A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE
Dr. Szili Katalin elnök asszony részére Országgyűlés BUDAPEST II-1/02749-5/2009.
Tisztelt Elnök Asszony! Az Országgyűlés 2009. június 29-i ülésnapján fogadta el a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényt (T/10057. számú törvényjavaslat). Elnök Asszony a törvényt 2009. június 30-án küldte meg részemre kihirdetésre, sürgősségi kérelem nélkül. A törvénnyel nem értek egyet, ezért élek az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörömmel, és a törvényt a kihirdetésére megállapított határidőn belül, megfontolásra visszaküldöm az Országgyűlésnek.
Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény (Törvény) célja – javaslatának indokolása szerint –, hogy az élelmiszer termékpálya szereplői közötti üzleti kapcsolatok átláthatóbbá és etikusabbá váljanak. Ennek érdekében a Törvény bizonyos kereskedői magatartásokat tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősít, és ezekhez a magatartásokhoz polgári jogi és közigazgatási jogi szankciókat fűz.
2
Az Országgyűlés joga annak eldöntése, hogy az egyes vállalkozások közötti tisztességtelen magatartások visszaszorítása érdekében szükség van-e jogalkotói beavatkozásra. Az Országgyűlésnek ezt a döntését nem kívánom felülbírálni, bár kétséges számomra, vajon a Törvény minden szempontból összhangban van-e az Európai Közösség irányadó versenyjogi jogszabályaival. Ugyanakkor a Törvénnyel nem értek egyet, mert az előkészítetlen, átgondolatlan, kitűzött céljai elérésére nagy valószínűséggel alkalmatlan, és nélkülözi azokat a sajátos eljárási szabályokat, amelyek szükségesek lennének a Törvény által előírtt hatósági eljárás megfelelő lefolytatásához. 1. A Törvény javaslatát 2009. június 23-án nyújtotta be Herbály Imre (MSZP), Font Sándor (Fidesz), Dr. Medgyasszay László (KDNP), Velkey Gábor (SZDSZ) és Karsai Péter (független) országgyűlési képviselő. Hat nappal később, 2009. június 29-én a Házbizottság T/10057/3. számú javaslatában a Törvény tárgyalása során a Házszabálytól való következő eltéréseket javasolta: – a Törvény erre irányuló külön kérelem nélkül kerüljön fel a 2009. június 29-i ülés napirendjére; – a tárgysorozatba vételről szóló döntésre és sürgősségről történő szavazásra ne kerüljön sor, módosító javaslatok benyújtására 2009. június 29-én (hétfőn) 13 óráig legyen lehetőség; – módosító javaslatok beérkezése esetén is – az együttes és összevont általános és részletes vitában az előterjesztőknek, a kijelölt bizottságok előadóinak és a képviselőcsoportok nevében felszólaló képviselőknek, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselőnek 6-6 perces felszólalását követően – 2009. június 29-én (hétfőn) kerüljön sor a módosító javaslatokról történő szavazásra és a zárószavazásra. A Házszabálytól való eltérésre vonatkozó javaslatot az Országgyűlés 2009. június 29-én 12 óra 45 perckor elfogadta. A Törvény általános és részletes vitáját – mely együtt zajlott a T/10056. számú törvényjavaslat általános vitájával – az Országgyűlés délután mintegy 15 perc alatt megtartotta. Ezt követően este 6 órakor az Országgyűlés elfogadta a mezőgazdasági bizottságnak a törvényjavaslat számos rendelkezését érintő módosító
3
javaslatát, melyet a bizottság ugyancsak június 29-én nyújtott be, majd az egy percen belül megtartott zárószavazáson elfogadták a képviselők magát a Törvényt. Ez a fajta törvényalkotási mód komoly veszélyét hordja magában annak, hogy az elfogadott jogszabály nem lesz kellően átgondolt, a jogszabályszerkesztés követelményeinek megfelelő, és hatásai sem lesznek kiszámíthatók. Az elfogadott normaszöveg sajnálatos módon igazolja ezeket a veszélyeket. Nem kívánom a Törvény valamennyi ellentmondásos, a jogszabályszerkesztés szabályait figyelmen kívül hagyó szabályát sorra venni, példaként csak néhányat sorolok fel. A Törvény 3. § (5) bekezdése például ugyanezen § (1) bekezdés e) pontjára utal, miközben az (1) bekezdés egyetlen mondatból áll. Nem válik könnyebben értelmezhetővé a 3. § (5) bekezdése akkor sem, ha az abban foglalt utalást a 3. § (2) bekezdése e) pontjára vonatkoztatjuk. Ez a pont ugyanis bizonyos, a termék forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó feltételeket tisztességtelennek és így jogellenesnek minősít, miközben a 3. § (5) bekezdése e feltételek általános szerződési feltételként való nyilvánosságra hozatalát írja elő. Nehezen érthetőek a Törvény által a termék ellenértéke kiegyenlítésére megállapított határidői is. A 3. § (2) bekezdés h) pont hb) alpontja értelmében a gyorsan romló termékek esetén a termék fogyaszthatósági idejének, illetve minőségmegőrzési időtartamának lejártát követő 30 napon túli fizetés tisztességtelen, amíg ugyanezen pont hc) alpontja szerint egyéb termék esetén a teljesítést követő 30 nap lehet a fizetési határidő. Ebből az következne, hogy a gyorsan romló termékeknél hosszabb lehet a fizetési határidő, mint az egyéb termékeknél, hiszen a teljesítés időpontja szükségszerűen megelőzi a fogyaszthatósági idő lejártát. Aligha feltehető, hogy az Országgyűlés valóban ezt kívánta volna elérni. Átgondolatlan a Törvény 3. § (3) bekezdésének és 9. § (2) bekezdésének viszonya is. A 3. § (3) bekezdése a tisztességtelen forgalmazói magatartást tartalmazó, illetve az e törvényben szereplő tilalom megkerülésére irányuló szerződési kitételt minősíti semmissé, amíg a 9. § (2) bekezdése a már megkötött szerződések egészének semmisségét mondja ki. A 9. § (2) bekezdése jelenlegi megfogalmazása az Országgyűlés mezőgazdasági
