DR. RÓZSÁS JÓZSEF. A bólyi tenisz története ( )

5*.

DR. RÓZSÁS JÓZSEF A bólyi tenisz története (1930–2005)

Munkatársak:

Szakmai lektor: DALOS ENDRE Tördelés, képszerkesztés: ASOKA Bt. Borító: MÁY FOTÓSTÚDIÓ Sokszorosítás: halcop, Mohács, Szent I. u. 35.

Kiadó:

BÓLY VÁROS ÖNKORMÁNYZATA

TARTALOM BEKÖSZÖNTŐ

7

ELŐSZÓ

9

I. A KEZDETEK Az első teniszpálya Személyiségek Teniszélményeim (Sipos Emil)

11 14 17

11

II. TÚLÉLÉS, FOLYTATÁS Nyilvános sportpálya a parkban Személyiségek Teniszélményeim (Dalos Endre) Néhány eredmény

19 20 21 24

19

III. A FÉNYKOR FELÉ A teniszélet felvirágzása Bólyban, A második pálya Személyiségek Teniszélményeim (Simon Józsefné May Márta) Néhány eredmény

25 26 29 31

IV. SIKEREK A bólyi gazdagok Személyiségek Teniszélményeim (Ragányi László) Néhány eredmény

33 36 39 43

V. TOVÁBB TART A LENDÜLET Célszerűség, kényelem, esztétikum: az új öltöző Személyiségek Teniszélményeim (Rózsás József) Néhány eredmény 5

25

33

46 46 47 54 56

VI. A JELLEGVÁLTOZÁS ÉVTIZEDE Kevesebb verseny, több játék Személyiségek Teniszélményeim (Kálmán Zoltán) Néhány eredmény

60 60 61 65 67

VII. A BÓLYI TENISZ A 21. SZÁZADBAN „Magad, uram, ha szolgád nincsen!” Személyiségek Teniszélményeim (Bíró János) Nekrológ egy hűséges „sporttárs” felett A jövő reménységei Néhány eredmény

69 71 73 73 74 76

69

AZ UTOLSÓ KÉT ÉVTIZED

80

A BÓLYI TENISZ MÚLTJA ÉS JÖVŐJE

81

HALOTTAINK

84

KRONOLÓGIA

85

6

BEKÖSZÖNTŐ Minden közösségi jubileum örvendetes esemény. Azért, mert a múltra való emlékezés erősíti az emberekben az összetartozás, az egymásra utaltság, az identitás és a településhez való kötődés érzését. Bólyban a teniszsport 2005-ben ünnepli kialakulásának háromnegyed évszázados évfordulóját, melyre méltán lehetünk büszkék, hisz Baranyában – de lehet, hogy országosan is elsőként alakult teniszegyesület falun . Ez a kis könyv, amelynek minden Olvasóját szeretettel köszöntöm, arra vállalkozik, hogy felidézze mindazt, ami az elmúlt 75 esztendőben ezen a téren történt településünkön. Az első nyilvános teniszpálya készítésétől az idei év kora nyári eseményeiig szól történelemről, sportról, kultúráról. De mindenek előtt emberekről. Több száz név szerepel a kiadvány lapjain. Bizonyos tehát, hogy minden bólyi találkozik majd benne rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Kívánom, hogy éljenek minél többen a bólyi tenisz lehetőségével, játsszanak, szórakozzanak, ezzel is hozzájárulva egészségük megőrzéséhez. B ó l y, 2005. augusztus

Hárs József polgármester

7

8

ELŐSZÓ Az emberiség több ezer éves történetéből a 20. század minden bizonnyal azzal is kitűnik, hogy általánossá, versenyszerűvé és tömegessé vált benne a sport. Újra életre kelt és felvirágzott az ókori görög világ nagyszerű sportkezdeményezése, az olimpia; világ-, kontinens- és nemzeti bajnokságokon mérik össze erejüket, ügyességüket, kitartásukat a sportolók. De soksok ember (az ún. „amatőrök”) mindennapi életének is elmaradhatatlan része lett az egészséges testkultúra, általános igénnyé vált a mozgás, a szellemi és fizikai igénybevételt egyaránt jelentő játék. A tenisz egyáltalán nem ókori eredetű sport. Igaz, különféle labdajátékok már korábban is léteztek, de ha most csupán a teniszütő kialakulásának-kialakításának egyáltalán nem egyszerű technikájára gondolunk, könnyen beláthatjuk, hogy csak a 19. század második felétől beszélhetünk mai értelemben vett teniszről. A modern teniszjáték szabályrendszerének kidolgozójaként egy Walter Clopton Wingfield nevű angol őrnagyot tekint a közmegegyezés. Ő 1873-ban az angol hadsereg Indiát megszállva tartó katonái között népszerűsítette ezt a játékot. a Lényege már akkor az volt, hogy úgy kell egy középháló felett speciális eszközzel (teniszütő) átjuttatni az ellenfél fehér vonalakkal körülhatárolt térfelére egy kisebb gumilabdát, hogy ő ne tudja visszaütni. A tenisz időben és térben hihetetlenül gyors karriert futott be: ma milliók játsszák a földön ezt a nemhez, életkorhoz, nemzetiséghez nem kötődő, intelligenciát kívánó játékot. Nemigen vitatható, hogy másutt is, Magyarországon is eleinte az arisztokrácia kedvtelése volt. Németbólyban is úgy kezdődött, hogy a hercegi család építtetett a kastélyparkban egy teniszpályát az 1920-as években. Ám éppen a mi településünk a jó példa arra, hogy sportszerető, igényes, vállalkozó szellemű ifjak – nem sokáig „tűrvén” ezt a „kirekesztést” – maguk készítettek nyilvános teniszpályát.

9

Ez a településtörténeti esemény 1930-ban történt, tehát háromnegyed évszázaddal ezelőtt. És a bólyi tenisz ma is él. Nemzedékek adták a következő korosztályoknak – nem a stafétabotot –, hanem a teniszütőt. Így lett ildomos, lehetséges és szükségszerű, hogy kis teniszmonográfia jelenjék meg Bólynak erről az arcáról. A 75 év több, mint két emberöltő, a huszonnegyedik órában került sor személyes visszaemlékezések révén a múlt megmentésére a jövő számára. Jelen sorok írója a személyes érintettség miatt is szívesen vállalta ezt a feladatot. Sokan segítették, önzetlenül, készségesen, hasznosan. Hálás köszönet valamennyiüknek! E könyvecske – az eltelt időnek megfelelően – nyolc fejezetre tagolódna. Végül azért lett csak hét részes, mert a II. világháború és az ötvenes évtized tenisztörténeti eseményeit összevontuk, hiszen ezekben az időkben alig-alig lehet folyamatos németbólyi teniszéletről beszélni. Az egyes fejezetek mindegyikében hasonló szerkesztési elvet érvényesítettem. A bólyi teniszsport tárgyi-anyagi feltételei, a tárgyalt időszak sportemberei, egy-egy személyes visszaemlékezés és a (kivonatos) eredmények kaptak helyet bennük. Bőséges fényképanyag növeli a kiadvány értékét. Nem élettelen adathalmazt akartunk az Olvasó kezébe adni, nem valamiféle sportmítoszt szándékozunk teremteni, nem nosztalgiakeltés a célunk. A település közösségének ezzel az értékes múltbéli darabjával a jelen és jövendő bólyi embereit kívánjuk szolgálni. És talán arra is vágyunk, hogy minél többen ragadjanak – egészségük, közösségi életük, családi összetartásuk erősítése végett – teniszütőt. Szerva itt, szerva ott! Felváltva. Mehet! Rózsás József

10

I. A KEZDETEK Az első teniszpálya Ahhoz képest, hogy háromnegyed évszázad távolából kellett felidézni az emlékeket, meglepően sokan és sokat segítettek. A németbólyi teniszélet kezdeteinek szemtanúi, átélői, sportolói közül Bence Jánosnak, Bence Jánosné Guth Klárának, Bérces Gyulának, Bérces Tamásnak, Lantos Ottóné Bachmann Teréziának, Schuszter Ádámnak és Sipos Emilnek köszönhetem ebben a vonatkozásban a legtöbbet. A későbbi korszakok legavatottabb szakembere Dalos Endre. A legújabb bólyi tenisztörténelem pedig elsősorban Varga Tamás és dr. Falusi Mihályné Ripszám Magdolna segítségével idézhető fel. A község fiataljainak egy körülbelül húszfős csoportja kezdeményezte 1930-ban nyilvános teniszpálya építését az akkori Bachmann-féle vendéglő tágas kertjében. Korábban már működött ott kuglipálya, és szép kerthelyisége is volt a népszerű vendéglátó egységnek. (Tulajdonosa, vezetője Bachmann Gáspár, akkor 35 esztendős fiatalember volt. Ötévi hadifogság után, a 20-as évek elején Újpetréről költözött házasságkötés következtében Németbólyba.) De nem az ő ötlete és terve alapján készült a teniszpálya. A legelső kezdeményező nevét talán már sohasem fogjuk biztosan megtudni, az azonban kétségtelen, hogy Dlusztus Antal és id. Fűrész József volt a lelke legalább másfél évtizedig a németbólyi teniszéletnek. Hogyan zajlottak azon az egyetlen pályán a mindennapok tavasztól késő őszig? A „szakosztály” tagjai, mintegy kéttucatnyi férfi és nő sportolt, játszott, szórakozott ott rendszeresen, nagy kedvvel és

11

igyekezettel. A késő délutáni órákban szinte mindennap zajlott az élet a vasútállomás felé vezető út jobb oldalán, a valamikori malom épületével átellenben, a község déli részén lévő vendéglő termeiben és szabadtéri létesítményein. Az észak-déli tájolású teniszpályát minden oldalról drótkerítés vette körül, mely az alapvonalak mögött rendeltetésszerűen több méter magas volt. A teniszpálya talaját világos vörös színű, igen finom szemcséjű salak alkotta. (A telek mai tulajdonosa beszámolt arról, hogy kertjében őszi ásáskor méretes terméskövek bukkannak még ma is felszínre. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem valami hevenyészett építésű „elsimított krumpliföld” volt az első községi teniszpálya, hanem az előírásos technológiával készült.) Játék előtt öntözőkannákkal alaposan végiglocsolták, majd súlyos vashengerrel lehengerelték. A pálya vonalait két egymás mellé szegelt faléc segítségével készítették. A kb. 3 m hosszúságú alkalmatosságot egymástól 5 cm-re rögzítette néhány keresztpánt, és az így kialakított sávba került a hófehér mészpor. Bizony sokáig tarthatott, amíg a játéktér teljes, majdnem másfélszáz méter hosszúságú vonalrendszere ezzel a módszerrel elkészült, és kezdődhetett a játék. Egyéb szükséges és fontos pályatartozékok is voltak. Az alapvonal mögött lévő kerítésoszlopra ún. gémórát erősítettek. Ez arra szolgált, hogy a játékállást (game-állást) minden játék végeztével rögzítsék a résztvevők. Tulajdonképpen egy fából készített kör alakú korong volt, melyen óramutatók tették lehetővé az éppen időszerű eredmény beállítást. (Tényleg órához hasonlított, csak a számbeosztás alkalmazkodott a teniszeredmények számításához.) A „gémóra” alá a megfelelő kerítésoszlopokra kisebb faládikákat szereltek. Felül nyitottak voltak, és 8-10 teniszlabda kapott bennük helyet, hogy alkalomadtán játékba kerüljenek. Noha nem minden visszaemlékező tudta felidézni, ketten pontosan emlékeznek a nyugati hálótartó oszlop közelében magasodó bírói székre, azaz a játékvezetői emelvényre. (Nagyon ésszerűen úgy helyezték el, hogy a délutáni nap ne süssön a mérkőzésvezető szemébe.)

12

Valamilyen öltöző is tartozott a „teniszcentrumhoz”. Eleinte ez csupán egy nyitott színféle volt, azután a vendéglő épületében egy kicsiny ún. teniszszobát is kialakítottak. A kettő vagy négy játékoson kívül mindig tartózkodott a pályán a háló két oldalán, de az alapvonal mögött egy-egy labdaszedőfiú. Leib József, Schuszter Ádám, Sipos Emil látták el leggyakrabban ezt a fontos feladatot. Egyébként a pályaelőkészítés is az ő feladatuk volt. (Leib József pontossága és szakértelme jelentette a mércét. Ő tisztességes munkabérért dolgozott.) A fiúk munkájukért aprópénzt vagy fagylaltot kaptak. Amikor a „nagyok” pihentek vagy frissítőszünetet tartottak, a labdaszedők is ütőhöz és játéklehetőséghez jutottak. Éltek is vele: nagy igyekezettel próbálgatták a játékot. A pálya oldalvonalai mentén fapadokon foglalhatott helyet a közönség. A játékot mint az egymás közötti szórakozást néha komolyabbá tette, hogy Németbóly-bajnokságokat rendeztek. Egyik visszaemlékező arról is tud, hogy a Mohács teniszcsapata többször is vendégeskedett itt. A 40-es évek elejéig-közepéig élt itt a németbólyi tenisz. A háború szétzilálta ezt az összetartó közösséget, és lassan a falu széli vendéglő forgalma is a gazdaságos szint alá csökkent. De ez már egy másik történet.

Guth Edit és Hantos Márta az 1930-as évek teniszpályája mellett

Sipos Emil ugyanott hét évtizeddel később

13

Dlusztus Paula, Fűrész József, Dlusztus Antal, Fűrész Ilona, Glasenhardt József

Személyiségek Sietek leszögezni, hogy pontos, teljesen hiteles, megtámadhatatlan választ – háromnegyed évszázad távolából – nem tudok adni arra a kérdésre: ki volt az ötletgazda, ki kezdeményezte személy szerint a pályaépítést. Azt valamennyien csodálhatjuk, hogy 1930ban, a nagy gazdasági világválság idején egy kétezer-ötszáz lakosú baranyai községben, Németbólyban igény támad arra, hogy néhány fiatalember teniszpályát építsen egy nyilvános vendéglő tágas kertjében, és rendszeresen űzzék is ott a „fehér sportot”. Kik voltak az alapítók? Ők.

(A tabló 1980-ban, a bólyi teniszélet 50 éves jubileumára készült.)

14

Dlusztus Antalnak és id.Fűrész Józsefnek biztosan oroszlánrésze volt mindenben. Előbbi ekkor töltötte be a 23. élet-évét, a postahivatal alkalmazottjaként dolgozott. Közel egy évtizeden át (1930-1937) mindig ő lett Németbóly teniszbajnoka. Aligha vélhető, hogy nem vette ki részét a szervezőmunkákból és magából a pályaépítésből. A másodjára említett fiatalember ekkor 25 éves volt, tekintélyes gyapjúfonó. Minden visszaemlékező kiemelte, hogy a kis sportközösség ezer gondját-baját leginkább ő vállalta. A tenisz „életben tartása” elsősorban kettejük érdeme. Ők ketten is, a többiek is minden valószínűség szerint az 1927-ben elkészült hercegi teniszpálya léte alapján gondolták úgy: maguk is megpróbálják ezt a testet-lelket üdítő, közösséget teremtő játékot. (A Montenuovo-kastély parkjában elkészült pályára általában nem járhatott be falusi „halandó”.) Igaz viszont, hogy a település értelmiségi rétegéből verbuválódott az első németbólyi teniszközösség. A Bachmannvendéglő kertjében épített pályán rendszeresen megfordult mint játékos dr. Húsvét Márton, Németbóly jogvégzett jegyzője, dr. Forró Zoltán és dr. Sziebert Elek állatorvosok, Eőry István gyógyszerész, Manninger Jenő, az uradalom jószágigazgatójának fia, Seybold József, a bólyi malom résztulajdonosa, Schmidt Gusztáv (úgyvéd?), Solymossy Sándor, a jegyzőségen az adóügyek kezelője, Schippert Károly, gyapjúfonó mester, Weirich (Várkonyi) János, usztviselő.

Dlusztus Antal és Reichardt Irén

Reichardt Irén, Dlusztus Antal, Müller Matild, Tarjáni Irma

15

A valamivel fiatalabb nemzedék tagjai közül pedig Guth (Gálos) Árpád, Abai Ferenc, Bartos József, Heil János, Kämmerer (Kamarás) János, Környei József, dr. Kutas Richárd, Pábor Béla, Szende Gyula, Veller Ottó neve a legismertebb. Ők a harmincas évek végén, a negyvenes évtized legelején érettségi vizsgájukra készülő vagy azt már éppen letevő diákok voltak, és Guth (Gálos) Árpád baráti köréhez tartoztak.

Guth Erzsébet, Szende Aranka, Németh Jolán, Marsi Eleonóra, Guth Edit, Guth Márta, Veller Ottó, Guth Árpád

Guth Márta, Guth Edit, Pábor Béla, Szende Gyula, Guth Erzsébet, Szende Aranka

Beck Károly ügyvédbojtárról, Bayer Dánielről, az áramszolgáltató vállalat helyi vezetőjéről, Hámor Andrásról, Savanyú Pálról, Szemere Edéről tud még a hét-nyolc évtizedes emlékezet. Több nő is játszott a németbólyi fiatalok pályáján. Dlusztus Paula, Müller Matild, Fűrész Ilona, Eibeck Médi, Reichardt Irén, Reichardt Olga, Rőhringer Ilona, Lelovits Mária, Szentpétery Eugénia (Engi) és Tarjáni Ilona ifjú hölgyek nevére emlékeznek a kortársak. (A névsor harmadik tagja irodistaként dolgozott a herceg jószágigazgatójának hivatalában, az utolsó előtti pedig – valószínűleg – egy orvos leánya volt.) Mivel Guth (Gálos) Árpádnak leánytestvérei és lányunokatestvérei voltak, később a társaságba, a teniszezők közé több egészen fiatal nő is tartozott: Guth Edit, Guth Márta (Babi), Guth Erzsébet, Heil Lenke, Marsi Eleonóra, Németh Jolán, Szende Aranka.

