Drage, 2013. június 2, vasárnap, 18. nap Éjjel végre nem esett. Kimondottan jól aludtunk a kopogás nélkül. Reggel verőfényes napsütés ébresztett, de mire fél kilenc után felkeltünk, enyhén befelhősödött. Később a reggeli alatt többször ki-kisütött a nap, de utána zárt lett a felhőzet és párszor kisebb csepegést is éreztünk. Kihúztuk a napfénytetőt és alatta a további út tervezésével foglalkoztunk. Számítva arra, hogy nem lesz Erdély, egész Dubrovnik-ig megkerestük a kempingeket és a néznivalókat. Hogy hol mennyit fogunk tölteni, az elsősorban az időjárástól függ. Hamar elkezdtük készíteni a vacsorát, utána még körbejártuk a kempinget és környékét. Először a mi parcellánk sarkáról örökítettem meg a kilátást. Sokkal hangulatosabb hely, mint az előző volt. Egy félszigetet foglal el, ezen két domb van. A belsőt teljesen körbeépítették, a külső alatt csak egy régi
51
52
köves kocsiút halad. Folyamatosan fejlesztenek. Nemcsak a recepció és a vizesblokk teljesen új, hanem támfalak mögé épített teraszokon medencét, új parcellákat alakítottak ki és mobilházakat telepítettek. Ezekhez csodálatos kilátás tartozik. A teraszok kialakításához négyzetméterenként hódítják el a dombokat a természettől. Drage, 2013. június 3, hétfő, 19. nap Ma korán reggel ismét szépen sütött a nap, de mire felkeltünk fél kilenckor, már ismét felhős volt, sőt, mire kiültünk volna reggelizni, esett is pár csepp. Így a napfénytető alatt fogyasztottuk el reggelinket. Utána, látva, hogy strandolásról szó sem lehet, egy motoros kirándulást vettünk programra. Célunk, a kempingtől vissza, Zadar felé, meglátogatni két települést, és információt szerezni további lehetőségekről. Tizenegy után hagytuk el a kempinget és első utunk a Pakostane határában lévő benzinkúthoz vezetett. Mostanra fogyott ki a tavaly, még Luxemburgban vett benzin. Innen bemotoroztunk a településre, és leparkoltunk a városháza előtt. Itt van a turista információs iroda. Egy angolul jól beszélő, készséges, elég csúnyácska kislány megerősített abban, amit útikönyvünkből már sejtettünk, hogy semmi különösre sem számíthatunk. Adott egy térképet a településről, és ami sokkal fontosabb, egy 30 ezres, szintvonalas térképet a környékről, pont arról a területről, melyet kempingünkből bejárni terveztünk. Innen a település régi részére mentünk és a templom előtti téren tettük le a motort. A templom, az itteni szokásoknak megfelelően, nem volt nyitva. Sétánkat a kikötő felé folytattuk. A mólóról szép kilátás nyílt a part előtt húzódó szigetek sorára. A legközelebbin kis templom áll. Déli irányban jól látszott a kempingünk. Észak felé a turista kikötő és mögötte pár modern nyaraló
53
A település egy jellegzetes régi halászfalu, mely mára teljesen átállt az idegenforgalomra. Ebből a szempontból semmiben sem tér el számos társától Istria-tól Dubrovnik-ig. Itt is fellelhetőek a régi településrészek így-úgy felújítva, de többnyire düledező, terméskőből épített házakkal. A parti sávban éttermek sorjáznak, előttük a kikötőben hajók sokasága vesztegel. Sok közülük igen hangulatos kialakítású. Számos ajándéktárgyakat és strandcikkeket kínáló üzlet található a kis utcákban és a kikötő szomszédságában is. Kicsit kijjebb apartman házak és nyaralók sokasága. Forgalom még alig volt, néhány német kocsit láttunk az utcákban parkolni. Pakostane-t elhagyva visszatértünk a főútra és további pár kilométert megtéve elértünk Biograd-ba. Ez kicsit eltért az előbb meglátogatott helytől. Itt már láttunk nagy szállodákat, a kikötőben több turistahajó, - úticél a Kornat-i Nemzeti Park, - és meglepően sok és nagy halászhajó állt. A városban az elmúlt hétvégén fesztivál volt, annak nyomait tüntették el. Mindenhol részben lebontott installációk, még lezárt utcák. Itt nagyobb volt az élet. Az önkormányzati információban nem tudtak térképet adni, egy sematikus valamit az egyik utazási irodában szereztünk.
54
A városháza mellett kedves kis parkban egy bronz szobor áll. A park szélén a város kőbevésett térképe, mely egyben a délszláv háborúnak is állít emléket. Mint azt négy nyelven adják tudtul, szerb nacionalisták rongálták meg az eredetit.
55
Ez a város is üdülőhely, de sokkal elegánsabb. Utcáiban számos hangulatos, de jobb kategóriájú étterem, a parton szépen gondozott park található. Az óváros elég jellegtelen. Középkori bazilikájának romjait a múlt század első éveiben tárták fel, de végül teljesen lerombolták, helyén ma egy jellegtelen, nem is túl nagy, háromhajós templom áll. Mielőtt felszálltunk volna motorunkra, vettünk egy képeslapot a gyerekeknek és bélyeget hozzá. Ez utóbbi rémálomnak bizonyult a hosszú várakozás miatt a nagyon szervezetlenül működő postahivatalban. Bár nem volt még késő, elhatároztuk visszatérünk a kempingbe. Ebben a döntésben az motivált, hogy sűrű felhők gyülekeztek az ég alján. Végül nem kaptunk esőt, sőt később a kempingben szépen sütött a nap, de hűvös volt és a szél is fújt. Visszaérve a kempingbe Zsóka elkezdte előkészíteni a dolgokat az esti sütéshez, én közben megírtam a mai naplót. Drage, 2013. június 4, kedd, 20. nap Este megint befelhősödött, sőt hét óra körül kaptunk egy komolyabb záport is. A napfénytető alatt vészeltük át. Utána még tíz óráig kint játszottunk. Reggel ismételten verőfényes napsütésre ébredtünk, csak most tiszta volt az ég. Fél kilenckor láttam, hogy van két szabad mosógép. Gyorsan határoztunk, felkeltünk és összeszedtük összes mosnivalónkat. Kilenckor már pörögtek a gépek. Amíg elkészítettük és megettük a reggelit kész is lett. Tizenegykor hoztam vissza a két teli szatyrot. Fél óra alatt kiteregettünk és indultunk a strandra. A kempingnek két strandja van. Az egyik északi fekvésű, kiépített és nagyobb, a másik déli fekvésű, semmilyen kiépítés sincs, és talán 25-30-an férnek el. Ez utóbbi a nudistáké. Mi ide mentünk le. Már elég sokan voltak, de egy félreeső helyen, egy keskeny padkán találtunk helyet. Jó egy óra elteltével befelhősödött, méghozzá esőt ígérő sötét fellegekkel. Ha csak rólunk lett volna szó, talán maradunk még, de a kocsi összes tetőablaka nyitva volt és a ruhák mind kint voltak. Fájó szívvel összeszedelődzködtünk és feljöttünk. A ruhák nagy része megszáradt. Amit lehetett eltettünk és átrendeztük a sorokat. Eső végül nem lett, de csak három óra után szakadozott fel a felhőzet. Később még szépen sütött a nap, de ezzel már nem lehetett semmit sem kezdeni. Korán vacsoráztunk, közben kaptuk az SMS-t, hogy az erdélyi túra elmarad. Most jöhetnek a vészhelyzeti stratégiák. Már vannak elképzeléseink. Elsőnek megkérdeztük Tamást, hogy áll-e még, hogy augusztus utolsó hetében
56