4
bizottságának T/10057/2. számú módosító javaslata nyomán került a normaszövegbe. E módosító javaslat indokolása leszögezi, a benyújtott javaslathoz képest a változtatást a jogbiztonság és a szerződő felek egyenlő jogi helyzetének biztosítása indokolja. Ugyanakkor a mezőgazdasági bizottság a Törvény 3. § (3) bekezdésének hasonló módosítását nem javasolta. Mindez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) az érvénytelenségre vonatkozó szabályai fényében is kérdéseket vet fel, hiszen a Ptk. ismeri a részbeni érvénytelenséget, és a 239. § (1) bekezdésében csak arra az esetre mondja ki az egész szerződés megdőlését, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. 2. A Törvény előkészítetlenségére utal az is, hogy azt nem alapozza meg semmifajta hatástanulmány. Ez pedig különösen indokolt lenne arra tekintettel, hogy a Törvény hatálya – értelemszerűen – csak a Magyar Köztársaság területére, illetve Magyarországon honos jogalanyokra terjed ki, a külföldön nem magyar jogalanyok által kötött jogügyletekre nem. Emiatt joggal vethető fel annak a lehetősége, hogy a Törvény hatályba lépését követően a külföldi tulajdonban lévő kereskedők külföldi vállalkozások útján, külföldi beszállítóktól szerzik majd be az érintett termékeket, hiszen az ilyen szerződések nem tartoznak a magyar jog hatálya alá. Így végeredményben a Törvény az ellenkező hatást érheti el, mint amit elérni kívánt. Ezért a Törvény elfogadását megelőzően mindenképpen tisztázni kellett volna annak minden lehetséges következményét. 3. Végezetül nem értek egyet azzal, ahogyan a Törvény a tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése esetére irányadó hatósági eljárást szabályozza. A Törvény 4. §-a a Kormány által kijelölendő mezőgazdasági igazgatási szervet jogosítja fel az eljárásra, sajátos ellenőrzési jogosultságokkal is felruházva ezt a szervet. Nem feltétlenül szükséges, hogy a gazdaság egy szektorával kapcsolatos, sajátos versenyellenes magatartásokkal szembeni eljárásokra a Gazdasági Versenyhivatal bírjon hatáskörrel. A Törvény alapján kijelölendő mezőgazdasági igazgatási szerv eljárására ugyanakkor – miután a Törvény további speciális szabályokat nem állapít meg – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) lesz irányadó. Miután a Törvény a tisztességtelen piaci magatartások egy sajátos esetkörét szabályozza, és igen komoly pénzügyi szankció kiszabását is lehetővé teszi, a Ket.
5
általános szabályainak alkalmazása nem tudja sem a hatóság hatékony eljárását biztosítani, sem az érintett ügyfelek számára megfelelő garanciákat nyújtani. Ezért az eljárások megfelelő lebonyolítása szükségessé tette volna, hogy ha nem az ilyen ügyekben általában eljáró Gazdasági Versenyhivatal is jár el, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez (Versenytörvény) hasonlóan a jelen Törvény is a Ket.-től eltérő, speciális eljárási és garanciális szabályokat adjon. Ugyanebben a körben aggályosnak látom a Törvény alapján kiszabható termékpályafelügyeleti bírság mértékének meghatározását. A Törvény 6. § (2) bekezdése oly módon szabályozza e bírság mértékét, hogy meghatározza annak legkisebb és legnagyobb kiszabható összegét (ez utóbbi alapesetben ötszázmillió forint, ismételt kiszabás esetén kétmilliárd forint.) Ezen belül a konkrét mérték meghatározására a 6. § (5) bekezdése ad szempontokat. Azon túlmenően, hogy ezen szempontok egy része nehezen értelmezhető (ilyen például az érintettek érdekei sérelmének köre, vagy a kereskedő gazdasági súlya), önmagában aggályosnak látom azt, hogy a bírság legnagyobb mértéke – a Versenytörvénnyel ellentétben – nem a kereskedő árbevételéhez igazodik, hiszen így adott esetben egyetlen bírság kiszabása is kezelhetetlen következményekkel járhatna a kereskedő számára. Mindezek alapján a Törvénnyel nem értek egyet. Kérem az Országgyűlést, hogy a Törvényt csak kellő előkészítés után, a lehetséges hatásokat felmérve, a jogszabályszerkesztés követelményeit szem előtt tartva fogadja el újra.
Tisztelt Országgyűlés! Végül ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, amit a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvény visszaküldése kapcsán megfogalmaztam. A képviselők részvétele a törvényjavaslatok előkészítésében fontos lehet, de csak akkor, ha az nem megy a törvények minőségének rovására. Ha a képviselői indítvány ad hoc jellegű, szakmailag nem alátámasztott, nincs kellőképpen kidolgozva és átgondolva, akkor
6
nem töltheti be funkcióját. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a jövőben ezekre az általánosabb, a törvényhozás egészét érintő szempontokra is legyen figyelemmel. Budapest, 2009. július 15. Üdvözlettel:
Sólyom László
