Dr. Kiss Ferenc Kálmán Vita közben - az új Ptk tervezetérıl, különös tekintettel a biztosítási szerzıdések szabályaira
(a szerzı mentegetıdzése: az alábbi írás nem tud kimerítı tájékoztatással, és még kevésbé megalapozott dogmatikai elemzéssel szolgálni, ráadásul a most végsı alakját éppen elnyerı szabályozás tervérıl sem lehet jogásztól elvárható pontossággal tájékoztatni. Amit azonban lehet: tudósítani a viták közepébıl, a fıkérdésekrıl, a szakmában jártas és fejleményei iránt fogékony olvasó számára- a történtek viszonylag pontos ismeretében- felvázolni, megjelölni, bemutatni az aktuális vitapontokat, szabályozási dilemmákat, azt is jelezve, milyen pozíciókat vett fel a biztosítók érdekképviselete 1.
A szövetség egészében véve - akárcsak a több éve tartó jogalkotási folyamat kezdetén - most is leszögezte: támogatja a korszerő, az ügyfelek érdekeit messzemenıkig figyelembe vevı törvény tervezetét, amelytıl remélhetıleg a mainál esetleg még kisebb tranzakciós költségek mellett az ügyletek jobb lebonyolódása várható. 2007 végén az az igazságügyi tárca közvetlenül bekapcsolódott a jogszabályelıkészítésébe; ezzel megélénkült és döntı szakaszába érkezett a polgári jogi kodifikáció. A szakma hosszabb idı folyamán kialakított álláspontját összegezve a szövetség 2007. decemberében terjedelmes állásfoglalást is eljuttatott. Az észrevételek az új Ptk tervezetének három részét érintették: 1.A közvetítıi fejezetrıl A biztosítási címmel szoros tartalmi kapcsolatban levı szabályanyag (az ügynöki és az üzletszerzıi szerzıdés (5:290. § - 5:309. §)) nem szerepelt a kodifikációs koncepcióban és a korábban megismert elsı tervezetben sem, az nemrégiben komplett módon nyert abba elhelyezést. A joganyag a német kereskedelmi törvénykönyv (HGB) vonatkozó szabályrendszerének a hazai szabályozási környezethez igazított, ámde valójában igazából csak német jogi kontextusban, környezetben érthetı, a Magyarországon az utóbbi évtizedekben jól-rosszul kialakult gyakorlathoz kevéssé illeszkedı. 1
A Ptk tervezet történetét lapunk szinte folytatásonként hozza, vö: Takáts Péter, A biztosítási szerzıdési jog újraszabályozása, Biztosítási Szemle, 2005/1, 10. o., Dr. Takáts Péter - Ptk-Javaslat - közvetítık - alkuszok Biztosítási Szemle, 2007 augusztus, Polgári Törvénykönyv, Biztosítási szerzıdés I. Javaslat Normaszöveg és indokolás, Budapest, 2006. november 14. Biztosítási Szemle, 2007 április. Polgári Törvénykönyv: Biztosítási szerzıdés II. Javaslat, Normaszöveg és indokolás, Budapest, 2006. november 14. Biztosítási Szemle, 2007 május. A biztosítási szerzıdési jog az új Polgári Törvénykönyvben - lehetıség és felelısség, dr. Zavodnyik József Biztosítási Szemle, 2007 január 10.o., Kiss Ferenc Kálmán A biztosítási szerzıdés szabályainak újraalkotásáról - A szerzıdések általános szabályai az új Ptk vitatervezetében, korreferátum a huszonötödik jogász vándorgyőlésen, MJE Sopron, 2007. május 17-19., Biztosítási Szemle, 2007 október.
A biztosításhoz hasonlóan az egyoldalúan kogens jogszabályi szerkesztéstechnikával él a fejezet, de attól eltérıen törvényhelyenként akkor, amikor a szabályozással érintett kereskedıi -ügynöki réteg csak kivételesen jogosult a kedvezı eltérés elınyeinek élvezetére, vállalkozókról és nem munkavállalókról lévén szó. A gyakorlati alkalmazás elsıre szembeötlı akadálya, hogy az eddigi jogszabályokban (Bit., Ptk.) is meghonosított terminológiát megfordítva érthetetlenné teszi a közvetítı, az ügynök, az alkusz, a függı és a független biztosításközvetítı, stb. fogalmát. Ezen a fogalmak egyszerő felcserélésével nem lehet segíteni. A szabályok jelentıs része tradícionális áruközvetítést vesz tekintetbe és valójában kivételes tényállásként kezeli a számszerően is leggyakoribb esetcsoportot, a biztosításközvetítést. Lehetséges, hogy ezek a szabályok megfelelnek az ingatlan-, házasságközvetítıknek, a biztosításközvetítés mára kialakult kereskedelmi és bírói gyakorlatának azonban nem, sıt a jogviszonyok elrendezésének legfıbb akadályává válnának bevezetésük esetén. A felvetés ezért az, hogy a biztosításközvetítést jogszabály a törvény rendelkezéseitıl eltérıen is szabályozhassa. Ezzel a megoldással lehetıvé válik a Bit. mostani szabályainak a Ptk. hatálybalépése kapcsán az addigra kidolgozandó biztosításközvetítési szabályokkal történı felváltása. (A HGB (a német Kt.) szabályainak átvétele idézheti elı azt a furcsaságot, hogy ottani mintára a javaslat csupán a mellékfoglalkozású lakás-takarékpénztári (5:308. § (5)) üzletszerzıre vonatkozik, a lakás-takarékpénztári üzletszerzés sajátosságait tartalmazó korábbi 5:310. § a javaslatba most nem került bele, miközben ma már a pénzügyi szféra egészét átszövi az ügynöki közvetítıi tevékenység.) A közvetítıi fejezet végül nem kerül a tervezetbe, a törvényelıkészítést a szakmáknak másutt (pl.Bit. Hpt, külön tv.) kell megoldaniuk.
2. A szerzıdésen kívül okozott kárért való felelısségrıl 2.1 A kártérítés szabályai a biztosítási szakma számára közvetve bírnak kitüntetett jelentıséggel; az utóbbi évek során részleteiben is megismert szabályanyaggal voltaképpen a szakma is megbarátkozott. A mostani vitában a deliktuális felelısség fıszabálya kapcsán újra felmerült, hogy a kimentéses vétkességi felelısség eddigi koncepciója maradjon fenn, vagy az objektív felelısség legyen a fı szabályozási elv. Az általános jogászi- szakmai véleményt követve a tervezet elıkészítése kapcsán az elsı, vagyis az A./ variáns lett elfogadva, ami a biztosítástechnikai szempontokkal is inkább összhangban levınek látszik. 2.2.A kártérítés - és ezzel szoros összefüggésben az adózás szabályai a biztosítással sajátos kölcsönhatásban vannak. A szakma részérıl ennek eddigi jele az áfával kapcsolatban tett szövetségi javaslat, hogy a törvény szerint a kár pénzben történı megtérítése csak akkor foglalja
magában a forgalmi adót, ha és amennyiben az ténylegesen felmerült. A tervezet szerint (5:546.§): (1) A károkozónak elsısorban a károkozás elıtti állapotot kell természetben helyreállítania. (2) A kárt pénzben vagy - ha törvény így rendelkezik - természetben köteles megtéríteni. (3) A kár természetben való megtérítésének különösen akkor van helye, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy egyébként az a rendelkezésére áll, illetıleg ha a természetbeni jóvátételt a károkozó kifejezetten vállalja. A természetbeni megtérítés helyett az eredeti állapot természetbeni helyreállítása is elrendelhetı. Ehhez képest a tervezet 5:546.§(2) az alábbiakkal egészülne ki A kár pénzben történı megtérítése csak akkor foglalja magában a forgalmi adót, ha és amennyiben az ténylegesen felmerült. Az eredeti állapot helyreállításának, illetıleg a kár pénzben való megtérítésének hagyományos szabálya értelemszerően nem számolhatott a forgalmi adó megjelenésével a jogrendszerben. Mára már azonban világossá vált, hogy a károk közt meglehetısen nagy súllyal bíró dologi kárral kapcsolatos költségek és ráfordítások közel negyedét kitevı adótartalom nem oszthatja a fennmaradó rész sorsát, az csak akkor válhat kárrá, ha a károsult azt is tényleg megfizette és azt bizonyítani is tudja. Ilyen feltételek hiányában a forgalmi adó kártérítésként a károsultnak történı juttatásával valójában jogalap nélkül gazdagodik. Ezt a körülményt ismerte mára fel hazánkban is a bírói gyakorlat és most már - bár némi ingadozással - a fenti szabályt követi mindazokban az esetekben, amikor a felmerült kárt, vagyis az áfát is, tartalmazó kifizetést bizonyító okmányt a károsultak bemutatni nem tudják.2 A kártérítési jog mővelıinek körében a javaslatnak erıs - egyúttal igen vegyes visszhangja volt, további sorsát követni fogjuk.
2
A hazaihoz hasonló jogfejlıdés eredménye egyébként az évtized elején Németországban lezajlott kötelmi jogi reform, amely a javaslatba felvetthez hasonló szabály megalkotásával zárult (BGB 249. § (2) bekezdés). BGB 249. § (A kártérítés módja és mértéke) (1) Aki kártérítésre köteles, helyre kell állítania azt az állapotot, amely akkor állna fenn, ha a kártérítésre kötelezı körülmény nem következett volna be. (2) Ha személy sérülése, dolog károsodása miatt kártérítést kell nyújtani, a hitelezı helyreállítás helyett az ahhoz szükséges pénzösszeget követelheti. Dologi kár esetén az elsı mondat szerinti szükséges pénzösszeg csak akkor foglalja magában a forgalmi adót, ha és amennyiben az ténylegesen felmerült.
3.A Biztosítási Cím tervezete (A szerzıdés szabályainak végsı megformálásába a szakma képviselıit bevonták és az számos lényeges kérdésben megváltozott vagy változóban van; az olvasó figyelmét nagyon igénybe venné az összes változás/változtatás részletes bemutatása és kommentálása, noha ezek túlnyomó része mögött fontos szakmai, jogi kérdések vannak. Az alábbiakban ezért az eddigi tapasztalatok alapján igazán fontosnak bizonyult néhány kérdéssel foglalkozunk részletesebben, majd azt követıen - röviden - a szövetség elfogadott javaslatait soroljuk fel.) 3.1.A normaszöveg mostanra jelentıs mértékben változóban van. Lényeges véleményeltérések a vitában az A-val és B-vel jelölt változatok kapcsán (A biztosító kockázatviselésének kezdete, a díjfizetés elmulasztása jogkövetkezményei, a felelısségbiztosító szolgáltatása, felmondás betegségbiztosítás esetén) voltak.) Most alapelv és szabályozási szempont a közjogias elemek mellızése, rövidítés, a fogyasztói kivételes szabályozás egységének megteremtése. Ennek következtében a tervezet karcsúsítva lett, és abból egészen kimaradt többek között a biztosító általános szerzıdési feltételei kötelezı tartalma, a biztosító különös tájékoztatási kötelezettsége, állományátruházás, a jogvédelmi biztosítás, az életbiztosítási szerzıdés kötelezı tartalma, a biztosító tájékoztatási kötelezettsége életbiztosítás esetén, a fogyasztó felmondási joga, a biztosított közvetlen igényérvényesítése - ezek jórészt a Bitben maradnak. 3.2.A javaslat a biztosítási szerzıdés érvényességét a továbbiakban is írásbeli alaktól teszi függıvé, az egyes jognyilatkozatok kapcsán pedig huszonhat esetben külön említi azt. Ennek kapcsán a szövetség felvetette: ez a megoldás következetlen; a lényeges kellékek írásba foglalása követelményének rögzítése után nincs szükség az írásbeliség újból és újból történı felemlítésére. Éppen fordítva, mindezt mellızve kell, minél több esetben lehetıvé tenni, hogy az adott kötelezettség egyéb bizonyítható módon is teljesíthetı legyen. Számolni kell azzal a tényhelyzettel, hogy a biztosítási szerzıdések egyre növekvı része már ma sem írásbeli alakban jön tényleg létre. Anélkül, hogy e szabályozási problémakört elemeznénk, ehelyütt csak azt vetjük fel, hogy a garanciális követelmények meghatározása mellett a törvény minél szélesebb körben tegye lehetıvé nem írásbeli eszközök alkalmazását az írásbeliség követelményének fenntartása mellett. Erre egyébként a külföldi biztosítási törvényhozások is például szolgálnak. A kodifikáció során a korszerő írásbeliséget általában kívánják megoldani. Olyan szempont is felmerült, hogy az általános kötelmi jogi problémamegoldásnak esetleg elébe menve a biztosítási cím - a szerzıdés létrejöttére és megszőnésére vonatkozó jognyilatkozatok kivételével - engedje meg ill. a felek megállapodására bízza az írásbeliség felváltását szövegszerő alakban történı, bizonyítható, felidézhetı nyilatkozatokkal (e-mail). Ilyen lehetne adott esetben a biztosító díjfelszólítója is
3.3. Eltérést nem engedı rendelkezések- egyoldalú kogencia A szakma ill. a jogalkotás régi adósságot törleszt az egyoldalú kogencia újraszabályozásával: már az Állami Biztosító által a Ptk. 1978-ban történt módosításához készített javaslatban is jelentkezik ez az igény.3 Mint ismeretes, a Ptk. 567. § (1) bekezdése szerint a biztosítási fejezet rendelkezéseitıl a biztosítási szabályzat és a felek szerzıdése a biztosított, illetıleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A tervezet eredetileg kimondta (Eltérést nem engedı rendelkezések, 5:419. §): Ha a szerzıdı fél fogyasztó, a szerzıdés csak a szerzıdı fél, illetve a biztosított javára térhet el a biztosító ráutaló magatartásával történı szerzıdéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jogvédelmi biztosítás kötelezı tartalmára, továbbá az élet-, baleset- és betegségbiztosításra vonatkozó rendelkezésektıl. (2) A szerzıdés - a viszontbiztosítási szerzıdés kivételével - csak a szerzıdı fél, illetve a biztosított javára térhet el a jelen címnek a szerzıdés megszőnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kárbiztosítások rendkívüli felmondására, a kármegelızési és kárenyhítési kötelezettségre, valamint a törvényi engedményre vonatkozó rendelkezéseitıl. A biztosítók, de ipari-kereskedelmi ügyfeleik jórésze számára is fontos, hogy a mára szükségtelenül merevvé vált egyoldalú kogencia egyrészt a valóban garanciális jelentıségő szabályokra, másrészt a fogyasztói szerzıdésekre szőküljön. A tervezet ezt a merevséget feloldva különbséget tesz: a cím nem minden szakasza egyoldalúan kogens, hanem egyes szabályai a fogyasztó, míg mások általában a biztosított javára egyoldalúan kogensek. A Mabisz véleménye szerint sem indokolt egyrészt, hogy a javaslat a fogyasztó fogalmát kiterjessze a természetes személy fogyasztói körön túlmenıen is védelemben részesülı személyekre is (5.34.§(3); mikrovállalkozás), másrészt a további különbségtételnek - amely a cím rendelkezéseinek alkalmazását amúgy is megnehezíti - nincs értelme és csupán a fogyasztó javára kell rögzíteni az egyoldalú kogenciát. Ez az 5: 419. § (1) és (2) bekezdésének egybeszerkesztésével megoldható. A biztosítási cím egyoldalú kogenciájának kérdését a tervezet várhatóan úgy rendezi,hogy ha a szerzıdı fél fogyasztó, a szerzıdés csak a szerzıdı fél, illetve a biztosított javára térhet el a biztosító ráutaló magatartásával történı szerzıdéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jelen címnek a szerzıdés megszőnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kármegelızési és kárenyhítési kötelezettségre, továbbá a törvényi 3
általános jellegő probléma az egyoldalú kogencia fenntartása, eltörlése vagy részbeni megváltoztatása .. megjegyezzük azt, hogy a szocialista szervezetek, valamint általában a nemzetközi vonatkozású ügyletekhez tapadó biztosítási szerzıdések egyrészt nem igénylik ugyanazt a védelmet, mint az állampolgárok biztosítási szerzıdései, másrészt az egyoldalú kogencia fenntartása e területeken olyan lebonyolítási nehézségeket is támaszthat, amelyek végül is azokra ütnek vissza, akiknek érdekeit az egyoldalú kogencia hivatott volna fokozottabban védelmezni.
engedményre, illetıleg az élet-, baleset- és betegségbiztosításra vonatkozó rendelkezésektıl. (A szabály elfogadása esetén talán már nem is kell felvetni, hogy az ún. nagykockázatokra vonatkozó szerzıdéseket a javaslat kifejezetten vegye ki a cím tárgyi hatálya alól és így azokra a kötelmi jog általános szabályai vonatkozzanak. Más megközelítésben ugyanígy feleslegessé válhat annak felvetése, hogy a javaslat vegye ki tárgyi hatálya alól a kizárólag professzionális biztosítási ügyleteket, amelyek esetében egyébként az általános szabályok által szinte kezelhetetlen, de a kereskedelmi szokások oldaláról indokolt eltérésekkel kell számolni. Ilyennek tekinthetı - egyebek közt - a (tengeri) szállítmány-, a fuvarozói és a szállítmányozói felelısségbiztosítás, a viszontbiztosítás, a hitel- és a kezességi biztosítás.)
3.4. A kötelezı és a nem piacképes biztosítás A tervezet mostani alakjában már rögzíti: a kötelezı és a nem piacképes biztosítást jogszabály eltérıen szabályozhatja. Továbbra is jogszabályi eltérésre lesz lehetıség sıt szükség - a kötelezı különösen a gépjármő-biztosításban, a tervezet ezért végül is lemondott az erre vonatkozó külön szabályozásról, mellızve azt. Javasolni kellett azonban, hogy az utóbbira vonatkozó, némileg esetlegesnek tőnı, ámde a hatályos rendelettel (190/2004 (VI.8.) Korm sz.r.) történt részletes szabályozás alapjait megkérdıjelezı rendelkezéseket (5.444.§. 5.434.6.§) a tervezet ne tartalmazza. (a törvényi engedmény eltérı szabályozásának lehetıségérıl egyébként amúgy is felesleges külön rendelkezni, amikor az általában való eltérés lehetıségét maga a javaslat is tartalmazza (5.419.§(3), ugyanez a helyzet a közvetlen perléssel (5.441.§.(1)). Élı gyakorlati tapasztalat, hogy a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítás piacosulása forrásban, talán lezárulóban van, mindenesetre e változásokhoz igazodó részletes, korszerő, rugalmas külön szabályozása, rendszeres változtatása indokolt, aminek a mai rendeleti keretek jobban megfelelnek (erre a felhatalmazást a javaslat, a fentiek szerint, - helyesen, megadja (5.419.§(3)). A tervezet más szabályainak pedig csak bármilyen kötelezı biztosítás esetében van értelme (pl.a biztosítási összeg kimerülése esetén követendı, károsultvédelmi érdekő eljárás 5.441.§). A tervezet várhatóan mellızi (a közvetlen perlés lehetıvé tételének ma is érvényesülı kivételével) a gfb-re, valamint a felelısségbiztosítási összeg kimerülésére vonatkozó külön szabályokat
3.5. Az általános szerzıdési feltételek módosulása Törvényi alapja lesz viszont nemcsak a reaktiválásnak, hanem az ún. átdolgozásnak is. Elfogadott lesz majd ui. olyan rendelkezés, hogy a szerzıdés fennállása alatt az általános biztosítási feltételek a következı biztosítási idıszak elsı napjától kezdıdı hatállyal (ténylegesen egyoldalúan) módosulhatnak. A kikötés érvényességének feltétele azonban további garanciális feltételek teljesülése.
A szövetség úgy foglalt állást, hogy a tartós jogviszonyok, mint éppen a biztosítás szabályozásának számot kell vetnie az egyedi veszélykörülmények változásával (ún. kockázatsúlyosbodás, ami a javaslatban, helyesen, meg is történik, 5.405.§). Az elmúlt évtizedek szabályozási gyakorlata másutt törvényes kereteket is teremtett azonban a biztosítási szerzıdés-állományok módosítási lehetıségeinek, amelyek a szerzıdések feltételeit érinthetik. Külön garanciális szabályok megalkotására van szükség ahhoz, hogy a módosulási kikötésekkel törvényesen lehessen alakítani a tartós biztosítási jogviszonyokat. Ilyen megoldást a javaslat a betegbiztosítás erre utalni látszó szabályán kívül (5.474.§(1) azonban nem tartalmaz. Kívánatos lenne azonban, ha a tervezet - nem is csak egyes biztosítási ágazatokra vonatkozóan, hanem általában - törvényileg rögzítené a módosulási kikötés tényállását nagyjából-egészében követve a hatályos gépjármő-felelısségbiztosítási jogszabály megoldását (190/2004 (VI.8).Korm.sz.r.18.§). A szerzıdésmódosítás általános kötelmi jogi eszköztárát a tervezet általános része bıvíti (elızetes kikötés esetén a szerzıdés tartalma egyoldalúan is módosítható 5.165.§(4)), az un. módosulási kikötés törvényi tényállásával azonban - különös szabályként- a biztosítási cím tervezetének kell foglalkoznia; a körülmények megváltozásával foglalkozó 5.165, ugyanitt a (4)-ben egyébként utal is a jogszabályi eltérés lehetıségére. Az általános szerzıdési feltételek módosulása a tervezet új 5:401. §-a alapján következhet be: (1) Az általános szerzıdési feltételek tartalmazhatnak olyan rendelkezést, amely szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy a szerzıdés fennállása alatt az általános biztosítási feltételek a következı biztosítási idıszak elsı napjától kezdıdı hatállyal módosulhatnak. A kikötés érvényességének feltétele a (2)(3) bekezdésben foglalt rendelkezések megvalósulása. (2) A biztosító az (1) bekezdés szerinti módosulásról a (3) bekezdésben meghatározott következményekre történı figyelmeztetéssel egyidejőleg - a következı biztosítási idıszak kezdete elıtt legalább hatvan nappal köteles a szerzıdı felet írásban értesíteni. A figyelmezetés elmaradása esetén a szerzıdés az eredeti tartalommal marad hatályban.(3) Ha a szerzıdı fél a módosítást nem fogadja el, az arról szóló értesítést követıen - a biztosítási idıszak végére (utolsó napjára) legalább harminc nappal azt megelızıen - a szerzıdést írásban felmondhatja. Ha a szerzıdı fél nem él a felmondási jogával, a szerzıdés a biztosító által közölt módosítás szerint marad hatályban. 3.6.A biztosító hallgatásával létrejött szerzıdés sorsa Továbbra is a biztosító hallgatásával, egyszerősített lebonyolítással adhatók el a tömegtermékek. A Mabisz felvetése nyomán a díjszabásnak meg nem felelı ajánlat is érvényes de hallgatás esetén nem jár a szerzıdés létrejöttével. A Ptk 537.§ .(3) bekezdése a kérdést ui. az alábbiak szerint rendezte: ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerzıdés eltér a biztosítási szabályzattól, a biztosító tizenöt napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerzıdést a szabályzatnak megfelelıen módosítsák. Ezt a határidıt attól a naptól kell számítani, amelyen az ajánlat a biztosítónak kötvénykiállításra jogosult szervéhez beérkezett. Ha a szerzıdı fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, az
elutasítástól, illetıleg a módosító javaslat kézhezvételétıl számított tizenöt napon belül a szerzıdést harminc napra írásban felmondhatja. Ezt a konstrukciót váltaná fel a tervezetnek "A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerzıdésben" elnevezéső 5:403. §.-nak az alábbiak szerint kiegészített szabálya; (a határidık meghosszabbítását is a Mabisz vetette fel.): (1) Ha a szerzıdı fél fogyasztó, aki a jogviszony tartalmára vonatkozó, a törvényben elıírt tájékoztatás birtokában az ajánlatot a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelıen tette, a szerzıdés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül (kockázatelbírálási idı) nem nyilatkozik.
3.7. A biztosító kockázatviselésének kezdete Már az Állami Biztosító által a Ptk az 1978-ban történt módosításához készült javaslatban is felmerült a díjfizetéssel kapcsolatos szabályok reformjának szükségessége, a vita tehát most is csak a "hogyan" körül folyik.4 A tervezet vitatott új tétele szerint a biztosító kockázatviselése a felek által a szerzıdésben meghatározott idıpontban, ennek hiányában a szerzıdés létrejöttének idıpontjában kezdıdik. A biztosító kockázatviselésének kezdete, várakozási idı, 5:404. §. A felek szolgáltatásai egymást kölcsönösen feltételezik, ezt az alapvetı jogtételt vagyis, hogy biztosítási kockázatviselés csak a kikötött biztosítási díj megfizetése ellenében áll fenn, a javaslat szabályai nem tükrözik. Nemcsak a biztosítónak, hanem a biztosítottnak is alapvetı érdeke ugyanis, hogy mindenkor biztonságban lehessen atekintetben, hogy a helytállás, azaz a biztosítási fedezet díjfizetéssel fennáll és ha az esemény bekövetkezik, joggal számíthat kártalanításra. A Mabisz korábbi javaslata a Ptk. megoldását fenntartva ezért a biztosító kockázatviselését a biztosítási díj megfizetéséhez, vagy az ún. díjfizetési halasztáshoz, mint feltételhez köti. Ez egyfelıl összhangban áll a kialakult gyakorlattal, másfelıl azzal a tapasztalattal, hogy a polgárok iskolázottsági szintjének emelkedése, üzleti ismereteinek gyarapodása, a vagyoni forgalomban való eligazodási képességük mellett nyilvánvaló, hogy a biztosító díjfizetéstıl teszi függıvé a kockázatvállalást és az esemény bekövetkezése esetén vállalt szolgáltatás teljesítését. Tudomásul kellett azonban venni, hogy a korszerő szabályozás - és gyakorlat - ezt a megoldást merevnek tartja, így a diszpozitív fıszabály az, hogy a kockázatviselés-díjfizetés alakítása a felekre van bízva,ami egyúttal azt is jelenti, hogy a felek a kockázatvállalásnak a díjfizetéstıl függıvé tételében továbbra is megállapodhatnak, amint azt eddig a törvény rendelte. 4
A biztosítás közös szabályaival kapcsolatban javasoljuk megvizsgálni a biztosítási szerzıdés létrejöttére és a díjfizetésre vonatkozó szabályokat. Ezek a szabályok egyrészt merevek és túlságosan részletesek s azokat részben az élet is túlhaladta. Gyakorlatilag nem valósítható meg ma már az, hogy a biztosító a díjfizetéssel késedelmeskedı biztosítottat az esedékességtıl számított 30 nap eltelte elıtt felszólítsa, mert a díjfizetés technikai lebonyolítása az utóbbi években teljesen megváltozott, ami egyébként a biztosítottaknak is érdekében áll (közüzemi díjakkal együtt történı levonás, OTP útján történı átutalás, stb.).
3.8. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei A díjfizetés mulasztásának egyoldalúan kogens következményei ugyanilyen alapvetı jelentıségőek mindkét fél szemszögébıl nézve. A javaslattal kapcsolatban kezdettıl fogva az az ellenvetés fogalmazódott meg, hogy új szabálya (5.409.§(1) bizonytalan jogi helyzetet teremt, a mulasztó felet, vagyis a díjnemfizetı biztosítottat hozza indokolatlanul kedvezıtlen helyzetbe, s az is, hogy a sorozatos szerzıdésszegés a tranzakciós költségek (akár havonta tértivevényes felszólító) indokolatlan növekedésével jár. Tény az is, hogy a díjfizetést részben vagy egészben mulasztó fél megintésének elmaradása a biztosítót hozza nehéz helyzetbe. A díj-nem-fizetés és következményeinek a fogyasztó javára egyoldalúan kogens!- szabályozása (5.426.§) az egyik legkritikusabb az új szabályok közül; az is kérdés, mi a kézhezvétel, hányszor lehet mulasztással is fenntartani a szerzıdést, lehet-e a sokszori megintésért költségeket felszámítani stb? Várható volt tehát, hogy a tervezet új szabálya, élénk vitát fog kiváltani. A vitában hivatkozás történt a hazai biztosítók törvényrontó gyakorlatára, illetıleg külföldi megoldásokra is. A Mabisz részérıl aggódtak hogy a modell mőködıképes lesz-e. Felvetették, hogyan alakul a jogi helyzet, ha tevéssel vagy nemtevéssel, de megintésre egyáltalán nem kerül sor, illetve ha azt nem bizonyítják pl. tértivevénnyel (E kérdésben külön vita bontakozott ki. Volt olyan álláspont, hogy ezt a költséget a díjaknak el kell bírniuk, ez, úgymond, a rend ára. Más felfogás szerint ez indokolatlan, különös figyelemmel arra, hogy az ügyfél mulasztásáról van szó és arra is, hogy más vállalkozók, pénzügyi szolgáltatók nem keveredhetnek ehhez hasonló jogi helyzetbe, mert nincs ilyen elıírás (pl. bankkölcsön törlesztı részletének késedelmes fizetése)). Felvetették, hogy a függı helyzetnek az idıszak elteltével véget kell vetni, míg mások a határidıket is hiányolták, pl. díjperlés esetén. A tervezet szabályának elemzı értelmezése nyomán a felvetések nyomán módosított szöveget végül a Mabisz is elfogadhatónak tartotta. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei módosított szabálya szerint ui. ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító a következményekre történı figyelmeztetés mellett a szerzıdı felet a teljesítésre a felszólítás kézhezvételétıl számított harminc nap póthatáridıvel írásban felhívja. A póthatáridı eredménytelen elteltével a szerzıdés az esedékesség napjára visszamenı hatállyal megszőnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést bírósági úton érvényesíti. A fentiek elmaradása esetén a biztosítási szerzıdés díjfizetés hiányában a biztosítási idıszak végén megszőnik.
1.) Az alapeset, hogy t.i. a biztosító küld felszólítót és a megküldést bizonyítani is tudja. Ha a biztosítási idıszak folyamán ezt bármikor megteszi, elérheti a biztosított részérıl az önkéntes jogkövetést, illetve az idıszakra nézve perrel kierıszakolhatja a szerzıdés fennmaradását, illetve a díjfizetést. 2.) Abban az esetben, ha akár úgy dönt a biztosító, hogy nem küld felszólítót (valószínő azonban, hogy a felügyelet közigazgatási eszközökkel szankcionálna egy, ilyesfajta, a szerzıdések nagy tömegére vonatkozó mulasztást) vagy az elküldést nem
tudja bizonyítani, a szerzıdés díjfizetés nélkül érvényben marad az idıszak leteltéig és a biztosító nem jut hozzá a díjhoz. Külön kell foglalkozni azzal az esettel, ha az esedékességet követıen - bármikor bekövetkezik a biztosítási esemény. Az elsı pontbeli esetben a két idıpontnak nincs köze egymáshoz, illetve annyiban van, hogy a mulasztó biztosított kockázata vajon a biztosítási esemény a póthatáridı leteltét megelızıen vagy azt követıen következik-e be. Ha felszólítás nem történt vagy nincs bizonyítva és a biztosítási esemény az idıszak lejártáig bekövetkezik, a biztosítónak is lehetısége van arra, hogy a kárbejelentés kapcsán a maga részérıl a díjat követelje, vagyis hogy átadja a felszólítót az ügyfélnek és az átvételt igazoltassa is vele. Ezek után az ügyfél köteles lesz majd a lejárt díjat megfizetni, illetve a felek megállapodnak majd a kölcsönös tartozások elszámolásának módjában. (A minısítésnek ezt az elemét még pontosítani kell és meg kell vizsgálni, hogyan és miképpen van beszámításnak helye, nehogy olyan jogi helyzet álljon elı, amelyben az ügyfél megkapja a kártalanítási összeget, a biztosító pedig fut a pénze után A formális dogmatikai érvelés ezzel szemben az lehet, hogy díjfizetéssel érvényben tartott szerzıdés hiányában a biztosító szolgáltatása sem esedékes a káresemény bekövetkeztének idıpontjában). Az új szabályok alkalmazása kapcsán felvethetı, hogy a jogkövetkezmények mérlegelését a biztosítóra lehet bízni; a felszólítás meg nem történte mindenesetre hátrányosabb következményekkel jár számára - de mégsem aránytalanul súlyosabb. Az pedig, hogy most már nem a megérkezést, hanem a feladást kell bizonyítani, a biztosító számára könnyítést és jóval kisebb költségterhet jelent. Fel kellett ismerni azt is, hogy a tervbe vett megoldás sem alkalmas igazán a kötelezı gépjármőbiztosítással elérni kívánt jogpolitikai célok szolgálatára. Ott ugyanis annak van jelentısége, hogy lehetıleg a törvény erejénél fogva azonnal, tényleges díjfizetéssel hatályosuljanak a szerzıdések. Elfogadhatatlan egy olyan megoldás, amelyben a biztosított potenciális károkozók tömegei nem fizetnek díjat, a biztosító díjfelszólításának megtörténtét, elküldését sikerrel vitatják, díjat pedig legfeljebb a káresemény bekövetkezte kapcsán hajlandók fizetni. (Tömeges méretekben egyébként általában véve is tőrhetetlen, hogy a biztosítási díjat - ha egyáltalán - jelentıs kamatveszteséggel fizessék meg, különösen, hogy a késedelmi kamat és a költségek felszámításának - a díjperlés esetét kivéve nem is alakult ki megfelelı gyakorlata.) Az utóbbi megfontolások miatt volt szükség a díj-nem-fizetés kapcsán elıálló, némiképp tisztázatlan függı jogi helyzet idıbeli keretek közé szorítására a biztosítási idıszak elteltéig. Tartani kellett ugyanis attól, hogy különben a díjfelszólításra esetleg évek elteltével is sor kerülhetne, illetıleg a díj-nem-fizetéssel örökké érvényben levı szerzıdésre alapítva évek múltával is kárigényt érvényesíthetnének. Ez még akkor sem kívánatos, ha a kár ellenében ilyenkor is mód lenne a kamatokkal, költségekkel növelt hátralékos díj beszámítására. Összegezve: korszerősödik a dijfizetés módja, egész rendszere. Változik a lebonyolítás módja és a díjnemfizetés jogkövetkezményei is; elegendı lesz azonban a díjfelszólító elküldését bizonyítani a biztosító részérıl (esetleg e-mailen?) de ha
mégsem került sor rá vagy nincs bizonyítva, a szerzıdés a biztosítási idıszak eltelte után már nem állhat fenn dijfizetés nélkül. Nem kell tehát milliókat tértivevényre költeni és nem maradnak fenn az idık végeztéig tisztázatlan jogi helyzetek sem.
3.9.További változások -A kockázatsúlyosbodás új szabályával (A biztosítási kockázat jelentıs növekedése 5:405. §) kapcsolatban tudomásul kellett venni, hogy egy ilyen lépésre - a direktbiztosító ügyfeleinek védelmében - csak a szakhatóság (PSZAF) azonnali hatályú megállapító határozata nyomán kerülhessen sor. Az új szabály szerint a biztosító javasolhatja a szerzıdés megfelelı módosítását, vagy azt felmondhatja azon biztosítási kockázatok vonatkozásában, amelyekre nézve viszontbiztosítási fedezete a szerzıdéskötést követıen az érdekkörén kívül esı okból lényegesen csökkent, vagy megszőnt és emiatt e kockázatok további vállalására nem képes. - Az együttbiztosítás tervezetbeli fogalmából, (5:400. §) mellızve lett hogy a szerzıdés tartalmára is a vezetı biztosító által alkalmazott általános szerzıdési feltételek az irányadók - A változás-bejelentési kötelezettség (5:411. §) körében pedig kimondásra kerül majd, hogy lényeges körülménynek minısül a szerzıdı fél (biztosított) lakcímének megváltozása is. - A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegésének következményei körében (5:414. §) mellızve lett, hogy nem hivatkozhat a biztosító a közlésre irányuló kötelezettség megsértésére, ha bizonyítják, hogy a szerzıdı fél, illetve a biztosított jóhiszemő volt és a kötelezettségszegést a biztosító megbízása alapján eljáró biztosításközvetítı okozta. - A biztosítási egyesületek, magánnyugdíjpénztárak ügyében (Biztosítási szerzıdések cím rendelkezéseinek kiterjesztése,5:420. §) az az álláspont alakult ki, hogy elfogadható, a cím rendelkezéseit alkalmazni kell az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is. Vita volt azonban abban, mellızhetı-e a (2)bekezdés, amely szerint ha törvény eltérıen nem rendelkezik, e cím rendelkezéseit alkalmazni kell a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja közötti jogviszonyra is. Ez a szabály mellızve lett,így a biztosítási cím rendelkezéseit kell csak az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra kell alkalmazni, a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja közötti jogviszonyra azonban nem. -A tervezet sokat vitatott szabálya szerint (Rendkívüli felmondás kárbiztosítás esetén, 5:432. §) a szerzıdést bármelyik fél írásban harminc napra felmondhatja, ha a másik fél lényeges szerzıdési kötelezettségének - tizenöt napos póthatáridı mellett közölt elızetes írásbeli figyelmeztetés ellenére - nem tesz eleget. A többféle megoldást felmutató vita hozadéka, hogy szükségtelenné vált a kárbiztosításban rendkívüli felmondásról rendelkezni, mert azt a törvény általános szerzıdési szabályai erre az esetre nézve is megfelelıen rendezik, figyelemmel a tervezet 5:114.§(2)bek.re.
- A felelısségbiztosítás szabályainak újralkotása, bıvítése - részben szövetségi kiegészítésekkel - a tervezet fontos vívmánya. (Újít a tervezet pl. amikor leszögezi 5:434. § (A biztosító helytállási kötelezettségének kizárása) -; érvényes a biztosítási szerzıdés azon rendelkezése, hogy a biztosító a biztosított szándékos károkozásáért történı helytállási kötelezettségét kizárja. Sokat vitatott volt továbbá a 5:436. § A biztosítási esemény bejelentése kapcsán az a kitétel, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítése - úgymond - nem lehet a biztosítási esemény meghatározásának eleme. Ezt váltja fel egy olyasféle megfogalmazás, hogy a biztosítási esemény bejelentésére a biztosítási szerzıdésben legalább harminc nap kiterjesztett bejelentési idıt kell meghatározni.) A szövetség észrevételei nyomán is remélhetı,hogy a tervezet erısíti a felelısségbiztosítás (passzív) jogvédelmi szerepét - a költségek megfelelı kezelésével (A felelısségbiztosítás fogalma 5:433. §). Ha tehát a biztosítás a védelem költségeire is kiterjed, azok akkor járnak, ha a biztosító útmutatásai nyomán merültek fel. A biztosítónak az útmutatása nyomán vitt jogvita és a védelem költségét, továbbá a kamatokat azonban akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják. A biztosított követelésére a biztosítónak a költségeket meg kell elılegeznie. A szövetség észrevételei nyomán módosuló tervezet a felelısségbiztosítási jogviszony felei jogait - kötelezettségeit tovább részletezi: Ha ugyanis a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelısségét vagy összegszerő helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik, ha pedig azokat a biztosító viselte, a biztosított azokat neki visszafizetni tartozik. Másrészt azonban a biztosított a biztosító elızetes hozzájárulása nélkül egészben vagy részben sem ismerhet el, fizethet meg vagy teljesíthet bármilyen egyéb módon kártérítési követelést. Érvényes lesz a biztosítási szerzıdésnek az a kikötése, hogy a biztosított a felelısségbiztosítási szerzıdésre alapított követelését a biztosító hozzájárulásával jogosult másra engedményezni. (A biztosító szolgáltatása 5:437. §., A biztosított és a károsult egyezsége, 5:439. §). Nem hivatkozhat azonban a biztosító arra, hogy a harmadik személy követelésének a biztosított által történt elismerése hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott, vagy - a szövetség álláspontja szerint és - a körülmények között a biztosított nyilvánvalóan nem tagadhatta meg az elismerést ,A biztosított és a károsult egyezsége,5:439. §). - Az életbiztosítás szabályaival kapcsolatban a lefolyt vita nyomán kiemelendı, hogy nemcsak a halál esetére szóló életbiztosítási szerzıdésben lehet kedvezményezett a szerzıdésben megnevezett személy (és a többiek.) (A kedvezményezett 5:442. §)
-A betegségbiztosítás egyoldalúan kogens tervezeti szabályai (Felmondás betegségbiztosítás esetén, 5:474.§) tiltják a kockázatsúlyosbodási szabályok alkalmazását; ugyan a felek a szerzıdésben megállapodhatnak abban, hogy a biztosított egészségi állapotának a biztosítási szolgáltatás tartós igénybevételét eredményezı megromlása esetén a biztosító arányos pótdíj érvényesítésére, vagy a szolgáltatás idıbeli korlátozására jogosult, a betegségbiztosítást a biztosító viszont még rendes felmondással nem szüntetheti meg. A szövetség álláspontja szerint a
magán-betegségbiztosítás mővelése - már csak a fenti korlátok miatt is - csak úgy képzelhetı el, ha az általános, az egész veszélyközösséget érintı változások miatti módozati egyensúly megbomlása esetén mód van az állomány szanálására, úgy, hogy a biztosító a megállapodás szerinti díj újbóli megállapítására jogosult: a) szolgáltatási szükségletnek a megállapodás szerinti díj számítási alapjaihoz viszonyítva bekövetkezett, nem átmeneti, elıre nem látható változása miatt b) a díjnak a módosított kalkulációs alapoknak megfelelı újbóli meghatározása azért szükséges és indokolt, hogy a biztosítási szolgáltatás tartós teljesíthetıségét biztosítsa, feltéve, hogy ezt egy független szakértı a kalkulációs alapokat és az a) és b) pont szerinti feltételeket felülvizsgálja és azokat igazolja.
