden második évben vetettek be, ez a Pizdi dûlôben feküdt. 4. A borárusítási jogot egy fél évre adta az uraság Döröskének, ezért fizettek neki évente 13 forint 30 kr-t. 5. Az urasági szôlôhegy 70 kapás volt, körülötte gyümölcsös és rét, pinceházzal és présházzal. 6. A szôlô alatti rétet Kiss Ferenc bírta évi 3 napi robotért. 7. A hegyekben lévô egyéb területekért Döröske és Döbörhegy együtt adott az uraságnak 70 2/4 akó (56 lit.= 1 akó) bort. Külön rendelkezés készült a korcsmáról, amelyet Kovács József tiszttartó az uradalom, Balás György a döröskei bíró (kézjeggyel a többiek is) Kiss Ferenc „öreg Eskûtt”, Varga János „Eskûtt”, Takács István „Eskûtt” írt alá. A döröskei urbáriumban 1783-ban 25 név szerepel mint örökös jobbágy (Ebben az állatállományt írták össze.)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Németh Ferenc Tóth György Pall Ferenc Borsos Mihály Benkô András Borsos János Nagy Mihály

ökör 4 4 4 6 4 – 4

tehén 1 1 2 4 2 – 2

35

????? 3 2 3 10 2 – 2

disznó malac 2 3 2 2 2 4 5 8 2 2 – – 2 1

egyéb

4 méhcs.


08. 09. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

ökör Joó János – Takács István 6 Szakály Mihály 4 Varga Perenc 4 Vörös János 4 Gergácz János 4 Kocsis Mihály 2 Joó István 2 Joó György 4 Vörös György 2 „Varga Péter nem Ferencz” 4 Pall Péter – Szakály János 4 Héder István 2 ifj. Varga Ferencz 2 Csaba János – Horváth József (zsellér) – Balogh András (zsellér) –

tehén 1 4 2 3 2 – 1 1 2 1 3 1 2 1 1 – 2 1

????? – 11 1/5 1 2 2 2 1 – 4 – 5 2 – 1 2 – – 1

disznó malac egyéb – – 2 lova volt 3 4 3 4 3 4 35 juh, 50 méh 2 3 2 2 1 1 – – 4 3 2 – 3 2 – 1 1 2 2 – 1 1 – – 1 – – 1

Az 1783-as döbörhegyi urbárium más szempontok szerint készült. Abban nincs különvéve a jobbágy és a zsellér. Együttesen 37 sorszám alatt tüntetik fel a falubelieket. Az urasági vagyon miatt leírják, hogy hol fekszik a falu: „Ezen Döbörhegyi helység még Istenben Boldogult M. Gróff Tolnai Festetics Páll Eô Excellentiája életében szereztetett Nemes Vass V-megyében fekszik. Tettes Zsibrik Antal Szarvaskendi lakos Határának Szomszédságában, alul pedig Karádföldi, és Sárfimizdói határával megütközik.” Döröskén 1804-ben 32 házban 39 család élt, 226 fô, ebbôl 109 férfi, 117 nô, 49 a 17 éven aluli, 39 a 18–40 közötti, 41 évesnél idôsebb 25 fô, házas 26, nôtlen és özvegy 13, tisztviselô nem volt, polgár nem volt, szolga nem volt, paraszt 19, zsellér 38, a családok fiai 52 – ezek a rubrikák szerepeltek az összeírásban. Döbörhegyen 1804-ben 39 házban 45 család élt, 260 fô, 127 férfi, 133 nô, 54 a 17 éven aluli, 48 a 18–40 közötti, 41 év feletti 25, házas 30, nôtlen és özvegy 13, tisztviselôpolgár nem volt ott sem, szolga 2, paraszt 30, zsellér 40, a családok fiai címszó után pedig 55-ös szám olvasható. A döröskei jobbágyok névsora 1807-ben: A „Liber Fundualis Sossessionis Döröske” címû urbárium nevei: (Németbôl fordítva. T. F.)

01. Gergácz (Gergács) János 02. Vörös György

hold belsô telek 4 1/8 2 2/10

36

hold szántó 30 14

szekér rét 14 6

szôlô 3 10/32 27/32


03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 37.

hold belsô telek Jó István 2 2/10 Jó András 4 4/10 Vörös Györgyné 2 1/10 Öreg Varga Ferenc 2 2/10 Pál Mihály 6 1/10 Commitasz Kanász háza 1/10 Nagy György 2 3/10 Pass György 1 Gergácz András 1 Köröcz Ferenc 3 Commitas Csordás háza 1/10 Iskola mester háza 1/10 Zsidó háza 2 6/10 Gergácz János (Bogdánkert) 2 1/10 Felsô Varga Ferenc 1 5/10 Plébánia Zsellér háza 1 1/10 Kotsis István 2 4/10 Pál Ferenc 2 3/10 Borsos András 3 4/10 Benkô István 2 4/10 Nagy Ferenc 2 5/10 Döme Márton 2 6/10 Takács Mihály 3 Molnár Háza 5/10 Molnár Rét 1 3/10 Commitas Kovács Háza 1/10 Benkô Pál 12 3/10 Kotsis András zsellér 2/10 Hollósi Ferencné zsellér 1/10 Horváth Ferenc zsellér 2/10 Vincze János zsellér 3/10 Varga János (jobbágy) 6 Pusza Ház hely 2 1/10 Vörös Mihály 4 7/10 Vörös György Telek. 2 6/10 Helységh. Telek 6/10

hold szántó 8 4/10 24 6/10 17 6/10 17 1/10 19 1/10 – 12 14 14 2/10 16 – – – – 19 3/10 – 18 4/10 20 2/10 20 5/10 22 6/10 14 7 7/10 24 3/10 – – – 27 5/10 – – – – 22 2/10 – 23 6/10 – 4 1/10

szekér rét 8 6/10 9 6/10 6 7/10 8 4/10 6 – 9 10 410 9 4/10 5 3/10 – – – – 8 6/10 – 10 3/10 8 3/10 16 5/10 10 5 4 4/10 15 – – – 8 4/10+7 – – – – 8 1/10 – 12 5/10 – 4

szôlô 1 4/10 2 6/10 2 18/32 2 18/32 18/32 – 1 1/15 2 26/32 2 25/32 – – – – – 1 31/32 – 3 10/32 2 10/32 8 22/32 2 15/32 1 13/32 1 18/22 11 30/32 – – – 1 14/32 – – – – 3 11/32 – 2 19/32 – –

Az örökös jobbágyok mellett külön felsorolják a házas zselléreket, akik némelyikénél néhány hold föld is szerepel. Házas zsellérek: Holósi Ferenc, Horváth József, Vincze János, Kotsis András, Plébánia zsellér, Döröskei Jacob zsidó.

37


Háztalan zsellérek: Farkas János, Rába György, Benkô Éva. Nagymizdói lakos: Németh Ferencné. A lakosság száma tehát valamelyest emelkedett Döröskén, ahol az 1784–1787 között végzett, elsô magyarországi népszámlálás szerint 204-en laktak 37 házban. (A Bp. 1960. évi népszámlálásban összegezték.) Hosszú lista készült mindazokról, akik nem döröskei lakosok, de ott rendelkeznek szôlôbirtokkal, amely után természetesen kilencedet fizetnek az uraságnak. A Döröske jobbágyközség fejlôdése szempontjából hátrányos külteleki birtokszerzés okai többfélék. Bizonyára az uraságnak az volt az érdeke, hogy szôlôjét minél jobban megmûveljék, trágyázzák. A kislélekszámú Döröske erre kevesebb biztosítékot nyújtott, mint a szomszédos birtokszerzôk, akiknek legnagyobb része a Rába menti Molnaszecsôd, Hollósok, stb. helyekrôl azért is vásárolt szôlôt, mert a csodálatos szépségû Templom-hegy, Bogrács-hegy, Dombos-út, Öreghegy, Gyertyános-hegy, Gödör-hegy vonzotta.

38


Az 1811-es dereskei Festetics-urbárium A Vasvári Festetics-uradalom 1811. augusztus 10-én kiadatta a „Megjobbittatott Urbarialis Tabellája Nemes Vas Vármegyében lévô Döröskei Helységnek” címû összegezést, amely mindössze egy oldal és 26 jobbágy neve szerepel rajta. Az rubrikák azonosak a korábbiakkal, de a rétet nem szekér szénában adták meg, hanem „Rét ember vágó”-ként, vagyis: hány kaszás vágná le egy nap alatt. A telkeknél pedig megadják azt is, hogy egész, három, negyed, fél, vagy negyed-telkes jobbágyról van-e szó. Döröskén egész telkes jobbágy volt 1811-ben:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 8. 9. 14. 15. 16. 17. 19. 21. 24.

hold szántóval 19 3/8 18 1/8 18 17 6/8 18 17 2/8 19 18 1/10 18 1/10 18 1/10 18 18 2/10 18 2/10 18 5/10 18 4/10

Felsô Varga Ferenc Kotsis István Gál Ferenc Borsos Ferenc Benkô István Nagy Ferenc Takáts Mihály Benkô Pál Mázsa Mihály Vörös Mihály Gergátz János Vörös György Jó Mihály Öreg Varga Ferenc Pap György

kaszás réttel 6 6 1/8 6 6 6/10 6 3/10 6 6/10 6 6 6 1/10 6 6 1/10 5 4/10 6 5/10 6 6

marhás robottal 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52

gyalog robottal 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104 104

A 26 jobbágyból 15 egész telkes, szinte valamennyinek azonos a földje, rétje. A 19. század eleji gazdasági polarizáció Döröskén nem érvényesült, piacra nem termeltek, hiszen mind Körmend, mind pedig az uradalmi központ Vasvár 10-12 km-re volt, habár elôbbire a réti úton 8 kilométernyi szekerezés után is el lehetett jutni. Lovasgazda azonban a Jó családon kívül Döröskén nem akadt, a vontatás ökrökkel történt. A döröskei háromnegyed, fél és negyedtelkes jobbágyok 1811-ben:

7. Döme Márton 10. Farkas János 11. Rába György

telkes

hold föld

kaszás rét

1/2 1/2 1/4

9 1/10 9 3/10 4 6/10

3 3 1/8 1 4/10

39

marhás v. gyalog robot 26 52 26 52 13 26


12. 13. 18. 20. 25. 26.

Horváth József Vintze János Jó István Vörös Ferenc Gergátz András Körötz Ferenc

telkes

hold föld

kaszás rét

1/4 1/4 1/2 1/2 3/4 1/2

4 4 4/10 9 9 1/10 13 5/10 9 4/10

2 1 4/10 3 3 4 4/10 3

marhás v. gyalog robot 13 26 13 26 26 52 26 52 39 78 26 52

A házadó árenda évi 1 frt volt mind a 26 jobbágynak. A tûzrevalót teleknagyság szerint vitték vagy váltották meg 1 frt, illetve 1/4 frt-tal. Kifôzött vajból az arány 1, illetve 1/2 volt. A kappan-szolgáltatásnál csak 2 db és 1 db volt a különbségtétel. Csirkébôl az egész telkes kettôt, a féltelkes egyet, a negyedtelkes nem tartozott beszolgáltatni; tojásból az arány: 12 és 6 volt, ezt a negyedtelkeseknek is adniok kellett. Visszautaltak a földek minôsítése és a döröskei lehetôségeket illetôen az 1767-es urbáriumban jelzettekre is. A P. 275. Festetics család, Birtokgazdálkodási ír., 159. csomójában a 65–66-ik sorszámú irat címe, amelyet 1826-ban írtak: „Berecknung die Holzertrages der Dereskeer Böbörhegyers Waldungen auf einen Terminus von 200 Jahrens” (A döröskei és a döbörhegyi erdôk faértékesítési terve a következô 200 évben.) A németül írott tervet 10 periódusra, idôszakra osztották és az értékesítés fokozatosan emelkedett. Az I.-ben 600,6 frt, az V-ben 1997,7 frt, a X-ben 3138,7 frt (lett volna) a bevétel. A végösszeg 200 évig (!) 29.043,8 frt. A Festetics felsô-beosztású gazdatisztjei tehát nem engedték el a fülük mellett az elôzô urbáriumok készítésekor leírt gazdaságtalan viszonyok elemzését, sôt, talán azt is mérlegelhették, hogy kifizetôdô-e Döröskén és Döbörhegyen a gazdálkodás. Bizonyára arra jutottak, hogy az erdô behozza az egyéb jövedelmek alacsonysági szintje közti különbséget. A Festetics uradalom tényleges jövedelmérôl, amelynek zömét a szántóföldi gazdálkodás és a jobbágyok kilencede jelentette, nincsenek kimutatások a jelzett dossziéban, amely zömében az erdôgazdálkodásra vonatkozó bevételeket és kiadásokat tartalmazza. Csupán szemléltetésül ezek közül néhány példa. Uradalmi bevételek 1813-ban: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Keszthely Ollár Csurgó Csakathuru Szentmiklós Saagh Szentgyörgy

140 30 10 65 12 15 15 286

falu falu falu falu falu falu falu falu

végössz.: végössz.: végössz.: végössz.: végössz.: végössz.: nincs összeadva

40

43.806 40.976 19.146 28.882 9.894 5.303

frt frt frt frt frt frt

14 1/2 40 29 50 19 – _

kr kr kr kr kr


A döröskei és döbörhegvi erdôkben 1819–20-ban a kivágott tûzifa, épületfa, a hulladékfa értéke összesen 508 frt-ot tett ki. Döbörhegyen 232 2/3-ad frt, Döröskén 182 2/3-ad frt, a többi pedig különféle erdei magvak, növények gyûjtésébôl adódott. (P. 275. Festetics cs. Birtokgazd. ír. 159. csomó, 24. sorsz.) A somogyi Csurgó uradalmából néhány évet kiemelve:

Somogy 1836 Somogy 1837 Somogy 1838 Somogy 1839 Somogy 1840 Somogy 1841 Somogy 1842 Somogy 1843 Somogy 1844 Somogy 1845

bevétel: 9.229.24 frt 6.627.31 frt 9.765.35 frt 19.537.51 frt 12.359.39 frt 11.741.10 frt 11.301.25 frt 10.207.29 frt 18.909.10 frt 16.160.39 frt

41

kiadás: 3.274.53 frt 2.751.46 frt 3.359.43 frt 5.625.14 frt 4.761.10 frt 3.858.45 frt 5.762.45 frt 4.626.00 frt 4.287.47 frt 4.719.25 frt


„Döröske Helységnek jobbágy összeírása 1828-ik Esztendôben” A falu nevét nem Dereskének, hanem Döröskének írták. A Vas Megyei Levéltárban Döröskérôl viszonylag kevés anyagot gyûjtöttek össze. Az érintôleges gyûjtemények közül körmendi herceg Batthyány család levéltárának lajstroma, (18. szd.) a telekesi Dereskey Lajos lajstroma (18. szd.) figyelemre méltó továbbá a Festetics család 1767-es és 1828-as döröskei urbáriuma. (A legújabb koriakról késôbb.) Az 1828-as Festetics urbáriumban olvasható nevek: (Uj-ként jelezve a korábbi urbáriumban nem szereplô neveket.) Varga György, Kovács József, (új név) Gál Mihály, Borsos Ferenc, Benkô Ferenc, öreg Zsámár Ferenc (új), Gál Ferenc, Takács Mihályné, Benkô Pál öreg, Német József (új), Fülöp József (új), Simon József (új), Nagy György, Mázsa Mihály, Vörös György, Gergácz Mihály, Vörös György öreg, Hajba István (új), Déri Ferenc (új), Vörös Ferenc, Varga Mihály, Nagy János, Pas Györgyné (új), Marró Ferenc (új), Körôcz Ferenc, Sese János (új), Csillag György (új), Veisz József és fiai (új), Horváth János, Molnár István (új), Hollósi György (új). A jobbágytelkek, illetve jobbágyok száma 1811-hez viszonyítva 13-mal szaporodott. Észrevételek az urbáriumban Döröske gazdasági lehetôségeirôl: „A 20. Legelôjük elegendô. 21. Sem osztott, sem osztatlan erdejek nincsen, tûzi és épületfákat az uraságtul kapnak. 22. Fél esztendei korcsmatartások vagyon, melynek haszna 6 frt pengô pénzben. 23. Egyedül mezei munkából élnek. 2. Határjok fekvése hegyes völgyes kövecses nem legjobb terménységû. 3. Ôszi javakat vetnek, fele földjeikbe vethetnek. 4. Minden 3-ik évben megkivánná földjök a trágyát, de ennek szûke miatt csak a 18-ikba kerül reájok a sor.” Az 1841-ben készített tabella a 9 nagy Festetics uradalom erdei haszonvételeirôl (épületfa, tûzifa, szerszámfa, makk, vad, stb.) összesen 196.216 frt 1 1/2 kr. A vasvári uradalom összege 14.052.53 frt. Legnagyobb a csáktornyaié (44.348.6 frt) és a keszthelyié (33.729.20 1/2 frt). 1844-ben az egész erdei jövedelem értéke 324.884.48 frt. Vasváré ebbôl 28.561.49 frt. Abban az évben Csurgón vágtak ki legtöbb fát, az össz érték ott 76.694.46 frt. Egy évvel késôbb, 1845-ben az összeg 259.239.6 frt. Az 1848–49-es évben a fakitermelés csökkent, a kitermelt összérték 143.282.44 frt. Vasvár, Ollár, Csáktornya, Csurgó, Szentmiklós és Szt. Márton uradalmaiban, de külön vették Keszthelyt, Szt.Györgyöt és Saagh-ot, ahol a végösszeg 57.331.6 frt. A kettô együtt 200.614.04 frt. Az erdôk bevételeit és kiadásait összevetették 1824-tôl 1845-ig.

42


A tiszta haszon két erdôgazdaságban: Keszthelyen 77.273.90 4/5 frt, egy évre 7.024.49 4/5 Szentgyörgyön 34.974.34 1/5 frt, egy évre 3.181.32 0/0 Az uradalmakban, így a vasváriban is, évrôl évre. kimutatást készítettek az erdôkben termett makk és gubacs értékesítésérôl. Az 1848. szept. 23-án, Vasváron kelt jelentés szerint makkért és gubacsért a vasvári uradalomban 1295+3800 frt-ot, összesen 5095 frt-ot vettek be. A napszám erre 420 frt-ot tett ki. Az uradalom összesen 375 frt értékét pedig saját állatainak tartott meg. A „Döbörhegyi Döröskei Város Tilalmas és Pizdi Sûrû”-ben 200 frt értékû makk és 250 frt értékû gubacs termett abban az évben és 60 frt értékû napszámért szedették össze. A vasvári uradalomhoz tartozó Döröske közvetlen irányítását Szálláshely-majorból intézték. Ott tartották nyilván a robot és egyéb szolgáltatásokat, oda kellett hordani a terményeket. Az elôírások szerint lovas szekérrel naponta négyszer lehetett Döröskérôl Szálláshelyre megfordulni. A minôsítô hozzáfûzése: „Döbörhegyi Majorbul a Hegyes völgyes Fekvése…, emiatt a Szekér pedig igen csekély terhet hozhat, vagy vihet.” A réteket kétszeri kaszálásra minôsítették. A földieket, amelybôl az uraság saját kezelésében 93 hold volt 1767-ben, kövecsesnek rossztermônek jellemezték. Például a Pizdi dûlôben lévô 39 holdról ezt írták: „Ezen föld nagyon hegyes-völgyes, kövecses és árkos. Rossz termô föld.” Az urasági minôsítésbôl a következtetés: „A hegyes-völgyes… minden Majortul távol léte miatt semmi javítást tenni nem lehet...” Az uradalom számára a saját kezelésben lévô 93 hold nem volt gazdaságos. Döröskei dûlônevek: Homok, Tilalmas Melléki, Kis csariti, Várod melléki, Puszta réti, Paa Hegyi, Sötét Völgy, Pizdi, Kiss Berek, Nagy Berek, Bogdán Kert, Dombos út, Templom hegy, Öreg Hegy, Gyertyános hegy, Kiss Thamási toó, Hely Földi Dülô, Hid (vagy Ibid, olvashatatlan), Halastói rét, Szala Gödör, Bokráts-hegy, Cser-hegy, Kövétses, Cser Állya, Mákfai Völgy, Szala Gödri, Dülôfei, Hosszú Dûlô. Iktassuk ide az 1986-ban még ismert döröskei dûlôneveket: 1. Cserhegy, 2. Bográcshegy, 3. Bogrács-alja, 4. Templom-hegy, 5. Templomhegy-alja, 6., Paa hegy, 7. Dombosút, 8. Öreghegy, 9. Szölôk-alja, 10. Homok dûlô, 11. Szalagödri, 12. Tilalmas (külsô-belsô), 13. Vizesi dûlô, 14. Tökös dûlô, 15. Rostáné dûlô, 16. Hosszúvárad (vágói), 17. Pizdi dûlô, 18. Gesztenyés, 19. Törökoldal, 20. Keresztfai part, 21. Bükk-váradbükk, 22. Kisberek, Nagyberek, 23. Kertesrét, 24. Szentegyház-alja, 25. Fertály, 26. Puszta rét, 27. Mühelyi rét, 28. Bozót, 29. Falurét, 30. Csapás-út, 31. Cigányok helye, 32. Bozorkút, 33. Nagykút, 34. Fütytyösdomb, 35. Kastély, Kastély alja. (Összeírta: Benkô Kálmán és Takács János.) Nagy vita támadt Döröskén Benkô Pál beadványa miatt, amelyet 1836-ban küldött a Vasvári Festetics uradalom firkálisának. Tiltakozott az ellen, hogy Puszta-réti birtokán, az egész község legeltethesse jószágait Szent Mihály nap után. Érdekes levelébôl a módszer is: „Borsós Ferencné szolgája öreg ember létemre föl taszított, és annak utána a Telkemen való réten eltüzelte a gyepût.” A fiskális döntése: „A folyamodó panaszának valósága eránt megkérdeztetvén Herkovits Számtartó Ur azt nyilatkoztatta ki: hogy Benkô Pálnak helytelen a keresete, minthogy a kérdéses föld nem a belsô fundushoz, hanem a külsô réti mezôhöz tartozandó légyen. Költ Ollárba Jan. 30-án 836. Krisáry vf. ls.”

43


Benkô Pál neve az 1807-es urbáriumban is szerepel. Belsô telkének nagysága 13.705 négyszögöl, vagyis 12 hold. Birtoka 27 5/10 szántó és 8 4/10 szekeres rét. Az emlegetett Pusztaréti dûlôben 1 6/10 hold van feltüntetve, de szántóként. Az 1811-ben készült „megjobbított tabellában a 9. sorszám alatt szántója 18 1/10 hold, rétje 6 kaszás, tehát kisebb mint 1807-ben. (Bizonyára annak a Benkô Lajosnak az ôsérôl van szó, aki a szerzô gyerekkorában a bírói tisztet többször betöltötte és Gödör-parti telke – becslésre is – azonos nagyságú az emlegetett 12 holdnyival. T. F.) Furcsa kéréssel fordultak a döröskei elöljárók az uradalmi fiskálishoz 1837. április 23án: Büntesse meg Bukovics Györgyöt, mert azt mondta: „A falu végén egy akasztófára köllene mindnyájunkat föl kötni.” A faluban kihirdetett rendelkezések – uradalmi és egyéb nagyon népszerûtlenek lehettek, mert általában írják: „Elöljáróknak azon motskos rágalmazó szidásokat, mellyeket néhány Emberek bûntelen úton útfélen reánk kiáltoznak, czigányoznak s hamisittanak” – jó volna megrendszabályozni, ezzel a Bukoviccsal elkezdve. Válasz nincs. A jobbágytelek nagysága az országban különbözô volt, és Döröskén a gyenge minôségû földek ezt még súlyosbították, mert az I. kategóriába olyanokat is bevettek, amelyek másutt alacsonyabb osztályozást kaptak volna. Továbbá: 1841. február 27-én a döröskei jobbágyok – nevek nincsenek – azért írtak levelet Szigethy József fiskálishoz, mert kisebb telkeket minôsítettek egész telkeknek: „Midôn a Méltóságos Uraságunk az Sessiót széjjel osztotta 1 egész Sessionak irattatott 6/8-ad sessiot is, amely sajnos egy osztálynak felel meg és igazságtalan.” Tehát nincs egész helyes jobbágytelek a 6/8-ad rész, de a robotot 1 telek után kérik tôle. Változtatásért esedeznek „alázatos Szolgái Döröskei Jobbágyok.” Válasz nincs. A bíróválasztást Döröskén is csak az uradalom illetékesének jóváhagyásával választhatták meg. Varga János bíró és Hajba István öreg esküdt 1846. október 31-én az 1847-ik évben Gergácz Mihályt, 2. Vörös Györgyöt ajánlotta bírónak és „árvák atyjának” Molnár Antalt. Láttamozta: Verebélyi Antal jegyzô. Az elôzô évi javaslat szószerint idézve: „Tekintetes Uradalmi Törvényhatóság. Döröskén ezen Tekéntetes Vasmegyei Helységbeli Elöljáróság egyenlô akarattal egész közönség véleményünk szerént 1 sor Varga János (kezevonásával) 2 sor Vörös György 3 sor Kováts József 846-ik Katonai Esztendôre Választottuk Helységbírónak. Kelt Döröskén 1845. Kováts József bíró Hajba Iván öreg eskütt” (Vörös Györgyöt mindkét esetben másodikként jelölték, de a következô évben ôt választották meg. T. F. anyaági ôse.) Az 1848-as polgári demokratikus forradalom következtében hozott úrbéri rendeletek leglényegesebbje az, hogy az addigi úrbéres jobbágyok minden kötelezettsége megszûnt a földesúrral szemben, és az általa addig mûvelt föld a saját tulajdonába ment át. (A kártalanítást az állam vállalta.) Ezzel a jobbágyok Döröskén is szabadok. Fényes Elek 1844-ben

44


kiadott Magyar Országnak… statisztikai és geographiai könyve szerint 1841-ben (Kiadó Trattman-Károlyi, Pest) a lakosság száma és megoszlása a következô volt – idézzük: „Döröske, magyar falu Körmendhez délre 5 óranegyedre, 238 katolikus, 28 református, 10 zsidó lak. Szôlôhegy. Földesura Festetics László.” Döbörhegyen 278 katolikust ír, más vallásút nem. Földesura szintén Festetics László, Nagymizdón 242 lak, a földesúr Festetics László, Szarvaskenden 172 kat., 170 evangélikus, 18 református lakott, földesura a Sibrik nemzetség. (A Festeticseket ott nem említette.) Vasvár az egyik Festetics-uradalmi központ, ahova Döröske is tartozott, mezôvárosi rangon volt: Vasvár lakosa 1841-ben 356 katholikus, 15 evangélikus, 55 zsidó lak (Eisenburg, Castrumferreum); Körmenden akkor 1538 kath., 9 óhitû, 320 evangélikus, 689 református és 448 zsidó lak volt. Mezôvárosoknak sorolták fel Csákányt, Egervárat, Rába-Hidvéget, Jákot, Kertes-t a Pinka mellett és Körmendet, valamint Vasvárt, Monnyorókereket. A körmendi járás 8 mezôvárosát és 87 faluját ismerteti Fényes Elek, összes népessége 36.151 lélek, amely a nyelvi eloszlás szerint: 26.133 magyar, 6510 német, 2713 horvát, 9 görög, 786 zsidó. Tíz évvel késôbb Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára címû könyvének (Pest, 1851, Kozma Vazul) I. kötetében olvashatjuk: „Döröske, magyar falu, Vasmegyében Körmendhez 1 1/4 óra, 260 katholikus, 40 református, 10 zsidó lakossal, szôlôheggyel, erdôvel. Birja gr. Festetics Tassziló.” Tíz év alatt 34 fôvel nôtt a lakosság száma. Döbörhegyen 313 lakos, földesúr Festetics Tasziló, Nagy-Mizdón 242 katholikus lakos, földesúr Festetics László, Szarvaskenden 172 kath., 170 evangélikus, 18 református lakott, földesúr a Sibrik nemzetség volt. A jobbágyszabadítást követôen Tolnai gróf Festetics György cs. kir. Kamarás és alezredes: „Vas megyei Döröske helységbeli hitbizományi javainak összeírása” címmel olvasható az 1856. május 8-án készült összegezés. Döröskérôl csak két tétel szerepel: 1. Árendás lak. 1 szoba, 1 kamara, 1 konyha, 1 mûhely, értéke 162 frt 52 kr. 2. Pálinkafôzôház 1 mûhely, értéke 368 frt 9 kr. Összesen: 1 szoba, 1 kamra, 1 konyha, 2 mûhely, értékei 531 frt 1 kr. A leltáron: „Kelt, Vasvár, május 8-án,” Rajta Leitner Endre Körmendi építész és Niszty József becsüsök nevei olvashatók, 1856. augusztus 5-én pedig hitelesítette Pettler. A lap másik oldalán a földet Szmodits József egervári uradalmi Kasznár és Horváth Pál telekesi uradalmi ispán becsülte fel. A Cser-aljai 6 3/10 hold szántót 880 frt-ra értékelték. A Cser-aljai 4 8/10 kaszás rétet 360 frt-ra értékelték. Döröskén a Festetics gróf csak 1240 frt értékû jószággal rendelkezett. A döröskei régi malomra vonatkozóan 1858. április 27-én készült feljegyzés, mely szerint a „Bozóti rétekbül ugyanannyit felcserélni kívánnak”, mármint a döbörhegyi birtokosok, hogy az újat jobb helyre építhessék, 200 ölnyire odébb a régi helyétôl. Ezt az – olvashatatlan aláírású – uradalmi ember ellenezte.

45


Ugyanazon a napon, ugyanazzal a kézírással „Gróf Tolnai Festetics György ô Nagyságának Vasvári Uradalmi Tisztsége” egy másik fogalmazványt készített, amely szerint az „elenyészett malomnak a helyén” az uradalom egyezzék meg a döbörhegyi birtokosokkal és építsen új malmot. Az uradalmi birtok „kiegyenesítése”, a vízelvezetô kanális biztosítaná, hogy a hegyi patakon építendô új malom jól mûködhessék. Az új malmot Molnár Meltzer nevû szakértô helyesli, és mivel a közelfekvô falvak lakossága is szeretné, a Vasvári uradalom egyetért ezzel. Az építést és a mûködtetést Ágh József molnármesterrel a következô feltételekkel javasolja: 1. A malom fából készüljön, s a fát a döbörhegyi urasági erdôbôl vigyék oda, de Ágh a maga költségén építse fel. A felhasznált fáért öt percentes (5%) kamatot fizessen a bérlô. 2. Hat évig a malom haszna a vállalkozóé, csupán évi 1 db aranyat fizessen. 3. A malomhoz szükséges lakásnak „az üressen álló erdôs ház adatnék által.” 4. Mivel az 1858-ban úgyis lejáró szerzôdés helyett – amelyben évi 60 frt a bér – úgyis újat kell kötni, javasolják a Vasvári tiszttartók, hogy az ottani földeket és a bormérést is a molnárral rendezzék el. A földiek bérleteként évi – és holdankénti – 2 frt 24 kr-t gondolnak kikötni. 5. A malmot és a földeket a bérlô – a megszabott idô után – visszaadhatja, illetve köteles az uradalomnak visszaadni. A malomra vonatkozó további adatokat nem közölnek az O. L.-ban Döröskére és Döbörhegyre vonatkozó iratok dossziéiban. Az 1878-ban készített keszthelyi, Balatonszentgyörgyi, vasvári, ollári, csurgói és taranynyi erdôkben a vadászat 2587.69 frt-os veszteséggel zárult. Az egyéb hasznosításban a nyereség 40.062 frt, amelyet levonva a vadászati veszteséget, a tiszta nyereség 37.474.43 frtot tett ki. Az 1884-ik évinél a tiszta jövedelem 55.235.62 frt. A vasvári uradalmat kiemelve: a nyereség 1875-ben 1620.59 frt, 1884-ben 7389.22 frt, legkisebb a többi uradalomé között. A keszthelyi és a csurgói erdôk jövedelmeztek legtöbbet. A Festetics uradalmak hitbizományi részei 1883-ban a két testvér: Festetics Tasziló és Festetics György (egy hetes különbséggel) halála után Tasziló fia Tasziló kezére jutottak. A vasvári uradalmat kiemelve a hatalmas vagyonból, zárójelben a telekkönyvi számok szerint jelölve a Festetics birtokot: Vasvár (8), Döbörhegy (57), Döröske (13), Hodász (30), Külsô és Belsô-Halastó (160), Katafa (1), Nagy-Mizdó (19), Szál-Hegyhát (5), Szarvaskend (17), Alsó-Oszkó (1), Andrásfa (97), Felsô-Oszkó (1), Gerse (25), Györvár (1) Karátföld (94), Kis-Mákfa (16), Kozmafa (5), Nagy-Mákfa (15), Olaszka (113), PetôMihályfa (1), Szent-Péterfa (23), Ujlak (146), Dénesfa-Lakhegy (14).

46


A Döröskén levô Festetics-vagyont 1892-ben megveszi a község Döröske község elöljárósága Tóth György községbíró, Gál Vendel, Benkô György, Takács György, Benkô Ferenc, Orbán Pál és ifj. Benkô István megtárgyalta a Festetics Tasziló gróffal kötendô adás-vételi szerzôdést a döröskei kisebb ingatlanok megvételérôl (O.L. P. 274. Festetics család 211. csomó.)

„Jegyzô könv föl vétetett a Döröskei Köség bíró házánál 1892. év Július hó 24 napján a Fecstetics Gróf Ur Döröskei uradalmi birtok tárgyában. Döröskei Köség Képviselô testôlete az emlitett birtokot meg vete az elôbi be igért árér, a rézletes vétel árt részint a Köség a mer törvényileg megálapitot regáliom 1537 f. 20 kr. kártalanitásbúl törlezti továbbá a Köség a törléseket minden év elején szándékozik törleszteni az emlitet (5%) kamat melet továbá a Köség kebelébül az adás vevési szerzôdés megkötésére kineveztetet Köségben nagyobb adó fizetô egyének, Orbán Pál, öregeb Benkô Ferencz és Tóth György Köség bíró. A Köség a megvet birtokot azonal szándékozik átveni Kéri a Köség hogy az adás vevési szerzôdést minél elôb megkötni és aláírni. Kelt Döröskén 1892 évben Gál Vendel Tóth György bíró Benkô György Benkô Ferenc Takács György Orbán Pál K.vé ifj. Benkô István tanácsos”

A Festetics uradalom Döröskén lévô kisebb ingatlanait 1892-ben bocsátották áruba. Az iratok tanúskodnak arról, hogy két ajánlkozó volt: 1. Karlovics József bérlô, akit Mezô Gyula halogyi bérlô, úgy ajánlott, hogy ô tette rendbe az elhanyagolt birtokot, ezért az általa ajánlott 3000 frt, bár kisebb mint a 2. ajánlkozó, Döröske község elöljárósága által megajánlott 3500 frt, mégis Karlovics érdemelné az elsôbbséget. A döröskei elöljáróság többször is tárgyalta az ügyet. Az iratokon – amint olvashattuk – Tóth György községbíró, Pap György s.bíró, Benkô György képviselô, Kovács József közgyám, Takács György képviselô, Gál Vendel képviselô sajátkezû aláírásával, Mázsa József képviselô, kézjegyével hitelesítette a határozatot, hogy a 3500 frt-ot a közbirtokosságra kivetett pénzbôl fedezik. A fizetés módja: 1537 frt 20 kr-t elôszörre, majd 5%-os kamattal folyamatosan a többit. A keszthelyi uradalomba Tóth György, Orbán Pál és Benkô Ferenc utazott el, ahol az ügyletet létrehozták. Karlovics helyett Döröske kapta a jószágokat. A szerzôdést is Döröskén kötöt-

47


ték 1892. október 26-án, amelyet a hatóságok sokféle ügyintézése után a Körmendi telekkönyvbe 1898. dec. 11-én vezettek be, Gosztonyi József kir. telekkönyvvezetô aláírásával.

Részletek Festetics Tasziló gróf és Döröske község adás-vételi szerzôdésébôl Az adásvételi szerzôdés, „egyrészrôl gróf Festetics Tasziló cs. kir. valóságos belsô titkos tanácsos, kamarás, keszthelyi lakos, a vasvári hitbizományi uradalom ez idô szerinti birtokosa, mint eladó, – másrészrôl Döröske község közönségének mint vevônek képviseletében… Kiküldött meghatalmazottak, névszerint: Tóth György községbíró, Orbán Pál és Benkô Ferenc községi képviselôk, döröskei lakosok között a következô feltételekkel köttetett:” – olvashatjuk a bevezetôben. Aztán pontosan leírják, hogy a vasvári uradalmi fôkönyvben Döröske 13. számú telekjegyzôkönyvében az 1–7 sor, 14., 30., 54., 790., 874., 940., és 942. helyrajzi számok alatt felvett ingatlanokat és a 43. számú házzal együtt eladja a gróf 3500 frt-ért Döröske községnek. Az aláíráskor lefizettek 150 frt-ot, a 3350 frt pedig a következôképpen fizetendô: 1893. jan. 1-én 1000 frt, 1894. jan. 1-én 1000 frt, 1895. jan. 1-én 1000 frt, 1896. jan. 1-én pedig 350 frt, továbbá az 5%-os kamat a 3350 frt után, amelyet a lefizetés határidejéig zálogjogként az ingatlanra tábláznak. Az aláírások Döröskén, 1892. okt. 26-án: Bock Lajos tanu, Bertalanffy József tanu, Tóth György községbíró, Orbán Pál és Benkô Ferenc mint vevôk. A szerzôdést gróf Festetics Tasziló Keszthelyen írta alá 1892. november 16-án mint eladó, ott a tanuk: Wolff Frigyes és Kummer Mihály. A döröskei képviselôtestület pedig november 18-án, Bock Lajos körjegyzô jelenlétében: Benkô György képviselô, Kovács József közgyám, Takács György képviselô (a nagyapám. T. F.), Mázsa József képviselô, Gál Vendel képviselô, Papp György s.bíró. (Mázsa kivételével mindannyian aláírták, egyedül ô tett kézjegyet neve elé.) Vas vármegye törvényhatósága a 3609/1893, az uradalmi hitbizományi hatóság 6521/P.189. sz. alatt, a kanizsai telekkönyv 800/Polg:1897.sz. alatt hagyta jóvá a szerzôdést. Az uradalom aztán a törlesztés befejeztével, 1898. november 1-én, együtt a nádasdkatafai korcsma tételével – amelyet Leffler Lajos és neje Németh Terézia vett meg 4250 frt-ért – töröltette a zálogjogot.