szabadok a gyerekek. Választ holnapra ígért. Ezután fogunk dönteni a menetrendről. Ma megint remény van arra, hogy sokáig kint tudunk maradni. Holnapra zavartalan napsütést ígérnek. Majd meglátjuk… Drage, 2013. június 5, szerda, 21. nap Este sétáltunk egy órát a környéken, megnéztük a naplementét. Utána fél 11-ig játszottunk a kocsi előtt. Amikor kimentünk a vizesblokkhoz lekaptam a horvát nemzeti színekben látványosan kivilágított épületet. Reggel ismét szép napsütésre és tiszta égboltra ébredtünk. Érzékelhetően melegebb volt, mint korábban. Kimentem kenyeret venni és megreggeliztünk. Utána gyorsan összekészültünk egy strandoláshoz. Tíz órakor már a parton voltunk. Megint elég sokan voltak, de az első műszak éppen szedelődzködött. Így kaptunk egy jó helyet. Csaknem zavartalanul sütött a nap végig. Sokan jöttek még le, de elég gyorsan változott a társaság. Háromkor feljöttünk. Én még egyszer a vízbe is bemerészkedtem, de még nagyon hideg. Ami viszont tapasztalat, hogy be kell szerezzünk olyan papucsokat, mellyel vízbe is lehet menni. Ezt ott azonnal el is határoztuk. Mikor felértünk nagyon kellemetlen meglepetés ért. A mellettünk lévő telekre, mely sokkal keskenyebb a szokásosnál és ezért három napja üres, bár sokan nézegették már (korábban egy kissátor állt rajta), egy hatalmas angol lakóautó állt be. Nemcsak a tengeri panorámánkat vette el, hanem teljesen pofátlanul velünk szembe táborozott le és kicsit benyúlik a mi telkünkre. Ez azt jelenti, hogy nincs négy méter a két kocsi között és úgy ülünk az asztalainknál, mintha étteremben lennénk. Még a napfénytetőnk kikötő kötelének cövekét is kihúzták, pedig a saját területünkön volt. Egyetlen védekezésünk van, hogy a napfénytetőnk előtt kihúzott szárítókötélre minden félét, törülközőt, napozó lepedőt kiakasztunk. Ma is hamar vacsoráztunk. Utána folytattuk szabadságharcunkat pofátlan szomszédjainkkal. Drage, 2013. június 6, csütörtök, 22. nap Reggel ismételten szép időre ébredtünk és már elfogadhatóan meleg is volt. A szokott időben, nyolc óra körül keltem és kimentem kenyeret venni a reggelihez. Mire elkezdtem készíteni a reggelit, nagy örömünkre kiderült, hogy
57
szabadságharcunk sikeres volt. Kellemetlen szomszédjaink átcuccoltak egy legalább négyszer akkora, a vizesblokkal szemben lévő parcellára. Közben kicsit kimozdították a villany és víz csatlakozó dobozát. Tíz órakor indultunk a partra. Még nem voltak túlzottan sokan, így sikerült megint elég jó helyet találnunk. Három utánig lent maradtunk. Közben csak kis időre vonultak át felettünk vékony bárányfelhők. Én kétszer is bementem a vízbe, ma határozottan jobb volt, mint tegnap. Megint jelentkezett a fürdős cipő igénye. Mire visszaértünk a lakóautóhoz, bejelentésem alapján a kemping műszakijai megjavították a csatlakozó dobozt. Többen jöttek a szomszédos parcellát nézni. Végül pár perc múlva egy hatalmas angol lakókocsi állt be. Ezek ellen nem lehet semmi panaszunk. A megfelelő irányba álltak, hagytak elég oldaltávolságot és még kilátásunkba se piszkítottak bele túlzottan. Zsóka egy nagyobb főzési akcióba kezdett. A velünk hozott húsból egy nagy adag pörköltöt főz. Ez részben egy azonnali székelykáposzta alapjául szolgál, de nagyobbik fele lefagyasztásra kerül. Este a kocsi előtt olvastunk egészen majdnem fél 11-ig. Drage, 2013. június 7, péntek, 23. nap Hasonló reggelünk volt, mint tegnap, csak a szomszédcserével kapcsolatos izgalmak maradtak el. Reggeli után úgy határoztunk, ma pihentetjük kicsit bőrünket és adunk a kultúrának is. Egy motoros kirándulásra készültünk fel a kempingünktől délre eső partszakaszra. Stratégiai cél volt a fürdéshez szükséges papucsok beszerzése, a kaja készletek kisebb feltöltése és nem utolsó sorban a Kornati Nemzeti Park meglátogatásában végső döntést hozni. Eldöntöttük, hogy visszafelé cserkésszük be a területet. Először elmotorozunk a 30 kilométerre lévő Murter-ba, mely útikönyvünk szerint a legjobb kiindulási pont a tengeri nemzeti parkba teendő látogatáshoz. Útközben megálltunk Tisno-ban a turista irodánál begyűjteni a térképet és a Kornat-i kirándulásra vonatkozó információt. Az előbbivel sikeresen boldogultunk, de az utóbbival gond látszik. Mi szerettünk volna egy olyan lehetőséget, hogy pár órát hajókázni a szigetek között semmi catering. Ezzel szemben csak egész napos túra van, reggel 9 órás indulással és délután öt utáni érkezéssel, ebéddel, italokkal, fürdéssel és a Jóisten tudja még mivel. Igaz ára a Zadar környékén jellemző 350-400 kuna helyett csak 250. A nap folyamán még 2-3 helyen ugyanezt az információt kaptuk. Nekünk ez kicsit sok, nem elsősorban az ár, hanem a 7-8 órás kirándulás. Szabad helyek is legközelebb csak a jövő hét közepére vannak. Tovább motorozva Murter felé egy felnyitható hídon átkeltünk a szigetre, majd több dombot is megmásztunk. Ezekről csodálatos kilátás nyílt mind a szárazföld, mind a part előtt húzódó szigetek felé. Háttérben megjelentek a Kornat-i szigetek.
58
A településre beérve a központban tettük le motorunkat. Gyorsan letudtuk a tengeri fürdéshez nélkülözhetetlen papucs megvételét. Murter is halászfalu volt valaha, ma is számos halászhajó vesztegel a kikötőben. Mostanra itt is az idegenforgalom vette át a fő szerepet a maga infrastruktúrájával. Számtalan helyen hirdetnek szálláslehetőséget, sok az étterem, hajókölcsönző és hasonlóak. Ez a település is vegyes képet mutat, sok helyen düledező házak, máshol felújított vagy újépítésű épületek. Az összkép a Horvátországban megszokott, kicsit kaotikus. A szezon még nem indult be. Ugyan a környező dombokon és öblökben található számos kempingben szép számmal állnak
59
lakókocsik és lakóautók, de ezek a települések nem elsősorban erre a vendégkörre számítanak. Az igazi, jól fizető vendégek, majd 3-4 hét múlva jönnek. Erre készülnek mindenfelé. Festenek, mázolnak, takarítanak, hogy azután az igazi szezon 6-8, maximum 10 hét alatt lefusson.
Murter jelentős szerepet játszhat a sport és turisztikai hajózásban. Több kikötőmedencéje van és azokban sok hajó, - vitorlások és motorosok, várják tulajdonosaikat. A városkát vegyes tapasztalatokkal hagytuk magunk mögött és motoroztunk vissza Tisno-ba. Itt a felnyitható híd mellett tettük le a járgányt.
60
Átsétáltunk a hídon, majd csináltunk egy kört a településen. Hasonlókat tapasztaltunk, mint Murter-
ben, csak ez talán kevésbé ismert és felkapott hely.
Az óvárosi részen áll a templom. Tornya független a főépülettől. Messziről látszik masszív sziluettje. A templomba, - hasonlóan a horvát és szlovén templomok többségéhez, - nem lehet bemenni, csak az előtérből egy üvegajtón benézni. Nem mutatott semmi különöset. Van a településen pár régi ház, talán legjelentősebb a tenger melletti téren álló városháza. Itt is az a helyzet, mint számos hasonló településen, hogy a történelmi falu, vagy város csak pár utcát jelent és ehhez épült üdülőtelepek sokasága apartman házakkal, kisebb-nagyobb villákkal, esetleg szállodákkal.
61
Tisno-t elhagyva indultunk vissza a kempingbe, csak előtte betértünk Pirovac-ba. Ez egy, a korábban meglátogatott településeknél nagyobb hely, de struktúrájában, jellegében teljesen azonos. Itt a régi városrész érzékelhetően kevésbé van felújítva, cserében viszont nincs annyira szétbarmolva. Mindezek ellenére nem hagyott túlzottan mély nyomokat. Mielőtt visszaindultunk volna a kempingbe, egy ajándék és strandáru boltban kaptunk olyan műanyag klumpákat, melyeken nincs a talp közelében lyuk, így reményeink szerint kevésbé fog zoknink bevizesedni, ha esős időben ebben császkálunk a kempingben.
