Dr. Kollár János Egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Központ Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet
Miközben az orvostudomány rendkívüli eredményeket ért el az élettartam meghosszabbításával, az orvoslással kapcsolatos elégedetlenség soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint ma. Knowles (1977): „Egyre jobban vagyunk, de egyre rosszabbul érezzük magunkat.” Orvos-beteg kapcsolati problémák
Beteg Szakemberek Környezet (személyek – pl. rokonok, barátok,
ismerősök - és személytelen – pl. média)
Sámánizmus: a gyógyító, a varázsló és a művész egy
személy Hippokratész: az egészség legfőbb feltétele az ember testi-lelki folyamatai és a környezete közötti harmónia. Betegség = diszharmónia Platón: holisztikus, pszichoszomatikus szemlélet Biológiai szemlélet: egytényezős - szinte kizárólagos jelentőséget tulajdonít a biológiai folyamatoknak. Descartes: az ember két különálló entitásban létezik: testben, és lélekben, de NEM kapcsolódik egésszé.
Platón, a Kharmidészben – a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú – nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra, szófroszünére, tehát a gőg, a hübrisz ellentétére való neveléséről a következőket olvashatjuk: „... talán már hallhattad azt magad is, hogy a jó orvosok, ha valaki szemfájással megy hozzájuk, megmondják, hogy nem lehet ám csupán egyedül a szemet gyógyítani, hanem az egész fejet kezelésbe kell venni, ha azt akarjuk, hogy a szem rendbe jöjjön; de azt sem kisebb esztelenség gondolni, hogy lehet a fejet magában gyógyítani az egész test nélkül; ennek a megfontolásnak alapján aztán az orvosok az egész testre irányítják figyelmüket, s az egésszel együtt próbálják a részt is kezelni és gyógyítani.” (Platón 1984 1. köt. 61–62)
• „Egy hadjárat során Zalmoxisz király egyik trák orvosával
beszélgetve utóbbi azt mondta: ... amiről az imént beszéltem, azt helyesen tanítják a görögök is. Zalmoxisz azonban ... azt tanítja, hogy amint a szemet a fej nélkül és a fejet a test nélkül nem szabad gyógyítani próbálni, éppen úgy a testet sem a lélek nélkül. Hiszen éppen ez az oka annak, hogy a görög orvosok nem értenek sok betegséghez, mert az egészet, amire a legjobban kellene ügyelniük, elhanyagolják; mégpedig ha az egész van rosszul, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen. Mert szerinte minden, a rossz is, meg a jó is, a lélekből árad ki a testre és az egész emberre, és onnan ömlik szét mint a fejből a szemre. Először és legfőképpen tehát a lelket kell ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is meg az egész test is egészséges legyen. A lelket pedig ... bizonyos ráolvasásokkal kell ápolni és ezek a ráolvasások a szép beszédek. E beszédek következtében a lelkekben bölcs józanság támad; s ha ez megvan, könnyű már megszerezni az egészséget a fejnek is, meg az egész testnek is.” (Platón 1984 1. köt. 61–62)
•
Az orvos sok lényeges információt nem kap meg. Kapcsolati problémák az orvos és a beteg között. Csökken az orvos sikerélénye. Elszemélytelenedik az orvos-beteg kapcsolat. Nő a kiégés veszélye. A betegségre koncentrál, nem a betegre.
Hippokratész + Galénosz Hippokratész a testnedvek szerepét hangsúlyozta a
betegségek kialakulásában. Galénosz emellett a különféle érzelmi állapotok hatását is. (Pl. egy nőbeteg „orvosilag nem magyarázható” tüneteit rejtett szerelmi érzésekkel magyarázta, amire a páciens pulzusának szabálytalanságából következtetett - Jackson, 1969).
Sigmund Freud a hisztéria tanulmányozásakor
szembesült a problémával, hogy látványos testi tünetekkel jelentkező hisztériás és más neurotikus páciensek tünettana nem magyarázható anatómiai eltérésekkel vagy neurológiai mechanizmusokkal. Konverzió-elmélet. Transzformáció: bizonyos tudattalan vágyak konfliktusba kerülhetnek a valósággal, és így „kerülőutakat” kell keresniük. Mivel ez sok szempontból akadályozott, a kifejezésmód számos áttételen keresztül módosul, transzformálódik.
Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség. Bálint Mihály munkássága (Bálint csoportok, áttétel –
viszontáttétel, „orvosgyógyszer”, mellékhatások, túladagolás, kóros függőség) Pszichoneuroimmunológia Narratív medicína: a szubjektív beszámolók fontos adalékokat szolgáltathatnak azzal kapcsolatban, hogy az emberek miként észlelik saját viselkedésüket a társas térben, és miként gondolkodnak saját magukról (László, 2005).
Az 1970-es évek végén alakult
ki. Az egészségorientáltságot hirdeti a betegségközpontúsággal szemben. Elsősorban a testi betegségek és a fizikai egészség viselkedéses aspektusával foglalkozik. Elindítója: Joseph Matarazzo, amerikai kutató.
Joseph Matarazzo definiciója (1984): Az egészségpszichológia a pszichológia tudományának speciális oktatási, tudományos és szakmai hozzájárulása az egészségmegőrzés és fenntartás, a betegségek prevenciója és kezelése, az egészség és betegség – illetve diszfunkciók – etiológiai és diagnosztikus korrelátumainak meghatározása és az egészségügyi rendszer és népegészségügy formálásának terén.
1.) Viselkedéses rizikófaktorok ill. patogének területe: olyan magatartásformák vizsgálata és kezelése, melyek különböző epidemiológiai vizsgálatok szerint megnövekedett veszélyt jelentenek az egészségre – akár általánosságban, akár pedig bizonyos betegségekkel kapcsolatban.
2.) Az egészség viselkedéses megőrzése • olyan magatartásminták (és környezeti tényezők)
tanulmányozása, melyek az egészség megőrzése szempontjából jótékonyak : • viselkedéses immunogének. • a viselkedéses patogének kerülése vagy elhagyása, egészségre ártalmas tényezők kiküszöbölése. • A magatartás pozitív aspektusai: a tiltás vagy korlátozó szabályozás helyett. Beavatkozások problémája: rizikóviselkedések feladása és egészséges életmód követése nehéz.
3.) A betegségekkel kapcsolatos nézetek Összefonódik a testünkben lezajló folyamatokkal , az egészséget fenyegető veszélyekkkel, egészségügyi információkról alkotott képünkkel.
4.) Kommunikáció, döntéshozatal, együttműködés Az egészségügyi szakemberek és a betegek interakciójával foglalkozik. Területei: a.) a betegek elégedettségének és az orvossal való együttműködésének vizsgálata; b.) az orvosi döntéshozatal folyamatának megismerése. a közös döntéshozatal kérdése.
5.) A kezelés környezetének vizsgálata • a betegek kórházi tartózkodásának előkészítése, felkészítés az ott várható kellemetlen vizsgálati és kezelési eljárásokra, • miként hat a munkahelyi környezet az egészségügyi dolgozókra, milyen stresszt élnek át munkájuk során. • Az egészségpszichológusok álljanak készen a káros hatások kivédésére és leküzdésére szolgáló megfelelő intervenciókra.
6.) Krónikus és haldokló betegek pszichológiai problémái A társas támogatás kérdése: egyén kapcsolatai milyen értékkel bírnak az illető számára, és milyen valós támogatást jelent az egészségromlással – illetve annak fenyegető veszélyével – való megküzdésben.
1.) Klinikai Állapotfelmérés, terápia, tanácsadás, kutatás 2.) Preventív (egészségfejlesztő) Főként egészséges személyekkel dolgoznak. Területeik: iskolák, munkahelyek, média. 3.) Közösségi Veszélyeztetett és/vagy hátrányos helyzetű közösségek tagjaival foglalkoznak. 4.) Kritikai Fő terepe és célpontja a hatalom (kormányzati szervek)
Magatartásorvoslás: Az egészség és betegség vonatkozásában megjelenő viselkedéses és biomedikális ismeretek és technikák integrálásával, valamint ezeknek a prevenció, a diagnózisalkotás, a kezelés és a rehabilitáció területén való felhasználásával foglalkozó interdiszciplináris tudományterület (Scwartz és Weiss 1978). Konceptuális bázisaként szerepelnek az antropológia, szociológia és közgazdaságtan releváns ismeretei is.
Visszajelzés (feed-back) Az érzelmek hatása az egészségi állapotra Motiváció Tanulás Emlékezet Személyiségfejlődés Csoportfolyamatok, döntéshozatal
A gyógyítás pszichológiai alapfogalmai és
mechanizmusai A fizikai és pszichológiai jelenségek közötti összefüggések A gyógyítás lélektana (az orvos és beteg szempontjából egyaránt) Az orvos-beteg kapcsolat fejlesztésének lehetőségei Betegközpontú gyógyítás Személyészlelés és tipikus hibái
http://mti.dote.hu
A 10. héten, az Orvosi Pszichológia szeminárium keretén belül
Forrás: Csabai Márta - Molnár Péter: Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia (Medicina, Budapest, 2009.)