48


II. RÉSZ A földesurak nélküli Döröske 1892 után



A Batthyány-Strattmann hercegség kihatásai Döröskére és a környékre Döröske közelében az alábbi nagyobb birtokok voltak a 19. század végén, 20. század elején: Döbörhegyen 1893-ban Heinrik Mór birtokolt 344 kh-at, valamint Hirschenhauser Sándor 336 holdat. A közbirtokosság nevén 367 hold olvasható. Gersén, ahol a Vasvárihoz tartozók közt a Festeticsek egyik központi uradalma volt, a 100 holdon felüliek Barabits Ferenc (Körmend) 129 kh-al, Banor Lajos (Gerse) 105 kh-al, Deutsch Gyula (Körmend) 178 kh-al, Mozsalits István dr. (Vasvár) 233 kh-al, és Neumann Viktor (Gerse) 534 kh-al szerepelnek. Szarvaskenden, ahol szintén volt Festetics-birtok, Mezô Gyula (Szarvaskend) 271 kh és Ungár Béla (Pápa) 375 kh-t birtokolt, Telekesen – pedig Rosner Józsefné bárónô (Szentgotthárd) 773 kh-al. A Nádasdy család tagjai közül senki sem szerepel az említett gazdacímtárban. Nevezett községekben maradtak kisebb, nagybirtoknak már nem is nevezhetô földesuraságok, bérlôk, amelyek a Döröskén lakók szempontjából – mint munkalehetôségek – nem jöhettek érdemlegesen számításba. A Rábán túl, Németszecsôdön volt Batthyány Zsigmond grófnak egy kis uradalma, jártunk is napszámba néha a herceg vejéhez. Továbbá: a közeli Iváncon gróf Sigray Antal, az országgyûlési képviselônk volt a földesúr, de az messze esett tôlünk. Keleti irányban, a közeli Nagymákfán még maradt Festeticséknek egy kis maradvány birtokuk, amelyet (1930 körül) az élelmes Szabó Máté vett bérbe, aztán utóbb elment Keszthelyre és Tasziló hercegtôl megvette a mákfai házat és a mintegy 30 hold földet. A legközelebbi nagybirtok a Batthyány-Strattmann Ödön körmendi uradalmához tartozó molnaszecsôdi nagybérlet volt, ahova nyaranta többen eljárhattak napszámba. A szálláshelyi bérlô, Hirschenhauser Sándor, foglalkoztatott döröskei napszámosokat, aratókat is. Mindezek azonban elenyészôek voltak a döröskeiek számára. A Batthyány-Strattmann hitbizományt 1746-ban alapították, ura 1915-tôl a szemorvos herceg. A szántóföldeket nagybérletbe adta, de az erdôkkel maga gazdálkodott. Dr. hg. Batthyány-Strattmann László a Tanácsköztársaság idôszakában Ausztriában, majd Svájcban tartózkodott, (P. 1322. R. sz. 182. A hg. Batthyány család körmendi Központi Igazgatósága. Községi iratok. Körmend.) Hazatérése után megkezdte a visszamenôleges bérek, árendák, stb. beszedetését. A kivetendô összegek megállapítása végett kérte Körmend városbírájától az 1919-es évre vonatkozó terményeredményeket, gabona- és más árakat. Az O.L.-ban a Batthyány család körmendi Központi Igazgatóság (P. 1322. községi iratok, 48. sorszám, Döröske 1924–1926, Rakt. sz.179., iratanyaga közt ôrzik az Országos Földbirtokrendezô Bíróság 16.768/194/0.F.B. számú iratát, amelyben a döröskei lakosok kérésének helyt adva, elutasítja a községi elöljáróság igényét a Bogdán-kertben létesítendô legelô és szakiskolára, hanem azt házhelyként kiadja, a községet pedig 78 kat. hold föld kiparcellázásával kárpótolja, amelyet Batthyány-Strattmann László herceg egyházas és hidashollósi birtokából szakítanak ki. A tanácselnök elveti a hercegség azon igényét is,

51


hogy a 72 holdból részesülôk járuljanak hozzá a molnaszecsôdi jegyzôlakás, illetve a Rábahíd építéséhez. A „hollósi berek” néven ismert 72 holdból az alábbiak részesültek: Másolat a 16.768/1924. O. F. B. számú ítélethez: Kimutatás Döröske községben földhöz és házhelyhez juttatandó egyénekrôl Összeírási jegyzék tétel száma

I.

1. 2. 3. 4. 5. ad I. 1. 3. II. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. III. 1. 4. 5.

Juttatott terület Házhely Föld n. öl kat. hold n. öl

Név

Fekete György Déri István Tóth József Benczik Péter Takács János Hodászi Gáborné özv. Benkô Mártonné Fekete Lajos Czuczi Antal Cziráki József Hajmási György Dékán Bertalan Kovács Lajos Kovács József özv. Horváth Gáborné Kovács László Varga György Takó Imre Esztergályos Ferenc Czuczi József Hegyi Mihály Marafai Mihály Cziráki Lajos Fekete József Tóth Vincze Mázsa János Mizda János Rózsa János ifj.Kovács László Nagy László Kiss József Tóth Mihály

– – 300 – – – – – – – – – 300 300 – – 300 300 300 – – – 300 – 300 – – – – – – –

52

1 1 2 2 1 2 1 1 – 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 9

800 800 – – – – 800 – 800 400 800 800 800 – 800 1200 400 – 800 800 800 400 400 800 – 400 – 800 800 400 800 –


Összeírási jegyzék tétel száma

6. 9. 11. 13. 14. 16. 18. 21. 23. 24. 25. 26. 27. 30. 31. 32. ad.III. 3. 4. IV. 1. 2. 3.

Juttatott terület Házhely Föld n. öl kat. hold n. öl

Név

Kapossi István Hajba Vendel Benkô János Hajba János Hajba József Szabó Pál Szabó Vendel Orbán Bálint Németh György özv. Déri Józsefné Mizda József Takács Lajos Takács György Mizda Lajos Papp János Tóth József özv. Molnár Jánosné Benkô János Molnár János Borsos Lajos Varga Menyhért

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

1 2 2 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 2 1

– – – – – – – – – – – – – – – 800 – – – – –

Döröske község részére házhelykártalanitás cimén 2 kat. hold 400 négyszögöl. Budapest, 1926. évi február hó 12-én. A másolatat hiteléül: P.H. irodafôtiszt. (A Bogdán-kertben a házak felépültek, ma Hárs utca a temetô és a templom felé vezetô utca neve.) Visszatérve a szemorvos herceg (Döröske közeli) földjuttatásaihoz: a szecsôdi réten is osztottak néhány holdat 1919 után, de abból Döröske nem kapott. Dr. Batthyány-Strattmann László herceg vitézi telkek céljára 1924. március 30-án 79 kat. h. 1079 négyszögöl földet ajánlott fel. A többi felajánlást is elemezve a hírt kommentálásaként megjegyzik, hogy bár Vasmegye tele van nagybirtokkal a hazafias készség az eddigiek folyamán nem nagyon nyilatkozott meg. Döröskén Németh József (Csirkó) kapott vitézi telket.

53


Iktassunk ide a gyakori segélyakciókból egy levelet: Bécs, Sanatorium Löv. 1930. IV.12. Fôméltóságú Horthy Miklósné Budapest. Köszönettel vettem folyó hó 3-án kelt becses sorait, amelyekben a nyomorult magyar gyermekek nyaraltatási munkáját és annak támogatását oly kegyes figyelmembe hívni. Azonnal összeköttetétsbe lépek körmendi tisztemmel, hogy és miképpen lehetünk az akció javára. Ugyancsak felkértem ottani gazdatisztemet, hogy a körmendi viszonyokat ismervén egyenesen forduljon levélileg Fôméltóságodhoz. Én sajnos már 5 hónapja a szanatóriumban fekszem, és így legnagyobb sajnálatomra nem intézhetem el a dolgot személyesen. Engedje meg Fôméltóságú Kormányzóné, hogy hódoló tiszteletemmel kifejezzem, maradván kézcsókkal Batthyány herceg A feladóvevényen: Horthy Miklósné fôméltóságú Asszonynak, Budapest, 1. Vár 200 P. Bevételi szám 4857 Utalványdíj 1 P 200 Összesen: 201 Pengô A szemorvos herceg szociális segélyei azonban cseppet jelentettek a tengerben. Életének utolsó szakaszában különösen, hiszen a gazdasági válság nyomorba döntötte nemcsak a magyar munkásosztályt, és az agrárproletárságot, hanem a birtokos parasztság alsó rétegét is. A szemorvos herceg hûséges híve volt a Habsburgoknak, akiknek politikai képviselôi igyekeztek volna a herceget bevonni a mozgalomba, fôvédnöknek kérték fel, de ô erre nem vállalkozott: P.1320. R.sz. 9.számú levele az O. L.-ból: Országos Revíziós és Legitimista Párt Tekintetes Végrehajtó Bizottságának Budapest IX. Ráday-utca 31. I. Az Országos Elnökségi Végrehajtó Bizottság nagybecsû felhívásának és szives megkeresésének vételét igazolva, van szerencsém értesíteni, hogy soha semmiféle politikai párthoz nem tartoztam, ilyennek tagja nem voltam és nem vagyok, politikával nem foglalkozom, hanem kizárólag orvosi hivatásomnak élek. Midôn engem megtisztelô bizalmukat megköszönöm, kérem,

54


szíveskedjék tudomásul venni azon bejelentésemet, hogy fenti elvemhez híven az Országos Reviziós és Legitimista Pártba – sajnálattal – nem lépek be. Hazafias üdvözlettel Dr. Bhg. s.k. Kittsee (Burgenland) 1925. aug. 28.

A Batthyány-Strattmann hitbizomány ura 1931-tôl a szemorvos herceg fia. Az utolsó magyarországi Batthyány-Strattmann László herceg, Tarányi vasi fôispánt kéri, hogy segítse hozzá a kisbérlôk mellôzéséhez. (P. 1320. R.sz. 9.) 1931. április hó 25. Igen tisztelt Barátom! Bocsáss meg, hogy egy kéréssel alkalmatlankodom: a horvátnadaljai birtokom bérlete az ôsszel lejárván, ismét haszonbérbe adtam Kapuy Endrének, aki, illetve akinek az atyja már több mint 30 év óta gazdálkodnak ezen a birtokon és nagyon tisztességes keresztény gazdálkodó emberek. Haszonbéri szerzôdés a legközelebb fog a gazdasági albizottsághoz jóváhagyás végett kerülni, ebbôl kifolyólag nagyon megkérnélek, hogy az ügynek jóváhagyását pártfogolni szíveskedjél, miután a birtokra az ottani kisgazdák is reflektálnak, akiknek azonban nem adhattam, mert másképp a birtokon lévô összes épületek kárba vesznének. Kérelmem egyébként is az igazságon és méltányosságon alapszik, mert a nadaljai gazdaságom s földreform elôtt 916 hold volt, amelynek kb. 40%-át vagyonváltság és földreform célokra már úgyis elvették, és ezen területekkel a három községbeli igény jogosultakat unos untig kielégítették. A megmaradt 572 holdból tehát igazán nem lehet már többet elvenni, mert akkor az épületek teljesen kárba vesznek és egyébként sem vagyok kényszeríthetô arra, hogy ezt a közép birtokomat is a jómódú kisgazdáknak adjam bérbe. Megjegyzem, hogy a megmaradt 572. holdból is 64 holdat a bérlôm kényszerbérletbe tartozik adni az O .F. B. régebbi határozata értelmében.– Bocsáss meg kérlek, hogy mindeddig még nem tehettem tiszteletemet nálad és hogy ezen soraimmal alkalmatlankodom. Egyelôre még szegény édesanyámmal vagyok itt Kittseeben és többi testvéremmel együtt amennyire lehet törekszünk ôt vigasztalni. Körmendre csak a hagyatéki tárgyalások befejezése után szándékozom átköltözni.– Midôn arra kérlek, hogy kedves feleségednek kézcsókomat tolmácsolni méltóztassál; Maradok rokoni érzelemmel ôszintén tisztelô készséges hived, Batthyány Strattmann László herceg, Kittsee, Burgenland

55


A válasz: Kedves barátom! Horvátnádaljai birtokod bérbeadási ügyét a gazdasági albizottság jóváhagyta mai gyûlésén 2/1931 gazd. alb.h. szám alatt. A gazdasági felügyelô is kedvezô jelentést küldött a földmivelésügyi ministeriumba, azonban tekintettel arra, hogy van egy rendelet, amely szerint a gazdasági felügyelô ilyen esetben köteles megfellebbezni a kisemberek érdekében az albizottság ellentétes határozatát, megtörténhetik, hogy a ministerium részérôl erre utasitást fog kapni. Részedrôl a további teendô az ügynek a földmivelésügyi ministeriumban való kedvezô elintézésének szorgalmazása, ami annyival is könynyebb, mert csak a mi határozatunkat kell a ministeriumnak jóváhagyni. Ugy ebben, mint bármely ügyedben a lehetô legnagyobb készséggel állok rendelkezésedre. Kötelez erre nemcsak Istenben boldogult Édesatyád emléke, hanem azon ôszinte tisztelet is, melylyel az egész család iránt viseltetem. Jelentsd a Fôméltóságu Hercegnénél hódolatteljes kézcsókomat, szivélyesen üdvözöl készséges hived Szombathely, 1931. május 13. Tarányi s.k. aláirás fôispán

Tájékoztatásul iktassuk ide a Batthyány család nemzetségtovábbvivôinek leszármazását a 19. század végétôl 1945-ig: (A hercegi címet Károly kapta Mária Teréziától, majd hercegek: Ádám Vencel, Batthyány II. Lajos, Fülöp 1870-ig, ôt követte unokatestvére, Gusztáv herceg.) A hercegi ág Gusztáv hg. Ödön hg. Gusztáv gr. (1826–1914) (utód nélk.) (utód nélkül)

Emma gr-nô (sz.1837– ) Batthyány Géza gr.

A grófi ág: Zsigmondi ágazat:

Batthyány Lajos (1807–1849) Ilona gr-nô Elemér gr. (sz.1840– ) (1846–1932) 1. Keglevich (utód nélkül) Béla gr. 2. Benitzky Gábor

56

Pinkafôi ágazat:


A kézirat szerint

57


A kézirat szerint Körmend viszont a Batthyány család hálójában vergôdött. Mivel Döröske – a késôbbiek folyamán különösen – függött attól, hogy milyenek a járási székhelyen a munkakörülmények, röviden utalni célszerû erre is, összevetésekkel. A lakosság száma: Körmenden Szentgotthárdon Vasváron 1870 5429 1533 2335 1880 6070 2064 2763 1890 6835 2190 3172 1900 7917 3150 3888 1910 8901 4014 4194 1920 9349 4337 4263 1930 8949 4630 4532 1941 8501 4964 4477 A növekedés Körmenden 71 év alatt 3072 fô, amely 50,66%-os arányt jelent. Szentgotthárdon a növedék ez idô alatt 3431 fô, s ez 200,2%. Vasvár lakossága 1941-ben 214,2-vel volt több, mint 1870-ben, s ez 90,17%-os fejlôdést jelentett. Nagyobb birtok és földesúr ez idô alatt csak Körmenden volt, s bár Vasvár jelentôsége nem nôtt együtt lakosságának arányával, mégis Körmend fejlôdött lassabb ütemben. A hercegi hitbizomány mozdíthatatlan volt. A Vasvár-központúság átalakult Körmend-központúsággá, ami egészen kézenfekvô, hiszen Döröskére Vasvárról Nagymákfától csak mezei és erdei út vezetett, Körmendre viszont két irányban is el lehetett jutni: Molnaszecsôdig vicinális (megyei) úton, onnan pedig postaúton. (A mai 8-as). A távolság is kisebb volt Körmendig, különösen mezei úton. A Vasvár-központúság a Festetics uradalmak szüleménye volt és utána a természetes körülmények domináltak.

58


Mindezek után térjünk vissza Döröske életének néhány közvetlen – és talán jóval kisebb, de a falu számára fontos – tényezôjére. A Vas vármegye és Szombathely megyei város címû könyvben olvashatjuk (1931–32. évi kiadás, Budapest, Vármegyei Tisztviselôk Országos Egyesülete), hogy az I. Világháborúban 37-en vonultak be Döröskérôl és 11-en haltak meg, két hadiözvegy és két hadiárva maradt utánuk. (Kilencen tehát nôtlenek voltak. T. F.) Területe 768 kh, ebbôl a községé 30 kh. A falusiak nyögték az I. Világháború terheit és nyögték a keresetek minimálisra szorításának következményeit. Néhány utalás erre a Vas Megyei Levéltárból: Szombathelyrôl a 15485/11.1915. számú rendeletben szabályozták, hogy „a körmendi járás területére a napszámosok átlagkeresete 1 korona 60 fillérben, ipari munkások keresete 3 koronában állapítható meg” 1915. április 5-én, miniszteri tanácsos (neve olvashatatlan), kir. pénzügyigazgató. Az oktatás a jegyzôjárás öt községében osztatlan iskolákban történt, Szarvaskenden ebbôl kettô volt, egyik a katolikus, másik az evangélikus. Az analfabéták száma a megyei összeírás szerint: (Vasmegyei levéltár.) Körmenden 1921. november 10-én 224 analfabétát írtak össze, Nádasdon 22, Katafán 4, Hegyhátsálon 3, Hodászon 6, Halogyon 16, Daraboshegyen 5, Szarvaskenden 11, Döbörhegyen 8, Döröskén 6, Nagymizdón 5, Halastón 15. A szarvaskendi jegyzôjárás öt községében 45. A szecsôdi jegyzôség öt községében 14, a kölkedi négy faluban 10, a nádaljai hat faluban 67, Ôrimagyarósd öt községében 29, a pankasziban 38, Szattán 6, Ispánkon 4, Kisrákoson nem volt, Csákányban, Taródfán és Rábadoroszlón 28 volt az analfabéták száma. Összesítés nem készült a fôszolgabírói hivatalban, ahonnan a Vasvármegye Szabadoktatási Bizottságához jelentették a végeredményt. Körmenden egy 2479/1925-ös szám (Vasm. lev. tár) kimutatás szerint 20 munkásnál többet foglalkoztató üzem volt a Frim fûrésztelep, a körmendi gôzmalom, 10 munkást foglalkoztatott a Vizi Jenô-féle téglagyár, a Schántl-féle téglagyár, a Frim hengermalom, a Kovacsik és a Molnár-féle fûrésztelep. A fôszolgabíró 782/1930 számú utasításában felszólította a körjegyzôket, hogy jelentsék a szegényalap és a szegények helyzetét. Bock Lajos szarvaskendi körjegyzô jelentése:

Szarvaskend Nagymizdó Döröske Döbörhegy Halastó

büntetôpénzekbôl az alapra

értékpapírokból az alapra

16,50 P 25,50 P 13,50 P 12,00 P 22,50 P

116,99 P 54,28 P 45,97 P 48,00 P 31,26 P

A jelentést 1930. április 12-én írta Bock Lajos, de nem fûzött hozzá semmit. Bizonyára jól tudta, hogy a szegények számára ezek az összegek koporsószegre sem volnának elegendôk. Ugyancsak jelentette – utasításra – hogy a községeiben semmiféle alapítvány nincs. (1932. nov. 21.)

59


A községbíró 1931–32-ben Varga Pál, helyettese Benkô János, a közgyám Borsos Lajos, a tanító Horváth Kálmán, a tûzoltóparancsnok Borsos Lajos, a leventeparancsnok Mizda Antal, a Katholikus Népszövetség vezetôje Varga Pál. A további felsorolás: Ácsok: Borsos Lajos, Mizda József Biztosítási ügynökök: Borsos Lajos, Papp Péter, Varga Pál. Cipészek: Mizda Antal, özv. Molnár Jánosné. Dohánytôzsdés: Papp Péter. Földbirtokosok: Közbirtokosság 68 kh., község 30 kh. Kocsmáros: Papp Péter, Kovács: Németh Gyula. Vitéz: Németh József. Érdekes, hogy a falu közéletében több név többször is elôfordul. A munkanélküliségrôl kért jelentésben (1933. nov. 12. 567/933.) Bock Lajos ezt írta: „Fôszolgabíró Ur! Jelentem, hogy a munkanélküliek állományában változás nincs – az inségakció szempontjából figyelembe jöhetô munkaadók nincsenek s nincsenek olyanok sem, akik az akcióban való részvételtôl tartózkodnának – új munkás alkalmazás, felfogadás nem történt. Szarvaskend, 933. nov. 12. Bock Lajos krjzô.” Körmenden 660 fôt jelentettek munkanélküliként, hozzáfûzve, hogy elhelyezkedésükre semmi kilátás nincs. A kormányzónétól inségakciójára a felhívást 1935. október 27-én tették közzé a Rábavidékben. Horthy Miklósné 1935-ös inségactiója idején a herceg az évi 14.000 ûrköbméter fakitermelésbôl csupán 120 ûrköbméter fát adott. „Ôhercegsége az inségactió részére 120 ûrköbméter tûzifát volt kegyes engedélyezni, mely tûzifa a kormányzóné Ôfôméltósága által irányított inségactióba való bekapcsolódással és a körmendi járás fôszolgabírája közbejöttével a következô felosztásban adatott ki: 65 ûrköbméter fenyô hasábfa a katholikus nôegyletnek, 20 ûrköbméter fenyô hasábfa a református nôegyletnek 20 ûrköbméter fenyô hasábfa az evangélikus nôegyletnek 15 ûrköbméter fenyô hasábfa az izraelita nôegyletnek Összértéke 540.- Pengô Fuvar 196.- Pengô Összesen: 736.- Pengô Körmend, 1935. február 24.”

60


A Körmenden megjelenô Rábavidék címû újságot, Fülöp József református pap szerkesztette, aki szociális kérdésekkel sokszor foglalkozott a lapban. Néhányat kiemelve ezekbôl: Rábavidék 1931. május 27. A kiskorú Hanisch Paula és József ellen 2250 P. tôke ellenében Molnaszecsôdön lefoglalt 10/12 H.P. lóerôs benzinmotort, cséplôszekrényt és kézifecskendôt 1931. junius hó 18-ik napján délután 2 órára kitûzött árverésen a legtöbbet ígérônek készpénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alul is elfogom adni. Császár Viktor kir. bir. végrehajtó. (Ilyen hirdetések minden lapszámban olvashatók.) 1931. június 21. A közoktatási miniszter segédtanítókat szerzôdtet 3 évre, évi 1380 P. fizetéssel. Az óvónôk havidíja 100 P. és lakáspénz. Július 5. A képviselô választás eredményei: A 11.139 választóból 8052 szavazat esett Sigray grófra, 2537 dr. Tornyos Györgyre és 550 dr. Gyurányi Ferencre. A mandátumot a hercegi vár márványtermében adták át ünnepélyes keretek között. 1932. április 10. „Segélykérelmek. A mondhatni általánossá lett anyagi leromlásnak kétségkívül egyik jellemzô tünete a segélykérések feltûnô megszaporodása.” 1933. április 16-án dr. Lothringer Ferenc kir. járásbíró Vaspör, Halastó, Halogy, Csákány – és más – községekben a Rábamellék egész oldalát kitevô árverési hirdetményeket közölt. 1934. július 1. „A mai életnek állandó gondokkal, egyéni küzdelmekkel teljes, egyhangú sivárságában szinte jólesô változatosságnak tekinthetô az a három ünnepélyes alkalom, amelyeken a népmûvelési versenyek zajlottak.” 1935. február 2. „Ínség munka Körmenden… Ujabb 25 inségmunkást vett fel a város 1 P.-ös napszám mellett.” Március 3. „A betétszerkesztési munkálatok elvégzésére szellemi inségmunkásokat alkalmaz a város havi 50 P. fizetéssel.” „A szegényügyi kérelmet a jövô gyûlésre halasztották, (a képviselô testületben) mely idôre a népjóléti választmány a régi szegény-segélyben részesülôk helyzetét revizió alá veszi.” Tájékoztatásul egy hír: Április 12. „Országos vásár Körmenden… Prima kocsiló 800–900 P. párban, igásló 800–1000 P., másodrendû lovak 150–300 P-ig… Selejtlovakat 80–150 P-ig vettek. Prima szarvasmarha 180–225 P., másodrendû 120–200 P-ig.” „A munkanélküliek száma Magyarországon 1936 februárjában 58.000 és csökkent az 1935. évihez képest.” „Árverési hirdetményt hasábonként 16 P-ért felveszünk.” 1935. október 13.„Koldulás szabályzata Körmenden. Nagyközségünkben a pénteki napokon való koldulás nagymérvben elfajult, melynek megrendszabályozását a hatóság vette kezébe a következô módon: A járási fôszolgabíróság a községi szegényügyi és népjóléti bizottság meghallgatása

61


után összesen 21 szegénynek engedte meg a pénteki napokon való koldulást. Ezen egyének a következôk: Noe Györgyné 74 éves” – és sorban a nevek, a 21 név: Dam Jánosné 76 éves körmendi lakos. A névsorban valamennyien 60 éven felüliek. A módszerrôl: „Nevezettek a fôszolgabíróság által készíttetett nyitott persellyel láttattak el, melynek elsô oldalán sorszámmal és pecséttel ellátott névre szóló engedély van ráerôsítve.” Pénteken a koldusok 8–14 óra között bárhol koldulhattak Körmenden. (Döröskérôl nem közöltek híreket 1935-ben és 1936-ban a Körmend és vidéke címû újságban, amelyet a körmendi Nemzeti Egység Ifjúsági Szervezetének Lapja-ként adtak ki és havonta kétszer jelent meg, úgyszintén nem találtunk róla a Rábavidékben sem.) 1936. július. „Épül az új út. A Szecsôdön és Vasváron áthaladó út építése Nagycsákány területén folyik.” (Döröskérôl is dolgoztak ott, Tóth Nándor pedig lovaival fuvarozott a mai 8-as mûúton.) 1937. augusztus 8. „A telepítés ügye is jelentôs lendületet kap… A végrehajtási utasítás szerint kisbirtok szerzéséhez 25–30% készpénz és felszerelés szükséges, a hitelezett összeg után pedig évi 3%-os kamat jár… Az elárverezett birtokokat 20 holdon alul a régi tulajdonos visszaszerezheti. (Döröskérôl – jeleztük – Szabó Máté települt Nagymákfára, Kovács László és öccse pedig Somogy megyébe.) 1938. december 25. „Csütörtökön délelôtt 9 órakor Batthyány-Strattmann László herceg kastélyában volt az elsô karácsonyfa ünnepség az uradalom cselédsége és a cselédség gyermekei számára… Az ajándékokat a hercegi pár osztotta ki és Batthyány-Strattmann László herceg minden családjával kezet fogott, s a hercegasszony minden apróságot megsimogatott… A herceg mintegy 40 cselédgyereke a karácsonyfának, amely pár perc alatt – a fôúri pár látható örömére minden díszétôl megfosztatott.” 1939. február 5. „Szegényházunkról… A tervvel a közeljövôben fog Körmend képviselôtestülete foglalkozni s elôreláthatólag még akkor is elfogadja, ha az építkezéshez szükséges pótköltségvetéssel kellene fedezni az építkezést.” (Döröskén a falu szegényei, akik lakást és kosztot soros alapon kaptak a házaktól: Mazzag Juli néni, Orbán Bálint és felesége.) 1940. április 21. „Látogatás a körmendi ingyenebéd konyhán. Dr. Mátéfy Jenô vármegyei tisztifôorvos szombaton dr. Kevey István fôszolgabíró, dr. Krenner György tisztiorvos és dr. Pongrácz Imre körmendi községi orvos kíséretében meglátogatta a körmendi napközi otthont s a mellette mûködô ingyen ebéd konyhát… Minden a legnagyobb mértékben megnyerte tetszését és elismerését fejezte ki a körmendi jótékonysági mozgalom vezetôinek…” Miért célszerû Döröske monográfiájában ilyen mértékben Körmendre utalni? – teheti fel a kérdést az olvasó. A válasz: a járási székhely lehetett volna a munkaerôfelesleg felvevôje, ha ott ipart telepítettek volna.

62


A döröskei – és a környékbeli – summások, cselédek helyzete nagymértékben függött a gabonaáraktól, hiszen keresetük jó részét abban kapták. Körmendi gabonaárak 1929–1937 között. (A Rábavidék közléseibôl. Pengô értékben q-ként) Rozs Árpa 21.50 22.50 14.00 16.00 12.00 17.00 8.00 12.50 Bolettával 1931. jan. 4. 9.00 13.00 Bolettával 1931. jun. 7. 16.00 18.00 1931. szept. 6. 12.50 13.00 Bolettával 1932. márc. 6. 18.00 18.50 1932. szept. 18. 10.00 11.00 1933. jan. 8. 8.00 9.00 1933. aug. 6. 6.50 6.00 1933. szept. 10. 5.00 5.50 Bolettával Bolettával 1934. jan. 20. 9.50 7.60 6.80 Bolettával* Bolettával 1934. szept. 1. 14.80 13.00 13.00 1935. márc. 17. 15.50 15.00 14.00 1935. nov. 2. 16.50 14.40 15.50 1936. máj. 3. 15.00 12.50 15.00 1936. okt. 25. 16.50 13.50 14.50 1937. febr. 7. 20.50 18.00 15.50 * A bolettát 1934. június 30-ával szüntették meg. 1929. ápr. 28. 1929. okt. 19. 1930. febr. 23. 1930. okt. 12.

Búza 23.50 19.00 20.00 12.50 Bolettával 11.00 Bolettával 16.00 12.50 Bolettával 17.50 14.00 13.00 10.50 9.00

Zab 21.50 13.00 12.00 11.00

Kukorica Hajdina 25.00 20.00 15.00 15.00 I4.00 14.00 – –

14.00

10.00

–

19.50 11.00

17.00 –

– –

17.50 8.50 6.00 6.00 5.00

17.00 8.00 8.00 9.00

– – – – –

6.40

5.80

–

8.00 12.00 14.00 14.00 13.00 16.50

14.00 13.00 13.00 – 6.50 15.00

– – – – – –

Munkabér megállapítási hirdetmény: (1938. júl. 10.) „Közhírré teszem, (járási fôszolgabíró. T. F.) hogy a körmendi járási gazdasági munkabér megállapító bizottság folyó év június hó 7-én tartott ülésében a körmendi járásra vonatkozólag a mezôgazdasági munkások legkisebb munkabérét a következôkben állapította meg: I. csoportban a 18–55 éves férfiak részére: július 1-tôl augusztus 31-ig 2 P. 20 f., szeptember 1-tôl szeptember 30-ig 1 P. 50 f., október 1-tôl 31-ig 1 P. 20 f., november 1-tôldecember 31-ig 1 P. 10 fillér. II. csoportban a 16–60 éves nôk és csökkentett munkabírású férfiak részére: július 1tôl augusztus 31-ig 1 P. 60 f., szeptember 1-tôl 30-ig 1 P. 10 f., okt. 1-tôl 31-ig 80 f., nov. 1-tôl dec. 31-ig 70 fillér.

63


III. csoportban a gyermekek részére: júl. 1-tôl aug. 31-ig 1 P., szept. 1-tôl 30-ig 70 f., okt. 1-tôl dec. 31-ig 50 fillér. Aláírás: szolgabíró Körmend. Az 1939-ben a megállapított mezôgazdasági munkabérek: I. osztályú 18–55 év közötti férfi májusban kapott 1,70 P., aug-ban 2,20 P., és decemberben 1,40 pengô napszámot. A II. osztályú férfi és nôi munkásoknál ugyanazokban a hónapokban 1,50, l,60 és 1,10 pengô volt a megállapított bér, míg a III. osztályú gyermekmunkások 1,20, 1,20 és 0.90 pengôt kaphattak Körmenden, ha a nagyobb gazdákhoz szegôdtek el esetenként napszámosnak.” Az uradalmi cselédek helyzetérôl A negyedévi pénz egy-egy családnál 30 pengô. És ehhez kapta a kommenciót. A kommenció viszont a harmincas években a gazdasági cselédeknél többször – és helyenként is – változott. A kocsisok és a béresek havi gabona-járandósága másfél mázsa gabona körül volt, az évi 20 q-t nem igen haladta túl. Ebben a kenyérgabona dominált, a takarmányozási célra árpát, zabot, esetleg kukoricát is kaptak a 20 mázsán belül. A gazda, a gépész, a bognár, esetleg a traktoros gabonajárandósága másfélszer annyit tett ki mint a cselédeké. Kaptak általában egy, vagy másfél hold földet, évente 15–18 méter fát és hetente 2–3 liter tejet. Mindent egybevetve – az olcsó gabonaár mellett a béres, a kocsis stb. egész évi keresete ritkán haladta meg a 400–450 Pengôt. Jobb helyzetben azok a családok voltak, ahol több keresô volt. A summások keresete 1939-ben Körmenden a hercegi uradalomban: havonta 22 pengôt kapott az I. osztályú, 20 pengôt a II. osztályú summás, a munkásgazda pedig 35 pengôt. Aratás cséplésre kaptak 4-6 mázsa gabonát. A napszám 1–1,50 és 2 pengô volt évszaktól és a munkaerôtôl függôen. Döröskérôl summásnak szegôdött, szolga, szolgáló lett, vagy idôszakos napszámos munkát vállalt majdnem minden családból valaki. A felvégtôl az alvég felé haladva: Kovács Lajos, Gyula, János; Fekete Lajos, Juliska, Mária; Dobrovics József, Teréz; Sipos József; Hajba János, Gyula; Takó Juliska; Kovács Ilona, Margit, Anna, József; Tóth Vince; Mázsa József, György, Anna, Mária; Varga Pál, Izidor, Mihály, Ferenc; Rózsa János; Szabó József és Józsefné; Takács József, Etel, Anna, Ferenc, István, János, Mária; Dékány János, Rozália, Mária; Pap Ferenc, Rozália, Erzsébet, Antal; Hajba Róza, Irénke, Sándor, József; Molnár Imre, Gyula; Kovács László, Teréz, Amália; Tuli József, Lajos, Mária, Lajos, Máté; Horváth János; Cuczi József és fiai: József, Jenô, valamint Mária, Ilonka; Déri József, Antal; Marafai Mihály, István; Kiss Vendel; Hegyi Mihály, Ilonka, Irma, Gyula, Juliska, Mihály János; Tóth József, István, Amália, Ilona; Nagy József; Takács Lajos, Juliska, György; Hajba Vendel, József, Kálmán; Mizda János, Vincze, Juliska; Szabó Imre, Mária, Anna; Németh Juliska, István, Gyula, Lajos; Esztergályos Ilona, Ferenc, Irén, Imre; Molnár Ilona; Benkô Dezsô; Gallen Sándor; Molnár Miklós, Antal; Németh Lajos, Ágnes, Ilona; Horváth János, Nagy Lajos, Ferenc; Szabó Péter, József, Lajos, Jenô; Déri Vince, Margit; Cziráki Lajos, ifj. Lajos, László, Ilona; Hodászi Ilka, Erzsébet, Lajos, Anna és Tóth Mihály; Déri János, József, Sándor. Nem szorultak idegen keresetre a következô családok: Tuli János, Benkô Kálmán, Pap Péter, Kondás Sándor, Benkô (Gergô) János, Ciráki József (kisbíró), Benkô Lajos, idôs

64


Tóth Mihály, Tuli Sándor, Tóth Sándorné, id. Szabó Péter, Máté, alsó Szabó Péter, Tóth Lajos (a falusi cséplôgéphez leányai elmentek), Vince Bálint, Németh Gyula (kovácsmester); Benkô István, Imre; Balogh Márton, Nagy Ágoston; Vörös János, Mizda Antal, Takács István, Sándor; Kiss György, Kovács Józsefné (Zsiki), László, János; Benkô Vendel. (A névsor emlékezetbôl készült. T. F.) Döröskén mozgott a falu, hogy kenyerét megkeresse! A szegôdményeseknél, napszámosoknál és a summásoknál jobb anyagi helyzetben voltak Körmenden (és másutt is) az uradalom kastélybeli cselédei és természetszerûen az alkalmazotti és a gazdatiszti állományba tartozók. A fizetést náluk többféle pótlék egészítette ki. A jogigazgató, az erdôtanácsos és erdômérnök megközelítôen azonos fizetést kapott, így pl. dr. Eredics Ferenc jogigazgató 1935. évi I. negyedévi tiszteletdíjaként 1000 pengôt. Nemcsak az uradalom tisztikara, de a kastélybeli belsô cselédség is többet keresett, mint a földeken dolgozó cselédség, a napszámosok és a summások. Dobronics József döröskei summás keresményeinek összegezése 1933–1942 között: 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940

1941 1942

Veim-puszta Grébics-puszta

6 hétre kapott: 28 pengôt 6 hónapra kapott havi 18 pengôt = 72 pengôt és 750 kg búzát Grébics-puszta 6 hónapra kapott havi 18 pengôt = 72 pengôt és 750 kg búzát Tölös-puszta 6 hónapra kapott havi 24 pengôt = 144 pengô és 750 kg búzát Lesalja-puszta 6 hónapra kapott havi 25 pengôt = 150 pengô és 750 kg búzát Gyôri Vilmos uradalma 6 hónapra kapott havi 28 pengôt = 168 pengô és 750 kg búzát Förgedi uradalom 6 hónapra kapott havi 29 pengôt = 174 pengô és 750 kg búzát 1. Veim-puszta 2 hónapra kapott 70 pengôt 2. Rát Endre uradalma aratásra kapott 80 pengôt 3. Magyaróvölgyi uradalom ôszi munkáért 100 pengôt Dada-puszta 6 hónapra kapott havi 28 pengôt = 168 pengô és 750 kg búzát gr. Erdôdy birtok, Nagykölked 6 hónapra kapott 4 x havi 29 pengôt = 116 pengô és 1200 kg búzát

Ilyen kereseti lehetôségei voltak a többi döröskei summásnak is, akik nem találtak munkát a környéken sem. A körmendi hercegség hátráltatta ott az ipar fejlesztését és ez a járásra, így Döröskére is hátrányokat jelentett.