Pár kilométerrel a kemping előtt érdekes dolog történt. Tiszta volt az ég, szikrázóan sütött a nap és elkezdett esni az eső. Na, nem túl erősen, de egyértelműen. Elsőre azt hittem bogarak, de kiderült, hogy nem. El sem tudjuk képzelni honnan eshetett. Öntözés nem jöhetett szóba, mert a jelenség hosszú kilométereken követett. Drage határában bementünk egy szupermarketba. Nem kis csalódást okozott. Azért a legfontosabb dolgokat megkaptuk. Visszaérve a kempingbe, - három óra körül járt az idő, - Zsóka elkezdte előkészíteni a dolgokat az esti sütéshez, én pedig a képeket áttölteni és 62
megszerkeszteni. Fél hatkor kezdtünk hozzá a sütéshez. Ekkor, - mint az elmúlt három napban délutánonként mindig történt, - elkezdett dörögni és a déli irányban csúnya felhők gyülekeztek, de eső ma sem kerekedett belőle, csak érzékelhetően lehűlt a levegő. Fél kilenc lett mire mindennel, - beleértve ezt a naplót is, - elkészültünk. Megint kiülünk a kocsi elé olvasni, beszélgetni, vagy játszani egyet. Drage, 2013. június 8, szombat, 24. nap Éjjel alig ment húsz fok alá a hőmérséklet, és ez már kimondottan a nyarat idézi. Reggel ismét napfényre, de nem teljesen tiszta égre ébredtünk. Mire tíz órakor elindultunk volna a strandra, befelhősödött, de esőveszély nem volt, és a szél is kicsit feléledt. Gyorsan határoztunk, és a strandolás helyett mosást iktattunk a programba. Kipörgettünk egy adagot, farmereket, ágyneműt és egyebeket. A míg a gép ment, Zsóka kézzel kimosta a világos, illetve érzékeny darabokat. Valamivel elmúlt dél, mire mindent kiteregettünk. Eddigre a nap is kisütött. Lementünk a tengerhez. Meglepetésünkre alig voltak a parton, így jó helyet sikerült találnunk. Én azonnal kipróbáltam új szerzeményeinket, a fürdőpapucsokat. Nagyon jól funkcionálnak. A víz kellemesebb volt, mint két napja és a felszín teljesen sima volt. Jó egy óra elteltével felerősödött a szél és az égen csúnya felhők jelentek meg. Felmentem a kocsihoz megnézni a ruhákat. Eddigre minden megszáradt, leszedtem a holmit, beraktam a kocsiba és biztonság kedvéért még a tetőablakokat is becsuktam. Visszatérve a strandra nyugodtan folytattuk a napozást, a felhőkből nem lett semmi, feloszlottak és zavartalanul sütött a nap. Majdnem öt óráig lent maradtunk. Visszaérve a kocsihoz. Zsóka elrakta a ruhákat, visszahúzta az ágyneműt és megmelegítette vacsoránkat. Én addig lezuhanyoztam, - a só miatt már nagy szükség volt erre, - és megírtam a naplót. Drage, 2013. június 9, vasárnap, 25. nap Egy újabb strandolós nap, melyen egyetlen ok az izgalomra, hogy az előttünk lévő parcelláról kellemes angol szomszédjaink elmentek. Szerencsénkre helyüket egy kis német lakóautó foglalta el, aki a műhold vétel érdekében még előrébb állt meg és még annyira sem zavar, mint az angolok tették. Délután vettem egy egyórás internet jegyet. Sajnos elég lassú volt a hálózat. Mire minden frissítette magát, a fél idő elment. Megnéztem a bankot. Pár tételt elszámoltak és az euró sajnos megint 300 forint körül járt, pont akkor, amikor több mint 1600 kunát számoltak el. A levelek között csak egy érdekes volt: Zelena Feri megküldte az albán programot. Még barátkozni kell vele. Megnéztük az időjárást is, két rossz nap után ismét napsütés, de már 28
63
fokkal. Még meg kell gondoljuk, hogyan kezeljük. Próbáltuk Skype-on hívni Tamásékat, Annamáriát, Laciékat, de csak Csincsiékkel volt szerencsénk. A nagy igyekezetben pont a legfontosabbat, a Dubrovnik-i foglalást felejtettük el. Az egy óra nagyon hamar lepörgött. Drage, 2013. június 10, hétfő, 26. nap Este fél 12-ig olvastunk a kocsi előtt. Eddigre mindenki lefeküdt és teljes csendbe burkolódzott a kemping. Még 22 fok volt. Éjjel picit hűvösebb volt, mint az előző éjszakán, de ez már mindenképpen nyárias idő. Hajnalban a felkelő nap az éjszaka felénk vonult felhők alatt megsütötte a kempinget, azonban nyolc órára már teljesen borús volt az idő, de esőveszély az valahogy nem volt. Napozásról szó sem lehetett, amúgy is az elmúlt napok után egy kis pihentetés a bőrünkre ráfért. Elhatároztuk, hogy letudjuk az erről a helyről adódó harmadik túrát, a Vransko jezero természetvédelmi park meglátogatását. Ez egy, a mi Velencei tavunknál talán kicsit kisebb, de hosszabb és keskenyebb tó a tengerparttal párhuzamos alacsony dombok mögött. Kempingünk körülbelül a közepénél van. Gyorsan összeszedtük magunkat és valamivel tíz óra után robogónkkal elhagytuk kempingünket. Úgy határoztunk, hogy az óramutató járásával megegyező irányban kerüljük meg. A tenger felöli oldalon nem is volt gond. Lekeresztezve az országutat egy keskeny aszfaltúton a parttól 50-100 méterre haladtunk. Forgalom alig volt, pár bringással, - gondoljuk többnyire a közeli kempingekből, - találkoztunk csak. Kellemes volt az út, olyan ártérhez hasonló vidéken jártunk. Sok olajfát és gyümölcsösöket láttunk. Csak pár épület volt a területen. Ezek valószínűleg többnyire gazdasági célokat szolgáltak, de lehetett közöttük tanyaház és üdülő is. Pakostane határában értük el a főutat, ezen mentünk tovább. Egy alig méteres gát határolta a tó felőli oldalon. Hamar elértük a madárrezervátumot. Itt letettük a járgányt és betértünk. Elsőre egy „földúton”, - ami itt öklömnyi köveket jelent, - mentünk el egy magasles felé. sajnos az utolsó métereket a víz miatt nem tudtuk megtenni.
64
Visszatérve a motorhoz, majd gyalogolva pár tucat métert visszafelé, elértük a tanösvényt. Ez cölöpökre, félbehasított rönkökből épített jó egy kilométeres gyalogút a mocsár felett. Érint három madár lest, köztük egy magaslest. E mellett áll az ornitológusok faháza, pillanatnyilag elhagyatottan. Talán féltucatnyi táblán ismertetik a nagyon gazdag madárvilágot, amiből, - ahogy az már lenni szokott, - mi nem láttunk szinte semmit. Sétánk során mindenhol hallottuk a madarak csivitelését, de csak hat, a mocsárban egykedvűen tapicskoló, a környezetre láthatóan fittyet hányó valamilyen fekete-fehér madarat láttunk az ösvény és az országút között.
Utunkat folytatva alig tudtuk használni térképünket, mert az nem jelezte, mely utak aszfaltozottak. Számos kerékpárutat jelzett köves „földúton”. Többnyire megérzésünk alapján haladtunk és nagyon távol kerültünk a tótól, egy kb. 200-300 méter magas dombsor mögött. Nagyon keskeny, egysávosnak is csak jóindulattal nevezhető utakon kanyarogtunk, az erre felé szokásos kopár vidéken. Több gyerekeket szállító busszal is találkoztunk. Egy tanyabokornál ráleltünk a Kamenjak nevű kilátóponthoz vezető útra. Ezen motorozva figyeltem fel egy nagyobb krumpli méretű teknősbékára, aki éppen lekeresztezte az utat. 65
Kis motorunk enyhén küszködve vitt fel minket a 250 méteren lévő csúcs alatti parkolóba. Innen gyalog mentünk fel. Már az út mellett bizonyos távolságra egymástól láttunk egyszerű kőrakások közepén kő kereszteket. Mint kiderült, ezek egy kálvária stációi. A hegy tetején kis kápolna áll. Ennek érdekessége, hogy az oltár helyén egy 67 méter mély barlang aknája található. A kis kápolnán túl van egy nagyon hangulatos épület, mely információs irodaként működik. Az egész terület kőből készült asztalokkal és padokkal kialakított pihenőhely, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alattunk elterülő tóra, és mögötte a tengerre, a csodálatos öblökre és a sok apró szigetre. Sajnos borult volt az ég és párás az idő, így többnyire a fantáziánkra voltunk utalva és fényképezőgépünk szinte semmit sem hozott ki a látottakból. Egy kicsit kimentünk a kilátóterasz előtti részre is. Itt érdekes volt az évszázadok során a tömör mészkőbe vésődött hasadékok és a kioldott anyag után maradt kerek lukak látványa. Nagyon örülünk, hogy rászántuk magunkat erre a kirándulásra, felejthetetlen élményt nyújtott az elénk táruló panoráma. Nagy kár, hogy nem tiszta időben jutottunk ide.
