Drágossy Zsolt: Genetikai terheltségek a kutyatenyésztésben A kutyatenyésztés alapvetően hobbiként űzött tevékenység, mely a tenyésztő, és a leendő tulajdonosok örömét szolgálja. A gondosan megtervezett párosítások azonban néhány esetben kellemetlen meglepetésekkel szolgálnak e hobbi valamennyi szereplője számára. A kellemetlen meglepetésnek több oka is lehet, mint például a gének kedvezőtlen kombinációja, illetve genetikai eredetű örökletes betegségek megjelenése. A genetikai terheltségek többségének gyakorisága olyan csekély, hogy nem készülhetünk rá tudatosan, megjelenésük valójában a szerencse dolga. Néhány esetben azonban gyakoriságuk mértéke, öröklésmenetük kiszámíthatósága indokolttá teszi figyelembevételüket a tenyésztői döntésekben. Hogyan keletkeznek az örökletes betegségek? Az élővilág napjainkban is folyamatosan változik, az evolúció jelenleg is tart. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mára kialakultak az élővilág szereplői, fajok, fajták, egy biológiailag stabil világban élünk. Ez egyáltalán nem igaz, csak azért érezzük így, mert egyegy emberöltő nagyon rövid idő ezeknek a változásoknak a nyomon követésére. Ha belegondolunk abba, hogy a hírekben rendszeresen hallunk veszélyeztetett, kihalófélben lévő állatfajokról, új eddig ismeretlen vírusok, baktériumtörzsek megjelenéséről könnyen beláthatjuk, hogy a változás napjainkban is folyamatos. Az élővilág változása azonban nem mindig ilyen látványos, sokszor apró kedvező, vagy kedvezőtlen változások következnek be az örökletes anyagban. Ezek az apró változások képezik az evolúció alapját, mert természetes viszonyok között a környezethez jobban alkalmazkodó változatok előnybe kerülnek társaikkal szemben, könnyebben szaporodnak, így egy adott állományban túlsúlyba kerülnek, míg a kedvezőtlen mutánsok a természetes szelekció következtében perifériára kerülnek, kiszorulnak a következő generációk létrehozásából. Felmerül a kérdés, hogy mely fajok érintettek ebben a változásban? Valamennyi élő szervezet ki van téve a környezet hatásainak, véletlenszerű mutációk létrejöttének, így bátran kijelenthetjük, hogy valamennyi élőlény, ezen belül valamennyi állat és kutyafaj ki van téve az örökletes állomány folyamatos változásának! Miért kell foglalkoznunk ezekkel a változásokkal? Az előzőekből úgy tűnhet, hogy nem kell velük törődnünk, hiszen a természet nagyszerűen teszi a dolgát, fejlődik az élővilág a maga természetes útján. Valóban ez így is volt, egészen addig, amíg az ember tevékenységével nem befolyásolta jelentősen az őt körülvevő környezetet. Napjainkra ez a hatás olyan mértékű, hogy nincs a világnak olyan eldugott zuga, ahol ne kellene vele számolni – gondoljunk csak napjaink egyik legnagyobb környezeti problémájára a globális felmelegedésre. Természetesen a kutyatenyésztésben nem az ilyen globális változások éreztetik elsősorban a hatásukat, de ha belegondolunk, hogy a farkas háziasítása óta hány fajtát hozott létre az ember, könnyen belátható hogy hatása nem hagyható figyelmen kívül. A fajták kialakulása, azok fokozatos alakítása az általunk elképzelt irányba komoly tenyésztői tevékenység. E tevékenység során a számunkra kívánatos típusokat felszaporítjuk, míg másokat háttérbe szorítunk. A céltudatos tenyésztői munkában elsősorban a küllemi és viselkedésbeli tulajdonságokra koncentrálunk. A céltudatos munka eredményeként a kívánatos tulajdonságokat sikeresen rögzíthetjük, de ugyanakkor – ha nem fordítunk kellő figyelmet a kedvezőtlenekre – azokat is jelentős mértékben felszaporíthatjuk az adott fajtában. 1