65


Sigray Antal grófról, a körmendi járás országgyûlési képviselôjérôl Ismeretes, hogy az ivánci földbirtokos Sigray Antal grófnak kulcsszerepe volt abban, hogy 1921-ben kétszer is Magyarországra hívták az 1918-ban trónjától visszalépô IV. Károly királyt, de a „királypuccsok” kudarcba fulladtak. Sigray azonban kitartott elveinél, hogy elôbb, vagy utóbb visszaültetik trónjára a királyt, majd annak halála után fiát, Habsburg Ottót. A döröskei elemi iskolában is ott függött Ottó trónörökös képe a falon. Az országgyûlési képviselôválasztásokon Sigray mindig megjelent Döröskén is, megnézte, hogy ott van-e Ottó képe a falon, ígért valami hidat, vagy effélét, amelybôl sohasem lett semmi, aztán elkocsikázott. Visszaélések is történtek, hiszen a királypárti Sigrayt a hivatalos, kormánypárti jelöltek eleinte nem tudták legyôzni. Sigray Antal gróf 1935-ben levelet írt a Vas megyei alispánnak és kérte, hogy a választásoknál tapasztalt visszaélések miatt tiltsanak ki Körmendrôl 20 kortest, akik a kormánypártnak korteskedtek és – szerinte – megsértették a törvényt. Köztük volt Krenner László és Miklós egyetemi hallgató és mások. Történtek is kitiltások, így pl. Kursics Antal körmendi, Takács István egyházasrádóci, Lendvai Ferenc pankaszeri, Déri Bertalan döbörhegyi és Laki Béla remgyehollósi lakosokat Körmendrôl kitiltották, úgyszintén Issovits István, Kiskér Antal, Fritz Miklós, Stenger György, Bejczi Imre körmendi lakosokat. Tóth Sándor szarvaskendi földbirtokos szintén kapott ilyen végzést. (37/eln./1935.sz.) Számos egyéb kitiltás olvasható, ám aligha tett eleget neki bárki is, legfeljebb fellebbezéssel elhúzták az idôt. Végül az ellene felléptetett Tornyos György körmendi ügyvéd úgy nyerhetett mandátumot, hogy több községet, így Döröskét is, választási körzetileg Vasvárhoz csatolták, s akkor Roszner István báró, a kormánypárti telekesi földbirtokos lett a követ. Ígértek eztazt, sok aligha lett belôle. Döröske hûséges legitimista (királypárti) községként volt ismeretes a környéken. Döröskén 1925. április 17-én alakult meg a Levente Egyesület. A dísz-ülésen részt vett Kristóf István plébános, Bock Lajos körjegyzô, Varga Menyhért tanító és 42 döröskei lakos. A választmány 12 tagból állott, a tisztségviselôk pedig ilyen sorrendben: Borsos Lajos elnök, Vörös János alelnök. Oktatók: Varga Menyhért, Borsos Lajos, Mizda Antal, Papp József. A pénztáros Tóth Lajos, a könyvtáros Tóth Dezsô, az ellenôr Kaposi István lett. Az egylet tehát nem csupán kiképzési, hanem elsôsorban politikai nevelési feladattal kezdôdött. Hetente kellett eljárni a foglalkozásokra és a hiányzókat megbüntették. A tûzoltó-egylet is kivonult évente, néhányszor, de szerepe leszûkült tényleges feladatára, a tûzoltásra. Színdarabokat rendezett a Legényegylet (KALOT) többszörönte is télen, volt kukorica-csuhé tanfolyam – és kész a kulturálódási leltár. A színdarabokat Tóth Dezsô és Varga Izidor „rendezte”. Járt néhány újság is, legtöbben az Igazság c. hetilapot járatták, továbbá Sigray képviselô úr járatott Döröskére újságot, a Magyarországot. (Amíg annak jellege legitimista volt.) Politikai pártok Döröskén nem alakultak. A falu királypártiságáról vált híressé a környéken.

66


Döröske és a szomszéd községek virilisei A virilistákról évente kimutatást készítettek, megkülönböztetve a rendes és a póttagokat: Döröske virilisei 1924-ben: Rendes tagok: 1. Benkô István 2. Papp Péter 3. Tóth Lajos 4. id. Molnár Antal 5. Vörös János Póttagok: 1. Takács György 2. Tuli Sándor

Döröske Döröske Döröske Döröske Döröske

35.27 34.25 33.40 33.33 26.16

korona adóösszeggel korona adóösszeggel korona adóösszeggel korona adóösszeggel korona adóösszeggel

Döröske Döröske

26.10 25.45

korona adóösszeggel korona adóösszeggel

Körmend, 1924. dec. 11. (olvashatatlan nevû) fôszolgabíró Döbörhegyen 1. Hirschenhauser Sándor 714,32 koronával, 2. Horváth János 110,88-al, 3. Németh Vince 78,70, 4. Nagy Gábor 61,60, 5. id. Déri Vince 55,92 koronával. A póttagok: Jáger István 52,38 és Sipos Vendel 50,99 koronával. Az 1928-ban összeírt virilisták: Rendes tagok: 1. Ferner Albert korcsmáros 2. Közbirtokosság jogi személy 3. Papp Péter földm. 4. Tuli János 5. Tóth Lajos Póttagok: 1. Benkô István földm. 2. Benkô Lajos földm. Szarvaskend 1929-ben Rendes tagok: 1. Tóth Sándor, birtokos 2. Dr. Tamássy Árpád, birtokos 3. Gróf Széchenyi Rezsô magánzó 4. Cristóf István plébános 5. özv. Nagy Károlyné földm. Póttagok: 1. Mezô Károly gazd. tanár 2. Lukács József birtokos

Döröske Döröske Döröske Döröske Döröske

84.27 80.41 50.61 47.83 47.19

pengô pengô pengô pengô pengô

Döröske Döröske

45.79 41.95

pengô pengô

Szarvaskend Szarvaskend Szarvaskend Szarvaskend Szarvaskend

452.58 247.63 210,19 187.56 162.55

pengô pengô pengô pengô pengô (képv. Lajos által)

Szarvas Szarvaskend

147.70 pengô 142.42 pengô

67


Halastón id. Laposa Imre 79,13, Halas István 75,89, id. Laposa Ferenc 54,90, Dervalics Mihály 52,23, Büki György 50,38 pengôvel a rendes, és Büki József 45,73, Horváth János 39,62 pengôvel a póttagok. Döbörhegyen Hirschenhauser Sándor 757,27 pengôvel, a Közbirtokosság 159,69 pengôvel, Németh Vince 113,66, id. Déri Vince 91,75 és özv.Horváth Jánosné 88,53 pengôvel a rendes, Jáger István 82,49 és Nagy Gábor 81 pengôvel a póttagok a legtöbb adófizetôk listáján. Nagymizdón Rendes tagok: 1. Benkô Sándor földm. 2. Tompa Bálint földm. 3. Papp Bálint földm. 4. id. Busics János földm. 5. Közbirtokosság Póttagok: 1. Tompa János földm. 2. Smodics Ferenc földm.

Nagymizdó Nagymizdó Nagymizdó Nagymizdó Nagymizdó

132.49 123.25 106.42 102.70 101.68

pengô pengô pengô pengô pengô

Nagymizdó Nagymizdó

95.63 83.30

pengô pengô

Halastón a rendes tagok 59,55, 58,82, 41,72, 40,12, 38,55, a póttagok 37,26 és 34,55 korona adót fizettek, tehát mindkét községben többet, mint a döröskei virilisok. Nagymizdón úgyszintén: Tompa József 135,82, Benkô Sándor 97,98, Tompa Bálint 91,86, Busics János 84,11, Pesti Vendel 82,44 koronát, a póttagok: Papp Bálint 79,91, Tompa János pedig 70,12 koronát fizettek évi adóként. Körmenden herceg Batthyány-Strattmann Ödön 2.549.60 koronával adózott elsô helyen, Molnaszecsôdön is ô 3.237.52 koronával. Döröskén még a virilisták is „szegényebbek” voltak mint a szomszédos községekben!

68


Döröske népesedési adatai 1870–1941 között, és birtokviszonyai 1930-ban (Összevetések) Az elsô magyar népszámlálás idején – 1784–1787 között – Döröske Festetics György birtokosé. A 37 házban akkor 40 család élt, összesen 204 fôvel. Ludovicus Nagy adatai 1828-ból valók, amikor is Döröskén 38 ház állott, összesen 293 lakossal. A vallási megoszlás: 140 katolikus, 11 református, 4 zsidó és a többi egyéb jelzés alatt. Népességi adatok 1870–1941 között Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Nagymizdó és Halastó

Döröske Döbörhegy Szarvaskend Nagymizdó Halastó

1870 250 379 483 320 174

1900 386 569 668 423 282

1910 422 545 647 442 321

1920 401 599 679 412 378

1930 436 632 652 414 449

1941 436 650 680 431 494

Növekedés 1870–1941 között Döröske 186 fô 74,4% Döbörhegy 271 fô 71,5% Szarvaskend 197 fô 40,7% Nagymizdó 111 fô 30,46% Halastó 320 fô 108,39%

Birtokviszonyok 1930-ban és a népsûrûség Döröske Döbörhegy Szarvaskend Nagymizdó Halastó Nádasd Katafa Nagymákfa Molnaszecsôd

769 kh 2057 kh 1954 kh 1287 kh 741 kh 6136 kh 860 kh 989 kh 2014 kh

1 km2-re esett 98,4 fô 1 km2-re esett 53,4 fô 1 km2-re esett 58,8 fô 1 km2-re esett 55.9 fô 1 km2-re esett 103.3 fô 1 km2-re esett 50.2 fô 1 km2-re esett 118.6 fô 1 km2-re esett 54.8 fô 1 km2-re esett 56.3 fô

egy fôre esô birtok 1,76 kh egy fôre esô birtok 3,25 kh egy fôre esô birtok 2,90 kh egy fôre esô birtok 3,10 kh egy fôre esô birtok 1,67 kh egy fôre esô birtok 3,45 kh egy fôre esô birtok 1,45 kh egy fôre esô birtok 3,16 kh egy fôre esô birtok 3,09 kh

A körmendi járás népsûrûségi átlaga 70,6 fô volt, a vasvárié 71,6, a celldömölkié 73,9, a kôszegié 56,0, a sárvárié 72,6, a szentgotthárdié 67,6, a szombathelyié 75,7.

69


A népszaporulat Döröskén, de méginkább Halastón haladta meg a másik három községet, ugyanakkor 1930-ban az egy fôre esô birtok szintén ott volt a legkisebb, az 1 km2-re esô népsûrûség pedig a legnagyobb. Az egykori Festetics-birtokok közül Döbörhegyen, Szarvaskenden és Nagymizdón jóval több föld jutott egy fôre, mint Döröskén, Halastón, a Batthyány-uradalmak vonzáskörzetében pedig tovább sorvadozott a törpebirtokos, vagy nincstelen. A megélhetést nehezítették az alacsony gabonaárak is.

1937. okt. 3. 1938. márc. 13. 1938. okt. 2. 1939. jan. 8. 1940. aug. 18. 1941. aug. 17.

Búza (q) 19.00 19.50 19.70 19.50 21.60 30.00

Rozs 18.50 18.20 14.20 13.50 17.60 28.00

Árpa 17.00 17.00 16.00 16.50 19.00 22.31

Zab 14.00 14.00 14.30 14.80 18.20 25.73

Kukorica 15.50 13.50 21.00 15.50 28.00 –

Hajdina – – – – – –

A Festeticsektôl megvásárolt közbirtokossági erdô, amelyet aszerint osztottak szét, hogy ki hány nyolcadot váltott meg a vételkor, legfeljebb téli tuskóásást jelenthetett a szegényebbek számára. A régebbi urbáriumokból tudjuk, hogy Döröskén néhány család szántóföldje haladta meg a 20 holdat, a többségé azon aluli volt s közben a családi osztozkodások révén tovább polarizálódott. A Szombathelyi újságban olvashatjuk 1906. szept.10-én: „Pályázati hirdetés. A döröskei (Vasmegye) fiókközség róm. kath. kántortanítói állomásra szeptember 15-ig pályázat hirdettetik. Jövedelme a díjlevél szerint fekvôségekben és terményekben 810 korona 16 fillér, melybôl 240 kor. államsegély. A megválasztott a díjlevélben felsorolt jövedelmet akár természetben használhatja, akár havi elôleges részletekben is felveheti. Kérvények Kopcsándy Sándor plébános Szarvaskendre küldendôk. Kelt, Szarvaskenden, 1906. aug. 29-én. Kopcsándy Sándor plébános isk. széki elnök. h.”

A döröskei osztatlan elemi iskola – még a régi kegyúri utódlásként – egyházi iskola volt. Tanítója az I. világháború után Varga Menyhért, utána Horváth Kálmán tanított Döröskén a II. világháborúig. Ô tanításon kívül mással nem törôdött. Utóbb került oda Erdélybôl Vándor Ilona, még utóbb Sztach Erzsébet, majd pedig Huszár Gyula.

70


Az iskolai könyvtár 100 kötetre rúgott, ezt az érdeklôdôk – nem sokan – kiolvashatták. A tanítók szerepe a II. világháború elôtt az iskolai oktatásra, korlátozódott. Azt a szellemi mozgolódást, amely a fiatalok egy részében tapasztalható volt, a legényegylet, (KALOT) és a különféle tanfolyamok, (a faluban is a máshová hívottak, pl. Tóth Dezsô, Varga Izidor, Takács József, a népfôiskolán egy hétig) továbbá a falutól évrôl évre tavasszal kirajzó, ôsszel visszatérô summások élesztgették, hiszen utóbbiak a világból mégis többet láttak hallottak, mint a csak Döröskén élôk. (Az a nosztalgia, amely az 1980-as évek második felében az aprófalvas településekrôl a „szellemi erô” kivonulása miatt felerôsödött, Döröskére – akkor – nem visszavetíthetô, de 1945 után Huszár Gyula valóban resztvett a falu irányításában is.) A döröskei leventeegylet – Mizda Antal vezetésével – természetesen a felsôbb utasításoknak tett eleget, de bizonyos érdeklôdést tudott kelteni egyes fiatalokban a történelem iránt. (Pl. felolvasások voltak Thury Györgyrôl, Dobó Istvánról stb.) Döröske népe régtôl vallásos és többségében katolikus és rendszeres templombajáró. Az 1828-ban Ladovicas Nagy által készített népszámlálási adatok között a katolikusok száma 240, a reformátusoké 11 és a zsidóké 4 volt. Fényes Elek 1851-ben 206 katolikust, 40 reformátust és 10 zsidót statisztikázott Döröskén. Említettük, hogy a húszas években a Takács családok vallották a református hitet. A döröskei templom története még kidolgozásra vár. Molnár János szarvaskendi plébános (1986-ban) azt írta róla, hogy 1276-ban említi elôször oklevél. Borovszki Samu szerint viszont Döröske „Gótikus temploma 1707-ben épült.” Az O. L.-ban 1731-et említi egy munkajegyzék a Nádasdy-iratok között, mint renoválási idôpontot. Molnár János plébános azt is jelzi, hogy Szent Jakab temploma – így nevezik azóta is – 1690-ben és 1698ban romos volt. Az adatok tehát ellentmondandóak, de minden bizonnyal a plébánia házi könyveibôl vett tények a hitelesek és Borovszki talán egyik 1707-es renoválást vette építési idôpontnak. A döröskei önálló egyházi körzet 1757-ben Szarvaskend fiókegyháza, filiája lett, s azóta is az. A plébánosok: Kristóf István, Pék Gyula, Bárdics Lajos – különféle módon, de részesei voltak a falu életének. A Döröske, Szarvaskend, Nagymizdó, Döbörhegy és Halastó községek kiterjedô plébániahivatal vezetôje a húszas évek eleje óra Kristóf István, aki 1918–19-ben Körmenden káplánkodott és beválasztották az ôszirózsás forradalomkor a nemzeti bizottságba. Mikor utóbb a körmendi kegyúri templom plébánosa meghalt, a hívek ôt akarták Szombathelyrôl visszahívni, mivel 1919 után a papi szeminárium tanáraként, vagy segédtanáraként akkor ott mûködött. A körmendi herceg, a kegyúr, azonban nem a cipész fiát, a forradalom szelétôl megcsapottat választotta a nagy jövedelmû körmendi plébánia élére, Kristóf Istvánt pedig Szarvaskendre küldte Mikes János megyéspüspök. A II. világháború alatt betegeskedett, mellé Pék Gyula került káplánnak, majd Kristóf halála után adminisztrátornak. (Utóbb Bárdics Lajos, majd Molnár János a plébános.) E sorok írója gyermekkorában tisztelettel hallgatta Kristóf István prédikációit, aki apjának a sok gyermekszáj miatt az egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat is elengedte. (Utóbb Pék Gyula készítette elô a polgári iskola III. és IV. osztályának magánvizsgáira.) Az iskolában Kristóf plébános úr évente egyszer jelent meg, a vizsgákon. Sigray Antal egyik fôkortese volt, de a gyakorlati politikába nem avatkozott bele. Igaz – ahogy szóba került – Döröskén pl. nem is volt semmiféle politikai párt. (A nyilasok elôtt.)

71


A Jurcsek-féle beszolgáltatásról és a Szálasi-uralom néhány hónapjáról Döröskét a magyar történelem folyamán talán csak a tatárok dúlása idején – és az említett 1664-es török átvonuláskor – érintette hadviselô katonaság. IV. Béla király futása a Muhi(Mohi) pusztáról a horvátországi Trau várába arrafelé történt, de a tatárok nagyobbrészt megmaradtak az ország középsô vidékein és a nagyobb településeket vették ostrom alá. A törököket pedig a vasvári békekötés után, az általuk 1526 óta elfoglalt területekre szorították. A török kiûzésekor Batthyány Ádám fôkapitány kért onnan is porciót. A magyar függetlenségi harcok katonai mozdulatai közül a Rákóczi és a Thököly-felkelés idôszakában fordultak elô arrafelé portyázások, de azok is inkább bizonyos szolgáltatásokra korlátozódtak. Az 1848–49-es szabadságharc idôszakának elején történt, hogy Perczel Mór Körmenden át vezette seregét, majd visszavonult Pápa és Mór felé. Az a környék az I. világháború és a Tanácsköztársaság idôszakában sem volt fegyveres hadszíntér. A trianoni béke a vasi vidéket úgy érintette, mint az ország egészét, habár Burgenlandot belôle és Sopron megyébôl hasították ki, Muraszombat vidéke pedig Jugoszláviához került. Döröskére ezek konkrét formában nem hatottak ki, habár a határközelség az ipart és a kereskedelmet negatívan érintette. A II. világháború volt tehát az elsô olyan idôszak, amikor Döröske is hadszíntér lett. A II. világháború alatt a parasztság helyzete fokozatosan romlott. A beszolgáltatásban a szigorítások fokozódtak, amelyek közt az 1943-ban bevezetett Jurcsek-rendszer (Jurcsek Béla földmûvelésügyi miniszterrôl) vált a leghírhedtebbé. Az addigi beszolgáltatás alapja az ún. fejkvóta volt, vagyis a gazdák számára a cséplôgépeknél megállapították a család egészére vonatkozó adagokat és a többit kellett beszolgáltatni. A Jurcsek-rendszer lényegét abban lehet összefoglalni, hogy a földek után az aranykorona szerint – adózási és minôségi osztályozása a földeknek – állapították meg a beszolgáltatást, függetlenül attól, hogy esetleg a besorolás óta a föld helyzete változott és függetlenül attól is, hogy mennyit termett. Minden aranykorona tiszta jövedelem után 50 kg búzaegységet vetettek ki és ráadásul a beadott termény árát alacsonyan szabták meg. A magas – pl. 12–16 aranykoronás – értékbe sorolt földek után 6–8 q búzát is be kellett adni holdanként. A vasi földek általában gyengébb aranykoronás földek voltak, de kevesebbet is termett ott a föld, a 8–10 q-ás holdankénti termés a magasak közé tartozott. A zugolódások országszerte fokozódtak, de Döröskén nyílt elégedetlenségre, valamiféle hatóság ellenes cselekvésekre nem került sor. A háború idején a hatóságok fokozatos kényszerítô eszközöket alkalmaztak. 1942. dec. 24. „Közellátási kihágások. Bazsó Géza rádóckölkedi lakost 40 pengô pénzbírsággal sújtották, mert 104 kg árpát csépelt ki anélkül, hogy bejelentette volna.” „Leölték a disznókat és nem szolgáltatták be az elôírt mennyiségû zsírt.” Több csákánydoroszlói, halastói, nádasdi lakosokra ezért 30–40 pengô büntetést szabtak ki, de volt a 15-20 felsorolt közt olyan is, akivel 120 P-t fizettettek.

72


„Internálás. A körmendi járás fôszolgabírója Nagy Vince nádasdi lakost társadalom és nemzetellenes viselkedése miatt s mivel viselkedése családja testi épségére is veszedelmes volt – internálta.” 1943. dec. 26. „Tilos a táncmulatság, vagy táncestély. A belügyminiszter a tilalom hatályát a farsang tartamára is kiterjesztette.” A lakosság sokféle módon igyekezett kijátszani a hatóságokat. Döröske tiszta magyar lakosságú község volt, egy német származású asszony élt ott, Kovács Lászlóné, akit Burgenlandból hozott a faluba férje. A német hatás a harmincas években az által fokozódott Döröskén, hogy az oda kivitt és hazajövô mezôgazdasági idénymunkások többszörösét kapták annak, mint amit itthon kerestek. „Protekció” kellett ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a kiviendôk közé. Így lett Döröskén is valamiféle német orientációra építkezô kis falusi nyilaspárt. Ismeretes, hogy Horthy Miklós negyedszázados uralma azzal ért véget, hogy 1944. október 17-én kinevezte Szálasi Ferencet Magyarország „Nemzetvezetôjévé”. A Horthyrendszer nyomorúságot és könnyeket hozott Döröskének, fiai és leányai közül az éhség elôl más vidékre kényszerültek igen sokan, vissza tehát a rendszert a józan ésszel gondolkodók nem sírhatják, ám a Szálasi-korszak még félelmetesebb lett 1944 októbere és 1945 áprilisa között, amikor is Magyarország hamarosan többfelé, így a Dunántúl nagyobb része Szálasi kormányzása alá került. (E sorok írója véletlen folytán, Budapestrôl szüleihez látogatóba „ottragadt” 1944 decemberében, így személyes „élményként” is volt része benne.) A II. világháború utolsó magyarországi szakaszában Szálasiék a totális „bedobás” módján segítették a fasiszta Németországot. Az elôzô kormányok végül – és Horthy is – belátták, hogy a háborút a németek már elvesztették, de Szálasiék fanatikusan hittek a végsô gyôzelemben. A „csodafegyver”-agitáció minden mértéket felülmúlt a jelzett idôszakban. A kormányhivatalok Kôszegen, Szombathelyen székeltek, de jutott Körmendnek is. A döröskei kisnyilasok agitációja akkor már teljesen lepergett. A nyilaspárt néhány Németországban járt vendégmunkásra és fiatal sihederekre korlátozódott. A leventék sem tartottak velük, akiket onnan már nem is tudtak továbbvinni Németországba. A nyilasok közül neveket nem érdemes említeni, mert dolgos emberek voltak a döröskei kisnyilasok és feladatuk arra korlátozódott, hogy beszedjék és beszedessék a kötelezettségeket és elvégeztessék a hadimunkát. A hadimunka Döröskén félelmetes méreteket öltött 1944–45 telén. A „koncepció” az volt, hogy a Rába-hidak (a körmendi, a molnaszecsôdi és a hidashollósi esett közel Döröskéhez) „biztosítását” mindkét irányban el kell végezni, mert az ellenség megközelítheti a vidéket a 8-as út, vagyis Veszprém megye felôl éppúgy, mint Zalaegerszeg irányából. Ebbôl a döröskeiekre nézve az következett, hogy a Rába mindkét partjára sáncokat kellett ásni, tankcsapdákkal megtûzdelve stb. Döröske férfilakossága egész télen ásta a sáncokat Molnaszecsôd térségében. Kora reggeltôl késô estig, amíg a látási viszonyok engedték. 1945. március végén olyan „futás” volt már a németek – és a velük tartó magyar egységek – részérôl, hogy a rablástól és a vaktában való lövöldözéstôl tartva a lakosság lehetôleg minél kevesebbet mutatkozott. A „csodafegyverbe” vetett vak hiedelem szertefoszlott, de a bolsevizmustól való félelem a front közeledtével sokakban erôsödött. A boroshordók, a gabonafélék elrejtése már a németek ottlétekor megkezdôdött és folytatódott a szovjet

73


egységek megérkezésekor is. A negyedszádos propaganda nyomot hagyott a lelkekben. Disznókkal megrakott autók, elkóborló lóhátas katonák, egy-egy porlepte gyalogos század jelezte a front közeledtét, majd áthaladását. A harcok ugyanis elkerülték Döröskét. A szovjet hadsereg zöme a Rába balparti részén Vasvár–Körmend vonalában haladt át, a korábban egész télen ásott sáncok és tankcsapdák jóformán semmi akadályt nem jelentettek. A németek menekülésszerû visszavonulása idején is csak az utóvégtôl elszakadozókat láthatták a döröskeiek. A Döröskén elsônek megjelenô szovjet katona, egy idôsebb ôrmester, szintén marhacsordát terelt, és behajtotta a minden oldalról bekerített Tuli Jánosék udvarába. Az összes szénát és szalmát felették. A hadszíntér Döröskén tehát csak a kisegítô alakulatok átvonulását, illetve egy részük ott táborozását jelentette. A közbirtokossági erdôn, az egykori Festetics, Pizdi nevû erdôn fából-deszkából épült ideiglenes sátrakban idôzött a szovjet katonaság 1945. március végén, de mentek is tovább. (A háború végén visszatértek, a fabódékat még használták május végéig, aztán a falusiak széthordták a deszkákat és a gerendákat.) A háború, rémségeitôl és a Horthy- majd nyilasuralom alól felszabadulást Döröskén is érezték, megkönnyebbültek s a félelem elmúlt, de a társadalmi felszabadulás jelentôségét eleinte csak kevesen és fokozatosan ismerték fel.

74


III. rész

Döröske 1945-ben 123 hold földet kapott a Batthyány-Strattmann hercegség hitbizományából


Döröskén ôsidôk óta a föld jelentette a vagyont, a biztonságot, a rangot, a jelent és a jövôt. 1945 tavaszán várták a földosztást, de kissé tartottak is tôle, hiszen urasági föld nem volt a község határában. A szomszédos községekben; Döbörhegyen és Szarvaskenden is kevés, saját igényeikhez képest is. A földosztó bizottság elnöke, Hajba József, nehéz helyzetben volt. Kik kapjanak abból a 123 holdból, amelyet nagy viták után a szecsôdiek és a körmendiek „átengedtek” a hercegség földjeibôl a Ritás-on, vagyis a Rába jobb partján, a Döröske felé esô szántóból és rétekbôl. Az osztás nem oldotta meg a falu helyzetét. Az addig 760 holdnyi területet a 123 hold nem növelte úgy meg, hogy abból minden ott lakó ember, család megélhessen. Közel százra tehetô azok száma, akik továbbra is máshol keresték kenyerüket. A két-négy holdas juttatások a legszegényebbek helyzetén javítottak abban az esetben, ha az igaerôt valahogyan tudták biztosítani. A döröskei földosztás messze elmaradt az országos átlagtól. Kevés volt ez a jelenhez, de még kevesebb a jövôhöz! Magyarországon a mûvelhetô földterület 34,8%-át, vagyis 5.600.000 hold földet osztottak ki, amelynek fele szántó volt. Az országban a 0–5 holdas gazdák aránya 19%-kal nôtt, az ô földjük %-os arányban 76%-kal növekedett, ami azt jelentette, hogy a legszegényebbek kaptak legtöbb földet; az 5–10 holdas gazdák földje 13%-kal, a 10 holdnál nagyobb gazdaságoké pedig 23%-kal lett nagyobb a korábbiaknál. A Vas megyei földosztás mértéke is elmaradt az országos átlagtól. A hangulati tényezôkrôl A felszabadulás érzése elôször abban nyilvánult meg, hogy nem kellett félni. Igaz, a döröskei kisnyilasok nem vitettek el a faluból senkit, de sokakat, így e sorok íróját is figyelték. Az iskolában volt a falu egyetlen rádiója, azt közösen hallgattuk. (Etus nôvérem lengyel férjével utána a moszkvai, vagy már magyar földi szovjet, illetve magyar nyelvû mûsorokat, mivel Roguszky Félix tudott oroszul is.) A kisnyilasok mind eltûntek Döröskérôl. A háború végén féltették a gazdák állataikat, boraikat, a gazdánék pedig a leányaikat a mindkét haderô után esetleg ottmaradó nemkívánatos utódoktól. Történtek-e ilyen – vagy más – jellegû esetek? Bizonyára. A félelem tehát nem egyhamar múlt el. Fokozta ezt még valami, afféle helyi „roboti”. Dobszóval összehívták a háború alatt katonai szolgálatokat teljesítôket és elvitték, akkor talán „roboti” céllal, de végül is legtöbbjüknél hadifogság lett a vége. Döröske a második világháborúban hét katonát veszített, iktassuk ide neveiket: Varga Mihály, Takács István, Benkô Kálmán, Czuci Jenô, Tuli Sándor, Szabó Imre és Németh (Kónya) Lajos halt meg. A döröskeiek 1949-ig – akik ottmaradtak – a kisparaszti gazdálkodást tekintették a jövô útjának, de a politikai agitációban jelen volt már a kollektív gazdálkodás elônye is, amely a „kolhozosítás” rémeként hatott. Az 1945-ös választásokon a kisgazdapártot, amely az egyéni gazdálkodás jövôjét kizárólagosan hangoztatta, Döröskén százszázalékos arányban voksolták. Hogy a falu egyetlen kommunistája, Tóth Vince bácsi kire szavazott, nem tudjuk. (Talán elment akkor látogatóba valahová?) Még elôtte, talán májusban történt, hogy e sorok írója Nagy Józseffel, a bíró fiával összeírta, hogy a falu férfinépe belép a kommu-

76


nista pártba. Elvittük a listát Körmendre, ahol egy öreg belsô nevetve adta vissza: Jól van fiaim, menjetek csak haza. Jelenleg nincs Döröskén egyetlen kommunista sem, de majd egyszer lesz. Lógó orral mentünk a térre, ahol éppen ünnepségre készültek és „elkaptak” bennünket „egy kicsi robotira“. Sepregettük a teret és elhatároztuk, hogy egyhamar nem lépünk elô ilyen belépési gondolattal. A következô választásokon a kislétszámú párttagok arányában, majd pedig annál nagyobb mértékben nôtt a kommunista szavazók száma. És megalapították a téeszcsét (termelôszövetkezeti csoport) Döröskén is.

77


Döröske 1950–1956 között

A Búzakalász Termelôszövetkezet Döröskén a téesz megalakítása körül a helyi pártszervezet, a tanács és a földmívesszövetkezet vezetôi nagyobbrészt együtt bábáskodtak, együttmûködve a téesz vezetôivel. Részletes és egymástól független krónikát nem is volna célszerû összegezni, hanem a folyamatot inkább az évek kronológiájában jelezzük, nem a teljesség igényével. Döröskén a kommunista pártot Tóth Vince, az elsô párttitkár szervezte, utóda késôbb Déri Vince lett. A Búzakalász Tsz elnöke Mizda Ferenc, tagjai: Tóth Dezsô, Tóth Nándor, Tóth Lajos, Ciráki Lajos. Déri Vince, Tuli Lajos és Huszár Gyula. A tanácsi tisztségviselôk: elnök Tóth Vince, h. elnök Varga József, V.B. titkár Köbli József. A Földmívesszövetkezet ügyvezetôje Nagy Bálint. Utóbb a tisztségviselôk változtak, ezekre késôbb utalunk. A faluban 1950-ben 476 fô lakott 85 házban, 769 kh +123 holdnyi területen. Az adatokra azért is célszerû ügyelni, mert jelzik a folyamatot is: ennyi ember nem élhetett meg a helyi adottságok alapján. Szombathelyen, a Vas Megyei Levéltárban a 734. szám alatt ôrzik „Döröskei Községi Tanács iratai 1950–1957. a.) Jegyzôkönyvek 1955–1957 b.) Iratok. 1950–1954” feliratú dossziét. Az egyéb forrásokat is hozzákapcsolva kibontakozik annak a küzdelmes idôszaknak a mérlege, amelyet „ötvenes éveknek” szoktak nevezni. Az életmód átalakulása és a gondolkodásmód megváltozása egyaránt sok-sok keserves órát jelentett, amely ma már történelem. Hogy másként is lehetett volna, vagy úgy kellett történnie, azon kár elmélkedni annak a krónikásnak, aki a tényeket rakja egymás mellé. A Búzakalász téeszbe ki-ki a maga földjét és állatállományát vitte be, továbbá hozzácsatolták a kb. 8 kh plébánia-földet, 5 hold tanító-földet, amely a Pizdi-erdô alatt egykor Festetics-birtok volt. (Mestertag.) Az összes föld kb. 50 kh-t tett ki, a fogatos állatállomány pedig 15–20 tehén, 2 pár ló. Szegényes kis társulás volt ez, létrejöttét is elsôsorban az siettette, hogy a téeszcsé (termelôszövetkezeti csoport a Földmívesszövetkezeten belül) tagjai számára kevesebb volt a beszolgáltatás. Az objektív okok mellett célszerû megjegyezni a szubjektíveket is, amelyek bizonyos mértékig objektíveknek is tekinthetôk, ez pedig a téesztagok összetételébôl következett. A 11 téesztag között csak 4 volt olyan, akinek tényleges tapasztalatai voltak a gazdálkodásról: Mizda Ferenc elnök, Tóth Kálmán, Tóth Nándor és Varga Pál. A többiek: Tóth Dezsô, aki 4 polgárit végzett, sok mindenhez hozzáfogott, nem sok eredménnyel, a fizikai munkát pedig gátolta egészségi állapota; apja, Tóth Lajos, öregsége miatt nem dolgozhatott. Déri Vince, aki az Öreg-hegyen egy pinceszerû házban lakott, szarvasmarhát nem tartott, afféle „zsellér-módra”, alkalmi módon „gazdálkodott”; Cziráki Lajos hasonlóképpen

78


Déri Vincéhez, azzal a különbséggel, hogy ô mint summás fiaival és leányával együtt sok mindent látott az uradalmakban; Németh Gyula kovácsmester és Huszár Gyula tanító a maga szakmai munkáját végezte; Tuli Lajos, köztük a legfiatalabb, addig apja irányítása alatt dolgozott. Mielôtt a további adatokat ismertetnénk, ismét egy közbevetô megjegyzés. Utaltunk a Vas Megyei Levéltár feudális kori adataira. A legértékesebb gyûjteményük Döröskére vonatkozóan a Döröskei Községi Tanács iratai 1950–1957 között. A Döröske címszó alatt nem találtunk adatokat a Horthy-idôszakról, továbbá onnan hiányoznak az 1945–46-os földosztó bizottság és a nemzeti bizottság döröskei adatai is. A családokat jelzô katalógusban nem szerepel sem a Nádasdy, sem a Festetics család, úgyszintén hiányoznak ôk a személyekre vonatkozó katalógusból is. A szarvaskendi körjegyzôség iratainál is csak Döbörhegyet és Szarvaskendet tüntetik fel külön 1945–1950 között. Egészen bizonyos, hogy az összefoglaló címû iratok közt számos található Döröskérôl is a feudális és kapitalista korról, (így csoportosították) ezekre azonban bôséges az anyag az O. L. Nádasdy, Festetics és Batthyány-dossziéban is. Döröske monográfiáját tehát csak Szombathelyen nem lehet adathûen elkészíteni. A továbbiakban a Községi Tanács üléseirôl és a Végrehajtó Bizottság jelentéseibôl adunk közre részleteket, amelyek egyúttal a falu pártszervezetének és szövetkezeti vezetôinek együttes munkáját is érintik. A V.B. 1950. nov. 18-i jegyzôkönyvébôl: Jelen vannak: Tóth Vince V.B. elnök, Varga József V.B. eln.h., Köbli József V.B. titkár, Déri Vince (párttitkár) és Papp Franciska V.B. tagok. Déri Vince beszámolt a begyûjtésrôl, Varga József az ôszi munkákról. A jelentésbôl: „Tóth Vince V.B. elnök megdicséri a népnevelôket és ezen túlmenôen a község gazdáit, hogy a kitûzött határidôre befejezték az ôszi mélyszántást. Sajnálattal állapítja, meg, hogy a Vasmegye napilap mai száma egy téves hírt közöl, mely szerint Döröske község az ôszi mélyszántás terén az utolsók között kullog.” Határozat: „Kéri a V.B. a járási Tanács V.B-t, hogy állapítsa meg kitôl származott ezen ferde sajtótájékoztató. Tekintve, hogy a helyi gazdák részérôl is nemtetszést váltott ki, kérjük ezen hír helyesbítését. Felelôs Varga József V.B. eln.h. Határidô XII. 1.” Az egyéb határozatokból: „A kukorica és tejbeadást teljesítettük, de ez most nem jelenti azt, hogy a begyûjtési munka befejezôdött. Nagyon sok község van elôttünk, akik jóval magasabb%ban teljesítettek. Az elnök kéri, a V.B-t, hogy további szívós népnevelô agitációval hasson oda, hogy a felesleges készletek mielôbb a begyûjtô helyre kerüljenek. Felelôs Déri Vince V.B.tag..” 1951. jan. 6. „Mázsa János kisparaszt 571%-ra, Papp József dolgozó középparaszt 560%-ra, és Havasi István dolgozó kisparaszt 300%-ra teljesítette december havi tojásbeadási elôírását.” „Benkô Imre középparaszt 163 kg-os gabona feleslegét ajánlotta fel, Nagy Mihály pedig 563 kg-ot.” 1951. febr. 17. „Vörös János 12 holdas középparaszt beadási kötelezettségén felül 795 kg kenyérgabona feleslegét is felajánlotta.”