66
A kilátóból már indultunk vissza a kempingbe. Sajnos a csúcson lévő információban a kislány félrevezetett és minden kerékpárutat aszfaltozottnak mondott. Kiderült, hogy csak nagy kerülővel, a tótól messze, főutakon tudtunk visszajönni. Egész Pirovac-ig el kellett menjünk. Közben a felhők egyre vészt jóslóbbak lettek. El is kezdett esni, talán pont ugyanott, ahol pár napja a semmiből kaptunk egy keveset. Szerencsére most sem volt több. Éppen akkor erősödött fel egy kicsit, amikor visszaértünk a kocsihoz. De ez sem volt vészes. Gyors átöltözés után elhatároztuk, holnap tovább megyünk. Ismét felhős, esős időt ígérnek, nincs értelme itt várakozni. Utána ismét jön a napsütés, de nekünk még vannak megnéznivalóink. Kimentem fizetni, vettem egy képeslapot a Kicsilánynak névnapjára, felszereltük a motort és eltettünk mindent, amire már nem lesz szükségünk. Az otthonról hozott dinsztelt marhához kifőztünk rizst és megvacsoráztunk. Amíg Zsóka mosogatott és lezuhanyozott megírtam a naplót. Most nyolc óra van, még én is lezuhanyozok, beszedjük a műfüvet és a napfénytetőt, utána még talán ki tudunk ülni. Ma érzékelhetően hűvösebb van, mint az előző napokon volt. Sibenik, 2013. június 11, kedd, 27. nap Este tízig játszottunk és gyertyafénynél beszélgettünk a kocsi előtt. Reggel fél nyolckor keltünk, és amíg reggeliztünk, eleredt az eső. Zsóka az utolsó falatokat kénytelen volt bent megenni. Bár elbeszélgettünk egy kicsit a szomszéd németekkel, akikkel nagyon jóban lettünk, mégis fél tízkor már elhagytuk a kempinget. A főútra felhajtással volt némi bajunk. Nem vállaltuk be a település keskeny utcáit, hanem inkább visszafelé, egy útépítésen keresztül szerettünk volna feljutni a főútra. Itt viszont a nagyon éles kanyar miatt tiltották a jobbra kanyarodást. Vissza kellett menjünk Zadar felé pár kilométert, hogy megfordulhassunk. Az alig több mint 40 kilométeres utat egyszer szakítottuk meg, hogy eszközöljünk egy nagybevásárlást. Éppen ideje volt, már egyetlen szem
67
krumplink, paradicsomunk sem volt és másokból is a kifogyás határára jutottunk. Közel 650 kunát hagytunk ott és ismét meg kellett állapítsuk, hogy errefelé a dolgok érzékelhetően drágábbak. Fél 12-re értünk ide. Ez egy négyszer nagyobb kemping, mint az előző volt. Ennek megfelelően sokkal hangulattalanabb. A korai időpontban tudtunk találni egy partközeli parcellát, ami árnyékos. Erre reményeink szerint szükség is lesz, mert az előrejelzés 28 fokot jelez a közeli napokra és a tapasztalat az, hogy az előrejelzésnél jó pár fokkal több szokott lenni. Ebből egyelőre semmit sem érzünk. Az elég kellemetlen hűvös szélben inkább fázunk a fák alatt. Parcellánk, bár elég nagy, a kocsinak kicsit rövid. Ezért a végső beállás előtt le kellett szerelni a motort. Letáborozás után kicsit körülnéztünk. A part, ami talán 30 méterre van kocsinktól, sekélyen ereszkedik a tengerbe. Ezt errefelé homokosnak mondják, de inkább apró, vagy kis köves. A fürdős papucsra nagy szükség lesz. Később elkészítettük a ma beszerzett padlizsánt és a salátát az esti könnyített hideg vacsorához. Elhatároztuk, hogy holnap megyünk be Sibenik-be. A kempingben van elvileg ingyenes internet, a jel elég erős is a parcellán, azonban ez olyan lassú, hogy gyakorlatilag egyetlen oldalt sem lehet behozni. Majd egy órát kísérleteztem. Biztos nem ok nélkül van, hogy pénzért, - csak azt nem tudom még mennyiért, - lehet gyorsabb kapcsolatot is venni. Kimentem a recepcióra megtudakolni, mi a helyzet az internettel. Megtudtam, hogy egy 24 órára érvényes jegy 30 kuna, de a recepciós kislány adott egyet ingyen. Nem tudom, lehet, hogy tetszett a képem, pedig most a szakállam se valami szép egy héttel a borotválkozás után. Este, már sötétedés után sétáltunk egy nagyot a kempingben. Hatalmas üdülőterület része. Tartozik hozzá egy nagy turisztikai kikötő, a kemping, négy-öt szálloda, wellness központ, két-három bungaló telep, sok-sok mobilház, dalmát falu és egyebek. Jó egy órát bóklásztunk. Sibenik, 2013. június 12, szerda, 28. nap Reggel nyolc óra körül keltünk. Bár szépen sütött a nap, egy városnézést szavaztunk meg Sibenik-be. Ennek két oka volt: elsősorban elég erősen fújt a szél és ez bizony kellemetlen volt, másrészt a bőrünknek megszavaztunk még egy nap pihenőt. Motorral mentünk be a hét kilométerre lévő belvárosba. Újdonság volt, hogy Rózsit is vittük. Azért láttam szükségesnek, mert a tegnapiak alapján elég bonyolult az útvonal. Ezzel a gondolattal már korábban is foglalkoztam, de mindig bajba voltam, hogyan tudjuk kezelni a motoron. Most kitaláltam, hogy
68
szerelek rá egy, a mobiltelefonokhoz használatos nyakbavalót és így Zsóka biztonságosan tudja figyelni. Eleinte nem túl könnyen működött a dolog, Zsóka nem igazán ismeri Rózsi kezelését, én pedig nem tudok a motoron ezzel foglalkozni, - de a végére belejöttünk. Nagyon hasznos lehet nagyobb városok esetén a be-, de elsősorban kimotorozásnál. Az elmúlt években számos esetben, - Sienna-tól Zaragoza-ig, Coimbra-tól Firenze-ig, - szóba jöhetett volna a motor, mint lehetőség, ha Rózsi rendelkezésre áll. Minden esetre most már van know-how, meglátjuk, mennyire fogjuk használni. A belváros észak-keleti sarkában lévő, korábban Tito marsall nevét viselő téren tettük le a járgányt. Itt elsőnek egy ma műszaki szakiskolának otthont adó palota hívta fel magára figyelmünket, majd a tér végében lévő színház. A tér déli oldalát a régi városfal egy darabjának felhasználásával épített modern üveg palota zárja le. Rendeltetése előttünk ismeretlen, de valószínűleg valamilyen kulturális célt szolgál.
Sétánkat a színház melletti kis utcákban kezdtük. Azonnal felfigyeltünk arra, hogy milyen hangulatosak ezek az utcák, a belőlük nyíló sikátorok, a köztük lévő apróbb és nagyobb terek.
69
Összességében elég jól karbantartott épületek között jártunk. Természetesen láttunk jó pár romos, de legalább felújításra váró házat, palotát, de az egész város sokkal kevésbé lepusztult, mint az általunk most és korábban megismert horvát települések. Nagyon vigyáztak a régi struktúra megtartására. Modern épületet alig láttunk, és azok sem voltak zavaróak a környezetben. Ilyen a tengerparton álló Jardan szálló. Ugyanakkor nagyon sok hangulatos étterem, vagy kávézó terasza települt ki az apró terekre, keskeny sikátorokba. Sibenik egy, a tengerparton álló domb oldalába épült. Ennek legmagasabb pontja a belváros észak-nyugati sarkában lévő Szent Mihály erőd magaslata. Lesétáltunk a tengerpartra és vetettünk egy pillantást a rakpartra és a város előtt húzódó szigetek sorára. A távolban látszott a Krka folyó torkolata felett átívelő híd.
70
A rakpartról betértünk ismét a városba, hogy meglátogassuk a Szent Jakab székesegyházat. Ez egy nem túl nagy háromhajós templom a XV.-XVI. századból. Érdekessége az oltár mellet induló lépcsőn megközelíthető, szintén nagyon kicsi keresztelő kápolna. Ennek mennyezeti faragványai a legszebbek. A templom belsejében felújítási munkák folynak. Nagyon szép kőfaragások díszítik a domborműves bejárati ajtó keretét és a homlokzat és oldalfalak nagy részét.
Szép, de nem különösebb a szószék és a mögötte lévő orgona kialakítása. A bejárat feletti színes üvegablaknál is láttunk már szebbeket, például Franciaországban. 71
A székesegyház melletti kis utcát, a tengerparton álló régi püspöki palota mögött, a Szent Barbara templom zárja le. Ez ma egyháztörténeti múzeum. Érdekes toronyórájának számlapja 24 órás osztású.
Elhagyva a székesegyház melletti teret, melynek meghatározó épülete a városháza árkádos palotája, neki vágtunk a hegyoldalnak, hogy felkapaszkodjunk a Szent Mihály erődhöz. Zeg-zugos, zergejárta utcácskákban, sok lépcsőt leküzdve haladtunk felfelé. Közben láttunk pár szép régi palotát és lakóházat. Érintettük a Lourdes-i Miasszonyunk barlangját, mely egy kis templom bejárata előtt egy kegyhely. Az erőd ugyan látogatható, de a felújítási munkák miatt csak az első szint van megnyitva. Többedmagunkkal úgy ítéltük meg, ez nem éri meg a belépti díjat.
72
A hozzánk hasonlóan csalódott turisták társaságában pótcselekvésként bementünk az erőd alatt lévő temetőbe. Felkapaszkodtunk a teraszokra és mindenért kárpótolt a kilátás. Középen a város előtt több sorban sorjázó szigetek, nyugatra a Krka folyó torkolata, keletre a város és mögötte az ipari területek. Éppen egy nagyobbacska hajó jött be a város előtti öbölbe és folytatta útját a
73
Krka torkolata felé. A temetőt elhagyva az erőd alatt elsétáltunk majdnem a főútig. Innen jól látszott a hatalmas szabálytalan alakú kőépítmény és a főút túloldalán lévő domb tetején egy citadella. Innen ismét bevetettük magunkat a szűk utcák sűrűjébe és újabb kellemes helyek sokaságán jártunk.