A terheltségek figyelembe vétele tenyésztői döntéseinkben annál fontosabb, minél kisebb egy adott populáció. Nagy egyedszám esetén igen nagy lehet a genetikai változatosság az állományban, míg kis létszámú állományokban minden egyes tenyészállatnak nagy a hatása a következő generációkra, különösen egy-egy felkapott tenyészállat esetén. Mely terheltségekkel foglalkozzunk? A kutya fajban eddig leírt öröklődő betegségek (University of Sydney – LIDA http://www.vetsci.usyd.edu.au/lida/, HandicappedPets.com) százas nagyságrendűek. Mielőtt a betegségek nagyságrendjétől megijednénk, érdemes tisztázni, hogy szerencsére ezeknek a betegségeknek a többsége egy-egy fajtához kötődik, és igen ritka gyakoriságú. Tenyésztési szempontból azokkal a betegségekkel kell csak foglalkozni, melyek jelentős gyakoriságúak, és nagymértékben befolyásolják a kutya egészségét, használhatóságát, élettartamát. A terheltségek közül kettőt emelnék ki, az örökzöld témának számító csípő diszpláziát, és a nemrégen előtérbe került Progresszív Retina Atrópiát (PRA) Csípő diszplázia A diszplázia alapvetően befolyásolhatja a kutya életét, használhatóságát. A diszpláziás kutya már fiatal korban nehezen mozog, fáradékonyabb társainál, ami a kor előrehaladtával csak súlyosbodik. Hazai szakmai körökben gyakran felmerül a kérdés, hogy öröklődik-e, és ha igen, milyen mértékben ez a terheltség. A hazai gyakorlat alapján valóban nem eldönthető ez a kérdés. A Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület honlapján (http://www.kisallatortopedia.hu/index.php) szereplő adatok alapján az évi 70-90000 törzskönyvezett kölyökre 2000 regisztrált szűrés jut. Ilyen arányú szűréssel, és azzal a hazai gyakorlattal, hogy csak a jó eredmények kerülnek regisztrálásra valóban nem lehet helyes következtetéseket levonni, így fordulhat elő még napjainkban is, hogy akad olyan állatorvos, aki tagadja a terheltség örökölhetőségét. Nemzetközi kitekintésben azonban egyértelmű közléseket találunk arra nézve, hogy igenis öröklődik ez a betegség. A tulajdonság additív módon öröklődik, ami azt jelenti, hogy öröklését számos gén befolyásolja, melyek hatása összegződik. Az öröklés mértékét az úgynevezett h2 értékkel fejezik ki. Ez az érték 0 és 1 között változhat. A 0 jelentése az, hogy nincs öröklődés, a tulajdonságot tisztán a környezeti tényezők befolyásolják, míg az 1 azt, hogy a környezeti tényezők egyáltalán nem befolyásolják az adott tulajdonság tisztán genetikailag meghatározott. A nemzetközi irodalomban különböző h2 értékeket találhatunk 0,25 és 0,61 között. Az eltérések a vizsgált állomány, vizsgálati módszer eltérése miatt különbözőek, de egyértelműen azt mutatják, hogy a tulajdonság genetikailag meghatározott. Diszplázia szűrésekről nyilvános statisztikákat az amerikai Ortopedic Foundation for Animals honlapján (www.offa.org) találhatunk. Nagyon tanulságos a különböző fajták átlageredményeit tartalmazó táblázat. (1. táblázat)
2
1. táblázat: Fajtánkénti átlagos diszplázia eredmények Fajta Rangsor Egyedszám Excellent Diszpláziás Bulldog 1 383 0,3 73,9 French Bulldog 14 419 1,2 33,9 Newfoundland 20 12586 7,2 25,6 American Pit Bull Terrier 26 535 5,0 22,4 Rottweiler 29 86551 7,9 20,5 Golden Retriever 31 113858 3,6 20,1 German Shepherd Dog 40 89919 3,5 19,0 Kuvasz 42 1551 12,6 18,6 Labrador Retriever 74 185781 16,9 12,2 Komondor 75 878 10,9 12,1 Puli 89 1591 15,6 10,0 Akbash Dog 90 481 22,7 10,0 Great Pyrenees 94 5160 13,8 9,1 Vizsla 105 10461 15,8 7,2 Dalmatian 127 2751 9,1 4,8 Belgian Tervuren 133 4695 24,8 3,6 Belgian Sheepdog 136 3320 32,0 2,8 Siberian Husky 140 15273 32,8 2,0 Whippet 144 106 30,2 1,9 Italian Greyhound 148 118 64,4 0,0 Forrás: www.offa.org
Az eredeti táblázat 148 fajtát tartalmaz, melyből önkényesen válogattam. A válogatásnál a szélsőségeket, valamint a nagyobb vizsgálati számmal rendelkező, hazánkban is közismert fajtákat kívántam bemutatni a magyar fajták mellett. Ez a rövid összeállítás is mutatja, hogy a fajták között jelentős eltérések vannak, ami egyértelműen a tulajdonság öröklődő voltát mutatja. A diszplázia funkcionális jelentőségét mutatja, hogy a legjobb eredménnyel rendelkező fajták egyértelműen a mozgásra szelektált fajták közül kerülnek ki. Ahhoz azonban, hogy ilyen értékelés készülhessen valamennyi eredményt rögzíteni kell. A honlap az egyes fajták eredményének időbeli változásáról is tartalmaz információkat, melyet a kuvasz fajta esetében az 1. grafikon tartalmaz.