79


„Nagy Lajos dolgozó középparaszt 554 kg-os feleslegét ajánlotta fel.” A kategóriák: Havasi István „dolgozó kisparaszt.” (csendôrtiszthelyettes volt, a felesége volt döröskei, az ô jussa volt a néhány hold föld. Élete végéig becsületesen, dolgozott a téeszekben.) Mázsa János „kisparaszt”, Papp József és Nagy Lajos „dolgozó középparaszt”. Nagy Mihály és Vörös János „középparaszt”. Micsoda kicentizett besorolások! Így jelezték a további jegyzôkönyvekben is a megkülönböztetéseket, de néhol elhagyták. (Közbevetôleg: A jegyzôkönyvek készítôi utólag ne szégyelljék, így kívánták tôlük feletteseik és így csinálták akkor másutt is.) 1951. jan. 27. Határozat – felajánlások: „Varga József vb. elnökhelyettes felajánlotta, hogy a munkásparaszt szövetség és a béke érdekében 50 kg kenyérgabonát szolgáltat be. Mizda Antal – felesleges készletébôl 50 kg gabonát azért, hogy minden egyes szem a Szu. által vezetett béketábor erejét növelje a kizsákmányoló imperialistákkal szemben.” (Mizda Antal így nem szokott beszélni. T. F.) További felajánlások: „Mizda János 30 kg Takács Sándor 40 kg Tóth Dezsô 100 kg Fekete Józsefné 60 kg (akinek a fia a tatab. szénbányában dolgozik) Varga János 30 kg ifj.Varga Pál 50 kg „Ezen felajánlásokat lelkes hangulatban tették.” – olvasható a jegyzôkönyvben. 1951. ápr. 7. V.B. ülés: A 3. napirendi pont a begyûjtés volt, hozzászólások: „Kovács László hozzászólásában kiemelte, hogy az ellenség kezét látta fennforogni a II. félévi terménybegyûjtési kampány idején is, amikor a rendeletben engedélyezett C vételigényes ôrlést nem akarták elismerni a dolgozóknak és azt be akarták velük adatni. Ezzel is elégedetlenséget akartak szülni a dolgozó parasztság soraiban. De ezen tervük nem sikerült, mert a felelôsségre vonás nem maradt el a nép ellenségével szemben...” Kovács László (Fábri) volt a begyûjtési felelôs. Hozzászólását „summázta” így a jegyzôkönyv készítôje. 1951. május 5. „Tóth Mihály kisparaszt 78%-os, Tóth Vince kisparaszt, V.B. elnök 56%-os, Szabó József középparaszt 53%-os teljesítményével jár élen, a tojás beadásban. Az évi beadást ebben Döröske 20%-ban érte el.” 1951. június 6. 2. napirendi pont: beszámoló a járási begyûjtési tapasztalatcserérôl. „Ivánc község dolgozó parasztsága tojásbeadási versenyre hívta ki a járás összes községeit. Tojásbeadási elôirányzatuk: 70%-át határidô elôtt 10 nappal teljesítik. Kovács László javasolja a versenykihívás elfogadását és párosversenyre hívja ki Mizda Antal tanácstagot. Sipos József pedig Hajba Jánost.”

80


1951. nov. 18. 2. nap. pont: begyûjtés, Hozzászólás: „Mizda Antal elmondja, hogy a terv nem úgy van megállapítva, hogy azt ne lehetne teljesíteni, hanem vannak egyes spekulánsok, akik az ellenség uszályában vannak.” 1951. július 1-én. Molnár Antal versenyre hívta ki az aratásban Benkô Imre dûlôfelelôst. Az aratást július 20-ra, a begyûjtési kötelezettséget aug. 20-ra teljesítik. 1951. júl. 8-án. Döröske versenyre hívta ki Döbörhegyet. 1951. aug. 11-én. Köbli József V.B. titkár javasolja, hogy Molnár Antal, aki 338%-ra, Benkô Vince aki 241%-ra, Molnár János, aki 184%-ra, Esztergályos Ferenc, aki 173%-ra, és Nagy Lajos, aki 164%-ra teljesítette beadási kötelezettségét, kapjon külön iparcikk vásárlási utalványt. 1951. aug.18-án. Köbli József ismerteti, hogy Hajba Miklós 263%-ra, Dékán Bertalan 241, Bokor Sándor 207, Tóth József 206, Kovács László 192%-ra teljesítette beadását, és kapjanak ôk is vásárlási utalványt. V.B. 1951. júl. 29. Jelen vannak: Varga József megb. V.B. elnök, Kovács László a begyûjtési állandó bizottság elnöke, Déri Vince M.D.B. titkár, Köbl József V.B. titkár, Sipos József Détosz titkár, Nagy Bálint a helyi földmívesszövetkezet ügyvezetôje és Szalai István a helyi DISz szervezet titkárhelyettese. „Kovács László újra megismétli a gazdák azon panaszát, hogy a szarvaskendi terménybegyûjtô még mindig nem látja el ôket a beadandó gabona szállításához szükséges zsákokkal.” Nagy Bálint beszámolt arról, hogy egy nap alatt 1319 db tojást gyûjtöttek, az egész évi beadás 7%-át. A terv 70%-ban teljesül, ha még 200 db-ot gyûjtenek. Baromfiból 12%-os a teljesítés. „Köbli József V.B. titkár ismerteti, hogy a mai napon kiosztást nyert 7 jól teljesítô gazda között 1465 Ft értékû iparcikk utalvány.” 1951. okt. 27-i V.B. „Varga József javasolja, hogy a kulákok megbírságolásából bejött összegen vegyenek november 7-re egy piros és egy nemzetiszínû zászlót.” A járási tanácstól kértek erre engedélyt. A begyûjtés Döröskén 100%-ban befejezôdött. Az ôszi mélyszántásról hoztak határozatokat. 1951. okt. 17-én elhatározták: „Hogyan segítse a tanács a téeszcsét?” – ez legyen minden ülésen napirend.

81


1951. nov. 17. Az ôszi mezôg-i munkák Döröskén teljes egészében befejezôdtek. 1951. dec. 29. V.B. Jelen vannak: Papp Franciska V.B. elnök, Varga József V.B. elnök.h., Varga Valentina V.B. titkár, Déri Vince és Németh István V.B. tagok. (Közbevetôleg: Tóth Vince, aki az almásfüzitôi lengyárban évtized alatt tüdôbajt is szerzett, 1945 után a falu elsô párttitkára, a tanácsi V.B. elnöke megtette a faluért amit lehetett. Bölcsen igyekezett mérsékletre is, de a felülrôl kapott határozatok kötelezték. Utána a fiatal Papp Franciska, és a hollósi születésû Varga Valentina került a falu élére. Utóbbinak az anyja orosz asszony volt, Varga Gyula cipész hozta magával a hadifogságból.) A begyûjtés a napirend 1951. dec. 29-én: „Varga József javasolja, hogy a község tartson egész napos baromfi és tojás begyûjtési napot, igaz, hogy községünk a B-vonalon elérte a 100%-ot azonban a C-vonalon elmaradás mutatkozik. Vasárnap, amikor a begyûjtési napot tartjuk, be kell osztani a népnevelôket páronként és járják a dolgozó parasztságot, hogy kinek van feleslege, vagyis a beszolgáltatásnak baromfi és tojás vonalon eleget tett, az a feleslegét adja le C-vételi jegyre, hogy C-vonalon is teljesíteni tudjuk kötelezettségeinket. Javaslatát a többi V.B. tagok is támogatják.” A begyûjtési napot 1951. december 30-án, vasárnap tartották meg. Felelôs Déri Vince és Németh István. Déri Vince kérte, hogy a helyi földmívesszövetkezet tagjai is vegyenek részt az agitációban. Papp Franciska javasolta, hogy Benkô Antal 300%-os beadási kötelezettségének teljesítését népszerûsítsék. 1951. december 1-én volt egy másik tárgya is a tanácsi V.B.-nek: „Varga Valentina V.B. titkár elmondja, hogy Döröske község adóbehajtása az utóbbi idôben nagyon lanyhán megy.” A V.B. határozatot hozott az adóbefizetési agitáció fokozására. Az adózás mértékérôl néhány példa: Tuli János kulák 1951-ik évi adója 10.342 Ft, Takács Ferenc középparaszt (8 hold föld után) 2408 Ft.

01. Mizda Ferenc 02. Tóth Lajos 03. Tóth Kálmán 04. Tóth Nándor 05. Déri Vince 06. Cziráki Lajos 07. Tóth Dezsô 08. Németh Gyula (Kovács) 09. Varga Pál 10. Tuli Lajos 11. Huszár Gyula

A téesztagok adója 1951-ben ált. jöv. adó 100 Ft házadó 50 Ft hátr. 3950 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó 42 Ft hátr. 536 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó – hátr. 12 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó – hátr. 102 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó 42 Ft hátr. 19 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó 42 Ft hátr. 143 Ft ált. jöv. adó 100 Ft házadó – hátr. – ált. jöv. adó 100 Ft házadó 702 Ft hátr. – ált. jöv. adó 062 Ft házadó 42 Ft hátr. – ált. jöv. adó 100 Ft házadó – hátr. 148 Ft ált. jöv. adó 050 Ft házadó – hátr. –

82


Tallózás az 1952-es, 53-as és 54-es jegyzôkönyvekben, amelyek jellegükben ugyanolyanok, mint 1951-ben. 1952. febr. 6.: „A V.B. határozatot hoz és elrendeli, hogy a V.B.-tagok járják le azokat a dolgozó parasztokat, akik hátralékban vannak a tojás és a baromfi beszolgáltatás terén, hogy az elsô IV. évi tervüket Rákosi elvtárs születésnapjára teljesítsék, illetve túl is teljesítsék. A felelôs Németh István és Varga József.” (A jegyzôkönyvet Papp Franciska V.B. elnök és Varga Valentina V.B. titkár írta alá.) 1952. dec. 27. A V.B. határozatot hoz, hogy 28-án, vasárnap, tartsanak adóbegyûjtési napot, hogy 100%-os legyen az eredmény. 1953. jan. 5. A V.B. határozatot hoz, hogy a községi tanács kiírja azokat a gazdákat, akiknek sertés beadásuk van és azt a névsort átadja a begyûjtési állandó bizottság elnökének. A V.B. ülésen résztvettek: Papp Franciska V.B. elnök, Varga Valentina V.B. titkár, Varga József, Németh István V. B. tagok és Kovács László begyûjtési felelôs. És most következzék egy, ma már nevetséges tevékenységrôl készült jegyzôkönyv teljes szövege: 1953. ápr. 16. Döröske községi tanács V.B. „Kiértékelés a tanácsülésrôl: 01. A tanácstagok – valamint póttagok a tanácsülés elôtt írásbeli meghívóval meg lettek híva. 10 pont 02. A tanácsülési meghívó tartalmazta a Tanácsülés beszámolójának rövid tartalmát. 10 pont 03. A V.B. tagjai 50% hívták meg a Tanács ülésre 28 pont 04. A V.B. tagjai által meghívott tanácstagjai 50% megjelentek 50 pont 05. A megjelent kívülállók 150% volt a tanács tagságának. 15 pont 06. A tanács üléstermének dekorációja idôszerû 10 pont 07. Kultúrmûsor az úttörôk bevonásával volt. 10 pont 09. Hozzászólás 6 volt. 12 pont 10. 3 javaslat volt. 18 pont 14. Beszámolót tanácstag tartotta meg. 15 pont 18. Beszámoló elkészítéséhez áll. biz. eln. bevonva 5 pont 19. Tárgyalva volt ÁB. ülésen. 5 pont Összes 185 pont” (188 pontosan)

83


Ha egyszer készítettek volna ilyesmit, csak megmosolyognánk, de rendszer lett belôle: Döröske 1953. május 11. Tárgy: „Kiértékelés tanácsülésrôl” (Alulteljesítés 30% volt) Pontok száma: 205% Döröske 1953. június 6. Tárgy: „Kiértékelés tanácsülésrôl” (Alulteljesítés 20% volt) Pontok száma: 274% A járásnál bizonyára bizalmatlanok lehettek, hogy a helyi tanács V.B. vajon mindent megtesz-e a túlfeszített (akkor nem így mondták) tervek érdekében, talán ezért kértek értékelô jelentést (?). 1953. jún. 26. Határozatot hoz a V.B. arról, hogy vasárnap és hétfôn szénakaszálási és gyûjtési napot szerveznek. A tanácstagok megválasztása 1953. dec. 2-án: Tanácstagok: Varga József, Hajba János, Huszár Gyula, Kondás Sándor, Nagy Gyula, Nagy László, Tóth Kálmán, Varga Valentina, Déri Vince, Mizda Antal. Az 1954. évi jan. 8-i V.B. jegyzôkönyvébôl: „A V.B. elrendeli az iskola tantermének és felszereltségek felújítását, nevezetesen 24 db pad, 2 személyes asztal, 1 db szék, 1 db tábla, 3 db akasztós fogas. A jelenlegi bútorzat 53 esztendôs, mely idô alatt javításra is alkalmatlan módon elhasználódott, korszerûtlen, ennél fogva ennek megújítási kérelmét javasoljuk.” Az aláíró: Tóth Kálmán V.B. elnök, Varga Valentina V.B. titkár, Huszár Gyula az oktatási és Népm. Áll. Biz. elnöke. Déri Vince MDP titkár. A falu – ahogyan az egész ország – nyögött a beszolgáltatás terhei alatt. Ezt 1954-ben már kissé enyhítették, de így is súlyos terhet jelentett. A téeszcsé (tsz.) tagoké valamivel kedvezôbb volt, ezért csak az egyéni gazdákét iktatjuk ide: A terménybeszolgáltatás búzakilogrammban 1954-ben: Egyéni termelôk: I. II. III. IV. V. 1–3 kat. hold 59 71 95 119 137 3–5 kat. hold 82 99 131 164 189 5–8 kat. hold 98 123 165 205 237 8–10 kat. hold 101 149 136 244 292 10–15 kat. hold 108 159 210 261 311 15–20 kat. hold 112 165 218 271 324

84

VI. 163 226 283 340 362 377

VII. 184 255 319 388 388 430


Egyéni termelôk: 20–25 kat. hold 25 és nagyobb kat. hold

I. 119 124

II. 175 182

III. 231 246

IV. 287 298

V. 343 355

VI. 400 414

VII. 456 472

A búzakilogramm azt jelentette, hogy amíg 100 kg búza jelentett 100 kg búzakilogrammot, addig ugyanannyi rozs 90, árpa 85, zab 85, kukorica (májusi morzsolt) 85, bab 170, borsó 170, lencse 255, napraforgómag 130, burgonya 33 búzakilogrammnak felelt meg. Az 1954-ben bevezetett egyetemes évi búzabeadási kötelezettség húskilogrammban kat. hold szerint Mezôgazd-i term. szöv. A. sertésbeadás 5,B. baromfi beadás 0,70 C. tojás beadás 0,50 D. szabadválasztású húsbeadás 2,80

I–II. típusú tszcs tagok 8,1,50 1,50 4,50

Dolgozó parasztok 8,60 1,50 1,50 4,90

Nagygazdák 8,80 1,50 1,50 5,70

ország négy részre osztott tájegysége szerint történt. Tejbeadási kötelezettség literben a 8 holdon felül és a mezôgazdasági termelôszövetkezetekben tekintet nélkül a tehenek számára kat. holdanként

Mezôgazd. term. szöv. I–II. tszcs tagok Dolgozó parasztok Nagygazdák

I. 22 68 72 76

II. 19 61 64 67

III. 18 54 57 60

IV. 15 49 52 55

A 8 holdnál kevesebb földdel rendelkezôknek a tejbeadására évi átlagot állapítottak meg 1954-ben: I–II. típ. tszcs tag Dolgozó paraszt Nagygazdák

470 500 530

410 430 450

85

370 390 410

330 350 370


Kiemelve egy dolgozó kisparaszt és egy középparaszt beadási kötelezettségeit, amelyet 1956-ban vetettek ki. özv. Szabó Józsefné dolgozó kisparaszt (egyedül élt). A gazdaság adatai: Szántó 3 kh 635 -öl Rét 626 -öl Cséplési eredmények: (kg) Búza Rozs Árpa Összes termés 734 599 Cséplômunkás rész 44 36 Vetômag 120 114 Marad 570 449 Beadandó 165 142 Készlet 405 307 Terménybeadási kötelezettség:

Búza Rozs Árpa Zab Kukorica Napraforgó Burgonya

Zab 576 35 30 511 125 386

128 111 0 96 40 7 164 406 búzakg.

Összesen: Húsbeadási kötelezettség: Hízottsertés Tyúkféle Tojás

24 3 6 (108 db) 49 húskg.

Összesen: Tejbeadás:

Tehenek száma Beadandó

1 224 lit.

Takács Ferenc középparaszt (A két öreg egyedül maradt, családjaik nem a faluban éltek.) A gazdaság adatai: Szántó 4 kh 1037 öl Rét 2 kh 1285 öl Szôlô 1243 öl Cséplési eredmények: Összes termés Búza 656 kg Rozs 914 kg Árpa 537 kg

86


Cséplômunkás rész Vetômag Marad Beadandó Készlet Ellátáshoz Hiány Terménybeadási kötelezettség

Búza 039 165 452 382 130 700 570

Rozs 040 165 709 374 335 660 325

Búza Rozs Árpa Zab Kukorica Burgonya

349 kg 333 kg 170 kg 100 kg 114 kg 469 kg 1155 búzakg.

Hízottsertés Baromfi Tojás Vágómarha

43 10,50 (hízott baromfi 4, tyúkféle 6,5) 10.50 (189 db) 78 116 húskg

Összesen: Húsbeadási kötelezettség:

Összesen: Tejbeadás:

Árpa 032 030 475 197 278 0– 0–

Tehenek száma 2 db Beadandó 336 lit.

1955. dec. 17. Tóth Kálmán V.B. elnök elmondta, hogy az adóhátralékosok „lezálogolást nyertek.” Az adóbevételi tervet 63%-ra teljesítették. A hátralékokat köteles lezálogolni és határidô után a transzferálást megtenni, a 66/1955. sz. határozat alapján. (Magyarul: végrehajtani. T. F.) Magyarországon 1953 után, amikor is a túlhajtás miatt elkövetett hibákat a mezôgazdaságban is feltárták, a téeszek száma 16%-kal csökkent, de 1955-ben ismét emelkedést jeleztek a számok: 1955-ben a téeszek száma elérte a 4816-ot és az ország földterületébôl 2.282.000 kh-on téeszek gazdálkodtak. 1956. jan. 13. A V.B. elnöke Tóth Kálmán, helyettese Varga József, tagok: Nagy Gyula, Sipos József. Az MDP elnöke Déri Vince, V.B. titkár Varga Valentina. Az év csendesen kezdôdik, a téma: hóeltakarítás, az orvosi rendelô elhelyezése ideiglenesen Papp Mihálynál. A DPSz segítése. Júliusban az aratás, majd – folyamatosan – a begyûjtés, a szántás. Tanácstagi fogadóórákat tartottak a panaszok meghallgatására Sipos József, Huszár Gyula, Mizda Antal,

87


Kondás Sándor tanácstagok és Hajba János, Varga Valentina is. Munkaterv olvasható még a Vas Megyei Levéltárban 1956-ra, de több ülésrôl nincs jegyzôkönyv, hanem csak 1957. január 18-án. A további jegyzôkönyvekben sem utalnak arra, hogy mi zajlott le Döröskén 1956. október és az év vége között. Az 1956-os ellenforradalom azt eredményezte, hogy az országban a téeszeknek több mint a fele feloszlott, és a kilépôk nagyobb része a gazdálkodásban nagyobb tapasztalattal rendelkezô középparasztság soraiból került ki. A téesz Döröskén is felbomlott, a közös vagyont szétosztották. Atrocitásokra nem került sor.

88


Konszolidáció a második termelôszövetkezet megalakulásáig (1957–1960)

1957. január 29-i V.B. Tárgy: Tanácstagok és a V.B. tevékenységének beindítása, ill. megjavítása. A Körmend Járási Tanács V.B. tájékoztatójának megbeszélése. Részletek az utóbbiból: „Október 23-át követô idô óta járásunk községeiben nem volt tanácsülés és mindössze 5 községben tartottak V.B. ülést.” A járás vezetôi elrendelték, hogy jan. 25-ig tartsák meg községenként a V.B. ülését. Döröskén február 8-án tartották a tanácsülést Tóth Kálmán V.B. elnök vezetésével. A V.B. titkára Varga Valentina volt. A járás területén 1957 januárjában az adófizetés akadozott. Körmenden 46%-ban, Döröskén 21%-ban teljesítették az esedékes adók befizetését. Nagymizdón 7, Halastó 2, Döbörhegy 34%-os, Szarvaskenden 9%-os volt a teljesítés. A szarvaskendi körzet 18,6%-kal az utolsó elôtti volt a járás 9 körzete között. Egy hónappal késôbb, febr. 25-én Szarvaskend 67%, Döröske 45, Döbörhegy 44, Nagymizdó 18%, Halastó 34%-ban fizette be az adót. Az elsô Daraboshegy 94%-kal, az utolsó, a 41-ik, Ispánk 4%-kal. A kilenc körzet között Körmend körzete az elsô, Szarvaskendé az ötödik. Döröske a V.B. 1957. március 5-én kimutatást készített a járási feletteseknek arról, hogy kinek mekkora a szôlôterülete. Döröskén 60 lakos rendelkezett szôlôvel 100–500 négyszögöl közötti területtel. Az 1957. június 7-én tartott határszemle adatai: „Kukorica kapálás 95%-ban elvégezve Burgonya kapálás 97%-án elvégezve Cukorrépa sarabolás, egyezése 90%-ban elvégezve Varga Valentina V.B. elnöke, Nagy László mg. áll. biz elnöke.” A döröskei tanácsháza építésére 1958-ban 28.793.31 Ft-ot engedélyezett Vas Megye Tanácsa, amely valamivel több volt a tervezettnél, de ezt az anyagok árának módosulásával igazolták. Döröskén 1958-ban az elsô negyedévi adó 29.000 Ft és 2000 Ft, a teljesítés pedig 38.459 Ft és 5074 Ft. Az évi adót is pontosan megfizették. 1958-ban a tanácsi V.B. és egyéb ülések sûrített napirendekkel zajlott. A résztvevôk ugyanazok, kivéve Déri Vincét, aki helyett a párttitkár Köves Péter lett. December 1-én az ülésen Varga Valentina helyett Kiss Teréz (Nagy Imréné) lett a V.B. titkára. A Hazafias Népfront helyi elnöke Mizda Antal, terjesztette elô a javaslatot. Megválasztották ismét

89


elnöknek Tóth Kálmánt, helyettesnek Varga Józsefet, tagoknak Sipos Pétert és Köves Pétert. 1959. január 14. A községfejlesztési hozzájárulás 12%-os lett. Az évben a 27. ülést december 24-én tartották. Idôszaki és fakitermelési feladatokról tárgyaltak. Jegyzôkönyv. Készült Döröskén, 1958. júl. 9-én a Népi Ellenôrzô. Bizottság által megtartott vizsgálaton. A vizsgálat megkezdésének ideje: 1958. júl. 9. befejezése: 1958. júl. 9. A vizsgált szerv: Községi Tanács V.B. Felügyeleti szerve: Járási Tanács V.B. Körmend. Vizsgálat tárgya: A feloszlott Búzakalász Tsz által a Községi Tanácsnak átadott vagyontárgyak megóvásának ill. hasznosításának vizsgálata. A vizsgálat vezetôje: Sábler József népi ellenôr Megbízólevelének száma: 20/1958. és Völgyes Ferenc népi ellenôr, megbízólevelének száma: 22/1958. A döröskei Községi Tanács részérôl jelen van: Tóth Kálmán V.B. elnök. 1.) A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a Községi Tanács részére hasznosításra, ill. megôrzésre a helyi Búzakalász Tsz feloszlásakor az alábbi vagyontárgyakat adta át. 1. 25 férôhelyes istálló 155.508 Ft 2. 1 db 24 kalapácsos daráló villanymotorral egybeépítve 27.326 Ft 3. 2 db ponyva (4x5 m) 2.474 Ft 4. 30 db zsák 600 Ft 5. 10 q mûtrágya 960 Ft 136.868 Ft A fenti vagyontárgyak értékét a Községi Tanács jegyzôkönyve alapján állapítottuk meg. 2.) Megállapítások az átadott vagyontárgyakkal kapcsolatban. 1. Az istálló állaga jó, belsejét a helyi ifjúság kimeszelte és egy színpadot állított fel benne, mivel nincs kultúrház. A tejházat az fmsz használja nyáron havi 30 Ft térítés mellett. 2. daráló ezt a Községi Tanács értékesítette 23.875.08 Ft-ért a szarvaskendi körzeti fmsz-nek. A darálásból befolyó részbôl – 1 q-át Nagy Gyula döröskei lakosnak értékesítettek 400 Ft-ért

90


– ebbôl fizették a daráló villanyszámláját – Németh Gyula daráló kezelô szerint kb 6 q dara át lett adva az Ivánci Mesterséges Megtermékenyítô Állomásnak. 4. 30 db zsák a Községi Tanács csak papíron vette át, megszámlálva nem. Ezért 11 db zsák hiányzik. Eltûnésükrôl senki nem tud semmit. A többi zsák a tsz-tagoknál van. Értékük kifizetve nem lett. 5. 10 q mûtrágya átadása csak papíron történt. Ezt Mizda Ferenc pajtájában tárolták. Eladáskor 670 kg lett. A hiányról senki nem tud semmit. A tagok azt mondják, hogy 50 kg mûtrágyát az istálló építésekor tévedésbôl cement helyett a kavics közé öntöttek. A zsákok elszakadása következtében sok szétszóródott. 2887 Ft maradt kiegyenlítetlen tartozás. Ez hónapon belül folyik be. A hátralékosnál ez ideig zálogolás nem történt.” Ez lett tehát a sorsa az elsô döröskei termelôszövetkezetnek. A felszabadulás 15. évfordulója alkalmával Döröskérôl is kértek jelentést. Ideiktatjuk teljes terjedelmében, mert egyúttal azt is jelzi, hogy a falu a sokszor elmarasztalt (részben joggal) ötvenes években is sokat fejlôdött. „Döröske Községi T. V.B, Járási T. V.B. Körmend 218/1958.I.sz.

Tárgy:

Felszabadulás utáni községi létesítményekrôl kimutatás.

1. 1964. bekötôutat kapott a Gödör-úton, amelyhez állami hozzájárulást kapott 10.000 Ft. A község 20.000 Ft társadalmi munkát végzett. 2. 1951-ben villanyt – a hálózati felépítést az állam fizette az összeget iratok hiányában nem ismerjük. A község társadalmi munkát vállalt a bevezetéshez – oszlopok felállítása, szállítása, szerelése, melynek pénzértéke szintén ismeretlen. 3. A község telefont kapott állami hozzájárulással. Társadalmi munkát a község nem vállalt. 4. Az öreghegyi hidat teljesen újjá csinálták 1952-ben az állam 10.000 Ftot biztosított. A község 5000 Ft értékû társadalmi munkát végzett. 5. 1954-ben közutat kapott a község. Az állam 3000 Ft, a község kb. 1000 Ft társdm. munkát végzett. 6. 1955-ben a Körtelesi út is 1957. évben a Homoki út lett teljesen – egészében újjáalakítva. Az állam 3000 Ft a községfejlesztésbôl 3000 Ft-ot adott a község 1955-ben a Körmendi úton új Bürühidat csináltunk kb. 1000 Ft pénzösszegben, amelyet állami hozzájárulásból fedeztünk a költségvetés terhére.

91


7. 1955-ben a községi iskola termét, a tanítói lakást felújítottuk 11.000 Ft pénzértékben, amely összeget állami hozzájárulásból fedeztünk. Ugyan abban az évben iskolai felszerelést kaptunk 10.000 Ft pénzértékben. 8. 1957-ben új Tanácsházat építettünk 58.000 Ft értékben, amelybôl 29.000 Ft állami támogatásból és 29.000 Ft-ot községfejlesztésbôl fedeztünk. Ebben az évben Tûzszertárat, tûzriasztótornyot építettünk amelynek kiadásait 14.000 Ft-ot a községfejlesztési hozzájárulásból fedeztünk. 9. 1957. a község kapott 1 db 24 férôhelyes 2 kéményes marhaistállót kb. 150.000 Ft összegben, amelyet az állam fedezett. Döröske 1958. aug. 23. Tóth Kálmán V.B. elnök.” (A jelentés – ahogyan a többi irat, a Vas Megyei Levéltárban olvasható.) Az 1959. évi nyárra Tóth Kálmán ütemtervet készített: A kenyérgabona vetésterülete 240 kh Ebbôl búza 120 kh Rozs 110 kh Ôszi árpa 10 kh A tavasziak vetésterülete Zab Tavaszi árpa

70 kh 50 kh 20 kh

A munka elvégzésérôl írja: „A fenti vetésterület learatásához szükséges lenne 31 fô kaszaerô. Rendelkezésünkre áll ezzel szemben kb. 80 fôbôl álló kaszaerô.” 1960. jún. 13-án a tanácsülési napirenden szerepelt az iskola, 12%-os községfejlesztés 20%-osra való felemelése. Ebbôl az iskola, a népkönyvtár és a mûvelôdési ház részesült. A tanácstagok jelenléti ívén Sipos József, Huszár Gyula, Papp Antal, Köves Péter, Varga József, Mizda János, Papp Lajos, Déri Vince, Nagy Imréné, Tóth Kálmán nevei olvashatók. Az 1960. febr. 12-i tanácsülésen a gazdasági állandó bizottság tagjai vettek részt: Szabó Kálmán, Németh Károly, Nagy Bálint, Tuli János, Takács József, Mizda Ferenc. A téeszszervezés kérdéseit tárgyalták meg. A tanácsi V.B. és tanácstagi jegyzôkönyvekben tallózva szemlélhetjük azt a konszolidációt is, amely 1957–1960 között Döröskén is végbement. Kivonatok a napirendi témákból: – Gyümölcsfa permetezési munkálatok. – Mûvelôdési Otthon felépítésének terve (10.000 Ft értékû betervezett társ-i munkával) – Utak, hidak megjavításának megtárgyalása. – Burgonyabogár elleni védekezés. – Cséplési feladatok, tarlóhántás, másodvetés.

92


– Ôszi mezôgazd. problémák megtárgyalása. – Mûv. Otthon építésének menetérôl. – Tejcsarnok szennyvízcsatorna ügye sürgôs, a Tejipari Vállalat új Tejgyûjtô építését teszi folyamatba Döröskén. – Felhívás a Mûv. Otthon építésének támogatására, ahol egyben Orvosi Rendelô és Váró is fog épülni. – Kultúrmunka értékelése (lemaradás, oka: a fiatalság egész héten távol van és nincs megfelelô helyiség) (2 hetenként Szabad Föld téli esték, plusz szakelôadások, filmvetítések) – Tisztasági mozgalom szervezésének eredményei (szennyvízlevezetés, iskolaudvar parkosítása, lakóházak kül és beltisztasága). – Népmûvelô. munkáról. – Tanulmányi eredmények ismertetése az alsó tagozat részérôl. – Iskola tantermének kitakarítása, ajtók megjavítása. – Helyszíni ellenôrzések tapasztalatai egészségügyi vonalon (tejcsarnok szennyvízlevezetôje még mindig nem megoldott) stb. 1960. június 4-én jelentette Tóth Kálmán V.B. elnök: „Tárgy: TSz mozgalom fejlôdésével kapcsolatos bevételi kiesések felmérése” címmel a járási tanácsnak: 1. A tartalékterületbôl 20 kh 1504 négyszögölet adtak át az Aranykalász Tsz-nek. 2. Állami gazdaságoknak nem adtak át földet. 3. A földingatlan kiesésekkel a tanács jövedelem 4400 Ft-tal csökken. 4. Egyéb kiesések összesen 2600 Ft. A megtérülések és kiesések összevetése után a kiesés összege 5400 Ft.

93


Az Aranykalász Tsz megalakulása és a népességi adatok alakulása a társközségekben is 1949–1980 között A munkaerô-bázis természetesen nemcsak attól függ, hogy a jelzett községben, községekben miként alakulnak a lakossági mutatók, hanem annak okai közt elsôsorban a környék gazdasági tényezôit kell vizsgálni. Az ipar Vas megyei fejlôdése az 1950-es évek végén kezdett gyorsulni. Az elsô idôben az ipari beruházás átlag kb. 50 millió forintot tett ki, a végén már 120 milliót. A körmendi járást a negyedik ötéves tervben (1970–1974) preferált, vagyis ipartelepítésben kiemelt területnek nyilvánították és 15 milliót fordítottak rá a központi alapból. A megye célul tûzte ki, hogy – Szombathely mellett – Körmend és Sárvár legyen a kiépítendô ipari csomópont. Szombathely felsôfokú, Körmend és Sárvár középfokú, Celldömölk, Kôszeg, Szentgotthárd és Vasvár részleges középfokú központok. A távlati iparfejlesztésben a Szombathely–Sárvár–Körmend háromszög került a megyében az elsô helyre, ahol az ipar az ország nyugati bázishelyeként szerepelt. Körmenden és környékén az ötvenes években nagy volt a munkaerô felesleg. Szükség volt a munkahelyekre. Ilyen meggondolás alapján született az elhatározás, hogy a kastély egyik szárnyépületében létrehozzák a Szombathelyi Sabaria Cipôgyár III. gyáregységét. Hosszas tárgyalások után 1958. november 26-án kezdte meg termelését a cipôgyár. A cipôgyár, ládagyár és a többi kisebb üzem mellett a Tápszergyár jelentette Körmenden a nagy elôrelépést. A lakosság száma Körmenden 1870-ben 5429 fô volt, száz év múlva 9942-re szaporodott. (És 1980-ban meghaladta a tizenkétezret.) A Batthyány család által Körmenden mindig ellenzett ipartelepítésnek ilyen fokú elôtérbe helyezése tette Körmendet igazán városias várossá! Ebben a folyamatban célszerû szemlélni a döröskei téesz néhány jellemzôjét. A falusi lakosság csökkenését semmiképpen nem célszerû csak annak tulajdonítani, hogy az adott területeken milyenek a vezetési módszerek, a hagyományok, a szokások vagy akár a közigazgatási egységek átszervezése, bár ez lehet erôsebben ható tényezô is. A demográfia elsôsorban a nagyobb távlatokban ható gazdasági helyzet mércéje. Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Nagymizdó és Halastó lakossága 1949–1980 között

Döröske Döbörhegy Szarvaskend Nagymizdó Halastó

1949

1960

1970

1980

416 653 679 438 494

335 567 592 392 434

254 421 469 311 272

192 303 337 239 217

94

csökkenés, növekedés népsûrûség fô + 1970–80 között 1 km2-re – 62 43,4 –118 25,6 –132 29,9 – 72 32,3 – 55 38,3


Nádasd, Katafa, Nagymákfa, Molnaszecsôd lakossága 1949–1980 között

Nádasd Katafa Nagymákfa Molnaszecsôd

1949

1960

1970

1980

1741 545 336 699

1690 601 291 567

1501 477 218 509

1376 413 145 442

csökkenés, növekedés népsûrûség fô + 1970–80 között 1 km2-re – 125 fô 39,0 – 64 fô 83,4 – 73 fô 25,5 – 67 fô 38,2

A népsûrûség – az említettek közt – Halastón és Döröskén a legnagyobb még így is, habár a falu lakossága az 1870-es 250 fôrôl 9 évtized alatt 192 fôre csökkent. Az 1960-ig végbement csökkenés: 1949-tôl a 416 fôrôl 335 fôre – azt jelezte, hogy a „mozgó” lakosság nem a faluban látta jövôjét, s ez elsôsorban az ifjúságot jelentette. Országos jelenség volt ez, de közrejátszott benne Döröskén Körmend – és a megyei – ipar fejlôdése is. 1960. április 12-én Nagy Bálint mint tsz-elnök tartott tájékoztatót a V.B. ülésén. A Döröskei Aranykalász Mezôgazdasági Termelô Szövetkezet SzTK biztosítását beszélték meg. A második döröskei téesz, – a Búzakalász után az Aranykalász – nevével is jelzi, hogy a fô profilt – az állattenyésztés helyett, vagy mellett – elsôsorban a növénytermesztésben látja, illetve határozza meg. Utóbb aztán rájöttek, hogy a döröskei földek, a határ milyensége, az állattenyésztésnek kedvez jobban. Alapvetô kérdés a gazdasági tényezôk közt az erdôterület aránya, amelynek egykor a Festetics család gazdatisztjei oly nagy hangsúlyt adtak, hogy pl. a döröskei és a döbörhegyi erdô hasznát 200 évre felbecsülték. (Ahogyan errôl már esett szó.) A felszabadulás után azonban az erdô, mint ismeretes, az állami erdôgazdaságok kezelésébe került. Ami egykor a Festeticseknek Döröskén (és Döbörhegyen, de általában a Vasi-Hegyháton) legjobban jövedelmezett, az nem tartozott téesz-hatáskörbe. A szórványerdôk jövedelem szempontjából nem voltak jelentôsek. Továbbá a jobb földek mûvelésében is sokhelyt akadályt jelentettek a dombok, dombhátak, vizenyôs völgyek. Ezek – és a talajviszonyok – tehát joggal ösztönözték az állattenyésztés irányába Döröskén is a téesz vezetôit. Ugyanakkor a rétek, a legelôk leromlott állapota nem tette lehetôvé a biztonságos állattenyésztést, illetve csak a növénytermesztéssel, vagyis a szántóföldi gazdálkodás fejlesztésével egyidejûleg. Az Aranykalász beruházási, gépesítési és munkaerô kérdései egyaránt azt jelezték, hogy nagyobb távlatokat aligha nyújthat az ott élôknek. A szomszédos kisközségekben ugyanez volt a jellemzô, ezért a téeszeket egyesítették. Ismertetése elôtt szólni kell röviden a Vasi-Hegyhátról és annak elsô fejlesztési programjáról.

