Drágán vett szegénység

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM

2005. február 4. Ára: 115,– forint

MUNKÁSPÁRTI HETILAP

Lepusztultak a sok családnak otthont adó panelok

„...élek mindörökké gazdátlan és ostobán.”

Az 1960-as, 70-es években az ország településein rengeteg panelház épült, s ezzel a rendszerváltás elõtt több százezer család lakásgondját megoldották. Ezek az épületek most harminc-harmincöt évesek. A paneltömbök egyik-másik részét felújították, de nagy részük állapota lepusztult.

Száz éve született

(5. oldal)

Drágán vett szegénység

Simor András gondolatai József Attila: Nemzett József Áron címû verse kapcsán (8. oldal)

Mitõl növekednek a gyógyszerárak? ÚJRA MOLDOVA! Elõzetesen ismét csak A Szabadságban

„Az év elején csak a nem támogatott készítmények ára változott, ám most úgy tûnik, hogy a társadalombiztosító által finanszírozott gyógyszerekért is többet kell majd fizetnünk.” (3. oldal)

Örömmel tudatjuk, hogy ez év márciusában megjelenik Moldova György Az utolsó töltény címû önéletrajzi regényének harmadik kötete. A szerzõ jóvoltából e heti lapszámunktól kezdve ismét csak A Szabadság hasábjain olvashatnak részleteket a könyvbõl. TARTSANAK VELÜNK, OLVASSUNK EGYÜTT! (7. oldal)

Elbutít, hizlal és elszomorít

TÁRSADALOM– POLITIKA u Felemás eredmények a munka világában (3. oldal)

u Kína: születik az informatikai társadalom (4. oldal)

„Évtizedek óta ismert a brutális tévéfilmek és a gyilkoló játékok agresszív magatartást gerjesztõ hatása.” (5. oldal)

u „Ha kell, az utcára megyünk!” (5. oldal)

A minap hangzott el egy országos értekezleten: „tizenöt éve, hogy Magyarország a kapitalizmust választotta”. Hogy ebben a népnek mennyi része volt, arról talán jobb nem beszélni. Tény az: sokan úgy éltek illúziókban, hogy a változással maguk is tõkések lehetnek, sikeres üzletemberek, de legalábbis jobbra fordul a sorsuk. Lesz jó világ, bõség, szabadság – megvalósul az Eldorádó. Sokan hitték ezt, akik az utcára vonultak, akik tapsoltak, amikor szétbontották a „vasfüggönyt”, akik a Nyugat ígéreteit a jóléti államról, társadalomról komolyan vették. Akik elhitték: ez a kapitalizmus már nem az a kapitalizmus! Aztán kiderült, hogy talán még rosszabb...

A lakosság egyharmada S amíg az álmok tengerén ringatóztak az elõbbiek, ezer és milliárdnyi értéket „privatizáltak”, magánosítottak. Ügyesek, vállalkozások, a gazdasági és politikai ügyeskedõk. Illetõleg a rendszerváltó elit. Majd idegen kezekbe kerültek a legnagyobb magyar iparágak, százalékosan nagy többségükben – és a monopóliumok sok esetben nem is a gyárakat, üzemeket vásárolták meg, hanem a piacot. A gyár bezárt, munkásai az utcán, a külföldi termékekkel pedig tele vannak az üzletközpontok, áruházak – ily módon exportálták hozzánk a nyugati munkanélküliséget! Nálunk viszont megszûnt egymilliónál több munkahely, s semmivé lett az álmodók minden reménye! – Nagyon drágán vettük meg a szegénységet – mondta egyikük, amikor még tanakodtak, vitatkoztak (még tudósok is), hogy Magyarország igen roszszul jött ki a rendszerváltásból. Nem tudta hasznosítani mindazt az „elõnyt”, amit a szocialista társadalom, illetõleg tábor szétzilálásából „szerzett”: 1956-ot, az NDK-sok kiengedését, a Varsói Szerzõdés felmondását (elsõként) – a 23 milliárd dollárnyi adósságot keményen bekaszírozták a „jó fiúktól”. Az országot pedig besorozták a

NATO-ba, megalázó, gyarmati sorba züllesztették, kiszolgáltatottan a világmonopóliumoknak, a nemzetközi gengszterizmusnak! S mindezzel nem lehet vitatkozni! Nemrégiben tartotta sajtókonferenciáját a LAÉT, a Létminimum Alatt Élõk Társasága, megdöbbentõ számokkal, adatokkal. Közülük a legfontosabb az a következtetés, hogy a lakosság egyharmada szegény, pontosabban: ismét a hárommillió koldus országa lettünk. „Kemény, harcos küzdelmekben kivívtuk magunknak e megtisztelõ címet” – mondta ironikusan az egyik szakszervezeti vezetõ, aki érdekvédelmi ügyekben jeleskedik. De mit is jelent a „szegény”? A Szociális Szakmai Szövetség megállapításában: az a szegény, akinek az alapvetõ élelmiszer megvásárlásán túl, illetõleg a rezsi (a lakbér és a köztartozások) kifizetése után semmi pénze sem marad. Sok szó esik a bérekrõl mostanában, de talán még több az árakról. Nos, a LAÉT azt állapította meg: „Az árak drasztikus emelésével nem tart lépést a bérek emelése!” Ehhez ugyan nem kellett nagy vizsgálódás, bármelyik háziasszonyt megkérdezhették errõl a piacon, a válasza ez volt. De mégis jelentõs az, hogy az egyik legtekintélyesebb civil szervezet mondja ki: „A megalapítók szerint a

szervezet indulásakor nem gondolták, hogy a LAÉT-re ilyen sokáig szükség lesz!” Molnár Gézáné elnök a páncélszekrényre mutatott, amikor valamelyik államtitkár azt kérdezte tõle: mekkora a tagságuk? – A belépési nyilatkozatok garmadáját õrizzük, de számuk napról napra változik, mégpedig növekvõen. S ez idõrõl idõre ezrekben mutatkozik meg! S a növekedésnek nincs vége. A legjobb kormányzati ígéretek ellenére sincs!

Kötelezettség az ENSZ-nél Mit mutat a hivatalos statisztika (és a valóság)? Az átlagbérek 2003-ban a szakmunkások esetében 59 ezer forintot jelentettek, a szakképzetleneknél ez 46 ezer forint volt, a nyugdíjasok 51 ezer forintot kaptak (meglehet, az idei szám néhány ezer forinttal magasabb, de magasabbak aránytalanul az árnövekedések is). Igaz a LAÉT megállapítása: „Az árak drasztikus emelésével nem tart lépést a bérek emelése... A kialakult helyzetben a korábbinál nagyobb terhek hárulnak a LAÉT-ra a karitatív munka terén... az óév utolsó két hónapjában minden eddiginél több élelmet, ruhát, bútort kellett szétosztanunk” – közölte az elnök. De szó esett arról is a sajtókonferencián, hogy a megélhetési gondokon legfeljebb enyhíteni lehet. Viszont azt szeretnék, ha a szegénység mérséklésére irányuló terv nem maradna papíron. Ha megvalósulnának az ENSZ-hez benyújtott állami elképzelések a kirekesztés enyhítésérõl, a társadalmi összetartozás megerõsítésérõl. (Folytatás a 3. oldalon)

CIKKEINKBÕL

l A huszonötök Európájából jelentjük

l Gazdasági szövetségek az amerikai kontinensen

l „KINN, PADON” volt a párt elnöke (4. oldal)

(2. oldal)

l Célkeresztben az ENSZ

l Vélemények, Önök írják (3. oldal)

(2. oldal)

(6. oldal)

2

KÜLÜGY

2005. február 4.

A huszonötök Európájából jelentjük

EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban Szlovákia ellenzi, hogy a magyar javaslatnak megfelelõen a visegrádi négyek (Cseh-, Lengyel-, Magyarország és Szlovákia) közé meghívják Ausztriát és Szlovéniát. Eduard Kukan szlovák külügyminiszter (képünkön) szerint a bõvítés a V4 megszûnéséhez vezetõ elsõ lépés lenne. Szerinte a V4 feladata, hogy az EU következõ nyolc-tíz éves pénzügyi politikájának kialakításában egységes, összehangolt álláspontot képviseljen.

EU

Január 26.

A svájci Davosban megnyílt a világgazdasági fórum, amely minden évben kísérletet tesz – a világ vezetõ politikusainak és vállalati elnökeinek részvételével – a legégetõbb problémák áttekintésére. Az idén Kína, India, a globalizáció, az iszlám, a klímaváltozás, a világgazdaság, Európa és Amerika a fõ témák. A brazíliai Porto Allegrében pedig a szokásoknak megfelelõen globalizációellenes tiltakozó fórum kezdõdik. Január 27.

Vezetõ izraeli és palesztin személyiségek tanácskoztak és elképzelhetõ, hogy a napokban Ariel Saron izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász új palesztin elnök is tárgyalóasztalhoz ül. Izrael értékeli, hogy a palesztinok intézkedéseket hoztak a palesztin szélsõségek visszaszorítására. Elképzelhetõ az is, hogy az Európai Bizottság hetvenmillió eurós segélyt juttat el hamarosan a Palesztin Hatóságnak, támogatva a béke- és reformtörekvéseit. Január 28.

Az Európai Unió lakosságának egyharmada, ezen belül a magyarok 34 százaléka még soha nem hallott az EU tavaly aláírt alkotmányos szerzõdésérõl – derült ki az Európai Bizottság felmérésébõl. A lakosság további 50 százaléka (nálunk 54) azt jelezte, hogy keveset tud az alkotmányról. Január 29.

Az iraki nemzetgyûlési választásokon mintegy nyolcmillióan szavaztak, a jogosultak hatvan százaléka. A szunniták lakta térségben, például Bagdadban kevesebben voksoltak, és több tucat, közel ötven ember halálát okozó merénylet, robbantás történt. Az USA-ban a Bush-adiminisztráció sikereként értékelik a részvételi arányokat, Európában az Amerika Irak-politikáját bírálók szerint a biztonságot a választások idejére sem sikerült megteremteni. Január 30.

Befejezte vizsgálódását Szerbiában az Európai Parlament tényfeltáró bizottsága, amely a kisebbségellenes incidensek miatt utazott a térségbe. Brüsszel a háborús bûnösök kiadása mellett a fõleg magyarok elleni atrocitások megakadályozását szabta feltételül Belgrádnak az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. Január 31.

Ideiglenesen feloldotta a Kuba ellen két éve bevezetett diplomáciai szankcióit az Európai Unió. Az EU-tagországok külügyminiszterei a diplomáciai viszony rendezése mellett bõvíteni kívánják kapcsolataikat Fidel Castro kubai elnök bírálóival, ellenzékével is. Február 1.

•

Csehországban megkezdõdött a vita az EU alkotmányáról, amelyet a 24 cseh képviselõ közül 15 (hat kommunista, hét ODS-es és két független) elutasított január 13-án az Európai Parlamentben tartott szavazáson. A polgári demokrata ODS-hez tartozó Miroszlav Ouzky, a strasbourgi parlament alelnöke szerint az EU egy nemzetek feletti szervezetté válna, amelybõl a cseheknek az Osztrák– Magyar Monarchia idején és a múlt század különbözõ idõszakaiban már elegük volt. Ouzky hangsúlyozta, hogy „az alkotmánytervezet számos területen csökkenti a nemzeti szuverenitást”. Kifogásolta azt is, hogy az EU testületeiben a

többség rákényszerítheti akaratát a kisebbségre. Miroszlav Ransdorf kommunista EP-képviselõ azt mondta, hogy a tervezet nem támogatja eléggé a „szociális integrációt”. A cseh alkotmány nem ismeri a népszavazás intézményét, ezért az ODS már benyújtott egy alkotmánymódosítási javaslatot a prágai parlamentben. A politikai pártok többsége támogatja a referendumot, amelyet Vaclav Klaus államfõ, az ODS tiszteletbeli elnöke még az idén szeretne megtartani. Lehetséges, hogy az ügyben végül az Alkotmánybíróság fog dönteni.

•

Az Eurostat ügynökség január 25-én kiadott jelentése szerint széles szakadék tátong az EU szegény és gazdag régiói között. A tíz új tagállam lakosságának a 92 százaléka olyan területen él, ahol a GDP nem éri el huszonötök átlagának a 75 százalékát, a népesség 61 százalékánál pedig az 50 százalékát sem. A tizenötök 32 régiójában (a lakosság 14 százaléka) a GDP átlaga 75 százalék alatt van.

A huszonöt tagállamban 254 régió van. A strukturális alapokból általában azok a területek részesülnek, ahol a GDP nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. Vásárlóerõ-index alapján a leggazdagabb régiók London, Brüsszel, Luxemburg, Hamburg és Ile de France. Az öt legszegényebb pedig Lengyelországban található.

•

Az angol, a francia és a német kormány „elfogadhatatlannak” tartja Neelie Kroes EB-biztosnak azt a javaslatát, amely megszüntetné a fejlett országok elmaradott régióban beruházó külföldi vállalatainak uniós támogatását. A tiltakozás az EU 2007–2013-as idõszakára vonatkozó költségvetésérõl folytatott diplomáciai csatározás részének tekinthetõ. A három ország ragaszkodik ahhoz, hogy Liverpool környéke, a kelet-német tartományok, Észak Pas-de-Calais és más régiók is hozzáférhessenek a strukturális alapokhoz, mivel a támogatás megszüntetése katasztrofálisan megnövelné a munkanélküliséget az említett területeken. A

három „nagy” kifogásolta, hogy a tervezett változás fõleg a tíz új tag számára jelent elõnyt, ahol a munkabérek és más költségek lényegesen alacsonyabbak, mint NyugatEurópában. Több vállalat már megkezdte gyárai áttelepítését a nagyobb profitot biztosító Kelet-Európába.