74
Így jutottunk el a színház sarkát érintve a Szent Ferenc templomhoz és kolostorhoz. Előbbi XVII. századból származó festett menynyezete különösen szép. Elhagyva a templomot lesétáltunk a tengerpartra. Itt láttunk pár szép palotát és visszanéztünk a Tito teret határoló üvegépület hátsó frontjára, mely előtt egy modern közösségi tér, és azon túl egy szép park található. Ebben áll IV. Petar Kresmir király szobra
75
A tengerpartról visszanéztünk a városra.
Ezzel befejeztük látogatásunkat Sibenik-ben. Visszatértünk a motorhoz, még készítettünk egy felvételt a színházról. Sibenik nagyon kellemes meglepetés volt. Messzemenően nem értünk egyet útikönyvünk minősítésével, mely elfeledett nyaralóhelynek tartja. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy utunk eddigi legszebb helyén jártunk. Felültünk a motorra, hogy megnézzük a Krka torkolata feletti hidat, mert tegnap, ahogy jöttünk nagyon szépnek találtuk. Sajnos több hibát is vétettünk,- Rózsit nem vetettük be az akcióba, - így bolyongás árán jutottunk csak el célunkig. Elsőre, - tévesen, - azt hittük, hogy a tengerparti útról fel lehet jutni a főútra. Ez azt jelentette, hogy oda-vissza végig motoroztunk a parton, ami nem volt olyan nagy baj. Később viszont nagyon elkeveredtünk és csak nehezen találtuk meg a helyes utat. Eddigre a szél nagyon felerősödött. Eddig is fújt, de csak annyira, hogy a melegben ne legyen kellemetlen a városban bolyongani. Most viszont majdnem levitte a bukósisakot a fejünkről és nagyon nehéz volt tartani a járgányt. Közben a forgalom is megerősödött a nem túl széles főúton. Motorunkat letettük a híd előtti parkolóban, és hadakozva a széllel felmentünk a hídra kicsit benézni a völgybe. Meredek sziklafalak közé duzzaszt be a tenger. Valamilyen kagyló tenyésztés folyik a sziklafalak tövében.
76
Megérte a szép látványért ilyen sokat bolyongani. Visszaülve a motorra indultunk a kempingbe. Rózsit megint nem vetettük be. A tegnapi emlékek alapján könnyen eljutottunk a belvárosba, sőt azt is a megfelelő úton hagytuk el. Azonban pár kilométerre a kempingtől elvétettünk egy kereszteződést és alul- és felüljárok bonyolult összevisszaságában találtuk magunkat. Elkerülendő a további bolyongást ráfanyalodtunk Rózsi szolgálataira, aki szépen be is hozott a kempingbe. Itt is erősen fújt a szél és nagyon örültünk neki, hogy a fáknak köszönhetően nem kellett kieresszük a napfénytetőt. Elkönyveltem a napot és megpróbáltam felmenni az internetre. Még a WIFI re sem tudtam felcsatlakozni. Áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket. Közben Zsóka előkészítette az esti sütéshez a dolgokat. Vacsora után újból próbálkoztam az internettel, most az ingyenes verzió is elég jól működött. Harmadik kísérletre sikerült elküldenem Dubrovnik-ba egy mailt a helyfoglaláshoz és az időjárást is meg tudtuk nézni. Holnaptól jó időt ígérnek, csak eleinte szeles lesz. Zuhanyozást követően, csak valamikor nyolc óra után ültünk ki a kocsi elé és kezdtem neki a naplónak. Nem is tudtam befejezni, csak a fele készült el. A többi maradt holnapra, a strandolás után lesz rá idő. Sibenik, 2013. június 13, csütörtök, 29. nap Mára strandolást ütemeztünk. Nyolc körül keltünk és tíz órakor már a strandon voltunk. Nem voltak túlzottan sokan. Amikor nem fújt a szél nagyon meleg volt. Én kétszer is bementem, de víz még mindig nem elég meleg. Zsóka csak térdig próbálkozott, de feladta. Három után jöttünk be. Én befejeztem a tegnapi naplót, Zsóka előkészítette a vacsorát. Korán ettünk. Este megint megpróbáltam az internetet. Most az ingyenes verzió is csodálatosan működött. Láttuk, hogy válaszoltak Dubrovnik-ból, de még nem igazolták vissza a foglalást. Ismét kértem, hogy küldjenek visszaigazolást. Utána Skype-on sikerült beszélni Tamásékkal, a Kicsilány nagyon örült, amikor meghallotta a hangomat. Laciékat, Zelena Ferit is elértük, sokáig beszélgettünk. Annamáriával megint nem volt szerencsénk.
77
Sibenik, 2013. június 14, péntek, 30. nap Ma strandolós napot csináltunk. Csak 9 körül keltünk és a reggeli is hosszadalmasabb volt, mert Zsóka bundáskenyeret sütött. Még megnéztem az internetet, - az ajándékba kapott gyors előfizetést aktiváltam, - de nem jött még válasz Dubrovnik-ból. Csak 11 után értünk ki a strandra. Ma többen voltak és a szél is fújt egy kicsit. Ez egyrészről kellemes volt, mert nem volt olyan meleg, viszont a víz hullámzott. Ebbe az elég nagy hajóforgalom is besegített. Csak három utánig maradtunk lent, már nem igazán esett jól. Visszatérve a kocsihoz, először a motort szereltük fel. Ez most egy elég nehéz feladatnak bizonyult, mert egészen ráálltunk egy fára és elég szúrós apró bokrok is vannak a kocsi mögött. Utána megpróbáltam megoldani egy tízéves problémát, de nem jártam sikerrel. A víz szivattyúja nagyon hangos, némi túlzással az egész kempinget felveri. Ez a Chausson-nak típushibája, más márkatársaknál is hallottuk már. Kicsit átszereltem a szivattyút és betettem kemény szivacsdarabokat, hogy tompítsák a rezgést, de a hatás jó indulattal is csak minimálisnak mondható. Talán otthon nagyobb esélyem lesz… Közben Zsóka megfőzte a vacsorát és azonnal el is fogyasztottuk, majd kimentem fizetni. Tartottunk még egy kisebb pakolást, megszüntettük a hátsó boros ládát és mindent kéz közelbe vettünk. Még hátra van a zuhanyozás, utána megint megnézem, kaptunk-e visszaigazolást. Holnap tovább megyünk, itt megtettünk mindent, amit terveztünk. A Krka Nemzeti Park az úticél, ott talán tudunk pár napot kirándulni. Lozovac, 2013. június 15, szombat, 31. nap Fél nyolc után keltem és kimentem az üzletbe kenyeret venni. Utána elkészítettem a reggelit és megettük. Közben a kempingben nagy lett a mozgás. Elég sokan elmentek, és már korán reggel többen kerestek helyet. Mind ehhez jött, hogy váltási nap van az apartmanokban és a telepített lakókocsikban. Nagyon sok cseh és osztrák érkezett, ez utóbbiak közül többen hatalmas hajókat húztak. Elég zűrzavaros volt a helyzet. Gyorsan összekaptuk magunkat és mi is elhagytuk a kempinget, de előtte még felmentem az internetre és megnéztem a visszaigazolást Dubrovnik-ból, de nem jött, és beszéltünk Annáékkal. Annamáriával megint nem volt szerencsénk.
78
A parcelláról jól sikerült kiállnunk, de még el sem hagytuk, valaki már rá is csapott. Útba ejtettük a közeli Lidl-t és csináltunk egy kisebb bevásárlást. Több dolog nem is a közeli napokra kellett, hanem későbbre. Innen indultunk mai célunk, a Krka Nemzeti Park közelében lévő kempingbe. Rózsi vezérletével könnyen teljesítettük az alig 18 kilométert. Itt közvetlen egymás mellett két kis magán kemping van. Egyik ACSI, a másik ADAC kedvezményt ad, mindkettő 12 eurót kér éjszakánként, csak azt nem tudjuk, mi a helyzet az idegenforgalmi adóval és a regisztrációs díjjal. Mi a közelebbi, ACSI kempingbe jöttünk, de utólag nézve nem biztos, hogy jó döntés volt. A hely nem rossz, nekünk egy többé-kevésbé árnyékos parcellánk van, de a napfénytetőt nem tudjuk teljesen kihúzni. Azt sem tudjuk, mi a helyzet az internettel, látunk egy WIFI hálózatot, de jelszó kell hozzá. Tulajdonképpen nem is nagyon van mit néznünk jelenleg. A legfontosabb a visszaigazolás Dubrovnik-ból, de az nem valószínű, hogy hétfő előtt megjön, mi pedig akkorra már lehet, hogy továbbállunk. Bejelentkezéskor próbáltam információt szerezni a Nemzeti Park meglátogatásának lehetőségeiről, de háziasszonyunk elég gyenge német tudásával nem tudott igazán felvilágosítani. Mindig csak az általa 320 kunáért ajánlott utat emlegette. Egyedül a németül már meglévő brosúrát adta ide angolul és magyarul. Ezt ismét áttanulmányoztunk. A melegben alig találtuk a helyünket, de azért három óra előtt rászántuk magunkat, és elmentünk motorral a közeli Skradin-ba. Fő célunk az volt, hogy megtudjunk mindent a Nemzeti Park meglátogatásának lehetőségeiről. Elsőre a kanyonon átívelő hídnál álltunk meg. Innen készítettünk mindkét irányba egy-egy felvételt.