95


A Vasi-Hegyhát természeti tényezôi, az elsô fejlesztési program, a térség téeszeinek áttekintô vázlata Az Ádám László és Marosi Sándor által szerkesztett: A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék címû könyvében olvashatjuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975) hogy a Vasi-Hegyhát évi közepes hômérséklete 8,5–9 közötti, a júliusi középhômérséklet is csak 19–19,5, az évi napsütéses órák száma pedig 1800–1900 óra, vagyis hûvösebb az idô mint pl. a Gyöngyös–Rába síkságon, ahol a júliusi középhômérséklet 19,5–20,5 közötti. A Vasi-Hegyhát a Rába, a Zala és a Lugos patak völgye között helyezkedik el. Tájszomszédjai: a Rába-völgye, az Ôrség, a Vendvidék, a Zalai dombok és a Kemeneshát. Területe 200 km2. Talaja a „keresztrétegezett homok felett regionálisan elterjedt kavicstakaró, amelynek nagy részét még a Stájer medencébôl kiinduló ôsfolyóktól származtatta” Winkler-Hermaden. A kavics és homokszint elhelyezkedésérôl a tudományos mutatók részben eltérôen vélekednek. A meredek völgyek, lejtôk oldalai, a peremek nehezen mûvelhetôk, a mezôgazdasági termelés inkább a széles hátakon eredményesebb. „Nyara hûvös, nedves, borult, napsütésben szegény.” A tél pedig mérsékelten meleg, nedves, enyhe. „A Vasi-Hegyhát a táj legaprólékosabban tagolt eróziós dombsági területe. (I. mû 405. old.) Talaja túlnyomóan savanyú, barna erdôtalajok borítják. A jó termelési adottságú területek a szántók mindössze 26%-át (4957 hektár) teszik, de a talajok savanyúsága miatt értékesebb talajigényes növények (búza, árpa, kukorica, cukorrépa, lucerna) jó eredménnyel ezen sem termeszthetôk. Hasonló a helyzet a rét-legelô vonatkozásában is. A dombság valamennyi rét-legelôje (12.234 ha) a közepes és gyenge termelésû adottságú területek közé tartozik. Még kedvezôtlenebb a kép a talajtulajdonságok szempontjából, mert az összes mezôgazdasági terület (34.349 ha) komplex talajjavításra, mintegy 50% (17.859 ha) pedig erózió elleni védelemre szorul.” A tények még sorolhatók a kedvezôtlen (vagy más tájakhoz viszonyítva kedvezôtlenebb) tényezôkrôl. A kötet szerzôinek végkövetkeztetése: „Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Vasi-Hegyhátat sajátságosan természeti adottságai miatt igényesebb szántóföldi növénytermesztésre nem lehet alkalmassá tenni.” (407. old.) A tudomány emberei ezt ajánlják: „A tagolt eróziós dombság természeti adottságai alapján erdôgazdálkodással és állattenyésztéssel hasznosítható gazdaságosan” – írják, és hozzáfûzik, hogy különösen az erdôgazdálkodás lehet kedvezô. Az eredményes állattenyésztés viszont a rétek-legelôk javítását tételezi fel. Kogutowitz Károly könyvében a látképek közt ott látható a döröskei kápolna is. (Dr. Kogutowitz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képekben. I. II. kötet. I. Szeged, 1930. M. Kir. Ferenc József Tud. Egyetem Földrajzi Intézete. II. Szeged, 1936. ugyanaz a kiadó.) A Vasi-Hegyhátról Kogutowitz azt írja, hogy magassága 300–250 méteres fennsík, amelynek a Rába felôli oldala 60–70 méteres meredek oldal. Rábagyarmattól Vasvárig sok

96


apró patak fut a Rába felé, de onnan Sárvárig szinte teljesen eltûnnek az apró vizek is. „A fennsík teteje egyetlen összefüggô erdôrengeteg volt egykor, de még ma is hatalmas erdôségek terjengenek rajta.” (1936) „Ebbôl kiviláglik, hogy az erdôs fennsík csak késôn népesedett be.” Számos falu a fennsík tetején foglal helyet pl. Nádasd, Sál, Felsômarác. A terület nagyságáról írja Kogutowitz Károly: „A táj 130.000 holdnyi (760 km2) területén 63 község foglal helyet.” A tájról még hozzáfûzi: „A XVIII. században még a táj 45%-át erdô borította, ma már alig 20%-át, jellemzô azonban, hogy a nagybirtok területén belül csaknem 50%-os az erdô.”

97


A Vasi-Hegyhát elsô programja A Vasi-Hegyhát jellegérôl 1973-ban Molnár Istvánnal, az MSZMP körmendi járásának elsô titkárával (az MSZMP Vas Megyei Biz.-nak egyik titkára) készítettünk interjút. (Elhangzott a Kossuth Rádióban, nyomtatásban pedig megjelent: Pölöskei Ferenc–Takács Ferenc: Dunántúli történetek c. könyvében.) Az akkor negyvenes Molnár István Vasváron született, pártmunkásként is jól ismeri a vasi élet valamennyi kérdését. Molnár István: „A hegyháti tájegység mezôgazdaságának, iparának fejlettsége elmaradt az országos és a megyei fejlôdés ütemétôl. Mostoha természeti adottságai közismertek. A terület talajtani, domborzati, vízrajzi és közgazdasági viszonyai miatt az itt élô emberek, az itt gazdálkodó termelôszövetkezetek nem rendelkeznek a fejlesztéshez szükséges eszközökkel. A terület zártsága nem teszi lehetôvé ipar telepítését a Hegyháton. Vas megye településhálózati fejlesztésének terve a foglalkoztatási gondok megoldása érdekében is Körmendet jelölte meg az ipar nagyobb arányú centrumaként. Tehát az ipar további fejlesztése itt valósul meg. Kovács Antal elvtárssal, a megyei pártbizottság elsô titkárával a helyszínen is pontosan áttekintettük a tennivalókat és arra a megállapodásra jutottunk, hogy a meglévô fejlôdés ellenére kétségkívül nagy még az ütembeli lemaradás. A lakosság lélekszáma is fokozatosan csökken. Ennek egyik oka. mint már említettük, a terület gyenge eltartóképessége, másik oka kétségkívül az, hogy a nagyüzem gépesítése nem kíván annyi élô munkaerôt, de még az itt dolgozók is egyre inkább Körmendet vagy a nagyobb vonzáskörzetû Szombathelyt választják lakóhelyül, és ezért is van, hogy a terület lélekszáma ilyen rohamosan csökken. A Hegyháti Program kidolgozásában elôrehaladtunk – folytatta Molnár István. A munkát természetesen csak kísérleti eredményekkel alátámasztott tanulmányterv és üzemi részletterv alapján lehet elvégezni. A táj adottságai és hagyományai a szarvasmarhatenyésztés s ezen belül a többoldalú hasznosítás mellett szólnak. Ezt a termelési irányt az új termelési ösztönzôk méginkább alátámasztják. A nagy területeket elfoglaló rétek és legelôk fejlesztése, jobb kihasználása és a fûhozam feldolgozása indokolt ezeken a területeken. Szükséges a vízrendezés, a talajvédelem: a komplex melioráció terén óriási lehetôségek vannak kihasználatlanul. A szántóföldi mûvelésre alkalmatlan, nagy esésû, szabdalt, kedvezôtlen talajú területek erdôsítése, sok helyen a talajvédô gyepesítés, mind-mind halaszthatatlan feladattá váltak. Szóba jöhet a terület egy részén esetleg a szelídgesztenye, a dió vagy más gyümölcskultúra intenzív telepítése is. További lépés a termelés koncentrálása és a kooperációs lehetôségek jobb kihasználása. A vasi Hegyháti Program kidolgozására megbízást kapott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem. Annak érdekében, hogy a hegyháti emberek élet- és munkakörülményei az

98


eddiginél nagyobb ütemben fejlôdhessenek, azt tervezzük, hogy ennek a nem kis jelentôségû, az ôrségi programhoz hasonló és az ôrségi programmal már bebizonyított eredményeket produkáló tennivalónak meg kell felelni szakmailag is.” Az ôrségi programról 1976. június 3-án Huszár Sándor, a Vas Megyei Tanács osztályvezetôje – többek közt ezt írta: „A Kormány 3004/8/1965. számú határozatával kiemelt körzetnek nyilvánította az Ôrséget, talajjavítás szempontjából, s ehhez 100%-os állami támogatást biztosított. Komplex talajjavítás: mechanikai, kémiai, biológiai tényezôk javítását foglalja magába. A kedvezôtlen talajtani tényezôk tették szükségessé a komplex talajjavítás elvégzését. A savanyú, erodált, rossz vízgazdálkodású kötött, humuszban, tápanyagban szegény talajok javítása csak komplex beavatkozással valósíható meg. A komplex talajjavítás már 1963-ban megkezdôdött az ôriszentpéteri termelôszövetkezet területén. A terveket a keszthelyi Agrártudományi Fôiskola Mezôgazdasági Tervezô és Termelésfejlesztési Intézete készítette. A kivitelezést az Ôrségi-Hetési Talajjavítási és Vízrendezési Társulat, késôbb az Ôrségi Talajjavítási és Vízrendezési Társulat végezte. Az ôriszentpéteri termelôszövetkezet területén komplex talajjavításra 32 millió Ft-ot fordítottak. A bajánsenyei termelôszövetkezetben 42 millió Ft-ot használtak fel.” Az ôrségi program azt követôen befejezôdött. A szélesebb távlatokról és összefüggésekrôl dr. Gonda György akkori Vas megyei tanácselnöktôl kaptunk adatokat. (Egy rádiómûsor kapcsán.) Vas megye 334.000 hektárnyi területébôl 327.000 ha-on folyik mezô- és erdôgazdálkodás. Ez utóbbinak 50%-a szántó, 26%-a erdô, 13%-a gyep és 10%-a egyéb mezôgazdasági mûvelt terület. A fôbb növények átlagtermelésébôl a búzát kiemelve: 1974-ben 39,2, 1975-ben 32,0 q volt, 1976-ban a termésátlag hektáronként 36 q volt; 1977-ben 37 q. A termésátlag szóródása a megye területén igen széles skálán mozog: 4 téeszben 25 q alatt; 28-ban 25–35 q között; 18-ban 35–40 között; 15-ben 40–45 q között; 4-ben 45–50 q között termeltek 1976-ban búzát és csak egy téeszben érték el az 50 q/ha feletti búzatermelést, ami az ország számos vidékén már általános aránynak számít. A Vasi-Hegyhát, Ôrség, Vendvidék területén elért eredmények különösen alacsonyak. Vas megye vezetôi szívükön viselték a Vasi-Hegyhát sorsát is. A tervek közt szemlélhettük Vas megye hegyháti tájegységének áttekintô vázlatát is. Az eredményekrôl majd késôbb.

99


A Hegyháti Egyesült Mezôgazdasági Termelôszövetkezet a hetvenes években, (Szarvaskend, Döbörhegy, Döröske, Nagymizdó, Halastó) és a 80-as évek elsô felében A jelzett községek 1945-ig közös jegyzôjárást (plébániaközpontot) képeztek, s jelenleg közös tanácsi intézmény irányítása alatt állnak. (Az utóbbi idôben nagyobb szerepet kaptak a helyi Elöljáróságok.) A Gonda Györgytôl és Molnár Istvántól kapott adatokban többször elôfordult már a Szarvaskend Központi Hegyháti Egyesült Mezôgazdasági Termelôszövetkezet. Nagy Bálinttól, az akkori elnöktôl tudjuk, hogy 1972-ben – a hetvenes években – a gazdaság fô profilja az állattenyésztés. A tagság elöregedett, és a gépesítés csak részben pótolja a fiatalok hiányzó munkaerejét. Az egy tagra esô jövedelem 1972-ben 17.900 forint, 1973-ban 13.800 Ft. Az alacsony jövedelem egyik okaként – fôként a hetvenes évek közepéig – sokhelyt és sokszor említették a téesztagság elöregedését, amelyre Nagy Bálint is hivatkozott. Iktassunk ide errôl egy táblázatot: A körmendi járás téesz és szakszövetkezeti tagjainak életkorai (1976) Összes Földte- Nyugdí- 1 ha-ra 1 munka- A nyugdíjatag, fô rület jasok, jutó napra jutó sok, járadékoha-ban járadé- összterm. rész sok%-a a kosok ért. Ft részesedése tagság létszáFt mához visz. Bajánsenye 509 4161 258 18.469 111.47 50,7% Csákánydoroszló 815 5544 398 19.094 121.03 48,8% Egyházasrádóc 490 3177 202 22.915 117.36 41,2% Gersekarát 373 2892 193 18.032 115.35 51,7% Körmend 228 2167 150 13.974 134.1 65,8% Molnaszecsôd 465 3395 262 12.182 120.57 56,3% Nádasd 560 3489 321 17.213 103.63 57,3% Ôriszentpéter 821 5447 336 19.238 122.03 40,9% Rákóckölked 322 2755 151 15.251 102.81 46,9% Rátót 680 4542 401 22.563 108.76 59.0% Szarvaskend 486 3532 281 12.765 96.36 57.8% Vasalja 387 2395 218 22.003 121.27 56.3% Kisrákos (Szakszöv.) 655 1142 153 21.743 126.13 40.2% Vendvidék (Szakszöv.) 282 1161 98 16.148 108.31 26.3% A magas százalékarányok – a Vendvidéki szakszövetkezetet kivéve – minden jelzett termelési egységben szemlélhetô, tehát a téesztagság nemcsak a Hegyhátiban öregedett el.

100


Folytatva az egyéb okokkal, még közelebbrôl. (A következô adatokat a Vas Megyei Tanács téeszeirôl kiadott könyvekbôl vettük. T. F.) Az egy hektár mezôgazdasági területre jutó árbevétel szóródása – sok egyéb körülménytôl is függôen – nagy szóródást mutat. Csak a szélsô pólusokat szemlélve: A szombathelyi kertészetben pl. 1 ha/ként 2,653.364 forint a ráesô rész – ami persze kivétel. Egészen más kategória a szántóföldi mûvelés, a legelô, de még az erdôgazdálkodás is. Legtöbb pénzt hozott ki 1976-ban a téeszek és szakszövetkezetek között 1 ha-on a Kisrákosi Ôrségi Mg. Szakszövetkezet: 43.887 forintot. Utána a Simasági Egyesült Május 1-téesz következett 40.926 forinttal. A két legalacsonyabb ha-kénti árbevétel a megyében: a Vasvári Kossuth Mg-i téeszben 12.906 Ft, és a Molnaszecsôdi Rábamente Mg-i téeszben: 13.412 Ft. (A Vasvári a Vasi-Hegyhát területén.) Az egy állandó létszámra jutó jövedelemben, vagyis részesedésben a Szombathelyi Felszabadulás Mg-i téesz vezetett 53.189 Ft-tal; a második helyen pedig a Salköveskúti Béke téesz következett 44.107 Ft-tal. A két utóbbiban az árbevétel 24.505, illetve 20.442 Ft, ami valószínûleg a kisebb létszámra, a magasabb fokú munkaszervezésre, a jó gépesítési arányra, kemizálásra is visszavezethetô. (Mindkettô a szombathelyi járásban van.) A legalacsonyabb egy fôre jutó részesedést: 25.155 Ft-ot a Hegyháti Egyesült Mg-i téesz produkálta. A nádasdi Egyetértés téesz 1976-ban 5 millió Ft állandó segélyt, a szarvaskendi Egyesült Hegyhát téesz pedig 6 milliót kapott. (A Vasi-Hegyhát másik területén fekvô Csehimindszent 4 milliót.) A körmendi járás téeszei között a nádasdi Egyetértésnek 1 ha mezôgazdasági területre esô árbevétele 19.845 Ft, a szarvaskendi Egyesült Hegyháti téeszé 14.600, a molnaszecsôdi Rába-völgye téeszé a legkevesebb –13.412 Ft volt. Az ôriszentpéteri Ôrség téeszben 18.205, a Kisrákosi Ôrség Mg-i Szakszövetkezetben pedig 43.887 Ft. Elgondolkoztató – s egyben örvendetes is – hogy a két ôrségi közösségben – részben már a melioráció hatására is – jobbak az arányok, pl. az egy átlagos létszámra jutó részesedésben is. (Ôriszentpéteri Ôrség téesz: 30.234 Ft. Ugyanekkor Nádasd: 28.630, Szarvaskend: 25.155, Molnaszecsôd: 29.995 Ft.) A 60-as és 70-es években Vas megyében a városiasodás tovább növekedett, az aprófalvak lakossága pedig tovább csökkent. A községek átlagos lélekszáma 1973. január 1-ét véve alapul: 823 fô, amely 8–9%-kal alacsonyabb a tíz: évvel elôbbinél és csupán 49%-a az országos értéknek. A települések 1/3-ban 500 lakosnál kevesebben éltek, fôként a Vasi-Hegyhát községeiben. (A további adatokat ld. a lakosság népességi alakulását jelzô táblában 1949–1980 között.) A termôföld javítása, a melioráció – az Ôrség után – a Vasi-Hegyháton is folytatódott és az eredmények számottevôek. Különféle tényezôk összhatása játszott közre abban, hogy a döröskei téesz nem tudott elôrelépni (jelentôsen), a 80-as évek közepéig sem. A Hegyháti Egyesült TSz a 80-as évek elején is (a körmendi járás területén mûködô téeszek közt az egy fôre esô jövedelemben az utolsók között foglalt helyet. A járási sorrend: 1981-ben 1. Körmend, 2. Egyházasrádóc, 3. Nádasd, 4. Vasalja, 5. Gersekarát, 6. Kisrákos, 7. Rátót, 8. Ôriszentpéter, 9. Rádóckölked, 10. Csákánydoroszló, 11. Bajánsenye, 12. Szarvaskend, 13. Vendvidék, és a 14. Molnaszecsôd szakszövetkezet. Az 1982-es járási sorrend Szarvaskend számára még rosszabb: 1. Egyházasrádóc, 2. Körmend, 3. Vasalja, 4. Nádasd, 5. Gersekarát, 6. Kisrákos, 7. Csákánydoroszló, 8. Rádóckölked, 9. Rátót, 10. Bajánsenye, 11. Ôriszentpéter, 12. Molnaszecsôd, 13. Vendvidék, és a 14., vagyis az utolsó Szarvaskend.

101


1983-ban: 1. Egyházasrádóc, 2. Vasalja, 3. Körmend, 4. Nádasd, 5. Gersekarát, 6. Kisrákos, 7. Bajánsenye, 8. Csákánydoroszló, 9. Ôriszentpéter, 10. Rádóckölked, 11. Molnaszecsôd, 12. Rátót, 13.Szarvaskend, 14. a Vendvidék. A Szarvaskend központú (Döröske, Döbörhegy, Nagymizdó, Halastó) Hegyháti MTSzben 1983-ban az elnök Sákovics Ottót a tagság leváltotta és Verbovszki Istvánt választotta elnökké. Errôl az 1984. évi Vas Megyei Termelôszövetkezetek évkönyvében ezt írták: „Vezetés. Az 1983. évi pénzügyi hiány rendezése veszteségrendezési eljárás keretében történt meg. A PM (Pénzügymin.) és a MÉM (Mezôg. és Élelm.ügyi Min.) intézkedések végrehajtását biztosította a vezetôség. A vezetés megerôsítése érdekében új fômezôgazdász, fôkönyvelô, mûszaki ágazatvezetô, került beállításra. A küldöttséggyûlés Pethô László mg.mérnököt fômezôgazdásznak, Vincze Erzsébet számviteli fôiskolát végzett dolgozót fôkönyvelônek nevezte ki.” Az elôzô évben megválasztott Verbovszki István fiatal elnök nagy energiával látott hozzá – a többi vezetôvel együtt – a téesz rendbetevéséhez. Az 1984. évi jövedelmezôségi mutatók a járás 14 téesz, illetve szakszövetkezete közt így alakultak: 1. Vasalja, 2. Körmend, 3. Egyházasrádóc, 4. Gersekarát, 5. Nádasd, 6. Csákánydoroszló, 7. Kisrákos, 8. Rátót, 9. Molnaszecsôd, 10. Ôriszentpéter, 11. Bajánsenye, 12. Rádóckölked, 13. Szarvaskend, és a 14. a Vendvidéki szakszövetkezet. Az elsôben Vasalján 67.819 Ft-ot, a 13-ban Szarvaskenden 49.716 Ft-ot és az utolsóban, a Szentgotthárd-Vendvidéki szakszövetkezetben 48.411 Ft-ot. A szóródásban egyik-másik téesz hol elôbbre, hol hátrább került, de a Hegyháti MT a 13–14. helynél egyelôre nem jutott elôbbre. Az 1985-ös évet kissé részletesebben vizsgálva az derül ki, hogy a Hegyháti MT az egy állandó fôre jutó jövedelemben a 11. helyre küzdötte fel magát, de egyéb adataiban a 13. helyen áll. A volt körmendi járás téeszeinek (és szakszöv.nek) néhány 1985-ös adata (A részesedés sorrendjében, zárójelben a sorrend) Az egy állandó létszámra jutó részesedés: Ft 01. Vasalja 72.503 02. Körmend 70.730 03. Egyházasrádóc 69.979 04. Csákánydoroszló 58.682 05. Gersekarát 58.314 06. Rátót 58.241 07. Kisrákos 57.179 08. Nádasd 56.437 09. Molnaszecsôd 56.077 10. Ôriszentpéter 55.175 11. Szarvaskend (Döröske) 54.610 12. Rádóckölked 54.184 13. Bajánsenye 52.907 14. Sztgotth.–Vendvidék 38.669

102

Az 1 ha-ra jutó termelési érték: Ft 40.248 (4) 24.006 (12) 34.744 (6) 27.412 (9) 25.344 (10) 44.726 (3) 35.176 (5) 77.589 (1) 18.715 (14) 46.909 (2) 19.008 (13) 27.190 (8) 24.983 (11) 34.059 (7)

Az 1 ha-ra jutó árbevétel: Ft 39.691 (5) 24.423 (12) 33.639 (9) 33.882 (8) 24.556 (11) 39.208 (6) 49.448 (3) 86.059 (1) 20.446 (14) 41.896 (4) 21.859 (13) 37.458 (7) 24.535 (10) 70.382 (2)


Az egy fôre jutó részesedés elosztásában természetesen közrejátszik többféle meggondolás és nagysága függhet egyéb tevékenységbôl származó jövedelemtôl is, mint pl. Körmenden, ahol mind az egy ha-ra jutó termelési érték, mind pedig az 1 ha-ra jutó árbevétel a 12. helyen áll, mégis a 2. helyet kapja az egy állandó fôre jutó részesedésben, és a téesztagok számára természetesen ez a döntô. Ugyanakkor pl. a részesedésben 8. helyre kerülô Nádasd az 1. helyen áll a jelzett termelési és árbevételi mutatókban, vagyis: minden bizonynyal a jövôjüket alapozó beruházást (esetleg adósságtörlesztések?) miatt osztottak kevesebbet. Sajnos, a témánk szemszögébôl elôtérbe helyezett Szarvaskend (Döröske) keveset termelt és keveset tudott értékesíteni is, de valamelyest mégis elôbbre jutott, mint az elôzô években. (A Vas Megyei téeszkönyvet 1985-rôl Dénes Pálnétól, a Szombathelyi Berzsenyi Könyvtár munkatársától kaptam meg.) A téeszbôl és a téeszrôl megpróbáltam egyéb adatokat is szerezni, jártam ott, üzentem, kértem, de miután hónapokig nem vezetett eredményre a mellékelt levelet írtam Verbovszki István téeszelnök elvtársnak. (Mellékelve, sajnos válasz nem érkezett.)

103


Tisztelt Elnök Elvtárs! Benkô Bálint döröskei elöljárót és Nagy Bálintot (mindketten a téesz dolgozói) kértem meg arra, hogy tájékoztassák Elnök Elvtársat arról, miszerint Döröske (szülôfalum) monográfiáján dolgozom és a befejezô részhez szükségem volna néhány adatra a téeszrôl. Ennek alapján jártam 1986. szeptember 15-én Szarvaskenden, ahol Vincze Erzsébet fôkönyvelôvel tudtam találkozni, s neki jeleztem, kérjen engedélyt Elnök Elvtárstól arra, hogy a következô adatokat elküldjék: 1. A téesztagok egy fôre jutó (becsült) magánjövedelme, amely kiegészítôje a téesztôl kapott jövedelmeknek 1980-tól 1986-ig. Erre azért volna célszerû utalni, mert a jelzett idôszakban a körmendi (volt) járási mezôgazdasági üzemek közt a hegyhátiak igen lemaradtak, és talán a kiegészítéssel valóságosabb lehetne az együttes helyzetkép. 2. A téesztagok 1985-i és 1986-i évi egy fôre jutó jövedelme. (Utóbbit talán csak az év végével lehet pontosan jelezni) 3. A döröskei víztározó bevételei és kiadásai az utóbbi néhány évben. Milyen lehetôségek vannak a fejlesztési terv realizálására? 4. Verbovszki elvtárstól arra is kérek rövid választ, hogy milyen lehetôséget lát arra vonatkozóan, hogy a téesz a következô években felzárkózhat az említett vasi téeszek között a középmezônybe? Vannak-e ehhez reális adottságai? A kért adatok ez ideig nem érkeztek meg, bizonyára csak késnek. A monográfia készítése közben találkoztam számos olyan adattal is, – fôként a Festetics család gazdatisztjei készítettek, miszerint Döröske – és a szomszéd községek, amelyek szintén birtokukhoz tartoztak, igen rossz gazdasági adottságokkal rendelkeztek. Ezek – a szocializmus viszonyai között – részben változtak, ám a természeti geográfiai tenyezôk mindig meghatározóak, Ezért tartom indokoltnak a 4. pontban jelzett kérdést. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy a monográfia készítése közben kaptam adatokat Molnár Istvántól, Vas megye MSZMP titkárától, Gál Ferenctôl, a Dunántúli Vízmûvek igazgatójától, és Földes Sándorné szarvaskendi tanácselnök rendelkezésemre bocsátotta a döröskei tározó fejlesztési tervét. (A legtöbb adat természetesen a levéltárakból való). Sajnálnám, ha a fenti kiegészítésekkel nem gazdagíthatnám szülôfalum monográfiáját, amelyet elkészülte után Döröskének fogok ajándékozni. Budapest, 1987. január 2. Tisztelettel Takács Ferenc Budapest, XIII., Thalmann u. 60. III. 1. 1139

104


Apró lépésekkel a falu korszerûsítésének útján... Idéztük azt a jelentést, amelyet a felszabadulás 15. évfordulóján küldött Tóth Kálmán tanácselnök Döröskérôl a feletteseknek. Az egyesített községi tanács annak folytatásáról adott adatokat. A legnagyobb jelentôségû döröskei beruházás a községi mûvelôdési ház, amelyben – a tanácsi kirendeltség mellett – a könyvtár is mûködik. Az egykori iskolai könyvtár 100 kötetéhez viszonyítva az 1607 kötetes állomány jelentôsnek mondható. Az 1986-ra már 164-re csökkent (az 1980-as népszámláláskor 192 volt) lakossági létszámhoz képest a 29 beiratkozott olvasó azt jelzi, hogy a szellem napvilága kezd a faluba bevilágítani. (A 29-bôl 5 14 éven aluli.) Az 1985-ben kölcsönzött kötetek száma 915 volt. Heti egy alkalommal tartanak nyitva, 4 órányi idôtartamban. A könyvtárosi teendôket Nagy Imréné (Kiss Teréz) volt V.B. titkár tiszteletdíjas vezetô látja el. A két helyiségbôl álló könyvtár egyik szobája olvasóterem. A villanyt a mûvelôdési házba 1963-ban vezették be. Döröske fôutcája mellett kiépült a Hárs utca, az egykori Bogdán-kert és a régen Kûj-nek nevezett meredek lejáró utat most Mogyorós utcának nevezik. A járdát – ahol a keskeny utcán az lehetséges – 1964-ben 12.094 Ft értékû beruházással kezdték el építeni. Felsorolva csupán az építési-szépítési beruházásokat: 1969-ben autóbuszvárót építettek, parkosították a mûvelôdési ház körüli teret, fákat ültettek, virágosították a Hárs utcát, ahol virágtartókat is készítettek. 1971-ben kezdték el a ravatalozó építését, amely 1972-ben készült el és 44.000 Ft-ba került. Ezekben az években játszótér is készült. 1973-ban részben felszerelték az utcai lámpákat, kerítést készítettek az iskola körül. A következô évben a mûvelôdési ház karbantartása, tatarozása került sorra. 1975-ben folytatták és befejezték a közúti lámpák felszerelését a község területén. 1976-ban tetôcsere vált szükségessé a mûvelôdési házon, és tûzoltószertárt építettek, ebbe a villanyt 1978-ban vezették be. Az 1979 és 1980-as esztendôben nincs beruházási adat. 1981-ben a könyvtárat korszerûsítették, padozatot cseréltek, állványokat építettek, továbbá elkészült a temetôrôl is egy térkép. A következô évben a könyvtárba cserépkályhát építettek, festették a szobákat. 1983-ban portalanították a Hárs utcát. A higanyégôk Fô utcára való felszerelése, valamint a ravatalozó karbantartása, festése 1984-ben történt, a következô évben pedig a klubkönyvtár szobáit festették.

105


A szépítés-építés 1986-ban vízelvezetéssel, a Mogyorósi út portalanításával folytatódott és megrendelték a tározó környéke rendezési tervét. (Errôl késôbb részletesen.) Az Elöljáróság szobája került karbantartásra, az orvosi rendelôben padlózatot cseréltek. (A rendelô 1962 óta mûködik ott.) A következô évek tervei: 1987-ben tovább korszerûsítik a közvilágítást, elôkészítik a törpe-vízmû építését, amelyet 1989-ben kívánnak létrehozni. 1990-re tervezik a Fô utca egy részén a járdaépítést, bevezetik az orvosi rendelôbe a vizet és a ravatalozót tatarozzák. Aprónak tûnô dolgok ezek, de az ott élôk tudják, hogy a mindennapi életük könnyítése, az életmód korszerûsítése felé tett lépések.

106


A Nádasdy- és Festetics-urbáriumokban összeírt döröskei jobbágyok leszármazottai az 1980-as évek végén A két háború közti idôszakban Döröskén 13 család egyáltalán nem rendelkezett földdel, 34 család 1–5 hold közötti, 21 családnak volt 5–8 holdnyi és 4 család mondhatott magáénak ennél többet, de ôk is a 30 holdon aluliak közé tartoztak. A 70–72 háznyira, vagyis családra szaporodó falu lakossága az elsô magyar népszámlálástól (1784–87) másfélnál több évszázadnyi idô alatt 1949-ig megduplázódott, a földterület pedig ugyanannyi maradt. Az 1945-ös földosztáskor kiegészült a földterület 123 kh-ral, ami szinte lényegtelen változást jelentett a túlnépesedô Döröskén. A lakosság mozgása 1945 után összefügg azzal is, hogy országszerte megnôttek az érvényesülési viszonyok. A tendencia 1949 óta a lakosság folyamatos csökkenése. A régi lakosok természetesen kihalással is eltûntek, s helyettük újak települtek oda. Sorravéve az urbáriumi családokat a „felvég”-tôl az „alvég”-felé haladva, de csoportosítva az azonos nevûeket. A Kovács név az 1828-as Festetics-urbáriumban Kovács Józseffel fordul elô. Kovács Lajos (Fábri) Lajos, Gyula, János és Imre fia nôtt ott fel, aztán mind elköltöztek onnan. Kovács József (Fábri) a Bogdánban épített házat, Sándor fia meghalt gyermekkorában, József fia 1945 után külföldre távozott. Leányai: Ilona, Margit, Mariska, szintén nem élnek Döröskén. Kovács László (Fábri) volt a három testvér között a legmódosabb, de László fia már rászorult az idegen keresetre, Pesten él, de a szülôi ház az övé Döröskén. A leányok közül Teréz és Amália Ausztriában élnek, Marianna Kondás Sándorhoz ment feleségül és a faluban él. Egy fiú viszi tovább a Kondás családfát. Kovács (Zsiki) László és János öccse már a II. világháború elôtt Somogyba települt. Hajba István nevét az 1828-as Festetics-urbáriumban olvashatjuk. Hajba János utód nélkül halt el. (Fogadott, de természetes fia: Vaspöri, majd Hajba Gyula, elköltözött Döröskérôl.) Hajba József Sándor és József fia nem a faluban él, Róza leánya sem, de Irén, Pesthyné Döröskén maradt a régi házban Hajba Vendel fiai: Vendel, József és Kálmán. Mindhárom Döröskén maradt, a két utóbbi ott él. Tóth Mihálynak a Nádasdy-féle urbáriumban, 1742-ben 17 hold szántója és 8 szekér szénát termô rétje volt feltüntetve. Az elsô Festetics-urbáriumban Tóth György egésztelkes, majd 1767-ben Tóth Mihálynak 29 3/4-hold szántója és 4 szekér szénát termô rétje volt. Az 1817-es és 1811-es urbáriumban a Tóth név nem fordul elô. (Vagy elköltöztek, vagy szabadok lettek?) Tóth György községbíró viszont 1892-ben Keszthelyre ment két társával, hogy megkössék Festetics gróffal a döröskei urasági javak megvételérôl szóló egyezményt.

107


Tóth Mihály leszármazottja Tóth Vince (1945-ben a falu kommunista párttitkára) meghalt, fiai: Vince (hajóstiszt) és Béla (a Népszabadság külpolitikai rovat h. vezetôje), valamint Elza leánya elköltöztek Döröskérôl. Testvére, Mihály meghalt. Ez a Tóth-ágazat nem Döröskén él tovább. Tóth György fia Lajos meghalt, fiai: Dezsô meghalt; Nándor a faluban él, fia László agronómusként máshol dolgozik, Teréz leánya meghalt; Gyula elköltözött; Kálmán ott él (tanácselnök volt nyugdíjas kora elôtt) leányai vannak; Lajos elköltözött. Irma, Mária, Boriska, Etelka szintén nem Döröskén találta meg boldogulását. Fiágon a következô generációban Döröskén közülük már senki sem marad. Tóth Sándorné Mária leánya a faluban él. Tóth József (Cövek) József és István fia nem a faluban él, csak János maradt Döröskén. Amália Molnár Miklóshoz ment feleségül, ôk a faluban maradtak. Ilona elköltözött. Mázsa Mihály neve az 1811-es Festetics-urbáriumban olvasható. A Tóth Vincéékkel szemben lakó Mázsa Jánoséknál: József és György elköltözött, Anna és Mária szintén. (A zsúpos házat lebontották.) A Varga családból János és György neve olvasható az 1742-es Nádasdy-urbáriumban egésztelkes jobbágyként, Pál neve 1767-ben a Festeticsékében szintén egésztelkesként és Varga Ferencé a zsellérek között. Utóbbié 1783-ban a jobbágyok nevei közt Varga Péterével, külön-külön, sôt ifjú Varga Ferencé is, tehát Varga Ferenc egésztelkes, öreg Varga úgyszintén, külön telekkel rendelkezett Varga János. Az 1811-ben készített Festeticsurbáriumban Felsô Varga Ferenc és öreg Varga Ferenc nevei az egésztelkes jobbágyok közt olvashatók. A tôlük leszármazók a 20. szd-ban Varga Pál családjában éltek tovább. Fiai: Pál, aki Belgiumban próbált szerencsét, de a bányászélet nem tetszett neki, hazajött. Számos gyermeke közül egy fia maradt az ôsi házban. Pál második fia, József (tanácselnökh-ként dolgozott) meghalt; Izidor elköltözött; János fia meghalt, fia: Ernô Döröskén él, leányai elköltöztek, Mihály elesett a II. világháborúban; Ferenc elköltözött, Erzsébet leányuk úgyszintén. A Benkô családnév 1742-ben és 1767-ben nem szerepel, (Telekesrôl kerültek Döröskére) de 1783-ban Benkô András neve már olvasható a Festetics-urbáriumban. A következôben, 1807-ben Benkô István és Benkô Pál egésztelkes jobbágyok, mindketten a legtöbb földdel rendelkezô jobbágyok közt: István 22 6/10 hold, Pál 27 5/10 hold szántóval, elôbbi 10, utóbbi 15 kaszás réttel rendelkezett. Az 1811-es jegyzékben pedig Benkô István és Pál szintén egésztelkes jobbágyok. Az egyik beadványban többször elôfordul Benkô Gergely, Éva is. A Benkô család Döröskén több ágazatban folytatódott. Benkô Kálmán és öccse, Antal félárva fiúként (mostohaapjuk Mizda Lajos) serdültek fel. Kálmán 1945 után meghalt hadifogságban, Lajos fia elköltözött, Kálmán fia viszi tovább ott a családfát két fiával. Antal – idôsebb Kálmán testvére – és családja elköltözött Döröskérôl. Benkô János (Gergô) két fia nem Döröskén él. Benkô János (Nagy-Benkô) Gyula fia a faluban él, Mária (Papp Mihályné) szintén, de Ilona elköltözött. (Nagy-Benkô János többször volt községbíró, 1945-ben a Nemzeti Bizottság elnöke.)

