Dr. Kontur István: AZ EURÓPAI GEOFIZIKAI TÁRSASÁG 2002. ÉVI KONFERENCIÁJA (Nizza, 2002. április 21-27.) Az Európai Geofizikai Társaság (EGS) 2002. április 21. és 27. között tartott évi szokásos összejövetelén a hidrológiai és vízgazdálkodási tudományterületek is kellő súllyal szerepeltek. A konferencia nagy mennyiségű és sokféle témát foglalt magába. Az erről készült statisztikát az EGS hidrológiai szekciójának most megválasztott vezetője, Dr. Blöschl bécsi professzor állította össze (I. ábra). A beküldött dolgozatok óriási mennyiségét jól mutatja, hogy csak a hidrológia és a vizes tudományok területéről egyidőben legalább hat, vagy még több teremben folytak előadások; különösen, ha hozzászámítjuk az olyan határterületi tudományokat, mint az óceán és légkör, valamint az általános matematikai modellezés és a természeti katasztrófák kérdéseivel foglalkozó szekciókat, amelyben a földtudományok egyéb jelenségei is megtárgyalásra kerültek. Lehet-e egy ilyen hatalmas információ dömpingben tájékozódni? Őszintén megvallva nehezen. Aki első alkalommal vesz részt ilyen eseményen, csak kapkodhatja a fejét a több ezres konferenciai környezetben és nehezen tájékozódik. De a különböző információs segítségek nagyban megkönnyítik az eligazodást, például a teljes program CD lemezen a résztvevők rendelkezésére állt (persze aki befizette a borsos részvételi díjat, 200 EURO-t). A CD-ROM-ot az ott lévő számítógépbe illesztve, illetve a saját Laptopját használva ebből a hatalmas adathalmazból mindenki össze tudja állítani a saját érdeklődésének megfelelő időbeosztást. Így megtudható, hogy mikor melyik terembe kell menni, illetve mikor vannak egybeesések, amikor választani kell a preferált előadások között. Voltak olyan technikai helyiségek, ahol több mint ötven, számítógépes kapcsolatot biztosító hely működött, ahol a saját géppel az Internet hozzáférés és az e-mail levelezés is megoldott volt. Laptop nélkül szinte nem is jelentek meg a konferencián és mivel a fiatalok aránya meghatározó, ezen nem is lehet csodálkozni. Az előadások anyaga Power-Pointon volt előkészítve, az írásvetítő használata már sokkal ritkább. S bár idén is előfordult néhány technikai malőr, vagy késlekedés a számítógépek cseréjéből, a jelen lévő technikai személyzet gyorsan és jól intézkedett. Még a technikai és időbeli ütemezésnél kell megjegyezni, hogy a hatalmas tömeg ellenére a szervezés nagyon jó volt. Az előadásokra adott 15 perceket, illetve a felkért előadók 30 perceit a levezető elnökök nagyon keményen betartatták és az elmaradt előadások következtében sem alakították át a programot. Az időkeret pontos betartása azért volt fontos, mert a fentebb leírt menetrend összeállításokat figyelembe véve volt, aki egy adott programból csak arra az egy 15 percre ment át egy másik szekcióból. A magyar hidrológiát idén öten képviselték Nizzában: Kontur István (BME Vízgazdálkodási- és Vízépítési Tanszék), Bálint Gábor (VITUKI), Keve Gábor (ADUVIZIG, Baja), illetve Gribovszki Zoltán és Kalic Péter (Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron), összesen hat poszterrel és két előadással. Rajtuk kívül még a
magyar „lobby”-hoz tartozónak vehetjük Bárdossy Andrást Stuttgartból és Szolgay Jánost Pozsonyból.
I.
ábra: A 2001. és 2002. évi nizzai EGS konferenciák dolgozatai és poszterei (Dr. Blöschl összeállítása alapján) 0
10
HS01.
20
30
40
Általános szimpózium
HS02.03 HSA1.01 NH13. Cli
Hidrológiai és Földrajzi tudományok
HSA2.02 HSA3.02 HSA4.02 H NH2.01 NH7.02 HSA6.01 HSA7. HSA8.03
Elõadás
HSA9.03
Poszter
HSB2.01 HSB3.01 HSB4.
Vízgazdálkodás és kutatás
HSB6.02 HSC2. HSC5.
Vízimérnöki kutatások
HSC8.01 HSC10.
Jelmagyarázat: H – Hidrológia HS0 – Felszín alatti és háromfázisú zóna G – Geológia HSA – Különböző vízgyűjtők lefolyás modellezése ERE – Energia, kutatás, környezetvédelem OA – Óceán és atmoszféra, modellezés térbeli felbontása, csapadékmezők vizsgálata
NP és NH – Geofizikai folyamatokkal kapcsolatos hidrológiai tárgyak HSB – Vízgazdálkodás, klimatikus és emberi hatások HSC – Észlelés és kapcsolata a modellezéshez
A szakmai témák közül nehéz kiemelni egyet vagy kettőt, de bizonyos impressziók alapján a fősodort, vagy a tendenciákat meg lehet nevezni. Ezek természetesen szubjektívek, de talán tükrözik a kutatási területek jelentősebb állomásait. Szakmai vonatkozásban jelentősen színesedett a kép, nem lehet a tudományterületek merev lehatárolását követelményként állítani. Egyre több az ún. határterületeket, az interdiszciplináris feladatokat felvető munka. Például a talajvízben, a háromfázisú zónában nem csak víz- és nedvességáramlási folyamatok játszódnak le, hanem kémiai, biológiai, biokémiai folyamatok is, amelyek leírása, modellezése szinte természetes követelmény. A porózus és a repedezett kőzetek, a változó porozitás, a háromdimenziós modellezés ma már szinte természetes. A talajvízzel kapcsolatos kérdéseknek egy másik érdekes területe az észlelési technikák fantasztikus fejlődésével van összefüggésben: a nagy felbontóképességű mérések tömege új lehetőségeket biztosít a hidrológiában. A csapadékmező részletes elemzése a mikrostruktúrák leírásával a hidrológia és a meteorológia határterületén azokat a kérdéseket taglalja, amelyek a lefolyás modellezése szempontjából elsőrendűen fontosak: a térbeliséget és időbeliséget. Ennek kapcsán ismételten előkerül az általános cirkulációs modell (GCM) és az abból levezetett vízgyűjtő modellek tér-idő felbontásának problematikája. Ezt a lépték problémát és az osztott paraméterű modellek filozófiai kérdéseit K. Beven és mások is részletesen taglalták. A csapadék struktúra elemzése és az egész légkörben lezajló jelenségek mikro-léptékű elemzése nem csupán a földi csapadékmező térbelisége és időbelisége miatt vált izgalmas témává. A radartechnikák javítása is elősegítette ezeket az elemzéseket, mivel éppen ez által lehet az árvízi előrejelzéshez jobb csapadék-előrejelzést adni. Általánosságban elmondható, hogy a távérzékelés (remote sensing) számtalan területét és alkalmazását vonultatták fel az előadások és poszterek. Ez megint csak arra hívta fel a figyelmet, hogy a térbeli észlelést lehetővé tevő új típusú eszközök széles körben elterjedtek, az elektronikus szuper-sztrádán folyamatosan érkeznek az adatok. A térbeli és időbeli felosztásról már korábban volt szó, de megfigyelhető, hogy a számítógépi teljesítmény növekedésével egyre növekszik a modellek felbontó képessége. Emellett szembe kell néznünk az egyes modellek illesztésénél a léptékek összehangolásának problémájával, az ún. „down scaling” effektussal, amely azt jelenti, hogy a választott léptéken belüli változásokra nincsen rálátásunk. Ezt leginkább úgy lehet szemléltetni, ha egy tájat vagy képet először szabad szemmel, majd távcsövet, vagy nagyítót használva nézünk meg. Utóbbi esetben a részletek jobban láthatóvá válnak. Az összeillesztés problémájával mindig szembe kell néznünk, mivel a hidrológiában soha nem találunk zárt rendszert. A környezettel valló kapcsolat, a fizikai folyamatok bemenete, vagy a kiindulási információk mindig ott vannak, függetlenül attól, hogy a lépték (scaling) skálán, mintegy a tér- és időléptékek szuper-sztrádáján fel-le rohangálunk. A konferencián természetesen az árvizek és a valószínűségi elemzések is szerepeltek, de a globális felmelegedés, vagy időjárás változás már nem volt olyan harsogó téma, mint néhány évvel ezelőtt. Itt is finomodtak a módszerek és a
kijelentések árnyaltabbá váltak. Mivel 2002 a hegyek éve volt, természetesen a hegyvidéki hidrológia sem maradt ki a kérdések közül. Az idei nizzai EGS konferencián kapott különleges hangsúlyt az IAHS egy új irányzata, a PUB (Prediction of Ungaged Basins). Ezt, a Pierre Hubert – az IAHS általános titkára – által igen ambiciózusan képviselt, az észlelés nélküli vízfolyások vizsgálatával foglalkozó programot az IAHS Newsletter-ben értékelő módon ismertette Kuni Takeuchi, az IAHS főtitkára. Miről is van szó ebben az új szerveződésben (PUB), amely az IAHS Dekád része? Ha végigtekintünk a hidrológia történetén, akkor láthatjuk, hogy a XVII. század óta az észlelések hiánya mellett kellett a mérnöki beavatkozások hidrológiai kiinduló adatait megadni. Ez volt a motorja az észlelőhálózat felállításának és a rendszeres észlelések megindulásának. Napjainkra az észlelések és idősorok hatalmas mennyisége már adattárainkban, adathordozóinkon megtalálható. De még sok a fehér folt, az ismeretlen vízgyűjtő, az adathiány, az észlelési bizonytalanság és inhomogenitás. Itt nem csak Afrika és Ázsia területeire, a fejlődő országokra kell gondolni, hanem Európára és szűkebben hazánkra, a Kárpát-medencére is. Bár büszkén tekinthetünk vissza a hamarosan 125 éves, egységes Vízrajzi szolgálatra, mégis számtalan esetben kell a becslés eszközéhez folyamodnunk, hogy hidrológiai adatokat tudjunk előre jelezni a tervezési munkálatokhoz. A PUB program tehát nem valamilyen ezoterikus, a világ távoli tájaira vonatkozó tudományos cselekvés, hanem itt és most, saját környezetünkben is jól kamatoztatható. Természetesen tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a PUBot elindító, kezdeményező argumentumok a fejlődő országokban végrehajtandó vízgazdálkodási feladatok alapjait rakták le, illetve a különböző nemzetközi segélyek – vízgazdálkodási, árvízi, vagy aszály elleni védekezések feladatai – hatékony és értelmes felhasználását is szolgálják. De ez a technika, az így összegyűlő tapasztalat a mi európai viszonyaink között is jól hasznosítható, sőt a teszt területek tekintetében csak azok a vízgyűjtők jöhetnek számításba, ahol a kontroll lehetősége a korábbi mérési adatok birtokában nem ütközik akadályba. A PUB programnak a lényege az új eszközök és új mérési módszerek – távérzékelés, radar, műhold – útján szerzett adatok hasznosítása. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a múltban el nem végzett méréseket, illetve az észlelés hiányát a jelenben meghatározható, sokkal részletesebb, de egészen más jellegű, a térben kiterjedő adatokkal pótolja. Ilyen értelemben nevezhetjük ezt egy transzformációnak, amelyben a tér információit időbelivé alakítjuk, mivel a klasszikus mérnöki előrebecslés idősorok felhasználásából nyeri a statisztikai adatait. Kuni Takeuchi az alábbi kérdésköröket sorolja fel ezzel kapcsolatban: -
intenzív adatgyűjtés (pl.: WHYCOS, FRIEND (Flow Regimes from International Experimental Network Data))
-
analóg vízgyűjtők keresése, amelyek mérési adattal rendelkeznek
-
észlelés távérzékeléssel (TRMM (Tropical Rainfall Measurement Mission), GPM (Global Precipitation Mission), SAR (Synthetic Aperture Radar), lézer altiméter (TOPEX, POSEIDON, stb.))
-
hidrológiai modell szimuláció az osztott paraméterű, fizikai alapú modellekkel (pl.: TOP, TANK, HEC, SHE, stb.). Itt a paraméter identifikáció a John Schaake által szorgalmazott MOPEX modellel végezhető
-
az integrált meteorológiai és hidrológiai modell szimulációja, figyelve a mezoléptékű modellezésre és az ún. „sub-grid” effektusra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a különböző modellek összekapcsolásánál a különböző időbeli és főként térbeli felosztásból adódóan sok megoldandó feladat vár a modellezőre. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a kiváló lancastari hidrológus, Keith Beven 2001. évi írását, illetve 2002-ben megjelenő tanulmányát.
A PUB program fontosságát az is mutatja, hogy az IAHS jövő évben Sapporoban megrendezésre kerülő nemzetközi közgyűlésének témái között egy szimpóziumot és egy munkaértekezletet is ennek szentelnek. Tehát a mérési hiányok leküzdésére és a modellezésre a nemzetközi hidrológiai gyakorlat és a kutatás is odafigyel. Van még egy terület, ahol érdemes figyelmet fordítani a PUB program hasznosíthatóságára. Ez pedig azokra a területekre vonatkozik, ahol az adatok és észlelések – viszonylag kielégítő mennyiségben – megvannak, de az emberi beavatkozások úgy mennyiségileg, mint minőségileg jelentős befolyást gyakoroltak a környezetre és a hidrológiai folyamatokra. Ebben az esetben az egyik legkézenfekvőbb megoldás az új körülményeket figyelembe vevő modellezés, jövő szimuláció. Az EGS 2003. évi konferenciája szintén Nizzában lesz április 6-11. között.