A híd túloldalán van a Nemzeti Park egyik bejárata. A kuckóban ülő fiútól érdeklődtünk. Eleinte nagyon kelletlen volt, de amikor látta, hogy tudjuk, mit akarunk, adott pár nagyon hasznos információt. Ezek birtokában bemotoroztunk a településre. Itt letettük a motort és elsőre a Nemzeti Park információs központjába mentünk. Itt nagyjából azt ismételték meg, amit a bejáratnál hallottunk, de pár dolgot pontosítottunk. Ezek birtokában döntünk.
79
Ezután átálltunk turistába és megnéztük a települést. Elsőre az iroda üveg épülete mellett a Nemzeti Park Brei írással is feliratozott domborzati térképe hívta fel magára a figyelmet. Utána végig sétáltunk a parton. Skradin is egyike a régi halászfalukból lett üdülő településeknek. Láttunk pár nagyon hangulatos megoldást, de mindenképpen a kikötő a fő szám.
80
A partot elhagyva besétáltunk a településre. Itt először betértünk egy Konzum szupermarketba, ahol kaptunk pár dolgot nagyon kedvező áron. Hamar felfigyeltünk egy jelzésre, mely a közeli erőd felé vezet. A meleg ellenére rászántuk magunkat a meredek lejtő megmászására. Megérte, mert szép kilátásban volt részünk. Tulajdonképpen két kilátó pont van. Az egyik alacsonyabban, de jobban a város felett, a másik a csúcson lévő, csak romjaiban meglévő erőd. Előbbi inkább a folyóra és a kikötőre, utóbbi a város más részeire nyújt rálátást.
A település legjellegzetesebb építménye a templomtorony, mely egy egyedül álló harangtorony elég messze a templom épületétől. Ez utóbbi a település háromszögletű főterén áll a parókia és a városháza társaságában. A templomba be is tértünk. A belső tér szép kialakítású, de nem különösebben figyelemreméltó.
81
Visszatértünk motorunkhoz, már közeledett az öt óra, és nekünk még meg kellett főzni a lencselevest. Vissza úton, amíg kapaszkodtunk felfelé a szerpentinen, kétszer is megálltunk, hogy gyönyörködjünk a folyó túloldalán lévő település és a kikötő látképében. Bár még mindig meleg volt, kellemes volt a motoron.
82
A meleg ellenére kellemes délutáni kirándulás volt, és reméljük eleget megtudtunk ahhoz, hogy holnapra jó kirándulást szervezzünk a Nemzeti Parkban. Visszaérve a lakóautóhoz, Zsóka elkezdte megfőzni a vacsorát, én pedig a képeknek és a naplónak szenteltem időmet. Mire mindennel végeztünk elmúlt kilenc óra. Még össze kell szedjük a holnapi kiránduláshoz szükséges dolgokat, szendvicset kell készítsünk, és utána hamar lefekszünk. Holnap hat óra előtt kelünk, hogy Skradin-ban elérjük az első, nyolc órakor induló hajót. Lozovac, 2013. június 16, vasárnap, 32. nap Háromnegyed hatra állítottuk a mobiltelefonon az ébresztést, de magamtól is felébredtem. Bár gyönyörű volt az idő, bent reggeliztünk, hogy azzal se veszítsünk időt. Negyed nyolcra el is készültünk, és indultunk Skradin-ba a hajóhoz. Félkor már leraktuk a motort és sétálva tettük meg a pár száz méteres távolságot a kikötőig. Most nem állt ott az a csúnya állvány, mely tegnap elriasztott a Nemzeti Park üvegépületének lefényképezésétől. Nagyon nyugodt volt a városka ezen a meleg, vasárnapi korareggelen. A hajók személyzete még csak keledezett, páran ücsörögtek a kávéházak teraszán, de ezek is inkább csak a hajóra várakozók voltak.
83
A hetven személyes hajón talán kéttucatnyian vágtunk neki a Parknak ezen a korai órán. Nagyon kellemes volt, talán még kicsit hűvös is. Elhagyva a kikötőt a jó megvilágításban szépen látszott a település.
Elmentünk az egyik völgy fái alatt meghúzódó gyártelep mellett, melynek kéménye érdekesen egyedül áll a hegyoldalban, majd áthajóztunk az alatt a híd alatt, melyen tegnap és ma is átmotoroztunk, és a Nemzeti Park határa.
A kanyon némi csalódást okozott. Nem meredek sziklafalak között halad a folyó, hanem lankás dombok között, melyek leérnek egészen a mederig. Már messziről feltűnt a vízesés fehér foltja és előtte egy épület, melyről csak a közelben derült ki, hogy a vízi erőmű.
84
Gyenge fél óra alatt értünk fel a vízesés alatti kikötőbe. Itt megvettük jegyünket, - fejenként 95 kunáért, - és nekivágtunk az ösvénynek. Már itt feltűnt, hogy eltérően a Plitvice-i parktól, ez teljesen beállt a turizmusra. Megszámlálhatatlan kisebb épület, melyekben jó esetben kiállítások, de többnyire vendéglátóhelyek és üzletek kaptak helyet. Ezen kívül árusok sokasága mindenfelé az ösvény mellett.
Ez a Nemzeti Park struktúrájában különbözik a Plitvice-itől. Először is sokkal nagyobb, több mint 50 kilométer hosszú. Ott egyetlen, jól behatárolható, mintegy öt kilométeres szakaszon volt az egész tórendszer a 11 szintjével. Itt csak három szint van, melyeket jól behatárolható, pár száz méteres szakaszokat jelentő vízesések és zubogók választanak el egymástól. A közbenső szakaszokon a folyó hajózható.
85
Mi a legalsó, a tengerrel közvetlen kapcsolatban lévő szinten érkeztünk az alsó, nagyobb és látványosabb vízeséshez, a Skradinski Buk-hoz. Ez a terület van a legjobban kialakítva turisztikai célokra. Van egy kb. két kilométeres kör tanösvénynek kialakítva, mely leágazásaival az egész területet bejárja. Indít egy híddal a vízesés alatt, majd szemből nézve a jobb oldalon fel lehet kapaszkodni, - közben közelről több kilátó teraszról megnézni a vízesést, - a felső szintre. Fél úton elmegy a turista a régi, 1895-ből származó vízi erőmű maradványai mellett, melyen ma felújítási munkákat végeznek.
Ezen az oldalon a felső szinten és közelében tucatnyi szépen helyreállított kis épület szolgál mindenféle célokat. Van kápolna, malom, kézműves bemutató és természetesen étterem, büfé és ajándékbolt minden mennyiségben.
86
Fél óra alatt fent voltunk a felső szinten, ahol az autóbusszal érkezők érhetik el a Nemzeti Parkot. Az itt lévő információban tudtuk meg, hogy ma az első hajó délben indul a felső vízeséshez és a jegy fejenként 130 kunába kerül. Megvettük a jegyeket. Kicsit csalódottak voltunk, mert három óra várakozás elé néztünk. Jöhettünk volna az egy, vagy akár a két órával később induló hajóval is. Elhatároztuk, hogy bejárjuk a környéket. A vízesés feletti zubogós részen vezető cölöpökre épített fa járdán indultunk el. Itt olyan a környezet, mintha ártéri erdőben járnánk, csak alattunk érzékelhetően erős a sodrás. Vannak kisebb szigetek, melyekre ki lehet lépni. Sokat ugyan nem lehet tenni rajtuk. Ezen az oldalon hosszú kitérők vezetnek pihenőhelyekhez és kilátó pontokhoz, ahonnan szépen látszik a vízesés és a túlsó oldal. Egy ilyennél mi is kiálltunk egy jó negyed órára, hogy megegyük almánkat és könnyítsünk ruházatunkon. Eddigre már sokan járták az ösvényeket. Hol volt a korareggeli nyugalom?
87
Átérve a túlsó oldalra, nem lefelé indultunk, hanem a folyó mentén felfelé. Itt egy kocsival is járható út vezet közvetlenül a part mellett. Talán egy kilométer megtétele után az útnak hirtelen vége lett egy kisebb parkolóban. Itt már a felső folyószakaszt láthattuk a partról. Nagyon nyugodt víztükör terült el a lábunknál, de a partokon itt sem fedeztünk fel semmi vadregényest.
88
Visszasétáltunk a tanösvényig, majd azon lementünk az alsó információig. Ekkor tíz óra körül járt az idő és a hajók öntötték magukból a látogatókat. Eddigre minden büfé és üzlet kinyitott és teljes gőzzel üzemelt. Sokan, elsősorban az ifjúság köréből, - éltek a lehetőséggel és fürödtek a vízesés alatti tóban.