108


Benkô Lajos (volt virilista) két fia: Lajos és Antal nem Döröskén találta meg boldogulását. (Az egykori hatalmas Benkô Pál-féle portát felverte a gaz.) Benkô István (1893-ban deputátor a Festeticsekhez) Márton fia meghalt az I. világháborúban, leánya: Anna: Nagy Gáborné a faluban él. Másik fia, Imre, leesett a téesz teherautójáról, meghalt, László fia lakik Döröskén; Vince szintén ott él, leányai közül pedig Erzsébet (Papp Jánosné). Benkô Dezsô (apja: Bálint, elesett az I. világháborúban) Döröskén lakik, Bálint fiával, aki tanácsi elöljáró. Másik fia elköltözött. Papp György neve az 1811-es urbárium egésztelkes jobbágyai közt olvasható. Papp Péter korcsmáros a kései leszármazott, 30 holdnyi földjével a virilisek közé tartozott. Lajos fia él Döröskén. Egyik leánya Benkô Kálmán felesége. Papp Antal a faluban él, bátyja: Ferenc elköltözött, másik bátyja: József meghalt, annak János fia ott él. Papp József leányai, ketten ott élnek. Franciska elköltözött. Pap Róza és Erzsébet elköltöztek. (Ez az ágazat Sorokújfaluból származott Döröskére.) Pap Mihály – Nagymizdóról nôsült Döröskére – meghalt, felesége: Benkô Mária ott él leányaival. Horváth József 1783-ban zsellér Döröskén, Horváth Mihály 1767-ben szintén, ahogyan Horváth Ferenc is 1807-ben. Az 1811-es Festetics-urbáriumban Horváth József negyedtelkes jobbágy. Horvát Jánost és Józsefet anyjuk, Gáborné = Gábor Kati néni, nevelte fel. Elôbbi Döröskén él, utóbbi meghalt legénykorában tüdôgyulladásban. Horvát János (Kónya) és György meghaltak. A leányok: Ágnes elköltözött, Ilona (Molnár Jánosné) ott él. Nagy János 1742-ben egésztelkes jobbágy, Nagy Mihály 1767-ben és 1783-ban a zsellérek közt szerepel. Nagy György 1807-ben háromnegyed telkes jobbágy, Nagy Ferenc pedig 1811-ben egésztelkes. Nagy Mihály fia Gyula Döröskén él, úgyszintén az említett Gábor is (Benkô Anna férje.) Nekik pap fiúk van, aki nem a faluban él.) Nagy László (többször községbíró), 1945 után gazd. bizottsági elnök József fia, (a távozó „atyja”) meghalt élete delén, fia sem Döröskén él. Bálint (téesz-elnök egy ideig) döröskei lakos, annak fia Zoltán nem él a faluban, Klára leánya szintén elköltözött. Nagy Gizella Szombathelyen él. Nagy Ferenc fiai: Lajos és Ágoston. Elôbbi fiai Lajos, aki nem Döröskén él, Ferenc viszont ott lakik leányaival, Ágoston fia Ágoston elköltözött. Nagy Ferenc leánya: Hodászy Gáborné, leányai: Szabó Józsefné és Szabó Kálmánné döröskei lakosok. Elôbbi leánya: Mária, Nagy Bálintné, utóbbi fia meghalt Hollandiában. A többi Hodászy-ivadék elköltözött. Takács(ts) Mihály, István és György neve szerepel a Nádasdyak 1742-es urbáriumában, majd 1783-ban Takács István egésztelkes jobbágy, úgyszintén 1767-ben is. Takács Mihály 1807-ben szintén egész telekkel rendelkezett és 1811-ben is az ô nevét olvashatjuk a Festetics-urbáriumban. A leszármazottak több családra osztódva éltek: István fia Sándor nem nôsült meg, agglegényként távozott az élôk sorából. A lányok máshová mentek férjhez. Takács György halála után fiai szintén elköltöztek Döröskérôl. Takács Lajos Lajos fia meghalt a II. világháborúban, többi fia nem a faluban él. Takács János, a harmadik fivér, magtalanul halt meg.

109


A Takács családoknak ehhez az ágazatához tartozók voltak Döröskén egyedüliek, akik nem a katolikus vallást, hanem az evangélikus és a református hitet vallották. Takács Ferenc (a szerzô) családfáját a Vörös családnál. Németh János 1767-ben zsellér, Németh Ferenc 1783-ban egésztelkes jobbágy, Németh József 1838-ban úgyszintén. Németh Gyula kovácsmester és fiai: Gyula, Lajos, István és József közül Lajos és József él Döröskén, (a hegedülni tudó kovácslegények nevet szereztek maguknak) leányaik is velük élnek. Németh Ferenc Nagymizdóról nôsült Döröskére (felesége Hajba Júlia volt) meghalt, fiai közül kettô él a faluban. Németh Lajos meghalt a II. világháborúban. Németh Károly Döröskén él. A Vörös család nevei 1742-ben: István, András, Pál és Ádám. Négyüknek volt egésztelke. A Festetics urbáriumban 1767-ben Benedek 13 2/4, Mihály 17 hold szántóval és 66 szekér szénát termô réttel szerepel, András pedig 6 hold szántóval és egy szekér szénás réttel. Az 1783-ban készült jobbágyjegyzékben Vörös János, Vörös György nevei olvashatók az egésztelkes jobbágyok közt; 1807-ben Vörös György, Vörös Györgyné és Vörös Mihály szerepel egy-egy egész telekkel. Az 1811-es Festetics-urbáriumban Vörös Mihály 18 1/10 hold szántóval 6 kaszásra való réttel, Vörös György 18 1/10 hold szántóval és 5 4/10 kaszás réttel rendelkezett. A háromnegyedes jobbágyok közt olvasható Vörös Ferenc neve 9 1/10 hold szántóval és 3 kaszás réttel. A Vörös család különféle osztozkodásairól, felbecsült értékeikrôl, vitáikról készült feljegyzések, beadványok jó tájékoztatást adnak arról is, hogy a családi osztódások milyen problémákra vezettek a birtokok aprózásában. Az 1828-as Festetics-urbáriumban Vörös Ferenc neve olvasható az egésztelkes jobbágyok között. A család két ágon folytatódott. Vörös János a két háború közt községbíró, módos gazda (egyszer pótvirilis) 1941-ben meghalt. Örökbefogadott fia, Tibor, elköltözött a faluból. (Testvére: Mizda Jánosné. A Mizda családból Antal, János és Ferenc tevékeny közéleti emberek voltak, amíg éltek.) Vörös Anna (e sorok írójának nagyanyja) 1865-ben férjhez ment Takács György nádasdi volt jobbágyhoz. A Vörös családnak ez az ága Takács György fia, Ferenc révén volt ismeretes, akitôl József, Ferenc, István és János fiak születtek, továbbá Etus, Anna és Mária. A fiúk summáskodtak, a leányok szolgálni mentek. A nyolc hold föld a téli otthontartózkodáshoz azért adott alapot. József meghalt, István elesett a II. világháborúban, Ferenc = aki ezt a mongráfiát írja Pesten él, Jánosé a családi ház, aki oroszlányi lakos. (Nyugdíjas tanár) Borsos (Borsós) András, György és János neveit olvashatjuk az 1742-es Nádasdy-, Borsos Mihályét az 1783-as Festetics-urbáriumban. Borsos István 1767-ben egésztelkes, Borsos György féltelkes jobbágy, János pedig szintén egésztelkes gazda. Borsos András 1807ben szintén az egésztelkesek között szerepel. Az 1811-ben készített Festetics-urbáriumban Borsos Ferenc egész telekkel rendelkezett. A Borsos család Lajos leszármazottja, a jó gazda és ácsmester Lajos, aki tûzoltóparancsnok is volt, két fiút temetett el, illetve siratott el a II. világháború idején: Dezsôt és Lajost. Dezsô fia nem él Döröskén. (Veje, Benkô Kálmán, Borsos Ilona férje, amint jeleztük, szintén a háború áldozata lett.) A Borsos családot sújtotta legjobban Döröskén a II. világháború.

110


Vincze András az 1767-es urbáriumban zsellér, 1807-ben János szintén, 1811-ben már negyedtelkes jobbágy. Vincze Bálinték jómódú gazdáknak számítottak. Fiutód nem lévén Erzsébet leányuk Mizda Jánosné révén leányágon élt tovább a család, mert Bálint fiuk katonaként a Dunába fulladt. Vera diplomás mérnök a sárvári cukorgyárban. Erzsébet húga, Juliska, elköltözött Döröskérôl. Balogh Mihály 1742-ben egésztelkes jobbágy. Balogh András 1783-ban szintén, de a következô urbáriumban hiányoznak a Baloghok. Balogh Márton a kései utód Döröskén, magányos, csendes ember volt, amig élt. Az 1828-as Festetics-urbáriumban olvasható Molnár István neve az egésztelkesek között. A leszármazók: id. Molnár Antal a két háború közt virilis, fia Antal is jó gazda, utódja nincs. Molnár Miklós a víztározó gondnoka, fiát véletlenül fegyvertisztítás közben agyonlôtte. Öccse, Antal nem Döröskén él. Molnár János a feleségével (Kónya Ilonka) él a faluban, leányuk elköltözött. Molnár Jánosné Imre fia, meghalt a II. világháborúban, leányai elköltöztek. Gyula Pesten halt meg, fia: Imre Szentgotthárdon, leánya: Irén Pesten él. Molnár Vince 1945ben elköltözött családjával együtt a faluból. Molnár Jánosné (Suszterné) Géza, Lajos fia és Mária, Ágnes, Róza leánya a II. világháborút követôen elköltöztek. Kiss Ferenc 1767-ben szerepel az urbáriumban. Kiss György leánya, Nagy Imréné Döröskén él. (V.B. titkár volt nyugdíjazásáig.) Kiss Vendel szintén a falu lakója. Bátyjai: Elemér, Antal elköltöztek, nôvére ott él. A Déri (Déry) név több okmányban is 1828-ban a jobbágyok közt fordul elô. A család igen szétosztódott. Déri (Csicsó) István fiai: István, József és Antal elköltözött Döröskérôl. (Anna leányuk – Bokor Sándorné – élt az öreg házban, amelyet utóbb Takács Lajosné vett meg.) Déri Józsefék József fia, (a szerzô József bátyjának és Gábor Józsefnek a barátja) szintén más vidéken kereste boldogulását. Anna, Takó Imréné meghalt, leánya: Juliska, Németh Istvánné ott él. Déri Vendeléknek: az öreghegyieknél nem volt fiutód. (Déri Vendel volt az elsô kommunista párttitkár Döröskén.) Déri Margit Döröskén telepedett le. Déri János (Csirkó) és bátyja József, valamint öccse: Sándor, szintén nem Döröskén hagyott fiutódot. József volt Döröskén az egyetlen „vitéz”, kapott is földet, de süketsége miatt nem szeretett Döröskén élni, Körmendre költözött. János fia kéményseprô és Molnaszecsôdön él. (Döröskén, a Bográcshegyen hegyszomszédja a szerzô János öccsének.) Kihalt családok: Dora, Gál, Szakály, Csaba, Pass, Hollósi, Döme, Farkas, Rába, Köröcz, Zsámári, Simon, Markó, Sese, Csillag, Weisz.

111


Az 1828-ban és utána Döröskére települôk leszármazottairól A Fekete családból Fekete Józsefné és fia Lajos meghalt, Juliska él Döröskén. Fekete János egy másik ágból szintén ott épített házat a fiának is. Fekete György fia, György ugyancsak a faluban telepedett le. A Dobronics családból József Körmendre költözött, Teréz sem maradt Döröskén. Sipos József meghalt, fiai elköltöztek. Takó Imre fia Imre elköltözött. Köves Péter – Czuczi Ilona férje – késôbbi betelepülô. A Czuczi család: József fia József elköltözött. (Mária, Tóth Kálmánné él ott.) A Rózsa családból János fia László, József, továbbá a leányok: Gizella, Mária, Teréz, Pesten élnek, János meghalt, egyedül Lajos maradt Döröskén. Tuli János ott élt, leányai közül Margit is (Varga Ernôné) de Anasztázia elköltözött. Tuli Máté és fiai, leányai mind elköltöztek: József (József Attila-díjas író), Máté, Lajos, János, Mária, Anna. (Házukat Rózsa Lajos vette meg.) Tuli Sándor fia Sándor meghalt a II. világháborúban. Szabó István meghalt, Pál is, fiaik elköltöztek. Szabó Józsefné és Mária leánya (Nagy Bálintné) Döröskén él, úgyszintén Kálmán is (felesége: Hodászi Erzsébet). Szabó Péter meghalt, fiai: József, Lajos és Jenô elköltöztek, leányuk: Ilona (Esztergályos Imréné) ott él. Szabó Máté a mákfai Festetics-birtokot vásárolta meg. Szabó Imre meghalt a II. világháborúban, Anna meghalt (Németh Károlyné), Mária ott él (Benkô Dezsôné). Kondás Sándor meghalt, fia Sándor és unokája Sándor Döröskén él. Terézia (Borsos Dezsôné) szintén ott telepedett le.

112


Dékány Bertalan és fia János meghalt, leányai közül Róza él ott Ilona leányával és Sipos Józsefné Dékány Anna. Huszár Gyula tanító elköltözött, fia és leánya is. Bokor Sándor és felesége (Déri Anna) elköltözött. Marafai Mihály meghalt, fiai: Mihály és István és leányai: Amália és Erzsébet elköltözött. Hegyi Mihály népes családjából: Ilona, Irma, Julianna, Gyula, Mihály, János, senki sem él a faluban. Orbán Lajos meghalt (belefulladt a Csörnöcbe), fogadott leánya: Holtai Ilona él ott. (Mizda Ferenc, a férje meghalt). Esztergályos Ferenc meghalt, fia: Ferenc is, leányai: Ilona, Irén (Molnár Gyuláné) elköltöztek, úgyszintén Lajos is, Imre él a faluban. Mizda Antal meghalt, leányai közül egyik él ott, Mizda János és Ferenc meghalt. Kiss György meghalt (leánya: Nagy Imréné ott él.) Gallen Gyula meghalt, unokaöccse Sándor és annak Zoltán fia él a faluban. Ciráki Lajos meghalt, fiai: Lajos, László és József elköltöztek, lányuk: Ilona is. A Hodászi családból Lajos elköltözött, Anna is. Ilka és Erzsébet él ott: Szabó Józsefné és Szabó Kálmánné.

113


Adalékok a vasi népszokásokról A vasi népszokásokról jó áttekintést olvashatunk a Vas megyei Helytörténeti Tanulmányok címû könyvben. (Szerkesztette dr. Horváth Ferenc, kiadta a Megyei Tanács V.B. 1958-ban.) Elismeréssel említhetô – a közlések sorrendjében – Dömötör Sándor, Horváth Ernô, Horváth Ferenc, Szabó József, Horváth Boldizsár, Fodor Henrik, Szövényi István, Kuntár Lajos, Dévényi Ferenc, Madáchy Károly, Bencze József, Palkó István, Kôvári Ferenc, Szabó Jenô, Brenner Vilmos, Radnóti Kovácsné Fábián Mária tanulmánya, ám közvetlenül a Vasi-Hegyhátról csupán Nagy József tevékenységérôl tesznek említést a bibliográfiában. Minden bizonnyal a többi vasi tájegység (Ôrség, Kemeneshát, stb.) szokásaiból is számos ugyanaz, vagy hasonló a Vasi-Hegyháton is, ám a különbözôségek is érdemesek az elemzésre. Következésképp: még nem írták meg ennek a tájegységnek a néprajzi monográfiáját. A Körmend vidéki gyermekjátékokról Turcsányi Andor írt többször is. (Magyar Nyelvôr 1874, 8. füzet 379–380 old.; 9. füzet 429–430 old., 10. füzet 476. old., 11. füzet 522. old. Az 1900, 2. füzet 383. oldalán pedig Hegyhát, Tájszók; 1905. 2. füzet 109–110 oldalon Hegyhát Szólások.) A nyelvjárások miatt is érdemes ideiktatni néhányat. „Ék kis gövecsét (kavics) tesznek az egyiknek a markába, egynek meg kô keresnyi; akko aszongyák: keress kopó ha talász, ha nem talász vakarász!” Egy másik: „Ék kendüôt szjét vesznek, asztá a niegy sorkát fogagyák, eggyet alaja tesznek, asztá esz mondgyák: Mékhozta az Isten piros pünkös naptyát, Mink is mekhordozzuk kirá kisasszonyát. A sziép leányoknak rúózsa koszorúoját, A sziép leginyeknek szegfüô bokriétáját, Ôreg asszonyoknak kemenec kalácsot, Öreg embereknek csutora borocskát. Ekkora legyen a keetek kendere, (akkor fölemelik)” Egy harmadik: „Egy pár rend meg amu kettüô összeállottak: – Itthon vagy e hidas mester? – Itthon bizon mas gyüttem meg. – Eressz át e a hidadon. – Át eresztelélek, de a te lovad igen potkuós, az én hidam üstös aranyos, min föl vágotod. – Ha föl vágotom, meg is csinyátatom bürökbû, berekbû, rongyos köpönyegbû. Hátú van ek Kancza lovam, aszt is itt hagyom. Akkor az utósót elfoggyák.” Negyedik: „Összüfogóznak, asztá a gazda killü van, a kecske meg belü. „Nem láttad a kecskémet?” Mindeggyi aszonygya: „Ném.” A legutolsó aszongya: „Id van egy a szôlôbe.” Akko aszt kjérdi:

114


„Kecske, kecske, mit csinyász a szôlômbe?” „Szôlôt énném, ha vona.” „Kapátad-é?” „Éb kapáto.” „Gyómlátod-é?” „Eb gyómláto.” „Nem fjész, hogy agya lüôlek?” „Nem biz én; it is él lik, ott is él lik” „Akko csak buik.” Ötödik: Összüfogóznak, asztá keringüûnek ketten. „Kocsit, kocsit, komámasszony; Szjéles szoknyám, anyámasszony; Guócs üngöm ropoguós; Sárga csizmám kopoguós. Firkés Farkas.” Turcsányi Andor tájszó-gyûjteményébôl néhány: – Kágyula, vagy kágyilló: apró házatlan csiga. – megmizgörösödött: (megindult) a foa, má nem lehet ütetnyi. – herkelék: a padlástetô szabadba nyíló ajtaja, melyen a szénát felhányják. – furdancs, szurdancs: a zsomborkötéshez használt hegyes vas, amivel a sziacsnak lyukat fúrnak a szalmában. – kenceficél: ken-fen. – fincot fogott a tehen, aztán észalatt: megugrott, ugrándozott. – fincál: ficánkol, fickándozik, ugrál. – bakfine: bukfenc. – viszos a szoknyájo: egyik felül hosszabb mint a másik felül. – igen fáncsikás vót (a szoknya) aztán le köllött fajkónyi belülö: egyenetlen, szakadozott volt, le kellett nyirbálni. – Az nem löjt meg, mig csak ki nem alussza magát: nem enged, engesztelôdik, gyaludik, békéll. – Jó sárálló gyerek: helytálló, kitartó. – Koadik a dió: szétnyílik a zöld héja. Nagy József a Hegyhátvidéki (Vas megyei) népszokások címû tanulmányában (Etnographia, a Magyar Néprajzi Társaság és a Nemzeti Múzeum Értesítôje, Budapest, 1900, Xl. évf. 4. szám, 309–321.oldal) elsôként a menyegzôt ismerteti. Részletezi a leánykérést, a vôfélyek, a násznagyok, a szakácsnôk mondókáit, és a menyasszonytáncot, amelyrôl ezt írja: „A szoba közepére letesznek egy tányért és melléje egy szál égô gyertyát. Ezt minden jelenlevô férfi egyszer körül táncolja és a tányérba legalább tíz krajczárt dob (többet igen, de kevesebbet soha!). Az egybegyûlt pénz a czigányoké, a mely esetleg egyéb alkalmakkor kapott pénz-

115


zel az ô mellékjövedelmüket képezi; mig rendes fizetésüket (4–6–12 frt a banda minôsége szerint) a vôlegény fizeti. A mellékjövedelem persze nagyobbra rug, mint a rendes fizetés.” Ez a századeleji népszokás alapvetôen megváltozott: a menyasszonytánc pénze az új páré, a cigányoknak (zenészeknek) pedig „tányéroznak” a kialkudott fizetség mellett. A vôfély (vagy násznagy) tartja kezében a tányért, a zenészek húzzák a nótát, ô pedig kiáltja: „Eladó a menyasszony!” A násznép egymást követôen pénzt dob a tányérba és egyet-kettôt perdül a menyasszonnyal. (A nyolcvanas évek közepén százasok, ötszázasok, sôt kivételesen ezresek is repülnek a tányérba) gyerekek, nôk, férfiak, ki-ki a maga pénztárcája szerint „veszi meg” a menyasszonytáncot. Mikor már gyérül a jelentkezô, akkor odalép a tányérhoz a vôlegény, illetve már ifjú férj, beledobja a pénztárcáját és kitáncoltatja az új asszonyt a körbôl. A menyecskésen kiöltözô ifjú asszony (legtöbb helyen) szép pénzt számolhat össze férjecskéjével. A menyasszonytánc ma már nemcsak (talán nem is elsôdlegesen) népszokás, hanem az új pár indulásának „felsegélyezése.” Ez is szép cél, ha nem viszik túlzásba. Döröskén a régi népszokások közül sokat megôriztek, felsorolva közülük néhányat: Lucázás: December 13-i Luca-napkor két-két fiú összefog, szalmaköteget visznek, egy-egy ház kapujába leteszik azt, kivesznek belôle egy kis csomócskát, beviszik a ház küszöbéig, ott leteszik, rátérdelnek és elkezdik a mondókát: (a szerzô ezekre emlékezik) Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tikjok, ludjok, tehenei jó fejôsek legyenek! Adjon az isten akkora szalonnát, mint a mestergerenda! A háziasszonynak akkora feneke legyen, mint a kemence szája! A ti lányotoknak akkora csöcsei legyenek mint az arató bügyiga! Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát! Adjon az isten jó egészséget mindenkinek. Felállnak, bemennek és kapnak valamit: almát, aszaltgyümölcsöt, vagy pénzt. (Ez utóbbi miatt járják a fiúk a falut és „keresnek” zsebpénzt!) Kisjézus-köszöntés (dec. 24-én): Sokféle formája közül a ritkább ma már a „Betlehemezés”. Kis házikó közepén a jászolban fekszik a kis-Jézus, mellette Mária és József, a juhok, vagy a tehenek, valamilyen anyagból és hogy látszódjék ég (akkor ég) egy gyertya. Az öreg és két-három társa megjátsszák a három királyok érkezését, a játék szövege sokféle, elvágódnak, felkelnek és így tovább. Végül boldog karácsonyt kívánnak és tarisznyába teszik az ajándékot, vagy a pénzt. Általános a köszöntésnek az a formája, hogy két gyerek járja a házakat, elénekelnek egy, vagy két karácsonyi éneket és kapják az ajándékot. Aprószenteki korbácsolás (dec. 28-án): Két-két fiú (vagy legény) vesszôbôl font korbáccsal belép a házba, óvatosan „megkorbácsolja” a háznépet, „odasózva” a leányoknak, vagy a ház asszonyának, akik kuncognak, „kergetik” a korbácsolókat s közösen vihogva zajlik ez így néhány percig. Aztán ajándék, vagy – ha legényrôl van szó – ivás következik. A Heródes által elrendelt kisded-keresés szép hagyománya ez.

116


Dörömbölés-zörömbölés (dec. 31-én) A falu fiatalsága (és aki akar) összeszed mindenféle hangot adó rossz edényt, kürtöt, és ezt ütve-verve végigvonul a falun. Hangos ricsajjal, ordítozással, hiszen szilveszter koraestéjén zajlik ez. (Egyre ritkábban.) Cucorkázás (farsang utolsó napján, húshagyó kedden) Az egyik legérdekesebb szokás. Bárki, általában fiatalok, de humorérzékkel rendelkezô menyecskék is, felöltöznek nemükkel ellentétesen: férfiak nôknek, nôk férfiaknak, vagy a gyerekek kimaszkírozva, valamennyien álarcot viselve, aztán benyitnak hirtelen egy-egy házhoz és elkezdenek mókásan táncot járni, dülöngélni, a házbelieket fogdosni, vagyis cucorkázni, ahogyan az egész mókát elnevezték. A házbeliek megjegyzéseket tesznek a „férfiak” nagy domborulataira, oda-odasóznak a hátuljára, hiszen nôk öltöznek férfinak, tudja ezt mindenki, de mókáznak, botjukkal rávágnak a szemtelenkedôkre. Ismerôsök-ismerôsökkel azon vidulnak, hogy felismerték-e ôket. Fánkot és italt kapnak, aztán elvonulnak. Ha mégis „leleplezôdtek” volna, akkor együtt vigadnak. Húsvéti locsolás Az ujabb szokások szerint a fiúcskáktól kezdve ûzik egészen öregkorúak is. A gyerekek pénzt várnak (régen piros tojást kaptak) az idôsebbek italt kapnak. Vallási jellegét teljesen elveszítette. Madarak és fák napja Régente (és néhol ma is) ezen a tavaszi napon az iskolások elmennek az erdôbe (Döröskén együtt a döbörhegyi, szarvaskendi, halastói, nagymizdói iskolásokkal) és ott zsákbafutás, versenyfutás, lekváros zsemlyeevés, stb. játékokkal töltik el a napot. Hazafelé régente ezt énekelték: Alkonyodik már a nap Minden hosszú árnyat kap Fákon a szárnyas kis sereg Takarodót csicsereg. Kukoricafosztás – tollfosztás Éréskor, szeptember végén, októberben, a pajtákban (vagy a kamarában) lefosztották a kukoricáról a leveleit, s közben meséltek, vagy „megy a kosárt” játszottak. Ez utóbbi szövege: Megy a kosár! Mi van benne? Egy szép legény. Milyen a haja? (stb.) Kinek kell? Valakinek kellett mindig, mert olyan tulajdonságokat mondtak, amelyek a soronlévô leány ideálját sejtették. (Férfiakhoz érve fordítva.) Aztán zálogot kértek, amelyeket a játék végén ki kellett váltani. Sok-sok fura feladatot kitalálhattak erre. A végén fôtt kukoricát kaptak. A tollfosztás ugyancsak ilyesféle játékokkal, dalokkal vegyítve történt telente és a végén valami ennivalót és italt kaptak. A tollfosztóba eljártak a legények is, de ôk nem dolgoztak, csak a nôk. A népszokások gyérülnek. A lakosság túlnyomó része a tévé elôtt ül, vagy rádiózik (néhol egész nap szól a rádió) sokan pedig Döröskén is a kocsmában töltik az idôt, elvétve a mûvelôdési házban, a könyvtárban.

117


Visszatérve Nagy József néhány egyéb megállapításához, amelyeket a Vasi-Hegyhát jellemzôjeként tett a házassággal összefüggésben. „A községek általában kicsinyek, 50–100 házszámnak, házasság azonban mégis csak többnyire egy községbeli legény és leány között szokott létre jönni. Ennek fô oka abban keresendô, hogy a személyes ismeretség mellett az öröklendô birtok így könyebben kezelhetô.” Ezt az 1900-ban leírt megállapítást a harmincas-ötvenes-hetvenes évek Döröskéjére már nem lehet érvényesnek tekinteni. Pásztázva a faluban és az egyéb helyre férjhezmenô leányok nevei közt: Döröskére ment férjhez: Kis Teréz, Takó Juliska, Tuli Margit, Szabó Mária, Papp Erzsébet, Dékán Róza, Hajba Irén, Kondás Teréz, Kovács Marianna, Cziráki Mária, Czuczi Ilona, Czuczi Mária, Déri Anna, Benkô Anna, Benkô Mária, Déri Amália, Déri Erzsébet, Nagy Ilona, Nagy Anna, Tóth Teréz, Tóth Amália, Benkô Anna, Tóth (Kis) Mária, Szabó Anna, Szabó Rozália, Hajba Anna, Vincze Erzsébet, Mizda Angéla, Szabó Ilona, Horváth Erzsébet, Németh Mária, Déri Margit, Hodászi Ilka, Hodászi Erzsébet, Benkô Erzsébet, Pap Mária, Pap Margit. Máshova ment férjhez: Fekete Juliska, Molnár Mária, Molnár Rozália, Molnár Ágnes, Dobronics Teréz, Molnár Etelka, Mázsa Anna, Mázsa Mária, Kovács Ilona, Kovács Margit, Kovács Anna-Mária, Tóth Elza, Rózsa Gizella, Rózsa Mária, Rózsa Teréz, Varga Erzsébet, Varga Mária, Tuli Anasztázia, Takács Mária, Takács Etelka, Takács Anna, Dékán Rozália, Pap Erzsébet, Pap Rozália, Hajba Rozália, Kovács Teréz, Kovács Amália, Tuli Mária, Tuli Anna, Hajba Erzsébet, Marafai Erzsébet, Marafai Amália, Nagy Juliska, Benkô Ilona, Benkô Teréz, Déri Jácinta, Hegyi Ilona, Hegyi Irma, Hegyi Júlia, Tóth Ilona, Tóth Mária, Tóth Boriska, Tóth Etelka, Tóth Teréz, Szabó Anna, (Szumer) Vincze Juliska, Mizda Anna, Mizda Vera, Esztergályos Irén, Takács Teréz, Takács Juliska, Németh Juliska, Németh Ilona, Pap Franciska, Cziráki Ilona, Benkô Gizella, Hodászi Anna, Hodászi Flóra, Szabó Teréz és Nagy Irén. A 37 faluban maradó döröskei leány mellett 60 máshol talált rá a családi életet jelentô házastársra. Az arány inkább azt jelzi, hogy a többgyermekes családokból legfeljebb ha egy (esetleg kettô) találta meg a faluban a párját. „Az egyéni vonzalom” – amelynek létezését Nagy József inkább csak jelzi, az 1945 utáni házasságkötéseknél elsôdleges tényezôvé vált Döröskén is. A házassági ceremóniát viszont (újabban) igyekeznek a régi módi szerint „megrendezni”, s ebben – amint jeleztük – a menyasszonytánckor várható bevétel a fô tényezô. Nagy József aztán folytatásokban ismertet egyéb népszokásokat is. Kiemelve közülük néhányat, utalva azok további alakulására is. A férfiak hétköznapi „gatya” viselete teljesen megszûnt. A szerzô gyerekkorában – 30-as évek – Döröskén csak Pap Péter, a korcsmáros vette fel forró nyári napokon a bôszárú gatyát. Jellemzô volt viszont a kék kötény viselése a férfiaknál. (Sokan zsebkendô helyett is.) A magyaros, zsinóros kabát szinte teljesen eltûnt, ahogyan a pörge kalap is. A szûr úgy-

118


szintén ismeretlen Döröskén. A rövid bunka = télikabát viszont kedvelt ruhadarab, de hosszú bundája is sokaknak van. A nôk viseletérôl Nagy József azt írja, hogy egyszerû, takaros és csinos. „Általában kirívó színekkel, összhangban nem álló színkeverékkel, fölösleges czifraságokkal nem is találkozunk és a maró gúny hangján beszélnek, ha Körmenden találkoznak az ivánczi, vasaljai, halogyi stb. feltûnôen czifra ruházatú nôkkel.” Kissé elfogult vélemény ez a hegyháti nôk javára, hiszen azok – manapság fôként – éppúgy öltözködnek, mint általában azok a vidéken, illetve munkaszüneti napokon városi és falusi, viselet közt egyre kisebb a különbség. A szoknyák, a kendôk szintén módosultak a divatok szerint. A „megesett” leány (férj nélküli terhes hajadon) „lekötötte a fejét, ha terhessége látható lett, és nem hordhatta lelógó fonatban a haját. Mindkettô eltûnt már a szokások közül. A megszégyenítésre való törekvés természetesen még nem szûnt meg, formája sokféle. Érdemes idézni a következôket: „Nyáron úgy a férfiak, mint a nôk mezítláb járnak. A lányok és asszonyok korábbi lábbelijét kizárólag a fekete lehetôleg csikorgós, patkós kordovánbôr csizma képezte; újabban azonban a cipôk hódítanak tért.” Leírja, hogy misére, vagy városba menve nyáron mezítláb indultak el és csak odaérve vették fel a cipôt s hazafelé ismét levetették. Így történt ez, a harmincas-negyvenes években Döröskén is, jelenleg azonban nem jár senki mezítláb a faluban. Érdekes használati tárgy a köczöle (fürdôruha), ételek: rozskenyér, kelt (kült) rétes, kukoricás és hajdinamálé, langalló (lángos) gánicza, (kukoricahajdina), dödölle (tört krumpli és liszt keveréke zsírban kisütve) a fôtt tészták közül a darás-mácsik, pöcs-mácsik, a hurka (kóbász) a csörge (töpörtyû) a szalados (csíráztatott gabonából). Valamennyi továbbra is létezô maradt a 21. szd. felé tartó Döröskén is. Megszûnt a kemencében való kenyérsütés, a közértben veszik a friss kenyeret: van-e aki sajnálja? A disznóvágások is másféle feladatokat oldanak meg, hiszen a friss húshoz – általában – hozzájuthatnak a döröskeiek is. Az üzemi étkeztetés korában – többnyire – nem viszik a szalonnát a tarisznyában, hogy ebédre elfogyasszák. A mezôgazdasági munkában legnagyobb a változás: a kasza, a sarló, az eke-taliga-borona-henger alig használt, egyesek ismeretlenné vált eszközök. (Gereben, rokka, tiloló, köszörûkô.) Az öltözködésben joggal illeti meg a faluban élôket is mindaz a kényelmes, divatos öltözet, ami a városiakat. (Más kérdés a munkaruha, amelyet minden okos ember megkülönböztet az utcaitól, de ez a városban is így helyes.) A Vasi-Hegyhát néprajzi monográfiáját reméljük, hogy egyszer elkészíti valaki. Sorraveszi az említettek mellett az építkezési módok változásait, hiszen „paloták” épülnek sorra; a kerítések problémakörét, amely éppúgy kirívó „státusz-szimbólum” lett, ahogyan a temetôi sírkövek esetében is a pompázatosság túlhajszolása. A népszokások fontos feladata lehet majd Döröskén (a Vasi-Hegyháton) a beszélt nyelv alakulásának, változásának jellemzése, amely a generációk változásával együtt korszerûsödik, közeledik az iskolában tanultakhoz. Nagy Imréné (Kiss Teréz) adatai a döröskei könyvtárról. Nyitvatartás: heti 1 alkalommal. Kölcsönzési órák száma: 4.