•

Benita Ferrero-Waldner aszszony az EB külügyi biztosa, volt osztrák külügyminiszter Berlinben kijelentette, hogy az Európai Unió „fontos külpolitikai tényezõ, ezért különleges helyet kellene kapnia az ENSZ Biztonsági Tanácsában”. Ferrero-Waldner hangsúlyozta, hogy „Európának a BT-ben egy nyelven kellene beszélnie”. Joschka Fischer német külügyminiszter jelenleg „irreálisnak” tartja a külügyi biztos ötletét. Németország csak akkor fogadná el az EU önálló diplomáciai státusát, ha Nagy-Britannia és Franciaország lemondanának a BT-ben vétójoggal rendelkezõ helyükrõl. – Munkatársunktól

Gazdasági szövetségek az amerikai kontinensen

Az Egyesült Államok a múlt század kilencvenes éveitõl törekszik az Amerikai Szabadkereskedelmi Szövetség (FTTA) létrehozására, amely Alaszkától a Tûzföldig terjedõen a világ legnagyobb szabadkereskedelmi zónája lehet. A kontinens 870 millió lakosával a világ GDP-jének 40 százalékát állítja elõ. A tervek szerint még ebben az évben kellene megkötni az alapító szerzõdést, a dátum azonban kétséges. A kontinensen már több gazdasági szövetség mûködik, ezek léte és érdekei jelentik az egyik bizonytalansági tényezõt: A MERCOSUR 1991-ben jött létre, Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay gazdasági együttmûködésének megszervezése céljából. 1996-ban alakult az Andok Országainak Egyesülése (CAN), Bolívia, Peru, Ecuador, Columbia és Venezuela részvételével. A nyolcvanas évek polgárháborúi után 1993-ban hozták létre a Közép-amerikai Közös Piacot (MCCA). 1991-ben fogtak össze a karib-tengeri országok (CARICOM) közös védõvámokat bevezetve. 1994-ben született az Északamerikai Szabadkereskedelmi Övezet (NAFTA), amelynek az USA, Kanada és Mexikó a tagja. Ez a legerõsebb szervezet, sok vitával és kölcsönös vádaskodással ugyan, de mégis kölcsönös elõnyökkel. A csatlako-

• • • • •

zásból Mexikó is profitált, de a vártnál kisebb mértékben és nagyobb áldozatokkal. A NAFTA fõleg az USA számára elõnyös. A második bizonytalansági tényezõt a leendõ tagországok eltérõ gazdasági fejlettsége, különbözõ politikai arculata és érdekellentétei jelentik. Az erõviszonyok kiegyensúlyozatlanok: a tervezett szövetség GDP-jébõl 75 százalékot az USA, 7 százalékot Brazília állít elõ. Az USA és Kanada magasan fejlett, Dél-Amerikában 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Különösen élesek az ellentétek az USA és a NAFTA-n kívüli országok között mezõgazdasági kérdésekben. Több országnak létérdeke, hogy exportálhasson az Egyesült Államokba, ahol viszont 2002-ben növelték a mezõgazdasági szubvenciókat, valamint olyan egészségügyi elõírásokat vezettek be, amelyeket nagyon nehéz teljesíteni. Egyetlen országot nem szólí-

tottak föl a csatlakozásra: Kubát, amely ellen az USA továbbra is érvényben tartja a kereskedelmi tilalmat. Brazília és Venezuela azonban – dacolva a tilalommal – kereskedik Kubával. Gondot jelent az USA szemszögébõl Kolumbia drogtermelése és a gerillák tevékenysége, Venezuela balratolódása, valamint az ecuadori és bolíviai tömegmozgalmak erõsödése. Az Egyesült Államok az FTTA összekovácsolásával a szuperhatalmi státusát akarja gazdaságilag megerõsíteni, érdekeinek szorosabban alárendelve a kontinens államait. Komoly ellenállásra vagy legalább jelentõsebb engedmények kicsikarására csak a MERCOSUR tagállamainak van reménye, részben lakosságuk száma, részben az összefogásukkal keletkezett gazdaság volumene miatt, valamint azért, mert csak exportjuk 20 százaléknál kisebb hányada irányul az Egyesült Államokba. Ellenállásuk növelése érdekében erõfeszítéseket tesznek a CAN szervezettel való együttmûködés fokozására, valamint szabadkereskedelmi egyezmény megkötésére törekszenek az Európai Unióval. Ez erõsítené tárgyalási po-

zíciójukat, és nem lehetetlen, mert Mexikónak már sikerült. Minden akadályozó tényezõ ellenére az FTTA feltehetõen létrejön, mert a kontinens államai jelentõs mértékben függnek az USA piacától, és nem kevésbé az USA finánctõkéjének érdekeit képviselõ Világbanktól és a Nemzetközi Valutaalaptól. Érthetõen Kína gazdasági sikerei is az egyesülésre ösztönzik a kontinens szegényebb országait. Abban reménykednek, hogy az FTTA keretében visszafoglalhatják a kínai textilipar által elhódított piacokat a két fejlett országban. Kína exportja az utóbbi években háromszor olyan gyorsan növekedett USA és Kanada irányában, mint a kontinens országaié. Végül az is segítheti az FTTA létrejöttét, hogy lényeges kérdésekben különbözik az Európai Uniótól. Nem hoznak létre nemzetek feletti szerveket, ez a politikai befolyást mérsékli, ezenkívül az USA érdekeinek megfelelõen nem lesz közös munkaerõpiac, és a biztonságra hivatkozva nem engedik meg a közösség polgárainak szabad mozgását. Pesti Lajos

A parancslánc – szeptember 11-tõl Abu Ghraibig Seymour M. Hersh író, újságíró 1969-ben lett világhírû, amikor cikkeiben leleplezte a vietnami My Lai tragédiáját. (1968 márciusban az Egyesült Államok hadseregének 11. Brigádja My Lai faluban ellenséges katonákat keresett, de helyette ötszáz civilt, asszonyokat, csecsemõket, öregeket és gyerekeket ölt meg. A mészárlást kínzások és megerõszakolások elõzték meg, befejezésül felgyújtották a halottakkal borított falut.) 2004-ben Hersh jelentõsen hozzájárult az Abu Ghraibban és a Guantanamóban folyó kínzások leleplezéséhez. „A parancslánc – szeptember 11-tõl Abu Ghraibig” címû könyvében azt mutatja be, hogyan helyezte hatályon kívül az USA kormánya a nemzetközi törvényeket, honnan indultak a parancsok, kik az igazi felelõsök. Az elsõ lépésben Donald Rumsfeld hadügyminiszter utasítására kidolgoztak egy speciális „em-

bervadász” (Rumsfeld elnevezése) programot, és végrehajtására létrehoztak egy különleges katonai egységet, amelyet felhatalmaztak törvénytelen akciók végrehajtására, kínzásokra és terrorista tevékenységgel gyanúsítható személyek meggyilkolására. Két oka is volt a speciális egység felállításának. Egyrészt az embervadászatot nem akarta Rumsfeld a Pentagon – szerinte „skrupulusos” – tábornokaira bízni, akik hajlamosak a foglyokra vonatkozó nemzetközi egyezmények betartására. Másrészt a CIA nem volt hajlandó a speciális program végrehajtására, mert egyszer már volt egy hasonló eljárásokat követelõ feladatuk, és abból nemcsak nemzetközi botrány lett, hanem minden felelõsséget a CIA-re hárítottak, és ott osztották ki a büntetéseket is. Emlékeztetõül: a vietnami háborúban 1968 és 1972 között végrehajtott „Phoenix-program” feladata a Dél-Vietnamban mûködõ északi ügynökök felkutatása lett volna. Négy év alatt 41 ezer embert öltek meg, akikrõl feltételezték, hogy

kommunista szimpatizánsok, valójában azonban semmi közük nem volt a gerillákhoz. A CIA vezetõi éppen ilyen tapasztalatok alapján figyelmeztették a minisztert, hogy a kínzásokkal nem lehet használható adatokat szerezni, ha kommunisták vagy vallásos fanatikusok az alanyok. Rumsfeld speciális egysége nemcsak Guantanamóban és Abu Ghraibban mûködött, hanem titkos szingapúri, thaiföldi, pakisztáni és néhány más országbeli börtönben is. A módszer az volt, hogy a foglyokat „puhára” kell verni a kihallgatás elõtt, a „terrorizmus elleni háború” csak így lehet sikeres. Bush nyilvános beszédben fogalmazta meg a teendõt: „Ki kell füstölni õket a barlangjaikból”, és „élve vagy halva” el kell fogni õket. A hadügyminisztérium jogászai is elfogadhatónak tartották azt az álláspontot, hogy bizonyos kiválasztott személyek megölése a háborús jog szerint „nem illegális”. Amikor kitör a botrány, mint az iraki börtön kapcsán, akkor néhány végrehajtót – akik a pa-

rancssor legvégén állnak – elítélnek, a parancslánc többi tagja, egészen a miniszterig, marad pozíciójában, és folytatja ugyanazt a tevékenységet. Hersh, akit némi joggal neveznek az USA „fõ leleplezõjének”, leírja, hogy információit nem valamilyen ultrabalosoktól kapja, hanem hivatalnokoktól, titkosszolgálati vezetõktõl, nagykövetektõl, katonáktól és ügynököktõl, akik alapjában konzervatívok, de tiszteletben tartják az USA alkotmányát. Példaként említ egy volt CIA középvezetõt, aki többek között elmondta: azért lépett ki a szolgálatból, mert a kormányzat „csak akkor veszi figyelembe a CIA és a többi titkosszolgálat információit, ha azok alátámasztják a saját elképzeléseit és terveit”. Hersh könyve végén megjegyzi, hogy a Bushadminisztráció tevékenységérõl nagyon keveset tudunk, és sok mindent alighanem soha nem fogunk megtudni. P. L.

KÜLÜGY – BELÜGY

Célkeresztben az ENSZ Az 1945-ben alapított Egyesült Nemzetek Szervezete nehéz idõszakot él át. Az utóbbi hat évtizedben az ENSZ a tagállamoknak 51-rõl 191-re történt bõvülése mellett alig változott, és megõrizte a régi struktúrákat. A hidegháború idõszakában fontos volt a Biztonsági Tanácsban (BT) képviselt öt nagyhatalom egyhangúságának az elve, de a „nagyok” klubjának a kapuját most olyan országok döngetik, mint Németország, Japán, Brazília, India, Dél-Afrika és mások. A New Yorkban székelõ világszervezet számára mindig kényes kérdés volt az USA-hoz való viszony. Az egypólusúvá vált világban az Egyesült Államoké a vezetõ szerep, ezért Washington elvárja, hogy akarata az ENSZ-ben is érvényesüljön. A tapasztalat azt mutatja, hogy az amerikai nyomásnak ellenszegülõ fõtitkárok könnyen kegyvesztetté válhatnak. Madeleine Albright amerikai ENSZ-nagykövet, késõbbi külügyminiszter kulcsszerepet játszott azokban az intrikákban, amelyek Butrosz Gáli egyiptomi diplomata, a Camp David-i megállapodás egyik elõkészítõje mandátumának a meghoszszabbítása ellen irányultak. A nyugatbarát Gáli „bûnei” közé tartozott a boszniai szerb állások bombázásának az ellenzése és vizsgálat kezdeményezése a dél-libanoni, canai menekülttábor elleni, számos áldozatot követelõ izraeli támadás ügyében. A legsúlyosabb „vád” azonban az volt, hogy a fõtitkár az USA katonai akcióinak elõzetes BT-jóváhagyását követelte. Az USA rövid ideig képes függetleníteni magát a nemzetközi szervezetek döntéseitõl és a velük való együttmûködéstõl, de az iraki példa is azt mutatja, hogy hosszabb távon ez nem lehetséges.

Kofi Annan Washington javaslatára 1997-ben a ghánai származású Kofi Annan követte Gálit a New York-i bársonyszékben. Az iraki háború megkezdéséig az Egyesült Államoknak nem is volt különösebb kifogása a kritikus helyzetekhez alkalmazkodó és az ENSZ-bürokráciát jól ismerõ Annannal. A fõtitkár azonban ellenezte Bush háborús terveit, és az amerikai elnökválasztás elõtt adott sajtónyilatkozatában „törvénytelennek” minõsítette az iraki háborút. Az Annan megbuktatásán fáradozó washingtoni adminisztráció is táplálta azt a „gyanút”, hogy a fõtitkár „sáros” lehet a 64 milliárd dolláros, „élelmet olajért”, 1996–2003 között bonyolított iraki segélyprogram körül kirobbant korrupciós botrányban. A visszaélések kivizsgálására Annan a tekintélyes Paul Volckert, az USA Szövetségi Bankjának korábbi elnökét kérte fel. A mintegy hatvan

szakértõbõl álló bizottság a közelmúltban nyilvánosságra hozott elsõ jelentése megállapította, hogy Szaddám Huszein egyes ENSZ-funkcionáriusokat lefizetett, de nem vetette fel Annan felelõsségét. A Volckerbizottság következõ jelentése mintegy félév múlva készül el, amely érinteni fogja a program végrehajtása során a BT által elkövetett mulasztásokat is. Az Annan-ügy idõzített bombája az is, hogy fia, Kojo havi 2500 dolláros fizetéssel tanácsadóként szerepelt az „élelmet olajért” üzletben részt vevõ Cotena svájci cég fizetési listáján. A washingtoni kormányzat egy másik egyiptomi diplomatát, Mohamed el-Baradeit, a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség (NAÜ) vezérigazgatóját is szeretné eltávolítani tisztségébõl. Az ügynökség 2002–2003-ban Irakban vizsgálódó szakértõi nem találtak tömegpusztító fegyvereket az országban, ezért Baradei következetesen elutasította a Bush és Blair háborúját „igazoló”, utólag hamisnak bizonyult amerikai titkosszolgálati jelentéseket. Az USA elégedetlen, mert a vezérigazgató a tárgyalásokat és a kompromisszumos megoldást helyezi elõtérbe az állítólag katonai célú, iráni atomprogram ügyében is. Az amerikaiak a NAÜ 35 tagú igazgatótanácsának februári ülésén szeretnék „megfúrni” a népszerû és szuverén Baradei harmadszori megválasztását, ezért diplomáciai csatornákon próbálják a tanács egyes tagországait, köztük Magyarországot is „meggyúrni”. A Népszabadság washingtoni tudósítójának az információi szerint a magyar kormány nem támogatja Baradei eltávolítását. Az ENSZ jelenleg képtelen a XXI. század olyan kihívásainak mint a globalizáció, a terrorizmus, a perifériák és a központ viszonya megfelelni. Egy évvel ezelõtt Annan egy tizenhat tagú bizottságot nevezett ki a világszervezet reformjának az elkészítésére. A testület többek között javasolta, hogy növeljék 15-rõl 24-re a BT tagjainak a számát, és kiválasztásuknál jobban vegyék figyelembe a földrajzi és a népességi tényezõket. A bõvülés ellenére nem változna a vétójoggal rendelkezõ országok köre. A BT állandó tagjai közül három (Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország) Európát, Kína Ázsiát, az USA pedig az egész amerikai kontinenst képviseli. Afrika kimaradt a zárt klubból. Annan erõtlen reformterve elõreláthatólag az ENSZ õszi ülésszaka elé kerül, de pozitív változást jelentene, ha az „ötök” önként lemondanának a vétójogukról, és egy kibõvített testület döntéseinél többségi vagy kétharmados elv érvényesülne. Ez az „engedmény” egyelõre nem várható a BT állandó tagjaitól, akik közül a szuperhatalom USA mellett már csak Kína tekinthetõ nagyhatalomnak. Gábor Tamás

2005. február 4.