Leültünk az egyik asztalhoz pihenni egy kicsit és megenni egyik szendvicsünket. Fél óra multával elindultunk felfelé a jobb oldalon megint, de most már nem mentünk ki a kilátóteraszokra. Amikor felértünk, még mindig volt egy csomó időnk, ezért betértünk a malomba. Erre reggel nem szántunk időt. Nagyon érdekes volt a működő szerkezet. Két malom volt egybeépítve. egy négyköves őrlőmalom és egy tilolómalom. Mindkettő működött.
89
A malom meglátogatása után indultunk a hajóállomásra, bár még jó fél óra volt az indulásig. Tíz perces sétával jutottunk el a felső víz már nyugodt részén lévő kikötőbe. Itt fél tucat kisebb-nagyobb hajó és legalább háromszor annyi kék pólós hajós várt nagy nyugalommal. A parton már talán húszan is várakoztak és a társaság egyre nőtt. Félő volt, hogy elég zsúfolt járgány fog indulni. Azután háromnegyed 12 kor megmozdult valami. Elsőnek elindítottak egy kis gyorsjáratú katamaránt egy csoporttal, mely később végig előttünk járt. Utána a mi hajónkba lehetett beszállni. Ez egy 26 személyes jármű volt, melybe 15-en szálltunk be, tehát elég kényelmesen voltunk. A legnagyobb baj az volt, hogy az ülések körben voltak és mind befelé nézett, kivéve a középen lévő motort takaró dobozt, melyre szintén lehetett ülni, de ott nem volt háttámasz. Az üléseken műbőr huzat volt, ami nem a legkellemesebb ebben a melegben. Utunk egy csalódás volt. Ahogy azt már reggel is tapasztaltuk és sétánk során is felismertük, szó sincs vadregényes tájról. Nádasok övezte partok mellett hajóztunk, és ha nincsenek a sziklás dombok mindenfelé, akár a Fertő tavon is érezhettük magunkat. Nem is fényképeztünk mindaddig, amíg el nem értük első megállóhelyünket a Visovac szigetet. Ez egy apró, nem is magas sziget a folyó közepén, melyen van egy nem túl nagy templom, - melynek érdekessége, hogy két oltára van egymás mellett, egy elég nagy kolostorépület, körülötte egy szépen gondozott nem túl nagy kert és máris a víznél vagyunk.
90
A kolostor ma is működik, bár talán fő tevékenysége a vendégek fogadása. Nagyon sokan keresik fel, nemcsak a hajókkal, hanem a közeli partról induló komppal is. Berendeztek néhány helységben egy múzeumot, melyben a dél-szláv háború idején megrongált templomokat, a kolostor könyvtárának néhány régi darabját és kegytárgyait mutatják be. A félórás megálló nagyon kellemes volt. A szigetet elhagyva félórás hajózással jutottunk el a felső vízeséshez, a Roski Slap-hoz. Ez a szakasz már mutatott valamennyit abból, amit vártunk. Elhajóztunk pár sziklafok mellett, a folyó sokkal keskenyebb lett, de azért a meredek sziklafalak itt sem jellemzőek.
A Roski Slap már messziről látszik. Ez egy sokkal alacsonyabb lépcső. Tulajdonképpen széles vonalban esik le a víz, de nagy része a fák takarásában van. Egy, talán harminc méteres szakasz látszik jól. Hajónk bement egészen a vízesés alá, talán 8-10 méterre. A vízpermettől alig lehetett látni és a fényképezés sem volt egyszerű. A fő vízesés mellett számtalan kisebb található mindkét irányban. A fő vízeséstől jobbra van a kikötő. Egy órát kaptunk ismerkedni a környékkel.
91
A kikötőben ugyanaz fogadott, mint az alsó vízesésnél, csak kicsiben. Itt is van malom (mindkét fajta), néprajzi kiállítás, büfé, étterem és hasonlók. Ezeken gyorsan átszaladtunk és elindultunk az itt kialakított jó egy kilométeres tanösvényen. Ehhez fel kellett kapaszkodni a felső szintre, ami talán 15-20 méterrel lehet magasabban a kikötőnél. Ezen a helyen a vízesés feletti részen az országút is lekeresztezi a folyót. Hasonló, csak betonból készült átkelő van, mint volt az alsó vízesésnél, vagy
92
Plitvice-n gyalogosoknak fából. Keskeny, kanyargós az átkelő, lakóautóval nem szívesen venném igénybe. A folyó jobb partján mentünk felfelé. Itt láttunk számos mesterséges csatornát a malom és egyebek kiszolgálására. Hasonló, ártéri jellegű részen jártunk, mint az alsó vízesés felső részén, csak itt kevésbé volt sűrű az erdő. Így értük el a gyalogosátkelőt, melyen lekereszteztük a folyót és a túlsó parton egy meredek sziklafal alatt tértünk vissza. Elérve az országutat, annak átkelőjén jutottunk el a jobb partra ismét.
Leereszkedtünk a kikötőhöz. Érintettünk egy éttermet, ahol éppen trancsírozták a frissen megsült malacot. Vetettünk egy pillantást a néprajzi bemutatóknak helyet adó házra. Még volt jó negyed óránk a hajó indulásáig.
93
Leültünk egy padra és megettük második szendvicsünket is és figyeltük a füves réten napozókat és a patakban megmártózó bátrakat. Háromnegyed három előtt indultunk vissza. Elbúcsúztunk a vízeséstől. Jó egy órát vett igénybe
a hajózás, pedig kapitányunk nyomta a gázt rendesen. Elmentünk a kis sziget mellett, ahonnan éppen akkor indult a komp a partra. Háromnegyed négykor kötöttünk ki. A Krka Nemzeti Park bizonyos tekintetben csalódást okozott. Sokat vártunk a hajóutaktól, ami csak mérsékelten teljesült. Az érdekes helyeket, - a két vízesést, a szigetet és feljebb a kolostort, - meg lehetett volna látogatni ennyi idő alatt országútról is. Ebben a melegben viszont valószínűleg kellemesebb volt a vízen. Gyors ütemben a legrövidebb úton indultunk vissza az alsó kikötőhöz, mert fél ötkor indult a hajó vissza Skradin-ba. Fél óra alatt leértünk. Ekkor már nagyon sokan várakoztak a hajóra és több csoport is vissza akart jutni. Szerencsére egy nagy hajót küldtek, melybe mindenki befért, csak a behajózás tartott sokáig. Húsz perc alatt leértünk Skradin-ba. Megkerestük motorunkat, beöltöztünk és indultunk vissza a kempingbe. Fél hatkor voltunk a lakóautónál. Első dolgunk volt meginni sok-sok fröccsöt, majd megmelegítettük a maradék spagettit, kiegészítésként salátát készítettünk hozzá. Vacsora után kimentem fizetni, felszereltük a motort, - ami a szűk helyen nem is volt olyan könnyű, és lezuhanyoztunk. Én még elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket, de naplóírásra már nem volt erőm, az megmarad holnapra. Este még felmentem az internetre, nagyon lassú volt, így szó sem lehetett arról, hogy felhívjuk a Kicsilányt névnapja alkalmából. Azt viszont megtudtuk, hogy Dubrovnik nem hajlandó foglalni. A korábban levélben nagyon készséges hölgy most azt tanácsolta, hogy a cég központi honlapján foglaljak. Ezt már próbáltam korábban. Ott viszont nem lehet CampingChequ-s opcióval foglalni és valami 370 kuna foglalási díjat kérnek. A kör tehát bezárult. Oda megyünk, és ha szerencsénk van, kapunk helyet. Kilenc után már nyugovóra tértünk, hosszú és fárasztó nap állt mögöttünk.