119


A könyvtárosi feladatokat tiszteletdíjas vezetô látja el. A könyvtár 2 helyiségbôl áll: 1 olvasóterem 1 kölcsönzô terem. Könyvállomány: 1607 kötet. Beiratkozott olvasók: 29 fô. (1985. dec. 31-i adat) (ebbôl: 14 éven aluli 5 fô) Kölcsönzött kötetek száma: 915 A múltra gondolva a könyvtárvezetô (elôtte V.B. titkár) Nagy Imréné adatai fejlôdést jeleznek. Hozzávehetjük még azt is, hogy Döröskén vannak már könyvekkel rendelkezôk is, továbbá: a faluba idônként hazalátogatók (fôként a diplomások) is „ébresztgetik” az ott lakókat (elsôsorban a fiatalokat) az olvasásra. Hogy mit jelent a könyv Döröskén a 20. század végén – erre hivatalos felmérôk tudnának választ adni. A beszélgetések – és a szerzô ismeretei – szerint Döröskén mindenki hallgat (idônként, reggel, este pl.) rádiót, a tévét is nézik, de a mûvelôdés iránti igény – ezen túlmenôen – megállapíthatatlan. Döröskérôl is Szarvaskendre körzetesítették az ált. isk. alsó tagozatát is. Az utolsó idôszakban Huszár Gyula tanító már csak nyugdíjasként élt a faluban, elôtte (utaltunk rá) aktívan részt vett a közéletben is. A községben jelenleg ott is élô értelmiségi (diplomás, felsôfokú) nincs. Az az erjesztés, amelyet 1945 elôtt a legényegylet is elvégzett, most a tanácsra, a KISZ-re, a pártszervezetre és a népfrontra hárul. Igyekezetet tapasztalhatunk, de az eredmény? A szerzô nem tud erre választ jelezni sem. Bizonyos azonban, hogy több a politizáló vitatkozó, a világra és az országra „nyitott” ember Döröskén is. A „szellemi erô” majd a téesz fejlôdésével, a kialakuló idegenforgalommal gyarapodhat Döröskén. Hogy a lakosság létszáma mikor lesz akkora, hogy ott újra iskola is legyen? Erre választ csak a jövô adhat. (1987. február 10-én Budapesten, a Vasiak Baráti Körében Bötskei Ferenc, a Vas Megyei Tanács osztályvezetôje adott tájékoztatást az elmaradott és fejlesztendô Hegyhát, Ôrség, Vendvidék (és más) területekrôl, ahol a népességmegtartó erôt elsôsorban a gazdasági fejlesztésben jelölték meg, de kialakult az a nézet is, hogy az egyéb tényezôk: infrastruktúra helyzete, a szellemi erô milyensége, stb., vagyis az élet minôségének a javítása szintén a fontos tényezôk közé sorolandó.) Vas megyében az aprófalvak helyzete különbözô. A vezetôk ismét elôtérbe helyezték az elmaradott területek fejlesztésének problémáját. Ez Döröskét is érinti részben közvetlenül, de méginkább a terület általános összefüggéseit tekintve.

120


Vas megye elmaradott területeinek távlati fejlesztési programja (kiemelések) A tervezet bevezetô sorai: „Vas megye elmaradott térségei – az Ôrség, Vendvidék, a Hegyhát és Kemeneshát – összefüggô területet képezve a megye déli részén helyezkednek el, az osztrák és jugoszláv határral, valamint Zala megyével határosak. Az érintett térségek a megye területének közel egyharmadát foglalják el, az itt található 67 településen közel 37 ezer ember él (a megye összlakosságának alig több mint tized része).” A területmeghatározáson belül is kivánatos további differenciálás. Ôrség Az Ôrség az országhatár osztrák és jugoszláv csücskére hegyesedik ki, talaja és domborzata – az említettek közt – legkevésbé alkalmas szántóföldi mezôgazdasági mûvelésre, de az 1960-as évektôl kezdve oly mértékû meliorációs, talajjavítási munkálatokat végeztek ott, hogy jól megterem ott is a búza, a kukorica és a többi szemes termény is. A drénezéssel – alácsövezéssel – elvezetett fölösleges csapadék, hasonlítva a régi, ún. „bakhátas” mûveléshez, újjávarázsolta az Ôrséget. Az alagcsövezés karbantartását ezt követôen rábízták a gazdasági egységekre, de kevés sikerrel, így a 80-as évekre az egyre kopottabbá válik. Az Ôrség másik jellemzôje, a csoportos falu-település, amelyet ott és másutt is „szeres” települési formának neveznek. Mezôgazdasági nézôpontból az erdô volna az, ami az Ôrséget felvirágoztathatná, ha… vagyis nem állami erdô volna, hanem téesz-erdô. Így mint munkáltató jelentkezik – részben – az állami erdôgazdaság, habár a fa nagyobb részét Szombathelyre, a fafeldolgozó kombinátba szállítják. Az Ôrség gyepje, az ôsgyep is fokozatosan kerül felújításra, rendezésre. Az Ôrséget újabban Vas megye egyik legnevezetesebb idegenforgalmi területévé fejlesztették és fogják tovább fejleszteni. Az Ôrség falvai a Vasi-tervezet szerint: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Hegyhátszentjakab Felsôjánosfa Ôrimagyarósd Szaknyér Szôce Pankasz Kisrákos Viszák Ôriszentpéter Ispánk

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

121

Kondorfa Szalafô Nagyrákos Szatta Bajánsenye Kercaszomor Kerkáskápolna Magyarszombatfa Velemér


A terület földesurai 1945 elôtt majdnem teljesen a Batthyány család tagjai voltak, akik elsôsorban erdôgazdálkodással hasznosították az Ôrséget. Szántóföldi mûvelés a kisparaszti birtokra volt ott jellemzô. A földosztás után ezek aránya megnôtt, de az – ötvenes évek téeszesítési kudarcai után – a 60-as években is inkább szakszövetkezetet alakítottak több helyen is. Az Ôrség téeszei – az ôriszentpéteri és a bajánsenyei – felzárkóztak a Körmend térségében lévô téeszek közé. Munkaerôfeleslege pedig Körmenden, de fôképpen Szentgotthárdon talál megélhetést. Az Ôrség továbbfejlesztése tehát egy megkezdett korszerûsítés folytatása minden szempontból – és állandó jellegû megyei törôdést igénylô feladat. Közlekedési fejlesztése különösen összefügg a másik három említettével, úgyszintén az infrastruktúra fejlesztése is, pl. a telefon, rádió-tévé vételi viszonyok, stb. Vendvidék A Szentgotthárdtól délre-délnyugatra fekvô, a hármashatárig elnyúló vidék domborzati szempontból egyrészt hasonló az Ôrségéhez, másrészt – a Rába partján – a Rába-völgyiekéhez. Községei: 1. Apátistvánfalva 2. Kétvölgy 3. Orfalu 4. Alsószölnök 5. Felsôszölnök. A Vendvidék szakszövetkezeteirôl történt már említés. A falvak nagyobb része Szentgotthárdra jár dolgozni. A szlovén népcsoportba tartozó vendek – az említett területeken – szintén Batthyány-uraságoknak dolgoztak, vagy pedig távolabbra jártak el nyaranta summásnak. A Vendvidék fejlesztése komplex feladat: földre, közlekedésre, infrastruktúra, nemzetiségi kérdéscsoportra, stb. oszló sokirányú munkát kíván és ezt a tervezetben jól körvonalazták. Kivonat: „Az Ôrséghez hasonló kedvezôtlen természettföldrajzi adottságai, továbbá perifériális fekvése következtében a megye legszegényebb és legelmaradottabb kiskörzete. Az 50-es évek kedvezôtlen politikai légköre (jugoszláv határmentiség, „vasfüggöny”, a kitelepítések) megakadályozta és visszavetette a települések társadalmi-gazdasági fejlôdését. Mezôgazdasági termelôszövetkezet nem mûködik a területen, jelentôs a magángazdaságok szerepe. Az egyetlen mezôgazdasági nagyüzem a Vendvidék Szakszövetkezet, melynek tevékenysége elsôsorban felvásárlásra, fafeldolgozásra és szolgáltatások nyújtására korlátozódik. A hosszú távú tervidôszak elsô felének sürgetô feladata a heterogén tulajdonviszonyok rendezése, egyrészt a szakszövetkezet gazdálkodási feltételeinek, másrészt az egyéni gazdálkodók gazdálkodási biztonságának megteremtése érdekében. Mindehhez a jogi és gazdasági szabályozás felülvizsgálata és reformja szükséges. A lakosság jelentôs része a mezôgazdasági tevékenység mellett a biztos jövedelmet jelentô közeli ipari munkahelyekre

122


ingázik, ún. kétlaki életmódot folytat. Tekintettel arra, hogy ebben a térségben ipari fejlesztések a hosszú távú idôszak folyamán sem várhatók, célkitûzés, hogy jelentôsen javuljanak a települések infrastrukturális ellátási feltételei, különös tekintettel az ingázásra. A települések: egymás közti kapcsolatát jelentôsen javítaná a Felsôszölnök–Kétvölgy közötti összekötôút megépítése, és elsôsorban a kishatárforgalmat szolgáló felsôszölnöki határátkelô megnyitása. A határzugban – érintetlen természeti környezetben – fekvô kis települések domborzati és klimatikus viszonyai, jellegzetes népi építészeti emlékei különösen alkalmassá teszik falusi, rekreációs üdülés kialakítására. Ennek akadálya a már említett két határközelség, és fejletlen infrastruktúra.” Rába-völgy A Szentgotthárdtól Sárvár körzetéhez tartozó Kemeneshátat is érintô Rába-vidék sajátos feladatai elsôsorban vízügyi, de nemcsak azok. A következô településeket sorolták ide, amelyek egy része a Rába jobbpartján inkább hegyháti jellegû, de téeszközpontja a Rába mellett van (Csákánydoroszló és Rátót.) 1. Csákánydoroszló 2. Felsômarác 3. Hegyhátszentmárton 4. Ivánc 5. Rátót 6. Gasztony 7. Nemesmedves 8. Vasszentmihály 9. Csörötnek 10. Rábagyarmat. Az említett falvak szintén – nagyobbrészt – Batthyány-uradalmak részei voltak, de Iváncon gróf Sigray Antal, a Szentgotthárdhoz közeli Csörötneken, Rábagyarmaton pedig az apátság volt a földesúr, vagyis egy nagyobb gazdasági egység része voltak 1945 elôtt. Kisebb egységekre bontása erôforrásaikat csökkentette, de azok mégis jobbak az Ôrségnél és a Vendvidékénél. Kivonat a fejlesztési tervbôl: „A gazdaságilag elmaradott térségek közül a viszonylag legfejlettebb települések külön lehatárolásra is ennek következtében került sor. Gyorsabb fejlôdésüket a jó közlekedési kapcsolatok, az ipari munkahelyeket biztosító városok közelsége (Körmend, Szentgotthárd), a kedvezôbb talajadottságok határozták meg. A térség termelôszövetkezeteinek viszont súlyos gondot jelent az állandó árvízveszély, a gyakori belvízkárok, amely révén a gazdálkodás stabilitását nem tudják biztosítani. A mezôgazdaság problémáinak megoldását hosszú távon a termelôterületek belvízrendezése (komplex meliorációja), a Rába folyó szabályozása jelentheti. Ezek a beruházások nagy költségeket jelentenek, népgazdasági megtérülésük csak hosszabb távlatban elképzelhetô. A környékbeli nagyobb vonzásközpontok zöldség-gyümölcs

123


ellátásában a helyi termelôszövetkezeteknek és a háztáji gazdaságoknak nagyobb szerepet kellene vállalniuk. A térségben önálló ipari üzemek nincsenek, jelentôsebb telepítésre – a közelben lévô ipari központok munkaerôfelvevô képessége miatt – hosszabb távon reálisan nem lehet számolni. Az érintett településeken a népességmegtartó képesség növelése érdekében elsôsorban a lakossági infrastruktúra fejlesztése jelenthet elôrelépést.”

124


A Vasi-Hegyhát és a Kemeneshát délnyugati része A megye vezetôi értékelték a Hegyháti program végrehajtását és megállapították – többek közt – hogy: „A program sikeres végrehajtásának és eredményességének feltétele volt, hogy a kitûzött célok gazdaságilag megalapozottak legyenek, s igazodjanak a tájegység természeti-társadalmi adottságaihoz, hagyományaihoz.” A területen lévô téeszek termelési értéke 1974-ben 81%-a volt a vasi átlagnak, és a továbbiakban sem tudtak a tervezett mértékben felzárkózni, mert ebben az idôszakban csökkent az állami támogatás is. A további összegezô helyzetképre utalva: „A területen élô lakosság száma 1985-ben 7,5%-kal fogyott 1980-hoz képest, 1970-hez viszonyítva pedig 19,8%-kal volt kevesebb.” A meliorációval összefüggô értékelés: „A megfogalmazott elképzelések közül legnagyobb elmaradás a meliorációban van, ilyen célra az V. és VI. ötéves tervidôszakban 57 millió Ft-ot fordítottak, ami azt jelenti, hogy a szükséges munkák csupán egy tized részét végezték el.” A Vasi-Hegyháton elvégzett melioráció: (ha) Bekerülés 1976–80

1981–85 években

Összesen: ebbôl: Szarvaskend Nádasd Gersekarát Hosszúpereszteg Csehimindszent Kám Petômihályfa Vasvár Rábahídvég Olaszfa Bérbaltavár Nyôgér

38.259

19.302

4998 3452 12180 – 1542 6739 1803 4051 1850 1454 190 –

8857 414 3327 54 1025 2724 1221 980 700 – – –

A további megállapításokból: – Csökkent a régi, lepusztulóban lévô gyümölcsösök felújítása. – A téeszek kezelésében lévô erdô növekedett, elérte a területen lévô erdôk 20,4%-át, és javult az erdôgazdálkodás is. – A vágóállat és a tejhozam jobb volt a Vasi-Hegyháton a megyei átlagnál. – A melléküzemágakban folyó ipari tevékenység 10 év alatt húszszorosára nôtt és a foglalkoztatottak 27,7%-a dolgozik ezekben. – Csökkent a beruházási összeg: 1981–85 között 17,7%-ot kaptak, míg elôtte: 1976–80ban 20,4%-ot. Ez tovább fokozta a terület téeszei és a vasi téeszek közti különbségeket.

125


– Az ipar a Vasi-Hegyháton jelentéktelen, a szakképzett munkaerô ingázik, az ipartelepítés üteme lelassult. – A közlekedés a közutakon nôtt, a hírközlés fejlôdése nem kielégítô. – A vízellátás javult, 1975 elôtt négy településen volt vezetékes ivóvíz, a VI. ötéves terv végén 23 községben és a Szajki-tó környékén. A szennyvízelvezetés Vasváron javult, a többi területen jórészt megoldatlan. – A villanyáram szolgáltatása kiterjed minden településre. – A Hegyhát 36 községében az V. és VI. ötéves terv idôszakában 919 lakás épült, ebbôl Vasvárott 42%, a továbbiakban az építések feltételeit javítják. – Javult az egészségügyi ellátás. Az óvodai férôhely száma 695, és ez 110,7%-os kihasználtságú. A körzeti iskolák mellett mûködô napközikben az ellátás szintje 37,6%-os és nem éri el a megyei 45,3%-ot. – Javult a boltok felszereltsége és az áruellátás. Mindezek – és más tényezôk – alapján döntöttek a vasi vezetôk a Hegyhát fejlesztésének további feladatairól: „Ismerve a térségek adottságait, fejlesztési igényeit és lehetôségeit, továbbá a megvalósításhoz rendelkezésre álló eszközöket, a megyei tanács idôbeni, területi és ágazati prioritást határozott meg. Ennek értelmében a hosszú távú felzárkóztatási program elsô felében kiemelten kell kezelni a hegyháti tájegységben elhelyezkedô mezôgazdasági nagyüzemek fejlesztését. Ezzel egyidejûleg a legszûkebb keresztmetszetek feloldását, és a hatékony beruházások megvalósítását a többi területen is támogatni indokolt.” A kiemelt fejlesztendô terület községei: 01. Keléd (Jánosháza társközsége) 02. Hosszúpereszteg 03. Bögöte 04. Vashosszufalu 05. Kám 06. Szemenye 07. Csehimindszent 08. Csipkerek 09. Mikosszéplak 10. Csehi 11. Bérbaltavár 12. Nagytilaj 13. Oszkó 14. Olaszfa 15. Pácsony 16. Vasvár

17. Gyôrvár 18. Hegyhátszentpéter 19. Andrásfa 20. Petômihályfa 21. Gersekarát 22. Telekes 23. Sárfimizdó 24. Szarvaskend 25. Döbörhegy 26. Döröske 27. Halastó 28. Nagymizdó 29. Nádasd 30. Daraboshegy 31. Hegyháthodász 32. Hegyhátsál 33. Katafa

Közigazgatási szempontból differenciálásra szorul a 33 község, amelynek a Körmend közelében lévô 24-tôl 33-ig jelzett sorszámú községei oda, a többi pedig Vasvárhoz tarto-

126


zik; dombozati nézôpontban viszont „kilóg” az 1., az 5. és a 6., mert azok inkább sík területûek. A Vasvár központú dombvonulati, szabad térségû jellemzô leginkább közös Nádasdtól egészen Hosszúperesztegig, átlóban pedig Gyôrvártól Csehimindszentig. Túlnyomó többségében a Festetics-uradalom vasvári majorságához tartoztak 1945 elôtt, de a Batthyány-, a Széchenyi-birtokok – és egyéb nagybirtokok – is elôfordultak a Vasi-Hegyháton. Mielôtt a fejlesztési terv fôbb vonalaira térnénk, iktassunk ide néhány jellemzô adatot, kibányászva a dr. Horváth Sándor által szerkesztett „Vas megyei Termelôszövetkezetek évkönyve 1985” címû összegezésbôl. Vas megye téeszeinek aranykoronaérték és terület, valamint búzatermési átlag (1985) szerinti csoportosítása I. csop. 30–40 Aranykorona aranykorona érték ha-ként közötti: szántó Bük, Lenin 36.00 Chernelházadamonya 30.05 Csepreg, Gyôzelem 32.02 Egyházashetye, Berzsenyi Nagysimonyi, Dózsa Simaság, Május 1. 33.05 Szombathely, Felszabadulás 35.26 Szombathely, Kertész 50.33 Vasszécsény, Petôfi 32.45 II. csop. 20–30 aranykorona közötti: Acsád, Szabad Föld Celldömölk, Sághegy-alja Gencsapáti, Savária Hegyfalu, Répce m.i. Horvátzsidány, Jurisics Ikervár, Gyöngyös-Rábam. Jákfa, Úttörô Körmend, Vöröscs. Molnaszecsôd, Rábam. Nemesbôd, Lenin Püspökmolnári, Rába Rátót, Fenyvesalja Répcelak, Nagymezô Rum, Vöröscsillag Sárvár, Kossuth

20.60 21.19 23.62 24.12 24.47 22.54 21.10 28.06 23.80 20.08 21.12 21.57 20.93 23.00 29.70

127

Terület ha

Szántó ha

Búzatermés 1985 ha-ként

1756 3255 2150 3022

1398 2474 1671 2474

3450 1773 23 3360

2778 1089 6 2746

4560 kg 4743 4224 5206 5238 4537 4513 (kertészeti) 4629

2936 4152 3899 2452 4146 7797 2843 2107 3425 1789 1376 4507 4384 2058 2319

2438 2873 2785 1907 2864 5788 2186 1437 1993 1562 1027 2045 3603 1418 1908

4617 kg 4430 4127 4893 4200 4051 4799 4352 3414 4318 5020 2572 5401 4726 5206


II. csop. 20–30 aranykorona közötti: Sorkifalud, Sorokm. Söpte, Magyar-Szovjet B. Szombathely, Pannónia Torony, Aranypatak Vasalja, Pinka m. Vép, Rákóczi

21.00 24.31 26.49 22.01 23.15 26.59

3543 4044 4710 2547 2420 1973

2517 3408 3770 1856 1379 1628

5966 5350 4710 4210 4178 4110

III. csop. 20 aranykorona alatti: Bajánsenye, Kerkam. Bérbaltavár, Hunyadi Csákánydoroszló, Kossuth Csehimindszent, B. Kal. Egyházasrádóc, Új Élet Felsôcsatár, Népek B. Gersekarát, Petôfi Gérce, Béke Hosszúpereszteg, Egyetértés Ják, Egyetértés Jánosháza, Bolgár-M. Kám, Kisfaludy S. Kemenesmagasi, Hal.s. Kemenesszentmárton Kenyeri, Egyetért. Kôszegszerdahely Nádasd, Egyetértés Nemescsó, Jurisich Nyôgér, Hegyhát Olaszfa, Dózsa Ostffyasszonyfa Ôriszentpéter, Ôrség Petômihályfa, Hegyhát Rábahidvég, Úttörô Rádóckölked, Határv. Szarvaskend (Döröske) Szeleste, Kôrism. Vasvár, Kossuth Kisrákos, Ôrségi Szakm. Szentgotthárd, Vendv.Sz.

10.38 16.44 16.04 16.39 16.82 17.18 15.45 16.21 15.21 13.83 18.85 14.04 13,89 16,06 12,20 16,99 16,52 19,90 15,37 16,04 15,61 9,00 15.05 18.00 18.41 16.82 15.13 13.15 10.56 10.36

4254 2490 5627 3542 3246 3542 2983 3636 4378 4700 6703 2468 3815 6250 4897 3842 3556 1900 3220 4729 2235 5631 1967 2290 2748 3572 3292 4121 2736 2075

2011 1436 3219 2362 2511 2523 1733 2796 3176 3455 5108 1345 2582 4167 3933 2023 1863 1390 1817 2681 1655 2545 1061 1607 1938 2163 2520 2065 1574 255

3449 3477 3051 3308 4213 4000 4214 4567 3651 3285 4093 2138 4799 6010 4417 2890 3562 4150 3765 3321 5458 697 3610 3726 3322 3519 3809 3409 3068 2163

128


A táblázatból a megye domborzati-talajviszonyait hozzávetôlegesen ismerôk számára is kiviláglik, hogy a Vasi-Hegyhát, az Ôrség és a Vendvidék téeszei (szakszövetkezetei) a legalacsonyabb, vagyis a III. csoportba, a 20-on aluli aranykoronás területek közé tartoznak. Kiemelve a témánk szemszögébôl érintett Hegyhátot s ezen belül Szarvaskendet (Döröskét), elôrebocsátva néhány nézôpontot: 1. A gabonatermesztés érdekében kedvezôbbek voltak 1985-ben a szabályozók, mint az állattenyésztésben, holott a természeti és a talajviszonyok a Hegyháton általában inkább kedveznének az „állattenyésztési profilnak”. Ezért pl. Szarvaskenden is, mégis a „gabonaprofilt” szorgalmazták elsôsorhan. (Vincze Erzsébet fôkönyvelô közlése.) 2. Hogy a termésátlagokban mégis vannak kivételek, pl. Gersekarát, az az intenzíven termelésnek, a mûtrágyázásnak tulajdonítható az aranykoronaérték alacsony volta mellett is. A Vasi-Hegyhát téeszeinek néhány adata Aranykorona összterület Szántó Búza terérték ha-ként ha. terület ha. mésátlag a szántónál 1985-ben ha-ként kg Keléd, Jánosháza társközsége, Bolgár-Magyar Barátság TSz

18.85

6703

5108

4093

Hosszúpereszteg Bögöte, Vashosszúfalu, Egyetértés TSz

15.21

4378

3176

3651

Kám, Szemenye, Kisfaludy S.

14.04

2468

1345

2138

Csehimindszent, Csipkerek, Mikosszéplak, Csehi, Búzakalász TSz

16.39

3542

2362

3308

Bérbaltavár, Nagytilaj, Hunyadi TSz

16.44

2490

1436

3477

Oszkó, Olaszfa, Pácsony, Dózsa TSz

16.04

4729

2681

3321

Vasvár, Kossuth Tsz

13.15

4121

2065

3409

Gyôrvár, Petômihályfa, Hegyhátszentpéter, Andrásfa, Hegyhát

15.05

1967

1061

3726

Gersekarát, Telekes, Sárfimizdó

15.45

2983

1733

4124

Szarvaskend, Döröske, Döbörhegy, Halastó, Nagymizdó, Hegyháti E.

16.82

3572

2163

3519

Nádasd, Daraboshegy, Hegyháthodász, Hegyhátsál, Katafa, Egyetértés TSz 16.52

3556

1863

3562

129


A 33 község téesze közül egyedül a Keléd-Jánosháza-i több, a többi mint 17 aranykoronaérték alatti. (Keléd a Hegyháthoz számít, de a téesz többi községe: Jánosháza, Duka, Kemenespálfa, Kissomlyó, és Nemeskeresztes nem, ezért több ott az a.kor. érték.) Az 1985-ös aszályos év gyengébb termést hozott az átlagos értéknél, amely a Hegyháton az összeredményt 49%-kal csökkentette – amint dr. Németh Miklós írja a „Vas megyei Termelôszövetkezetek Évkönyv 1985” címû kiadvány 7. oldalán, de kevesebb termett, illetve jövedelmezett az Ôrségben (86,4%), a Határmentén (49,5%) is, tehát 1984-hez viszonyítva a téeszek rosszabb évet zártak. Indokolt tehát a Hegyhát és az Ôrség kiemelt segítése. Rátérve a fejlesztési tervre: A fejlesztés fô területe a mezôgazdaság. A Vasi-Hegyhát téeszeiben 1985-ben 134.304 ha volt a szántó, a területük 68,7%-a; 1891 ha a gyümölcsös, területük 1,0%-a; 2371 ha a gyep, területük 12,1%-a; 27.245 ha az erdô, a területük 13,9%-a. Az összes téeszterület 195.381 hektár volt. Az adatok tehát a szántóföldi növelés túlsúlyára utalnak. A búza átlagtermése a megyében 1983-ban 3956 kg volt ha-ként, 1984-ben 5066, 1985-ben 4174. Az 1985-ös eredmény: 13 téesz termelt 3500 kg alatt; 8 téesz 3501–4000 kg között; 16 téesz 4001–4500 között; 12 téesz 4501–5000 között; 6 téesz 5001–5500 között; 1 téesz 5501–6000 között és 1 téesz 6600 kg felett. Összevetés a Vas megyei téeszek egészében és a Vasi-Hegyhát téeszeiben elért 1 fôre jutó részesedésben (Ft)

1975 30.485

Vasi-téeszek (Ft) 1980 1985 45.062 61.093

Vasi-Hegyháti téeszek 1975 1980 1985 28.367 41.073 57.443

(Megjegyzés: a Hegyháti Egyesületben Szarvaskenden, amint jeleztük, az átlag alatti jövedelmet érték csak el.) A fejlesztési terv elkészítése elôtt pályázatot hirdettek, amelynek eredményeit öt változatban tartalmazza a tervezet: Az I. változatban 51 településre 587.824 (Ezer Ft-ban) és ebbôl a Hegyhátra 476.399 a tervezett beruházás. (81%) A II. változatban 41 településre 711.066, ebbôl a Vasi-Hegyhátra 560.641 (78,8%) A III. változatban 39 településre 931.266, ebbôl a Vasi-Hegyhátra 699.066 (75,1%) A IV. változatban 50 településre 721.212, ebbôl a Vasi-Hegyhátra 504.587 (70,2%) Az V. változatban 48 településre 846.820, ebbôl a Vasi-Hegyhátra 759.466 (89,7%/ Megjegyzés: A beruházások forrása: saját, hitel, egyéb és területfejlesztési, hozzájárulás (teho), ezeket nem részleteztük. A fenti kiemelések „A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatását elôsegítô területfejlesztési alap és a megyei támogatás felosztása” c. elôterjesztésbôl valók. Külön táblázatokat készítettek. „Az elôzetes pályázat összesített anyaga” címmel, ezt terjedelme miatt nem közöljük. Az említett öt változat pénzeszközeinek arányairól mezôgazdaság, ipar, kereskedelem és tanácsi bontásban készült összegezô táblázat, amely a többi közt a 12. volt.

130


mezôgazdaság tanácsi keresk. ipar

I. változat 68% 23% 9% –

A 12. táblázat II. III. 55% 61% 23% 22% 9% 7% 13% 10%

IV. 42% 23% 10% 25%

V. 58% 23% 10% 9%

mezôgazdaság tanácsi keresk. ipar

I. változat 95% 5% – 1%

A 13. táblázat II. III. 78% 85% 5% – 17% 15% 1% 1%

IV. 60% 8% 32% 1%

V. 80% 5% 13% 2%

A különféle variánsokról döntöttek az illetékes testületek, ezek az általunk részletesebben vizsgált gazdasági egységekben – kisebb módosításokkal – elôször egy évre jóváhagyták a fejlesztési tételeket. Ismertetjük a variánsokból a Döröskéhez közel esô téeszeket. Beruházási tervezetek a Vasi-Hegyhát és az Ôrség Körmendi (volt), járásához tartozó néhány községben (ezer Ft) I. változat II. III. IV. V. Bajánsenye 24.000 24.000 101.000 81.000 16.000 37.000 37.000 16.000 16.000 Csákánydoroszló 4.500 4.5 00 40.000 40.000 4.500 Gersekarát 6.000 6.000 6.000 6.000 6.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 10.000 10.000 39.000 13.500 39.000 1.000 13.500 13.500 3.000 13.500 13.500 3.000 3.000 2.000 3.000 3.000 2.000 2.000 4.600 2.000 2.000 5.000 Nádasd 27.700 7.001 49.000 33.502 49.000 33.502 27.700 33.502 7.001 33.502 7.001 7.001 7.001 Ôriszentpéter 8.000 8.000 20.000 20.000 8.000 6.000 6.000 14.000 8.000 6.000 6.000 Szarvaskend 45.000 45.000 11.500 11.500 11.500 11.500 11.500 14.000 14.000 14.000 14.000 14.000 23.000 23.000 Vendvidék 7.425 7.435 7.425 1.500

131


I. változat 4.500 1.000 1.500 –

Ôrség

Rátót

II. 8.000 6.000

III. 53.400 –

–

–

IV. 1.800 1.500 1.000 6.254

V. 1.500 1.000 6.254

Alapvetô kérdés, hogy a vasi elmaradott területek fejlesztéséhez milyen pénzeszközök állnak rendelkezésre. Ideiktatjuk a tervezetnek erre vonatkozó részét. „A társadalmi-gazdasági program eszközrendszere: A megye gazdaságilag elmaradott térségeinek felzárkóztatására az alábbi anyagi eszközök állnak rendelkezésre: 1.) Területfejlesztési Alap Az Országos Tervhivatal elôzetes tájékoztatása alapján Vas megye a VII. ötéves tervidôszakban összesen mintegy 220–240 millió Ft központi támogatásban részesül. Ennek éves bontása – a kiadott irányelvek figyelembevételével – várhatóan a következôképpen alakul (ezer Ft): 1987. év 15.500

1988. év 39.500

1989. év 60.000

1990. év 75.500

1991. év Összesen: 39.500 230.000

A népgazdaság helyzetének alakulásától függôen a tervidôszakban további kb. 60 millió Ft fog a megye rendelkezésére állni, melynek felhasználása a tervezés jelenlegi szakaszában nem került figyelembevételre. 2.) Tanácsi pénzeszközök Vas Megye Tanácsa VII. ötéves tervében az egységes pénzalapból 98 millió Ft-ot különített el a gazdaságilag elmaradott térségek – elsôsorban infrastrukturális – felzárkóztatására. Ennek éves ütemezése: 1987. év 1988. év 1989. év 1990. év 38.000 40.000 10.000 10.000 Az összeg céltámogatásként kerül felhasználásra. A térség helyi tanácsai a középtávú tervidôszakban további 440 millió Ft fejlesztési célú felhasználással számolnak. 3.) Egyéb pénzeszközök A megyei tanács és az érintett helyi tanácsok rendelkezésére álló Területfejlesztési Alap és tanácsi pénzeszközök különbözô változatok szerinti felhasználása – a jelenleg érvényes szabályozó rendszer, hitelfeltételek, stb. figyelembevételével – további mintegy 500–600 millió Ft decentralizált pénzeszköz (MÉK, KM, OIH, Belker. Min., SZÖVOSZ, Ipari

132


4.)

– – – – – – –

Min., stb.) bevonására ad lehetôséget. Dr. Bors Zoltán tájékoztatójából tudjuk, hogy – minden forrást tekintve – egy milliárd 400.000 Ft-ra számítanak, amely folyamatosan kerül felhasználásra, az eredményektôl is függôen. A rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony felhasználása mellett jobban ki kell használni a gazdasági szabályozórendszer e térségek fejlesztése szempontjából elônyös lehetôségeit (pl: ágazati kedvezmények, árkiegészítések, fejlesztési hozzájárulások, szakembertámogatási keret, adókedvezmény, stb.). A szabályozórendszer keretein belül – a gyorsabb ütemû fejlesztés érdekében – további olyan területi típusú szabályozó elemek bevezetése is szükséges, melyek az elmaradott térségekben alkalmazhatók. A térség dinamikusabb fejlôdése szempontjából az alábbi szabályozó módosítások a legszükségesebbek: – a térségben a struktúraátalakítást szolgáló fejlesztések mentesüljenek a felhalmozási adó fizetési kötelezettség alól, – a legkritikusabb pénzügyi helyzetben lévô mezôgazdasági nagyüzemek végleges pénzügyi rendezése, a termelési adó visszatartási kedvezmény növelése. a szarvasmarha ágazat jövedelmezôségét javító intézkedések, a szakemberek letelepítését segítô támogatások körének bôvítése, a meliorációs munkák 100%-os állami támogatása az elmaradott térségben, az élelmiszer kiskereskedelemben árrésbôvítés intézkedések, az aprófalvas térségek tömegközlekedésének nagyobb mértékû állami támogatása, a földrendezést hátráltató jogi szabályozás (földtörvény, szövetkezeti történy) korszerûsítése.”

Mit várnak ennek a nagyszabású tervezetnek a megvalósításától a VII. ötéves terv idôszakában? „A gazdaságilag elmaradott térség népességmegtartó és eltartó képességének növelését elsôsorban a térségben gazdálkodó szervezetek jövedelemtermelô képességének fokozásával, valamint a termelô és lakossági infrastrukturális ellátás színvonalának javításával lehet elérni. E célok megvalósításának érdekében a VII. ötéves tervidôszak fejlesztései a gazdaság csaknem minden területét, ezen belül is kiemelten a mezôgazdaságot érintették. A mezôgazdasági fejlesztések javítják a szövetkezetek alaptevékenységének feltételeit, erôsítik az alaptevékenységen kívüli termelést, ezzel növelve a mezôgazdasági üzemek gazdálkodásának hatékonyságát és jövedelemtermelô képességét. A termelôszövetkezetek gazdasági helyzetének erôsödésével növekszik a foglalkoztatottak jövedelme, csökkennek a gazdaságok munkaerô gondjai.”

133


Az általános célok megvalósítását azonban a következô gondok nehezítik – idézzük. „Az elmaradott térségek mezôgazdasági üzemeinek a VII. ötéves tervidôszakra tervezett beruházásainak összértéke hasonlóan a megyei értékhez, nem éri el a VI. ötéves tervben megvalósított beruházások összegét. A termelô- és szakszövetkezetek összesen 695 millió Ft fejlesztési pénzeszközzel számolnak, amelynek 71%-a saját forrás, 11%-a hitel és 18%-a állami támogatás. Az alacsony hitel részarány magyarázata, hogy az üzemek a korábban felvett kölcsönök visszatérítésével küszködnek, s anyagi helyzetük, gazdasági kilátásaik sem teszik lehetôvé újabb hitelek felvételét. A fejlesztések naturális megoszlása a következô képet mutatja: A 19 üzem közül 10 fafeldolgozó kapacitását kívánja bôvíteni, illetve korszerûsíteni. Általános tapasztalat, hogy a termelôszövetkezetek pénzügyi nehézségeik és a csökkenô állami támogatás következtében nem tudnak lényegesen változtatni az alaptevékenységüket meghatározó környezeti feltételeken, ezért csekély anyagi eszközeiket inkább gépbeszerzésre, a melléküzemági tevékenységek fejlesztésére fordítják. A tervidôszakban 9 szövetkezet számol meliorációval, összesen 5270 hektáron (ez csekény része annak a területnek, amelynek meliorációja feltétlen indokolt). Az üzemek mintegy 3000 tehén- és sertésférôhely bôvítést terveznek, a terménytároló kapacitást közel 3500 tonnával növelik. Az állattenyésztést érintô fejlesztéseket jellemzi, hogy a piaci igényekhez jobban igazodó szerkezet kialakítása került elôtérbe néhány termelôszövezetnél. Ennek megfelelôen a következô öt év folyamán a baromfitartás területe a térségek üzemeiben közel 11.500 m2-rel gyarapszik.” A továbbiakban részletezik az infrastruktúra, pl. a közlekedés, vízellátás, üzleti hálózat, hírközlés, lakásviszonyok, stb. helyzetét, fejlôdését, kiemelve az iparra vonatkozó részt: „Az ipar területileg alapvetôen a meglévô bázisok termelési szerkezetének korszerûsítésével, a piaci igényekhez igazodva, az erôforrásokat hatékonyabban hasznosítva fejlôdik. A megvalósuló beruházásokkal javul az ipari üzemek termékszerkezetének exportképessége, valamint a gazdálkodás hatékonysága, a mezôgazdasági kiegészítô és melléküzemágak, a szövetkezeti ipar nagyobb arányban részesedik a foglalkoztatásban, növekszik szerepük a területileg arányosabb iparszerkezet kialakulásában. A beruházások eredményeképpen emelkedik az ipari üzemek szakképzett munkaerô-kereslete. Jelentôs munkaerô-igénnyel jelentkezik: a térségen kívüli, de ahhoz szorosan kapcsolódó szentgotthárdi iparfejlesztés (Rába-gyár). A mezôgazdasági és az ipari üzemek támogatáson felül infrastrukturális fejlesztésére is sor kerül, melyeknek kettôs célja van: egyrészt a növekvô idegenforgalmi igények kielégítése, a fogadó kapacitások mennyiségi és minôségi színvonalának emelése, másrészt a helyi lakosság jobb minôségû ellátásának biztosítása (melegkonyhás vendéglátóipari egységek, szállodák,

134


stb.). A tanácsi és lakossági pénzeszközökbôl megvalósuló infrastrukturális fejlesztések az alapellátás színvonalának emelését, a magasabb szintû ellátás elérhetôségét biztosítják. Ezt a feladatot a tanácsok az alapellátás terén, elsôsorban a meglévô intézmények felújításával, bôvítésével, a mûködés tárgyi feltételeinek javításával kívánják elérni. Várhatóan a VII. ötéves tervidôszakban a térség valamennyi települése rendelkezik majd egészséges ivóvízzel. A gazdálkodó szervezetek gazdasági potenciáljának erôsödésével javul a térségben élôk jövedelmi helyzete, növekszik a tanácsok szabályozott bevétele, az infrastruktúra fejlesztési lehetôsége. A megvalósuló beruházások következtében több mint 400 új, szakképzett munkaerôt foglakoztató munkahely létesül. A társadalmi-gazdasági program VII. ötéves tervi megvalósíása biztosítja a térségben lakók életszínvonalának emelkedését, a gazdaságnak és az életkörülményeknek a megye és az ország többi területének fejlettségi szintjéhez való. közelítését.” Ez dr. Bors Zoltán megyei tanácselnök szerint csak több ötéves terv idôszakában érhetô el. A nagyszabású Vasi-Hegyháti fejlesztési tervekbôl – amint erre utaltunk – DöröskeSzarvaskend is részesül. A községi tanács is tervez kisebb-nagyobb beruházásokat.