3

Drágán vett szegénység Felemás eredmények a munka világában

(Folytatás az 1. oldalról)

Ugyanis Magyarország 2000-ben, az ENSZ Millenniumi Közgyûlésén, a nemzetközi közösséggel együtt, kötelezettséget vállalt arra, hogy enyhíti a szélsõséges szegénységet, a nélkülözést, az éhezést. Igaza van Ady Endrének: „aki szegény, az a legszegényebb”, de egy országnyi ember? Másfél évtized után, hogy a szocializmust félretéve, felváltotta egy „szabad” világ? Amikor gyermekek tíz- és tízezrei éheznek, amikor a kistelepüléseken sehol nincs munkalehetõség, s ahol növekvõ az állástalanság? A KSH kiadványa szerint az elmaradott és magas munkanélküliséggel sújtott kistérségek lakóinak száma meghaladja a 2,2 milliót! S a legelmaradottabb térségek és települések hátránya minden tekintetben növekszik! S akiknek van állása? Magyarországon több százezren dolgoznak „feketén”, szerzõdés nélkül, munkáltatóiknak és sorsuknak kiszolgáltatottan. A LAÉT attól tart, hogy a létminimum alatt élõk helyzetét súlyosbítani fogja a 2005-ben életbe lépett csekély minimálbér-emelés –, hiszen már az év elején az árnövekedések riasztó méreteket öltenek! És aki nem minimálbéren dolgozik, az sem remélhet fizetésjavítást. Vagy ha igen, akkor a növekvõ lakbér, a víz-, a gáz-, a csatornadíj jelent újabb terheket.

Az értéktõzsde szárnyal Szükségesnek tartják felhívni a figyelmet arra a jelenségre, hogy míg az amúgy is alacsony bérek reálértéke csökken, közben a gazdaság növekszik – és vele együtt bizonyos rétegek

Csupán részeredményeket könyvelhettek el a hazai szakszervezetek az elõzõ hónapokban lezajlott érdekegyeztetõ tárgyalásokon. Bár a minimálbér kérdésében háromoldalú megállapodás született, azonban a dolgozók jogaira és munkakörülményeire vonatkozó jogszabályok kidolgozására továbbra sem került sor, holott a magyarországi érdekvédelem hatékonysága változatlanul számos kívánnivalót hagy maga után.

vagyona. Magyarán: a szegény szegényebb, a gazdag gazdagabb lesz! Egyre nagyobb számban lesz semmivé az illúzió, hogy véget ér a nyomor, a szegénység, s hogy az egyik (nem kívánatos) rétegbõl a másikba (éppen a kívánatosba) lehet bekerülni. A hajléktalanok serege gyarapszik, a megfagyott emberek száma nõ, a szegénység egyre nagyobb méreteket ölt! Igaz, a budapesti értéktõzsde szárnyal, igaz, hogy erõs a forint, igaz, hogy a multiknál magas a részvényekre az osztalék és a bankok virágoznak – de az ország szegény, a pénzügyminiszter a minap jelentette be: hárommilliárd dollárnyi kötvényt bocsátanak ki nemzetközi jegyzésre! Mindeközben milliók tengõdnek a megélhetési küszöb alatt, és azt kérdezik: ki szól érettünk? Ki szól a mi nyomorunkról? S fõleg ki tesz valamit is sorsunk enyhítésére? Mártonfy Mihály

Már az õszi bértárgyalások idején is komoly nehézségek adódtak: a szakszervezetek képviselõi a minimálbér 62 ezer forintra való felemelését szerették volna elérni, amit sem a kormány, sem a munkaadók nem támogattak. Az elõbbi oldal az MSZP–SZDSZ koalíció munkahelyteremtõ lépéseinek fedezethiányával, a munkáltatók pedig azzal indokolták nemleges hozzáállásukat, hogy a magas keresetek rontják a cégek versenyképességét. Így végül a bérbõl és fizetésbõl élõk szempontjából meglehetõsen kedvezõtlen kompromisszum jött létre: igaz, hogy a munkaadói fél 55 400 forintos elképzelésével szemben 57 ezres legkisebb keresetben állapodtak meg a három oldal reprezentánsai, ám a dolgozók érdekeinek képviselõi által szorgalmazott elképzeléstõl az összeg messze elmarad. Még akkor is, ha az idei évtõl a szociális juttatások – például étkezési hozzájárulás, iskolakezdési támogatás – kisebb emelkedését irányozták elõ a legutóbbi bértárgyalások. Ennél azonban lényegesen fontosabb, hogy sem a minimálbér emelésének, sem a dolgozók és érdekképviseletük jogainak nem igazán sikerül érvényt szerezniük jogvédõ fórumoknak a cégvezetõk viszszaéléseivel szemben. Számos szakszervezeti aktivista arról számolt be, hogy például a könnyûiparban vagy azokban

a régiókban, ahol kevés a munkalehetõség, jóval a minimálbér alatt, „bagóért” dolgoztatják az embereket: „örülj neki, hogy van hol dolgoznod” címszó alatt. Akadtak olyan esetek is, amelyek azt bizonyítják, hogy a kollektív szerzõdés sem túl hatékony fegyver a kenyérkeresõk kezében: több munkahelyen az egyezményben foglalt munkaidõt a munkaadók ilyen-olyan jogcímen több órával is rendszeresen meghoszszabbítják, vagy a pihenõnapok kiadását tagadják meg önkényesen, illetve nemegyszer hoznak a helyi érdekvédelmi fórumok megkerülésével a dolgozók kárára döntéseket. Ilyen helyzetben már csak hab a tortán, hogy Gyurcsány Ferenc egyelõre levette a napirendrõl a 38 órás munkahétre vonatkozó szakszervezeti javaslatot, hiszen így még országos szintû hivatkozási alap és jogi támasz sincs a munkások számára ezen kevés érdekeik (munkaidõ-csökkentés) érvényre juttatására. Számos munkaügyi szakértõ és kormányzati megbízott ígéretet tett arra, hogy középszintû egyezmények létesítésével elejét veszik a különbözõ munkahelyi túlkapásoknak, ám az ágazati érdekkülönbségek áthidalása csak átfogó jogi szabályozással, a szakszervezetek jogainak kiszélesítésével, illetve bizonyos szemléletváltással lehet eredményes. B. Deák András

Mitõl növekednek a gyógyszerárak?

A rádió, a televízió, az országos sajtó nem informál bennünket a gyógyszerárakról. Innen-onnan viszont egymásnak ellentmondó híreket hallunk ezzel kapcsolatban, például azt, hogy februárban az idén második alkalommal ismét emelkednek a gyógyszerárak. Az év elején csak a nem támogatott készítmények ára változott, ám most úgy tûnik, hogy a társadalombiztosító által finanszírozott gyógyszerekért is többet kell majd fizetnünk. Egyes vélemények szerint a mostani 15 százalékos drágulás csak az elsõ lépés, amit valószínûleg az inflációs emelés követ majd. Errõl a tényként még nem elfogadható mizériáról beszélgettünk Thurzó Ferenc kiskundorozsmai gyógyszerészszel, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökségének tagjával. – Úgy érezzük, hogy megint zsákutcába kerültünk, s nem kapunk választ a bennünket hátrányosan érintõ kérdésekre. Mirõl van szó? – Elõzõ év elején tapasztalni lehetett, hogy valamenynyi területen nagy áremelések voltak, s a gyártók 15 százalékkal megemelték a gyógyszerek árát. Az egészségügyi tárca ezt májusban befagyasztotta. Erre a gyártók az Alkotmánybírósághoz fordultak, s a testület jogellenesnek ítélte a minisztérium 15 százalékos árbefagyasztását. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a gyártók nagy része megállapodást kötött, hogy tavaly júniustól az Alkotmánybíróság határozatának megfelelõen a 15 százalékot

egymás között megosztják. – Ki viselte a terhet? – A 15 százalékot 2005-ben már a kormány finanszírozza. Abban az esetben kellene az idén a gyártóknak belépni, ha a gyógyszerfogyasztás nagymértékben növekedne. Most januárban is a megállapodásnak megfelelõen a kormány finanszírozta a 15 százalékot. – Január után mi várható? – Az Országgyûlés egészségügyi bizottságának egyik tagja javasolta, hogy 7,5-del csökkentsék a 15 százalékos hozzájárulást, vagyis a támogatást, mert a költségvetésre nem hárulna ekkora teher. Ez azt jelenti, hogy áremelésrõl szó sincs, „csak” a támogatás mértéke az ezer forint feletti készítményeknél 7,5 százalékkal csökkenhet. Vagyis aki eddig egy bizonyos gyógyszerért ezer fotintot adott, mostantól ezerhetvenöt forintot fizethet majd. A gyógyszertáraknak az árrés szempontjából ez semmit sem jelent, legfeljebb az indulatokat és a feszültségeket kell még jobban elviselni, mert már így is problémás egyes társadalmi

rétegeknek a gyógyszerek kiváltása. – Miért fogalmazott többször is feltételes módban? – A rendszergazdák már megkapták az utasítást az OEP-tõl, hogy dolgozzák ki az új támogatási rendszert. De ez még nem jelenti azt, hogy február elejétõl életbe lép, mert a kormány részérõl volt már rá számos precedens, abbahagyják, amit elhatároznak, legyen annak bármilyen hatása az emberekre.

*** Tavaly is reménykedtünk, amikor a gyógyszergyárak képviselõi egymástól eltérõen nyilatkoztak. Az árakkal kapcsolatba különbözõ volt a véleménye, a megítélése a szaktár-

cának és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. A gyógyszerészek egy része azt kifogásolta, hogy egyes készítményekbõl veszélyben van az ellátást. Erre Kökény Mihály akkori miniszter kijelentette, hogy mindenbõl van bõven, csak megfelelõen kellene informálni az embereket. Most sehogy sem tájékoztatnak bennünket, s a gyógyszerészek is bizonytalanok. Bementem az egyik patikába a receptjeimmel. A fehérköpenyes hölgy ideadta, amiket az orvos felírt, s mondta az árát, ami ugyanannyi volt, mint tavaly év végén. Tehát nem kerül többe – konstatáltam jó érzéssel, mire a gyógyszerésznõ röviden válaszolt: ki tudja, meddig. Tarnai László

4

AKTUÁLIS

2005. február 4.

„KINN, PADON” VOLT A PÁRT ELNÖKE

Thürmer Gyula megvédte a pártot A polgári sajtó, s így az MTV is eddig jobbára elkerülték a Munkáspárton belüli politikai vita kérdését – hallgattak. Nem tudósítottak a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos sorozatos többségi döntéseirõl, s egy filmkockányira sem méltatták a Munkáspárt tizenöt éves jubileumi ünnepségét. Ez most változni látszik! A nyitányt az MTI adta, amikor a múlt hét végén – anélkül, hogy bármiféle közvetlen esemény, fórum ezt indokolta volna – hírt adott ki „a Munkáspárton belüli hatalmi harc”-ról, amelyet aztán átvett a Népszabadság. Ennek apropóján hívta KINN, PADRA Thürmer Gyulát az MTV. A január 31-ei, hétfõi interjú szöMûsorvezetõ: – A szalagcímekben azt olvashattuk, hogy mindenféle belsõ viszályok és konfliktusok zajlanak a Munkáspártban. Szeretnék elérni az Ön távozását. S bárhogyan szépítjük, a Munkáspárt egy „mérhetetlen” párt: hibaszázalékon belül van bármilyen közvélemény-kutatási felmérésben. Az Ön elnökségének a hozadéka a kettõs népszavazáson a kórház-privatizációval kapcsolatos kérdés, amelyet Önök vetettek föl, s ezzel visszakerültek a politikai közéletbe, legalábbis egy darabig, de aztán ismét visszazuhantak a névtelenségbe, a mérhetetlen pártok közé. Ilyenkor egy elnök nem veszi a kalapját, és megy magától? Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke: – Ha úgy gondolnám, ahogy Ön gondolja, akkor persze vehetném a kalapomat, csak hát nem így gondolom, és a Munkáspárt sem így gondolja. Mv.: – Legalábbis a Munkáspárt egy része így gondolja, másik része viszont nem. T. Gy.: – A tavalyi esztendõ megmutatott egy nagyon-nagyon fontos dolgot. Akármit mondanak a Munkáspártról, hogy öreg, elavult, ilyen, olyan, amolyan, a Munkáspárt képes volt háromszázezer aláírást összegyûjteni. Ezt rajtunk kívül tizenöt év alatt senki nem tudta megcsinálni. Ez azt jelentette, hogy a Munkáspártnak igenis van ereje. Mv.: – Volt abban némi támogatás is, ebben az aláírásgyûjtésben. T. Gy.: – A Munkáspárt gyûjtötte össze az aláírásokat, rajtunk kívül senki nem gyûjtött aláírást. Hogy az állampolgár miért írta alá? Azért, mert úgy érezte, hogy az a kérdés számára fontos. De ha megnézi a december 5-ei eredményt, a Fidesz valóban agitált mind a két kérdés mellett, tehát ha azt mondjuk, hogy a fideszes ember mind a két kérdésre igennel szavazott, akkor azt látja, hogy a két kérdés között van háromszázezer szavazatkülönbség. Tehát a Munkáspárt kérdésére, a kórház-privatizációval kapcsolatos kérdésre, háromszázezerrel több ember adta le a voksát. És ezek döntõen olyan emberek, akik feltehetõen a mi hívásunkra, a mi szavunkra tették ezt meg. Mv.: – Igen, elnök úr, de éppenséggel a párt egyik meghatározó személyisége, Vajnai Attila és Ön között van ellentét, egyebek között Vajnai Attila az, aki szeretné elérni az Ön menesztését, de komolyan, szóval idestova tizennégy-tizenöt éves elnöki pályafutásának ez az összes hozadéka, hogy háromszázezer aláírást sikerült összehozni. T. Gy.: – Ha megengedi, akkor folytatom. Ez a háromszázezer szavazat 2006-ban eldöntheti azt, hogy ki lesz Magyarország miniszterelnöke. Mint ahogy 2002-ben Kovács László fölhívott telefonon, és kérte a Munkáspárt támogatását. Mv.: – Ha most támogatta Önöket a kórház-privatizációban, a népszavazásnál a legnagyobb ellenzéki párt, akkor ez azt jelenti, hogy ha lesz háromszázezer szavazatuk, netán parlamenti tényezõvé válna a Munkáspárt, persze most a közvéle-

vegét az alábbiakban közöljük. Az olvasók látni fogják, hogy a mûsor készítõinek kérdései milyen kísértetiesen egybeesnek a párton belül ellenzék hangjával, a Munkáspárt tizenöt évének negligálásáról, a népszavazás politikai sikertelenségérõl, a „Fidesz-barátságról”, s abban is, hogy elfedjék az MSZP-hez való viszony ügyét. Az is feltûnhet, hogy ritkán szokták dicsérni az MTV mûsorvezetõi a Munkáspárt úgymond élharcosait, úgy, ahogy ez most történt. Túlzás nélkül mondhatjuk: támadás ez a javából a Munkáspárt ellen. Thürmer Gyula pedig tette a dolgát, s jól tette a dolgát: a lényegrõl beszélt, s higgadtan, de megvédte a pártot.