94
Trogir, 2013. június 17, hétfő, 33. nap Fél nyolckor keltünk, a tegnapi nap után kicsit nehézkesen mentek a dolgok, de tíz órára így is útrakészek voltunk. Eddigre szinte kiürült a kemping. Aki tegnap járt a Parkban, az továbbállt, a többiek meg már elmentek meglátogatni a Nemzeti Parkot. Eseménytelen utunk volt Trogirig. Először ugyanazon az úton, melyen odamentünk, visszatértünk Sibenik-be, majd a tengerparti utat követve jöttünk délre. Csodálatos részek mellett autóztunk, sehol sem álltunk meg, pedig még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem volt kiállási lehetőség. Csak ha mindenhol megállunk, soha sem értünk volna ide. Még Primosten-t is kihagytuk, pedig szó volt róla, hogy meglátogatjuk. 11 után valamivel jelentkeztünk a kemping recepcióján. Nagyon kedves kislányok mutatták meg a lehetőségeket, még volt jó pár. Mi egy tágasabb, a vizesblokkhoz közeli helyet (nem parcellát, mert olyan itt nincs kijelölve) választottunk, - melyre a be- és kiállás egyszerűnek látszik, - szemben szűkebb tengerparti lehetőségekkel. Letáborozás után nagyon nehezen akaródzott bármit is csinálni. Zsóka azért kézzel kimosott pár dolgot, itt jók a mosási és szárítási lehetőségek. Én közben kisebb karbantartási feladatokkal szenvedtem. Utána megcsináltunk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát az esti húspogácsához. Később leszereltük a motort és csak utána láttam hozzá a tegnapi naplóhoz. Megszakítva a vacsorával, ezzel el is szöszöltem este nyolcig. Ma nagyon meleg napunk volt és várhatóan éjjel is meleg lesz. Talán végre használhatjuk a frottír lepedőket. Trogir, 2013. június 18, kedd, 34. nap Este sokáig kint maradtunk, mert nagyon meleg volt, tíz órakor is még 26 fok felett járt a hőmérő. Éjjelre szinte minden ablakot nyitva hagytunk és így a frottír lepedőkkel éppen kellemes volt. Alig ment 23 fok alá a kinti hőmérséklet, ez bent kb. hárommal többet jelentett. Reggel fél hétkor terveztünk kelni, de valahogy nem sikerült és utána is csak lassan mentek a dolgok. Azért fél tízkor motorra szálltunk, hogy az alig két kilométerre lévő belvárosba menjünk. Trogir történelmi belvárosa egy kis szigeten fekszik, telis, de tele XII.-XVII. századi emlékekkel, de van korábbi is. Ezeknek a szigeteken, vagy félszigeteken lévő régi városoknak van egy különleges hangulatuk. Azzal, hogy a tenger behatárolja területüket, nem keveredik a régebbi az újabbal és ez határozottan előnyükre van.
95
A motort a kemping felöl a szigetre vezető híd hídfőjében tettük le és gyalog mentünk át a szigetre. Már itt gyönyörű dolgok tárultak a szemünk elé. A kikötőben csodálatos jachtok vesztegeltek, mögöttük a régi palotákkal és a látképből kiemelkedő templomokkal. Miután átértünk a szigetre, a legközelebbi kapun bementünk a belvárosba. Itt szépen felújított régi házakkal szegélyezett sikátorokban sétálhattunk. A keskeny utcákban kellemes hűvös volt még ekkor. Mindenfelé üzletek, éttermek, kávézók, fagylaltozók várták a vendégeket.
Így jutottunk el a város nem túlzottan nagy főterére, melyen a katedrális, a városháza palotája, egy óratorony a város loggiájával és további paloták állnak.
96
Elsőnek a loggiába tértünk be, ahol éppen egy öttagú férfikórus szórakoztatta a nagyérdeműt. Itt egy bírói asztal mögött a márvány domborművek és a mennyezet festett berakott faburkolata érdemelt figyelmet. Az óratorony alatt az 1991-95-ös dél-szláv háború elesettjeinek rendeztek be emlékhelyet. Utána a szomszédos városháza épületét néztük meg, udvarára egy pillantás erejéig be is tértünk
Sétánkat a katedrális meglátogatásával folytattuk. Ez belépti díjas. Horvátországban ismeretlen a szenior jegy, gyerekek és diákok, illetve csoportok kapnak csak kedvezményt. Én hülye külföldinek tetetve magamat mindig szenior jegyet kérek, és már másodszor értem el ezzel, hogy
97
kedvezményes jegyet kapok. Ez most fejenként 25 helyett csak 20 kunát jelentett.
Maga a templom inkább régiségével, mint szépségével érdemli ki az elismerést. A kórus fafaragású padjai több mint 600 évesek és számos más díszítés is abból a korból való. Nevezetes az egyik mellékkápolnában lévő szarkofág, melynek egyik mellékalakját állítólag Mátyás királyról mintázták. Beengedtek a kincstárba is, ahol sok arany és ezüst kegytárgy mellett régi könyveket mutatnak be. Jegyünk a harangtorony meglátogatására is jogosított. Először egy keskeny márvány csigalépcsőn kellett felmásszunk a templom tetejére, majd innen a torony belsejében vezető, egyre meredekebb lépcsőkön jutottunk el a harangtérbe. Ezt a tornyot természetesen a galambok is használják, nyomaikkal mindenhol találkoztunk. A harangtér ablakaiból szép kilátás nyílt minden irányban. Északra az újváros és mögötte a kopár hegyek látszanak, keletre a Kastelanski öböl, nyugatra a város és mögötte a tenger figyelhető meg. Délre esik az a nagy sziget, melyen kempingünk is található.
98
Lefelé ment megálltunk a templom tetején és lepillantottunk a térre, illetve a templommal szemben lévő palotára.
Sétánkat a belváros sikátoraiban folytattuk. Számtalan hangulatos részletre bukkantunk. Láttunk pár felújításra váró épületet, de azok sem voltak zavaróak. Nagyon sok étterem és kávézó terasza a sikátorokba, illetve terekre kitett ernyők alatt kapott helyet. Néhol szinte közlekedni sem lehetett miattuk. Ezek díszítésére sok ötletes megoldást alkalmaznak. Itt is minden a turizmusról szól.
99
Így jutottunk el a sziget észak-nyugati csücskéhez. Itt a csatorna partján egy zöld sáv teszi élénkebbé a környezetet. Az egyik fa évtizedekkel ezelőtt kidőlhetett, de egyik oldalága tovább él. és ma egy önálló fa. A sétány végében áll a XV. századból való Szent Márk torony. Mögötte a sziget végében kicsit ide nem illően, egy futballpálya van. Egészen a sziget délkeleti végében lévő XIII. századi erődig tart. A pálya alapvonalának egy szakasza az erőd fala alatt van. Még egy kisebb lelátónak és öltözőépületnek is találtak helyet. Az egyesület tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A két kispad között áll egy márvány gloriette, ez csak a XIX. század szülötte.
100
Megkerülve az erődöt, jutottunk el a pálmafás sétányra, mely a sziget déli partján húzódik. Itt ismét bevetettük magunkat a sikátorok rengetegébe. Errefelé már láttunk pár modernebb épületet is, de ezek is igyekeztek több-kevesebb sikerrel beilleszkedni a régi környezetbe. Átvágva a szigeten értünk vissza az északi oldalon lévő parkba, majd a gyaloghídon átkeltünk az új városrészbe. Itt vannak azok a parkolók, melyek az ideérkező látogatók kocsiijait vannak hivatva fogadni. A csatorna partján állandó vásár bódéi állnak. Egyik-másik standon helyi ételkülönlegességeket, illetve zöldségeket lehet kapni, de 101
többségük a szokásos ajándékokat, strand cikkeket, ruhákat, egyszerű játékokat kínálják. Végigverekedve magunkat a bódévároson, értük el a szigetre vezető hidat. Ezen érkeztünk mi is tegnap. A híd egyenesen a városkapunak vezet, de a forgalom nem erre, hanem balra, a történelmi várost keletről megkerülve halad. Mi betértünk a kapun és bóklásztunk még egy kicsit város észak-keleti részén. Ismét láttunk számos szép részletet.
Sétánk végén kikeveredtünk a sziget keleti oldalán lévő parkba. Itt élvezve a fák árnyékát és az enyhe szellőt, időztünk pár percet. Még vetettünk egy pillantást a katedrális és a városháza hátsó homlokzatára és visszatértünk a motorhoz.
102
Trogir nagyon kellemes emlékeket hagyott. Méltán került fel az UNESCO világörökségi listájára. Lépten-nyomon tapasztalható, hogy igyekeznek megfelelni ennek a címnek. Mindenképpen indokolt volt betenni az útitervbe. Megszegve a nyolcéves szabályt, a motorozáshoz nem öltöztünk be széljacky-be és eltekintettem a hosszú nadrágtól is. Pár perc alatt visszaértünk a kempinghez. Érdemes volt ezért a rövid útért is leszerelni a motort, egy félórás gyaloglás a déli napsütésben nagyon nem esett volna jól. A kemping előtt elmotorozva tovább mentünk pár száz métert. Egy jellegzetes modern üdülőtelepre jutottunk, melynek nagyon szép szabad strandja van, és természetesen a szükséges éttermek és üzletek sokasága. Visszatérve a kempingbe, - még csak dél volt, - elhatároztuk, hogy lemegyünk a strandra. Ott első dolgunk volt bemenni a vízbe. Az elmúlt napokban sokat melegedett és nagyon kellemes volt úszni benne. Zsóka is bejött, idén először. A kempingnek nagyon kulturált, apróköves saját strandja van, még zuhany is van. Nem voltak túl sokan, így kellemes volt. Fél négyig maradtunk lent. Többször, hosszan bent voltunk a vízben. Visszaérve a kocsihoz elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Korán elkészítettük a vacsorát, csak melegíteni kellett. Utána neki kezdtem a naplónak. Később egy régi, még Istria-n bevezetett, és később Szicilián, az olasz csizma talpán és máshol is követett szokásunkat elevenítettük fel. Naplemente előtt lementünk úszni még egyet a tengerhez. Nagyon jól esett. Utána zuhanyoztunk és befejeztem a naplót. Ma megint sokáig kint tudunk maradni, játszani, vagy olvasni fogunk, de lehet, hogy csak gyertyafénynél beszélgetünk.
103