3
1. grafikon: Diszplázia eredmények trendje kuvasz fajtában
Kuvasz diszplázia trend 30 25
%
20 excellent diszpláziás
15 10 5 0 80 előtt
90-92
2000 óta
időszak Forrás: www.offa.org
A grafikon egyértelműen mutatja a sikeres tenyésztői munkát a diszplázia háttérbe szorítása érdekében. Milyen módszerrel érhetünk el eredményt? A diszplázia háttérbe szorításához generációkon keresztül folytatott következetes tenyésztői munka szükséges. A korábban leírt additív öröklésmenet esetében akkor számíthatunk jó eredményre, ha az ősök között minél több jó eredményt találunk. A generációkon keresztül elért eredményt azonban nagymértékben vissza tudja vetni egy gyengébb szülő tenyésztésbe vonása. Ezért nagyon fontos, hogy csak ismert státuszú – diszplázia szűrt – kutyával tenyésszünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak a „Mentes” státuszú kutyákkal lehet tenyészteni, de azt mindenképpen, hogy a súlyosan diszpláziás egyedeket ki kell zárni a tenyésztésből, és a gyengébb státuszú, de még tenyészthető egyedeket lehetőség szerint mentes kutyával párosítsunk. A sok génes öröklésmenet miatt nem mehetünk biztosra a mentes egyedek párosításánál sem, csak azt mondhatjuk, hogy az ilyen párosításokból született utódoknak nagyobb valószínűséggel lesz jó eredménye. Annyira nem biztos a kiváló ősöktől származó utódok eredménye, hogy még az egy alomból született kölykök eredményei is jelentős eltérést mutathatnak, így nem szabad elfelejtenünk az erre a tulajdonságra való szelekciót sem!
4
Progresszív Retina Atrópia A Progresszív Retina Atrópia egy napjainkban előtérbe került szembetegség, amely a kutya megvakulását okozhatja. A betegség már régóta ismert, de csak 2005 óta van lehetőség a genetikai szűrésre. A betegséget egyetlen gén határozza meg, amely csak akkor okoz vakságot, ha mindkét szülőtől terhelt gént örökölt az utód. Az egészséges génekkel, vagy az egy terhelt génnel rendelkező egyedek tökéletesen tünetmentesek. Ez a tünetmentesség okozott problémát a mentesítésben mindaddig, amíg nem állt rendelkezésre a genetikai teszt. A ma rendelkezésre álló genetikai tesz alapján viszont hatékonyan mentesíthetjük kuvasz állományunkat a betegségtől. A mentesítést ugyanolyan elvek mentén végezhetjük, mint bármely egyéb tulajdonságban a nemesítést: valamely tulajdonságban gyenge egyedet az adott tulajdonságban kiváló egyeddel kell párosítani. A PRA esetében a táblázatban világosan hagyott párosítások gond nélkül végezhetőek, az utódok minden esetben egészségesek lesznek, genetikai státuszuktól függetlenül. A legvilágosabb szürkével jelölt párosítás – amennyiben egyéb tulajdonságokban kiváló párosításnak tűnik – még elfogadható, de lehetőség szerint kerülendő. A sötétebb szürkével jelölt párosítások kerülendőek, mert jelentős számú terhelt utódot eredményeznek, amelyek nagy valószínűséggel megvakulhatnak. Külön említést érdemel az ismeretlen PRA státuszú egyedek párosítása. Esetükben lelkiismeretesen csak a mentes státuszú kutyával való párosításuk javasolható, mert ebben az egyetlen esetben biztosítható, hogy valamennyi utóduk egészséges legyen. 2. grafikon: A PRA öröklődésmenete A különböző PRA státuszú szülők párosításából várható eredmények Szülő 2 PRA státusza
Szülő 1 PRA státusza
Mentes
Hordozó
Beteg
Ismeretlen
Mentes
100% Mentes
50% Mentes 50% Hordozó
100% Hordozó
100% Hordozó
Hordozó
50% Mentes 50% Hordozó
25% Mentes 50% Hordozó 25% Terhelt
50% Hordozó 50% Terhelt
50% Hordozó 50% Terhelt
Beteg
100% Hordozó
50% Hordozó 50% Terhelt
100% Terhelt
100% Terhelt??
Ismeretlen
100% Hordozó
50% Hordozó 50% Terhelt
100% Terhelt??
100% Terhelt??
És végül álljon itt egy megfontolandó idézet a Sydney Egyetem honlapjáról a genetikai terheltségek kezeléséről:
„Felelős tenyésztők felkészültek az általuk tenyésztett fajta genetikai terheltségeiből, és törekszenek azok gyakoriságának csökkentésére a következő generációban.”
2008.02.24. 5
