Dr. Nagy Imre Dr. Šljivac Damir Dr. Farkas Sándor Dr. Duray Balázs Vukobratović Marko Suvák Andrea

Dr. Nagy Imre –Dr. Šljivac Damir –Dr. Farkas Sándor –Dr. Duray Balázs – Vukobratović Marko – Suvák Andrea

A Magyarország–Horvátország határrégiójának kiemelt környezeti problémái és az alternatív energiaforrások hasznosításának kérdései a fenntartható környezetgazdálkodás tükrében

A Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 által támogatott, a Regional Universities as Generators of a Transnational knowledge region című HUHR/0901/2.1.3/0001 projekt keretében készült tanulmány

A kötet szerzői Dr. Nagy Imre – egyetemi tanár, Újvidéki Egyetem, Kaposvári Egyetem Dr. Šljivac Damir – docens, J. J. Štrosmajer Egyetem, Eszék Dr. Farkas Sándor – egyetemi docens, Kaposvári Egyetem, Kaposvár Dr. Duray Balázs – osztályvezető, MTA RKK, Békéscsabai Osztály, Békéscsaba Vukobratović Marko – okl.mérnök J. J. Štrosmajer Egyetem, Eszék Suvák Andrea – tudományos segédmunkatárs, MTA RKK, Pécs

Szerkesztette: Dr. Nagy Imre, egyetemi tanár H-7621 Kaposvár, Guba S. 40. [email protected] Technikai szerkesztő: Dr. Barna Róbert Lektor: Horváthné Dr. Kovács Bernadett

Kiadó: Kaposvári Egyetem H-7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. Nyomda: Dombóvári Szecsox Kft. Példányszám: 200 db

ISBN 978-963-9821-33-0 Kaposvár, 2011

2

Előszó A közös magyar-horvát határ és határtérség történetileg a legösszetettebb magyar államhatár-szakasz. Minden korábbi időszakban megjelent valamilyen formában a határ kezelésének, az egymás mellett, avagy egymással békésen együtt élés és együttműködő a mikéntjének a kérdése. A határ mentén való együttélés és kooperáció teljesen új tartalmat kapott Horvátország 1991-es függetlenné válása, majd Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása, illetve Horvátország jelenleg folyó csatlakozási tárgyalásainak tükrében. A humántőke újratermelése, hasznosítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, s azon belül különösen a felsőoktatásnak. Az egyetemek rendelkeznek azokkal a szellemi kapacitásokkal, amelyek révén a közös határtérség belső sajátossága, probléma-csomópontjai és a közös fejlesztési lehetőségek feltárhatóak. A térségben egyszerre van szükség a környezettudatos, társadalmi innovációs folyamatok új módon és új nagyságrendben való beindítására, az egyetemek térségi gazdaságfejlesztési mediátori szerepének növelésére, a permanens kritikai elemzés, a korrekciós lehetőségek feltárására irányuló kutatások folytatására. A Kedves Olvasó olyan könyvet tart most a kezében, amely az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési időszakában végrehajtásra kerülő Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósult Regionális Egyetemek, mint a Határon Átnyúló Tudásrégió Fejlesztői (Regional Univerities as Generators of a Transnational Knowledge Region) című projekt terméke. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, valamint a horvátországi PORA és VIDRA fejlesztési ügynökségek, mint társult partnerek részvételével megvalósuló projektben a vezető kedvezményezett a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, illetve a Kaposvári Egyetem mellett partnerként az eszéki Josip Jurij Stossmayer egyetem oktatói és kutatói vettek részt. A tevékenységek megvalósítása – a társadalom és az egyetem közötti kooperáció bővülése, mélyítése elérése érdekében – hozzájárult a térség kutatás-fejlesztési és innovációs képességének javulásához a területi tervezés, regionális- és vidékfejlesztés, környezetvédelem területén. A tudáshálózat és célcsoportjainak hatékony eléréséhez közös tudásbázis, ezen belül információs és adatbázis fejlesztésére került sor. A Kaposvári Egyetem Innovációs és Tudástranszfer Irodája és az Eszéki Josip Jurij Strossmayer Egyetem Technológia Transzfer Irodája bázisán közös tudástranszfer iroda alakult, mely weblapot működtet és az egyetemeken felhalmozott tudás és ismeretanyag áramlását segíti elő. A projektben feldolgozott tématerületek felölelésével négy kétnyelvű tanulmánykötet jelent meg, amelyek egyikét tartja kezében a Kedves Olvasó. Nagy I.; D. Šljivac; Duray B.; M. Vukobratović; Farkas S.; Suvák A.: A Magyarország–Horvátország határrégiójának kiemelt környezeti problémái és az alternatív energiaforrások hasznosításának kérdései a fenntartható környezetgazdálkodás tükrében; Csizmadiáné Czuppon V.; Ilk B. F.; I. Derjančević: Közös Tudástranszfer Iroda kialakításának módszertana; Hajdú Z.; Faragó L.; Molnár T.; Sarudi Cs.; D. Stober: A területi- és stratégiai tervezés alapvető kérdései; valamint Finta I.; Sáriné Csajka E.; T. Sudarić; Molnár E.: Az uniós vidékfejlesztési politika horvát-magyar határmenti együttműködésre gyakorolt hatása és perspektívái a LEADER program tükrében jelentek meg.

3

1

Tartalom

A Magyarország–Horvátország határrégiójának kiemelt környezeti problémái és az alternatív energiaforrások hasznosításának kérdései a fenntartható környezetgazdálkodás tükrében .......................................................................................................... 1 1 Tartalom ................................................................................................................................................ 4 2 Bevezetés .............................................................................................................................................. 5 3 A környezeti fenntarthatóság szempontjai a magyarországi Dél-Dunántúli régió és a horvátországi Kapronca–kőrösi, Verőce–drávamenti és Eszék–baranyai zsupánságok fejlesztési dokumentumaiban (Dr. Nagy Imre, Suvák Andrea) ................................................... 7 4 A vizsgált terület (Dr. Nagy Imre) ................................................................................................. 12 5 Környezetállapot-értékelés (Dr. Nagy Imre) .............................................................................. 13 5.1 Felszín alatti vizek minősége ................................................................................................. 13 5.2 Felszíni vizek minősége ........................................................................................................... 15 5.3 Településkörnyezet ................................................................................................................... 15 5.3.1 Levegőminőség ................................................................................................................... 16 5.3.2 Ivóvízminőség, ivóvízellátás ........................................................................................... 18 5.3.3 Szennyvízterhelés, szennyvízkezelés .......................................................................... 19 5.3.4 Hulladékgazdálkodás, hulladékkezelés, köztisztaság ........................................... 19 5.3.5 Zöldterület-gazdálkodás .................................................................................................. 22 6 Megújuló energiaforrások (Dr. Damir Šljivac, Dr. Duray Balázs, Ing. Marko Vukobratović) ........................................................................................................................................... 24 6.1 Horvátországi törvényi keretek a megújuló energiaforrásokra vonatokozóan . 24 6.2 Magyarországi törvényi keretek a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan .. 24 6.3 Napenergia ................................................................................................................................... 27 6.4 Szélenergia.................................................................................................................................... 29 6.5 Geotermikus energia ................................................................................................................ 30 6.6 Biomassza ...................................................................................................................................... 32 6.7 Biogáz-termelési potenciál a Dél-Dunántúli régióban ................................................ 35 7 A magyar-horvát határrégió természeti értékei (Dr.Farkas Sándor) ................................. 39 7.1 A Dráva-ártér általános természeti jellemzése................................................................ 39 7.1.1 Növényvilág .......................................................................................................................... 40 7.1.2 Állatvilág ................................................................................................................................. 40 7.1.3 Természetvédelmi területek, nemzeti parkok ......................................................... 43 8 Környezetvédelmi intézményrendszer (Dr. Nagy Imre) ........................................................ 46 8.1 A határrégió magyarországi környezetvédelmi intézményrendszere .................. 46 8.2 Horvátország környezetvédelmi intézményrendszere ............................................... 46 8.2.1 A helyi önkormányzatok környezetvédelmi intézményrendszere .................. 47 9 A határrégió környezet- és természetvédelmi, valamint vízügyi (vízminőség-védelmi) feladatainak stratégiája ......................................................................................................................... 48 10 Források: .............................................................................................................................................. 50

4

2

Bevezetés

Az UNIREG - IMPULSE projektum környezeti tevékenységekkel foglakozó szakcsoportja projekttevékenységének céljául a környezet- és természetvédelem, valamint a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatos ismeretek terjesztését és a térség fenntartható fejlődéséhez történő hozzájárulást fogalmazta meg a két regionális egyetem és a Pécsi MTA RKK kutatóbázisa együttműködésének keretében. Az alábbi táblázat a projekttevékenység állomásait szemlélteti. Sorszám

1.

Tevékenység

Altevékenység A dokumentumok azonosítása A beérkező Döntés a dokumentumok megvalósítás elemzése irányelveiről Elemzés

2.

Workshop

3.

Workshop

4.

Kutatás – kezdő fázis

5.

Technológiai transzfer

6.

Kutatás – záró fázis

Eredmény Kiválasztott dokumentumok Az elemzés módszertanának megválasztása Az elemzés alap eredményei

Tanácskozás az ETFOS-on, Előadások, gondolat melynek témája a és információcsere MEF Az eddig elért IPA találkozó eredmények Eszéken bemutatása A stratégiailag fontos magyar és Az összes fontos horvát dokumentum dokumentumok adatbázisának adatbázisának kidolgozása kidolgozása A kutatás A tanulmány eredményeit munkaváltozata a tartalmazó leglényegesebb munkaváltozat meghatározásokkal kidolgozása WG3 Tudás és tapasztalat Az ivankovoi transzfer a biogázüzem vidékfejlesztésben és látogatása a MEF szabályos felhasználásában A bejövő A tanulmány paraméterek véglegesített verziója, részletes elemzése mely tartalmazza az összhangban a összes releváns nemzeti adatot érdekekkel

Időpont 2010.március 2010.április 2010.április

2010.május

2010.június

2010.szeptember

2010.október

2010.november

2011.február

5

A tevékenység során számos konzultáció, terepbejárás, szakmai egyeztetés, ismeretszerzés valósult meg, melynek eredménye ez a kétnyelvű kiadvány, amely a határrégió környezeti állapotára való tekintettel olyan fejlesztési célokat és stratégiaajánlásokat fogalmaz meg, amelyek a környezet- és természetvédelem, valamint a megújuló energiaforrások határmenti területeken történő együttműködéssel történő hasznosításának lehetőségeit fogalmazza meg.

6

3

A környezeti fenntarthatóság szempontjai a magyarországi DélDunántúli régió és a horvátországi Kapronca–kőrösi, Verőce– drávamenti és Eszék–baranyai zsupánságok fejlesztési dokumentumaiban (Dr. Nagy Imre, Suvák Andrea)

A magyarországi programozásról, tervezésről általánosságban elmondható, hogy a stratégiai szemlélet az Európai Unióhoz való csatlakozásig nem volt előtérben. A mai helyzet egyelőre inkább „vegyesként” értékelhető, a hagyományos, ágazati szemlélet mellett fokozatosan születnek meg átfogó, ágazatokon átívelő és több időtávra kiterjedő, stratégiai jellegű tervezési dokumentumok. Magyarországon az uniós forráselosztásnak egy sajátos rendszere honosult meg, amely szinte önálló lábként, nagy szabadsággal hozta létre a maga intézményrendszerét, fejlesztési dokumentumait, forráselosztó és tanácsadó, illetve értékelő hálózatát. A megosztottság hátterében a stratégiai fejlesztési szemlélet már említett hiánya húzódhat meg, ugyanis az EU által előírt „integrált” dokumentumokat nem volt milyen, már meglévő, általános, országos stratégiai célrendszerhez illeszteni. Az egyes programokhoz megkövetelt fejlesztési dokumentumok így sokszor elkülönülten léteznek, hiányzik, vagy csak felületes azok egyeztetése a hazai ágazati irányelvekkel, előírásokkal. Az Uniós pénzek lehívásához megkövetelt „integrált” szemlélet, valamint a fenntartható fejlődés – folyamatosan változó – értelmezése és érvényesítése egy újfajta hangsúlyt ad a stratégiai tervezésnek, amely különösen jól tetten érhető a környezetvédelem tekintetében. A környezet mint a fenntarthatóság egyik „pillére” horizontális szempontként jelenik meg az EU fejlesztési politikájában, és a környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez éppen ebből következően elengedhetetlen a környezeti és ágazati politikák folyamatos egyeztetése, a környezetvédelmi és gazdasági célok egyenrangú kezelése, olyan modellek kidolgozás, amelyek mindkét szempontot egyszerre képesek kielégíteni (pl zöld gazdaság). A Lisszaboni célok és azok 2005-ös felülbírálása azonban EU szinten hangsúlyeltolódáshoz vezetett a környezeti helyett a gazdasági fenntarthatóság javára. Ennek következményeként az EU források lehívásához köthető stratégiai dokumentumok kevesebb konkrétumot tartalmaznak a környezetvédelemre vonatkozóan, a részletesebb, hazai forrásokhoz kötődő, erősebb és szigorúbb célrendszerrel és beavatkozási javaslatokkal bíró, ám a stratégiai szemléletet nélkülöző dokumentumok pedig háttérbe szorulnak. Magyarországon a környezetvédelem és környezetileg fenntartható fejlődés szempontja önálló, tematikus fejlesztési dokumentumokban és általános, egy adott területegység fejlesztésével foglalkozó dokumentumokban egyaránt megjelenik. Országos szintű környezeti szempontú fejlesztési dokumentum a Nemzeti Éghajlatváltozás Stratégia (NÉS), a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (NFFS), valamint a 2009-2014-es időszakra a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) (illetve az ahhoz kapcsolódó Nemzeti Természetvédelmi Alapterv és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv). A NKP rendelkezik saját költségvetéssel és forrással is – jóllehet a tisztán hazai forrásból származó támogatás mértéke folyamatosan csökken az uniós források javára. A három országos szintű dokumentum közül a Nemzeti Környezetvédelmi Program tekinthető a legátfogóbbnak és legrészletesebbnek, ám nem vállalkozik arra, hogy stratégiai jellegű 7