mény-kutatások tényleg nem ezt mutatják, akkor ez azt jelenti, hogy Ön fogja fölhívni Orbán Viktort? Mit jelentett az elõbbi mondata? T. Gy.: – Azt jelenti, hogy háromszázezer szavazat az képes arra, hogy a Munkáspártot bejuttassa a parlamentbe. Végre, elõször tizenöt év után lesz a magyar dolgozónak és a kisembernek képviselete a parlamentben. Mert tizenöt év után, eltérõen az Ön véleményétõl, az emberek rájöttek arra, hogy hiába ígér az egyik meg a másik akármit, nem lesz abból semmi. Hát tessék megnézni a Munka Törvénykönyvét. Amikor Orbán Viktor volt a miniszterelnök, azt mondták, hogy ez cselédtörvény. Jöttek a szocialisták, mit változtattak rajta? Semmit. Tehát ahhoz, hogy a melósnak az érdekei érvényesüljenek, a Munkáspártnak ott kell lennie a parlamentben. A vita éppen errõl szól. Vajnai Attila az MSZP-hez akarja ezt a támogatást vinni. Én meg azt mondom, és a párt többsége is azt mondja, hogy nem az MSZP-re meg nem a Fideszre kell nekünk gondolni, hanem arra, hogy a magyar dolgozó, a magyar munkás a rendszerváltozás áldozata, az EU-csatlakozás vesztesei végre-valahára bekerüljenek a parlamentbe. Ez a tét. Mv.: – Jó. Tehát az a töréspont, hogy inkább riszáljunk kétfele, mint elkötelezzük magunkat egyfelé? T. Gy.: – A Munkáspárt nem nyilvánosház, ez egy komoly politikai párt. És én azt gondolom, hogy amikor arról van szó, hogy az embereknek kenyeret adunk, munkát adunk, akkor nem igazán méltóak ezek a kifejezések. Arról van szó, hogy érvényt tudunk-e szerezni a dolgozó ember érdekeinek, vagy nem. Vajnai Attila le akar feküdni a Magyar Szocialista Pártnak. Én nem akarok egyiknek sem. Mv.: – Bocsánat, a Fideszben pedig van munkástagozat, Kontúr Pál vezetésével. T. Gy.: – Hát az az õ dolguk. A Munkáspártnak van saját politikája, például a Munka Törvénykönyve, például a lakásépítés ügye. Tessék megnézni, lakást sem építenek ma Magyarországon, hanem csak ígérgetnek. Mv.: – Amikor Vajnai Attiláról beszél, hogy el akarja kötelezni magát a szocialista párthoz, ezt honnan tudja? Hallgatta talán a telefonbeszélgetésüket, vagy honnan lehet ezt tudni? T. Gy.: – Hát ne tegyen már úgy, mintha nem ebben a világban élnénk! Mv.: – Nem tudom, hogy honnan veszi, hiszen Vajnai Attila volt az, aki a kórház-privatizáció élharcosa volt, miközben pontosan ellentétes álláspontot képviselt, mint a kormánypárt. T. Gy.: – Igen. A Munkáspárt volt az élharcosa a kórház-privatizációnak, a Munkáspárt gyûjtött. 2002-ben, még egyszer mondom, Kovács Lászlónak nem esett le az aranygyûrû az ujjáról, fölhívta a Munkáspártot, mert kellett a támogatásunk. Mv.: – Miért, fölhívták Vajnai Attilát a szocialisták? T. Gy.: – A népszavazás során, mikor látta a szocialista párt, hogy ké-

pesek vagyunk háromszázezret öszszegyûjteni, akkor egyszerûen megpróbálták megvenni tõlünk a népszavazást. Mi meg azt mondtuk, hogy nem eladó. Mv.: – Már kik? A szocialisták? T. Gy.: – Természetesen. Dehát ezt ezen a fórumon már megbeszéltük, hogy Jánosi Györgytõl kezdve sok mindenki megkereste a Munkáspártot, és fölajánlották, hogy mindenféle jótét ellenében mondjunk le a népszavazásról, és vonjuk vissza. Rájöttek arra, hogy Thürmer Gyulával az élén a Munkáspárt nem megvásárolható. Vajnaival az élén megvásárolható. – Hát ezt nem akarja a Munkáspárt. És azért sem tesszük, mert a választók tizenöt év után megértették, hogy ha valaki az MSZP-re akar szavazni, akkor az MSZP-re szavaz. A Munkáspárt politikája világos, proletár munkáspolitika. Ha nyerünk, akkor ezzel nyerünk. Semmi mással nem nyerünk. Mv.: – Tegyük föl, hogy bekerülnek a parlamentbe. Azt mondja, hogy Önök lennének a mérleg nyelve. Persze, azért még számításba kell venni a mérleg nyelveként ugye a Demokrata Fórumot, nem is kicsit, ami mérhetõ párt, és a Szabaddemokraták Szövetségét, amely úgyszintén egy mérhetõ párt. Szóval tegyük föl, hogy bent van a Munkáspárt a parlamentben. Akkor, és ha ilyen vehemenciával beszél a szocialisták ellenében, akkor ugye nem marad más, mint hogy a koalíciós készségüket a legnagyobb ellenzéki pártnak, tehát a Fidesz–MPSZ-nek ajánlják föl. T. Gy.: – Nem. Nem. A mi logikánk nem ez. A mi logikánk messze nem ez. Tessék megnézni, ha a Munkáspárt nem kezd arról beszélni, hogy Magyarországon otromba módon el akarják adni a kórházakat és be akarják vezetni a fizetett egészségügyet, akkor egy éven keresztül a politika nem ezzel foglalkozik. Hála a Munkáspártnak, a tavalyi esztendõ úgy telt el, hogy a parlamenttõl kezdve az Alkotmánybíróságon át a nagy pártokig, mindenkinek kellett nyilatkoznia. Gondolja, hogy Orbán Viktor azért ment el, hogy úgy mondjam, a baloldali demagógia irányába, mert nincs jobb dolga? Nem, hanem mert megértette azt, hogy ha nem õ, akkor a Munkáspárt tör be azokba a választói körökbe, ahol érzik, hogy itt nagy baj van ebben az országban. Mv.: – A kérdésemre nem tetszett válaszolni. T. Gy.: – A parlamentben mi azt fogjuk tenni, hogy például a kórházügyet mindaddig fogjuk képviselni, amíg Magyarországon ez a kérdés megnyugtatóan nem rendezõdik. Mv.: – De ugye a Munkáspártnál is igaz az a mondás, hogy nyugtával dicsérd a napot? T. Gy.: – A tavalyi esztendõ alapján úgy érezzük, hogy a Munkáspártban ma nagy erõk vannak, és ezt szeretnénk mi a magyar dolgozó, a magyar munkás érdekében kihasználni. És ezért nem engedjük senkinek sem, hogy megváltoztassa a párt politikai irányvonalát.

„NEM FELEJTÜNK ÉS NEM HAGYJUK ELFELEJTENI!” Budapest felszabadulásának hatvanadik évfordulóján A Munkáspárt budapesti szervezete 2005. február 13-án, vasárnap 10 órai kezdettel a Szabadság téri Felszabadulási emlékmûnél megemlékezik Budapest felszabadulásának hatvanadik évfordulójáról. Beszédet mond THÜRMER GYULA, a Munkáspárt elnöke. Minden érdeklõdõt tisztelettel várunk! Kollát Pál A Munkáspárt budapesti elnöke

A kínai kommunisták a Munkáspárt mellett vannak A Kínai Kommunista Párt és a Munkáspárt véleménye minden alapvetõ kérdésben azonos vagy nagyon közel áll egymáshoz – hangsúlyozta Li Ming, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottság Külügyi Osztályának térségünkért illetékes alosztályvezetõ-helyettese, aki az MSZDP meghívására küldöttség élén járt Magyarországon. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke január 25-én találkozott a vendégekkel. Magyar részrõl részt vett Vajda János, a párt alelnöke, Kollát Pál elnökségi tag, Balogh Attila, az elnökségi iroda vezetõje, Fekete Rudolf gazdasági szakértõ és Derkai Éva, a Nõtagozat alelnöke. Li Ming elmondta, hogy igen pozitívan értékelik a Munkáspárttal való együttmûködésüket, amely hozzájárul a magyar–kínai kapcsolatok általános fej-

lesztéséhez is. A kínai kommunisták szolidaritásáról biztosította a magyar kommunisták küzdelmét. Akárhogyan is változzon a helyzet Magyarországon, akárhogy is változzon a Munkáspárt helyzete, a Munkáspárt a Kínai KP barátja. A Munkáspárt elnökét a kínai nép régi barátjaként tisztelik és becsülik – hangsúlyozta a vendég. – Tudósítónktól

Kína: születik az informatikai társadalom

gezték el az elsõ átfogó felmé1993 szeptemberében az rést az internet elterjedésérõl. Egyesült Államok korE szerint 1997-ben egymilliómánya elfogadta a nemnál kevesebb internetfelhaszzetközi informatikai csenáló volt az akkor 1,2 milliárd lekvési programját, lakosú országban. 2004-re, amely széles körû visszazaz hét év alatt ez a szám hangot váltott ki a világ140-szeresére növekedett, és ban. A kínai vezetés dijóval meghaladta a több százlemma elé került. Belépmillió felhasználót. A felhaszjen-e Kína a gazdasánálók több mint 25 százaléka gilag fejlett államokkal a széles nyomtávú rendszeren együtt az internet korjut hozzá az internethez, ami szakába, olyan körülmévilágviszonylatban is kiemelnyek között, amikor még Hu Jintao, a Kínai kedõ. sem a telefonhálózat, KP fõtitkára A kínai internetpiac és tersem az általános informatikai helyzet nem volt elég fejlett Kí- mészetesen a számítógéppiac óriási. Tíz nában. Magyarán szólva, nem lehetett év alatt a kínai elektronikai ipar termelénormálisan telefonálni, a számítógépet a se több mint tízszeresére nõtt. Megindult legtöbb helyen csak hallomásból ismer- az egész kínai társadalom informatizálása, a kínai informatikai társadalom ték. A kínai vezetés döntött. 1994 a kínai internet fejlesztésének kialakítása. Kínában ezrével nyílnak a kulcsfontosságú esztendeje lett. 1994 jú- számítástechnikai szaküzletek. Minden liusában a CERNET elnevezésû rend- világcég alapvetõnek tartja, hogy természerrel összekötöttek öt nagyvárost: Pe- keinek legyen kínai verziója is. A közelkinget, Sanghajt, Guanzhout, Nanjingt, múltban értesült a világ arról, hogy a pekingi Lenovo cég vette meg az IBM szeXiant. Elindult a fejlõdés. Tíz évvel ezelõtt senki sem látta elõre, mélyiszámítógép-gyártását. hogy a kínai internet milyen óriási fejlõA Renmin Ribao pekingi lap nyomán désen fog keresztülmenni. 1997-ben vé-

TÁRSADALOM–GAZDASÁG

2005. február 4.

5

Elbutít, hizlal és elszomorít Lepusztultak a sok családnak otthont nyújtó panelok

Senki nem vonja kétségbe, hogy a tévé nagyszerû találmány: szórakoztat, tájékoztat, oktat. A számítógép hasonlóképpen zseniális: a gazdaság és a tudomány ma már elképzelhetetlen nélküle, sokoldalúan hasznosítható az internet, és a játékok egy része nemcsak szórakoztat, hanem fejleszti a logikus gondolkodást, a kombinációs és a koncentrálóképességet. A negatívumok sem ismeretlenek. Évtizedek óta ismert a brutális tévéfilmek és a gyilkoló játékok agresszív magatartást gerjesztõ hatása. 1998-ban az UNESCO kiadott egy évkönyvet, amelyben az eddigi legátfogóbb felmérés alapján a média gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálták. 23 országban ötezer 12 éves gyermek kikérdezése megerõsítette, hogy az erõszak a médiában erõszakot és agresszivitást szül az életben. Németországban más szempontok alapján indult meg az Alsó-Szászországi Kriminológiai Kutatóintézet irányításával, pszichológusok és agykutatók bevonásával egy nagyszabású tudományos vizsgálódás. 18 ezer gyermek kikérdezését tervezik, ami alapján arra keresik a választ, hogy az erõszakot hogyan dolgozza fel az agy, és milyen hatást gyakorol a média az emlékezetre. Az eddigi tapasztalatok ijesztõek. 1988-ban az alapoktatás után a fiúk és a lányok fele-fele arányban léptek be felsõbb oktatási formába. 2003-ban 39 és

61 lett az arány, mivel a fiúk többet játszanak a számítógéppel. Az átlagos szellemi képességekhez mért játékok azonnal pontokkal jutalmaznak, nem kell kitartó munka a sikerélményhez, tehát egy értéktelen pótkielégülés ösztönöz további játékra, elvonva a tanulástól. A sok tévézés hasonlóképpen káros. Az iskolában hallott, esetleg a koradélután tanultak bejutnak a rövid távú emlékezetbe, de legalább 24 óra kell ahhoz, hogy a hosszú távú emlékezetben rögzõdjenek, azaz visszahívhatók legyenek. A tanítás vagy a tanulás után azonban a játék, a változatos és izgalmas képsorok kibombázzák a rövid távú emlékezetbõl a tévézés elõtt tanult anyagot. Másnap még kevesebbet vesz fel az agy az iskolában, amibõl újra sok elvész, így a hosszú távú emlékezetben egyre kevesebb ismeret rögzõdik. Nem csoda, ha a teljesítmény csökken, jönnek a

bukások, majd kiesés az iskolából, a továbbtanulás kényszerû föladása. A mértéktelen tévézés és számítógépes játék tehát elbutít. Hennig Scheich profeszszor, a Magdeburgi Leibnitz Intézet neves agykutatója keményen általánosít: ha nem teszünk ellene, belenyugszunk abba, hogy „az új generáció butább lesz”. A kutatók szerint tudomásul kell venni, hogy a 6–14 éves gyerekek maguktól nem ismerik föl a lassan érlelõdõ tragédiát. Hibás az a szülõ, aki nem tudja, hogy a gyermeke mit néz és mit játszik. A médiával való ismerkedésben vezetésre van szükségük, és arra, hogy a tévézés és a számítógéppel foglalkozás idejét korlátozzák. Persze a nagyobbaknak is szüksége lehet a szülõi tanácsra. Németországban megtörténtek az elsõ lépések a baj elhárítására. A felvilágosítást célzó cikkek és tévéadások szaporodnak, és megnyílt az elsõ klinika is, ahol a „médiafüggõ” gyerekeket és fiatalokat kezelik. A médiafüggõ éppen olyan beteg, mint az alkohol- vagy a drogfüggõ. A betegség feltûnõen zárkózott magatartásban, magányossá válásban, étkezési és emésztési zavarokban jelentkezik. A függõség gátolja a társak, barátok megtalálását, tehát szomorúságot is okoz. Végül még egy káros következmény: a médiafüggõség sok ülést jelent, kevés mozgást, kevés levegõt. A legújabb felmérések szerint a német férfiak 65, a nõk 50 százaléka túlsúlyos vagy kövér. Õk ezért is szomorúak. Felnõtten pedig több lesz közöttük a szív- és érrendszeri beteg, és korábban jön a „Game over” (a játék vége). P. L.