16

A hercegi pálya – mint már említettem – a parkban volt. Főként a Montenuovo Nándor második házasságából született leányok, Goldi, Mimi és Fáni, valamint a jószágigazgató lánya, Manninger Ilonka tették ott próbára ügyességüket, tenisztudásukat. Nagy néha a faluból is bejöhettek teniszpartnerek. (Sipos Emil többször játszott velük párost.) Látni való tehát, hogy elsősorban Németbóly értelmisége, a közeli vagy távolabbi városokban iskolázott vagy még tanulmányaikat folytató fiatalok hódoltak ennek a játékszenvedélynek. Ádáz csaták is folytak egymás ellen a vörös salakon, különösen a Németbóly bajnoka büszke cím elnyeréséért. Sajnos ma már csak az egyes évek végső győzteseinek nevét tudjuk. Egymás elleni eredményeket, részleteket nem ismerünk. Németbóly teniszbajnoka a 30-as években majdnem mindig Dlusztus (Dalos) Antal volt. 1938-tól 1943-ig viszont folyamatosan Guth (Gálos) Árpád győzedelmeskedett.

Teniszélményeim Nagyon fiatalon, elsős elemista koromban kerültem kapcsolatba a kialakuló németbólyi teniszélettel. Gyerek voltam, tehát csak egészen tágan értelmezve vagyok az alapító nemzedék tagja. Ők (Dalos Antal, Fűrész József, dr. Húsvét Márton, Várkonyi János stb.) már felnőtt fiatalok voltak, amikor 1930-ban a Bachmann-vendéglő udvarában teniszpályát készítettek – a maguk költségén, a maguk és minden németbólyi érdeklődő számára sportolási és szórakozási lehetőséget teremtve. Jómagam nagybátyám, Várkonyi János hívására és természetesen a gyermeki kíváncsiság okán kerültem oda. Mint labdaszedő. Emlékeim háromnegyed évszázaddal ezelőttiek, ezért sokszor hiányosak, néha pontatlanok. De vannak! Mezítláb futkostunk a teniszezők mögött, hogy a játékon kívül került labdákat összeszedjük és odadobjuk nekik. Mindkét térfélen egy-egy fiúgyerek „dolgozott”. A játék végeztével kaptunk a fiatalemberektől 2-2 fillért vagy esetleg egy-egy fagylaltot Bachmann bácsi cukrászdájából. A pálya mindig kitűnő állapotban volt: mindennap hengerelték, öntözték. A játéktér vonalai úgy készültek, hogy két, 5 cm-es hézaggal egymás mellé erősített léc között ecsettel festették a salakra ezt a fontos pályatartozékot.

17

A játékosok, férfiak és nők is hófehér teniszöltözékben, többnyire hosszúnadrágban, térdig érő szoknyában, sportcipőben voltak. A játékkal kapcsolatos szavak, kifejezések mind angol nyelven hangzottak: forhend, bekhend, rödi, fiftin, szörti, forti, egál, szervisz, szekond szervisz, fól, necc, edventics, gém, szett, meccs stb. (A fenti szakszavak természetesen mind fonetikus alakjukban szerepelnek. Mind angol eredetűek.) Nagy-nagy pillanat volt, amikor a játékosok egyszer a vendéglőben rövid szünetet tartva megengedték, hogy addig mi, labdaszedők is kézbe vehessük a teniszütőt. Így kezdődött számomra a tenisz iránti véget nem érő „szerelem.” Néhány évvel később, amikor már jól ment a játék, néha-néha bejuthattunk a hercegi park teniszpályájára. A dolog nem volt egészen legális, de ki mondott volna nemet, amikor valamelyik Montenuovó lány invitálja teniszezésre? A park hátulsó, Békáspuszta felé néző kapuján mentünk be, de aztán a teniszpályához közeledvén elkelt valamelyik hercegkisasszony jelenléte, mert a kastély körül ugyancsak dühös vérebek őrizték a terepet. A teniszpályán béke volt, játék, tréfa, kacagás és majdnem egyenlőség. Jómagam a középső herceglánnyal, Mimivel teniszeztem legtöbbször. Ügyes volt a játékban, gyors, de sohasem görcsölt a győzelemért. Nővére néha elfeledkezett az arisztokrácia körében kötelező magázásról. Ilyenkor egy-egy elvétett ütés után „maga hülye” helyett nemes egyszerűséggel „te hülyé”-nek minősítette valamelyik játszótársát. Nem emlékszem, hogy a szülök valamelyikét egyszer is láttam volna akár nézőként, akár játékosként a pályán. Az uradalom különféle ügyeit intéző fiatalemberek viszont – természetesen – mindig jelen voltak és játszottak is. A második világháború idején meg az azt követő történelmi megpróbáltatások között nemigen volt lehetőségem ennek a szép sportnak az űzésére. Az ötvenes években még néhányszor ütőt fogtam, egyszer-egyszer még 1962-ben is játszottam, de akkor már egészen más emberek tartoztak a bólyi teniszezők közé. Fiatalok. Meg kellett történnie a nemzedékváltásnak…” Sipos Emil

18

II. TÚLÉLÉS, FOLYTATÁS Nyilvános sportpályák a parkban Az 1940-es évek Európa legtöbb országában semmiféle sportnak nem kedveztek, a tenisszel pedig kimondottan mostohán bánt a történelem. A második világháború idején fegyvert kellett fogniuk a férfikezeknek, és utána is súlyosabbak voltak a megélhetés gondjai annál, semhogy a játék, a sport, az önfeledt szórakozás állhatott volna az élet kitüntetett helyén. Németbólyban is megszakadt a virágzó teniszélet. 1943ben a Bachmann-vendéglő pályáján még biztosan lejátszották a teniszbajnokság mérkőzéseit, hiszen tudjuk, hogy Guth (Gálos) Árpád nyert abban az évben is. Az ötszörös bajnoknak akkor be kellett vonulnia, aztán évekig tartó szovjetunióbeli kényszermunka várt rá. Így a teniszélet hosszú évekre megszakadt a településen. Pár évvel később Bachmann Gáspár és családja elköltözött a mai Vörösmarty utcából, a vendéglő bezárt, a teniszpálya használaton kívül került. Nem olyan idők jártak… Amikor újra teniszbajnokot avattak a településen, akkor már nem Németbóly, csak Bóly volt a neve; 1953-at írtak; a valamikori „hercegi” pályán történt az esemény, és a végső diadalt arató sportolót nem Dalos Antalnak, hanem Dalos Endrének hívták. Minden fenti tény alapos változásokról tanúskodik. Nyilvánvaló politikai oka volt a településnév elejéről kényszerűségből elhagyott jelzőnek. Az ötvenes években Magyarországon sehol sem voltak már arisztokraták, javaikat a „nép” kapta meg. Az új bajnok családi neve mindenkinek ismerősnek tűnik, aki a községi teniszélet kezdeteit ismeri. Ám itt most az alapító nemzedék legjobb teniszezőjének a fiáról van szó.

19

A Montenuovo-kastélyba, a valamikor gyönyörű klaszszicista épületbe a Magyar Néphadsereg egyik egysége települt. Ezzel – ha csak a park egyharmada is – megnyílt a bólyiak előtt. A labdarúgópálya és később a teniszpálya is nyilvánossá és a kiskocsma (Bérces ház) felől megközelíthetővé vált.

Személyiségek Az imént már említett Dalos Endrén kívül ifj. Fűrész József, ifj. Balázs József jó teniszezővé válása igazolta: teniszdinasztiák márpedig vannak, és a sportág fejlődése jelentős mértékben köszönhető nekik. Ugyancsak új név a bólyi teniszéletben özv. Huth Dezsőné, majd dr. Szijártó Tibor gyógyszerészé, Ők voltak a kis közösség új vezetői. Az ötvenes években a régi gárdából néhanéha még ütőt fogott Abai Ferenc, Sipos Emil. A kastélyban mint laktanyában élő katonatisztek némelyike is teniszezett. Veréb Sándor és Czigány István nevét őrizte meg a bólyi fiúk emlékezete. Meg azt, hogy sohasem tudták őket legyőzni, pedig ez volt egyik legfőbb ambíciójuk.

Ők négyen: Dalos Endre, Fűrész József, Veréb Sándor, Czigány István

20

Egy harmadik katonatisztnek Colos volt a gúnyneve. Igazából Gresina Károlynak hívták, és Halas Ernának udvarolt. (Később házasság lett ebből a teniszpartnerségből.)

Teniszélményeim A Bachmann-féle teniszpálya 1944-ben megszűnt. Ezért az akkori fiatalság rögtön a háború után rendbe hozta a gazzal benőtt játékteret a hercegi parkban. A negyvenes évek végén itt az alapító nemzedék „öregjei” és a felnőtt fiatalok főként egymás között játszogattak. Ezt 1948 októberéig tehették, mert akkor a Montenuovo-kastély laktanya lett, és a katonák a park legnagyobb részét - benne a teniszpályát is – szögesdróttal lekerítették a nyilvánosság elől. Apám akkoriban többször mesélt a teniszről, és fotóalbumában mutogatta a képeket, amelyeket ő maga készített. (Felvételek, a negatív előhívása, papírkép készítése, nagyítás.) 1947-ben egy májusi vasárnap este nagy örömmel említette, hogy bemondta a rádió: Asbóth József megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot, a Roland Garrost. Tovább folytatva a beszélgetést kijelentette, hogy a jövő héten kimegyünk a parkba teniszezni, ahol nekem a labdaszedőszerep jut majd. A hír első részének nagyon megörültem, a második információnak nem annyira… Kinn a parkban aztán inkább felmásztam az ún. nyári lak tetejére, és mivel az nádfedelű volt, a nádszálakat nyílnak „alkalmazva” dobálgattam őket. (9 esztendős voltam.) Később néha az ütőt is megkaptam, és Hirmann Géza barátommal megpróbáltunk az adogatóudvar területén belül „játszani”. Nem nagy sikerrel. Nem is szerettem különösképpen oda járni. A következő évben meg a katonaság már el is kerítette a pályát… Azokban az években semmiféle bajnokságot nem rendeztek Németbólyban, még barátságos mérkőzések eredményei sem maradtak ránk. De – dr. Schneider Kornél barátommal együtt – sikerült egy névsort összeállítani az akkori teniszezőkről: Abai Ferenc, Beck Károly dr., Czelhann (Csikós) Emma, Czelhann (Csikós) Ferenc, Czelhann (Csikós) József, Dalos Antal, Eőry Hedvig, ifj. Eőry István, Eőry Miklós, Fűrész József, Guth (Gálos) Árpád, Halas Oszkár , Hartmann Gyula, Hartmann Ármin, Húsvét Ferenc, dr. Kutas Richárd, Pókai Barna, Pókai „Dudi”, Richter Gusztáv, Bartl (Rudas) Lajos, Schneider Kornél,

21

Schneider Sebestyén, Seybold „Dudi, Sipos Emil. (Schneider) Szemere Ede, Sziebert Elek, Schall (Szondy) Norbert. 1948 után jó öt év szünet következett a bólyi teniszéletben. 53 tavaszán egyik nap felmentem a padlásunkra, és ott láttam lógni a teniszhálót. Mondtam apámnak. – Jó lenne megint teniszezni. De hol? Ezután eltelt néhány nap, és az az ötletem támadt, hogy az akkori vásártéren ki lehetne jelölni egy teniszpályát, és az olyan lenne, mint a wimbledoni füves pályák. Barátaimmal azonnal hozzáláttunk, és a mai Rózsa, Virág, Alkotmány, Matuzsa utca közötti területen teniszpályát alakítottunk ki. A fűbe 5 cm széles „árkot” kapartunk, majd azt mészporral behintettük. Két akácfa oszlop lett a hálótartó. És április közepén már játszottunk is! (Igaz, ami igaz: hullámos, hepehupás volt a pálya talaja, kerítés híján a labdák minduntalan messzire gurultak. De július végéig csak azért is teniszeztünk!) Ekkor szólt nekünk Huth Dezsőné gyógyszerész, hogy jöjjünk ki a parkba teniszezni, a katonák Bérces Béla bácsi kertje felől beengednek bennünket a volt hercegi pályára. A feltétel a pálya rendbe hozatala volt. Először egy óriási kupac füves földet kellett kihordani, amit a pályáról kapáltak le. (Ekkor kezdődött életem teniszpályaépítési, karbantartási tevékenysége. Lehet, hogy többet voltam pályagondnok, játékvezető, versenybíró, bajnokság-szervező, mint aktív teniszező?!) Ekkor egy új nemzedék jelentkezett a helyi teniszéletben, a régiek egyre kevesebbet jártak játszani. 1953-ban újra volt tenisz Bóly-bajnokság! Hatos körmérkőzést játszottunk. Sikerült mindenkit legyőznöm. Így lettem Schneider Kornél, Rebényi János, ifj. Meszlényi János, Wágner Tibor és Kresz Ferenc előtt első ízben szülőfalum teniszbajnoka. Az általunk is használható teniszpályán azonban nagyon kellemetlen volt, hogy az elütött labdákért a szögesdróton át a bokrok közé kellett bújni. Ezért 1954 tavaszán sor került a kerítés elkészítésére. A katonák szereztek kerítésdrótot, én meg Békáspusztán a méntelep vezetőjétől, Peti Jánostól kikunyeráltam 10 db kerítésoszlopot. A honvédek a drótfonat felszerelését vállalták, mi játékosok pedig a tartóoszlopok elhelyezését végeztük,. Ennek során sor került a „bili-akcióra” is. A dolog lényege a következő volt. Mivel a kerítéstartó oszlopok beásása mély és szűk gödröt igényelt, a földet mélyebbről már nem lehetett nyeles szerszámokkal kiszedni a lyukból, kénytelenek voltunk (régi,

22

kiérdemesült) éjjeliedényekkel eltávolítani a meglazított talajt. A hét számjegyű ún. gémórát én készítettem Dlusztus Antal, azaz a nagyapám kádárműhelyében. Ekkor, az ötvenes évek közepén a következő személyek jelentették a bólyi teniszt: Abai Ferenc, ifj. Balázs József, dr. Beck Károly, Czigány István (katonatiszt), Dalos Antal, ifj. Fűrész József, Gresina Károly (katonatiszt), Hartmann József (ő készítette a bírói széket és a meszelőlécet), Heilmann József, Huth Dezsőné, Huth „Baba”, Ittzés Balázs, Ittzés Zsigmond, Kresz Ferenc, dr. Kutas Richárd, ifj. Meszlényi János, Péti János, Rebényi János, Schneider Kornél, Sipos Emil, Székely Ferenc Veréb Sándor (katonatiszt), Wágner Tibor. A Bóly-bajnokságra majdnem mindig szeptemberben került sor. A lebonyolítás hol csoport-, hol körmérkőzéses formában, hol kieséses rendszerben történt. A résztvevők száma általában nyolc körül volt. Érdekesen alakult az 1954. évi bajnokság. A végküzdelemre négyen maradtunk. A két katonatisztet, Veréb Sándort és Czigány Istvánt Fűrész Jóska és jómagam mindig legyőztük előtte is, utána is. (Párosban szintén.) Az egyik elődöntőben Fűrész Jóska simán győz Veréb ellen, míg Dalos ugyanilyen simán Czigány ellen. A döntőt tehát a két igazi bólyi játssza. Egy vasárnap délelőtt került sor a mérkőzésre. 2:1-es játszmaállásnál rövid ebédszünet következett, utána a folytatás. 2:2 lett, majd Jóska nyert 3:2-re. 1955-ben minden addiginál nagyobb volt a résztvevők száma:12. Akkor ifj. Balázs József (Öcsi) nyert ellenem, ugyancsak három játszmában. 1956-ban már kiléptünk Bólyból. A mohácsi versenyt is én nyertem mint gimnazista. Biciklivel mentünk be a városba, Hartmann Jóska barátom kísért el. A döntőben 6:1, 6:3 arányban győztem le Porgányi Gyulát. Annyit javultam, hogy ezután 1961-ig én nyertem minden bólyi versenyt és bajnokságot. A Mohács csapatával 2:2-es döntetlent értünk el itthon 1957-ben. Az ötvenes évek végén újabb „raj” csatlakozott: Békési László, Dalos Aurélia, Draskovics Tibor, Kutas László, Kutas Mária, Major Ildikó, Meszlényi Gitta, Pfaff Gyula, Somkereki Ilon,a, dr. Szíjártó Tibor, Szomory Zsuzsa kezdett teniszezni. Nagy előrelépés volt, amikor 1959-ben id. Huba Gyula bácsi jóvoltából a pálya felújításához nélkülözhetetlen kellő mennyiségű vörös salakot kaptunk.

23

1960-ban minden addiginál nagyobb létszámú volt a bajnokság. És már párosban is megrendeztük. (Abban a versenyszámban is győztem, Molnár László, a mohácsi gimnáziumba járó bólyi diák volt a párom.) Az ezt követő években sorra jelentkeztek a teniszpályán az 1945-ben, 48-ban, 50-ben, 52-ben született fiatalok. Hogy fejlődni tudjanak, pécsi versenyeket szerveztem számukra. A Pécsi Postás nagyszerű teniszvezetője, Kocsis István segített ebben rengeteget. Ettől az időtől kezdve egyértelműen edző lettem, az utánpótlás nevelésében és versenyeztetésében találtam meg soksok gonddal és még több örömmel járó feladatomat, célomat. Dalos Endre

Néhány eredmény A negyvenes-ötvenes években sem volt még mindent feljegyző, lelkiismeretes krónikása a bólyi tenisznek. Ezért az egyes (házi)versenyekről nincsenek ránk maradt mérkőzés-eredmények. De a Bóly-bajnokok nevét tudjuk: 1940–1942 1953 1954 1955 1956–1961

Gálos (Guth) Árpád Dalos Endre ifj. Fűrész József ifj. Balázs József Dalos Endre

24

III. A FÉNYKOR FELÉ A teniszélet felvirágzása Bólyban, a második pálya Az 1960-as évtized politikai-gazdasági-társadalmi konszolidációt hozott Magyarországnak. A bólyi tenisz vonatkozásában ez azt jelentette, hogy sportágunk hivatalosan is a Bólyi MEDOSZ Sporregyesület egyik szakosztálya lett. A teniszezés tárgyi feltételei állandóan javultak, és csapataink, egyéni versenyzőink bekapcsolódtak a teniszélet megyei, sőt országos vérkeringésébe. Talán nem mindenki tudja, hogy a teniszszezon minden kora tavasszal salakrendeléssel kezdődik. A pálya felújítása elkerülhetetlen, de nem olcsó szükségszerűség. Id. Huba Gyula, illetve az általa vezetett üzem meg a helyi tanács jóvoltából minden évben kerülhetett igen jó minőségű vörös salak a pályára, az évtized végén már pályákra. (Vasúton hozták Tatabányáról, illetve Salgótarjánból. Csak ott lehetett a vasoxidtól megfelelő vörösségűre színeződött salakot vásárolni. Teherautóval a Bólyi Állami Gazdaság szállította a vasútállomástól a parkba ezt a nélkülözhetetlen anyagot.) A salakrostálás, a terítés és a szapora hengerlés, öntözés természetesen a játékosok feladata volt. 1969 őszén már két pályán pattogott Bólyban a fehér labda. A két észak-déli tájolású, egymástól mindössze 3 m-es ölelkező kifutóval elválasztott játéktér úgy készült, hogy az eredeti hercegi pályát mindkét hosszanti oldalán kiszélesítettük egy 6 m-es sávval, és így a területen már kettő is elfért. Nagyon sok társadalmi munkaórába került, de a teniszsport népszerűségének további növekedése egyértelműen azt mutatta: megérte. (Dalos Endre azért vett ki nyáron egy nap szabadságot, hogy elkezdje az első munkafázist, az ásást.)

25

Személyiségek Az évtized szakosztály-beszámolói évről évre 25–30 aktív játékost sorolnak fel. A számvetés készítője néha kesereg, hogy mindössze öt felnőtt versenyzője van az egyesületnek, máskor meg büszkén írja, hogy a bólyi teniszezők átlagéletkora alig haladja meg a húsz esztendőt. A két nem aránya is kedvező, a sportág helyi hódolóinak egyharmada leány. Egy, talán nem mindenben egészen pontos névsor a hatvanas évek közepéről: Abai György Albrecht Mária Aradi Miklós Beck Erika Bence Béla Guth Márta Dalos Endre Harmat Éva Galló József Kruppa Erzsébet Kramm György May Márta Morvai Ferenc Meggyesi Mária Pataki László Richter Lujza Rózsás Attila Schmidt Edit Rózsás József Rudas Tamás Schmidt Antal Schneider Ernő Sipos Emil Varga Géza Varga Tamás Világos József

Bólyi teniszreménységek 1963-ban egy villányi csapattalálkozón: Rózsás József, Rudas Tamás, Varga Géza, Meggyesi Mária, Schmidt Edit, May Márta, Harmath Éva, VargaTamás, Abai György

26

Az évtized második felére a fenti névsor jelentősen bővült. Az újabbak: Beck László, Blum István, Blum Péter, Farkas Magda, Gonda János, Käszdorf József, Kiss Ferenc, Kiss Éva, Kiss Márta, Kramm Matild, Kovács János, Kőnig Ferenc, May Hermina, Nádasdi István, Rebényi Irma, Rogányi László, Rogányi Eszter, Schäffer József, Schmidt Ferenc, Sipos Béla, Szabó András, Szabó Zsuzsanna, Vadász György. (A felsorolásban azoknak a sportolóknak a neve van vastag betűvel nyomtatva, akik ebben az évtizedben kezdték teniszező-pályafutásukat, és a következőben lettek a bólyi teniszsport büszkeségei.) Ebben igen jelentős szerepe volt Mezei Istvánnak, aki a Magyar Tenisz Szövetség vidék-szakfelügyelőjeként 1969-ben járt első ízben Bólyban. Öt napot töltött itt a nyári vakáció idején, és szakmai tudásával, remek pedagógiai érzékével és a szövetség adogatógépével a délelőtt-délután egyaránt folyó edzésekkel igen sok ifjú hívet szerzett a sportágnak.

Mezei Pista bácsi a gyerekek között érezte magát legjobban. (A második sorban balról a harmadik)

De mást is tett. Egyik nap a bólyi szakosztályvezetővel együtt felkereste a mohácsi járási sportszövetség elnökét, hogy eszmecserét folytasson vele a bólyi teniszéletről. Kellemes, kölcsönös udvariasságon alapuló beszélgetés folyt a Duna-parti épületben mindaddig, amíg a járás egyetlen, eredményekkel is

27

rendelkező szakosztályának anyagi támogatásáról kezdett szó esni. (A járás soha nem részesítette a bólyi teniszszakosztályt semmilyen anyagi támogatásban.) Amikor a mohácsi járás nagy tekintélyű sportvezetője erős meggyőződéssel kijelentette, hogy a tenisz úri sport, nyoma sem maradt a helyiségben az úriemberi magatartásnak… A mohácsi sporttárs főként a felnőttek eredményeit hiányolta. Csak részben volt igaza, mert a Dalos Endre, Rózsás József, Varga Géza, Varga Tamás összeállítású csapat az évtized második felében minden évben elindult a megyei versenyeken, és a vele nagyjából egy „súlycsoportban” lévőkkel állta a versenyt, néha le is győzte őket. A pécsi egyéni versenyeken is ott szoktunk lenni. A fővárosban többet tudtak rólunk. A bólyi szakosztály vezetője meghívást kapott a Magyar Tenisz Szövetség évadzáró országos tanácskozására, és 1969. december elején ott a következőket mondotta: (részletek a felszólalásból). „Kedves Sporttársak! Én egy nagyon kicsi és nagyon vidéki szakosztály képviselőjeként vagyok jelen a mai gyűlésen. A háromezer lakosú Bóly község nem túl nagy falu Dél-Baranyában. Mindössze harminc aktív teniszjátékossal rendelkezik. Engedjék meg mégis, hogy hozzászólásomban a mi kis szakosztályunk örömeit, gondjait Önök elé tárjam. Jól tudom, egyik kijelentésem vagy javaslatom sem lesz országos jelentőségű, mégis elmondanám őket, bízva abban, hogy pár „poénnal” előreviszik a vidéki teniszsport ügyét. (….) A szakosztály történetének felfelé ívelő szakasza körülbelül egy évtizede kezdődött. Jelenlegi intézőnk, Dalos Endre akkor szervezte újjá, mivel akkoriban minden felnőtt társa abbahagyta a teniszezést. (…) Azóta, ha voltak is vargabetűink, évről évre előrébb jutottunk. A 60-as évek elejétől minden Baranya megyei újonc, serdülő és ifjúsági egyéni és csapatbajnokságán részt vettek fiataljaink. Több bronz- és ezüstérem dokumentálja jó szereplésüket. Felnőtt férfi csapatunk 1967-ben és 68-ban megyebajnokságot nyert, és részt vett az OB III-ba jutásért vívott osztályozón. (Igaz, nem jutottunk feljebb.) (…) Az 1970-es és a következő esztendők nem ilyen reményteljesek számunkra. A szakosztály évek óta az évi 4.000 Ft-os MTStámogatásból és a tagok lelkesedéséből él. Ha a helyi tanács, a Bólyi

28

Állami Gazdaság és a Kossuth Tsz. nem segítene anyagilag és különböző fuvarokkal,, már régen kilátástalanná vált volna helyzetünk. A Baranya Megyei Sportszövetség elnöke és a megyei tenisz szakszövetség vezetője egyetlen hozzájuk írott levelemre sem válaszol. (…) Ennél is fájdalmasabban érint bennünket a versenylehetőségek korlátozottsága. Amennyire örvendetes, hogy Bólyban legalább 10 leány teniszezik rendszeresen, annyira elkeserítő, hogy például egyik serdülő versenyzőnk tavaly háromszor, idén kétszer utazott be Pécsre hiába, mert rajta kívül nem volt más induló a korosztályos versenyen. (...)” 1968-ban megújult a szakosztály vezetősége. Rózsás József általános iskolai tanár lett a szakosztályvezető és Dalos Endre az intéző, a krónikás, egyszóval a közösség mindenese. „Álláshalmozókként” ők ketten vezették az edzéseket is

Színes melegítőfelsőben a pécsi vendégek: Karlóczy Ernő és Nagy Zoltán, tiszta fehérben Dalos Endre és Rózsás József

Teniszélményeim Visszaemlékezésemet azzal kezdem, hogy elmondom, hogyan ismerkedtem meg a tenisszel. A sport iránti szeretetemet talán az általános iskolával kell kezdenem, ahol a tornatanárok (Abai Ferenc, Böhler György) tanóráikon és a délutáni sportfoglalkozásokon megértették velünk a testmozgás fontosságát. Mindenki választhatott valamilyen sportágat: labdarúgást, más labdajátékot, atlétikát, esetleg úszást. Én nem vagyok kimondottan sportos alkat, de valamilyen rendszeres testmozgást én is szerettem volna végezni. Megpróbáltam a kézilab-

29

dát, de hamar rájöttem, hogy az nem nekem való. Hallottam, hogy Bólyban van teniszpálya a parkban, ahol valamikor a hercegi család leányai játszottak. Abban az időben Dalos Endre próbálta felélénkíteni községünkben a teniszt, és ehhez gyerekeket keresett. Így kerültem én és még öt osztálytársam a tenisz közelébe. A pálya nagyon lepusztult állapotban volt. Elkezdtünk edzésekre járni, és természetesen rendszeresen segítettünk a játéktér karbantartásában. Először csak egy pálya volt, de ez kevésnek bizonyult a teniszezni szándékozók létszámához viszonyítva. Kibővítettük hát még eggyel. Bozótot irtottunk, salakot teregettünk, öltözőt építettünk. Ha tehettem, minden szabadidőmet a teniszpályán töltöttem. Endre nagyon szigorú edző volt, aminek aztán meglett az eredménye. Lassan olyan szintre fejlődtünk, hogy versenyezni is elvitt bennünket, hogy összemérhessük tudásunkat más klubok teniszezőivel. Pécsett több egyesületnek is volt teniszszakosztálya (Spartacus, Vörös Meteor, PVSK, Postás). Máig emlékezetes élményem volt, amikor a Balokányban Tamássy Lia nénit láthattam többször is játszani. (Nekünk ő már akkor is néni volt, ám kitűnő játékos.) Villány teniszezőivel is megmérkőztünk. Ott Schuth doktor úr leánya, Zsuzsa játszott modern és eredményes támadó teniszt. Tanulmányaimat 1964 és 1968 között a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam. Mivel kollégista voltam, és ott nagyon szigorú volt a napirend, sokat kellett tanulni, teniszedzésekre sajnos már nem jutott idő. Így csak iskolai szünetekben, télen a tornateremben, nyáron a teniszpályákon ütögettem. Barátnőim más-más középiskolába jártak, egyre ritkábban jöttek teniszezni. Így a női csapat szétesett. Nagyon szerettem a nálamnál sokkal jobban játszó fiúkkal teniszezni, mert sokat tanulhattam tőlük. Endre nagyon sikeres fiúcsapatot állított akkoriban össze, ifjúsági, de felnőtt korcsoportban is számos versenyt nyertek. A tenisz iránti szeretetet a testvérem vitte tovább. Zsuzsa a bólyi teniszsport egyik legeredményesebb női versenyzője lett. Később edzői végzettséget szerzett, ma Mohácson oktatja a gyerekeket és a felnőtteket erre a szép sportra. 1970-ben férjhez mentem, gyermekeim születtek, szabadidőm nem sok maradt, így a teniszezést abbahagytam. A bólyi teniszszakosztály további történetét nemigen ismerem, de remélem, ma is van-

30

nak, és a jövőben is mindig lesznek olyan gyerekek és felnőttek, akik szívesen vesznek kezükbe teniszütőt. Hogy szabadidejüket ennek a nagyon szép sportágnak szenteljék. May Márta (Simon Józsefné)

Néhány eredmény Szerencsére annyi van belőlük, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említjük. A férfi felnőtt csapat, melynek néhányszor már Rudas Tamás is tagja volt, 1967-ben az osztályozón a pécsi Balokányligetben kikapott a Dunakeszi, majd a Zalaegerszeg együttesétől. 1968-ban döntetlent játszott a Pécsi Vörös Meteorral, majd a PEAC-cal. Így jobb játszmaaránnyal másodikak lettünk, és indulhattunk a Győrben megrendezett osztályozón. Ott a Dunaújvárosi Petőfi, a Szombathelyi Haladás, a Veszprém és a Sopron csapatától egyaránt súlyos vereséget szenvedtünk. Semmiképp nem voltunk még érettek az OB III.-ra. (Ami késik, nem múlik.). Barátságos csapatmérkőzésen együttesünk 2:1 arányban nyert a Villány ellen. A megyei egyéni versenyeken nem túl sok babér termett a bólyi felnőtt játékosok számára, hiszen legtöbbször már az első fordulóban összekerültek a Pécsi Spartacus OB I-es csapatának valamelyik versenyzőjével. A fiatalok is még csak készültek a jövő jó szerepléseire. Néhány ifjú Bóly-bajnok az évtizedből: 1965 – Bence Béla (újonc) 1966 – Schmidt Ferenc (serdülő) 1967 – May Márta (serdülő) Valószínűleg ez tekinthető az első női Bólybajnokságnak. (A döntőben May Márta óriási küzdelemben 6:5,

31

5:6, 6:0 arányban győzte le Rebényi Irmát Még nem lett nemzedékváltás.). A felnőtt Bóly-bajnokságok győztesei: 1960–1961 – Dalos Endre 1962–1965 – Rózsás József 1966 – Varga Géza 1967 – Rudás Tamás 1968–1969 – Rózsás József 1963. november 2-án a szakosztály vezetősége (Dr. Szíjártó Tibor, Dalos Endre, Sipos Emil) az eredményes teniszszezon befejeződése alkalmából „teniszbankettet” szervezett a Dlusztus-pincében.

Bólyi sportvezetők a 60-as évek elején. A hátsó sorban állnak: Dalos Endre intéző, Lajosbányai István sportköri elnök, dr. Szíjártó Tibor szakosztályvezető

1963 legjobb bólyi játékosai: Galló József, Kramm György, Rózsás József, Dalos Endre, Varga Géza, (guggol) Rudas Tamás, Schmidt Ferenc, Varga Tamás

32

IV. SIKEREK „A bólyi gazdagok” „Ugye nincs abban semmi különös, ha egy nagyvárosban tenisziskolát szerveznek a gyerekek számára? De hogy Bólyban egyszerre harminc iskolást oltanak be a sportág „szérumával” – nagy és kellemes meglepetés. Az viszont már nem is váratlan, hogy három éve nem a nagy teniszmúlttal rendelkező pécsiek, hanem a bólyi fiúk és lányok nyerik a megyei úttörő csapatbajnokságokat. Cseh Sándor, a Bólyi MEDOSZ elnöke joggal büszke ezekre a gyerekekre. – Technikai téren nem akarunk „falusiak” maradni, ezért – kérésünkre – a helyi termelőszövetkezet ügyes kezű mechanikusa, Beck Gyula „lekoppintotta” a Pécsett járt országos vándoredző, Mezei mester labdaadogató gépét. Leleményes emberek tehát a bólyiak, vagy ahogyan már sokhelyütt nevezték őket a megyében: a bólyi gazdagok. A titulus ellen persze hevesen tiltakoznak (főként Arnold Péter sportköri gazdasági felelős). Csak akkor csitulnak el a tiltakozás hullámai, amikor kiderül, hogy nem az egyesületi kasszáról van szó. A bólyi mezőgazdasági üzemeket ugyanis valóban gazdagnak lehet minősíteni. A Bőlyi Állami Gazdaság a nyolcszor elnyert Minisztertanács – SZOT vándorzászlóval. „országos csúcsot tart” mezőgazdasági területen és a bólyi Kossuth Tsz. is rangot szerzett magának a kiváló termelőszövetkezetek sorában. (…)” A cikk, amelynek első néhány bekezdését idéztük, 1971. december 18-án jelent meg a Népsportban. Egy fontos és egy kevésbé fontos információt közöl a bólyi teniszéletről. Az írás címe a teljes bólyi sportra vonatkozik. A labdarúgók, a kézilabdázók, az atléták, a lovasok mellett ránk, teni-

33

szezőkre is. Ha a község sportszakosztályainak eredményességét nézzük, jogos a gazdagok szó használata. Noha a cikk születésekor még csak 1971-et írtak, a hetvenes évtized a bólyi tenisz számos sikerét hozta. Újabb pálya épült a parkban, valamiféle öltöző készült a pályák mellett, adogatógép, egy pálya villanyvilágításának kísérlete, kerítésfelújítás – ezek a leglényegesebb előrelépések a teniszjáték feltételeinek javulásában. Mindezeknél több, nagyobb esemény, hogy Bólynak végre OB III-as teniszcsapata lett! A fiatalokkal való több éves foglalkozás gyümölcse is beérett: megyei versenyeken szinte mindig, országos korosztályos megmérettetéseken is gyakorta mutatták meg oroszlánkörmeiket fiaink, leányaink. A tömegsport is éledezni kezdett, egyre többen kaptak kedvet az egészséges életmód eme tevékenységéhez. Jó sporttársi, baráti, emberi közösség alakult ki itthon, és Baranya megye teniszéletében elismert neve lett Bólynak. De nézzük sorjában! 1971-ben a Kossuth Tsz. elnöke, az Állami-díjas Szabó Mátyás (akinek pedig semmilyen személyes köze nem volt a teniszhez) engedélyt adott a mezőgazdasági nagyüzem szakiparosainak, hogy egy öltözőfélét építsenek a pályák mellé. Kicsi volt, mindössze húsz négyzetméter alapterületű, de időben elkészült. Így szertára, mosakodásra alkalmas folyóvize, WC-je lett a tenisztelepnek. (6-8 fős vendégcsapatok elhelyezésére csak úgy volt alkalmas, hogy a hazai csapat játékosai ilyenkor otthonról sportfelszerelésben jöttek a pályára.) Pedig ekkor már kezdett konkréttá válni az a terv, hogy a bólyi felnőtt férfi teniszcsapat megcélozza az Országos Bajnokság III. osztályát. Ez 1974-re sikerült is, de se harmadik teniszpálya, se elfogadható körülményeket biztosító öltözőhelyiség nem volt. Az első OB III-as esztendőben úgy segítettünk magunkon (és rajtunk más bólyi szakosztályok sporttársai), hogy a vörös salakos kézilabdapályát egy-egy csapatmérkőzésre ideiglenesen teniszpályává alakítottuk (hálótartó oszlopok, locsolás, a játéktér megfelelő megvonalazása stb.). Így sikerült a 6 egyes

34

és 3 páros mérkőzésből álló csapattalálkozót egy nap alatt lebonyolítani. (A három pálya az országos bajnokságban szereplő csapatok számára szövetségi előírás.) Ennek a megoldásnak az az előnye is megvolt, hogy a (még régi, de civilizált) labdarúgóöltözőt, annak zuhanyozóit, melegvíz-ellátását is igénybe vehették vendégeink. Az egyes pálya neonlámpákkal történő megvilágítását nem sikerült megoldani, pedig a Bólyi ÁG lakatosai (elsősorban Dittrich Tamás) által készített kandeláber-rendszere és egy 10 m magas központi vasoszlop a helyére került. (Az utóbbi Orbán Ferenc érdeme, aki a mohácsi ÉPGÉP igazgatójaként sietett segítségünkre. Gyakran és jól teniszezett a bólyi pályákon.) Az újságcikkben említett adogatógép leginkább Beck Gyula és a Kossuth Tsz gépműhelyének vezetője jóvoltából készült el, néhány évig működött is, hathatósan segítve ezzel a gyerekedzések hatékonyságát. Ugyanilyen „eredetűek” a kényelmes és esztétikus bírói székek. De az igazi nagy vállalkozás a harmadik teniszpálya megépítése volt. Ami a helyét illeti, nem lehetett kétséges, hogy a meglévő kettő közelében, valahol a parkban kell elkészíteni. Igen ám, de az eddigiekhez közel nincs fátlan hely a bólyi parkban. A megyei természetvédelmi hatóság mégis beadta a derekát, és egy, a működő pályáktól északra épülő, kelet-nyugati tájolású teniszpálya építésére megadta az engedélyt. Az Állami Gazdaság hatalmas, tolólapátos lánctalpasa könnyedén végzett a cserjékkel, a nem túl jelentős aljnövényzettel. De a térség közepén egy óriási hársfa állott. Szó sem lehetett róla, hogy drótkötéllel ledöntse, kihúzza a földből az erőgép. Tőben el kellett fűrészelni, aztán egy hivatásos ács egy teljes munkanapot dolgozott azon, hogy kéziszerszámokkal a tőkét legalább fél méter mélyen eltávolítsa. A munka ezután sem lett könnyebb. Sőt. 40–50 cm mélységű „tükröt” kellett feltölteni először terméskővel, aztán durva, majd finomabb fekete salakkal. Erre következett az agyaggal kevert durvább vörös salak, majd a finom legfelső réteg. Az anyagok odaszállításáról megint csak az ÁG gondos-

35

kodott. De a rostáló, lapátoló, talicskatoló, simító-teregető brigádok tagjai a teniszezők voltak. Amikor elkészült, még a Népsport is beszámolt róla 1977. október 5-i számában. Így. Elkészült az OB III-ban szereplő MEDOSZ SE harmadik teniszpályája. A pályát nagyrészt társadalmi munkával készítették el a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát gépi és anyagi támogatásával, mintegy 100 ezer forint értékben. A klub Baranya megye egyetlen vidéki teniszszakosztálya, amelyben rendszeresen nevelik a fiatal sportolókat. A kerítés elkészítése, a vízvezeték kiépítése, az örökzöld tujasor telepítése már csak a ráadás volt. (Albrecht Józsefné adományozta mind a 30 db húsz-huszonöt cm-es csemetét – teljesen ingyen.) A szakosztály vezetése és az OB III.-as csapat tagjai hálásak voltak a kombinát és a tsz vezetőségének azért, mert a budapesti, a nagykanizsai, a zalaegerszegi, győri utazásokhoz ingyenesen mikrobuszt, illetve dzsipet biztosítottak (Igaz, ez utóbbi jármű maximális sebessége 60 km/óra volt.) A gépkocsivezetők, Lantos Gábor, Lupek József és Mirkó Ferenc mindig lelkes szurkolói voltak az idegenben szereplő csapatnak. (Keszthely, Balatonboglár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg stb.) Kissé később, az évtized vége felé elkészült a Bólyi Általános Iskola tágas tornacsarnoka. Ettől kezdve téli, tornatermi edzésekre is módja volt a teniszezőknek. Noha a teniszpálya vonalait is felfestették, a hálótartó oszlopok alkalmazása is megoldódott, a túlságosan szűkös hátsó kifutók, a „takarékos” világítás és főként a csúszós parketta talaj miatt ez mindenképpen csupán szükségmegoldás volt.

Személyiségek Sokan vannak, és mindenki fontos, valamennyien egy jól működő gépezet csavarjai. Helyesebben többnyire nagyszerű emberek. Nyilvánvaló, hogy az évtizedes vágy beteljesülése, az OB III-ba jutás személyi következményeit kell először szemügy-

36

re venni. Azzal mindenki tisztában volt, hogy a megyebajnok csapat gyenge lesz az országos bajnokságban, és legfeljebb „retúrt váltunk”, ha nem erősítünk. A bólyi törzsgárda (Dalos Endre, Rogányi László, Rudas Tamás, Rózsás József, Varga Géza, Varga Tamás, Müller László) mellé három pécsi játékost is leigazoltunk, persze csakis a második vonalból lehetett. Közülük igazán csak egynek, Baranyai Sándornak a játékerejével és sportemberi magatartásával nyertünk sokat. (Rögtön hozzá kell tenni, hogy amit a bólyi szakosztály tenisztevékenységükért biztosítani tudott nekik, azért nem sok minden várható el egy sportolótól.) 1977-től 1980-ig játszott a Bóly csapatának első pályáján (tehát mindig a legerősebb ellenfelekkel) dr. Maróthy Géza bátaszéki állatorvos. Mindig nagyszerű sportemberként viselkedett. Küzdeni tudása, időben és anyagiakban megvalósuló áldozatvállalása, segítőkészsége példa lehet minden sportember számára. (Az 1977. évi csapatbajnokság tavaszi fordulójában 6 egyes mérkőzést játszott, közülük négy három szettes volt, és azokból hármat ő nyert!) Később vállszalagszakadással bajlódott. Ekkor megtanult bal kézzel teniszezni. Ma újra játszik, persze jobb kézzel… Schuth Gábor személyében jelentékeny segítséget kaptunk Villányból. 1978-ban újabb pécsi versenyzőkkel erősítettünk. Karlóczy Ernő, Bakó Gábor nevét kell megemlíteni. (Bakó Pétert már korábban leigazoltuk.) Vége-hossza nincs a fiatalok névsorának, és a sok kiváló eredménynek. Közülük is kiemelkedik Rogányi László, Rogányi Eszter és May Hermina, akik nagyszerű teniszsikereik fővárosi elismeréseképpen a magyar vidéki utánpótlás válogatott tagjai lettek. Ebben az évtizedben kezdtek odafigyelésre méltó eredményeket elérni azok a fiatalok, akik aztán a 80-as években sokat hallattak magukról: Dalos László, Schmidt Tibor, Schmidt Röbert, May Zsuzsa.

37

A bólyiak: Dalos László, Schmidt Tibor, Schmidt Róbert, Rudolf János, Kálmán Zoltán

Jelentős esemény volt 1971 kora nyarán, hogy a magyar férfi utánpótlás teniszválogatott (a Galea-csapat) bemutatót tartott pályáinkon. Taróczy Balázs az utolsó pillanatban egy verseny miatt lemondta a bólyi utat, de Benyik János, Birkás Ferenc, László Balázs és Mászáros István itt voltak. Néhány héttel később Homola Tibor, a MAFC első osztályú teniszezője látogatott – baráti meghívásra – Bólyba. 1977-ben fordult elő először községünkben, hogy a csapatmérkőzésekre érkező sportolók szépen előkészített pályákat találtak a tenisztelepen. Mert akkortól Juhász István, majd később Ráth István nyugdíjas tevékenykedett ott mint szorgos pályakarbantartó. Bóly sportköri elnökei – Lajosbányai István, dr. Cseh Sándor, Gáspár Zoltán, Horváth Zoltán – az anyagi lehetőségek függvényében támogatták a mi sportágunkat. (Ám egyikük sem teniszezett.) Csak egyszer fordult elő, hogy a sportköri elnökségi ülésen a szakosztályvezető – az eredményekre hivatkozva – nagyobb anyagi támogatást kért a tenisznek. Mire az elnök azt válaszolta: – Nyugodjon meg a sporttárs, ez az elosztás igazságos. Hegyeztem a fülem; most következnek az érvek – gondoltam. De az elnökség áttért a következő napirendre…

38

Teniszélményeim És akkor most 15 percig csak fonák egyenes! Az ilyen és az ehhez hasonló edzői utasítások hallatán már meg sem lepődtünk, hiszen gyakran hangzottak el a vidék utánpótlásválogatott edzőtáborában. Azon szerencsés kevesek közé tartoztam, akiknek megadatott, hogy több éven keresztül résztvevői lehettek Mezei Pista bácsi jóvoltából ezeknek a nagy nyári, sok tehetséges fiatal játékost megmozgató programoknak. Minden évben szívdobogva vártuk a vidékbajnokság második hetében, ki lesz az a 25-30 teniszező, akik a verseny végeztével még rátehettek egy lapáttal, még egy-két hétig komoly, korszerű módszerekkel fejleszthették tovább tenisztudásukat. Remek környezetben, kiváló pályákon napi két edzéssel rendesen megdolgoztattak bennünket, mi pedig nagyon élveztük az edzésnek minden percét; 13-17 évesen szinte el sem tudtunk fáradni. A tenisz mellett erőnléti edzések is voltak. Rendszeresen felszaladtunk a Népstadion tetejére, 960 lépcsőn, egyesével, akár tízszer is. Az étteremben meg az általunk félistenként tisztelt olimpikonokkal ebédeltünk együtt, 1972-ben, a müncheni olimpia évében. Nagyon jóleső érzés volt, hogy ezek a híres sportolók egyenrangúnak tekintettek bennünket. Sokat beszélgettünk velük, csodáltuk azt a hatalmas munkát, amit a felkészülésük során végeztek. A nyári edzőtáborokon kívül is figyelemmel kísérték fejlődésünket. Telente minden második hétvégén Budapestre utaztam fedettpályás edzésekre. Ez is hatalmas élményt jelentett számomra, hiszen a tél akkoriban számunkra tenisz nélküli hónapokkal volt egyenlő, pedig tavasszal, nyáron és ősszel mi szinte minden szabad percünket a teniszpályán töltöttük, reggeltől estig pattogott a labda a bólyi parkban. Aztán, mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Negyedikes gimnazistaként választanom kellett a továbbtanulás és a komoly edzésmunkát igénylő versenytenisz között. Az előbbi mellett voksoltam. Azok az élmények azonban, amelyeket az edzőtáborokban, a téli edzéseken szereztem, felejthetetlenek maradtak, tenisztudásom

39

jórészét itt szereztem meg. Köszönet érte mindenkinek, aki ezt lehetővé tette számomra, egy vidéki, talán kicsit tehetséges srác számára. Rogányi László

Néhány eredmény Az évtized elején a teniszszakosztályok között szigorú szabályok szerint folyó, a Magyar Tenisz Szövetség által szervezett országos versenyben Bóly a 22. lett – a 167 nyilvántartott szakosztály közül. A 70-es évek végéig – elsősorban nagyszerű utánpótlásunknak köszönhetően – megőriztük előkelő helyünket a magyar teniszszakosztályok rangsorában. Az OB III-ba jutás rövid története a következő. Miután felnőtt férfi csapatunknak a megyebajnokságban nem akadt ellenfele (a Pécsi Spartacus jóval magasabb osztályban játszott), jelentkeztünk az osztályozókra. 1973. augusztus végére jól felkészült, több barátságos csapatmeccset sikeresen megvívott, együttessel készültünk a nagy őszi erőpróbára. Erre azonban nem volt szükség, az osztályozók elmaradtak, mert az OB III. dél-dunántúli csoportjában úgy alakult a kiesők és a feljutni kívánók száma, hogy a megyebajnok osztályozók nélkül elindulhatott a magasabb osztályban. Erről a Magyar Tenisz Szövetség főtitkára szeptember elején telefonon értesített, és pár nappal később a hivatalos dokumentum is megérkezett. A bólyi férfi csapat eredményei az országos bajnokságban, 1974-ben: Bóly – Keszthely 3:6 Bóly – Balatonboglár 4:5 Balatonboglár – Bóly 7:2 Bp.-i Aszfalt – Bóly 8:1 Bóly – Bp. Aszfalt 2:7 Keszthely – Bóly 8:1 Zalaegerszeg – Bóly 6:3 Kaposvár – Bóly 5:4 Bp.-i KPM – Bóly 9:0 Bóly – Bp.-i KPM 0:9 3:6 Bóly – Zalaegerszeg 5:4 Bóly – Kaposvár

40

Az egyetlen csapatgyőzelem részletes eredményjelentő lapja

Ebben az évben tehát mindössze egy csapatgyőzelemmel, a ZTE-nél jobb játszmaaránnyal a hatos mezőnyben ötödikek lettünk. Ez azonban kiesést jelentett. 1975-ben és 76-ban „szüneteltettük” az OB-s szereplést. 1977: a hatos mezőnyben megint az 5. helyet szereztük meg, de ez most biztosította a bennmaradást. 1978: a hetes mezőnyben ismét az ötödik helyen végeztünk. (A szombathelyi Sabariát és a pécsi Baranyatervet előztük meg.) 1979: a hatcsapatos mezőnyben újra az 5. helyen zártunk. (A Bp.-i Elektronika volt mögöttünk.) A felnőttek egyéni versenyeredményei közül kiemelkedik, hogy 1976-ban a Rogányi László – Varga Tamás felnőtt férfi párosunk bronzérmes tudott lenni a megyei bajnokságon. Az utánpótlás eredményei dicséretre méltóak. 1970: • Szabó Zsuzsanna megyei serdülő bajnok, megyei ifjúsági II. helyezett. • a Kovács János, Beck László, Hartmann Péter, Gál Ferenc, May Hermina, Rogányi Eszter, Bori Ibolya, Spohn Mária, Maul Magdolna, Gelei Ágota, Hauptmann Terézia összeállítású csapatunk másodszor nyerte meg a megyei úttörőkupát úgy, hogy a négy négy versenyszámból háromban ők diadalmaskodtak.

41

1971: May Hermina újonc Bóly-bajnok 1972: • May Hermina serdülő és ifjúsági megyebajnok, megyei középiskolás bajnok, a megyei seregszemleverseny bajnoka, a siófoki és a berettyóújfalui országos korosztályos versenyen egyaránt III. Mindezzel harmadosztályú minősítést és ifjúsági ezüst fokozatot szerzett. • May Hermina, Rogányi Eszter, Szabó Zzsuzsanna, Maul Magdolna összeállítású ifjúsági csapat a megyei döntőben 6:0 arányban legyőzte a PEAC együttesét. • Rogányi László II. helyezett a megyei ifj. bajnokságon, ugyancsak II. a berettyóújfalui országos versenyen. 1973: • May Hermina II. a megyei ifjúsági bajnokságon, I. a megyei seregszemleversenyen, III. korosztálya országos versenyén, megyei II. a bólyi ifjúsági leánycsapattal. • Rogányi Eszter III. a berettyóújfalui országos versenyen, megyei II. a bőlyi ifjúsági csapattal. • Szabó Zsuzsanna III. a berettyóújfalui országos versenyen, megyei II. a bólyi ifjúsági csapattal. • May Zsuzsa újonc megyebajnok. • Gál Ferenc újonc megyebajnok. A Bólyi kupát elnyert csapat tagjai ünnepelnek: Gabriella, Maul Magdolna, Gaál Ferenc (háttal) May Hermina, Beck László.

1974 • Mosnitzka Mária újonc megyebajnok. • Flőgl László újonc megyebajnok. • May Zsuzsa II. a megyei serdülő bajnokságon.

42

• • •

Gál Ferenc II. a megyei serdülő bajnokságon. Rogányi László III. a megyei ifj. bajnokságon. May Zsuzsa, Morvai Éva, Rudolf Mária, Morschauser Éva – megyebajnok serdülő leánycsapat. 1975: May Zsuzsa I. a megyei serdülő leánybajnokságon. 1976: May Zsuzsa I. a megyei ifjúsági leánybajnokságon. 1977: Dalos László I. a megyei újoncbajnokságon, I. a megyei seregszemlén, I. a bólyi gyermekbajnokságon. 1978: Dalos László I. a megyei gyermek és a megyei újoncbajnokságon és a seregszemlén. 1979: • Dalos László IV. helyezett az országos Bihar- kupán.) • Schmidt Tibor IV. az országos Bihar-kupán. • Schmidt Róbert gyermek megyebajnok. • Az évtized utolsó évében a bólyiak harmadszor nyerték el a legjobb utánpótlás-nevelő iskolának járó trófeát. Ebben és a többi sikerben minden fiatalnak része van, aki a hetvenes években Bólyban teniszütőt fogott. Pontosan 60 (!) név következik: ők valamennyien 18 éven aluli, igazolt, eredményeket hozó (és tagdíjat fizető) sportolói voltak a szakosztálynak: Abai Ágnes, Anschau Péter, Balázs Szabolcs, Beck László (1957), Beck László (1960), Bori Gábor, Dalos László, Dalos Tibor, Flőgl László ,Gál Gabriella, Gál Ferenc, Gáspár Zsolt, Gelei Ágota, Győri Katalin, Harmath Judit, Hosszú Ferenc, ,Kálmán Zoltán, Kész Béla, Kész László, Kiss Márta, Kővári Bernadette, Kramm György, Kudranyik Zoltán, Lovász József, Malatin Tibor, Maul Magdolna, Márton Gábor, Márton Péter, May Hermina, May Zsuzsa, Medgyesi Gábor, Meggyesi Mária, Mészáros Anikó, Molnár Ferenc, Molnár László, Morschauser Éva, Morvai Éva, Morvai Lehel, Mosnitzka Mária, Müller László, Nagy József, Pálfi Katalin, Rebényi Irma, Rogányi László, Rózsás Eszter, Rudolf Mária, Rudolf Ilona, Rudolf János, Rudolf József, Schmidt Róbert, Schmidt Tibor, Seres Péter, Spohn Mária, Szabó Ákos, Turi Barna, Turi Szabolcs, Turi Zsófia, Vámos Péter, Világos József, Volk Csaba. (Előfordulhat, hogy néhányan hiányoznak a névsorból. Tőlük elnézést kér a szerző.)

43

Ebben az évben már a bólyi tenisz tömegsport is szervezett keretek közt folyt. A csapatbajnokságot az ÁG nyerte a Kossuth Tsz és a Közalkalmazottak csapatát megelőzve. A tömegsport egyéni bajnoka Guth Tibor, illetve May Zsuzsa lett. Június végén egy München melletti német kisváros, Moosach csapatával mérkőztek a bólyiak, s 4:3 arányban győztek. Ezen a találkozón szerepelt először sikeresen a helyi csapat egyetlen nőjátékosa, Ripszám Magdolna.

Az 1977-es női Bóly-bajnokság eredményhirdetése: Sipos Emil versenybíró, Ripszám Magdolna III. helyezett, May Zsuzsa bajnok, Ács-Sánta Magdolna II. helyezett

Az évtized felnőtt Bóly-bajnokai: 1970–1971: 1972: 1973: 1974: 1975: 1976: 1977: 1978: 1979:

Rózsás József Dalos Endre Rudas Tamás Baranyai Sándor Baranyai Sándor Rudas Tamás Dr. Maróthy Géza Varga Tamás Dr. Maróthy Géza

1971 nyarán Rózsás József elvégezte a segédedzői tanfolyamot. A vizsga előtt egyhetes gyakorlati foglalkozássorozaton kellett részt venni Budapesten. Ott dr. Jákfalvi Béla, az akkori magyar szövetségi kapitány, mesteredző a következő mondat-

44

tal kezdte előadását: „A teniszben az eredményességhez sok munka, jó felszerelés és hozzáértő edző kell.” 1976-ban Dalos Endre is segédedzői képesítést szerzett. Az ő bizonyítványát is egy mesteredző írta alá: Zentai Ferenc.

45

V. TOVÁBB TART A LENDÜLET Célszerűség, kényelem, esztétikum: az új öltöző Az 1980-as évtized elsősorban a bólyi teniszélet tárgyi-anyagi feltételeinek lényeges javulását messze felülmúlja a korábbit. Ha öltözőnek nevezzük, hozzá kell tenni, hogy a szót tágabban kell értelmezni, hiszen ez az 53 négyzetméteres épület két öltözőt, két zuhanyozóhelyiséget, WC-t, szertárt, raktárt és megfelelő közlekedőket foglal magában. Igényes anyagok felhasználásával, egyedi tervezésű bútorzattal, berendezési tárgyakkal készült. Az „építési napló” nyitó dátuma 1983. március 24. (Ez nyilván a régi öltözőépület lebontásának kezdete.) Az építkezés lendületes tempójára jellemző, hogy a nyár vége felé már birtokukba is vehették az új épületet a sportolók. A költségvetés fő összegei: kész beton 11.178 Ft oltott mész 2.266 Ft béléstest, cserép, tetőléc 26.418 Ft vízvezeték-szerelési anyagok 8.192 Ft mettlachi-csempe 8.400 Ft építőipari munkák 10.187 Ft építőipari szolgáltatás 14.226 Ft összesen 90.867 Ft Nem egészen százezer forintból 1983-ban sem lehetett volna olyan öltözőt építeni, mint a bólyi. Csakis széles körű összefogással, több mint ezer óra díjazásmentes segédmunkával és 430 óra ugyancsak ingyenes szakmunkával valósulhatott meg a szép terv. A szerteágaz tevékenységeket (szak- és segédmunkák) dr. Falusi Mihályné szervezte célorientált egésszé.

46

A fizikai munkával segítők névsora 86 (!) főből áll. Íme a segédkezők (a név után zárójelben a teljesített munkaórák száma): Alacker Gotthárd (24), Anschau Péter (5), Bachesz József (8), Balázs József (8), Bayer Ferenc (16) Bende Károly (8), Bleil János (6), ifj. Bősz József (6), Breitenstein József (8), Dalos Endre (40) , Dalos László (20), Falusi Mihály (16), Farkas Bertalan (8), Gál Ferenc (8), dr. Gáspár Vince (8). Gáspár Zoltán (20), Haris László (9), Harmat László (8), Hárs József (6), Hárs Tibor (13), Hegedűs Sándor (8), Hendinger János (24),Huba Gyula (8), Horváth Zoltán (8), Győri József (67), Készdorf Ferenc (8), Kálmán Zoltán (5), Kereszthegyi Attila (8), Knolmayer János (6), Kudranyik István (8), Kudranyik Zoltán (12), Kálmán György (8), Kosztolányi Dezső (6), Kovács József (12), Malatin Tibor (8), Márton Gábor (20), Márton Pál (14), Márton Péter (8), May András (8), dr. Mészáros Vilmos (8), Medgyesi Gábor (8), ifj. Molnár Ferenc (13) id.Molnár Ferenc (8), Nádasdi István (13), Orbán Ferenc (10), Lovász József (8), Pálfy Endre (6), Pleskonics János (14), Rogányi Károly (12), Rogányi László (42), Rogányi Miklós (8), Rózsás József (8), id. Rudolf János (8), ifj. Rudolf János (12), id. Rudolf József (16), ifj. Rudolf József (5), Rudas Tamás (8f, Schmidt Márton (22), Schmidt Róbert (12), Schmidt Tamás (13), Schmidt Tibor (12), dr. Schmidt György (8), Schrempf János, (8), Spengler Gyula (4), Stréb József (8), Szikla József (8), Tengler János (8), Schubert Árpád (9), Till Gyula (8), Török László (8), Török Sándor (16), Tóth János (8), Turi János (8), Ulrich József (8), dr. Varga Géza (8), Varga Tamás (48), Vojtek Vilmos (8), Vörös István (8), Virág György (8), Werner József (18). Szakmunkával hatvanan járultak hozzá a sikerhez: Anschau János (16), Barjakter László (8), Beck Gyula (8), Bíró László (10), Budai István (8), Csibi Lajos (5), Csokány György (5), Csuka Lajos 86), Erb János (8), Farkas Gyula (5), Fehérvári József (8), Friedrich Zoltán (8), Gábris Tibor (8), Guth Gyula (5), Mayer Tibor (6), Halasi József (8), Hamvas János (13), Hauptmann Ferenc (8), Hegedűs Ferenc (5), Hódi Endre (8), Kálmán György (30), Kerner Ferenc (8), Käsz Ferenc (8), Kieffer János (8), Kisgyörgy Ferenc (5), Kereszthegyi József (8), Klug József (8), Kovacsics Ferenc (8), Kresz Gyula (8), Kresz Ferenc (4), Kraft Henrik (5), Korsós Ferenc (8), Kovács Károly (8), Lorencsics Gyula (5), Maul Henrik (5), Máy Ferenc (6), Makk Mihály (8), Monyoródi Tibor (5), Neidhardt József (6), Ormai László (5), Polics Tibor (5), Reif János (5), Reisz József (5), Ripszám István (8), Rózsahegyi Dezső (5), Schmidt István (5), Schleich Imre (5), Sarlós István (5), Schuszter Ádám (10), Somogyi Ferenc (14), Szaniszló András (5), Szántó János (8), Szikla József (8), Tényi János (10), Ulrich János (8), Tóháti Sándor (8), Tóth Sándor (8), Tömösi János (10), Varga Zoltán (8).

47

Az építészeti terv minősége és „ára” (0 Ft) teljes egészében Alacker Gotthárd tehetségét és segítőkészségét dicséri. Ugyanez mondható el Werner Józsefről, aki a bútorzat megtervezésében jeleskedett. (Az alaprajz a 2004-es kiegészítéssel együtt e könyv 67. oldalán látható.) Ekkor került sor a három pályát övező, ugyancsak régi, szakadozott rozsdás drótfonat és a tartóoszlopok cseréjére is. Azóta övezi a tenisztelepet korszerű, fémoszlopokra rögzített, hibátlan kerítésrendszer. (Külön kapu a III-as pálya mögött a járművel érkező vörös salak fogadására.)

Az alapkőletétel ünnepi pillanata

A siker fő részesei

48

Személyiségek Mivel Bólynak a ’80-as évek elején sikeres OB III-as teniszcsapata volt, helyénvaló itt először őket méltatni.

Bakó Péter Pécsről már az előző évtized végén csapatunkhoz igazolt. Jó fizikai képességekkel, kiváló ütéstechnikával rendelkezett. Általában nehéz feladatok hárultak rá: az első vagy a második táblán kellett helytállnia a képzett OB III-as játékosokkal szemben. Kissé nagyobb küzdeni akarással, jobb összpontosítással eredményesebb tagja lehetett volna a csapatnak. Mindenképp köszönettel tartozunk neki, hiszen pécsi lévén valószínűleg ott is helyet kaphatott volna a város valamelyik csapatában, ám ő a bólyi egyesületet választotta.

Dalos László Teniszdinasztia sarja. Nagyapja az első németbólyi nemzedékhez, a faluban a teniszt meghonosító alapítók közé tartozott, édesapja pedig a II. világháború utáni teniszélet motorja és fő előmozdítója volt. A fiú méltó követője lett a családi hagyománynak. Szinte azóta, hogy megjelent a bólyi teniszpályákon, korosztálya legjobbja volt. Baranyában a felnőtt megyei bajnokságokon II. és III. helyezéseket szerzett, később, Paksra költözése után többször volt Tolna megye bajnoka. Sok országos versenyen is megmutatta oroszlánkörmeit. A 80-as évtized közepén háromszor lett Bóly teniszbajnoka. Már ifjúsági versenyző korában eredményes, több szép sikert arató játékosa volt az OBIII-as csapatnak. Fénykorában az országos ranglistán a 62. helyet foglalta el.

Müller László Az a típusú játékos, akire mindig lehetett számítani. Szívvellélekkel tudott küzdeni a győzelemért, illetve a csapat diadaláért. Nem ismert elveszett labdát, játszmát vagy mérkőzést:

49

mindig tudása legjavát nyújtotta. Bomba erős és kiválóan helyezett tenyeresei gyakran azonnali pontot hoztak számára. Edzésmunkája mindig kifogástalan volt. Egyszer nyert – holtversenyben – Bóly-bajnokságot. Később segédedzői képesítést szerzett, a kilencvenes évek közepén ő foglalkozott az utánpótlás nevelésével. Ma is aktívan teniszezik.

Rogányi László A bólyi tenisz egyik legnagyobb ígéreteként kezdte sportpályafutását. Nem véletlen, hogy csupán 13 éves volt, amikor megakadt játékán Mezei István országos vándoredző szeme, és meghívta őt a budapesti hétvégi téli edzésekre. A fiú meghálálta a bizalmat: mindig dobogós helyezést ért el a Baranya megyei korosztályos versenyeken, és országos megmérettetéseken sem vallott szégyent. Négy alkalommal szerzett Bóly-bajnoki címet. Kiváló atlétikus képességekkel rendelkező, csiszolt technikájú, igen intelligens versenyző volt. Kár, hogy a 90-es évektől viszszavonult a tenisztől.

Rudas Tamás Egészen fiatalon kezdte a teniszt, talán még 10 esztendős sem volt, amikor ütőt fogott a kezébe. Szenvedélyesen szeretett játszani, küzdeni tudásból minden mérkőzésén jelesre vizsgázott. Testalkata és magas szintű technikája azt eredményezte, hogy adogatásai rendkívül eredményesek voltak. Hat alkalommal volt Bóly teniszbajnoka. Önzetlenül vállalta, hogy szekszárdi lakosként rendelkezésére álljon szülőfaluja OB-s csapatának. Barátjával, Rogányi Lászlóval olyan párost alkottak a csapatmérkőzések során, amelynek győzelmére biztosan számíthatott a szakosztályvezetés. Némely ellenfél a „két muskétás”-ként emlegette őket.

Schmidt Róbert Igen rövid idő alatt vált sikeres teniszezővé. Tíz esztendős korától sem itthon, sem a megyében nemigen talált legyőzőre a korosztályos versenyeken. Országos viadalokon is szerepelt, mérsékeltebb sikerrel. Az OB III-as csapatnak, talán az egész me-

50

zőnynek ő volt a legfiatalabb tagja. Gyorsaság, kiváló ütéstechnika jellemezte játékát. Hasznos tagja tudott lenni csapatának. Egy alkalommal – holtversenyben – lett Bóly-bajnok.

Varga Tamás A bólyi teniszélet leghosszabb ideig eredményes versenyzője. Tinédzser korban kezdte, és ma is ér el komoly sikereket a senior versenyeken. Az OB III-as csapatnak kapitánya, mindig legalább 50 %-os teljesítménnyel zárta a bajnokság mérkőzéssorozatát. Edzésmunkája példaszerű. Egyszer volt egyéni Bóly-bajnok, majd 13 évvel később – holtversenyben – megismételte ezt a teljesítményt. A 80-as évek közepétől ő látja el a szakosztály intézőjének szerteágazó feladatkörét. Közmegelégedésre teszi.

Az OB III-as csapat: 1980ban: Rózsás József, Varga Tamás, Rudas Tamás, dr. Marothy Géza, Rogányi László, Dalos László, Müller László

Ebben az évtizedben a bólyi leánytenisz is mintha a sokévi átlagot meghaladóan szerepelt volna. Nemcsak a helyi és megyei versenyek érmeit, trófeáit hozták jelentős számban haza, hanem már-már országos hírnévre is szert tettek. Nem azok, akik a korábbi évtizedben öregbítették a bólyi tenisz jó hírnevét, hanem elsősorban Vojtek Andrea. Villányból járt át a bólyi edzésekre, és a korosztály legjobbja volt a mi szakosztályunkban. A rendszeres utazás költségeit a család, a kiváló menedzser édesapa fedezte. Ma már fiatalasszonyként Bólyban él, és ha ki tud jönni a pályára, játékát, pontos ütéseit meg lehet csodálni. A megyei amatőrbajnokságokon mindig előkelő helyen végez.

51

1982 őszén (október 7.) az alábbi cikk jelent meg a Dunántúli Naplóban H. L. tollából: „Pezsgő teniszélet Bólyban Nem mondhatni, hogy Pécsen kívül sok helyütt folyik pezsgő teniszélet Baranyában. Bóly ama szabályt erősítő kivétel. Itt még annak idején, 1930-ban alakult meg a szakosztály, és azóta egyfolytában dívik ez a sport. Ma már három pályán teniszezhetnek a nagyközség teniszezői és a tömegsport hívei, de újabb két játéktér épül a közeli Békáspusztán. A helyi MEDOSZ SK színeiben jelenleg 12-12 felnőtt, illetve újonc, 8 serdülő és 15 gyermek ütögeti rendszeresen a labdát. A kedvtelésből játszók száma 30-40-re tehető. A „krém”, az első csapat most esett ki az OB III-ból, hatéves ottani szereplés után. Két ütőképes játékosuk: Müller és Rudas bevonult, illetőleg elköltözött, és ez érzékenyen érintette a bólyiakat, a kiesés okát ebben látják. A szakosztály és az egyesület vezetői nincsenek különösebben elkeseredve, szerintük jövőre újra fel tudnak jutni az OB III-ba. Addig is a versenyzők egyéni viadalokon indulva készülnek a visszatérésre, amire minden remény megvan. Az országos teniszszakosztályi pontversenyben 1980-ben 19., tavaly 21. helyen kötött ki Bóly. Idén is várhatóan a 20-25. hely körül végez. Ez főként annak köszönhető, hogy a megyei és országos versenyeken 16 első, 15 második és 28 harmadik helyet szereztek összesen. A minősítéseket illetően is előreléptek: 1 ezüstjelvényes, 3 III. osztályú, 13 bronzjelvényes, valamint 4 IV. osztályú teniszezőjük van, több mint 1981-ben. Talán legnagyobb sikerük: serdülő fiú együttesük majdnem az országos döntőbe jutott. Két segédedző, Dalos Endre és Rózsás József irányítja edzéseiket. Sajnos a lányok elég kevesen űzik ezt a sportot, bár velük csak két éve kezdtek edzéseken foglalkozni. Az, hogy a gyengébb nem képviselőivel is megszerettessék a labdapüfölést, a tenisziskolák feladata, amelyeket nyaranta az általános iskola 3-4. osztályos tanulóinak tartanak. Őket oktatják az alapelemekre, szinte jelképes, évi 60 forintos tagdíj ellenében. A kiválasztásnak ezt a módját ezentúl is szorgalmazzák, mert a kezdők közül eddig is sokan igazolt sportolók lettek.

52

Festői környezetben, három pályán teniszezhetnek rendszeresen. A létesítmény, a támogatás adott, az utánpótlás-nevelés jó kezekben van, így az előbbre lépés továbbra is biztosított Bólyban. Bizonyítottnak látszik az a tétel, miszerint nem kell nagyváros ahhoz, hogy teniszközpontot lehessen kialakítani.” A befejező mondat optimizmusát a szakosztályvezetés is átérezte. Ebben nagy része volt két fiatalnak, akik már gyerekkorukban igen értékes eredményeket értek el, később pedig az országos csapatbajnokságban is jól vitézkedtek. Rudolf János már az első edzéseken tanúságot tett kiváló labdaérzékéről. Így könnyen és szinte tökéletesen sajátította el a tenisz ütéstechnikáját. Fizikai képességei, küzdeni tudása igen korán jelezte: remek sportember válik belőle. Így is lett. Előbb a különböző korosztályos versenyeken szerepelt sikerrel, aztán pedig az OB III-as felnőtt csapatnak is eredményes játékosa lett. Többször volt Bóly-bajnok. Csendes, fegyelmezett, hangos káromkodást a pályán magának soha meg nem engedő játékos. Schmidt Tibor példaszerű szorgalmával, a precíz ütéstechnika folyamatos elsajátításával lett kiváló teniszező. Azért sem volt ebben könnyű dolga, mert a szakosztály hasonló korú versenyzője született őstehetség volt. Ám jól kiegészítették egymást, a kétfős csapatmérkőzéseken komoly sikereket értek el – együtt. Intelligens, megbízható, mindenkor nyugodt sportemberként viselkedett pályán és pályán kívül egyaránt. Egy újabb idézet – kommentár nélkül. 1985-re a krónikás 120 (!) nevet sorol fel, akik mind a bólyi teniszszakosztály aktív tagjai. A felsorolás végén található ez a bájos mondat: „A névsorban nem szerepelnek azok, akik járnak teniszezni, de nem fizettek tagdíjat.” Benne van a névsorban (tehát fizetett tagdíjat) az a hat felnőtt bólyi teniszező, akik 1983 nyarán Moosach, Falkenberg nyugat-német város teniszklubjának meghívására – feleségükkel együtt – egy új teniszbarátság kezdő lépéseként Németországba utaztak: Varga Tamás, Rogányi László, dr. Varga Géza, dr. Fatér József, Rudas Tamás és Győri József. Még ugyanannak az évnek az őszén a német sportolók viszonozták a látogatást.

53

A bólyiak Beilngriesben

Később Beilngries teniszezői lettek a bólyiak legkedvesebb német sportbarátai: már négyszer jártak teniszezőink ott, illetve az ottaniak itt nálunk. Ezek meg a biberachi sportkapcsolat az első külföldi sportbarátságok a bólyi tenisz történetében. Ám valószínűleg nem az utolsó.

Teniszélményeim Éppen negyed évszázaddal ezelőtt, 1980. július 1-jén alkalmam volt látni Wimbledonban a tenisztörténelem két óriási egyéniségének találkozóját a zöld gyepen. Björn Borg, az akkori világelső mérkőzött az angol nyílt nemzetközi teniszbajnokság nyolcaddöntőjében Taróczy Balázzsal, a fénykorát élő magyar bajnokkal. Az életre szóló teniszélmény előzménye az volt, hogy a Magyar Tenisz Szövetség hivatalosan értesítette a bólyi sportegyesülete: a teniszszakosztály vezetőjét – eddigi tevékenysége jutalmául - meghívja egy háromnapos londoni látogatásra. Az utazás repülőgéppel történik majd, és több wimbledoni mérkőzést is megnézhetünk, ők állják a belépő költségeit. (Az útiköltség felét szintén ők fizették. Akkor jelentős összeggel, 15.000 forinttal a Bólyi Sportegyesület is hozzájárult az utazáshoz.) Útra keltem hát 24 társammal együtt. Már Anglia felett repült a TU-154-es, amikor a zalaegerszegi szakosztályvezető sporttárs átszól nekem a gép másik üléssorából: – Te, Jóska, a ti oldalatokon megvan még a röpcsi szárnya?

54

Mert nálunk nincs. Nem látom. Több magyarul tudó hölgy utas felsikoltott, a stewardess csodálkozóan vonta fel szépséges szemöldökét, és én is felemelkedtem, hogy megnézzem a hiányzó balszárny - helyét. Tényleg nem lehetett látni semmiféle szárnyrészt azon az oldalon. Egy sűrű felhőgomolyag éppen eltakarta… London nyáron gyönyörű. A Temze, a Big Ben, a Tower, a Trafalgar tér, a metrórendszer, az emeletes autóbuszok, a hangulatos pubok felejthetetlenek. De mi Wimbledonba vágytunk elsősorban. Mikor odaértünk, a tenisz Mekkájába jutottunk. Nem írom le vizuális élményeimet, azt látni kell. Az a jó hír fogadott bennünket a tájékoztató táblán, hogy tegnap eső miatt elmaradt a Borg - Taróczy mérkőzés, ma lesz délután 17.30-kor a második számú díszpályán. A „katlan” tetejére szólt a jegy, nagy szemeket kellett mereszteni, hogy lássam a sportolók arcát is, ne csak az asztalsimaságú, az alapvonal táján már kikopott gyepet. Hamarosan jöttek. Elkezdték a bemelegítő ütögetést. Meglepett, hogy mindig Balázs mondta angolul, hogy mit üssön neki a teniszfenomén. És Borg azt tette, amit ellenfele kért! Tenyeresek, fonákok, röpték, lecsapások, finoman pörgetett szervák váltották egymást. Aztán elkezdődött a mérkőzés. Senkinek nem lehetett kétsége egy pillanatig sem, ki a jobb. Két vagy három játék lejátszása után eleredt az eső. Csak jó félóra múlva folytathatták. Még gyorsabban követték egymást a játékvezető állandó mondatai: Game for mister Borg! Nemigen futott be a hálóhoz, az alapvonalról osztogatta halálosan pontos labdáit. Kétkezes fonákjait ember el nem érhette. Balázs összesen alig hat játékot ért el a három játszmában. Azért – számomra - a végére is maradt izgulnivaló. Egyszer csak érzem, hogy valaki ütögeti a bal vállamat. Hátranézek, és egy arany fülbevalóktól, arany nyaklánctól ragyogó nőt látok. Velem kommunikál. Angolul. Az is fura nekem, hogy az illető színesbőrű. Még inkább megfagy az ereimben a vér, amikor végre észlelem, hogy válltáskámra mutogat, és folyamatosan beszél. (Kb. annyit tudhat magyarul, mint én angolul.) Nem értjük egymást. Ő mosolyog, én dermedezem. Aztán megoldja a patthelyzetet: nemes egyszerűséggel belenyúl a táskámba, és diadalmas mosollyal kivesz belőle – egy termoszdugót. Persze hogy nem az enyém, ő ejtette bele, mikor szomját akarta oltani a nagy meccs alatt. Barátságos mosollyal válunk el. Az-

55

óta minden termoszról eszembe jut London, Wimbledon, Björn Borg és Taróczy Balázs. Epilógus: abban az esztendőben is a svéd nyerte a wimbledoni bajnokságot, McEnroe-t győzte le a döntőben ötjátszmás csatában. (Azt a mérkőzést persze már itthon néztem a tv-ben.) Rózsás József

Néhány eredmény Nemcsak a teniszsport tárgyi-anyagi feltételei érkeztek ebben az évtizedben egyfajta csúcsra, a versenyeredmények ugyancsak az előző időszak lendületes folytatását mutatják. A felnőtt férfi csapat az évtized jelentős részében – egy év kivételével – résztvevője volt az OB III. küzdelmeinek. 1980ban csak a Bp-i Központi Fizikai Kutatóintézet csapatát győztük le, aztán hol a Bp.-i Szolgáltató Spartacus, hol a Bp-i Mélyépterv, hol meg a Nagykanizsa teniszezői bizonyultak gyengébbnek a mieinknél. 1982-ben ugyan kiestünk, de a nyugati területi osztályozón kiválóan szerepelt együttesünk, és ismét feljutott az országos bajnokságba. Néhány esztendővel később csapatunk 9:0 arányban diadalmaskodott a Bp.-i KPM ellen! (Igaz, mi is elszenvedtünk néhány ilyen súlyos vereséget OB III-as történelműnkben.) Az OB III-tól való újabb búcsú 1986 végén történt: lelkes, de igen fiatal csapatunk akkor már nem tudta kiharcolni a bennmaradást. A visszajutást annál inkább. Addigra szinte csak Bólyban élő játékosok küzdöttek a pontokért, köztük több huszonéves. A képen: Dalos László, Varga Tamás, Rudas Tamás, Rogányi László, Müller László, Schmidt Róbert, Rudolf János, Kálmán Zoltán.

56

Még egy bólyi gárda érdemel említést és elismerést: 1982-ben a Dalos László, Schmidt Tibor, Rudolf János, Schmidt Róbert, Márton Gábor összeállítású serdülő fiú csapatunk a Dunántúli Serdülő Fiú Csapatbajnokságon Szombathely mögött (3:4), legyőzve és megelőzve a Pécsi Spartacust, a Győr és Zalaegerszeg együttesét második lett. Így nem jutott az országos döntőbe, de eredménye azt jelenti, hogy az országos V–VIII. helyen végzett. Az egyéni versenyek közül kiemelkednek a tenisz szakosztály fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezettek, amelyeket 1980. szeptember 1. és október 3. között bonyolítottunk le, valamennyit Bólyban. A győztesek és a dobogósok: Gyermek fiúk: 1. Schmidt Tamás, 2. Nagy József, 3. Hosszú Ferenc és Malatin Tibor Gyermek leányok: 1. Kővári Bernadett, 2. Rudolf Ilona, 3. Győri Katalin és Mészáros Anikó Újonc fiúk: 1. Dalos László, 2. Schmidt Tibor, 3. Márton Gábor és Schmidt Róbert Serdülő fiúk: 1. Koncz Zs. (Pécs, meghívott), 2. Dalos László, 3. Schmidt Tibor és Szécsei Péter (Pécs, meghívott) Férfi tömegsport: 1. Schneider Vince, 2. Nádasdi István, 3. Schmidt Zoltán és Virág György Női egyéni: 1. May Zsuzsa, 2. Falusi Mihályné, 3. Rudolf Mária és Ács-Sánta Magdolna Bóly-bajnokság: 1. Rogányi László, 2. Dr. Maróthy Géza, 3. Rudas Tamás és Varga Tamás Egy évvel később a Bólyi kupa utánpótlás csapatverseny aktivizált körülbelül 30 versenyzőt. (A kupát a bólyi szakosztály alapította még 1966-ban. Négy éven át megrendeztük a versenyt, aztán 1971-től 80-ig szünetelt) Most igen jelentős érdeklődés mellett zajlott. 2–2 fős ifjúsági, serdülő, újonc és gyermek fiú csapatok küzdöttek a kupáért. A fénykép mutatja: ennyi fiatal egy verseny keretében még nem játszott a bólyi pályákon.

57

A résztvevő csapatok (balról jobbra abc-rendben): Baja, Bonyhád, Bóly, Kaposvár, Pécsi Spartacus, Villány. (A részletes eredménylistát sajnos nem őrizte meg senki.)

Ugyanebben az évben Baranya megye újonc fiú egyéni bajnokságát Schmidt Róbert, gyermek leány egyénijét pedig Vojtek Andrea nyerte. Az évtized közepén Kálmán Ildikó neve lett országosan ismert. Teniszpályafutása alig 6 éves korában kezdődött, amikor bátyjával együtt ő is kijött az edzésekre. Hamarosan ütőt ragadott, és … nagyszerűen püfölte a teniszlabdát. 1985-ben a gyermek leány korosztályban az országos nyolcadik volt, így a következő esztendő áprilisában részt vett Budapesten a gyermek lányok tízek bajnokságán. A következő esztendőkben a gyermek és az újonc leány versenyszámok megyebajnoka volt. A versenyekről szóló részben kell még megemlíteni azt az országos erőpróbát, amelyeket a hatvanas évek óta a mi szakosztályunk rendezett. Minden év tavaszán MEDOSZ- kupa néven került sor egy III. osztályú felnőtt férfi egyéni és páros bajnokságra. A környék mezőgazdasági üzemeiben dolgozók számára kiírt versenyen férfi egyesben Virág György győzedelmeskedett Guth Tibor ellenében. Amikor búcsút veszünk a nyolcvanas évtizedtől, nem árt egy kis kitekintés a világ teniszéletére. Ma már egyértelműen látszik, hogy a 20. századnak ez a két évtizede, a hetvenes és a nyolcvanas évek volt a sportág fénykora. A magyar teniszéletben ez az idő Taróczy Balázs korszaka, a nagyszerű Davis-

58

kupák és sikeres Király-kupák ideje. Dr. Jákfalvi Béla viselte akkor a szövetségi kapitányi tisztet, és ő volt az, aki az edzés, a versenyzés és a pszichikai felkészítés terén egyaránt következetes minőségi munkát kívánt játékosoktól, edzőktől, sportvezetőktől egyaránt. Ez a szellem szerencsére kihatott az országos élvonaltól messzebb lévő bólyi teniszéletre is.

59

VI. A JELLEGVÁLTOZÁS ÉVTIZEDE Kevesebb verseny, több játék A kilencvenes években megváltozott a bólyi tenisz jellege. Nem pusztán helyi sajátosságról van szó. Világjelenség az, ami történt. Ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni ennek a változásnak a lényegét, a következőt kell mondanunk: a versenytenisz bázisa szűkült (noha színvonala jelentősen emelkedett), a sportág egyre nagyobb népszerűségre tett szert az átlagemberek körében, egészségmegőrző, mozgásigény-kielégítő, játék jellege került előtérbe. Bólyban ez azt jelentette, hogy az 1998-ban történt kiesést követően már nem merült fel komolyan felnőtt csapat szerepeltetése az országos bajnokságban, A Baranya megyei teniszversenyeken, köztük a korábban oly sikeres korosztályos egyéni és csapatviadalokon csökkent a bólyi versenyzők létszáma. Így az eredmények is gyérebben csordogáltak. Főleg a női tenisz került településünkön méltatlanul mostoha helyzetbe. (A harmincas években több nő teniszezett Németbólyban, mint a kilencvenes évtizedben Bólyban.) A fentiek alapján persze tévedés volna azt hinni: valamiféle katasztrofális változás történt. Éppen ellenkezőleg! Tehetségtelen sznobok, több tízezer forintos, világmárkájú szerelésben játszó, ún. „vasárnapi teniszezők” helyett 20–30 a tenisz iránt elkötelezett, igazi sportember kergette, ütötte, szedte többkevesebb sikerrel a sárga labdákat. Jó baráti közösség alakult ki, a teniszen kívül is összetartottak és összetartoztak. Ezt a tartalmas klubéleten kívül elsősorban az mutatja, hogy szinte minden évben gyarapodott valamivel a szakosztály. A kényesebb igényeket is kielégítő öltöző után újabb és újabb területeken lehetett lemérni a tárgyi-anyagi feltételek javulását. Ugyan-

60

csak kalákában elkészült az időtálló új kerítés, majd a teniszpályák két legnagyobb ellenségével, a szárazsággal és a kelleténél több esővel vették fel a küzdelmet. Igen eredményesen, ugyanis automata öntözőrendszert létesítettek, saját kutat fúrtak, a felesleges víz elvezetése érdekében alagcsövezték a pályák kritikus pontjait. Az évtized közepén a játékterek vonalainak mészporral történő jelölését fokozatosan műanyagból készült vonalrendszerrel váltották fel. (Ezeket a teniszszezon elején kell a megfelelő helyen rögzíteni, és csak ősszel felszedni.) Az öltözőbe padok, asztalok kerültek. Gondoltak a szurkolókra is. A pályák körül esztétikus, öntöttvasból és lakkozott keményfa deszkából készült padok civilizálták tovább a környezetet. Köves Béla személyében folyamatosan tevékenykedő pályagondnokot alkalmaztak, aki lelkiismeretes gazdája lett a teniszcentrumnak. 1996-ban a községi önkormányzat segítségével egy kb. 20 négyzetméteres féltetővel toldották meg az öltözőt. Így a játék után vagy rosszabb időjárás esetén is együtt maradhatott a társaság. Rendezettebbé vált a pályák időbeosztása, a játékrend. Elkészült a teniszklub alapszabálya, kialakult a pályafoglalás kevésbé vitatható módszere. Egzakt jutalmazási tervek készültek a sikeres versenysportolók teljesítményének elismerésére. Ugyancsak ebben az esztendőben kezdődtek meg a negyedik teniszpálya kialakításának előmunkálatai. Ez az első kettővel párhuzamosan, a kívánt észak-déli tájolású lesz a valamikori parkkerítésen túl, de a teniszteleppel szerves egységben. (Ott a téglakerítés már díszes deszkakerítéssé „spiritualizálódott”.)

Személyiségek A hetvenes-nyolcvanas évek OB III-as teniszcsapatának tagjai részben más csapatokhoz igazoltak (a legjobbak: Varga Krisztián és Dalos László), részben abbahagyták a versenyteniszt (Rogányi László, Rudolf János, Rudolf József), részben fölöttük (is) eljárt az idő. Ma is játszanak persze, de ún. „amatőr játékosok” (Varga Tamás, Müller László, Lovász József, Szikla József, Pohl Róbert).

61

Minden idők legeredményesebb bólyi teniszezője Varga Krisztián. 1994 óta napjainkig minden esztendőben (!) ő nyerte a Bóly-bajnokságot, és ami ennél jóval nagyobb jelentőségű 2003ban a magyar országos rangsorban a 32. helyen állt, és I. osztályú játékos lett. Krisztián teniszbajnokká válása tulajdonképpen előrelátható volt. Édesanyja testnevelő tanárnő, édesapja többszörös Bóly-bajnok, „örökifjú” játékos, valamint fáradhatatlan, türelmes és igényes edző. (A Testnevelési Főiskolán szerezte diplomáját a nyolcvanas években.) A fiú első „jegyzett” versenyét, a Baranya megyei seregszemleversenyt 1988. szeptember 30án nyerte meg Pécsett, ahol minden 10 esztendős ellenfelét fölényes biztonsággal győzte le. Ezután se szeri, se száma versenygyőzelmeinek, kiváló országos szerepléseinek. A bólyi versenyeken általában nem talált legyőzőre. Baranya megye korosztályos bajnokságait „zsinórban” nyerte, és országos megmérettetéseken is kiválóan helytállt (Balatonfűzfő, Budapest, Kaposvár, Paks, Székesfehérvár). Igen jól szerepelt a magyar egyetemisták bajnokságán: ezüstérmes lett. 2001-től a Pécsi VTC OB I-es csapatának tagja. 2003-ban minden csapatmérkőzése után győztesen hagyta el a pályát, tehát 100%-os teljesítményt nyújtott. Sporttársai – ellenszavazat nélkül – őt választották az év játékosává. Edzői diplomája egészen friss, két évvel ezelőtt kapta a TE-n. A kilencvenes évek többi fiatal bólyi játékosából sem hiányzott az egészséges versenyszellem. Eleinte a megyei korosztályos versenyeken értek el figyelemreméltó eredményeket: Rudolf Eszter, Stréb Szilvia, Arnold Csaba, Kosztolányi Attila, Papp Renáta, Pohl Attila, Pohl Balázs, Pohl Gábor, Pohl István. Elsősorban ők alkották a bólyi utánpótlás gárdát, amikor régebbi hagyományokat folytatva a környező települések „teniszpalántái-

62

val” mérkőztek – barátságos találkozókon. Különösen emlékezetesek a Máriakéménd csapatával vívott csaták. A labdaütögetésen túl is aktív szerepet vállaló személyiségeknek köszönhető ennek az évtizednek két egészen új jelensége is. Guth Tibor kezdeményezésére, aki a magyarországi Bosch-vállalkozás vezető munkatársa volt, 1996-ban pénzdíjas teniszversenyt rendeztek Bólyban. A szponzori támogatás persze nem volt csillagászati összeg, de sokakat megmozgatott, és nemcsak Bólyban, hiszen – összesen – hat számjegyű összegről volt szó. A végső győzelmet Füle Zsolt, a Kaposvári Vasas versenyzője szerezte meg.

Egyik sikeres amatőr csapatunk (1986): Lovász József, dr. Falusi Mihály, Falusi Katalin, Guth Tibor, Schnell Imre

Varga Tamás személyes ismeretsége és szervezőmunkája révén külföldi kapcsolatokra is szert tett a bólyi teniszélet. Az első német ismeretség 1983-ban még csak a bólyi csapat odalátogatásában merült ki, a kilencvenes években már két közösségi cserekapcsolat alakult ki. Az évtized elején a bajorországi Beilngries teniszezőivel barátkoztunk össze. A vörös salakos pályán és a fehér asztal mellett egyaránt nagyszerűen megértettük és megszerettük egymást. Több évig tartó, igen tartalmas emberi kapcsolat követte az első találkozót. 1993. június 5-én a beilngriesi napilap az alábbi (fényképes) cikket jelentette meg a bólyiak első ottani látogatása alkalmából.

63

Glückwünsche auf ungarisch Besuch aus Ungarn erhielt der TC Blau-Weiß Beilngries anläßlich seines 30jährigen Bestehens. Eine Abordnung des „Bolyi Sport Egyesület” besuchte am vergangenen Wochenende die Altmúhlstadt und trug dabei ein Freundschaftsspiel mit dem Beilngrieser Seniorteam aus… Die Beilngrieser hatten bereits im vergangenen Jahre ihre ungarische Sportfreunde besucht. Heuer versicherten beide Seiten , ihre Sportfreundschaft noch weiter zu intensivieren. Besonders freuten sich die Gastgeber darüber, dass ihre Gäste ihnen ein gutes Dutzend Flaschen ungarischen Weins mitgebracht hatten, die allesamt mit dem Etikett „TC BlauWeiß Beilngries” versehen waren. Néhány esztendővel később kezdődött a bólyi teniszezők sportbarátsága egy másik, ugyancsak bajor kisváros sportolóival. A biberachiak azóta folyamatosan jelen vannak a bólyi teniszpályán. Ugyanis adományoztak egy sűrű szövésű zöld műanyag térelválasztót, amely a hármas pálya kerítésén tesz igen jó szolgálatot azzal, hogy a világos vakolatú volt Áfészépületet eltakarja a keleti alapvonal mögött. A tárgyianyagi feltételek állandó és rohamos javulása, valamint a játékosközösség baráti kapcsolatainak kialakítása és fenntartása elsősorban Győri József szakosztályvezető érdeme. Agilis és tehetséges segítőket talált a pénzügyeket intéző dr. Falusi Mihályné, a műszaki mindenesként tevékenykedő Pohl Róbert, a külkapcsolatokat is ápoló csapatkapitány, Varga Tamás és a szponzori tevékenységben jeleskedő dr. Falusi Mihály személyében. Napjainkban is ők a teniszklub vezetői.

64

Azért senki se gondolja, hogy a klub életében nem a teniszé a vezető szerep. Délutánonként „vérre menő”, sokszor fogadásokkal tarkított küzdelmek folynak mindhárom pályán. Hagyományaiknak megfelelően minden tavasszal megrendezik a kieséses rendszerű egy vagy két napos kupát egyéni és páros versenyszámokban, majd augusztus és szeptember hónapban teljes körmérkőzésen dől el, ki abban az esztendőben Bóly legjobb teniszezője. Varga Krisztián abszolút győzelméhez már egy évtizede nem férhet kétség, de Pohl Róbert, dr. Falusi Mihály, Guth Tibor, Szikla József, Mester Ödön és Varga Tamás is óriási mérkőzéseket szokott játszani.

Télen focival alapoznak az iskola tornatermében. Az edzésszakasz végén pedig minden évben megrendezik az amatőr és „profi” bólyi teniszezők parázs hangulatú labdarúgó-mérkőzését.

A tavaszi pályafelújítást, a kupát, a Bóly-bajnokságot, az évzáró-évnyitó klubtaggyűlést általában jó hangulatú vacsorák követik. Emlékezetesek ezek az Erzsébet étteremben is, de azok az igazán felejthetetlen közösségi alkalmak, amikor a teniszpályák és az öltöző mellett Harsányi Péter és Pohl Róbert főz (mondjuk, köcsögös babot), Schnell Imre, Szikla József, Vojtek Andrea borai csillognak a poharakban, aztán Harsányi Péter és Szikla József szolgáltatja a vidám zenét. (A többiek ilyenkor a jó vendég szerepét játsszák.)

Teniszélményeim 1979 tavasza volt, amikor először kerültem kapcsolatba a tenisszel, és ez a sportág mind a mai napig meghatározója mindennapjaimnak. Az akkori bólyi tenisziskolások közül ma, 26 évvel később sajnos már csak én püfölöm a labdát. Örömmel teljesítem első oktatóm kérését, hogy írjak néhány gondolatot e bólyi tenisz történetét tárgyaló könyvbe.

65

Az első megmérettetéseket a 80-as évek elején emlékeim szerint elsősorban a házi tenisziskolás bajnokságok jelentették. Ezeket követték később a megye különböző városaiban tartott versenyek, amelyek közül napjainkban csak Pécs, illetve Bóly képviseli a versenyteniszt. Akkor ma már elképzelhetetlennek tűnő résztvevő-létszám volt jellemző a különböző bajnokságokra. Nem volt ritka korcsoportonként a 128-as tábla. Alkalmanként még ennél is nagyobb volt a lelkes, bajnokságra törő sportolók létszáma. Kellemes emlékek maradtak bennem az utazásokról. Többnyire az akkori Mezőgazdasági Kombinát által biztosított járműveken (Robur, Zsuk stb.) jutottunk el a közös versenyekre a „régió” városaiba: Bajára, Paksra, Kaposvárra, Székesfehérvárra, Pécsre, Komlóra. De előfordult, hogy az új cél Győr vagy Budapest volt. Sok távolabbi kupára, versenyre csak szüleink segítségével jutottunk el, akik felváltva vállalták a sofőr szerepet. Előfordult az is, hogy a Balaton-parti bajnokságokat összekötöttük egy családi nyaralással. A következő nagyobb lépést a 80-as évek végén a harmadosztályú csapattagság jelentette számomra. Ekkor már ifjúsági korosztályú játékosként a csapatbajnokság mellett néhány felnőtt versenyen is részt vettem. Ennek a felnőtt tenisz időszaknak a csúcsa a 90-es évek közepén a csapat OB III-as jó szereplés volt. Az első táblán játszottam, és többször is 100%-os teljesítményt nyújtottam. Az évek során sajnos mind Bólyban, mind a megyei, valamint az országos versenyeken a létszámcsökkenés, a tenisz versenysportként való leépülése volt jellemző. Sok tehetséges játékos vonult vissza, hagyta abba a játékot városunkban is. Az utóbbi néhány évben Baranya megyében újra van némi kezdeményezés csapatbajnokság szervezésére. Több-kevesebb sikerrel. Manapság a játék öröme, valamint az edzőmeccsek, néhány amatőr verseny, a megyei csapatbajnokság jelentik számomra a teniszéletet. Idén, fiam megszületésével természetesen új célok, feladatok kerültek előtérbe, amelyeknek remélhetőleg közük lesz a teniszhez is. Kálmán Zoltán

66

Kálmán Zoltán immár jó két évtizede jelentős személyisége a bólyi teniszéletnek. Versenyzőként végigjárta a korcsoportos gyermekviadalokat, nevet szerzett magának mint ifjúsági korú játékos. A csúcsra a kilencvenes évek közepén jutott fel, amikor az OB III-as felnőtt csapat első számú játékosa volt. Modern, támadó teniszt játszik. Erre kiváló fizikai képességei is feljogosítják. Mind egyesben, mind párosban igen eredményes a hálójátéka. Adogatásai erősek és jól helyezettek.

Néhány eredmény Sajátos fintora a sorsnak, hogy a kilencvenes években érte el felnőtt férfi csapatunk az országos bajnokság III. osztályában a legjobb helyezést, de – az egyelőre hosszú távúnak látszó végső búcsú is – ennek az évtizednek a vége felé következett be. Az mindenképpen dicsérendő, hogy ekkorra szinte már minden „idegen” játékos kikopott a csapatból, bólyi szívű, bólyi mentalitású fiatalok vívták az OB III-as mérkőzéseket. A legragyogóbb eredményt 1996-ban érték el: a C csoportban II. helyen zártak. Csak a Szekszárdi Kórház együttese végzett előttük, és mögöttük a Balatonboglár, a Siófok, a Balatonfüred, a Balatonszárszó, a Baja és a ZTE teniszcsapata. Öröm volt látni azt is, hogy már két „családi vállalkozás”, apa és fia erősítette a bólyiakat. Varga Krisztián és Varga Tamás, valamint ifj. és id. Rudas Tamás lelkesedésben, pontgyűjtésben egymást múlták felül. Kívülük Dalos László, Kálmán Zoltán, Rudolf János, Schmidt Róbert és Müller László voltak a sikerkovácsok. Annál szomorúbb, hogy két esztendővel később búcsúzni kényszerült csapatunk az OB-től. Az egyéni versenyeken arattak fiataljaink. Elsősorban a hatvanas évek óta hagyományos két bólyi verseny, a tavaszi Nova-kupa és az őszi Bólyi-kupa hozott szép sikereket. Igaz, a dobogó legmagasabb fokára pécsi sportolók többször állhattak, mint hazaiak, de az évtized első felében Dalos László ért el vitathatatlan sikereket a III. osztályú felnőttek mezőnyében, Varga Krisztián pedig az újonc és gyermek versenyszámokban. Később

67

ez a helyzet úgy változott, hogy Krisztián felnőtt, és immár abban a „korcsoportban” folytatta, amit egészen fiatalon elkezdett. Az akkori krónikák még a következő utánpótlás korú játékosokról tesznek említést: Anschau János, Bachesz Attila, Brutyó Zoltán, Haris Péter, Haris Tibor, Schmidt Ákos, Schmidt Norbert, Schneider Balázs, Szikla Péter, Till Gábor. Csak sajnálhatjuk, hogy ezeket a ma is fiatal embereket nemigen látjuk mostanában a bólyi teniszpályákon. (Igaz, közülük többen nem Bólyban élnek.)

68

VII. A BÓLYI TENISZ A 21. SZÁZADBAN „Magad, uram, ha szolgád nincsen!” Az új évszázadban, sőt évezredben folytatódott a bólyi tenisznek az a kezdetektől meglévő hagyománya, hogy aki játszani akart és magát otthonosan kívánta érezni a pályán, valamint az öltözőben, nem várt, nem várhatott a „sült galambra”. A folyamatos „üzemelésen” túl az újabb jelentős előrelépés 2004-ben történt. Az öltöző ekkor úgy nagyobbodott, hogy bizonyos funkciók célszerűen elkülönültek egymástól. A kb. húsz négyzetméteres bővítés azt jelentette, hogy a tulajdonképpeni szertár és a WC-helyiség külön bejáratúvá vált. (Alaprajzát lásd a következő oldalon.) Felavatására a város polgármesterének és vezetőinek jelenlétében minőségi teniszmérkőzéssel és jó hangulatú kis ünnepséggel került sor augusztusban. Azóta már Bólyi Teniszklub feliratú tábla jelzi a lényegi változást kívülről az épület bejárata melletti falon. Bent is otthonosabb, lakályosabb lett minden. Egy korszerű konyhával és egy kellemes klubhelyiséggel gyarapodott a belső tér. A falakra a bólyi tenisz történetét végigkísérő, nagyszerűen kivitelezett fényképanyag került. A díszhelyen a Bólybajnokok neve és győzelmük éve található egy aranyfénnyel csillogó, nagyméretű réztáblán.

69

A mai öltöző és klubhelyiség alaprajza

70

Személyiségek Az előző fejezetben már felsoroltuk a klub eredményesen dolgozó, hatékony munkamegosztással tevékenykedő vezetőit (l. a fényképet is). Közülük újabb érdemeket tudhat magáénak Varga Tamás. Többször győzedelmeskedett senior férfi egyesben Baranya megye bajnokságán és a Kamara-kupán. Már fél évtizede elnökségi tagja a Baranya Megyei Tenisz Szövetségnek. Kívüle a Falusi házaspár, Harsányi Péter, Lovász József, Mester Ödön, Müller László, Szikla József, dr. Varga Géza neve érdemel említést a felnőtt férfiak mezőnyében. A „kétszemélyes” női csapat másik kiváló játékosa Horváthné Vojtek Andrea. A fiatalok (ifik, serdülők, újoncok) ma sajnos nincsenek annyian, mint a hetvenes években, de akik hűek maradtak a sportághoz, eredményesek is; Arnold Zsolt, Pohl Attila, Pohl Balázs, Pohl Gábor, Pongrácz Tamás nevét kell feltétlenül megemlíteni.

Pohl Balázs és Pohl Gábor

Pohl Balázs és Arnold Csaba diákolimpiai érmükkel

71

Ide kívánkozik Pohl Róbert neve. Ő nem ifjúsági játékos, hanem Balázs és Attila édesapja és fáradhatatlan edzője. Autodidaktaként tanulta meg a teniszjátékot, az OB III-as csapatban is sikeres versenyző volt. Ma az „amatőr” együttes erőssége. A pályához tartozó elektromos automatikák mestere, és a legnehezebb fizikai munkákat (pl. faáglevágás) is vállalja. Ma is messze a legjobb bólyi teniszező Varga Krisztián, aki most a Pécsi VTC csapatának legeredményesebb OB I-es játékosa. Településünk teniszezőit külföldi csapatokkal összekapcsoló sportbarátság most is létezik. A horvátországi Vinkovci városának küldöttsége éppen a nyár elején járt Bólyban. (Elhozták ajándékba tavalyi évkönyvüket és a fennállásuk 25. évfordulójára megjelent exkluzív kiadványukat.) Vendégek és vendéglátók

Vinkovciban

és Bólyban

72

Teniszélményeim Először focival próbálkoztam első osztályos koromban. A nagyobbak azonban mindig félrelöktek, és ezért hamarosan felhagytam a labdarúgóedzésekkel. Az anyukám azzal vigasztalt, ha nagyobb leszek, majd beiratkozom teniszre. 2004 októberében kezdtem el teniszedzésekre járni Varga Krisztián csoportjába. A baj csak az volt, hogy kevesen voltunk kezdők, és a sokfajta délutáni elfoglaltság miatt a csoport tagjai végleg abbahagyták a teniszezést. Én nem adtam fel, és az idei nyár elején beiratkoztam Rózsás tanár bácsi intenzív tenisztanfolyamára. Bár az edzéseken különböző korú gyerekek voltak, hamar kiderült, hogy itt nem az erő és nagyság számít csak, hanem az ügyesség legalább ilyen fontos. Sokat gyakoroltuk a tenyeres és fonák ütéseket. Úgy érzem, sokat fejlődtem a teniszezésben. Az öltözőben örömmel fedeztem fel nagybácsim, Rudolf János nevét és fényképét, aki többször is volt Bóly-bajnok a nyolcvanas-kilencvenes években. Az OB III-as bólyi csapatban is játszott. Ősztől szeretném folytatni az edzéseket, és remélem, kitartó munkával nagybátyám nyomdokaiba léphetek majd, ha jól megtanulom ezt a nehéz, de élvezetes játékot. Bíró János

Nekrológ egy hűséges „sporttárs” felett 2004 tavaszán történt. Talán április eleje volt. Éppen arra készült a szakosztály, hogy játékra alkalmas állapotba hozza a pályákat. Éjszaka nagy szélvihar pusztított a városban és a parkban is. Reggel a pályagondnok egy hatalmas tetemet talált a 2-es pályán. De az egyesre is átnyúlott az óriás test. Tudtuk, hogy a mostani halott régóta beteg. Igen idős volt. Bizonyosan látta a 20. század minden bólyi teniszeseményét: a húszas évek végén a hercegkisasszonyok játékát, a mindig kiélezett küzdelmeket hozó Bóly-bajnokságokat, az izzadó

73

arcokat, csapzott frizurákat, a kibuggyanó gyermekkönnyeket. Talán meghökkent, mikor ütődobálást szemlélt, nyomdafestéket nem tűrő káromkodásokat hallott. Közel állt a 2-es pályához, közel állt mindannyiunk szívéhez. Majdnem 20 m magasra nőtt, bizonyos, hogy még a 19. században ültették. A bólyi park egyetlen jegenyefája – volt. Hozzátartozott a bólyi teniszhez. Ma már a nyoma is alig látszik. Őrzik emlékét mindazok, akik valaha megfordultak a helyi teniszpályákon… A múlt:a földre terített jegenye. És a jövő: Pohl Attila.

A jövő reménységei Minden bólyi teniszező tudja, hogy nagyon fontos az utánpótlásnevelés. A stafétabot átadása már csak azért is ajánlatos napjaink játékosai számára, hogy később, az idő előrehaladtával is legyen számukra teniszpartner a bólyi pályákon. Ebben nem állunk olyan jól. Noha szinte évenként indul a gyerekkorú kezdők számára tenisziskola, a versenyzésig vagy legalább az aktív testmozgás rendszeres gyakorlásáig kevesen jutnak el. Igen nagy a lemorzsolódás. A miértre részben össztársadalmi, részben nagyon is egyéni válaszok adhatók. Ki-ki fogalmazza meg saját feleletét erre a kérdésre az alábbi fiatalok közül! Az bennük a közös, hogy a 21. század legelején valamenynyien megpróbálkoztak Bólyban a teniszezéssel. Tenisztanfolyamok kezdőknek: 1999. június 28. – július 16.: Arnold Zsolt, Frey Anna, Frey Judit, Juhász Lili, Gáspár Gábor, Hartmann Péter, Kosztolányi Norbert, Lendvay Zsuzsanna, Major László, Mészáros Kristóf, Milinkovics Szonja, Petrovics Laura, Pohl Anna, Schnell Attila, Schnell Imre, Tóth Evelin.

74

2000. június 20, - július 8.: Atnold Zsolt, Farkas Alexa, Frey Anna, Frey Judit, Horváth Bence, Lantos Mária, Lorencsics Emese, Lovász Ádám, Morvy Gyula, Pohl Viola, Pongrácz Tamás, Ráb Júlia, Schneider Vince, Szenti Levente, Szenti Péter, Tamás Alexa, Tamás Dávid, Tóth Evelin, Tóth Vivien, Fogl Martin. 2001. június 21. – július 12.: Fitt Gergő, Frey Anna, Frey Judit, Kékesi Szabolcs, Lábas Kitti, Kovács Henrietta, Petrovics Laura, Puppi Aurél, Ritzl Petra, Szenti Lévente, Szenti Péter, Ulrich Dóra, Werner Dávid, Werner Gábor. 2004. június-július: Bíró János, Fogl Martin, Fűrész Bence, Fűrész Dénes, Horváth Bence, Kovács Árpád, Lovász Bálint, Lovász Ádám, Schmidt Krisztián, Vörös Balázs és már versenyzőként Pongrácz Tamás. 2005, június 17. – július 15.: Bíró János, Márton Mihály, Mosnitzka Anna, Rudolf Diána, Schmidt Bence, Schmidt Tamás, Tóth Dániel, Tóth Gábor. Annak bizonyítására, hogy a felnőttek komolyan gondolták a rendszeres utánpótlás-nevelést, szerepeljen itt a 2000. évi tanfolyam „verbuváló” szórólapja.

3 HETES INTENZÍV

TENISZTANFOLYAM indul 2000. június 20-án, kedden 9 órától a bólyi parkban lévő teniszpályákon. A foglalkozások rendje: - július 8-ig minden hétköznap (szombaton is) - minden alkalommal 9-től fél 12-ig - kezdőknek és kezdő-haladóknak 6-12 éves korig - pályát, teniszütőt, labdát és edzőt biztosítunk - a részvételre hetenként kell jelentkezni - edző: dr. Rózsás József További információk és jelentkezés az első hétre a 368-257-es Telefonon az esti órákban 2000. június 19-ig.

75

Itt pedig az a „Bizonyítvány” látható, amelyet a résztvevők a tanfolyam zárásakor valamennyien névre szólóan megkaptak:

Nem kaptak magyar végbizonyítványt azok a német, heroldsbergi fiatalok, akik Bólyban edzőtáboroztak egy hétig május közepén. Tizenegyen voltak, fiúk, lányok kb. fele-fele arányban és rendkívül agilis, 63 éves edzőjük. E sorok írója tapasztalatból állítja, hogy ezek a 11–14 esztendős német fiatalok semmi olyan plusszal nem rendelkeznek, aminek a mieink híjával volnának. (Azt persze most nem lehet megmondani, melyikük éri majd el tehetségével és szorgalmával néhány év múlva az élversenyzői szintet…)

Néhány eredmény Jelenleg bólyi csapat nem szerepel az országos bajnokság küzdelmeiben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincsenek csapatmeccsek. Sőt, mindkét nembeli együttesünk dicsekedhet

76

már megyei amatőrbajnokságon való eredményes részvétellel.. A nők aranyérmesei dr. Falusi Mihályné és Horváthné Vojtek Andrea. A férfiak mezőnyében érmes és érem közeli csapatunk: Kálmán Zoltán, Varga Tamás, Pohl Róbert, Müller László, dr. Falusi Mihály, Szikla József, Guth Tibor, Lovász József, Goran Cvetkovics. Ennek a Baranya megyére kiterjedő senior csapatbajnokságnak története van. A bólyiak voltak megszervezésében az ötletgazdák. Ez az a bajnokság, amely mindmáig egyedülálló Magyarországon. A versenykiírás 5 egyes és 2 páros teniszmérkőzést „ír elő” – negyven éven felüli férfiak számára. Nem kevésbé fontos szabály, hogy a vendéglátó csapat köteles a mérkőzések befejeztével valóban megvendégelni (üdítő, étel) az ellenfél együttesét. Már 2000 óta rendben folyik ez az amatőrizmus és a „profizmus” határán mozgó verseny. Egyre népszerűbb. Előfordult, hogy nyolc csapat nevezett és vett részt benne. Akkor legalább 50-60 játékos aktív közreműködésével zajlott. A mi együttesünk legjobb eredménye a II. hely elérése volt. Az akkori eredmények: Harkány – Bóly Bóly – Pécsi Makár Bóly – Pécsi Elektromos II. Pécsi Elektromos I. – Bóly Bóly – Dombori Mecsek SE – Bóly

1:6 4:3 0:7 4:3 2:5 3:4

Természetesen az egyéni versenyeket is kedvelik a fenti sportolók. A legnépszerűbb a pécsi Makár-tanyán már hatodik alkalommal megrendezett Kamara-kupa. A Pécs-Baranyai Ke-

77

reskedelmi és Iparkamara szervezi ezt a versenyt. Varga Tamás 2002-ben és 2004ben elnyerte a Kupát, amelyet dr. Szily Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke adott át neki.

Szily Katalin, az Országgyűlés elnöke adta át a Kamara-kupát a győztes Varga Tamásnak (2004)

Ugyanezen a versenyen igen szép eredményeket ért el a Falusi házaspár. Dr. Falusi Mihályné négy (!) alkalommal lett bajnoka a női egyesnek, míg férjével háromszor nyerték a vegyes párost. Dr. Falusi Mihály egy ízben a C csoport bajnokaként fejezte be a versenyt. Dr. Falusiné csak 1999-ben kapcsolódott be a megyei amatőr teniszversenyekbe, és a következő évben már baranyai ranglistavezető lett. Méltán. Négy megyei egyéni versenyen indult, és mindegyiket megnyerte. (Makár évadnyitó verseny, Gösser-kupa, Dédász-kupa, Misina-kupa) A megyei senior egyéni versenyek bólyi favoritja Varga Tamás, de Pongrácz Tibor is dicsekedhet második és harmadik helyezésekkel. A fiatal korosztály tagjai közül kevesebben versenyeznek, mint néhány évtizeddel korábban. Ám éppen őhozzájuk lennénk igazságtalanok, ha eredményeiket lekicsinyelnénk, kihagynánk Bóly teniszkrónikájából. Három Pohl-fiú, Arnold Zsolt és Pongrácz Tamás neve szerepel majd az alábbiakban. (Leányversenyzőnk nincs.) Pohl Attila kisiskolás korától teniszezik. Nagyszerű labdaérzékkel, remek versenyzői pszichikai tulajdonságokkal rendelkezik. A 2000-es évek elején egyszer sem tudták leszorítani a dobogóról a korosztályos megyebajnokságokon. 2002-ben Debrecenben a diákolimpián – Pongrácz Tamással – országos V. helyezést ért el párosban.

78

Pohl Balázs még testvérénél is eredményesebb teniszező. Mind a 12 évesek, mind a 14 évesek között számos megyebajnoki címmel büszkélkedhet. Győztese lett Kaposvárott a Somogy-kupának. Leginkább figyelemreméltó eredménye: 2000ben Budapesten a 4. helyet szerezte meg a Nemzetközi Talentum-kupában. Párosban pécsi partnerével országos II. helyezést ért el a diákolimpián. Pohl Gábor teniszeredményeit tekintve méltó unokatestvére a fentebb bemutatott két fiatalembernek. A 21. században hét korosztályos bajnokságot nyert a megyei versenyeken, hatszor lett második, és mindössze két alkalommal kellett megelégednie a bronzéremmel. Párosban is ért el szép sikereket. A hétköznapokban mindig céltudatos edzésmunka jellemezte, a versenyek „ünnepi” légkörében pedig magas szintű helytállásról tett tanúbizonyságot. Arnold Zsolt tehetséges, igen szerény sportoló. 2000 és 2004 között a megyei korosztályos versenyeken rendre I-III. helyezést ért el. Jó párost alkot Pongrácz Tamással. Pongrácz Tamás kiváló ütéstechnikával rendelkező balkezes játékos. Háromszor szerzett korosztályos versenyen megyei bajnoki címet, sok második és harmadik helyezése van. Neki is dicséretére válik a debreceni diákolimpián (Pohl Attila oldalán) elért V. helye. A teniszklub vezetősége azt szeretné, ha előbb-utóbb ők vennék át a stafétabotot az idősebbektől…

79

AZ UTOLSÓ KÉT ÉVTIZED

Varga Tamás 80

A BÓLYI TENISZ MÚLTJA ÉS JÖVŐJE Alapító elődeink jó érzékét dicséri, hogy napjaink egyre népszerűbb bólyi sportágának bevezetését határozták el már 75 évvel ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy hozzájárult ehhez az uradalom „kisugárzása”, de kellett hozzá az ő személyes közösségteremtő elhatározásuk is. Az ebben az időben községünket jellemző élénk civil kezdeményezések között különös tisztelettel kell megemlékezni a tenisz alapítóiról, mert hasonló lélekszámú településen ez valóban egyedinek tekinthető. Ez a különösen gazdag múlt hozzájárult ahhoz, hogy nehéz időkben is fennmaradjon a bólyi tenisz. A II. világháborút követő évtizedekre gondolok itt, amikor a tenisznek osztályjelleget tulajdonítottak. A sportágat szerető bólyiak azonban továbbra is ápolták elődeik nemes kezdeményezését. Ma a szabadidő kulturált és egészséges eltöltéséhez kiváló lehetőséget kínál a tenisz. Fiataljaink kulturáltan képesek elsajátítani és megszeretni a világon egyre népszerűbb sportot. Az idősebb korosztály tagjai is valódi klubfeltételeket találnak a bólyi teniszpályákon egészségük megőrzéséhez és a tartalmas közösségi élethez. Fiataljaink közül többen országosan elismert helyezéseket értek el. Napjainkban is számos tehetséges játékossal rendelkezünk, akik tovább népszerűsítik a teniszt és városunk jó hírnevét. Az idősebb korosztály teniszezői játéktudásukkal, közösségteremtő szervezőmunkájukkal ugyancsak sok elismerést szereztek a bólyi teniszklubnak: a teniszezők egyre növekvő táborában ismerősen cseng Bóly neve. Mint minden sport, ez is jó lehetőséget biztosít nemzetközi kapcsolatok ápolására. A parkban rendelkezésre álló kellemes feltételeket a hagyományaikra büszke bólyi teniszbarátok teremtették meg. Jelenleg sokkal 81

többen vannak, mint ahányan teniszeznek. Többüknek nem volt alkalma aktív teniszezőként bekapcsolódni a sporttevékenységbe, de gyermekeiknek és unokáiknak megteremtették a szükséges feltételeket. Számos fiatalunk van, akiknek a felmenői is teniszezők voltak. A jövőben is arra számítunk, hogy tovább növekszik minden korosztály érdeklődése a tenisz iránt. Sok-sok sportsikerrel és emlékezetes közösségi élménnyel fogja gazdagítani városunk lakóit, ami talán a legnagyobb elismerése az alapító elődök elévülhetetlen érdemeinek. Győri József klubelnök

∗∗∗ Még valami a jövőről. A Magyar Tenisz Szövetség 1906ban alakult, tehát jövőre lesz száz éves. Ebből az alkalomból Kovacsics Rita budapesti szerző tollából jubileumi kiadvány jelenik meg. Az alábbiak lesznek majd benne a bólyi teniszről: Bólyban, ebben a dél-baranyai kisvárosban 1930 óta van teniszélet. Az uradalom teniszpályája és a rajta játszogató hercegkisasszonyok arra inspirálták a németbólyi értelmiség fiataljait, hogy nyilvános teniszpályát építsenek egyik akkori vendéglő tágas kertjében. Ma már a volt kastélyparkban pattognak a sárga labdák – három pályán. Mellettük igényes klubház szolgálja a mintegy 40 rendszeresen teniszező fiatalt, középkorút és az idősebb korosztályt. Versenyeredmények tekintetében a hatvanas, hetvenes és a nyolcvanas évtized volt az eddigi virágkor. A leányok és fiúk, akikkel akkoriban

82

három segédedző is foglalkozott, megyei korosztályos versenyeket nyertek, ott voltak néhány országos megmérettetésen, felnőtt férfi csapatuk pedig több mint két évtizedig szereplője volt az Országos Bajnokság III. osztályának. Napjainkban talán kicsit kevesebb a bólyi teniszezőkben a versenyzői becsvágy; a sportág az egészséges szórakozás velejárója lett, a teniszcentrum a különféle korú közösségek életének egyik legnépszerűbb helyévé vált.

83

HALOTTAINK

ARADI MIKLÓS (1945–1996) BECK LÁSZLÓ (1957–1995) DALOS ANTAL (1908–1975) EŐRY ISTVÁN (1901–1952) FŰRÉSZ JÓZSEF, id. (1905–1992) GUTH (GÁLOS) ÁRPÁD (1921–1994) HOMOKI ISTVÁN (1913–1995) DR. HÚSVÉT MÁRTON (1899–1993) JUHÁSZ ISTVÁN (1929–1992) KUDRANYIK ZOLTÁN (1966–2001) RÁTH ISTVÁN (1913–2001) SCHIPPERT KÁROLY (1903–1980) SOLYMOSSY SÁNDOR (1903–1956) VÁRKONYI JÁNOS (1902–1992)

NYUGODJANAK BÉKÉBEN!

84

KRONOLÓGIA 1927 – a kastélyparkban elkészül a hercegi teniszpálya. 1930 – a Bachmann-venséglő kertjében megnyílik az első nyilvános bólyi teniszpálya. 1953 – a bólyiak birtokukba veszik a park pályáját. 1965 – az első bólyi kupa. 1969 – elkészül a második teniszpálya. 1971 – megépül az első öltöző. 1971 – Bólyban edzőtáborozik az utánpótlás-válogatott. 1974 – az OB III-ban való szereplés első éve. 1977 – elkészül a harmadik pálya. 1983 – az új öltöző építése. 1980-as, 90-es évek – külföldi kapcsolatok kezdete: Moosach, Beilngries, Biberach, Vinkovci. 1998 – az OB III-ban való szereplés utolsó éve. 2004 – az öltöző bővítése, modernizálása. 2005 – a bólyi tenisz háromnegyed évszázados jubileuma.

85

Néhány férfi Bóly-bajnok, a női Bóly-bajnok (dr. Falusi Mihályné) és BÓLY VÁROS ZÁSZLÓJA

86

Bóly felnőtt férfi teniszbajnokai 2005. július 9-én Hátsó sor: Dr. Varga Géza, Dalos Endre, Fűrész József, Balázs József, Baranyai Sándor, dr. Maróthy Géza, Varga Tamás, Rudas Tamás, Rogányi László Első sor: Dalos László, Schmidt Róbert, Kálmán Zoltán, Müller László, Rudolf János, dr. Rózsás József, Varga Krisztián