135


Döröske jövôje a víztározó! (A VASITERV által kidolgoztatott fejlesztési terv) Az emlegetett elsô Hegyháti program idején a körmendi járás területére esô vízügyi tervekrôl Nagy Józseftôl kaptuk a következô adatokat: Kezdjük egy szubjektív megjegyzéssel: a döröskei víztározó „atyja” Nagy József! A bábáskodók közül Molnár István akkor körmendi párttitkár, Kovács Antal, a Vas megyei MSZMP elsô titkára, Gonda György tanácselnök nevét illik a krónikásnak megemlíteni. Nagy József (az elemiben a szerzô padszomszédja és cimborája) az Ôrségi Vízrendezési és Talajvédelmi Társulat elnöke segítette kidolgoztatni a terveket, amely közös összefogással – helyi téesszel és a Vízügyi Igazgatósággal együttmûködve készült el. A gondolat elôször úgy merült fel, hogy a Bogrács-patak völgyében, annak keleti oldalán Döröske község ÉK-i részén társadalmi munkában strandfürdôt szerettek volna létesíteni és kérték a vízügyi igazgatóság erre vonatkozó véleményét. Részletek a terepvázlatból, amelyet Nagy Józseftôl kaptunk: A Bogrács-patak balpartja és a Döröskére levezetô közlekedési út által határolt területen fákkal és bokrokkal tarkított rét van, amely ideálisan kialakítható olyan kultúrterületté, ahol nemcsak a község, hanem a környezô települések dolgozói is pihenést és felüdülést találhatnak. A tározó létesítésének gondolata szükségszerûségbôl merült fel, a strandfürdô biztonságos vízellátása, és megfelelô hôfokú víz biztosítása végett, de kézenfekvô volt a gondolat, hogy a kedvezô adottság kihasználásával a mezôgazdaságnak is kedvezô állapotot teremtsünk a tározó vízhasznosításával. Meg kell jegyezni, hogy többek között a döröskei termelôszövetkezet is azok közé tartozik, akiknek az öntözési igényét a vízkészlet hiányában nem lehetett kielégíteni. A számítások szerint 150–200 hektár területet tudnak belôle öntözni. A 11,6 hektár vízfelületû tározó építésére 1.782.000 Ft-ot használtak fel. A tározó 300.000 m3 víz befogadására alkalmas. Hogyan hasznosítják a döröskei tározót? (Vincze Erzsébet, a téesz fôkönyvelôje ígért erre vonatkozó adatokat, de az éppúgy nem érkezett meg, ahogyan errôl a Verbovszki István téeszelnökhöz írott levelemben már szó esett.) A helyszínen szerzett ismereteim szerint – amelyet Molnár Miklós és felesége, a fürdôház (régi kovácsmûhely) gondnokai kiegészítettek – egyre több pénzhez jutnak a fürdôzési díjakért, a horgászó-stégek létesítésébôl, vagyis a téesz számára ez az „üzemág”, ahogy elmondták, nem ráfizetéses. A vendéglátói árusítás is hoz valamit a konyhára. A tározó tehát nem okoz különösebb gondot, sôt, a jelzettek mellett is növekedett a jövedelem. Nem az ott dolgozókon múlik, hogy milyen a „koncepció.” Az évek során ugyanis az történt, hogy a tározó teljesen a téesz hatáskörébe került át, ott pedig – ahogy mondani szokták – nem láttak benne távlati fantáziát. Nagy kár, mert talán évtizednyi idôt vesztegettek el! Földes Sándorné, az öt község egyesített tanácsának elnöke szerencsére megrendelte a VASITERV-nél a tározó és környékének rendezési tervét. Czeiner Gábor tervezô, Rajkay

136


László építész és osztályvezetô Takáts István közlekedési tanácsos, és közmûszakértô, továbbá Heckenast János mûszaki igazgató és Bende László ig. helyettes 1986. június hóban Szombathelyen keltezte azt a tervezetet, amelybôl kivonatokat iktatunk ide. A következô területek, az intézmények, a tó környéke is a zártkert, közlekedés közmû és az elôzményiratok. Sorra véve ezek legfontosabb megállapításait. Az elôzmények: – A VASITERV 1980-ban 5-6955 törzsszámon készített rendezési tervprogramot a Döröskei víztározó környékére. A Bogrács-patak duzzasztásával 1976-ban kialakított tó helyzete akkor teljesen bizonytalan volt. – Megvalósulási terv nem készült, így a partvonal azonosítása csak hozzávetôlegesen volt lehetséges. – Az MTSZ a tóban üzemszerû haltenyésztést kezdett meg, mely a strand lehetôségét kizárta. – A szomszédos zártkertben, különösen a község belterületéhez közvetlenül kapcsolódó „Szentegyház” zártkerti egységben a földrészletek adás-vétele növekedett, és nagyobb arányú hétvégiház-építés indult meg. A program tartalmazta a – a község belterületén áthaladó útvonal korrekciójának (kiváltásának) javaslatát. – a tó nyugati oldalán strand elhelyezését, – a tó körüljárásának biztosítását, – a zártkerti építés szabályait. A haltenyésztést az MTSZ idôközben megszüntette, a tóban csak horgászati céllal telepít halakat és strandot üzemeltet. Az 1985. okt. 5-én tartott helyszíni programkialakító tárgyalás a fôbb elveket az alábbiakban határozta meg: – a víztározó körül 25 m széles sávot építési tilalom alatt álló területként kell szerepeltetni, – a VASITERV a Cser aljai zártkert bôvítését, valamint az 1328–29 hrsz-ú földrészletek megosztását bedolgozza a programba, – a helyi tanács és a termelôszövetkezet kezdeményezi a tulajdonviszonyok rendezését. 1985. november hónapban a VASITERV elôzôk alapján elôzetes programjavaslatot adott ki a feladatok egyeztetése céljából. Mivel a tó a külterülettel határos és a kialakuló üdülôterülettel kapcsolatos ellátási és szervezési feladatok a belterülettôl elválaszthatatlanok, az üdülôterület és zártkert csak a község belterületével együtt vizsgálható. A népességvizsgálat: (Döröske) 1960-ban 335 fô 1970-ben 254 fô 1980-ban 192 fô (33% 60 év feletti) 1984-ben 162 fô Lakónépesség tényleges fogyása 1970–79-ig –24,4% 1980–84-ig –15,6% A lakónépesség növekedése nem várható.

137


Épületvizsgálat: (Döröske) Vizsgált lakóépületek száma: 77 db melybôl rossz állagú 4 db új állagú 2 db közepes 71 db Átlag 2,1 fô/lakás. Várható, hogy a lakóházak egy része távlatban nyaraló funkciót fog betölteni. Intézmények Döröskén: A lakosság számához viszonyítva elégséges. Vegyesbolt 51 m2 Italbolt 47 m2 Klub könyvtár Iskolaépület a körmendi úttörôk táborozására van berendezve. (Körzeti iskola Szarvaskenden) Temetô a lakóépületektôl mért 50 m távolságon belül csak kegyeleti parkként tartható fenn, a megmaradó része elégséges. A következô helyszíni leírások egyúttal azt is jelzik, hogy Döröske és a tározó festôi környezetben helyezkedik el! A tó és környéke, a zártkertek: A tó vízfelülete 195.00 A.P. 194,325 Bf. vízmagasságnál 11,6 ha. (terv szerint) Vízmélység déli végen cca l,0 m északon cca 6,00–8,00 m. Tóparti sáv: Nyugati oldal: A község belterülete felôl a partvonal felé lejtô. A gáttól dél felé haladva 100 m-es fásított rét – 7 db telek gyümölcsfákkal, 171–177 hrsz. (175 hrsz-on lakóház) – 28,9 hrsz. rendezetlen fás bozótos terület 072 hrsz út, a belterületi határvonal mellett kitaposott földúttal. 168 és 29 hrsz. területeken strand (fürdésre kijelölt terület) tôle délre horgászház. A parti sávon kiépített horgászhelyek. Északi oldal: A völgyzárógát középen a túlfolyó kivezetésétôl indul a Bogrács patak rendezett medre, a völgy mintegy 350 m hosszban követi, facsoportokkal tagolt rét. A gáton átvezetô földút. Keleti oldal: A gáttól dél felé haladva 250 m hosszban a partvonaltól indított meredek földrézsû, bokrokkal, dél felé csökkenô magasságú. A rézsû tetején kitaposott földút, mellette (akácos) erdô. Partkiugrás után a földút keletre kanyarodik az erdôbe, az erdô kinyúlik a partig, 100 m-es nehezen járható bozótként, a terep enyhén lejt a tó felé. Keletre nyitott „U” alakú öbölbôl következik, melynek két szárához völgy csatlakozik vízfolyással. A két vízfolyás között a zártkertek meredek lejtôvel a partig nyúlnak (vizenyôs) A 069 hrsz út és a tôle délre fekvô rész bozótos erdôs, kelet-nyugati irányú szakadékos, vízmosásos, mocsaras, járhatatlan, a patakig. Az öböl délnyugati partja a víz felé lejtô, rendezett erdô, a partvonalat követô, kitaposott gyalogúttal. Az öböl után a part délnyugati

138


irányban folytatódik, a part a tó felé lejt, a partot járhatatlan bozót zárja el. A kitaposott gyalogút a zártkertek területén halad a partot követve. Déli oldal: Kelet-nyugati irányú 0,54 hrsz földút határolja, hevenyészett fahíddal. A hídtól délre fokozatosan csökkenô szélességgel folytatódik a vízzel elárasztott terület. Zártkertek: Szentegyházhegy: földrészletek száma 45 db, épületek száma 20 db. A tótól északnyugatra fekszik. A község belterületéhez északon csatlakozik a Hárs utca folytatásában, illetve a Molnaszecsôd felé vezetô út nyugati oldalán. Kelet felé lejtô domboldal szôlô és gyümölcsössel, a táj jelentôs eleme. Legmagasabb északi pontjában kápolna temetôvel. A régi pincék a Molnaszecsôdi út közelében épültek szakszerûen a domb lábánál. Új ill. épülô hétvégi házak a dombtetô közelében a kápolnák mellett találhatók, nagyságrendjük és telepítési helyük hibás, zavaró, tájromboló. (1041 hrsz.) Bográcshegy: földrészletek száma 26 db, épületek száma 9 db. A tótól északkeletre fekszik. Megközelítése a Molnaszecsôdre levezetô útról leágazó földútról, illetve a tó keleti oldalán lévô erdô felôl. Erdô, illetve erdôsáv takarja körben, nyugati irányban lejt. Szôlô és gyümölcsös, a pincék elhelyezése megfelelô, tájalkotó szerepe kevés. Dombosút: földrészletek száma 30 db, épületek száma 2 db. A tó keleti oldalán az erdôtôl délre a 069 hrsz-ú szakadékos útig. Az öböl felé lejtô helyenként meredek domboldal, facsoportokkal gyümölcsössel, jellegzetes táji elem, meglévô két épület elhelyezése megfelelô. A délen csatlakozó Cserhegy a tó környezetében nem játszik szerepet, délnyugati lejtô a patak völgyében, alul erdôvel. Öreghegy: földrészletek száma 88 db, épületek száma 26 db. A tó délkeleti részébe ékelôdô, észak-déli gerincû domborulat. A gerincen haladó földút Döröske és Döbörhegy igazgatási határa. A nyugati irányú lejtô mintegy 800 m hosszan nyúlik részben a tó, részben a patak völgye mentén, a domb alsó harmadában lévô régi pincesorral. A gerincen vezetô út keleti oldalán (Döbörhegy ig. ter.) épült pincék a tájban túlhangsúlyozottan jelentkeznek a tópartról, valamint Döröskérôl déli irányban levezetô Szarvaskendi útvonalról. Táji szempontból jelentôs terület. Új hétvégi házak épülnek a nyugati sávon a nagyságrendjük, magasságuk kifogásolható. (1123, 1115/2 hrsz.) A tervezôk a táj pontos leírása utána a közlekedésrôl ezt írták: Döröske községet az ország közlekedési vérkeringésébe a 7445 sz. Molnaszecsôd–Katafai összekötôút kapcsolja be. A község a 8. sz. fôközlekedési út D-i oldalán van, attól 4,5 km távolságra. A tározó tó közlekedési kapcsolata kétirányú. Az összekötôútról a falu É-i részén, a völgyzárógát és környéke közelíthetô meg, míg a horgászház a község belterületén lévô lakóúti csatlakozáson át, amelynek kapcsolata a közúttal korrekcióra szorul. A tó körüli sétautat közbe ki kell építeni.

139


Végül pedig a közmûvesítés adott körülményeit vették szemügyre: A községben lakók vízigényét az elsô vízadó rétegre telepített ásott kutak biztosítják. Vezetékes hálózat nincs. A tervek szerint a VII. 5 éves tervben 1989-re ütemezve várható a körzeti vízmû megépítése, Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Nagymizdó községekben. Halastó vízellátását önálló rendszerben oldják meg. A keletkezô szennyvizeket szippantással távolítják el és a hatóságilag kijelölt ürítôhelyen ürítik. A felszíni vizek befogadója a Bogrács-patak. A meglévô légvezetékes villamos hálózat az igényeket kielégíti, a fejlesztés feltételeit esetenként kell az ÉDÁSZ-szal egyeztetni. A primer hálózat az igényeket kielégíti. Kivonatok a fejlesztési tervekbôl Vas megyei üdülôterületek fejlesztési és rendezési tanulmányi terve: Szarvaskend–Döröske–Nagymizdó, Döbörhegy, Halastó Közös tanácsú községek, Szarvaskend 325, Döröske 175, Nagymizdó 200, Halastó 190, Döbörhegy 256 lakossal. 1.) Meglévô és feltárandó üdülési adottságok. a.) Táji természeti adottságok A Kemeneshát és a Rábavölgy találkozásánál fekszenek szép táji környezettel. A települések határában szôlô és gyümölcs termelésre alkalmas zártkertekben hétvégi üdülés már ma is létezik. (A döröskei zártkert 2-es kategóriájú.) Döröskén a Bogrács patakon 11,6 ha vízfelületû víztározó épült haltenyésztés céljára. A téesz az ilyen hasznosításról lemondott, horgászati és strandolási célra már ma is használják a tavat. b.) Települési, vonzerôk A középkori alapítású falukban számos építészeti emlék van. Döröskén a román kori templom, Szarvaskenden a volt Sibrik-kastély, a barokk plébániatemplom, a Sashegyi és királyhegyi pincék kirándulási célként figyelembe vehetôk. d.) Szálláslehetôség A zártkertekben összesen 115 magánüdülési szállásférôhely van. e.) Ellátás szolgáltatás Az alacsony lakosszám miatt az ilyen intézmények színvonala nem kielégítô. Melegkonyhás étkezési lehetôség nincs. f.) Közlekedés A 8. sz. fôútról Molnaszecsôdön át a 76. sz. fôútra Katafán át közelíthetô meg. Fejlesztési javaslatok. A megyének a Körmend–Vasvár térségébe esô részén fürdési-strandolási lehetôség nincs. A Döröskei tározó ilyen célra alkalmassá tehetô. A mederfenék elegyengetésével, strandterület kijelölésével, szociális helyiségek (öltözô, WC) építésével a kistérség számára strandolási lehetôséget lehet biztosítani 500 fô számára. A tó ezenkívül horgászásra, csónakázásra alkalmas, ez további 800 fô számára jelent üdülési lehetôséget. Ehhez csónakkölcsönzô és kikötô építése szükséges. Kereskedelmi szálláslehetôségként a strand mellé (azzal közös szoc. épülettel) 20 fh. sátorzóhely kialakítását javasoljuk, a környezô kettes

140


kategóriájú zártkertekben 80 fh magán szálláslehetôség fejlesztéssel számolunk. Az idegenforgalom nagy része szállásigény nélkül kiránduló. A kirándulóforgalom ellátására 600 m2 kereskedelmi és 200 m2 vendéglátási létesítmény legalább egytálételek készítésére legyen alkalmas. A tó megközelítése távlatban is elsôsorban gépkocsival lehetséges, ezért a strand közelében 160 gk-nak kell parkolási lehetôséget biztosítani. A tó körül lehetôvé kell tenni a gyalogos közlekedést gyalogtúra útvonalakat kell kijelölni Petômihályfa irányába. A vendéglátóegység vízellátását egyedileg kell megoldani, míg csatorna helyett közmûpótló berendezés szükséges. A zártkertekben elektromos hálózatfejlesztést és közkutak biztosítását javasoljuk. A környéken gyalogos túraútvonalakat ki kell jelölni, a turistapihenô helyeket ki kell építeni.

Strandöltözô fh. Camping fh. Kereskedelem m2 Vendéglátás m2

Épület építési igények összefoglalása 1985–1990 1990–2000 kap. költség kapac. 500 5000 20 60 120 200

2000–2015 kapac.

Egyéb fejlesztések összefoglalása: Strandfürdô kialakítása a víztározónál. Csónakkikötô építése. Gépkocsi parkoló építése 160 gk. számára Gyalogutak kiépítése a tó körül. Elektromos hálózat fejlesztés a tó körül és a zártkertekben, Közvilágítás a tó körül. Vízhálózat fejlesztés. Szennyvízelhelyezés megoldása. Gyalogtúra útvonalak kijelölése, pihenôhelyek kialakítása. Zártkertekben közkutak biztosítása. A program az 1980. nov. 10-én, valamint az 1985. okt. 5-én folytatott tárgyalásokon elhangzottak alapján készült. A KM-KIG-el való elôzetes tárgyalása alapján feltüntetettük a község belterületén áthaladó út várható korrekciójának nyomvonalát 30 km-es szabályozási szélességgel. Ennek kiépítése esetén a Fô utca kialakult szabályozási szélességével számolhatunk. Azt a területet, melyet az útkorrekció a lakótelkek keleti részérôl levágott, üdülôterületi övezetbe javasoljuk besorolni (VIII.–Sz.) A lakóterület fejlesztését nem terveztük, a meglévô területen belül, elsôsorban korszerûsítéssel számolunk. Intézmények fejlesztése a lakóterületen belül nem jelentkezik távlatban sem további területigénnyel (minôségi javítás lehetséges.)

141


A temetônél a szomszédos lakóépületektôl 50 m védôtávolságot kell biztosítani. A belterület a nyugati parton határos a tóval. A jelenlegi horgászház a tó középvonalában van, tôle északra települ a fürdésre kijelölt terület, mely 500 fôs strandfürdôvé fog kiépülni, déli irányban pedig a sátorverô hely kerül kijelölésre, mely 200 fôs kempinggé építhetô ki. A tópart közelében 120 gk parkolására kell helyet biztosítani. A strandterület északi irányú bôvítésével kell számolni nagy távlatban, ezért a 171, 172, 173, 174, 175, 176, 177 hrsz-ú tóparti telkek közterületbe vonása szükségszerû (csereingatlan biztosítása a Bográcshegyi zártkert bôvítésénél.) A 175 hrsz telken lévô lakóépületet javasoljuk felhasználni az idegenforgalmi szempontból javasolt vendéglô céljára (értelemszerûen bôvítve). A parton horgászhelyek biztosítottak, stégek és egyéb vízi építmények, tetôk nem létesíthetôk. A zártkerteknél az állami tulajdonú ingatlanok egy részének felparcellázására javaslatot tettünk. (Domboskuti) és a Bográcshegyi zártkert bôvítését terveztük. A zártkerti épületek telepítésének a tájvédelmi szempontból jelentôs dombtetôk védelmét javasoljuk, ezért feltüntettük az építési tilalomra javasolt závakat. Különösen zavaró táji elemek a kétszintesre épített pincék és a szürke palafestések. A döröskei víztározó (a tó) távlati terve biztató kezdet, mert a folyamatban bizonyára tovább bôvül, a részletek is módosulhatnak. A jelenlegi körülmények között az benne a csodálatos, hogy egyáltalán létezik távlati terv! Hogy a megvalósítás kinek a költségén és mikor kezdôdik, s fejezôdik be – errôl nem a tervkészítôk döntenek. Földes Sándorné tanácselnök tájékoztatása szerint a helyi tanács V.B. jóváhagyta. Bizonyára elkészül majd az ütemezési terv is. Döröske jövôje megalapozódik – talán – a következô hét és fél évszázadra. Bizonyos, hogy közel az osztrák határhoz (kb. 35 km a 8-as úton), továbbá a síkság és a domborulat találkozási pontján a vonzás Szombathely–Körmend térségében, sôt távolabbra is, olyan tényezôk, amelyek ösztönzik a fejlôdést. A falu korszerûsítése utóbb szinte „önmagától” valósulhat meg, hiszen kiadják a szobákat, új szobákat építenek erre a célra, sokan foglalkozhatnának ott helyben az üdüléssel összefüggô munkában. A Berek út tetejérôl a falu mögött tervezett út átvágja azt a kanyart, amely egyébként is hátrányos. Az építkezések során helyi múzeum létrehozása válik szükségessé, hiszen a turisták szívesen nézik majd a régi szekereket, ekéket, taligákat, boronát, hengert, a fából készült prést, darálót, kádat, az igát; az életmód régi milyenségét jelzô nagymozsár (hajdina, kukorica, köles törésére) a kismozsár (dió, mák) a krumplireszelô, csupor, a tejfölözô köpü, a fakanál, a kenyérdagasztó tekenô, a melence, a véka, a silinga, a rokka, a tiloló, a gereben, a köszörû, a szijószék, a kaszakalapáló, a füstöskonyha, a régi kovácsfújtató (esetleg a régi mûhelyben, amely most mindenesház) a csép, a cséphadaró, a kasza, a gereblye, a sulyok (sulok) stb. tárgyakat, esetleg mellérakva az újakat is. Érdemes dolgozni – s ha kell küzdeni! – a víztározó továbbfejlesztéséért!. Mert küzdés nélkül ez sem megy. Földes Sándornétól a tervezetet 1986. szeptember 15-én kaptam meg. Megmutattam utána dr. Sütô Kálmánnak, Körmend országgyûlési képviselôjének. (1946–48 között kol-

142


légiumi társam volt Szombathelyen, a Szavária Népi Kollégiumban. T. F.) Az ivánci születésû Sütô Kálmánt arra kértem, hogy kérjen tájékoztatást a döröskei tározó fejlesztési tervének megvalósításáról az illetékes községi és más vezetôktôl. Megnyugtató válaszról beszélt ezt követôen, de nem részletezte. Gál Ferenc, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetôje (szintén kollégiumi társam volt. T. F.) szintén a fejlesztés lehetôségeirôl szólt, de türelemre intett. Úgy hírlik, megmozdította a szellô a döröskei tározó vizét, de hogy igazi hullámok lesznek-e rajta, vagy csak felfodrozódik – az késôbb derül ki. Remélhetôleg nem kell nagyon sok víznek lefolynia a Bogrács-patakon. Habár a patak – a Cser-hegyi összefogásából keletkezve – türelmesen folydogál a Csörnöc felé, s amikor a zsilipeket feljebb húzzák, vastagabb csíkokban. Talán egyszer majd mégis kertészek vezetik a vastaghéjú paprikák és uborkák alá a Berekben.

143


Epilógus E sorok írója gyermekkorában teheneket legeltetett Döröskén, a Várad-Bükk alján, többször unokatestvérével, Marafai Misivel, kérdeztem tôle: – Misi, mit gondolsz, meddig élünk? Ô azt mondta, hogy ameddig meg nem halunk. – De mégis, szerinted hányat írnak majd akkor? A kérdés 1932-33 között hangzott el, amikor 11–12 évesek voltunk. Misi számolgatott, aztán rávágta: – Kétezerig! Addig volna jó élni. Számolgattam – akkor 79 évesek leszünk! Mit gondolsz, nem élünk mi száz évig? Olvastam már olyan emberekrôl, akik száz évig éltek. Misi nem hitte el. Számolgattuk-latolgattuk, hogy vajon 2000-ben hány ember él majd Döröskén; ha 100 családból két fiú származik, annak megint két fia, és így tovább, sôt! – a leányok is – nem emlékszem mekkora számot saccoltunk, de ezrekre rúgott az bizonyos. A gyermeki fantázia minket bizony elragadott. Marafai Misi rendôr-fôtörzsôrmester, Gôsfán él már nyugdíjasan, jómagam másféle utat jártam meg. Döröske történetét nem írhatta meg Marafai Misi, nem írhatta meg más sem, az otthonmaradók közül. Számomra nyílt lehetôség arra, hogy a négy polgári iskola után érettségizzek, majd tanári diplomát szerezzek. A Magyar Rádióban 35 évi munka mellett lehetôségem adódott dokumentummûsorok készítésére is, megtanultam kutatni. Feltárultak elôttem a sárguló lapokról Druska-Döröske eseményei az Országos Levéltár Dereskey, Nádasdy, Festetics, Sallér, Batthyány és más érintett családok dossziéiban, a Széchenyi Könyvtárban, a Vasi levéltárban és más forrásokban, végül pedig az emlékezetben is összegezôdött az a kép, amelyet felvázoltam: a falu hét és fél évszázados történetét. Köszönet az említett intézmények munkatásainak az anyaggyûjtéshez nyújtott segítségért, kiemelve közülük személyesen is Molnár Istvánt, Vas Megye MSZMP szervezetének titkárát, Glasics Judit levéltárost, Benkô Bálint, Nagy Bálint, Benkô László és Varga Ernô döröskei elöljárókat, Földes Sándorné tanácselnök-asszonyt. Döröskén sok-sok család élt, majd kihalt, helyükbe újak léptek, akik közül ismét kihalnak és újak keletkeznek. Az urasági idôkben neveiket beleírták az urbáriumokba, az újabb idôkben az iskolai és a születési bizonyítványok lesznek azok, amelyek – a népszámlálókkal együtt nézve – teljes körét jelezhetik a lakosságnak. A termelôszövetkezet taglistája már nem adhat teljes képet, hiszen szûkebb kör, mint a lakosság egésze, sok a máshol dolgozó, az eljáró, és a családtagok sem mind kerülnek bele. A plébánián azokat írják fel, akiket a templomban is megkeresztelnek. A történelmet csináló nép – nagyobb távlatokat tekintve – névtelen volt és lesz is. Ebben a nagy mozgásban a Vörös, majd a Takács család – ôseim – éppúgy elenyésznek, ahogyan ott minden kihaló, vagy elköltözô család a feledés homályába vész. Az elköltözôk idônként haza-hazajárnak, örülnek a falu eredményeinek, s szomorkodnak az emberek gondjai miatt. A nagyapák és az apák még hazajárnak, fiaik már legfeljebb elmennek a rokonokhoz, vagy a temetôbe viszik el az emlékezés virágait. A temetôi fejfák ôrzik meg legtovább az ott élôk emlékét, az utókor számára. Ahova évente egyszer, halottak napján, én is elviszem koszorúmat – feleségemmel és gyermekeimmel – apám és anyám sírjára.

144


Druska-Döröske volt, és Döröske lesz, amíg ember élhet a földön! A falu távlatában a nagyszabású jövô: a tározó! Mikor Döröskén a tározó (jómagam tárolónak mondanám, de tározó a szaknyelv szerint), készült már, de még nem volt egészen kész, Nagy Józseffel (Józsi volt nekem mindig) az Ôrségi Vízrendezési Társulat elnökével éppen egy Ôrségben tett körutazásról tértünk vissza és Nagy Bálint Templom-hegyi pincéjében (a tározó fölött) borozgattunk és azt latolgattuk, hogy mivé lesz, lehet majd Döröske a tó által. (Tó az a Bogrács, a Templom, a Dombos úti és az Öreghegy, valamint a dombon épült falu között, két patak összefo|yásából.) Látványnak is csodálatos! Józsi és Bálint (akkori téeszelnök) arról beszélt, hogy kertészet virul majd a berki földeken, sôt a vizet talán még a Váradi-dûlôbe is felviszik kompresszorral. Ámultam a nagyszabású terven. Aztán melléraktuk a halastavat, a strandfürdôt, a tó köré pedig parkokat varázsoltunk. A hegytetôkre víkendházakat, vendégfogadót, hiszen Döröske híres kiránduló- és nyaralóhely lesz majd. Benépesül a falu, nem kell majd máshol keresni a megélhetést. Biztató, hogy a tervek már elkészültek. Kívánom, hogy az „apostolkodó” Földes Sándorné tanácselnök-asszony jó partnerekkel együtt küzdhessen mind helyben, mind pedig minden illetékes helyen. Remélem, hogy a falu szorgalmas, dolgos népe, kedves földijeim is, magukénak érzik az ügyet, hiszen értük és utódaikért történik. Talán majd újabb századok elmúltával, az Országos Levéltárban a 21., vagy 22. századbeli kutatók találkoznak a döröskei tó, környékének fejlôdési adataival és csodálkoznak: milyen gondjai is voltak a döröskeieknek és annak a falujából elszármazó, de azt mindig tisztelô és szeretô Takács Ferenc nevû kutatónak a 20. század utolsó harmadában… Hiszen Döröske virágzó és keresett nyaralóhely…

145



Fotótár

147


Regruták

Regruta 1914-bôl

Regruta 1929-bôl, Borsos Lajos

Benkô Lajos, Nagy Ágoston, Szabó József, Déri Vince – 1952

148


Regruták 1960-ból álló sor: Takács Kálmán, Tóth Kálmán, Mizda József, Benkô Bálint Déri József, Tóth László, Mizda Lajos, Benkô Antal

Tûzoltók Döröskén

Zászlóavatás

149


Szôlôhegyben

Papp Péter pincéjénél az Öreghegyen

Társaság a hegyen

150


Társaság a hegyen – koccintás a pincénél

Társaság a hegyen – koccintás a pincénél

151


Szüret Benkôéknél

Fekete György pincéjénél – Kiss Vendel, Fekete György és Kondás Sándor

Döröske a szôlôhegyrôl

152


Döröskei iskolások

Az 1930-as években

Az 1959–60-as tanévben a döröskei általános iskola alsó négy tagozata

153


1974-ben a döröskei tanulók – 1–4. osztály

Döröskei iskolások 1947-ben állnak: Esztergályos Lajos, Papp Lajos, Mizda Julianna, Varga Margit, Benkô Kálmán, Tuli Anasztázia, Baranyai Éva, Borsos Dezsô guggolnak: Tuli Margit, Molnár Mária, Horváth Ilona, Szabó Teréz, Hajba Anna

154


Népszokások

1959. szüreti felvonulás

1959. szüreti felvonulás

155


Szüreti felvonulás – maskarások, kéregetôk

Szüreti felvonulás – cigánylányok

156


Rönkhúzás

Rönkhúzás

157


Bolond esketés rönkhúzáskor

Szüreti bál

158


Szüreti kavalkád

Paraszti munkák

Szántás

159


Aratás – Fekete Julianna és Fekete Lajos

Kaszások

160


Summások – kapálás

Summások – pihenô a répaföldön

161


Summások – ebéd a földeken

Cséplôgépnél

162


Szénagyûjtés – Nagy Gábor

Gyerekek – 1956

Németh Anna, Tóth Zsuzsanna, Tóth Erzsébet, Benkô Dezsô, Németh Klára, Papp Marianna

163


A faluban élôk

1915. Tóth Lajos családja

Benkô család

164


Papp Péter

Tóth Lajos

Mizda Ferenc

Tóth Gyula

165


Mindenki Borsos mamája

Mizda Lajos

Tuli Sándor

Szabó Vendelné és unokája, Németh Anna

166


Benkô Kálmán, Benkô Lajos és édesanyjuk

Papp Lajosné és leánya, Papp Erzsébet

Borsos Ilona, Borsos Lajos, Borsos Dezsô

167


Havasi Istvánné sz. Tuli Ilona, Paksa Rozália, Tuli Sándor, Tuli Rozália, Tuli Anna

Mizda Lajosné sz. Benkô Gizella

Benkô Istvánné sz. Vincze Julianna

168


Tóth Mariska

Kiss József

Kiss Vendel és felesége, Tóth Mária

169


Papp Lajos, Németh István, Horváth János, Kiss Vendel

Varga Erzsébet Varga Pál és Györe Julianna leánya

Mizda János

170


Varga János, József, Pál, Izidor, Ferenc, Mihály és szüleik, Varga Pál és Györe Julianna

Varga Margit, Gyula, Kati, Jóska, Éva, ifj. Varga Pál és felesége Heidemvolf Mária Erzsi ifj. Varga Pál és felesége Heidemvolf az 1960-as években Mária gyermekei

171


Döröskei fiatalok: Benkô Bálint, Mizda Margit, Tuli Margit, Varga Dezsô Horváth Gyula, Mizda Angela

Varga János és felesége Tóth Teréz, Varga Ernô, Tuli Margit, Tuli János, Paksa Karolina

Tuli Margit és édesapja Tuli János

Papp János mint csikó s

Molnár Gyula és Takács Ferenc

172


Varga Dezsô, Varga János, felesége Tóth Teréz, Varga Ernô, áll: Varga Margit

Papp Jó zsefné szü l. Németh Margit, unoka Simon Jó zsef, Papp József

173

Papp Jó zsef és unokái Papp János és Zoltán


Dö rö skei legények csikó sruhában, szü reti felvonuláson

Farkas Ottó , Huszár Gyula, Sipos István, egy vendég fiú, Papp János, Farkas Gyula, Fekete János, Farkas Lajos hátul: Mizda Ferenc és Németh István

174


Takács Ferenc gyermekeivel a Csörnöc patakban – 1957.

Takács Ferenc a Takács gyerekekkel – 1961

175


A tó

176


állnak: Németh József, Kormos János, Molnár Miklós, Tóth Amália

177


Benkô Kálmánné, Papp Erzsébet, Benkô Kálmán, Benkô Lajosné Piroska, Benkô Tibor

178


Tartalomjegyzék Takács Ferenc .............................................................................................................. 4 A falu elsô neve: Druska .............................................................................................. 5 DERESKE a Nádasdy család jobbágyfaluja (1293–1767) .......................................... 15 Dereskét és Döbörhegyet Nádasdy Terézia eladja Festetics Pálnak............................. 28 Az 1767-es döröskei Festetics-urbárium..................................................................... 31 Conscriptio Sossessionis-Dereske AO 783 ................................................................. 35 Az 1811-es dereskei Festetics-urbárium...................................................................... 39 „Döröske Helységnek jobbágy összeírása 1828-ik Esztendôben” ................................ 42 A Döröskén levô Festetics-vagyont 1892-ben megveszi a község................................ 47

II. RÉSZ ............................................................................................................... 49

A földesurak nélküli Döröske 1892 után ................................................................... 49 A Batthyány-Strattmann hercegség kihatásai Döröskére és a környékre ..................... 51 Sigray Antal grófról, a körmendi járás országgyûlési képviselôjérôl............................. 66 Döröske és a szomszéd községek virilisei .................................................................... 67 Döröske népesedési adatai 1870–1941 között, és birtokviszonyai 1930-ban (Összevetések).......................................................... 69 A Jurcsek-féle beszolgáltatásról és a Szálasi-uralom néhány hónapjáról....................... 72

III. rész................................................................................................................. 75

Döröske 1945-ben 123 hold földet kapott a Batthyány-Strattmann hercegség hitbizományából ............................................ 75 Döröske 1950–1956 között ....................................................................................... 78 A Búzakalász Termelôszövetkezet............................................................................... 78 Konszolidáció a második termelôszövetkezet megalakulásáig (1957–1960)................ 89

179


Az Aranykalász Tsz megalakulása és a népességi adatok alakulása a társközségekben is 1949–1980 között................................................................ 94 A Vasi-Hegyhát természeti tényezôi, az elsô fejlesztési program, a térség téeszeinek áttekintô vázlata ...................................................................... 96 A Vasi-Hegyhát elsô programja.................................................................................. 98 A Hegyháti Egyesült Mezôgazdasági Termelôszövetkezet a hetvenes években, (Szarvaskend, Döbörhegy, Döröske, Nagymizdó, Halastó) és a 80-as évek elsô felében................................................................................. 100 Apró lépésekkel a falu korszerûsítésének útján... ...................................................... 105 A Nádasdy- és Festetics-urbáriumokban összeírt döröskei jobbágyok leszármazottai az 1980-as évek végén.................................................................. 107 Az 1828-ban és utána Döröskére települôk leszármazottairól................................... 112 Adalékok a vasi népszokásokról................................................................................ 114 Vas megye elmaradott területeinek távlati fejlesztési programja (kiemelések) ........... 121 Döröske jövôje a víztározó! (A VASITERV által kidolgoztatott fejlesztési terv)........ 136 Epilógus................................................................................................................... 144

Fotótár ............................................................................................................... 147

180

Döröske 750 éves története

Recommend Documents