„Ha kell, az utcára megyünk!”

A címben idézett kijelentést azok a polgármesterek mondták, akik nevében Grószné Krupp Erzsébet Pilisvörösvár elsõ embere nyilatkozott a január végi sajtókonferencián a pesti megyeházán. S ez alkalommal nem a kormány ellen szól a demonstráció – Enczmann László Solymár polgármestere szerint –, hanem sajnálatosan két civil szervezet ellenében, amelyek a Fõvárosi Bírósághoz fordultak jogorvoslatért. Rendkívül visszásan hangzik mindez a történtek ismerete nélkül! Hiszen a civil szervezetek a demokrácia „édes gyermekei”, állásfoglalásuk széles érdekek megtestesítõi (lennének). Csakhogy ez alkalommal valami olyasmi formálódik, ami ellentmond éppen a nagy többség akaratának, történetesen 50-60 ezer ember másfél évtizedes törekvésének. Mégpedig a 10-es út eddig való tragédiája látszik véget érni: végre elkezdõdhetne idén a településeket elkerülõ és a régi Bécsi út rekonstrukciója, illetõleg új út építése. Az Európai Beruházási Bank részvételével a költségvetési fedezet és valamennyi szakhatósági, környezetvédelmi stb. hatásvizsgálat pozitív eredményével az engedélyezés készen áll. Indul(hatna) a megvalósítás! Hogy ez mit jelent? Véget érne a kínlódás, az araszolás másfél órán keresztül tíz- és tízezer gépkocsi számára, amelyek telepöfögik a Pilist ártó gázokkal, az egyébként húsz percig tartó úton. Ma Pilisvörösvárott, Csabán és a környezõ településeken életveszé-

lyes az átkelés az utca egyik felérõl a másikra, idõseknek, iskolásgyerekeknek, egyáltalán a gyalogosan közlekedõknek. Baleseti halálesetek történnek naponta, hetente a 10-esen a közlekedés ellehetetlenülése miatt. Az utat fejfák, koszorúk szegélyezik, emlékeztetve az áldozatokra, akik közül sokan vétlenek. Másfél évtizede harcol a Pilisi Kistérség mintegy 50-60 ezernyi lakosa, választott önkormányzati tisztségviselõivel egyetemben. S a kormányok, parlamentek jöttek-mentek, pártok ígérgettek – de a helyzet nem változott. Most végre minden együtt van: pénz, paripa, fegyver. S az utolsó pillanatban két civil szervezetnek „nem tetszik” a dolog: védik a védhetetlent, támadják a támadhatatlant. S nem utolsósorban politikai biztatásra! Legalábbis errõl adott hírt az egyik vezetõ napilap. Pedig a korszerûsítés elkerülhetetlen: a 10-es út a térség lakói számára nem más, mint az élhetõ élet, a jövõ fõutcája – hangoztatja a sajtóközlemény, amelyet Grószné Krupp Erzsé-

bet: Pilisvörösvár, Laboda Gábor (országgyûlési képviselõ) Üröm, Pénzes Gábor Pilisszentiván (a Pilisi Medence Kistérségi Társulás elnöke), dr. Manek János Piliscsaba, Enczmann László Solymár polgármestere jegyez, illetõleg Frajna Imre, a választási kerület országgyûlési képviselõje. Hangsúlyozzák: „Az út megépítése ügyében a magyar közéletben ritkán tapasztalható teljes körû konszenzus alakult ki…” a különbözõ pártok helyi politikusai révén. És most, amikor a tényleges munka megindulna a 10-es út építésén, a Levegõ Munkacsoport és a Piliscsabáért Egyesület bírói úton kívánja az építést megakadályozni – mondvacsinált ürügygyel. Többen tudni vélik a medence lakosai és közéleti emberei közül, hogy a törekvés politikai indíttatású, a részvevõk nem képviselik a lakossági érdekeket, épp a felsoroltak ügyében, minden eszközt megragadnak a hátráltatásra, illetõleg a törekvések kudarcára… Másfél órás gyõzködés, mi több a rangos tisztségviselõk valóságos könyörgésére sem hajlandó a Levegõ Munkacsoport a bírósági keresetét visszavonni… Erre született a válasz: ha kell, az utcára megyünk! M. M.

Az 1960-as, 70-es években az ország településein rengeteg panelház épült, s ezzel a rendszerváltás elõtt több százezer család lakásgondját megoldották. Szegeden például elsõként harmincöt-harminchat évvel ezelõtt a város akkori külsõ részén, a jelenlegi Víztorony téren adtak át betonelemekbõl készült otthonokat, aztán ezt a programot a Zápor-tó környékén, a Budapesti körúton, az Északi városrészben folytatták. Akkoriban, vagyis a hatvanas évek végén épült panellakások elemeit Dunaújvárosból szállították az alföldi városokba, s néhány év múlva kezdte el a termelését a szegedi házgyár. Ezek az épületek most harminc-harmincöt évesek. A paneltömbök egyik-másik részét felújították, de nagy részük állapota lepusztult. Szegeden arra voltunk kíváncsiak, hogy a panelokban lakóknak mi a véleménye az épületekrõl, s hogyan tudnák felújíttatni. Az Északi városrész egyik ötszintes panelépületének másfél szobás lakásában él a 82 éves Balogh Péterné nyugdíjas. A házat 27 évvel ezelõtt építették, az idõs asszony 17 éve lakik a harmincöt négyzetméteres lakásban, amely szövetkezeti lakás volt, de megvette, tehát saját tulajdona. Az elsõ férjétõl elvált, a második meghalt, 1970 óta egyedül él. A lánya és a fia Pesten lakik. – Hogyan érzi magát? – A lakásban hideg volt, elvetemedtek az ablakkeretek. Megcsináltattam, csõszerû szigetelést tettek fel. Huszonnyolcezer forintba került, a lányom kifizette, mert nekem nem volt annyi pénzem. Annak idején nõi szabóként dolgoztam, negyvenkilencezer forint nyugdíjat kapok. De sok mindenre költeni kell, a közös költség több mint háromezer forint, plusz a takarítás. – Most kellemes a lakás hõmérséklete. Elégedett vele? – Igen, de a termálfûtéshez szükséges csövek eldugultak a vízkõtõl. A hõszolgáltató megjavította, s szerencsémre nem kellett érte fizetni. A melegvízóra is elromlott, amit bejelentettem, nehogy azt mondják, hogy csalok. Azt is elpanaszoltam, hogy az órát nem tudom kicserélni, mert nem futja rá. Adtak két órát ingyen, mert szerintük becsületes és õszinte voltam. – Ezek szerint a lakásában minden rendben van? – Sajnos nincs. Jöjjön, megmutatom, a kisebbik szoba mennyezete, különösen a sarkoknál, teljesen beázik. A felsõ lakónak ki kellene cseréltetnie a csöveket, de hiába kérem, nem javíttatja meg. Úgyhogy nem minden szomszéddal lehet jól kijönni. A lépcsõház is omladozik, a szennyvízelvezetõt rendbe kellene hozatni. Õsszel lakógyûlést tartottunk, s megegyeztünk abban, hogy beadunk pályázatot, s ha megnyerjük, akkor állami támogatással kijavíttatjuk a hibákat. Kónya Istvánné rokkantnyugdíjas, korábban fényké-

pészként dolgozott. Az asszony Makóról, a férje Szabadkeresztúrról jött Szegedre, s házasságkötés után hat évig albérleteztek. Akkoriban húszezer forint sok pénz volt, ennyivel ugrottak be, de végre kaptak IKV-s lakást, s a Tarján szélén 1975-ben épült ötszintes panelba elsõként költöztek be, aztán a négyszobás otthonukat megvették. – Milyen az épület állapota? – Nézzen körül. A villanyvezetékek, fûtõcsövek elrozsdásodtak, a lépcsõházat is korsze-

rûsíteni kellene, ráférne a felújítás. A lépcsõ több helyütt szinte járhatatlan, életveszélyes. A földszinti gazdasági helyiségben, ahol a tisztítószereket tároljuk, folyik a csap. Pályázatot akarunk benyújtani, hogy állami, önkormányzati támogatással a házat fölújíttathassuk. – Minden lakás saját tulajdonban van? – Egy kivétellel igen. Egyébként a tulajdonosokat és a bérlõket egy tetõ alatt tartani teljesen hibás megoldás, sok családnak kedvezõtlen helyzetet teremt. Korábban az ingatlankezelõnek volt olyan ötlete, hogy a bérlõit egy épületben helyezi el, így azok, akik megvették a lakásukat, saját tulajdonukkal szabadon rendelkezhetnek. Aztán a cég ötletébõl semmi sem lett. Tarján városrészben a Víztorony tér mellett tízemeletes, hatvan lakásos panel társas-

házban él családjával Gorgya Csaba közös képviselõ. – Mikor épült a ház, és kezdetben ki kezelte? – 1973-ban épült, tanácsi bérlakások voltak, aztán az önkormányzathoz került, s a lakásokat megvételre felajánlották. Kedvezményes belépéssel 2002-re a hatvan lakásnak saját tulajdonosa lett. – Miket kellene rendbe hozatni? – Sok mindent. Harminckét éves a ház, amortizálódik, kopik, romlik minden. Javíttatni kellene a külsõ hõszigetelést, a tetõt, a vízrendszert, az épületgépészeti munkákra is mielõbb szükség lenne, a liftfelújításra, az elektromos hálózat cseréjére se lehet sokáig várni. Vagyis a fõ rendszereket mielõbb ki kell cserélni. Természetesen a lakásokban a felújításokat mindenkinek saját magának kell elvégeztetnie, de a közös részek rendbehozatalára az idén pályázatot adunk be. Ha megnyerjük, mindent korszerûsíttetünk, ami szükséges.

– Kihez nyújtják be a pályázatot? – Az államhoz és az önkormányzathoz, de ehhez önerõ is kell. Ha megnyerjük, lakásonként nyolcszázezer forintot kapunk, s a tulajdonosoknak négyszázezer forintot kell hozzátenni.

*** A rendszerváltás elõtt, fõként a hatvanas-hetvenes években, de a nyolcvanas évek elején is tömegesen épültek házak, melyeknek lakásai nagyon sok családnak otthont adtak, s adnak ma is. Ezekre az épületekre azonban egyre többet kellene költeni, mert állapotuk leromlott, sok minden használhatatlanná vált bennük. A tulajdonosoknak azonban nincs pénzük a felújításra, kevés nyugdíjat kapnak, alig bírják magukat fenntartani. A kormány a családok, nyugdíjasok helyzetének javítását vagy meg sem említi, vagy olyan demagógiával, amelyen csak dühöngeni lehet. Könnyen meg lehet számolni, hogy állami, önkormányzati támogatással a közelmúlt években hány lakás épült. Ha ezt szorgalmaznák, akkor újra megoldódna sok család lakásgondja. Ehelyett a mai helyzet az, hogy aki otthont szeretne, felkeres egy maszekot, vállalkozót, s elkezd alkudozni, vajon saját zsebére a beruházó, illetve kivitelezõ mennyiért hajlandó lakást varázsolni a szegény embernek, aki egyelõre kénytelen elviselni ezt a tûrhetetlen állapotot. Tarnai

6

VÉLEMÉNYEK

2005. február 4.

Köszönöm 1980-ban léptem be az MSZMP-be. Katona voltam és a Paksi Atomerõmû építésében vettem részt. Emlékszem, abban az idõben még nagyon sok „elvtársam” volt. Mindenki aki „Valaki” akart lenni, az mind a pártban kereste az ehhez vezetõ utat. Akkor mégis minek léptem be, hiszen én nem akartam „Valaki” lenni? Jól éreztem magam, mint lakatos, a kalapácsot senki sem irigyelte. S úgy hittem, majd változtatni tudok a dolgokon. Sokszor vágták a képembe: demagóg, ultrabalos és a többi. Na, akik ezt mondták rám, már nem ebben a pártban vannak. Az 1989-es év a párt életében nagy fordulatot hozott, eltávoztak közülünk azok, akik érdekbõl voltak „elvtársaink”. Pozsgai szerint „A hála nem politikai fogalom” – és a hûség? Igen, a HÛSÉG így nagy betûvel, az mi? Reggel felébredek és a kávé kavargatása közben rájövök, hogy „elromlott” a világképem, lecserélem a nézeteimet? Saulusból Paulus – és ki hiszi ezt el? Persze az okos ember is hibázik, de egy nézet, egy elv az nem hiba! Nekünk, a Munkáspárt tagjainak kell megmondanunk az embereknek, hogy ez nem így van! Az eltelt 15 év nyomán már lehet látni, mit tettek az országgal, mi lett az iparral, mi lett a mezõgazdasággal! Amit a magyar nép, a munkás, a paraszt épített, gyûjtött, átment magántuladonba. Az elején azt írtam, köszönöm, igen, de mit? A válasz egyszerû: azt, hogy hûek tudtunk maradni ebben a felfordulásban is! További sok sikert és jó munkát kívánok – magunknak. Nagy János, Szigethalom

Bebetonozva Az a kormány, amely nem üzen hadat az országban tomboló korrupciónak, bûnözésnek, munkanélküliségnek, az nem méltó a kormányzásra! A bizalmat a nép szavazata adja, de azt viszsza is vonhatja. A magyar alkotmánynak a mindenkori kormányok és képviselõk visszahívására lehetõséget kellene adnia, amennyiben érdemtelennek bizonyulnak. Ne érezhesse magát senki négy évig biztonságban. Kovács Dezsõ Dunaszekcsõ

Ki nyilatkozik és mikor?