iránymutatás legyen a környezetvédelmi beavatkozások, valamint a környezeti és más érdekek összehangolása számára. A részletes helyzetfeltárást ugyan a célok, tematikus akcióprogramok és a hozzájuk rendelt források számbavétele követi, ám feltáratlan a kívánatos cselekvések mögött meghúzódó rendszer, amely a beavatkozások egymásra kifejtett hatását és az ágazati politikák célrendszerével való viszonyt bemutatná. A környezetvédelem stratégiai megközelítése deklaráltan a NFFS feladata. Ez a 2007-ben elfogadott dokumentum azonban nem rendelkezik a NKP-ra jellemző elmélyültséggel, és nem került felülbírálásra a Környezetvédelmi Program 2009-es megjelenését követően, így a benne megjelenő stratégia nem lép túl az általánosság szintjén, a céljaihoz nem rendel konkrét intézkedéseket, sem forrásokat, és az ágazati politikákkal való egyeztetést sem látja el. A NKP-ban megjelenő utalás, amely szerint a stratégia megalkotására a NFFS lesz hivatott, nem tekinthető teljesültnek. A környezetvédelem egységes kezelését és fejlesztését részben nehezíti a kiterjedt jogszabályi háttér, amely a környezetszennyezés egyes tényezőire is (pl. hulladékkezelés, szennyvíz, vízrendezés és árvízvédelem, levegőminőség, természetvédelem stb.) a jogszabályok garmadát fogalmazza meg. Ami a környezetvédelem területi megvalósulását illeti, az alsóbb területegységek a környezetvédelmi törvénynek (1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól) megfelelően egymásra épülve készítik el regionális, megyei és települései környezetvédelmi stratégiájukat/programjukat, illetve települési szinten a környezetvédelmi szempontokat figyelembevevő településrendezési tervüket. A települések környezetvédelmi feladata a NKP-ban foglalt országos célkitűzések helyi megvalósítása, valamint a környezetvédelmi jogszabályok érvényesítése. Ennek forrása a különböző környezetvédelmi bírságokból, illetve környezethasználati díjakból befolyó bevétel – ami nem tekinthető ösztönző megoldásnak a környezeti károk tényleges megfékezésére. A Dél- dunántúli Operatív Program (DDOP) 2007-2013 közötti időszakra megfogalmazott három specifikus célja közül az egyik a természeti és épített környezet megóvása a régióban. Ezt a célt az integrált városfejlesztési akciók (4. prioritás) támogatásán és az elérhetőség javításán és környezetfejlesztésen (5. prioritás) keresztül igyekszik érvényesíteni – jelentősen leszűkítve ezzel a régióban felmerülő környezetvédelmi problémák körét. A Dél-dunántúli régió egészére vonatkozó stratégiai fejlesztési dokumentum a 2006-ban elkészített Környezetfejlesztési Stratégiai Fejlesztési Program (KSFP), amely – kisebbnagyobb átfedésekkel – egy időben készült a 2007-2013-as tervezési időszak többi fejlesztési dokumentumával. A program nem rendelkezik önálló forrással, ám céljai megvalósításához hozzárendeli ágazati és területi operatív programok forrásait. A KSFP specifikus céljai kis különbséggel megegyeznek a Nemzeti Környezetvédelmi Program átfogó célterületeivel. A KSFP specifikus céljai:

8

●

Természeti környezet fenntartható használata

●

Egészséges települési környezet kialakítása

●

Környezeti ipar – ökoharmonikus energiagazdálkodás.

Mivel a program 2006-ban készült, az ugyancsak akkor kidolgozott operatív programok prioritásai még nem voltak teljesen ismertek. A KSFP tervezett forrásai így néhány esetben végül nem kerültek be az érintett OP-k prioritásai közé. A Dél-dunántúli régió prioritásait és a hozzájuk tartozó, tervezett forrásokat az 1. táblázat tartalmazza, szürke háttérrel jelezve azokat a prioritásokat, amelyek nem kerültek be az érintett operatív programok prioritásai közé.

1. táblázat:

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ FEJLESZTÉSI PRIORITÁSAI ÉS A HOZZÁJUK RENDELT TERVEZETT FORRÁSOK

SFP prioritás

Intézkedés száma 1.1

Természeti és épített környezet védelme és 1. 1.2 fenntartható hasznosítása 1.3

2. Tájrehabilitáció

2.1 2.2 3.1 3.2/a

Környezeti elemek környezet3. egészségügyi védelme

3.2/b

3.3

4.1 Megújuló energiaforrások és 4. másodlagos nyersanyagok hasznosítása

4.2

4.3/a

Intézkedés címe Védett területek kiterjedésének növelése, a védelemminőségének javítása Ökoturisztikai szolgáltatások feltételeinek megteremtése Települések zöld felületének fejlesztése és belterületi vízrendezés Bányaművelés okozta tájsebek rehabilitációja, hulladéklerakók és dögkutak felszámolása Külterületi vízrendezés Ivóvízellátás fejlesztése Szennyvízelvezetés- és tisztítás kormányrendelet alapján agglomerációba nem sorolt településeken Szennyvízelvezetés- és tisztítás 2000 LAE feletti településeken és a 31/2006 kormányrendelet alapján meghatározott agglomerációkban Monitoringhálózat, civil hálózat fejlesztése, környezetvédelmi programozás (Civil szervezetek, önkormányzatok környezet- és természetvédelmi akciói) Komplex hulladékgazdálkodási programok Energetikai célú növénytermesztés és elsődleges biomassza hasznosítás Alternatív energiaforrások és hulladékok hasznosítása, kezelése 0,5 MW összteljesítmény (hőhasznosítás, elektromos

Kapcsolódás az OP-khoz KOP ROP ROP

KOP KOP KOP ROP

KOP

ROP

KOP

KOP

KOP

9

4.3/b

áram termelés vagy komplex rendszerben egyaránt) feletti beruházásoknál Alternatív energiaforrások és hulladékok hasznosítása, kezelése 0,5 MW összteljesítmény (hőhasznosítás, elektromos áram termelés vagy komplex rendszerben egyaránt) alatti beruházásoknál

ROP

A védett területek kiterjedésének növelése helyett a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) a már meglévő védett területek fejlesztését emelte csak a prioritásai közé. A bányaművelés okozta tájsebek rekultivációja és a hulladéklerakók és dögkutak felszámolása a KEOP-ban nem jelenik meg önálló prioritásként, csak a vízvédelmi prioritáshoz kapcsolódóan. A 0,5 MW-nál kisebb kapacitású alternatív energiaforrást hasznosító beruházások a DDOP helyett a KEOP keretében lesznek támogathatók. Kifejezetten környezetvédelmi témájú és komplex szemléletű a régióban az ÖkovárosÖkorégió program, amelyet a Biokom Környezetgazdálkodás Kft készített 2004-ben, és amelynek a teljes környezeti problémarendszert feltáró célrendszeréből eddig csak a Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási program megvalósítása indult el. A települési környezetvédelmi programoknak a következő területekre kell kitérnie: ●

A települési környezet tisztasága,

●

Csapadékvíz-elvezetés,

●

A kommunális szennyvízkezelés, -gyűjtés, -elvezetés, -tisztítás,

●

Kommunális hulladékkezelés,

●

A lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetű zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem,

●

Helyi közlekedésszervezés,

●

Ivóvízellátás,

●

Energiagazdálkodás,

●

Zöldterület-gazdálkodás,

●

A feltételezhető rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentése.

A fenti feladatok ellátására a települések közös környezetvédelmi programot is létrehozhatnak, ám a fejlesztések törvényben nevesített forrása továbbra is a fent már említett bírságokból és környezethasználatból befolyt bevétel. Az Európai Uniós forrásoknak és az azok allokációját meghatározó operatív programoknak így igen fontos szerepe van a környezetvédelmi célok megvalósításában.

10

Kifejezetten a Dráva mentét érintő fejlesztési dokumentumot a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) Igazgatósága készített a 2009-2014-es időszakra. A DDNP ugyan nem fedi le teljesen a Dráva-mentét, ám jelenléte meghatározó. A horvátországi stratégiák kulcs-elveket fogalmaznak meg az operatív program kiindulópontjának. ●

A természeti kincsek ellenőrzött kiaknázásának biztosítása,

●

Megújuló hasznosításának ösztönzése,

●

Flóra-és faunatérkép kidolgozása,

●

A szennyvíztisztítás infrastrukturális feltételeinek megteremtése, ivóvíz-források védelme,

●

Folyamatos környezeti monitoring megvalósítása, a levegőminőség alakulását követő területi megfigyelő-hálózat létrehozása,

●

A megyeszékhely zajtérképének elkészítése,

●

Teljes körű hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása,

●

Növényvédőszerek hulladékkezelés,

●

Megyei szinten a tervek és programok stratégiai környezeti vizsgálatának biztosítása,

●

A táj kulturális és esztétikai értékeinek megőrzése és megújítása,

●

Tájékoztatás, oktatás és információszolgáltatás a környezettel kapcsolatban,

●

Folyamatos oktatás a természeti területek hasznosításával és a környezet védelmével kapcsolatban.

mezőgazdasági

alkalmazásának

fielügyelete,

11

4

A vizsgált terület (Dr. Nagy Imre)

A projekt célkitűzései által megfogalmazott a célterület nem fedi teljes mértékben Magyarország–Horvátország IPA által lehatárolt határrégiót. A környezetvédelmi munkacsoport főleg azokra a környezeti problémákra és fejlesztésre váró feladatokra fókuszált, amelyek megoldására határon átnyúló összefogásra kölcsönös együttműködésre van szükség. Ezért a tudományos értékelésbe és stratégiai keretfeladatok megfogalmazására a magyarországi Baranya és Somogy megyéket s azon belül a Csurgói, Barcsi, Szigetvári, Siklósi, Sellyei és Mohácsi kistérségeket, illetve a horvátországi Eszék-baranyai (Osijecko-baranjska), Verőce-drávamenti (Virovitickopodravska) és Kapronca-Krizseváci (Koprivnicko-krizevacka) zsupánságokat foglalja magába. A terület lehatárolását a közvetlen határ menti kapcsolódás határozta meg, ezért Tolna megyét – bár a Dél-Dunántúli régió harmadik megyéje – nem érinti a határ menti célterületekre vonatkozó vizsgálat. Mivel a potenciális környezetterhelés, környezetkárosodás veszélyének határon átnyúló kapcsolatrendszere főleg a közvetlen határ menti területeken következhet be esetenként a Magyarországi vonatkozásban a határ menti kistérségek állapotát, horvátországi vonatkozásban pedig – települési vagy községi adatbázis hiányában a zsupánsági szint került elemzésre. A vizsgált terület, tehát a fentebb említett horvátországi és magyarországi megyék összterülete 18432 km2, népessége 1.262.700 fő. A régió teljes területe a Kárpát-medence dél-nyugati részén helyezekdik el. A határrégió domborzatát északon a Somogyi-dombság, a Mecsek és Villányi hegység, a Dráva és a Duna völgye, délen pedig a horvátországi Kalniki hegység a Bilogora, a Papuk és a Krndija hegyek képezik. Dél-keleten az Eszék-baranyai zsupánság területén a Baranyai- és Erdődi lösszhátság zárja a régiót a Duna felé, ami természetes határ Szerbia felé. A mediterráni hatásoknak kitett mérsékelt kontinentális éghajlat lehetőséget nyújt a térség sokrétű mezőgazdasági tevélkenységre, ami a fejlett élelmiszeripar, borászat alapját képezi. Jelentős gazdasági ágazat még a fakitermelés, épületanyaggyártás (cementgyártás) és a vegyipar is. Horvátország területén stratégia jelentőségű ágazat a kőolaj- és földgázkitermelés, Magyarországon a szénbányászat. A térség településhálózatában a hegy- és dombvidékek törpe- és aprófalvai dominálnak, 40 városi rangú település közül 5 város megyei székhely, melyek közül Pécs és Eszék régióközpontok. Pécs népességét tekintve ötödik, Eszék pedig negyedik országa településeinek rangsorában. A határrégió mindkét területi komponense gazdasági fejlettségét tekintve, elmarad országa régiói mögött, különösen a megyék határ menti kistérségei, községei a fejletlen területi egységek közé tartoznak (a horvát Dráva mente, Ormánság Magyarországon). A rendszerváltás előtti időszak, szénbányászatából eredő környezetterhelések ma már minimálisra csökkentek, s a vizsgált terület infrastrukturális hiányosságaiból eredő, és a mezőgazdasági termelésben jelentkező túlzott kemizáció következtében jelentkező terhelések miatt beszélhetünk környezetterhelésről. 12

5

Környezetállapot-értékelés (Dr. Nagy Imre)

A szoszédos határrégiók környezetállapot-értékelése a környetei elemeket ért terhelés elemzését, a környezeti intézményrendszer rendszerének elemzését foglalja magába. Tekintettel arra, hogy a megyei környezetvédelmi adatok adatok hozzáférhetőek ugyan a határ mindkét oldalán, azok kiterjedése nem érzékelteti kellő mérétkben a szűkebb értelemben vett határtérség környezeti állapotát. A kistérségi adatok összehesolítását esetenként megnehezítette a különböző közigazgatási lehatárolás, vagy a különböző közigazgatási egységekhez rendelt adatok összehasolíthatósága.

5.1

Felszín alatti vizek minősége

A felszíni és felszín alatti vízbázisok védelme az egész határrégióban kiemelt fontosságú. Az ivóvízbázis leg jelentősebb tartalékai a Dráva völgyében találhatók, mivel a homokkavics üledékrétegek jelentős víztartó réteget képeznek, melyek kiváló hidraulikus sajátosságokkal és feltöltődési lehetőségekkel bírnak. Tekintettel a vonzó mezőgazdasági és telephelyi adottságaira a vízbázisok védelmére külön figyelmet kell szentelni, mivel a régió kiterjedtségét illetően nehéz megszervezni annak hatékony védelmét. A Drávamenti térség Horvátország területrendezési stratégiájában másodrangú vízbázisként szerepel, ezért a térség szempontjából kiemelt fontosságú, azok minőségi és mennyiségi megőrzése stratégiai feladat. (Verőce-drávamenti zsupánság területének nagy része ezen a jó minőségű vízbázison fekszik, s területének 51%-a vezetékes vízzel ellátott). Az alábbi ábra (1. ábra) Magyarország felszín alatti érzékeny vízbázisait szemlélteti.