Az 1930-as évek közepén az Amerikai Egyesült Államokban egy bizonyára optimista lelkületû ember újságot alapított „Good Neews” – Jó hírek – címmel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy csak jó híreket, cikkeket közöl, véres drámák kizárva. Az újság fél év után csõdbe ment, megszûnt, mert írásai, hírei a kutyát sem érdekelték, nemhogy az olvasóközönséget, melynek érdeklõdésére alapozta vállalkozását.

Újabb sírrongálás Megrongálták ismeretlen tettesek a fõvárosi, XII. kerületi Csörsz parkban található Felszabadulási emlékmûvet szombatra (január 29-ére) virradóan, amint azt Ivanics Gábor kerületi párttag felvételén láthatják. Sajnálatos, hogy éppen most történik ilyen eset, amikor a na-

pokban emlékeznek meg Európa-szerte a Vörös Hadseregrõl, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításáról, a fasiszták kiüldözésérõl. Az emlékmûvet egyelõre nem tisztították meg, a rendõrség állítólag vizsgálja a történteket.

Még egy pár szót a külhoniakról Érdeklõdéssel olvasva Hegedûs Sándor írását (2005. január 7. – A magyar irrendentizmusról). Úgy érzem, célszerû bizonyos tényekkel kikerekíteni az egyébként helytálló megállapításokat. Trianon volt az otthona az elsõ világháborút lezáró „békeszerzõdés”-nek, ahol a gyõztes antant úgymond megbüntette a háborút kirobbantó Osztrák– Magyar Monarchiát és a hozzá csatlakozó Németországot. Ennek a büntetésnek a lényege: területelvonás. Annak idején az osztrák császár és magyar király indította a háborút, a mi akkori „nagyjaink” életünket és vérünket – no, nem az övékét, hanem milliónyi magyar katonáét – ajánlották a császárnak. A háború elõször Szerbia ellen folyt, ám a románok közben az antanthoz csatlakoztak, a szlovákok sem mellénk álltak. A háború után, de Trianon elõtt Ausztria elûzte a császárt és köztársaság lett. A Magyar Tanácsköztársaság is a világháború ellen volt, de a kommunisták vörös posztót jelentettek az imperialistáknak, így a területelcsatolás csak Magyarországot érintette. Még Ausztria is kapott magyar területet. Az elvett területek egy részét, bár a nagy Magyarországhoz tartozott, többségében idegenajkúak lakták, míg más részét szinte teljes

TERMÉSZETRAJZ Ha egy szám után két meghatározás található, az elsõ a vízszintesé. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Shakespeare Téli rege c. színmûvébõl idézünk, az elsõ rész. 2. Ca d’ ...; a velencei Aranypalota. 3. Használhatóságot egyre inkább csökkent. 4. Locomotiv ...; Presser Gábor együttese. 5. Repül. 6. Kiss ..., Kate! 7. Baszk felszabadítási szervezet. 8. Kormányfõ, majd az Elnöki Tanács elnöke (István, 1898–1968). 9. Üres vár! 10. Mely irányba. 11. Becézett Irén. 12. Sziget Szumátra közelében. 13. Huzal. – Az idézet második része. 14. Cseh traktormárka. 15. Az Öt tó egyike. 16. Ógörög világkorszak. 17. Páratlan adás! – Az oszétok és a jászok elõdei. 18. ...ovo; eleve. 19. ... Mulroney; ausztrál miniszterelnök volt. – „Török ..., nagy a hasa” (mondóka). 20. Amelita ...-Curci; kedves emlékû olasz operaénekesnõ. 21. Azeri író (Rasulogly). 22. NDK-beli kamionmárka volt. 23. Bajorországban torkollik a

mértékben magyarajkúak. Ez is azt bizonyítja, hogy a trianoni döntés nem volt igazságos, sokkal inkább büntetés jellegû. Habár a Horthy-idõkbeli irredenta hajcihõ akkor nagy port vert fel, lényegi eredményeket nem hozott. Csak Hitler ajándékaként kaptunk vissza némi területet, de 1946-ban a párizsi békeszerzõdéskor azt is visszavették. Hiába no, akkor is rossz oldalon álltunk. És nemzetközi szerzõdéseket még Horthy sem szeghetett meg. Az a tény, hogy szomszédaink (kivéve talán Ausztriát) a hozzájuk került területek magyarjait nem annyira integrálták (beolvasztották) hanem inkább „hátországukba” számûzték, s helyükbe saját embereiket hozták az új határok mellé, az természetes nacionalizmus. Végtére nekik bizonyítaniuk kell saját népük és a világ felé is, hogy nekik az az új terület „jár”. Az elcsatolt területeken élõ magyarok döntõ többsége már ezen országok született állampolgára. Õk a szenvedõ alanyai annak a belhoni hecckampánynak, amelyet manapság felelõtlen politikusaink folytatnak fõleg azért, hogy szavazatokat nyerjenek. No és az aránylagos nyugalmat megzavarják határokon belül és kívül! Alföldi Barna Hódmezõvásárhely

Dunába. 24. Mexikói agávéfaj, rostjából kötelet, zsineget készítenek. 25. Az ón vegyjele. 26. A vállrésszel egybeszabott ujjú, bõ kabát. 27. A pénztárca helye. 28. A Lulu c. opera zeneszerzõje (Alban). 29. ... Alexander Milne; a Micimackó írója. 30. Eger latin neve. 31. Ollós állat. 32. Elektrokardiogram, röv. 33. Balaton...; Veszprém megyei község. 34. Maghéj! – Az idézet harmadik, befejezõ része. 35. Düledék. 36. A Fülöp-szigetek fõvárosa. 37. Test megtámasztására szolgáló szilárd anyagú szervek szerkezete. 38. Nobel-díjas amerikai vegyész, a nehézvíz feltalálója (Harold Clayton, 1893–1981). 39. Schütz ...; színésznõ volt. 40. Hacsaturján személyneve. 41. Határozott, talpraesett, szókimondó. 42. Vörös, németül (ROT). 43. Az ideg orvosi neve. 44. Afrikai antilopfajta. 45. ... János; Kodály daljátéka. 46. Lon ... volt kambodzsai diktátor. 47. Rárakódva elborít. 48. ... Gynt; Ibsen drámája. 49. Errefele! 50. Néhai spanyol királyné. 51. Ûrmérték. – Német dal (LIED). 52. Vese, latinul. 53. Ropogósra kisütött. 54. Táncdalénekes- és színésznõ (Andrea). 55. Air ...; légiposta. 56. Író, kritikus,

Nincsenek adataim arról, hogy napjainkban a világon hány újság jelenik meg, de hogy iszonyatosan sok, abban biztos vagyok. Ezek közül sok a kérészéletû, megér pár hónapot, aztán eltûnik a süllyesztõben. Nincs ez másképpen Magyarországon sem. A úgynevezett hagyományos napilapok – bár példányszámuk visszaesést mutat – megmaradtak, elõre tört viszont a bulvársajtó és fõként a szinte megszámlálhatatlan színes pletykamagazin, mely külföldi és magyar sztárok (?) magánéletét tárja az olvasó elé, aki aztán nagy buzgalommal csámcsog a leírtakon. Más a helyzet a kicsit is magukra adó országos napilapoknál, bár fennmaradásuk érdekében itt is megtalálható a fokozott érdeklõdésre számot tartó témák feldolgozása, de végtére ez is a feladataik közé sorolható. A különbség a hogyanban van, és ennek megoldása újabb számtalan problémát vet fel. Adott egy nagyon kemény történés (például egy gyár vagy üzem több száz

embert érintõ bezárása), de a téma körbejárására, pontos felmérésére már nincs idõ, mert szorít a lapzárta. Ráadásul az illetékesek struccá válnak, bedugják fejüket a képzeletbeli homokba és nem hajlandók nyilatkozni (nem tudom, tudják-e, hogy kutatók szerint a strucc félelmében dugja fejét a homokba, mert így gondolja elkerülni a veszedelmet). De bizonyára sokak számára ismert az a bizonyos három majom is, aki nem hal, nem lát és fõként nem beszél. S hogy ez így van, számtalan példa bizonyítja. Íme a legutóbbi eset: bezártak egy patináns észak-magyarországi dohánygyárat, a hírek szerint épületeit lebontják és helyén szórakoztatóparkot létesít a város önkormányzata. Nosza, telefonon hívom a város polgármesterét. Tárgyalása van, de titkárnõje közli: a kérdezett témával az alpolgármester foglalkozik. Hívom õt, de kiderül, már nem õ az illetékes, hanem egy másik alpolgármester. Újabb telefon, de õ sem található, viszont komoly ígéretet kapok, hogy egy napon

belül visszahív. Ennek több mint tíz napja, visszahívás egy szál se. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha nem kapok az illetékestõl pontos és mindenre kiterjedõ tájékoztatást, maradnak az innen-onnan beszerezhetõ kósza hírek, mendemondák, melyeknek valóságtartalma igencsak bizonytalan, netán megkérdõjelezhetõ. De hogy nem nélkülözi az igazságot, az majdnem biztos, de miért nem az illetékes mondja el? Lehet, hogy idõközben szájzárat kapott, esetleg halaszthatatlan hivatali kötelessége a Holdra szólította. Aligha. Egyszerûen elbujdosik a válaszadás elõl, és ha az újságíró mégis megpróbál írni a témáról és az nem az õ szájaíze szerint történik, az kutyaütõ, gazember és félretájékoztat. Félretájékoztat (?), mert az információt jobb híján a sarki kocsmából szerezte be, olyan lakostól vagy lakosoktól, akiket az üzembõl két lábbal rúgtak ki. Az újságíró mit tehet? Leveszi nem létezõ kalapját az egykori amerikai lapalapító tisztes szándéka elõtt és eltöpreng azon, mi a fészkes fenének próbálják ránk fogni azt, amirõl nem mi tehetünk? Mi csak jól vagy rosszul megírjuk, amit látunk, tapasztalunk és ez nem good news, sajnos... Veégh Ádám

Aktívaértekezlet a XIII. kerületben A Munkáspárt XIII. kerületi szervezete 2005. január 26-án aktívaülést tartott. Az ülésen vendégünk volt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Jelen volt a kerület két országgyûlési képviselõjelöltje: Vajda János és Kollát Pál. Az aktívaértekezlet bevezetõjeként Goller Lászlóné alapszervezeti titkár József Attila verseket olvasott fel a költõ születésének századik évfordulója jegyében. Ezt követõen Thürmer Gyula tájékoztatta az aktívaülés résztvevõit a KB 2005. január 22-ei határozatairól. A kerület vezetését arra kérte, hogy már most vizsgálja meg, hány embert, kiket tud más kerületek segítségére átadni az ajánlószelvények gyûjtésének megkezdésekor, hogy azok az elvtársak már most elkezdhessenek megismerkedni a segítséget kérõ kerületekkel. A pártelnök kérte a tagságot a párt anyagi támogatásának fokozására. Például aki teheti, lépjen be az Ezres Klubba, hogy legyen ezer olyan párttag országosan,

mûfordító volt (Béla, 1931–90). 57. Román légicég. 58. Az ittrium és a kálium vegyjele. 59. Idõ elõtti. 60. Könynyûzenei és irodalmi irányzat. 61. A Sátántangó rendezõje (Béla). 62. Óceániai törpeállam. 63. Ipari nagyközség a Dorogi-medencében. 64. Hím sertés. 65. Zell ... See; osztrák síparadicsom. 66. E napi. 67. Eres! 68. My ...; a vietnami Lidice. 69. Nem is fölé! 70. A tizenhárom vértanú városa. 71. Museo del ...; madridi képzõmûvészeti gyûjtemény. – Pedzeni kezd! 72. Igen, oroszul. 73. Köszönet és lekötelezettség érzése. – Horvátország gépkocsijele. 74. Autonóm Terület, röv. H. I. A 3. lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Szobánkat hûti a szegénység, szívünket fûti a reménység. Nyertesek: Tóth Mihályné (Budapest), Horog Ferenc (Bonyhád), Kajati Sándor (Nyíregyháza). Könyvnyereményeiket postán küldjük el. E heti feladványunk helyes megfejtését 2004. február 14-ig lehet beküldeni a szerkesztõség címére (1082 Budapest, Baross u. 61.).

M

1

2

aki (legalább) tízezer forintot adományoz a Választási Alapba. A tájékoztatót követõen tízen kértek szót. A hozzászólók szinte mindegyikének véleményét öszszefoglalhatom Zemkó Márton szavaival: „Azok maradjanak a pártban, akik hittel és meggyõzõdéssel szolgálják a pártot, s kiállnak a párt politikája mellett.” Vagy említhetem Elekes Imrét, aki hangsúlyozta, hogy most a pártépítés során legfontosabb a marxista-kommunista egység megszilárdítása. Goller Lászlóné javasolta, hogy minden pártszervezet törekedjen a fiatalításra. Szabó László is egyetértett a KB-ben elhangzottakkal. Javasolta, alakítsuk meg a „százasok klubját”, vagyis minden párttag gyûjtsön össze száz darab aján3

4

Ó

13 17

O

20

R

26

E

29

21

40

9

E

41

50

45

L

55 59

17

18

22

21

23

27

61

V

D

32

65

A 33

38

42

47

52

47

H

71

28

43

46

61

12

25

37

56

64

24

31

51

64

11

19

42

60

10 15

36 41

45

R

8

30 35

39

70

7

O

34

63

6

Erdõs István kerületi elnök

14

16

58

5

lószelvényt. (Többen közbeszóltak, hogy a „százötvenesek klubját!”) Nagy Ferencné elmondta: „õt nem tudta befolyásolni a belsõ ellenzék tevékenysége, de felhívta a figyelmet, hogy a kialakult ellentétek nem segítik a párt erõsítését, ezért a legrövidebb idõn belül rendet kell teremteni a pártban. Kapcsos Emilné szerint most, hogy a jelöltjeink már megvannak, arra kell törekedni, hogy nekik a szükséges ajánlócédulákat össze is tudjuk szedni. Megköszönte a Nõtagozat munkáját és kérte, hogy a soron következõ feladatokból is vegyék ki a részüket. A kerületi elnök felhívta a figyelmet a 2006-os országgyûlési választások felkészülési feladatainak mielõbbi megkezdésére, illetve folytatására.

39

44

48 53

49 54

T

57 62

66

58 67

68

72

73

A

N

69 74

2005. február 4.

I. fejezet Pályám eleje úgy alakult, hogy nem dolgoztam egyetlen szerkesztõségben sem, csak olyankor látogattam el ezekbe a sajtómûhelyekbe, ha valamilyen közlésre szánt írást vittem be. Így történt, hogy kevéssé ismertem az újságírókat és magát a sajtó gépezetét mozgató politikai és anyagi rugókat. Sokáig megmaradtam eredendõ naivitásomban, az átlag emberekhez hasonlóan én is vitathatatlannak tekintettem minden nyomtatásban megjelent sort: – Biztos, hogy igaz, mert benne volt az újságban! Megvettem minden lapot, ahol akár csak utalásszerûen vagy zárójelben megemlítették a nevemet és hazavittem az anyámnak. Õ, szegény, szorgalmasan gyûjtögette ezeket, melléjük rakott néhány fényképet és nevesebb személyiségektõl érkezett levelet, üdvözlõlapot is. Az idõk folyamán jó néhány nagyméretû nejlonzacskót megtöltött velük, haláláig õrizte, mikor meghalt, húgom átadta nekem az anyagot. Mindig is igyekeztem elnyomni magamban a nosztalgiázó hajlamot: nem járok vissza régi otthonaim környékére, nem hívom fel névnapjukon egykori szerelmeimet, nem találkozom külföldrõl tizenöt-húsz év után hazalátogató volt osztálytársaimmal. Ezeket az anyámtól rám maradt relikviákat is csak néha bolygatom, legföljebb akkor veszem elõ, ha valamilyen máshol nem található adatot keresek. Ilyenkor leülök a szõnyegre és kiborítom magam elé a sárguló, a szélein már töredezõ papírokat. Az újságkivágásokba csak ritkán nézek bele, pedig akkoriban meg jóindulattal kezeltek, pályakezdésem éveiben több elismerést kaptam, mint utána hosszú évtizedeken át. Én már akkor is kritikus szemmel néztem az írásaimat, úgy találtam, hogy teljesítményemmel nem szolgáltam rá anynyi dicséretre és élt bennem a gyanú, hogy ezt egyszer még leverik rajtam. Az 1980-as évek elején jött el a „törlesztés” ideje, mikor a „rendszerváltó értelmiség” belátta, hogy nem számíthat az én csatlakozásomra. Visszavontak minden nevemre kiállított „bizalomcsekket”, tehetségemet idézõjelbe tették, vastagon áthúzták és múlt idõbe rakták. Egy kritikus pontos számokkal írta le ezt a változást: „....1980-ig minden kötetérõl tucatnyi, másfél tucatnyi kritikai ismertetés látott napvilágot, minden szépirodalmi folyóirat, minden központi napilap és a magazinok is kötelességüknek tartották hírt adni egy-egy Moldova-mû megjelenésérõl. 1981-es könyvérõl viszont már csak négy cikket tart számon a bibliográfia, 1986-ban megjelent négy kötetérõl csak egyet. Találomra átlapoztam tíz irodalmi lapot az utolsó évtizedbõl, a legkülönbözõbb ízlésirányok orgánumait, és sem Moldovától, sem Moldováról nem volt bennük egyetlen sor sem....” Megjegyezhetném, hogy ezen évtized alatt a könyveim négy-öt millió példányban jelentek meg és fogytak el, de miként az áldásba, úgy az átokba sem illik tekintetünket felemelve belenézni. Az idõk múltával egyre kevésbé igénylem azt, hogy az ítészek foglalkozzanak velem. Már ötven éve járom ezt a pályát, de még egyetlen komolyan vehetõ, legalább a szándékában tárgyilagos kritikát nem írtak rólam, sem jót, sem rosszat – mindegyikük „szigetelésén” átüt a politika, vagy a személyi alapon álló elfogultság. Nem akarom azt állítani, hogy ez a sors csak nekem jutott osztályrészemül, nemzedékembõl több nálam is jelentõsebb, de kevésbé ellenálló tehetséget is kilátástalanságba, alkoholizmusba, magányba és végül pusztulásba kergettek.

A

nejlonzacskókban összegyûjtött levelekbe viszont gyakran belenézek, néhány kedvesebb emberem küldeményénél hosszabban elidõzöm. Így akadt a kezembe múltkorjában egy régi üzenet, melyet még utolsóéves fõiskolásként kaptam régi osztályfõnökömtõl, Mészöly Dezsõtõl. A levél 1956. október 17-én keltezõdött, a Magyar Posta átlagos munkatempóját ismerve közvetlenül a felkelés kirobbanása elõtt kaphattam meg. Mészöly hallott róla, hogy drámát írok – valószínûleg a fõiskolai diplomamunkának szánt Rajk-perrõl szóló darabom, a „Legenda a tábornokok pusztulásáról” híre jutott el hozzá. Egykori tanárom akkoriban dramaturgként dolgozott a Madách Színházban és ebben a minõségben is érdekelte a darab: „...Most már, vagy most egyelõre (az óvatos különbségtevés komoly élettapasztalatokat takar – M. Gy.) nagyobbak a lehetõségek a színházak számára is. Talán érdemes lesz megint dramaturgnak lenni... Majd ha találkozunk, elmondom: mi a helyzet most a színházaknál, úgy kell a merész új magyar darab, mint egy falat kenyér! ... Szóval: hívj fel mielõbb!”

Moldova György

Az utolsó töltény – HARMADIK KÖTET –

ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉKEK Kizárólagosan A Szabadságban Szívesen kipróbáltam volna magam színpadi szerzõként, gondoltam, hogy megmutatom Mészölynek a Rajk-drámát, de mielõtt jelentkezhettem volna, már dörögni kezdtek a fegyverek a pesti utcán. A felkelés leverése után a téma politikailag hosszú idõre „szalonképtelenné” vált, nem akadt olyan színház, amely foglalkozott volna vele, aztán a kérdés magától megoldódott: a kézirat elveszett és soha többé nem került elõ. Mészöly sem maradt olyan helyzetben, hogy akár egy másik mûvel kapcsolatosan megismételhette volna az ajánlatot. Aztán hosszú évek teltek el kazánszereléssel, filmgyári bedolgozó robottal. Az 1960-as évtized elején végre újra megnyílt elõttem az irodalom kapuja – nem túl tágasra, csak annyira, hogy az illúzióim lehorzsolódásával éppen beférjek rajta. Hosszú állóharc után végül elfogadták elsõ elbeszéléskötetemet, „Az idegen bajnok”-ot. A rendszer könyvkiadási politikáját két letagadhatatlan pozitív vonás is jellemezte. Míg a háború elõtt egy-egy terjedelmesebb regény vagy verseskötet egy mezõgazdasági, illetve gyári segédmunkás három-négynapi keresetének megfelelõ összegbe került, az 1960-as években akár egy órányi bérért is hozzájuthattak az emberek. A Könyvhéten az olvasók kétezer forintért a teljes ünnepi választékot megvehették – ez az összeg ma talán már a kétmillió forinton is túljár. A kiadói politika másik pozitív tulajdonságát a megjelentetett szerzõk táborának messze határokig elmenõ kiszélesítése jelentette. Tiszteletben kellett tartani a rendszer néhány alapvetõ tabuját, ezek közé tartozott a Szovjetunió érinthetetlensége, a nacionalista és antiszemita felhangok kiiktatása. A „Magyar Nemzet” egyik újságíróját letiltották a lap hasábjairól, mert a rövid és hosszú „u” betû használatára a következõ példasort hozta fel: „Szovjetunió, unom, utálom...” A figyelem még évtizedekkel korábban megjelent mûvekre is kiterjedt. Babits Mihály: „Cigány dal”-ának azt a sorát, hogy „zsidót, ha látsz, nekilátsz”, a gondos lektor „Bogyót ha látsz nekilátsz”-ra javította ki, gyakorló „bogyó” létemre az ilyesfajta túlzásokat nem helyeseltem. Ha valaki nem sértette meg ezeket a tabukat, bizton számíthatott rá, hogy könyve elõbb-utóbb megjelenik, ez még az olyan ordas fasiszta múltú szerzõkre is kiterjedt, mint amilyen Erdélyi József volt, a „Solymosi Eszter vére” címû pogrom-hangulatot keltõ vers papírra vetõje. Egy korabeli anekdota szerint õ azzal érdemelte ki a bûnbocsánatot, hogy írt egy üzemi környezetben játszódó vígjátékot, „Solymosi Eszter bére” címmel.

Más tekintetben viszont hihetetlen hanyatlás

következett be a háború elõtti állapotokhoz viszonyítva. Fennmaradt az emléke annak az esetnek, mely szerint Karinthy Frigyes kiadója egyszer levelet küldött az írónak: „Kedves Mester! Ha kedd reggelig nem adja le a könyve kéziratát, nem tudjuk garantálni az e heti megjelenését” – vagyis a leírt szöveg néhány napon belül eljutott az olvasó kezébe. A magát szocialistának nevezõ rendszerben ez a tempó elképzelhetetlennek számított. A demokrácia jegyében bárki benyújthatta a mûveit az akkor kizárólagos állami tulajdonban lévõ könyvkiadókhoz – ezeknek a száma összesen nem haladta meg az egytucatot és mindössze kettõ foglalkozott felnõtteknek szóló magyar próza és költészet kiadásával. Ott kötelesek voltak még a „vér dilettáns” mûvekkel is a legmesszebbmenõbb gondossággal törõdni, különben a próbál-

kozó feljelenthette õket az illetékes pártbizottságon vagy állami szervnél, ugyanilyen óvatossággal kellett megfogalmazni az elutasító választ is. Ha már ismertebb nevû író jelentkezett, vagy olyan mû érkezett be, amelyben megcsillant a tehetség szikrája, két lektor is elolvasta, majd írásbeli véleményezést mellékelve továbbította az irodalmi vezetõhöz, aki ha egy csöppnyi bizonytalanságot is érzett, belevonta a döntésbe az igazgatót is. Egy-egy kéziratot valóságos „bõrpapír” köteg kísért, ezt azért hívták így, mert megírásukkal a lektorok a maguk bõrét igyekeztek menteni. Tételezzük fel, hogy az anyag sikerrel túljutott a kiadói stációkon, ez még mindig kevés volt az üdvösséghez, meg kellett szerezni a Kiadói Fõigazgatóság engedélyezõ pecsétjét is. A dolgok menete a továbbiakban sem gyorsult fel. Egy elsõ, majd egy második nyomdai levonat készült, a szerzõnek gondosan át kellett néznie, a lektorok hasonlóképpen jártak el, elõfordult, hogy még az utolsó órákban is megköveteltek bizonyos változtatásokat a szövegben, egy-egy vers, illetve bekezdés kihagyását. A nyomdák sem törték magukat, hogy minél hamarabb megjelentessenek egy szépirodalmi mûvet. Gépparkjuk a végletekig lepusztult, a felújításhoz szükséges pénzt pedig csak a különféle gyáraknak, kereskedelmi cégeknek végzett bérmunkákból remélhettek: árujelzéseket, reklámcédulákat, díszdobozokat készítettek, az alacsonyan rögzített díjtételû könyvkiadást igyekeztek elhárítani maguktól, vagy legalábbis idõben elcsúsztatni. Mindent összevetve egy-két évbe is beletellett, hogy egy kéziratból könyv szülessen, ha politikai kifogások merültek fel, akkor hatnyolc év is ráment. Amíg a kötetem megjelenésére vártam, természetesen folyamatosan dolgoztam tovább. Az elbeszélések és riportok mellett néhány kisebb szatírámat is leközöltek a folyóiratokban, ez utóbbiak keltették fel a Petõfi Színház igazgatójának a figyelmét. Ez a színház alig egy-két éve kezdte meg a mûködését a pesti Nagymezõ utcában, a korábbi Thália épületében. Elsõsorban musical comedyk, zenés játékok bemutatását tûzte ki célul maga elé. Az olyan klasszikusok mellett, mint a „Koldusopera” vagy az „Irma, te édes!” magyar mûveket is igyekezett a mûsorába iktatni, például Karinthy Ferenc dramatizálta számára Aszlányi Károly „Hét pofon” címû regényét, színpadra alkalmazta Mándy Iván egyik elbeszélését is, „Szabadíts meg a gonosztól” címmel. Katona Ferenc, a színház igazgatója ennek a törekvésnek a jegyében behívatott és szerzõdést kínált fel egy zenés komédia megírására.

A

színdarab számomra mindig is a legvonzóbb, egyben a legveszélyesebb kihívásnak számított. Egy regénnyel vagy riportkötettel nem lehet igazán látványosan megbukni, mert az olvasókhoz egyenként jut el, egyedül mélyednek bele, azt nem látja senki, hogy ha dühükben a szemétbe dobják, vagy utazás közben kihajítják a vonatablakon. A színpadon viszont a szó megtestesül és a megszületés forróságában szembesül a közönséggel, rögtön eldõl, hogy „a mennyekbe röpíti, vagy a pokolra taszítja” a szerzõt. Nincs egyértelmûbb kritika, mint az üresen maradt, felcsapott székek százai a nézõtéren. Megtisztelõnek találtam és el is fogadtam a színház ajánlatát, bár õszintén szólva egy alkalmas ötletnek még a csírája sem mocorgott bennem, mégsem estem pánikba. Még a fõiskolai drámatörténeti órákról emlékeztem rá, hogy a világ nagy drámaírói közül is sokan és sokszor idegen ötletekbõl indultak ki. Moliére minden szégyenkezés nélkül felhasznált Plautusnak, a latin vígjátékírónak a mûveibõl vett ötleteket, sõt, hosszú párbeszédrészleteket is átemelt. „Je prends mon bien ou le trouve!”: „onnan veszem a javaimat, ahol találom õket” – vallotta be nyíltan. Shakespeare is merített Bandellónak, az olasz elbeszélõnek a történeteibõl, sõt, a „Lear király”-nál egy korábbi ismeretlen szerzõ tollából származó változatból is. Túl azon, hogy mindketten gyakorlati színházi emberek voltak, akiknek adott idõpontra megfelelõ darabokat kellett szállítaniuk a társulatuk számára, azért is szüreteltek szívesen gyümölcsöket idegen fákról, mert biztonságot adott nekik, hogy a téma, ha más formában is, de egyszer már megmérettetett és elfogadhatónak találtatott. A mesterek példájából kiindulva én is körülnéztem a világirodalmi ócskapiacon, így akadtam rá a milánói varga legendájára. Ennek a vargának erõs érzéke volt az igazsághoz és a méltósághoz – mint a susztereknek általában, nem véletlenül került ki közülük olyan sok tanácselnök az 1950-es években. Az említett milánói varga szabadidejében el-eljárt a törvényszékre, vé-