1. ábra:

A FELSZÍN ALATTI VIZEK ÁLLAPOTA SZEMPONTJÁBÓL ÉRZÉKENY TERÜLETEK (TELEPÜLÉSEK BESOROLÁSA ALKATEGÓRIÁK SZERINT)

Forrás: www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/karmfuzet10/index.htm 13

Baranya megye területén a legnagyobb problémát a határérték (10 µg/l) feletti arzénmennyiségek jelentik, különösen a határ menti kistérségek víztartalékaiban: a Sellyei (18 település), a Siklósi (1 település), a Szentlőrinci (4 település) és a Szigetvári kistérségben (7 település). A Sellyei kistérségben több mint 9000 főt érint ez a probléma (Gálos, 2010). Somogy megyében, a Barcsi kistérségben 5 településen, a Kaposvári kistérségben 2, a Nagyatádi kistérségben pedig 3 településen haladja meg a szolgáltatott víz arzén koncentrációja a megengedett értéket. Határérték feletti ammóniatartalmú ivóvízbázis 7 Baranya megyei kistérséget érint. Kiemelkedősen magas az érintett települések száma a Szentlőrinci, Sellyei és a Sásdi kistérség területén. Somogy megye 11 kistérsége közül hét kistérségben jelenik meg az ammónia határérték feletti koncentrációban. Kiemelkedően sok települést érint a probléma a Kaposvári kistérségben, itt az érintett lakosok száma meghaladja a 80 ezret. A határ menti kistérségek felszínalatti vizeinek mangántartalmát a 2. ábra szemlélteti

2. ábra:

HATÁRÉRTÉK FELETTI MANGÁNTARTALOM A KISTÉRSÉGEKBEN AZ ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK SZERINT 14 12 10 8 6 4 2 0 Barcsi

Mohácsi

Szigetvári

Sellyei

Forrás: 65/2009. (III. 31.) Korm. Rendelet 4. sz. melléklete alapján szerk. Gálosi (2010). Határérték feletti nitrittartalom a kistérségekben az érintett települések szerint Sellyei (3 település), Szigetvári (1 település), Mohácsi (4 település), Siklósi és a Barcsi kistérségben (1-1 település) (3.ábra).

3. ábra:

HATÁRÉRTÉK FELETTI NITRITTARTALOM A KISTÉRSÉGEKBEN AZ ÉRINTETTEK SZÁMA SZERINT

Sellyei

Szigetvári

Mohácsi

Siklósi

Barcsi 0

500

1000

1500

2000

Forrás: 65/2009. (III. 31.) Korm. Rendelet 4. sz. melléklete alapján szerk. Gálosi (2010). 14

5.2

Felszíni vizek minősége

A régió felszíni vizeinek vízminősége kifogásolható, hiszen a Drávába torkolló néhány kisvízfolyás és a városok többé-kevésbé megfelelően kezelt települési szennyvizeit befogadó vízfolyások (Pécsi víz, Kapos, Sió-Nádor csatorna, Koppány, Rinya) összesített vízminősége szennyezettnek (IV) vagy erősen szennyezettnek (V) minősül. A kisvízfolyások (pl. Dráva, Karasica, Kapos, Fekete-víz), a határ menti régióban hasonló minősítésűek. A régió területére érkezésekor a Dráva II–III kategóriának megfelelő minőségű, s egészen Eszékig tartja ezt a minőséget, majd a torkolat előtt egyes paramétercsoportokban a IV. kategóriába megy át. A felső folyáson Kapronca térségében a nitrit, nitrát vas és ammónium koncentráció jelent határérték feletti terhelést, ami a kommunális szennyvizek általi terhelés következménye. Ezt az állapotot támasztják alá az Eszéktől keletre vett vízminták is.

4. ábra:

SZENNYEZŐ PONTFORÁSOK A PANON-HORVÁTORSZÁG KÜLÖNBÖZŐ VÍZGYŰJTÓ TERÜLETEIN

Forrás: Environmental Operational Program 2007-2009, Instrument for pre-accession assistance 2007 HR16IPO003 A Duna vízminősége a régió peremterületén szintén II-III kategóriába tartozik, a Kopácsi rét vízminősége II–III. fokozatú (Kopácsevónál/Kopácsnál az oxigénháztartás a IV. kategóriába tartozik), a Karasica pedig IV–V kategóriába sorolható. A szennyvizek nagy részét előtisztítás után lenne javasolt csak a befogadóba engedni, mivel csak így tartható fenn a tájökológiai jelleg, az őshonos vegetáció, a különleges élőhelyek és azok fenntartásának természetes körülményei, a fenntartható vadászat és halászat, valamint természetközeli rekreációs tevékenységek (Gálosi, 2010).

5.3

Településkörnyezet

A térség települései, de ezen belül főleg a városok, a veszélyeztetett környezet, a várost érő terhelések integrált területei, mint a források, mint pedig a terhelések elviselőinek 15

tekintetében is. Bár a vizsgált terület nem tartozik a kiemelten szennyezett területek közé, a nagyvárosok és bányászati-ipari komplexumok még mindig, mint potenciális terhelőforrásokként vannak jelen. Ez különösen Pécsre, Eszékre, Verőcére és Kaproncára vonatkozik. A kommunális infrastruktúra hiányosságaiból származó környezeti problémák a kisvárosokban és a nagyobb, nem kimondottan városi településeken is jelentkeznek. Magyarországon a településkörnyezettel kapcsolatos feladatokat és kötelezettségeket az 1997. évi LXXVIII. „Az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló törvény, Horvátországban pedig a megyei környezetvédelmi dokumentumok fogalmazzák meg. 5.3.1

Levegőminőség

A határrégió heterogén gazdasági és iparszerkezete a múltban komoly környezetterhelést eredményezett főleg a Pécs-Komló térségének szénbányái működéséből kifolyólag. A rendszerváltást követően ezek az ágazatok lényegesen csökkentették terheléseiket. A települések levegőminőségét a ma főleg a közlekedés intenzitásából eredő terhelések, helyenként az egyedi fűtésből származó lokális jellegű szennyezés-emissziók körülményei, valamint az ipari emissziók, esetenként pedig a mezőgazdasági szennyezések határozzák meg. Néhány kritikus pontot kivéve az egész Dél-Dunántúl levegőminősége elfogadhatónak minősíthető (Fodor, 2006). A nagyobb központok közlekedését illetően a potenciális szennyezés Pécsett és Eszéken jelent komolyabb veszélyt, míg a többi városban, úgy a magyarországi, mint a horvátországi oldalon a szennyezés ezen formája határérték alatti.

2 táblázat:

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ ERŐMŰVEI

Megnevezés Fűtőanyagok Paksi atomerőmű (Paksi Atomerőmű Zrt.) Urán Pécsi Hőerőmű (Pannon Hőerőmű Zrt.) Földgáz, biomassza Komlói Fűtőerőmű (Komlói Fűtőerőmű Zrt.) Biomassza Szigetvár – fűtőmű (EFC Szigetvár Kft. – Ligna-Therm Kft.) Földgáz, (biomassza) Kaposvár – fűtőerőmű (Kaposvári Fűtőerőmű Kft.) Földgáz Mohács – fűtőmű (Mohácsi Hőszolgáltató Kft.) Földgáz Szekszárd – fűtőmű (Alfa-Nova Energetikai Fejlesztő, Tervező Kft.) Földgáz Dombóvár – fűtőmű (Dalkia Energia Zrt.) Földgáz Bonyhád – fűtőmű (Fűtőmű Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.) Földgáz Forrás: www.atomeromu.hu, www.pannonpover.hu, www.komloieromu.hu, www.mohacsihoszolg.hu, www.ddkkk.pte.hu, www.alfanova.hu, www.dalkia.hu, www.futomukft.hu A levegőminőség romlásában a NO2, az ülepedő és szállópor a meghatározó légszennyező anyag, melyek határérték-túllépései által jelentkező terhelések csak esetenként okozhatnak környezet-egészségügyi problémákat. A levegő szennyezettség regionális szintű csökkenésében nagy szerepe van a vezetékes gázra csatlakozó lakások magas százalékarányában is. A vezetékes gázzal ellátott települések aránya 2000-ben Baranya megyében 47%, Somogy megyében pedig 54,5% volt. A gázhálózatra csatlakoztatott lakások aránya pedig 39,5% illetve 57,1 %, míg a távfűtésre csatlakoztatott 16

lakások aránya 25% illetve 6%. A határ menti kistérségekben a vezetékes gázra csatlakoztatott lakásállomány igen eltérő.

5. ábra:

VEZETÉKES GÁZT FOGYASZTÓ HÁZTARTÁSOK A LAKÁSÁLLOMÁNY SZÁZALÉKÁBAN 2008-BAN

120 100 80 60 40 20 0 Mohácsi

Sellyei

Siklósi

Szigetvári

Barcsi

Csurgói

Siófoki

Forrás: KSH adatok alapján szerk. Gálosi (2010). A pécsi hőerőmű por-emissziója az 1965-ben mért 40 000 tonnát meghaladó kibocsátása 2004-ben 975 tonnára csökkent. A régió pontforrásainak több mint 20%-a Pécsen és térségében, az összes forrás 78% viszont a városokban található. A kén vegyületek leülepedett mennyisége meghaladja a 3,0g·m-2 ·év-1 értéket. A szmogveszélyes állapotok az időjárás függvényében Pécsett fordulnak elő. A szállópor határértéket meghaladó immisszió-értékei a megyei jogú forgalmas városokban jellemzőek a fűtési és nem fűtési időszakban egyaránt, míg az ülepedő por értékei határérték alattiak (Fodor, 2006). A nitrogéndioxid határérték feletti koncentrációját esetenként Pécs, Szászvár, Komló, Mohács, Szigetvár, Szászvár és Kaposvár térségében mérik, és ezen városok tartoznak a rendszeres mérések alapján a mérsékelten szennyezett kategóriába is (Fodor, 2006). A régió horvát részében a levegőminőség-vizsgálatok eredményei a szállópor, ólom, kadmium és mangán tartalom alacsony értékeit állapították meg 2003-ban, ami azt jelenti, hogy a levegőminőség mutatói a három zsupánságban nem haladják meg a MMK-t. Verőce városközpontjában végzett mérések esetenként mutatnak ugyan határérték túllépéseket, de ezeket az adatokat fenntartással kell fogadni tekintettel arra, hogy a mintavételezés csupán egy hónapos időszak alatt történt. A Verőcén mért SO2 és füst immissziós értékei 2002–2003 fűtési idényben mutattak magas érétkeket (5. ábra) Ezzel szemben azonban a Környezetvédelmi Ügynökség felmérései a zsupánság területén a levegő minőségét 1. kategóriába sorolják, ami azt jelenti, hogy a levegő tiszta, vagy jelentéktelen mértékben terhelt, illetve nincs határérték-túllépés. Az Eszék belvárosában (Snjezne Gospe) és Valpovón (INA benzinkút) mért mutatók alapján a levegő minősége a 2. kategóriának felelt meg, miden más városi mérőponton végzett mérések eredményei azonban az 1. kategóriába voltak besorolhatók. Az Eszék17

Baranya megye levegőminősége azonban kielégitő s ez az értékelés összecseng a akosság körében végzett közvéleménykutatás eredményeivel is.

6. ábra:

A VERŐCE LÉGSZENNYEZETTSÉGÉNEK ÉVI MENETE 24 ÓRÁS MINTAVÉTELEK KÖZÉPÉRTÉKEI ALAPJÁN (SO2 ÉS FÜST) 2003-BAN

Forrás: IKZVP A vizsgált terület horvátországi részében a gázfűtésre csatlakozott háztartások aránya valamennyivel kedvezőtlenebb, mint a magyar oldal településeinek arányai. A KaproncaKrizsevác zsupánság háztartások 48,5%, az Eszék-Baranyai zsupánságban 41,2%, a Verőce-Dráva menti zsupánságban pedig 37,1% a vezetékes gázra csatlakoztatott háztartások aránya.(http://www.eihp.hr/hrvatski/pdf/2004.pdf). A horvátországi szakirodalmak a mezőgazdaság szerepét is hangsúlyozzák a levegő szennyezés kialakulásában, hangsúlyozva a metán (40% felett) és a NO2 (60% felett) szerepét, ami a savasodás és az eutrofizáció folyamatát erősíti, az ammónia 62%), és peszticidek magas értékeinek megjelenése. Az állattartó telepek bűze is a települések levegőjét terheli (ammónia, kénhidrogén, merkaptán). A háztartási fűtésből származó szennyezőanyagok (CO, dioxin, furán, policiklusos aromás szénhidrogének) megjelenése relatíve gyakori a vidéki településeken, ahol a vezetékes gáz nincs jelen, az ipari szennyezések közül pedig az eszéki hőerőművet (TE-TO) és a nasicei „Našicecement” cementgyár említhető. 5.3.2

Ivóvízminőség, ivóvízellátás

A felszín alatti vízminőség-elemzés előrevetíti a határrégió vízellátásának állapotát, a vízellátással kapcsolatos gondokat. Bár a közegészségügyileg nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések száma a Dél-dunántúli régióban a minimálisra csökkent (Fodor, 2006), a rendszeresen végzett ivóvízvizsgálat alapján kiderül, hogy a vízminták 60–70%-a nem felel meg az egészségügyi határértéknek, az ammónia, a vas-, a mangán, az arzén- a bór nitrit és fluoridtartalom magas értékei miatt. Gálosi (2011) kéziratában részletesen 18

tárgyalja a szolgáltatott ivóvíz vonatkozásában a 65/2009.(III. 31.) Korm. Rendelet szerint nyilvántartott minőségi kifogással érintett települések listáját, amelyeken a vizsgált régió határ menti kistérségeinek 60 települése szerepel (Mohácsi kistérség 7, Sellyei kistérség 28, Szigetvári kistérség 17 és a Barcsi kistérség 8). 5.3.3

Szennyvízterhelés, szennyvízkezelés

Az iparból és a települések háztartási szennyvizein kívül nagy mennyiségű szennyezés származik azon esővizek lemosó munkájától is, amelyek az urbanizált területek burkolt felületeinek (tetők, parkolók, gyárterületek, utak) összes szennyezőanyagait oldják fel s szuszpendált szennyezőanyagként, juttatják azokat a befogadóba. A települések közműollójának nyitottsága Magyarország és Horvátország esetében is alapproblémát jelent, s tekintettel hogy mindkét ország határrégiói hátrányos helyzetűek, a költséges csatornahálózat kiépítése lassan halad. Ezen probléma teljes rendezése az elkövetkező évtized feladata lesz. A Dél-dunántúli határ menti megyékben a közcsatornával rendelkező települések száma 153 (28%), a közcsatornára csatlakoztatott háztartások aránya pedig 68%. A közműolló átlaga 56,3% (a két szélsőérték Sellye 16%, Pécsi 92%). 2008-ban a közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége az 1990 évi 60%-ra esett vissza (23,6 millió m3). A határrégió magyarországi kistérségeiben a közcsatornával rendelkező települések száma 58 (33%), a közcsatornára csatlakoztatott háztartások aránya pedig 53,6%. A közmű olló átlaga 52,2% (a két szélsőérték Sellye 16%, Barcsi 73,5%). A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége 1990 óta szinte semmit sem változott (a Barcsi, Csurgói és Mohácsi kistérségben még nőtt is). A Dráva-Duna vízgyűjtőjéhez tartozó népesség (0,8 millió) hztartsainak csupán 29% van csatlakoztatva a közcsatorna-hálózatra, s e népesség által kibocsátott szennyvizeinek 16%-a kerül a szennyvíztisztító-berendezésekre. A horvátországi oldalon a Drávára legnagyobb potenciális veszélyt jelentő szennyező források egyike a Verőcei cukorgyár, melynek szennyvizét Verőce város kommunális szennyvizével együtt, mechanikus és biológiai kezelés útján tisztítják. 5.3.4

Hulladékgazdálkodás, hulladékkezelés, köztisztaság

A térség gazdasági szerkezetének, kommunális szolgáltatásainak és az életszínvonal alakulása függvényében az 1főre jutó átlagos települési hulladék mennyisége jelentős szórást mutat. A magyarországi oldal kistérségi átlagai 220 és 520kg/fő között alakulnak, az átlagos hulladékmennyiség 331 kg/fő (7. ábra), de a szomszédos horvát zsupánságokban is érezhetően jelentős különbségek állapíthatók meg (3. táblázat) A térség háztartásainak 91%-ból mintegy 256 ezer tonna szilárd hulladék kerül elszállításra (ennek alig több mint 2%-a szelektíven gyűjtött, ami a lakások 20%-ból kerül ki).

19

7. ábra:

TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK, KG/FŐ KISTÉRSÉGENKÉNT 2008-BAN A DÉLDUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN

Mohácsi Sásdi Sellyei Szigetvári Barcsi Csurgói 0

100

200

300

400

500

600

kg/fő

Forrás: 65/2009. (III. 31.) Korm. Rendelet 4. sz. melléklete alapján szerk. Gálosi (2010). A hulladékkezeléssel kapcsolatosan a magyarországi oldalra vonatkoztatva a Kármentesítési program keretében 1996-97 között számos kedvező intézkedés született (hulladék ártalmatlanítása, triklór-etilén szennyezés feltárása, felszámolása), illetve a későbbikben a mecseki uránérc bányászat hátrahagyott káros környezetterhelő hatásainak felszámolása, rekultivációs munkákra, valamint a Garéi veszélyes hulladék ártalmatlanítására (Gálosi, 2010). Szervezett hulladékgyűjtésbe a térség összes települése részt vesz. A horvátországi megyékben a kommunális hulladék 26000–126000 t/é (Eszék-baranyai) között alakult. A szervezett hulladékgyűjtésbe vont lakások aránya a települések viszonylatában kedvező: az Eszék-baranyai zsupánságban a népesség 90%-a, a Kapronca-Körös vidéki zsupánságban 75%-a, a Verőce-Dráva menti zsupánságban pedig a népesség 85% csatlakozott a szervezett hulladékgyűjtésbe.

20

3. táblázat:

A KOMMUNÁLIS HULLADÉK MENNYISÉGEK A VERŐCE-DRÁVAMENTI ZSUPÁNSÁG TELEPÜLÉSEIN

Község/Város Verőce/Virovitica Slatina Orahovica Pitiomača Špišić Bukovica Lukač Gradina Suhopolje Sopje Vućin Čađavica Nova Bukovica Mikleuš Čačinci Crnac Zdenci Forrás: IOVP

8. ábra:

népességszám 22931 15.844 6262 11500 4928 4543 5200 8962 3370 3200 3011 2522 2191 4528 2141 2700

a háztartások száma 7835 5264 2089 3500 1500 1501 1560 3022 1057 420 1099 862 700 1603 745 871

hulladéktérfogat 17000 t 15360 m3 4000 m3 1420 t 500 m3 500-700 m3 190 t 8000 t 7920 m3 3011 m3 7000-9000 m3 250 t 110 t 180 t

A HULLADÉKGYŰJTÉSBE BEVONT KÖZSÉGEK ELOSZLÁSA A VERŐCEDRÁVAMENTI ZSUPÁNSÁGBAN

Forrás: Plan gospodarenja otpadom Viroviticke-podravske zupanije, 2006

21

Magyarázat: a hulladék elszállításának fokozatai a Verőce-drávamenti zsupánság területén. Lila szín: teljes elszállítás, kék: részleges elszállítás; sárga elszállítás nélküli községek. A 9. ábra a határrégió magyarországi oldalának rekultiválandó hulladéklerakóit mutatja be, melyek közül legnagyobb mértékben fogják alkalmazni a helyben történő rekultivációs eljárást (59 helyen), a teljes felszámolását (25 helyszínen), valamint a kétüzemű teljes felszámolást (6 helyszínen).

9. ábra:

REKULTIVÁLANDÓ LERAKÓK A MECSEK-DRÁVA HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI PROJEKT KERETÉBEN

Forrás: http://www.mdhp.hu/images/stories/kepek/rekult.jpg 5.3.5

Zöldterület-gazdálkodás

A települések zöldterület-szerkezetének klímamódosító, levegőtisztaság-védelmi jelentősége közismert tény. A Dráva völgyében, a hegy és dombvidék lankáin meghúzódó települések esetében a zöldterület-hálózat természetes infrastruktúra formájában jelentkezik, nagyobb települések, városok belterületén esetenként komoly hiányosságok tapasztalhatók. A Dél-Dunántúli régió egy lakosra jutó átlagos zöldterületi értékei (33 m2) kistérségi bontásban eltérnek, viszonylag nagy szórásokat mutatnak (Lengyeltóti 7,6%, Pécsi 65,8%). A határ menti térségben ez az átlag 39m2 zöldterület, melynek kistérségi értékei kiegyensúlyozottabbak (Marcali 18,2%, Sellyei 48,5%) (10. ábra).

22

10. ábra:

EGY LAKOSRA JUTÓ ÖSSZES ZÖLDTERÜLET 2008-BAN A HATÁRRÉGIÓ MAGYARORSZÁGI KISTÉRSÉGEIBEN

Barcsi Csurgói Mohácsi Sellyei Siklósi Szigetvári 0

10

20

30

40

50

60

%

Forrás: KSH adatok alapján a szerző szerkesztése.

11. ábra:

A KAPRONCAI-KRIZSEVÁCI ZSUPÁNSÁG VESZÉLYEZTETETT KÖRNYEZETÉNEK TÉRKÉPE

Forrás: IKKŽ

23

6

Megújuló energiaforrások (Dr. Damir Šljivac, Dr. Duray Balázs, Ing. Marko Vukobratović)

6.1

Horvátországi törvényi keretek a megújuló energiaforrásokra vonatokozóan

A Horvát Köztársaság 2007.március 22. számos dokumentumot, törvényt és rendeletet fogadott el, amelyek pontosan szabályozzák a MEF használatát: ●

Rendelet, amely támogatja a MEF-ből történő viil. energia termelését,

●

Rendelet, amely szabályozza a MEF-ből történő vill.energia termelésének részarányát a teljes spektrumban,

●

a MEF-ből történő vill.energia termelésből felhasznált energiára vonatkozó tarifa rendszer bevezetését,

●

A MEF használatára vonatkozó külön szabályzat létrehozását,

●

Meghatalmazott létrehozása.

termelői

státusz

megszerzésére

vonatkozó

szabályzat

A vill.energia termelésére vonatkozó támogatási összegek 12 évre garantált átvételi árat tudnak biztosítani, mindezt úgy, hogy meghatalmazott termelői státuszt biztosítanak a termelőnek, ami alapja kell hogy legyen a „zöld energia” termelésének Horvátországban. Az EU Parlamentjének és Tanácsának 2001/77/EC sz. elfogadott intézkedésével összhangban a MEF-ből történő vill.energia termelésére vonatkozóan a Horvát Köztársaság a következő célt tűzte maga elé: ●

A teljes vill.energia termelésen belül 1139 GWh (5,8%) előállítása nem konvencionális MEF-ből

●

6750 GWh (34,4%) vill.energia előállítása MEF-ből – beleértve a nagy vízi erőművek által termelt vill.energiát is.

A horvátországi törvényi keretek utólagos módosítására az Európai Bizottság Intézkedése alapján (2009/28/EC) lehet majd sort keríteni az elkövetkezendő években.

6.2

Magyarországi törvényi keretek a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan

A MEF-re vonatkozó magyarországi támogatói modell a beruházási költségek részleges támogatásából, valamint az átvételi árak támogatásából tevődik össze. Az elöző támogatási rendszert egy 2001-ben elfogadott Kormányrendelet szabályozta (GKM 56/2002). Ez a modell nem határozta meg pontosan az átvételi ár támogatására vonatkozó időkorlátokat, hanem gyakorlatilag a termelői egység működéséig garantálta az átvételi árakra vonatkozó támogatások kifizetését. Egy elfogadott dokumentum 24

viszont lehetőséget teremtett arra, hogy a Kormány elkezdje kidolgozni a „Zöld Bizonyítványok” kiadását szabályozó rendszert. A Zöld Bizonyítványok kiadásával egyidőben megszűnik a támogatási rendszer működése. Az új törvények elfogadása 2007-ben történt meg. Néhány probléma, amelyeket az új törvény sem orvosol: ●

A MEF-re vonatokozó támogatott árak meghatározása, valamint ezek megszűnése meghatározott időszakon belül

●

A megtermelt el.energia eredetének meghatározása

A Magyar Energetikai Hivatal pontosan meghatározta, hogy a MEF-ből előállított vill.energiát milyen áron lehet eladni, figyelembe véve a támogatás mértékét. A határidők és az energia mennyisége is függ a beruházás valamint az el.energiát előállító termelői egység nagyságától. Továbbá leírhatóak a beruházás költségei és alkalmazható az érvényben lévő támogatási modell is, amennyiben a beruházás rendelkezik „Zöld Bizonyítvánnyal”. A Kormány bármelyik pillanatban bevezetheti a Zöld Bizonyítványok rendszerét. Az EU 2001/77/EC intézkedése alapján Magyarország elkötelezte magát, hogy 2010.-ig a teljes energia termelés 3,6%-ot MEF-ből fogja előállítani. Utólagosan módosításra került sor (EU 2009/28/EC intézkedése), amely alapján : ●

Magyarország 2020-ig 13%-ra növeli a MEF-ből származó energia felhasználását,

●

Továbbá 2020-ig a teljes energia felhaszálásból a MEF legalább 10%-át a szállítás területén kell hasznosítani.

25

4. táblázat:

HORVÁTORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSAINAK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

Támogatási rendszerek összehasonlítása a. Naperűművek a.1. Naperőművek < 10 kW

Horvátország (2007)

3,40 HRK/kWh a.2. Naperőművek 10 kW - 30 kW 3,00 HRK/kWh a.3. Naperőművek >30 kW 2,10 HRK/kWh b. Vízerőművek 0,69 HRK/kWh c. Szélerőművek

d. Biomassza erőművek d.1. erdészetből és mezőgazdaságból származó biomassza d.2. fafeldolgozó iparból származó biomassza e. Geotermikus erőművek f. Biogáz erőművek, amelyeket növényi alapanyag, szerves hulladék, mezőgazdasági ill.élelmiszer – és feldolgozóipari hulladék táplál g. Erőművek, amelyeket folyékony bioüzemanyag hajt h. Erőművek, amelyeket szemétből és szennyvízből nyert gáz hajt i. Egyéb MEF (tengeri hullámok, apály-dagály,…)

(0,47€/kWh)

27,86 HUF/kWh

0,1 €/kWh

12,39 - 19,36 HUF/kWh 11,37- 31,13 HUF/kWh (depending on area and time of day)

0,04 – 0,07 €/kWh 0,04 – 0,11 €/kWh

- Rendszere k < 20 MW és szélerőmű vek, 20-tól 50-ig MW: 11,3731,13 HUF/kWh - Rendszere k 20-tól 50 MW-ig: 9,09 24,90 HUF/kWh - Rendszere k > 50 MW és víerőműve k > 5 MW: 12,39 - 19,36 HUF/kWh

- Rendszere k < 20 MW és szélerőmű vek, 20-tól 50-ig MW: 0,04 – 0,11 €/kWh - Rendszere k 20-tól 50 MW-ig: - 0,03 - 0.09 €/kWh - Sustavi > 50 MW és vízerőműv ek > 5 MW: 0,04 – 0,07 €/kWh

(0,47€/kWh) (0,29€/kWh) (0.09€/kWh)

0,64 HRK/kWh

(0.09€/kWh)

1,20 HRK/kWh

(0,16€/kWh)

0,95 HRK/kWh 1,26 HRK/kWh

Magyarország (2008)

(0,13€/kWh) (0,17€/kWh)

1,20 HRK/kWh

(0,16€/kWh)

0,36 HRK/kWh

(0,05€/kWh)

0,36 HRK/kWh

(0,05€/kWh)

0,60 HRK/kWh

(0,08€/kWh)

EUR = 7,28 HRK = 272,10 HUF (September 25 2010) A fejezet további részében a Dél-dunántúli régió, valamint a Kapronca-krizseváci, Verőcedrávamenti és Eszék-baranyai zsupánságok megújuló energiaforrásainak összetételére, mennyiségére és minőségére vonatkozó állapotokat értékeljük szakirodalmi adatbázis alapján.

26

6.3

Napenergia

Horvátország és Magyarország határmenti térsége nagyon kedvező feltételekkel rendelkezik a napenergia kihasználását illetően. Összehasonlítva a horvát-magyar határmenti térséget Németországgal (jelenleg Európa vezető napenergia felhasználója), arra a következtetésre jutunk, hogy a horvát-magyar határmenti térségben csaknem 20%-kal több a napenergia, mint Németországban. Horvátország éves napenergia potenciálja átlagosan 1300 és 1900 kWh/m2, míg Magyarországon ez az érték 1250 és 1400 kWh/m2 közöttire tehető. Továbbá, meg kell említeni, hogy a határmenti térségre kisebb értékek vonatkoznak, tehát kb. 1300 kWh/m2 a horvát oldalon, valamint 1250 kWh/m2 éves átlag a magyar oldalon. Összehasonlításképpen a 3. és 4. képen láthatóak a napenergia hasznosításának lehetőségei Európára vonatkoztatva. Az aktív szolár potenciál tekintve 2010-ben Baranyában jelenleg – a támogatások, pályázati lehetőségek és egyéb ösztönzők függvényében - összesen kb. 40.000 m2 (az országos 10%-ka) napkollektor működésére számíthatunk. A lakóépület-állomány hasznosítható felületét figyelembe véve Baranyában összesen 2,31 millió m2 napkollektor helyezhető el, ebből 0,953 millió m2 napkollektor teljesítménye hasznosítható lakossági melegvíz-ellátási célra. Ez Baranyában 1216,77 TJ/év nagyságrendű hőenergia kapacitást jelenthet. Az intézményi szoláris hőenergia-hasznosítás a pénzügyi lehetőségeket is figyelembe véve 10 év alatt kiépíthető kapacitása további 120-150 TJ/év. A passzív szolár potenciál, ami - bár Baranya megye az egyik legnagyobb fajlagos besugárzással rendelkezik - valójában kissé elmarad az Alföld közepe besugárzásától. Mindazonáltal az országos átlagnál magasabb, jellemzően 1260-1290 kWh/m2. A teljes fűtési energiaigény 177 PJ. Ebből az is következik, hogy a belső hőnyereségek és a szoláris nyereség 60 PJ. Első közelítésben feltételezve, hogy ennek a fele szoláris nyereség, ez 30 PJ energiát jelent évente. Baranya megyére vetítve - feltételezve, hogy az energia -felhasználás összetétele megfelel az országos átlagnak -, a jelenlegi passzív szolár energia 1,19 PJ (lakosság-arányosan), ill. 2,98 PJ (lakásszám-arányosan). A Horvát Köztársaságban elfogadott Energetikai Stratégia egyik fő célja, hogy 2020-ig lakosonként legalább 0,225 m2 nagyságú napkollektor lesz beüzemelve, amivel a melegvíz felhasználás előkészítését biztosítani tudják majd.

NAPSUGÁRZÁSBÓL NYERHETŐ HŐENERGIA HORVÁTORSZÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

27

Forrás: http://re.jrc.ec.europa.eu/pvgis/apps3/pvest.php. A Horvát Köztársaság támogatja a napkollektor rendszerek elterjedését az elektromos energia termelése érdekében. A támogatás mértéke a Stratégai végrehajtása során kerül meghatározásra, attól függően, hogy mekkora támogatásban részesül majd a MEF-k teljes rendszere, valamint milyen mértékben kap szerepet a hazai ipar, illetve azok a konkurens cégek, amelyek MEF programok megvalósításával foglalkoznak. A szoláris energiából nyerhető becsült hő- és villamosenergia mennyisége az. 5. táblázatban látható.

28

5. táblázat:

SZOLÁRIS ENERGIÁBÓL NYERHETŐ BECSÜLT HŐ- ÉS VILLAMOSENERGIAMENNYISÉG

Megye Eszék-Baranya VerőceDrávamente KaproncaKrizsevác Baranya Somogy

Teljes terület 2

4.155 km

2

2.021 km

2

1.746 km

2

4.430 km

2

6.036 km

2

Zala

3.784 km

Hasznosított terület (1% PV+2% ST)

PV [GWh/yr]

ST [PJ/yr]

2

2

5.460

12,1

2

2

2.600

5,7

2

2

2.210

4,9

2

2

5.720

12,7

2

7.800

17,3

2

4.940

11,0

42 km + 83 km 20 km + 40 km 17 km + 35 km 44 km + 89 km 2

60 km + 121km 2

38 km + 76 km 2

2

Total:

222 km + 443

28.860 63,7 2 km Forrás: http://www.hrote.hr/hrote/dokumenti/StrategijaEnergetskogRazvitka.pdf, http://www.dzs.hr/, http://portal.ksh.hu 22.172 km

A táblázatban olyan adatok szerepelnek, amelyek alapján csak feltételezni lehet, hogy a teljes terület mindössze 3%-t lehet ilyen célokra felhasználni, vagyis a napenergiát hasznosítható energiává. Továbbá, érdemes megemlíteni, hogy 1% napenergia alakítható át el.energiává, 2% pedig hőenergiává. A továbbiakban bemutatásra kerül CRO és HU vill. energia termelése, illetve hőenergia felhasználása 2008-ban és 2010-ben::

6.4

●

A paksi atomerőmű el.energia termelése 2010-ben ( HU teljes el.energia termelésének 42% -a): 15.672GWh.

●

Magyarország és Horvátország teljes hőenergia felhasználása 2008-ban: HU 81.800TJ, HR 30.500TJ.

Szélenergia

Ami a szélenergia gazdaságos hasznosításának lehetőségét illeti, nagyon minimális esély van rá ebben a térségben. A szél átlagsebessége ebben a régióban kb. 4-5 m/s. 29 magyarországi meteorológiai állomás hat éves, 10 m-es magasságra korrigált széladatsora alapján az éves átlagos szélsebesség 1,47 m s-1 (Jósvafő) és 4,05 m s-1 (Szentkirályszabadja) között változik, ami azt jelenti, hogy az európai szélosztályozás alapján Magyarország is és Horvátország határrrégiója a mérsékelten szeles szélerősségű zónába sorolható (2-2,5 ms-1 ) (Bartholy et al. 2003). Ez azt is jelenti, hogy a szélenergia hasznosítása a jelenleg ismert technológiák alkalmazása esetén sem kifizetődő. Ahhoz, hogy megtérüljön egy ilyen beruházás, a szélsebességnek el kell érnie a 5,5m/s-t. Ilyen szélsebességet Pécs mikrokörnyezetében figyeltek meg, a környező hegyekben.

29

13. ábra

SZÉLENERGIA-POTENCIÁL HORVÁTORSZÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

Izvor: www. 3tier.com

6.5

Geotermikus energia

A határmenti térségben a geotermikus energia hasznosítására van a legnagyobb lehetőség, a biomassza felhasználásával egyetemben. Ez a terület rendelkezik a legnagyobb geotermikus területekkel (Európában a legnagyobb geotermikus gradiensekkel rendelkezik az itt található Pannon medence - 0,0490C/m). Magyarország Európában élen jár a geotermikus energia kihasználásában. A 14. ábrán HU összehasonlítható más úniós tagállamokkal, hogy mekkora mértékben hasznosítják a geotermikus energiát egyes országokban. Jelen pillanatban Magyarországon 694,2 MWth hőenergiát tudnak előállítani a meglévő geotermikus források kihasználásával. Mivel a pannon területen a geotermikus gradiens jelentősen nagyobb az európai átlagnál, ezért várható ezen a területen a már ismert geotermikus lelőhelyek mellett, újabb eddig még nem feltárt lelőhelyek felfedezése is. A határtérség geotermikus energia hasznosítása a Pogányvölgyi kistérség is a hőforrások vízkészletének hasznosításában nyilvánul meg (pl. kertészeti kultúrák). Az energiaellátó rendszerek fejlesztése, alternatív energiaforrások hasznosítása tevékenységi körön belül Bóly városa (Mohácsi kistérség) termálvíz, mint geotermikus energia hasznosítási projektet hajt végre. Az intézkedés elsődleges célja a további olcsó, helyi energiaforrások feltárása és kiaknázása, a foglalkoztatás és a versenyképesség növelése, a környezetvédelmi szempontok érvényre juttatása.

30

14. ábra:

A GEOTERMÁLIS ENERGIA HASZNOSÍTÁS AZ EU 27 ÁLLAMOKBAN

Forrás: Balázs Felsmann: RES Outlook for Hungary, 2010, Prague, http://www.acus.org/files/EnergyEnvironment/Prague/Session%20III%20-%20Balazs%20 Felsmann.pdf Ami a horvát oldalt illeti szintén óriási potenciál mutatkozik a geotermikus energia hasznosítására. A 6. táblázatban geotermikus lelőhelyek kerülnek bemutatásra, a már feltárt, illetve kiépített kutak.

6. táblázat:

GEOTERMÁLIS FORRÁSOK HORVÁTORSZÁG KELETI RÉGIÓIBAN

Forrás: http://www.geog.pmf.hr/e_skola/geo/mini/obnov_izvori_energ/geotermalna_en.html A 15. ábrán a horvátországi geotermális források elhelyzkedése látható. Az is látható, hogy a horvát-magyar határmenti térség óriási lehetőséggel bír. Ezek közül a források közül már néhányat hőenergia hasznosítására is alkalmaznak, mint pl. a bizováci, lunjkoveci és más forrásokat.

31

15.ábra:

GEOTERMÁLIS FORRÁSOK HORVÁTORSZÁG KELETI RÉSZÉN

Forrás: http://www.geog.pmf.hr/e_skola/geo/mini/obnov_izvori_energ/geotermalna_en.html

6.6

Biomassza

A térség magyarosszági részének a legnagyobb tömegű tüzelőanyag lehetőség a szalma (búza, rozs, árpa, zab, triticálé, repce). Tüzelésre az állattartási, ipari, talajerő-pótlási célokon túl fennmaradó rész használható, mely a megtermelt mennyiségnek kb. a fele. A szalma égési tulajdonságai jók, betakarításkori nedvességtartalma alacsony (10-20%). A betakarítható hozam a fajtától és időjárástól függően: 1,5-3,0 t/ha/év. (Búza, őszi árpa 2,0 t/ha/év, rozs 3 t/ha/év, tavaszi árpa, zab 1,5 t/ha/év). A hő termelésre használható kukoricacsutka mennyiségét a vetőmagüzemekben keletkezett csutka mennyisége határozza meg alapvetően, melyek elégetésével a technológiai szárítások hőigény fedezésre olaj-, vagy gáztüzelés helyettesítésére használnak fel. Kukoricacsutka, kukoricaszár a legnagyobb mennyiségben keletkező melléktermék. Hőenergia nyerés céljaira az új technológiákat is figyelembe véve igen jelentős mennyiségű kukoricaszár áll rendelkezésünkre. A tüzelésre való hasznosítást azonban a kukoricaszár magas, 40-65%-os nedvességtartalma nagyon megnehezíti. Az energia termelésre használható szőlővenyige főleg a tavaszi metszéskor keletkezik, Baranya megye területén 4000 ha-on keletkezhet venyige, potenciálja kb. 4000-6000 tonna vagyis 0,05 PJ - 0,07 PJ. (1 hektáron 1 tonna venyige potenciállal számolva). Baranya megyében mintegy 1200 hektár gyümölcsös található, egyes becslések szerint energetikai potenciálja elérheti a 0,08 PJ is. Baranya megye erdőművelés alatt álló területe meghaladja a 97 ezer ha-t. Az erdősítés foka 22%, ami magasabb az országos átlagnál (18,5), az élőfa készlet becsült értéke 13,7 millió bruttó m3. A lágyszárú energia ültetvények általános jellemzője a hektáronkénti magas biomassza potenciál, a mezőgazdaságban kialakult technológiák alkalmazhatósága.

32

Baranya megye egyes térségeiben mezőgazdasági termelők tucatjai érdeklődnek az energiafű termelésének lehetősége iránt1. Különösen sok az érdeklődő az Ormánság több területén, ahol a termőtalaj adottságai nem teszik lehetővé más haszonnövények termesztését, ugyanakkor az energiafű, -cserje vagy -erdő új lehetőséget tartogat a termelők számára. A térség területének háromnegyede (7905 km2) alkalmas valamilyen biomasszatermelésre (15. ábra). Ennek több mint egyharmada (2766 km2) erdő. A rossz minőségű (energiafű termesztésére alkalmas) és a (potenciális fanyesedék-készletet jelentő) erdős területek eloszlását megvizsgálva (16. ábra), a legnagyobb biomassza potenciállal rendelkező térségek a Sásdi, Komlói, Sellyei, Barcsi és a Tabi.

A-„Szarvasi-1” típusú energiafu nemesítésével a szarvasi Mezogazdasági Kutató Fejleszto Kht. munkatársai közel egy évtizede foglalkoznak hazai körülmények között. 1

33

16. ábra:

A BIOMASSZA-ÁLLOMÁNY SZEMPONTJÁBÓL FONTOS FÖLDHASZNÁLATOK

Forrás: Eredeti

17. ÁBRA:

Forrás: Eredeti

34

BIOMASSZA-TERMELÉS SZEMPONTJÁBÓL OPTIMÁLIS FÖLDHASZNÁLATOK ELHELYEZKEDÉSE

6.7

Biogáz-termelési potenciál a Dél-Dunántúli régióban

Azzal a feltételezéssel, hogy reálisan a térség állatállomány 30%-ára lehet biogáz-telepet alapozni (mégpedig azokon a helyeken ahol a termelés és a felhasználás szempontjából kedvezőek a körülmények), egy állat által egy év során produkált hígtrágya mennyiséget, majd az összes szerves szárazanyag tartalmat, végül az összesen megtermelhető éves biogáz-mennyiséget számításba véve az alábbi táblázatban foglalható össze a biogáztermelés évi alakulása (7. táblázat).

7. táblázat:

A REÁLISAN MEGTERMELHETŐ BIOGÁZ ÉVES MENNYISÉGÉNEK SZÁMÍTÁSA Baromfi Szarvasmarha Sertés állomány állomány (ezer állomány (ezer egyed) (ezer egyed) egyed) 24,9 240,2 1808,0 23,0 117,0 89,0 20,2 169,2 188,0 68,1 526,4 2085,0 20,43 157,92 625,5

Baranya megye Somogy megye Tolna megye Összesen Ennek 30%-a Hígtrágya éves mennyisége 19,8 (m3/állat) Hígtrágya éves mennyisége 404 514 összesen (m3) Összes szerves szárazanyag 32 361 tartalom (tonna) Fajlagos biogáz mennység 0,40 (m3/kg szerves szárazanyag) Éves biogáz mennyiség 40-50 napos fermentálási idő 1,294*107 feltételezésével (m3) Forrás: HM KKA HU-CRO/02/31 SZ. PROJEKT

1,6

0,071

252 672

44 411

20 214

3 553

0,55

0,60

1.112*107

0,213*107

Ezek szerint 2,619·107 m3 éves biogáz-mennyiséget kapunk, amelyben a baromfiállománytól származó biogáz-mennyiség egy nagyságrenddel kisebb a másik két adatnál. A termelhető elektromos energia mintegy 41 db, 600 kW-os szélerőmű (ilyen a kulcsi szélerőmű is) éves áramtermelésének felel meg. A 41 db. szélerőmű létesítési költsége mintegy 30%-kal nagyobb, azaz 8,2 Mrd. Ft. Ugyanakkor a biogáz gázmotoros hasznosítása során jelentős hőenergia is keletkezik, amellyel szélerőmű esetén nem lehet számolni. Várhatóan a biomassza eredetű energiamennyiség 2030-ig 50 és 80 PJ közötti lesz. Eddig a rendelkezésre álló biomasszának csak egy kis része került hasznosításra és javarészt ez sem hatékony módon, háztartások fűtésére. Az ENEREGIO kutatási projekt (ENEREGIO 2008) által készített adatbázis alapján a megújuló energiafajták aránya alapján a kistérségek két csoportra oszthatók. Az egyikben a szélenergia potenciál a mértékadó (ezt követi csak a biomassza, a napenergia, biogáz és 35

geotermia), a másik szűkebb csoportban a geotermikus energiapotenciál a meghatározó és csak ezt követi a többi energiaforrás adottság. Ha az összes megújuló energiaforrás alapján elemzünk, akkor a mohácsi kistérség a kiugró (6378 TJ), de további kilenc kistérség 4000 TJ feletti értékű megújuló potenciállal rendelkezik.

18. ábra:

A MEGÚJULÓ ENERGIA HASZNOSÍTÁSI POTENCIÁLJA 2005

Forrás: ENEREGIO 2008 adatbázisa alapján szerkesztette Duray Ha a biomassza összetételét nézzük, akkor a legnagyobb energiapotenciálja a tüzifának van (7268 TJ), ezt követi a szalma (6402 TJ), a venyige (3410 TJ), a repce (1518 TJ), a fanyesedék (1309) s végül a kukorica (42 TJ). Abszolút mennyiségben a Mohácsi, Szigetvári, Csúrgói és Pécsi Kistérségek rendelkeznek a legnagyobb biomassza potenciállal (17. ábra), a kiemelkedő venyige összetevőket tekintve a marcali, a nagyatádi, a barcsi, illetve a mohácsi térségek tűnnek ki. Figyelembe véve minden MEF-t , a horvátországi határmenti térségben a biomasszában rejlő energia kiaknázására van a legnagyobb lehetőség. A biomasszából nyerhető hő-és villamosenergia lehetőségei láthatóak a következő táblázatban:

36

8. TÁBLÁZAT Megye EszékBaranya VerőceDrávamente KaproncaKrizsevác Baranya Somogy Zala Total:

BIOMASSZÁBÓL NYERHETŐ HŐ ÉS VILLAMOSENERGIA Teljes terület

Hasznosított terület: Erdészet + 2 mezőgazdaság [km ] 2.077,5+1.038,7

El.energia [GWh/év]

Hőenergia [PJ/év]

288,54

2,60

4.155 km

2

2.021 km

2

1.010,5+505,2

140,34

1,26

1.746 km

2

873+436,5

121,25

1,09

2

4.430 km 2.215+1.107,5 307,64 2 6.036 km 3.018+1.509 419,12 2 3.784 km 1.892+946 262,78 22.172 11.086+5.543 1.539,72 2 km Forrás: http://www.dzs.hr/ http://www.hrote.hr/hrote/dokumenti/StrategijaEnergetskogRazvitka.pdf, HM KKA HU-CRO/02/31 sz. projekt, http://portal.ksh.hu

2,77 3,77 2,37 13,86

A kiszámított adatok azon a feltételezésen alapulnak, hogy a biomassza összetételében az erdészet biztosítja a 2TJ/km2, a mezőgazdaság pedig kb. 1TJ/km2.-t. A teljes terület cca.25%-a lakott, a fennmaradó rész 2/3-a pedig erdős, 1/3 része pedig mezőgazdasági terület. Abból indulunk ki, hogy a villamos energiát η=20% , a hőenergiát pedig η=50% energiahatékonyság mellett sikerült előállítani. A 3.5 és a 3.6 képeken a biomasszából nyerhető energiapotenciálra vonatkozó adatok láthatóak Horvátország és Magyarország tekintetében. Az is kivehető, hogy a horvátországi határmenti térségben óriási biomassza potenciál kihasználására van lehetőség, tekintettel arra, hogy a régió jellemzően vidéki tájegység jegyeit hordozza magán.

19. ábra:

BIOMASSZÁBÓL NYERHETŐ ENERGIAPOTENCIÁL HORVÁTORRSZÁGBAN

37

Forrás: http://www.geog.pmf.hr/e_skola/geo/mini/obnov_izvori_energ/geotermalna_en.html A magyarországi MEF-ból nyert villamos és hőenergia egyik domináns forrása a biomassza, míg Horvátországban a nagyterületű Dinarid-hegység nagysebességű széljárásának köszönhetően inkább a szélenergia hasznosítás dominál, de ez természetesen nem vonatkozik a határmenti térségre, amely inkább a biomasszára , mint fő energiaforrásra helyezi a hangsúlyt. A 9. táblázatban a biogázból nyerhető hő és villamosenergia lehetőségekről láthatóak adatok a határmenti térségre vonatkozóan. Abból indulunk ki, hogy a villamos energiát η=20%, a hőenergiát pedig η=50% energiahatékonyság mellett sikerült előállítani.

9. táblázat: Megye

BIOGÁZBÓL NYERHETŐ HŐ ÉS ELEKTROMOS ENERGIA MarhaSertésBiogáz tenyészté tenyészté 3 [m /nap] s s 66.712 163.186 263.973

Vill.energia [GWh/év]

Kapronca770 Krizsevác >10,00 ha 26.032 37.421 82.001 250 Verőce13.374 89.017 97.962 264 Drávamente > 10,00 ha 6.282 20.324 28.823 82 Eszék-Baranya 25.130 257.421 256.197 670 > 10,00 ha 13.796 58.093 74.066 207 Total >10,00 46.110 115.838 184.890 538 ha Forrás: http://www.dzs.hr/, http://www.hrote.hr/hrote/dokumenti/StrategijaEnergetskogRazvitka.pdf , http://portal.ksh.hu 38

Hőenergia [TJ/év] 278 90 95 30 242 75 194

7

7.1

A magyar-horvát határrégió természeti értékei (Dr.Farkas Sándor) A Dráva-ártér általános természeti jellemzése

A magyar-horvát határrégió természetvédelmi szempontból meghatározó eleme a Dráva-folyó és az annak két partján húzódó ártéri terület. A Dráva-völgy somogyi szakaszán keskeny, majd Baranyában kiszélesedő, szinte tökéletesen sík táj a pleisztocén és holocén földtörténeti korokban alakult ki a Dráva és mellékfolyóinak lerakott hordalékából és iszapjából, valamint homokból. A táj jellegzetes elemei a folyó rég elhagyott meanderei. A felszíni vizek és a talajok mellett a táj élővilágát alapvetően meghatározza a három tényező által kialakított éghajlat: keletről főleg a kisebb mértékben jelentkező kontinentális, nyugatról óceáni, míg délről mediterrán hatások érvényesülnek. Az évi 700-800 mm csapadék szeszélyes eloszlása miatt tavasz és nyár elején, valamint ősszel gyakran fordulnak elő árvizek. Az összetett makroklímatikus viszonyok mellett kialakult meleg és nedves, illetve mérsékelten nedves körülmények és változatos felszíni formák igen gazdag mikroklíma-mintázatot alakítottak ki. A folyók hordalékain az éghajlat és a vegetáció kölcsönhatásainak eredményeképpen öntés-, réti-, barna erdő-, homok- és láptalajok találhatók.

20. ábra:

A HATÁRRÉGIÓ VÉDETT TERÜLETEI ÉS BEMUTATÓHELYEI

Forrás: eredeti

39

7.1.1

Növényvilág

A növényföldrajzi besorolás szerint az önálló, „Drávamenti flórajárás”-nak (Dravense) nevezett terület a Pannonicum flóratartomány alföldi flóravidékéhez tartozik. A folyóvizek, patakok, morotvák közvetlen közelében rekettyefűzesek és égerláp-foltok jellemzőek, majd a víztől távolodva fehér fűz-, fehér és fekete nyár-ligetek találhatók. A magasabban fekvő területeken tölgy-kőris-szil-ligeterdők és gyertyános-tölgyesek alakultak ki. Számos értékes, fátlan növénytársulás is megfigyelhető: láprétek, mocsárrétek, nedves kaszálók és különböző sásos, valamint vízi asszociációk uralják a tájat. Pannon (kontinentális hatás), alpi (óceáni hatás) és mediterrán flóraelemek egyaránt színezik a jellemző növénytársulásokat. A területen számos védett növényritkaság fordul elő, pl. fürtös és bókoló gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides és C. cernuum), kockás liliom (Fritillaria meleagris), hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica), magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare), csermelyciprus (Myricaria gemanica), parti fűz (Salix elaeagnos), hamvas éger (Alnus incana), téli zsurló (Equisetum hiemale), ligeti szőlő (Vitis sylvestris), jerikói lonc (Lonicera caprifolium), gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), békaliliom (Hottonia palustris), nyári tőzike (Leucojum aestivum), kálmos (Acorus calamus), és a fehér acsalapu (Petasites albus). 7.1.2

Állatvilág

Az állatföldrajzi besorolás szerint a Dráva-árterét a Középdunai faunakerület foglalja magába, de a terület nyugati része (Maty-Máriagyűd vonaláig) az Illírvidék faunakörzet Euillyricum faunajárásába tartozik, míg a keleti rész az Alföld faunakörzet Eupannonicum faunajárásának képezi részét. A terület gazdag vízellátása és változatos élőhelyei következtében kiemelkedően magas a területről kimutatott állatfajok száma. Különösen eredményes volt a 2006-2007-ben magyar-horvát megvalósított Dráva-Interreg kutatási program, mely a határ mindkét oldalán zajlott és kiterjedt a gerinces és gerinctelen faunára egyaránt. A Dráva vize tiszta, oxigéndús, medrének homok- és kavicspadjai számos halfaj számára biztosítanak megfelelő ívóhelyet. A fauna kutatása során mintegy 50 halfaj jelenlétét mutatták ki a szakemberek, melyek közül említést érdemel a kecsege (Acipenser ruthenus), lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis), fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a menyhal (Lota lota). A kétéltűek számos faját (pettyes gőte – Triturus vulgaris, tarajos gőte – Triturus cristatus, dunai tarajos gőte – T. dobrogicus, vöröshasú unka – Bombina bombina, barna varangy – Bufo bufo, zöld varangy – Bufo viridis, leveli béka – Hyla arborea, barna ásóbéka – Pelobates fuscus, erdei béka – Rana dalmatina, mocsári béka – Rana arvalis, kecskebéka – Rana esculenta) rejtik a mocsarak, part menti hínárosok és ártéri erdők. A területen élő hüllőfajok közül kiemelten fontos természetvédelmi szempontból a nemrég Batinán megtalált haragos sikló (Dolicophis caspius), de a viperák kivételével valamennyi Magyarországról ismert kígyófaj egyedei szintén előfordulnak. Gyakori a zöld és a fürge gyík (Lacerta viridis, L. agilis), valamint a fali gyík (Podarcis muralis). A Dráva-ártér állatvilágának kétségkívül legértékesebb részét a rendkívül gazdag madárvilág adja, melyek minden elemének felsorolására jelen keretek között nincs lehetőség, mindössze csak néhány fontosabb faj megemlítését engedik a szűk terjedelmi keretek. A sokféle élőhelyen más és más fajok találnak fészkelő és táplálkozó helyeket. Az ártéri erdők, nádasok és mocsarak biztosítják a szürke és vörös gém (Ardea cinerea, A. purpurea), kis kócsag (Egretta garzetta), nagy kócsag (Egretta alba) bakcsó (Nycticorax nycticorax), bölömbika (Botaurus stellaris), fehér és fekete gólya (Ciconia ciconia és C. nigra) fennmaradását. Gyakori a jégmadár (Alcedo atthis), 40

különböző füzike fajok (pl. csilpcsalp füzike – Phylloscopus collybita) és nádi poszáták (nádirigó –Acrocephalus arundinaceus, cserregő nádiposzáta – Acrocephalus scirpaceus). A Dráva-ártér híres az itt élő réti sas (Haliaeetus albicilla) populációkról, mely mellett más, ritka ragadozó madár fajok is előfordulnak: halászsas (Pandion haliaetus), vagy a barna kánya (Milvus migrans). Az időlegesen megjelenő, majd eltűnő homok- és kavicspadokon, zátonyokon fészkel a ritka kis lile (Charadrius dubius) és a billegető cankó (Actitis hypoleucos). A helyenként (pl. Heresznye) megfigyelhető magas partok löszfalaiba gyurgyalagok (Merops apiaster) és parti fecskék (Riparia riparia) nagyszámú kolóniái telepedhetnek meg. Az patás emlősök közül fontos az ártéri erdőkben élő gímszarvas (Cervus elaphus), a ligetekben, nádasokban is mozgó őz (Capriolus capriolus) és vaddisznó (Sus scrofa). Számos ragadozó faj is stabil populációval él a területen, melyek közül kiemelten fontos a vadmacska (Felis sylvestris) és a vidra (Lutra lutra), de természetesen a róka (Vulpes vulpes), nyest (Martes foina), nyuszt (Martes martes), hermelin (Mustelas erminea) menyét (Mustela nivalis) és a borz (Meles meles) is előfordulnak. A 30-as években a Magyarországról kihalt aranysakál (Canis aureus) az elmúlt 20 év során ismét teljesen közönségessé vált. A

21. ábra:

DÍSZES TARKALEPKE (EUPHYDRYAS MATURNA) (FOTÓ: FARKAS S.)

41

22. ábra:

KARDOSLEPKE (IPHICLIDES PODALIRIUS) (FOTÓ: FARKAS S.)

23. ábra:

KIS APOLLÓLEPKE (PARNASSIUS MNEMOSYNE) (FOTÓ: FARKAS S.)

Gerinctelen fauna kutatása során szintén sok értékes ritkaság került elő. A folyóban él a védett szávai vízicsiga (Amphimelania holandri). A gazdag szitakötő fauna is számos védett fajjal képviselteti magát, pl. díszes szitakötő (Coenagrion ornatum), tócsa szitakötő (Leucorrhinia caudalis) és a piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis). A területről több száz bogárfajt is leírtak, köztük védett kék és szegélyes futrinkát (Carabus violaceus, C. 42

marginalis). A terület egyik különlegessége az endemikus drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi). A rétek, erdei tisztások, szegélyek díszei, a lepkék nem csak a szakembereknek szereznek gyönyörűséget és óriási fajgazdagságban vannak jelen. A védett fajok közül megtalálható itt a négy hazai pillangófaj (fecskefarkú lepke – Papilio machaon, kardoslepke – Iphiclides podalirius, farkasalma-lepke – Zerynthia polyxena, kis apollólepke – Parnassius mnemosyne) a sápadt szemeslepke (Lopinga achine) és az Európai Vörös Könyvben is szereplő Natura 2000-es faj a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna). 7.1.3

Természetvédelmi területek, nemzeti parkok

A határ-régió természetvédelmi oltalom alatt álló területeit magyar oldalon a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága felügyeli, míg Horvátországban a Kopácsi Rét Természeti Park (Park Prirode Kopački Rit ) tölti be ezt a szerepet. Az 1996-ban megalapított Duna–Dráva Nemzeti Park kiterjedése mintegy 50000 ha, amiből 14123 hektár fokozottan védett. A park igazgatóságának működési területe több megyét is érint, melyek közül a horvát-magyar határ-régióba Somogy és Tolna megyei területek esnek. A parkot az újak mellett nagyrészt korábban már védetté nyilvánított területek beolvasztásával hozták létre. A Drávától távolabb eső területeken öt tájvédelmi körzet és 25 kisebb természetvédelmi terület tartozik az Igazgatóság működési területe alá. A nemzeti parkot magát a Dráva bal partján és a Duna mentén tíz eltérő nagyságú védett terület képezi, melyeket ökológiai folyosók kötnek össze. Többségük nyitott, engedély nélkül is látogatható. A nemzeti park legértékesebb területei közé tartozik Zákány és Őrtilos térsége. Itt három természetvédelmi területet is létesítettek 1987-ben (Zákányi Tölös-hegy, Őrtilosi Vasútoldal, Őrtilosi Szent Mihály-hegy). A hűvösebb, csapadékosabb klímájú terület szurdokvölgyeiben, az országban máshol nem található, különleges aljnövényzetű bükkösök, gyertyános-tölgyesek, éger- és kőrisligetek alakultak ki. Ezekben élnek a rendkívül ritka hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia) és a hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia) populációi. Gyékényes határában található az 1991-óta védett Lankóci-erdő, mely az államhatár túloldalán is folytatódik. E gyönyörű, természetes állapotában megmaradt erdő rendkívüli fajgazdagsága többek közt azért maradhatott fenn, mert kb. 50 éven át határsávnak számított, azaz zárt terület volt. A kocsányos- és gyertyános tölgyesek tisztásai, a lápos, mocsaras foltokon számos védett növény él, pl. a kockás liliom (Fritillaria meleagris), a tavaszi és nyári tőzike (Leucojum vernum, L. aestivum) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica). A bőséges vízellátás következtében gazdag a kétéltű- és hüllőfauna. A terület különlegessége, hogy bőgés idején itt kelnek át a szarvasok a Dráván. "Középrigóci-liget" néven már 1942-ben védetté nyilvánítottak Barcs közelében néhány kisebb területet. Később, ezek a területek képezték az alapját az 1974-ben létrejött Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet-nek. Mai neve „Barcsi borókás”. Kevéssé ismert, hogy a terület névadó növényzete, az „ősborókásnak” nevezett, de valójában másodlagos vegetáció a kiirtott tölgyesek helyén alakult ki a legeltetés következtében. A savanyú 43

homoktalajon eredetileg a szukcesszió különböző stádiumaiban levő nyílt és zárt homokpusztai gyepek, mocsárrétek, láperdők és kocsányos tölgyesek alakultak ki. Ma a magasabban fekvő, szárazabb területeken homoki gyepek és nyíres-borókás ligetek alkotnak megkapó mozaikot. A nedvesebb részeken találjuk a mocsarakat, láperdőket, rekettye-fűzeseket és nedves kaszálókat. A területről számos növényritkaság (köztük mintegy 100 védett) ismert (pl. agárkosbor – Orchis morio, fekete kökörcsin – Pulsatilla nigricans, tarka nőszirom – Iris variegata, sűrű csetkáka – Eleocharis carniolica, tőzegmoha – Sphagnum sp.). Különösen értékes fajok a homoki kocsord (Peucedanum arenarium) és a királyharaszt (Osmunda regalis). Utóbbit egy botanikai tábor résztvevői találták meg 1979-ben. Az Európa-szerte védett növény a pangó-vizes láperdőket kedveli és a Kárpát-medencében egyedül itt fordul elő. A terület lepkefaunájának vizsgálata mintegy 700 fajt mutatott ki. A homoki gyepekben él az endemikus sisakos sáska (Acrida hungarica) és az imádkozó sáska (Mantis religiosa); mindkettő védett faj. Jellegzetes bogárfajok a gyors mozgású, fel-fel rebbenő öves homokfutrinka (Cicindela hybrida) és a borókacincér (Semanotus russicus). A növényzet nélküli homokfoltokon a hangyaleső (Myrmeleon bore) lárváinak tölcsérei várják zsákmányukat. A nedves talajú erdőkben gyakori a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), míg a boróka bokrok közötti forró, száraz homokon zöld gyíkok (Lacerta viridis) vadásznak. A háborítatlan erdőkben fészkel a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra). Különleges hangulatot áraszt a Mattyi Madár Emlékpark, mely a hazánkban kipusztult madárfajoknak állít emléket. Faragott kopjafák őrzik a siketfajd, a borzas gödény, vagy a kékcsőrű réceemlékét, melyek sajnos már nem tartoznak fészkelő fajaink közé. A régió legfontosabb természetvédelmi objektuma a Dráva horvát oldalán a Kopácsi Rét Természeti Park (Park Prirode Kopački Rit ). A Kopácsi-rét a Dráva, a Duna és az államhatár által alkotott háromszögben (Drávaszög) helyezkedik el. A változatos ártéri élőhelyeket magába foglaló terület egy részét már 1969-óta törvény védi. Az elmúlt évtizedekben nemzetközi ismertségre tett szert, így szerepel a Ramsari egyezmény listáján, valamint a Natura 2000 hálózatnak is részét képezi. Elnevezését az ősi halászfaluról Kopácsról (horvátul Kopačevo) kapta. A két nagy folyó tavasszal óriási területeit árasztja el, kitűnő ívóhelyet biztosítva a gazdag halfaunának. Egyike Európa legfontosabb vizes élőhelyeinek. Növényzetének gazdagságát jelzi, hogy mintegy 40 különböző növénytársulást írtak itt le. Legfontosabbak a kőrises keményfa és a fehér fűzes puhafa-ligeterdők. A fátlan vegetációt magas-sásosok, nádasok, mocsárrétek és különböző úszó társulások alkotják. A Horvátország legritkább növényfajai közé tartozó eurázsiai rizsgyékény (Typha laxmannii) és a palkasás (Carex bohemica) csak itt fordul elő.

44

24. ábra:

AZ ESZÉK- BARANYAI ZSUPÁNSÁG NATURA 2000 FOLYOSÓHOZ TARTOZÓ TERÜLETI KATEGÓRIÁK

Forrás: www.eihp.hr/hrvatski/pdf/2004.pdf A Kopácsi rét gerinctelen állatvilágáról kevés adatot publikáltak. A fontosabbak közé tartozik a kopácsi folyamkagyló (Unio tumidus kopaciensis), amely egy endemikus alfaj. A területen több ezer gerinctelen faj élhet, de a publikált ízeltlábúak száma néhány százra tehető csak. A gerinces faunát már alaposabban kutatták: 55 halfaj, 11 kétéltű és 10 hüllő ismert a területről. Madárvilága nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően gazdag: 296 faj megfigyeléséről vannak publikált adatok. Számos fokozottan védett faj is előfordul. A fészkelő fajok közül kiemelkedően fontos a réti sas (Haliaeetus albicilla), melyből több, mint 40 párt figyeltek meg. Vonulás idején előfordul, hogy 40-50.000-es példányszámú lúd és réce csapatok pihennek meg. Az emlősfajok száma mintegy 50-re tehető. Közülük fontos az aranysakál (Canis aureus), mely a magyarországi állományhoz hasonlóan egyre gyakoribbá válik. A Kopási-rétről tíz olyan emlősfaj is ismert, melyek az IUCN listáján is szerepelnek; ilyen pl. a vidra (Lura lutra), a csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) A Dráva-ártér tehát a határ mindkét oldalán bővelkedik természetvédelmi értékekben, ritka növény- és állatfajokban. E közös kincs megőrzésének feltétele, hogy a kutatásokat tovább kell folytatni és mindent megtenni annak érdekében, hogy az eredmények eljussanak az itt élő emberekhez és azokhoz a döntéshozó szervekhez, akik a terület jövőjét tartják kezükben. 45

8 8.1

Környezetvédelmi intézményrendszer (Dr. Nagy Imre) A határrégió magyarországi környezetvédelmi intézményrendszere

Magyarországon a 2010-ben bekövetkezett kormányváltás óta a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügy államtitkári szinten van képviseltetve a Vidékfejlesztési Minisztérium keretén belül. Ezzel azonban nem változott a korábbi regionális intézményrendszer felépítése, és a 341/2004.(XII.22) kormányrendeletnek megfelelően a minisztérium struktúrájával harmonizáló környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeket; környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat és a nemzeti parkok igazgatóságait hoztak létre (Fodor, 2006). A vizsgált terület magyarországi oldalán (Dél-dunántúli régió) a vízgyűjtő elvnek megfelelően a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Pécs és Kaposvár közigazgatási területe), továbbá a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Somogy megye 22 települése) és az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség az illetékes. A nemzeti parkok igazgatóságai a kiemelten védett és a helyi jelentőségű védett természeti értékek védelmét, valamint az élőhelyek fenntartásával és rehabilitációjával kapcsolatos feladatokat látják el. Bemutató, ismeretterjesztő, oktatási célú rendezvényeket szerveznek, segítséget nyújtanak az önkormányzatoknak a természetvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásához. A határrégió területén ezeket a feladatokat a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok a regionális vízgazdálkodást érintő tervek, koncepciók készítéséért, azok megvalósításáért, a vízi létesítmények fejlesztési, fenntartói és azok üzemeltetési összhangjának megtartásáért felelősek. A vizsgált területen a Déldunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Pécs, Baranya és Somogy megye települései) és a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság az illetékes (Fodor, 2006) Az intézményrendszer működését a területi illetékesség vonatkozásában jelen levő eltérések zavarják (pl. a környezetegészség tekintetében az ÁNTSZ intézményi rendszere, vagy az erdők vonatkozásában az erdőgazdaságok az illetékesek.).

8.2

Horvátország környezetvédelmi intézményrendszere

A Horvát Köztársaságban a környezetvédelem három minisztérium hatáskörébe tartozik. A környezeti elemek védelme, a hulladék és a zaj problémák a Környezetvédelmi, Területfejlesztési és Építésügyi Minisztérium (a továbbiakban: Környezetvédelmi Minisztérium) hatáskörébe, a természetvédelem a Kulturális Örökség Minisztériuma, a vízminőség-védelem pedig a Regionális Fejlesztés, Vízgazdálkodási és Erdészeti Minisztérium keretébe tartozik. 46

A nemzeti környezetvédelmi stratégia alapelvei hangsúlyozzák, hogy a környezet védelme épüljön be a más tevékenységi területek politikájába, s az mindenki felelősségén és együttműködésén alapuljon, valamint, hogy az a tudatos, mindennapi környezet iránti érzékenységből fakadóan valósuljon meg2. 8.2.1

A helyi önkormányzatok környezetvédelmi intézményrendszere

A Kárpát-medencét érintő horvát területeket illetően a környezetvédelmi hatósági és igazgatósági tevékenységek zsupánságokba telepített felügyelőségeken keresztül valósulnak meg. Mindez két intézményen keresztül érvényesül: egyrészt a Környezetvédelmi, Területfejlesztési és Építésügyi Minisztérium (KTÉM) területi szerve, a környezetvédelmi főfelügyelet hatáskörébe tartozó megyei (zsupánsági) felügyeletek végzik e közigazgatási területek levegőtisztaság-védelmi, hulladékgazdálkodási, tengervíz- és tengerpart védelmi rendeleteinek, továbbá a környezet védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények és a felügyeleti eljárások betartásának hatósági ellenőrzését. A felügyelőség a környezetet ért káros hatások elemzését végzi, a környezeti hatástanulmányokkal kapcsolatos intézkedések, intervenciós tervek elkészítésével kapcsolatos irányítási és szakmai ügyeket koordinál. A hivatal ellenőrzi a reá bízott hatáskörökre vonatkozó rendeletek maradéktalan betartását. Hatáskörébe tartozik a hulladéklerakók használatának a veszélyes hulladék szállításának és az üvegházhatást okozó gázkibocsátások ellenőrzése, engedélyezése. A hivatal törvénytervezeteket, előírásokat, terveket készít és ellenőrzi azok betartását. Előkészíti a nyilvánosság számára közlendő információkat, megválaszolja a képviselői kérdéseket és megszervezi a nyilvánosság tájékoztatását. A horvát környezetvédelmi intézményrendszer másik szintje a Megyei Önkormányzat Környezetvédelmi Hivatala, amely – mint igazgatási feladatokat ellátó szerv – a Környezetvédelmi törvény és a Helyi Önkormányzatokról szóló törvény alapján szerveződik. Élén a megyei elöljáró áll, akit a Megyei Tanács a Megye Statútumával összhangban nevez ki. A Hivatal a környezetvédelmi tevékenységen kívül más tevékenységet is elláthat, mint például a kommunális gazdálkodás, területrendezést stb. A zsupánságokon belül kialakított környezetvédelmi osztályok (Upravni odjel), a környezetvédelmi tevékenységgel összefüggő más osztályokat illetve tevékenységeket is egyesíthetnek.

2

A Stratégia alapdokumentumai a:: Nemzeti Környezetvédelmi Stratégia, Nemzeti Környezeti Akcióterv, A HK Területrendezési Stratégiája, valamint a zsupánságok idevágó dokumentumai: 47

9

A határrégió környezet- és természetvédelmi, valamint vízügyi (vízminőség-védelmi) feladatainak stratégiája

A határrégió környezet- és természetvédelmi, valamint vízügyi (vízminőség-védelmi) feladatai stratégiájának kialaításában az alábbi munkálatokra került sor: 1.

A hasonlóságok és különbségek részletes elemzése a környezetvédelmi állapotok és rendszerek, továbbá a megújuló energiaforrások tekintetében a horvát és magyar határmenti térségben.

2.

Az érintett régió közös stratégiai és megvalósíthatósági tervének kidolgozása a környezetvédelem, a MEF hasznosíthatósága, valamint energiahatékonyság területén.

3.

Javaslatok kidolgozása minden érintett fél bevonásával a jövőbeni projektek együttműködése és a határmenti térség fejlődése érdekében.

A fenti elemzés alapján a határégió közös stratégiájának kidolgozását megalapozó ajánlások az alábbiak: 1.

Valamennyi határmenti településen a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, a bioklimatológiai és esztétikai szempontból fontos zöldfelület-növelés, valamint a közösségi közlekedés fejlesztés kellene hogy a környezeti célok beavatkozási területeit képezze, s ezen fejlesztéseken belül prioritást élvezzenek az energiahatékonyságot növelő és a szennyezőanyagok kibocsátását mérsékelő tevékenységek.

2.

Elengedhtetlen fejlesztési tevékenység az élőhely-rehabilitációt célzó beavatkozások megvalósítása, és a Dráva és a Duna vízminőségvédelmét célzó, kommunális infrstruktúra-fejlesztések megvalósítása a határmenti településeken

3.

A megújuló energiaforrások hasznosítása tekintetében vizsgált terület az alábbi célkitűzéseket fogalmazza meg:

48

●

A gazdaságosan elvégezhető energiatakarékossági lépések a kommunális szférában, a támogatási lehetőségek felhasználásával.

●

A gázhálózatra csatlakozó lakások, intézmények számának növelése újabb települések bekapcsolásával és a településeken belüli rácsatlakozásokkal (az érintettek előzetes tájékoztatásával a várható díj mértékéről).

●

A megújuló energiaforrások szélenergia, biomassza stb.),

●

A biomassza termelése és (első sorban) energetikai hasznosítása kerüljön előtérbe, hálózatos kisrégiós gazdaságszervezési alapokon.

●

A biodízel, bioetanol üzemanyag termelésének és hasznosításának alapjai teremtődjenek meg.

●

A nap-, szél- és geotermikus energia termelésének és hasznosításának alapjai teremtődjenek meg.

hasznosításának

elősegítése

(napenergia,

●

a környezetiparra (ezen belül is kiemelten a hulladékfeldolgozás és újrahasznosítás, a megújuló energiahasznosítás területe és az ökogazdaság).

●

A térség mezőgazdasági termelésében a szántóföldi növénytermesztés mellett népszerűnek számítanak az energiafű-termesztési programok:

1.

Az energiafű kifejlesztés fő célja a kistérségben eddig kihasználatlan erőforrások hasznosításának megszervezése az öko-tudatos minta-kistérség kialakítása érdekében, ezáltal a foglalkoztatás növelése, a mezőgazdaság ágazati diverzifikációja által a piaci kockázat, kiszolgáltatottság csökkentése.

2.

Kapcsolódó stratégiai cél: az öko-harmónia megteremtése az egészséges, közel teljes foglalkoztatást biztosító, versenyképes, sokszínű gazdaság működési feltételeinek megszervezésével, működtetésével.

3.

A térségben a mezőgazdasági termelés döntően gabonanövények termesztését jelentheti. Az állattartás csökkenésével a megtermelődött nagytömegű melléktermék hasznosítása megoldatlan, ártalmatlanítása környezetszennyező, illetve költségnövelő.

4.

A fenti intézkedéscsoportok elsődleges célja a megújuló energiahordozó hasznosítására alkalmas üzemek létrehozása, a melléktermék betakarítására alkalmas gépi technológia beszerzése. Alkalmazásával a mezőgazdasági energiaigény egy részének biztosítása, települések közenergia igényének megoldása.

49

10 Források: Belanka Csaba – Nagy Imre: A környezetvédelmi együttműködés Magyarország határrégióiban különös tekintettel az Interreg IIIA Szomszédsági Program eredményeire. In: Európai Kihívások IV. Nemzetközi tudományos konferencia. Szerk.: Gulyás L., Gál J. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar Ökonómiai és Vidékfejlesztési Intézet, 2007. 21–26. p. Borhidi A.–Juhász M. (1985): Egy új növénytársulás a Barcsi Tájvédelmi Körzetben: Ranunculo flammulae – Gratioletum officinalis Borhidi et Juhász ass. nova. – Pécs, Dunántúli Dolg. Term.tud. Sor. 5: 59-66. Boros Á. (1923): A dunántúli homokpuszták eltérő növényzete. – Természettudományi Közlemények 55. Boros Á. (1924): A Somogyi sík erdőségei. – Erdészeti Lapok 12. füzet. Boros, Á. 1946: A kopácsi ártér növényvilága nagy vízálláskor. Botanikai közlemények 43: 21-24. Csiky, J. & Purger, D. 2008: Monitoring of plant species along the Drava river and the Hungarian-Croatian border. In: Purger, J. J. (ed.): Biodiversity studies along the Drava river. University of Pécs, Pécs. Csiky, J., Purger, D. & Nikolić T. 2008: Reseda inodora Rchb., a new species of the Croatian flora. Acta Botanica Croatica 67 (2)(in press). Dénes Andrea, Kevey Balázs, Ortmann-né Ajkai A., Pálfai László: A Dráva-sík védelmet érdemlő területei. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1998 Duray B, Mezei I, Nagy I, Pánovics A. (2010): Environmental Policy and the Institutional System of Environment Protection in the Carpathian Basin. 38 p. Pécs: Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences. (Discussion papers; 79.), ISBN 978 963 9899 28 5 (2010) Fenyősi László (é. n.): A Dráva. Természeti értékek a Duna-Dráva Nemzeti Park somogyi területén. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs Fodor István (2006): Környezeti állapot, természeti erőforrások.In: Dél-Dunántúl (szerk: HajdúZ.). Pécs-Budapest, MTA RKK - Dialóg Campus. Pp: 149-190. Gálosi Kovács Bernadett (2010): A kistérségek és környezetvédelmi fejlesztésük jellemzői a Dél-dunántúli régióban. Pécs (Kézirat) Horvát, A. O. 1942: Képek a hazatért Baranyai-háromszög nyári növényzetéből. Pannonia 7: 179-182. Iványi Ildikó–Lehmann Antal (szerk.) (2002): Duna-Dráva Nemzeti Park. Mezőgazda Kiadó, Budapest Izvješce o stanju okoliša u Republici Hrvatskoj, DUZPO, Zagreb, 1998. IOVP - Izvješce o stanju okoliša na podrucju Viroviticko-podravske županije za razdoblje 2000-2004 godinu. Strategija prostornog uredenja RH, MZOPU, 1997. IKZVP -Izvješce o kakvoci zraka na podrucju Viroviticko – podravske županije za razdoblje 2006 – 2008. god. Viroviticko – podravska županija, Upravni odjel za prostorno uredenje, graditeljstvo, komunalne poslove i zaštitu okoliša IKKŽ - Izvješce o stanju u prostoru KKŽ (Službeni glasnik KKŽ, br. 01/05) Juhász M. (1983): A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet magasabbrendű növényei. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3:35-46. Pécs.

50

Juhász M. (2007): A Barcsi Borókás növényzete. - Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B (2006) Természettudomány: 123-146. Juhász Magdolna (2007): A barcsi Borókás növényzete. – In. Ábrahám Levente–Juhász Magdolna (szerk.): Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B (2006). Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár Nagy Imre (2008): Horvátország környezetvédelmi intézményrendszere. In: Fodor I, Suvák A. (szerk.). A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében: konferenciakötet. Pécs, Magyarország, 2008.11.10-2008.11.11. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 325-330.(ISBN:963 9052 56 6 ) Kevey Balázs (2007): A somogyi Dráva-ártér tölgy-kőris-szil ligetei. – In. Ábrahám Levente–Juhász Magdolna (szerk.): Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B (2006). Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár Topić, J. 1999: Flora i vegetacija. Pp: 71- 80. In: Martincic, J. (ed.): Kopacki rit, pregled istrazivanja i bibliografija. HAZU, Zavod za znanstveni rad Osijek, Zagreb-Osijek. Uherkovich Á. (szerk. 1980): A Barcsi Ősborókás élővilága, I. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1:150. Uherkovich Á. (szerk. 1982): A Barcsi Borókás élővilága, II. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2. pp. 188. Uherkovich Á. (szerk. 1984): A Barcsi Borókás élővilága, III. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3. pp. 125. Uherkovich Á. (szerk. 1985): A Barcsi Borókás élővilága, IV. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5. pp. 243. Uherkovich Ákos (szerk.) (1989): Boróka, nyír, tündérrózsa. A Barcsi tájvédelmi körzet. Déldunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs POB - Program zaštite okoliša za podrucje Osjecko-baranjske županije, Skupština Osjecko-baranjske županije PIOB - Plan intervencija u zaštiti okoliša za Osječko-baranjsku županiju, Skupština Osjecko-baranjske županije Nacionalna strategija zaštite okoliša, Ured za strategiju razvitka RH (Narodne novine, br. 46/02) Nacionalno plan djelovanja za okoliš, MZOPU (Narodne novine, br. 46/02) Izvješce o stanju okoliša u Koprivnicko-križevackoj županiji 2000-2004 (Službeni glasnik KKŽ, br. 6/04) Program prostornog uredenja RH, MZOPU, 1998. Plan gospodarenja otpadom Viroviticke-podravske zupanije, 2006 Prostorni plan Koprivnicko-križevacke županije (Službeni glasnik KKŽ, br. 8/01) Plan intervencija u zaštiti okoliša – državni (Narodne novine, br. 82/99, 86/99,12/01) National Waste Management Plan, Croatia Deklaracija o zaštiti okoliša u RH (NN br. 34/92) Plan intervencija u zaštiti okoliša (NN br. 82/99, NN br. 86/99, NN br. 12/01) Pravilnik o katastru emisija u okoliš (NN br. 36/96) Pravilnik o procjeni utjecaja na okoliš (NN br. 59/00, 136/04) Ustav Republike Hrvatske (NN br. 56/90, NN br. 135/97, NN br. 8/98 – procišceni tekst, NN br. 113/00, NN br. 124/00 – procišceni tekst) Zakon o komunalnom gospodarstvu (NN br. 26/03, NN br. 82/04, NN br. 178/04) Zakon o koncesijama (NN br. 89/92) Zakon o zaštiti i očuvanju kulturnih dobara RH (NN br. 69/99, NN br. 151/03 i NN br. 157/03) 51

Zakon o zaštiti okoliša (NN br. 82/94, NN br. 128/99) Zakon o zaštiti prirode (NN br. 70/05) Zakon o zaštiti spomenika kulture (NN br. 52/94) Državni plan za zaštitu voda i Uredba o kategorizaciji voda (NN br. 8/98) Pravilnik o granicnim vrijednostima pokazatelja opasnih i drugih tvari u otpadnim vodama (NN br. 40/99 i 6/01) Pravilnik o izdavanju vodopravnih akata (Narodne novina br. 28/96) Pravilnik o zdrastvenoj ispravnosti vode za pice (NN br. 182/04) Uredba o klasifikaciji voda (NN br. 78/98) Uredba o opasnim tvarima u vodama (NN br. 78/98) Zakon o vodama (NN br. 107/95) Strategija gospodarenja otpadom RH (NN br. 130/05) Pravilnik o najvišim dopuštenim razinama buke u kojoj ljudi rade i borave (NN br.37/90, NN br. 145/04) Zakon o zaštiti od buke (NN br. 20/03) Uredba o granicnim vrijednostima emisije onecišcujucih tvari u zrak iz stacionarnih izvora (NN br. 140/97, NN br. 105/02, NN br. 108/03, NN br. 100/04) Uredba o granicnim vrijednostima onecišcujucih tvari u zraku (NN br. 133/05) Uredba o tvarima koje oštecuju ozonski omotac (NN br. 120/05) Zakon o zaštiti zraka (NN br. 178/04) Pravilnik o zaštiti poljoprivrednog zemljišta od onecišcenja štetnim tvarima (NN br 15/92) Zakon o šumama (NN br. 76/93, NN br. 160/04) Zakon o poljoprivredi (NN br. 66/01 i NN. br. 83/02) Zakon o poljoprivrednom zemljištu (NN br. 66/01, NN br. 90/05) http://www.eihp.hr/hrvatski/pdf/2004.pdf http://re.jrc.ec.europa.eu/pvgis/apps3/pvest.php.

52