7

gighallgatta a tárgyalásokat, utána hazament, és otthon, mint egy egyszemélyes fellebbviteli tanács, újratárgyalta az ügyeket. Gyakran volt elégedetlen az elsõfokú döntéssel, felülbírálta, új ítéleteket hozott és azt személyesen végre is hajtotta. Ha egy gyilkos körmönfont ügyességgel kimosta magát a bíróság elõtt, a varga nem hagyta annyiban, utánament és leszúrta, más oldalról: pénzt dobott be az ártatlanul tömlöcbe vetettek családjának ablakán. Ebbõl a legendából faragtam ki megírandó komédiám hõsét, Rozsdás Jeromost. Õ az Elhagyott Leányanyákat Gyámolító Átmeneti Otthonban tevékenykedik, mint portás-mindenes. Túllépve hivatala történelmi kötelmein, el-elbeszélget a szülésre váró leányanyákkal, és ha úgy találja, hogy a csábítójuk még a szokásosnál is aljasabban bánt el velük, megkeresi és az Örök Igazság nevében felpofozza õket. Jeromost szándékaiban a lelkiismeret-furdalás vezérli. Még katona korában egy hadgyakorlat során teherbe ejtett egy falusi leányzót, akit késõbb a sorsára hagyott. A nõ azóta meghalt, de a szelleme újra és újra megjelenik Jeromos elõtt és kéri, hogy bosszulja meg a hozzá hasonló sorsú lányokon esett méltánytalanságokat. A tettre való felszólítás bevezetõ mondatát, a „Légy szíves, Jeromos!”-t választottam a darab címének. A poénokat még utólag sem szabad elárulni, de annyit elmondhatok: a bonyodalmak ott kezdõdnek, mikor az egyik szoknyavadászról kiderül, hogy õ Jeromos fiatalkori botlásának a gyümölcse. Lelkesített az a szinte biztosra vehetõ esély, hogy a mûvemet bemutatják az ország tekintélyes színházának egyikében, napi nyolc-tíz órát dolgoztam a szövegkönyvön, alig egy hónap alatt el is készültem vele. Valaha egy dramaturgiaórán Háy Gyula mesélte, hogy szovjetunióbeli emigrációjában egyszer úgy adódott, hogy egy neves orosz szerzõvel egy idõben nyújtotta be a kéziratát ugyanannak a színháznak. A honi írónagyság ráírta a dosszié fedelére, hogy: „pjervij váriánt”, vagyis „elsõ változat”, mintegy elõrebocsátva: hajlandó a mûvét átdolgozni magasabb elvi vagy politikai szempontok szerint. Háy undorral figyelte a ténykedését és a saját alkotására ráírta: „paszlédnyij váriánt”, vagyis „utolsó változat” – ekképp jelezve alkotói megingathatatlanságát. (A csattanó rendkívül hatásosan hangzott azzal a kis mellékzöngével, hogy egyikünk sem hitte el Háynak: akkor és ott ilyen módon mert volna cselekedni.) Én viszont nyugodtan használhattam volna az „elsõ változat” megjelölést. Bár a dramaturgiát tanult mesterségemnek nevezhettem, két drámámmal már a gyakorlatban is kísérletet tettem, de most zenés bohózatot kellett írnom, mely a prózai színmûvektõl eltérõ szabályok szerint épül fel. Késõbb hallottam, hogy Nyugaton az igazi musical comedyket szigorúan meghatározott „szerkezeti tükör” alapján építik fel, például a játék hetedik-nyolcadik percében egy duettnek kell elhangzania, egy félóra után pedig szükségszerûen egy tömegjelenet következik.

Az „outsiderek” rendíthetetlen magabiztosságá-

val kezdtem munkába, de hamarosan kiderült, hogy a mûfaj megkövetelte szabályok alól én sem vonhatom ki magam. Szerencsére Katona Ferenc igazgató kitûnõ partnereket állított mellém, komponistaként a korszak könnyûzenéjének királyát, Fényes Szabolcsot, szövegíróként pedig a „rímhányó” Romhányi Józsefet. Megilletõdötten ültem le velük tárgyalni az igazgatói irodában, már a huszonnyolcadik évemben jártam ugyan, de igazi szakmai tapasztalatok nélkül kerültem szembe a két nagyágyúval. Romhányi észrevette rajtam az idegességet és egy kínrímmel igyekezett megnyugtatni: – „Nyugodjál meg Moldova. Minden meg lesz oldova!” Fényes Szabolcs is bátorított, azzal kezdte, hogy mennyire tetszenek neki a szövegemben elõforduló zaftos, de mégsem trágár káromkodások, nevetve idézett egy példát: – Verjen meg õsöd, a farkatlan majom, akinek hosszabb a keze, mint a lába és a fogával vakaródzik! Fényes Szabolcs már akkor az élõ klasszikusok közé tartozott, de még ma is sok legenda kering a személye körül. Kompozícióinak egy részét állítólag többször is eladta, ha egy színházi vezetõ ember felhívta kísérõzene-ügyben, és õ éppen nem tartózkodott otthon, akkor a háztartási alkalmazottja bonyolította le az ügyletet, õ már pontosan tudta, hogy a gazdája melyik fiókban tartja az adott igénynek megfelelõ belépõket, duetteket vagy finálékat. A „Légy szíves, Jeromos!” egyik-másik számát késõbb én is visszahallottam egy másik darab betétdalaként. (Folytatjuk)

8

HÍREK – INFORMÁCIÓK

2005. február 4.

Száz éve született József Attila édesanyjával és nõvérével, Etelkával 1919-ben

„A ferencvárosi mosónõ fia immáron a világirodalom óriása. Születésnapja – április tizenegyedike – évtizedek óta a magyar líra ünnepének számít.”

HETYKESÉG ÉS FÁJDALOM

Nemzett József Áron

Megszült Põcze Borcsa, kit megettek a fenék, gyomrát, hasát sorba, százláb súroló kefék. Szerettem Lucámat, de Luca nem szeretett. Bútoraim: árnyak. Barátaim nincsenek. Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, – élek mindörökké gazdátlan és ostobán. József Attila huszonhárom évesen, 1928ban írta ezt a verset, talán a Luca-versek után vagy azokkal egyidõben. Elõször az Együttben, majd a Bácsmegyei Naplóban jelent meg, szerepel a Nincsen apám se anyámban és a Medvetáncban. A Curriculum Vitaeben írja: „Apám – néhai József Áron – háromesztendõs koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédõ Liga Öcsödre adott nevelõszülõkhöz.” József Attila mindvégig abban a tudatban élt, hogy apja kivándorolt Amerikába. 1937-es befejezetlen versében írja: Csak most értem meg apámat, aki az ingó tengeren nekivágott Amerikának.

Az elsõ három szakasz a Bevezetõ hetykeségére emlékeztet:

Az urak locsogtak, fecsegtek, õ batyut kötött. Odaszállt, hol jó munkást szép pénz kecsegtet.

Nemzett József Áron, szappanfõzõ, aki már a Nagy Óceánon szagos füveket kaszál.

(Csak most…) József Attila nem tudta, hogy apja, román nevén Iosifu Aron, nem Amerikába vándorolt ki, csak Romániáig jutott el, ahol újra megnõsült. Fia verseit nem ismerte, habár a romániai magyar nyelvû lapokban, például a Korunkban megjelentek József Attila-versek. Az óceánon szagos füveket kaszáló szappanfõzõ munkás alakja a Hazám egyik sorában is kísért: „adtál földmívest a tengernek”. Édesanyja, Põcze Borbála rákban halt meg. A mosónõ édesanya halálára utal a József Attila-i lírai azonosítással megalkotott metaforája: „kit megettek a fenék / gyomrát, hasát sorba, / százláb súroló kefék.” Luca Wallesz Jenõ író, újságíró lánya volt, Sándor Kálmán elsõ felesége. Az 1927-es Kiszombori dalban szól arról, hogy a szerelmi versengés gyõztese a legjobb barát, Sándor Kálmán lett: „Oly sok zavart okoztál – kedvesebben / bánsz legjobb barátommal, mint velem.” És: „Sándor úrnak jó keztyûje van / s az én kezemet nem melengeted.” Ne csodálkozzunk azon, hogy szinte ugyanabban az idõben egyik versében legjobb barátjáról beszél (Sándor Kálmánnal való barátsága mindvégig töretlen volt), másik versében pedig azt írja: „Barátaim nincsenek.” A költõ, ha a Nemzett József Áron írásakor ezt így érezte, éppen azért költõ, hogy így is írja le, és József Attila nem biggyesztett lábjegyzetet verssorához létezõ barátai listájával. Rossz magyartanárok és rossz filológusok botfülû módon értetlenkedhetnek, de bármilyen furcsa, erre a nagyon is személyes vallomásra is igaz József Attila életelve: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.

MEGHÍVÓ A Munkáspárt elnöksége szívesen látja Önt a „Kim Jong Il a szocializmusért, a békéért, a KNDK népének jólétéért” címû

FOTÓKIÁLLÍTÁS ünnepélyes megnyitásán. Idõpont: 2005. február 15-én, 15 óra Helyszín: Munkáspárt központi székháza (Budapest VIII. kerület, Baross u. 61.) A rendezvényen beszédet mond: THÜRMER GYULA, a Munkáspárt elnöke; KIM GWANG SOP, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete

Lidi nénémnek öccse itt, Batu khán pesti rokona, kenyéren élte éveit s nem volt azúrkék paplana; kinek verséért a halál öles kondérban fõz babot – hejh burzsoá! hejh proletár! – én, József Attila, itt vagyok! A hetyke vers fájdalmas utolsó szakaszszal ér véget: a költõ mindörökké gazdátlan és ostobán fog élni. József Attila világirodalmilag is egyedülálló költõi nagysága talán éppen abban rejlik, hogy kora minden ellentmondását mûvészi disszonanciával fejezte ki legnagyobb verseiben, reménytelenség és remény közt vívódva. Figyeljünk fel hát ebben a fiatalkori versben arra, hogy mennyire sokrétû érzéseket ír meg, nem fél az egymással már-már vitázó versektõl (legjobb barát – barátaim nincsenek), hetykeség és fájdalom hogyan ötvözõdik remekmûvé egy négy szakaszos, rövid versben. A Nincsen apám se anyámban a vers címe még Örökélet volt, végleges címét a Medvetáncban kapta meg. Engem személy szerint még valami köt ehhez a vershez. József Attila kubai fordítója, Fayad Jamís 1963-ban ezt a verset mutatta meg nekem elõször spanyolul Havannában, elsõ találkozásunkkor. Hadd idézzem itt utolsó két sorát, amelybe a mûfordító a sin pan (kenyér nélkül) kifejezést is beleírta, ami nagyon is igaz József Attila esetében („Harmadnapja nem eszek”): „solo, estúpido y sin pan/ ya siempre viviré yo.” Simor András

A Szabadság új elõfizetõi Szeretettel köszöntjük A Szabadság legújabb elõfizetõit a Nógrád megyei Vizslásról: Gulyás Imrét, Harazin Istvánt, Tepkon Attilát és Vincze Ferencnét.

ÜLÉSEZETT A MUNKÁSPÁRT ELNÖKSÉGE

Újra lesz felvonulás május elsején Újra tartsunk felvonulást május elsején – így határozott az elnökség január 31-ei ülésén. A korábban rendszeresen megtartott felvonulásokat egy idõre abbahagytuk. Nagyon sokan jelezték, hogy a felvonulást nem helyettesítheti a majális, ne mondjunk le errõl a szép hagyományról és egyben mozgósító politikai eszközrõl. A május elsejei program még alakul, de az biztos, hogy a Kodály köröndtõl lesz felvonulás és a Ligetben majális. A Központi Bizottság január 22-ei döntése alapján a Munkatörvénykönyv és szélesebb értelemben a munka kérdése ez évi kiemelt akciónk. Az elnökség döntött arról, hogy felgyorsítjuk a munkát a jelenlegi Munkatörvénykönyv és a 2002 óta bekövetkezett változások összefoglalására, azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak az összegzésére, amelyeket a Munkatörvénykönyvrõl nagy termelõvállalatoknál, közintézményeknél, a kisvállalkozói szférában szereztünk. A gyõriek mintájára tervezzük az „Elveszett gyárak” akció beindítását. Gyõrben egy munkáslakótelepen elültettek egy fát, amelyen feltüntették a városban eladott vagy szétvert üzemek neveit. Az akció széles visszhangot váltott ki. – Tudósítónktól

Felhívjuk a pártszervezetek figyelmét, hogy a Veszteségeink rovatba telefonon nem fogadunk el bejelentéseket, a hibák elkerülése végett. Rendelkezésükre áll a fax, az e-mail, a postai beküldés, illetve a személyes leadás lehetõsége. A szerk.

VESZTESÉGEINK

Dombóvári Dezsõné, aki 1945 óta volt a párt tagja, 79 éves korában elhunyt. Törökszentmiklósi alapszervezet Laboda Ferenc, aki 1948 óta volt a párt tagja, 74 éves korában elhunyt. Miskolci alapszervezet Imre Antal, aki 1948 óta volt a párt tagja, 76 éves korában elhunyt. Szolnok megyei szervezet Sinkó Sándorné, aki 1946 óta volt a párt tagja, 85 éves korában elhunyt. Orosházi városi alapszervezet

Gyulai Gábor, aki 1949 óta volt a párt tagja, 83 éves korában elhunyt. Temetése február 16-án 11 órakor a Fiumei temetõ szóró parcellájában lesz. Budapest, VIII. kerületi alapszervezet Kádár Jenõ, aki 1945 óta volt a párt tagja, 83 éves korában elhunyt. Székesfehérvári alapszervezet Vanopulosz Thanaszisz, aki 1934 óta volt a párt tagja, 91 éves korában elhunyt. Beloiannisz alapszervezet

EMLÉKÜKET KEGYELETTEL MEGÕRIZZÜK

Hirdessen

A Szabadság hetilapban! Többszöri megjelentetésnél kedvezményt adunk. Várjuk megrendeléseiket! Részletes információ: Huszár Zsófia Telefon: 313-5420

Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok adásvétele.

VERES ÉREMBOLT, VII. ker. Izabella utca 37. Tel.: 322-4799 H–P: 9–17 óráig.

A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe: [email protected] Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Terjeszti: a Budapesti és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., valamint az alternatív lapterjesztõk Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft Elõfizethetõ a hírlapkézbesítõknél, a Hírlapelõfizetési Irodában (Helir 1900), a Magyar Posta kerületi hírlapüzletági ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Apolló Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelõs vezetõ: Mózes Ferenc ügyvezetõ igazgató

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu